Szélkiáltó: Imádság háború után

Lajdi Tamás : Téli életkép hóval és angyalokkal

2007. november 30-án elhunyt Lajdi Tamás,
a Kastl-i Európai Magyar Gimnázium kollégiumának (2000-ig) volt igazgatója!
Isten nyugosztalja békében!

Elolvasom:

 

Lajdi Tamás : Téli életkép hóval és angyalokkal


Vadászok jártak itten egykoron,
hol kis házak kéményiből a fényes est
álom-tusáján felszáll a langymeleg korom,
s fekete-fehér tánc folyik a légben:
angyal szállong szédítő hóesésben.

Kerecsen napját várom hangtalan örülve és
dalolva: az Úr már nincsen messze.
Fehér, deres lovának csengetyűje cseng,
köpenye kétoldalt már leeresztve
lobog, s sarkantyúja zenél fülemben, mint a csend.

Ma sólymot röptet népem a hegyen,
hol nagy királyaink teste foglalva barlang-keretbe,
mint ékkő Szent Koronánk homlokán.

Hangtalan, lassú prosenció megyen
a Fény-Fiú elé, kit haza várnak este
arannyal áldott, drága asztalukhoz:
alma, fokhagyma, dió, méz, kenyér.
A test pihen, s a lélek égig ér.

Ahogy az Ősöreg a mi időnk előtt
sokkal teremté e spirális világot,
úgy ül asztalhoz itt Apa, az őserö, s Anya, az áldott,
s köröttük mind szélfútta avar,
égig szökő szellőcskét gyermekhadunk kavar.

Lánc csörg ez éjben, buffognak dudák,
köszöntik itt a földön ránk a fényt,
s az égben éneklik az Élet Szent Urát
angyali kórusok font vessző glóriákban.

Itt, nálunk, lenn a földön, havas udvaron
diófánk körül sok-sok varjúnyom.
Keressük értelmét az elmúlt életeknek.
Éj-ébren várjuk: ránk ébred a sors,
a nyugalmas, a sikló-szán-jövő,
a mindig jelenünk lejtőjén gördülő.

S reméljük, meglátjuk még az unokákat,
testünk szikráit, szellemünknek álmát.
Álmodunk szájukba édes cseresznyét, ropogós diót és málnát,
S ha nagyra nőttek, torkukon görgetünk aranyló borokkal
Mézet és lassú, okker álmokat,
egészséget és békét, nagyszerűt,
kerek világot, s szépet, mit még senki se látott,
világraszóló ezer boldogságot.

... Lassan leül az est, a testem fáradt.
Az ünnep íze itt melegszik még a számban.
Felkelek, s megvetem ezt a földi ágyat,
s lefekszem. Fejemnél az angyal, lábamnál az állat.

S hallom, amint mellettem halkan szuszognak
szűz szikrái alvó, felhőtlen csillagoknak.