Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Czeglédy Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Czeglédy Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 7., szombat

20 évvel ezelőtt hunyt el dr. Antall József Antall József (1932-1993) - forrás: Czeglédy Gyula


'via Blog this'

Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 62. életévében, hosszantartó súlyos betegség után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem budapesti kórházában 1993. december 12-én 17 óra 15 perkor elhunyt. 

Budapesten 1932. április 8-án született Antall József a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem-magyar szakán végzett. Később levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi tanulmányokat is folytatott. 1954 és 1957 között az Országos Levélár, majd a Pedagógiai Tudományos Intézet kutatója, később az Eötvös József Gimnázium tanára lett. 1956-ban az iskolai forradalmi bizottság elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség egyik alapító tagja volt. A forradalom alatt kifejtett tevékenységéért letartóztatták, eltávolították állásából. 1957 és 1959 között a Toldy Gimnáziumban tanított, majd a hatalom eltiltotta az oktatástól is. 1960 és 1962 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosaként dolgozott, majd a felnőttoktatásban fejtett ki tevékenységet. 1964-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos főmunkatársa, 1974-től megbízott főigazgatója, 1984-től főigazgatója. 1968 és 1990 között a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnökeként, az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztőjeként, 1982-től a Magyar Orvostörténeti Társaság elnökeként is dolgozott. 
Az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon az MDF egy fő delegátusaként vett részt. Az MDF első országos gyűlésén – ahol a bevezető politikai előadást tartotta – nem fogadta el az elnökségi tagságot, ahogy nemet mondott a kisgazdák és a kereszténydemokraták által felkínált vezető tisztségekre is. Az MDF-be 1988 szeptemberében lépett be. A párt második országos gyűlésén, 1989-ben lett tagja a párt választmányának, majd megválasztották a párt elnökének is. Az MDF budapesti listavezetőjeként lett országgyűlési képviselő, s egy hónapot át vezette pártparlamenti frakcióját. 1990. május 3-án, mint a legnagyobb parlamenti párt elnöke kapott megbízást a köztársasági elnöktől kormányalakításra, s 1990. május 23-án tette le a hivatali esküt. Antall József számos nemzetközi szervezet vezetőségének tagja volt. 1988 és 1990 között a magyar Piarista Diákszövetség ügyvezető elnökeként, majd örökös tiszteletbeli elnökeként dolgozott. 1989-től ellátta a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnöki teendőit, 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia orvostörténeti albizottságának elnöke. 1988-tól a Bécsi Orvosi Társaság levelező, 1991-től tiszteletbeli tagja. 1990-ben a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, 1991-ben a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagjává választották. 
Vezet a Magyar Demokrata Fórum 
Lapzártakor – tegnapi, 20 órai állapot szerint – 3 685 184 szavazat alapján az országos területi lista ezt a képet mutatta: az első az MDF 24,21 százalékkal, a második az SZDSZ 20,84 százalékkal, a harmadik hely a Független Kisgazdáké 12,61 százalékkal, a negyedik helyen a Magyar Szocialista Párt állt 10,53 százalékkal, az ötödik hely a Fideszé 8,57 százalékkal, a hatodik hely a Kereszténydemokrata Néppárté 6,42 százalékkal. Az országos listát állító többi párt nem érte el a 4 százalékot. Az alábbiakban gyorsjelentéseket közlünk a megyékből érkezett beszámolók alapján, az eredmények még nem véglegesek. Budapest 
Az este 7 óra után a Fővárosi Választási Bizottság 794 jegyzőkönyv hitelességi vizsgálatát végezte el, ami a jegyzőkönyvek 52,79 százalékát jelenti. Ennek alapján a következő részeredmények születtek: a vezetést ismét az MDF vette át, 160 788 szavazatot ért el, ami az eddig összesített szavazatok 28,41 százaléka; második a Szabad Demokraták Szövetsége 154 998 szavazattal, azaz 27,39 százalékkal; harmadik a Magyar Szocialista Párt 73 060 szavazattal, ez 12,91 százalékot jelent. A Fiatal Demokraták Szövetsége 64 367 szavazatot, vagyis 11,37 százalékot kapott. Az ötödik a Kereszténydemokrata Néppárt, a hatodik helyen a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt áll. Négy százalék fölötti eredményt ezenkívül csak a Magyar Szocialista Munkáspárt ért el a fővárosban az eddigiek szerint. Magyar Hírlap, 1990. március 27., kedd 

Elhunyt Antall József miniszterelnök 
Boross Péter az ügyvezető kormányfő – Rendkívüli kabinetülés – Az államfő tárgyalása a frakcióvezetőkkel 
Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke életének 62. évében hosszantartó, súlyos betegség után a SOTE budapesti oktatókórházában vasárnap 17 óra 15 perckor elhunyt – tudatta a kormányszóvivő az MTI-vel vasárnap este. A kormányfő állapota szerda óta folyamatosan súlyosbodott. A hét közepén még tárgyal Lezsák Sándorral, az MDF ügyvezető elnökével. Állapota lehetővé tette, hogy részt vegyen a kormányzati döntésekben is. Péntek este a miniszterelnököt kezelő orvoscsoport jelentésében így fogalmaztak: „a legutóbbi közlemény kiadása óta Antall József állapota – szívműködési zavarok fellépte következtében – rosszabbodott”. A hét végén több helyen – így a budapesti Bazilikában is – könyörgő szentmisét tartottak a kormányfő gyógyulásáért imádkozva. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság demokratikus, alkotmányos rendjének kialakításában, függetlenségének, európai integrálódásának és nemzetközi elismertségének helyreállításában, a magyarság felemelkedése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Antall József miniszterelnöknek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Göncz Árpád, a miniszterelnöknél szombat délután tett látogatása alkalmával – Boross Péter belügyminiszter jelenlétében – személyesen nyújtotta át. A kezelést végző orvoscsoport vasárnap délelőtti jelentése szerint „Antall József kezelése tovább folyik, állapota ennek ellenére folyamatosan rosszabbodik”. Értesüléseink szerint Antall József tisztában volt állapota romlásával, elbúcsúzott közeli családtagjaitól, s visszautasította a felkínált fájdalomcsillapító gyógyszereket. A miniszterelnök tegnap délután, nem sokkal öt óra után hunyt el. Este rendkívüli kormányülést hívott össze Boross Péter belügyminiszter, amelyen megjelent Göncz Árpád is, aki ezután tárgyalt a frakcióvezetőkkel. Lapzártánkkor – információnk szerint – az MDF ügyvezető elnöksége is ülést tartott. 
A Magyar Televízió vasárnap kora este megszakította műsorát, néhány percig gyászzenét sugárzott, majd Boross Péter belügyminiszter mondott rövid beszédet. Honfitársaim! Magyarok, itthon és szerte a nagyvilágban! Fájdalmas kötelességet rótt rám a sors. Dr. Antall József, Magyarország miniszterelnöke ma délután, 5 óra után elhunyt. Hősies küzdelmet vívott a betegséggel, az ország sorsa iránti elkötelezettségéből merített erőt, és a legutóbbi időkig teljesíteni tudta kormányfői feladatait. A váratlanul rátört újabb betegségen már közismert akaratereje sem tudott úrrá lenni. Halála nagy veszteség mindnyájunk számára. Emlékét államférfiként, és hosszú idő után az első demokratikusan választott kormány elnökeként a történelem megőrzi. Szívünkben tovább él a nagy tudású ember, és a nehéz helyzetben is magabiztosan dönteni tudó politikai személyiség emléke. Olyan ország született újjá kormányfői ténykedése során, amelyet a régióban joggal neveznek a stabilitás szigetének. Magyarország elismertsége szorosan kapcsolódik ahhoz a személyes tekintélyhez, amelyet a nemzetközi politikai közéletben kormányfőként kivívott magának. Antall József kötelezettséget hagyott ránk. Őrizzük meg az ország alkotmányos rendjét és nyugalmát. A kormány e kötelezettségét teljesíteni fogja.” 
Gyászol az ország Meghalt Antall József 
„A Magyar Köztársaság kormánya megrendülten tudatja, hogy dr. Antall József miniszterelnök 1993. december 12-én, 17 óra 15 perkor elhunyt.” 
Antall József Budapesten született 1932. április 8-án. A budapesti Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait 1942 és 1950 között. 1950-től volt hallgatója az Eötvös Lóránd Tudományegyetemnek, ahol történelem-magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát szerzett. Antall József a Magyar Országos Levéltárban 1954-ben kezdte szolgálatát, majd a Pedagógiai Tudományos Intézet tudományos kutatója lett. A levéltári kutatómunkát a későbbiekben is folytatta, amikor már az Eötvös József Gimnázium tanára volt. Az 1956-os forradalom aktív résztvevője, egyik alapítója a későbbi emigrációban tevékenykedő kereszténydemokrata ifjúsági szervezetnek a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek. Antall József részt vett a különböző politikai tervezetek elképzelésében, majd ezek alapján a forradalom és szabadságharc leverését követő politikai kibontakozási tervezeteknek is egyik megfogalmazója. A forradalom leverése után letartóztatták, vizsgálatot folytattak ellene. Fegyelmi eljárással áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba, 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a tanítástól. 1960-ban engedélyezték, hogy könyvtárosként dolgozzon, 1962-től pedig részt vehetett a felsőoktatásban. 1963-tól jelenhettek meg ismét saját néven tudományos dolgozatai. Miközben folytatta politikai és művelődéstörténeti munkásságát is, orvostörténelmi szakterületen helyezkedett el 1964-ben, tudományos kutatóként. Antall Józsefnek kiemelkedő szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár megszervezésében, amely azóta nemzetközi elismertségű intézetté vált. Huszonöt évet töltött az intézetben: főmunkatársként; igazgató-, majd főigazgató helyettesként; 1984-től pedig e tudományos műhely főigazgatója egészen miniszterelnökké történt megválasztásáig. 1974-tól – miután nyugati országba szóló útlevelet kapott – alkalma volt találkozni nemzetközi hírű tudósokkal, egyetemi tanárokkal, politikusokkal és magas rangú katonákkal, gazdasági és pénzügyi vezetőkkel is. Meghívásai, elismerései, széles körű külföldi kapcsolatai segítséget nyújtottak az 1980-as években újra kibontakozó politikai tevékenységéhez. Antall József a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. Részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésének előkészítésében, felkérték a főtitkári tisztségre, hasonlóképpen felajánlotta a főtitkári posztot az 1989 tavaszán újjászervezett Kereszténydemokrata Néppárt is. Antall József azonban – hasonlóan az 1956-ban vallott felfogásához – egy középpárt, illetve pártkoalíció megteremtését tűzte ki célul. Más pártba nem lépett be, csak az MDF-be, amelynek II. országos gyűlésén választották elnökké. Az 1990. évi választásokon pártja budapesti listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-től kormányra kerüléséig az MDF képviselőcsoportjának vezetője. Május 3-án, mint a választásokon győztes, legnagyobb parlamenti párt vezetője a köztársasági elnöktől kormányalakítási megbízást kapott. A három párt – MDF, FKGP és KDNP – koalíciós megállapodásán alapuló kormányát és programját 1990. május 22-én mutatta be az újonnan megválasztott parlamentnek. 1990. május 23-án este az Országgyűlés 218 igen, 126 nem és 8 tartózkodással megválasztotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé és elfogadta kormányprogramjának irányelveit. Az első szabad választások előtt egy, a közvélemény legnagyobb része számára ismeretlen arc jelent meg az MDF kampányplakátjain. A jobb keze két ujjával az arcát támasztó férfit még az akkori ellenzék tagjai közül sem ismerte mindenki, legalábbis személyesen nem. Antall József volt ez a férfi. Ő lett 1990 májusától Magyarország miniszterelnöke, akiről aztán megtudhattuk, hogy ifjú éveitől politikusi szerepre készült, nem is akármilyenre: voltaképpen arra, amelyre aztán pártjának választási győzelme emelte. E történelmi forduló által adatott meg számára, hogy maga is történelmi személyiséggé váljék. A feladat tette azzá és a több évtizedes, tudatos felkészülés. A feladat: új pályára állítani az országot, kiépíteni a demokratizmus intézményrendszerét, megkezdeni és végigvinni a gazdaság átalakítását, felzárkóztatni az országot Európa nyugati feléhez. Antall Józsefben megvolt a képesség ennek vezénylésére. Ha érték is bírálatok, egyet nem mondhatott ár senki: azt, hogy kiszámíthatatlan politikus. Próbálták eltántorítani, de ő ment a maga útján, s ennek is köszönhetjük, hogy hazánk kiérdemelte a nemzetközi közösség elismerését és tiszteletét, mindenekelőtt a nyugalmáért és stabilitásáért. Fájdalmas, hogy nem fejezhette be, amit fölvállalt, elkezdett. Fájdalmas, és ha a jövőre gondolunk, aggasztó is, hiszen az ő nyugalma és kiszámíthatósága volt a legnagyobb garancia arra, hogy nem fenyegeti veszély a nyugalmat és a stabilitást. „Egy 1100 éves ország történelmében három és fél év – még ha sorsdöntően fontos is – futó pillanat: a kortárs aligha vállalkozhat rá, hogy megvonja hiteles mérlegét. Annyit azonban joggal állíthatunk, hogy hazánk – miniszterelnökének közvetlen irányításával – megindult az áhított demokrácia felé, és eljutott odáig, ameddig ez idő alatt eljuthatott. Antall József, a történész, akinek eszmeisége a múlt elmélyült ismeretében gyökerezett, ezt tisztán látta. Korai halálát különösen fájdalmassá teszi, hogy a sors akaratából nem volt képes megvalósítani mélyen átérzett szándékát: átvezetni az országot a kiteljesült demokráciába, elvezetni az országot a második választásig, ami egy fiatal, épülőfélben lévő demokrácia életében talán még az elsőnél is fontosabb.” Göncz Árpád köztársasági elnök mondta vasárnap délután a fent idézett mondatokat, miután bejelentették Antall József halálhírét. Azokban az órákban, és az azóta eltelt napokban – immár a miniszterelnök halála után szükséges tennivalók közepette – aligha akad, aki ne értene egyet ezekkel a szavakkal. 
Az orvoscsoport jelentése 
Antall József betegségének lefolyásáról a kezelését végző orvoscsoport a következő jelentést adta ki: A nyirokrendszer megbetegedésének, az úgynevezett non-Hodgkin lymphomának a diagnóziság egy megnagyobbodott nyirokcsomó szövettani vizsgálatával 1990 októberében állapították meg. A kezelést folyamatosan a Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatókórházában végezték. Kombinált gyógyszeres és sugárkezeléssel 1991 tavaszára teljes klinikai javulás, azaz tünetmentesség volt elérhető. Fél év múlva betegsége a nyirokrendszer más területein mutatkozott újra. A további kezelés újabb javulást eredményezett. A kezelés módját Vorkel Diehl német egyetemi tanár bevonásával az orvoscsoport rendszeres konzíliumok során határozta meg. 1993 augusztusában a vérből vérképző sejtek, őssejtek gyűjtését és konzerválását végezték a kölni egyetem 1. számú belklinikáján. Októberben sor került megfelelő gyógyszeres kezelés után e sejtek visszaadására, jó eredménnyel. A beavatkozás után hat héttel újabb betegségforma bontakozott ki a csontvelői vérképzés súlyos érintettségével, heveny nyiroksejtes fehérvérűség. Ez a nem várt szövődmény is befolyásolhatónak bizonyult, de egyre súlyosbodó szívműködési zavarok léptek fel. Halálát keringési elégtelenség okozta. A jelentés aláírói: Dr. Rák Kálmán egyetemi tanár, dr. Németh György egyetemi tanár, dr. Schultheisz Emil egyetemi tanár, dr. László Előd főorvos. 
Ez az ország ”halottaiból feltámadt ország” a második világháborúban elvérezve, lerombolva, kifosztva az országot. 1945 után idegen hatalomnak a markában, nyakunkon a kacsuka és szorongatás. Ezrek és ezrek menekültek el az országból, mégpedig az elitje, majd ezreket, csendőröket, papokat, apácákat, grófokat, földbirtokosokat, az értelmiségnek színe-javát utcára eresztve. Börtönöket dugig megrakva, internáló táborokat ország szerte felállítva, padlásokat lesöpörve, újszerű karhatalmat /ÁVÓ – Pufajkás/ egységeket felállítva, magánbirtokokat elkobozva karámba terelték a parasztságot, és még folytathatnám tovább, de hiszen olvasható ez mindenütt, mint a kígyó rátekeregve szorította hazánknak a derekát. Képzetlen lumpen proletárok zöme jutott vezetői beosztásokba. Szeges drótokkal vették körül az országot, hogy nehogy a nyugati kultúra betaláljon jönni. A besúgók, spiclik zöme uralkodott mindenütt. Ahol már hárman voltak együtt, nem lehetett tudni a háromból ki a besúgó, mert ezt a módszert alkalmazta saját hatalmának a fönnmaradására a szovjet vezetés. Sztálin kb. 24 millió embert küldött másvilágra, hogy őtet ne zavarják a kommunista elveknek a megvalósításában. Persze ennek a véres politikai eszmeáradatnak is megvoltak a maga vámszedői, bárói, hiszen ha ma néha-néha a TV-ben bemutatnak egy május elsejei felvonulást, vagy egy úttörői országos ünnepélyt, a mai szemlélőnek úgy tűnik fel, hogy hiszen ez nem is lehetett olyan rossz. Látszólag ez így van, de hogy mibe került ez az országnak? A családoknak? Na nem is szólva, a 23 milliárd dollár adósságból tellett egy darabig, mert elsőben a helyi nagyokat zabrálták meztelenre le. Elfoglalták a gyárakat, üzemeket, lakásokat, intézményeket és ebből a rablott holmiból dúskálkodtak egy ideig. A Bakonyban és szerte az országban megépítették a maguk földi eldorádóját. Kiírták pl. hogy a Bakony útjára Tilos a bemenet, katonai objektum. A végén kisült, hogy ”Cinege altábornagyék ott szervezték meg a nemzetközi kurváknak a paradicsomát.” Külföldi mágnás kommun elvtársak itt ürítették ki ondójuknak halmazát. Nem folytatom, mert hiszen ezt nálam sokkal jobban és hitelesebben már megírták sokan mások, történészek. Csak azért is írtam ennyit le, mert tudva és látva, ahol uralkodni kezdett a kommun, szobrokat emeltek a nagy testvéreinknek, de az egész világon csődöt mondott ez a politikai forma. Nyomor és háború, vérontás látva délen. A törökök 150 év alatt nem romboltak le annyi kulturális, erkölcsi értéket, mint a megszállók ebben a negyven esztendőben. Bizony úgy nézett ki a jövő, hogy ezek itt akarnak maradni örökre és a tények is ezt bizonyították. A Bakony tele volt támadásra szóló hadifelszereléssel, mert bizony ők le akartak menni az Adriára, legalábbis a látszat ezt mutatta. 
Utolsó útjára kísérték Antall Józsefet 
Szombaton Budapesten eltemették Antall József miniszterelnököt: az ünnepélyes gyászszertartás során nagyon sokan rótták le kegyeletüket. A kora hajnali órákig vonultak a gyászolók – mintegy negyedmillióan – a Parlamentbe felravatalozott koporsó előtt. Kora délelőtt az MDF tisztségviselői után a temetésre érkezett külföldi államférfiak hajtottak fejet a ravatal előtt, ott volt az amerikai alelnök, az egykori brit kormányfő, a „Vaslady”, eljöttek a szomszédos és távolabbi országok magas rangú képviselői. Egyidejű jelenlétük a gyász napján egyben lehetőséget adott a világesemények sorának áttekintésére, több kétoldalú találkozóra is. Szabad György, az Országgyűlés elnöke a Kossuth téren összegyűltek előtt kijelentette: a néhai miniszterelnök nemzeti és demokratikus alapokon álló Magyarországot akart megteremteni. Sütő András író a világ magyarsága nevében szólva azt mondotta, Antall fellépése után többé nem kényszerítheti a határokon túl élőket a félelem a kényes kérdések elhallgatására. Az egyházi szertartást végző Bolherik Pál címzetes apát emlékeztetett a napra, amikor a haldokló magához kérte s közölte vele azt is: keresztény Magyarországot akarat. Katonai gyászmenet kísérte az ágyútalpra helyezett koporsót a Fiumei úti temető Nemzeti Pantheonjához, ahol az egyházak képviselői búcsúztak az elhunyt kormányfőtől: Paskai László bíboros-prímás, esztergomi érsek, Hegedűs Lóránt református, Harmati Béla evangélikus püspök, majd Schweitzer József főrabbi. A határon túli magyar egyházak képviseletében Tőkés László emlékezett Antall történelmi érdemére, mondván, ki merte mondani az együvé tartozás félreérthetetlen igéit. Az elhantolás után a sírt elborították a kegyelet virágai és koszorúi. Még vasárnap is sokan keresték fel a sírhelyet, hogy búcsút vegyenek az elhunyt miniszterelnöktől. Szocialista Napilap, 1993. december 20., hétfő 
Az idő, mégiscsak ha lassan is de meghozta a sok-sok jaj-gyűlölet után azt a napot, percet, amikor az utolsó katonának, tábornoknak is csak a hátát láttuk meg a tiszai hídon. Én csak azt mondom, hogy az Antall József miniszterelnök, ha csak ezt a politikai ügyeskedést tette volna, hogy az oroszok felpakolnak és indulnak haza. Haza? De hol van a hazájuk, hiszen sírtak, amikor indulniuk kellett ebből a kis országból. Mert tudták, hogy itt emberi kultúrának a szintjén élhettek, odahaza meg mint a disznó – ha van -, vagy a kecske együttesében kell a győztes nagy szovjet katonáknak laknia. Csak arra akarok kitérni, hogy nem volt elég nekünk egy vesztes háború, most pedig negyven évet át főbérlőként, de több jóvátételnél szívták az ország vérét. Ebbe besegített a mi gerinctelen tömegünk vörös mezbe öltözve. Elárulta múltját, melléjük állt, jó zsíros állásokat, nagy fizetéseket hasítottak ki szintén az elvbarátok segítségével, amiért örök hálát is éreztek a vörös kalapács, sarló szimbóluma alatt. Nem volt felkészülve az ország arra az eshetőségre, hogy az oroszok innen kimennek, s amikor ez bekövetkezett jött a szabad választás Antall Józseffel az élen. Tele van az ország elvhű elvtársakkal. Kit keressen meg az MDF táborában, pártjában. Ez nem volt könnyű, nem is sikerült egészen jól a kiválogatás. Egy kifosztott ház, majd félig meddig leégve a csűr, a kamra üresen, az adósság törlesztése miatt. Rengeteg támadás érte és éri még most is Antall Józsefet igazságtalanul. A mai száz forintos kenyér, a nyomor, a munkanélküliség, szrájkok Antalhoz vezetik vissza a rezsim balgaságából eredő hibákat. Nagy és népszerű, kiművelt, nagy történelmi tőke. Mint politikus mit tudott volna tenni az elmúlt negyvenöt év pazarlás, hibás gaztettek után. Nem is bírta a sok-sok jogtalan támadást, betegsége végleg hatalmába ejtette és íme. Temetni kellett, ezt a hű hazafit, bölcset, nagy politikust, de nem jutott ki neki megfelelő idő, hogy az országot és annak népét meglapozhassa erkölcseiben, gazdaságában és szellemileg magas kultúrával ellássa. Bezzeg a mai helyzetet teremtők visszamutogatnak. A múltnak flekkes vörös posztós titánjai süllyesztik le ismét a mélybe az országot. 
Szombaton eltemették Antall József miniszterelnököt 
A romániai magyarság országszerte különböző formákban megemlékezett az elhunyt Antall József miniszterelnökről. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége rámutatott, hogy a miniszterelnök temetésének napját minden magyar, bárhol éljen is, gyásznapnak tekinti. A budapesti gyászszertartásokat az erdélyi magyarság a rádió és televízió - a határoktól távolabb a Duna-televízió - helyszíni közvetítésén követte. Minden olyan magyarlakta városban, amellyel az MTI tudósítója kapcsolatba tudott lépni ezen a délutánon, nyitva voltak a készülékek, sok helyütt többen is összegyűltek egy-egy, a Duna-tévé adását a kábeltévén vagy közvetlenül parabolaantennán vevő családnál, a magyar többségű települések utcái elnéptelenedtek ezen délutánon. Csíkszeredán szombaton délelőtt Jakubinyi segédpüspök, a gyulafehérvári főegyházmegye kormányzója mutatott be szentmisét az elhunyt miniszterelnök lelkiüdvéért, olyan politikusként méltatva őt, aki felfigyelt a határokon túl élő magyar kisebbségek helyzetére, nagy hangsúlyt helyezett tevékenységében támogatásukra. Két székely a csíki magyarok részvétüzeneteit olvasta fel. Több ezer ember jelent meg a meghatott légkörű gyászszertartáson, amelynek végén elénekelték a magyar Himnuszt. Az emberek közül sokan sírtak. Gyászszertartásra került sor a csíkszeredai református és unitárius templomban. Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Brassó magyar felekezeteinek, továbbá sok más, számottevő magyar lakossággal rendelkező erdélyi város, falu templomában is. Sok helyütt az előző napokban tartottak imát az elhunyt miniszterelnökért. Vasárnap a különböző felekezetekben mindenütt megemlékeztek az istentiszteletek, szentmisék keretében Antall Józsefről. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezeteiben országszerte tisztelettel adóztak a különböző rendezvényeken az eltávozott politikus emlékének. 
Antall József miniszterelnök elhunytát mély fájdalommal fogadta Oroszországban Magyarország minden barátja – állapította meg kommentárjában a moszkvai rádió magyarnyelvű adása. A rádió hangsúlyozta: „A miniszterelnök megfontolt és józan hozzáállása hozzájárult ahhoz, hogy sikerült méltó körülmények között kivonni magyar területről a szovjet csapatokat. Egyes kisebb kilengésektől eltekintve nem került sor a szovjet hősi emlékművek meggyalázására – amelyre nagyon érzékenyen reagál mindig az oroszországi közvélemény”. A rádió ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolatában új problémák is felmerülnek, mint például Magyarország NATO-tagságra törekvése – ami Moszkvában leplezetlen aggodalmat keltett – mint Varsó és más kelet-európai országok hasonló igyekezete is. Az osztrák televízió szombat este minkét híradójában vezető hírként számolt be Antall József temetéséről. Karl Stipsicz budapesti riportjában az osztrák nézők láthatták a kormányfőt utolsó útjára kísérők tömegét. A riport végigkísérte a gyászszertartás állomásait, és részletesen kitért Vranitzky-kancellár részvételére. A vasárnap megjelenő három lap közül a Kurier ad hírt a temetésről. Georg Berényi, a lap budapesti tudósítója beszámol a magyar belpolitikai nagy kérdéseiről. A kérdések – képes lesz-e Boross megőrizni a stabilitást, mit hoznak a választások? – Berényi szerint nemcsak bel-, hanem külföldön is felvetődnek. A tét: vajon Magyarország megmarad-e Nyugat kiszámítható partnerének és Ausztria „legnyugodtabb szomszédjának” – írja a vasárnapi bécsi Kurier. 
A római magyar kolónia az első keresztény vértanúnak, az agyonkövezett Szent Istvánnak emelt Santo Stefano Rotondo ókeresztény bazilikában, a magyarok nemzeti templomában búcsúzott szombaton Antall Józseftől. A könyörgő szentmisét a római magyar papok celebrálták, élükön Gonda Imrével, a Pápai Magyar Intézet rektorával és Zakar Polikárp generális apáttal, a cisztercita rend legfőbb elöljárójával. A piarista rend nevében Ruppert József, a piarista rend római központja generálisának (legfőbb elöljárójának) asszisztense búcsúzott a megboldogult miniszterelnöktől. A diplomáciai képviseletek nevében Dr. Kádár György, az olaszországi nagykövetség ideiglenes ügyvivője, és Szerdahelyi Csongor, a vatikáni magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője emlékezett meg Antall Józsefről. Antall József elhunyta alkalmából több százan fejezték ki részvétüket Magyarország dublini nagykövetségén. Közöttük volt Dick Spring miniszterelnök-helyettes, az államfő és a miniszterelnök személyes képviselői. Buenos Airesben, a magyar nagykövetségen nyitott kondoleáló könyvet a helyi diplomáciai kar, a politikai élet és az argentínai magyarság számos képviselője írta alá. Péntek este a Mindszentynum katolikus alapítvány kápolnájában magyar nyelvű engesztelő istentiszteletet tartottak. Részletes helyszíni tudósításban számolt be a budapesti gyászszertartásról már szombaton délután a Reuter, a dpa, az AFP, az AP, az APA és az UPI. 
Ezt érezheti népe is, amint tízezrével zarándokol ravatalához. És itt szeretetének döntő bizonyítéka, az egyszerű embersokaság. Nem aranyláncos, butikgatyás, műhajas újgazdagék jöttek őt temetni, nem. Hanem az elszegényedett emberek. Akik tisztességüknél, elesettségüknél fogva elsőként érezhettek meg valamit Antall akaratából és reményeiből. Abból, hogy a gazdagságot nem a csillogás, az anyagi jólét, hanem a nemzet egybentartása, a lélek teljessége jelenti. Ők vannak többségben a téren; a lasztex-nadrágosok, a panofix-bundások, a műanyag-cipősök, a turkálókból öltözöttek. Akikért felajánlotta szenvedéseit Batthyány után az első szabadon választott miniszterelnök az ő Istenének. Déli tizenkettő, hatalmas tömeg a történelmi téren. Századvégünk fanyar jeleként, a Ház tetejéről feketébe bújt kommandósok pásztázzák a tömeget. Lent az országgyűlés elnöke készülődik, de még elébb gyászoló népviseletes had foglalja el a fáklyákkal világított, fenyőágakkal díszített, kereszttel koronázott emelvényt. „Temetni jöttünk Antall Józsefet és siratni” – hallik a szónok hangja, miközben megnyílik az ég, napfény ragyogja be a teret. Ugyanekkor szélroham támad, esőcseppeket sodor a sokadalomra a Duna felől… Különös egybeesés, mintha a természet is gyászolna… A díszszázad megmerevedik, a dobok elhallgatnak, mindenki egyetlen pontra figyel: nemzeti lobogóval takartan ott a nagy halott koporsója. Keserűen búcsúztatja erdélyi írónk, aki azt emeli ki az elhunyt politikai létéből, ami a legfontosabb: lélekben mindig is tizenötmillió magyar miniszterelnöke volt. Hogy ezért mit kapott, milyen kisszerű, alattomos támadások érték, arról is szót ejt. Olyan támadások érhették csak, amelyek a magyar nemzetet érhetik: hiszen aki e koporsó előtt áll, annak nem kell történelmet tanítani – összegez a szónok. Ekkorra már tele a tér. Ezer újságírót akkreditáltak, csaknem leszakad alattuk az emelvény. Fürtöshajú tévéslány a magasban, mozdulna darujával, ha tudna: a kocsin kisebb tömeg lóg. És tele van minden utca, benyíló. És egyre csak jönnek az emberek gyászolni, siratni, búcsúzni, temetni. Kimondatlanul is ott a levegőben: mi lesz Antall után? Akad-e mai magyar politikai elitben – légyen az bármely pártbéli – olyan személyiség, aki alkalmas az ország vezetésére? Jelölt és önjelölt ezer is akad, de akad-e az az egyetlen, aki kiválasztott? Ezt kérdezi az elhunyt volt tanítvány, halála előtti gyóntatója is. 
Ő állhatott, családján kívül lélekben legközelebb hozzá. Mert amit mond, annak nagy ereje van. Hallik a koporsó mellől, az atya szájából, hogy mivel köszönt el a földi léttől Antall József. Hogy sohasem izgatta dicsőség és népszerűség, nem a közvélemény kutatóknak, hanem nemzetének dolgozott. Hogy már régóta tudta: halálos beteg. Ez csak megerősítette akaratában, a nemzet szolgálatában. Amint elhatalmasodott rajta a kór, úgy dolgozott egyre többet. A végén már napi tizennyolc órát… E hatalmas munka eredményeképpen hazánk Európa integráns része, néhány év alatt tagja lehet a legerősebb védelmi szövetségnek, ami az oroszországi események fényében különösen fontos. Hitelképesek maradtunk, tárgyalnak európai gazdasági szövetségünkről és a legfőbb: időnkénti indulatok ellenére is nyugodt az ország. Nem törnek darabokra helységnévtáblákat, nem vernek bottal máshitűeket, nem lőnek hatalomra közösségeket. Az Antall-vezette kormány és nemzete hihetetlenül rövid idő alatt felkészült a demokrácia vizsgájára, lerakta az alkotmányos alapokat, kiépítette a jogállamot. Ma hazánkban minden adott a demokrácia folytatására, a stabilitás megőrzésére. De mindez már nélküle. Talán megváltják szenvedései a nemzetet, talán nem lesz hiábavaló küzdelme, talán sikerül tartósan megkapaszkodnunk a világ gazdagabb és civilizáltabb felében. „Békében ment el” mondja az atya, áment mormog a téri sokaság. És a folytatás: dobpergés, ágyútalpra emelik a koporsót, hat fekete paripa viszi utolsó útjára. A menet élén a családtagok. Ott látni a két fiút és édesanyjukat, a rokonságot, köztük Jeszenszkyéket. A megbízott utód hiányzik, igazoltan. Azt folytatja, amit Antall József még három hete: fogadja a temetésre érkezett nemzetközi hadat, köztük a lengyel államfőt, a volt angol miniszterelnöknőt, az amerikai alelnököt, az ukrán, a cseh vezetőt… A menet kiér a Blaha Lujza tér sarkára, ráfordul a Rákóczi útra. Látni vasi résztvevőket is, képviselőt, egyszerű MDF-tagot. Mert Antall József pártvezető is volt. Ám sohasem cserélte fel a szerepeket. Sohasem helyezte pártja érdekeit a nemzet érdeke elé. Éppen ebben rejlett nagysága. Hogy tudott emelkedett lenni, képes volt meghaladni a köznapok kisstílű harcait… megvillan egy pillanatra Sinkovits arca, meg Tölgyessy Péteré. Kónya feleségével jött, Lezsák úgyszintén. Látni még Surjánt, Andrásfalvyt, aztán ismert bankárokat, barátokat, cserkészeket, öreg vitézeket, szőke hajú gimnazista lányokat és határontúlról érkezetteket. A temetési menet a haza kis keresztmetszete. Ám így is sodró az emberfolyam, hosszú perceken át áramlik a temetőbe. Ahol a végtisztesség jő. Áldás és békesség, lélekharang és gyertya, ökumenikus megemlékezés, koporsó és föld. Antall József magyar miniszterelnököt 1993. december 18-án eltemették. Hazája könnyű álmot ígér. 
Kozma Gábor 
Fókusz, 1993. december 20., hétfő 
Tisztelt Szerkesztőség! 
Most egy – engem igen meglepő – híradással jelentkezem, ami úgy érzem, az Önök tiszteletreméltó Csapatát is érdekelni fogja. Egyik idős hölgyismerősöm, mint nagy tisztelője Antall miniszterelnök úrnak, IV. 8-án Antall úr 63-ik születésnapján kiment szélviharban a barátnőjével a Kerepesi temetőbe egy szál kegyeleti virágot helyezni a sírra. Ott találták nylonba csomagolva, felszögezve a mellékelt verset, amit rögtön le is másoltak. A szerző ismeretlen. Emlékezzünk Egy csillag jött fel három éve Magyarország sötét egére. Hogy üstökös volt nem is kétség, Az Isten ápolta a fényét. Vezércsillag volt, élre termett, Ősöktől tanult honszerelmet. Fárosz volt ő, próféta alkat. Tizenötmillió magyarnak Gondját vállalta fel magára És felment értük a Golgotára. Fogyó erejét nem kímélve Halódva is dolgozott érte. De mi, veréshez szokott nemzet Nem becsültük, nekünk nem kellett. Ezért az Úr, ki megszerette Eljött érte és visszavette. 
1993. december 12. 
Tisztelettel Hajós Magda, Budapest 

Leírhatatlan veszteség érte az országot Antall József halálával. A sok-sok ezer volt kommunista mind attól félt, hogy majd leszámolnak velük és mindent elkövettek, hogy Antalltól mielőbb megszabaduljanak. Emlékszünk csak a ”Taxis szrájkra”, maga a köztársasági elnök is örült neki, na meg az a sok lumpen milliomos és most a Horn kormány idejében naponta csinálják a sztrájkot. De ez nem baj, azaz nem zúg a nép „Miért zúg a tömeg? Kívánja eskümet.” Nem. Sikkasztanak, lopnak, csalnak, maffiáznak, de a felelősségre vonás elmarad és nemcsak az alsószinten élők követnek el égbekiáltó bűnöket, minisztertől üzemigazgatóig bezárólag. Milliárdokat zsebelnek be és élnek, mint Marci hevesen. Visszasírják még Antall Józsefet a kultúrembert, a tudóst, a csalhatatlant. De hiába, a betegsége elvitte más dimenzióba. Ha Antall idejében a benzin csak egy forinttal is emelkedett, felordított a balga nemzedék, hogy mi ez. És most már száz forint a benzin, van útadó, súlyadó és ki tudja, hogy még milyen adók vannak és lesznek, az éhes szomjazó sok volt elkötelezett párttag persze továbbra is süllyeszti az országot. Lassan már a határon kiteszik a táblát: ez az ország eladó, vagy már elkelt. 
Utolsó útjára kísérték Antall Józsefet 
A Kossuth téri gyászszertartást követően Antall József özvegye két magas külhoni kitüntetést vett át a Parlament delegációs termében. A lengyel köztársasági elnök, Lech Walesa a Lengyel Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjével tüntette ki Magyarország elhunyt kormányfőjét. Az érdemkereszt átnyújtásakor a lengyel államfő meleg szavakkal méltatta Antall József munkásságát. Franz Vranitzky, az osztrák kancellár hazája Nagy Arany Szalagrendjét adta át az özvegynek. 
Ünnepi szentmisét tartottak vasárnap a pestújhelyi római katolikus templomban Antall József emlékére. Az elhunyt miniszterelnököt 1932-ben ebben a templomban keresztelték meg. A vasárnapi szentmisét Márton Mihály esperes plébános tartotta. 
„A család, a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyar Demokrata Fórum megrendülten mond köszönetet a gyászolóknak, akik felejthetetlen halottunk szavaival, ”a szellemi, lelki Magna Hungária” magyarságaként megosztották velünk a gyász szomorú napjait. Együttérzésük bizonyosságot adott arról, hogy Antall József egy volt nemzetével. Az általa eggyé ölelt 15 milliós magyarság szerette és tisztelte őt. Különösen hálával mondunk köszönetet a virrasztásért azoknak a százezreknek, akik a temetés előtti nap délutánján és éjszakáján órákon át várakoztak az ország háza előtt, és lehajtott fejjel, de fölemelt szívvel osztoztak a végső búcsú fájdalmában” fogalmaz egyebek mellett a Kormányszóvivői Iroda által kiadott köszönetnyilvánítás. 
Szombat reggel a Duna-parti Piarista Kápolnában a család, a szűkebb baráti kör tagjai előtt Jelenits István, a piarista rend tartományfőnöke celebrált gyászmisét az elhunyt Antall József tiszteletére. A délelőtt folyamán, az Országház kupolacsarnokában az MDF tisztségviselői és parlamenti frakciójának tagjai tisztelegtek a néhai miniszterelnök koporsója előtt. Háromnegyed tizenegytől a temetésre Magyarországra érkezett külföldi delegációk hajtottak fejet Antall József koporsója előtt. Elsőként Al Gore, az Egyesült Államok alelnöke és Madeleine Albirgh, az USA ENSZ-nagykövete; az alelnök a főhajtás után átnyújtotta Antall Józsefnének Clinton elnök személyes írásos üzenetét. Az amerikai alelnököt Michal Kovác szlovák államfő és Vladimír Meciar miniszterelnök követte a ravatal előtt. Tisztelgett a koporsónál Václav Klaus cseh miniszterelnök és Franz Vranitzky osztrák kancellár, Ruud Lubbers holland kormányfő, Carl Bildt svéd miniszterelnök, Jegor Gajdar orosz miniszterelnök-helyettes és Ljuben Berov bolgár kormányfő. A brit miniszterelnök megbízottjaként Margaret Thatcher volt kormányfő rótta le kegyeletét. Ezután az elhunyt magyar kormányfőtől Lech Walesa lengyel köztársasági elnök, valamint a kíséretében lévő Tadeusz Mazowiecki és Hanna Suchocka volt miniszterelnök búcsúzott. Finnországot Esko Aho miniszterelnök, Ilkla Suominen, a finn törvényhozás elnöke és Harri Holkeri volt kormányfő képviselte a gyászszertartáson. A ravatal előtt tisztelgett Simon Peresz izraeli külügyminiszter, Nikica Vaelentic horvát kormányfő és külügyminisztere, Mate Granic, továbbá Robert Urbain belga külkereskedelmi és európai ügyekért felelős miniszter és Wilfried Martens volt belga kormányfő; Rita Süssmuth a Német Szövetségi Parlament elnöke, Francois Léotard francia államminiszter, Mircea Popescu román miniszterelnök-helyettes. Olaszország képviseletében Giovanni Spadolini, a szenátus elnöke és Emilio Colombo, a Kereszténydemokrata Unió vezetője járult Antall József ravatala elé. Déli tizenkét órakor megszólaltak a harangok és a Köztársasági Őrezred hat katonája a Parlament főbejáratánál felállított ravatalra helyezte Antall József nemzetiszínű zászlóval letakart koporsóját. A Kossuth Lajos téren összegyűlt több tízezer ember előtt Szabad György, az Országgyűlés elnöke mondott búcsúbeszédet. A parlament elnöke egyebek között arról beszélt, hogy Antall József mint a diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök és az MDF elnöke történelmi szerepet vállalt az önkényuralom felszámolásában, az alkotmányosság helyreállításában és oroszlán része volt abban, hogy Magyarország vezetőjeként – elsőként a régióban – kiszakította az országot a KGST és a Varsói Szerződés kényszeréből. Élenjárt a parlamentáris demokrácia és az Országgyűlésnek felelős kormány megteremtésében. Mint Szabad György fogalmazott: „három és fél év alatt többet tett mint a hajdaniak évtizedek során”. Szabad György rámutatott, hogy Antall József halála nem csak megrázta a nemzetet, hanem fel is rázta. A nemzet nem csak érzi, tudja is kit vesztett el; és vállalja a folytatást – mondta az Országgyűlés elnöke, aki szerint a néhai miniszterelnök, nemzeti és demokratikus alapokon álló Magyarországot akart megteremtetni. A világ magyarsága nevében Sütő András író mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. Mint mondta, Antall világosan látta a Trianon után kisebbségi helyzetbe jutott magyarok millióinak drámai helyzetét. A néhai miniszterelnök egyik vezérelve éppen az volt, hogy „lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének tekintette magát”. Higgadtan, politikai felelősséggel mondta ezt, hátsó szándékok nélkül, a világos szavak értelmében bízva – mondta Sütő. Antall József keserű tapasztalatainak egyike lehetett az összmagyarság érdekeit fölvillantó szándékának tudatos félremagyarázása. Újból kiderült ugyanis – fogalmazott Sütő – hogy kelet-európai politikai körökben némelykor a legvilágosabb szavaknak sincs értelmük, csak érdek szerinti értelmezésük. Az író ennek ellenére úgy látja, a világ magyarságát többé nem kényszerítheti a félelem veszedelme a kényes kérdések elhallgatására. Sütő András Antall József politikai pályafutásáról szólva két vonását hangsúlyozta: türelmét és bölcs mértékletességét, amivel az ország hajóját kormányozta; s az új politikai koncepciójának meghirdetését a határokon kívül élő magyarok millióinak érdekében. Sütő beszédét követően kezdetét vette az egyházi gyászszertartás, amelyet Bolberitz Pál, címzetes apát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja celebrált. Szentbeszédében emlékeztetett rá, hogy 1990-ben, a szabad választások előestéjén Antall József azt mondta: aki a választások után a miniszterelnöki tisztséget elvállalja, az vagy őrült, vagy mártír. – Antall József nem volt őrült, hanem mártír volt, aki életét föláldozta nemzetéért – mondta Bolberitz Pál. A címzetes apát ezt követően felelevenítette azt a napot, amikor a haldokló kormányfő magához hivatta. „Három dolgot szeretnék neked mondani - idézte fel Antall József szavait Bolberitz Pál. - Először, eljött a végórám; másodszor, keresztény Magyarországot akartam, mert ennek van jövője; harmadszor, szolgáltasd ki nekem a szentségeket.” - Miután kiszolgáltattam neki a szentségeket, azt mondta, „nagy béke költözött a szívembe. Senki iránt gyűlöletet vagy bosszúvágyat nem táplálok, mindenkinek megbocsátok”. A címzetes apát ezt követően leszögezte: „a miniszterelnök joggal mondta, hogy a keresztény Magyarországnak van jövője, mert tudta: a keresztény eszmerendszer kétezer éves elveket tartalmaz, amelyek nemcsak igazak, hanem működőképesek is”. Szentbeszéde után Bolberitz Pál megáldotta az elhunyt kormányfő koporsóját, amelyet a szertartás végén a köztársasági őrök a hat fekete ló vontatta ágyútalpra helyeztek. Katonai díszkísérettel indult a gyászmenet, hogy utolsó útjára kísérje Antall Józsefet a Fiumei úti temetőbe. Az út mentén gyászoló tíz- és tízezrek tisztelegtek a szabadon választott magyar miniszterelnök koporsója előtt. A Fiumei temető Nemzeti Pantheonjában Deák Ferenc mauzóleumától néhány méterre Bolberitz Pál beszentelte Antall József sírját. A címzetes apát imáját követően a hazai egyházak képviselői búcsúztak a miniszterelnöktől. Paskai László, bíboros, prímás, esztergomi érsek, beszéde rámutatott: Antall József kormányfőként történelmi feladatot vállalt, azt, hogy hazánkat békés úton az elnyomásból a szabadságba vezeti. Arra törekedett, hogy az igazi keresztény és magyar értékeket megőrizze és megújítsa az egész nemzet számára. Hegedűs Loránt püspök, a magyar reformátusok nevében emlékeztette a gyászolókat, hogy Antall József munkálkodása alatt megértük, hogy a legállandóbbnak tartott emberi hatalmak meginogtak. Hegedűs Loránt után Harmati Béla evangélikus püspök imájában egyebek mellett ezt mondotta: Hálát adunk mindazért a jóért, amit általa adtál övéinek, családjának, népének, országának és ennek a világnak. A magyar zsidóság nevében Schweitzer József főrabbi búcsúzott. Beszédében emlékeztetett arra, hogy Antall József szenvedése közepette is gondolt az egykori szenvedőkre és egyik utolsó utasítása az volt, hogy az 1944-ben halálba vitt 600 ezer honfitársunk emlékét a jövő esztendőben a nemzet a kegyeletet miképpen örökítse meg. A határon túli egyházak képviseletében Tőkés László búcsúztatta a miniszterelnököt, s honfitársai nevében egyebek között azt mondta: Mint régen elszakadtak térünk ahhoz haló porában vissza, aki végre ki merte mondani, az együvé tartozás félreérthetetlen igéit: egyek vagyunk. A szertartás végén a köztársasági őrök átadták Antall Józsefnénak a koporsót addig borító nemzeti trikolort. A sírba eresztett koporsóra az első rögöt Bolberitz Pál dobta. Az elhantolás után a család az MDF és a kormány koszorúját a sírra helyezték. Antall József sírját egyszerű fakereszt jelzi, rajta a felirat, „Dr. Antall József, 1932-1993”. 
A köztársasági elnök sajtóirodája az alábbi közleményt adta ki Göncz Árpád nevében: „Köszönetemet fejezem ki mindazoknak a magyarországi szervezeteknek, hivataloknak, intézményeknek, önkormányzatoknak, magánszemélyeknek, akik nevemre szóló üzenetben is kifejezték együttérzésüket dr. Antall József miniszterelnök elhunyta miatt. Dr. Antall József jelleme és politikai hitvallása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ország elinduljon az áhított demokrácia felé. E folyamatot nem szakítja - nem szakíthatja - meg fájdalmas és megrendítő halála. Talán ebben összegezhető az elhunyt miniszterelnök szolgálata és legnagyobb teljesítménye.”