A népszerű szent természetszeretete, állatok iránt mutatott barátsága számtalan legenda forrása és képzőművészeti alkotás témája lett, tiszteletet ébresztve Ferenc élete és a ferences lelkiség iránt.
A pápai jóváhagyásának 800. évfordulóját az idén ünneplő rend alapítójának a teremtett világ iránt tisztelete nem valamiféle „széplelkűségből”, vagy panteista életszemléletből forrásozik, hanem a Teremtő Isten szeretetéből. A világ Isten ajándéka, nem önmagában jár neki tisztelet, hanem azért, mert az alkotó Úrról beszél nekünk. Ferencet ez ihlette meg, ezért adott hálát csodálatos költeményében a Naphimnuszban az Istennek, aki minden jó és szép alkotója.
Sok történetet jegyeztek fel a kortársak a szent és az állatok viszonyáról. Híres a gubbiói farkassal való találkozása és amikor a madaraknak prédikált:
„Húgocskáim, madarak!
Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.
Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:
„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.” Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon, mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.”
