Elvitték a sukorói balhét | Magyar Idők

Elvitték a sukorói balhét | Magyar Idők

Isten és a magyar igazságszolgáltatás malmai néha lassan őrölnek. De őrölnek, és ez megnyugtató. Tudom, egyesek harsány véleménye szerint a Sukoró-ügyben a múlt héten jogerősen elítélt két valamikori MNV Zrt.-vezető ártatlan, és az ügyészek, valamint a bírák a bűnösök. Hogy mi is történt valójában, és kik voltak a résztvevői az elhíresült ügynek, az lényegében megtalálható a 2009 tavaszán, a Magyar Hírlapban közreadott emlékeztető jegyzőkönyvben, amely a Nándorfehérvári teremben készült egy tervezett turisztikai, kaszinóval is megspékelt gigaberuházásról, még 2008 májusában.

Az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég. Ahhoz, hogy ennek a szólásnak az igazsága mérlegelhető legyen Sukoró-ügyben is, csak vissza kell nyúlni ehhez a jegyzőkönyvhöz. Ez az emlékeztető ugyanis véleményem szerint egyértelműen megmutatja, hol is kellene keresni az igazi bűnösöket.

Az akkori kormányszóvivő azt állította, hogy „a sukorói beruházást azért indította útjára a kormány, mert a 200 milliárd forintos projekt 2300 munkahelyet teremt a Közép-Dunántúlon, és jelentős külföldi tőkét vonz az országba”. A dokumentumok azonban mást mutattak: „Az eredeti tervek szerint a projekt helyszíne Albertirsa lett volna, azonban a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény szerint egy tervezési statisztikai régióban” egyszerre csak egy személy működtethetett koncessziós jogon játékkaszinót. Ez pedig korábban Pest megyében már elkelt. Ezt nem tudhatták az izraeli befektetők, s mivel így a projekt legfontosabb része, a kaszinó, Pest megyében működésképtelenné vált, a fontos emberekkel tisztázni kellett a problémát. Végül Fejér megyében, a Velencei-tó környékén, Sukorón találtak egy megfelelő ingatlanegyüttest.

A megbeszélés résztvevőinek – Gyurcsánynak, Bajnainak, Veresnek, Tátrainak – mindegy volt, hogy melyik régióban lesz kaszinóváros, csak legyen. Így vállalták, hogy Sukoró régiójára írják ki a koncessziós pályázatot a kaszinóra mint a gigaberuházás részére. Az emlékeztető jegyzőkönyv pedig rögzítette, hogy „a működéshez szükséges minisztériumi engedély rendben lesz”. Tudni kell, hogy az egész folyamatban egyedül a szerencsejáték koncessziós kiírásához kellett minisztériumi engedély, aminek megadását tehát látatlanban, előre garantálták a befektetők részére.

Úgy gondolták, az állampolgárnak Budai Bernadett majd „eladja” a Közép-Dunántúl tudatos támogatását. Meg is kísérelte. A turisztikai nagyberuházást akkor vissza nem térítendő támogatással is lehetett ösztönözni. Egyedi kormánydöntés kellett hozzá, a Gazdasági Minisztérium háttérintézményeként működő Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Zrt.-n, az ITDH-n keresztül. A támogatásnak jogszabályban meghatározott rendje volt. A befektetőnek írásban kellett bejelentenie a támogatási igényét, majd a gazdasági miniszter – a megfelelő feltételek fennállása esetén – a kormány részére javaslatot tehetett beruházási támogatás nyújtására.

A rend azonban ezúttal is felborult. A GK 2008. december 16-i ülése felhatalmazást adott az ITDH vezérigazgatójának, hogy a tárgyalások során legfeljebb folyó áron 2635 millió forint készpénztámogatást ajánljon a beruházónak. A gazdasági kabinet egy szűkített létszámú „kis kormánynak” minősült, amelynek vezetője a pénzügyminiszter volt. Azért jött létre, hogy a kormány részére a gazdaságot érintő koncepcionális kérdéseket véleményezze, illetőleg a gazdaságpolitikai döntéseket előkészítse. Feladatmeghatározásában azonban nem volt joga konkrét támogatási összeg meghatározására, hiszen nem „ő” volt a kormány. Hacsak úgy nem, hogy utasítást kapott a miniszterelnöktől.

Csakhogy a miniszterelnök és a kormány nem azonos! Azt is jó tudni, hogy ez a típusú támogatás csak akkor volt adható nagyberuházásra, ha az írásban ismertetett projekt kiemelt jelentőségű volt. A minősítés megadása a kormány dolga volt. Hát gyorsan meg is tette. Mégpedig előre! Jogszabályt hozott rá a Gyurcsány- kormány az utolsó ülésén. És micsoda megérzések! A jogszabály címe: a „King’s City nevű komplex turisztikai projekt Sukoró község külterületen megvalósuló nagyberuházással összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról.”

Még sehol nem volt a koncessziós eredményhirdetés, sehol a támogatási kérelem, sehol kész, hivatalosan benyújtott projektterv, még csak egy Nándorfehérvári termi összekacsintáson és egy vélhetően bűncselekménnyel megvalósuló, az ügyészség által akkor már vizsgált földcseremutyin voltunk túl. Ennek ellenére már 2009 áprilisában biztossá vált, hogy lesz turisztikai nagyberuházás, hogy az Sukorón lesz, és King’s Citynek hívják majd. És az is biztos volt, hogy lesz vissza nem térítendő támogatás. Persze a koncesszió nyertesének is a beruházók érdekköréből illik kikerülnie. Hiszen jogszabály már volt rá. Egyébként a kormányrendeletből úgy tűnt elsőre, hogy a kormány 2009 tavaszán magától találta ki a hangzatos King’s City magyar nevet. De mi tudjuk – mert a dokumentumok bizonyítják –, hogy már 2008 elején vagy talán még korábban, 2007-ben a King’s City Mangement Kft. izraeli befektetői keresték meg a volt és a leendő miniszterelnököt javaslatukkal.

Persze a projekthez hozzátartozott a kaszinó is, de kaszinó meg nem lehetett koncessziós jog nélkül. Így a dokumentumokban szerepelt még egy kitétel: „A támogatási szerződés megkötésére mindaddig nem kerül sor, amíg a befektetők nem rendelkeznek a koncessziós joggal.” Ez első látásra majdnem megnyugtató volt. Azonban ha a sorok mögé nézünk, láthatjuk, hogy a Nándorfehérvári teremben 2008 májusában Gyurcsány, Bajnai, Veres képviseletében Markó Andrea, az akkori titokminiszter, Ficsor Ádám és Tátrai, az MNV Zt. vezérigazgatója „egyöntetűen támogatták a projektet”.

Nemcsak kilógott, hanem ki is esett a lóláb. Nem lehetett kétséges, hogy a koncessziós pályázatot kinek kellene megnyernie. A jegyzőkönyv szerint: „Bajnai miniszter úr közvetlenül referál miniszterelnök úrnak.” Vagyis Bajnainak a miniszterelnöki szék átvételéig – főnöki utasítás alapján – tisztában kellett lennie minden, a projekttel kapcsolatos kérdéssel és történéssel.

De van még más érdekesség is. Akkoriban az állami tulajdonban álló ingatlanokat érintő tulajdonváltozást tartalmazó döntés joga 250 millió forint felett az MNV Zrt. erre felhatalmazott tanácsát illette meg, nem pedig az államigazgatás felső vezetőit. A nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv alapján ugyanakkor egyértelműen úgy tűnik, hogy a később érvénytelenné nyilvánított ingatlancseréről szóló döntést a Gyurcsány–Bajnai–Markó hármas hozta meg. A koncessziós pályázat kiírásának garantálása pedig a versenysemlegesség durva megsértésének tűnik, még akkor is, ha a kormányszóvivő szerint ők nem ígérték meg a koncesszió megnyerését. De akkor hogy van az, hogy egy nappal a koncessziós pályázat első kiírása előtt jött létre – minden bizonnyal egyszerűsített cégeljárásban, egy óra alatt történő bejegyzéssel – egy KC Bidding Kft., ami a King’s City-s ajánlat rövidítésének tűnt?

A cég cégnyilvántartásba történő bejegyzése és a tender kiírásának a napja azonos volt. S bár Veres technikai jellegű jogi problémára hivatkozva visszavonta a sukorói Las Vegas kaszinójának üzemeltetésére szóló kiírást, másfél hónap múlva ismét megjelenik a felhívás. Talán nem véletlen, hogy az egyetlen pályázó a KC Bidding volt. Csak a teljesen ostoba nem látja az összejátszást. S az is tény, hogy a versenysemlegesség megsértése már nem csupán szabálytalanság, hanem súrolhat bűncselekményi tényállást is.

Az elmúlt nyolc év alatt a sukorói ingatlan-csereszerződés jogerősen is érvénytelen lett, az MNV Zrt. két vezetőjét jogerősen is elítélték hűtlen kezelés kísérletéért. Az ügyletet kitalálók, az azt minden téren menedzselő és jogszabálysértések sokaságát elkövető magas beosztású támogatók – a két elítélt volt MNV Zrt.-vezetővel szemben – nem utasításra cselekedtek. Ismeretlen okoktól vezé-relve mégis érintetlenek maradtak. Most pedig börtönnel fenyegetik a büntetőperben eljáró ügyészeket és bírákat.

Úgy vélem, a jegyzőkönyv tartalma alapján minden józan eszű magyar állampolgár képes annak eldöntésére, hogy ebben az ügyben ki az ártatlan és ki a bűnös. Akár eljárás alá vonták az illetőt, akár nem. A két elítélt vezető bűnös, mert mondhattak volna nemet az utasításra, hisz annak idején a saját szememmel látott belső feljegyzések fel is hívták a vezetők figyelmét az ügy sikamlós voltára. De nem ezt tették, így nem ártatlanok. Most pedig elvitték a balhét. Hogy miért, azt csak ők tudják. Az ügy igazi bűnösei pedig, nem is kevesen, szabadlábon vannak, és mélyen hallgatnak.

A szerző jogász

CÍMKÉK: BAJNAI GORDONGYURCSÁNY FERENCKING’S CITYSUKORÓVERESS JÁNOS

Sukoro: Letöltendő börtönbüntetést kért perbeszédében az ügyész

Letöltendő börtönbüntetést kért perbeszédében az ügyész:

'via Blog this'
Letöltendő börtönbüntetést kért az ügyész perbeszédében az első-, a másod-, a harmad- és a negyedrendű vádlottra a Sukoró-ügyként ismert per hétfői tárgyalásán a Szolnoki Törvényszéken, míg az ötödrendű vádlottra pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak.

A Központi Nyomozó Főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletével vádolja Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatóját, Császy Zsoltot, az MNV volt értékesítési igazgatóját, Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és F. Zsolt értékbecslőt.

Császy Zsoltot és F. Zsoltot mint bűnsegédet vádolják ezzel a cselekménnyel. V. Bálint ügyvéd, ötödrendű vádlott ellen kétrendbeli közokirat-hamisítás bűntette a vád. A másodrendű és a negyedrendű vádlottat magánokirat-hamisítással is vádolják.

Az ügyész háromórás vádbeszédében szólt arról, hogy a bírósági eljárás valamennyi lényegi kérdést érintette, és a lehetőségekhez képest teljes körűen igyekezett feltárni a vád szempontjából releváns, illetve az enyhítő és a súlyosbító körülményeket is.

Súlyosbító körülmény: vagyoni hátrány okozása

Az ügyészség súlyosbító körülményként értékelte valamennyi vádlott esetében, hogy cselekményük jelentős vagyoni hátrány okozására volt alkalmas, Markó Andrea harmadrendű és V. Bálint ötödrendű vádlott esetében pedig azt is, hogy képzettségüket, szakmai felkészültségüket bűncselekmény elkövetésére használták fel.
Enyhítő körülményként értékelte az ügyészség az elkövetés óta eltelt hosszabb időt, továbbá azt, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt, a másod- és negyedrendű vádlott esetében pedig azt, hogy bűnsegédként követte el a vádbeli cselekményt, továbbá hogy kiskorú gyermekről gondoskodik.

Az ügyészség indokoltnak tartotta az első- és harmadrendű vádlott esetében a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásakor a középmértéket meghaladó, míg a másod- és negyedrendű vádlott esetében a középmérték körüli időtartam megállapítását, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítását is. Az ügyész a börtönbüntetés mellett indokoltnak tartotta a közügyektől eltiltást is, továbbá kérte a bíróságot, hogy Tátrai Miklóst a cégvezetői tevékenység gyakorlásától, F. Zsoltot pedig az értékbecslői tevékenység gyakorlásától is tiltsa el.

A jogszabályok kreatív értelmezése

Az ügyész vádbeszédében egyebek mellett azt mondta: az első- és harmadrendű vádlott 2008. május végétől mindent megtett annak érdekében, hogy a jogszabályi és egyéb rendelkezések ellenére – a befektetői igényeknek történő megfelelési vágytól hajtva – kimutassa, hogy a csereszerződés megkötése jogszerű és gazdaságos. A vádlottak mindezt annak ellenére tették, hogy ismereteik alapján tudták, törekvésük jogellenes, ennek érdekében az alkalmazandó jogszabályokat „kreatív módon értelmezték”.

Az állam képviseletében eljáró MNV 2008. július 30-án kötött – egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő – telekcsere-szerződést egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli–magyar üzletemberrel. A Központi Nyomozó Főügyészség ezzel kapcsolatban 2009 áprilisában nyomozást indított. A Fővárosi Ítélőtábla 2011. június 13-án jogerősen semmisnek mondta ki a szerződést azzal, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A mostani vádirat szerint a beruházással összefüggő telekcsere-szerződés teljesülése esetén 1,294 milliárd forint kár érte volna az államot.

Lauderék állnak a nyilvánosság útjában

Lauderék állnak a nyilvánosság útjában:

2014. november 13., csütörtök 06:41
'via Blog this'

Nem járul hozzá a Ronald S. Lauder, Fred H. Langhammer és Joav Blum nevével fémjelzett amerikai–izraeli befektetői csoport ahhoz, hogy nyilvánosságra kerülhessen a sukorói kaszinóberuházás ügyében született ítélet – értesült a Magyar Nemzet a magyar államot képviselő ügyvédi iroda jogászától.

Bártfai Beatrix elmondta, a választott bíróság határozata nem nyilvános, ahhoz a felek hozzájárulása szükséges. A magyar állam írásban megadta hozzájárulását, ám – mint mondta – a külföldi befektetői csoport úgy döntött, megakadályozza, hogy az ítéletet a nyilvánosság is megismerhesse.

Lauderék álláspontja azért is különös, mert az amerikai bíróság határozatát követően az Origo portál arról írt, hogy a befektetők nem értékelik sem a maguk egyértelmű kudarcaként, sem a magyar állam egyértelmű győzelmeként az ítéletet. Továbbá a Népszabadság is arról cikkezett, hogy a befektetők 100 milliárd forintos kártérítési igényének elutasítása nem jelenti azt, hogy Magyarország akár erkölcsi, akár jogi értelemben győzött volna. A lap információi szerint ugyanis az üggyel kapcsolatban nemcsak a befektetők keresetét, de a magyar állam viszonkeresetét is elutasította a bíróság. Mint írták, az ügyben felmerült jogi költségeket is mindkét félnek, így a befektetőknek és a magyar államnak is magának kell állnia.

Ezeket a kérdéseket tisztázhatná, ha a nyilvánosság is megismerhetné az Egyesült Államok bírósága által hozott ítéletet, ám úgy tűnik, hogy az izraeli befektetői csoport megakadályozza az ügyben a tisztánlátást.

Ismert, október elején döntött a magyar állam javára a Világbank mellett működő választott bíróság a sukorói kaszinóberuházás ügyében. A határozat elutasította az izraeli befektetők keresetét és a 100 milliárd forintos kártérítési igényüket. Megállapította, hogy a magyar állam teljesen jogszerűen járt el az ügyben, nem szegett meg semmilyen beruházásvédelmi egyezményt, és nem tette lehetetlenné a befektetők magyarországi működését.

Emellett a bíróság szerint egy államnak nem kötelezettsége politikailag támogatni egy ilyen beruházást, viszont mindkét fél köteles betartani a megkötött polgárjogi szerződést, és köteles jóhiszeműen eljárni, amely elvárásnak a magyar állam maradéktalanul eleget tett.

Sok a furcsaság a sukorói ügy körül

Sok a furcsaság a sukorói ügy körül:

Forrás: Lánchíd Rádió
2014. november 14., péntek 09:52
'via Blog this'

Az ügy részleteiről Budai Gyula beszélt a Lánchíd Rádióban

Nemcsak a washingtoni per lezárulta után, hanem közben is akadtak már furcsaságok. A Pestisracok.hu szerint Ronald S. Lauder végig azt állította, hogy politikai bosszú áldozata lett. Budai Gyula korábbi elszámoltatási kormánybiztost pedig azzal vádolta, hogy antiszemita. A fideszes politikus a Lánchíd Rádió Reggeli hírjárat című műsorában elmondta: ezt határozottan visszautasította. A bíróságról neki küldött kérdésekben – melyeket a sukorói beruházás gazdája, a ciprusi bejegyzésű Vigotop Limited fogalmazott meg – azonban más furcsaság is volt. Budai Gyulát Törőcsik Zsolt kérdezte.
http://mno.hu/videok/11

Szolnokon folytatható a Sukoró-per az Alkotmánybíróság szerint

Szolnokon folytatható a Sukoró-per az Alkotmánybíróság szerint:

'via Blog this'

Új tanúkat hallgatnak meg

Magyar Nemzet

2013. május 10., péntek 04:10