Lajdi Tamás: Az Árpád-ház szelleme új életre kelt

A Magyar Szent Korona az Ige megjelenése a világban, ami nyomatékosan aláhúzza azt, hogy a Szent Koronával megjelent, visszatért Jézus az emberi történelem idõsíkjára. Mivel a Szent Korona nem jelkép, hanem valóságos személy, jelképisége is realitás, tehát megjelenése annak megjelenése is egyben, aki és amit a rajta lévõ jelképek kifejeznek.

János Jelenéseinek idézett kijelentése nem a levegõbe beszélt, amikor kijelentette : tíz nap türelem még, s 'az Élet Koronája' visszatér a világba.

A Szent Korona azt a pillanatot rögzíti anyagba, amikor az Ige már belépett közénk, s teremtõ aktivítását éppen megnyitja, amirõl János apostol is ír evangéliumában. Az abroncs kör formájában Isten Teremtõ Energiája veszi körbe a beavatandó király fejét, mely fölé védelmezõ sátorként borul az abroncs kereszt alakja, a tériesített körkereszt. A magyar király ebben a pillanatban a Világ közepén áll, s Istennel kerül közvetlen kapcsolatba, hiszen ha nem síkban, hanem térben tekintjük a Koronát, akkor egy félgömböt kapunk. A Magyar Szent Korona azonban, mint anyagvilágra vonatkozó isteni szándéknyilatkozat hordozója, a teljes valóságnak csupán a felét, az evilági felét mutatja, hiszen koronánk egy félgömb. Akinek fejére kerül ez a Korona, az közvetlen kapcsolatba kerül a Teremtõvel, de magával a teremtés egészével is, hiszen módot kap a Titkok Titkának megértésére is. Fontos tudni azt is, hogy a szkíta-magyar királykoronázás egészen Mátyásig minden esetben a Pilisben zajlott. Ennek jelentõsége abban állt, hogy a magyar király a koronázási aktussal a világ közepén és Isten teremtõ, nemzõ, azaz nemes energiáinak forrásában állt. Innen csak késõbb, a török kitakarodása, a már nem beavatott, idegen királyok idején került át ez az aktus Budára, ill. Pozsonyba. Sok uralkodónk volt, aki alkalmatlan volt erre a szerepre, s akikre a Szent Korona semmiféle áldásos hatással nem volt, sõt némelyikükre egyenesen károsan, kórosan hatott. Volt olyan Habsburg, aki a koronázást követõen megõrült, mert szellemileg alkalmatlan volt magyar királynak, s emberileg felkészületlen volt ennek az õs-szentségnek befogadására. Közömbösnek egyik uralkodónk sem maradhatott vele szemben. Ugyanígy képtelenek közömbösen viselkedni vele azok az egyébként magukat ateistának, materialistának nevezõ rongy politikusok is, akik minden erõvel a Szent Korona megalázására törnek, s megkísérlik mindig újra kivonni e szent tárgyunkat a magyarság tudatának homlokterébõl. Ez volt -szerencsére kudarcba fulladt- törekvése a Magyar Szocialista Párt óvilági 'szkarabeuszának' (mondhatnánk 'ganajtúró' bogarat is), e kommunista külügyminiszternek is, aki újbóli regnálásuk elsõ pillanatában, 2002-ben vissza akarta vitetni a Szent Koronát a múzeumba. A Korona azonban mûködik már, s nincs olyan emberi erõ, amely megakadályozhatná Istennek e jelenlétét, s céljainak elérését.

Istvánnak a Szent Korona általi királlyá kenésével, a Szent Magyar Királyság földi alakulatával tehát visszatért a káldeus-szkíta-hun kultikus uralkodói eszme, s a Mennyei Birodalom a földre.

Azóta megint eltelt ezer esztendõ. S mit látunk ? Mintha errõl az idõszakról prófétálna ismét János apostol a Jelenések könyvében ? 'Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és Isten Igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az elsõ feltámadásban ! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele.'. S valóban, az Árpádház királysora, kevés kivétellel, Isten szándékainak megjelenítõi, s az Ítélet idõszakának törvénytevõi. S mintha korábban kivégzett szentek, a Saul rabbi alias Szent Pál által megkövezett István vértanú, vagy a római cirkuszi porondokra hurcolt, kínjukban is Jézus dicsõségét éneklõ vértanúk szellemisége kelt volna életre e család uralkodóinak zömében. Uralkodásuk legfõbb lényege a törvényalkotás és a törvény betartása. Haláluk után nem hagynak romlandó testet maguk után, s amíg testük itt van a földön, nemegyszer finom illatot áraszt, mint Szent László táltos királyunk, Szent Margit és Szent Erzsébet esetében. Még a reneszánsz kor 'humanista' lápvilágába süppedt Janus Pannoniusunk, ez a romlott szellem is megemlékezik Lászlóról, amikor búcsút vesz a szeretett Váradtól, ahol László teste nyugszik : 'Vérted szép aranyából pirkadt fenség, / bátor szent lovasunk, te harci bárdos, / márvány oszlopû sírját kinek egykor / a nektár-veríték verte ki fénylõn, / légy te uti vezérünk, segíts minket!'.

Már István Intelmei gyakorlatilag egy törvénykönyvet adnak, amit az utána következõ egyeneságú királyok beteljesítenek és tovább alkotnak, bõvítenek, szélesítenek. Az Árpád-ház csupán néhány évszázadig uralkodott a tényleges magyar történelemben, de az eszme, amit a magyar idõk, mint Korona-eszmét ma is életben, viruló egészségben tartanak, túlélte a dinasztia kihalását, megszállásokat és idegen hatalmak évszázados, pusztító, magyarírtó korszakait, s ma, újabb ezer év múltán, amikor a magyar szellem erõsödik, ez a csodálatos tan is májusi virágzásnak indul. S valóban, napjainkban soha nem látott virágzásnak indul ez a csodálatos eszme azon magyar szószólóink tevékenysége nyomán, akik az országot járva fáradhatatlanul ontják a világosságot a magyar fejekbe. Íme, van már Jézus-hívõ, nemzeti elkötelezettségû magyar fiatal értelmiségünk, vannak könyvkiadóink, s általuk és bennük valóban életre kel a magyar tetszhalott. Amit a Turul-dinasztia a világba kiáltott, az a mi idõnkben visszhangzik. Csodálatos jelek mutatkoznak szemünk elõtt, csak mivel hozzánk túl közel zajlanak az események, hajlamosak vagyunk leértékelni jelentõségüket.
Ma lépünk abba az idõperiódusba, amit a Jelenések Könyve prófétál, ti. itt állunk eme újabb ezer esztendõnek a határmesgyéjén. A föltámadás küszöbén állunk. A magyarság a Jézus utáni második ezredfodulón vízválasztó idõhöz érkezik, s tanúja lesz, hogy miként támadnak új életre szeme láttára az egykor élt szentek lelkei. Tanúja lesz az idézett írás szerint, hogy föltámad az Árpád-ház. Hogy ez egy bújdosó, eddig lappangó családi ág felbukkanásával és egy e házbeli királynak a fellépésével történik-e, most még nem lehet tudni.
Az Árpád-ház szelleme akkor kel ugyanis új életre, amikor a Magyar Szent Korona végre elnyeri méltóságát a nemzet életének középpontjában, a sokszori rontást avatott és gondos kezek korrigálják rajta, s realizálódik Magyarországon a Regnum Marianum állameszménye.

Ennek elsõ lépése, Szûz Mária a Szent Koronával való megkoronázása már megtörtént 2000. augusztusában, Nagyboldogasszony napján, az ország szívében, Budán. A közeljövõben meg kell szûnnie a szovjet mintára szerkesztett, ma is alkalmazott rákosista alkotmánynak, melynek helyébe minden idõk legcsodálatosabb 'törvénykönyvének', a Szent Korona-eszmének kell belépnie. Hogy ezt követõen, milyen módon alakul ki az uralmi megoldás az országban, az már részletkérdés. Erõnek erejével királyt keresgélni pedig ostobaság, hiszen István óta van Királynõje Magyarországnak, aki csak azért nem mondható Árpád-házinak, mert az árpádoknál korábban élt. Esetleg az Árpád-házat nevezhetnénk leszármazási alapon Jézus-, vagy Mária-házinak. A Szent Korona Eszme és -Tan tehát a magyarság megmaradásának záloga és letéteménye.

Czotter Balázs: Árpádházi Jolánta Katalónia királynéja

Árpádházi Jolánta volt II. András Magyar király gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébet, és a későbbi IV. Béla király húga, aki 1235-ben lett Jakab király hitvese. Ők ketten alapították ezt a várost 1251-ben Magyar és aragon lovagok hősies harcai után.
Emlékét azóta is őrzik szerte Spanyolországban szobrok és róla elnevezett közterületek formájában, s a királyné, akit a Magdalena ünnepségekre megválasztanak, ennek a királynénak az emlékére választják - írja kedves olvasónk Spanyolországból. Alább közöljük beszámolóját, fényképeit .

Egy élménybeszámolóval és egy hozzá kapcsolódó történettel szeretnék Nektek kedveskedni. Jelenlegi lakhelyem, a spanyolországi Castellón de la Plana (Valencia tartomány) február 23 és március 2 között ünnepelte a város megalapítását.

Miért mondom, hogy számunkra sem közömbös ez az ünnep? Ennek magyarázatára szolgáljon az alábbi történet, melyet odahaza nem is ismernek...mert más a fontos!!!  

 Magdalena az ünnep neve, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán 9 (munkaszüneti) napon át ünnepeljék a város megalapítását. Megválasztják az ünnepség királynőjét, illetve a királynét, aki az alapító király feleségét szimbolizálja. A városban egy fiatal lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, minthogy őt válasszák meg valamely királynőnek. Az év további ünnepségeinek ők a tiszteletbeli védnökei a következő Magdalenaig. Számon tartják ezt egész életükben, és ezáltal mindig nagy megbecsülésnek örvendenek. 

Volt egyszer egy ősi Hispánia, melyet a vizigótok uraltak a 8. század elejéig, akiknek hatalmát a mórok törték le. Ezután az északi területeken kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek/királyságok alakultak. Ezek közül volt az egyik az Aragon Királyság. 1208-ban ITT született meg a máig talán legnagyobb formátumú spanyol király, a nagy honfoglaló, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, "el Conquistador"). Ő hódította meg az első nagyobb területeket: a Baleár-szigeteket, a Valenciai Kalifátust, és a Murciai Kalifátust. Ezzel vette kezdetét a híres spanyol Reconquista.
Hogy mindez miért fontos nekünk, magyaroknak? Mert Jakab királynak volt egy imádott felesége, aki 9 gyermeket szült neki, köztük királyokat, királynékat, érseket. Hogy ki volt ez a királyné, akit ITT azóta is a legnagyobb királynék között tartanak nyilván?
Csempe-mozaik Castellónban a királyi párról 

Nos Violant d'Hongria, azaz Árpádázi Jolánta. Ő volt II. András Magyar király gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébet, és a későbbi IV. Béla király húga, aki 1235-ben lett Jakab király hitvese.

Emlékét azóta is őrzik szerte Spanyolországban szobrok és róla elnevezett közterületek formájában. 

Katalóniában van eltemetve, az egykori Aragon uralkodócsalád sírboltjában (Vallbona de les Monges - Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely.

 

A királyné, akit a Magdalena ünnepségekre megválasztanak, ennek a királynénak az emlékére választják. Az ünnepségnek két fénypontja: Jakab király szobrának megkoszorúzása, illetve hitvese szobrának megkoszorúzása (Homenatge a Na Violant d'Hongria - Tiszteletadás Magyar Violantnak).Ők ketten alapították ezt a várost 1251-ben Magyar és aragon lovagok hősies harcai után (1233).

A királyné és udvarhölgyei

Ezt ünneplik az emberek a Magdalena kapcsán egy országban, amely máig büszke és egyre büszkébb őseire, illetve hőseire.

A tavalyi királyné palástja (mindegyik királyné egyénileg készíti a sajátját, mint anno)

Talán majd egyszer, talán a közeli jövőben MI is újra megismerjük/felismerjük nemzetünk feledésbe merült őseit és hőseit, és nem a széthúzás és ellenségeskedés fogja meghatározni települési és nemzeti ünnepeinket.

Jolánta királyné mellszobra Castellónban

Castellonban is bipoláris politika (PSOE-szocialista kontra PP-néppárt) van, annak minden harcával, de amikor eljő a Magdalena ideje, az egymással harcoló felek mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket... és fejet hajtanak a MI történelmünk előtt is.

A szobor közelről

Idegenajkú, illetve Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, csak és kizárólag Jolánta királynét.

Tavaly avatott emléktábla a királyné szobra mellett

Talán lehetne ez jelzés nekünk is, hogy NE feledjük el azt, amit nem szabad elfelejteni, jelesül, hogy nemzetünk és lelkünk tisztább és erősebb, mint más népeké, hogy merjünk hinni önmagunkban és tanuljunk őseinktől, akik nem ezt a mai Magyarországot hagyták ránk, és nem is ezt érdemlik tőlünk, az utókortól.

 

Emlékezzünk rájuk, és emlékezzünk meg róluk úgy, ahogy azt megérdemlik: szívvel, békességgel és nem utolsósorban egymás iránti kölcsönös Szeretettel!

A spanyol felvonulók

Ezen ünnepségsorozaton tartották a XX. Nemzetközi Fesztiválzenekarok Találkozóját (XX. Festival Internacional de Música de Festes), melynek idén többek között Magyarország is a vendége volt.

A magyarok műsora látható ezen és az alábbi képeken
El sem tudom mondani, mekkora öröm és megtiszteltetés volt látni hazánk képviselőit és sikerüket, mert fellépésüket a hallgatóság felállva, vastapssal honorálta, úgy, mint senki másét. 
Ezúton szeretném megköszönni a fellépőknek ezt a csodálatos és felejthetetlen élményt, mellyel hazánk jó hírét öregbítették ezen a mindannyiunk számára sem közömbös ünnepen. 


 
 

Istenünk óvja nemzetünk nagyjait, nagy királyainkat, királynéinkat, szentjeinket, hőseinket, forradalmaink eszméit és azok megalkotóit. Isten áldja és segítse minden Magyar Testvérünket az Anyaországban, Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken, és a Föld minden pontján! Testvéri szeretettel és tisztelettel Spanyolországból: Czotter Balázs

Külhonban még emlékeznek és tisztelilk szent királyaink, leányaik cselekdeteit. Nekünk a történelem sodrása elmosta nagyságukat, létezésüket a magyar tudatban feledésbe merítette. 

Vajon kinek lenne kötelesége a feledés homályából újra az élők tudatába emelni?

SZERESD ÉS TISZTELD ŐSEIDET, HOGY JÓ ÉS HOSSZÚ ÉLETED LEGYEN AZON A FÖLDÖN, AMIT ŐK HAGYTAK REÁD!

Spanyolország és az Árpád-háziak

Link


BEMUTATJUK: Spanyolország és az Árpád-háziak



http://www.nemzetihirhalo.hu/doc/Castellon_de_la_Plana.pps

http://csmia.multiply.com/journal/item/168/168

Rating:	★★★★★
Category:	Movies
Genre:	Other

Violant d'Hongria - Árpádházi Jolanta, II. András király leánya, Árpádházi Szent Erzsébet és IV. Béla húga

Katt ide>> Castellón de la Plana JOLÁNTA.pps  

Szivárványkockából nemzeti kegyhely - Nemzeti kegyhelyből - kocka

Székesfehérváron az Árpád-házi királyok egykori koronázótemplomának romja átokverte hely.

Nem elég, hogy az egykori pompás bazilikából bokáig érő romokon kívül semmit nem hagyott a történelem (?) az elmúlt évtizedben sokadszor fut neki a városvezetés és az éppen aktuális kormány egy méltó kegyhely kialakításának. Az Építészfórum cikke a székesfehérvári kegyhely tervpályázatáról.

Először vala a védőtető, a millennium alkalmából egy ipari csarnokra emlékeztető rácsszerkezettel fedték le a romokat. A városlakók szívből utálták az alkotást, és végül kikényszerítették az elbontását, de ettől még a középkori kövek áztak és repedeztek tovább. Most uniós fejlesztési pénzekből jutnak milliárdok az emlékhely kialakítására, de az örökségvédelmi hivatal által már jóváhagyott terv - a középkori bazilika életnagyságú metszete - ismét megbukott a helyiek ellenállásán.

Szivárványkockából nemzeti kegyhely

Idén nyáron újabb ötletpályázatot írtak ki a helyszínre, amelynek eredményét november 1-én hozták nyilvánosságra. Az újabb botrány borítékolható: a nyertes terv szivárványszínű kocka a barokk város közepén. Az Építészfórum most publikálta a díjazott pályaműveket,lehet szemezgetni az ötletekből.

Szivárványkocka

A nyertes pályamű tervezői, Csomay Zsófia és Nagy György egy betonból és színes üvegből készült, szivárványszínű kockával jelölnék meg az Árpád-háziak egykori temetkezőhelyét. A felszínen a romokból semmi nem marad látható, csak a megemelt köztéren rendszertelenül szétszórt színes üvegkubusok jelzik, hogy a föld alatt különleges értékek lapulnak. A zsűri szerint a Csomay-Nagy páros terve rendkívül érzékenyen, kevés eszközzel szövi bele a romterületet a várostestbe.

Zöld sírhant

A második díjas terv egy lankás, üdezöld gyeppel borított halmocska, járható üvegfödémekkel körülvéve. A középkori Magyarország sírhantja finoman lebeg a gondosan megőrzött, természetes fényben fürdő romok felett. A Mima Építész Műhely pályaműve csendes merengésre csábít a rég elmúlt dicsőség fölött.

Téglabárka

Az ufóra emlékeztető új Budapest Sportcsarnok révén híressé vált Skardelli György ezúttal egy hatalmas, téglából készült hajót úsztatna be Székesfehérvár barokk házikókból álló belvárosának közepére. A téglabárka tömör falait pontszerűen elszórt lőrések tagolják. A hajószerű tömb fagyott vízre emlékeztető üvegfelület közepén úszkál, monumentalitását a zsűri harmadik díjjal jutalmazta.

Az összes pályamű megnézhető a galériában!

Agóra, siló, rendezvénysátor

A vadabb ötletek a kiemelt, megvételben részesített pályaművek között vannak. Óriási, megrepedt, kissé megsüllyedt szellemkatedrális tömzsi lábak erdején lebegve (Építész Stúdió Kft.)? Fa lamellákkal borított, meghökkentő gabonasiló (Archai Kft.)? Fehér rendezvénysátorra emlékeztető oszlopcsarnok, a mennyezetén aranyszínű kereszttel Szent István sírja fölött (Hajnal Építésziroda)? Két egymással feleselő, baljós, szögletes, alul-felül lyukas betontorony (Karácsony Építész Iroda)? A túlzottan merész ötletek sorában talán a legrokonszenvesebb az egykori bazilika formáját követő, téglaburkolatú oszlopcsarnokokkal körülvett városi köztér (Balázs Attila, RB-Stúdió), amely visszaadná a fehérváriaknak az évtizedek óta elzárt-elkerített rommezőt. Az antik stadion formáját felvett római Piazza Navona magyar kiadásának látványtervein repkedő galambok és fekete csuhás papok erősítik az olaszos hangulatot.

Badinyi Jós Ferenc: A pozsonyi csata

Köszönet érte Babócának.
Érdemes meglátogatni a blogját!
http://gagbi-babca.blogspot.com/

Árpád Népe és a velük egyesült őshonos lakosság a békesség és öröm földjén lakozó MAGYARSÁG, a Magyar Birodalom ellen az egyesült európai német-római seregek támadást indítottak. A háború céljaként Lajos király (Ludovicus Rex Germaniae) elrendeli: "decretum... Ugros eliminandos esse", vagyis "rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak" írja az annalium Boiarum.
A Hon-visszafoglalást, a hazajövetelt oly remek stratégiával végrehajtó Árpád nagyfejedelem az ősi Hazának alapkövét tette le akkor, amikor az európai seregek központosított erejének támadásával szemben megóvta népét a pusztítástól és legyőzte Európa egyesült seregeit. Szükséges, hogy megismerjük ennek a hatalmas viadalnak részleteit, az egyesült európai hadseregek szervezetét és Árpád azon hadműveleteit, mellyel ezt a hatalmas ellenséget megsemmisítette.

Így írtak róla a múlt XIX. század történészei: “Már június 17-ikén 907-ben roppant sereg gyűlt össze az Ensen túl Ensburg vára és Sz. Flórián kolostora között, hol maga Lajos király is személyesen jelen volt. Az itt megállapított hadjárati terv szerint, - melyben Nagy Károly császárnak az avarok ellen ezelőtt több mint egy századdal (794) szerencsésen sikerült hadműködésének utánzására ismerhetünk, - a német haderőnek, mely legnagyobb részben nehéz gyalogságból állott, három hadoszlopra osztva egyszerre kellett előnyomulni s a Duna völgyében működni.
Maga a király s mellette Burghárd passaui püspök és Aribó gróf a tartaléksereggel Ensburgnál foglaltak állomást. A Duna északi partján a vitéz Luitpold kele határgróf nyomult elő; a déli parton Dietmár salzburgi érsek Zakariás säbeni, Ottó freisingi püspökök, Gumpold, Hartvich és Helmprecht apát urak vezették zászlóaljaikat; középett a Dunán Sieghard herczeg, a király rokona Rathold, Hattó, Meinhard és Eisengrin bajor főurakkal vonult alá a hajóhaddal, a dunaparti két hadsereg fedezete alatt.
Mind a három hadosztály akadálytalanul nyomult elő Pozsony tájáig, miután az Ensen innen lévő magyar csapatok a túlnyomó erő elől visszavonulva, az ellenségnek szabad tért engedtek.
A magyar haderő vezetői, mielőtt erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas csapatokkal nyugtalanították a salzburgi érsek hadosztályát, mely a további előnyomulást veszélyesnek tartva, Pozsony irányában megállapodott s a könnyű magyar lovasság csatározásai ellen csak czélszerűleg megerősített táborában találhatott biztonságot. Miután azonban a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar haderő az ellenség hadtesteit külön-külön s legelsőbben is a főpapok táborát határozá megtámadni.

Iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása, nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sűrű soraiban: de e rövid heves roham az erős fekvésű tábor tömeges ellenállását egyszerre nem bírta megtörni.
A magyarok ekkor, hogy czéljokat érjék, a lassúbb, de biztosabb módhoz folyamodtak. Egyes kisebb csapatokban véletlenül rohanták meg az ellenséget, s éppen oly gyorsan száguldottak vissza táborukba, mind roham közben a német táborra, mind visszavonulásukkor üldözőikre szakadatlan nyilazva. Éjjel nappal, jobbról balról, mind addig folytak a csatározó támadások, míg az ellenség e folytonos zaklatásban kifáradva erejét és bátorságát nem vesztette. Ekkor minden oldalról tömeges rohamot intéztek a lankadt bajorokra, s augusztus 9-dikén a megvívott tábort összetiporták. Dietmár érsek, Ottó és Zakariás püspökök s több főpapok a viadal helyén halva maradtak. Még azon éjjel a legnagyobb csendben átúsztatott a Dunán a magyar hadsereg, s másnap hajnalban, mielőtt Luitpold a túlparti szerencsétlenségről értesülhetett volna, ennek táborát is fölveré, zavarba hozá s csaknem egészen megsemmisíté. A fővezéren s Eisengrin királyi főasztalnokon kívül tizenkilencz bajor főúr esett el a viadalban, s ezrenként borították a csatatért a németeke tetemei,. kik közül csak kevésnek sikerült Ensburgba Lajos királyhoz menekülni. A bajor nemesség színe ott veszett.

Harmad nap a hajóhadra került a sor. Ezt a fedező hadosztályok tönkre tétele után kétségbeesés szállá meg s a magyarok győzelme e napon az előbbieknél még könnyebb lőn. Sieghard herczeg csak futással menthette meg életét; Rathold, Hattó és Meinhard a halottak közt maradtak. Így a magyarok három nap három sereg fölött ünnepeltek tökéletes diadalt.
A koczka fordult s a támadottak támadókká váltak, s nyomon űzték a szétvert hadak megfutamodott maradványait, melyekkel csaknem egyszerre érkeztek Ennsburg közelébe, útközben Szent-Pölten monostorát is fölégetve. Lajos király pihent hadaival ellenök vonula.
A tért, melyen a két seregnek találkozni kellett, oldalt erdők szegélyezték, s ezeket a magyarok szokásuk szerint előre erős csapatokkal rakták meg. A királyi sereg támadása után a magyar lovasság csakhamar futásnak ered, a németek diadalt reményelve hévvel nyomulnak utánok, de a mint az erdő mellett elhaladnak, a lesben álló csapatok borzasztó riadással kitörve, hátba támadják őket. E pillanatban a futamodók megfordítják lovaikat és sűrű nyilazással fogadják üldözőiket, kik két tűz közzé szorítva s néhány pillanat alatt bekerítve, fegyvereik csapásai alatt hullanak el. A király kevesed magával csak nagy bajjal menekülhetett Paussauba." (Szabó Károly, A magyar vezérek kora 148-154. II. 1892.)

Hogy a német hadsereg veresége teljes volt, azt az egykorú és közelkorú évkönyvírók sem tagadják. Lajos király már nem mert többé bajor földön tartózkodni. Németország biztosabb nyugati részébe húzódott.
Az Ennsen alól fekvő szép vidék egészen a magyarok birtokába került s még az augsburgi nagy veszteség után is, egész Géza vezér idejéig birtokukban maradt. De mégsem lehetett oly nagy csapás Magyarországra az augsburgi (Lech-mezei) csata, mert a veszteség ellenére jó 100 évig a németek nem háborgatták többé Magyarországot. Így verte szét dicső Nagy Árpád Apánk azt az egyesült, támadó német-római hadsereget, melynek zászlajára az volt írva: a magyarokat meg kell semmisíteni!

Ezzel teremtette meg Árpád végérvényesen az erős Magyar Birodalmat. Általa nyert szép Hazát az egységes, összetartó és a Vérszerződés Alkotmányával rendezetten kormányzott Magyar Nemzet. De nagy áldozatot adtunk ezért! Árpád volt az áldozat, mert belehalt ő is és két nagy fia is ebben a Magyar Hazát megalapító véres küzdelemben kapott sebeibe.

A pozsonyi csatával kapcsolatban két felfogást találunk a magyar történelemírásban. Az egyik azt állítja, hogy Honalapító Nagy Árpád Apánk és három fia ebben a csatában esett el. A másik - melynek Szabó Károly (A Magyar vezérek kora, Bp. 1878. c. munkájában) - ezt a csatát Árpád halála utáninak minősíti. Árpád elhunyta, s gyermek fiának - Zsoltnak - uralkodásra jutása a legkedvezőbb pillanatnak látszott Lajos király, illetőleg birodalma kormányzói előtt arra, hogy a magyaroknak Árpád korában Németországba tett berohanásait megtorolják, s a nyugatot folyvást rettegtető pogány nemzet erejét egy véletlen csapással megtörjék. Azt hitték ők, hogy a nagy hódító Árpád elhunytával szelleme is elenyészett, hogy gyermek fia kormánya alatt a magyar nemzet törzsei - mint a Német Birodalomban éppen a gyermek Lajos trónralépésekor történt - egymással meghasonlanak és így nem lesznek képesek őket meggátolni, hogy a nemzet függetlenségét Árpád sírja fölött eltiporják. De számításukban keserűen csalatkoztak. A magyar törzsek hercegei, a hon önállóságát, sőt létét fenyegető vész láttára minden magánérdeket félretéve, közegyetértéssel siettek a hon megmentésére, zászlaik alatt a nemzet minden fia, mint egy ember kelt fel szabadságát védeni, s a büszke fényes hadsereg, melynek célja Magyarország leigázása volt, a magyar földön diadal helyett sírját találta.
Bármelyik állásfoglalást fogadjuk el, a pozsonyi csatát ismertető hiteles történelmi adatok ékesen bizonyítják azt, hogy a Magyar Törzsszövetség által alkalmazott hadműveleti és harcászati sajátosságok és módszerek messze felülmúlták a germánok hadviselési próbálkozásait.
Szinte megismétlődni látszik az Atilla-i Hun Birodalom potenciája, mely a hadviselés összes nagy problémáit - mint a központi vezetést, a felderítést, a seregeknek a legjobb időben való bevetését, átcsoportosítását és az ellenségnek a meglepését - szinte óramű pontossággal megoldotta, és teljes diadalt aratott a sokszor nagyobb számú ellenség felett.
A MAGYAROK MEGSEMMISÍTENDŐK... Ezt a politikát folytatta Nyugat ezerszáz éven át... és mégis élünk! Államalapító Árpád fejedelem és a Turul nemzetség kijelölte népe számára a helyes utat. Ezt kell kövessük és továbbra is életben maradunk.“896 végére befejeződött a nagy honegyesítés. Nyugat, illetve a németség féltékenyen szemlélte a céltudatos államszervezést. A hunok és avarok hatalmát látták újraszületni, amitől rettenetesen féltek. Gyermek Lajos tanácsadói, a felső papság és főnemesség megelőző háborút ajánlottak a magyarok ellen, hogy meggátolják teljes letelepedésükben. Előzően a követjárásban álnokul legyilkolják ÁRPÁD kiváló hadvezérét KURSZÁNT és kíséretét. Majd LUITPOLD őrgróf vezérlete alatt 100.000 fős hadsereget toboroztak össze. A Duna minkét partján és a vízen vonultak hajókkal Magyarország felé. ÁRPÁD kitűnő hírszolgálata révén időben értesült a támadásról és a Pozsony előtti térségben felvette a benyomuló erőkkel a harcot. Először a hajóhadat semmisítették meg. Taplós nyilakkal felgyújtották, majd KUND búvárjai megfúrták és elsüllyesztették a német flottát. Aztán bekerítették és szétverték DITMAR érsek seregét, majd átkeltek a Dunán és LUITPOLD főseregét győzték le. Utána a vert német hadat az Ennsig üldözték. A német hadsereg óriási veszteséget szenvedett: a fővezér Ditmar érsek, 2 püspök, 3 apát és 19 gróf is elesett. Ezután a vesztes csata után a németség hosszú évtizedekig nem mert Magyarország ellen hadat viselni.
Így Közép Európában a mindenkori magyar fejedelem akarata érvényesült. E győztes csatával ÁRPÁD és fiai biztosították az életjogokat nemzetünk számára. Három fia: TARHOS, ÜLLŐ és JUTAS elesett az ádáz küzdelemben, de önmaga is olyan súlyos sebeket kapott, hogy rövidesen azokba 907. július 9-én belehalt.

Páratlan teljesítmény Árpád nagyfejedelmünk honegyesítése. A bölcsesség, bátorság, fegyelem, szervezés és az önfeláldozás mintaképe örök időkre fiaival együtt. Ilyen hazaszeretetről, származástudatról, hivatástudatról, mint amilyenről ÁRPÁD APÁNK és családja tett tanúbizonyságot, egyetlen uralkodó sem követte. A magyar életfolyamat biztosításáért végzett küzdelmükben életüket adták.

Igen elgondolkoztató, hogy ilyen óriási teljesítmény ellenére az elmúlt évszázadokban nem ünnepelték emlékét. Hadvezetése nem volt tananyag katonai iskoláinkban. Az országalapítás ténye nem lett örömünnepély..."
A pozsonyi csata kimenetele gyászos volt a németekre nézve. Tőlünk magyaroktól, a győzelem ellenére, nagy áldozatot követelt: a Turul-nemzetség nagy fiát vesztette el a haza. Figyelemreméltó Államalapító Árpád fejedelem hőslelküsége és hadvezéri tettrekészsége. A pozsonyi csata idején 67 éves volt! Nem messziről irányította a harcot, fiait és népét a halálba küldve, hanem maga vezette azt a csatába induló magyar vezérek jellegzetes hozzáállásával, jelszavával: utánam előre!
Életével és halálával példát adott nemzetének és az utókornak.