2010. 04. 22. Szerző: Verspatikus
Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
versben mondom, hogy jobban megjegyezd.Szívedbevésem és füledberágom:
rossz volt embernek lenned a világon.E korban, melynek mérlege hamis,
s megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.Délben az ember megkisértetett,
az éjben sírtak a kisértetek.Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
de a gyilkost megint hősnek nevezték.A férfi vért ivott s a nő velőt,
künt a költő bőgött a bolt előtt.Halottra adtak selymet és brokátot,
az élő rongyos volt és vért okádott.Virággal hintették a síri vermet,
az élő künt a hó alatt didergett.Hangos szóval esküdtek a koporsón,
az élő halkan jajgatott a borsón.Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,De szembeköpte mesterét a hitvány
piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
a ringyók cifra rongya szállt a szélben,de a legszebb és a legékesebb
szemétdombon rohadt el, mint az eb.Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.Tedd most szívedbe és füledbe el -
az értelmét majd megtudod, ha kell.Méné, tekel – ha érted, vagy nem érted,
jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.Egykoron sötétben elmondott dalom,
mint lángírás, világít a falon.Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
de élni fognak, hogyha én nem élek.
S lesznek, ha nem leszek.
