Ezt hogymagyarázom ki... |
Gyurcsány Ferenc, és más magyar nagyvállalkozók csaknem 900 milliárd (!!!) forint értékű befeketetésről állapodtak meg tavaly Indonéziában. A példátlan mértékű megaberuházás fedezete nem tisztázott, mint ahogy az sem, miért hallgatott mélyen a hazai sajtó a rendszerváltás utáni legnagyobb magyar tőkekihelyezésről? Még 2005-ben történt, hogy a tornyosuló államadósság és a közben elmaradó kifizetések kapcsán az ellenzék először tette föl a kérdést: hol a pénz? A Gyurcsány kormány azóta sem tud elszámolni nagyjából 900-1000 milliárd forinttal. Erről számos elemzés is napvilágot látott már azóta, a legátfogóbbal talán a Heti Válasz hasábjain találkoztam. Azóta már túl vagyunk egy választáson, és egy megszorító csomag bejelentésén. A csomag költségvetésében további 500 milliárd forint bukkan föl, melyről Veres János pénzügyminiszter egyszerűen nem hajlandó elárulni, hogy mire kívánják költeni. Ilyet csak nyílt diktatúrában enged meg magának egy politikus, de hát mi már csak egy ilyen országban élünk.
Jelentem alássan, 900 milliárd forint megvan. Igaz, nem Magyarországon, hanem a világ egy távoli sarkában, Indonéziában. A közlemények szerint magyar befektetők pénzéről van szó, ám ha jobban megnézzük, az eset körülményei felettébb érdekesek. Az összeg nagysága, a körülötte folyó titkolózás, mellébeszélés, valamint önmagában az, hogy Indonéziáról van szó már gyanússá teszik az ügyet. Nagyon valószínű, hogy az adófizetők pénzének elsikkasztása folyt és talán most is folyik. De lássuk miről is van szó:
Egy cikk a Jakarta Post-ból Egy rendkívül érdekes
múlt évi tudósításra akadt 2006 márciusában egy barátom Indonézia egyik legnagyobb napilapjában Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy mibe nyúlt. A cikk arról számol be, hogy magyar befektetők 2005 júliusában 4 milliárd dollárt, azaz 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy erről szóló előzetes megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor a magyar befektetők képviselőin kívül jelen voltak még Gyurcsány Ferenc és Kóka János. A hírt ugyanezzel az összeggel
közli le Indonézia másik nagy napilapja, a Kompas is, csak ők bahasa (indonéz) nyelven.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a "milliárd" szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi, ráadásul az eredeti cikkben szó van milliókról is, tehát kizárt az elírás. Az anyanyelvi hír is úgy szól, hogy "Hongaria Tanam
4 Miliar Dollar AS di Indonesia", márpedig a bahasa nyelvben a milliót "juta"-nak mondják.
A
Jakarta Post tudósítója írja, hogy miközben a Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az indonéz elnököt, Dél-Szumátra kormányzója, a következőképpen tájékozatja a Jakarta Post munkatársát:
"Ez a
4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentős gazdasági tevékenységét illetően. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat."
Ha 4 millióról lett volna szó akkor nem megy ki egy rakás magyar befektető, kormánytagok meg aztán pláne nem, és azt semmiképp nem nevezte volna a kormányzó "áttörésnek". Egyébként ugyanabban a cikkben említést tesznek milliókról is, amikor arról tájékoztatnak, hogy amúgy a magyar kormány 25 millió dolláros "soft loan-t" (kedvezményes kamatozású kölcsönt) adott autópálya építésre az Indonéz államnak. Gyurcsány miniszterelnök ezen felül informatikai termékeket és szolgáltatásokat ajánlott fel, valamint katonai felszerelést. Ez utóbbira még visszatérek.
A cikk konkrétan is megemlíti, hogy a magyar befektetők egy 20 milliárd tonna kapacitású új bányát nyitnak, amire egy 4000 MegaWattos (ez nagyjából ötszöröse a Gyöngyösvisontán található Mátrai erőműnek) széntüzelésű erőművet építenek a térségben, és kiépítik a hozzá tartozó vasútvonalakat is. Ez egy minimum 1 milliárdos projekt, ami 4 millió dollárból aligha lehetséges. Az összeg fennmaradó 3 milliárd USD-s részéről a cikkben nem tesznek említést.
Mi történhetett?A honvedelem.hu - ról (pontosabban az Új Honvédségi Szemle c. lapból)
megtudhatjuk, hogy a legtöbbet a magyarok a Kárpát-Balkán régióban fektettek be:
"Ezek közül Horvátországba irányult a legnagyobb mennyiségben magyar tőke, közel 1 milliárd dollár értékben, amivel szomszédunkban a negyedik legnagyobb befektetők vagyunk. A sort Szlovákia követi 785 millió dollárral, ami ott a hatodik helyre „elég”, majd Macedóniában a Matáv 620 millió dolláros befektetésével az első, Bulgáriában 466 millió dollárral kilencedik, végül Romániában 347 milliós beruházással tizenkettedik hazánk."
Amint az látszik a régióban az összes befektetés nem éri el a 4 milliárd dollárt. Kicsi az esélye, hogy valakiknek hirtelen több pénze legyen mint a magyar érdekszféra összes eddigi befektetése együttvéve, és mindannyian egyszerre tolongjanak azért, hogy pont Indonéziában fektethessenek be. Márpedig én hiszek az ottani sajtónak a 4 milliárdot illetően. Ha pedig valóban tiszta az ügy, miért titkolóznak? Miért hallgatott róla magyar média? Hiszen egy ekkora befektetéssel bizonyítani lehetett volna még a választások előtt, hogy a pannon puma bizony tényleg ugrik! Ha a saját pénzük lett volna, minden kétséget kizáróan így is tettek volna.
Van még jó néhány gyanús részlet az ügyben.
2005 elején Gyurcsányék nagylelkűen átutaltak 4 millió dollárt az indonéz kormánynak, azzal a címkével, hogy a cunami áldozatainak szánják. (sajnos erről nem találtam linket a neten, az információ az írott sajtóból származik.) Emlékezetes, hogy szinte
ezzel egyidőben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány. 2005 július végén aztán ismét beállítanak Indonéziába immáron 4 milliárd dollár befektetés ígéretével és 25 millió dollár kedvezményes kölcsönnel, melyről az a hivatalos közlemény, hogy autópálya építésre adják.
A 4 millió cunamis dollár mögött inkább gazdasági számítást látok, az is lehet, hogy az összegből egy árva egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió USD (5.5 milliárd forint) pedig nevetségesen kevés ahhoz, hogy autópályát építsenek belőle. 3 km-nél hosszabbra ebből az összegből egészen egyszerűen nem futja. Mi lehetett az összeg valódi rendeltetése?
Valamilyen befektetés egyébként valóban lehetett. Az erőmű része legalábbis. De honnan származott a rá való pénz? És mi van a fennmaradó legkevesebb 3 milliárd dollárral?
Befektetés?! Már önmagában az is feltűnő, hogy a televíziós és rádiós hírekben egy szó sem hangzott el a kormány és az üzletemberek indonéziai útjáról. Ha ez valóban egy befektetés lett volna, akkor a hallgatás felettébb különös, hisz egy ekkora összegű tőkekihelyezés már nemzetközi viszonylatban is jelentősnek számít. Tekintve, hogy az ehhez képest törpe összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy időben, ha ez tényleg csak befektetés lett volna, folyton azt hallhattuk volna a médiából, hogy milyen ügyesek ezek a Gyurcsányék. Ezzel szemben itt csak elhallgatással találkozunk, és egymásnak ellentmondó számokkal.
A magyarorszag.hu 2005. júli 27-i hírcsomagjában
ezt olvashatjuk:"Kóka János értékelte a Vietnamban, Szingapúrban és Indonéziában tett magyar látogatás külgazdasági eredményeit. Elmondta, összességében 200 milliárd forint értékű projektekről sikerült megállapodást kötni"Nagyon jó lenne tudni, hogy akkor most ki hazudik? Az indonéz kormánytisztviselők, és az ország két legnagyobb újságja, vagy Kóka János? Mert ugye nem mindegy, hogy összességében 200 milliárd, vagy 880 milliárd csak Indonéziában. A cikkből legalább kiderült, hogy a magyar befektetők szám szerint 18-an voltak.
Ezen kívül mindössze egyetlen helyen, az fn.hu-n
tesznek említést az ügyről, ott viszont egy még ennél is kisebb összeg szerepel. Mindössze 350 millió dollár (77 milliárd forint) 4 milliárd helyett.
A számok itt már kezdenek zavarossá válni. Ha Kóka János azt mondta, hogy 200 milliárd forint volt, akkor mi az a 77 milliárd forint? Vagy 200 millió dollárt akart mondani? Várhatóan majd ezzel fognak magyarázkodni. Elfelejtették, mint Medgyessy Péter a balatoni luxusnyaralóját.
Az fn.hu cikkében felmerül
Diagon Kft. neve. A cég ügyvezetője az a
Kern József, aki
Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a
Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat működteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak, a kiskunhalasi eladását végül 2001-ben Mikola István meghiúsította. A vagy.hu-n találtam
egy írást, melyből kiderül, hogy "Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekből álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára." A cikk írója többet erről az útról nem tesz említést, ellenben ugyanott egy másik cikkből azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József.
A végül napvilágot látott hírek a dolgot mindenhol befektetésként tálalják.
Indonéziát ismerve ezt felettébb furcsállom. Ismeretes, hogy az országban fegyveres bandák garázdálkodnak és szeparatista mozgalmak robbantgatnak. 8 éve még mindennaposak voltak a pogromok a Kínaiakkal szemben, és az iszlámizmus egyre nagyobb teret hódít arrafelé. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják.
Indonézia mind politikai, vallási, de közbiztonsági és katonapolitikai szempontból is zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban kívánnak befektetni, joggal feltételezhető, hogy nem egészen legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy hogy a vezetőik félnótásak.
Indonézia a környéken közismert agresszornak is számít, lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érő polgárháborújában pedig csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tűzszünetet tartottak egy rövid időre.
Hát ennek az országnak kínált katonai felszerelést Gyurcsány Ferenc a Jakarta Post tudósítása szerint.Elviekben, és papíron Indonéziában a magyar befektetők pénze van, de inkább úgy néz ki, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével megszabadították az államkasszát közel 900 milliárd forinttól.
Ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be egy ekkora ilyen összeget egy totálisan zűrös országban, főleg, amikor annak a pénznek itthon is ezerszer meg lenne a helye. És nem utolsó sorban pontosan ez az az összeg, amivel nem tudnak azóta sem elszámolni. Amikor megkérdik tőlük, hogy hol a pénz, akkor vagy nem válaszolnak, vagy a legtöbb ami kitelik tőlük, az a cinikus hanta. Gondolok itt az olyan és hasonló válaszokra, amit Gyurcsány mondott Orbán Viktornak a pénzt kereső kérdésére, miszerint
"a pénz az autópályákban, a vidékfejlesztésben, az egészségügyben, a nyugdíjakban van..." Egyébként állampénzek befektetési célzatú magánfelhasználására máskor is volt már példa. Emlékezzünk pl. az úgynevezett "bankbotrányra", amikor az Állami Autópálya Kezelő Rt.-ből kiemelt
16 milliárd forintból akarták valakik (akik sosem lettek felelősségre vonva, de még csak megnevezve sem) felvásárolni a
Pannonplast részvényeit. A későbbi vizsgálóbizottság által kiadott jelentéstervezet pontosan megmutatja, hogy milyen kifinomult módszerekkel dogoztak a szocialisták.
Amíg elfogadható magyarázatot és tételes kimutatást nem kapunk a fentiekről, addig gyanú alatt áll a szocialisták miniszterelnöke,
Kóka János, és minden stróman, aki érintett az kérdésben.
Vagy megvárjuk, míg ez is elévül, mint a
Nomentana ügy?
A fentiekből kiindulva érdemes még újragondolni bizonyos dolgokat. Pl., hogy
mi motiválta Gyurcsányékat 2006 május végén, hogy elengedjék Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát, ami majdnem kiteszi Debrecen egész éves költségvetését, mikor már mindenki előtt világos volt, hogy milyen helyzetbe hozták az ország büdzséjét. Hová lett továbbá
a repülőtér elkótyavetyélésért kapott közel 500 milliárd forint 2005 decembere óta? Annyit tudunk, hogy nem az államadósság törlesztésére fordították. Csak nem az is valami "befektetésre" ment el? És mi volna ha Gyurcsány még pókerezni is szeretne?
Az ebben a cikkben olvasható információk 2006 tavaszán már megjárták a Fideszt, a Magyar Nemzetet, majd a választások után a HírTV-t is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem kapott nyilvánosságot. A média részéről ez érthető, hiszen az oknyomozó újságírást a médiatörvény teljesen ellehetetlenítette. A Fidesz prominensei részéről azonban nem világos, hogy annak ellenére, hogy már a 2006-os országgyűlési választások előtt el lett juttatva hozzájuk az anyag, miért nem kezdtek vele semmit sem. 2006 nyarán végül elértem, hogy egy Fideszes parlamenti képviselő ősszel, amikor már mindenki jelen van és a média is figyel, interpellálni akart az ügyben. A média és a politika csak ennyire volt képes eddig. Közben azonban valamilyen áttételes módon az alapinformáció eljutott a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőségéhez, akik augusztus 24-én kiadtak egy közleményt a témában. Ha már így alakult, nem titkolózom tovább.
Források:Az eredeti Jakarta Post cikk másolata az Investment Indonesia Online-on:
http://www.bkpm.go.id/bkpm/news.php?mode=baca&info_id=1440
Ez a cikk forrásként a Reuterst említi meg, de a Reutersnél hiába kerestem:
http://www.xpatloop.com/news.php?id=6976
Indonézia Kuala Lumpuri (Malajzia) nagykövetségénél is olvashatunk róla:
http://www.kbrikl.org.my/economy/news.html
Az eredeti hír másolata más hírekkel egybegyűjtve:
http://www.kjridubai.ae/berita%20juli.htm
z fn.hu-n nem stimmel az összeg, viszont felmerül az egyik cég neve, a Diagon Kft-jé, melynek nem csak a tevékenységi köre de a gazdagodása is úgymond érdekes.
http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=103325
Egy szemfüles magyar bloggernek már akkor szemet szúrt a dolog, csak azt nem értem, hogy miért nem küldte el az infót valamelyik újságnak, vagy ellenzéki pártnak. Vagy ő is úgy járt, mint én?
http://pocakos.blogspot.com/2005/07/ngy-millird-us-dollr.html
A magyarorszag.hu hírcsomagjába rejtve Kóka 200 milliárdról nyilatkozik:
http://www.magyarorszag.hu/hirek/gazdasag/szovivoi20050727.html
Nibiru(nibiru.hu)
