Visszanéző: 2009. Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.

Feljelentés hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában Dátum: 2009. February 23. Monday, 09:31 Rovat: Belföld ... az Alkotmány 2.§. (3) bekezdése. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Országos Rendõr-fõkapitányság Dr. Bencze József r. altábornagy részére 1139 Budapest, Teve u. 4-6. Postacím: 1903 Budapest, Pf.: 314/15 Tel: 36 1 443-5500 Email: orfkvezeto@orfk.police.hu Web: www.police.hu   Tárgy: Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában. Tisztelt Fõkapitány Úr! Feljelentést kívánunk tenni ismeretlen tettesek ellen az állami vagyonnal kapcsolatos hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, népirtás és hazaárulás tárgyában. Feljelentésünk jogszerûségére vonatkozó törvényi elõírásokat kiemelten jeleztük. Tesszük mindezt az Alkotmány „57. § (5) bekezdése alapján: „ A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” I. Hivatali visszaélés, hûtlen és hanyag kezelés vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. 10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. 20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hivatali visszaélés 225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlen kezelés 319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hûtlen kezelést követ el. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz. (3) A büntetés bûntett miatt a) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt, b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz. Hanyag kezelés 320. §  (1) Akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. (2) A büntetés három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz. Indokolás A Napi Gazdaság Online 2009. január 22-i számából , a „Privatizáció - több volt a leves mint a hús” (http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=394333) címû írásából értesülhettünk arról, hogy a kormány elkészítette a privatizációs idõszakot lezáró jelentését. A cikk kivonatosan közli a fõbb adatokat, amelybõl az alábbi részt emeljük ki: „Tizenhét év alatt 2952 milliárd forintnyi vagyonhasznosítási és privatizációs bevétele keletkezett az államnak, ezzel szemben 1370 milliárd forintnyi ráfordítás áll, ami a bevételek 46 százaléka. …1615 vállalatból mindösszesen 139 mûködõ cég marad állami tulajdonban 2007 végére.” A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. Kérjük a Tisztelt Hatóságot, hogy a kormány által kiadott privatizációs jelentésében foglaltakból kiindulva vizsgálja ki, -          hogy a privatizáció kezdetétõl – 1980-as évek végétõl – az állam illetve az azt irányító szervek és felelõs vezetõi kellõ gondossággal jártak-e el, -          hogy a rendszerváltáskor az elsõ szabadon választott országgyûlés és kormánya mennyi állami vagyon felett rendelkezett, és könyv szerinti értékben ez hány milliárd forintot tett ki, -          hogy az eladott 1476 cég valós értéke és a privatizációs szerzõdésben rögzített összeg valós értéket fejezett-e ki, és ezen összegek befolytak-e az államkincstárba, -          hogy a privatizációs szerzõdésekbe foglalt feltételeket a szerzõdõ felek maradéktalanul teljesítették-e, -          hogy a privatizáció lebonyolításáért felelõs szervezetek vezetõi és a Felügyelõ Bizottság tagjai kellõ gondossággal jártak-e el döntéseik során, -          kérjük kivizsgálni, hogy a bankok részére juttatott konszolidációs milliárdok ellentételezéseként milyen kötelezettséget vállaltak a bankok, avagy a magyar állam részérõl ajándékba kapták-e mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, -          végsõ soron kérjük kivizsgálni, hogy a privatizáció és a bankkonszolidáció során érte-e kár a magyar társadalmat, ha igen, milyen mértékben, hogy kik és mennyiben felelõsek az esetleges károkozásért? Megítélésünk szerint a lefolytatott privatizáció  jelentõs kárt okozott  hazánknak, ami  nem elhanyagolható mértékben szûkítette mind gazdasági, mind politikai függetlenségünket, a magyar nép életfeltételeit, fennmaradását, nem csak a mi korosztályunkat, hanem az elkövetkezõ nemzedékekét is. Mint szülõk felelõsséggel tartozunk gyermekeink jövõjéért. E felelõsségünk tudatában tartottuk kötelességünknek megtenni feljelentésünket. Alkotmányjogi érvelés: Megítélésünk szerint az Alkotmány „57. § (5) lehetõséget biztosít arra, hogy jogorvoslattal élhessünk akár a magyar kormánnyal, akár az országgyûléssel, a törvényhozással szemben is, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy az adott intézmény vagy személyek nem a köz érdekében /20. § (2)/ folytatták tevékenységüket. Amennyiben bármely intézményrõl, vagy személyrõl bebizonyosodik, hogy közéleti tevékenységének következtében sérül a köz érdeke úgy a politikusi felelõsségen túl (nem választják újra) a büntethetõség lehetõségének is meg kell lennie, mivel a jog, a kötelesség, a felelõsség és a számon kérhetõség csak együtt értelmezhetõ. Ismereteink szerint egyetlen egy politikai párt vagy kormány sem kapott arra vonatkozóan választói felhatalmazást, hogy a nemzeti vagyont ily módon elprivatizálják, elkótyavetyéljék, hogy a jövõ generációnak életfeltételeit lerontsák. Amennyiben bármilyen alsóbb szintû jogszabály ennek a lehetõségét kizárja, úgy az nem tekinthetõ másnak, mint antidemokratikus és diktatórikus hatalmi megnyilvánulásnak, ami sérti az Alkotmány 2.§. (3) bekezdésébe foglalt „ellenállási jogot”. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Mivel a köztulajdon és a magántulajdon ugyan olyan védettséget élvez /9. § (1)/ és az állami tulajdon maga a nemzeti vagyon /10. § (1)/ ami köztulajdon, történeti szóhasználattal élve társadalmi tulajdon, így joggal elvárható a társadalom részérõl, hogy minden olyan intézmény és törvényalkotó kellõ gondossággal járjon el a társadalmi tulajdon kezelésével  kapcsolatosan és erre vonatkozó tevékenységérõl számon kérhetõ legyen. Büntetõ Törvénykönyv szerinti jogi érvelés: A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  II. Hazaárulás és hûtlenség vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hazaárulás 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével, követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlenség 145. §  Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig, háború idején öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A hazaárulásra és hûtlen kezelésre vonatkozó alkotmányos és Bûntetõ Törvénykönyvi elõírások kulcsszava a függetlenség, ami így definiálható röviden: Független állam az, amely „másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott.” Mindez feltételezi egy társadalom gazdasági és politikai önrendelkezési jogának meglétét. Az önrendelkezés egy állam esetében - még ha piacgazdaságról beszélünk is -  szükségessé tesz bizonyos stratégiai ágazatok feletti alanyi jogon történõ döntési kompetenciát, illetve tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amelyek átruházása idegen állam, vagy gazdasági szervezet részére gyengíti, végsõ esetben felszámolja az állam, a társadalom önállóságát, függetlenségét. Megítélésünk szerint az elõzõ rendszerhez képest is súlyosan sérült Magyarország népének szabadsága, hatalmi, döntéshozói képessége, illetve az ország függetlensége. Egy állam esetében alanyi jogosultságnak és kötelezettségnek minõsül a pénzrendszer, a pénzkibocsátás feletti jog, a nemzetgazdaság irányítása, a szociális és egészségügyi ellátás biztosítása. Megítélésünk szerint a Magyar Köztársaság elveszítette irányítói és döntési önállóságát: -          pénzrendszerünk és a pénzkibocsátásunk felett, -          a nemzetgazdaság, a kereskedelem és az értéktermelõ ágazatok felett, -          a stratégiai ágazatok úgymint a közmûellátás, az energiaellátás felett, -          az egészségügyi ellátás és szociális biztonság felett, -          a Haza védelme felett, mindezek az állam alkotmányos kötelezettségeinek teljesíthetõségét kérdõjelezi meg. Magyarország függetlenségének biztosításának vonatkozásában súlyos problémaként jelentkezik az ország földterülete tulajdonjogának külföldi állampolgárok, gazdasági és pénzügyi szervezetek által  történõ megszerezhetõsége. Történelmileg igazolt, hogy akié a föld, azé az ország, de ehhez hozzátehetjük, hogy a pénzkibocsátás joga is.  Amennyiben a magyar föld nemzetidegen eltulajdonlása lehetõvé válik, úgy félõ, hogy a földdel kapcsolatos minden lényegi döntés idegen érdekeket fog szolgálni, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország csak virtuálisan fog létezni, õsi alkotmányos jogaink formálissá válnak, õslakossá válunk saját hazánkban és bennszülötti minõségünkben cselédekké válunk s legfeljebb arra szavazhatunk, hogy ez vagy az az idegen érdekeket kiszolgáló párt legyen a nemzetközi pénzoligarchiának a hazai rezidense. Mindezek okán tartjuk fontosnak feljelentésünk vizsgálata során a függetlenségünk tartalmi részének a tisztázását, ami nem csak politikai, hanem jogi kérdés is. Fenti állításaink igazolásaként a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adataira hívnánk fel a Tisztelt Hatóság figyelmét, vagy olyan gazdasági, pénzügyi szakértõk tanulmányaira, mint Csath Magdolna, Bogár László, Varga István, Drábik János, Tanka Endre vagy Ángyán József. Véleményünk szerint a magyar állam képtelen volna megvédeni hazánkat egy külsõ agresszióval szemben, legyen ez katonai vagy gazdasági. Amennyiben ez fennáll, az nem csak az állam alkotmányos kötelezettségének a megszegését jelenti, hanem azt is, hogy azok a hazai döntéshozók, akik ezt az állapotot elõidézték, azok valójában hazaárulást követtek el. Kérjük továbbá kivizsgálni a rendszerváltás során hozott törvények statisztikailag is igazolt romboló gazdasági, társadalmi hatását (népességfogyás, termelésvisszaesés, munkahelyek, ipari ágazatok megszûnése, hajléktalanság, morális válság), hogy a kialakult társadalmi folyamatok mennyiben támasztják alá a hazaárulás, a népirtás törvényi  tényállását, hogy a politikai felelõsség mellett kik felelõsek mindezért. III. Népirtás vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket 6.§. (3) A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. Az alkotmány ezen paragrafusa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon; tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghõbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben félelemtõl és nyomortól megszabadult emberi lények szabadon hallathatják szavukat és meggyõzõdésüket; tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ megoldásként a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön; tekintettel arra, hogy az alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvetõ emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nõk egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elõsegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását; Tekintettel arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttmûködve biztosítják az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok általános és tényleges tiszteletben tartásának elõmozdítását; tekintettel arra, hogy az e jogok és szabadságjogok mibenlétében való közös egyetértés igen nagy jelentõségû az említett kötelezettség maradéktalan teljesítése szempontjából, a Közgyûlés kinyilvánítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve - a jelen Nyilatkozat állandó szem elõtt tartásával - oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és érvényesítését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. „ 8. cikk Mindenkinek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvetõ jogokat sértõ eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 17. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közös tulajdona legyen. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 19. cikk Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen. 22. cikk A társadalom tagjaként mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz és annak biztosításához, hogy nemzeti erõfeszítéssel és nemzetközi együttmûködéssel, valamint az egyes államok szervezetével és erõforrásaival összhangban megvalósuljanak a méltóságához és a személyiségének szabad kibontakoztatásához nélkülözhetetlen gazdasági, szociális és kulturális jogok. 25. cikk (1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tõle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei. (2) Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben részesüljön. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Népirtás 155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából a) a csoport tagjait megöli, b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása, e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja, bûntettet követ el, és tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki népirtásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A népirtásra vonatkozó törvényi cikkely a részleges kiirtásra vonatkozó lépéseket azonos módon ítéli meg a teljes megsemmisítésre vonatkozó törekvéssel. Hazánk vonatkozásában közismert az a Világbank által készített tanulmány, amelyet Dr. Gidai Erzsébet közgazdász professzorasszony ismertetett a ’90-es évek elején, amelyben az áll, hogy Magyarország lakosságának 2025-re „optimálisan” 6-8 milliónak kéne lenni. Ez – véleményünk szerint – kimeríti a részleges népirtásra vonatkozó felbujtást és elõkészületet. Ez ellen egyetlen parlamenti párt sem emelte fel a szavát, hanem éppenséggel döntéseikkel ezt a folyamatot indították el. Mára a Magyarországon születettek lélekszáma tízmillió alá csökkent, a lakosság létszámának éves csökkenése meghaladja a harmincezer fõt, annak ellenére, hogy érzékelhetõ módon nõ a betelepültek száma. A betelepült vagy betelepített idegen nemzetiségû lakosság csak statisztikailag árnyalja a valós helyzetet.  Szeretnénk hangsúlyosan kifejezni, hogy ma már a népirtás nem koncentrációs táborokban folyik, vagy fegyveres eszközökkel, hanem gazdasági, pénzügyi, szociális és egészségügyi intézkedésekben testesül meg. Amennyiben feljelentésünk során a Tisztelt Eljáró Hatóság érdemben megvizsgálja ezen állításunkat, akkor az elmúlt idõszak szociális és egészségügyi döntéseinek várható hatásai egyértelmûvé teszik, hogy a Magyar Köztársaság kormánya saját népe ellen intézményesített módon és módszeresen követi el a népirtást.   Feljelentésünk I. és II. fejezetben foglaltak kimeríti a Btk. 155.§ (1) c) pontjára vonatkozó részt, a gazdasági és szociális életfeltételek tudatosan elõidézett  rombolásával  elkövetett népirtás elõkészületét, társadalmi bekövetkeztének elindítását, illetve beteljesülését. A genocídium elkövetésének vonatkozásában különös felelõsség terheli mindazon kormányokat és parlamenti képviselõket, akik döntéseikkel rombolták a magyar nép életfeltételeinek gazdasági, szociális alapjait, egészségügyi- és lelkiállapotának romlását. Megítélésünk szerint fokozott felelõsség terheli Gyurcsány Ferencet, a  jelenlegi miniszterelnököt, a jelenlegi helyzetért, a magyar népnek okozott lelki sérelmekért, amit „öszödi beszédével”, és legfõképp a 2004. december 5-i népszavazás során okozott, ami a külhoni magyarok kettõs állampolgárságáról és a korházak privatizációjáról szólt. Megítélésünk szerint egy hazáját és népét szeretõ és azért felelõsséget vállaló miniszterelnök nem kampányolhatott volna az anyaországtól elszakított magyar testvéreink magyar állampolgársága ellen, illetve a kórházak eladása mellett.  (Az MSZP székházban, 2004. november 30-án a kettõs állampolgárság és kórház-privatizációs népszavazással kapcsolatosan ezt a kijelentést tette: „Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok!") Ezzel a kijelentésével és ellenkampányával nem csupán befolyásolta a választópolgárok döntéseit, hanem politikai szándékáról is bizonyságot tett, oly mértékben befolyásolta a népszavazás eredményét, amely meghasonlást szült a magyar társadalomban. Mint keresztény embereknek Jézus szavai ötlenek fel bennünk: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. Tisztelt Fõkapitány Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy feljelentésünkkel lényegében az egész „rendszerváltást”, a „rendszerváltó elitet” a vizsgálat tárgyává kívánjuk tetetni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon egy sajátos jogállamiság alakult ki a rendszerváltással, ahol a jogszolgáltatás a fehérgalléros (politikai és gazdasági) bûnözés elfedésében érdekelt. De látva azt, hogy az utóbbi idõben a rendõrség megpróbál az igazságszolgáltatás göröngyös útján járni, így bízunk abban, hogy felül tud emelkedni a párt- és hatalmi politikán és feljelentésünk nyomán a haza és a nép érdekében érdemi vizsgálatot folytat. Budapest, 2009. február. 22.                                                                                               ………………………………..                                                                                                          Takács András    Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke Jézus szavai ötlenek fel bennünk: (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: 145. §   vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (1) A Magyar Köztársaság , demokratikus .A és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.(3) A büntetés bûntett miatta) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és (2) (1) (1) (2) A hír tulajdonosa: SZMM http://www.szmm.hu A hír webcíme: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3140

MNO: Külföldi bűnszervezet fosztogatja a BKV-t?

http://mno.hu/belfold/kulfoldi-bunszervezet-fosztogatja-a-bkv-t-1097807

Ázsiába viszik a BKV-tól ellopott kábeleket; dolgozók is segítik a távol-keleti maffiát, amely ellen nemzetközi nyomozás folyik.

Az Blikk csütörtöki száma szerint a fél világot behálózó bűnszervezet fosztogatja a BKV-t, az egymilliárd forintot is meghaladja a kár, amelyet a tolvajok okoztak eddig csak a több mint 150 kilométer vezeték ellopásával. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne tűnne el rézkábel a BKV hálózatából.

Múlt héten a Dunaharaszti és Millenniumtelep közötti HÉV-vonalon veszett nyoma egymillió forint értékű vezetéknek, a 8-as HÉV és a 61-es villamos vonalán pedig további 15 millió forint a kár. A rendőrség elfogott két gyanúsítottat, ám ezzel aligha tettek pontot az ügy végére. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) információi szerint ugyanis a szálak a Távol-Keletre vezetnek – írja a lap.

Az ilyen bűncselekmények száma 2007 második felétől kezdett látványosan emelkedni, a távol-keleti felvevőpiac ekkortól kezdte felvásárolni nagy mennyiségben a hulladék rezet – közölte a Blikk megkeresésére Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója. A társaság úgy értesült, egy nemzeteken átívelő bűnszervezet áll a jelenség mögött. A hálózat beszállítókra, kereskedőkre és felvásárlókra épül.

Benyújtja a parlamentnek a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a fémtörvény szigorítását – tudta meg a Magyar Nemzet Pócs János fideszes képviselőtől, aki korábban interpellációt is nyújtott be az ügyben. A kábellopások az utóbbi években csak a BKV-nál félmilliárd forintot is meghaladó kárt okoztak, ennek kapcsán a képviselő leszögezte: a „színesfémbiznisz” terén is rendet kell teremteni. A Lánchíd rádió anyagát a színesfémlopásokkal kapcsolatban itt hallgathatja meg.

A cikk szerint Európa-szerte szinte minden ország rendőrsége szembesült a problémával. A rézkábellopási esetek visszaszorítására Nagy-Britanniában például a British Telecom és a Scotland Yard közös munkacsoportot hozott létre.

Budapesten is felállított a rendőrség egy külön nyomozócsoportot, de kevés eredménnyel, ugyanis évről évre nagyobb a kár. Tavaly augusztus elejéig 58, az idén ugyanebben az időszakban már 183 millió forinttal rövidítették meg a BKV-t.

A BKV korábban jelezte a rendőrségnek azon gyanúját, hogy a maffiát valószínűleg BKV-s dolgozók is segíthetik, a tettesek ugyanis olyan információk alapján dolgoztak, amelyeket csakis egy szűk belső kör tudhatott.

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) és a BKV vezérigazgatója negyedmilliós, illetve félmilliós nyomravezetői díjat ajánlott fel azoknak, akik érdemi információval segítik a kábellopások tetteseinek kézre kerítését.

Címkék

BKV, bűncselekmény, BKK, kábellopás

Kuruc.info 2006. 880 milliárdot menekített Indonéziába a kormány?

Publicisztika :: 2006-09-04. 16:48

http://kuruc.info/r/7/5528/

Ezt hogymagyarázom ki...

Gyurcsány Ferenc, és más magyar nagyvállalkozók csaknem 900 milliárd (!!!) forint értékű befeketetésről állapodtak meg tavaly Indonéziában. A példátlan mértékű megaberuházás fedezete nem tisztázott, mint ahogy az sem, miért hallgatott mélyen a hazai sajtó a rendszerváltás utáni legnagyobb magyar tőkekihelyezésről?
 
Még 2005-ben történt, hogy a tornyosuló államadósság és a közben elmaradó kifizetések kapcsán az ellenzék először tette föl a kérdést:  hol a pénz?  A Gyurcsány kormány azóta sem tud elszámolni nagyjából 900-1000 milliárd forinttal. Erről  számos elemzés is napvilágot látott már azóta, a legátfogóbbal talán a Heti Válasz hasábjain találkoztam. Azóta már túl vagyunk egy választáson, és egy megszorító csomag bejelentésén. A csomag  költségvetésében  további 500 milliárd forint bukkan föl, melyről Veres János pénzügyminiszter  egyszerűen nem hajlandó elárulni, hogy mire kívánják költeni. Ilyet csak nyílt diktatúrában enged meg magának egy politikus, de hát mi már csak egy ilyen országban élünk.

Jelentem alássan, 900 milliárd forint megvan. Igaz, nem Magyarországon, hanem a világ egy távoli sarkában, Indonéziában. A közlemények szerint magyar befektetők pénzéről van szó, ám ha jobban megnézzük, az eset körülményei felettébb érdekesek. Az összeg nagysága, a körülötte folyó titkolózás, mellébeszélés, valamint önmagában az, hogy Indonéziáról van szó már gyanússá teszik az ügyet. Nagyon valószínű, hogy az adófizetők pénzének elsikkasztása folyt és talán most is folyik. De lássuk miről is van szó:
 
 
Egy cikk a Jakarta Post-ból

  Egy rendkívül érdekes múlt évi tudósításra akadt 2006 márciusában egy barátom Indonézia egyik legnagyobb napilapjában Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy   mibe nyúlt. A cikk arról számol be, hogy magyar befektetők 2005 júliusában 4 milliárd dollárt, azaz 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy erről szóló előzetes megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor a magyar befektetők képviselőin kívül jelen voltak még Gyurcsány Ferenc és Kóka János. A hírt ugyanezzel az összeggel közli le Indonézia másik nagy napilapja, a Kompas is, csak ők bahasa (indonéz) nyelven.
 
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a "milliárd" szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi, ráadásul az eredeti cikkben szó van milliókról is, tehát kizárt az elírás. Az anyanyelvi hír is úgy szól, hogy "Hongaria Tanam 4 Miliar Dollar AS di Indonesia", márpedig a bahasa nyelvben a milliót "juta"-nak mondják.

  A Jakarta Post tudósítója írja, hogy miközben a Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az indonéz elnököt, Dél-Szumátra kormányzója, a következőképpen tájékozatja a Jakarta Post munkatársát:

"Ez a 4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentős gazdasági tevékenységét illetően. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat."

Ha 4 millióról lett volna szó akkor nem megy ki egy rakás magyar befektető, kormánytagok meg aztán pláne nem, és azt semmiképp nem nevezte volna a kormányzó "áttörésnek". Egyébként  ugyanabban a cikkben említést tesznek milliókról is, amikor arról tájékoztatnak, hogy amúgy a magyar kormány 25 millió dolláros  "soft loan-t" (kedvezményes kamatozású kölcsönt) adott autópálya építésre az Indonéz államnak. Gyurcsány miniszterelnök ezen felül informatikai termékeket és szolgáltatásokat ajánlott fel, valamint katonai felszerelést. Ez utóbbira még visszatérek.

A cikk konkrétan is megemlíti, hogy a magyar befektetők egy 20 milliárd tonna kapacitású új bányát nyitnak, amire egy 4000 MegaWattos (ez nagyjából ötszöröse a Gyöngyösvisontán található Mátrai erőműnek) széntüzelésű erőművet építenek a térségben, és kiépítik a hozzá tartozó vasútvonalakat is.
Ez egy minimum 1 milliárdos projekt, ami 4 millió dollárból aligha lehetséges. Az összeg fennmaradó 3 milliárd USD-s részéről a cikkben nem tesznek említést.

Mi történhetett?

A honvedelem.hu - ról (pontosabban az Új Honvédségi Szemle c. lapból) megtudhatjuk, hogy a legtöbbet a magyarok a Kárpát-Balkán régióban fektettek be:
 
  "Ezek közül Horvátországba irányult a legnagyobb mennyiségben magyar tőke, közel 1 milliárd dollár értékben, amivel szomszédunkban a negyedik legnagyobb befektetők vagyunk. A sort Szlovákia követi 785 millió dollárral, ami ott a hatodik helyre „elég”, majd Macedóniában a Matáv 620 millió dolláros befektetésével az első, Bulgáriában 466 millió dollárral kilencedik, végül Romániában 347 milliós beruházással tizenkettedik hazánk."

Amint az látszik a régióban az összes befektetés nem éri el a 4 milliárd dollárt. Kicsi az esélye, hogy valakiknek hirtelen több pénze legyen mint a magyar érdekszféra összes eddigi befektetése együttvéve, és mindannyian egyszerre tolongjanak azért, hogy pont Indonéziában fektethessenek be. Márpedig én hiszek az ottani sajtónak a 4 milliárdot illetően. Ha pedig valóban tiszta az ügy, miért titkolóznak? Miért hallgatott róla magyar média? Hiszen egy ekkora befektetéssel bizonyítani lehetett volna még a választások előtt, hogy a pannon puma bizony tényleg ugrik! Ha a saját pénzük lett volna, minden kétséget kizáróan így is tettek volna.

Van még jó néhány gyanús részlet az ügyben. 2005 elején Gyurcsányék nagylelkűen átutaltak 4 millió dollárt az indonéz kormánynak, azzal a címkével, hogy a cunami áldozatainak szánják. (sajnos erről nem találtam linket a neten, az információ az írott sajtóból származik.) Emlékezetes, hogy szinte ezzel egyidőben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány. 2005 július végén aztán ismét beállítanak Indonéziába immáron 4 milliárd dollár befektetés ígéretével és 25 millió dollár kedvezményes kölcsönnel, melyről az a hivatalos közlemény, hogy autópálya építésre adják.
 
 A 4 millió cunamis dollár mögött inkább gazdasági számítást látok, az is lehet, hogy az összegből egy árva egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió USD (5.5 milliárd forint) pedig nevetségesen kevés ahhoz, hogy autópályát építsenek belőle. 3 km-nél hosszabbra ebből az összegből egészen egyszerűen nem futja. Mi lehetett az összeg valódi rendeltetése?

Valamilyen befektetés egyébként valóban lehetett. Az erőmű része legalábbis. De honnan származott a rá való pénz? És mi van a fennmaradó legkevesebb 3 milliárd dollárral?

Befektetés?!

 Már önmagában az is feltűnő, hogy a televíziós és rádiós hírekben egy szó sem hangzott el a kormány és az üzletemberek indonéziai útjáról. Ha ez valóban egy befektetés lett volna, akkor a hallgatás  felettébb különös, hisz egy ekkora összegű tőkekihelyezés már nemzetközi  viszonylatban is jelentősnek számít. Tekintve, hogy az ehhez képest törpe összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy időben, ha ez tényleg csak befektetés lett volna, folyton azt hallhattuk volna a médiából, hogy milyen ügyesek ezek a Gyurcsányék.  Ezzel szemben itt csak elhallgatással találkozunk, és egymásnak ellentmondó számokkal.

A magyarorszag.hu 2005. júli 27-i hírcsomagjában ezt olvashatjuk:

"Kóka János értékelte a Vietnamban, Szingapúrban és Indonéziában tett magyar látogatás külgazdasági eredményeit. Elmondta, összességében 200 milliárd forint értékű projektekről sikerült megállapodást kötni"

Nagyon jó lenne tudni, hogy akkor most ki hazudik? Az indonéz kormánytisztviselők, és az ország két legnagyobb újságja, vagy Kóka János? Mert ugye nem mindegy, hogy összességében 200 milliárd, vagy 880 milliárd csak Indonéziában. A cikkből legalább kiderült, hogy a magyar befektetők szám szerint 18-an voltak.
 
Ezen kívül mindössze egyetlen helyen, az fn.hu-n tesznek említést az ügyről, ott viszont egy még ennél is kisebb összeg szerepel. Mindössze 350 millió dollár (77 milliárd forint) 4 milliárd helyett.
A számok itt már kezdenek zavarossá válni. Ha Kóka János azt mondta, hogy 200 milliárd forint volt, akkor mi az a 77 milliárd forint? Vagy 200 millió dollárt akart mondani? Várhatóan majd ezzel fognak magyarázkodni. Elfelejtették, mint Medgyessy Péter a balatoni luxusnyaralóját.
 
Az fn.hu cikkében felmerül Diagon Kft. neve. A cég ügyvezetője az a Kern József, aki Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat működteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak, a kiskunhalasi eladását végül 2001-ben Mikola István meghiúsította. A vagy.hu-n találtam egy írást, melyből kiderül, hogy "Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekből álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára." A cikk írója többet erről az útról nem tesz említést, ellenben ugyanott egy másik cikkből azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József.

A végül napvilágot látott  hírek a dolgot mindenhol befektetésként tálalják. Indonéziát ismerve ezt felettébb furcsállom.  Ismeretes, hogy az országban fegyveres bandák garázdálkodnak és  szeparatista  mozgalmak robbantgatnak. 8 éve még mindennaposak voltak a pogromok a Kínaiakkal szemben, és az iszlámizmus egyre nagyobb teret hódít arrafelé. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják.
  Indonézia mind politikai, vallási, de közbiztonsági és katonapolitikai szempontból is zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban kívánnak befektetni, joggal feltételezhető, hogy nem egészen legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy hogy a vezetőik félnótásak.
  
Indonézia a környéken közismert agresszornak is számít, lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érő polgárháborújában pedig csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tűzszünetet tartottak egy rövid időre. Hát ennek az országnak kínált katonai felszerelést Gyurcsány Ferenc a Jakarta Post tudósítása szerint.


Elviekben, és papíron Indonéziában a magyar befektetők pénze van, de inkább úgy néz ki, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével megszabadították az államkasszát közel 900 milliárd forinttól.
  Ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be egy ekkora ilyen összeget egy totálisan zűrös országban, főleg, amikor annak a pénznek itthon is ezerszer meg lenne a helye. És nem utolsó sorban pontosan ez az az összeg, amivel nem tudnak azóta sem elszámolni. Amikor megkérdik tőlük, hogy hol a pénz, akkor vagy nem válaszolnak, vagy a legtöbb ami kitelik tőlük, az a cinikus hanta. Gondolok itt az olyan és hasonló válaszokra, amit Gyurcsány mondott Orbán Viktornak a pénzt kereső kérdésére, miszerint "a pénz az autópályákban, a vidékfejlesztésben, az egészségügyben, a nyugdíjakban van..."
 
Egyébként állampénzek befektetési célzatú magánfelhasználására máskor is volt már példa. Emlékezzünk pl. az úgynevezett "bankbotrányra", amikor az Állami Autópálya Kezelő Rt.-ből kiemelt
16 milliárd forintból akarták valakik (akik sosem lettek felelősségre vonva, de még csak megnevezve sem) felvásárolni a Pannonplast részvényeit. A későbbi vizsgálóbizottság által kiadott jelentéstervezet pontosan megmutatja, hogy milyen kifinomult módszerekkel dogoztak a szocialisták.

Amíg elfogadható magyarázatot és tételes kimutatást nem kapunk a fentiekről, addig gyanú alatt áll a szocialisták miniszterelnöke, Kóka János, és minden stróman, aki érintett az kérdésben.
Vagy megvárjuk, míg ez is elévül, mint a Nomentana ügy?

A fentiekből kiindulva érdemes még újragondolni bizonyos dolgokat. Pl., hogy mi motiválta Gyurcsányékat 2006 május végén, hogy elengedjék Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát, ami majdnem kiteszi Debrecen egész éves költségvetését, mikor már mindenki előtt világos volt, hogy milyen helyzetbe hozták az ország büdzséjét. Hová lett továbbá a repülőtér elkótyavetyélésért kapott közel 500 milliárd forint 2005 decembere óta? Annyit tudunk, hogy nem az államadósság törlesztésére fordították. Csak nem az is valami "befektetésre" ment el? És mi volna ha Gyurcsány még pókerezni is szeretne?


Az ebben a cikkben olvasható információk 2006 tavaszán már megjárták a Fideszt, a Magyar Nemzetet, majd a választások után a HírTV-t is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem kapott nyilvánosságot. A média részéről ez érthető, hiszen az oknyomozó újságírást a médiatörvény teljesen ellehetetlenítette. A Fidesz prominensei részéről azonban nem világos, hogy annak ellenére, hogy már a 2006-os országgyűlési választások előtt el lett juttatva hozzájuk az anyag, miért nem kezdtek vele semmit sem. 2006 nyarán végül elértem, hogy egy Fideszes parlamenti képviselő ősszel, amikor már mindenki jelen van és a média is figyel, interpellálni akart az ügyben. A média és a politika csak ennyire volt képes eddig. Közben azonban valamilyen áttételes módon az alapinformáció eljutott a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőségéhez, akik augusztus 24-én kiadtak egy közleményt a témában. Ha már így alakult, nem titkolózom tovább.

Források:

Az eredeti Jakarta Post cikk másolata az Investment Indonesia Online-on:
http://www.bkpm.go.id/bkpm/news.php?mode=baca&info_id=1440 

Ez a cikk forrásként a Reuterst említi meg, de a Reutersnél hiába kerestem:
http://www.xpatloop.com/news.php?id=6976 

Indonézia Kuala Lumpuri (Malajzia) nagykövetségénél is olvashatunk róla:
http://www.kbrikl.org.my/economy/news.html 

Az eredeti hír másolata más hírekkel egybegyűjtve:
http://www.kjridubai.ae/berita%20juli.htm

z fn.hu-n nem stimmel az összeg, viszont felmerül az egyik cég neve, a Diagon Kft-jé, melynek nem csak a tevékenységi köre de a gazdagodása is úgymond érdekes.
http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=103325
 
Egy szemfüles magyar bloggernek már akkor szemet szúrt a dolog, csak azt nem értem, hogy miért nem küldte el az infót valamelyik újságnak, vagy ellenzéki pártnak. Vagy ő is úgy járt, mint én?
http://pocakos.blogspot.com/2005/07/ngy-millird-us-dollr.html

A magyarorszag.hu hírcsomagjába rejtve Kóka 200 milliárdról nyilatkozik:
http://www.magyarorszag.hu/hirek/gazdasag/szovivoi20050727.html

Nibiru

(nibiru.hu)

Kapcsolódó cikkünk:

• Jobbik: Gyurcsány milliárdos biznisze Szumátrán?

A Gyurcsány-pártig is elérhet a Portik-ügy

http://mno.hu/belfold/a-gyurcsany-partig-is-elerhet-a-portik-ugy-1092794

Az 1990-es évek olajügyeinek felderítése, illetve a maffia és a nagypolitika szimbiózisának bizonyítása áll a Portik Tamást és V. Lászlót érintő nyomozás középpontjában – derül ki a csütörtökön utcára kerülő Heti Válaszból. Noha a "szőkítési" cselekmények jórészt már elévültek, az ezeket kísérő korrupciós, drogkereskedelmi és emberölési esetek még bőven büntethetők

A Heti Válasz értesülése szerint Portik Tamás mostani meggyanúsítása, illetve az éjszaka császárának mondott V. László másfél hónappal ezelőtti letartóztatása egy nagyobb belügyi akció „mellékterméke”. A nyomozás valódi célja az 1990-es évek olajügyeinek feltárása, hiszen krimitörténelmi közhely, hogy a hazai alvilág eredeti tőkefelhalmozása (és a nagypolitikával való összeépülése) ezekre az időkre tehető.

A közelmúltig úgy tűnhetett, elfelejtődik minden, ami valaha szőkítésnek, adócsalásnak tűnt. Az évszázad olajpereként beharangozott Energol-eljárás például 2007-re közröhejbe fulladt (az ügyészség lényegében kihátrált saját vádirata mögül), az egykor nemzetközi elfogatóparanccsal üldözött Portik Tamás, az Energol Rt. marketingigazgatója terhére rótt cselekmények pedig már korábban elévültek.

A politikai szféra ugyancsak konszolidálta magát. Senki nem beszélt már arról, hogy az Energol vezérigazgatója, Csikós József eredetileg az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályvezető-helyettese, majd az Antall-kormány idején a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalának első embere volt. Az sem volt téma, hogy az Energollal együttműködő miskolci ETL Rt. felügyelőbizottságában 1996 és 1998 között mind az MSZP örökös energetikai pápája, Karl Imre, mind a jelenleg a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalícióban politizáló Szűcs Erika megfordult.

Indulhat a múltfeltárás

Portik Tamás hétvégi elfogása azonban megindíthatja a múltfeltárást. Bár az olajozás mint gazdasági bűncselekmény mára valószínűleg a szereplők mindegyikénél elévült, a maffiahálózat kiépítését kísérő korrupciós, drogkereskedelmi és emberölési esetek még bőven büntethetők. A nyomozás során a hatóságok és az alvilág összeépülésének mélységére is fény derülhet – pláne, hogy a Heti Válasz úgy tudja az Aranykéz utcai robbantás és a Prisztás József elleni merénylet felbujtójaként azonosított Portik egy ideig maga is beszervezett informátora volt a rendőrségnek.

A lap úgy értesült: a múlt szombaton Portik mellett elfogott négy személy egyike az a Lendvai János,(*saját megj: aki nem Ildikó) akit az alvilágban „Kacsa” művésznéven ismernek. A 1990-es években Lendvai ellen több merényletet is elkövettek már – 1999 novemberében például egy konditeremből kilépve fúródtak lövedékek a testébe. A Portik jobbkezeként jegyzett Lendvai az utóbbi időben az Underboss nevű biztonsági cég egyik tulajdonosaként, korábban pedig a Living Room szórakozóhely kreatív igazgatójaként vétette észre magát. (E lokál irányításában az a Mikus Márton is részt vett, aki a radikáljobbos Budaházy György körüli szimpátiamozgalmak egyik főalakja.)

Három nagyhal

Portikon és „Kacsán” kívül még három olyan nagyhal van ma gyanúsítotti sorban, akinek – valamiféle vádalku reményében – érdekében állhat megosztani korábbi élményanyagát a nyomozókkal. Egyikük a Fenyő János médiavállalkozó gyilkosaként számon tartott Jozef Rohác, aki az Aranykéz-balhévégrehajtója is lehetett. Másikuk a Portik-féle olajos körökben szocializálódott V. László. És bár szabadlábon védekezik, nagy idők nagy tanúja még a Zóna Taxi nevű reptéri fuvarvállalatot – a gyanú szerint bűnös módon – felfuttató Veres István is, aki az elmúlt 15 évben mind Portik, mind az 1999-ben kivégzett Seres Zoltán szűk környezetét megjárta.

Címkék

MSZP, Heti Válasz, korrupció, Gyurcsány Ferenc, DK, Jozef Rohác, maffia, MSZMP, Szűcs Erika, Energol, V. László, Portik Tamás, Prisztás József

DR. MONOSTORI ATTILA: A KORRUPCIÓ MINDENT ELÉRT

DR. MONOSTORI ATTILA: A KORRUPCIÓ MINDENT ELÉRT 2/1. RÉSZ 

Dr. Monostori Attila ügyvéd a nagy botrányt kavart zámolyi lincselés következtében a cigányok által agyonvert csákvári fiatalember családjának jogi képviselőjeként szerzett magának országos és nemzetközi hírnevet. 
1989-ben az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon is jelen volt, mint a Függetlenségi Párt jogi szakértője, majd az első szabad magyar Gazdasági Kamara létrehozásában is részt vett, s a 2002-es hídblokád után Budaházy György jogi képviselője lett. 

2004-ben a szintén országos üggyé dagadt Baumag-botrány károsultjainak védőjeként került ismét a figyelem központjába. 

• 1. rész: http://www.youtube.com/watch?v=KIYUd2s6pg8 
• 2. rész: http://www.youtube.com/watch?v=cLwsCRjHoUg

Forrás: Nemzeti Hírháló

Korrupedia

http://www1.korrupedia.hu/index.php/Kezd%C5%91lap
Egyelőre még elérhető weboldal, amely az eddig ismert korrupciós ügyeket tartalmazza.
A sajátos lexikon létrehozása annak a bizonyítására jött létre, hogy láthassuk, VAN pénze az országnak, csak nem a megfelelő helyen...
A lexikon wikipédia-szerűen bővíthető.

SZOCIALISTA-SZABADDEMOKRATA KORRUPCIÓS LEXIKON

Köszöntünk az áltanulmányok, a törvénytelen közbeszerzések, a túlszámlázott baráti megrendelések és az áron alul értékesített ingatlanok világában. Folyamatosan bővülő lexikonunkban minderre és még sok más közpénzlenyúlási technikára találhatsz példát. Végre itt az alkalom, hogy betekintést nyerj a szocialista-szabaddemokrata hatalomgyakorlás kulisszatitkaiba. Megismerheted az MSZP-s és az SZDSZ-es politikusok cselekedeteinek fő mozgatórugóit, a pénz iránti rajongásuk hatalmas erejét. Ha már hozzászoktál, hogy nem tudják megoldani az ország előtt álló feladatokat, most meg fogsz lepődni, látni fogod, hogy ugyanazok az emberek nagyon is leleményesek és tettrekészek, amikor a háttérben a saját vagyonuk gyarapításán fáradoznak. Ha eleget forgatod a lexikont, óriási tudásra tehetsz szert: részleteiben és teljességében is feltárul előtted, hogy miért vált Magyarország 2002 óta a térség éllovasából az Európai Unió sereghajtójává. Lexikonunkat böngészve úgy érzed, hogy az elmúlt nyolc évben néhányan túl sokat nyertek, az ország pedig túl sokat vesztett? Nem véletlen...

 

Új szócikkek
Moszkvai kirendeltség: 11 milliárdos kár Tátrai előzetesben Nokiás doboz után boríték	Malév-ügy Korrupciós hálózat a HM-ben A BRFK szerint bűnszervezet volt

Betűrendben

• "A"
• Arago-Befektetési Zrt.
• Advertum Kft.
• Agro-City Zrt.
• Argo Gyula Bt.
• Alfa Busz
• Altus Rt.
• Andrássy Palota Kft.
• Ariba bt.
• Ádám Zoltán
• Állami Nyomda Nyrt.
• Ápisz
• ÁPV Rt.
• 
  "B"
• Babarczy Eszter
• Bajnai Gordon
• Balance-99 Ingatlanhasznosító és Vendéglátó Zrt
• BALO Kft.
• Barabás János
• Barabás János II.
• Batiz András
• Bábolna Zrt.
• Bábolnai Ménesbirtok
• Benedek Fülöp I.
• Benedek Fülöp II.
• Benedek Fülöp III.
• Bernáth Gábor
• BKV
• BKV II.
• BKV III.
• BKV IV.
• BKV V.
• Boldvai László
• Bogát-Ferr Kft.
• Bogát-Metál Kft.
• Borovszky Tímea I.
• Borovszky Tímea II.
• Borovszky Tímea III.
• Borovszky Tímea IV.
• Borovszky Tímea V.
• Borovszky Tímea VI.
• Bóth János
• Buda Faktor Zrt.
• 
  "C"
• Café Reklám Kft.
• Cardnet-ügy
• Coloplast Kft.
• Conpab Tanácsadó Kft.
• Czeglédy Csaba
• Csabai Lászlóné
• Csepi Lajos
• Csiha Judit
• Csobánczy Gábor
• Csonka Gábor
• 
  "D"
• Danks Emese
• Dataplex-ügy
• Demcsák Zsuzsa
• Demos Magyarország Kft.
• Demszky Gábor
• Demszky Gábor II.
• Develor Tanácsadó Zrt.
• Develor Tanácsadó Zrt. II.
• Diagon Kft.
• Dollar Land Kft.
• Dombóvár
• Draskovics Tibor
• Dunakeszi
• 
  "E"
• Erdős Ákos
• ETL Rt.
• E-Szinapszis Kft.
• EPAP Kft.
• Eurocast Kft.
• Europe Tanácsadó Kft.
• Excellence Rt.
• Extreme Rendezvényszervező Kft.
• Extreme Rendezvényszervező Kft.
• 
  „F”
• Farkasházy Tivadar
• Ficsor Ádám
• Fittelina Kft.
• Fót
• Fővárosi Önkormányzat
• Fürst György
• Füzesi család
• 
  „G”
• Gál György I.
• Gál György II.
• Gál István
• Garzó Lilla
• Gál J. Zoltán
• Gáti László
• Genexpo 2010 Hungary Kft.
• Genoid Kft.
• Gergely Zoltán
• Getronics Kft.
• Geuronet Bt.
• Göncz Kinga
• Görözdi György
• Gőgös Zoltán
• Graboplast
• Gravoform Kft.
• Gráf József
• Grund Klubhálózat
• Grund Klubhálózat II.
• Gulya András
• Gulya Viktória
• Gunex-Group Kft.
• Gyárfás Tamás
• Gyenesei István I.
• Gyenesei István II.
• Győr
• Gyurcsány Ferenc
• 
  „H”
• Hagyó Miklós
• Hajdú-Bét Rt.
• Havas Henrik
• Halmai Katalin
• Hard News Műsorkészítő és Szolgáltató Bt.
• Hay Group Kft.
• Havas Henrik
• Havas Szófia
• Hámori Csaba
• Heimer György
• Helyi vidékfejlesztési iroda
• Héthy Lajos
• Hévíz
• Hiller István
• HM Currus Zrt.
• Honti Pál
• Horváth Éva
• Horváth Klára
• Hunvald György I.
• Hunvald György II.
• Hunvald György III.
• Hunvald György IV.
• Hunvald György V.
• 
  „I”
• IFUA
• INNO-RES Kht.
• Issues Management Kft.
• 
  „K”
• Kabai Károly
• Kabainé
• Kapolyi László
• Kapolyi László II.
• Kapolyi László III.
• Karakasev Anna
• Kardos Péter
• Kartal
• Kaszab Csaba
• Kaszinóberuházás
• Katapult Mentorprogram
• Kató és Társa Kft.
• Kató és Társa Kft. II.
• Káli Sándor
• Kálmán András
• Kelet-Grain Kft.
• Kerteskő
• Kékesi Tibor
• Kiss Elemér
• Kistérségi megbízott
• Kocsis István
• Kocsis László
• Kolompár Orbán
• Kolompár Orbán II.
• Kopaszi-gát
• Kormanyszovivo.hu
• Kormányzati negyed
• Kóka János
• Kránitz Krisztián
• Kránitz László
• 100 kitartott
• 
  „L”
• Leader
• Lendvai Ildikó
• Leisztinger Tamás
• Lőkösháza
• Lusztig Péter
• 
  „M”
• Magyar Posta
• Magyar Posta II.
• Marjánné Rinyú Ilona
• Matejka Zsuzsanna
• Máhr család
• Márton István
• MÁV
• Meditcom Kft.
• Mesterházy Szilvia
• Mihályi Péter
• Milleniumi Média Kft.
• Miskolc
• Molnár Albert
• Molnár Albert II.
• Molnár Lajos
• MSZOSZ
• Moszkvai Kereskedelmi kirendeltség
• Moszkvai Kereskedelmi kirendeltség II.
• MTV-székház
• MTV-székház II.
• Müller György
• MVM
• 
  „N”
• Nagy Imre
• Nagy Imre II.
• Nyékes Béla
• Nyíregyháza
• Nyíregyházi Spartacus Kft.
• Nyír-Uncia Kft.
• 
  „O”
• Offshore
• Oneline Bt.
• Open Consulting Zrt.
• Opre Bt.
• Orbán István
• Ószabó Attila
• Önkonet Kft.
• 
  „P”
• Paks
• Parking Szervező, Fejlesztő és Tanácsadó Kft.
• Pauker Kft.
• Páva Zoltán
• Páva Zoltán II.
• Pentele Kft.
• Perjési Klára
• Pesterzsébet
• Petri Lukács Ádám
• Pécs
• Pécs Holding Zrt.
• Pimper Richárd
• Pongrácz Gábor
• Pont Ez Kft.
• Postapalota
• Poszeidon Kft.
• Professzorok az Európai Magyarországért
• Pro Régió 7. Kft.
• 
  „R”
• Rácz Péter I.
• Rácz Péter II.
• Ráday Mihály
• Regionális koordinátorok
• Regiteszt Kft.
• Regőczi Miklós
• Retkes Attila
• Reorg Zrt.
• Rébusz
• Romaversitas Alapítvány
• Rotyis József
• Rudas László
• Rumed 2000 Ingatlanforgalmazó Kft.
• 
  „S”
• Salgótarján
• Sansz Alapítvány
• Schvarz Tibor
• Solar Kft.
• Solar Kft. II.
• Sopron
• Sóstó Zrt.
• Specimpex Kft.
• Sulinova Kht.
• Sukoró
• Sukoró II.
• Szabados Krisztián
• Szabados Tamás
• Szabó Endre
• Szabó Gábor
• Szabó György
• Szabó Lóránd I.
• Szabó Lóránd II.
• Szabó Lóránd III.
• Szabó Pál
• SZEF
• Szeged
• Szegedi stadion-ügy
• Szetey Gábor
• Szigetvári Viktor
• Szigetvári Viktor II.
• Szilvásy György
• Szilvásy István
• Szilvásy Péter
• Színtér Alapítvány
• Szociálpolitikai Képzésért és Kutatásért Alapítvány
• Szombathely
• Szombathelyi Vagyonhasznosító Zrt.
• Sztrádakötvény
• System Consulting Zrt.
• 
  „T”
• Tátrai Miklós
• Telkes Tanácsadó Zrt.
• Tendere Kft.
• Terézváros
• Tinta Kft.
• Tiszaderzs
• Toma-Bau Zrt.
• Toma-Bau Zrt. II.
• Toplista
• Tóth József
• Tóth József
• Tunyoginé Akóts Klára
• 
  „U”
• Unihouse Kft.
• Ujhelyi István
• 
  „V”
• Varga Zoltán
• Vác
• Velencei-tó
• Veres János
• Verók István
• Végkielégítések
• Vértesi Erőmű Zrt.
• Viadom-ügy
• Vinum Essum Kft.
• Viva Média Holding Kft.
• 
  „W”
• Wallis Zrt.
• Walter Dezső
• Weinek Leonárd
• Weiszenberger László
• Wekler Ferenc
• Welt 2000 Kft.
• Winkler Gyula
• 
  „Z”
• Zalaegerszeg
• Zuschlag János
• Zsolnai Gábor

Kiemelt ügyek

• Offshore
• Hajdú-Bét
• Fittelina-ügy
• Kabai-ügy
• Zuschlag-ügy

Cégügyek

• Rokonok
• Barátok, korábbi üzlettársak

Önkormányzatok

• Budapest
• Vidéki városok

Tanulmányok,
kommunikáció

• Különösen nagyértékű
• Felesleges
• A holdudvarnak

Büntetőügyek

• Jogerős
• Folyamatban levő ügyek

Pénznyelő
mesterkurzus

• Technikák a közpénzek lenyúlására