A következő címkéjű bejegyzések mutatása: móriczjános. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: móriczjános. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 4., vasárnap
2011. augusztus 15., hétfő
And There Are Drums
A song that tells it how it was for the American Indians back in 50s and 60s and this is my tribute to not forget who you are
Drums - Floyd RedCrow Westermen
Originally done by the Man In Black
2011. május 11., szerda
Ágnes kutatja a perui aranybarlang titkait
Blikk.hu 2008-07-27 06:00:24
PERU – Valóra vált álom. Így jellemezhetnénk Ágnes Golenya Purisaca életét. Miután tönkrement a cége, a házassága is befuccsolt, úgy döntött, kilátástalan helyzetében megteszi azt, amire mindig is vágyott: könyvet ír Peruról, és az Andok alatt húzódó hihetetlen labirintusrendszerről, amelyet egy magyar aranybánya-tulajdonos fedezett fel. Ő lepődött meg a legjobban, amikor néhány hónap múlva ott állt regénye helyszínén, a barlang bejáratánál
Miután elkészült a könyv, Az aranyasszony útja, Ági azon töprengett, mostantól miről fog szólni az élete.
„Feltettem magamnak a kérdést, mit akarok?” – kezdi mesélni történetét. „Azt, amit a főhősnőm, Éva, ki akarok menni Peruba. Erre persze nem volt lehetőségem.”
Ági interneten levelezgetett különböző nemzetközi társkereső oldalakon, nem sok sikerrel. Éppen fel akarta adni, amikor egy szombati napon e-mailt kapott egy perui férfitól.
„Nem csak jól nézett ki, nagyon érdekes, okos embert ismertem meg benne. Megírtam neki, négy napja döntöttem el, ki akarok menni. Rövid válasz érkezett:
gyere! Mindenki féltett, de én repülőre ültem. Ott állt a reptéren, és pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, amilyen férfiba már a levelezés alatt beleszerettem.”
Amikor a férfi, Edgar Purisaca Quesquen megtudta, hogy Ági a Móricz János által felfedezett barlangokról írt, közölte, pontosan ismeri a helyet, a perui–ecuadori háború idején onnan tudósított.
„Egy hétre rá, hogy leszálltam Limában, a labirintus egyik észak-perui bejáratánál találtam magam. Ez a hatalmas, megfejthetetlen, mesterséges labirintusrendszer Kolumbia, Ecuador, Peru, Argentína, Chile és Brazília alatt húzódik az Andokban. A magyar származású ecuadori aranybánya-tulajdonos, Móricz János jóvoltából figyelt fel rá a világ. 1976-ban expedíció is járt lent, az űrhajós, Neil Armstrong vezetésével.
Több tudós állítása szerint ez a hely egy előző civilizáció hagyatéka. Ők mondták azt is, szomorú, hogy pont a magyarok nem tudnak erről a helyről.”
Ágnes csillogó szemmel mesél a barlang elképesztő titkairól, amiket Móricz fedezett fel. Egy arany könyvtárteremről, amely több ezer, egyenként húszkilós arany és rézlapokat rejt. A lemezekre furcsa jeleket véstek, és már Móricz is úgy vélte, ez egy ősi civilizáció üzenete. Talált arany állatfigurákat, amelyek a világ összes állatát mintázzák. Nem véletlen, hogy nem rabolták még ki a labirintust, ugyanis a bejáratát egy Béla nevű törzs őrzi.
Móricz 1991-ben rejtélyes körülmények közt meghalt. A kutató élete utolsó éveiben már fegyvert hordott, megérezhette a veszélyt.
„A legmegdöbbentőbb lelet, amit kihoztak, és Buenos Airesbe vittek, egy hétméteres múmia” – mondja, és megmosolyogja a döbbenettől tátott szájú hallgatóságát. – „Találtak egy hatalmas asztalt hét székkel, egy arany szarkofágot drága- és féldrágakövekkel telirakva. Fényképeztem a barlangban, de lent a gépek valami miatt nem működtek tökéletesen.
Az ecuadori kormány radioaktív sugárzásra hivatkozva egy időre lezárta a bejáratot, de ez persze nem igaz. Az viszont biztos, hogy valami megzavarja a kamerákat. Izgultam, hogy mindent fel tudok-e vállalni, amit Dél-Amerikáról látatlanban írtam, és igen, mintha ott jártam volna.”
Az írónő hazautazott a könyve bemutatójára, és azért, hogy két gyermekével is együtt legyen, de egy hónap múlva már visszautazik.
Fái Zuzsa
Perui misztikus utazás – Ágnes Golenya Purisaca
Forrás: belső barlang ezoterikus műhely 2010.
Az előadás témája:
“A világ nem olyan, mint amilyennek látszik (hisszük). Perut nagyon másnak hisszük, mint amilyen valójában. És ebből adódóan az egész világ, mi magunk és Isten is MÁS. Az utazó nem (csak )a világot, hanem önmagát ismeri meg”.
1. perui diavetítés zenével;
2. Perui és dél-amerikai megdöbbentő leletek:
– Móricz János: Táltosok Barlangja (Dél-Ecuador; saját utam egy észak-perui barlangba, ami kapcsolódik a hatalmas, egész Dél-Amerika alatt húzódó labirintus rendszerhez);
– Crespi atya gyűjteménye (szárnyas Nimrud-szobor, aranylemezek, Ecuador, Cuenca, filmrészlet Crespi atya által forgatott 1927-es filmből)
– Caral (6 piramis, érzékelhető elektromagnetikus erőtérrel- a régészet nem tud és nem akar mit kezdeni ezzel -sem)
– arany-repülőgép-modellek (megemlítve és bemutatva az indiai Vimanákat is, a német Zeppelinek prototípusát)
– Akakor (a rejtélyes amazonas-i “törzs” és város, 13.500 éves írott krónikája van, “isteneiknek” 6 ujja van!)
– Tiahuanacu – a világ legősibb romvárosa, elképesztő építési szerkezettel és technológiával
Ezen kívül felolvasok új könyvemből, Az Aranykapuból.
Meghívott vendégem Victor Medina itt élő perui közgazdász, műfordító, aki az előadás végén a mai Peruról mesél és válaszolja meg a kérdéseket.
Szeretettel várunk minden “szellemi kalandort”, akit érdekelnek a meghökkentő régészeti leletek, az újszerű gondolatok történelmünkről, aki már feltette magában a kérdést: mi végre vagyunk e világon?
(Az előadás 2010-ben volt.)
***
Az Aranyasszony Útja és az Aranykapu könyvek ismertetője is egyben
a Felébredés Csarnoka, a Tudás Csarnoka, az Igazság Csarnoka
Golenya Ágnes
akik szeretnének többet tudni a mostani Perui útról
1 levél
DÉL-AMERIKAI UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN
Az utazók:
Agnes Golenya Purisaca író valamint
Istenes Győző és Halmos Géza született világjárók
Kedves Olvasó!
Nagy szeretettel küldjük Hírlevelünk 1. számát Guayaquilből, Ecaudorból.
2010. október 20-tól terveink szerint 2011. március 2-ig bejárunk 3 dél-amerikai országot, Ecuadort, Perut és Bolíviát, illetve ezen országoknak egyes részeit.
Utazásunk célja többrétű.
Ecuadorban elsősorban Móricz János nyomdokain haladva szeretnénk minél több értékes információt dokumentálni, és eljutni azokra a helyekre, amiket levelezéseiben, híradásaiban említ. A hatvanas években ő volt az, akitől a nemzetközi média útján elsőként értesülhetett a 20. századi embersiég a megdöbbentő méretű földalatti labirintusrendszerről Dél-Amerikában, ahol ősi, még ismeretlen civilizáció nyomaira bukkant. Az ő információiból, lelet-és képanyagából írta Erich Von Daniken Az Istenek aranya című bestseller könyvét; az ő forrásaira támaszkodva állt össze az 1976-os brit-ecuadori nemzetközi expedíció Neil Armstrong vezetésével, Stan Hall szervezésében; és rá emlékezve, az ő leírásait kutatva indulnak azóta is újabb-és újabb kutatók a labirintusba (pl egy japán kutatócsoport).
Móricz János neve a legismertebb a mai napig mind Ecuadorban, mind a nagyvilágban a Cueva de los Tayos barlang vonatkozásában, melyet ő keresztelt 1969-ben Táltosok Barlangjára, és itt azóta is így említik a legtöbben.
Mióta Ecuadorban tartózkodunk, most szombaton , azaz holnap, (2010. november 13-án) a második TV programot nézhetjük meg, melyben Móricz János is megszólal az archív felvételeken. Elképesztő, hogy erről az egyedülálló hazánkfiáról épp Magyarosrszágon nem tudnak és gyakorlatilag tilos is róla beszélni. Vajon miért?
Elég elméleteire egy pillantást vetni, hogy ezt minden gondolkodó ember megértse.
Most csak dióhéjban:
Állítása szerint a “mi” Kara törzsünk legelső nyomai itt vannak. Élnek még, ha igen elvétve is, olyanok, akik legalább morzsáiban beszélik azt az ősi nyelvet, amelynek nagyrészét a mi magyar nyelvünk még ma is őrzi!
Bevallom, én voltam nyelvi elméletének legnagyobb kritikusa. (úgy értem, tudtam, hogy igaz, de az érvrendszer aránylag gyenge kidoglozottsága miatt voltak komoly fenntartásaim) Azt is bevallom, már a mai napon megdöbbentő bizonyítékaink vannak mindezek igazolására! A minap találkoztunk kettő (!) itteni nyelvész professzorral, akiknek döbbenetes és professzionális bizonyítékai vannak! Kezünkbe vehettük az első magyar- tsafique (a Kara-leszármazott “Los Colorados” nép egyik dialektusa) szótárat és nyelvi korreszpondencia-gyűjteményt! Egyikük már több, mint 90 éves, de a fiatal M. Palacios-t meghívtuk Magyarországra, abban a reményben, hogy sikerül végre megalakítani egy magyar-ecuadori szakmai együttműködést.
(Ő is hatalmas reményekkel van a magyar nyelvészekkel, néprajzkutatókkal, történészekkel való együttműködést illetően . Aki bármiben segíteni óhajt és tud e nagyszerű és a magyarok iránt elkötelezett kutató utaztatásában, kérem a honlapon jelezze majd (anyaországi és nagy-magyarországi utazás ). A szakmai kör létrehozásához elképzelhető, hogy szükség lesz egy alapítványra. Aki ehhez a nagy munkhoz elkötelezettséget, indíttatást érez, kérem szintén jelezze. Ecuadorban már most többen jelezték támogatásukat.)
A Táltosok Barlangjával (ami egy többezer kilométeren országokat összekötő labirintusrendszer egyik terme illetve az ehhez a teremhez – a Metál Könyvtárhoz – vezető bejárat elnevezése) nem érdemes és nem szabad csak “fizikai” szinten közelíteni. Elméletben sem, a valóságban pedig pláne! Tőlem sokan kérdezték már, hogy valóságosak-e azok a dolgok, amikről könyveimben írok ( Az Aranyasszony útja, Az Aranykapu) és előadásaimban beszélek. Nos, én jobb híján vissza szoktam először kérdezni: Önnek Isten valóságos?
Aki számára nem érzékelhető “ISTEN”, annak nem is folytatom a választ, felesleges.
Aki érzékeli, az meg fel sem teszi ezt a kérdést.
Csupán a 3 dimenzióban nem lehet és nem szabad a Táltosok Barlangjával és Móricz János személyével, kutatásaival foglalkozni. Pláne nem szoríthatóak be a “hivatalos” történelembe és közgondolkodásba. Ez épp annyira abszurd, mint mondjuk a kínai orvoslást kizárólag anatómiailag értelmezni.
Épp ezért Hírlevélben vagy egyéb írásban – egyelőre – nem fogunk erről mélyebben beszámolni. Rengeteg anyagot gyűjtöttünk, akit érdekel, 2011 tavaszától előadásaimon mindezt megismerheti.
Most egy kis utibeszámoló…
November 21-én kora reggel érkeztünk meg Quitoba Győzővel, Halmos Géza pedig (akit biztosan sokan ismernek arról, hogy 16 éve járja a világot kerékpárral) két nappal később érkezett ide Limából (Peru), ahol jó pár éve él családjával. Itt interjúkat készítettünk (részleteket érthető módon egyelőre nem közlünk) illetve az ecuadori Nemzeti Könyvtárban és a Banco Central könyvtárában (Nemzeti Bank) kutattunk.
Igen zsúfolt terv szerint kellett haladnunk, ezért egyelőre kevés idő jutott barangolásra, (de úgy néz ki, pár nap múlva elindulhatunk egy kis túrára). Egy Cuencá-ba szervezett találkozó miatt csak pár napunk maradt, hogy néhány észak-ecuadori helyre eljussunk.
Quitóból tehát előbb Cayambe-ba mentünk (Cayambe vulkán), majd tovább észak felé Otavalo-ba, ami az egyk legszebb kisváros (Mórciz János anyagaiból ismerős lehet sokaknak), az ittélő Otavalo népcsoport őrzi a leginkább a csángó-magyarhoz legközelebb álló népviseletet és népszokásokat.
Innen Cuenca felé megálltunk Ambato-ban (ahova kifejezetten nem szeretnék még egyszer eljutni, nemcsak azért mert kedvenc termo-mellényemet elveszítettem, hanem mert csúnya és igen rossz az aurája, de mindezek összefüggnek persze:)), majd az első pihenőnapunkat (bár nem volt teljes 24 óra) a híres fürdővárosban, Banos-ban töltöttük. Itt egy vízesés aljában a még most is füstölgő Tungurahua láva aljában, a vulkáni hó által felmegített termálvizes medencékben, éjjeli nyitvatartásban a csillagokat fürkészve pihenhettünk egy picit. A fürdő fillérekbe kerül (az éjjeli drágább jegy 3 dollár!)
Innen Cuenca-ba, egy nagyon szép és különleges városba mentünk, ami Azuay megye központja. Itt élt a legendás olasz szalézi pap, Crespi atya, akinek szentté avatása épp most van folyamatban. Meglátogattuk hajdani múzeumának a helyét (!) és sikerült interjút készítenünk a Szalézi Egyetemen Luis Alvarez-el, aki a Vatikánban intézi Crespi atya szentté avatását.
Ezután Guayaquilba, Móricz János hajdani “főhadiszállására” érkeztünk, ahol a hivatalos interjúsorozatot a tegnapi napon befejeztük!
“Jutalomként” az Égiek hihetetlen kutatókkal, professzorokkal és a legendás történet egyéb, még élő szereplőivel hoztak össze, akikkel a következő napokban indulunk tovább, elsőként a Móricz János által egyik legfontosabb “gyökérként” említett Los Colorados népcsoporthoz Santo Domingo-ba , majd onnan tovább a keleti részbe és az esőerdőbe.
Utunk Ecuadorból majd Peruba vezet decembertől, célunk szakrális és ősi helyek felkeresése, a hozzájuk kapcsolódó legendák, mítoszok összegyűjtése. Segítséget ígért néhány neves perui régész, így reményeink szerint olyan ásatásokra is bejutunk, amik egyelőre még nem nyilvánosak. Egyébként mindez Móricz Jánosnak azt az állítását fogja tovább bizonyítani, hogy az emberiség történelme egyáltalán nem olyan, mint ahogy a tankönyveink tanítják.
Mivel ismét egy jó darabig se időnk, se lehetőségünk nem lesz híradásokra, ezt a tömör és rövid beszámolót szerettük volna mielőbb eljuttatni Önnek, mert sokan jelezték, hogy nagyon várnak legalább egy kis információt tőlünk.
Nagyon kis költségvetésből, sokszor kifejezetten nehéz körülmények között tudjuk csak végezni ezt a munkát, ezért kérem, imádkozzon értünk, hogy legyen a továbbiakban is erőnk, testi-lelki-szellemi és anyagi tartalékunk beteljesíteni a vállalt feladatot.
Köszönettel és szeretettel: Agnes Golenya Purisaca
u.i.: A hírlevélhez tartozó képek: http://www.agnesgolenya.sokoldal.hu/galeria
2.levél
Peru előtti napsziasztok Kedveseink!
Na, van akivel (pl Ibolya), hosszan beszelgettem skype-n tegnap, es szeretnem is felajanlani elsosorban a vasarnapi napot, aki szeretne beszewlgetni velunk, mert akkor raerunk, itteni idoben reggel 7-17.00 kozott kijarasi tilalom lesz neposszeiras miatt. de nem baj, rank fer! persze mi mehetnenk, csak percenkent igazoltatnanak, hogy kik vagyunk es miert vagyunk az utcan.
es mivel ha minden igaz epp az uj lapotppal fogunk vacakolni, kell 1 nap itthon.Kedden reggel megyunk Peruba, amit en legalabbis rettentoen varok! Bar a csalad akinel lakunk, hianyozni fog! a no, nelly, egy angyal, de szo szerint! ugy latszik, gyujtom az angyalokat:)
Tegnap reggel elkpeszto infot kasptam az Egiektol! Elmondhatom,, meg fogom erteni del-amerika Ostortenetet!!! Egfyszeruen szo szerint meg a nterol is egy klikre olyan infokat szeretzem, amikre kb 2 eve hiaba vadaszok! elkepeszto!
Ehhez biztos kellett, hogy kedden kaptam egy ingyen 2,5 oras energia-terapiat egy holgytol, (Monika baratnomtol, aki amugy Miamiban el es praktizal gyogyitokent, aki szervezte az egesz kapcsolatrendszert itt), es ez ugy megtisztitott es megnyitotty, hogy ismet onlik az info! Csak tudjak igy maradni!!Ma lesz az utolso interjum egy itteni nyelvesszel, akit akarok Magyarorszagra hivni (ill hivtam, csak majd oda kell varazsdolni, mert itt se fizteik agyon a szellemi embereket), mert alapveto ELETFONTOSDSAGU kutatsa van!
vele veegeztunk a Los Colorados-oknal egy szertartast (en hoztam magyar foldet, azt szortuk el egy samanfa gyokereben, fderl van veve, fantasztiksu, ill az utorengezese, mert szo szerint renges lett!)
Reggel meg megyuink laptopot nezni, egy mar van kilatasban, de meg nezunk.Tergnap kaptunk egy irodat kolcson egesz napra, ugyhogy megvan az archivum! Majd gondosodom arrol, hogy barmi baj eseten ti hozzajussatok. Ez hatalmas megnyugvas nekem, folreg, hogy lathattam a felveteleket, rendben vannak, esmost mar biztos hgelyen! hatalmas munka volt archivalni IS!
De Peruban egy ket napos tengerparti laziatassal kezdunk, aztan megyunk a Chachapoysa videkre egy-ket hetre, az ottani regesszel meg van beszelve mar. Remelejuk a varhato esos ido kesik…
Nagy olelessel
Agi, Gyozo
2009. április 1., szerda
Így néz ki az inkák titokzatos labirintusa
Köszönet érte Anyusch-nak.
2009.03.30 16:03:02 blikk
Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig. Munkatársunknak sikerült bejutnia a titokzatos barlangok egyikébe.
Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek - amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években - több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?
A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.
A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak, ahová munkatársunknak sikerült bejutnia. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.
A labirintus bejárata
Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találtunk.
Munkatársunk olyan szakaszokat is láthatott, ahol ilyen szellőzőfülkéket faragtak a falba
A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a "beavatottak" segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány "radioaktiv" sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.
Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már. Munkatársunk is azt tapasztalta az általa bejárt szakaszon, hogy gakorlatilag nem működtek a fényképezőgépek. A videófelvevő teljesen tönkrement, csak 4 nap múlva indult újra, magától, mindenféle szervízelés nélkül. A digitális fényképezőgéppel pedig négy óra alatt alig tíz fényképet lehetett készíteni, egy-egy felvétel között ugyanis hosszú percekre leállt.
A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elveszti az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.
Golenya Ágnes, Peru
2009.03.30 16:03:02 blikk
Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig. Munkatársunknak sikerült bejutnia a titokzatos barlangok egyikébe.
Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek - amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években - több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?
A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.
A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak, ahová munkatársunknak sikerült bejutnia. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.
A labirintus bejárata
Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találtunk.
Munkatársunk olyan szakaszokat is láthatott, ahol ilyen szellőzőfülkéket faragtak a falba
A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a "beavatottak" segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány "radioaktiv" sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.
Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már. Munkatársunk is azt tapasztalta az általa bejárt szakaszon, hogy gakorlatilag nem működtek a fényképezőgépek. A videófelvevő teljesen tönkrement, csak 4 nap múlva indult újra, magától, mindenféle szervízelés nélkül. A digitális fényképezőgéppel pedig négy óra alatt alig tíz fényképet lehetett készíteni, egy-egy felvétel között ugyanis hosszú percekre leállt.
A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elveszti az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.
Golenya Ágnes, Peru
2009. február 24., kedd
2009. február 7., szombat
Móricz János levelei
Köszönet érte Szitás Istvánnak
http://szitas.multiply.com
Móricz János spanyol nyelvű dokumentumai:
Tér-Híradó - Magyar ügyek hírportál - Fotóalbum - Történelmi képtárak - Móricz János munkássága:
http://www.kozsditamas.eoldal.hu/fotoalbum/tortenelmi-keptarak/moricz-janos-munkassaga
2008. november 16., vasárnap
MAGYAR TÁLTOS BARLANG
MAGYAR TÁLTOS BARLANG
Móricz János felfedezése a dél-amerikai, magyarul beszélő indiánokról
2004. november 03. szerda 23:00 NaPút
A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él.
Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részérő, politikai és gazdasági okokból súlyos támadásoknak volt kitéve. Felfedezései igen nagy horderejűek. Annyi bizonyos, hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt őstörténetből, a magyarság ősi múltja fényesen fog felragyogni, a világ összes népe előtt. Az 1900-as évek elején a tankönyvekből, napi sajtóból, szakkönyvekből köztudomású volt, hogy az Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a kutatókat. Íme itt a meglepetések egy szelete.
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito. A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us=Ős, tehát a Két Ős Birodalma). Itt a Kitus birodalomban, a Csendes-óceán partján, az ötezer méternél is magasabb Kordillerák (Andok) hegyei között, az Amazonas medencéjéhez tartozó, őserdőkkel borított lapályok titokzatos és mesebeli tájain laknak azok az indián törzsek, amelyek közül néhányan ma is beszélik ősmagyar nyelvünket. Móricz kutatása alapján quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.
A még magyarul beszélő törzsek - köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) - pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását. Móricz szerint is: ez a kettős keresztet hordozó aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi.
Dél-Amerikában, de főleg Ecuadorban nagy lelkesedéssel fogadták e felfedezéseket. Valósággal ünnepelték, mivel a lakosságban, a spanyol hódítók erőszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit. A hivatalos körök leellenőrizték Móricz nyelvészeti és régészeti adatait, s azokat megbízhatónak találták. Elhatározták, hogy ebből egy hatalmas nemzetközi "ügyet" csinálnak, sürgetve az amerikai földrész történelmének reverzióját. A tervek szerint az ENSZ-hez akartak fordulni.
A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt.
Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. "Önzetlen" támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg.
Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla. Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.
1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket. A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám).
Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvű törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-Amerikába. Ezt bizonyítják különben a csendes-óceáni és kelet-ázsiai földrajzi nevek is. Vámos Tóth Bátor, Hawaii-n élő emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi nevet írt össze. A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint pl. a Balaton menti Aliga, Kiliti, Lelle stb. Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar.
Az amerikai őslakosság hovatartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21 000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU történetét, műveltségét, viszonyait írják le. Az egyik munkatárs, Tony Earl, megírta az ásatások lefolyását és eredményeit a "Mu Revealed" c. könyvében. A nagy érdeklődést kiváltó mű, ma már valószínűleg nem kapható.
A fenti szöveget adatok és kéziratok nyomán összeállította:
Hary Györgyné (1977)
Móricz János felfedezése a dél-amerikai, magyarul beszélő indiánokról
2004. november 03. szerda 23:00 NaPút
A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él.
Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részérő, politikai és gazdasági okokból súlyos támadásoknak volt kitéve. Felfedezései igen nagy horderejűek. Annyi bizonyos, hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt őstörténetből, a magyarság ősi múltja fényesen fog felragyogni, a világ összes népe előtt. Az 1900-as évek elején a tankönyvekből, napi sajtóból, szakkönyvekből köztudomású volt, hogy az Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a kutatókat. Íme itt a meglepetések egy szelete.
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito. A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us=Ős, tehát a Két Ős Birodalma). Itt a Kitus birodalomban, a Csendes-óceán partján, az ötezer méternél is magasabb Kordillerák (Andok) hegyei között, az Amazonas medencéjéhez tartozó, őserdőkkel borított lapályok titokzatos és mesebeli tájain laknak azok az indián törzsek, amelyek közül néhányan ma is beszélik ősmagyar nyelvünket. Móricz kutatása alapján quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.
A még magyarul beszélő törzsek - köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) - pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását. Móricz szerint is: ez a kettős keresztet hordozó aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi.
Dél-Amerikában, de főleg Ecuadorban nagy lelkesedéssel fogadták e felfedezéseket. Valósággal ünnepelték, mivel a lakosságban, a spanyol hódítók erőszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit. A hivatalos körök leellenőrizték Móricz nyelvészeti és régészeti adatait, s azokat megbízhatónak találták. Elhatározták, hogy ebből egy hatalmas nemzetközi "ügyet" csinálnak, sürgetve az amerikai földrész történelmének reverzióját. A tervek szerint az ENSZ-hez akartak fordulni.
A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt.
Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. "Önzetlen" támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg.
Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla. Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.
1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket. A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám).
Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvű törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-Amerikába. Ezt bizonyítják különben a csendes-óceáni és kelet-ázsiai földrajzi nevek is. Vámos Tóth Bátor, Hawaii-n élő emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi nevet írt össze. A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint pl. a Balaton menti Aliga, Kiliti, Lelle stb. Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar.
Az amerikai őslakosság hovatartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21 000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU történetét, műveltségét, viszonyait írják le. Az egyik munkatárs, Tony Earl, megírta az ásatások lefolyását és eredményeit a "Mu Revealed" c. könyvében. A nagy érdeklődést kiváltó mű, ma már valószínűleg nem kapható.
A fenti szöveget adatok és kéziratok nyomán összeállította:
Hary Györgyné (1977)
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
2008. október 4., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)