Antall József titkos beszéde, aminek a sugárzását az SZDSZ-es média megt...

Antall József tragédiája: forradalmi kezdet, elmaradt nagytakarítás

Antall József tragédiája: forradalmi kezdet, elmaradt nagytakarítás:

'via Blog this'

2015. április 14. kedd

ANTALL JÓZSEF TRAGÉDIÁJA: FORRADALMI KEZDET, ELMARADT NAGYTAKARÍTÁS 0

„Antall József a Toldi (sic!) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét” – írta Kállai Gyula államminiszter a fiatal tanár eltávolításának okáról Szakasits Árpád elvtársának 1959-ben. A néhai miniszterelnököt végül egy széttépett orosz nyelvkönyv ürügyén sikerült kirúgni a Toldyból. Édesapja hiába kérte Szakasits segítségét, még a befolyásos politikus sem tudta „megmenteni”. Antall József múzeumi vezetőként találta meg a helyét a Kádár-rendszerben, hogy hatalomra kerülve a leszámolás helyett a megbocsátás útját válassza. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (2. rész).

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

„Tetszettek volna forradalmat csinálni” – a legenda szerint ezzel a bon mottal vágott vissza Antall József miniszterelnök politikai ellenfeleinek, kritikusainak (leginkább az MDF radikális szárnyának), akik a rendszerváltás után a valódi, kompromisszummentes változásthiányolták. „1956-ban még Ön is ezen volt”, mondhatta volna valamelyikük viszontválaszul, hiszen a néhai miniszterelnök fiatalonforradalompárti volt. Diákjaival tüntetett, majd a kádári megtorlás(lásd még itt és itt) alatt sem lapított, tanárként okkal vívta ki a rendszer és az állambiztonság haragját, a súlyosabb retorzióktól csak édesapja befolyása és kiállása óvta meg. Cikkünk első részében már felvázoltuk a fiatal tanár és az állambiztonság külön játszmáját, most azzal az esettel folytatjuk, amelyre hivatkozva Antallt eltávolították a Toldy Ferenc Gimnáziumból. A Magyar Országos Levéltárban megőrzött levelekre és hivatalos feljegyzésekre a Hamvas Intézet archívumában leltünk rá (lefelé görgetve elolvasható az összes anyag).

Antall Józsefet 1957 után még egyszer letartóztatni nem lehetett(politikai védelem alatt állt), így más módszerrel kellett megakadályozni abban, hogy tanérként tovább „mérgezze” az ifjúságot. A néha láthatatlan, néha nagyon is látható aknamunkában nem is az Antall Józsefre állított iskolai ügynökök, hanem Cihika Mihály igazgatóhelyettesvégezte a(z állambiztonsági szempontból) leghasznosabb munkát. A diákokat munkásőr-egyenruhájában, kikandikáló pisztolyával (az életnél nincs jobb forgatókönyvíró) kihallgató pártkatona már 1958-ban is megpróbálkozott a fiatal tanár eltávolításával, ezt végül egy évvel később sikerült elérnie.

Előző cikkünkben is rámutattunk, hogy Antall József valóban ember maradt az embertelenségben. Mindent megtett tanítványaiért, példát mutatott akkor, amikor a többség hallgatott, lapult, téglaként illeszkedett, így próbálva túlélni a rendszert. Diákjaiból nem elvtársat, hanem embert akart faragni, gyönyörű példája ennek az az utolsó történelemóra, amelyet végzős osztályának tartott 1959 tavaszán. A róla jelentő diák, „Kerekes József”, azaz Huszár Ferenc szerint Antall József arra kérte őket, sohase feledjék, hogy magyarok, becsületes magyarok. A tanár arra kérte osztályát, viseljék el az élet rúgásait és ne omoljanak össze. 

„TÚL KELL ÉLNI AZ ÖNKÉNYURALMAT”

Törhetetlen akarat és összeszorított fog. Ez lehet a túlélés receptje? Antall József egykori diákja, Jeszenszky Géza (aki később külügyminiszteri posztot kapott a kormányában, tavaly pedig azzal került be a hírekbe, hogy lemondott az oslói nagyköveti posztról) a Magyar Szemlében megjelentvisszaemlékezésében így fogalmazott: „Szavaival és személyes példájával amegalkuvástól óvta diákjait. Azt magyarázta, hogy nem szabad félni, csak most óvatosabbnak kell lenni, oktalan és gyermeteg hősködésselnem szabad fejjel menni a falnak. Mint 1849 után, túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek”.

ÓCSKA ÜRÜGY: EGY MEGTÉPETT OROSZ NYELVKÖNYV

Antall diákjai az emlékezetes beszéd után remekül teljesítettek az érettségin (a vélelmezhető ellenszél ellenére elért négyes osztályátlagdicséretet érdemel), a légkört, az őket, illetve tanárukat ért támadásokat ismerve nem meglepő, hogy kicsit eleresztették magukat a vizsga után. Örömükben szétdobálták könyveiket, és (borzalom) a nagy ünneplésnek egy orosz nyelvkönyv és egy dekoráció is áldozatául esett. Több sem kellett Cihika Mihálynak, aki feljelentette az osztályfőnököt, az természetesen sem őt, sem a vizsgálódókat nem zavarta, hogy Antall a „csúfos” akció alatt nem is volt a teremben. Valamilyen ürügyre építvemindenképp el kellett ítélni. Benke Valéria művelődési miniszter vizsgálatot rendelt el, az osztály tagjait eltiltották a továbbtanulástól (ez két évig maradt hatályban), Antall ellen pedig fegyelmit indítottak.

Szakasits levele /Forrás: Mol.hu, Hamvas

SZAKASITS ÁRPÁD LEVELÉT MEGÍRTA

Bár Antall édesapja mindent megpróbált (előző cikkünkben már megírtuk, hogyan hozatta ki fiát a rendőrségtől ’57-ben), ezúttal hiába. Pedig az MSZMP egyik legtekintélyesebb politikusát, Szakasits Árpádot is megnyerte. Erről tanúskodik az a Magyar Országos Levéltárban megőrzött levél, amelyet a Rákosi-korszakban bebörtönzött, de 1956-ban rehabilitált Szakasits Kállai Gyula államminiszternek írt: „Kedves Barátom!” – így a megszólítás. – Telefonon történt beszélgetésünknek megfelelően idezártan megküldöm Antall József volt kisgazdapárti miniszter tanár fiára vonatkozó följegyzést azzal, hogy vizsgáltasd ki az ügyet s ha valóban alaptalan vádaskodásról van szó, ne érje igazságtalanság ezt az embert s ha lehet kerüljön egy másik gymnázium kötelékébe”.

Kállai válasza /Forrás: Mol.hu, Hamvas

ANTALL JÓZSEF ÉS AZ „ELLENÁLLÁS SZELLEME”

A felső vezetést viszont sem az ex-miniszter Antall, sem Szakasits kérésenem hatotta meg. „Antall József ügyét megvizsgáltattam – írta „Kedves Szakasits Elvtárs”-ának Kállai Gyula 1959. október harmadikán. – A vizsgálat megállapította, hogy nem az apja, hanem saját jobboldali politikai magatartása miatt távolították el az iskolából. Antall József a Toldi(nyilván Arany hősére gondolt – a szerk.) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét. Ennek eredményeként tanítványai több esetben követtek el politikai jellegű fegyelemsértést. Pedagógiai tevékenységét Antall József arra igyekezett felhasználni, hogy diákjaiban anépi demokrácia iránti ellenállás szellemét fejlessze ki. A Művelődési Minisztérium ezek alapján távolította el a pedagógusok sorából”. A döntés megszületett, ezen az a feljegyzés sem változtatott, amelynekfeltehetően Antall József a szerzője (az irat külső szemszögből írja le a tanár kálváriáját, de néhány helyen E/1-es személyben „beszél”), és amely részletesen leírja Cihika ármánykodását, „üldöző jellegű intrikáit”. 

.

Cihika intrikái /Forrás: Mol.hu, Hamvas

“Folytatta ellenem” /Forrás: Mol.hu, Hamvas

Tény, hogy Cihikáék már az érettségis eset előtt is mindent megtettekAntall lejáratására. „Ezután több, teljesen alap nélküli ügyben hajszát kezdtek osztálya ellen – olvashatjuk a fenti, valószínűleg Antall által jegyzett feljegyzésben. – Egy teljesen elnagyolt rajzra, amelyiknak száraiennek ellene szóltak, kijelentették, hogy „horogkereszt”.” Lám, mi mindennel be lehet mocskolni egy tanár jó hírét. Nem mellékes, hogy ahorogkeresztes vád (a rendszer ellenségeinek lenácizása, lefasistázása)bevált eszköz volt a lejáratásra (most is az). Felhasználták Szabó Lőrinc ellen is, amikor a háború után az igazoló tárgyalásokon próbáltaknácit, Hitler-bérencet, antiszemitát faragni az ismert költőből (az esetet épp a napokban idézték fel a Cink.hu-n. „Egy másik ilyen jellegű állítás pedig éppen Sárközi Mártától eredt, aki szerint a költő fiának, Lócinak ötödik születésnapján rendezett gyerekzsúron horogkeresztes szendvicseketszolgáltak volna fel” – írta az abszurd, ám életveszélyes vádról Horányi Károly Vád és emlékezet (Lezáratlan eljárások Szabó Lőrinc ügyében) című művében. Nem mellékes, hogy Sárközi Márta (Molnár Ferenc lánya) Szabó egyik legjobb barátjának, Sárközi Györgynek a felesége volt. Utóbbival kapcsolatban Illyés Gyula azt írta (Illyés Gyula: Szabó Lőrinc. Róla magáról): „Mint annyi másért, Sárközi Györgyért is mindent elkövetett volna, hogy megmentse az üldözések idején”. (Nem sikerült: Sárközi György nem élte túl a munkaszolgálatot). Ehhez képest tényleggyomorforgató a Sárközi Márta szájából elhangzott (vagy legalábbis neki tulajdonított) horogkeresztes vád. És épp annyi alapja lehetett, mint Antall József tanítványának esetében… Viszont ennél súlyosabb, veszélyesebb, kegyetlenebb hazugságot nem lehetett akkoriban kitalálni.

HIÁBA A BEADVÁNY, HIÁBA A KÉRELEM

Antall József esetében a horogkeresztes vád már nem igazán számított 1959-ben. Mint ahogyan az sem, hogy a fiatal tanár hosszú, tizennyolc oldalas beadványt intézett a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályához, amelyben megcáfolta Cihikáék vádjait. Részsikere volt: bár a fegyelmi eljárás elmaradt, a kirúgást nem kerülhette el. Később hiába fellebbezett az ítélet ellen, bár a Pedagógus Közös Egyeztető Bizottság is melléállt, a Toldyba már nem kerülhetett vissza. Édesapja is hiába próbálkozott fia áthelyezési kérelmével, erre a már igen szűkszavú elutasító válasz érkezett. Már szeptember közepén eldöntötték, hogy „Antall József elbocsátása politikai okok miatt indokolt.”

Politikailag indokolt /Forrás: Mol.hu, Hamvas

FELFELÉ ÍVELŐ PÁLYAFUTÁS A RENDSZERELLENES KEZDET UTÁN

A védőháló ennek ellenére megmaradt, míg másokra hasonló esetben jóvalkeményebb büntetés várt, Antallból nem vált törvényenkívüli. A később történtekkel kapcsolatban külön érdekes az a szintén 1959-ből származó feljegyzés, amelynek ismeretlen szerzője szerint „Antall József azt kéri, hogy a valószínűleg kedvező döntés esetén a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya ne fellebbezze meg a Területi Egyeztető Bizottságnál a visszahelyezést. Antall József vagy azonnal lemond állásáról /így nem c. ponttal, hanem hozzájárulással lép ki/, vagy pedig kéri áthelyezésétvalamelyik más intézményhez, elsősorban az Országos Színháztörténeti Muzeumba”. Kérése – ha kerülőutakkal – később meghallgatásra talált. Bár két évig könyvtárosként dolgozott, 1963-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került, amelynek helyettes igazgatója(1967-től), megbízott főigazgatója (1974-től), majd főigazgatója (1985-től a rendszerváltásig) lett. Felfelé ívelő pályafutás rendszerellenes kezdettel.

MEGBOCSÁTOTT AZ ŐT ELÁRULÓ GYEREKKORI BARÁTNAK

A toldys-korszak lezárásával Antall József megfigyelése is érdektelenebbé vált. Személyi dossziéját 1960-ban lezárták, bár továbbra is ellenőrzés alatt tartották. Antall József múzeumvezetői karrierjét nézve látható, a rendszer már nem tekintett rá igazánveszélyes ellenségként („aki nincs ellenünk, az velünk van”?). A Toldyból eltávolított tanár történészként, főigazgatóként már jobban beilleszkedett(tudását, műveltségét, munkabírását nem érhette panasz). Ne legyenek illúziónk: Antallt élete végéig megfigyelték (a modellváltás előtt az állambiztonság, utána a nemzetbiztonság), de ő még annak is megbocsátott, aki jó barátként árulta el.

A rendszerváltás után kiderült, hogy a legtöbb jelentést gyerekkori cimborája, Kiss György adta a néhai miniszterelnökről. Kiss Antall Józsefbizalmi embere volt, a kormányfő négytagú titkárságában dolgozott, ő foglalkozott a sajtóval és a levelezésekkel. 1990-ben lelepleződött. APolitical Capital szerint Antall ennek tudatában vette fel sajtósnak, a néhai miniszterelnök özvegye máshogyan emlékezett. „Kiss Györgynek a rendszerváltoztatás után valóban volt hivatali megbízatása, de amikor aférjem értesült az állambiztonsági kapcsolatairól, s hogy egészen 1989 decemberéig jelentéseket írt róla, megszüntette a posztját – mondtaFülep Klára egy 2008-as, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. – A történetnek van folytatása. Japánból jöttünk hazafelé, s átmenetileg Párizsban voltunk, onnan indultunk ugyanis Strasbourgba, hogy férjem átvegye a Schuman-díjat. Ekkor értesültünk róla, hogy a volt barát nagyon beteg. A férjem fölhívta őt. Megbocsátott neki”. Szép gesztus, még akkor is, ha arra érdemtelen embert ért: a különösen aktív Kiss Györgyöt gyakran megjutalmazta (külföldi utak, előléptetések, publikálási lehetőségek) az állambiztonság a jó barát (?) megfigyeléséért. Ráadásul – milyen a sors – bár már 1990-ben nagyon beteg volt, végültúlélte a miniszterelnököt – 1999-ben halt meg. 

A TÚLÉLÉS SIKERÜLT, A BÁTOR CSELEKVÉS ELMARADT

Özvegye visszaemlékezése szerint Antall József hatalomra kerülve igaz keresztényként megbocsátott az ellene vétkezőnek. Ezt helyeselhetjük. Az iratok teljes nyilvánosságra hozása viszont nem történt meg (nem mellékesen: azóta sem). Így mi hogyan, kinek tudnánk megbocsátani? Fülep Klára szerint Antall tisztában volt a hálózat erejével, ataxisblokád mögött is (nem csak ő) a nemzetbiztonsággá vedlett állambiztonságot sejtette. „A taxisblokád nyilvánvaló kísérlet volt a rendszer megdöntésére, s neki meggyőződése volt, hogy fegyveres testületek, titkosszolgálati erők voltak a háttérben. Hogy sem az SZDSZ, sem a taxisok nem főszereplői voltak annak, ami történt. Nem véletlenül éppen akkor, amikor kórházban volt, műtét után” – mondta erről Antall özvegye a Magyar Nemzetnek. Talán nem érdektelen a kérdés: ha ilyen tisztán látta, kormányfőként, a változást remélő nemzet vezetőjeként miért nem lépett fel komolyabban a hálózat ellen? Pongyolán fogalmazva: miért nem rendezett nagytakarítást? 

„Túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek” – idézte Antall tanítását Jeszenszky Géza. A túlélés sikerült (a hálózat is átmentette magát), de talán kevesen fogják rosszindulattal vádolni a szerzőt, ha hozzáteszi: az igazán bátor cselekvés viszont elmaradt.

Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában

Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában:
2015. április 6. hétfő
'via Blog this'

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN: ANTALL JÓZSEF A BELÜGY HÁLÓJÁBAN 1

Bátor, szókimondó, az óvatosságra fittyet hányó, megtörhetetlen – nem biztos, hogy ezek a kifejezések jutnak eszünkbe néhai miniszterelnökünkről, Antall Józsefről. Pedig mind igaz arra a fiatal tanárra, akit a forradalom után előbb letartóztattak, majd áthelyeztek, megfigyeltek és kirúgtak. Diákjai imádták, az állambiztonság tartott tőle. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (1. rész).

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

„1957 és 1959 között, a véres megtorlások idején tapintatosan, de félreérthetetlenül mondta ki véleményét a kommunista rendszerről. Az őt sem kímélő politikai üldözések közepette soha nem felejthető példát adott bátorságból és emberi tartásból”  (Jeszenszky Géza: Antall József, a tanár)

Bár a rendszerváltást és az azt követő éveket vizsgálva Antall József néhai miniszterelnökünk megítélése már közel sem egységes, a politikus-történész életének első szakaszát és az állambiztonsági iratokat böngészve az 56-os forradalomhoz hű, elveiből nem engedő, bátor, fiatal tanár alakja tűnik fel. Olyan egyéniségé, akinek homályos, jelentésekből, besúgásokból, emlékezésekből összeollózott személyiségrajzanehezen összeegyezhető azzal a képpel (tettekkel, elmaradt lépésekkel, számonkéréssel), amelyet az idős államférfiről őriz a közös emlékezet. Érezhető az ellentét a konfliktusokat,összeütközéseket vállaló fiatalember és a kiegyezésre törekvő, kritikusai szerint túlságosan puha, megengedő (erősebb megfogalmazásban: megalkuvó) politikus között. Legyen világosabb akontraszt: bár a tanítványait erkölcsre, hazaszeretetre nevelő fiatalembert az ötvenes évek végén még tanítani sem engedték, a Kádár-korszakban végül egészen magasra jutott (a ranglétre tetejére érve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója lett), majd a rendszerváltás idején ő és az ország is hatalmas lehetőséget kapott.

Törésvonal, Antall József és Göncz Árpád /Fotó: MTI

NEM GYŐZTE, NEM GYŐZHETTE LE A HÁLÓZATOT

E dolgozat nem elemzi a hálózat átmentésének, átörökítésének időszakát, de tény: Antall József és az első szabadon választott kormány keveset tett azért, hogy az állambiztonsági múlttal leszámoljunk. Ha volt is ilyen célja Antall Józsefnek (talán nem érezte ennek fontosságát), biztos, hogy – sajnálatosan korai halálán túl – számosan akadályoztak ebben. Sikerrel: a tisztázó, újrakezdő rendszerváltás elmaradt, az MSZMP (és az ország) vagyonánaklába kelt, az elvtársak átmentették magukat, majd 1994-benvisszatért az MSZ(M)P. Így bár sokan nosztalgiával gondolnak vissza az MDF kormányzására, talán érdemesebb reálisan értékelnünk. Ha voltak is sikerek, nehéz felhőtlenül ünnepelni.

D-209-es: az elmaradt tisztázás élő bizonyítéka /Ill.: PS

MEG SEM REZEGTETTÉK A PÓKHÁLÓT

Cikkünk a fiatal Antall József bemutatásával több kérdésre keresi a választ. A jelen szempontjából sem érdektelen: mi történt a Kádár-rendszerben azzal a fiatallal, aki a kommunista rendszer esküdt ellenségevolt? Miért nem segítette jobban miniszterelnökként (ő sem) a valódimúltlezárást? Hatalmát felhasználva miért nem vette elő a rendszerváltás idején még vígan éldegélő, új pozíciókat kereső,bankokba, cégekbe ejtőernyőző kisebb és nagyobb kádereket? Akkor, amikor nem csak a megöregedett, szenilis áldozatkéntbemutatott Biszku Bélát lehetett volna kalodába zárni. Mi vezetett oda, hogy a kirúgott, őrizetbe vett, megalázott, hivatásától letiltott tanárból olyan kiegyezésre hajlandó politikus lett, aki végülháborítatlanul hagyta, sőt, még csak meg sem rezegtette az állambiztonsági pókhálót? Többféle válasz felmerül, bizonyítékok híjánméltatlan lenne vádaskodni, de kiegészítésképp talán nem árt felidézni Rainer M. János történész – sokak számára biztosan bántó, de azértelgondolkodtató – szavait: „Talán nem is véletlen, hogy a tárgyalásos rendszerváltás olyan embert dobott az élre, aki a kádárizálódásszámos tünetét mutatta: megőrizve arculatát, csöndesen lépkedett előre”.

REMEK SZÓNOK ÉS “ÉRTÉKES VAD”

Nézzük az origót, a kezdetet, vizsgáljuk meg a „csöndes előrelépkedés” előtti éveket. Az ötvenes évek második felében járunk, ekkor került az állambiztonság és a rendőrség célkeresztjébe a fiatal Antall József. A művelt, remek szónoki képességekkel megáldott tanár nagy hatással volt diákjaira (már ezért is veszélyes volt), de ex-miniszter édesapja miattszámított igazán értékes „vadnak”. Rainer M. János történész több cikkben, tanulmányban, kötetben foglalkozott az Antall család állambiztonsági megfigyelésével. Kutatásai megkerülhetetlenek, a Magyar Országos Levéltárból származó és a Hamvas Intézet archívumában őrzött iratok mellett a történész írásait is felhasználjuk a fiatal tanár kálváriájának bemutatásához.

Kirúgása indokolt /Forrás: Mol.hu

BEÍRTA A NEVÉT 1956 TÖRTÉNETÉBE

A politikuscsaládból (apja és anyai nagyapja is miniszter volt) származó Antall József az Eötvös Gimnáziumban kezdett tanítani, 1955-ben, huszonhárom évesen. A visszaemlékezések szerint 1956. október 23-ánazzal kezdte az óráját: „Uraim, bekerültünk a történelembe”. Diákjaival felvonult a budapesti tüntetésen, s az sem meglepő, hogy a gimnáziumban őt választották a Forradalmi Bizottság élére. A történelmi napokban részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, fiatalokkal birtokba vették a volt kisgazdaközpontot, majd a szóbeszéd(és egy későbbi feljelentés) szerint megszervezte ennek védelmét. Ez nem bizonyított. Később Somlóra utazott édesapjáért, a környéken több szónoklatot tartott (ezzel kapcsolatban is kiterjedt nyomozást folytattak).

Antall József diákjai között /Forrás: 56-os intézet

CSALINAK HASZNÁLTÁK VOLNA ÉDESAPJÁHOZ

A forradalom leverése után Antallék lakása a kisgazda tanácskozások fő színhelyévé vált, így az egész család reflektorfénybe került. A fiatal tanárt1957. március 13-án vették őrizetbe, miután egyik gimnáziumi kolléganője tanúvallomásában megemlítette „viselt dolgait”. Rainer M. János kutatása szerint az állambiztonság elsősorban arra akarta felhasználni, hogy a fenyegetéssel, zsarolással elősegítsék édesapja, Antall József korábbi miniszter beszervezését. Ahogyan az összefoglaló jelentésben fogalmaznak: „Az apjára ..– aki őt nagyon szereti ..– komoly hatást érhetünk el őrizetbe vételével. […] Adataink szerint, ha a fiatal Antall őrizetbe vételét helyesen politizálva használjuk fel id. Antall felé, segítségünkre lesz a beszervezésben…”.

BISZKU BÓLINTOTT RÁ A SZABADON BOCSÁTÁSRA 

Rainer M. János kutatása szerint az idős ex-minisztert sem akkor, sem később nem sikerült beszervezni, bár több kisebb-nagyobb gesztusttett a rendszer felé – leginkább akkor, amikor a fián kellett segíteni. Először éppen 1957 márciusán. Rainer M. János szerint idősebb Antall „a fiát fenyegető veszélyre úgy reagált, ahogyan 1956 előtti tapasztalataidiktálták: feljegyzésben fordult Dobi Istvánhoz (kisgazdából lett Kádár embere, ekkor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke – a szerk.). Dobi 1957. április 5-én kelt, id. Antall Józsefhez írott levelének tanúsága szerint (a levelet operatív úton szerezte meg a II/5-a osztály)Biszku Béla belügyminiszternél járt el az ügyben. Biszku pedig helyt adott az Elnöki Tanács elnöke kérésének, ezért engedték ki ifj. Antallt öt nap után, s ezért törölték azok listájáról, akikkel szemben adott esetben preventív intézkedéseket (őrizetbe vételt, internálást) kell foganatosítani”.

Dobi István és Kádár János /Fotó: MTI

A TOLDYBAN IS HAMAR A KÖZÉPPONTBA KERÜLT

A fiatal történelemtanár így megmenekült, majd április elsejei hatállyaláthelyezték az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumba. Nem volt nagy ötlet – jegyezhetnénk meg. „Mindazok a tanárok, akik akár 1945 előtti, akár 1945-ös, akár 1956-os alapon szemben álltak a rendszerrel, Antall körül gyülekeztek – írja Rainer M. János Lemerülés vagy megkapaszkodás? című művében. – Ami a diákságot illeti, Antall ismerős társadalmi tereprekerült. A Toldy a budai keresztény középosztály, kispolgárság elit fiúgimnáziuma volt, s jellege a negyvenes évek végétől jószerével nem változott. Az odahelyezett kommunista tanárok és vezetők (igazgató, igazgatóhelyettes) idegen testként próbálták csökkenteni a hagyomány alakította szellemiség befolyását, csekély sikerrel”.

Donáti utca, jobbra a Toldy Ferenc gimnázium /Forrás: Fortepan.hu

DIÁKOK MUTATTAK TARTÁST A NEMZETNEK

Antall József nem tétlenkedett, az iratok szerint nem engedett az elveiből, 1957. október huszonharmadikán példátlanul bátor tettel – ne feledjük, a véres leszámolás korszakáról van szó – jelentkeztek a diákjai. A tanulók néma csendben, vigyázzállásban töltötték az egyik szünetet a folyosón. Még az iskolarádió is elhallgatott, ugyanis az egyik diák elvágta a kábelt. Miután kiderült, hogy Antall osztályáról volt szó, a belügy II/5-a alosztálya le akarta tartóztatni a nyughatatlan tanárt. Nem sikerült – megvédte Dobi István már említett kérése. Letartóztatással később is hiába próbálkoztak, így maradt a másik megoldás: a megfigyelés, elszigetelés (és – feltehetően – abomlasztás). Antall helyett végül a kábelt elvágó fiút vették elő. AzIskola a lovagvárban – A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve című kötet szerint „Halász Mihályt hamarosan az ország összes középiskolájából kizárták, s már jó nevű filmoperatőr volt, amikor esti tanulókéntmegszerezhette az érettségit”. (A fiatalon elhunyt művész – ő filmezte a Kopaszkutyát – néhol Tűrt, máskor Tiltott pályája is megérne egy hosszabb cikket). Halász Mihály mellett több diák életét megkeserítették. Elég elolvasunk a lenti “ajánlást”, amely az Iskola a lovagvárban szerzőjére, Buzinkay Gézára vonatkozott… 

Egyetemről szó sem lehet /Forrás: Mkdsz1.freeweb.hu

MUNKÁSŐR-IGAZGATÓHELYETTES VALLATTA A GYEREKEKET

Ennél az emlékezetes eseménynél lép be a történetbe Antall József talán legfőbb gimnáziumi nemezise, a visszaemlékezések szerint magyarul csak gyengén (oroszul tökéletesen) beszélő pártember, Cihika Mihály igazgatóhelyettes. Vele kapcsolatban vérfagyasztó emlékezésre bukkantunk a már említett Iskola a lovagvárban (amelynek szerzője diákként átélte a tortúrát). „Cihika Mihály igazgatóhelyettes vezette a néma tüntetés utáni kihallgatásokat, a fenyegetés és megtörésváltozatos és iskolában ma már hihetetlennek hangzó módszereivel. Volt, akit például úgy hallgatott ki irodájában, munkásőr egyenruhába öltözve, hogy a félig nyitott íróasztalfiókjába jól látható helyre készítette fegyverét”.

Munkásőrök akcióban /Forrás: Fortepan.hu

SAJÁT DIÁKJÁT ÁLLÍTOTTÁK A TANÁRRA

Bár Antall József az eset után még a gimnáziumban maradhatott, 1958 februárján már javasolták az „előzetes ellenőrző dosszié” megnyitását, néhány hónappal később pedig kihallgatták Bibó István és Göncz Árpád ügyében. Nem mellékes: Antall József semmit sem mondott. Rainer M. János kutatása szerint május végétől már megfigyelték, követték, fotózták, majd ráállítottak két ügynököt(Cihika igazgatóhelyettes nyíltan jelentett). A két ügynök közül az egyikAntall diákja (!) volt, a másik pedig egy kolléga. A tanuló fedőneve„Kerekes János” volt, ő már csak azért is bizalmat kelthetetttanárában, mert éppen ötvenhatos ügye miatt tanácsolták el előző iskolájából (talpig feketében gyászolt ’57 október huszonharmadikán). A másik ügynököt is kiváló pedigrével tálalták: az orosztanár „Egri Gyulát”Kistarcsára internáltak forradalmi szerepe miatt, onnan hozták vissza „besúgással vezekelni”. Rainer M. János szerint mindkét ügynökötlenyűgözte Antall József személyisége, ambivalens helyzetbe kerültek: arról jelentettek, akire felnéztek.

Cihika intrikái /Forrás: Mol.hu

Az állambiztonság ezúttal is tökéletes pókhálót font: forradalmi múltú emberekkel próbálta behálózni a forradalmi tanárembert. Rainer M. János kutatása szerint tökéletesen rátapadtak Antall Józsefre: Kerekes“például kezdeményezte osztályában a besúgó(k) felderítésére és ..„elintézésére..” bizottság szervezését – amelynek természetesen tagja is lett, s a hírt maga hozta Antall tudomására. ..„Egri..” heti-kétheti jelentései hihetetlen részletességgel idézték fel rendszeres, szinte napi kávéházi találkozásaikat, beszélgetéseiket, később ..– mind gyakrabban ..– azAntall család körében eltöltött délutánokat” – írja a történész.

Pedagógusnak nem alkalmas /Forrás: Mol.hu

REMÉNY FEDŐNÉVVEL NYITOTTAK DOSSZIÉT

A következő jelentőst támadást Cihika Mihály indította Antall József ellen. Az igazgatóhelyettes az 1958-as tanévzáró értekezleten vette elő a fiatal tanárt, akit távollétében is megvédtek a kollégái. (Rainer M. János szerint Antall Bibó-peres kihallgatása után éppen a Völgy utcai szanatóriumban pihent ideg-összeroppanás gyanújával). Cihika nem tűrte jól a kudarcot, hiszen feljelentette Antallt. Egy hónappal később a budapesti nyomozók „Remény” fedőnévvel dossziét nyitottak a néhai miniszterelnökről, akit végül 1959-ben sikerült eltávolítani a Toldy Gimnáziumból. Ennek részleteit, a vezetők levélváltásait a következő részben fogjuk feltárni.

Hamvas Intézet

MNO: Gentleman a politikában

Gentleman a politikában:
2013. december 14., szombat 00:01, frissítve: szombat 00:05 , forrás: Magyar Nemzet, szerző: Körmendy Zsuzsanna

'via Blog this'

Komoly, ünnepélyes, sőt szenvedélyes megemlékezést tartottak a parlament felsőházi üléstermében Antall József halálának 20. évfordulója alkalmából.

A szenvedélyeket a néhai miniszterelnök iránti szeretet és elismerés motiválta, de a levegő érezhetően azért is sistergett, mert az Antallt ért hajdani vádaskodásokban a mai kormányt érő vádak túlságosan is visszaköszöntek. Túl sok volt az áthallás, túl erősen emlékeztetett az Antall ellen forduló falkadüh a mai kormányfő elleni támadásokra. Irritáló, ahogyan a mai baloldalon Antallt példaképnek állítják be olyanok, akik mindent megtettek azért, hogy élete megrövidüljön. Nincs még olyan messze az a húsz év. Nagyon is jól emlékszünk a taxisblokádban tetőző kormánybuktató hajszára, amellyel végletes és végzetes választásra kényszerítették a miniszterelnököt. Saját gyógykezelése rovására a kormányrúdnál maradást választotta.

Antall József ellen haláláig kérlelhetetlen harcot vívott a baloldal és a liberálisok. Részben ugyanazok, akik ma az Orbán-kormány ellen küzdenek. Ahogy Boross Péter fogalmazott: újabban megjelent Antall József viszonyítási alapnak, hogy annál nagyobbat lehessen ütni a jelenen. Még a vádpontok készlete sem túlságosan változott: Antall éppúgy megkapta, hogy a múltban él, mint Orbán, mindkettejüket megvádolták, hogy a Horthy-korszak restaurációjára törekszenek, sötét revizionizmusuk sincs egymástól távol, és a határon túli magyarok iránti elkötelezettségük egyaránt soviniszta elvakultsággá változik a gyűlölködők szemében. Orbán Viktor amennyivel többet kap, annyival jobban is állja az ütéseket, Antall viszont, ne feledjük, 1990-től súlyos betegséggel küzdött. S ez nem azt jelenti, hogy nem volt ereje teljében egy, a sorstól későn kapott, méltó feladathoz. Ez azt jelenti, hogy Antallt a végsőkig legyengítették azok az alantas támadások, amelyekkel az ország irányításának munkája mellett már nem volt ereje megküzdeni. Ellenfelei ezt pontosan tudták. Megérezvén a vér szagát, egyre erősebben támadták. Antall Józsefnek a szó szoros értelmében vett halálos küzdelme már csak a temetésére gyűlő, a körúton folyamatosan hömpölygő tömegben keltett részvétet. Visszaemlékezésekből, munkatársaitól tudjuk, hogy betegen is tökéletesen helytállt, utazott, tárgyalt, késő estig dolgozott hivatalában, a magyar Parlamentben.

Bajnai Gordon a napokban nyilatkozta, hogy ő Antall József örökösének tartja magát. Kérdés, hogy őt minek tartaná Antall József, ha élne. Rejtély, miként lehetne a talpig becsületes Antall József politikai örököse az az üzletember, aki gazdasági miniszterként segített eladósítani az országot a Gyurcsány-kormányban. Ráadásul, mint azt az egyik előadó megjegyezte, Antall József nagyjából ugyanazt tenné, mint ma Orbán Viktor, és az alaptörvény preambulumával is alapvetően egyetértene. Lehet, hogy Bajnai összekeverte valakivel az ő szellemi örökhagyóját?

El kell viselnünk, hogy ma azok dicsérik leghangosabban Antall Józsefet, akik a halálba hajszolták. Az okszövevényt Orbán Viktor fekete humorral így fogalmazta meg: „csak a halott jobboldali lehet jó jobboldali. Tehát számunkra is van remény.”

Antall József már megjelenésével, fellépésével, megszólalásaival valami gyökeresen mást jelentett, mint amit a szocializmusban negyven éven át megszokhattunk. Egy volt tanítványa, Kapronczay Károly igen érzékletesen így fejezte ki lényének lényegét: „Olyan tanár volt, akinek láttán az iskola párttitkára azonnal rájött, hogy az osztályharc elveszett.”

Bár egyesek még ma is vívják.

Én nem tudom...(ki halt meg húsz éve…)

(ki halt meg húsz éve…):

'via Blog this'

Én nem tudom, van-e a történelemnek ítélőszéke, s ha van, hány évnek kell eltelnie a megfellebbezhetetlen ítéletig. Húsz év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő. Magyarország pedig kicsi. Hőseink és antihőseink nem közismertek a nagyvilágban.

Csak mi magunk őrizzük emléküket, s mivel hazánk erkölcsi értelemben megosztott, ha valakire emlékezünk, sokféleképpen tesszük. Ki-ki saját szemszögéből ítélheti meg, ha gondol rá, beszél vagy ír róla, vélheti nagynak vagy kicsinynek, sorsfordítónak vagy sorsrontónak, de akár el is feledheti. Én nem felejthetem el, hiszen mindennap imádkozom érte. Ilyenkor Józsefnek nevezem, mert közel van a szívemhez. 1993. december 12-én, húsz éve halt meg. Ő volt a rendszerváltozás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.

Akkor, megválasztása és többszöri személyes találkozásunk után, megismerve intellektusát, világszemléletét és halálos betegségében is megőrzött humorát, úgy éreztem, ő maga testesít meg egy új politikai és erkölcsi korszakot, amely addig csak képzeletemben élt, s eljöttét nem is reméltem. Mindaz, amit róla gondolok és hiszek, természetesen nem közösségi ítélet, bár úgy vélem, számosan vagyunk, akik el nem múló szerető tisztelettel emlékezünk rá, s néha el-eltűnődünk azon, hogyan alakult volna nemzetünk sorsa, ha a Teremtő – balsorsunk rituáléja szerint – időnap előtt nem szólítja el.

Kormánya akkor bukásra volt ítélve, s úgy látszott, eszményei sem élik túl, ismét más idők és másfajta emberek jönnek, s a politika mint szellemi tér gyökeresen megváltozik. Hadd idézzek fel két személyes emléket arról, miképpen értelmezte ő a demokráciát. Amikor egyszer megkérdeztem tőle, miért nem vette be a Fideszt a kormányába, némi öniróniával azt felelte: „Nem akartam lejáratni őket.” Ez azután történt, hogy Orbán Viktor egy parlamenti vitában kijelentette, hogy „a miniszterelnök úr hazudik”. S amikor, szintén ezt követően, arra voltam kíváncsi, kit tart a legtehetségesebb fiatal politikusnak, a legcsekélyebb habozás nélkül Orbán Viktort nevezte meg. Mintha a jövőbe látott volna, bár azt aligha sejthette, hogy ezt a tehetséget és politikai judíciumot egyszer majd nagyobb gyűlölet veszi körül, mint őt magát.

A halála óta eltelt húsz évben nem csupán a honi, hanem az egész európai politikai közeg megváltozott. Azok a szavai, amelyeket a korabeli szabad magyar sajtó habzó gyűlölettel idézett, miszerint „lélekben tizenötmillió magyar” miniszterelnöke kívánt lenni, vagy az, hogy csak a keresztény Magyarországnak van jövője, az EU-ban ma nem keltenének ujjongást. A hitek és vélemények az álliberalizmus szellemétől áthatott világban gyűlöletbe csaptak át, s az antalli korrektség és intellektuális, liberális felfogás eltűnt a közéletből. Pedig hogy tisztelték őt egykor a „művelt Nyugat” vezető politikusai! Ha nem hal meg, Orbán Viktorral együtt hozta volna létre a konzervatív polgári szövetséget, s a nemzedékek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolták volna hatalmi vetélkedések.

Tagadhatatlan, hogy az a szeretet és nagyrabecsülés, amit a Fidesz politikusai iránt érzett, kölcsönös volt. A kommunista múlttal való küzdelemben, ami napjainkban tetőzni látszik, jelentős szerepet tölthetett volna be, jelenléte hozzájárult volna ahhoz, hogy lényegében ne egyetlen személyiségnek kelljen szembenéznie azzal a gyűlölettel és agresszivitással, amivel a baloldal itthon és külföldön, a keresztény, nemzeti, konzervatív és szabadság eszmékhez a legalantasabb módon viszonyul. Az, hogy a baloldali sajtó és politikusok, az akkor történteket feledve, ma úgy emlegetik őt mint úriembert és „viszonylag” demokratát, igazi belátásból fakad-e vagy merő képmutatás, én nem tudom…

MNO.hu - Az Antall-kormány a munkáját sikerrel elvégezte

'via Blog this'

Antall Józsefet a nemzet szerencséjének kell tekinteni, mert az első szabadon választott kormány elnöke felkészült, higgadt, távlatokban a nemzet érdekeit szolgáló politikai személyiség volt – nyilatkozta Boross Péter, az Antall-kormányt követő kabinet miniszterelnöke abból az alkalomból, hogy csütörtökön emlékeznek meg a néhai kormányfő halálának huszadik évfordulójáról.

Minden társadalmi változás kiemeli a személyiségek szerepét, az 1990. májusi választások MDF-sikerét pedig Antall karaktere határozta meg – mondta a volt kormányfő. Az MDF azért tudta megnyerni a választást, mert Antall személyében olyan ember állt az élén, akinek kisugárzása volt, akire felfigyeltek, aki imponálni tudott – emelte ki.

Az akkori politikai közegben nem volt hozzá fogható politikai egyéniség, megjelenése pedig hitelt adott az általa képviselt kereszténydemokrata szellemiségű politikai irányzatnak. Emberi alkata olyan volt, hogy figyelni kellett rá, tudástöbblete pedig a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain is meghatározó szerepet játszott – állapította meg.

Nagyon nehéz helyzetben volt Antall

Boross úgy fogalmazott: nem hiszi, hogy „a magyar történelem folyamán miniszterelnök ilyen nehéz helyzetbe került volna, mint Antall”, hiszen frissen megismert politikusokra számíthatott a kormányzásban, de kollégái kiválasztásához megfelelő emberismerete volt. Neki éppen azért volt különleges szerepe, mert volt tekintélye meghatározni azt az irányultságot, amelynek a szellemében kormánya működött – jegyezte meg.

Az Antall-kormánynak „mérhetetlenül sok volt az elvégzendő feladata, hihetetlenül sokat ülésezett, eleinte majdnem operatív jelleggel”, mert az MDF programjának jogszabállyá alakítása nem volt egyszerű folyamat. 1992 körül jött el az az idő, amikor a kormányülések sokkal lényegre törőbbek és emiatt rövidebbek lehettek – idézte fel.

Polgári Magyarországot akartak

Annak a véleményének adott hangot, hogy a lehető legjobb megoldásokat, döntéseket hozta az adott helyzetben az Antall-kormány, ezért sikeresnek tekinthető a kormányzati időszaka, annak ellenére, hogy többek között olyan körülmények között kellett kormányozni, amelynek során az ország exportpiacának 30-40 százaléka összeomlott.

A kormány világosan meghatározta, hogy polgári Magyarországot akar létrehozni, nagy hangsúlyt helyezett a magyarságtudatra, amelyet azelőtt évtizedekig „rongáltak olyan irányzatok, amelyeknek a nemzet sorskérdései sosem voltak fontosak”. Ugyancsak fontos feladatának tekintette az Antall-kormány a demokratikus követelményeknek megfelelő törvények megalkotását, amelyek elfogadhatók lehettek mindenki számára – sorolta Boross.

Tojástáncot járt a kormány

Emlékeztetett arra: az 1990-ig felvett, mintegy 20 milliárd dollár összértékű kölcsönök visszafizetésének kötelezettsége is nagy súllyal nehezedett az Antall-kormány vállára, és „ilyen körülmények között ment végbe a sok gondot jelentő privatizáció”. A földtulajdon rendezését, a kárpótlást is meg kellett oldani, miközben az ország el volt adósodva, devizatartaléka nem volt, és a nagy üzemeik nem kaptak megrendelést, illetve ha kaptak, legtöbbször akkor sem fizették ki őket.

Az Antall-kormánynak éppen ezért „a tojástánchoz hasonló mérlegeléssel kellett állást foglalni egy-egy kérdésben”, nem beszélve arról, hogy 1991-ig fennállt a veszélye a szovjet kommunista visszarendeződésnek. A lehető legalkalmasabb megoldást kereste mindig ez a kormány ilyen körülmények között, és ez a törekvése sikeres volt, amit jól mutat egyebek mellett az alapjoganyag máig ható érvényesülése – hangsúlyozta.

„Az országot át kellett alakítani”

Antall Józsefre nagy nyomás helyezkedett a nagykoalíció érdekében, tehát azért, hogy az SZDSZ-t vonja be a kormányzásba, de „tudta, hogy az egy másik műfaj és gondolkodásmód”, emiatt ezt elutasította – mondta Boross. A volt kormányfő nagy eredményként értékelte, hogy az első szabadon választott kormány kitöltötte mandátumát, négy évig vezette az országot, ami a keleti blokk államaiban sehol másutt nem következett be a rendszerváltás utáni első kormányok esetében.

Boross megítélése szerint a rendszerváltás hevében „gyorsmunkával elkészített” alkotmány által szabott keretekhez képest az 1990-ben megszületett önkormányzati törvény működőképes volt, az Alkotmánybíróságnak viszont az a törekvése, hogy mindent értelmezzen, azt is, amit nem feltétlenül szükséges, természetszerűleg gátakat jelentett a jogalkotásban. Ezzel együtt az egész országot át kellett alakítani, a tisztviselői rendtartástól kezdve az állampolgárság kérdéséig, és ezt a munkát az Antall-kormány sikeresen elvégezte – tette hozzá.

Így emlékeznek az első szabadon választott miniszterelnökre

Egykori munkatársai és korábbi politikai ellenfelei is méltatták Antall József munkásságát. Politikai értelemben és személyiségét tekintve is „korának embere” volt Antall József – mondta Franz Vranitzky volt osztrák kancellár. A rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnök, Antall József emlékét őrző táblát avattak a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ udvarán december 9-én. Az átriumos belső udvar a húsz éve elhunyt egykori kormányfő nevét viseli a jövőben. „Én nem tudom, van-e a történelemnek ítélőszéke, s ha van, hány évnek kell eltelnie a megfellebbezhetetlen ítéletig. Húsz év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő. Magyarország pedig kicsi. Hőseink és antihőseink nem közismertek a nagyvilágban” – olvassák el Kristóf Attila jegyzetét a néhai miniszterelnökről.