"...A román értelmiségiek között sokkal erősebb volt a szolidaritás, sokkal nagyobb volt a bizalom, mint a romániai magyar értelmiségiek között, akik az erősödő nemzetiségi elnyomásra nem okos összetartással, hanem önmagukba zárkózással válaszoltak. Azt hitték, hogy ha nem exponálják magukat, bántatlanul élhetik túl... mit is?... "a nehéz időket".A romániai magyar értelmiség "periodusokat", "nehéz időket" vélt látni ott, ahol tulajdonképpen egységes és szerves történelmi folyamatról, a romániai magyarság felszámolásáról volt szó. Nem ismerte fel, hogy a magyar nemzetiségi kultúrát sújtó intézkedések végeredményben az egész magyar kisebbség felszámolását célozzák, vagy ha felismerte, meg sem kísérelt fellépni ellenük egységesen, mégpedig az ország érvényben levő törvényeire támaszkodva.Nem ismerte fel, hogy élethalálharcról van szó, hanem az egyéni menekülés útjait keresve hagyta magát atomizálni, s lépésről lépésre "okosan" vonult vissza, míg csak a szakadék szélére nem érkezett...."
(Erdélyi sorsvallató)
Csatolmány:
Rigó Róbert: Egy Kecskemétre sodródott erdélyi irodalomtörténész megpróbáltatásai.PDF
http://www.forrasfolyoirat.hu/1005/rigo.pdf
(Erdélyi sorsvallató)
Csatolmány:
Rigó Róbert: Egy Kecskemétre sodródott erdélyi irodalomtörténész megpróbáltatásai.PDF
http://www.forrasfolyoirat.hu/1005/rigo.pdf
Attachment: rigo.pdf
