Ellopták a szavazatainkat! Ezzel a felkiáltással zúdult a kisinyovi utcákra tegnap több tízezer moldovai, majd törni-zúzni kezdtek, mert kiderült: a Moldovai Kommunista Párt és az utolsó európai kommunista hatalom, a kisinyovi kormány meghamisította a vasárnapi választások eredményeit.
Kisinyovi életkép: arrafelé így sün-sünöznek (Fotó: Reuters/Gleb Garanich)
Nemcsak kényelmes parlamenti többséget szereztek, de a kommunisták ismét a saját embereik közül választhatnak államfőt is. A pártvezér Vlagyimir Voronyin már nem indulhat újabb mandátumért. A tüntetők elfoglalták az elnöki hivatal és a parlament épületét, közben többtucatnyian megsebesültek. Két rendőr és egy nő meghalt a tüntetők és a rendfenntartók összecsapásaiban.
A moldovai közszolgálati rádió és a televízió egész nap népzenét és történelmi filmeket sugárzott. A hatóságok blokkolták az internetes híroldalak és blogok elérhetőségét is. Az egykori belügyi tábornok Voronyin és az új választásokat követelő három liberális párt vezetője állítólag este megegyezett a szavazatok újraszámlálásában, de erről ellenkező hírek is érkeztek. Közben más moldovai városok is fellázadtak. Kristály Lehel
A Magyarok Világszövetsége székházában 2009. április 6-án, hétfőn délután Obrusánszky Borbála történész mutatta be Csornai Katalin sinológusA dunhuangi sziklatemplom manicheus kézirattekercsei című könyvét, a Hun-idea kiadó újdonságát. A könyv Csornai Katalin alaposan megírt tanulmányát tartalmazza Mániról és a manicheuizmus Kínában való elterjedésének történetéről, továbbá ugyancsak Csornai Katalin munkáját dicsérik a kínai nyelvből magyarra fordított források. A nagyszámú hallgatóság tevékenyen részt vett a vitában. A rendezvényt a Hermann Ottó Társaság és az MVSZ Szent László Akadémiája szervezte.
A Fordulat nevet viselő, Magyarok VII. Világkongresszusa keretében külön konferenciát szenteltek a harmadik században élt, vallásalapító szkíta Máni-nak, aki Jézus Krisztus apostolának nevezte magát.
Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a Csíki hegyek, Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kél, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk! Halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős Turul-madár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály! Ember lakol, ki ellenünk szegül, A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok! Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban: egyedül leszünk! És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Sejtem, sokan tudják már de aki még nem tudná... a Youtube videói sajnos nagyon rossz minőségűek, pedig a feltöltött videók többsége nem rossz minőségűek; a gond a Tube konverziós eljárásával van – alaposan „lebutítja” a feltöltött videókat. Szerencsére van egy apró trükk, amellyel könnyen elérhetjük egy-egy filmecske nagyobb felbontású verzióját.
Először is nyissuk meg a filmet böngészőben, éppen úgy, mint mindig. A címsorban a szokásos Youtube URL-t fogjuk látni, ami így néz ki: http://www.youtube.com/watch?v=50u5uI77Yds (ez csak példa)
Nincs más dolgunk, mint a címsorban az URL mögé írni ( bemásolni, sőt, megjegyezni hisz nem nehéz ) ezt a kódot: &fmt=18
Aki még nem tudná, vannak HD (minőségű) videók is a youtube-on, igaz, nem sok, és magyarúl még nem igen (egyenlőre). http://www.youtube.com/browse?s=mphd&c=0&l=&b=0 Ki kell nagyítani és elájulni a képminőségtől. Persze, nagyon leszívja az internetet hiszen kb 1500-3000 kB/s sávot igényel, viszont a "buffer"-elés( szüneteltetni amig tölti) segít egy kicsit.
Kezdjük az 1989-es beszédével: 2009-ben : A Hõsök terére összehívott "civil" tüntetés szervezõi a rendezvény elõtt két nappal, az MVSZ elnökén keresztül kérték fel Rácz Sándort, hogy mondjon beszédet a virágvasárnapi megmozduláson. A felkérést azzal a feltétellel fogadták el, hogy Rácz Sándor akadálytalanul elmondhassa beszédét, amelynek üzenete lényegesen túlmutatott a tüntetést meghirdetõk követelésén. A beígért garanciákat megszegve, a szervezõk beszéde kellõs közepén félbeszakították az 1956-os forradalom egyik legnagyobb élõ alakját. A Magyarok Világszövetsége tiltakozik a tüntetés szervezõinek botrányos szószegéséért, Rácz Sándor beszédének cenzúrázásáért.
Piukovics Gábor, a Magyar Konzervatív Alapítvány elnöke, a "civil összefogásként" meghirdetett virágvasárnapi tüntetés egyik fõszervezõje, két nappal a rendezvény elõtt, pénteken délután felhívta Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét, és felkérte az MVSZ-t, hogy csatlakozzék az elõrehozott választásokat követelõ megmozduláshoz.
Patrubány Miklós elhárította a felkérést, és jelezte, hogy az MVSZ még nem alakította ugyan ki végleges álláspontját, ám az már bizonyos, hogy a rendezvény meghirdetett céljával nem ért egyet, mert álláspontja szerint Magyarország mély válságára, az elõrehozott választások nem jelentenek megoldást. Az MVSZ szerint csakis egy pártok fölött álló nemzeti egységkormány, és az alkotmányozó nemzetgyûlés összehívása jelenthet kiutat az ország és a nemzet számára.
Piukovics Gábor felajánlotta, hogy szívesen vennék, ha ezeket a gondolatokat Rácz Sándor elmondaná a több százezresre tervezett tüntetésen. Az MVSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke azzal a feltétellel fogadta el a felkérést, hogy a szervezõk elõbb olvassák el Rácz Sándor tervezett beszédének szövegét, amelyet még aznap az közzétesz az MVSZ sajtószolgálata. Amennyiben garantálják, hogy Rácz Sándor akadályozás nélkül elmondhatja elõzetesen nyilvánosságra hozott gondolatait, akkor, és csakis akkor, vállalja a részvételt. A közlemény még pénteken este megjelent. Több hírportál vezetõ hírként tálalta.
Szombaton délben a szervezõk, mint idõközben elfogadott testületi döntést ismételték meg Rácz Sándor meghívását, és biztosították arról, hogy kerek ötperces beszédre nyílik lehetõsége. Az MVSZ elnökének arra a kérdésére, hogy szavatolják-e Rácz Sándor beszédének akadálytalan megtartását, a válasz így hangzott: Nincs Magyarországon ma ember, aki megpróbálná megszabni, hogy Rácz Sándor mit mondhat és mit nem!
A mikrofonhoz lépõ Rácz Sándort óriási lelkesedéssel, Isten hozott! felkiáltással fogadta a kétszázezer részvevõ. Alig jutott azonban mondanivalójának lényegéhez, a rendezvény bemondója, Németh Miklós Attila tapintatlanul elvette tõle a szót. A garantált öt percbõl ekkor csupán négy perc telt el. A helyszínen készült felvételen tiltakozó, indulatos bekiabálások hallatszanak, ám a bemondó, és a mellette álló rendezõ, Jelenczki István hajthatatlannak bizonyult. A Rácz Sándor szólásszabadságát szavatoló szervezõk, pedig némán hallgattak. Ez a botrányos cenzúrázás újabb bizonyítéka annak, hogy a Hõsök terére összehívott, elõrehozott választásokat követelõ tüntetés nem civil kezdeményezésbõl, hanem pártos érdekek mentén született. Az ellentmondást nem tûrõ, a más véleményt elhallgató magatartás, az szószegés és a gátlástalan hazudozás pártokra utal. Jelen esetben a rendezvényt kezdeményezõ, és azt strómanokon keresztül mindvégig kezében tartó FIDESZ-re - nyilatkozta az MVSZ sajtószolgálatának Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke.
A videó illusztráció, nem Szőkefalván készült, hanem Vietnamban. Köszönet érte Phiadongthai -nak.
A látomások, divinációk iránti érdeklődés napjaink gyakori jelenségévé vált. Ez az érdeklődés Európa-szerte is megfigyelhető, főleg Délkelet-Európa volt kommunista országainak katolikus lakosai szentelnek nagy figyelmet ezeknek a jelenségeknek (például: Medugorje, a volt Jugoszláviában). Természetesen az érdeklődés növekedésében valamiképpen szerepe van a hivatalos katolikus egyház álláspontjának is, amely a Szűzanya, az Istenanya kimagasló és egyedülálló szerepét hangsúlyozza és szentháromságos küldetését az emberiség megmentésének és újraevangelizálásának szent szolgálatában.
Dr. Molnár Gyula diakónus 2000. március 8-i szőkefalvi homiliájában ezt hirdette: „Nem az okoskodó és a kevélységtől csak kivételesen mentes ész, hanem a szívek szeretet-teológiájának diadalra segítésében látjuk Mária történelmi küldetésének és jelenségeinek lényegét. Új vérkeringést indít el! Az újraevangelizálás sikerének ez a kulcsa és előfeltétele. Ez a Mária-jelenés misztikájának titka!”
A fenti idézet csupán példa arra, hogy nemcsak a hivatalos egyház, de a hivatalos egyház szolgálatában álló mariológiai és jelenéstörténeti kutatások is azt próbálják alátámasztani, hogy Mária jelenléte a világtörténelemben mekkora fontossággal bír. Bárhol, ahol Mária-jelenésről tudósítanak, alátámasztására mindig megemlítik az előző évtizedek jelentéktelen helységeiben történő jelenéseket és azok társadalmi, etnikai, politikai fontosságát.
A Mária-jelenések számának megszaporodása a Balkán-térségben alapos vizsgálatot követel a kutatók részéről.
Szintén Molnár Gyula szerint az 1531-es mexikói-guadalupei jelenés 1999-2000-es szőkefalvi jelenés között elgondolkodtatóan mély a párhuzam: megmentése az indián etnikumnak Latin-Amerikában, és a román–magyar etnikumok között fennálló feszültség keresztény és békés feloldását biztosítani 2000-ben, Erdélyben.
Dolgozatomban egy szőkefalvi vak cigányasszony Mária-jelenéseinek vizsgálatára vállalkozom. A látnoknő életének bemutatása, a lokális közösség reakciója és a jelenéssel kapcsolatos csodák a főbb vizsgálódási szempontjaim. Olyan kérdésekre kerestem a választ a fent említettek kapcsán, hogy egy ilyen jellegű esemény hogyan szervezi át a falu tér-és időhasználatát. Ugyanakkor arra voltam kíváncsi, hogy milyen társadalmi vonzatai vannak egy ilyen térben és időben körülhatárolt eseménynek, hogyan reagálja le és dolgozza fel a falu, milyen ambivalens viszonyulási stratégiákat dolgoz ki védekezési mechanizmusként, és hogyan sajátítódik ki a zarándokok számára a falu a jelenés lezajlásának napján. A falu elitjének vélekedéseire is visszatérek a későbbiekben, és így szűkebb társadalmi kontextusban teszem vizsgálat tárgyává.
Dolgozatom a következő fejezetekre oszlik:
1. Látomás, divináció
2. Marian Rózsika, a látnoknő életének felvázolása
3. A július 15-i Mária-jelenés
4. Falubeliek (résztvevők és nem résztvevők) vélekedései
5. Csodák
6. Következtetések
1. Látomás, divináció
Pócs Éva meghatározása szerint a természetfelettivel való kommunikáció szubjektív élmény, a transzcendenssel való személyes találkozás. Az illető látnok „találkozásélményként” éli meg a transzcendessel való kapcsolatot. A peremjelenségek közé sorolható, egyéni, nem ritualizált, spontán látomások általában szórványos, szervezetlen jelenségek, amelyek nem örülnek a hivatalos egyház elismerésének. A keresztény látomásokban egy transzcendens lény a földi, mindennapi környezetben jelenik meg. Az egyén csakis ilyen módon találkozhat az istenséggel, beszélgethet vele látomás formájában. A látomásélmény funkciójától és kulturális kontextusától is függ, hogy milyen szellemlényekkel kommunikálnak a látnokok.1 Pócs 1998,15. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref1
A látnoknő személyes kapcsolata nyilvánossá válik, transzcendens élményként éli át a Szűzanyával való kapcsolatát. Egy természetfeletti lény „jelenik meg”, amely üzeneteket közvetít ugyanúgy, mint más keresztény látomások „szereplői”. A jelenés olyan sajátos látomás, ahol a hétköznapi környezetben egy szellemlény jelenik meg , de a környezetét a látnok továbbra is „normálisan” hétköznapi módon észleli.
Marian Rózsika szőkefalvi származású cigány család gyereke. A család mindig is magyarnak vallotta magát; a családban is magyarul beszélnek.
Szőkefalva a Maros megyei Dicsőszentmártontól 4 km-re fekvő vegyes lakosságú (magyar, román, cigány) falu. Felekezeti megoszlása: legtöbb protestáns, ortodox, katolikus, unitárius. A falu vegyes lakosságának interetnikus kapcsolatai különösen fontosak voltak számomra a Mária-jelenésnek a falu szociális, interetnikus kontextusába történő beilleszkedése szempontjából. Első gyűjtésem alkalmával a szőkefalvi katolikus atyához fordultam segítségért, hiszen tudtam róla, hogy lelkileg közel áll a látnoknőhöz. Személyes gyóntatója lévén, fenntartotta magának a látomás értelmezésének jogát. Ezzel a viselkedésével segítő szándékát fejezte ki. A látnoknő saját életéről keveset akart mondani, nagyon röviden foglalta össze a közelmúlt eseményeit. Szűkszavúságának egyik oka a zárkózottsága. A média szerepe egyre hangsúlyozottabbá kezdett válni a jelenések elkezdése után: újságírók és tévések keresték fel lakásán, mediatizálták személyét és a vele kapcsolatos eseményeket.
Természetesen engem is hivatalos személynek tekintett, akinek ugyanazt a hivatalos szöveget mondta vissza. Valójában mikor arra kértem, hogy mesélje el életét, nagyon húzódozott, azzal indokolván viselkedését, hogy nem tud visszaemlékezni élete minden eseményére, hanem csak azokra, amelyek fordulópontot jelentettek számára. A jelenből megkonstruált múltját egyetlen aspektus – a látomás – függvényében fejti ki. Visszaemlékezéseinek ez az egyetlen szervező eleme.
Márián Rózsika 1962. november 4-én született Dicsőszentmártonban mint a család első gyereke. Testvére Edith Ildikó, aki Rózsika segítője mindenben. Édesapja Marian János, édesanyja Gergely Katalin, akik Kati néni szüleitől a kétéves Rózsikával Szőkefalvára költöztek, ahol jelenleg is laknak. Az elemi iskoláit Szőkefalván végezte magyar nyelven, középfokú tanulmányait a Dicsőszentmártoni Elméleti Líceum román tagozatán 1970-ben. Középiskolai tanulmányai után egy gépírói tanfolyamot végzett el, de mivel a kihelyezést nagyon távolra kapta, ezért a szülei nem engedték el. Így a házasságot választotta és 1981-ben férjhez ment egy szintén szőkefalvi származású cigányhoz. A sikertelen házasság kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni, ezért a helyzetet válással oldotta meg. 1989-ben örökbe fogadott gyerekükkel együtt hazaköltözött szüleihez. Vallásos nevelésben részesült, de vallásgyakorlását a megszokottság uralta. Elég ritkán járt templomba, csak a nagy ünnepekre ment el (karácsony, húsvét, pünkösd).
Némely katolikus falubelije szerint szülei mindig templomba járó hívő emberek voltak: „Ez a család, mindig vallásosak voltak, mindenki, mindig templomban voltak. S ott esküdtek meg a katolikus templomba. Ebből kifolyólag váltak el…”13 éves korában vették észre a szülei, hogy cukorbeteg, s e betegségből kifolyólag 1992-ben elvesztette látását. Ekkor fordult számonkérően Istenhez:
”Istenem, mért róttad rám ezt a nehéz betegséget?”
Lassan-lassan közeledni kezdett Istenhez. Istenhez való közeledésében segítségére volt az, hogy hívő közösségbe került. A beteget katolikus asszonyok segítették: áhítatokra, misékre kísérték el, imádságokat olvastak fel neki. Egyre személyesebbé vált Istennel való kapcsolata. Egy idő után meg tanult egyedül imádkozni, és magánbeszélgetéseit böjtöléssel társította.
1995-ben Marian Rózsika a Dicsőszentmártonban lakó nagymamájánál tartózkodott. Imádkozásai gyakran éjszakába nyúltak. 1995 januárjában, vakságának harmadik évében egy vörös fényt látott, amelyet nem tudott semmiféle természetes fényhez hasonlítani. Ez a fény naponta többször is megjelent és tartott egész június 17-ig.
1995. június 17-én este 11 órakor egy hang szólította meg román nyelven: ”Fata mea, de ce esti trista?” (Leányom, miért vagy szomorú?”)
Szent Antalhoz intézett imájában egy hang szólította meg, amelyről kiderült, hogy a Szűzanyáé volt. Ugyanazon év december 8-án este 11órakor megjelent mennyei fényben egy Mária szobor (kb. 75 cm nagyságú ). Mária fején 12 csillag volt, e fölött egy nagy csillag, amelyből olyan erős fény áradt a szoborra, hogy azt már nem is lehetett látni. Ekkor szólalt meg a Szűzanya. Ilyen fény szobor formájában jelenik meg azóta is a látnoknő előtt.
Rózsika válaszait nagyon koherensen fogalmazza meg. Amint már említettem, a katolikus atya átvette az interpretátor szerepét, és megpróbálta értelmezni a látnoknő válaszait. György atya értelmezései szerint az, hogy a Szűzanya románul szólította meg Rózsikát, a Szűzanya azon szándékának tulajdonítható, ami a nyugati római katolikus és keleti ortodox egyház közötti megbékülést, netalán egyesülést célozza: „A Szűzanya terve a román–magyar megbékélés, a békés együttélés ”-fejtette ki az atya. Ezen egyedülálló esetnek csakis a fenti értelmezés lehet a magyarázata. Ebből a szempontból is figyelemre méltó az a találkozás, amely a pápa és az ortodox Teoctist pátriárka között zajlott le 2002-ben, ami a megbékélés felé vezető első lépést jelentette mindkét fél számára. Különösen érdekes véleményezések fogalmazódtak meg Rózsika életének előzményeit illetően. Az általam megkérdezett személyek vallási hovatartozásuk szerint katolikusok, reformátusok egyaránt; többnyire parasztemberek és értelmiségiek. A legváltozatosabb válaszokat kaptam tőlük: „Mondják sokan, hogy hisznek annak a cigánynénak. Hát mondják elegen, pláné, különösen itt a faluban, akik jönnek, nem mondják. Mért nem másnak, mért a cigánynénak jelent meg? Hát éppen az, mért nem jelent meg másnak, mért ennek? Mivelhogy a cigányné cukorbeteg és nem lát, sokat imádkozott. Hát sokan azt mondják, hogy imádkozik, s képzeli”; „Sok román szidja Rózsikát: va duceti la oarba aia?” ( Mentek ahhoz a vakhoz?) A Rózsika élőéletéről szóló narratíva a fenti válaszok alapján nagyon változatos variánsokban él a falu lakosainak körében Néhány falubeli még attól is félt, hogy véleményt nyilvánítson erről. Nem állíthatom azt, hogy tartózkodtak, hisz mindegyiknek presztízskérdést jelentett az, hogy mit, és azt, hogy hogyan beszélnek róla. Egyesek arra voltak kíváncsiak, hogy mi az én véleményem, ehhez próbálták igazítani saját mondanivalójukat is. Érdekes helyzet tanúja lehettem. A megkérdezett házaspárok közül az egyik fél letagadta azt, amit házastársa Rózsika nem egészen „tiszta” fiatalkorával kapcsolatban mondott. Ez arra enged következtetni, hogy nincs egy egységesen kialakított vélemény, ami a látnoknő jelenések előtti életét illeti. A kiszüremkedő, pletykaszinten terjedő információk a kollektív tudattartalom részeként fel-felbukkannak. Alapvető eltérések mutatkoznak Rózsika biográfiája eseményeinek megítélésében. Azon emberek számára, akik hisznek a jelenés hitelességében, Rózsika fiatalkori bűnei megbocsáthatók, a benne nem hívők számára viszont nem. 3. A 2001. július 15-i Mária-jelenés Szükségesnek tartom bemutatni a jelenések időrendjét. Amint már említettem, a Szűzanya az 1995–1998 közötti időszakban személyes kapcsolatot tartott fenn Rózsikával. 1995-től csak magánjelenése volt tehát, amiről nyilvánosan nem beszélhetett. E három év alatt a Boldogságos Szűzanya – saját bevallása szerint – tanította, fölkészítette látnoki hivatásának betöltésére. Ezt csak a Szűzanya kérésére tette meg. 1998. november 4-én este 11 órakor volt az első nyilvános jelenés Szőkefalván a családi házban. Ezen a jelenésen, a családon kívül néhány szomszéd és barát is jelen volt. 1999. március 21-én ugyancsak a szőkefalvi családi házban kéri a Szűzanya, hogy egy római katolikusokból álló héttagú engesztelő közösséget, valamint ugyancsak héttagú ortodox román nyelvű imacsoportot alakítsanak. Mindkét imádkozó közösség a rózsafüzér (olvasó) könyörgésével egy, a falut veszélyeztető katasztrófa elhárításáért imádkozzanak, Isten irgalmát kérve. A példátlan jégverés csodájára később még kitérek. Ez a jelenés kb. 35 személy jelenlétében zajlik. A jelenés egyik résztvevője György István atya is. A látnoknő kérésére a Szűzanya elfogadta, hogy ezentúl du. 5 órától jelenik meg a látnoknőnek. Az 1999. június 17. du. 5 óra 10 perc fordulópontot jelölő dátum, a helyszín szintén Rózsika szülei házának udvara, a jelenés kb. 200 személy jelenlétében történik. A Szűzanya bejelenti, hogy nehéz idők jönnek. Imával, szerdán és pénteken böjttel kell felkészülni az eseményekre: „Nem azért jöttem, hogy megijesszelek titeket, hanem hogy megtérjetek.” A gyulafehérvári érsek előzetes engedélyével a látnok megkérte a Szűzanyát, ha lehetséges, ezentúl a falu római katolikus templomába legyen a jelenés. A Szűzanya beleegyezően válaszol a kérésre. 1999. november 4-én a Szűzanya engedélyezi, hogy Rózsika hosszú kék ruhát viseljen fehér övvel, és fátyollal a fején. 2000. március 18. du. 5 óra 10 perc, helyszín a templom. Napi három rózsafüzér imádkozását kéri a Szűzanya a pénteki keresztúttal. A jelenés végén Rózsika a Szűzanya különleges áldását kéri a jelenlévőkre. A látnoknő együtt imádkozza a Miatyánkot a zarándokokkal, majd elhalkul a hangja; Rózsika számára eltűnik a fény és a Szűzanya fényszobra. A 2000. június 17-i délutáni találkozáson a következő az üzenet: „Nyissátok ki szíveteket a Szentháromságnak.” A következő, 2000. október 21-i jelenéskor a Szűzanya kérése: „Minél gyakrabban keressétek az én Szent Fiamat az Oltáriszentségben. Végezzetek kilencedeket. Közeledik szeplőtelen Szívem győzelme.” 2001. február 11. du. 4 óra 50 perc. A jelenés vége előtt a látnoknőt a Szűzanya közelében mennyei fénye érinti, és ez a fényérintés olyan, mint a cirógatás és simogatás. Rózsika percekig örömkönnyeket sír és leírhatatlan boldogságot él át. A látomások fő funkciója egy kinyilatkoztatás megkapása, valamilyen üzenet közvetítése a túlvilágról. A szőkefalvi látomás esetében egy ilyen jellegű üzenet közvetítéséről van szó, pontosabban a vallási elkötelezettségre hívja fel a figyelmet. Ezzel magyarázható az, hogy az üzenetek tartalma nem változik, mindig ugyanaz marad. Ezután következett a 2001 junius17-i jelenés, ami már nem a templomban, hanem az egyre inkább növekedő tömeg miatt a templom kertjében zajlott. Valójában már a jelenés előtti napon érkeznek emberek a faluba. Ezek az emberek arra számítanak, hogy a falubeliek szállást kínálnak fel nekik, étellel, egy pohár víz felkínálásával bizonyítják az ott lezajló események iránti figyelmességüket. Azonban legtöbbjüket csalódás éri, ugyanis a jelenés napján a falu érdekes módon reagálja le az eseményeket. A legtöbb ember elzárkózását fejezi ki azáltal, hogy nem vonul ki házából, hanem passzívan, de kíváncsian szemléli a kapuja előtt elvonuló néptömeget. Ugyanakkor azt figyeltem meg, hogy az odazarándokolt embereknek szállást és néhol ételt is adnak és ily módon beszédbe elegyednek velük. Úgy gondolom, hogy a kíváncsiság az, ami arra készteti a távol maradó falubelieket arra, hogy egyáltalán szóba elegyedjenek a hitüket így is kifejező emberekkel. Azt a néhány embert, aki a faluból felmegy a templomba a jelenés alkalmával, csupán a kíváncsiság vezérli. Saját szemükkel akarnak meggyőződni arról, hogy mi az az esemény, ami annyira vonzza az embereket az ő falujukba. A saját hitükkel való szembenézés kényszerét úgy próbálják valamiképpen kiegyenlíteni, hogy emberségüket segítőszándékukkal igazolják. (Megetetik, és szállást kínálnak fel a zarándokoknak vallási hovatartozásra való tekintet nélkül). Ekkor tehát valamiképpen átrendeződik a falu: a távol maradó emberek (falubeliek) otthonukból tekintenek a falut elözönlő idegenek felé. Tiltakozó magatartásukat az otthon üléssel, a ház udvaráról történő rosszalló megfigyeléssel fejezik ki. Ennek ellenére azonban egyik zarándokot sem ítélik el. Megértik fájdalmukat, bajaikat és jövetelük okát. Arról, ami „ott fenn” történik, tőlük szereznek tudomást. A falubelieket a falujukban lezajló esemény arra készteti, hogy szembenézzenek saját hitükkel, vallásos meggyőződésükkel. A jelenés a térhasználat szempontjából is átrendezte a falut. Az első három jelenés után (ami a látnoknő családi otthonában zajlott, majd ennek udvarán) a falu temploma, ami egy kisebb dombon fekszik, a jelenés centrumává válik, s így a falu centrumává is. Amíg a jelenés színhelye a templom, a centrum szerepét a templom töltötte be. A jelenés színhelyének kiterjedésével a templomkert vette át ennek szerepét. A templomkert és a parókia udvara jelenti az emberek számára a jelenés lezajlásának területét és eképp is viszonyulnak hozzá. A templom mellett a látnoknő családi háza és annak udvara jelenti a másik központi helyet. Délelőtt a szentmise elkezdése előtt a legtöbb ember a látnoknő családi házához megy, hogy a Szűzanya által megszentelt vízből vegyen magának. A megszentelt kút csodájára még a későbbiekben rátérek. A délelőtti események központi helye a látnoknő háza és udvara, a délutánié viszont a templom és udvara. A házba azonban senki sem tud bemenni, ugyanis a látnoknőt a jelenés előtti órákban nem illik zavarni. Miután mindenki merített szentelt vizet, visszamennek a templomba. Ezt a rituális kis sétát is egyfajta zarándoklatnak lehet tekinteni, aminek már kialakított tere és ideje van. A jelenés színhelyéül szolgáló tér megszervezése már azelőtt való nap elkezdődik: az atya által képviselt egyház egyfajta rituális keretet szab az eseménynek. A jelenésen több felekezet is képviselteti magát, római és a görög katolikusok. A meghívott misét celebráló papok a katolikus liturgia forgatókönyvébe illesztik a jelenést. Ez a rituálisba való beillesztés a jelenés legitimizálásának egyik módjaként hat. A délelőtt egy reggeli misével kezdődik, amin már résztvesznek a zarándokok is. Ez a mise mintegy ráhangolja a hívőket a jelenésre. Ugyanekkor a papok tömeges gyóntatást végeznek, azért, hogy felkészítsék a hívőket a szentáldozásra és a Szűzanyával való találkozásra. A templomban összegyűlt tömeg imádkozik és énekel. A legtöbb embersorban áll, hogy megtekintse azt a képet, amit egy magyarországi művész festett meg a Szűzanyáról, úgy ahogy a látnoknő látomásában ez megjelenik. A kint várakozó embercsoport beszélget, vagy a templom utcájába felállított kegytárgyakat árusító asztalokat figyeli. A templom kertjében várakozó emberek kisebb csoportokra oszlanak: egyesek áhítatosan a felállított 14 állomáshoz kötődő imákat és énekeket mondják el, mások a templomkertbe felállított Mária szoborhoz folyamodnak segítségül. A jelenés előtti két órában a nagymise következik, amit felváltva a római és a görög katolikus papok koncelebrálnak. A mise természetesen magyar és román nyelven folyik. Megfigyeléseim szerint a liturgikus mozzanatok magyar nyelvűek, és csupán néhány helyen iktatódnak be román szövegek. Ugyanez az arány figyelhető meg a meghívott papok számának tekintetében is, ugyanis több a magyar pap, mint a román görög katolikus. A szentmise lezajlása után a látnoknő vezetésével a hívők a rózsafüzért imádkozzák román és magyar nyelven. A hívők közül egyesek meghatódva felzokognak, vagy éppen sírni kezdenek. A szakirodalom szerint a tömegbeli hajlamosságnak több oka is lehet: az egyének hiszteroid vagy schizoid alapszemélyiségének szuggesztibilitása, az Én-funkciók alacsony fejlettségi szintje, a misztikus-transzcendens világkép, továbbá külső társadalmi feltételek. 3 Jádi-Tüskés 1986, 554 http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref3 Jelen esetben a tömeg azonosulhatott volna a falu azon embereinek csoportjával, akik a látomás ellen tiltakoznak, de mégis a látnoknő mellé álltak. A Rózsika köré gyűlt tömeg bizonyos élményeket él át. Az átélt élmények, események természetesen a látomásba vetett hit megszilárdulásához vezettek. A látnoknővel azonosuló tömeg hisztérikus megnyilvánulása ellenszenvet váltott ki azokból, akik nem vettek részt benne, és túlzásnak tekintették ezt a viselkedést. Az udvarra kitett Mária-szobor ugyanolyan, mint a látnoknő szobájában felállított 70-75 cm magasságú szobor. Ez a szobor – és ezzel együtt a látomás is – sok közös vonást mutat más Mária-jelenés transzcendens lényével. Gondolok itt a medugorjei Mária jelenésre, 4 Kürti 1998, 175. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref4 ahol a Szűzanya szintén fénnyel körülfont alakban jelent meg fején tizenkét csillagos koronával. Ez a látomásbeli Madonna valójában a katolikus templomok Mária-szobrainak prototípusát alkotja újra. Ennek talán egyik oka, hogy vaksága előtt a látnoknő csak ilyen megjelenítésben látta a Szűzanyát és a szobája asztalán kialakított szent helyen is egy ilyen jellegű Mária szobor található. A szimbolikus túlvilág megkreálása ebben az esetben is hasonlóságot mutat a többi ehhez hasonló jelenséggel, de kapcsolódhat a helyi kulturális hagyományokhoz is. Az élmények közvetlen elbeszélése, leírása mindig a hagyományos motívumok, toposzok ismeretében, a kultúra nyújtotta referenciakeret felhasználásával történik. 5 Pócs 1998, 26. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref5 A látomásbeli szobor a templombeli szobor hasonmása, amit a látnoknő megvakulása előtt látott és ez nem más, mint a lourdesi jelenésről készített sokszorosított szobor, amit a legtöbb katolikus erdélyi templom felállított a Szűzanya tisztelete jeléül. A szőkefalvi jelenés külön érdekessége az, hogy a Szűzanyával való beszélgetés román nyelven történik. A gyóntató atya szerint azért román a jelenés szövege, mert ez az ország hivatalos nyelve. A jelenések fontos résztvevője és szervezője György István szőkefalvi plébános, akiért a jelenések alatt a látnoknő külön imát mond románult:„Te rog, Maica Preacurata, nu-l lua de lánga mine, caci este un om asa de bun! (Kérlek, Szeplőtelen Szűzanya, ne vedd el mellőlem, mert olyan jó ember!)”. Az egyre növekedő tömeg, a csodatevő kút arra engedett következtetni, hogy Szőkefalván búcsús hangulat kezd kialakulni. A legtöbb résztvevő messziről jött (Székelyföld, Mezőség, Partium, Magyarország, Olaszország, Németország). Szintén az esemény búcsús jellegére utal az a tény, hogy az ide elzarándokolt emberek lelkileg is felkészülnek a nagy eseményre, mintha valójában búcsúra jönnének, imádkozással és böjtöléssel. Egyesek számára a Szőkefalvára való eljövetele csodaszámba menő dolog. Mindenki remél valamit: csodát, gyógyulást, lelki nyugalmat. A látomás időtartama nem több 20-25 percnél. A Szűzanya a látnoknő által üzen. Maga az üzenet minden egyes jelenéskor lényegében ugyanaz: imádkozni és böjtölni kell –erre szólít fel a Szűzanya. Az üzenethasonlóságot mutat a medugorjei jelenéssel, ahol a Szűzanya szintén imádságra és böjtölésre szólít fel. A látnoknő nem esik eksztázisba a jelenés ideje alatt, de válaszait kissé teatrálisan fogalmazza meg. A jelenés végén a Miatyánkba kezd, majd ezt követi a rózsafüzéri tizedek elmondása. Az esemény Mária-énekkel zárul. A hívők mindegyike visszamegy a csoportjához és hazafele készül. Míg az első nyilvános jelenés alkalmával, 1998. november 4-én kevesen (a dicsőszentmártoni középiskola tanulói) jöttek el, a június 17-i látomás látogatottsága a szőkefalvi plébániatemplomot és annak udvarát vette igénybe. 2001. július 17-én ötezer ember lepte el a falut. Azóta az ide elzarándokolt hívők száma nőttön-nő. 4. A falubeliek (résztvevők és távolmaradók) vélekedései A jelenség köré kialakult vallási-társadalmi-gazdasági keret vizsgálatához a terepmunkám során megkérdezett helybéliek vélekedéseit használom fel. A társadalmi háló felvázolásához és a forgalomba kerülő történetek vizsgálatához a falu fiatal és idősebb korosztályával egyaránt elbeszélgettem. Az általam felvetett kérdések a következőkre irányultak: mi a véleményük a jelenésről, Rózsikáról és a jelenéshez kapcsolódó úgymond csodákról. A megkérdezett személyeket több szempont szerint választottam ki: I. Korosztály szerint: - fiatal (25-30 év) -középkorú (45-60 év) II. Vallási felekezet szerint: -katolikus -református -unitárius III.Iskolázottság szerint: - alapfokú végzettséggel rendelkező - középfokú végzettséggel rendelkező (tanító) - felsőfokú végzettséggel rendelkező (pap, tanár) A fiatalok vélekedései megoszlanak és érdekes módon tagolódnak. A megkérdezett fiatalok egyöntetűen olyan válaszlehetőségeket foglalnak le, amely a beszélgetés menetében minduntalan a katolikus egyház, legfőképpen a papság kiváltságos helyzetének bírálatát hozta felszínre. A beszélgetés vonala elterelődött egy tágabb vallásos kontextus felé. A katolikus fiatalok többsége tartózkodott, de mivel ismerték a helyi viszonyokat (a falu lakói közti viszonyok, a katolikus pap és hívei közti viszony), kételkedve ítélkeztek a jelenésről. Leginkább azt hangsúlyozták, hogy az ő vélekedésük jelentéktelen. Megpróbáltak „objektívek” lenni és „hivatalos” véleményt alkotni Valójában azt emelték ki, amit ilyen alkalomkor illik mondani: „Én nem mondom azt, hogy ilyen nincs, de azt sem merem állítani, hogy van…”; „ én katolikus vagyok, énnekem úgy tanították, én úgy tanultam, hogy Máriát tiszteljem.” A válaszok összevetéséből az tűnik ki, hogy e fiatalok nem igazán tudják elhinni a jelenés igaz voltát. A középkorú katolikus személyek vélekedése nagyon érdekesen alakult. Az általam megkérdezett katolikus családban a feleség férjhez menetele után elhagyta református hitét és katolikus hitre tért át közel harminc éve: „Én nem tudom, nekem nem volt vallásom.” A beszélgetés során a jelenésről egyértelműen azt válaszolta, hogy hiszi. „Én … én hiszek benne, én hiszem ezt, ha, aki hiszi, azt mondják, jól teszi, s aki nem hiszi, annak sem lesz semmi baja, de én hiszem, mert én látom, milyen lelkiből beszél, s milyen…”. Erre rögtön érvelés következik, ami fenntartja a jelenés hitelességét. „Amióta ő imádkozik, Szőkefalvát jég nem verte még. Ő megmondta. Nézzük meg, azt mondta, hogy Szőkefalvát jég nem verte, Szőkefalván három éve nem volt jég.” Az adatközlői mondandót az állítólagos csoda támasztja alá. Egyre nyilvánvalóbbá válik az a tény, hogy minden megkérdezett személy saját hitét mindig az idegenek, a mások hitével méri össze: ha azoknak akkora hitük van, akik olyan messziről eljönnek, akkor nekem is el kell hinnem, hisz itt lakom a közelében. Az állítólagos csodák arra késztetik a falubelieket, hogy saját hitüket mérlegre tegyék, megvizsgálják, és következtetéseket vonjanak le. Hitükről való elmélkedésükben a szemfényvesztés bizonyítékai is felötlenek. A látomás ilyen tekintetben hitük megingásához vezet, hiszen egyrészt hinniük kellene, mert a Szűzanya maga mutatkozik meg számukra, másrészt viszont a racionalitás tényeivel próbálják hitük gyengeségét igazolni. A diskurzus folyamán állandóan történik utalás a látnoknő nemzetiségére, így megvilágításba kerül a falu erről alkotott véleménye is. „Hát így s úgy, a cigánnénak hisznek, s nem tudom mi, de hallgass ide, azoknak akkora nehézség a fejükön, gondold el, minden nap idegenek jönnek még Magyarországról is, és mindenfelől jönnek”. Minden érvelését vagy a látnoknő vagy idegenek szájába adja: „ő azért mindenkinek azt mondta, hogy…”; „azt mondta nekem egy fiatalasszony, hogy…”; „megmondta Jenei Jancsika, a pap is…”; „mindenki a faluból mondja, hogy…” Ez azt bizonyítja, hogy nem meri felvállalni saját érveléseit. A mások, az idegenek, a messziről jöttek érvelései mindig meggyőzőbbek, mint a sajátunk. A szavahihetőség olyan kiválasztott emberek attributumát jelenti, mint a látnoknő vagy a pap. Az anyagi háttér problematikája kérdésként vetődött fel sok ember számára. A látnoknő bűnének számítana, ha mindezt abból a meggondolásból tenné. A hitetlenkedők számára ez elég indok lehetne a látomás megcáfolására. A látnoknő családja nem tartozott a gazdag cigányok közé. Polgári foglalkozásúak lévén, életüket is így élték le. Ezt bizonyítja az a tény, hogy nem a falu periférikus részén laknak, hanem egy magyar és román nemzetiségiek által lakott utcában. A jelenések látszatra nem hoztak nagy változást a család anyagi helyzetében. Bizonyíték erre a még mindig vakolatlan szülői ház és a kis udvar. Az egyház meggazdagodási szándéka szintén problémaként lebeg a történések felett. Néhány ember szerint ennek tudható be a jelenések sorozata. A perselyezést az egyház elhallgatja. „Azt nem tudom, hát van, aki beszél, van, aki mond, még irigység is, mert azt mondják, na jól megy a katolikusoknak, könnyű nektek, mert jönnek, az idegenek s adnak. Ha valami kolostor lenne, érted? Ezt úgy vedd, hogy zarándokolnak ide. Ők perselyeznek, nem perselyeznek 1ooo vagy 5ooo lejt, hanem 5o—1ooooo lejt adnak, kinek jut, s akinek nem, annyit ad, amennyi jut, s akinek nem jut, nem ad semmit, de minden esetre látom, hogy olyan öregek és olyan nyomorékok kicsi kocsival jönnek.” Közös vonást mutatnak vélekedésükben a megkérdezett személyek: a jelenés igaz voltát mindig megtörtént, átélt eseményekkel, csodákkal legitimizálták, és utóvégre saját életükről, családi gondjaikról, betegségeikről beszélnek. A velem folytatott dialógus során a személyek vallási és etnikai identitása hangsúlyozódik: minden személy azt próbálja hangsúlyozni, hogy ő mennyire vallásos, hívő ember, de az ő vallásossága nem torkollik fanatizmusba vagy túlzásba. Ezért érveiket és ellenérveiket egyaránt elmondják. Szembetűnő a papi befolyás. „Az atya azt mondta, hogy az sem bűn, ha nem hiszed, és az sem bűn, ha hiszed.” Ezzel a kijelentéssel a pap mintegy megnyugtatja a falu minden katolikusát, akik személyes állásfoglalás hiányában ezt hozzák fel védelmükre. A szőkefalvi jelenés az elit kultúra szintjén párhuzamba állítódik a többi kortárs vagy „történelmi” jelenséggel. A papok érveléseiben a medugorjei jelenés nagy fontossággal bír. Ez az a jelenés, amely a közelmúltban zajlott le és nagyon sok hasonlóságot mutat a szőkefalvival. Ez viszont csak nagyon leegyszerűsödve más jelenések tükrében él tovább a népi kultúra szintjén: „ugyanúgy jelent meg a Szűzanya Lourdes-ban és Fatimában is, és az már el van ismerve az egyháztól, akkor ez mért ne lenne elismerve, mért ne lenne igaz?” A többi Mária-jelenést tehát a hitelesség érdekében említik a falubeliek. A beszélgetés vezérfonala a személy családi helyzetére, problémáira, betegségére tevődik. Szintén a papi befolyást észleltem a jelenés értelmezését illetően: „a Szűzanya a román-magyar megbékülést akarja mindenképpen, ezért beszél románul egy magyar vak cigányasszonynak”. Megjegyzendő, hogy az utóbbi öt évben Szőkefalván nem volt nagyobb román-magyar összeütközés. Egy református asszonnyal való beszélgetés elején, rögtön vita merült fel közte és református férje közt. „Ferenc nem ért velem egyet. Én nem tudom, akkor jelenik meg, amikor ő akarja?! Vagy érdemes arra, hogy megmondja? ”A fatimai jelenést ezúttal nem a szőkefalvi jelenés védelmére, hanem ellenére hozzák fel: „ A pásztorgyerekeknek, de köd alakjában, és nem beszéltek Vele. ”A férje válasza: „De beszéltek vele, Mária mondott nekik! Ennél érdekesebben alakul a látnoknő előéletéről szóló téma: A feleség: Kurva volt? A gyűjtő: A nő? A férj: Te, én nem tudom. A feleség: Az volt, az volt! A gyűjtő: Mert? A feleség: Mert az első ura azért hagyta ott! A férj: Az első ura azért hagyta ott, mert nem lett gyereke. A feleség: Mert nem lett gyereke, és ő is már mindenkivel összeállt A gyűjtő: Mindenkivel összeállt? A férj: Lett gyereke, s nyomorék. A feleség: Élt egy mással! A gyűjtő: Élt egy mással? A feleség: De általában mindig ezek térnek annyira meg, tudod, akik így paráználkodtak. A gyűjtő: Házassága ideje alatt élt egy mással? A feleség: Élt! A férj: Azt nem tudom, te sem tudod bizonyítani, mert nem láttad, csak hallottad! A feleség: Csak hallottam. A férj: Én nem láttam. A feleség: Örökké fényes volt, úgy ki volt festve mindig, olyan elegánsan járt. A gyűjtő: A férjétől voltak a gyerekek? A feleség: A férjétől, de volt még úgy, hogy… A férj: Nem tudod, Jolánka! A feleség: Azt mondták, hogy terhes, a szülészeten mondták, ott mondták. A gyűjtő: A férjétől vagy nem? A feleség: Hát volt ennek az Andinak fia! A férj: Meg voltak esküdve! A gyűjtő: Ez a másik férfi? A férj: Persze, az első cigány, akivel kivettek a menházból egy gyereket. Figyelemre méltó ez a párbeszéd abból a szempontból is, hogy amit elhallgatnak belőle, vagy eltitkolnak egymástól, szégyenfoltot jelent a látnoknő előéletében. A feleség elmondana mindent, de férje - talán a szégyen miatt - több mindent elhallgat, így akarja védeni Rózsikát a pletykáktól. Más református személyek vélekedései így hangzanak: „Nem lehet egy hús-vér embernek isteni ereje” „Mindig ugyanazokat mondja!” „Színészkedik!” „Kész üzlet, egy csomó pénz…” „Vajon valaki vétkezne ennyire?!” „Miért mindig szombaton délután 5 óra 20 perckor?” (Azóta vasárnap is.) A református egyének a fenti megjegyzéseikből ítélkezve a jelenéseket csalásnak tekintik. Ez valószínűleg azért történt, mert ismerték a látnoknőt gyerekkorától fogva és nem tudják elhinni, hogy ennyire megváltozott. A csalást viszont nagy véteknek tekintik. A szubjektív vélekedések mellett egyetlen személy fejti ki, hogy mindent egy lelki támasz szükségszerűsége indított el. Elveti az anyagi háttér lehetséges szempontját, és mindent a betegség, a család okozta lelki problémák feloldása érdekében könyvel el. A falu értelmiségi rétegéből a tanítót, a református, unitárius lelkészeket kértem fel véleménynyilvánításra. A falu egyik tanítónőjét a nagy tömeg látványa hitbéli ingadozásaira ébresztette rá:„Aztán telt az idő, és láttam, hogy mi ember – itt a mi utcánkon – végigmegy, nem számítva, hogy időt tölt, pénzt költ. Én így magamban elgondolkoztam: Te Jóisten, ezek az emberek nem erőszakkal vannak hozva. Olyan erős a hitük?! A tanítónő asszonyi sorsként szemléli Rózsika előéletét, amire a betegségére való utalás által racionális keretet próbál nyújtani: „Akit annyira megviselt a sors, lehet, hogy belekapaszkodik, lehet, hogy abban leli örömét. Vagy lehet, hogy szegénynek csak egy rögeszme, egy látomás, hogy valamibe ő is belekapaszkodjon. Egyik napról a másikra megvakulsz, nagy dolog. ” A látomás hitelességének bizonyítására a látnoknő beszédstílusát emlegeti, aki annak ellenére, hogy iskoláit román tagozaton végezte, szépen és tisztán beszél magyarul. A románnyelvűség, a jelentéktelenebb dolgok iránti érdeklődés olyan ellenérvek, amelyekre nem lehet ésszerű magyarázatot adni: „Nagyon meg voltam botránkozva, hogy – Istenem, bocsáss meg – románul beszél. Hogyha ő magyar, és a Szűzanyával tényleg beszél, miért kell románul beszéljen? Jó, hogy mindenkinek a Szűzanyája az a Szűzanyája, és ő katolikus, és Szűzmária a magyarok Nagyasszonya, akkor miért románul csevegünk? ”– a kérdést felelet nélkül hagyja. Ugyanúgy a következőt is:„Mindig négy hónaponként jelenik meg.”; „Az első jelenéskor azt kérdezte a Szűzanyától, hogy milyen ruhában jelenjen meg a következő jelenéskor. Hát de a ruha mit tesz? Ha én most kékbe öltözöm fehér lepellel, vagy feketébe, ahogy szoktam járni?” Mondataiból és megjegyzéseiből arra a következtetésre jutottam, hogy a többi adatközlőhöz hasonlóan, etnikai identitását és vallási hovatartozását juttatta érvényre, beleszőve egyéni életét, családi gondjait: „Mikor a fiam katona volt, sokat imádkoztam a Szűzanyához.” A falu unitárius lelkésze tudományos magyarázkodással hozakodott elő, bibliai példával és irodalmi művel támasztotta alá vélekedését, a Saulból Pállá változás bibliai példájával. A vallási tolerancia nevében születnek az olyan válaszok, mint: „Magának az egész jelenésnek annyi előnye van, magyarok, románok, talán németek, mindenféle nemzetiségűek, mindenféle vallásúak, természetesen elsősorban a katolikusok, de ortodoxok, görög-katolikusok összeülnek, találkoznak, énekelnek. Ez jó. Pozitív dolog. Ha valaki kérdezi, mindig ezt szokta mondani.” Ez a fajta tolerancia a református pap esetében nem érvényesül, aki – meg sem várva kérdéseimet – rögtöni tiltakozásba kezd a jelenés ellen. Szintén ő veti fel a jelenés időpontjának jogos kérdését: „Miért mindig szombat délután 5 óra 20 perckor, amikor az emberek pihennek?” Szerinte minden pénzszerzés céljából történik, és ő is a medugorjei jelenést használja fel érvelései alátámasztására, hisz a Szűzanya megjósolta a békét, de a háború mégis bekövetkezett. 5. Csodák Jádi Ferenc–Tüskés Gábor az induktornak és az elsődleges gondolkodási folyamatok szintjén funkcionáló tömegnek az erőteljes szimbiotikus összefonódásával magyarázza a véletlenszerű vagy látszólag okszerű csodás gyógyulásokat. Mindez a szimbolikus interpretáció révén valósul meg, amely az átélő részéről nagyon meggyőző lehet 6. Jádi-Tüskés1986, 553. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref6 A látnoknőt naponta keresik emberek, akik problémáikra, betegségeikre remélnek megoldást. A látnoknő imádkozást és rendszeres böjtöt ír elő mindenkinek. Az állítólagos csodákról tanúságtételek születtek, mert a csodát megtapasztalt emberek kötelességüknek tartották leírni, felmutatni, „és felelősséget vállalni” hitelességükért. A legtöbb leírt vagy átélt csoda hallomás útján leegyszerűsödött, esetleg kibővült olyan elemekkel, amelyek újabb adalékok a csoda ésszerű magyarázata érdekében. A Mária-jelenéssel kapcsolatos csodákat a következőképpen osztályoztam: A kútbeli vízzel kapcsolatos csodák 2.Természeti jelenséggel kapcsolatos csodák A kútbeli víz mindig katarktikus erővel rendelkezik, a gonosztól, rossztól, betegségtől tisztít meg. A látnoknő udvarában levő kút vizét a Szűzanya megszentelte, ezért zarándokok százai visznek onnan vizet. A csodás kút motívuma évtizedes hagyományra tekint vissza, és ez visszhangzik a szőkefalvi kút csodavízéről szóló történetekben. A csodás erejű gyógyító víz szerepe nem új keletű. A jezsuiták a 18. századi missziók alkalmával Máriavizet szenteltek, amely a néphit és a korabeli évkönyvek tanúsága szerint meggyógyította a különböző betegségeket. A kút vizének gyógyító ereje mindig a jelenés hitelességét hivatott alátámasztani, ezért tolmácsolódik a transzcendens lény tettei közé. 7. Manga 1962, 357. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref7 A természeti jelenségekkel kapcsolatos csodák gyakoribbak. A legtöbben a jégverésről tanúskodnak: „Amióta megjelent ez neki, jár a templomba, higgyem, ne higgyem, de azótától fogva a falu meg van védve a jégtől, termés is volt. A környező falvakban volt jég: Dicsőben, Gálfalván, Bogácson. Elverte a jég Botorkát, Borzást, Ádámost, Királyfalvát, Sövényfalvát. ” Más, úgymond „természeti csodának” tudhatók be a következő jelenségek is: nap vibrálása, kereszt alakú felhő, ostyában kirajzolódó kereszt, szivárvány. Ezek a jelenségek sok hasonlóságot mutatnak más Mária-jelenések csodáival, és a hívőket hitük megerősítésében segíti elő. 6. Következtetések Megállapítható, hogy a szőkefalvi Mária-jelenés beilleszkedik abba a hagyományos referenciakeretbe, amit a falu nyújt neki. A látomások fő funkciója, a változtatni akarás, a jelenlegi esetben is érvényes. A szeretetre, békére, bűnbánatra és az Istennel való kapcsolatteremtésre való felhívás mindenképp transzcendens eredetű, viszont ennek tolmácsolása csakis egy adott kultúra hagyományos kereteibe illeszkedhet bele. Marian Rózsika reprezentatív egyéniséggé vált: életét betegségében megtört és oltalmát Istenben kereső asszonyi sorsként kezelik és szemlélik a zarándokok. Az ő szemükben a szent asszony prototípusát képviseli, de a falubeliekből hiányzik az iránta tanúsított tisztelet, az előéletére vonatkozó megbocsátás. Látnoknői ténykedése egyben egy szószolói szerepkör felvállalását is jelenti. A papság, mint hivatalos intézmény képviselője, támogatja az egyéni látomás nyilvánossá válását, liturgikus és hivatalos keretet biztosítva a személyes látomáshoz. Nemcsak teret, hanem értelmezési kontextust is megalkot. Szerinte a jelenés a nyugati és keleti egyház megbékélésének szükségességére figyelmeztet. Mivel a jelenés egy multikulturális régióban zajlik, az értelmezés politikai színezetet is kap. A növekvő, jelenésről jelenésre sokasodó számú résztvevők egyrészt transzcendens iránti érzékenységét elégítik ki, másrészt pedig egy krizíshelyzetbe jutó társadalom utolsó menedékeként értelmezem az esemény széles körű elterjedését. Adatközlők: Jenei István 1923, cipész, katolikus Jenei Margit 1939, háziasszony, katolikus Lőrinczi Ferenc 1943, cipész, református Lőrinczi Annamária 1970, háziasszony,unitárius Czirmai Levente 1967, mérnök,református Czirmai Erzsébet 1945, nyugdíjas, református Lőrinczi Panni, 1947, háziasszony, katolikus Lőrinczi István,1972, mérnök, katolikus Lőrinczi Rozália,1975, vónő,unitárius Bacsó Magdolna,1953, tanítónő, katolikus Szakirodalom GAGYI József: 1998. Jelek égen és földön. Hiedelem és helyi társadalom a Székelyföldön. KAM Füzetek. GRYNAEUS Tamás: 1991. „Látomások”-túlvilági élmények a mai magyar szájhagyományban.In: Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásooság köréből.Budapest. JÁDI Ferenc-TÜSKÉS Gábor: 1986. A népi vallásosság pszichopatológiája.(Egy hasznosi parasztasszony látomásai.)In: Tüskés Gábor (szerk.): „ Mert ezt Iste hagyta…”Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Budapest. 516—562. LIMBACHER Gábor: 1993. Mária – kápolnák és az öltöztetős Mária – szobrok kultusza Nógrádban. Néprajzi Értesítő. LXXV. 181 – 205. 1995. Gyógyítóasszony Nógrádban a XX. Század végén. Ethnographia CVI. 2. 787 – 829. LOVÁSZ Irén: 1998.Az elme hallja, nem a fül. Egy asszony látomásainak antropológiai megközelítése. In: Pócs Éva (szerk.):Eksztázis, álom, látomás. Tanulmányok a transzcendensről. I. Budapest—Pécs, 156—173. MANGA János: 1962. A hasznosi tömegpszichozis. Ethnographia LXXIII. 353 - 388. PÓCS Éva: 1998 Transz és látomás Európa népi kulturáiban. In: uő. (szerk.): Eksztázis, álom, látomás. Tanulmányok a transzcendensről. I. Budapest—Pécs, 15—56. VARGA E. Árpád: 1998 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I–III. Pro-Print Könyvkiadó. Budapest–Csíkszereda. I. VARGA Zsuzsa: 1974. Népi funkciójú képek és szobrok kutatásáról. Ethnographia LXXXV. 454 – 465. NYITÓ OLDAL http://www.freeweb.hu/jelenesek/index.html 1 Pócs 1998,15. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref1 2 Uő, uo. 20. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref2 3 Jádi-Tüskés 1986, 554. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref3 4 Kürti 1998, 175. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref4 5 Pócs 1998, 26. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref5 6 Jádi-Tüskés1986, 553. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref6 7 Manga 1962, 357. http://www.freeweb.hu/jelenesek/szokefalvajel.htm#_ftnref7
Nt. Incze Dénes esperes, szentszéki tanácsos kérésére, a Krisztus Világossága c. folyóirat részére adom ezt a tanúságtételt, mint Szőkefalva plébánosa, aki 9 éven át szemtanúja voltam az itteni eseményeknek. Előre bocsátva kijelentem, hogy mindannak igazáért, amit ide leírok, felelősséget vállalok Isten és ember előtt.
"Istenem, íme itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat!" (Zsolt. 39.) Papi életemet és hivatásomat ennek a mondatnak fényében szerettem volna megélni, de sokszor megtapasztaltam, hogy nagyon könnyű valamit megígérni, de nagyon nehéz azt megtenni. Így gyakran megrekedtem az "Uram, Uram!" felkiáltásnál, de mindig megmaradt annyi bennem, hogy ez fájt és Jézus, a jó Barát, mindig bíztatott, hogy tegyek is Érte valamit. Nem akarok most az elmúlt két évtizedről írni, sőt amit most leírok, arról sem szerettem volna beszélni a világ előtt, csak az én jó mennyei Atyámnak, mert egyetlen dolog számít az életben: ki vagy az Isten előtt.
Amikor 1996. szept. 1-jén idekerültem, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy itt jelenés van és az igazi is! Nem tudtam elhinni, hogy Isten egy ilyen bűnös, alkalmatlan, sok hiányossággal tele szolgájára merné bízni ezt a fönséges és szent ügyet. Igazából egyedül Isten ismert engem akkor, amikor Szőkefalvára kerültem, egyedül Ő tudta, hogy mi van az én szívemben, lelkemben és mégis, rám merte bízni azt, hogy én tanúskodjak Jézus Krisztus édesanyjának és a mi égi Édesanyánknak Szőkefalván való megjelenéséről. Ezért úgy gondoltam, hogy arról a változásról, ami az Isten kegyelmével, a Szűzanya közbenjárására bennem végbement, elég, ha csak Ő tud róla. Számomra tökéletesen elég, ha mindennap megköszönhetem ezt Neki.
A szőkefalvi Mária-jelenés melletti pozitív tanúságtételemnek három pillére van:
1. A látnok személye.
2. A jelenést körülvevő események.
3. A velem kapcsolatos események.
1. A látnok lelki életében végbement nagy változás arra késztetett, hogy ráfigyeljek arra, ami vele és általa történik. Nem volt ez olyan mindennapi, bár négy éven keresztül elengedtem a fülem mellett azokat a híreket, hogy ő beszél a Szűzanyával, hiszen minden porcikám tiltakozott, hogy ez nem lehet igaz. Ez túl nagy esemény ahhoz, hogy itt, vele megtörténjen, és én legyek ennek a tanúja. Azonban az ő állhatatos, szívből jövő imája, a Krisztus iránti nagy szeretete, amely a gyakori szentmisén való részvételben és a gyakori szentáldozásban mutatkozott meg, valamint az emberek iránti szeretete és türelme, megtörte bennem az ellenállást és kezdtem komolyan venni mindazt, amit nekem mondott a jelenésről. A szenvedések vállalását is olyan természetesnek vettem, amelyről nekem beszélt, hiszen az ő betegségének természetes folyamatát láttam benne. Az értéket abban láttam, hogy elfogadta és nem zúgolódott érte. Ez tartott addig, amíg az egyik jelenés után a látnok azt nem mondta, hogy a Szűzanya elvette ezt a nagy fájdalmat, amelynek másfél éven keresztül én is tanúja voltam, és nem egyszer imádkoztam a családdal együtt a rózsafüzért a nagy szenvedése alatt, amely 5-7 percet tartott. Azóta nincs ez a szenvedése, de van más helyette. Ezek a szenvedések az ő boldogságát, lelkének kiegyensúlyozott harmóniáját nem zavarták és nem zavarják meg. Olyan lelki békét és boldogságot sugároz az arca, amelyet csak Krisztus adhat. Mindezek és a tiszta élete arra enged következtetni, hogy szavainak hitelt kell adnom.
2. A látnok személye után a legfontosabb számomra a Mária-jelenéssel kapcsolatban az a tény, hogy
Dr. Jakubinyi György érsek úr pozitívan állott e csodálatos eseményhez. Sokat jelentett a Mária-jelenés valós megítélésében az a tény is, hogy az emberek nagy tömegét (6-12 ezer) vonzotta e helyre ez a jelenség, de nemcsak idejöttek, hanem újra meg újra
visszatértek, nagyon sokan szentgyónást, áldozást végeztek, életükben gyökeresen megváltoztak, családok zűrzavaros élete rendeződött, sőt a Szűzanya által megáldott kút vizétől sokan testi-lelki gyógyulást is nyertek. Ez utóbbit a visszajelzések, tanúságtételek alapján állítom. Ezenkívül a két nemzetnek együttléte (románok és magyarok) és együtt imádkozása hosszú órákon keresztül, vagy a Nap-csoda, amelyet több ezer ember is láthatott egy negyedóráig, mind-mind azt a meggyőződést erősítik bennem, hogy valódi eseményről van szó.
3. Harmadik pontként - ha lehet így felosztani tanúságtételemet - talán a legfontosabb és legbiztosabb bizonyíték a velem történt események voltak a Mária- jelenéssel kapcsolatban. Számomra már az is döntő bizonyíték, hogy az Úr engem helyezett ide tanúnak. Csak az Isten tud ilyen szegény, bűnös, hiányosságokkal tele szolgák által is nagy dolgokat tenni. Emberi választásnál egészen biztos, hogy kiestem volna. Amikor 3-4 év után a jelenések körüli események oda fejlődtek, hogy érdemesnek láttam odafigyelni és közben mindenről tájékoztattam az érsek atyát, arra kértem a látnoknőt, hogy a Szűzanyától eszközöljön ki számomra is egy jelt, amely által meggyőződhetek, hogy a jelenség az égiektől van. A látnoknő örömmel vette tudomásul a kérést és megígérte, a következő beszélgetésben előtárja kérésemet, hogy legalább én ne kételkedjem abban, amit mond; mert úgyis olyan sokan kételkednek és támadják ezért. Szeretettel vártuk a jelenés napját, amelyre igyekeztünk lehetőségünk és tehetségünk szerint a legjobban felkészülni. Vártam a jelenés utáni beszélgetést, amelyben elmondta a látnok, hogy a Szűzanya azt mondta: "a kellő időben megkapod!" Ettől kezdve türelmetlenül vártam és gondolatomban a csodák nagy skáláját gondoltam át, amelyek megtörténhetnek a szemem láttára, csak egy dologra nem gondoltam, hogy bennem is történhet csoda, hiszen én szorulok rá leginkább a gyógyulásra.
Teltek a hetek, hónapok, semmi jel. Maga a látnoknő is csodálkozva kérdezgette, hogy még nem kaptam jelt? És elérkezett a kellő idő. 2001-ben, az év utolsó Mária-jelenésén megkaptam a jelt, megtörtént bennem a csoda, ami egyértelműen, félremagyarázhatatlanul csak az Istentől jöhetett. Nagy örömmel és boldogsággal töltötte el a lelkemet, ami a mai napig bennem van. Olyan érezhető volt ez bennem, hogy másnap el is mondtam a Szűzanya kiválasztottjának, de csak neki, és ő is velem együtt örvendezett. Amit nem mertem remélni sem, csak titokban vágytam rá, most megkaptam, és ezért mindennap hálát adok. Ettől kezdve örömmel és kétkedés nélkül szolgálom e szent ügyet. A mindennapi imámban csak arra kérem az Urat, adjon annyi kegyelmet, amellyel a Szőkefalvi Szűzanya ügyét előbbre vihetem.
Éppen ezért nagyon sajnálom azokat a papokat és híveket, akik azt állítják, hogy ez mind pénzre megy. Én nem tudok elképzelni sem papot, sem keresztény embert, aki ilyen szent dolgot pénzért merne árulni. Ezeknek azt kívánom, hogy legalább egy rövid időre érezzék át az Isten adta lelki kincseknek örömét és többé már nem pénzben mérnének mindent. Ezért merem ajánlani mindenkinek Szőkefalvát, mert akik idejárnak, azok erről tesznek tanúságot, erről a lelki békéről, boldogságról. Természetesen szükséges a kellő hozzáállás is.
Számomra ez volt a döntő esemény, de természetesen nagyon sok apró esemény, amely napról-napra körülvesz, erősíti bennem a jelenés természetfeletti voltát. Természetesen ezzel nem akarom túllépni az Egyház álláspontját, az érsek úr fölkérését, miszerint amíg az Egyház nem nyilatkozik, addig csak úgy lehet beszélni róla, hogy állítólagos Mária-jelenés, amelyet én is minden írásomban betartok. Amiről tanúságot tettem, az az én személyes meggyőződésem, amelyet mindig tartani fogok és remélem, hogy hivatalossá is válik, és az Egyház is nyilatkozni fog a szőkefalvi állítólagos Mária-jelenésről. Én csak örömmel tudom üzenni azoknak, akik ide jönnek, hogy nem döntenek rosszul. Az Úr Jézus, aki közöttünk van mindig az Oltáriszentségben, és az Ő Édesanyjának áldása legyen minden emberen!
Az utolsó Mária jelenés, 2005 június 17., első évfordulóján készültek a felvételek, sajnos csak a napcsoda vége van lefényképezve. Aki többet szeretne megtudni, itt olvashat a jelenésekről: http://www.ichtys.hu/szokefalva.htmlhttp://www.ichtys.hu/maria.html Zene : Celine Dion - Ave Maria (apulchra)
By a lonely prison wall, I heard a young girl call: "Michael, they have taken you away, For you stole Trevelyn's corn, So the young might see the morn. Now a prison ship lies waiting in the bay."
Low lie the fields of Athenry Where once we watched the small free birds fly Our love was on the wing We had dreams and songs to sing It's so lonely round the fields of Athenry.
By a lonely prison wall, I heard a young man call "Nothing matters, Mary, when you're free Against the famine and the crown, I rebelled, they cut me down. Now you must raise our child with dignity."
Low lie the fields of Athenry Where once we watched the small free birds fly Our love was on the wing We had dreams and songs to sing It's so lonely round the fields of Athenry.
By a lonely harbor wall, She watched the last star fall As the prison ship sailed out against the sky For she lived to hope and pray For her love in Botany Bay It's so lonely round the fields of Athenry.
Low lie the fields of Athenry Where once we watched the small free birds fly Our love was on the wing We had dreams and songs to sing It's so lonely round the fields of Athenry.
Rácz Sándor az egyetlen normális Magyar ember a politikában !
Ajánlás előrehozott választások helyett
Ajánlás elõrehozott választások helyett Magyarországon megjelent ismét a vörös diktatúra, Bajnai politikai nyilatkozata alapján, aki "gyors társadalmi egyeztetést" kér.
Íme, itt van a társadalom egy tagjának a nyilatkozat által kiváltott véleménye: 1. Bajnai tudja-e, hogy milyen országban él? 2. Bajnainak van-e fogalma a demokráciáról? 3. Képes-e Bajnai igazat mondani?
Bajnai azért kér elõre aláírásos támogatást, mert tudja, hogy Magyarország elutasít mindenféle diktatúrát. Bajnai nyilatkozata egyértelmûen a népnyúzás tényének bevallása. Bajnaival szemben Magyarország arra kéri parlamenti képviselõit, hogy semmiféle diktatúrát ne támogassanak. A magyar népnek elege van a kommunista-tõkés ígéretekbõl.
Magyar testvéreim, elérkezett az idõ, hogy megálljt parancsoljunk ennek a magyarellenes folyamatnak!
1. El kell utasítani minden politikai pártot, mert a pártos politikájukkal az embertelenséget szabadították rá Magyarország népére. 2. Magyarországot talpra állítani csak nemzeti politikával lehet. 3. Ezért javaslom: minden település közössége válasszon nemzeti bizottságot, pártoktól független, politikára alkalmas emberekbõl. A megválasztott területi nemzeti bizottságok egy országos egyeztetésre gyûljenek össze, és döntsék el, hogy létre hoznak-e egy nemzeti egységkormányt, vagy mint országos nemzeti bizottság mûködnek-e tovább? A nemzeti egységkormányban nem juthatnak szerephez olyan politikusok, akik a kommunizmus évtizedeinek aktív szereplõi voltak, illetve az országvesztés elmúlt húsz esztendejében parlamenti képviselõk vagy kormánytagok voltak. 4. A nemzeti bizottság kezdeményezze alkotmányozó nemzetgyûlés megszervezését. Az alkotmányozó nemzetgyûlés állítsa helyre a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságát, középpontjában a Szent Koronával és annak értékrendjével. Az új magyar alkotmány tegye lehetõvé a munka értékére alapozott pénzkibocsátást. A gazdasági életben pedig, az állami tulajdon és a magántulajdon mellett, nyisson széles utat az emberi méltóság megõrzését szavatoló társadalmi (közösségi) tulajdon számára. Az alkotmányozó nemzetgyûlés készítse el az új magyar alkotmány szellemében az új választási törvényt. 5. Amikor az új alkotmány lehetõvé teszi, meg kell tartani az országgyûlési képviselõ választást. 6. Amikor az új Országgyûlés megalakul, a nemzeti bizottság és az alkotmányozó nemzetgyûlés megszünteti tevékenységét. 7. A nemzeti bizottság, a kifizetésekre vonatkozóan, kérjen három éves moratóriumot.
Úgy gondolom, hogy ezt a nyilatkozatot Orbán Viktornak kellett volna megtennie.
Budapest, 2009. április 3. Rácz Sándor akit 1956. november 16-án választottak meg a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökévé
A Magyarok Világszövetsége azonosul tiszteletbeli elnökének, Rácz Sándornak tegnap nyilvánosságra hozott válságkezelő ajánlásával: pártok fölötti, nemzeti egységkormány és alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását kéri. Az MVSZ HunHír.Hu-hoz eljuttatott közleménye.
Miként tiszteletbeli elnöke, Rácz Sándor, akit még 1988-ban a washingtoni Fehér Házban, mint lehetséges rendszerváltó személyiséget fogadtak, úgy a Magyarok Világszövetsége is, a magyarországi rendszerváltás kisiklatásában egyetemlegesen felelősnek tartja az egész politikai osztályt.
Ezért a mostani mély válságban – amely a magyar társadalmat televényként átszövő, mély erkölcsi válságban gyökerezik –, és mára gazdasági, politikai, sőt alkotmányossági válsággá fajult, a Magyarok Világszövetsége nem tartja megoldásnak az előrehozott választásokat.
Meggyőződésünk, hogy ebből a mély válságból Magyarország csakis gyökeres változtatással lábalhat ki, amely változtatás a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával kell kezdődjék. Ezt a feladatot csakis az alkotmányozó nemzetgyűlés végezheti el, amelyet haladéktalanul össze kell hívni.
Az ország kormányzását egy pártok fölött álló, a pártoktól teljességgel független nemzeti egységkormányra kell bízni, amelyben nem lehet helye a kommunizmus aktív szereplőinek, miként az elmúlt két, országvesztő évtizedben parlamenti vagy kormányzati szerepet betöltő politikusoknak sem!
A Magyarok Világszövetsége Bajnai Gordon miniszterelnökké való jelölését elfogadhatatlannak, megengedhetetlennek, egyenesen botránykőnek tartja.
Egy ilyen előéletű embernek országos közjogi méltóság tisztségébe való jelölése egyenértékű az emberek arcul köpésével, és újabb bizonyítéka annak, hogy az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság züllesztő, működésképtelen és megreformálhatatlan, ezért megszüntetendő.
Megismételve: a Magyarok Világszövetsége nem tartja megoldásnak az előrehozott választásokat. Ezért nem vesz részt az április 5-én, a Hősök terén sorra kerülő tüntetésen, amelynek legfőbb, meghirdetett célkitűzése – az előrehozott választások kikényszerítése – pártpolitikai indíttatású.
A Magyarok Világszövetsége ezért támogatja azt, hogy tiszteletbeli elnöke, Rácz Sándor ezen a tüntetésen az április 3-án nyilvánosságra hozott, alább ismételten közzétett nyilatkozatát a tüntetők előtt felszólalva újból nyomatékosítsa.
Budapest, 2009. április 4-én
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke
A Kossuth Rádió "Határok nélkül" c. műsora szól Puskás Lajosról, a Délvidéki magyarellenes diszkriminációról, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról. Meghallgatható szombat reggel, Bp-i idő szerint 5:30-tól 6 óráig vagy a Hangtár -ban
Kolozsváron is bemutatták Puskás Lajos Nem ilyen jövőt álmodtam című könyvét, amelyben a néhai tanár szamosújvári börtönnaplója mellett részletek olvashatók a későbbi megfigyelési dossziéjából is.
Lesz-e elég bölcsessége a majdani embernek ahhoz, hogy békében, egymás tiszteletében éljen, vagy megismétli botorul a véres huszadik századot? – egyebek mellett ez a kérdés foglalkoztatta Puskás Attila nyugalmazott biológust, volt ötvenhatos politikai elítéltet, amikor úgy döntött, hogy Nem ilyen jövőt álmodtam címmel kiadja édesapja, Puskás Lajos kolozsvári tanár börtönbeli feljegyzéseit. „Édesapámnak is emléket akartam ezzel állítani, de egyben azt is fontosnak tartottam, hogy az utókor megismerje a közelmúlt történéseit” – magyarázta a gyergyóditrói származású, Sepsiszentgyörgyön élő Puskás Attila, az általa sajtó alá rendezett kordokumentumnak a kolozsvári Phoenix könyvesházban tartott szerdai bemutatóján. Az egykori kolozsvári piarista gimnázium öregdiákjainak, Puskás Lajos volt tanítványainak és tisztelőinek népes serege jelenlétében Dávid Gyula irodalomtörténész azt fejtegette, hogy milyen körülmények vezettek a második világháború utáni közép-kelet-európai, ezen belül romániai kommunista hatalomátvételre, és milyen világ volt az, amikor a szélsőségességgel szembenálló, munkájukat tisztességesen végző embereket meghurcoltak, és börtönbe juttattak.
Puskás Lajos 1947. május 5-e és október 2-a között íródott szamosújvári börtönnaplója, az akkoriban ott rabságban tartott magyarok névjegyzéke, valamint A lágeristák kiskátéja olvasható a kötetben. A sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó Múltidéző sorozatában megjelent könyvben részletek olvashatók a néhai tanár szekuritátés megfigyelési dossziéjából is. Puskás Attila szerint az édesapja titokban készített és a rácsok mögül kicsempészett feljegyzései fontos adalékokkal szolgálnak a huszadik század elején született emberek kálváriájáról. Puskás Lajos „bűne” ugyanis az volt, hogy a II. Károly román király diktatúrája idején, a politikai pártok feloszlatását követően 1939-ben jóváhagyott Magyar Népközösség tagozati vezetője, majd a szervezet jogutódjaként az 1941-ben megalakult Tízes Szervezet elnöke lett. A második világháború után hatalomra kerülő magyar és román kommunisták magyar kémszervezetként állították be a Tízes Szervezetet, emiatt Puskás Lajost sorozatos támadások érték, majd 1947-ben le is tartóztatták, holott a néhai tanár a második világháború idején egyformán kiállt a magyar szélsőjobboldaliak és a német megszállás ellen.
Kedden este a nagyváradi Lorántffy központban mutatták be Puskás Lajos, az egykori kolozsvári piarista tanár börtönben írt Más jövőt álmondtam című kötetét.
A nagyváradi bemutatónak két Sepsiszentgyörgyről érkezett vendége is volt: a szerző fia, Puskás Attila valamint Váncsa Árpád, akiket annak idején szintén elítéltek az '56-os magyarországi forradalom eseményei utáni hazai megtorló akciók során. Elöljáróban a közönség megtudhatta, hogy Puskás Attila épp a napokban kapta meg Sólyom Lászlótól, Magyarország elnökétől a Magyar Köztársaság Arany Érdemrend Keresztjét.
Szebb jövőt!
A Más jövőt álmodtam című kötetet Bartos Elekes Ildikó mutatta be. Elmondta, hogy Puskás Lajost alaptalan rágalmakkal támadták, egy 1942-ben megjelent könyvének egyes kijelentéseit sovinisztának minősítettek. A 60-as évek elején kezdte írni napi rendszerességgel vezetett börtönnaplóját a szintén börtönbüntetésre ítélt fiainak Csabának és Attilának. A börtönnapló képezi a kötet első részét, míg a második rész nem más, mint146 rabtársa nevének felsorolása, mely jelentős dokumentum a kutatók és a töreténelem e sötét korszaka iránt érdeklődők számára. A könyv harmadik fejezete a lágeristák kiskátéja, mely ötven kérdés és felelet formájában ad szemléletes, sőt, ironikus, humoros képet e kegyetlen világról, ezzel is bizonyítván a szerző azt, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában sem veszítette el méltóságát és életszeretetét. A zárófejezetet a szerző fia írta apja titkosszolgálati dossziéjának felhasználásával. Ezen dossziék áttanulmányozásából többek között kiderül, milyen módszereket alkalmazott a szekuritáte, és az is, hogy Puskás Lajost 1982-ig, halála pillanatáig figyelte a titkosrendőrség.
Besúgótipusok
Bartos Elekes Ildikó tartalmas könyvismertetője után Dukrét Géza az eseményt szervező Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke kezdeményezett beszélgetést a meghívottakkal. Puskás Attila saját börtönélményeiről beszélt kijelentve, hogy a börtönévek őt nem gyengítették, hanem erősítették. Puskás Attila bevallotta, hogy azért adta ki a könyvet, mert az erdélyi magyarság egy gerinces tagjának sorsát ismerhetik meg az olvasók belőle. Váncsa Árpád elárulta, hogy neki voltak olyan besúgói, akik csak kényszerből írtak jelentéseket róla, és azokban is jelentétktelen dolgokat írtak le, ellenben voltak olyanok is, akik túlbuzgóságból még fel is nagyítottak jelentéseikben bizonyos dolgokat. „Előbbiekkel még ma is kezet fogok, utóbbiakkal nem” - vallotta be Váncsa Árpád. A könyvbemutatón Németh Katalin szavalata valamint Oláh Boglárka és Thurzó Sándor József muzsikálása enyhítette a könybvemutató témájából fakadó szomorú hangultatot. A bemutató végén Puskás Attila dedikálta a kötetet.
Megalakult az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum Kolozsváron, részben az RMDSZ, részben a Tőkés László köré csoportosuló szervezetek tagjaiból. A Magyar Egyeztető Fórum egyik társelnöke Markó Béla, az RMDSZ, a másik társelnöke Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Mellettük hat-hat küldött vesz részt a testület munkájában. Tőkés László mögé felsorakoztak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, a Erdélyi Magyar Ifjak, és a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének képviselői. A Magyar Polgári Párt is küldött egy megfigyelőt, egyedül a Székely Nemzeti Tanács tüntetett távollétével. A fórum konszenzusos alapon hoz majd döntéseket, és legalább félévente tanácskozik.
Tőkés László elnök híradónknak úgy fogalmazott: „különleges hangsúlyt fektetünk a bizalom kérdésére. Ahhoz, hogy cselekedni tudjunk, feltétlenül szükség van erre a bizalomra. Hét munkacsoportot hozunk létre.”
Markó Béla társelnök hozzátette: már a következő napokban létrejön az egyik, „amely arra hivatott, hogy autonómia-kérdésben egyetértésre jusson, hogy közös tervezeteket dolgozzunk ki az autonómiával kapcsolatban”.
A részvevők az egyeztető fórumnak nem csak az uniós voksolás előkészítésében, hanem az erdélyi magyarság további érdekképviseletében is szerepet szánnak.
A Fidesz tiltakozik az ellen, hogy orosz kézbe került a Mol több, mint 20 százaléka, az elnökség szerint ez sérti a nemzeti és az európai érdekeket is. Az elnökség úgy látja: a Gyurcsány-kormány most is az orosz birodalmi érdekeket szolgálta ki. Emlékeztetnek, hogy az elmúlt években eladták a stratégiai vagyont, és orosz kézre juttatták a nemzeti légitársaságot is.
A kormányszóvivő közben tagadta, hogy a kormány és az orosz vezetők tárgyalásai során szóba került volna, hogy az oroszok tulajdont akarnak szerezni a Molban. Daróczi Dávid közleménye arra nem tér ki, hogy az üzletet barátságtalan lépésnek tekinti-e a kormány, mindössze annyit írt: a kabinet továbbra sem támogatja, ha valaki ellenséges szándékkal próbál befolyást szerezni a magyar stratégiai ágazatokban.
A Mol részvényeinek felvásárlása miatt Brüsszelben is aggódnak.Veres János pénzügyminiszter pedig a Financial Timesnak azt mondta: Magyarország bízik abban, hogy Oroszország most is megbízható üzleti partnerként viselkedik majd.
(hírTV)
Megj: Már csak az a kérdés, hogy Veres Jánosnak ki számít "megbízható üzleti partnernek"?
Azonnali hatállyal lemondott a Magyar Telekom több vezetője. Az igazgatóságból hárman, a felügyelőbizottságból ketten távoznak. Korábbi hírek szerint a telekommunikációs cégnél hűtlen kezelés miatt nyomoz a Nemzeti Nyomozó Iroda. Azt akarják kideríteni, hogy a vállalat miért költött az elmúlt 4 évben körülbelül 15 milliárd forintot belső vizsgálatokra. Ezek azután indultak el, hogy a Price Waterhouse Coopers könyvvizsgálói nem fogadták el a Magyar Telekom 2005-ös pénzügyi beszámolóját a gyanúsnak ítélt balkáni szerződések miatt. (MR)
Használaton kívüli, a gazba süppedő régi parasztszerszámok, kiapadó, gödrüket kémlelő kútgémek. A pusztuló tájban idős, magára maradt emberek küzdenek a fönnmaradásért. Ma délután arról beszélünk, hogy fotóművészek egy csoportja a végső pusztulás előtt megörökítette az egykor virágzó Hódmezővásárhely körüli tanyavilág végvonaglását.
DÉLUTÁNI KALAUZ: 2009. április 2-án, 14.05-15.55 Műsorajánló
A néprajzi és gazdálkodási értékeket már hiába keresték. Amit találtak, az az életmódkutatás legújabb fejezete, pótolhatatlan szociofotók, a pusztuló, tanyátlanodó tájról. A málló falú ház, a szétvert búbos kemence, a törött bútorok, a pár nélkül maradt öregek, a lovukban társra talált emberek együtt azt a világot tükrözik, amelyet az vesz észre, aki hozzájuk lehajol.
A Túlpart együttes tagjai azt vallják: zene és vers találkozása különös művészi lehetőségeket teremt. Szerintük akkor jó vers és zene fonata, ha a dallamokkal, kompozícióval, hangszereléssel és akkordikus világgal kifejezett hangulatba a költői szöveg harmonikusan illeszkedik, ha a zene művészi és technikai színvonala közelíti a versét, ha az énekelt dallamot - akaratlanul is - dúdolni kezdi, aki hallja. A zenekart a XX. század klasszikussá vált költői, elsősorban Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor versei ihlették meg.
A Délutáni Kalauzban megismerkedünk a Szent István Király Zeneiskola ütőzenekarával is, akikről kiderül, nemcsak a muzsika elkötelezettjei, de akkor is számítani lehet rájuk, ha egy nemes ügy érdekében össze kell fogni.
Köszönet érte Anyusch-nak. 2009.03.30 16:03:02 blikk
Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig. Munkatársunknak sikerült bejutnia a titokzatos barlangok egyikébe.
Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek - amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években - több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?
A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.
A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak, ahová munkatársunknak sikerült bejutnia. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.
A labirintus bejárata
Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találtunk.
Munkatársunk olyan szakaszokat is láthatott, ahol ilyen szellőzőfülkéket faragtak a falba
A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a "beavatottak" segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány "radioaktiv" sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.
Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már. Munkatársunk is azt tapasztalta az általa bejárt szakaszon, hogy gakorlatilag nem működtek a fényképezőgépek. A videófelvevő teljesen tönkrement, csak 4 nap múlva indult újra, magától, mindenféle szervízelés nélkül. A digitális fényképezőgéppel pedig négy óra alatt alig tíz fényképet lehetett készíteni, egy-egy felvétel között ugyanis hosszú percekre leállt.
A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elveszti az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.
Kolozsváron is bemutatták Puskás Lajos Nem ilyen jövőt álmodtam című könyvét, amelyben a néhai tanár szamosújvári börtönnaplója mellett részletek olvashatók a későbbi megfigyelési dossziéjából is.
