EMLÉKEZTETŐÜL: TIRANAI LEPEL

http://olevendula.multiply.com/tag/tiranai%20lepel

Európa

 
2009.05.22 08:58



MNO Csermely Péter:
Nincs mese, remekbe szabott Albán Úr, robogunk előre, van ide egy teljesen eredeti gondolatom, amit tegnap este találtam ki: az élet megy tovább. De megy ám! Túl kell lépnünk azon, hogy Szili Katalin, ez a tolvaj, Fideszbérenc nőszemély direkt elrontotta a kampányát, lepaktált az Orbán Viktorral, és átengedte a fontos pécsi várost a gyújtogató jobboldali hordáknak. Biztosan kapott egy rakomány dolomitos szőlőt jutalmul, drága Albán Úr, no, de árulók mindig vannak, viszont a baloldal ereje örök. Most minden erőt rá kell tenni, hogy Európában győzzünk! Van erre egy gondolatmenetem, ami magamtól jutott eszembe, hogy tehát. Győzzön csak az a nyamvadt Orbán Viktor idehaza, ha ugyan tud győzni, mert az még messze van, ugyebár. De lehet, hogy mégis nyer, és akkor, bár ezt kimondani is szörnyű, ő lesz a Miniszterelnök itthon. De viszont előtte itt van ez az Európai Választás, és ezt az MSZP-nek nagyon meg muszáj nyernie. Mert akkor mi adjuk az Európa Miniszterelnökét, tudom, hogy óvatosságból most Göncz Kinga a listavezető, de az mindegy, majd utána kicseréljük, mert Európai Miniszterelnöknek egy rendes, harcos szocialistát kell kineveznünk, nekem például rögtön Hagyó Miklós Úr jutott eszembe. Na, és akkor pattoghat az Orbán Viktor, majd Európából szépen elvesszük a kedvét, sőt le is váltjuk, ha nem nyughat, tudjuk, hogyan mennek ezek a dolgok. Létfontosságú, hogy minél többen ott legyünk szavazni, szépen ívelt Albán Úr, ez a legfőbb cél, én már szóltam hat embernek, az annyi, mint hat plusz szavazat a baloldal részére, habár az igaz, hogy közülük három azt mondta, hogy ő nem fog elmenni, a másik három meg elzavart azzal, hogy ő a Fideszre szavaz. De nem adom fel, most keresek még hat alkalmasabb személyt. El kell terjeszteni, hogy ez a választás még fontosabb, mint a másik, és akkor nem lesz baj. Felvetek egy újabb témát is, aranyos Albán Úr, nem tudom, esett-e már szó arról, hogy a Fidesznek nincs programja. Tényleg nincs, ezt mindenki tudja. Tiszta tréfa, hogy így akarják Európát kormányozni, hogy nincs egy cetlijük sem, nemhogy egy igazi programot írtak volna. Mégpedig azért nincs, mert buták, ravaszok és tolvajok. Pont az ilyen emberek nem szoktak programot írni arról, hogy mit akarnak tenni, mert akkor persze mindenki rögtön elfordulna tőlük. Erre rá kell mutatni, izzó lelkű Albán Úr, és arra is, hogy a Fideszesek gazemberek, akik nácikkal fonódnak össze. És miattuk nincs tizenharmadik nyugdíj, drága Albán Úr, igen, igen. Mert ha a Kormány nem félt volna annyira, hogy az Orbán Viktor miatt államcsőd jön, akkor nem vette volna el. De így meg elvette, és jól tette. Persze, az Orbán Viktor most röhög a markába. Nagyon ráér az a tróger, valamelyik szomszéd bedugta az ajtón a Fidesz választási programját, hát kérem, meg vannak ezek kompolyodva, több száz oldal, ki fogja azt elolvasni? Én biztos nem. Ledobtam az erkélyről, nagyot csattant, ennyi volt, pont ennyit tud ezeknek a programja. És ezek akarnak kormányozni, Pécset, Magyarországot, Európát, rossz belegondolni, aranyos Albán Úr, de az Orbán Viktor tolvajsága tényleg nem ismer határokat.

Lejegyezte: Csermely Péter

Szekrény

2009.05.15 08:42

MNO Csermely Péter:
Többet nem megyek házról házra, drága, molyrágta Albán Úr, egészen lapos az orrom azóta, amennyi ajtót rávágtak. Én marha. Napfényes, kellemes és főként ingyenes hétvégi kirándulásnak ígérkezett, Pécsre menni a bűbájos Szili Katalinnal, és kedveskedni a sok bizonytalannak, hogy azért mégiscsak, na. A pólót pedig megtarthattam a végén, igaz, nyilvános helyen már nem merem hordani, a felirat baloldali üzenete végett, de úgy vagyok vele, hogy itthon azért jó lesz majd a hideg ellen, mégiscsak egy pluszréteg, ugyebár. Adtak enni is, mi pedig kezdetben vidámak voltunk, dalolva táncoltunk végig az utcán, ujjongtuk a szép szocialista győzelmet, ami lesz Pécsen, és kacagtunk, hogy az Orbán Viktor megint bolondokházába kerül, már hétfőn reggel. Szóval jól éreztük magunkat, és tettük mindezt egészen addig, amíg egy modortalan náci oda nem köpött a lábunk elé. Utána pedig egész álló nap szidtak, amerre mentünk, megmondom nyíltan, épületes Albán Úr, hogy beérett az Orbán Viktor vetése, a gyűlölet magvai, amiket két kézzel szór, mint bolond pék a lisztet, mert mindannyiónkat megdöbbentett az emberek rossz felfogása. Kérem, aki képes a Szili Katalin ellen szavazni, ott valami nagy baj van a fejekben, és most egész Péccsel ez a helyzet. Hát ez az egyik, aranyos Albán Úr, de az biztos, hogy én többet nem megyek sehová bizonytalankodókat rábeszélni, mert nekem nem hiányzik, hogy egész álló nap szitkozódó náci csürhén láboljak keresztül, akik a város lakosai egyébiránt. De akkor jöjjön a másik a rossz élményeim közül, csak füleljen, könyörületes Albán Úr, és nem fogom engedni, hogy másról beszéljen, pedig szinte látom magam előtt az izgatott kis arcát. Mert mire is jöttem haza, elgyötörten a sok ugrálástól meg a nagy vereségtől? Arra, hogy a Bajnai Gordon Miniszterelnök Úr idenéz rám a tévéből, és azt mondja, hogy költözzek kisebb lakásba. De igen, rám nézett, ne haragudjon, Albán Úr, ezt én jobban tudom, maga itt sem volt. Ebből a lakásból költözzek kisebbe? Nézze, Albán Úr, és ne szortyogjon közbe, ha én innen elmegyek egy még kisebbe, akkor az már nem lakás lesz, a méreténél fogva, hanem egy szekrény, és nem is háromajtós. Igen, Albán Úr, tudom, hogy azt mondta a Bajnai Gordon Úr, hogy ha nem bírom fenntartani, csak akkor álljak odébb, igen, ezt mondta. Nos, nem bírom fenntartani ezt a kis lakásomat, illetve egyre nehezebben tudom. Sőt, tovább megyek, már magamat is alig tudom fenntartani, tehát akkor költözzek egy kisebb nyugdíjas bőrébe? Tudja, Albán, az itt az érdekes helyzet, hogy pár éve még nem voltak ilyen gondjaim, most meg idevágják a képembe, hogy kívül tágasabb. És nem tudok róla, hogy bármit elrontottam volna, hacsak azt nem számítjuk, hogy naponta többször ettem. Hát pedig nem megyek. És akkor ezen a helyen kérdezem meg Önt, aranyos Albán Úr, hogy egészen bizonyos Ön abban, hogy ez a Bajnai Gordon Úr tényleg a mi Miniszterelnökünk? Mert erős kételyeim támadtak, ahogy a tévéből idevakkantotta a rám vonatkozó elképzeléseit, ami kis jövőm nekem még van. Kifutkározom a lelkemet Pécsen egy rongyos pólóért, plusz még kikapunk a senkiházi Fidesztől, és akkor még költözzek is arrébb? Ki gondolta, drága Albán Úr, hogy ez így jó lesz? És miért tesznek ki engem ilyen borzalmas meghasonlásnak? Mert amikor az a cégéres, undorító gazember, az a Kósa Lajos, akit kezdettől fogva megvetek és lenézek, tehát, hogy amikor ez a borostás náci disznó azt nyilatkozta, hogy a Kormány ne bíbelődjön az ingatlanadóval ebben a hátralévő kis időben, mert a Fidesz úgyis eltörli, akkor én önkéntelenül felkiáltottam, hogy Ez az, Kósa Úr!, és csak percekkel később döbbentem rá, hogy mit is mondtam, és utána mereven ültem hajnalig. És esküszöm Önnek, néma kis Albán Úr, hogy nem direkt volt! De ezért valakinek felelnie kell!  

Lejegyezte: Csermely Péter

Közöny

2009. május 8. 00:00

 

Csermely Péter
Megtört lélekkel várom a személyesen rám vonatkozó Fideszes végítéletet, szépen kidolgozott Albán Úr, nem lehet itt már tenni semmilyen sokat. Ez a szerencsétlen Bajnai Gordon úr majd szakértően felvezet minket a vesztőhelyre, ahol a szélhámos Orbán Viktor villogtatja a pallosát, amit nyilván lopott valahonnan, ahol sok állami pallos volt letétben. Ez van. Rémisztőek a közvéleményt kutató jelentések, a minket mutató vonal már valósággal kilóg az újság aljából, úgy adják külön az árusok a vonal végét egy spulnira tekerve. Tudom én, hogy minden ilyen intézet hazudik, mert az Orbán Viktor ezt parancsolta rájuk, de azért mégis, a huszadik ilyen ábra már testileg fáj, nem csak elvi értelemben. Egyébiránt vasárnap minden eldől, már ami a borús jövőnket illeti. Mert ugyanis, drága, aranyos Albán Úr, hogy ha a kedves kis Szili Katalin nem győz Pécsen, akkor a kérdés immár úgy vetődik fel, hogy akkor vajon melyik szocialista fog győzni, és hol? Megmondom Önnek, kényesen egyensúlyozó Albán Úr, akkor az van, hogy egyik szocialista sem fog győzni, és sehol. Ide jutottunk, mi, az európai értelemben vett modern, haladó magyar baloldal. Lehet, tündértekintetű Albán Úr, lehet, hogy hagyni kellett volna a modernséget meg a haladást a fenébe, mondhatom, sokra mentünk vele. Ezeknek? Hát nézzen körül. Csak tudnám, hogy minek kínlódunk megint. Újult erővel, ez a mostani jelmondat. Nem is mondok erre semmit. Hát persze. Szinte kicsattanunk ettől az újult erőtől. Ugyan már! El leszünk hurcolva, maga persze valamivel előbb, mint én, de ne értsen félre, ez így önmagában engem egyáltalán nem vigasztal. Inkább kis örömökben találok menedéket. Hogy ugyanis rengeteg Fideszes van már az országban, darabra is többen vannak nálunk, meg arányban is. Tehát akkor sokkal több Fideszes szenved most Magyarországon a megszorítások miatt, mint baloldali érzületű ember. Nagyon helyes, csak adjon nekik a Bajnai Gordon Úr, majd megtanulják, hogy nem babra megy a játék, nekünk meg lényegileg úgyis mindegy. Ez az egyetlen öröm, amit találtam az események sodrában. Nagyon hiányzik nekem a Gyurcsány Ferenc Úr, úgy fel tudott pezsdíteni a beszédeivel, noha tudtam, hogy csak úgy mondja, mert aztán végül egyikből sem lett semmi, mármint jó eredmény. De mégis, legalább mondta, mondta, mondta, csillogott az a bátor szeme, rángatózott az okos kis arca, járt a karja, mint a cséphadaró, és gyepálta a jobboldalt, mint a répát. Hát, ez nagyon jó volt. Sajnos azonban elmúltak a hősies idők, a Bajnai Gordon Úr meg nem egy baloldali vezető alkat, nekem már az sem tetszett, hogy csak úgy nyammogta az Internacionálét, ahelyett, hogy rendesen bőgte volna, repedő tüdővel, mint a rendes szocialista emberek szokják. Meg aztán szerintem Egy Szocialista Miniszterelnöknek ne külföldi cégei legyenek, hanem vad elszántsága az Orbán Viktort illetően. De ez van, Bajnai Úr jutott nekünk, meg is érdemeljük. A tizenharmadik nyugdíjam most aztán ott van nála, kíváncsi vagyok, mire megy vele, kívánom, hogy pont az enyém jusson neki, aztán próbáljon meg abból venni valami fontosat, úgysem fog sikerülni, én már csak tudom.

Lejegyezte: Csermely Péter

Vasalma

2009. április 24. 00:00

 

Csermely Péter
Na jól van, zsémbes kis Albán Úr, tehát akkor mindenki felocsúdott a nagy örömből, hogy van még egy szép évünk, a tolvaj Orbán Viktor meg harapja a vasalmát, hogy nem tud visszajönni már a nyáron. Ez rendben is van, magam is napokig izgatottan vihogtam a szomszédokkal, hogy milyen csalódott lehet most az a disznó, pedig már biztosan elkezdte fél áron adni a dolomitot, merthogy ő lesz a Miniszterelnök. Nagyszerű, hősies napok voltak, boldogok voltunk, hogy pórul jártak a nácias erők. Csakhogy, ugyebár, itt vannak a szürke hétköznapok, és attól félek, hogy kígyót melengetünk az ebünkön. Igen, ez a Bajnai, erről beszélek. Mert ugyanis az nagyon szép, hogy ne jöjjön vissza az Orbán Viktor, csakhogy, drága, gömbölyded Albán Úr, most úgy áll a helyzet, hogy egyáltalán nem is kell ide az Orbán Viktor, mert ez a rabló Bajnai sokkal rosszabb lesz, mint amilyen az Orbán Viktor valaha is lenni bírt. Ki ez az alak, hogy előkerül valahonnan, és elveszi a nyugdíjamat? Kérem, a Gyurcsány Ferenc Úr személyesen ígérte meg, hogy a nyugdíjak maradnak. És akkor ezt így hogy? Szerintem már az sem igaz, hogy az Orbán a hibás mindenért, csak még ezt nem nagyon merem kimondani fényes nappal, esténként gyakorlom egyedül. Tényleg, azért kissé talán vicces, hogy még mindig az Orbán, elvégre hét éve zavartuk el, hát talán mégsem lehet annyit ártani ellenzékből, mint ahogy még pár hete is hirdettem. De ki ez a Bajnai, kérdem én magát, izgalmas kis Albán Úr? Tessék? Válság van? Tényleg? És ahhoz nekem mi közöm van? Én csináltam a válságot? Kérem, nekem lesülne a képemről a bőr, ha ilyent tettem volna, nem én voltam. És komolyan gondolja ez a Bajnai, meg maga is, áruló Albán Úr, hogy az én nyugdíjam, majd ha nem nálam lesz, hanem a Bajnainál, akkor hopp, megoldja ezt a válságot? Itt valami nagyon nagy baj van. Nézem az én kedves szocialista pártomat, akikre mindig, szélben, esőben mentem szavazni, és pluszban mindennel egyetértettem, amit mondtak, és ez egyébiránt nagyobb kihívás volt, aranyos Albán Úr, mint gondolná, mert sokszor hetente mondtak teljesen másokat, de ezt persze maga is pontosan tudja, tehát nézem a kedvenc pártomat, akik most azt mondják, hogy a Bajnai mögött állnak, és mindent meg fognak szavazni. Valóban? Hát én meg nem. Mert ha azt mondaná az MSZP, hogy kérem, mindenkinek terheket kell viselni, de legelébb a jobboldalnak, mert nekünk vissza kell szerezni a nagy táborunkat, és most a minisztériumban megnézzük, hogy ki, melyik pártra szavazott, és aki a Fideszre, az kap egy jó kis különadót a nyakába, a szemtelen magatartásuk miatt, meg amiatt, hogy felgyújtották a közszolgálatos tévékészüléket és tagadják a holokauszt, akkor én azt mondom, hogy véreim, hát ezek az igazi baloldali értékek, ezért szeretlek titeket, és meg sem rezdül bennem a kétely. De így? Hogy az én nyugdíjamat? Egyébként rendben van. Csakhogy akkor jöjjön ide a Gyurcsány Ferenc Úr, ha akarja, táncolhat is egyet itt a komód előtt, és mondja a szemembe, hogy pont én vagyok, aki miatt hiányos az állami kassza. De ezt nem meri, ugye? Albán Úr, fel vagyok háborodva, gondolkoznom kell, ami nálam időbe telik.

Lejegyezte: Csermely Péter

Tizenhárom

2009. április 17. 00:00

 

Csermely Péter
Nem a világban dúl a válság, drága, harmadik utas Albán Úr, hanem az én lelkemben. Hogy jövök én ehhez?, kérdezem indulatos érzéssel. Hogyhogy mihez? Hát ehhez az egészhez. Megvilágítom Önnek a gondot, ami az én számomra égetően jelentkezik. Van itt a kapu előtt reggelente egy mosdatlan ember, aki újságot akar nekem eladni. Fedél nélkül, ez a lap címe. De minden reggel, aranyos Albán Úr, minden áldott reggel! És én soha nem veszem ezt az újságot, hiába nyújtogatja, mert nekem van fedelem. Tehát miért olvassak olyasmit, ami nem velem foglalkozik, nem tartozik rám, és nem is érdekel, mert nem akarok szabad ég alatt aludni. És hiába mondom a piszkos embernek, hogy ne nekem árusítsa a sajtóját, mintha meg sem hallaná, másnap megint idejön. Ez volt a példa, hasonszőrű Albán Úr, aminek a révén mindjárt maga is megérti, aminek a kedvéért az előbb felhoztam. A megszorításokra mondom, hogy miként jövök én ehhez, már megint, hogy engem fenyegetnek elvonásokkal, akitől nincs semmit elvonni, mert ami elvonnivaló volt, azt oda sem adták eleve. Kérem, rajtam pont nincs mit szorítani, ha rajtam még egy lyukkal beljebb húzzák a nadrágszíjat, akkor én már el leszek vágva a derekamnál. Ez persze csak afféle szemléletes mondat volt, ihletett Albán Úr, tehát nem szó szerint, mert egyébként szíjam sincs, hanem helyette éppen jó méretű a nadrágom. És akkor jön a Bajnai Miniszterelnök Úr, és szenvedő arccal bejelenti, hogy fájni fog. Kinek, drága Albán Úr, kinek fog fájni? Nekem már most is fáj, amikor még semmi nem történt. És mégis, mit vesznek el? Azt a nyomorult tizenharmadik nyugdíjat. Tényleg szerencsétlen ez a szám, hiába vagyok felvilágosult a babonákat illetően. Hát dőzsöltem én abból, izgatottan fészkelődő Albán Úr, hát luxuspazarlásokra költöttem én azt? Nem, hanem ettem belőle. Erre fel azt mondja, megint ez a Bajnai Miniszterelnök, hogy erre nem telik. Nem telik arra, hogy én egyek? Nézze, Albán Úr, nem tudok erről vitatkozni, mert képzetlen vagyok évtizedek óta, de ha egy egész országnak nem telik arra, hogy én valamit egyek, akkor ezt az országot be kell zárni. Tőlem vesznek el, komolyan mondom, az eszem megáll. Itt szemben lakik egy ember, van neki autója, és az utcán is telefonál, a hordozható kis készülékkel. Ő nem nyugdíjas. Tőle tehát nem vesznek el semmit, pedig minden hét végén bevásárol. Ne ziháljon ilyen fájdalmas hangon, aranyos Albán Úr, mert van egy ötletem. Ha már annyira kell az országnak az egy hónapi fizetés, hogy az államnál maradjon, akkor vegyék el a többi emberektől a tizenkettedik havit. És kész. A többi ember majd megszokja, és ha reklamálnak, meg lehet nekik mutatni, hogy tessék, a Bajnai Miniszterelnök Úr előre megmondta, hogy fájni fog. Nincs ezzel semmi baj, én elég jól tűröm a mások fájdalmát. De viszont azt hallom a hírek által, hogy a közalkalmazottak majd csak négy napot fognak dolgozni hetente. Hát gratulálok. És én akkor majd négy napig legyek nyugdíjas egy héten? A többi napon mi legyek, drága Albán Úr? Asztal? Hogy csak álljak itt a szobában, mindenféle költség nélkül? Ez nevetséges, és általában véve nevetséges az egész. Kíváncsi vagyok, hogy miért engem szednek elő mindig, ha elvétel van. Itt a környéken például egy csomó embernek van gyereke, némelyiknek egész kicsi. Nagyon érdekelne engem, hogy miből. A gyerek drága dolog, Albán Úr, talán ezeket kellene megvizsgálni. Tessék? Hogy tőlük is elvesznek majd mindent? Tényleg? Na, hát végre valami jó hír, drága Albán Úr, így azért most sokkal könnyebb a lelkem.

Lejegyezte: Csermely Péter

Kölyök

2009. április 10. 00:00

 

Csermely Péter
Nézze, darabosan mozgó Albán Úr, kezdek megbarátkozni ezzel a Bajnai Zsomborral. Tessék? Gordon? Az nem név, drága Albán Úr, legalábbis itt nálam nem. Én ilyet nem mondok. Legyen akkor Bajnai gyerek, a korom miatt. Tehát, érzem, hogy szimpatikus lesz nekem ez a Bajnai gyerek, továbbá szeretni fogom és tisztelni. Ahogy a mieinket szoktam, szépen sorban, ahogy jöttek az Orbán Viktor ellen, éppen úgy. Számos oka van ennek, aranyos Albán Úr, mármint hogy kezd tetszeni a Bajnai fiú. Egyrészt nekem teljesen mindegy, hogy ki jön a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnöki Úr szomorú távoztával, a lényeg, hogy ne az a disznó Orbán Viktor legyen. És a Bajnai gyerek nem az Orbán Viktor, és ez, kérem, tény. Már ez jó. Továbbá. Tudom, jönnek a megszorítások. Hát nézze, második virágzását élő Albán Úr, mondok én magának valamit, amit sokan érzünk így. Nincs rémesebb megszorítás, mint az Orbán Viktor. Aki már javában tervezi, hogy majd megint együtt úszkál a koronával a Dunában, fel és alá. Az Orbán Viktor egy bolond és gonosz ember. Inkább ide azokkal a megszorításokkal! Remélem, a Bajnai gyerek úgy megszorít itt mindent, hogy csak úgy recseg majd az egész szakramentum. Legalább az emberek észhez térnek, hogy ki miatt kell mindez, mert persze el kell nekik gondosan magyarázni, és ebben magának kulcsszerepe lesz, szorgalmas kis Albán Úr, hogy ha az Orbán Viktor nem akarna hatalomvágyra kerülni, akkor a szorításokra sem lenne szükség. De mivel akar, ezért tehát kell a szigor, hogy nyerjünk egy évet, ami sok idő, különösen étel meg fűtés nélkül, ahogy én fogom letölteni. De egy szavam sem lesz, higgye el, Albán Úr, egy árva keserű szavam sem. Összegyűjtöttem a tizenharmadik havi nyugdíjamat, letettem ide a sublótra, nyugodtan elviheti a Bajnai gyerek, az Orbán ellen bármikor odaadom. Mert én látom a fejlődést. Az Internacionáléra gondolok, amit újból énekel az én pártom. Végre valami, ez így dukál ugyanis. Amikor megy a szekér, akkor nincs Internacionálé, de amikor kemény idők várhatók, akkor megint énekelni kell. Olyan nincs, hogy se jólét, se Internacionálé. És a Bajnai gyerek ezt megértette. Nagyon kedvező Szocialista Miniszterelnök lesz ebből a fiúból, akárki meglássa, legfőképpen az a tolvaj Orbán Viktor. Repesett a lelkem az örömtől, ahogy ez a kölyök ott dalolta az Internacionálét a sok öreg szocialista között. És még akkor róla terjeszti a sajtó, hogy milliárdos! De drága Albán Úr, a milliárdos nem énekeli az Internacionálét, mivelhogy éppen őellene énekelik azt a népek. Úgyhogy ez is hazugság volt. És én is dúdoltam velük együtt, az már igaz, és én sem vagyok milliárdos, már ebből is látszik a dolog igazsága. Tehát úgy mindezek együtt miatt én drukkolok ennek a Bajnai gyereknek, remélem, megfogja a munka végét, és odasóz végre a sok tolvaj bankárnak, üzletembernek meg pénztőzsdésnek, egyrészt, mert azok csinálták a válságot, nem elfelejtve persze az Orbán Viktor főszerepét, másrészt meg azért mégis az lenne a legjobb megszorítás, ha más szorul, nem én. De ha nem megy, üsse kő, itt van kikészítve a nyugdíj, jöjjön érte valaki, vagy ha nem érnek rá, feladom postán.

Lejegyezte: Csermely Péter

Remény

2009. április 3. 00:00

 

Csermely Péter
Hát innentől már minden rendben lesz, nótás kedvű Albán Úr, mert a Bajnai Gordon Úr majd szépen agyonveri a választásokon azt a tolvaj, szélhámos Orbán Viktort, és a baloldalon sohasem nyugszik majd le a nap. Így kell ezt csinálni, hogy végül is minden Szocialista Miniszterelnök kitölti majd a négy évet, csak kissé előbbre csúsztatva, a marha Fidesz meg soha nem fogja eltalálni, hogy majd ki győzi őt le, hát, nem lennék a helyükben, és gondolom, maga sem, kalandvágyó Albán Úr. A felszínen ezeket gondolom én, merész reményekkel. Beljebb haladva a lelkemben kissé más a helyzet, aranyos Albán Úr, mert keserűen siratom Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Uramat, hogy miért éppen ezzel az áruló, gazember MSZP-s bandával sodorta őt egy táborba a kíméletlen sors, akik hátba döfték Őt, és most ott marakodnak a még meleg posztokon, noha egyik sem ér fel Ővele, mi az, hogy nem ér fel?, a bokájáig sem ér fel Neki ez a sok disznó kommunista. Akkor bezzeg jó volt nekik a Gyurcsány Ferenc Úr, amikor győzelemről győzelemre vezette a Szocialista Pártot, noha kétségtelen, hogy ez a hülye ország nem bírta a tempót, és emiatt kisebb nehézségeknek nézünk elébe. Nem is beszélve a Fideszes ellenzéki aljasságokról, Albán Úr! De Ő akkor sem ezt érdemelte, hogy cserbenhagyják a sajátjai, és tárgyalgassanak a helyeiről, mintha Ő ott sem lenne, sőt, mintha sohasem létezett volna. Nagyon remélem, drága Albán Úr, hogy Gyurcsány Ferenc Úr saját vezetésű pártot alapít, ahol majd senki nem fogja Őt kritizálni, és az biztos, hogy minden modern, reformra éhes baloldali ember Őmögé áll majd. Gyurcsány Párt! Igen, Albán Úr, ez kell! GYP! Én is gyépés leszek, sőt, olybá tűnik, mintha mindig is az lettem volna! Az MSZP meg egye meg, amit főzött, noha kétségtelen, hogy Bajnai Gordon Úr kitűnő választás, benne testesül meg a baloldal minden maradék ereje, drága Albán Úr, már ha erőnek lehet ezt nevezni, ami maradt, mert erős a gyanúm, hogy nemhogy ebből a szorult politikai helyzetből, de egy lazán összehajtogatott papírzacskóból sem tudnánk mostanában kitörni. Hát igen. Szívszorító gondolatok ezek, amelyek fájóan merülnek fel elgyötört szervezetemben. Azt hiszem, a Bajnai Gordon Úr programjával vigasztalom majd magam. Én ugyanis nem félek azoktól a híres megszorításoktól, sőt. Egyrészt remekül eléldegélek a kis nyugdíjamból, másrészt amikor eddig nagy dérrel-dúrral beharangozták, hogy most akkor ilyen borzasztó megszorítások jönnek, meg olyan pénzterületi szigor lép életbe, akkor mindig az lett a vége, hogy valamicskével mindig jobban jártam. Szerintem most is ez lesz. Az lehet, hogy másoknak rosszabb lesz, de engem a mások nem szoktak érdekelni, az éppen dolgozó rétegeknek meg azt üzenem, hogy tetszettek volna korábban születni. A fiamék szoktak ugyan morgolódni, amikor jönnek pénzt adni, elvinni befizetésre a számláimat, meg hozzák az élelmiszert, amire nekem nem telik, de a múltkor keményen megtiltottam nekik, hogy a piszkos szájukra vegyék a Baloldalt és a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Urat, kikérem magamnak, hogy az ő vacak kis gondjaik miatt háttérbe szoruljon a fasizmus elleni küzdelem.

Lejegyezte: Csermely Péter

Nevek

2009. március 27. 00:00

 

Csermely Péter
Kővé dermedtem a borzalomtól, zokogva csukladozó Albán Úr, hogy Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr meghátrált a rohamozó náci hordák elől, és ha ő meghátrált, drága Albán Úr, akkor ott rendesen meg van hátrálva, tudja ezt minden baloldali érzékiségű ember. Kérem, ez azért disznóság, hogy az Orbán Viktor, akinek nincs programja, be sem jár a Parlamentbe, és az összes munkaidejét lopásra fordítja, mégis, most már a harmadik szocialista miniszterelnököt teszi tönkre, és még vigyorog is hozzá, a disznó. Most azonban a jövő felé kell könnyektől fátyolos tekintetünket fordítani, és én személy szerint nagyon bízom Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urakban, hogy kivezetik országunkat ebből a mély gödrű tragédiás helyzetből, ahová valahogyan taszajtódott, nem utolsósorban a Fidesz aknamunkája révén. Az a helyzet, tisztán látó Albán Úr, hogy Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urak egyedül alkalmasak hazánk és a baloldal egy idejű vezetésére, mert elismert szakemberek és bölcs reformerek egyszersmind. Márpedig reformokra szükség van, hiszen kérlelhetetlen harcot folytatunk a rasszista Fidesz manőverei ellen, mert félő, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor betiltják a baloldalt és a másságot. Megmondom őszintén, aranyos Albán Úr, én már régóta mondogatom a barátaimnak, hogy Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urakat kellene felkérni új baloldali Kormányfőnek, mert Gyurcsány Ferenc Úr, hát, hogy is mondjam magának, drága Albán Úr, kissé talán elhasználódott az ordas eszmék elleni permanens forradalomban, és ennek a szomorú kudarcnak az árnyékában már szinte el is törpül az a tény, hogy soha nem mondott igazat. Változtatni kell, jöjjenek tehát Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urak, akiket én már régóta mélységesen tisztelek, mert bennük látom az egyetlen megoldást az Orbán Viktor elleni igazságos honvédő háborúban. Egyébként, ezt csak úgy közbevetem, csendesen sírdogáló Albán Úr, tegnap az előre hozott választásról álmodtam, és hideg verejtékben úszva riadtam fel, azóta nem is merek elaludni. Ez a se ide, se oda helyzet okozza az ilyen szörnyeteg álmokat, gyorsan dűlőre kellene jutni, drága, aranyos Albán Úr, és hamar beiktatni Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urakat, mert különben a Sólyom László Elnök ki fogja nevezni Kormánynak a Magyar Gárdát. Én biztosan támogatni fogom Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urakat, felőlem egyébként párosával is kinevezhetik őket, nem bánom, az a lényeg, hogy megint bízhassak valakiben, aki az MSZP nevében képviselni fog engem. Erre jelentenek garanciát Balázs, Felcsuti, Glatz, Jaksity, Patai, Pongrácz, Surányi és Vértes Urak, kivéve természetesen a tróger, gazember és tolvaj Balázst, Felcsutit, Jaksityot, Patait, Pongráczot és Surányit, akik, ahogy most súgják itt nekem a gangon, nem vállalták a felkérést. Ezek mind Fideszesek, üvöltve bőgő Albán Úr, na, ezekkel kell elsőnek leszámolni, mert csak hitegettek minket, és ígértek fűt-fát.

Lejegyezte: Csermely Péter

Közvéleményes

2009. március 20. 00:00

 

Csermely Péter
Na, ennek az ünnepnek is vége, drága, harmatos Albán Úr, és hozzá is teszem rögtön, hogy szerencsére. Ebben az országban nem lehet békésen ünnepelni. Én nem bírom az utcai tömegeket, fel nem foghatom, hogy mi abban az ünnep, hogy mindenki odakint tekereg. Nem vagyok mai bútordarab, emlékszem még 1956-ra, október 23-án már akkor, hogy úgy mondjam, a nulladik évfordulón sem lehetett nyugodtan, kegyelettel és méltósággal ünnepelni, mert a fél város kint csatangolt az utcán, vitték a zászlókat, meg ordítottak, hogy mondjon le, később még lőttek is. Vissza is mentem nagy mérgesen a laktanyába. Hát ugyanez van ma is. Az meg külön személyes felelőssége annak a tolvaj Orbán Viktornak, hogy annyi rendőrt kellett kivezényelni, hogy estére már vibrált a szemem a sok kéktől. Amíg a Fidesz nem hagyja abba a politizálást, addig ne csodálkozzon, ha megverik őket, és legjobban verni a rendőr tud, ezért kell őket odahívni. Persze az okos ember már az első verés után rájön, hogy mi a helyzet, de ezek a Fideszesek, ezek a butábbik feléből valók, nem tudják felfogni. Majd a választáson tessék politizálni, de az persze nem megy nekik. A sok szemtelen strici. Közbekiabálni, az igen, abban jók. Kérem, kiabálni a legkönynyebb, mert azt fekve is lehet csinálni. Aztán meg vannak lepve, ha a baloldal visszakiabál. Mégis, bőséges Albán Úr, én erősen aggódom. A közvéleményes kutatások miatt. Ezekből több dolog is kiderül. Ki van mutatva, hogy sokkal több a csirkefogó Fideszes, mint a szocialista érzelmű bölcs lakos. Akkor tehát, kérdezem én, részletgazdag Albán Úr, ki vitte csődbe az országot? Hát kik laknak itt? A nép. A nép tele van Fideszessel. Na? Akkor ki a felelős? Ezek meg képesek azt mondani, hogy a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr volt. Igen? Hát az Altus remekül fejlődik, tessék megtekinteni. És akkor is gyarapodott az ország, amikor a nép között több volt a baloldali. Most meg hogy nézünk ki, kész tragédia. Világos ez, mint a nap, aranyos Albán Úr. És még van pofájuk elégedetlennek lenni. Egymásnak mutogassák a tábláikat, a sok majom. De vissza a közvéleményességhez. Most lesz a hét végén az MSZP nagy kongresszusa, amelynek fejleményeit aggódó figyelemmel tervezem követni. Sajnos, zöldfülű Albán Úr, hatalmas a veszély. Az a baj az ilyen kongresszusokkal, hogy mindenünnen jönnek emberek, aztán ki tudja. Én azt szeretem, amikor ketten-hárman eldöntik azt, amit én is úgy gondolok. De ha annyi Fideszes van országszerte, amennyit riogatnak, akkor lehet, hogy ezt az Orbán Viktort már itt megválasztják elnöknek. Nézze, Albán, én nem festem az ördögöt a halra, de ha ez a disznó Orbán lesz a Fidesznek is meg az MSZP-nek is az elnöke, akkor tényleg nem lesz könnyű megakadályozni, hogy hatalomra uszítsa magát. Remélem persze, hogy rémeket látok. És ha mégis a Gyurcsány Ferenc Úr győz, az viszont csattanós válasz lesz a sok lepénzelt véleménybúvárnak, hogy mit is csináljanak a felméréseikkel, amiket pár száz ember mondásaiból következtetnek ki. Hát ezen a kongresszuson többen lesznek, és nem fognak hazudni. Nagy tehát a tétje ennek a hétvégének, aranyos Albán Úr, és én aggódom és bizakodom egyszerre, remélem, maga is.

Lejegyezte: Csermely Péter

Jóléti

2009. március 13. 00:00

 

Csermely Péter
Drága Albán Úr, bármi is legyen, én kitartok. Illetve nem kitartok, mert az nácias szóhasználat, hanem állom a sarat vitézül. Nekem a legfontosabb a kapitalizmus, így nőttem fel, pontosabban nem így nőttem fel, hanem éppen ellenkezőleg, de amikor a disznó Orbán Viktor a kapitalizmust kritizálja, akkor én kapitalista vagyok. Amikor részben lehetett, részben muszáj volt, akkor kommunista voltam, de ez ma nem korszerű, dialektikusan megváltozott a helyzet, mindenesetre a lényeg az, hogy legyen egy elv, ami mellett kiállunk, különösen akkor, ha az Orbán Viktor nekiáll fúrni-faragni azt a mi szép elvünket. De először hadd véleményezzem a bírónét, akinek volt képe megint szavaztatni magáról a Parlamentben. Hát jól megkapta, nem igaz, kerekded Albán Úr? Kevés örömre van okunk mostanában, de ez az volt a javából! Az a híres Orbán Viktória, vagy hogy hívják! Megjegyzem, aranyos Albán Úr, szólni kellene valami hatóságnak, mert botrány, hogy ennek a szélhámosnak az egyik felesége szőlővel üzletel, a másik meg dolgokat akar elbírálni. Tudom, hogy az Orbán Viktornak mindent szabad ebben az országban, de azért mégsem arab itt a többség, maga meg különösen nem, világszép Albán Úr, úgyhogy még a nagy Fideszes Elnöknek is legyen elég egy feleség, válasszon, a szőlős vagy az ítélős. Pláne ezekben a szegény időkben, borzasztó látni, haragra gerjedt kis Albán Úr, ahogy megy az ember az utcán, és hatalmas plakátokon könyörögnek sorra az 1 százalékért mindenki, állatmenhelyek, alapítványok, iskolák, na meg az SZDSZ. És akkor innen ívelnék vissza az eredeti felháborodásomra, miszerint a Fidesznek nincs programja. És még ezek akarnak kormányozni, drága Albán Úr, hát egyszer már volt ehhez idézőjelben szerencsénk, és annyi volt a program, hogy be akarták tiltani a Parlamentet három hetente. Bezzeg a baloldal, Albán Úr, bezzeg a baloldal! Nekünk aztán vannak programjaink! Itt vannak nálam lefűzve, mondom is a címüket: Jóléti rendszerváltás programja, Száznapos program, amiből mindjárt kettő is volt, Albán Úr, Európa terv, Lendületben az ország, A száz lépés programja, Útközben, Ötéves adócsökkentési program, Erős köztársaság, sikeres Magyarország, A kormányfő kilenc pontja, Új egyensúly, Őszödi elvek, Új Magyarország, Szabadság és szolidaritás, A kormányprogram kiegészítése, Új Magyarország fejlesztési terv Konvergenciaprogram, Szembenézés, Zászlóshajó programok, A kormányfő 48 pontja, Hétpontos köztisztasági csomag, Az új polgárosodás programja, Megegyezés, Új tulajdonosi program, valamint Új iskola, új tudás. És mondtam mindezeket a teljesség igénye nélkül, kedves Albán Úr, mert bizony előfordulhat, hogy menet közben még volt egy-két program, amire én véletlenül nem figyeltem fel, elsikkadt a hírekben, és ezért nem raktam bele a gyűjteményembe. Hát hol van itt a Fidesz?, kérdezem ironikusan. Hát sehol. Egyébként, aranyos Albán Úr, nekem az a meglátásom, hogy több programot most már mi se írjunk, hanem lassan el kellene kezdeni őket megcsinálni, egész az elejétől, tehát jöjjön most a Jóléti rendszerváltás programja, egyébként erre van most a legnagyobb igény, és diadalmenet lesz választás, én mondom magának.

Lejegyezte: Csermely Péter

Tej

2009. március 6. 00:00

 

Csermely Péter
Nem értem ezt a nagy pánikot, drága, megrendült Albán Úr, illetve az biztos, hogy az Orbán Viktor gerjeszti. Nincs semmi baj, válság sincs, csak a Fidesz támadásba lendült. Én kezdettől nem értem, hogy például miért baj, hogy az euró mindennap drágább. Nekem nincs itthon egy euróm sem, és nem még soha nem hiányzott. Ha drága, akkor nem kell venni. Ha sokáig nem veszünk, akkor olcsóbb lesz. Ha én kimegyek a piacra, és látom, hogy ezer forint egy liter tej, akkor nem veszek, bár ezt csak példaként hoztam fel, nem szoktam tejet venni, mert inni rossz, mosakodni meg büdös. De mondjuk, aki vesz tejet. Ezer forintot nem fog érte adni senki, és tehát hamarosan lemegy az ára. Akkor lehet venni. El van itt terjesztve alapvetően a Fidesz érdekei végett, hogy mekkora nagy tragédia az euró. Hát aki ilyen sok pénzért adja, az vigye máshová, aztán majd akkor jöjjön viszsza, ha enged még egy kicsit a feléből. Ennyi, aranyos Albán Úr, ez az alapvető vásárlási ismeretek. A másik, amit hallottam, hogy valami Fitch nevű minősítő azt állítja, hogy Magyarországon most rosszabbul mennek a dolgok. Szerintem az ilyen beszólásokért a Fidesz fizeti az illetőt, mert ha csak magától mondja, akkor én ezt egy disznóságnak tartom. Én sem érek kevesebbet, mint ez a Fitch, de eszem ágában sincs kijelenteni, hogy, teszem azt, Kanadában szörnyű az élet, menjen onnan mindenki. Ami sokkal borzasztóvá teszi a dolgot, hogy én utánanéztem ennek a Fitchnek. Kérem, Albán Úr, ez egy náci ember. Itt van, a lexikonból, olvasom magának. Hogy tehát: Werner von Fritsch, német tábornok, aki 1934-ben a német hadsereg főparancsnoka lett. Tessék. Hogy nem szégyelli magát az ilyen, hogy ahelyett, hogy csendben meghúzná magát, még van bőr az arcán beleszólni a Magyar Kormány dolgaiba. Egyébként ezért is fontos, hogy a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr ilyen lendülettel harcol a fasizmus ellen, legalább az ilyen sötét alakoknak elveszi majd a kedvét a véleményüktől. Tessék, drága Albán Úr? Hogy ez nem az? Más a nevük? És különben sem az? Igen, tényleg lehet, hogy nem az, mert nem egészen stimmel a név, meg ez a náci katona, most értem oda a lexikonban, már régen meg is halt. De akkor is, aranyos Albán Úr, lehetne ő is! Ugyanazt mondaná most ő is! Ezt kellene kommunikálni, hogy milyen bűnös figurák becsmérlik a Magyar Kormány cselekvését! Mert így sajnos termékeny talajra hullik az Orbán Viktor tevékenysége, mindenhol azt hallom a lakosságtól, hogy a Gyurcsány Ferenc Úrral mihez tudnának kezdeni, ha a kezük közé kerülne, hát én azt nem is fogom itt elmondani, olyan rémes állásponton van némelyik. Én próbálom néha védeni Őt, de olyankor tépkedik a galléromat, úgyhogy gyorsan elhallgatok. Most újabban az van, hogy a nagy, közös Európában nem fogadták meg a Gyurcsány Ferenc tanácsait, erről írnak a sajtók, és az Orbán nyilván tébolyultan hahotázva olvassa ezeket. És akkor mi van, rokonszenves Albán Úr? Ha nem fogadták meg a Miniszterelnök Úr javaslatait? Hát majd megbánják. Majd jön még ide az a híres Európa, hogy akkor hogy is tetszett mondani a Gyurcsány Úrnak? Komolyan mondom, drága Albán Úr, szeretném látni az arcukat, amikor besündörögnek.

Lejegyezte: Csermely Péter

Marcipán

2009. február 27. 00:00

 

Csermely Péter
És igen, maga is, drága, vakmerő Albán Úr, sőt, maga különösen. Hagyják abba ezt a válság emlegetését, már bőr nőtt a fülemre, anynyit hallottam. Engem a válság úgy önmagában nem érdekel, és arra is fütyülök, hogy némely lusta gazember elveszti az állását, nyilván Fideszes az illető, tehát még jó is. Én viszont nem dolgozok, mármint munkahelyen, csak itthon, időtöltés gyanánt, ipari marcipánból szoktam kicsiny figurákat gyúrni, aztán szétnyomom őket valami nehéz keménnyel. Az ipari anyagot egy cukorgyári ismerősöm szokta idelopni hozzám szívességből, meg nem is kell sok. Elmondom, mi van. Az van, hogy méltatlanul kevés szó esik az Orbán Viktorról. Mert, ha már válság, akkor nézzük az ő szerepét benne. Hogy Amerikában a lakáshitelek okoztak mindent. És akkor nálunk is. De viszont a magyar lakáshiteleket az Orbán Viktor osztogatta ki a gazdag Fideszesek között, megfontolt célzattal. Engem ez már akkor nagyon dühített, hogy miért vehet más kedvezményes lakást, mikor nekem már régen megvan, kedvezmény nélkül, ha azt nem tekintjük, hogy ingyen kaptam a Tanácstól, párti munkáért. Tehát? És még nincs hét éve, hogy a Fidesz Kormányon volt, aranyos Albán Úr, még nincs hét éve, mert valamikor 2002 májusában sikerült levakarni őket a bársonyszékről! A szorgalmas baloldali Kormány ugyan mire tudott volna jutni nem egészen hét év alatt? Hiszen úgy elröppentek az évek, hogy ihaj, elvitt minden erőt a nagy harc, a terjedő nácizmus közepette. Kellene még idő, hogy a baloldal részletesen ki tudja dolgozni az Orbán Viktor személyes érintettségét a különböző ügyekben, de a sok marha választó most minket gyűlöl, mert az a szélhámos Orbán válságot hozott a nyakunkra az ingyenkamatmentes házaival, amikre közpénzből mínusz nulla százalék volt a TGM. Ehelyett most a Gyurcsány Ferenc Úrnak kell megoldania ezt is, pedig éppen a megoldásos feladatok a gyenge pontja neki. Felszólítom magát, Albán Úr, maga Fideszes csirkefogó, hogy mindezt ne hallgassa el a jövőben! Úgy. De legalább a másik téma örömtelibb. Hogy a kedves kis Dávid Ibolya végre rátalált az igazi antalli örökségre, mármint az apróantallira, mert csakis az az igazi, ugyanis a másik fasiszta volt. Ott lesz a Bokros Lajos Úr a lista élén, végre-valahára. Én ezt nagy győzelemként értékelem, békésen szundító Albán Úr, és egyben egy nagy lehetőséget is fel vélek fedezni az ügyben. A Kormánynak meg kellene szavaznia, hogy a Fidesz összes listáját a Nyakó István Úr vezesse. Már akkor rögtön lehetne tárgyalni velük, ha az Orbán Viktor lejjebb szorul, később úgyis ki kell zárni megalázó módon, azzal, hogy lopott az irodákból. A KDNP-nek jó lenne a Török Zsolt Úr, aki a tudományok iránti tiszteletből leérettségizett, de tovább nem ment, mert azzal is ért mindenhez. Ezzel egyébként a Nyakó Úr is így van. Az MDF-ben akkor már ott van a Bokros Lajos Úr. Az SZDSZ meg nem érdekes, azok az áruló disznók csináljanak, amit akarnak, majd a Horn Gábor megtanulja, hogy kit küldjön el, és pláne hová. Ezt az elemzést dolgoztam ki a helyzetre, drága Albán Úr, és a népek mindjárt elgondolkoznának a szavazáson, mert már nem érné meg egyedül miránk haragudni.

Szalámi

2009. február 20. 00:00

 

Csermely Péter
Hát megtörtént, drága, behemót Albán Úr, megtörtént. Nézek ki az ablakon, és itt belül érzem azt, ami valójában ott kint van, amelyek pedig tételesen csend és hó és halál. Soha nem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet. Szalámit szoktam venni, a spájzban van még egy egész rúd, és tizenvalahány csücsök, amiket óvatosan nem dobtam ki. Ezekre alapozva próbálok kitörni a helyzetből, amiben vagyok. Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr, nem szégyellem, zokogok. Hogy ezt meg merte tenni velünk, a szegény, ártatlan nyugdíjasokkal, akik tényleg tűzön-vízen át! Ezt! Ember ekkorát még nem vert a cintányér mellé, mint ez a szélhámos, hazudozó paprikajancsi. Világéletében gyanús volt nekem ez az ember, a sok rábeszélés hatására, meg a fiamék is mondták, párszor megpróbáltam megszeretni, de nem nagyon ment, szívből meg aztán pláne nem, mármint úgy szívből, ahogy én egyébiránt szeretni szokok, meg az ügyeit is pusmogtuk itt a folyosón, és mondtuk azokat is, hogy kezelik, mert bolond, de azt, megtörten vonszolódó Albán Úr, hogy az ország érdekében próbál cselekszeni, a maga furcsa, tolvaj módján, miközben talán mi sem halunk éhen, azt azért nem vontam kétségbe. Sokan megtették, de én nem. És ez a szalámi meg a pár csücsök meddig fog kitartani, mit gondolnak maguk, tisztelt uraim!? Hát jó esetben egy hétig! És utána mi lesz? És én még odaültem a parlamenti közvetítés elé a mekkora nagy reményekkel, melyeket gondosan tápláltam már jó ideje! Hiba volt. Tudja, tekintetes Albán Úr, vannak bizonyos utolsó cseppek. Előtte jó sok csepp beleeshet az edénybe, de ennél az utolsónál valamiért mindig kifolyik már a szélén. És higgye el nekem, Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr, hogy ez akkora utolsó csepp volt, hogy az egész edény felborult, velem együtt, aki fogtam. És tudja mit, Albán Úr?! Én nem nyugszom bele! Összelázítom itt az emeleten az összes baloldali nyugdíjas embert, és szót fogunk emelni. Mert ez a gazember soha többet nem lehet Miniszterelnök, aki képes volt így tenni a szegényebb, de azért derék néprétegekkel! Ne mentegesse, aranyos Albán Úr, ne mentegesse, hát ilyet én még nem is hallottam, hogy éppen maga! Kérem, ez az utolsó csirkefogó meg merte tenni, hogy amikor a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr történelmi szólásra emelkedett, akkor fogta magát, és kiment, nevetve, Albán Úr, nevetve! Engem nem érdekel, hogy máskor is kiment, de mi most nagyon vártuk az összefogást, mert válság van, ha a tisztelt Fidesz esetleg nem vette volna észre, és ez a gyalázatos Orbán Viktor kacagva kisétál, miközben a hősies kis Gyurcsány Úr küzd a pénzügyi elemekkel, ami nem fog neki sikerülni, mert sosem sikerül neki semmi az ellenzék miatt, pedig most nagyon kell a sikeresség az összefogás által, még ezzel a mocskos, bűnöző Fideszes bandával is, de nem lehet, mert az Orbán vihogva kimegy! Alig van már pénzem, és erre a szalámira hosszú távon nem számíthatok, érti ezt a csapdahelyzetet, Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr?! Tudom, próbálok megnyugodni. Majd csak lesz valahogy. Nem is tudtam aztán nézni az intézkedéseket, meséljen, Albán Úr, remélem, azért a tizenharmadik havi nyugdíjon emel valamit a Kormány, hogy az Orbán megpukkadjon az irigy méregtől, már csak ezért is.

Lejegyezte: Csermely Péter

Küllő

2009. február 13. 00:00

 

Csermely Péter
És volt képük elvinni a fess Hunvald Polgármester Urat is, drága, aranyos Albán Úr, aki szomorúan nézett maga elé a kezeik között, nem szégyellem, hogy bőgtem a csalódott keserűségtől. Milyen derék, szép fiatalember volt, és tessék, ki tudja, mikor látjuk megint, felkészül Verók. Gazemberség, amit a Fidesz csinál, hogy láncon hurcolják el a baloldal színe-virágát, míg a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr a társadalom aljas indulatai ellen harcol a gazdasági válság hullámai közepette. A szerencsétlen Weiszenberger Úr már ott senyved a cellában, öt évet kapott ötmillió forintért cserébe, amit valaki ellopott, tehát akkor a Zuschlag Úr nyilvánvalóan hetvenöt évet fog kapni, pusztán azért, mert ki mert állni a baloldali értékek mellett, és fiataloknak szervezett táborokat, miközben eltűnt a pénz, a Hunvald Úrnak meg még a dédunokái is a börtönben születnek majd meg, mert a Hunvald Úron már annyi milliót keres az igazi tettes, a Fidesz, hogy kimondani is sok. Nézze, vitéz kis Albán Úr, ezek a dolgok nem lehetnek igazak, az a helyzet. Én kínnal-keservvel művelem magamat minden téren, hogy kulturálódjak, a múlt vasárnap például fondüt főztem itthon, mert az nagyon előkelő, igaz, a végén egy bicikliküllővel ettem meg a lábosból, mert olyan hivatalos hegyes evőpeckem nincsen. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy halad az önképzésem, zökkenőkkel persze, de alapjában véve nem panaszkodom, megállok én a mások lábán. Mindenesetre annyi már ragadt rám, hogy a végsőkig tagadjam a Fideszt, mert ezt a romlást, amit ők hoztak az országra, nem lehet büntetlenül hagyni. Én emberileg nagyon sajnálom a kézzel labdázó román fiatalembert, és a két jugoszlávot is, akiket megvertek, de látni kell, hogy kik szítják az indulatot ebben az országban, hogy kik ragaszkodtak ahhoz, hogy minden külföldi kapjon magyar állampolgárságot, ami miatt ez a három ember is idejött szerencsét próbálni, elvéve a magyar kézilabdák munkahelyét, nyugdíját és gyógyszerét. És akkor a tettesekről, de, igenis, beszélek róluk, durcás kis Albán Úr, ne sziszegjen, szinte látom, ahogy mérgesen toppant a kis lábával az asztal alatt. Mert azt sem nehéz kitalálni, hogy a hatalomra kerülés érdekében ki bujtogatja ezeket a gyilkos c… Mi? De igenis kimondom, nehézkes Albán Úr, frissítsen, nézzen utána, már a Gusztos Úr is kimondja, meg a Gyurcsány Ferenc Úr is kimondja. Ki is kell, hiszen a szemünket kiszúrja az összefüggés, hogy ugyan a Fidesznek melyik mostani elnöke való azokból? Régi, csodálatos téma ez minden haladó, baloldali összejövetelen, a harmadik sör után, olyan vidám légkört teremt, különösen kampányban, amikor rá lehet firkálni a plakátokra az igazat. Szóval, drága Albán Úr, maga se hüledezzen, nem kell az ilyen illedelmes viselkedés, nem olyan időket élünk, hanem fel kell vennünk a kesztyűt, ha másért nem, akkor a boldogtalan Hunvald Úrért, akit talán e percben is vallatnak a Fideszes pribékek, hogy hová tette azt a sok házat, pedig csak ki kellene menni a címekre, és látnák, hogy ott van mindegyik, hiánytalanul.

Lejegyezte: Csermely Péter

Népszava

2009. február 6. 00:00

 

Csermely Péter
Nagyon sajnálom a szegény fiatalokat, drága, aranyos Albán Úr, hogy megszűnik a hajlítottbútorgyár, és aki most rendezi be a lakását, csak csupa egyenes bútort tud majd bele venni. Nekem itthon van még egy csomó görbe bútorom, szék, asztal, miegymás, nem is tudom elképzelni, hogy csupa egyenesből mit lehet kihozni, falanszter lesz az egész életük, ezeknek a boldogtalan fiataloknak. Nagyon úgy néz ki, pirospozsgás Albán Úr, hogy ez a válság csupa értelmetlen dolgokat csinál a világban. És mind közül a legértelmetlenebb a Fidesz, kedves Albán Úr, aki folyvást erősödik, míg azonban a Szocialista Párt részben folyton csak gyengül, részben pedig börtönbe kerül, különböző mondvacsinált szélsőjobboldali vádak miatt, mint például a lopás. Siralmas a helyzet, ki kell mondanom. Tessék? Nem, igenis siralmas, engem ne győzködjön, drága Albán Úr, nem én vagyok a győzködhetési célcsoport, engem nem érdekelnek a számok meg az igazság, én akkor is a szocialistákra szavazok, bármi történik, mert tudom, hogy ők is kitartanak mellettem az utolsó filléremig. Tény, hogy a kormányzásos dolog nem megy nekik, és akkor mi van? Senki nem tökéletes, én például nem tudok röplabdázni, el sem tudom képzelni, hogy mit kell ott csinálni, hogy ne essen le a labda, de ettől még rendes ember vagyok. Hát ez van. És ha ennél még sokkal ügyetlenebbek lennének, még az is sokkal jobb, mint bármelyik Orbán Viktor, aki nem engedett ellenzéki bizottmányokat alakulni a Parlamentben, és náci zászlókat osztogatott a falvakban, hogy a falusi ember is politikailag náci legyen hosszabb távon. Viszont a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrnak volt most egy kitűnő ötlete, komolyan mondom, szokatlan is volt, aranyos Albán Úr, de ez tényleg nagyon jó volt a közhangulat alakulását illetően. Mármint hogy a gyárakban hetente egy alkalommal, érti Albán Úr, hetente, nem három hetente, ahogy nyilván az Orbán Viktor akarná, hanem valósággal minden héten, legyenek képzések a dolgozóknak. Hát erről van szó, így lehet a kótyagos, esetleg már-már a Fidesszel kacérkodó szomorú munkást meggyőzni a baloldal helyességéről. Ledolgozzák a négy napot, amiért pénzt kapnak, és akkor az ötödik napon beülnek egy kedélyes, világos terembe, és egy szép hangú illető felolvas majd nekik a Népszava újságból, amelyből kiderülnek számukra a helyénvaló igazságok, egyfelől a Kormány áldozatos munkája, másfelől az aljas Fidesz vonatkozásában. Én emlékszem, voltak régebben ilyen rendezvények, még a boldog időkben, amikor például egy ilyen gazfickó Orbán Viktor a száját sem nyithatta ki, nemhogy népszavazást rendezzen, meg kritizálja azt, ami éppen van. És akkoriban nagyon szépen működött is a dolog, senkinek nem jutott eszébe, hogy a gondokért a Kormányt hibáztassa, hanem Amerika volt a hibás, kiderült ezeken a felolvasásokon, napnál világosabban. És tessék, ma is Amerika a hibás, ott kezdődött az egész, de erről az Orbán Viktor nem beszél, hanem felgyújtja a televízió házát, ez a disznó. Sőt egyébként, ha szabad javaslanom a Kormánynak, ma már akkora a baj, hogy meg kellene fordítani az arányt, tehát hogy a munkás egy napot dolgozzon, és négy napig hallgassa a Népszava véleményét, mert bizony szükség van a képzésre, maga tudja a legjobban, kedves kis Albán Úr.

Lejegyezte: Csermely Péter

Kudarc

2009. január 30. 00:00

 

Csermely Péter
Halódik a baloldal, érctorkú Albán Úr, és mi gyászos tekintettel álljuk körbe, és várjuk, hogy mehessünk részvételt nyilvánítani. Én arra gondoltam, hogy utána beállok celebnek, mert ennyiből nem lehet. Ezek viszont mindig utazgatnak, meg vesznek mindenfélét. Itt a szomszédokat már megkértem, hogy szólítsanak Guidónak, mert a rendes nevem, amely Gyula, nem alkalmas a celebségre. Szépen horgolok, minden falvédőt én csináltam itthon, azzal fogok jelentkezni. Máshoz nem értek. Ez ugyan nem hangzik rosszul, véleményekben dúskáló Albán Úr, csakhogy igazság szerint a lelkem izzó mélyén nem nagyon hiszek ebben a celebes dologban, mert szerintem a horgolás senkit sem érdekel, engem sem, nagyon unom, hiszen már több falvédőm van, mint falam. Úgyhogy még reménykedem egy kis ideig a baloldalban, hogy hátha mégis feltámad valahogy. A kommunikációval van baj, nagyon ügyesen tetszett mondani, drága Albán Úr. Rosszul nevezünk el mindent. Például, ki kellene mondani, hogy ez, amit a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr vezet, a Kudarckormány. Tessék? Guidó, ha szabad kérnem, aranyos Albán Úr, le akarok szokni erről a Gyula névről. Pedig Kudarckormány, ezt kellene mondani, higgye el, és ne ordítson ilyen megveszekedetten. Ezt rögtön megértenék a népek, beugrana nekik, hogy a mindenit, hát tényleg, hiszen ezt is elrontották, meg azt is, amazt meg csak azért nem, mert nem jutott eszükbe belefogni. Már itt rájönnének, hogy igazat mondunk, ami önmagában nagy eredmény lenne. Nyíltan kell beszélni. Igen, kedves emberek, mi vagyunk a Kudarckormány, de a Fidesznek nincs programja, nekünk viszont van nyolc darab, és próbáltuk is megcsinálni mind a nyolcat, de menet közben kiderült, hogy igazából nem volt jó egyik sem, ezért abbahagytuk őket, és most erősen gondolkozunk az igazin, a kilencediken, bár legbelül tartunk tőle, hogy az is marhaság lesz, mert ha tudnánk rendes programot csinálni, akkor már az első jó lett volna. Ez van. Kudarckormány vagyunk, de csak miattunk köszönhető, hogy nem az Orbán Viktor kormányozik, ami sorscsapás lenne, hiszen ő uszítva ássa az árkot, amin majd leúszik a lopott pénzekkel megtömött korona. Ne legyen félreértés, mi önöket védjük, igen tisztelt választók, mert amíg mi ülünk a székben, addig nem fér bele másnak a feneke. Erre futja az erőnkből, amit pluszban tetéz a világválság és az ellenzék. Valahogy így kellene mondani, jelentős Albán Úr, nem képzelegni, hogy beindultunk meg reformok. Higgye el, a népek hajlanak az őszinte szóra, ami ráadásul egybevág a mindennapok tapasztalataival. Tudom, hogy nem túl vidám stratégia, de legalább igaz. Félek ugyanis nagyon a következő választásoktól, amelyen az Orbán Viktor a hason fekvő szocialistákra ráteríti az Árpád-sávos szőnyeget, és azon vonul be a Parlamentbe. Nem sok idő van már addig, és ha ez a mostani program, a kilencedik, nem sikerül, és miért sikerülne, nem igaz, józan kis Albán Úr?, akkor már alig marad idő, legfeljebb egy tizedik, meg talán nagyon sietve egy tizenegyedik kormányprogram fér bele az időbe, és jön vissza az Orbán Viktor, akinek ráadásul nincs is programja, ami felháborító, aranyos Albán Úr, nem is tudom, mit képzel ez a gazember.

Lejegyezte: Csermely Péter 

Család

2009. január 23. 00:00

 

Csermely Péter
Végre a fején találta a szöget a Kormány, drága, áhítatos Albán Úr, ami, valljuk meg, nem csekélység, mert ugyanis az elmúlt években összeverték a szög körül az asztalt, a padlót, de még egymást is a kalapáccsal, csak azt a szöget nem sikerült eltalálni sehogyan sem. De most igen, keményen beverték. Bizony, a családias pótlékot azonnal meg kell fosztani az emberektől. Kérem, méznél édesebb Albán Úr, nekem például nincsen gyerekem, és ráadásul én sem vagyok gyereke senkinek. Tehát az én rovásaimra ne osztogassák azt a pénzt a sok léhűtőnek, aki kitalálja, hogy ő majd gyereket nevel, meg játszik vele, s mindezt az én költségemre. A gyerek, az egy drága passzió, és ha valaki arra vágyik, hogy legyen neki egy, vagy pláne több is, és mindenáron prüntyögni akar a kis buta, vörös arcukba, akkor tessék, nincs ennek semmi akadálya, de én ezt nem kívánom szponzorálni, mert ugyebár, ez tőlem jön el, az a pénz. Vagy esetleg, ha már szponzornak kell lennem, akkor legalább a sok családos tolvaj hordjon egyforma fehér inget, és a hátára legyen felírva, hogy Talaj. A Talaj az én nevem ugyanis, és így reklám lehetne belőle, mint a többi más szponzorból. Ez persze csak egy kitérő volt, de nem erről van szó. Hanem arról, hogy a Kormány vegye el a családos pótlékot a sok pazarló családtól, és azonnal ossza szét az egyedül élőek között, azonnali tizenharmadik havi kárpótlásként visszamenőleg. Én garantálom, hogy nem fogom elszórni a pénzt méregdrága pelenkára, amit másnap ki is lehet dobni, az eszem megáll, de tényleg!, meg játékokra, amik elvesznek, és képes könyvekre, amikben rímelő hülyeségeket olvasni. Én ugyan nem. Viszont vennék egy poharat, mert az eddigi leesett, és eltört, én meg azóta egy földbe ásott apró gödörből próbálok inni, mérsékelt sikerrel. Tehát itt már lehetne spórolni, mert az egy pohár nem olyan drága, mint a sok gyerek. És másik spórolást is tudok a Kormánynak, aranyos Albán Úr, ami ráadásul jól is jönne a baloldali eszme számára. Nagyon egyszerű, be kell zárni az ügyészséget, de gyorsan, mielőtt ki tudja, mi lesz a vége. Ez már arcátlanság, galambszelídségű Albán Úr, hogy egész szocialista frakciókat gyanúsítanak meg, az SZDSZ-es részt nem bánom, felőlem az összeset ledobhatják a Gulágról, mint a régi görögök a rossz gyereket, de hogy egy ilyen közpénzű hatóság azon töpreng naphosszat, hogy melyik baloldali embert, vagy most már egész csoportot tartóztasson le, azért ez több a soknál, tiszta rendőrállam lettünk, ezért kellene a választáson győznie a baloldalnak, hogy ne így legyen. Itt vergődünk az Orbán Viktor kegyetlen markában, és nem látom a kiutat. Valakinek el kellene mondania az Orbánnak, hogy ő tulajdonképpen veszített a választásokon, de szép éjszaka volt, bíborban született Albán Úr, ma is könny szökik a szemembe, ha reája gondolok, ahogy ácsorgott ott az Orbán Viktor lógó orral, meg maga köré csődített mindenkit, hogy hátha majd ő nem látszódik, de mi azért láttuk, ragasztottam is egy csíkot a tévére, oda, ahol állt, ma is ott van, sokszor megnézem. Csakhogy úgy viselkedik, mint aki győzött, na, ez a baj. Meg is látszik, drága Albán Úr, sorban hurcolják el a baloldalt, megint a Horthy-korszakban élünk, tessék, milyen igazunk volt, amikor évekig emiatt aggódtunk.

Lejegyezte: Csermely Péter

Nyom

2009. január 16. 00:00

 

Csermely Péter
Mindent elborítanak bennünket a Fideszes jellemző történetek, hálatelt Albán Úr. Valamelyik nap hallgatom a rádiót, és azt hallom belőle, hogy most következik bizonyos Schubert nevű ember műve, az a címe, hogy Befejezetlen Szimfónia. Egyrészt azonnal kikapcsoltam, mert nem bírom ezeket a mai nyekergéseket meg az ugrálást a füstben. De. Utána jutott eszembe, hogy ez is mekkora egy Fideszes történet. Hogy be sem fejezi a zenét az úgynevezett Művész Úr, hanem lead valamit félkészen, aztán tartja a markát. Az ilyenek miatt jutottunk ide. Ezen az alapon, drága Albán Úr, nekem is van muzsikai művem, az a címe, hogy Belekezdetlen Szimfónia, ide kérem a pénzt, a jó sokat. Nahát. De persze én nem vagyok Fideszes, hogy ilyet cselekedjek. Az egészből tehát anynyi a végső tanulság, hogy pénzre van szükségem, de becsületes munkával szeretnék hozzájutni, legalábbis így, elvileg. Ami pénz eddig nekem jutott, az ma már nem elég a dolgokra, amelyek kellenek. Nem kell itt nagy költségekre gondolni, aranyos Albán Úr, étel, gyógyszerek meg még néhány ilyesmi, de tény, hogy már minden drágább. Viszont rengeteg pénz van odakint a világban, és közülük néhányra le fogok csapni. Elárulom magának, hórihorgas Albán Úr, hogy nyomravezető leszek. Kérem, ebben a szakmában röpködnek a milliók, néhány hónap leforgása, és teljesen új alapokra fogok kerülni. Az a lényeg, hogy történik egy bűneset, amit a rendőrség nem tud elfogni, mert éppen nácikra vadászik, és akkor azt mondják, hogy jöjjenek a civilek, és amelyik szerencsés civil megmondja, hogy mi történt, az kap ennyit meg ennyit. Ez kell nekem, mert van időm, és sokat gondolkodom is különböző dolgokon. Oda fogok menni a helyszínre, körülnézek, beszélek mindenkivel, aki ott van, aztán hazajövök, logika révén megtalálom a bűnözőt, aztán megyek a pénzért. Jó esetben egy nap alatt akár két ügyben is nyomra tudok vezetni, de először legyen csak hetente egy. Itt van például ez a szörnyű csepeli gyilkosság, amit már az elején elrontott a rendőrség, mert elfogták a tettest. Ötmillió forint volt a nyomravezetés ára, és én el akarom kérni ezt a pénzt. Mert ugyanis rossz embert fogtak el. Az ugyanis nem lehet, hogy két MSZP-s ember közül az egyik csak úgy lelöveti a másikat, valami elszámolás miatt. Ez ellentétben áll mindazzal, amit én a baloldali politikáról hiszek. Gyanús az egész történet. Valójában az történt, hogy a két szocialista politikus azt egyeztette, hogy miként lehet hatékonyan pályázni különböző öszszegekre, a csepeli kerület és az ott élők igazságos jövője érdekében, amikor valaki berontott, és mészárolni kezdett. Minden erre utal egyébként, legalábbis az én véleményem szerint. Továbbá teljesen egyértelmű, hogy honnan jött az a valaki, mert egy olyan szervezet van, aki mindent megtesz avégett, hogy semmi ne sikerüljön ebben az országban, jelen esetben Csepelen. És ez a Fidesz. Onnan jött a tettes, már csak azért is, mert ez szépen egybevág azzal, amit egyébként a Fideszről gondolni szoktam. Most nézzük azt, hogy berontott, vizsgáljuk meg. Berontott. Tehát nagy lendülettel érkezett, pedig este volt és hideg, logikus tehát, hogy végig szaladt, amíg oda nem ért. A szaladás viszont fárasztó, nem lehet sokáig bírni. Úgyhogy az a Fideszes a gyilkos, aki a legközelebb lakik a tett színhelyéhez. És kész, innentől csak meg kell nézni a címeket. Én meg vehetek végre valamit vacsorára, az ötmillióból.

Lejegyezte: Csermely Péter

Ukrán

2009. január 9. 20:54

 

Csermely Péter
Úgy fordult a kocka, drága, érctorkú Albán Úr, hogy rémesen hideg lett itthon, ezért borzongok, de megmondom magának őszintén, hogy igazságosan modern öntudattal teszem én ezt a fázást. Ahogy jöttek a hírek, hogy van elég gáz a fűtési fogyasztás céljára, én azonnal kikapcsoltam mindent a lakásban, még a szekrényajtó gombját is takarékra állítottam, hogy ne fogyaszszak véletlenül többet az elváratosnál. Dehogy aggódok, tudom én, hogy évekre elég a gázból kiépített készletünk, főképpen azért, mert a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr okosan előre látta mindezt, és rengeteg gázt tett el tartalékba, egyébként ebből is látszik a különbség, harmatgyöngyházgyengéd Albán Úr, mert az Orbán Viktor nyilván örömtüzeket égetett volna a gázból, ha megbukott volna ősszel a Kormány, és akkor most aztán egy darabka sem lenne belőle, de szerencsére csalatkoznia kellett a tolvaj, gonosz disznajának. Tehát nem szükségből spórolok én, hanem ha mégis, esetleg, izé, tehát ha mégsem annyira sok pótgáz lenne, mint a Gyurcsány Ferenc Úr mondotta volt, akkor én legalább ne tetézzem a bajt. Mert ugye, lássuk be, aranyos Albán Úr, hogy előfordult már, hogy a Miniszterelnök Úr olyan szenvedélyesen harsogta az igaz beszédet, hogy közben valójában tévedett, talán a túlzásba vitt szenvedély miatt. Van gáz, meg lesz is, mert a derék oroszok nem hagynak minket cserben. Az ukrajnásokért viszont nem tenném tűzbe a kezem, igaz, most nem is tudnám, ugyebár, drága Albán Úr, valahogy én úgy vagyok huzalozva, hogy ezektől a narancssárgában politizáló népektől összerándulok, a Fidesz példája miatt persze. A sok gazember elzárta a csövet, amin az orosz küldemény száguldott felénk. Hát igen. Megnéztem a térképen, tényleg úgy áll a dolog, hogy amott vannak az oroszok, emitt meg mi, és közöttünk terjed el az Ukrajna. Régen nem így volt, de mondom is én már jó ideje, hogy az egész rendszeres változást csak az egyszerű népek bosszantására találta ki valaki, aztán most meg röhög a markába, hogy iderakta ezt az Ukrajnát a gáz útjába. Kérdés persze, hogy mit lehetne tenni. Én nem értek hozzá, de úgy gondolom, hogy úgy néz ki a helyzet, hogy jön errefelé a cső, és a tolvaj ukrán valahol odamegy, és elzárja benne a gázt, hogy törne le a keze annak a trógernek. Látszik, hogy arrafelé nincsen rendőrség, mert ez számomra amúgy bűncselekményi kategória, elakasztani a mások küldeményét. Úgyhogy azt kellene csinálni, hogy ilyen nagy markolókkal megemelni a csövet egész végig, jó magasra, és alátámasztani gerendákkal, hogy ott maradjon. És ha megy az ukrán, hogy elzárja, akkor nem fogja elérni a csapot, mert jó sokkal lesz a kézmagassága fölött. Ilyesmit kellene tenni, maradandó Albán Úr, vagy, ami egyébként még egyszerűbb, hogy teherautókkal áthozni Magyarországra a gázt, aztán a csövet otthagyni az ukrán bandának, hogy nézegessék, meg furulyázzanak benne, ha olyan a kedvük. Hát ilyen ötletekkel melegítem magamat, de lehet, hogy estére azért bekapcsolom a fűtést, hogy meglegyen a lakásban a megszokott, jó kis 32 fok, mert pillanatnyilag már annyira fázom, hogy huhukkolnom kell a körmeimet a hideg ellenében. Ezért aztán le is teszem, drága Albán Úr, kívánok magának jó sok hőmérsékletet.

Lejegyezte: Csermely Péter