A készletek rendkívül mélyen, 5-6 kilométerrel a felszín alatt találhatók, ahol mintegy 1000 bar nyomás és 260 fokos hőség uralkodik. Ezek a körülmények tíz éve még megoldhatatlan feladat elé állították volna az olajmérnököket, de mára nincs sem elvi, sem gyakorlati akadálya a kitermelésnek. "Csupán" a különösen magas költségek képviselnek visszatartó erőt. Illetve, mivel minden kút, minden helyszín és kőzetréteg más, így a technológia finomhangolásához szükség lenne még némi kutatásra és fejlesztésre is.
A kutak kialakítása rendkívül sokba kerülne, ezért nem özönlötték még el a fúrócsapatok a csongrádi területet. Míg például egy nagyjából egy kilométer mély kút fúrása Amerikában 1,2–1,5 millió dollárba kerül (aktuális árfolyamon 330-410 millió forint), addig az 5-6 kilométeres makói kutak költsége a talaj adottságaitól függően elérné a 25-50 millió eurót, azaz a 7,5-15 milliárd forintot. Ezt az óriási különbséget valamelyes ellensúlyozná, hogy a makói kutak a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint 50-60 évig is termelnének, így vissza tudnák hozni az árukat.
Nyikos szerint persze nem lehet pusztán gazdaságilag mérlegelni egy ilyen ügyet, az ország energiaellátása stratégiai kérdés.
"Magyarország egyre kevesebb földgázt használ, de az éves 8,3 milliárd köbméteres fogyasztásunkból így is csak 1,7 millió köbmétert tudunk idehaza megtermelni. A makói mező jó eséllyel a régió legnagyobbika, így kitermelésével teljesen megszabadulhatnánk az importtól. Magyarország azonban kis piac, az itteni fúrásokban nem érdekeltek a nagy nyugati kőolajtársaságok, ezért a magyar állam részvételére lenne szükség ahhoz, hogy a makói mező kitermelhető legyen" – fejtette ki Nyikos Attila, aki szerint gazdaságilag nem lenne indokolt a teljes önellátás, de az ellátásbiztonság terén óriásit léphetnénk előre.
Sokan felvetik, hogy a megújuló energiák helyett miért a gázkitermelést kell "erőltetni". A MEKH elnökhelyettese szerint szakmai szemmel nézve nem kérdéses, hogy egyelőre szükség van a szénhidrogének kitermelésére, hogy később könnyebb legyen az átállás a zöldenergiára. A fosszilis energiahordozók közül pedig a földgáz a legtisztább.
A szakember a környezetvédők aggályait sem tartja jogosnak, mivel a kitermeléshez alkalmazható hidraulikus kőzetrepesztés módszerét már engedélyezték hazánkban, és nincs rá bizonyíték, hogy kárt okozhat az élővilágban vagy földrengéseket idézhet elő. A gázzáró réteg nagy mélysége ezúttal kapóra jön, hiszen a földgázt - így a repesztés helyszínét - több ezer méter választja el Makó környékén az ivóvizet, geotermikus vizet adó rétegektől.
Mindezek fényében kérdéses, hogy e téren mit hozhat a jövő. Nyikos Attila szerint a kormány már egy fontos lépést megtett, amikor a nem hagyományos szénhidrogénekre vonatkozóan 12 százalékról 2 százalékra csökkentette a bányajáradékot. A következő lépcsőfok egy állami vállalat alapítása lehetne, ami egy pilotprojekttel felmérhetné a kitermelés pontos jellemzőit, a mérnökök és közgazdászok így már valós számokkal, költségekkel és hozamokkal számolhatnának.
A szakember szerint ennek a mintaprogramnak feltétlenül meg kell előznie "a nagy döntés" meghozatalát, de a most rendelkezésre álló adatok szerint bármennyire is drága lehet a kitermelés, tényleg aranyat érhet a makói földgáz.
"Ha ez a gázkincs lent marad a föld mélyén, mellé temethetjük a magyar energiafüggetlenséget is" – summázta Nyikos Attila.