A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1956nématüntetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1956nématüntetés. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 25., vasárnap
2014. október 24., péntek
Fortepan - Fotóarchivum
Fortepan
| évszám: 1956 képszám: 12830 |
találat: 20864 / 39065
orig: Házy Zsolt | Magyarország, Budapest VII., Rákóczi út - Akácfa utca sarok. Kiégett szovjet BTR-152 páncélozott lövészszállító jármű.
címke: forradalom, páncélautó, járműroncs, füst, járókelők, utcakép, harcjármű, +
|
2013. november 4., hétfő
Zorán - Volt egy tánc (Take This Waltz)
1956. november 4. emlékére
Hófehér hajó úszott a vízen
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz
És a vonatok indultak sorra
És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó
És a vonatok megjöttek sorra
Néhány békeév nekünk is járt
Aztán jött az a rettegett autó
És a ház előtt halkan megállt
És a mama az ablaknál állva
Újra évekig apámra várt
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás
És a brosstűből szénre már nem telt
És a harmadik tél is lejárt
És egy hajnalon csöngettek hármat
És az apám az ajtóban állt
Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink
Mindent elnyelt a nagy zálogház
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán mégiscsak lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó
De már szóltak a hírek s az ágyuk
Mondd, az életük miért lenne más
És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk
De már nem ment az elindulás
Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák
Hm, volt egy tánc
Volt egy tánc, volt egy tánc
S néha elhitték, lesz folytatás
2013. október 23., szerda
Máig ismeretlen a világ első 56-os menekültakciója - Szentkereszty György főszervező, az innsbrucki Mária Kongregáció ifjúsági nevelője
Máig ismeretlen a világ első 56-os menekültakciója:
'via Blog this'
Osztrákok és emigráns magyarok összefogásával már 1956. október végén elindult az a nagyszabású kezdeményezés, amelyről itthon még alig lehetett hallani. Videónkban Szentkereszty György főszervező, az innsbrucki Mária Kongregáció ifjúsági nevelője mesél az eseményről.
Gyura bácsi ma is féltve őrzi az 1956–57-es tiroli fényképeket, leveleket, és a számtalan feljegyzést. A diktatúra elől menekült magyar fiatalok listái – több száz név sorjázik a megsárgult lapokon. A nevek mögött sorsok, élettörténetek és fájó emlékek bújnak meg. Valójában közéjük sorolhatjuk „fráter Szentkereszty” sorsát is, aki 1955-től a Mária Kongregáció nevelőjeként szolgált Innsbruckban. Az akció főszervezője hosszú és kalandos utat tett meg addig, hogy a tiroli város megbecsült polgárává váljon.
'via Blog this'
Osztrákok és emigráns magyarok összefogásával már 1956. október végén elindult az a nagyszabású kezdeményezés, amelyről itthon még alig lehetett hallani. Videónkban Szentkereszty György főszervező, az innsbrucki Mária Kongregáció ifjúsági nevelője mesél az eseményről.
Gyura bácsi ma is féltve őrzi az 1956–57-es tiroli fényképeket, leveleket, és a számtalan feljegyzést. A diktatúra elől menekült magyar fiatalok listái – több száz név sorjázik a megsárgult lapokon. A nevek mögött sorsok, élettörténetek és fájó emlékek bújnak meg. Valójában közéjük sorolhatjuk „fráter Szentkereszty” sorsát is, aki 1955-től a Mária Kongregáció nevelőjeként szolgált Innsbruckban. Az akció főszervezője hosszú és kalandos utat tett meg addig, hogy a tiroli város megbecsült polgárává váljon.
„Embercsempészből” jezsuita szerzetes
A kalocsai születésű fiú közvetlenül a II. világháború után ismerte meg a hatalom igazságtalanságait. Az érseki palota jószágigazgatójának fia nem sok jóra számíthatott itthon: apját meghurcolták, s börtönbe vetették, de neki is meggyűlt a baja a rendőrséggel. Mégis bátran vállalta az otthonról hozott értékeket. Gyura bácsi szerint apja meggyötört látványa volt az a döntő pillanat, mikor elhatározta, hogy hogyan fog embertársaihoz viszonyulni.
Ez az íratlan törvény vezethette abban, hogy 1948–49-ben, 19 esztendősen halálraítélteknek és jezsuita szerzeteseknek segített az Orient expresszen Nyugatra szökni. A tét óriási volt, hiszen a lebukással a saját élete forgott kockán. Szerencséjére sosem kapták el, s Tamás nevű barátjával végül húsz embert sikerült Ausztriába szöktetniük. Az utolsó pesti küldetése a saját disszidálásának megszervezése volt. Filmbe illő jelenet, ahogy mesél: barátaik a peronon fütyülték a Rákóczi-indulót, míg Tamás és Gyura összekuporodva vacogtak a vonat aljában a februári hidegben. A 18 órás út Linzben egy háromnapos börtönnel folytatódott. Gyura bácsi mosolyogva emlékezik, az első élménye a szabad világról a fogda volt. Életét minden megpróbáltatás ellenére is céltudatosan tervezte: 1949–50-ben közgazdaságtant hallgatott a Kölni Egyetemen, majd belépett a jezsuita rendbe, végül tanulmányait Leuven híres iskolájában fejezte be. 1955-ben Innsbruckba költözött, ahol a Mária Kongregáció ifjúsági nevelőjeként kezdte meg szolgálatát.
Hazáját ugyan kénytelen volt elhagyni, de szülőföldjétől sosem szakadt el. Jól bizonyítja ezt 1956:
Reményt adtak az 56-os menekülteknek
Önzetlen támogatás az egyenlőség elvén, hittel és imákkal. Röviden így foglalhatom össze a menekültakció szellemiségét, amelyre Gyura bácsi azért is olyan büszke, mert a civilek támogatásával a nagyszabású segélyakciók előtt, a forradalom utolsó napjaiban nőtte ki magát.
Innsbrucki magyar menekültek 1956-ban
1/13
A mecénásoknak köszönhetően öt iskolát és öt diákotthont hoztak létre a semmiből, ezáltal közel ezer honfitársán tudott segíteni az ifjú szerzetes. Mindezt hosszútávon, hiszen az érettségi találkozókon ma is hálával emlékeznek vissza az egykori tanítványok. Gyura bácsi mégis rendkívül szerény; ő csak tette a feladatát, amit a Jóisten szabott rá.
2013. október 21., hétfő
Gaudi Nagy Tamás - Néhány nappal ezelőtt öngyilkos lett a 2006-os gyurcsányista ávós terror egyik kilőtt szemű áldozata
Néhány nappal ezelőtt öngyilkos lett a 2006-os gyurcsányista ávós terror egyik kilőtt szemű áldozata - derült ki a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tegnapi filmbemutatóján. "Volt egy rossz szeme, meg egy jó. A jót kilőtték, a rosszal meg nem látott. Kapott egy nem enyhe depressziót, és amikor felhívtam az édesanyját, megdöbbenéssel kellett értesülnöm arról, hogy Attila tragikus körülmények között meghalt" - számolt be a szomorú hírről Zétényi Zsolt, az áldozat volt ügyvédje.Gaudi-Nagy Tamás pedig a Parlamentben szembesítette a tragédiával Navracsics Tibort az alábbi felszólalásában: http://www.youtube.com/
2013. május 22., szerda
XII. Pius pápa: Datis nuperrime
Tisztelendő testvérek!
Üdvözletünk és apostoli áldásunkat küldjük.
Hozzátok, a katolikus világ tisztelendő pásztoraihoz a közelmúltban intézett körlevelünkben ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy végre-valahára Magyarország igen nemes népére is rámosolyog az igazságosságra és szabadságra épülő béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy rendeződnek e nemzeten belül a közviszonyok.
Azok a hírek azonban, amelyek ezt követően jutottak el hozzánk, keserű szomorúsággal töltötték el lelkünket: mert szerte a magyarok városaiban, községeiben és falvaiban ismét magyarok vére ömlik, akik lelkük mélyéből áhítják az igazi szabadságot. Ami hazájuk belső rendjében már helyreállt, azt erőszakkal ismét fölforgatták és elpusztították, és a vérző népre idegenek fegyvereivel kényszerítették rá a szolgaságot. Nem állhatjuk meg, hogy ezeket a gyászos eseményeket, amelyek nemcsak az összes katolikusokat, hanem az összes szabad nemzeteket is megrendítő szomorúsággal és méltatlankodással töltik el, hivatalunkkal járó lelkiismeretünk parancsára meg ne sirassuk és el ne ítéljük. Majd meglátják azok, akiknek parancsára e szomorú gaztettek történtek, hogy a népeket megillető szabadságot nem lehet eltörölni emberek vérének ontásával.
A magunk részéről mi, akik mindenki iránt atyai érzelemmel viseltetünk, sohasem tartjuk megengedhetőnek, hogy bármelyik fél részéről is igazságtalanul bármiféle erőszakot, bármiféle vérontást alkalmazzanak, de minden népet és társadalmi osztályt csakis olyan békére buzdítunk, amely igazságosságon, szabadságon, szereteten alapul és abból táplálkozik. De amit az Úr Káinnak mondott: … „Öcséd vére felkiált hozzám a földről”, ma is igaz: a magyar nemzet vére nagyon is az Úrhoz kiált, aki van olyan igazságos bíró, hogy ha a magánembereket gyakran csak haláluk óráján sújtja bűneik miatt, a népek vezetőit azonban, akik jogtalanságot követnek el másokon, s nemzeteiket olykor már a mulandó életben is megbünteti, mint a történelem tanúsítja.
Ezért esdeklő szóval kérjük, indítsa meg a nagy irgalmasságú Megváltó azok lelkét, akiknek az akaratától függ ez a dolog, olyannyira, hogy érjen immár véget ez a jogtalanság, mindenféle erőszakot fékezzenek meg, s valamennyi nép békességre térve, békés és szelíd eszközökkel jusson egyességre.
Különösképpen pedig azok számára, akik a gyászos események közepette szörnyű gyilkosság áldozatai lettek, a végtelen irgalmú Istentől örök világosságot és véget nem érő nyugalmat kérünk a mennyekben; és azt óhajtjuk, hogy a keresztények összessége ennek az érdekében is fűzze a miénkhez esdeklő könyörgéseit.
Ezek közlése mellett a mennyei ajándékok kieszközlőjét és atyai jóakaratunk tanúságát, apostoli áldásunkat küldjük egyrészt tinéktek Tisztelendő Testvérek, egyenként mindnyájatoknak és nyájaitoknak igen nagy szeretettel, kiváltképp a magyarok drága nemzetének.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1956. november 5-én, pápaságunk tizennyolcadik esztendejében.
XII. Piusz pápa
2013. május 12., vasárnap
Felmutattatott és félreállíttatott - Kulissza, csütörtök 12.30
Felmutattatott és félreállíttatott - Kulissza, csütörtök 12.30
Adás:
2013. május 9., csütörtök 12.30
2013. május 9., csütörtök 18.30
2013. május 9., csütörtök 12.30
2013. május 9., csütörtök 18.30
Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökének életsorsa nagy pontossággal mutatja hazája viszonyulását a szocialista világot megrengető forradalmához. Különösen 1990 után, amikor már minden lehetett volna Rácz Sándorból, parlamenti képviselő, pártelnök vagy akár államfő is. Utóbbi tisztségre többször is jelölték, de az aktuálpolitika sosem őt akarta. Pedig aki csak egyszer is hallotta beszélni, olvasta könyveit, érezte, tényszerűen megállapíthatta: nagyon is lenne helye lenne az ország vezetésében. Ez a lehetőség azonban 2013. április 30-án megszűnt. Rácz Sándor meghalt. Vajon miért szorult parkolópályára a világszerte nagyra becsült forradalmár, az az ember, aki 23 évesen, még 1956 decemberében is félelem nélkül tárgyalt a megszálló orosz csapatokkal?
A stúdióban Dénes János aki együtt munkálkodott Rácz Sándorral 1956-ban, és még utána is.
http://mno.hu/lanchidradio/
2012. október 20., szombat
Mindenki attól félt, hogy öt perc múlva megbuktatják Orbánt
Mindenki attól félt, hogy öt perc múlva megbuktatják Orbánt
Kialakult a magyarokban egy képesség arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ügyeikbe – fogalmazta meg az MNO-nak a békemenet üzenetét Bencsik András szervező. A kormány mellett kiálló felvonulás útvonalát szándékosan tervezték úgy, hogy messzire elkerülje például a Jobbik és a Milla rendezvényét.
A januári és márciusi „lengyeles”, a magyar kormány mellett állást foglaló tömegmegmozdulás után immár a harmadik békemenet indul a Kossuth térre. Bencsik András szervező szerint mostanra már kialakult egy képesség a magyarokban arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ország ügyeibe.
– A tanulság mindig ugyanaz. 2010-ben a mostani kormányerők elképesztő győzelme igazi forradalmi változást jelentett, szerintem ekkor zárta le posztkommunista múltját Magyarország. Erre a látványos fordulatra jött az első válaszcsapás; az itt a kérdés, hogy egy lopakodó birodalmi törekvés, vagy a nemzetek, értékek Európája kerekedik felül. A második békemenetnek elképesztő nyomatékot adott a lengyelek jelenléte március 15-én. Most, a harmadik előtt könyörtelen nyomást gyakorolnak ránk, megint kintről. Van egy iszonyú adósságteher, az EU és az IMF pedig azt teszteli, a magyarok mikor lázadnak fel a kormányuk ellen. Nekünk ez továbbra is rettenetesen fáj, meg akarjuk mutatni, hogy kitartunk a saját magunk által választott kormány mellett – fogalmaz az mno.hu-nak Bencsik.
A Demokrata főszerkesztője felidézte, a januári vonuláson nagyon
bíztak abban, hogy 100 ezer ember meghallja a hívó szót, aztán mégis
csaknem félmillióan jöttek össze; „mindenki attól félt, hogy valakik 'öt
perc múlva' megbuktatják Orbán Viktort, ha nem csinálunk valamit”,
emlékezett vissza Bencsik. Arra a kérdésre, hogy most hány emberre
számítanak, azt válaszolta: most talán nem érzik akkorának a bajt, de
százezer ember azért összejöhet most is.
Az október 23-ai békemeneten nem lesznek felszólalások, bár a friss fejlemények – az EU által Magyarországra kényszerített újabb egyenlegjavító intézkedés – talán indokolták volna. Bencsik így vélekedik erről:
– Nem vagyunk ellene egy jól sikerült szereplésnek, de a békemenet kifejezetten olyan „műfaj”, ahol maguk a résztvevők szerepelnek. Egyetlen felszólalás lesz, Orbán Viktor miniszterelnök fog beszélni a Kossuth téren, a menet végén. Ez korábban is jól „működött”.
Mint a Magyar Nemzet korábban hírt adott róla, eredetileg a Hősök teréről indult volna a békemenet, az indulási helyszín azonban – érthető okokból – megváltozott.
– A Jobbik a Deák téren, a Milla az Erzsébet hídnál tart rendezvényt, úgy döntöttünk, hogy ha lehet, ne ütközzünk egymással, semmi értelme nem lett volna, hogy egymást háborgassuk. És nem is lett volna elegáns, hogy vonulunk befelé a gyönyörű Andrássy úton, és valahol lefordulunk jobbra. Aztán mindenképpen egy ötvenhatos helyszínt szerettünk volna választani; a Széna térről Európa legszebb hídján át megyünk a Kossuth térre – részletezte a lapszerkesztő, aki szerint a békemenet fényes bizonyítéka annak, hogy mára kialakult egy ellenállási képesség a külső beavatkozás veszélye miatt. – Ha ezerszer próbálkoznak viszonyaink befolyásolásával, akkor mi ezerszer is utcára fogunk menni. Egyébként azt, hogy milyen erős kapocs alakult ki választók és választottak között, egyszer majd történészek fogják elemezni; szokták mondani, hogy három magyar négyfelé, meg hogy mekkora a széthúzás. Ezzel szemben a 2002-es választások két fordulója között létrejött nemzeti összefogás csak egyre erősebb lett, és kitartott 8 esztendőn át, így következett be a fordulat 2010-ben. Mi továbbra is védjük az értékeinket, hiába próbálkoznak kívülről, amíg nem kezdenek el bombázni – így Bencsik.
A békemenet szervezője azt is elmondta, a Békemenet Egyesület jelen pillanatban még mindig nincs „teljesen” bejegyezve, szerinte azért, mert valakik az ügyészségen halálosan rettegnek tőle, ezért is támadták meg első fokon. Azonban ez a menetet nem zavarja, „csak elvi jelentősége van, rendezvényt bárki tarthat ma Magyarországon” – kerekíti le gondolatát.
Bencsik András figyelmeztet arra is, hogy nem szabad közönyösnek
lenni a mai helyzetben, amikor ekkora adósságban úszik az ország.
– Tizenegyezer-milliárd. Ennyivel növelték Magyarország államadósságát 2002 és 2010 között. Ha a szocialista-liberális kormányok, illetve Demszky Gábor csak felveszi a fizetését és nem csinál semmit, ekkora összeggel lennénk gazdagabbak. Ezt az adósságot azonban vissza kell fizetni. Elismerjük, hogy sokan nem képesek, de ki kell bírnunk. Tűrtük, hogy a nyakunkon üljenek, most meg kell fizetnünk az árát, nincs más választásunk. A „Nem leszünk adósok” jelszavunk kétértelmű: egyrészt tudjuk, hogy ki kell szabadulnunk az adósságból, másrészt viszont ha be akarnak avatkozni a dolgainkba, az nem marad válasz nélkül.
Amit a békemenetről feltétlenül tudni kell - sajtótájékoztató csütörtökön:
A márciusi békemenet képekben:
Kialakult a magyarokban egy képesség arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ügyeikbe – fogalmazta meg az MNO-nak a békemenet üzenetét Bencsik András szervező. A kormány mellett kiálló felvonulás útvonalát szándékosan tervezték úgy, hogy messzire elkerülje például a Jobbik és a Milla rendezvényét.
A januári és márciusi „lengyeles”, a magyar kormány mellett állást foglaló tömegmegmozdulás után immár a harmadik békemenet indul a Kossuth térre. Bencsik András szervező szerint mostanra már kialakult egy képesség a magyarokban arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ország ügyeibe.
– A tanulság mindig ugyanaz. 2010-ben a mostani kormányerők elképesztő győzelme igazi forradalmi változást jelentett, szerintem ekkor zárta le posztkommunista múltját Magyarország. Erre a látványos fordulatra jött az első válaszcsapás; az itt a kérdés, hogy egy lopakodó birodalmi törekvés, vagy a nemzetek, értékek Európája kerekedik felül. A második békemenetnek elképesztő nyomatékot adott a lengyelek jelenléte március 15-én. Most, a harmadik előtt könyörtelen nyomást gyakorolnak ránk, megint kintről. Van egy iszonyú adósságteher, az EU és az IMF pedig azt teszteli, a magyarok mikor lázadnak fel a kormányuk ellen. Nekünk ez továbbra is rettenetesen fáj, meg akarjuk mutatni, hogy kitartunk a saját magunk által választott kormány mellett – fogalmaz az mno.hu-nak Bencsik.
| A januári Békemenet Magyarországért
rendezvény után a Belügyminisztérium (BM) azt közölte, négyszázezren
demonstráltak a kormány mellett Budapesten. „Emberemlékezet óta
Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája
mellett” – írta akkori közleményében a BM. Március 15-én a békemenet lengyelekkel vonult a Kossuth térre, ahol meghallgatták Orbán Viktor ünnepi beszédét. Mint azt megírtuk, rengetegen vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek. A Hír Televízió péntek este 20.05-től kezdődő Péntek8 című műsorának vendége Fricz Tamás politológus. |
Az október 23-ai békemeneten nem lesznek felszólalások, bár a friss fejlemények – az EU által Magyarországra kényszerített újabb egyenlegjavító intézkedés – talán indokolták volna. Bencsik így vélekedik erről:
– Nem vagyunk ellene egy jól sikerült szereplésnek, de a békemenet kifejezetten olyan „műfaj”, ahol maguk a résztvevők szerepelnek. Egyetlen felszólalás lesz, Orbán Viktor miniszterelnök fog beszélni a Kossuth téren, a menet végén. Ez korábban is jól „működött”.
| Az október 23-ai békemenet résztvevői a Széna téren találkoznak és 14 órakor indulnak a Margit körút felé a Margit hídra, és a Nyugati pályaudvar érintésével a Bajcsy-Zsilinszky úton az Alkotmány utcáig vonulnak, utóbbira bekanyarodva délután 4 órára a Kossuth térre érnek, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mond ünnepi beszédet. |
– A Jobbik a Deák téren, a Milla az Erzsébet hídnál tart rendezvényt, úgy döntöttünk, hogy ha lehet, ne ütközzünk egymással, semmi értelme nem lett volna, hogy egymást háborgassuk. És nem is lett volna elegáns, hogy vonulunk befelé a gyönyörű Andrássy úton, és valahol lefordulunk jobbra. Aztán mindenképpen egy ötvenhatos helyszínt szerettünk volna választani; a Széna térről Európa legszebb hídján át megyünk a Kossuth térre – részletezte a lapszerkesztő, aki szerint a békemenet fényes bizonyítéka annak, hogy mára kialakult egy ellenállási képesség a külső beavatkozás veszélye miatt. – Ha ezerszer próbálkoznak viszonyaink befolyásolásával, akkor mi ezerszer is utcára fogunk menni. Egyébként azt, hogy milyen erős kapocs alakult ki választók és választottak között, egyszer majd történészek fogják elemezni; szokták mondani, hogy három magyar négyfelé, meg hogy mekkora a széthúzás. Ezzel szemben a 2002-es választások két fordulója között létrejött nemzeti összefogás csak egyre erősebb lett, és kitartott 8 esztendőn át, így következett be a fordulat 2010-ben. Mi továbbra is védjük az értékeinket, hiába próbálkoznak kívülről, amíg nem kezdenek el bombázni – így Bencsik.
 |
| Az október 23-ai békemenet útvonala |
| Fotó: Google Maps |
A békemenet szervezője azt is elmondta, a Békemenet Egyesület jelen pillanatban még mindig nincs „teljesen” bejegyezve, szerinte azért, mert valakik az ügyészségen halálosan rettegnek tőle, ezért is támadták meg első fokon. Azonban ez a menetet nem zavarja, „csak elvi jelentősége van, rendezvényt bárki tarthat ma Magyarországon” – kerekíti le gondolatát.
 |
| Bencsik András, a békemenet szervezője |
– Tizenegyezer-milliárd. Ennyivel növelték Magyarország államadósságát 2002 és 2010 között. Ha a szocialista-liberális kormányok, illetve Demszky Gábor csak felveszi a fizetését és nem csinál semmit, ekkora összeggel lennénk gazdagabbak. Ezt az adósságot azonban vissza kell fizetni. Elismerjük, hogy sokan nem képesek, de ki kell bírnunk. Tűrtük, hogy a nyakunkon üljenek, most meg kell fizetnünk az árát, nincs más választásunk. A „Nem leszünk adósok” jelszavunk kétértelmű: egyrészt tudjuk, hogy ki kell szabadulnunk az adósságból, másrészt viszont ha be akarnak avatkozni a dolgainkba, az nem marad válasz nélkül.
| Orbán Viktor szerint ha nincs a januári békemenet, könnyen lehet, hogy már nem ő a miniszterelnök, kormánya nem élte volna túl a támadásokat. A kormányfő az Egy a haza – Békemenet 2012 című, csütörtökön bemutatott kötetben olvasható interjúban arról is beszélt, hogy – bár érzelmileg érthető felvetés – katasztrofális döntés lenne kilépni az Európai Unióból. |
Amit a békemenetről feltétlenül tudni kell - sajtótájékoztató csütörtökön:
Békemenet március idusán
1/14
2012. október 17., szerda
Mi volt 1956, barátom?
- Múlt, ami elmúlt?
Egy nép, amely elhullt?
Hol volt, hol nem volt…
Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet?
Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett.
Sokáig nem is lehetett hallani,
hogy mi volt ez a Valami.
Hogy Valami volt: s ez a szabadság.
És hogy’ futott előle a Gazság!
Pattant a ránk szorított bilincs,
amikor utcára lépett a sok Nevenincs.
A sokat emlegetett Nép.
Aki látta, felejthetetlen a kép:
ahogy ott vonult,
ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor,
s még dőltében is ölt.
Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre,
s aki addig nem hitte:
láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság,
s hogy elérkezik végre a Szabadság?
És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják?
A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
Nem kértél sokat, csak az életed,
s balgán azt hitted,
hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet.
Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever.
A puszta föld.
Ököl.
Szorít, elernyed.
Földedbe bevernek,
mint jelzőkarót.
Élethosszig fizetheted ezt az adót!
Jön a defterdár, s tőle megtudod:
néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed?
Hiába kérdezed…
Ahogy a helyed nézed
népeknek sorában,
légy büszke arra:
ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
Részlet a 'Hóhér vigyázz!' című filmből.
Teljes egészében itt érhető el:
http://video.google.com/videoplay?docid=3741975212828797082#
2011. augusztus 7., vasárnap
2011. február 12., szombat
Nagy Gáspár versei
| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Books |
| Genre: | History |
| Author: | Nagy Gáspár |
Verseskötetek - …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára)
Láthatatlan kőre vésem...
Kannás Alajos emlékének,
aki a forradalom után
a Kormos kövek versciklusával őrizte
‘56 tiszta eszméit és oszthatatlanságát
aki a forradalom után
a Kormos kövek versciklusával őrizte
‘56 tiszta eszméit és oszthatatlanságát
Egy lengő
lyukas zászló
a később lelőtt ismeretlen
gyönyörű lány kezében...
és Pesten meg Budán
a golyó-csókolta vérző házfalak...
s ahogy – tán utolsónak –
átszöksz az osztrák hóesésbe
mert azok biztos fölkötnek
ha itt maradsz.
És a ruszkik – törökmód –
persze itt maradtak
hiába írtátok tankjukra:
... Пошли домой!
(és mondtátok is: pasli damoj!)
láttad mint terem véreidből
bőven gyáva hóhér
százszámra börtönpribék is
és ha kell: barbár karhatalom
csak azért hogy féltedben
te is meghajolj!
És aztán lett a túlélésre annyi érv
ki ittmaradt ki messzire futott
mert felejteni mindenhol lehet
bár a Világ velünk volt...mégis elbukott!
. .. És közben lepergett annyi szürke év...
de nagynéha kimondtuk addig is: elég
míg ama fényes gyásznapon a nemzet újra
temethette hőseit s mártír miniszterelnökét.
Ajánlás és utóirat
Barátom ki már magad is halott vagy
de kormos köveidben régtől halhatatlan
engedd hogy egy láthatatlan írka-kőre véssem
miképp is szólanék most ‘56 ügyében:
tudva bár hogy szavaimnak nem lesz táboruk
de fájó árulások és zajló testvérháborúk
heveny idején kell kimondanom: cáfolhatatlanul
csak a hősöknek és mártíroknak van igazuk!
(2002)
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez
2010. november 4., csütörtök
2010. október 30., szombat
1956: Ötvennégy évig a fiók mélyén őrzött drámai fotók
Méhes Ákos - Kisalföld napilap
http://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovari_hirek/
1956_otvennegy_evig_a_fiok_melyen_orzott_dramai_fotok/2186103/
Eddig nem látott felvételek Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről, amiket a kórház egyik akkori orvosa készített.
Ötvennégy évig porosodtak valahol azok a máig rejtegetett fotók, amik Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről tanúskodnak. Ez idáig ismeretlen képes töredék 1956. október 26-ról: a múzeum előtt vonuló tömegről, majd néhány órával később a kórház udvarán fekvő halottakról.
Az idő múlásával egyre kerülnek elő újabb és újabb megdöbbentő, eddig lappangó felvételek a ma ötvennégy éve történt iszonyatos mosonmagyaróvári sortűzről. Néhány éve a Kisalföld mutatta be Simon József kanonok addig nem publikált felvételeit a békésen vonuló tömegről, majd a sortűz áldozatainak temetése megrendítő pillanatairól. Az atya akkor – elmondása szerint – három tekercs filmet készített, amit azonnal maga hívott elő, majd ötven évig rejtegetett. A tekercsek közül sajnos egy azóta sem került elő. Azon láthatóak lennének a kórházfolyosón és az épületen kívül kiterített halottak.
| |
A Hansági Múzeumnak adta át az inkognitóját őrző orvos. A most előkerült képek viszont ezekről a döbbenetes pillanatokról is tanúskodnak. A fotókat a kórház egyik akkori orvosa készítette, majd őrizte egészen mostanáig. A képek a közelmúltban kerültek a Hansági Múzeum gyűjteményébe. A doktor azonban kilétét még ötvennégy év elteltével sem szerette volna felfedni, Thullner István helytörténésznek azonban mesélt a gyászos nap történéseiről és a felvételek keletkezéséről. Az orvosok beszámolóit a Karolina Kórház 150 éves történetét bemutató kiadvány ’56-os fejezetébe gyűjtötte össze a helytörténész.
| |
A sokáig titkolt fotókon megelevenedik a múlt, az ötvennégy évvel ezelőtti Mosonmagyaróvár. Az orvos amatőr fotósként szinte mindenhová magával vitte fényképezőgépét. Így 1956. október 26-án is vele volt a masina a kórházban.
Mindenki, mindenütt operált. Az első filmkockákon a kórház előtt vonuló, a múzeumnál gyülekező tömeg látszik. Arcok nem láthatók, a fotós csak a kórház elé ment le, innen fényképezte az embereket. Az akkori doktorok elbeszélése szerint ugyanis a vonuló tömeg láttán a kórházban megtiltották, hogy a dolgozók is kimenjenek közéjük. Nem sokkal később, a lövések és robbanások hangjára rossz előérzetük támadt, ezért már elő is készültek a legrosszabbra.
| |
A sortűz sebesültjeivel délelőtt fél 11 tájban jöttek az első járművek. Lovas kocsikon, személyautókon és a határőrség teherautóin hozták a lőtt sebekkel, többnyire súlyosan sérülteket és tették le őket a kórház udvarán. Ezekről a pillanatokról nem készültek felvételek, nem volt ugyanis idő már a fotózásra. A kórház orvosgárdája az első rémület után dr. Zsibóy István igazgató főorvos vezetésével azonnal munkához látott. Elkülönítették a beszállítás alatt meghaltakat, a láthatóan súlyos és a kevésbé súlyos sérülteket. A kórház folyosóján fekvőket homlokukon megjelölték, hogy milyen sürgősségi sorrendben kerüljenek a műtőbe. A főorvos asszisztensei sietve láttak hozzá az ellátásukhoz. Rövidesen csatlakozott a sebészcsoporthoz dr. Székelyhidy László katonaorvos is, aki a műszaki laktanya mentőkocsijával vitt be két sebesült akadémistát. A nagyműtőben két orvos folyamatosan operált, még a kórház belgyógyásza és nőgyógyásza is segédkezett az ellátásban. Nemcsak a nagyműtőben operáltak, hanem az előkészítőben is. Még a súlyosan beteg dr. Modrovich Emil korábbi tüdőgyógyász főorvos is aktívan bekapcsolódott a sebesültek ellátásába, a kórház valamennyi orvosával és ápolójával együtt.
| |
A lőtt sebeknél megállapították, hogy azok robbanó lövedékektől származnak, ezért ellátásukhoz úgynevezett gázödémaszérumra volt szükségük. Ezt az osztrák egészségügyi szervek juttatták el a határra több más gyógyszerrel együtt. Időközben Győrből is érkezett egy sebészorvos és a legsúlyosabb eseteket rögtönzött ellátás után Győrbe szállították. A kórházban maradtak teljes ellátása csak késő estére fejeződött be. A doktornak ekkor jutott ismét ideje arra, hogy elővegye fényképezőgépét és megörökítse a kórház udvarán fekvő áldozatokat.
A kórház 1956-os iratanyaga eltűnt. A beszámolók szerint a kórház területén meghalt sebesültekről az akkori gondnok pontos névsort is készített, ez azonban más kórházi iratokkal együtt eltűnt. A kórház 1956-os teljes iratanyagát 1957 őszén a győri katonai elhárítás tisztjei teherautóval elvitték. E dokumentumokról semmit sem tudni, de talán ezek is egy komód vagy íróasztal fiókja mélyén várják, hogy több mint fél évszázad elteltével – a doktor fotóihoz hasonlóan – nyilvánosságra kerüljenek, és talán vannak még eddig titkolt felvételek Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről.
| |
Az első filmkockákon a kórház előtt vonuló, a múzeumnál gyülekező tömeg látszik, az utolsókon a kórház udvarán fekvő áldozatok.
A beszámolók szerint a kórház területén meghalt sebesültekről az akkori gondnok pontos névsort is készített, ez azonban más kórházi iratokkal együtt eltűnt.
HOZZÁSZÓLÁSÖtvenhat elhullajtott levelei Mosonmagyaróváronamivarosunk 2010.10.29. 11:36
Ezek az archív képek már megtekinthetők a Városi Kollégium,Gorkij u. 3. sz.alatti épületében
nyílt Mosonmagyaróvár,1956. című emlékkiállításon.
A képeken kívül további korabeli relikviák ( újságcikkek,levelek,zászlók,stb..) , festmények, tematikus fotógyűjtemények és egy emlékérem gyűjtemény is megtalálható.
A kollégium folyosóján kihelyezett asztalokon végig olvasható A mosonmagyaróvári 1956.október 26-ai sortűz áldozatainak sírjai a mosoni temetőben c. tanulmány is.
A kiállítás a Városi Kollégium.a Hansági Múzeum, az Akadémia, a helyi levéltár, a Mosonmagyaróvári ´56-os Egyesület és magánszemélyek felajánlásaiból került összeállításra.
A kiállítás 2010.november 30-ig,hétköznaponként 8.00 és 20.00 óra között tart nyitva.( 2010.11.01.zárva)
2010.11.02. és 2010.11.05. között, 8.00 és 12.00 óra között látogatható.
További érdelődésre ajánlva a: www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu című weboldal és a
www.youtube.com videomegosztó,ahol varosikollegium feltöltő név alatt letölthetők a kollégium prezentációi.
2010. október 20., szerda
Dr. Szitányi György: Itt volt, de hol van ma a mi októberünk?
2010.10.20, 00:51 Nemzeti Hírháló
Merüljünk el egy percre a múltban, és kivételesen ne azzal foglalkozzunk, hogy idei októberi ünnepünket szétveri-e a rendőrség. Majd meglátjuk. Van rá esély, mert a jelenlegi kormány semmivel sem emberségesebb, és hiába handabandázik a kormány- és az államfő nemzeti és keresztény államról, már most kilóg a lóláb.
Kilóg a bíróságokon. Az ügyész hazudik, az országnak nagyjából egyharmada a tanú arra, hogy hazudik. Miért nem az országot idézik meg, miért egy posztkommunista rendőrállami pribéket? Miért a kádári időkben is ugyanilyen események fölött ítélkező vérbírónő mondja ki az ítéletet Budaházy Györgyre, ha itt bizonyos fülkékben képzeletbeli forradalmat vívott ez elmúlt évek másik leghazugabb miniszterelnöke?
Egyelőre lépjünk át ezen, mert annak, amit végre garázda rendőrök és izraeli magánhadsereg nélkül szeretnénk megünnepelni, olyan esemény, aminek okai legalább annyira ismerendő tények, mint napjaink folyamatosan letagadott és hazudott eseményei.
Arra nem fogható, hogy rosszul éreztük itt magunkat, és utáltuk a szovjeteket, a katonákkal védett nemzetközi szocializmus aljasságait, kínvallató nemzetirtását. Ez közrejátszott, de akkor októberben - a politikai mozgás gyorsulásának alapjai nemcsak elvi és erkölcsi mozgatók voltak, még ha a hazáért ment is utcára a védtelen tömeg, amelynek tagjait magyar katonák fegyverezték fel, amikor az ÁVH éles lőszerrel lőni kezdte a tüntető magyarokat.
Erről nehéz ma beszélni, hiszen nincs hadseregünk. A háromezer új íróasztal ellenére, amit a részeges kommunistának köszönhet a Honvédelmi Minisztérium, és ezáltal a teljes magyar haderő, még mindig csak annyit ér, hogy határainkon kívül, idegen érdekekért, a munkanélküliséget ezzel kerülve ki, összesen nincs annyi magyar honvédségi állomány titkárnőstül, miniszteri sofőröstül, mint amennyit a trianoni békediktátum engedélyezni méltóztatott.
A kérdésre van válasz, de nem szabad a közhelyeket komolyan venni. Se a tisztességes magyarokét, se pártkatonákét, akik sietve, feltűnően gyorsan megállapították, hogy szerintük mi váltotta ki a világ talán legnagyszerűbb népfelkelését.
Hagyjuk az elkeseredettséget, mert annak alapja nagyrészt a félelem volt, és hagyjunk nemzetiszínűre festett szólamokat. Mindenesetre nem árt tudni, hogy az MSZMP (Minden Szemét Megint Párttag) agytrösztje szerint négy dolog váltotta ki, és ebben a felsorolásban az "okok" sorrendje is fontos: 1. A Rákosi-Gerő csoport és a személyi kultusz, 2. Nagy Imre revizionizmusa, 3. a külső ellenség (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja stb.), 4. a belső ellenség (a háború után itthon maradt reakciósok szervezkedése), 5. a klerikális reakció (a keresztény egyházak) aknamunkája.
Az ide kívánkozó illetlen kifejezés helyett elégedjünk meg azzal, hogy egy frászt.
Ha más okunk nem is volna kételkedni ebben a "kollektív bölcsességben", azonnal megkérdezhetnénk, ha így volt, ugyan miért Nagy Imrét és társait végezték ki a sok becsületes magyar forradalmár mellett, és miért nem Rákosit és Gerőt, hiszen ők vannak az okozók között az első helyen.
Na, ugye?
A többi agyrémet nem veszem ide, mert a SZER, a BBC és az Amerika Hangja ugyanúgy hazudott, mint mai utódai, és a világon semmit sem akartak, csak megdolgozni a pénzükért.
A nyomor olyan volt, hogy ma már mesének tűnik. Volt, aki nem nyomorgott, hiszen Rákosinak csak a párttagdíja volt havi 2000 Ft, ami azt jelenti, hogy legalább húszezer forint volt az alapfizetése abban az időben, amikor egy komolyabb rendőrtiszt havi 570 forintból tisztességesen el tudta tartani a családját. (Volt osztálytársam apjáról beszélek.)
A nyomor nem, mert általános volt, és ezekről a pártpénzekről és más kiváltságokról csak a forradalom alatt, esetleg jóval utána értesültünk.
A vallásos hit szeretetre épül, persze az igazi kereszténységről beszélek, mert Rákosiék, akik az oroszok által gyűlölt zsidók közé tartoztak, de ők biztosan nem voltak fasiszták, tehát megbízhatók voltak, felekezet nélkülinek vallották magukat, ami nem zárta ki, hogy azok legyenek, amik voltak.
Érdekes lépcső, még nem olvastam, hogy bárkinek eszébe jutott volna az 1953-as berlini felkelés, néha ugyan emlegették ugyanebből az évből Nagy Imrének A magyar nép védelmében című könyvét, amiben tulajdonképpen a saját "nemzeti kommunizmus" nevű elképzelését is kifejtette.
Talán hihetetlen, de az 1954-es futball-világbajnokságon megtört hegemónia utáni tüntetés, amikor az embereket rabomobilba terelték az akkori Nemzeti Színházbeli idomítás után, azt mutatta, hogy óriási feszültség van itt, ha tüntetni merészeltek itt és akkor.
Ehhez nem árt tudni, hogy éppen Nagy Imre volt a miniszterelnök.
A frusztráció megoldhatatlan dilemma szülötte. Mi történhetett, hogy a világ legjobb csapata kikapott a "nyugatnémetektől", amikor Nagy Imre egyszerű gazdasági varázslata valamit könnyített a sorsokon, és még Recskről is kiengedte az oda deportált magyarokat. Ebbe sem lehetett belenyugodni. Csakhogy Nagy Imre politikai mutatványa - ugye, hogy nem emlékszik rá senki? - abban állt, hogy többé-kevésbé mindennek központilag leszállította az árát.
Akkor lett a 60 filléres zsemle 40 fillér, és meg is maradt hosszú éveken át, akkor lett a kenyér és a tej 3 Ft, később a fehér kenyér nevű 3,60 Ft.
Addig mindenki lódenkabátban járt, többnyire spenótszínűben, kevesen barnában, mert az volt, és kész, ehhez barna kalapot viseltek, mert csak az volt, kasha nadrágot hordott az ember fia, és a lánya is, mert így volt egyenrangú, meg más nem is nagyon volt, leszámítva a nyári kartonruhákat.
Ez nem ok a forradalomra, az anyagi egyenlőség vagy látszata viszonylagos békét teremtett, ha gyásszal járt is, amin még a "revizionista" sem tudott változtatni, mert a feltámasztáshoz nem értett.
Elhanyagolva a szerintem nem túl fontos dolgokat, riasztó és dühítő volt Nagy Imre leváltása és a visszarendeződés 1955-ben. Az akkor 32 éves Hegedűs András, aki valóban a legfiatalabb magyarországi miniszterelnök volt, ha nem is beszélt róla, nyilván ugyanúgy sértve érezte magát, mint fajtársai. Nagy Imre ugyanis 1953 júniusában tartott beszédében keményen zsidózott. Nem volt nehéz: az egész hatalmi gépezet zsidó volt, és erre figyelmeztette a magyar párttagokat, hogy saját zsebre és más érdekek szolgálatában fosztották ki a nemzetet.
Ha valaki megnézni az MDP e kongresszusáról készült "kivonatos" kiadványt, rá fog jönni, hogy a zsidózást vonták ki belőle, ami miatt korábban nem akarták kiadni azzal, hogy "dokumentumokat nem csonkítunk meg".
A hírek azonban kiszivárogtak, és amikor a proletárdiktatúra kártyacsomagjában előkerült a talonból Gerő és a többi csirkefogó, már tudta az ország, hogy (igen, azok is, és akkor is) a kommunisták hazugok és aljasok. Ha valaki nem vette volna észre másból, nagyon meglepődhetett Rajk 1955 őszi rehabilitálásából és újratemetéséből.
Diákok, értelmiségi körök szervezkedtek azzal a céllal, ezt változatlanul vallom, mert a közvetlen okokhoz tartozik, hogy felszámolják a csalást, a hazugságot, a parasztok kisemmizését, a koncepciós pereket, a hisztériakeltő, álságos kémpereket és a többit, és megteremtsék - jobbat nem ismerve - Nagy Imre vezetésével a tisztességes országot. Az egypárt-rendszerhez a tömeg hozzászokott, csak békét, megélhetést és nyugalmat akart. De annál jobban, minél távolabbinak tűnt. Ez így természetes.
A munkások is egyre furcsább dolgokat követtek el. Harcoltak a selejt ellen, de a géptörésekről és a hasonlókról nem tehettek. Semmi különös nem volt, csoportok beszélgettek, és egyre hangosabbak lettek.
Ettől megrettent a "néphatalom pártja". Naponta több kiadásban kezdtek megjelenni a napilapok, ez nem véletlenül emlékeztetett az évtizedes pénzromlásra. Az újságárusok már a nyomdák előtt el tudták adni az újságokat, olyan tömeg várta az újabb kiadást.
Az egyetemisták (akkor még egyetemeink is voltak, nemcsak felsőoktatási intézetek tucatjai), kezükbe akarták venni a jövőt. Innen nincs mit mondani, mert azon az október 22-én már este is tele volt a város izgatott emberekkel. Az újságokért már verekedtek is. A dolog humorához tartozik, hogy az újságárusok, elsősorban fiatal nők, monopolhelyzetbe jutottak, és ők szólították magukhoz azt, aki szerintük a sorban, ami nem volt, vásárlásra következett. Az urakat pacáknak szólították, ami sokat enyhített a vaduló nyugtalanságon: a nemzet röhögött.
Engedélyezték a békés felvonulást, szó sem volt tüntetésről, inkább az összetartozás érzésének vágyától, és a lengyeleket ezúttal is megillető tiszteletről. Így és a lengyelországi események örömétől vezetve mentek, inkább sétáltak, de rendezettnek mondható sorokban az egyetemisták akikhez tanáraik is, munkások is csatlakoztak, és ugyanilyen békés tömeg vonult a Magyar Rádió épületéhez, ahol az ottani eseményeket ma már - higgyünk abban, hogy nem felejtünk - ismertek.
A pillanatnyilag fennálló hatalom - és mindenféle szocializmus - magához ragadott minden értéket, és amennyit gondolt, elosztotta "fizetés" néven. A többi az úgynevezett felhalmozási alapba került. Csakhogy míg a magyar Vágóhídról (a pestiről) A SZOVJET NÉP AJÁNDÉKA felfestésű vagonokban szállították a magyarok által átadni köteles "háborús jóvátételt" az NDK-ba. Ezt és a hasonlókat tudta a magyar melós.
Azt azonban nem tudta, mennyi pénz megy el a magyar "felhalmozásból" a békeharcra, vagyis a szovjet fegyverek előállítására, és mennyit költenek abból, amit tőlük elvettek, a nomenklatúra jóltartására, és a szovjet vezetők számára.
Nem árt tudni, hogy az ország teljes jövedelmének 60 százaléka volt "felhalmozás", és csak 40 százaléka "felosztási alap". Vagyis a megtermelt értékek 40 százalékát osztották szét az akkor még több mint tízmillió magyar között. Ennyi jutott mindenre, mert a párt így akarta.
Ennek szerencsés mozzanata: a felhalmozott fegyverek nem sokkal az után megérkeztek a Rádiónál mészárolt tömeghez, hogy az ávósok lőni kezdték a fegyvertelen, békés tömeget.
Pedig a lényeg csak az volt, hogy élni, enni, aludni, lakni és nyugodtan dolgozni akartak az emberek. Szó sincs itt revizionizmusról, keresztények összeesküvéséről, amire hivatkozva tömegével börtönözték be a magyar papokat, lelkészeket.
Az ávósok ölni kezdték az utcába szorult embereket, és a magyar katonák a hihetetlen tömegű fegyverekből szépen oda szállítottak a sarokra annyit, amennyivel visszalőhettek a védtelenek. (Az igazi fegyverosztás másnap, szerdán dél felé kezdődött. Mert volt fegyver, ha nem magyarnak szánták.)
Nem annak a csodásan tiszta időszaknak a fényét akarom rontani, amikor a mai bunkók nyelvhasználatával mondom, hogy a forradalom ki lett törve.
Mondhatnánk, hogy magától, de ez nem igaz. Nem is a magyar nemzet csinálta a forradalmat, hanem a hazaárulók, a szovjetbérencek, a szabadságharc pedig a "dicsőséges felszabadító" Vörös Hadsereg ellen folyt. Igaz, Székesfehérvárról úgy hozták magukkal az ott szolgáló magyarokat, hogy egy-egy sor ruszki közé egy sor magyart tereltek, nehogy átálljanak.
Az én álláspontom az, hogy a békés változás helyett a forradalom a nemzetáruló tömeggyilkosok által tört ki.
A velük szembeni ellenállás hőseire emlékezünk október 23-án, miközben én nem értem, mi történt fél évszázad alatt, hogy a többször kialakult forradalmi helyzetben inkább televízión bámulta nép, hogy mit merészel tenni a fegyvertelen nemzet az újfent idegen vezényszóra őket lövő terroristákkal szemben.
Ennyi maradt a hős nemzetből?
Ébresztő!
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Merüljünk el egy percre a múltban, és kivételesen ne azzal foglalkozzunk, hogy idei októberi ünnepünket szétveri-e a rendőrség. Majd meglátjuk. Van rá esély, mert a jelenlegi kormány semmivel sem emberségesebb, és hiába handabandázik a kormány- és az államfő nemzeti és keresztény államról, már most kilóg a lóláb. Kilóg a bíróságokon. Az ügyész hazudik, az országnak nagyjából egyharmada a tanú arra, hogy hazudik. Miért nem az országot idézik meg, miért egy posztkommunista rendőrállami pribéket? Miért a kádári időkben is ugyanilyen események fölött ítélkező vérbírónő mondja ki az ítéletet Budaházy Györgyre, ha itt bizonyos fülkékben képzeletbeli forradalmat vívott ez elmúlt évek másik leghazugabb miniszterelnöke?
Egyelőre lépjünk át ezen, mert annak, amit végre garázda rendőrök és izraeli magánhadsereg nélkül szeretnénk megünnepelni, olyan esemény, aminek okai legalább annyira ismerendő tények, mint napjaink folyamatosan letagadott és hazudott eseményei.
- Miért lett itt forradalom 1956-ban azon kívül, ami nyilvánvaló egy szovjet imperializmus és hazai kiszolgálói, a "származásuk folytán biztosan nem fasiszta" bérencek által lepusztított, nyomorgó, de még nemzet által lakott országban?
Arra nem fogható, hogy rosszul éreztük itt magunkat, és utáltuk a szovjeteket, a katonákkal védett nemzetközi szocializmus aljasságait, kínvallató nemzetirtását. Ez közrejátszott, de akkor októberben - a politikai mozgás gyorsulásának alapjai nemcsak elvi és erkölcsi mozgatók voltak, még ha a hazáért ment is utcára a védtelen tömeg, amelynek tagjait magyar katonák fegyverezték fel, amikor az ÁVH éles lőszerrel lőni kezdte a tüntető magyarokat.
Erről nehéz ma beszélni, hiszen nincs hadseregünk. A háromezer új íróasztal ellenére, amit a részeges kommunistának köszönhet a Honvédelmi Minisztérium, és ezáltal a teljes magyar haderő, még mindig csak annyit ér, hogy határainkon kívül, idegen érdekekért, a munkanélküliséget ezzel kerülve ki, összesen nincs annyi magyar honvédségi állomány titkárnőstül, miniszteri sofőröstül, mint amennyit a trianoni békediktátum engedélyezni méltóztatott.
- Mi szülte a forradalmat 1956-ban?
A kérdésre van válasz, de nem szabad a közhelyeket komolyan venni. Se a tisztességes magyarokét, se pártkatonákét, akik sietve, feltűnően gyorsan megállapították, hogy szerintük mi váltotta ki a világ talán legnagyszerűbb népfelkelését.
Hagyjuk az elkeseredettséget, mert annak alapja nagyrészt a félelem volt, és hagyjunk nemzetiszínűre festett szólamokat. Mindenesetre nem árt tudni, hogy az MSZMP (Minden Szemét Megint Párttag) agytrösztje szerint négy dolog váltotta ki, és ebben a felsorolásban az "okok" sorrendje is fontos: 1. A Rákosi-Gerő csoport és a személyi kultusz, 2. Nagy Imre revizionizmusa, 3. a külső ellenség (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja stb.), 4. a belső ellenség (a háború után itthon maradt reakciósok szervezkedése), 5. a klerikális reakció (a keresztény egyházak) aknamunkája.
Az ide kívánkozó illetlen kifejezés helyett elégedjünk meg azzal, hogy egy frászt.
Ha más okunk nem is volna kételkedni ebben a "kollektív bölcsességben", azonnal megkérdezhetnénk, ha így volt, ugyan miért Nagy Imrét és társait végezték ki a sok becsületes magyar forradalmár mellett, és miért nem Rákosit és Gerőt, hiszen ők vannak az okozók között az első helyen.
Na, ugye?
A többi agyrémet nem veszem ide, mert a SZER, a BBC és az Amerika Hangja ugyanúgy hazudott, mint mai utódai, és a világon semmit sem akartak, csak megdolgozni a pénzükért.
A nyomor olyan volt, hogy ma már mesének tűnik. Volt, aki nem nyomorgott, hiszen Rákosinak csak a párttagdíja volt havi 2000 Ft, ami azt jelenti, hogy legalább húszezer forint volt az alapfizetése abban az időben, amikor egy komolyabb rendőrtiszt havi 570 forintból tisztességesen el tudta tartani a családját. (Volt osztálytársam apjáról beszélek.)
A nyomor nem, mert általános volt, és ezekről a pártpénzekről és más kiváltságokról csak a forradalom alatt, esetleg jóval utána értesültünk.
A vallásos hit szeretetre épül, persze az igazi kereszténységről beszélek, mert Rákosiék, akik az oroszok által gyűlölt zsidók közé tartoztak, de ők biztosan nem voltak fasiszták, tehát megbízhatók voltak, felekezet nélkülinek vallották magukat, ami nem zárta ki, hogy azok legyenek, amik voltak.
Érdekes lépcső, még nem olvastam, hogy bárkinek eszébe jutott volna az 1953-as berlini felkelés, néha ugyan emlegették ugyanebből az évből Nagy Imrének A magyar nép védelmében című könyvét, amiben tulajdonképpen a saját "nemzeti kommunizmus" nevű elképzelését is kifejtette.
Talán hihetetlen, de az 1954-es futball-világbajnokságon megtört hegemónia utáni tüntetés, amikor az embereket rabomobilba terelték az akkori Nemzeti Színházbeli idomítás után, azt mutatta, hogy óriási feszültség van itt, ha tüntetni merészeltek itt és akkor.
Ehhez nem árt tudni, hogy éppen Nagy Imre volt a miniszterelnök.
A frusztráció megoldhatatlan dilemma szülötte. Mi történhetett, hogy a világ legjobb csapata kikapott a "nyugatnémetektől", amikor Nagy Imre egyszerű gazdasági varázslata valamit könnyített a sorsokon, és még Recskről is kiengedte az oda deportált magyarokat. Ebbe sem lehetett belenyugodni. Csakhogy Nagy Imre politikai mutatványa - ugye, hogy nem emlékszik rá senki? - abban állt, hogy többé-kevésbé mindennek központilag leszállította az árát.
Akkor lett a 60 filléres zsemle 40 fillér, és meg is maradt hosszú éveken át, akkor lett a kenyér és a tej 3 Ft, később a fehér kenyér nevű 3,60 Ft.
Addig mindenki lódenkabátban járt, többnyire spenótszínűben, kevesen barnában, mert az volt, és kész, ehhez barna kalapot viseltek, mert csak az volt, kasha nadrágot hordott az ember fia, és a lánya is, mert így volt egyenrangú, meg más nem is nagyon volt, leszámítva a nyári kartonruhákat.
Ez nem ok a forradalomra, az anyagi egyenlőség vagy látszata viszonylagos békét teremtett, ha gyásszal járt is, amin még a "revizionista" sem tudott változtatni, mert a feltámasztáshoz nem értett.
- A feltámadás ateista államban a nép dolga
Elhanyagolva a szerintem nem túl fontos dolgokat, riasztó és dühítő volt Nagy Imre leváltása és a visszarendeződés 1955-ben. Az akkor 32 éves Hegedűs András, aki valóban a legfiatalabb magyarországi miniszterelnök volt, ha nem is beszélt róla, nyilván ugyanúgy sértve érezte magát, mint fajtársai. Nagy Imre ugyanis 1953 júniusában tartott beszédében keményen zsidózott. Nem volt nehéz: az egész hatalmi gépezet zsidó volt, és erre figyelmeztette a magyar párttagokat, hogy saját zsebre és más érdekek szolgálatában fosztották ki a nemzetet.
Ha valaki megnézni az MDP e kongresszusáról készült "kivonatos" kiadványt, rá fog jönni, hogy a zsidózást vonták ki belőle, ami miatt korábban nem akarták kiadni azzal, hogy "dokumentumokat nem csonkítunk meg".
A hírek azonban kiszivárogtak, és amikor a proletárdiktatúra kártyacsomagjában előkerült a talonból Gerő és a többi csirkefogó, már tudta az ország, hogy (igen, azok is, és akkor is) a kommunisták hazugok és aljasok. Ha valaki nem vette volna észre másból, nagyon meglepődhetett Rajk 1955 őszi rehabilitálásából és újratemetéséből.
Diákok, értelmiségi körök szervezkedtek azzal a céllal, ezt változatlanul vallom, mert a közvetlen okokhoz tartozik, hogy felszámolják a csalást, a hazugságot, a parasztok kisemmizését, a koncepciós pereket, a hisztériakeltő, álságos kémpereket és a többit, és megteremtsék - jobbat nem ismerve - Nagy Imre vezetésével a tisztességes országot. Az egypárt-rendszerhez a tömeg hozzászokott, csak békét, megélhetést és nyugalmat akart. De annál jobban, minél távolabbinak tűnt. Ez így természetes.
A munkások is egyre furcsább dolgokat követtek el. Harcoltak a selejt ellen, de a géptörésekről és a hasonlókról nem tehettek. Semmi különös nem volt, csoportok beszélgettek, és egyre hangosabbak lettek.
Ettől megrettent a "néphatalom pártja". Naponta több kiadásban kezdtek megjelenni a napilapok, ez nem véletlenül emlékeztetett az évtizedes pénzromlásra. Az újságárusok már a nyomdák előtt el tudták adni az újságokat, olyan tömeg várta az újabb kiadást.
Az egyetemisták (akkor még egyetemeink is voltak, nemcsak felsőoktatási intézetek tucatjai), kezükbe akarták venni a jövőt. Innen nincs mit mondani, mert azon az október 22-én már este is tele volt a város izgatott emberekkel. Az újságokért már verekedtek is. A dolog humorához tartozik, hogy az újságárusok, elsősorban fiatal nők, monopolhelyzetbe jutottak, és ők szólították magukhoz azt, aki szerintük a sorban, ami nem volt, vásárlásra következett. Az urakat pacáknak szólították, ami sokat enyhített a vaduló nyugtalanságon: a nemzet röhögött.
- Ahogy ezt valakik kitörték
Engedélyezték a békés felvonulást, szó sem volt tüntetésről, inkább az összetartozás érzésének vágyától, és a lengyeleket ezúttal is megillető tiszteletről. Így és a lengyelországi események örömétől vezetve mentek, inkább sétáltak, de rendezettnek mondható sorokban az egyetemisták akikhez tanáraik is, munkások is csatlakoztak, és ugyanilyen békés tömeg vonult a Magyar Rádió épületéhez, ahol az ottani eseményeket ma már - higgyünk abban, hogy nem felejtünk - ismertek.
- A helyzet a következő volt.
A pillanatnyilag fennálló hatalom - és mindenféle szocializmus - magához ragadott minden értéket, és amennyit gondolt, elosztotta "fizetés" néven. A többi az úgynevezett felhalmozási alapba került. Csakhogy míg a magyar Vágóhídról (a pestiről) A SZOVJET NÉP AJÁNDÉKA felfestésű vagonokban szállították a magyarok által átadni köteles "háborús jóvátételt" az NDK-ba. Ezt és a hasonlókat tudta a magyar melós.
Azt azonban nem tudta, mennyi pénz megy el a magyar "felhalmozásból" a békeharcra, vagyis a szovjet fegyverek előállítására, és mennyit költenek abból, amit tőlük elvettek, a nomenklatúra jóltartására, és a szovjet vezetők számára.
Nem árt tudni, hogy az ország teljes jövedelmének 60 százaléka volt "felhalmozás", és csak 40 százaléka "felosztási alap". Vagyis a megtermelt értékek 40 százalékát osztották szét az akkor még több mint tízmillió magyar között. Ennyi jutott mindenre, mert a párt így akarta.
Ennek szerencsés mozzanata: a felhalmozott fegyverek nem sokkal az után megérkeztek a Rádiónál mészárolt tömeghez, hogy az ávósok lőni kezdték a fegyvertelen, békés tömeget.
Pedig a lényeg csak az volt, hogy élni, enni, aludni, lakni és nyugodtan dolgozni akartak az emberek. Szó sincs itt revizionizmusról, keresztények összeesküvéséről, amire hivatkozva tömegével börtönözték be a magyar papokat, lelkészeket.
Az ávósok ölni kezdték az utcába szorult embereket, és a magyar katonák a hihetetlen tömegű fegyverekből szépen oda szállítottak a sarokra annyit, amennyivel visszalőhettek a védtelenek. (Az igazi fegyverosztás másnap, szerdán dél felé kezdődött. Mert volt fegyver, ha nem magyarnak szánták.)
*
Nem annak a csodásan tiszta időszaknak a fényét akarom rontani, amikor a mai bunkók nyelvhasználatával mondom, hogy a forradalom ki lett törve.
Mondhatnánk, hogy magától, de ez nem igaz. Nem is a magyar nemzet csinálta a forradalmat, hanem a hazaárulók, a szovjetbérencek, a szabadságharc pedig a "dicsőséges felszabadító" Vörös Hadsereg ellen folyt. Igaz, Székesfehérvárról úgy hozták magukkal az ott szolgáló magyarokat, hogy egy-egy sor ruszki közé egy sor magyart tereltek, nehogy átálljanak.
Az én álláspontom az, hogy a békés változás helyett a forradalom a nemzetáruló tömeggyilkosok által tört ki.
A velük szembeni ellenállás hőseire emlékezünk október 23-án, miközben én nem értem, mi történt fél évszázad alatt, hogy a többször kialakult forradalmi helyzetben inkább televízión bámulta nép, hogy mit merészel tenni a fegyvertelen nemzet az újfent idegen vezényszóra őket lövő terroristákkal szemben.
Ennyi maradt a hős nemzetből?
Ébresztő!
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)