Visszanéző: 2009. Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.

Feljelentés hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában Dátum: 2009. February 23. Monday, 09:31 Rovat: Belföld ... az Alkotmány 2.§. (3) bekezdése. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Országos Rendõr-fõkapitányság Dr. Bencze József r. altábornagy részére 1139 Budapest, Teve u. 4-6. Postacím: 1903 Budapest, Pf.: 314/15 Tel: 36 1 443-5500 Email: orfkvezeto@orfk.police.hu Web: www.police.hu   Tárgy: Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában. Tisztelt Fõkapitány Úr! Feljelentést kívánunk tenni ismeretlen tettesek ellen az állami vagyonnal kapcsolatos hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, népirtás és hazaárulás tárgyában. Feljelentésünk jogszerûségére vonatkozó törvényi elõírásokat kiemelten jeleztük. Tesszük mindezt az Alkotmány „57. § (5) bekezdése alapján: „ A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” I. Hivatali visszaélés, hûtlen és hanyag kezelés vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. 10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. 20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hivatali visszaélés 225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlen kezelés 319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hûtlen kezelést követ el. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz. (3) A büntetés bûntett miatt a) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt, b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz. Hanyag kezelés 320. §  (1) Akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. (2) A büntetés három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz. Indokolás A Napi Gazdaság Online 2009. január 22-i számából , a „Privatizáció - több volt a leves mint a hús” (http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=394333) címû írásából értesülhettünk arról, hogy a kormány elkészítette a privatizációs idõszakot lezáró jelentését. A cikk kivonatosan közli a fõbb adatokat, amelybõl az alábbi részt emeljük ki: „Tizenhét év alatt 2952 milliárd forintnyi vagyonhasznosítási és privatizációs bevétele keletkezett az államnak, ezzel szemben 1370 milliárd forintnyi ráfordítás áll, ami a bevételek 46 százaléka. …1615 vállalatból mindösszesen 139 mûködõ cég marad állami tulajdonban 2007 végére.” A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. Kérjük a Tisztelt Hatóságot, hogy a kormány által kiadott privatizációs jelentésében foglaltakból kiindulva vizsgálja ki, -          hogy a privatizáció kezdetétõl – 1980-as évek végétõl – az állam illetve az azt irányító szervek és felelõs vezetõi kellõ gondossággal jártak-e el, -          hogy a rendszerváltáskor az elsõ szabadon választott országgyûlés és kormánya mennyi állami vagyon felett rendelkezett, és könyv szerinti értékben ez hány milliárd forintot tett ki, -          hogy az eladott 1476 cég valós értéke és a privatizációs szerzõdésben rögzített összeg valós értéket fejezett-e ki, és ezen összegek befolytak-e az államkincstárba, -          hogy a privatizációs szerzõdésekbe foglalt feltételeket a szerzõdõ felek maradéktalanul teljesítették-e, -          hogy a privatizáció lebonyolításáért felelõs szervezetek vezetõi és a Felügyelõ Bizottság tagjai kellõ gondossággal jártak-e el döntéseik során, -          kérjük kivizsgálni, hogy a bankok részére juttatott konszolidációs milliárdok ellentételezéseként milyen kötelezettséget vállaltak a bankok, avagy a magyar állam részérõl ajándékba kapták-e mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, -          végsõ soron kérjük kivizsgálni, hogy a privatizáció és a bankkonszolidáció során érte-e kár a magyar társadalmat, ha igen, milyen mértékben, hogy kik és mennyiben felelõsek az esetleges károkozásért? Megítélésünk szerint a lefolytatott privatizáció  jelentõs kárt okozott  hazánknak, ami  nem elhanyagolható mértékben szûkítette mind gazdasági, mind politikai függetlenségünket, a magyar nép életfeltételeit, fennmaradását, nem csak a mi korosztályunkat, hanem az elkövetkezõ nemzedékekét is. Mint szülõk felelõsséggel tartozunk gyermekeink jövõjéért. E felelõsségünk tudatában tartottuk kötelességünknek megtenni feljelentésünket. Alkotmányjogi érvelés: Megítélésünk szerint az Alkotmány „57. § (5) lehetõséget biztosít arra, hogy jogorvoslattal élhessünk akár a magyar kormánnyal, akár az országgyûléssel, a törvényhozással szemben is, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy az adott intézmény vagy személyek nem a köz érdekében /20. § (2)/ folytatták tevékenységüket. Amennyiben bármely intézményrõl, vagy személyrõl bebizonyosodik, hogy közéleti tevékenységének következtében sérül a köz érdeke úgy a politikusi felelõsségen túl (nem választják újra) a büntethetõség lehetõségének is meg kell lennie, mivel a jog, a kötelesség, a felelõsség és a számon kérhetõség csak együtt értelmezhetõ. Ismereteink szerint egyetlen egy politikai párt vagy kormány sem kapott arra vonatkozóan választói felhatalmazást, hogy a nemzeti vagyont ily módon elprivatizálják, elkótyavetyéljék, hogy a jövõ generációnak életfeltételeit lerontsák. Amennyiben bármilyen alsóbb szintû jogszabály ennek a lehetõségét kizárja, úgy az nem tekinthetõ másnak, mint antidemokratikus és diktatórikus hatalmi megnyilvánulásnak, ami sérti az Alkotmány 2.§. (3) bekezdésébe foglalt „ellenállási jogot”. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Mivel a köztulajdon és a magántulajdon ugyan olyan védettséget élvez /9. § (1)/ és az állami tulajdon maga a nemzeti vagyon /10. § (1)/ ami köztulajdon, történeti szóhasználattal élve társadalmi tulajdon, így joggal elvárható a társadalom részérõl, hogy minden olyan intézmény és törvényalkotó kellõ gondossággal járjon el a társadalmi tulajdon kezelésével  kapcsolatosan és erre vonatkozó tevékenységérõl számon kérhetõ legyen. Büntetõ Törvénykönyv szerinti jogi érvelés: A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  II. Hazaárulás és hûtlenség vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hazaárulás 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével, követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlenség 145. §  Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig, háború idején öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A hazaárulásra és hûtlen kezelésre vonatkozó alkotmányos és Bûntetõ Törvénykönyvi elõírások kulcsszava a függetlenség, ami így definiálható röviden: Független állam az, amely „másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott.” Mindez feltételezi egy társadalom gazdasági és politikai önrendelkezési jogának meglétét. Az önrendelkezés egy állam esetében - még ha piacgazdaságról beszélünk is -  szükségessé tesz bizonyos stratégiai ágazatok feletti alanyi jogon történõ döntési kompetenciát, illetve tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amelyek átruházása idegen állam, vagy gazdasági szervezet részére gyengíti, végsõ esetben felszámolja az állam, a társadalom önállóságát, függetlenségét. Megítélésünk szerint az elõzõ rendszerhez képest is súlyosan sérült Magyarország népének szabadsága, hatalmi, döntéshozói képessége, illetve az ország függetlensége. Egy állam esetében alanyi jogosultságnak és kötelezettségnek minõsül a pénzrendszer, a pénzkibocsátás feletti jog, a nemzetgazdaság irányítása, a szociális és egészségügyi ellátás biztosítása. Megítélésünk szerint a Magyar Köztársaság elveszítette irányítói és döntési önállóságát: -          pénzrendszerünk és a pénzkibocsátásunk felett, -          a nemzetgazdaság, a kereskedelem és az értéktermelõ ágazatok felett, -          a stratégiai ágazatok úgymint a közmûellátás, az energiaellátás felett, -          az egészségügyi ellátás és szociális biztonság felett, -          a Haza védelme felett, mindezek az állam alkotmányos kötelezettségeinek teljesíthetõségét kérdõjelezi meg. Magyarország függetlenségének biztosításának vonatkozásában súlyos problémaként jelentkezik az ország földterülete tulajdonjogának külföldi állampolgárok, gazdasági és pénzügyi szervezetek által  történõ megszerezhetõsége. Történelmileg igazolt, hogy akié a föld, azé az ország, de ehhez hozzátehetjük, hogy a pénzkibocsátás joga is.  Amennyiben a magyar föld nemzetidegen eltulajdonlása lehetõvé válik, úgy félõ, hogy a földdel kapcsolatos minden lényegi döntés idegen érdekeket fog szolgálni, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország csak virtuálisan fog létezni, õsi alkotmányos jogaink formálissá válnak, õslakossá válunk saját hazánkban és bennszülötti minõségünkben cselédekké válunk s legfeljebb arra szavazhatunk, hogy ez vagy az az idegen érdekeket kiszolgáló párt legyen a nemzetközi pénzoligarchiának a hazai rezidense. Mindezek okán tartjuk fontosnak feljelentésünk vizsgálata során a függetlenségünk tartalmi részének a tisztázását, ami nem csak politikai, hanem jogi kérdés is. Fenti állításaink igazolásaként a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adataira hívnánk fel a Tisztelt Hatóság figyelmét, vagy olyan gazdasági, pénzügyi szakértõk tanulmányaira, mint Csath Magdolna, Bogár László, Varga István, Drábik János, Tanka Endre vagy Ángyán József. Véleményünk szerint a magyar állam képtelen volna megvédeni hazánkat egy külsõ agresszióval szemben, legyen ez katonai vagy gazdasági. Amennyiben ez fennáll, az nem csak az állam alkotmányos kötelezettségének a megszegését jelenti, hanem azt is, hogy azok a hazai döntéshozók, akik ezt az állapotot elõidézték, azok valójában hazaárulást követtek el. Kérjük továbbá kivizsgálni a rendszerváltás során hozott törvények statisztikailag is igazolt romboló gazdasági, társadalmi hatását (népességfogyás, termelésvisszaesés, munkahelyek, ipari ágazatok megszûnése, hajléktalanság, morális válság), hogy a kialakult társadalmi folyamatok mennyiben támasztják alá a hazaárulás, a népirtás törvényi  tényállását, hogy a politikai felelõsség mellett kik felelõsek mindezért. III. Népirtás vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket 6.§. (3) A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. Az alkotmány ezen paragrafusa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon; tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghõbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben félelemtõl és nyomortól megszabadult emberi lények szabadon hallathatják szavukat és meggyõzõdésüket; tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ megoldásként a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön; tekintettel arra, hogy az alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvetõ emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nõk egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elõsegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását; Tekintettel arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttmûködve biztosítják az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok általános és tényleges tiszteletben tartásának elõmozdítását; tekintettel arra, hogy az e jogok és szabadságjogok mibenlétében való közös egyetértés igen nagy jelentõségû az említett kötelezettség maradéktalan teljesítése szempontjából, a Közgyûlés kinyilvánítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve - a jelen Nyilatkozat állandó szem elõtt tartásával - oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és érvényesítését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. „ 8. cikk Mindenkinek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvetõ jogokat sértõ eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 17. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közös tulajdona legyen. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 19. cikk Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen. 22. cikk A társadalom tagjaként mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz és annak biztosításához, hogy nemzeti erõfeszítéssel és nemzetközi együttmûködéssel, valamint az egyes államok szervezetével és erõforrásaival összhangban megvalósuljanak a méltóságához és a személyiségének szabad kibontakoztatásához nélkülözhetetlen gazdasági, szociális és kulturális jogok. 25. cikk (1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tõle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei. (2) Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben részesüljön. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Népirtás 155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából a) a csoport tagjait megöli, b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása, e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja, bûntettet követ el, és tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki népirtásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A népirtásra vonatkozó törvényi cikkely a részleges kiirtásra vonatkozó lépéseket azonos módon ítéli meg a teljes megsemmisítésre vonatkozó törekvéssel. Hazánk vonatkozásában közismert az a Világbank által készített tanulmány, amelyet Dr. Gidai Erzsébet közgazdász professzorasszony ismertetett a ’90-es évek elején, amelyben az áll, hogy Magyarország lakosságának 2025-re „optimálisan” 6-8 milliónak kéne lenni. Ez – véleményünk szerint – kimeríti a részleges népirtásra vonatkozó felbujtást és elõkészületet. Ez ellen egyetlen parlamenti párt sem emelte fel a szavát, hanem éppenséggel döntéseikkel ezt a folyamatot indították el. Mára a Magyarországon születettek lélekszáma tízmillió alá csökkent, a lakosság létszámának éves csökkenése meghaladja a harmincezer fõt, annak ellenére, hogy érzékelhetõ módon nõ a betelepültek száma. A betelepült vagy betelepített idegen nemzetiségû lakosság csak statisztikailag árnyalja a valós helyzetet.  Szeretnénk hangsúlyosan kifejezni, hogy ma már a népirtás nem koncentrációs táborokban folyik, vagy fegyveres eszközökkel, hanem gazdasági, pénzügyi, szociális és egészségügyi intézkedésekben testesül meg. Amennyiben feljelentésünk során a Tisztelt Eljáró Hatóság érdemben megvizsgálja ezen állításunkat, akkor az elmúlt idõszak szociális és egészségügyi döntéseinek várható hatásai egyértelmûvé teszik, hogy a Magyar Köztársaság kormánya saját népe ellen intézményesített módon és módszeresen követi el a népirtást.   Feljelentésünk I. és II. fejezetben foglaltak kimeríti a Btk. 155.§ (1) c) pontjára vonatkozó részt, a gazdasági és szociális életfeltételek tudatosan elõidézett  rombolásával  elkövetett népirtás elõkészületét, társadalmi bekövetkeztének elindítását, illetve beteljesülését. A genocídium elkövetésének vonatkozásában különös felelõsség terheli mindazon kormányokat és parlamenti képviselõket, akik döntéseikkel rombolták a magyar nép életfeltételeinek gazdasági, szociális alapjait, egészségügyi- és lelkiállapotának romlását. Megítélésünk szerint fokozott felelõsség terheli Gyurcsány Ferencet, a  jelenlegi miniszterelnököt, a jelenlegi helyzetért, a magyar népnek okozott lelki sérelmekért, amit „öszödi beszédével”, és legfõképp a 2004. december 5-i népszavazás során okozott, ami a külhoni magyarok kettõs állampolgárságáról és a korházak privatizációjáról szólt. Megítélésünk szerint egy hazáját és népét szeretõ és azért felelõsséget vállaló miniszterelnök nem kampányolhatott volna az anyaországtól elszakított magyar testvéreink magyar állampolgársága ellen, illetve a kórházak eladása mellett.  (Az MSZP székházban, 2004. november 30-án a kettõs állampolgárság és kórház-privatizációs népszavazással kapcsolatosan ezt a kijelentést tette: „Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok!") Ezzel a kijelentésével és ellenkampányával nem csupán befolyásolta a választópolgárok döntéseit, hanem politikai szándékáról is bizonyságot tett, oly mértékben befolyásolta a népszavazás eredményét, amely meghasonlást szült a magyar társadalomban. Mint keresztény embereknek Jézus szavai ötlenek fel bennünk: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. Tisztelt Fõkapitány Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy feljelentésünkkel lényegében az egész „rendszerváltást”, a „rendszerváltó elitet” a vizsgálat tárgyává kívánjuk tetetni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon egy sajátos jogállamiság alakult ki a rendszerváltással, ahol a jogszolgáltatás a fehérgalléros (politikai és gazdasági) bûnözés elfedésében érdekelt. De látva azt, hogy az utóbbi idõben a rendõrség megpróbál az igazságszolgáltatás göröngyös útján járni, így bízunk abban, hogy felül tud emelkedni a párt- és hatalmi politikán és feljelentésünk nyomán a haza és a nép érdekében érdemi vizsgálatot folytat. Budapest, 2009. február. 22.                                                                                               ………………………………..                                                                                                          Takács András    Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke Jézus szavai ötlenek fel bennünk: (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: 145. §   vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (1) A Magyar Köztársaság , demokratikus .A és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.(3) A büntetés bûntett miatta) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és (2) (1) (1) (2) A hír tulajdonosa: SZMM http://www.szmm.hu A hír webcíme: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3140

Átalakítják a rokkantnyugdíjakat

http://hirszerzo.hu/hirek/2011/11/20/20111120_rokkantnyugdij_atalakitas

Benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a megváltozott munkaképességű emberek ellátásainak átalakításáról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztés szerint a megváltozott munkaképességűek a következő évtől két típusú ellátást kaphatnának: rehabilitációsat vagy rokkantságit.

A Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter által jegyzett törvény rögzítené, hogy 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék és bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka nem állapítható meg.

A javaslat szerint a jövő évtől az lenne jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátásaira, akinek az egészségi állapota - a komplex minősítés alapján - 60 százalékos vagy attól kisebb mértékű. Ez az egészségkárosodás mértékének mostani meghatározása szerint azt jelenti, hogy az ellátásokra a jelenlegi rendszer szerinti legalább 40 százalékban egészségkárosodottak szerezhetnének jogosultságot - derül ki az indítvány részletes indoklásából.

A megváltozott munkaképességűek ellátásai jövedelempótló jellegűek, ezért csak akkor lennének megállapíthatók, ha az érintett az állapota miatt nem tud dolgozni, és ha a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül legalább 1.095 napon át volt társadalombiztosítása. Utóbbi azonban nem vonatkozna azokra, akik 2011. december 31-én részesültek az átalakuló ellátások valamelyikében.

A megváltozott munkaképességű emberek 2012-től két típusú ellátást kaphatnának: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást. Előbbiben azok részesülhetnének - legfeljebb három évig -, akiknek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek,

utóbbit pedig azok kaphatnák, akiknek a rehabilitációja nem javasolható. A jogszabály kimondaná, hogy annak, aki rehabilitációs ellátást kap - amelynek összege a minimálbér 30 és 50 százaléka között mozogna -, együttműködési kötelezettsége van, amely kiterjed például az aktív munkahelykeresésre, a felajánlott képzési vagy munkaerő-piaci programban való részvételre, valamint a rehabilitációs hatóság által felajánlott munkalehetőség elfogadására is.

A rokkantsági ellátás legkevesebb a minimálbér 30 százaléka lehetne, maximum pedig a 150 százaléka. A szabályozás szerint meg kellene szüntetni a rokkantsági ellátást, ha az ellátott nem tesz eleget bejelentési és felülvizsgálati kötelezettségének. Ennek az ellátásnak a folyósítása mellett lehetne keresőtevékenységet folytatni, ám az abból származó jövedelem háromhavi átlaga nem haladhatná meg a mindenkori minimálbér 150 százalékát.

Soltész Miklós szociális államtitkár néhány nappal ezelőtt a kormányszóvivői sajtótájékoztatón kifejtette: azoknak, akik a jelenlegi III-as csoportú egészségkárosodási rokkantsági nyugdíjban részesülnek - 110 ezren -, felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen akik rehabilitálhatók, rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem, azok pedig rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülőkre, akik 84 ezren vannak.

Közölte azt is, hogy az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, továbbá azokat sem, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva. Azokat sem érinti - folytatta -, akik jelenleg átmeneti járadékban részesülnek, illetve akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd, mint eddig, rokkantsági ellátás néven - tette hozzá az államtitkár.

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához nyújtott támogatásokkal kapcsolatban - a beterjesztett javaslat alapján - bevezetnék az akkreditált munkáltató intézményét, felváltva ezzel "az oly sok kritikát kiváltó és esetenként egymásnak feszülő védett foglalkoztatók és akkreditált foglalkoztatók eddigi rendszerét" - olvasható az indoklásban.

Bevezetnék a rehabilitációs kártyát, amely - illeszkedve a Start-kártya rendszerébe - mentességet adna a munkabért terhelő munkaadói terhek befizetésének teljesítése alól. A bányászokkal kapcsolatban a törvény úgy rendelkezne, hogy azok, akik 2011. december 31-én a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékában részesültek, jövő év január 1-jétől az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 1991-es kormányrendelet alapján járó bányászok egészségkárosodási járadékára lennének jogosultak.

A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított rendszer rokkantsági segélyben részesülők a 2011. december 31-én hatályos rendelkezések szerint a továbbiakban is jogosultak lennének az ellátásra.

Kapcsolódó:

A Hír TV hírei
190 ezer rokkantnyugdíjas kap levelet
BL
Forrás: hírTV
2011. november 15., kedd 10:40

2015-ig mintegy 190 milliárd forintot takaríthat meg az állam a rokkantnyugdíj-rendszer átalakításával – mondta a Hír TV hétfő esti, Rájátszás című műsorában Soltész Miklós.

http://apps4.trilobita.hu/mch3_media/static/01/player/MediaPlayer.swf?code=0btx3p

http://www.jogiforum.hu/forum/16/4752

http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16506&articleID=42130&ctag=articlelist&iid=1

Dr. Vinczeffy Zsolt: A mi drága Hazánk

2011. January 04. Tuesday, 11:01 SZMM

A számok nem hazudnak! Összehasonlító adatok több ország víz, villany, benzin árai és a lakosság jövedelmi viszonyai között.

100 KWh energia összehasonlító árai

Ország név	PPS (x) érték	Ár EURÓ-ban	Korrigált ár	Sorrend	Bruttó keresetből vásárolható KWh
Anglia	0,90	15,4	17,1	18
Ausztria	1,10	17,2	15,6	21	18 300
Bulgária	0,48	17,1	35,7	3
Ciprus	1,10	14,6	13,3	27
Cseho.	0,70	20,0	28,5	6-7	3 600
Dánia	1,50	17,1	19,4	30	23 900
Észto.	0,70	12,5	17,9	17
Finno.	1,25	10,3	8,2	33
Franciao.	1,20	10,6	8,8	32	25 400
Görögo.	0,64	16,1	25,2	9
Hollandia	1,20	15,8	13,2	9
Horváto.	0,70	16,2	23,1	10
Íro.	1,20	15,7	13,1	29
Lengyelo.	0,60	22,0	36,7	2
Letto.	0,70	14,4	20,6	13
Litvánia	0,70	13,7	19,6	16
Magyaro.	0,66	24,3	36,8	1	2 700
Málta	0,73	20,7	28,4	8
Németo.	1,00	21,4	21,4	11	17.200
Norvégia	1,26	12,4	9,8	31
Olaszo.	1,10	18,3	16,6	19
Portugália	0,85	18,6	21,9	12
Románia	0,56	17,5	31,3	5
Spanyolo.	1,00	16,5	16,5	20	10 700
Svédo.	0,90	17,9	19,9	15
Szlovákia	0,74	21,1	28,5	6-7
Szlovénia	0,80	16,2	20,3	14	7 400
Töröko.	0,57	20,3	35,6	4

Megjegyzés: (x) PPS = Purcashing Power Standard = vásárlóerő egység

Kenterbe "vertük" egész Európát, s még a törököket is. A volt szocialista országok közül is mindenki megelőzött bennünket. A szomszédos országok energia árai is sokkal mérsékeltebbek.

Cseholszágban is 30 %-al több villamos áramot tud fedezni egy havi (adózatlan) bérből élő, Szlovéniában pedig 170 %-al többet!

A benzin és az ivóvíz összehasonlító árai forintra átszámítva
(liter, illetve köbméter)

Ország	PPS (x)	Benzin korrigált	Sorrend	Ivóvíz korrigált	Sorrend	Egy havi bérből
						Benzin l	Víz m3
Anglia	0,90	1,17	12	279	3
Ausztria	1,10	1,07	14			2 600
Cseko.	0,70	1,67	5			660
Dánia				500	2		1 460
Finno.	1,25	1,05	14
Franciao.	1,20	1,08	13			2 100
Görögo.	0,64	2,17	1
Hollandia	1,20		238	5
Horváto.	0,70	1,46	8
Íro.	1,20			0,00	9
Lengyelo.	0,60	1,90	4
Magyaro.	0,66	2,10	2	1 067	1	500	250
Németo.	1,00	1,47	7	248	4	2 500	3 900
Olaszo.	1,10	1,20	11	95	8
Románia	0,56	1,93	3
Spanyolo.	1,00	0,99	15	136	7	1 800	3 500
Svédo.	,90	1,28	10
Szlovákia	,74	1,55	6
Szlovénia	,80	1,44	9

Megjegyzés (x): PPS = Purcashing Power Standard = vásárlóerő egység

Néhány vízdíj a nagyvilágból
(az adott térség legnagyobb díjai)

Afrika (Windhoek)	88 Ft/m3
Ázsia (Singapur)	128 Ft/m3
Ausztrália (Sindey)	338 Ft/m3
Japán (Kumomoto)	218 Ft/m3
USA (San Diego)	347 Ft/m3

Bár az üzemanyag árakkal az idétlen görögök megelőztek bennünket, de mint a világ egyik legnagyobb vízkincsével rendelkező ország több, mint kétszeresét fizetjük, mint a második helyezett, s 3-10-szeresét, mint bárhol a világon.


A víz, mint sratégiai kincs

A Mayer Amschel Rotschild és öt fia (Amschel, Solomon, Nathan, Karl és Jakob) 1820-ban hozták létre azt a bankházat, amely pénzeli a francia illetőségű Suez és Veolia befektetőket, akik immár 150 országban részesülnek az adott ország vízkincsének egy részével, Magyarországon 40 %-ban tulajdonosok. Hogyan lehetséges ez?

A Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) a támogatásra szoruló országok megsegítésének egyik feltételeként szabja meg a vízkincs privatizálását, amire 4 milliárd dollárt fordítanak évente.

A két francia céggel hazánk olyan szerződést kötött, hogy garantálják részükre a nyereséget, azaz pl. Budapest évi 2,5 milliárd forintot biztosít a költségvetéséből a számukra.

Mi történt azokban az országokban, ahová e két francia cég betette a lábát?

Ausztrália: Giardia parazita fertőzés tört ki a helytelen vízkezelés miatt.

Casablanca (Marokkó): a vízdíjak háromszorosra emelkedtek.

Anglia: a vízdíjak 67 %-al emelkedtek 1989 és '95 között, tüntetések voltak.

Új Zéland: tüntetések voltak.

Dél Afrika: kolera járvány tört ki a nem megfelelő vízkezelés miatt.

USA, Kalifornia állam, Felton város: 2008. május 30.-án kitiltották őket.

Bolívia: "A víz háborúja a cionisták ellen" (7 halott, több száz sebesült), kitiltották a franciákat. A felkelést irányító szakszervezeti vezető, Evo Morales, azóta Bolívia elnöke.

Kanada, Hamilton város: 10 év harca után szabadultak meg tőlük.

Franciaország, Párizs: 2008. júniusában újból állami tulajdonba került a vízszolgáltatás.
Pécs 2010....

Mit köszönhetünk a franciáknak, s mit a cionistáknak?


Néhány magyar város vízdíja forint/m3:

- Debrecen: 512,
- Miskolc : 567,
- Budapest: 568,
- Szeged: 583,
- Pécs: 686,
- Siófok: 997,
- Salgótarján: 1004.

Ha bővebben akarsz tájékozódni ebben a témakörben üsd be a Google-ba "A víz ára Európában" keresőszavakat!


Összehasonlító adatok néhány ország vásárlóképességében
(mennyi áramra, benzinre és ivóvízre telik egy havi nettó bérből?)

Ország	Adó %	KWh	Benzin liter	Ivóvíz m3
Cseho.	33	2 400	440
Dánia	40	14 300		880
Franciao.	22	20 000	1 600
Magyaro.	48	1 300	240	120
Németo.	30	12 000	1 750	2 700
Spanyolo.	29	7 600	1 300	2 500

Napnál világosabb, hogy ha az egyes országok ezen árait a vásárlóerő egységgel (PPS), illetve az aktuális adókkal vetjük össze, akkor még az a Csehország is 50-80 %-al nagyobb vásárlóerővel rendelkezik az adott termékek alapján.

Pedig Csehország sem büszkélkedhet hiszen a vizsgált 28 ország adatainak összehasonlításakor a az elektromos áram ára náluk a 6-7. legdrágább, a benzinnél pedig az ötödik.

Adalék.

Eddig 1200 szemétlerakó hely volt hazánkban. Ma 13 akkreditált működik a 19 megyében. Van olyan település ahol a fenntartási költség 10 %-át a szemétszállítás fogja kitenni.

EZEK AZ EU ELŐÍRÁSOK.

Könnyű az olaszoknak. Egész Nápoly egy szeméttelep.

Ezt engedi az ÚNIÓ?