A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

Hallatlanul érdekes, és észjáratásra alkalmas blogbejegyzést ajánlok olvasásra. Vetekszik a klasszikus krimikkel. :-)
 Íme:

 1.) A név

Első megközelítésben a Bohemian Grove (a továbbiakban: BG) annyit tesz: Bohém Liget. A magyarázat roppant ártatlan és egyszerű: 1872-ben San Franciscóban egy maroknyi jófej arc (zömében írók, zsurnaliszták, költők, színészek és más kétes egzisztenciák) alapít egy Bohemian Club nevű egyletet, amely mindazokkal az ismérvekkel és működési alapelvekkel rendelkezett, amivel a hasonszőrű művészcsoportosulások évezredek óta bírnak az ókori Görögországtól napjaink budapesti Kertész utcájáig: kaja, pia, s többé-kevésbé sikerült altesti poénok, harsány röhögésekkel és még több alkohollal fűszerezve.

Az alapítók közül ki kell emelnünk hazánkfiát, Haraszthy Árpádot, az újvidéki Futak község szülöttjét, akinek édesapját, Haraszthy Ágostont tartják a mai napig a kaliforniai szőlészet és borászat atyjának. Árpád is híres borász volt, a Bohemian Club első két évtizedében ő szállította a pezsgőt (a később világhírűvé vált Eclipse-et) az összejövetelekre.

Ágoston és Árpád bátyánk, büszkék vagyunk rátok!

Pár év elteltével a lelkes csapat kinőtte a városi környezetet, s amikor 1878 nyarán egy helyi színész és rovarkutató (amúgy alapító tag), bizonyos Henry Edwards úgy dönt, hogy távozik Kaliforniából és New Yorkban hajszolja tovább a kétes dicsőséget, búcsúbuliját egy környékbeli kisváros, Taylorville melletti erdős területen, a tisztes polgároktól távol tartja meg, ahol a hangos röhögés, a szabadtéri vizelés és a sült húsok illata maximum a környék állatvilágát zavarja. A ligetet gyorsan el is nevezték Bohemian Grove-nak. A július derekán megtartott italozás olyan jól sikerült, hogy később minden évben megrendezték, csak a vendégsereg összetétele és a pontos helyszín változott meg lassan – de erről majd később.

Az elnevezésre vonatkozó másik magyarázat a mai Csehország hagyományos angol elnevezésében (Bohemia) rejlik. Csehország védőszentje pár száz éve Nepomuki Szent János, aki (sok más elfoglaltsága mellett) annó a cseh királynő gyóntatója is volt, s még magának a királynak, IV. Vencelnek sem volt hajlandó elárulni, hogy a királyi feleség miről beszélgetett vele. A király ezért eléggé kibukott rá, megkínoztatta, majd kivégeztette a titoktartó egyházfit, s megcsonkított testét a prágai Károly-hídról a folyóba dobta. Azóta ő a gyónási titok védőszentje is, vagyis azt szimbolizálja, hogy vannak dolgok, amikről akkor sem beszélünk, ha életünk a tét. Nepomuki Szent János szobra (amint mutatóujjával eltakarja a száját) a mai napig ott látható a BG területén fekvő központi tó partján, s az év 365 napján friss virágok övezik.

2.) A találkozók

Említettük, hogy a 19. század utolsó két évtizedében az eredetileg főként művészlelkekből álló társaság lassan kicserélődött. Egyre kevesebb költő és színész jelent meg, s egyre több politikus, üzletember, magasrangú katona és más komoly döntéshozó. Úgy alakult, hogy a BG tagságából valahogy kiszorultak a nők. Hogy őszinték legyünk, túl sokan eredetileg se nagyon voltak; az összejövetelek mindig is olyan kanbuli-jellegűek voltak, ahol a férfiaknak nem kellett arra figyelniük, hogy ne csússzon félre a nyakkendőjük, hogy körmük és ingnyakuk mindig makulátlan tisztaságú legyen, s így az sem okozott különösebb problémát, ha a szeszesitalok mértéktelen fogyasztásának következményeként esetleg odahánytak az asztalok alá vagy egymás cipőjére.

A kezdeti szokásból idővel kőkemény belső szabályzat lett: a BG a mai napig nem engedélyezi nők részvételét a gyűléseken és a megbeszéléseken, s még arra is odafigyelnek, hogy a kiszolgáló háttérszemélyzet soraiban is csak hímneműek legyenek. A kéthetes (tehát bentlakásos, ottalvós) rendezvényeken a nők kizárólag napfelkeltétől naplementéig szorgoskodhatnak, s ezalatt is csak takarítási és konyhai segédmunkákat vállalhatnak. A klub 140 éves történetében eddig 4 (négy) nő kapott „tiszteletbeli tag”-státuszt, a legutolsó közülük (Sara Lippincott költőnő) 1880-ban. A tagok női hozzátartozói ma már elmehetnek egyes (nappali) rendezvényekre, de bizonyos helyszínek még számukra is tiltott területnek számítanak.

1878 óta mindössze két olyan év volt, amikor a BG nem gyűlt össze a júliusi bulira: a második világháború miatt 1943-ban és 1944-ben elmaradt a zajos party, ekkor csak egy kétnapos konferenciát szerveztek, visszafogott koccintásokkal és szendvicsezéssel.

1898-tól kezdve a tagokat arra biztatták, hogy vásároljanak földterületeket a BG eredeti (kéthektáros) birtoka körül, majd a kezelési jogokat adják át a szervezetnek. A felhívás elképesztő hatással volt a helyi (később az országos) gazdasági és politikai elitre: pár évtized leforgása alatt az új, végleges helyszín (Monte Rio) környéki erdők és mezők jelentős része így cserélt gazdát, s mára egy jól őrzött, minden kényelmi szolgáltatással és tökéletes infrastruktúrával rendelkező, több, mint tíz négyzetkilométeres (ezer hektárnál is nagyobb kiterjedésű) összefüggő terület felett rendelkeznek, amely még a mai napig is egyre terjed.

A szervezők évtizedek óta görcsösen igyekeznek úgy alakítani a BG imidzsét, mint egy olyan zártkörű klubét, ahová az üzletben, a politikaalakításban és a gazdasági élet irányításában megfáradt felső osztályok képviselői menekülnek, ha igazi kikapcsolódásra, gondtalan, tét nélküli és kicsit léha beszélgetésekre vágynak. A klub mottója (Weaving spiders come not here, vagyis A hálókat szövögető pókok nem jönnek ide) is azt hivatott érzékeltetni, hogy ez itt a felhőtlen szórakozás helyszíne, nem a nagyszabású tervek kidolgozásáé. Az összejöveteleket mindig egy grandiózus előadással nyitják (ez a „Cremation of Care”, vagyis a gondok elégetése), melynek keretein belül egy hatalmas máglyán szimbolikusan elégetik a problémákat. Az előadás hátterében a BG jelképe, egy 13 méter magas, betonból készült bagolyszobor figyeli szigorúan, amint a középkori inkvizíció egyenruhájához (rossz nyelvek szerint méginkább a Ku Klux Klán maskarájához) hasonló jelmezbe öltözött tagok a kis tó vizén himbálózó csónakon megérkeznek a szobor elé, majd – hatalmas ováció közepette – fáklyáikkal meggyújtják az odakészített farakást.

A kéthetes rendzvényre kizárólag a tagok (helyi terminológiával: „Grovers” vagy „Bohos”) jöhetnek, illetve az ő személyes meghívottaik, akikért a tagok minden tekintetben felelősséget vállalnak. A már említett pókos metaforán kívül van ugyanis egy másik mottójuk is: What’s said at the Grove stays at the Grove! (Ami a ligetben elhangzik, az ott is marad!). És ahhoz képest, hogy egy-egy nyári bulin nem ritka az 800-1200 résztvevő sem (a meghívottakkal együtt), meglepően kevés dolog szokott kiszivárogni a megvitatott témákról.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miről tud ennyi ember beszélgetni? Milyen topik az, ami egyformán le tud kötni ezerakárhány, különböző területről érkező, más-más szakmát és foglalkozást képviselő férfit?

Nos, a megfejtés a nagyobb konferenciákról biztosan sokaknak ismerős „szekcióülés” szóban rejlik.

A BG két hetét ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy van egy gigantikus terem, benne ezer székkel, és különböző emberek felváltva kimennek a vetítővászon elé, ahonnan napközben hosszú beszédekkel fárasztják a lélekben már az esti tábortűzre koncentráló nagyérdeműt. Nem bizony: a BG kebelén belül mintegy száz (!) különálló és saját névvel bíró munkacsoport működik (nagyjából negyven-ötven állandó, s kábé ugyanennyi ad-hoc jellegű, egymás területét részben átfedő miniklub), amelyekben egy-egy adott szakterület (vagy régió) képviselői (kiscsoportosan) a szűkebb szakkérdéseket feszegetik. Példaként álljon itt ezekből egy pár:

Owl’s nest (Bagolyfészek), illetve Mandalay: nagypolitika, nemzetbiztonság, Fehér Ház. Ennek a csoportnak a vezetője hagyományosan egy igazi politikai nagyágyú: egykori elnök vagy alelnök (az USA első, illetve második számú embereiről beszélünk, nem téeszelnökökről!), esetleg hajdani külügyminiszter;

Isla de Aves (Madarak szigete): katonai és nemzetbiztonsági nagyvállalkozók, hadiipari cégek;

Hillside (Domboldal): egykori vezérkari főnökök, három- és többcsillagos tábornokok és tengernagyok, katonai hírszerzők;

Caveman (Ősember): bankárok, nagybefektetők, olajfeldolgozóipari vezetők;

Sempervirens (Örökzöldek): Kaliforniai nagyvállalkozók.

A nappalok tehát (akármit is állít hivatalosan a BG) igenis kapcsolatépítéssel, networkinggel, információk kölcsönös megosztásával és kicserélésével telnek. És ha megnézzük az egykori (és mostani) tagok listáját, némi fogalmat alkothatunk az itt hozott döntések horderejéről és következményeiről.

3.) Tagok

Kéttucatnyi név a múltból és a jelenből – a tagsági életfogytig szól. A tekintélyes listából igyekeztem olyan neveket és/vagy beosztásokat kiválogatni, amelyek talán még nekünk, magyaroknak is mondanak valamit. Az olyan „humán” hírességeket, mint Clint Eastwood, Jack London vagy Herman Wouk, szándékosan hagytam ki. Becslések szerint eddig (tehát megalakulása óta) a BG-nek összesen 2200-2500 tagja volt, az aktívak száma valahol 500-700 körül mozog.

Nicholas Brady (az USA egykori pénzügyminisztere)
Dwight Eisenhower (az USA egykori elnöke)
Henry Huntington (a Pacific Railways elnöke)
Harry Gray (üzletember, a United Technologies elnök-vezérigazgatója)
Barry Goldwater (egykori republikánus elnökjelölt, politikus)
Stewart Menzies (a brit hírszerzés, az MI6 egyik leghíresebb főnöke)
Herbert Hoover ((az USA egykori elnöke)
William Randolph Hearst (sajtómágnás)
Henry Ford (a Ford Motor Company alapítója)
Arnold Schwarzenegger (filmsztár, egykori kaliforniai kormányzó)
Samuel Armacost (a Bank of America elnöke, a Chevron vezetőségi tagja)
William Casey (a CIA hajdani igazgatója)
Gerald Ford (az USA egykori elnöke)
Chester Nimitz (az USA ötcsillagos tengernagya)
Henry Kissinger (az USA egykori külügyminisztere)
Norman Schwarzkopf (négycsillagos tábornok, az első Öböl-háború hőse)
Donald Rumsfeld (az USA egykori védelmi minisztere)
Richard Nixon (az USA egykori elnöke)
Riley Bechtel (a Bechtel Corporation elnök-vezérigazgatója)
Mindkét Bush elnök
George Shultz (az USA egykori külügy- és pénzügyminisztere)
Evan Galbraith (egykori amerikai NATO-nagykövet)
Caspar Weinberger (az USA egykori védelmi minisztere)
Sean O’Keefe (a NASA egykori vezetőségi tagja, a Fehér Ház főtanácsadója)
Colin Powell (az USA egykori külügyminisztere, négycsillagos tábornok)
A Rockefeller-család több tagja

Hűséges és éber olvasóink talán észreveszik, hogy elég sok BG-tag egyúttal szabadkőműves is, illetve felbukkant a Bilderberg-csoportban. Engem nem lep meg. És titeket?

Negyven év tagság után mindenki jogosulttá válik az „Old Guard” (Őreg Őrszem) státuszra, ami különleges előjogokkal jár: a BG bármelyik gyűlésén és rendezvényén névre szóló karosszéket kap, mentesül a (soha nyilvánosságra nem hozott, de évi 8-10 ezer dollár körüli összegre saccolt) tagsági díj befizetése alól, kijelölhet egy örököst, aki a szokásos ajánlásos-meghívásos módszer nélkül is taggá válik, s nincsenek előtte zárt ajtók egyetlen partin sem. Per pillanat az életben lévő Öreg Őrszemek száma valahol száz-százhúsz körül mozog.

4.) A homoszexualitás-vád

A nők következetes távoltartása, az oroszlánszagú kanbulik és a totális hímsoviniszta hozzáállás óhatatlanul maga után vonta azokat a találgatásokat, amelyek a BG-tagok szexuális irányultságával foglalkoztak. A Konteóblog senkinek a hálószobatitkai után nem akar nyomozni, abbéli meggyőződésünknek már számos alkalommal hangot adtunk, hogy ami a négy fal között történik két (vagy akár több) felnőtt ember között, az az ő magánügyük, de itt és most nem kerülhetjük meg a témát, ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy azt sem akarjuk állítani, hogy minden tag a saját neméhez vonzódna.

1989 nyarán egy Philip Weiss nevű riporternek sikerült valahogy befurakodnia az aktuális összejövetelre, ahol még azt is elkerülte, hogy az első naplementekor kitessékeljék (ő volt az első, aki ezt a bravúrt véghezvitte). Nos, Philip később (novemberben) a Spy Magazine nevű tényfeltáró folyóiratban beszámolt arról, hogy az első este, közvetlenül a már általunk is említett „Cremation of Care” évadnyitó ünnepség után, a Caveman és a Pink Onion munkacsoportok székhelyéül szolgáló épületek között egy sikamlós, meglehetősen kétértelmű viccekkel megtűzdelt kabaré-előadásra került sor, ahol csak úgy röpködtek az ánuszokra, síkosítókra, egymásnak feszülő, szőrös férfitestekre, méretes banánokra és ifjú férfibarátokra vonatkozó személyes célzások, hatalmas röhögéseket és elismerő vállveregetéseket kiváltva a hallgatóságból. Maga Nixon elnök (aki elnökké választása előtt – tagként – többször is megjelent a júliusi partikon) a következőket mondta (legalábbis a később nyilvánosságra hozott Watergate-botrány lehallgatási jegyzőkönyvei szerint): „The Bohemian Grove […] is the most faggy goddamn thing you could ever imagine…”. Magyarul: „A Bohemian Grove […] a legbuzibb istenverte dolog, amit maga el bír képzelni…”.

A hetvenes években kétségkívül elég sok san franciscói meleg celebritás látogatta a BG bulijait, ezt később a szervezők is elismerték.

A csoportos homoszexuális vádakat még egy olyan lap is megismételte, mint a New York Post, melynek oldalain 2004-ben megjelent egy hír, mely szerint Chad Savage pornósztárt kifejezetten olyan célból alkalmazták az aktuális kéthetes bulira, hogy ott szolgáltatásait az érdeklődők rendelkezésére bocsássa. Egy évre rá egy Chris Jones nevű pincér jelezte, hogy rendszeresen kapott félreérthetetlen ajánlatokat a résztvevőktől. Chris mellesleg egy rövid (rejtett kamerás) filmfelvételt is készített az ott tapasztaltakról, amit baráti körben be is mutatott, s mivel állítólag két fiatalkorú is volt a nézők között, később három év letöltendőt kapott egy kaliforniai bíróságtól – melynek elnöke mellesleg BG-tag volt. Biztosan véletlen egybeesés. Ja, és a felvételt megsemmisítették, teljes, vágatlan verziója azóta sincs meg, csak egy pár perces változata kering a neten.

A szexvádak legkeményebb része szervesen kapcsolódik az úgynevezett „Franklin cover-up”-hoz, vagyis ahhoz a persorozathoz, aminek középpontjában az a vád állt, mely szerint a nyolcvanas évek végén kiemelkedő republikánus politikusok pedofíliában, gyermekprostitúciós cselekményekben és kábítószerügyekben voltak érintettek. John DeCamp (egykori nebraskai szenátor) még könyvet is írt az ügyről; ebben szó szerint azt állítja, hogy a BG rendezvényein nem csak gyermekkorú prostituáltak lépnek fel rendszeresen, de úgynevezett „snuff movie”-kat is vetíteni szoktak a főépület alagsorában található, szigorúan ellenőrzött „Dark”, „Leather” és „Necrophilia” nevű termekben, ahová csak a többszörösen ellenőrzött tagok léphetnek be.

Snuff movie (vagy snuff film): olyan filmalkotás, amelyben a bemutatott kegyetlenkedések és mindenféle erőszakos cselekmények a valóságban történnek meg, mindenféle trükk és csalás nélkül. A műfaj egyik alkategóriája a snuff porn, ahol a rögzített szexuális perverziók (erőszak, csonkítások a közösülések alatt, stb.) valóban megtörténnek, s az áldozat a film végére valóban meghal. Egyesek szerint a műfaj csak városi legenda, mások szerint valóban létezik. Én szerencsére nem láttam még ilyet, s bevallom, nem is áll szándékomban megtekinteni., akár urban legend, akár kamu.

Cathy O’Brien (akinek nevével már a tökéletes katonákról szóló posztunk végén is találkozhattunk) azt állítja, hogy miután átprogramozták az agyukat, több ilyen szerencsétlen zombi is úgy végezte, hogy a BG pincéiben filmre vették az utolsó óráit.

5.) Kiemelkedő BG-momentumok

A tagok felsorolásánál láthattuk, hogy a Bohém Liget nem kifejezetten a szürke panelprolikat gyűjti maga köré. Calvin Coolidge óta például minden republikánus elnök megjelent legalább háromszor a gyűléseket, s az amerikai tábornoki kar, valamint a gazdasági elit krémje is rendszeresen tiszteletét tette (és teszi) a híres-hírhedt kaliforniai bulikon. És híresztelések ide, pletykák oda, bizony elég sok (Amerikát és az egész világot érintő) döntés született ott, a kaliforniai fák tövében. Most ezek közül villantunk fel párat, csak az íze kedvéért.

5.1.) A Hoover-választás

Az USA 31. elnöke emlékirataiban beszámol arról, hogy 1927 júliusában, amikor elődje, az akkor még hivatalban lévő Coolidge bejelenti, hogy nem indul a következő elnökválasztáson, ő kereskedelmi miniszterként éppen a BG nyári találkozóján vett részt. A rádióban elhangzott elnöki beszédet követő tíz percben összegyűlt mintegy ötven fő, akik körülvették őt és felszólították, hogy a Republikánus Párt képviselőjeként induljon a Fehér Házért. Hiába tiltakozott és hiába érvelt azzal, hogy semmiféle pártpolitikai tapasztalata és hátszele nincs (ezek nélkül Amerikában is elég nehéz választást nyerni), ráadásul nem is érzi magát felkészültnek a hatalmas feladatra, bohém cimborái megnyugtatták, hogy ha indul, meg is fogja nyerni. Hoover, nézz körül – mondta neki az egyik tag –, ha mi azt mondjuk, hogy elnök leszel, akkor az úgy is lesz – és körbemutatott a kábé ötven fős tömegre.

Alig másfél év múlva Hoover könnyedén (58-42 arányban) legyőzi New York demokrata kormányzóját, Alfred Smith-t, ráadásul úgy, hogy olyan, hagyományosan demokrata államokban is lazán veri ellenfelét, mint Florida, Virginia vagy Észak-Karolina.

5.2.) A Manhattan-projekt

Visszaemlékezések szerint 1941 júliusában a BG-bulin meghívottként részt vesz Eugene Reybold háromcsillagos tábornok (itt balra), a US Army műszaki alakulatainak főnöke, s egy megbeszélés erejéig még George Marshall ötcsillagos tábornok is, az akkori Nagyvezérkar első számú embere. Itt kapják meg az amerikai üzleti körök biztatását egy amerikai atombomba megkonstruálásához, amihez egy évvel később (’42 nyarán, illetve egy extra találkozón szeptemberben) már konkrét összegekről szóló csekkeket is csatolnak a hazafias lelkületű Grovers-ek.

5.3.) A Nixon-választás

Az 1968-as elnökválasztást megelőző évben Nelson Rockefeller (aki ’59 óta a legnagyobb közmegelégedésre volt New York kormányzója) még roppant eltökéltnek tűnt indulni, mint a republikánusok jelöltje. A BG fejesei azonban összeülnek, s a sokkal butább (egyúttal sokkal manipulálhatóbb) Richard Nixonra esik a választásuk. Rockefellert kihallgatáson fogadja az elitek között is elitnek számító Mandalay-munkacsoport, s mindössze tíz percükbe telik meggyőzni őt, hogy adja fel elnökjelölti ambícióit… Két óra múlva ugyanez a munkacsoport Nixont fogadja, aki lelkesen értesül arról, hogy a királycsinálók őt választották. Azon melegében tart is egy köszönőbeszédet a már szóba került tó partján, amiről az 1978-ban megjelent visszaemlékezéseiben a következőképpen nyilatkozik:

„If I were to choose the speech that gave me the most pleasure and satisfaction in my political career, it would be my Lakeside Speech at the Bohemian Grove in July 1967.”

„Ha ki kellene választanom, hogy melyiket tartom politikai pályafutásom legemlékezetesebb és legtöbb elégtételt hordozó beszédének, az 1967 júliusira esne a választásom, amit a Bohemian Grove tavának partján tartottam.”

A beszéd végén – mintegy köszönetként – a BG vezetősége felé fordul és ezt mondja: „Anyone can be president of the United States, but few have any hope of becoming president of Bohemian Club!”, vagyis: „Bárkiből lehet az Egyesült Államok elnöke, de csak nagyon keveseknek adatik meg a remény, hogy a Bohemian Club elnökévé váljon!”.

Erre mondják azt, hogy no comment.

5.4.) A Lopakodó-affér

1988-89-ben a hadsereg keményen lobbizott, hogy az új csodafegyvert, a B-2 Spirit kódnevű nehézbombázót (későbbi népszerű nevén a Stealth-et, vagyis a Lopakodót) hadrendbe állíthassa. A kongresszus eléggé húzta a száját, mert a repülőgép darabonkénti teljes ára megközelítette a kétmilliárd (!) (akkori) dollárt, s már a kifejlesztése is 23 milliárdba került. A lobbitevékenység mindaddig eredménytelen maradt, amíg ’89 júliusában a kaliforniai birtokon össze nem hozzák John Chain légierős tábornokot (a Strategic Air Command, vagyis a Hadászati Légiparancsnokság akkori főnökét) pár befolyásos kongresszusi képviselővel és a gépeket gyártó Northrop Grumman Corporation vezetőivel (akik véletlenül ugyancsak tagok voltak). A megbeszélés röpke húsz percig tartott, majd két hónap múlva a Kongresszus rábólint, s megrendel 132 (!) darabot a gépből, Végül csak 21-et gyártanak le, de a Northrop Grummannak ez is több milliárdos hasznot hozott, na és a katonák is elégedettek voltak az új játékszerrel.

Hogy azon kedves olvasóink is átérezzék az üzlet nagyságát, akik vajmi keveset konyítanak a katonai dolgokhoz, elmondjuk, hogy Magyarország idei (2012-es) védelmi kiadásai egymilliárd dollár (egészen pontosan 233,7 milliárd forint) körüli szinten mozognak. Tehát (nagyvonalúan) egy fél lopakodót vehetnénk meg az idei, honvédelemre szánt pénzekből.

6.) Az újságírók

Az elmúlt közel másfél évszázadban nagyon kevés külsősnek sikerült belső információkra szert tennie. Philip Weissről és Chris Jonesról már tettünk említést, rajtuk kívül még három nevet kell megemlítenünk.

Az egyik Dirk Mathison, a People Magazine riportere, aki 1991 júliusában próbálkozott azzal, hogy éjszakára is ott marad, de elég amatőr módon csinálhatta, mert pár óra múlva felismerték a biztonságiak, aki egy kis testi kényszer alkalmazásával (a birtokháborítást Amerikában nagyon komolyan veszik!) rögtön el is távolították. Noha Dirk ebből is írt egy többhasábos sztorit, sem a saját lapja, sem az általa később megkeresett tizennégy (!) médium egyike sem vállalta a publikálását, de a neten itt-ott fellelhető. A People főszerkesztője (természetesen BG-tag) azzal utasította el, hogy „nem tartózkodott ott elég ideig, hogy objektív képet festhessen az összejövetelről”.

A másik (viszonylag sikeres) próbálkozás egy brit humoristához, Jon Ronsonhoz és beépülő társához, Alex Jones texasi konteóshoz (az infowars.com főszerkesztőjéhez) kapcsolódik. Ők ketten 2000 nyarán jutottak be az éppen aktuális bulira, s nem túl meglepő módon két, egymástól homlokegyenest eltérő módon rögzítették élményeiket. Ronson leginkább egy viszonylag ártatlan, kamaszok által kamaszoknak tartott, idétlenségekkel tűzdelt házibulira hasonlította az eseményeket, kiemelve a rituális jelenetek számára nevetségesnek tűnő aspektusait. Jones szerint viszont a bibliai Babilon erkölcsi romlottsága keveredett az ugyancsak az ószövetségi Moloch minden gonoszságával és kegyetlenségével. Mivel Jones operatőrt is vitt magával, felvételei a Youtube-on hozzáférhetők; az érdeklődők írják be a nevét a videómegosztó keresőjébe, és azt, hogy „Bohemian Grove”.

7.) A konteók

Nos, kedves olvasó, minden olyan információ a rendelkezésedre áll, amelyre támaszkodva eldöntheted, hogy melyik verziót preferálod a Bohemian Grove-val kapcsolatban.

7.1.) Ártalmatlan társaság

Őrizzük már meg a komolyságunkat! Semmiféle konteó nincs a dologban. A BG a befolyásos emberek kifejezetten szabadidős tevékenységének helyszíne, elvégre nekik is joguk van ahhoz, hogy egymás társaságában kikapcsolódjanak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy igazi titkos társaság több száz résztvevős bulikkal hívja fel magára évről évre a nagyvilág figyelmét. Egy sokcsillagos tábornoktól vagy egy többmilliárdos forgalmat lebonyolító vállalatbirodalom vezetőjétől senki nem várhatja el, hogy egy háromcsillagos szállodában töltse szabadságát a szomszédos vízvezetékszerelő népes családjával, s a sarki kocsmában nyomja magába az olcsó csapolt sört, miközben pankrációt néz a sarokba állított színes tévén. Az pedig, hogy egy kéthetes monstre bulin néha leülnek beszélgetni a többi generálissal, elnök-vezérigazgatóval vagy egykori külügyminiszterrel, végképp érthető, akárcsak az, hogy az asszonyt és a gyerekeket legalább erre a 14 napra szeretnék távol tudni maguktól.

Ami meg a meleg-vádakat illeti, most őszintén: melyik heteró férfiolvasónk nem poénkodott még azonos nemű barátaival, munkatársaival azon, hogy “nincs is annál izgalmasabb, mint amikor két izmos, szőrös férfitest egymáshoz simul”? Ártatlan férfitréfa az egész.

7.2.) Az Új Világrend képviselői

A Bohemian Grove egyike a globális hatalmat megragadni (majd megtartani) akaró markonyi csoportnak. Persze nem minden tagja agyában vannak ilyen alattomos gondolatok, de hát ha te el akarnál rejteni egy marék homokot, nem a tengerparton tennéd? Ha meg akarnál szabadulni egy holttesttől, nem a temetőbe vagy a boncterembe vinnéd? Ha világuralomra törnél, s ennek érdekében tömegeket, piacokat, gazdasági trendeket akarnál befolyásolni, nem egy olyan társaságban tennéd, ahol magas beosztású, valóban globális befolyással rendelkező emberek gyűlnek össze? A BG még azt a fáradságot sem veszi magának, hogy rejtőzködjön, mert tudja, hogy megfoghatatlan és nem lehet rábizonyítani semmit. Ez azonban nem az ártalmatlanságukat emeli ki, hanem pont fordítva: a pofátlanságukat, az ellentmondást nem tűrő hozzáállásukat, a magabiztosságukat. Ezért veszélyesebbek az illuminátusoknál vagy a szabadkőműveseknél is, mert a BG kérkedik is a hatalmával, nem csupán él vele. Minden júliusban gyakorlatilag beleröhög az emberiség pofájába: tessék, ezek vagyunk, ezt csináljuk és egy fikarcnyit sem törődünk azzal, hogy nektek mi a véleményetek. Mert mi vagyunk az Erő, a Hatalom, s minden úgy történik, ahogy mi eltervezzük!

A kételkedőknek és a legyintgetőknek álljon itt pár előadáscím és előadónév a 2006-os összejövetelről:

John Taylor, a Stanford University közgazdaságtan-professzora: Global Financial Warriors (Globális pénzügyi harcosok);

Charles Hard Townes Nobel- és Templeton-díjas fizikus: The Parallelism and Ultimate Convergence of Science and Religion (A tudomány és a vallás párhuzamossága és végső konvergenciája);

Colin Powell tábornok, egykori külügyminiszter: From Battlefields to Playing Fields: Economics, Energy and Education (A harcterektől a játszóterekig: gazdaság, energia és nevelés).

Tisztára szabadidős tevékenység és laza kikapcsolódási témák, ugye..?

8.) Linkajánló

Nem nagyon szoktam, de most linkeket is ajánlok azoknak, akik értenek angolul, s a Wikipédián túl is szeretnének egy kicsit jobban elmélyedni a témában.

Első link                                                      Második link                                               Harmadik link

Mai posztunk zárásaként egy amerikai polgárjogi aktivista (Mary Moore) szavait idézzük, aki éveken keresztül harcolt azért, hogy a BG-ről minél több információ a nagyközönség elé kerüljön:

„This close-knit group determines wheter price rise or fall, by their control of the banking system, money supply and markets. They determine what our rights are and which laws have effect, by appointing judges. They decide who our highest officials shall be by consensus among themselves, and than selling candidates to us via the media which tey own. Is there true democracy when so much power is concentrated in so few hands?!”

Magyarul (mindenféle belpolitikai áthallás és célzás nélkül!):

„Ez a maroknyi csoport határozza meg, hogy az árak emelkedjenek vagy zuhanjanak, s teszi mindezt a bankrendszer, a készpénzellátás és a piacok ellenőrzésével. Bírák kinevezésével ők határozzák meg, hogy milyen jogaink legyenek és azt is, hogy milyen törvények hatályosuljanak. Ők döntik el, hogy – önmaguk közül kiválasztva – kik legyenek a legmagasabb közjogi méltóságaink, akiket aztán az ugyancsak általuk tulajdonolt média segítségével lenyomnak a torkunkon. Valódi demokráciának nevezhető-e ez a rendszer, amelyben ekkora erő összpontosul ilyen kevés kézben?!”

Az eredeti közlőnél szavazási és hozzászólási lehetőség is van.
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/09/26/a-bohemian-grove/