El a kezekkel a Magyarok Házától, az MVSZ Székházától

Figyelem felhívó tüntetésre hívunk minden magyar honfitársunkat 2011. december 7-én 18 órára a Magyarok Házához!

EL A KEZEKKEL A MAGYAROK HÁZÁTÓL,
EL A KEZEKKEL AZ MVSZ SZÉKHÁZÁTÓL!
EL A KEZEKKEL A NEMZETI OLDAL BÁSTYÁJÁTÓL!

Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyarok Világszövetségét folyamatos politikai támadások érik és a hatalom mindent megtesz ellehetetlenítése érdekében. Az utóbbi időben a támadás fokozódott, s ím már jogformai indokokkal kívánják az MVSZ vezetését jogaiban meggyengíteni, székházától, a Magyarok Házától megfosztani, amelynek a nemzeti oldal társadalmi erőire súlyos következményei lehetnek.
Részletek itt olvashatók:
Az ítélotábla határozata nevében ide a székházat, vagy megint feljelentek!
Büdös paragrafus bomba hullott a Magyarok Házára

A Magyarok Háza MVSZ tulajdonban és kezelésben tartása társadalmi, nemzeti ügy, nem csupán az MVSZ ügye, de kormányzati irányítása, kezelésbe vétele megengedhetetlen.

A Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség szervezői, a MAREVOSZ, a Nemzeti Gárda és a Fejér Szövetség közös felhívással fordul a nemzeti szervezetekhez és tagjaikhoz:

Beszédet mondanak a szervezők képviselői és az MVSZ képviselői.
A tüntetést a Rendőrségen hivatalosan a MAREVOSZ jelentette be.

Találkozzunk Budapesten az V. kerület Semmelweis utca 1-3 előtt szerdán este 6 órakor!

Kérjük mozgósítsák ismerőseiket és megmutathatjuk, hogy sokan tudunk kiállni közös összefogással Hazánk egy fontos bástyájáért!

TAHSZ Sajtószolgálat
2011/12/04/1

*******

Rendkívül bűzös paragrafus bomba pottyant a Magyarok Házára

Most kaptuk a hírt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egy - enyhe kifejezéssel élve is - átlátszó ítélettel dobott légből kapott penészbombát a Magyarok Világszövetsége elnökének és elnökhelyettesének megválasztására, s ezzel a Magyarok Világszövetsége központjára, a Magyarok Házára.

1.) Penészes csupán, de nem hatásos, mert már egy több éves rágalomhadjáratban hozott az Ítélőtábla most a Fővárosi Bíróság ítéletével ellentétes elképesztő, minden józan ítélettől mentes határozatot.

2.) Légből kapott bomba, hiszen az ítélettel egy olyan választást semmisítettek meg, amelyhez fogható eredménnyel zárult választást kevés társadalmi szervezet, mi több nemzetközi szövetség képes felmutatni egyszemélyi, elnöki és elnökségi kérdésben.

3.) S rendkívül büdös is, főként annak tükrében, hogy órákkal ezelőtt kaptuk a hírt, hogy az ítéleten felbátorodva a vádakat évek óta dédelgető hajdani világszövetségi tagok ezt oly mértékű hivatalos támogatásnak vették, hogy órákig randalíroztak a Magyarok Házában azt követelve, hogy Patrubány Miklós elnök azonnal távozzék és adjon át mindent a feljelentőknek, amelyhez rendőrt is hívtak az eszementek (vagy nem az eszük ment el, azaz nem az küldte őket?).

A rendőrség - más utasítás hiányában - a rend mellé állt és őket távolította el.

Ez-e az Ítélőtábla dolga?

Ez, hogy elemi számtanból sem éppen fényeskedő ítéletet hozzon egy olyan kérdésben, amely nyilvánvalóan nem az igazság, csupán a formál jogtechnika eszközének minősíthető? Amely csupán ahhoz elegendő, hogy a tiszta levegőjű Magyarok Házában mégiscsak légből kapott penészes bűz legyen?

Hol van a jogalkotói, alapszabály alkotói szándék mérlegelése abban, ha egy 95%-os eredménnyel megszavazott elnök és elnökhelyettes "legitimációját" kérdőjelezik meg az alapszabályban rögzített részenkénti arányszámok legkisebb lehetséges értékeit kiszámolni képtelenek? Hol van a szakszerűség az ítéletben? Az IGAZSÁG a jogszolgálatból hova lett?

Egyetértünk az MVSZ következtetésével. Kilátszik a lóláb. Látszik, hogy nemcsak, hogy nem az IGAZSÁG, de még a JOGOSSÁG sem, csupán a jogSZERŰSÉG az érdekes, ha azok ítélkezhetnek, akik a földtől túl magasra emelkedhettek és így a magyar valóság ítéletre váró ügyeitől oly távol állnak, hogy már csupán "politikai" (nem közéleti!) megrendelői akaratot teljesítenek!

Az MVSZ sajtóközleménye:

Fordulóponthoz érkezett a Magyarok Világszövetsége magyarországi üldöztetése. Miután a magyarországi politikai osztály sem politikai, sem közigazgatási eszközökkel, sem a költségvetés megvonásával nem tudta térdre kényszeríteni a Magyarok Világszövetségét, most jogi ellehetetlenítésére tett kísérletet.

A Magyarok Világszövetsége múlt héten nyújtotta be az Országgyűlésnek azt a 100 oldalas fehér könyvet, amellyel egyértelművé tette, hogy nincs semmilyen elfogadható érv a költségvetési támogatásától való megfosztásának. A politikum válasza gyorsan jött: ma a Fővárosi Ítélőtábla szöges ellentétben ítélkezve, megváltoztatta a Fővárosi Bíróságon született alapfokú döntést, és megsemmisítette a Magyarok Világszövetségében 2008 augusztusában tartott elnök- és elnökhelyettes választásról hozott határozatokat.

Határozatát a bíróság csupán formai hibára való hivatkozással hozta meg, mondván, hogy hiába ért el mindkét tisztségviselő a titkos szavazás során több mint 95 %-os támogatást – amit a bíróság nem vitatott –, elmulasztották megszámolni a szavazatok régiónkénti megoszlását.

Bár az Ítélőtábla mai határozatának írásos indoklására még várni kell, annyi valószínűsíthető, hogy ez a döntés a Magyarok Világszövetségét előrehozott választások megtartására kényszeríti, amelyre menetrend szerint 2012 augusztusában kerül sor.

A történtek ékesen bizonyítják, hogy a magyarországi politikai osztály mindent elkövet a Magyarok Világszövetsége ellehetetlenítésére.

MVSZ Sajtószolgálat

A Fejér Szövetség  számára teljesen egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége elnöke. Az marad mindaddig, amíg a Magyarok Világszövetsége mást nem választ meg helyette.

Arra kérünk minden szövetségesünket, hogy a Magyarok Házát vegyük a védelmünkbe, míg ennek a sajnálatos és álságos ítéletnek a füstje el nem száll azok légterébe, akik ezen mesterkedtek!

Fejér Szövetség Sajtószolgálata

2011/11/30/1

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Belharc az MVSZ-ben?

Miért nem kell Patrubány a hatalomnak?!
...és miért lett támadások célpontja a Magyarok Világszövetsége...

Patrubány Miklós előtt Csoóri Sándor volt a Magyarok Világszövetségének elnöke. 2000-ben az új elnököt mindjárt megválasztása után rengeteg rágalom érte, például olyan, hogy a román titkosszolgálat tagja, besúgó, szabotőr satöbbi, pedig csak arról volt szó, hogy a MVSZ-ből valakik (sajnos tudom, kik) egy madzagon rángatható, fejbólintó szervezetet akartak csinálni, hogy bármikor elővehessék valaminek a támogatására vagy ellenzésére, mint annak idején a Hazafias Népfrontos és hasonló pártállami gittegyleteket és a Világszövetséget is... Ám a "felülről kiküldött elnökjelölt" láttán a székelyek összefogtak, mert látták, hogy mi készül megint a magyar nemzet megrontására, és a maguk soraiból választották meg Patrubányt. Ennél jobban az akkor uralkodó pártot és vezetőit nagyobb sérelem nem is érhette volna, és ugyanúgy kezdtek viselkedni, mint elődeik, a bolsevik pribékek. Ezért jött a rágalmazás (ami azóta is tart), ügynökök beépítése a Világszövetségbe, illetve belső emberek megzsarolása vagy megvásárlása (K.K., G.GY stb.). És parlamenti döntéssel, a Fidesz javaslatára és többségben megvonták a MVSZ költségvetési támogatását. 11 év óta egy fillér magyar állami támogatást sem kapott a Magyarok Világszövetsége, de a békéscsabai szlovák szervezet milliókat, amiből azok például tavaly azért utaztak Versailles-ba június 4-én, hogy hálát adjanak ezért a bűntényért!!! (ott voltam, láttam a "hálás szlovák nép" koszorúját).

Sokan visszasírják a MVSZ állítólagos "fénykorát" 2000 előtt, amikor évente több százmilliót herdáltak el reprezentációra, dőzsölésre, drága szállodai szobákra, repülőjegyekre, fogadásokra, baráti társaságuk fércműveinek drága honoráriummal felbokrétázott kiadására, és akkor Csoóri Sándor volt az elnök, "körülvéve a léhűtőktől..." Sajnos, akárkik is voltak ott, ha később a szövetség ellen támadtak, akkor magukat gyalázták meg, bármit is tettek annak előtte, de lehet az is, hogy csak balekként elhitték azt, amit a titokminiszter vagy valami hasonló ápolásra szoruló egyén hamisított Patrubány állítólagos múltjáról. Bevallom őszintén, kezdetben engem is megtévesztettek a hitelesnek tűnő pletykák, ami annak is köszönhető, hogy nem voltam a "kondér" közelében, és engem nem is kívántak bevonni a Világszövetség munkájába, mert tudhatták, hogy undorodom az alibizmustól, a látszattevékenységtől és a közpénzek elherdálásától, s ha ilyet látok, nem hallgatom el. Nem is hívtak meg, b ár a Csemadok, a Pedagógusszövetség elnökségében is ott voltam, az Együttélés alelnökeként és prágai frakcióvezetőjeként talán legalább megkérdezhették volna, hogy miben segíthetek. Volt ott viszont ingyenélő, pénzherdáló, fejbólintó elegendő... Sajnos. Én akkor csatlakoztam, amikor látnom kellett, hogy egy aljas rágalomhadjárat folyik a Világszövetség ellen, amelyekről nekem is bizonyos, ám ellenkező adataim voltak, és akik Patrubányt rágalmazták, azokról egyszerre csak kiderül, hogy bizony ők szerepelnek az ügynöklistán, és nem Patrubány. És azt is láttam, hogy a MVSZ pénz nélkül is egy olyan tevékenységet végez a nemzet szolgálatában, ami a legfontosabbak közé tartozik, de sem a pártok, sem más szervezetek nem mertek vállalni, olyan dolgok, amilyenekre én is feltettem az életemet (Trianon újraértékelése és nemzetközi rehabilitálása, magyar állampolgárság visszaadása, magyar őstörténet, rokonnépeink Belső-Ázsiában, az államadósság elemzése, Szent Korona tan, nemzetegyesíté s, a benesi dekrétumok elítélése, a szabadkőműves nemzetvesztők leleplezése stb.). Legutóbb pedig talán az a bűnünk, hogy a MVSZ kiáll a Szent Korona tanát követő magyar történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása mellett (Magyarságtudományi Füzetek 10. kötet), ezért jöttek a felbérelt provokátorok és ügynökök által indított újabb rágalmazó támadások...

Amit most az alábbiakban közzéteszünk, az viszont nem hamisítvány, hanem Rákosi Mátyás jóságának dicshimnusza az előző elnök tollából. Ezek után, ennek fényében tegyék mérlegre a 2000 előtti és utáni Világszövetség vezetését, ha már az előélet vizsgálata ennyire lényeges a MVSZ-ből kihullott férges gyümölcsöknek.

Mihályi Molnár László
a Felvidéki Országos Tanács alelnöke, az MVSZ Elnökségének póttagja

Csoóri Sándor
Aranyos madaram

Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
Merre szálltál eddig?
régen láttalak már.

Régen jártál erre,
Régen énekeltél,
Sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.

Tavasz óta fekszem
Álnok betegségben
És te még csak meg se
Látogattál engem.

Gyönyörű madárkám.
Gyere szállj a fámra,
Levélejtő fámról
Szobám ablakába.

Bíztató éneket
Dalolj onnan nékem:
Feledjem a bajom,
Feledjem egészen!

És hogyha útra kelsz
Csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,-
Ne is tarts pihenőt!

Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
S illendően, szépen
kocogtass be nála.

Mondd meg neki, mondd meg,-
de ne panaszlóan -
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.

Mondd meg neki, mondd meg,
Így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem.

És a színe előtt
teszek hitet rája:
Én leszek a leghűbb
Ifjú katonája.

1953.

Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Makói gázfosztás! Tudjon róla minden Magyar!

És az oroszok majd eladják nekünk a mostani szibériai gázár duplájáért.
(Merthogy gyanúsan közel ehhez a mezőhöz épül az az állítólagos "európai gáztároló", melybe lehet, hogy nem is az oroszoktól jön majd a gáz - hanem alulról - de fizetünk érte még az orosznak is??? - olvasónktól)

Makói gázfosztás! Tudjon róla minden Magyar!

Magyarország földjének mélyén, Makó közelében olyan gázkincsre bukkantak hivatásos külföldi kincsvadászok, amely negyven éven át képes volna biztosítani Magyarország gázellátását, vagy a mostani ínséges időkben egy intenzív, húsz évre rövidített kitermelést véve alapul, akkora bevételhez juttathatná a magyar államkasszát, amely rövid idő, mondjuk öt-tíz év alatt a magyar életszínvonalat körülbelül az ausztriaira emelné, és húsz év múltán a magyar gazdaság csak e gázkincsnek köszönhetően felzárkózhatna a gazdag Európához.

Mindebben nincs semmi túlzás. Minden érdeklődő ember tudta, hogy az Alföld mélyén többféle kincs lapul - olaj, gáz, termálvíz -, csak meg kell találni, de az sem nehéz, csupán fúró és némi türelem kell hozzá.

Körülbelül olyan feladat ez, mint gombostűt találni a tűpárnában. A Falcon Oil, ez a kanadai központú multi cég képes volt - saját állítása szerint - egy éven át keresni, amíg telibe találta a gombostűt, vagyis a 600 milliárd köbméteres gáztartályt, lent, hat kilométer mélyen a föld alatt.

A cég - nem tudni hogyan és mennyiért - kizárólagos jogot kapott 35 évre a magyar államtól a gázkutatásra, és ami elképesztő, a gáz kitermelésére és eladására is. A magyar állam szerényen csak 12 százalék bányajáradékot kér cserébe, vagyis odaajándékozta a Falcon Oil-nak e páratlanul értékes gázkincs 88 százalékát.

Hogy mennyi pénzről van szó? Ebből a gázkincsből az utolsó fillérig ki lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot, ami egyúttal a magyar gazdaság elképesztő felerősödését eredményezné. Avagy fel lehetne függeszteni a megszorításokat, sőt emelni lehetne a nyugdíjakat és a béreket, és a gazdaságot serkentő intézkedéseket lehetne indítani.

Felfoghatatlanul sok pénz, ami a jelek szerint majdnem mind a másé lesz. Nem kell, hogy így legyen. A magyar jog ismeri a feltűnően aránytalan szerződés fogalmát. Az ilyen szerződést meg lehet támadni, és amíg jogállami volt Magyarországon, addig a bíróság az ilyen szerződéseket meg is semmisítette. Íme, itt a nagy történelmi pillanat a nagy közös cél, amelynek mentén közös nevezőt találhatnának az ország egymással szembenálló erői.

Senki nem vitatja el a külföldi befektető jogát a tisztes haszonhoz, de senki sem fogadhatja el a tisztességtelen haszon érvényesítését. Tudtuk, hogy Magyarország földjének mélyén kincsek lapulnak, örömmel vettük a kalandos kedvű vállalkozók jelentkezését, azonban az államnak jól felfogott érdeke, hogy az ország földjében rejtőző kincs kiaknázása az ország népének érdekeit szem előtt tartva történjék. Magyarország nem Rhodesia, és ez nem a XIX. század!!!

A (volt) Gyurcsány-kormány hallgatott a szerződés tartalmáról. Van azonban egy pont, ahol már meg kell állítani a dolgok menetét. A makói gázkincs kitermelése nem történhet meg a mostani feltételek között. Az ország népe nem nézheti ölbe tett kézzel saját kifosztását. A történelmi hanyatlásnak és a kollektív hülyeségnek egy ponton véget kell vetni Azért, mert lelkiismeretlen bűnözők a maguk pitiáner hasznára, olcsó jutalékokért kiárusítják apránként és nagyban az ország kincseit, még nem kell feladni mindent, még érdemes harcolni mindazért, ami megmenthető.
A magyar nagytőkének sem áll érdekében az ország kifosztása. Talán vegyünk példát a horvátokról Ők nem adták oda koncesszióba sem 35 évre, sem rövidebb időre, sem a Falcon Oil-nak, sem másnak az Adriát. Inkább maguk építettek autóutat, hogy a turisták kényelmesebben odaérjenek. Nota bene: az ügyes kanadaiak a horvátoktól bérelték azt a fúrótornyot, amivel Makónál gázt találtak.

Küldd tovább mindenkinek! Tudjon róla minden Magyar!

Juhász Ágnes Katalin
FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.
1117 Budapest; Budafoki út. 54. Tel: +36 20 778 0350

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Kapcsolódó: Vén István pere

Hírháló tallózó

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

El kell temetnünk Petőfi Sándort!

Tűnődés Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 161. évfordulóján

Több, mint két évtizede annak, hogy 1989. július 17-én a távoli Szibériában, a Burját Köztársaságban, a Bajkál tó keleti partján fekvő Barguzinban egy magyarok vezette nemzetközi kutatócsoport feltárta Alexander Stefanovics Petrovics sírját. A sírból avatott régészek, antropológusok gondos kezei kiemelték a csontvázat, amely egy 163 cm magas férfi földi maradványa volt. Borzongva fedezték fel annak erős bal felső szemfogát, törött bordáját és betegség sújtotta térdét, amely a néhai járását minden bizonnyal enyhén bicegővé tehette...

A néhait 1855. májusában temették el, és az I. világháború idején még megvolt az ó-orosz betűket is tartalmazó sírfelirat, amely az elhunyt neve után megörökítette kilétét: vengerszkij maior i poet - azaz magyar őrnagy és költő. Egy orosz néprajzi tanulmány pedig megszólaltatta az 1920-as években még élő öreg parasztasszonyt, Mária Morokovát, aki kislányként naponta bejárt a magyar fogolyhoz. Az pedig arról beszélt neki, hogy az ő országában nagy háború volt, és Frantz nevű császárukat megsegítette Nikoláj czár. Minderről Kéri Edit könyvéből is értesülhetünk - aki maga is tagja volt a sírfeltáró kutatócsoportnak -, amelyet 1990. februárjában adott ki az Eötvös kiadó: Petőfi Szibériában?!

Valóban, megtörténhet, hogy a Segesvár melletti Fehéregyháza határában az oroszok ellen vívott csatában 1849. július 31-án utoljára látott Petőfi Sándort foglyul ejtették és a távoli Szibériába hurcolták volna? A hivatalos magyar történettudomány máig tagadja, hogy az 1849-es szabadságharcba beavatkozó oroszok magyar foglyokat hurcoltak volna magukkal. Pedig az I. világháborút követően, a húszas-harmincas években szovjet fogolytáborokból hazatérő magyar katonák közül sokan vallottak arról, hogy a távoli Szibériában olyan öreg magyarokkal találkoztak, akiket a szabadságharc leverése után fogolyként hurcoltak oda. Pedig Kéri Edit, ez a történészeket megszégyenítő színész, 56-os forradalmár és oknyomozó újságíró évekkel ezelőtt megszerezte Bécsből, a Staatsarchiv-ból, a szabadságharc idején zajló némely osztrák kormányülés jegyzőkönyvét. Az 1849. május 14-i Ministerrat Protokoll (Minisztertanácsi jegyzőkönyv), amelyet Schwarzenberg és Bach látott el kézjegyével, kimondja, hogy az oroszok által ejtett magyar hadifoglyokat el lehet szállítani a távoli Szibériába - Nach Siberien, nach Kamschatka, nach Nord-Asien kann man transportieren. A dokumenum - amelyet két nap multán Ferenc József császár is aláírt - arról is árulkodik, hogy ebbe a tervbe nem mindenki volt beavatva.

A jegyzőkönyv szerint a magyar foglyok Szibériába való szállításáról szóló vitában a császári pénzügyminiszter felszólalt, és kijelentette, hogy ez a megoldás méltatlan Ausztriához, és legalább azt biztosítani kellene, hogy a távoli szibériai fogolytáborokban osztrák fegyőrök őrizzék a hadifoglyokat... Minderről még a magyar olvasó is értesülhetett, hiszen a bécsi jegyzőkönyvek Kéri Edit által elkészíttetett fordítását egy óvatlan nyári napon a Magyar Nemzet is közölte.

A huszonegy évvel ezelőtt, a Bulját Köztársaságban kiásott csontváz megsemmisítésére azonnal hadjárat indult. Kommunikációs és fizikai. A Budapest-Moszkva tengely pillanatok alatt kiötlötte a leghatásosabb lejárató szöveget, mely szerint a Barguzinban feltárt csontváz nem a Petőfi Sándor földi maradványa, hanem egy zsidóé, aki ráadásul nő lett volna. A fölényeskedő legyintésnek álcázott kommunikációs fogással egyidejűleg azonban elrendelték a lelet lefoglalását. Ezek után a csontvázban Petőfi Sándort felismerő kutatók Ulan Ude-ból, a bulját fővárosból, majd a Szovjetunióból a legvadabb kalandregényekbe illő körülmények között menekítették azt ki.

Itthon Magyarországon pedig hiába kérték, hogy bontsák meg Petőfi Sándor édesanyjának sírját, és vegyenek csontvázából génmintát. A magyar tudományosság és a politikum kegyeletsértésre hivatkozva megtiltotta azt a mintavételt, amely a feltételezést tudományos úton, száz százalékosan igazolhatta vagy cáfolhatta volna. Meglehet, hogy abban a bizonyos kegyeleti bizottságban sok ismert magyar közéleti ember írta és írja elő kötelezően a struccpolitikát.

Azóta húsz év telt el. Azóta minden magyar miniszterelnököt beavattak a Buljátországból elhozott csontváz titkába. Húsz éve tűnődöm azon, hogy vajon miért nem történik semmi? Miért nem kíván a magyar politikum ebben a kérdésben az igazságnak a végére járni? Hiszen a tudomány egyértelműen cáfolhatná, vagy egyértelműen igazolhatná, hogy valóban Petőfi Sándor földi maradványai kerültek-e elé?

Vannak akik úgy vélik: ha kiderülne, hogy a fehéregyházi csata után Petőfi még évekig élt, az "ott essem el én, a harc mezején" jegyében felmagasztosult Petőfi-kép töredezne szilánkokra, amit a ma élő magyar nemzedék nehezen viselne el.

Dőreség mondom én. Hiszen Petőfi irodalmi művét ez semmiképpen nem érintené. Lánglelkű, szabadságvágyó szellemét ugyancsak nem. Talán csak azok sínylenék meg e hírt, akik számára Petőfi legfőbb értéke maga a megjövendölt élete. Ám az ő lélekszámuk eltörpül azon magyarok száma előtt, akik számára az igazság mindennél fontosabb. És ugyanúgy eltörpül azon magyarok száma előtt, akiket bánt, hogy e nemzet mindmáig nem adta meg a végtisztességet a legnagyobb magyar költőnek.

Petőfi Sándor halálának kérdése nem irodalomtörténeti kérdés. A legnagyobb magyar költő halála körülményeinek tisztázása a magyar nemzet méltóságának és önbecsülésének kérdése! Ha valóban megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait, akkor azok temetetlen voltukban égbe kiáltanak! A magyar nemzet pedig haladéktalanul és méltó módon el kell temesse őt haza földjébe! Ha nem Petőfi Sándor földi maradváynai kerültek elő, akkor azokat keresni kell. És addig kell keresni, amíg meg nem találják. Majd ugyanúgy, a legnagyobb magyar költőnek kijáró végtisztességgel el kell temetni őt! Tudom, hogy minden magyar város versengni fog érte!

Ezért vallom és hirdetem: Petőfi Sándor halálának tisztázása és Petőfi Sándor méltó eltemetése a XXI. századi magyar élet megkerülhetetlen ügye: egy új magyar kultúrpolitika origója, egy felemelkedést szolgáló magyar nemzetpolitika sarokköve, a magyar nemzeti lét erkölcsi alapvetése.

A Burjátországban feltárt csontváz most még egy böröndben vár. Nem Magyarországon. Valhol Európában. Titok, hogy hol. Nehogy eltüntessék, nehogy megsemmisítsék. Petőfi Sándor földi maradványai valahol Európában várják az igazság óráját.

Budapest-Kolozsvár, 2010. július 31-én

Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
* www.nemzetihirhalo.hu *

Amerikában közpénzből röhögtek a magyarokon

Magyar Kálmán a kulturális évadról
Szentendrei Lajos - Heti Válasz 2010.01.17. - 12:20

"A Magyar Állami Népi Együttesnek és Sebestyén Mártának korábban kirobbanó sikere volt az Egyesült Államokban, vajon most miért nem szerepeltették őket?"

Jól szervezett, látványos, kifejezetten pazar volt az európai kulturális főváros programsorozatának megnyitója Pécsett. S a várható egyes programok is hasonlóan színvonalasaknak ígérkeznek. Európai színvonalúaknak. Nem lesznek például eltérő időpontokban gyanús főzőcske-tanfolyamok, ahol eltérő summákért belépőket szednek. Mint tavaly az amerikai, pontosabban csupán New Yorkban és Washingtonban megrendezett "magyar évad" idején.

A Washingtonban és New Yorkban horribilis pénzért, egy esztendőn keresztül megtartott "magyar évadot" alkalmasint valóban idézőjelbe kell tenni: mert volt ugyan Bauhaus-kiállítás és szerepeltették a Kontroll Csoportot is New Yorkban, a Carnegie Hallban fellépett a Magyar Fesztiválzenekar, és koncertezett a Kurtág-házaspár a washingtoni Kongresszusi Könyvár színpadán és dalolt Palya Beáta is, a Kennedy Központban (igaz, annak csak az ingyenesen és amatőrök számára is igénybe vehető előterében!), de ebből az egész évadból jócskán hiányzott az autentikus magyar kultúra, kivált a minőségi kultúra.

Volt, a többi között, cigányzenét afrikai dallamokkal ötvöző előadás, amellyel a valamilyen rejtélyes okoknál fogva operanapnak nevezett programon hozakodtak elő, lengedezett meztelenkedő amerikai artistahölgy trapézról, volt cigányzene, afroamerikai zene, s rendeztek (két alkalomra is kiterjedő!) bajuszversenyt. Úgy ám: bajuszversenyt, amerikaiaknak! De hogy ennek mi köze a magyar kultúrához?

"Nem sok, mert hiszen bajuszuk nemcsak a magyaroknak van! S hát a magyar identitást nem a bajusz fejezi ki, pláne nem erősíti" - fogalmaz Magyar Kálmán, aki New Brunswickban él, és munkája mellett, szenvedélyből, évtizedek óta szervez magyar programokat, ismerteti nagyszerű magyar kultúránkat az amerikaiakkal. Vele beszélgettünk az egyesek által botrányosnak, sokak szerint egészen kínosnak, a magyar hivatalosság szerint viszont sikeresnek tartott magyar kulturális évadról, amelyet a New York-i Magyar Kulturális Intézet rendezett, és annak igazgatója - az egyébként korábban a Népszabadság című napilap Krausz Barnabás néven író tévékritikusa -, Orsós László Jakab bonyolított. A beszélgetés célja, tanulsága: mit ne "csináljanak" a pécsiek...

- Szóval: bajuszverseny, mint a magyar kultúra megjelenítője? Mit szól ehhez?

- Jelentéktelen brooklyni kocsmában rendezték, különböző emberek jelentkezhettek, és pár hónap múltán, bajuszt növesztve, ismét megmutatták magukat. A legszebbnek talált bajszot viselő pedig budapesti utazást nyerhetett. A szervezők azzal hirdették, hogy Rákóczi Ferencnek, vagy Kossuth Lajosnak is volt bajusza... és még millió amerikainak volt és van bajusza! Különös módon, ez az egész bajusz-mánia valahogy rabul ejtette az amerikai magyar évad robotosait: október elején ugyanis megint a bajusszal foglalatoskodtak, ezúttal a művészi bajuszkészítés rejtelmeibe próbálták bevezetni az amerikaiakat, egy operanapnak hirdetett program keretében... Gondolom, nem vitatható, hogy nagy butaság, ha a bajuszdivattal akarjuk bemutatni a magyar kultúrát! A nagy kérdés: a New York-i magyar kulturális központ miért szervezett általában olyan programokat, amelyek elsődlegesen nem a magyar kultúrát, a magyar identitást mutatták be, sőt, nem egyszer kifejezetten elmosták ezt a magyar identitást? Miért próbálták meg globalizálni, kilúgozni a magyar kultúrát, amennyire csak lehet?!

- S mi ezzel a baj? Mármint hogy a magyar kultúrát a globális világ kultúrájaként próbálták bemutatni?

- Részben az, hogy az amerikaiak, ha magyar rendezvényre mennek, nem a globális kultúrára kíváncsiak, nem magyar kultúraként eladott, amerikanizált katyvaszt akarnak látni, hanem igenis, autentikus magyar kultúrát. Részben pedig fájdalmas volt megtapasztalni, hogy az Amerikában élő magyarok e programokból nem nagyon tudták bemutatni gyermekeiknek, unokáiknak azt a nagyszerű kultúrát, amelyért érdemes megmaradni magyarnak. Volt olyan program, amelyben kifejezetten gúnyolódtak a magyarokon. A magyar kulturális intézet szervezésében! Egy brooklyni klubban tíz dollárért meg lehetett nézni, hogy amerikai művészek hogyan figuráznak ki híres magyarokat. Minimum aggályosnak találom a múlt század fordulójának magyar bevándorlóiról készült "Hunky Blues" című filmet is: Forgács Péter rendezte, és már a címválasztás is kínos: a 'hunky' ugyanis a magyarok gúnyneve, legalább olyan sértő, mint amikor lenégereznek egy fekete amerikait. S az egész film úgy ábrázolja az Újvilágba érkező honfitársainkat, mintha csupa toprongyos, szakadt, nyomorult emberekből álló sereg érkezett volna ide, s az alkotó valahogyan "elfelejtette" megmutatni, hogy ezek a magyarok azonnal templomokat emeltek, iskolákat építettek, s miközben megpróbáltak beilleszkedni az amerikai közegbe, az első perctől kezdve mindent megtettek a magyar identitásuk megőrzéséért. Ebből a washingtoni és New York-i rendezvénysorozatból egyébként éppen ez hiányzott: a magyar identitás, a magyar azonosságtudat hangsúlyos megjelenítése. Vajon miért?

- Mi a magyar identitás?

- Szerintem az, hogy tisztelem és becsülöm a magyar kultúrámat, a hagyományos kultúrától a hungaricumokon keresztül a mai, a kortárs kultúráig. S ha dzsesszt játszom, akkor úgy játszom, hogy legyen benne magyar érzés, legyen benne valami, ami megkülönbözteti az amerikai dzsessztől, vagy ha szobrot faragok, legyen benne az egyetemes magyar kultúrából eredő, abból táplálkozó elem is! S én úgy gondolom, pontosabban a washingtoni és a New York-i magyar évad tapasztalatai azt mondatják velem: mintha a szervezők és a rendezők féltek volna kinyilvánítani azt, hogy ők magyarok! Jobb amerikaiak akartak lenni, mint az amerikaiak, jobban be akartak illeszkedni az amerikai világba, mint maguk az amerikaiak...

- Meghökkentő, amit mond, mégis, mire alapozza ezt? Mondana konkrétumokat is, amelyekkel alátámaszthatja állításait?

- Legelőször talán éppen a rendezvénysorozat nevét mondhatnám: az évad "Extremely Hungary" címen futott, amelyet "Csordultig magyar" címmel fordítottak magyarra. Enyhén szólva is rosszul. Meglehet, éppen a hazai magyar közönség megtévesztésére, hiszen az "extremely" szó az angolban soha, sehol nem jelentette a "csordultig" kifejezést. A szó jelentése: "rendkívüli", "szélsőséges". Vagyis a "Csordultig magyar" egyszerűen félrevezető, a programsorozat címét az amerikaiak a "rendkívüli, szélsőséges" jelzővel olvashatták. De mondok néhány konkrét példát is: a washingtoni Nemzeti Galériában kiállítottak egy szép lovasszobrot: nem is Leonardo, hanem Leonardo műhelyéből származik, és szép alkotás ugyan, de mindösszesen annyi köze van a magyarság kultúrájához, hogy - a magyar Szépművészeti Múzeum tulajdonában van. S például az MTV riportere a programsorozatról készített jelentésében - a magyar programok hiánya miatt - azt mutatta be, hogy hogyan görkorcsolyáznak a New York-i Central Parkban a színes bőrűek, vagy, hogy milyen izgalmas a Brooklyn Bridge... vajon ennek mi köze van a magyar kultúrához? Hol volt az autentikus magyar népzene? A magyar táncházmozgalom muzsikája és táncai? A Magyar Állami Népi Együttesnek és Sebestyén Mártának korábban kirobbanó sikere volt az Egyesült Államokban, vajon most miért nem szerepeltették őket?

- Válasz lehet erre az, amit a New York-i Magyar Kulturális Intézet igazgatója az egyik interjújában állított: az amerikai igényekhez próbáltak igazodni...

- Mesebeszéd. Az amerikaiak számára az amerikai színes bőrűek reprezentálnák a magyar kultúrát? Az amerikai igények éppen a hagyományos és autentikus nemzeti kultúrákra nyitottak a leginkább.

- De hát New York például nagyon dinamikus város, erőteljes és színes kulturális élettel, ahol, ha csak magyar népzenét mutatok be, vagy ahová csak magyar táncházat "viszek", akkor csakis azokat lehet meghódítani, de legalábbis becsábítani az előadásra, akik már eleve érdeklődnek akár Magyarország, akár a zene iránt. Viszont ha rendezek például egy bajuszversenyt, akkor esetleg azok is eljönnek, akik kifejezetten magyar program iránt nem érdeklődnek, de a habókos vetélkedő apropóján legalább bemutathatom neki Magyarországot is...

- Bizton állíthatom, hogy például a táncházi muzsika, vagy a magyar népzenei műsor iránt valóban jobban érdeklődnek az amerikaiak, mint a bajuszverseny iránt. Egyáltalán: az etnikai kultúrák iránt itt mindig nagy az érdeklődés. Sőt! A tangót nem azért imádják Amerikában, mert amerikai. A kubai táncokat azért nézik meg, mert kubai, a lengyel kultúra is azért népszerű, mert lengyel, és a mi csárdásunkat is azért szeretik, mert magyar. Akit érdekelnek az etnikai kultúrák, az a világ jobb megismerésére vágyik, s a lehető legmagasabb színvonalon szeretne megbarátkozni ezekkel a kultúrákkal. Ezért nekünk, magyaroknak, a lehető legmagasabb színvonalon kell bemutatnunk a magyar kultúrát. Ismétlem: a magyar kultúrát.

- Mert az amerikaiak nem csak az amerikait szeretik?

- Az amerikai kultúra nagyon összetett; ez az óriás ország a bevándorlók hazája, itt mindenki "jövevény". S valamennyi népcsoport hozta, hozza a saját hagyományait, kulturális örökségét, s együttesen alakítják azt, amit amerikai kultúrának nevezünk. Az amerikai kultúra: millió kultúra egyvelege, különös mozaiktársadalom értékes terméke. Saját, ősi kultúrájuk van az indiánoknak, az írek a zenéjükkel gazdagítják Amerikát, s minden nemzet fia hozzátesz valamit a saját és ősei kulturális örökségéből. Vajon mit tudunk mi, magyarok, hozzátenni ehhez a kultúrához? Az amerikai magyarok a nagyszerű magyar kultúránk részeit! Ennek révén figyelnek fel majd ránk. Csakhogy ezt a kultúrát őrizni és ápolni kell, s egy-egy ilyen kulturális évad az itt élő magyarság számára is lehetőséget adhatna a töltekezésre és a muníciószerzésre. Én immár öt évtizede élek az Egyesült Államokban, s tudom, hogy itt mindig is a magyar népi kultúra váltott ki nagy és őszinte érdeklődést. Tehát ha például klasszikus zenét megszólaltató zenekarok, vagy művészek turnéznak az Egyesült Államokban, akkor mindig van igény Kodály Háry Jánosára is! Nem győzöm hangsúlyozni: nemcsak a magyar származású amerikaiakat érdekli ez, hanem általában az amerikaiakat az érdekli, ami más, ami sajátos, ami nem az övékére hasonlít!

- Egyedül a magyar állam 700 millióval "szállt be" a rendezvénysorozatba, s adományokból és felajánlásokból további több százmilliót sikerült összekalapozni. Mondja: mit lehet csinálni durván egymilliárd forintból Amerikában?

- Nagyon sokat. Mivel én korábban segítettem a New York-i Magyar Intézet munkáját, tisztában vagyok azzal, hogy mit és mennyiért lehet megvalósítani. Szinte érthetetlen is számomra, hogy ennyi pénzt hogyan lehetett elkölteni! Kiszámítottam, hogy nagyjából az egytizedéért megszervezhető lett volna ez az egész programsorozat. Ráadásul úgy, hogy a multikulturális léhaságok és a magyarokon gúnyolódó butaságok helyett kihozhatták volna például a Bánk bánt, vagy a Hunyadi Lászlót, meghívhatták volna a méltán híres Győri Balett társulatát. Ha valóban az ország népszerűsítése volt a cél, akkor a minőségi kultúra és szórakoztatás darabjait lett volna érdemes Amerikába hozni. A washingtoni és New York-i magyar kulturális évad nyilvánosság előtt megfogalmazott célja állítólag a kortárs magyar kultúra bemutatása és az országkép formálása volt. Hiller István kulturális miniszter novemberben egyenesen sikeresnek minősítette az évadot, s azt állította, hogy ez volt a magyar kulturális diplomácia eddigi legátfogóbb és legrészletesebb eseménysorozata. Lelkesültsége csak akkor lenne érthető, ha netán nem értesült volna például a 2001-ben Franciaországban megrendezett, valóban átfogó és valóban részletes kulturális évadról. S még egy, nem mellékes megjegyzés: ama nagyszerű rendezvénysorozat akkori szervezőinek -éppen mivel elhivatottan szolgálták a magyarság ügyét - eszükbe sem jutott olyan vérlázító nyilatkozatot tenni, mint amit a New York-i Magyar Kulturális Intézet jelenlegi igazgatójától idéz az "Extremely Hungary" honlapja. Orsós László Jakab ugyanis, mintegy párhuzamot vonva a valaha rabszolgaságba taszított amerikai feketék és a magyarországi cigányok állítólagos elnyomatása között, nem másról fecseg, mint hogy burjánzik a széleskörű diszkrimináció és fajgyűlölet Magyarországon. Motyogja ezt a Magyar Kulturális Intézet igazgatója, akit a magyar adóforintokból azért fizetünk, hogy népszerűsítse a magyar kultúrát és Magyarországot is. Ez azért megérne egy interpellációt a parlamentben, ha már a kulturális miniszter az országkép formálását fontos célnak mondta.

- Az MSZP résztulajdonában lévő napilap online-kiadásában így aposztrofálták a rendezvénysorozat novemberi záró koncertjét: "Csordultig volt velünk New York".

- Jaj!
* www.nemzetihirhalo.hu *

Amerikai rémálom

* www.nemzetihirhalo.hu *

Az első fekete elnök vallása igazából a "black liberation", avagy a fekete felszabadítás vallása. Ez egy marxizmusra alapuló tákolmány, ami a fehérek bűnösségén, a feketék elnyomatásból való kiszabadításán keresztül a nagy semmibe vezet, mint a marxizmus. Nekünk fehéreknek keményen kell dolgozni és nekik csak az eltartott lustaság jár, miközben a zsidók szívják vérünket.

Ez a cionbolsevik banda elhiteti a feketékkel, hogy most Obama révén ők az urak igazán. Személyes történetem a postásom, akit nem lehet feketének hívni, hanem ő egy igazi nigger. Soha sem köszönt, egy mosolyt soha nem láttam rajta, igazi bunkó volt. Nos, ez mindjárt megváltozott a "választások" után. Azóta is bunkó, de már visszaköszön a nigger, most már nem érzi "elnyomottnak" magát, sőt, nyeregben van - gondolja. Nos igen, ez tényleg ennyire utált engem mint fehér embert, most is utál, csak Obama miatt jobban érzi magát. NEKIK MINDEN JÁR!

A mai napig forrongó gócpontjuk Oakland városa, San Franciso öböl túloldalán, ahol az elmúlt hetekben lövöldözések is folytak, pontosabban megállás nélkül folynak. Ezt értelmezhetjük annak, hogy "payback'', visszavágás a niggerektől. Ez az a lövöldözés, ahol eltűntek a lövészek, egyszerűen nyomuk veszett, és az itteni amerikai média hallgat róla! A videón megszólaló nigger - mert ha itt élsz, felismered a beszédéről ki-kicsoda -, nem egy megbízható szemtanú, vagy fültanú. "Ez egy AK" - nem biztos, "sok lőszerük van"- szintén nem jelent semmit. Nálam mindig van egy 17-es tár, meg még egy 17-es, vagy 33-as, attól függ merre vagyok. Ami igazán furcsa, az a rendőrség visszavonulása, ami soha nem történik meg. Amúgy senki sem hajlandó beszélni róla.

Úgy néz ki Obama kiadta a rendeletet, új gettókat lehet létrehozni, s ezért nem szól bele a zsidók diktatúrájába, amíg az ő niggerjeinek mindent meg lehet csinálni. Most bebizonyosodott ez, mert július 27-én megszavazta a városi "önkormányzat", hogy Oaklandban engedélyezik a nagyszabású marihuana termesztést. Nemsokára a fekete fajüldöző banda, a "Black Panther" teljesen átveszi a hatalmat Oaklandban. Ha valamit mersz szólni, mint fehér, akkor te vagy a nácifasiszta fajüldöző rabszolgatartó.

A másik megmutatkozása az amerikai állom rémálomra váltásának Arizona, ahol éppen az ellenkezője történik. A teljes lezüllés, az idegen behatolók narkó-terrorizmusa nagy örömöt váltott ki a zsidóbolsevik uralkodókban. A nép pár év alatt lement a padlóra, de hirtelen elegük lett, fölpattantak. A Minuteman csapatok rendben kordában tartották a határt egy ideig, mert a kormány elhanyagolta kötelességét, nem védte a határokat, mert nem is akarta. Egy diktatúrának az az előnyös, ha a nép el van kábulva, nem pedig az, ha józan. Elzüllés, felbomlás után most államonként külön, független csapatok alakultak. Mint 1776-ban, úgy ma is a polgárnak egy perces figyelmeztetési idő alatt készen kell lenni harcolni. Ezt hívják minuteman-nek, perc embernek.

A zsidóknak nem tetszik, mert a leghatékonyabb csapat Arizona államban Jason JT Ready szabadcsapata, aki egy amerikai nemzetiszocialista hazafi, horogkeresztes egyenruhában csapatával egy este 42 narko-terroristát tartóztatott le a határőrök szégyenére. Nyafognak is keményen, "elveszi a munkánkat"! A médiák támadják, nácizzák. Nekik inkább egy mexikói golyó kell az agyukba, mint hogy egy náci védje meg a hazát. Nos igen, fejre állt az állam.

De a nép Arizona államban - 97 % fehér - közbeszólt már sokadszor, s meghozták a legszabadabb szabadságtörvényt, ami a mindenféle engedélyek megszüntetését jelenti. Nem kell semmilyen papír arra, hogy egy állampolgár töltött fegyverrel járjon, akár nyíltan, akár rejtve a zsebében, táskában. Bárhol hordhat pisztolyt, puskát, mindenfélét, amit akar. Végre itt a szabadság, nem Kaliforniában!

A felfordulást, a rend felborulást az bizonyítja legjobban, ami Oaklandban folyik, de a Venice városi razzia volt a csúcsteljesítmény most 24-én szombaton. Kokain? Nem. Herion? Nem. Fű? Nem? Vagyis nem egészen mert átalakított füvet koboztak el a razziázó rendőrök.

TEJ! NYERS TEJ! SCHWARZENEGGER ráküldte a nyers tejet eladó kisboltosra a rendőreit, mert a nyers tejet be akarja tiltatni, veszélyesnek akarja nyilvánítani. Venice egy kisebb városrész a tengerparton, Los Angeles veszi körül teljesen, meg a strand, aztán csak a Csendes óceán. Tele van kábítószeresekkel, otthontalanokkal, akik vagy a kocsijukban alszanak, vagy a strand homokján. Mindenhol ott állnak a niggerek, vagy a mexikói kábítószer kereskedők. Igen, azokat békén hagyják. Itt az amerikai álom. A fiatal ember összegyűjt keservesen annyi pénzt, hogy ki tudjon nyitni egy kis magyarországi közérthez hasonló boltot. Normálisan, kemény munkával lassan elindul minden, s aztán esetleg még annál is jobban kellene hogy éljen, mivel az üzlet általában mindig csak jobb lesz. "Még a saját joghurtomat is elvitték!" - mondta Anthony Farano, aki a Rawsome Foods (Nyers Élelmiszerek) nevű boltban dolgozik. "Miért nem a szomszédomat razziázzák, az árul kábítószert, nem mi?" - kérdezte. Nos igen, a rémálomban a rendőrség fegyverrel a kézben, az eladóra ráfogva rohanta meg a kis boltot a nyers tej miatt! Szerintem Venice egy szennyezett pocsolya, buldózerrel kellene tisztítani, de nem a tej miatt. Fejre állt Amerika.

Bell városában - szintén Kalifornia, Los Angelestől pár mérföld - pedig éppen föltámadt a népharag. Majdnem meglincselték a városi atyákat a kapzsiságuk miatt. Megtudták a polgárok, hogy a nagy gazdasági rohadás kellős közepén a "városatyák" kirúgtak 9 $/óra fizetésen élő egyedülálló szülőket, amíg ők maguknak 350 000 dolláros fizetést adtak mellékállásért, a városi főfelügyelő pedig 840 000 dolláros fizetést kapott főállásért. A rendőrfőnök pedig a 26 rendőr irányításáért - mert kis város ez is - 460 000 dollárt kap. Az LAPD főnöke 8000 rendőr irányításáért 250 000-et kap, ami normálisnak számít itt. A minap is a sheriff-ek védték meg a városatyákat a nép haragjától.

Tegnap kijött a hivatalos jelentés, a fajüldözési bűnözés az erőszakos bűnözéssel együtt kevesebb volt, mint múlt évben. Ennek ellenére mivel már legalább tíz éve csökkenőben van ez, a zsidófajvédő Anti-Defamation League (Rágalmazás Elleni Liga) kiadta a Los Angeles Timesban a sajátját, ami nem más, mint Kalifornia államban növekszik az antiszemitizmus! Naná, senki sem szereti, ha kiszívják a vérét! A zsidó vérszívás engedélyezett, tejet nyersen meg nem szívhat az ember. Ezért megy tönkre az Egyesült Államok, így válik a szabadság álma, az amerikai álom zsidóbolsevik, bábnéger rémálommá.

Megkérdezték Obamát, hogy érzi-e a gazdasági válságot a saját bőrén? Röhögve beszélt a nyugdíj alapja megcsappanásáról. Elfelejtette mondani, hogy néhány nap múlva repülnek Spanyolországba, ahol 34 szobát béreltek ki egy öt csillagos hotelben. Arról, hogy miért állíttatta le a Black Panter nigger fajüldöző szervezet elleni pereket, meg sem kérdezték, az ugye nem illik. Ez mind a visszavágás egy része, a rémálom kezdete. Nem csoda, ha a fegyvert és a lőszert veszik mint a cukrot.

Üdvözlet a vadnyugatról!

Kitartás!

Kiss László - Jövőnk.info
USA
2010. július 28. - 12:22

Kapcsolódó cikkek:
   "Ellenség, idegen vagy hazai" - új amerikai határvadász alakulat a narkó-terroristákkal szemben
   Amikor felborul a rend: Az Egyesült Államok úton az anarchia felé
   Obama szónokolt, mexikói gyilkolt!

Visszanéző - Hogy volt, hogy nem volt?

Annus Adrián honlapja

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/11841

Aranyba öntött igazságszolgáltatás
Az ártatlanság vélelme jegyében szimbolikusan, a szurkolók adományaiból elkészített pótaranyérmekkel ismerték el Annus Adrián és Fazekas Róbert athéni győzelmét az MMIK színháztermében vasárnap, saccra kétharmados széksortelítettség mellett. A kezdeményező Patrubány Miklós ugyan nem jelent meg, ámde volt külön az alkalomra íródott dal és exkluzív kongashow.
Itt olvashatja cikkünket>>

Annus Adrián belépett az MSZP-be
Megkérdeztük: biztos-e benne, hogy jól döntött?
Itt olvashatja cikkünket>>

Egyesületük elnöke kitart Annusék mellett
Itt olvashatja cikkünket>>

Fazekas Róbert Svájcban győzni szokott
A két szombathelyi dobóatléta nyakába vasárnap ismét aranyérmet akasztanak, bár a színhely ezúttal nem Athén, hanem Szombathely lesz, az érmek épp úgy néznek majd ki, mint az eredetiek. A Diszkoszkirály tekintélye bizony megtépázódott, ennek ellenére visszavágyik a trónra.
A Nyugatnak arról az elhíresült athéni éjszakáról, s arról is mesélt, mégse áll profi bokszolónak. Bízik a svájci perben.
Itt olvashatja cikkünket>>

Annus Adrián után Fazekas Róbert is bejelentette visszavonulást
Nem akarnak a Magyar Atlétikai Szövetséggel hadakozni, a nemzetközi bíróságra készülnek.
Teljes cikk >>

Február 8-án kezdődik Annus Adrián tárgyalása
Teljes cikk >>

Aranyérmet a bajnokoknak! - Gyűjtés indul, hogy Annus és Fazekas saját olimpiai érmet kapjon
Teljes cikk >>

Annus visszaadta az aranyérmét
Bár Schmitt Pál az utolsó pillanatig hezitált, vasárnap mégis találkozott a kalapácsvetővel, hogy átvegye az érmet. Schmitt dossziét is kapott.
Teljes cikk >>

Annus vasárnap visszaadja...
Schmitt Pál egy budapesti szállodába várja a kalapácsvetőt és az aranyérmet.
Teljes cikk >>

Annus visszaadja az érmet?
"...amennyiben csak engem érhet hátrány, akár a börtönbüntetést is vállalom, a többi magyar sportolót azonban nem fogom hátrányos helyzetbe hozni".
Teljes cikk >>

A NOB visszaköveteli Annus aranyérmét - jön a megtorlás?
Teljes cikk >>

Annus Adrián és Fazekas Róbert közleménye
A MOB menesztette dr. Pikót.
Teljes cikk >>

Annus és Fazekas ügyvédjének sajtónyilatkozata
Dr. Eva Maria Barki felháborítónak tartja a MOB október 15-ei határozatát
Teljes cikk >>

Két hét az élet? - mindenki Annusék ellen
Schmidt Pál úgy kér bocsánatot a NOB-tól, hogy nincs pozitív vizelet, helyette van három negatív. Úgy kér bocsánatot, hogy a sokat emlegetett csalást több orvos szakértői véleménye is cáfolta.
Teljes cikk >>

Olimpikonjaink drogtesztje - provokáció történt
Ilyent akárki mondhat. Most mégse akárki mondta, hanem Barki. Az Barki, aki az athéni olimpiai aranyérmétol megfosztott Fazekast és Annust képviseli.
Teljes cikk >>

Kinek állt érdekében bemártani Annust és Fazekast?
Annak próbáltunk utánajárni, miért merülhetett fel egyáltalán Gécsek Tibor neve a névtelen levéllel kapcsolatban.
Teljes cikk >>

Annus idegösszeomlást kapott, és nem ment el Athénba
A sportoló állapotáról közleményt adtak ki.
Teljes cikk >>

Annus mégis adott vizeletmintát! Sőt, Fazekas is!
Ám nem a WADA-nak, hanem a Magyar Atlétika Szövetség illetékeseinek
Teljes cikk >>

Nem mond igazat a WADA!
Meg sem próbált bejutni a WADA két ellenőre Annusékhoz a megjelölt időben. Bár Annus védelmére sokan gyűltek össze, atrocitás sem érte őket.
Teljes cikk >>

Annus nem hajlandó az újabb doppingtesztre
Teljes cikk >>

Gécsek Tibor tiltakozik
Fazekas egykori sporttársának közleménye szerint semmi köze nincs a Fazekast feljelentő levélhez.
Teljes cikk >>

"Nem fogom visszaadni az olimpiai aranyat!" - Annus a hazai média előtt
Annus Adrián már semmilyen lehetőséget nem lát arra, hogy visszaszerezze aranyérmét. A sporttal is felhagy. Ám - tette hozzá -mindenképpen szeretné megtudni, miért is vették el tőle az olimpiai címet.
Teljes cikk >>

Annus negatív mintát adott le Athén után
Teljes cikk >>

Annus bajnoknak tekinti magát
Annus jogi úton bizonyítaná igazát. "Az egész ügy mögött a NOB és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség rosszindulata áll" - mondta.
Teljes cikk >>

Patrubány Miklós felszólalása az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában

Köszönet érte Anyusch -nak

"Szavazati joggal járó, teljes körű állampolgárságot támogatunk és ajánlunk" - Patrubány Miklós felszólalása az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke meghívottként részt vett és felszólalt az Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának tegnapi ülésén, amely a külhoni magyarok magyar állampolgárságának ügyét érintő törvénymódosítási javaslatot tárgyalta.

Patrubány Miklós figyelmeztetett: nem lenne precedens nélküli a magyar jogtörténetben, ha az Országgyűlés egyetlen tollvonással adná vissza a magyar állampolgárságot azoknak a magyaroknak, akik azt akaratuk ellenére vesztették el. Az MVSZ nem támogatja, hogy nyelvvizsgához kössék a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaszerzését, és indokoltnak tartja, hogy az teljes körű, szavazati joggal járó legyen.

Az MVSZ elnöke átadta a bizottság elnökének a június 4-ét nemzeti emléknappá nyilvánító törvénytervezetet, és a Trianon 90. évfordulójára kiadott dupla CD-t, amelyeket a Magyarok Világszövetség készített.

Alább közzétesszük az MVSZ elnöke felszólalásának teljes, szerkesztett szövegét.

Budapest, 2010. május 20.
MVSZ Sajtószolgálat

Országgyűlés
Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság
2010. május 19-én, I. em. 58. terem

Vita a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény
módosításáról szóló, T/29. számú törvényjavaslatról
Dr. Orbán Viktor (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos (Fidesz) képviselők önálló indítványa

BALSAI ISTVÁN, a Bizottság elnöke:
Körünkben van Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki nemcsak szemlélője akar lenni, hanem hozzá is szeretne szólni a vitához. Amennyiben a bizottság tagjai ezt jóváhagyják, kérem, szavazzák meg. (Szavazás.) Megszavaztuk.
Parancsoljon, elnök úr!

PATRUBÁNY MIKLÓS, a Magyarok Világszövetségének elnöke:

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!

Köszönöm a megszólalás lehetőségét. Gondolom, nem túlzás és nem szerénytelenség, ha azt állítjuk, hogy a Magyarok Világszövetsége az elmúlt tizenöt év alatt a magyar állampolgárság és általában az Európában gyakorolt állampolgársági kérdések terén szerzett ismereteivel azon magyar intézmények közé tartozik, amelyek erről a kérdéskörről a legtöbbet tudják, és méltányosnak érzem, hogy ebben a vitában szólási lehetőséget biztosítanak.

Másodsorban elégtétel számunkra az a körülmény, hogy miután az ismert körülmények között eredménytelenségbe taszított népszavazás után oly sokat kellett elszenvednünk, oly sok vádat kellett magunkra vennünk, az újonnan alakuló Országgyűlés egy elsöprő jobboldali, pontosabban fideszes és KDNP-s győzelem után az első lépések közé tervezi a külhoni magyarok magyar állampolgársága kérdésének rendezését, és úgy gondoljuk, hogy ez a 2004. december 5-ei népszavazás nélkül nem következett volna be.

Tehát úgy értékeljük ennek a mostani törvénytervezetnek a benyújtását, hogy ez közvetlenül annak a kárhoztatott népszavazásnak a pici, lehet, hogy még keserű, de mindenképpen gyümölcse.

Engedtessék meg, hogy az előterjesztéshez és az itt zajló vitához érdemben hozzászóljak. Alapvetően nehéz ezt a kérdést, mármint a külhoni magyarok - értsd alatta a Kárpát-medencei elszakított területeken élő magyarok - magyar állampolgárságának a kérdését a mai magyar állampolgársági törvényen keresztül, annak az optikáján keresztül rendezni. Azért nehéz, mert voltaképpen a jelenlegi magyar állampolgársági törvény egy súlyos diszkriminációt követ el az elcsatolt területen élő magyarokkal szemben, hiszen bárhol másutt élő magyarok minden további nélkül visszaigényelhetik a magyar állampolgárságukat, különösebb nehézségek nélkül; természetesen lakhatósághoz kötve. De más ezt a kérdést amerikai vagy emigráns nyugati magyarként kezelni, és megint más az elcsatolt területen élő magyarként kezelni. Ezért tehát azt mondom, hogy az Országgyűlés akkor jár el helyesen, ha ezt a kérdést nem egy csupán technikai állampolgársági kérdésnek tekinti, hanem alapvetően egy jóvátételi kérd ésnek. Egy történelmi igazságtételnek kell tekinteni, úgy, ahogy az egész rendszerváltás, a kommunizmus leváltása a Történelmi Igazságtétel Bizottságának a megalakításával és annak a munkájával gerjedt végül is - fogadjuk el talán ezt a szót - abba az állapotba, hogy megtörténhetett Magyarországon a kommunizmus utáni rendszerváltás folyamata.

S ahhoz, hogy ebben egy konkrét fogódzót is adjak a jelenlegi országgyűlési képviselőknek és a frakcióknak, engedtessék meg megemlítenem, hogy az Országgyűlés pontosan az állampolgársági kérdésben nem követne el semmiféle precedens nélkülit, még akkor sem, ha egy tollvonással adná vissza az elcsatolt területen élő magyarok magyar állampolgárságot, hiszen az egy tollvonással vétetett el, az ő megkérdezésük nélkül. S milyen precedensre utalok? A második világháború utáni évek egyik első törvényeként (...) született egy jóvátételi törvény a zsidósággal szemben, amelyik tételesen visszaadta a zsidók magyar állampolgárságát, azokét, akiket az azt megelőző öt-hat esztendőben ilyen vagy olyan hátrányos megkülönböztető törvényekkel vagy rendeletekkel megfosztottak a magyar állampolgárságuktól. Akkor tehát kérdezem: ha a magyar állam képes volt a zsidó etnikumú vagy zsidó vallású állampolgáraival szemben ennek a méltányosságnak a gyakorlására, akkor miért nem tudja ugyanezt gyakor olni a magyar etnikumú, keresztény, elszakított magyarokkal szemben? Nyilván az ok nem jogi és nem alkotmányjogi, hanem politikai természetű, és nemcsak Magyarország belügyeitől függ - gondoljuk és reméljük.

Viszont ez a létező precedens arra kell intse a ma vitázó feleket, hogy ha nem is adják meg egy tollvonással a magyar állampolgárságot az elcsatolt területeken élő magyaroknak, minthogy azt a mai nemzetközi kontextus elég nehézzé tenné, ezen túlmenően minden lehetőséget és minden könnyebbséget megadjanak a kérvényező magyaroknak. Éppen azért, mert ők kérhetnék tollvonással is, alanyi jogon is, hiszen nem mondtak le, nem távoztak, most már kilencvenedik éve megtartották magyarságukat, olyan körülmények között, amelyekről én, mint aki mai napig Kolozsváron élek, tanúskodhatom, de nem vagyok ezzel egyedül.

A második kérdés, ami itt a feleket megosztja, úgy látom, tulajdonképpen a nyelvhasználat és a nyelvismeret kérdése. Itt is egy eligazító részlettel szolgálnék. A történelmi magyar állampolgársági jog, kezdve az első állampolgársági törvénytől, amelyet 1871-ben fogadtak el - ha pontosan idézem -, ennek az állampolgársági jognak a szemlélete alapvetően vérségi elvű. Az állampolgársági jogban világszerte két szemlélet uralkodik: a területi és a vérségi elv. A magyar állampolgársági teljes hagyományában alapvetően vérségi; ez azt jelenti, hogy egy magyar állampolgárnak a gyermeke, az utódja automatikusan magyar állampolgár lesz, függetlenül attól, hogy hol születik, éppenséggel a magyar állam területén vagy bárhol másutt a világon. Ezért, ha valaki egy "mélyfúrást" végez a mai magyar állampolgárok halmazában, akkor ne érje meglepetés, ha arra a következtetésre jut, hogy akár százmillió magyar állampolgár is van ma - de jure - a világon, hiszen mindenkinek, aki magyar állampo lgár volt, annak minden leszármazottja - de jure - ma magyar állampolgár. Más kérdés, hogy ezt az illető tudja-e, más kérdés, hogy erről a magyar állam tudomást vesz-e. De ennek a tényállásnak konkrét következményét számtalanszor megtapasztalhattuk az elmúlt húsz esztendőben, amikor is Nyugatra szakadt magyarok, pontosan az állampolgársági jognak a mai törvényben is továbbélő természetéből adódóan, kérték és megkapták a magyar állampolgárságukat. Az az Amerikában élő második vagy harmadik generációs magyar, akinek már a nagyapja sem tudott magyarul, hiszen ezelőtt száz évvel vándoroltak ki, és már 1930-ban elfelejtettek magyarul beszélni, ő, ha kéri a magyar állampolgárságot, minden további nélkül megkapja.

Tehát megint csak azt mondom, nagyon óvatosan kell kezelni, és semmiképpen sem kell merev feltételekhez kötni a nyelvismeretet. Ha valaki azt nyilatkozza, hogy kérem, felmenőim magyarok voltak és magyar állampolgárságomra igényt tartok, alanyi jogon kaphassa azt meg. Ez a Magyarok Világszövetségének hivatalos álláspontja, annál is inkább, hogy most nem azokról beszélünk, akik önként elhagyták a hazát, hanem azokról beszélünk, akikkel szemben a magyar állam jóvátételre kötelezett, hiszen az ő felmenőik ugyanúgy vérükkel, verejtékükkel, adóforintjaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a mai Magyarország még létezik, mint azokéi, akik abban a - nevezzük így - szerencsés helyzetben vannak, hogy itt születtek, ennek a maradék országnak a területén.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!

A további kérdésekben készségesen állunk minden részlet tisztázására a rendelkezésükre. El kell mondanom egy felismerésünket, amely idén született meg, jóllehet, tizenöt éve szajkózzuk ezt az ügyet, hiszen érezzük, hogy ez a kérdés a leginkább foglalkoztatja a magyarokat. Felismerésünk az, hogy a magyar állampolgárság visszaadásához az út egy olyan törvényen keresztül vezet, amelyik elvileg rendezi ezt a kérdést, és amelyet egy trianoni emléknap-törvénnyel tudnék leginkább jellemezni. Ezelőtt egy héttel elküldtük a pártelnököknek és a frakcióvezetőknek azt a törvénytervezetet, amelyet a Magyarok Világszövetsége e tekintetben dolgozott ki, mindössze háromoldalas, indoklásostul három és fél. Ez a törvénytervezet pedig pontosan helyére teszi a dolgokat. Mert ha a magyar állam elismeri és törvényben rögzíti, hogy Trianon napja és ennek szellemében a párizsi béke napja voltaképpen egy tragikus következményekkel járó esemény minden magyar számára, akkor megteremti nemcsak az el vi, de az erkölcsi alapot is ahhoz, hogy elcsatolt magyarok magyar állampolgárságát is úgy kezeljük, ahogyan azt kell, tehát mint jóvátételi kérdést.

Elhoztam azt a CD-t, amelyik tegnap jelent meg, és amely az egész trianoni folyamatról szól. A trianoni béke 90. évfordulójára adtuk ki, és szeretnénk ezzel hozzájárulni a mai magyar nemzedék tisztánlátásához. Elhoztam a törvénytervezetet is, amelyet elnök úrnak ma átadok.

S az utolsó kérdés, amelyhez hozzászólok: a szavazati jog kérdése. Mert ez a kulcskérdés. Mi '95 óta hivatalos álláspontjává tettük a Magyarok Világszövetségének, hogy alanyi jogon vissza kell adni minden magyarnak a magyar állampolgárságát. Ezt a Magyarok IV. Világkongresszusa '96 tavaszán, Horn Gyula miniszterelnök jelenlétében, egyértelmű szavazatával kimondta. S akkor négy éven keresztül fáradoztunk, hogy a magyar politikummal, a parlamenti pártokkal, a kormánnyal elfogadtassuk ezt a gondolatot. Ezekből a párbeszédekből levontuk azt a következtetést, hogy a mai magyar politikum nem hajlandó elfogadni azt a gondolatot, hogy a külhoni magyarok szavazatukkal befolyásolják a magyarországi politikai térképet, és fél attól, hogy ideözönlenek a magyarok, és megnyomorítják a mai Magyarországot, annak szociális rendszerét tönkreteszik. Ezért '99-ben egy új fogalmat alkottunk, amelyet külhoni magyar állampolgárságnak neveztünk, és nemcsak eljuttattuk minden országg yűlési képviselőnek, hanem (Bécsben) az EBESZ éves felülvizsgálati konferenciáján is ismertettük, mint nemcsak magyar, hanem egyetemes európai jogi eszközt, a kisebbségbe szorult nemzeti közösségi tagok jogállása kezelésének eszközét.

A külhoni magyar állampolgárság egy kompromisszumos ajánlat volt részünkről - mármint a külhoni magyarok részéről, amelyet a Világszövetség testesített meg -, hogy nem kérünk sem szavazati jogot, nem kérünk áttelepedési jogot, csak a szimbólumot: a magyar útlevelet, és azt, hogy vallhassuk magunkat magyar állampolgárnak. Én ezzel kampányoltam, és úgy lettem a Magyarok Világszövetségének elnöke - Boross Péter volt miniszterelnök volt a fő rivális -, hogy azt ígértem, ha elnök leszek, ezen leszek, hogy ez a törvény megvalósuljon. 2000-ben, megválasztásom után három hónap alatt a törvénytervezetet Zétényi Zsolt kódolásában átadtuk (2000.) augusztus 20-án, a keresztény magyar állam ezredik évfordulóján az országgyűlési pártoknak, a kormánynak és a legfőbb közjogi méltóságoknak. Sajnos ezt a politikum elutasította.

Ezek után a 2004-es népszavazás már nem a külhoni magyar állampolgárságról szólt, hanem a teljes körű magyar állampolgárságról, mert az idő úgy hozta; ezt most nincs időm kifejteni, de ennek is ok-okozati összefüggése van, hogy miért nem a külhoni magyar állampolgárság kérdését vittük népszavazásra, hanem 2004-ben immár a teljes körű magyar állampolgárság kérdését.

Tisztelt Bizottság! Továbbgondolva: tisztelt Országgyűlés!

Az a népszavazás, minden elcsalatottsága és minden akadályoztatása, minden megtévesztettsége ellenére győztes volt, és igenekkel végződött. Tehát az Országgyűlés, ha akarta volna, azoknak az igeneknek a birtokában már rég meghozhatta volna ezt a törvényt, amelyről most folyik a vita. Ezért tehát, miután egy győztes népszavazás kimondta, hogy igenis, Magyarország politikailag aktív embereinek, állampolgárainak többsége úgy véli, hogy a külhoni magyaroknak teljes körű magyar állampolgárságot kell adni, ez csak azt jelentheti, hogy szavazati joggal járó, teljes körű állampolgárságot támogatunk és ajánlunk.

Köszönöm a figyelmet.

BALSAI ISTVÁN, a Bizottság elnöke:

Köszönöm, elnök úr. Két dologról szeretném megnyugtatni. Átvesszük, a munkatársam átveszi a CD-t és a javaslatát; gondoskodunk róla, hogy mindegyikünk megkapja. A mai napirenden van egyébként a trianoni emléktörvény; ha kívánja, hallgassa végig - az egyik napirendi pontunk lesz, amelyet ma nyújtott be képviselői indítványként néhány Fidesz-KDNP-s politikus.

MVSZ hír: Nagy érdeklődés kísérte Michelangelo Naddeo kolozsvári előadását

Nagy érdeklődés kísérte Michelangelo Naddeo kolozsvári előadását

Nagy érdeklődés kísérte Michelangelo Naddeo tegnapi kolozsvári előadását annak ellenére, hogy a helyi újság - Szabadság - megtagadta az erről szóló előzetes híradást. A közel háromórás előadás hallgatói között elsősorban értelmiségiek, egyetemi hallgatók és művészek voltak. Az MVSZ kolozsvári székhelyén angol nyelven megtartott és kiváló minőségű magyar tolmácsolásban közvetített előadás azokat a kulturális jegyeket és jelölőket összegezte, amelyeknek segítségével nyomon követhetők a magyarságnak, mint jegyek és jelölők hordozójának kirajzása a Kárpát-medencéből, majd elvándorlása Közép-Ázsiába, legfőképpen a Tarim-medencébe, majd kétezer év múltán a Kárpát-medencébe történt visszatelepedése.

Az olasz kutatót a kolozsvári közönségnek Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mutatta be.
Michelangelo Naddeo előadása annak az előadásnak a továbbfejlesztett változata, amelyet a szerző 2008-ban, a Magyarok VII. Világkongresszusa keretében mutatott be először. Az előadás kulturális ismérvekkel támasztja alá azt a Science c. tudományos folyóiratban egy évtizeddel ezelőtt közzétett tanulmányt, amelyet 16 nem magyar kutató tett közzé az Európa ma élő népeinek genetikai vizsgálata nyomán, és amelyből kiderül, hogy valamennyi ma élő európai nép közül a magyarság rendelkezik kiemelkedően a legősibb - 30 ezer éves - génekkel.

A kolozsvári nagyfokú érdeklődést megerősíti az a körülmény, hogy Michelangelo Naddeo előadásával egyidejűleg még két témában zajlott nagy érdeklődésre számot tartó előadás. Mindszenty József bíboros halálának évfordulójáról emlékeztek meg, és Raffay Ernő Trianon 90. évfordulója kapcsán tartott előadást.

Michelangelo Naddeo ma, pénteken délután 18 órakor a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal Szent István termében, majd holnap, szombaton 17 órakor Csíkszeredában, ugyancsak a Polgármesteri Hivatalban folytatja erdélyi előadókörútját.

MVSZ Sajtószolgálat

MEGHÍVÓ
Nemzettudat-erősítő rendezvényünkre.

Helyszíne: Budapest, V. ker., Vértanúk Tere,
Időpontja: 2010. május 10-én, este 7 és 9 között.
Magyar Nemzeti Bizottság 2006

http://mnb2006.com/
Skype: mnb2006com
honlapajánló ahol még érdemes nézelődni:
Magyar Nemzeti Bizottság 2006 (MNB2006 hírek)
Kossuth tér 2006 Online (olvasd hetente, megjelenés csütörtök)

Jó itt Site- Patrubány és az MVSZ

http://anyusch.multiply.com/journal/item/3997/3997

Dr. Balogh Sándor csatlakozik az MVSZ Elnök leveléhez

2010 május 1
Orbán Viktor Párt Elnök Úrnak
FIDESZ,
Budapest

Kedves Miniszterelnök Jelölt Úr!

Csatlakozom, mint 1956-ban Amerikába kényszerült magyar állampolgár, Patrubány Miklós MVSZ Elnök Úr leveléhez illetve jókívánságához!

Bár a választások előtt a JOBBIK-nak drukkoltam, most őszintén kívánom, hogy ássák el a csatabárdot, és az Ön által vezetett FIDESZ kormány sikeresen valósítsa meg a rendszerváltást és vezesse ki a nemzetet a húsz év alatt keletkezett politikai kátyúból.

A FIDESZ történelmi sikere nem csak történelmi lehetőségeket nyit meg Önök előtt, hanem óriási történelmi felelősséget is rak az Önök vállaira.

Történelmünkben ritkán volt olyan rendszerváltási lehetőség, mint ami önök előtt nyílt meg. A hasonló lehetőségeket egy kézen meg lehet számolni.

Szent István első királyunk jól vizsgázott. Az 1867-es Kiegyezés utáni politikának már több kritikusa akad.

A Trianoni tragédia után Horthy Miklós, a nehéz körülmények ellenére, a negyvenes évekre virágzó kert-ország alapjait rakta le a feudalizmusból éppen csak kilábaló országban, míg Amerikát csak a második világháború húzta ki a 30-as évek gazdasági válságából. Ebbe a termelő zsidó nagytőke, mint a Goldbergerek, Weisz Manfrédok és Mauthner Ödönök valamint a zsidó nagykereskedelmi hálózat, is nagymértékben belesegítettek, aminek fontosságát Horthy Miklós is elismerte.

Majd jött a Rákosi féle rendszerváltás, ami másfél emberöltőre tragikus helyzetet teremtett még a zsidóság részére is. Antall Józsefnek újra rendszerváltási lehetősége volt, amit sajnos, az akkori politikum elszalasztott.

---

Jelenleg Önt tette a Gondviselés olyan helyzetbe, hogy a nemzet sorsa Önön és pártján múlik. Egy több ezer éves múltra visszatekintő nemzet közel és távoli jövője az Ön kezében van. Patrubány Elnök Úr, nagyon helyesen, "kegyelmi időnek" nevezte a mai helyzetet.

Kulcsár Anikó a MERA egyik számában igy jellemezte a "kegyelmi időt" "Bizonyára mindenkivel megtörtént már, hogy időnként egy-egy dolog, szinte egyik pillanatról a másikra, különösen hangsúlyossá vált. Úgy alakultak a dolgok, úgy hozta az élet, hogy muszáj volt bizonyos dolgokkal foglalkozni, bizonyos eseményeket észrevenni..." (http://www.mera.hu/kiadvany/06ant2.pdf).

Isten a kegyelmi időt időbeli ablakként szánta, amit nekünk ki kell használni. Lőcsei Gabriella szerint 1956 is kegyelmi idő volt (http://www.mno.hu/portal/314676).

2010 hasonló kegyelmi idő, amikor szinte "feltámadott a tenger" és a szavazók több, mint 50 százaléka a FIDESZ-re adta a szavazatát, ami az Országgyűlésben több, mint 2/3-os többséget jelent. Azonban a százalék elvont valami. Vegyék úgy, hogy az ország lakósai közül 2 706 292 ember, 2 706 292 magyar állampolgár bizalmát élvezik! Sőt, vegyék úgy, hogy tíz millió Magyar sorsa van a kezükben.

Ez óriási felelősség. Az 1990-es választások előtt beszélgettem Ugrin Emesével, a KDNP jogtanácsosával, aki azt mondta, nem szeretné, ha pártja győzne, mert az ország olyan lehetetlen helyzetben van, hogy legalább húsz év kell az ország rendbehozásához. Nos, húsz év után az ország még lehetetlenebb helyzetben van, és Önök győztek. Nincs pocsékolni való idő. Normális körülmények közt azt írnám, hogy "Nem várunk csodát!" De a kegyelmi idő a csodák ideje, mint 1956 is volt. A csoda azt is jelenti, hogy a kegyelmi időt politikusaink nagyon jól kihasználják!

Ezért nagyon aggaszt, hogy a választási retorika nem szűnt meg, és egyre több olyan hangot hallani, hogy a FIDESZ arra használja majd szinte korlátlan hatalmát, hogy először is leszámol a JOBBIK-al. Az Isten szerelmére, ne élesítsék a jobboldali pártok közti ellenségeskedést. Ne tekintsék az ellenzéket ellenségnek! Persze ugyanezt kérem Vona Gábortól és követőitől is. A kegyelmi idő nekik is adatott, bár az ő történelmi felelősségük jelentősen kisebb. Nem szabad, hogy a két párt ellenségeskedése tovább fejlessze a társadalmi megosztottságot.

Nincs pazarolni való pillanat! Azonnal hozzá kell látni a problémák megoldásához. Javaslom például, hogy vegyék elő az 1990 áprilisban készült Kék Szalag Bizottság programjavaslatát, és annak mintájára, az ellenzék ötleteit és javaslatait is figyelembe véve, a Bizottság még aktuális javaslataira építve, dolgozzanak ki egy átfogó munkatervet, amit minél előbb, fokozatosan megvalósítanak.

A kegyelmi idő ránk is vonatkozik. Ezért remélem, a nyugati emigráció is minden erejével támogat egy komoly, nemzetépítő programot.

Honfitársi üdvözlettel,
Dr. Balogh Sándor, politológus,
Prof. Emeritus, USA

Kapcsolódó:
   Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének elnöke: "Kegyelmi idő" - az MVSZ nyílt levele Budapest, 2010. április 26-án

Önként vállalt Trianon - Lipusz Zsolt 2004. december 5. okairól

Előzmény: Részlet Patrubány Miklóssal készült interjúból:

"- Elnök úr, érdekes bejelentést tett a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusának nyitó napján: a kettős állampolgárság ügyében zajló népszavazás eredményével kapcsolatban súlyos csalásról beszélt, s állítása szerint mintegy hatszázezer szavazatot elcsaltak 2004. december 5-én. Beszélne erről a népszavazási csalásról?

- Ezt a tényállást 2004-ben még a jogorvoslati idő keretén belül megállapítottuk. Amikor beadványunk nyomán a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt 18 év magyar demokrácia-történetében egyetlen alkalommal megsemmisített egy országos szavazási eredményt, akkor mi ezt a négy helyszínt már ismertük. Az elvi felvetésünket ezekkel a konkrét példákkal alátámasztottuk, amit a Legfelsőbb Bíróság elismert és ennek nyomán rendelte el az általunk megnevezett 1152 szavazókörben az eredmény újbóli megállapítását. Magyarország többrendbéli tragédiájának egyik okozója ez a választási törvény, amely úgy fogalmaz, és amelyik ennek eredményeképp lehetővé teszi, hogy még a Legfelsőbb Bíróság határozatát is elszabotálhatják, akárhány szavazókörben vélünk hibát felfedezni, mert nem azt mondja a törvény, hogy újra meg kell számolni a szavazatokat, hanem csupán az eredményt kell újból megállapítani. Ez a madárnyelvű és csúsztató fogalmazás azt jelenti, hogy a szavazatszámláló bizottság, melynek megkérdőjelezték a munkáját, a törvény szerint eldöntheti, meg kívánja-e újból számolni a kérdéses szavazatokat vagy sem. Vagy azzal állapítja meg az eredményt, hogy mi múltkor is jól számoltuk, most aláírunk egy újabb jegyzőkönyvet, hogy akkor is jól számoltunk, most is - újraszámlálás nélkül - ugyanarra az eredményre jutottunk.

- A törvény szerint ugyanazok végzik az új jegyzőkönyv kitöltését, akik esetleg csaltak?

- Így van. Micsoda képtelenség ez! Az európai jogban nincs még egy ilyen helyzet, hogy egy feljebbviteli instancia ugyanaz legyen, akinek a munkáját megkérdőjelezik. Ráadásul meg se kell ismételnie a számlálást, elég, ha kitölt egy új jegyzőkönyvet.

A tizenegyezer szavazókör számszerű eredményeinek vizsgálatakor felfigyeltünk valamire, ugyanis mint népszavazási kezdeményezők megkaptuk az eredményeket elektronikus formában az Országos Választási Bizottságtól, az utolsó szavazókörig elmenően. Feltűnt egy csoport olyan szavazókör, ahol az eredmény ellentmondásosnak tűnt, ugyanis az első kérdés, mely a kórház magánosításáról szólt, valamint a második kérdés között nem volt lényeges, szemléletbeli különbség, mégis ezekben a szavazókörökben az első kérdésre igennel szavaztak döntő többségben, a második-, az állampolgári kérdésben viszont döntő többségben nemmel szavaztak. Erre pedig senki nem bíztatta a magyarországi szavazókat! Egyetlen párt se, az egyházak se, senki. Vagy azt mondták, hogy igen, igen, vagy azt mondták, hogy nem, nem. Ez alól csupán az MDF volt a kivétel, aki azt mondta, hogy a kórház privatizációra szavazzanak nemmel, de az állampolgárságra igennel. Olyan viszont, hogy a kórház privatizációra szavazzanak igennel, s az állampolgárságra nemmel, ilyet senki sehol nem kért! S ekkor szembeötlött, hogy nagyon sok helyen fordított eredmény született. Számítógépesen kiszűrtük ezeket a helyeket, ahol pl. 510 igen, és 720 nem szavazatot találtunk. Tehát majdnem ugyanazok a számok szerepelnek, de tükör-fordításban. Küszöböt állítottunk, hogy 10% eltérés legyen a két értékpár között és kijött 2000 szavazókör. Amikor lecsökkentettük ezt a küszöböt 5%-ra, akkor maradt 1152 szavazókör. Azokon a helyeken, ahol fel tudtuk bontatni az urnákat, egyértelműen igazolódott a feltevésünk. Egyszerűen fordítva írták be az eredményt a jegyzőkönyvbe.

- Miért csak négy helyen kérték az urnák felbontását?

- Mert erre jogilag nem volt lehetőségünk, csak lélektani megoldásunk. Az az emberünk, aki kérte az urnák felbontását, olyan ellentmondást nem tűrő magatartással lépett fel, hogy megijedt tőle a bizottság, és tartva a komolyabb botránytól, inkább kibontották az urnákat és újraszámolták a szavazatokat. Mind a négy helyen - szerepel a könyvemben, melyet a népszavazás első évfordulóján megírtam -, csalás történt, s ezt nyilvánosságra hoztam. Ezek mind olvashatók a Gyújtatlan gyulladjék (Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről) című könyvemben.

- Ön azt állítja, hogy hatszázezer szavazatot elcsaltak a kettős állampolgárság kérdéskörben tett szavazáskor?!
- Igen, ezeket mi azonosítottuk. De ennél több lehet, mert például nem vizsgáltuk azokat az eseteket, amikor mind a két eredményt megfordították, mert ilyet is találtunk.

- Ez a kérdés azért is érdekes, mert elterjesztették azt a hírt, hogy a Magyarországon élő magyarság megtagadta az anyaország határain kívül élő testvéreit. Hallgathattuk, micsoda szégyen, hogy nem álltunk ki egymásért, miközben ezek szerint ez a rémhír sem igaz!

- Ez a legszörnyűbb! Gondoljuk el, voltaképp ügydöntő erejű volt a népszavazás, még olyan körülmények között is, hogy a miniszterelnök és az egész kormánypárt riogatta Magyarország népét, másfél nappal a népszavazás előtt pedig Gyurcsány a Televízióban a nagy vitaesten arra bíztatta nézőit, hogy maradjanak otthon, ne menjenek el szavazni, ha jót akarnak! Ilyen lelkiállapotban is ügydöntő erejű volt a népszavazás, ha ezt a hatszázezer szavazatot a helyére tehettük volna. Vagyis nem a nemek oldalára, hanem az igenek oldalára. Gondoljunk bele, micsoda szörnyű csapást mértek ezek a csalók a magyar nemzetünkre! Hányszor ostorozták és ostorozzák ma is egymást a magyarok: megtagadtad magyar testvéred, áruló vagy, lelketlen vagy, eszement vagy. S hányan mondták már ki, hogy itt nincs is magyar nemzet, mert minden szertefoszlott.

És most lehet elolvasni a 2009.-ben, Lipusz Zsolt által írt jegyzetet:

Így uszította saját nemzetük ellen
az elbutított magyarokat az MSZP-SZDSZÖt esztendeje Csonka-Magyarországon népszavazást tartottak arról, hogy a trianoni, majd a második párizsi diktátum következtében elszakított, és az új határokon túlra került magyarok visszakapják-e a magyar állampolgárságot, ami egy normális korban, egy normális, ép nemzettudattal rendelkező nép esetében eleve nem lehet kérdés.

A voksolás végeredménye lesújtó volt: mivel sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el a 25%-ot (a választásra jogosultak mindössze 37,5%-a járult az urnák elé), eredménytelenül végződött a népszavazás. Azt a döbbenetet szerencsére nem kellett átélnünk, hogy a nem szavazatok kerüljenek többségbe, mert – hajszálnyi különbséggel ugyan – igennel voksolt a döntésre jogosultak 51,5%-a. Ennek ellenére közbotrányszámba megy, hogy az országban a mintegy 8 millió választójoggal rendelkező felnőtt soraiból csupán 1,5 millió akadt, akinek számára természetes volt a nemzeti összetartozás, s hogy Kárpát-medencei testvéreinket megilleti a magyar állampolgárság.

Sajnálatos, hogy a magyar nacionalizmus, az egészséges nemzettudat ma súlyos betegségben szenved. S miután a közéletünkben naponta felbukkanó bizonyos történelmi fogalmaink használatát illetően meglehetős zűrzavar uralkodik ma hazánkban, tisztázzuk: a nacionalizmus az egészséges modern kori, polgári nemzettudatot jelenti, s mint ilyen, a legtermészetesebb módon vállalható, egyébként sem irányul más közösség, nemzet ellen. A magyar nacionalizmusra különösképpen igaz ez a megállapítás. A dualizmus korában olyan – az egész akkori Európában példa nélkül álló – tolerancia érvényesült Magyarországon a nemzetiségeinkkel szemben, amely lehetővé tette számukra, hogy szabadon alapíthassanak politikai pártokat, gazdasági társulásokat, bankokat, kulturális egyesületeket, s magától értetődően részt vehessenek a közéletben. E jogokkal oly mértékben éltek is (olykor visszaéltek), hogy Erdélyben még a „magyar világban”, tehát 1918 előtt jelentős földterületek kerültek magyar úri birtokos tulajdonából román kézbe.

Ami az állampolgárság kérdését illeti, a trianoni döntés következtében idegen államok fennhatósága alá került 3,3 millió testvérünk soha nem mondott le magyar állampolgárságáról, attól az új államok vezetése a későbbiekben megfosztotta őket. Már csak ezért is lett volna a legtermészetesebb dolog annak visszaadása – már 1990-ben – a még életben lévő egykori magyar állampolgároknak, illetve leszármazottaiknak.

Vajon hogyan és miért következhetett be öt esztendeje az a gyalázat és nemzeti tragédia, hogy nem sikerült döntést, eredményt elérnünk a kettős állampolgárság kérdésében? A választ egy rövid történelmi áttekintés révén adhatjuk meg.

A két világháború között, a Horthy-korszakban, minden csonkaországi magyar véleményét képviselve, valamennyi hazai politikai erő fő külpolitikai célkitűzése a revízió, vagyis a Trianon által okozott nemzeti megaláztatás orvoslása, s az egykori történelmi határok legalább részbeni, illetve teljes helyreállítása volt. A mindenkori kormányok, az akkori hivatalos magyar diplomácia minden tőle telhetőt el is követett, hogy külföldön, akár a velünk az első világháborúban ellenséges oldalon harcoló országokban is (pl. Angliában a Rothermere-akció 1927-től) támogatókat szerezzen a magyar ügynek. Elsősorban persze a volt szövetséges, Németország támogatása jöhetett szóba, különösen azután, hogy a weimari köztársaság – napjaink hazai viszonyaira kísértetiesen emlékeztető – totális közéleti-szellemi nihiljét és általános lezüllését a harmadik birodalom dinamikus, a versailles-i rendszer teljes revízióját célzó külpolitikai törekvései váltották fel. Az eredmény nem is maradt el. Német-olasz nagyhatalmi döntőbíráskodás, illetve a Magyar Királyi Honvédség önálló katonai akcióinak köszönhetően legalább a részleges etnikai alapú revíziót sikerült 1938 és 1941 között végrehajtani. Ennek eredményeként újra a magyar államhatárok közé került a magyarság több mint 95%-a, s északkelet-keleti irányban mintegy 600 km hosszan helyreállt a régi, történelmi határ. Sajnálatos módon a tengelyhatalmak elveszítették a második világháborút (nem mellesleg: ennek következtében Európa keleti felében a bolsevik kollektivizmus, nyugaton pedig az amerikai, szélsőségesen individualista alapozású neoliberális degeneráció diadalmaskodott, amely mára egyfajta etnikai-kulturális elposványosodással szükségszerű szimbiózisban összeolvadva a végpusztulás szélére juttatta a fehér emberfajt s az általa teremtett civilizációnkat), s a szövetségesek hatványozottan büntették hazánkat: fél évszázadra a szovjet érdekszférába kerültünk, s Sztálin, azon túl, hogy hadseregével megszállta az ország területét, bevezette a bolsevik típusú politikai rendszert is, nyakunkra ültetve a kominternes-NKVD-s kiképzésben részesített Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Gerő (Singer) Ernő és Péter Gábor (Eisenberger Benjámin) által vezetett moszkovita kommunistákat. Az internacionalista-ateista alapokon nyugvó kommunista ideológia terjesztése ellenére a magyar nemzet gerincét ekkor még nem sikerült megtörniük, ezt bizonyítja 1956 heroikus szabadságharca, melyet nemzetünk az akkori világ leghatalmasabb hadseregével szemben a nemzeti függetlenségért, s egy kommunizmus nélküli jövő reményében vívott.

A Kádár-rendszerben viszont máig ható, nemzettudatunk súlyos deformálódását előidéző folyamatok indultak el. A Marx és Lenin által megfogalmazott internacionalista hivatalos ideológia tovább élt, ennek következtében a budapesti vezetés nem létezőnek vette a 3 milliós Kárpát-medencei magyar kisebbség ügyét, illetve azon állam belügyének tekintette ezt, amelynek területén az adott magyar közösség élt. Belföldön pedig elkezdődött az ún. szocialista kispolgárosodás folyamata. Miként az közismert, az ún. kádári alku lényege az volt, hogy bizonyos, szűkre szabott keretek között a hatalom eltűrte az emberek anyagi gyarapodását, cserében viszont le kellett mondaniuk a közügyek intézéséről, feltétel nélkül el kellett fogadniuk a diktatórikus kommunista hatalmat, a szovjet függőséget, illetve mindazon rendelkezéseket, „játékszabályokat”, amelyeket a hatalom előírt számukra. Ennek köszönhetően mintegy három évtized alatt kialakult Magyarországon az a mentalitás, hogy egyfelől politikával nem foglalkozunk, nem hogy a Kárpát-medencei testvéreink sorsát illetővel, de a saját, legszemélyesebb, helyi dolgainkra vonatkozóval sem, másfelől az egyéni érdek mindenek elé helyezése megszüntette a társadalmi szolidaritást még a hazai társadalmi csoportok között is. Az 1956. évi eseményekből levont egyik következtetésként ezt a gondolkodásmódot a hatalom céltudatosan erősítette is. Az 1970-es évtizedben néhány évre még a történelem érettségit is eltörölték Kádárék, s annak már rövid távon is katasztrofális következményei voltak. Ebből az időszakból valók azok a kézen-közön terjedő rémtörténetek, amikor például Székelyföldön kiránduló egyetemisták érdeklődtek a helyiektől afelől, hogy hol sikerült nekik több száz kilométerre az államhatártól ilyen szépen magyar nyelven megtanulniuk.

Egy ilyen szellemi-tudati állapotban lévő közösséget – sajnos nem nemzetet, hanem már csak lakosságot – ért egy újabb birodalmi-hatalmi átrendeződés 1990 táján. Tárgyunk szempontjából a legfontosabb változást az jelentette, hogy csúcsra járatva megindult a magyar állampolgárok kifosztása és egzisztenciális ellehetetlenítése, amely, napjainkra elérve a csúcspontját, odáig jutott, hogy százezres nagyságrendben mérhető azon honfitársaink száma, akik elveszítik otthonukat, illetve kerülnek az utcára. Másfelől olyan tudatrombolás vette kezdetét a konzumidiotizmus uralkodóvá válásával, valamint a vulgárprimitív kereskedelmi média monopolhelyzetbe kerülésével, amely mára a magyar társadalom jelentős részének teljes mentális leépüléséhez vezetett. Egy ilyen szellemi-tudati állapotban lévő emberi halmaz esetében megszűnik mindenfajta közösségi, kohéziós erő, szolidaritás, a spirituális értékek, a művészet megtartó ereje. A nyers materializmus és az önérdek válik kizárólagossá a társadalomban. Az ilyen mentális állapotú közösség tagjai szükségképpen ellenséget, eltávolítandó riválist látnak a másik emberben, különösen, ha az egy távolabbi régióból, esetleg a jelenlegi határokon túlról érkezik az új hazába. Mi több, elegendő e közösség tagjait a potenciális „veszéllyel” fenyegetni, hogy mindez esetleg bekövetkezhet.

E mélyebb, társadalom-lélektani okok mellett az is kellett a népszavazás eredménytelenségéhez, hogy az akkori kormány alávaló, hazug, magyarellenes, az emberekben lakozó legalantasabb érzések felkeltésére irányuló kampányba kezdjen a kettős állampolgárság bevezetése ellenében, s egyebek között 23 millió román áttelepülésével riogassa a politikában és történelemben teljesen járatlan magyar állampolgárokat. Minthogy akkor a szocialista-szabaddemokrata koalíció még jelentős támogatottsággal rendelkezett, a tragédia valóban bekövetkezett 2004. december 5-én. S akkor joggal érezhettük azt, hogy bekövetkezett a második, önként vállalt Trianon. Hiszen az első, ránk kényszerített „csak” területileg szakította el tőlünk a nemzeti közösség harmadát, a második, önként magunkra vett viszont azzal a következménnyel fenyegetett, hogy a szellemi-lelki összetartozás is megszűnik a magyarországi és a Kárpát-hazai magyarság között. Szerencsére az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarság hamar felismerte, hogy a nemzetellenes, idegen hatalmi érdekeket képviselő, kormánynak mondott budapesti IMF-helytartóságnak semmi köze sincsen a magyarsághoz és az össznemzeti, egyetemes magyar érdekekhez.

Ráadásul 2006 ősze óta jelentős átrendeződés ment végbe a hazai politikai palettán. A legjelentősebb fejlemény a nemzeti radikális oldal örvendetes megerősödése, amely azt eredményezte, hogy ezen oldal fő képviselője, a Jobbik három képviselőjét is bejuttatta az Európai Parlamentbe a 2009 nyarán tartott választásokon. A magyar nemzetpolitika szempontjából ez azért örvendetes, mert jelenleg a Jobbik az egyetlen politikai erő, amely következetesen kiáll a nemzetközi fórumokon a kisebbségbe kényszerített magyarság érdekei, autonómiatörekvései és az esetleges határkorrekció mellett. Ugyanakkor az is örvendetes, hogy az új, radikális nemzedéknek sikerült kialakítania a politikai diskurzusnak egy olyan nyelvezetét, amelyre – nagy bánatukra – a neoliberálisok már semmiféle hatással nincsenek, s az ún. politikai korrektség dogmái sem kötik gúzsba őket.

Amennyiben ez a belpolitikai fordulat állandósul és kiteljesedik, nemzettestvéreink is bizakodhatnak, hogy sorsuk belátható időn belül jobbra fordul, s az öt évvel ezelőtti gyalázat soha nem ismétlődik meg még egyszer.

Lipusz Zsolt