Jégtörők – Főszerkesztői beköszöntő _Prof. Prof. Dr. LENTNER CSABA

Jégtörők – Főszerkesztői beköszöntő _Prof. Prof. Dr. LENTNER CSABA Megjelent: Polgári Szemle Vol. 11. No 1-3. 2015. jú...
Posted by Csaba Lentner on 2015. július 19.

Kettesben A világ negyedik újrafelosztása - prof. Lenter Csaba közgazdász

http://mno.hu/lanchidradio/a-vilag-negyedik-ujrafelosztasa-1103377

Adás:

2012. szeptember 5., szerda 19.05 

2012. szeptember 5., szerda 23.05

2012. szeptember 6., csütörtök 5.05

A megoldhatatlannak látszó problémahalmazok új értelmezést kaphatnak, ha annak tükrében nézzük őket, hogy száz éven belül – a két világháború, majd a Szovjetunió felbomlása után – a világ ismét az erőviszonyok átrendezésére készül, állítja prof. Lenter Csaba közgazdász. Európa azonban nem áll túl jól ebben a szereposztásban. Az unió erős magja ugyanis nem emelte saját szintjére az elmúlt  években belépett tagállamokat, így a sérülékeny, gazdasági és társadalmi gondokkal küzdő periféria – a korábbi profittermelés után – most inkább lehúzza a közösséget.

Szerkesztő: Kovács Anita

Élő adás>>>>http://mno.hu/data/bannerek/banner8.swf

Kapcsolódó téma:

Korábban is határozott igényekkel állt elő az IMF

2012. szeptember 07., péntek 10:31

Az előző hitelfelvételeknél is határozott igényekkel állt elő az IMF – emlékeztetett Csath Magdolna a Lánchíd Rádióban.

Egyre több a teher

2012. szeptember 07., péntek 10:21

A magyar kézműipar van, volt és lesz.

Június 7-én este fél 7-től Kulissza - Dr. Lentner Csabával

Kik támadják Magyarországot és miért?

2012. június 7., csütörtök 18.30

A kérdést az elmúlt hónapokban sokan és sokszor feltették maguknak és másoknak. A válaszok sokfélék. Jórészt attól függenek, hogy az értelmező a politikai paletta melyik oldalán foglal helyet. Azt azonban valamennyien érzékeljük, hogy olyan kényszerek, követelmények és elvárások határozzák meg akár a gazdasági mozgásteret is, amelyek különleges megoldásokat hívnak életre. De miként értelmezi a sokak által feltett kérdést – nevezetesen, hogy kik támadják Magyarországot és miért? – a közgazdász, aki végigkövette a szocializmusból kapitalizmusba vezető magyar út állomásait? A stúdióban prof. dr. Lentner Csaba közgazdász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára.

Szerkesztő: Kovács Anita
E-mail cím: kulissza@lanchidradio.hu

http://mno.hu/lanchidradio/kik-tamadjak-magyarorszagot-es-miert-1081544

ELÉG: A birodalom alkonya (Lentner Csaba)

Forrás: ELÉG, 2011. július 10., 9:51

 

A shayrenek az Arvasisról származó élőlények voltak. Sorra elfoglalták először a saját naprendszerük, majd később néhány más rendszer boly­góit. Az ott talált élőlényeket asszimilálták, múltjukat az agyukból kitörölték. Az asszimiláltak külseje a régi maradt, de pirossá vált szemük mutatta, hogy őket már beolvasztották a nagy Shayren Birodalomba. Az asszimilálás során a testükre olyan páncél került, amely szerveikkel összekapcsolódott, s gyakorlatilag eltávolíthatatlanná vált.

 

És miért nem próbálták a beolvasztottak elhagyni a Shayren Birodalmat? Több lázadás is volt, de ezek csak ideig-óráig tartottak. Az asszimiláltaknak ugyanis rendszeresen jelentkezniük kellett a töltőállomásokon, ahol a páncéljuk energiáját töltötték fel. Ha ez nem történt meg, a létfontosságú szerveik leálltak. A rendszeres töltéskényszerrel félelemben és kontroll alatt tartották őket. Hamar megtanulta hát mindegyik, hogy vagy együttműködik a Shayren Birodalommal, vagy kínok között pusztul el.

 

A gondolatok egy kedves tanítványom, R. Norbert Shayren című könyvéből származnak. A szerző három éve, még 16 éves gimnazistaként vetette papírra vízióit. Sci-fi-fantasy regényével varázslatos szellemi utazásra invitál. De mit tudhat a világról, a körülötte lévő gazdasági és társadalmi auráról ez a tinédzsergeneráció? – merülhet fel az elcsépelt, lekicsinylő kérdés. Sokat. Nagyon is sokat. R. Norbert gondolatainak – bár egy időutazáson keresztül, de – a mai kor aktív embere számára van figyelmeztető ereje. A tizen-, huszonévesek most formálódó személyes, társadalmi és politikai attitűdjei a jövőbe vezetnek. A jövő az ő kezükben van. Ehhez való hozzáállásuk, a világot megítélő gondolati rendszerük pedig R. Norbert könyvének sorai között van elrejtve. De helyettesítsük be a kifejezéseket!

 

A Shayren Birodalom angolszász gyökereken alapul: globális világrend, korlátlan pénzhatalom, a kultúra, a divat, a szokásjog egységesítése liberális értékrend szerint. Az asszimiláltak a volt gyarmati sorban élő, elmaradott országok társadalma, Kelet-Európa feltörekvő demokráciái – kiszolgáltatva a nyugati kölcsönöknek és tőkebefektetéseknek, amitől a felemelkedésüket várják, noha azt a fejlettségi szintet, mint az Európai Unió magja vagy Észak-Amerika, soha nem érik el. Ha nincs a lejáró kölcsöneikre utánpótlás, csődbe mehetnek. Lásd Görögország, Írország, Portugália. Ha nem jön a profitot remélő, „munkahelyteremtő” befektető, kínok között pusztulnak el.

 

De van-e értelme a hatalommal szembemenni? A könyv leigázott élőlényeiből sem veszett ki a lázadás szelleme, folyton-folyvást megpróbálnak szabadulni. Mint most mi is. Szabadulni akarunk a pénzvilág fojtó szorításából. Gyengék vagyunk még a belső erőforrás vezérelte gazdaságpolitika megvalósítására, de már kísérletezünk a magunk módján. Olyan törvények vannak manapság születőben, amelyek oldják az ország külső gazdasági kiszolgáltatottságát, csökkentik az egyoldalú, egy irányba történő függést. Új kereskedelmi partnereket, új szövetségeket keresünk – és találunk. Átszervezés alatt van az országot jó húsz éven át beszippantó kereskedelmi és gazdasági partneri rendszer. A magyar állampapírpiacra nemcsak Nyugatról, hanem a Távol-Keletről és az arab világból is várunk kölcsönt nyújtókat. A jó megoldás az eddigi egyoldalú gazdasági és kulturális függőség enyhítése után a saját, belső fejlődési pálya megtalálása lesz. Ennek előkészítéséhez kell most az ország pénzügyeit stabilizálni. És ehhez kell a média hozzáállását a magunk javára fordítani, az életszínvonal javulását tartósan szolgáló intézkedéseket megtenni. A lázadás, az ellenállás szelleme végül is akkor megy át a rendszert újraépítő gyakorlatba, amikor az orrunk előtt becsapni szándékozott ajtó és a küszöb közé tesszük a lábfejünket. Ez történt Brüsszelben, amikor a miniszterelnök egyértelművé tette: meg fogja védeni az országot attól, hogy kívülről mondják meg, mit tehetnek és mit nem tehetnek a magyarok. Jogunk van a gazdasági autonómia feltételrendszerének kialakításához és majdani gyakorlásához.

 

A magyarok ellenállása nem csak a magyar virtusból fakad. Lépéskényszerben vagyunk, a nyugati világ is válságban van. Amikor az amerikai államkötvények megvásárlásán keresztül lényegében a kínai befektetők pénzéből harcolnak az amerikai csapatok Afganisztánban, mi sem lehetünk szívbajosak. El kell fogadni, a javunkra kell fordítani a szabad távol-keleti forrásokat. Végül is azok az energiatöltő állomások, amelyeknél idáig tankoltunk, lemerülőfélben vannak. Inkább az alkonyukat élik, mintsem a virágzásukat. Így nekünk is más lehetőségek után kell néznünk, más módot kell utat találnunk a boldogulásunkhoz

 

Lentner Csaba

Lentner Csaba : Csata a szabadságharcban

 

A polgári kormány mögött dolgozó közgazdasági műhelyek máig adósok azzal, hogy közérthetően elmagyarázzák az Új Széchenyi-terv növekedéspárti és a közelmúltban napvilágot látott Széll Kálmán-terv bürokráciacsökkentő programját.

A Széchenyi-terv alapfilozófiája a gazdasági növekedés elősegítése. Új munkahelyekre van szükség, mert két és fél millió adózó állampolgár nem képes tartósan fenntartani sem a közszolgáltatásokat, sem a nyugdíjrendszert, sem pedig a jóléti ellátásokat tízmillió ember számára. Tehát több százezer új, adózó munkahelyre van szükség. Ebben a növekedéspárti gazdaságpolitikában az államnak nem az a dolga, hogy magas adókkal, járulékokkal elvegye a vállalkozók és a munkavállalók jövedelmét, majd azt saját kénye-kedve szerint az általa preferált társadalmi csoportoknak és saját klientúrájának adja. A növekedéspárti gazdaságpolitika célja, hogy mindenki tehetősebb legyen, szemben a szocialista újraelosztással, hogy senki ne legyen szegényebb. A mi programunkhoz pedig dinamikus, fenntartható gazdasági növekedés kell, aminek hozadékából mindenki részesedik, igaz, nem egyformán, mint ahogyan a növekedésért viselt kockázat is eltérő a vállalkozó, a munkás és az állami alkalmazott esetében. A Széchenyi-terv sarokpontjain, az egészségipar, az otthonteremtés, vállalkozásfejlesztés alrendszerein jöhetnek létre új, adózó munkahelyek.

Az európai gazdasági térségben lejátszódó pénzügyi folyamatok további cselekvésre szorították a kormányt. A görög és az ír pénzügyi válság után Portugália, de várhatóan a kimerült, eladósodott gazdasággal, és 20,7 százalékos munkanélküliségi rátával rendelkező Spanyolország is az eurózóna csődbe menő tagjává válik. Itt, ezen a ponton azonban már az Európai Unió és benne az eurózóna fennmaradása a tét. Egy kisebb érdekérvényesítő képességgel, ráadásul nem is eurót használó ország pénzügyi megsegítésére már nincs külső segítség. Erre a nem várt helyzetre kellett betartalékolni a 250 milliárdot, ami nyilván az egyetemeket, közigazgatást, egészségügyet egyaránt érinti. Egyidejűleg nyilvánvalóvá vált az is, hogy mára az extenzív fejlesztés lehetőségei kimerültek. Az államháztartás konszolidációja és az adósságteher fokozatos leküzdése nem teszi lehetővé az állami forrásokból folyó látványos felsőoktatási, közoktatási és egészségügyi kapacitásbővítések folytatását.

Amennyit elvon most a kormány, annál jóval többet ad. A Széll Kálmán-terv egy éven belül 500, majd további 1500 milliárd forinttal csökkenti a vállalkozások adminisztrációs terheit, a könyvvizsgálati kötelezettség, a társasági adózás és más adatszolgáltatási kötelezettségek mérséklésével. Tehát a beruházások, vállalkozások segítésén túl, amik a gazdasági növekedést szolgálják, a kormánynak – egyidejűleg – a pénzügyi stabilitás megőrzését is szem előtt kell tartani.

De vannak aggasztó jelek. Évente százezer új munkahely nyilván a győri, a kecskeméti és a szentgotthárdi autóipari beruházások révén nem valósul meg. Nincs az Audi, a Mercedes és az Opel számára munkahelyenként 6,5 millió forint, tíz év alatt 6500 milliárd forint állami hozzájárulásunk. A területi zárványokban, Észak- és Dél-Alföldön, az Ormánságban élő munkanélküliek, volt mezőgazdasági szövetkezeti tagok munkához juttatására nem az autóipar a megoldás. Bizony tétlenkedik a mezőgazdasági tárca. Elmúlt egy év. Semmi érdemleges. Bár nő a fű, híznak a disznók, mára 80 százalékkal kevesebb, ami megmaradt a húsz évvel ezelőtti állományhoz képest. Közben külföldről hozzuk be az alapvető élelmiszereket. Romokban a termelői bolthálózat. Állnak a konzervgyárak. Megszűnt a cukoripar. Máig nem kezdődött el a kiszámítható jövedelmet garantáló élelmiszer-vertikumok újjászervezése. Az agrárállamtitkár pedig – a Jobbikkal egy szakmai platformon – a helyi pénz mellett agitál. A helyi pénz, amely válságban lévő országot a bajból még soha nem húzott ki. Sőt stabil helyipénz-kibocsátó bank nélkül, és technikai biztonsági követelmények hiányában akár államcsődöt is okozhat, alááshatja a kormány eddigi stabilizációs politikáját.

Pedig kezd felzárkózni a magyar gazdaság a térség országaihoz. A Commerzbank londoni elemzői szerint egy évig nincs szükségünk devizahitel felvételre, főleg a Nemzetközi Valutaalap kölcsönére. Megszűnt a sebezhetőségünk. A szabadságharc eddig sikeres volt.

De ahogy egyre közeledik a nyár, már tisztán látszik, hogy még komolyabb fordulatra van szükség, főleg a Csipkerózsika-álmukat alvó minisztériumoknál. Mert záporoznak a nyilak a miniszterelnök felé. Matolcsy György és a másik gazdasági tárca kapkod a pajzsával, védik a kormányfőt, a magyar gazdaságot. De vannak, akik együgyű bágyadtsággal nézik ezt. Nem lesz ez így jó…

Lentner Csaba

Hozzászólások (7)