http://vimeo.com/12296726
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyarjaink. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyarjaink. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 26., kedd
2012. augusztus 9., csütörtök
Lánchíd Rádió: Magyarok - Péter László vajdasági képzőművész
Amikor hátranézett, már lezárták mögötte a határt
http://mno.hu/lanchidradio/amikor-hatranezett-mar-lezartak-mogotte-a-hatart-1097806
Adás: csütörtök 13.05, péntek 0.05
Adás:
2012. augusztus 9., csütörtök 13.05
2012. augusztus 10., péntek 0.05
INTERNETES ÉLŐ ADÁS:
Tudják-e melyik a Kárpát-medence legdélebbi magyar települése? Miért telepítettek bukovinaiakat a XIX. század végén az Al-Dunához? Péter László vajdasági képzőművész 1991-ben a délszláv háború idején menekült Magyarországra. Amikor hátranézett már lezárták mögötte a határt, és bár soha nem térhetett vissza szülőfalujába. Művészete, írásai örök témája maradt a délvidéken élő székelyek, magyarok élete. Csütörtökön 13 órától életútjáról mesél az érzékeny lelkű székelykevei grafikus, majd a beszélgetés második részében szombaton 14 órától a bukovinai székelyek sorsáról, történelméről beszélgetünk Péter Lászlóval.
Szerkesztő: Horváth Ágnes
E-mail cím: magyarok@lanchidradio.hu
Magyarok
Amikor hátranézett, már lezárták mögötte a határt
Adás: csütörtök 13.05, péntek 0.05Péter László vajdasági képzőművész 1991-ben a délszláv háború idején menekült Magyarországra. Művészete, írásai örök témája maradt a délvidéken élő székelyek, magyarok élete.
Magyarok
Adás:
Szombat 9.05, Vasárnap 19.05
Csütörtök 13.05, Péntek 0.05
A hagyományait, a múlt örökségét őrző közösségek és kisebbségek műsora. A magazin egy-egy kulcsszereplőt kiválasztva – a sváb kékfestőtől a búcsújáró romákon át a korondi fazekas családokig – mutatja be a tudatosan vállalt értékek megélését a XXI. században.
Szerkesztő-műsorvezető: Horváth Ágnes
E-mail cím: magyarok@lanchidradio.hu
2011. július 15., péntek
Meg kell hallgatni!!! Műsorajánló - Lánchíd Rádió - FM 100.3 -
dr. Botlik József történészt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának docensét tudományos körökben, és a könyveinek olvasói körében is úgy ismerik, mint a trianoni szerződés következében elszakított, kisebbségi sorba kényszerült magyarság sorsának és helyzetének szakértőjét, a történelmi források, tények és összefüggések kutatóját és közzétevőjét…
KETTESBEN: 2011. július 15-án 19.05-19.55 - Műsorajánló
Ismétlés: 23 óra után!
(Vagyis egy óra múlva)
Élő adás hallgatása ITT
(Vagyis egy óra múlva)
Élő adás hallgatása ITT
Szerkesztő-műsorvezető: Ludwig Emil
E-mail címünk: kettesben@lanchidradio.hu
…Számos közleménye és könyve látott napvilágot, a Kárpátalja hányatott történetétől a burgenlandi magyarok sorsáig, ez utóbbi feltűnést keltett újszerű felvetései által. Lassan egész életmű áll a tudós történész mögött, erről beszélgetünk ma este. A műsorvezető Ludwig Emil.
http://www.radiostat.hu/index.php?p=r&i=483
2010. október 28., csütörtök
Műsorajánló- Csütörtök 13.05 – 13.55 Műsorajánló
MAGYAROK ÉLŐ ADÁS
LÁNCHÍD RÁDIÓ FM 100.3Grófi leszármazott és fizikus. Túlélte a 40-es éveket, a kitelepítést, később mégis KISZ-es fiataloknak tartott önismereti tréningeket. Elvégezte a pszichológia szakot is, de ma vidékfejlesztéssel foglalkozik.
MAGYAROK: 2010. október 28-án, 13.05-13.55-ig - Műsorajánló
Ismétlés: este 10 óra után
Szerkesztő: Horváth Ágnes
E-mail címünk: magyarok@lanchidradio.hu
Már kisfiúként elvesztett mindent, amit a történelem során fölépítettek az ősei, most mégis az egyik régi családi kastélyban él és a jövőt építi. Csütörtökön 13 órától Zichy Lászlóval találkozhatnak.
Mire megyünk ketten? – A Magyar Közgazdasági Társaság és a világ egyik vezető informatikai vállalata, az IBM elméleti gazdaságélénkítésbe kezd ma délutántól, heti egy alkalommal, a József körút 5. szám alatti Mariott Hotel egyik különtermében…(du 15:00-tól)
DÉLI KULISSZA: 2010. október 28-án, 12.30-12.55-ig - Műsorajánló
Ismétlés: este fél 7 után
Szerkesztő-műsorvezető: Kovács Anita
E-mail címünk: kulissza@lanchidradio.hu
…Mi újat tudnak egymásnak mondani a neves előadók? És mit a politikának? Hogyan legyen itt sok munkahely, sokáig? Ők hol kezdenék és miként folytatnák?
A témában megszólal: Kovács Árpád (Magyar Közgazdasági Társaság elnök), Pongrácz TiborKopátsy Sándor (IBM Magyarország Kft. mb. vezérigazgató) és (Közgazdaságtudományi Akadémiai doktora)http://www.lanchidradio.hu/fontos_hirek
2010. május 10., hétfő
Kocsis István - Az ünnepi előadásra 2010. május 11-én délután 17- óra
A magyar nemzet a legfontosabb kérdésben: az alkotmány kérdésében nem élhet választójogával!
Interjú Kocsis Istvánnal
Gy: Kérlek, engedd meg István, hogy az olvasók és a magam nevében Boldog Születésnapot kívánjak neked! Személyed és munkásságod kétségtelenül kiemelkedő szerepet játszott nemzetértékelésünk, nemzettudatosságunk alakulásában. Ifjú bölcsészek állam-, és jogtudósok olvassák munkáidat. Drámáid, olvasva, de színpadon is magnetikus erejűek. Bölcselettudományi előadásaid a magam tapasztalatából is mondhatom, hogy ellenállhatatlan erővel késztetnek a mély elgondolkodásra és egyben reményt, illetve büszkeséget is csepegtetnek. Ha most visszatekintesz az eltelt hetven évre, hogyan értékeled azt a pályát, amit befutottál?
F:
Elégedetlen vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Naponta eszembe jut, hogy oly korban élünk, amikor a legnagyobb kihívással kell szembenéznünk... A magyar nemzet fogy, öregszik. A magyar nemzetnek méltóképpen szembe kellene néznie a nagy veszedelemmel: a nemzethalál rémével, de nem teszi. És a magyar nemzetnek mintha mára kihalt volna az önvédelmi ösztöne - ó, tisztelet az öntudatos 10%-nak! -, igen, kihalt az önvédelmi ösztöne, mert ennek táplálója nem más lehetne, mint az egészséges magyarságtudat, de a magyar nemzettudat oly siralmas állapotban van, mint soha a magyar nemzet történelme folyamán... Szükségképpen alakult ki ez a drámai helyzet? Nem szükségképpen, hanem egy olyan mulasztás következményeképpen, amely elkerülhetetlen lett volna... A végzetes mulasztás: a rendszerváltoztatás idején nem állítottuk helyre a közjog-folytonosságot a Szent Korona védelme alatt, a Szent Korona tana által érvényesülő törvénysértés jogot nem alapít elve alapján. A következő két évtizedben sem állítottuk helyre... Miért nem élt a magyar nemzet legfontosabb jogával: a jogfolytonosság helyreállításának jogával? Minden idők legcinikusabb döntése állta útját. Miben is áll ez? A magyar nemzet a legfontosabb kérdésben: az alkotmány kérdésében nem élhet választójogával: nem veheti igénybe a népszavazás intézményét. Nemcsak cinizmusról van szó: az a magyar közjogba nemrég becsempészett tilalom, mely szerint népszavazást kezdeményezni éppen az alkotmányt érintő kérdésekben nem lehet, közjogi képtelenség.
Nem élt a magyar nemzet legfontosabb jogával: a jogfolytonosság helyreállításának jogával, s alulmaradt a XX-XXI. század fordulója évtizedeiben lezajlott nagy küzdelemben. Nem vált jelentős nemzetté, amikor ismét jelentős nemzetté válhatott volna. S tovább gyengült a magyar nemzettudat. Annyira, hogy a magyar nemzet akkor sem védekezett méltóképpen, amikor valódi privatizáció helyett az ország kirablása kezdődött el.
Pedig nincs más megoldás: a magyar nemzetnek csak akkor lesz méltó jövendője, ha visszamenekül a Szent Korona védőboltozata alá. Ha ez nem történik meg, akkor hiába írtam több könyvet a Szent Korona misztériumáról és tanáról.
Gy: Tapasztalhatóan különös érdeklődésed van a jog és a jogtörténet irányában. Honnan ered ez?
Sokszor felvetettem a kérdést, mi lett volna a magyar nemzet sorsa a Szent Korona tana nélkül, a történelmi magyar alkotmány nélkül, az erős magyar közjog nélkül. Válaszom: a megsemmisülés lett volna a sorsa. De a magyar nemzet megmaradt, a magyar államiság megmaradt, mert a XVI. század harmadik évtizedében különös dolog történt: mind a fő-, mind a köznemesség abbahagyta a vezető szerepért folyó harcot, s egy igen erős hatalomnak adta át a vezetést. Ez az erős hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szentkorona-eszmével, a Szentkorona-tannal legyőzhetetlenné erősített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erőviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettől kezdve tulajdonképpen a közjog története, illetve a Szentkorona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínűleg már a XVI. században megszűnik létezni.
Közjogi győzelmekkel van tele a Habsburg-kori magyar történelem, s e győzelmeket nemcsak azért kellene bemutatni történelemórákon (nemcsak egyetemeken, de gimnáziumokban is), mert különben érthetetlen, hogy a magyar rendek ellenállását a Habsburg-házi uralkodóknak miért nem sikerült megtörniük (a történelmi alkotmányt, de különösen a Szentkorona-tant mint hatalmukat gyöngítőt eltörölni akarván), hanem azért is, mert e nagy közjogi győzelmek megismerése hatékonyan erősíthetné a mai fiatal nemzedékek nemzeti öntudatát. Semmi másnak, mint hallatlan érzéketlenségnek, sőt butaságnak tekinthetjük azoknak a nagy magyar győzelmeknek az elfelejtését, amelyek ha "csak" közjogi győzelmek is, a mai magyarság nemzeti öntudatának erősítéséhez nem kevésbé hatékonyan járulhatnának hozzá, mint a csatatéri győzelmek.
Gy: Mindig is csodálattal töltött el a mindenkor tapasztalható nyitottságod, optimizmusod az élet különböző helyzeteiben. Mi táplálja ezt benned?
Levontam a következtetést abból, hogy a magyar történelem misztériumjáték. Lássuk csak:
Ha a magyar történelem valóban misztériumjáték, akkor ellenségeink győzelme látszat-győzelem. Trianonban a magyar nemzetet keresztre feszítették, de ha Magyarországot hitének valódisága, Istenhez való hűsége megtorlásaképpen darabolták fel, büntették mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt , akkor tudnunk kellene arra is a választ, hogy pontosan mit tekintettek Trianon urai (a kulisszák előtt ágálók, illetve a kulisszák mögül diktálók) oly figyelemre méltónak, rendkívülinek a magyarországi hitéletben, hogy elrendeljék annak a misztériumjátéknak a megrendezését, amelyben Magyarországot (mint Istenhez legközelebb álló földi királyságot) keresztre feszítik? Mert Regnum Marianum? Mert a Szent Korona országa? Tekintetbe vették, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális fejedelem jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmentette Magyarországon a szakrális királyság korának legfontosabb hagyományait még a XX. századba is? Valódi szakrális királyságnak tekintették talán a Magyar Királyságot? Valóban hitték, hogy Magyarországon szökkenhet szárba és nőhet az Égig az üdvnek fája, amely aztán addig terebélyesedik, míg ágai körül nem ölelik a földet?
Legyünk derűlátók, mert nem is lehetnének végzetesek ellenségeink rombolásai, hiszen Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja. Más szavakkal: amit (akit) a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Misztériumjáték utolsó felvonása.
Gy: Mit jelent számodra a hit?
Küzdelmet - mégpedig önmagunk legyőzéséért.
Mit jelent önmagunkat legyőzni? Sok mindent jelent, de elsősorban azt, hogy létezésünk középpontját földi létünkben is át kell helyeznünk Időtlen Énünk középpontjába.
Gy: Számos történelmi személyiség életútjának, önnön személyiségének, illetve korának az elemző bemutatását végzed drámáidban. Mi indított el ezen a sajátos kutató úton?
Azokról szeretek írni, akik részt vállalnak egy hatalmas küzdelemben: a "kizökkent idő" helyretolásáért folyó küzdelemben. Mikor zökkent ki? Amikor a megbízható, átlátható (mert benne mindenki beavatásának minősége által meghatározottan foglalhatta el a helyét) szakrális hierarchia helyét elfoglalta a megbízhatatlan, áttekinthetetlen hivatalos hierarchia.
Drámáim hősei közül Mátyás király jut most először is eszembe. Őt a keresztény világ Alighieri Dante korától várja. Hogy is volt ez a maga bonyolultságában? Dante az Isteni Színjátékban mondja el leghatásosabban, hogy jaj a keresztény világnak, ha szembefordul a szakrális királyság éltető hagyományaival. Milyen félelmetes változás következett be a szembefordulás következményeképpen? A királyi udvarokba a "legkártékonyabb" félelem költözött be. Szükségképpen, hiszen az uralkodók ez új korszakban már rendszerint visszaéltek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözte a hűséget, és maga köré vonzotta a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutottak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az új korszak királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. És a keresztény világnak egyre nagyobb szüksége van valakire, aki "a kizökkent időt" helyre képes tolni. (Kizökkent idő = éltető hagyományok eltűnése, a szakrális hagyományok semmibevétele.)
A Dante segélykiáltására nem érkezik méltó válasz - egészen Hunyadi Mátyás fellépéséig. De nemcsak a nagy király küldetéstudatáról kellene most szólnom, hanem a rejtélyes elbizonytalanodásairól is. Ha Mátyás király sokszor elbizonytalanodott, akkor miért? Elbizonytalanodott, mert rádöbbent: a nyugati keresztény világot talán már nem lehet megmenteni. Figyelte a bécsieket Bécs elfoglalása után. Ők félnek tőle, és nem szeretik. Ő egy szerencsésebb és tehetségesebb, rátermettebb Habsburg Frigyes a szemükben. Pedig minden szabadságában megerősítette a várost. De egy Frigyesnek látják. Egy sikeresebb, egy győztes Frigyesnek, de csak egy Frigyesnek. És Bécs népe olyan, mint Nyugat-Európa népe. Az a nagy baj, hogy már belenyugodtak abba, hogy frigyesek, farizeus királyok uralkodjanak felettük. Belenyugodtak? Beleszoktak, már el sem tudnak képzelni mást. Igen, az emberek már berendezkedtek a farizeus királyok uralta új rendszerbe... Mindenki farizeussá válik, a királyok környezete is, a kisebb nemesek is, a nép is. Itáliai hívei viszont méltóképpen erősítik Mátyás önbizalmát biztatásukkal: nincs más megoldás, új Atillaként kell győzedelmesen végigvonulnia Mátyás királynak Európán, megváltó katarzis átélésére kényszerítvén az európai népeket... Igen, mert a legsürgősebb ebben a korszakban, hogy a keresztény világ megigazuljon. Mind a királyi udvarokban, mind a püspöki udvarokban megigazuljon, de minden keresztény hajlékban, a legszerényebb hajlékban is megigazuljon! Mert az iszlám világgal csak a megtisztult keresztény világ küzdhet meg méltóképpen... Igen, Mátyás figyelembe vette, hogy a keresztény hadak akkor lesznek képesek megsemmisíteni a Mohamed-hitűek hadait, ha a keresztény világ nemcsak egységesen harcol, de meg is tisztul. És vállalta a legszentebb küldetést, "a kizökkent idő helyretolását". Miért hitte, hogy Nyugat-Európa őt szeretettel fogadja? Így gondolkozott: ha minden templom minden papja bejelenti, hogy a forma üressé vált, és meg kell tölteni tartalommal, visszafordulván a szakrális hagyományokhoz, akkor a keresztény ember még magához térhet. És ha magához tért, ha ismét fogékonnyá vált, akkor várja, hogy a valódi király megjelenjen. És felismeri a királyt, mert visszanyerte a valódi király és az álkirály megkülönböztetésének a képességét... És hagyja, hogy a valódi király visszavezesse őt Istenhez.
Arra szeretném most még felhívni a figyelmet, hogy a magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja jelenti, hanem a szakrális királyság megszűnése. És a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart.
De a magyar szakrális királyság története nem fejeződik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszűnésével. És éppen azért nem fejeződik be, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait. Ezt világosítják meg a Szent Korona tanának bizonyos vonatkozásai, így az a központi kérdése, hogy a Szent Korona a magyar közjogban a szakrális király jogutódja. És éppen a magyar közjogfejlődés sajátosságait tanulmányozva erősödik meggyőződésünk, hogy egyáltalán nem véletlenül állítják sokan mai kutatóink közül - Bibó István nyomán, de őt is félreértve -, hogy a magyar társadalom fejlődése, elsősorban a közjogfejlődés megkésett. Nem véletlenül és nem jogtalanul, de félreértik és félremagyarázzák, mert nem tudják felfogni a magyar műveltség évezredeket átvészelő archaikus, szakrális hagyományainak a nagy rejtélyeit. A legfontosabb: ha e megkésettség azt jelenti, hogy a magyar társadalom évszázadokon át "korszerűtlenül" ragaszkodott a szakrális királyság szent hagyományaihoz, akkor áldott megkésettségről beszélhetünk.
Az is eszembe jut most, hogy két éve, 2008-ban Hunyadi Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulóján azt ünnepelték "hivatalosaink", hogy Mátyás sikerrel alkalmazkodott a nyugat-európai politikai divatokhoz...
Mit tartok még fontosnak hangsúlyozni? Összefügg a "korszerűtlenség" kérdésével, hogy a Mohács utáni Magyarországon a nagy drámai helyzetekben igen gyakran oly erős fénnyel ragyogott fel a rejtélyes szakrális hierarchia, hogy elhomályosította a hivatalos hierarchiát. (Ez történt a reformkorban, s a reformkor sok rendkívüli eseménye ezért tűnik a mából visszatekintve csodaszerűnek.) Ilyen időszakban a meghatározó személyiség nem a hivatalos hierarchia első embere, hanem a szakrális hierarchia csúcsán álló. A tisztségnek, amelyet visel az archaikus hierarchia feje - ha nem azonos a hivatalos hierarchia csúcsán állóval -, e tisztségnek a neve: szakrális fejedelem trónus nélkül. Ilyenek drámáim hősei közül: Széchenyi István vagy Bolyai János... De majdnem mindegyik drámám hőse szakrális fejedelem trónus nélkül.
Gy: Tervezel újabb drámával jelentkezni a jövőben? Milyen témában gondolkodsz?
Bocskai Istvánról írok drámát. Miért?
Bocskai életének, uralkodásának rejtélyeivel ha méltóképpen foglalkozunk, akkor bizony a Szent Korona misztériuma és tana eddig felfoghatatlannak tűnő kérdéskörei világosodnak meg előttünk.
Mintha 20 év sűrűsödne két esztendőbe, olyan gyorsan és olyan mértékben valósul meg Bocskai István minden terve 1604 decembere és 1606 decembere között:
- megerősíti a békét a törökkel - kedvező feltételekkel,
- megköti a bécsi békét - saját akarata és nem a Rudolf császár-király akarata szerint - a Habsburg-házzal,
- kibékíti Zsitvatorokban a török és a német birodalmat, s e három békekötéssel végre megszületnek a feltételei a tizenöt éves háború befejezésének,
- mindezek mellett nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is - ahol joggal gyűlölték két évtizeden át - ujjongva fejedelemmé választják, s egyre többen hiszik, hogy ő Isten küldötte vagy kiválasztottja...
A harcok szűntével tétlenségre "kárhoztatott" katonanépe (elsősorban a hajdúk) számára keresi és megtalálja az új feladatot: elrendeli - mégpedig nagyszerű indoklással -, hogy ellenség nem lévén önmagukkal küzdjenek meg a jövendőben - nemesedésük érdekében. De a nemesítésnek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi feltételeit is megteremti: birtokhoz juttat tízezer hajdút, megadva nekik a nemesítő kiváltságlevelet is.
A legrejtélyesebb kérdés: miért tekintik Bocskait - akinek a múltjában bizony sok a szégyellnivaló is (és ő nem is szépíti, nem is mentegeti "machiavellista" ifjúkorának vétkeit) - egyre többen Isten küldöttének, illetve kiválasztottjának... Sikerei mindenkit elkápráztatnak? Felfigyel környezete olyan különleges képességeire, melyekre nem találja az ésszerű magyarázatot? Ő maga nem tiltakozik, sőt magyarázattal szolgál, bár tudja, hogy felesleges, sőt kockázatos lenne mindazt elmondania önmagáról, amit csak a metafizikai megközelítést vállalva lehetne felfogni. Különös, hogy azok is hisznek Bocskaiban élete két utolsó esztendejében, akik nem azzal a szándékkal jelennek meg az udvarában, hogy segítségére legyenek. Az emberek bizony megváltoznak a jelenlétében, s zavartan keresik a magyarázatot... Sokan mondják, hogy akármihez fog, csodákat teremt... Ő maga miképpen éli meg a sikerek rövid, de "sűrű" idejét? Mindenekelőtt: magától értetődőnek tartja-e sikereit?
Mikor elindul a török táborba, nemcsak katonái és hivatalnokai tartanak attól, hogy úgy járhat, mint annak idején Török Bálint, hanem ő maga is... Mondja is, hogy mintegy Isten-ítéletet vállalva megy a török nagyvezér táborába. Végrendeletet is ír indulás előtt... Küldene szívesen mást maga helyett, de nem teheti. Mert ha sikeres hadjárataiban - sokszor valóban csak csodával magyarázható győzelmeiben - őt az Ég segítette, akkor ő nem óvatoskodhat, mert bármiféle gyáva tette annak az uralkodónak, akit az Ég valódinak tekint, bizony szembefordulás lenne az Éggel. És gondolatait az Isten-ítéletről - bár még bizonytalan hangon - át is fogalmazza: "Uralkodónak lenni azt jelenti, mint szüntelenül Isten-ítélet alatt állani." (Minden szakrális fejedelemnek ez a jelmondata.) És a török táborban folytatódnak a csodadolgok: a nagyvezér közli vele, hogy a szultán nemcsak megbocsátotta neki, hogy béketárgyalásokat folytat a török birodalom legnagyobb ellenségével, Rudolf császárral, de megbecsülése jeléül koronát is küldött számára. Bocskai nem akarja magát magyar királlyá koronáztatni, de a koronát - mint gyönyörű ékszert és nem mint a Szent Korona helyettesítőjét - udvariasan elfogadja. És hazatérve a török táborból, várja az újabb felfoghatatlan jó hír, hogy a bécsi béketárgyaláson a Rudolf császár-király nevében tárgyaló Mátyás főherceg szembefordult önmagával - és mintegy varázslatban - magyarpárti nyilatkozatokat tesz...
És Bocskai kezdi átélni, hogy mintha a Világ Tengelyében lenne az ő létének közepe... Mintha valóban az övé lenne az Egyensúlyteremtés legmagasztosabb szerepe. Természetes, hogy küldetéstudata egyre erősödik: talán ő lesz az, aki helyretolja a kizökkent időt: aki megnyitja országa fölött - és talán az egész keresztény világ fölött - az Ég Kapuját. (Mintha úgy tenne politikusként, mint két évszázaddal később Bolyai János tudósként, aki miután "megváltotta" a geometriát, megkíséreli az emberi létet is jobb minőségűvé átalakítani.) De ekkor rádöbben arra is, hogy ez a legmagasztosabb, legrokonszenvesebb szerep nehezebb, mint előbbi szerepei: a hadvezéri, a főhivatalnoki. Mert e szerep azt követeli, hogy miután megteremtette a békét, s rendet teremtett a politikai életben is, vállalnia kell többet is, szokatlanabbat is: rendet kell teremtenie a hitéletben is... E szereptől hiába óvják a környezetében levő papok. És a hadvezér-fejedelem az ő szemükben mintha kezdene átalakulni hitvitázó, hitélet-reformáló fejedelemmé... Aki erősödő küldetéstudata alatt mintha már-már összeroskadna...
A Kiválasztott szerepében tehát nagyobb próbákat kell kiállnia, mint előző szerepeiben. Ez időszakban egyesek ellene fordulnak, mások méltóképpen segítik. Utóbbiak közül a legrejtélyesebb, legvonzóbb és Bocskai István számára legfontosabb személyiség az a Mária Krisztierna hercegnő, aki néhány évig Báthory Zsigmond fejedelem felesége volt, s aki a "világra szóló" válás után az erdélyiek közül csak Bocskaival tartja a kapcsolatot. Történelemtudományunk nagyon talányosnak tartja személyiségét, s bár nem vitatja el tőle az Erdély végzetes asszonya minősítést, nem mer következtetéseket levonni még abból sem, hogy amikor 1606 elején Bocskai István feleségül kéri, igent mond, s a házasságkötést csak Mária Krisztierna unokafivére, Rudolf császár-király tudja megakadályozni, de még abból sem, hogy a szép és még mindig fiatal hercegnő Bocskai István váratlan halálának hírére azzal a sokat sejtető elhatározással válaszol, hogy kolostorba vonul...
Mi viszont vegyük csak komolyan ennek a különös szerelemnek a történetét.
De viszonyukat ne értsük félre és ne hamisítsuk meg tudatlanságukban... Nem valószínű, hogy Mária Krisztierna szeretőjévé vált annak a Bocskainak, akihez hozzá is akart menni feleségül... Szerelmük története nem jelentéktelenebb és nem kevésbé magasztos, mint a legszebb beteljesült szerelem története, hiszen bevezet minket az ún. szakrális szerelem világába.
Ami Bocskai István és Mária Krisztierna szerelmi viszonyában történik, az bizony mintha a metafizikai valóság része volna. De viszonyuknak van ésszerű magyarázata, ha nem is könnyű ésszel felfogni. Történetük hasonlít Trisztán és Izolda történetéhez, de nem ugyanaz. Bocskai István és Mária Krisztierna története könnyebben megfejthető a magyar mitológia és a magyar archaikus népmesék segítségével. Mit kell tekintetbe vennünk? Mitológiánk és népmeséink a rejtélyes tündérvilágról, elsősorban Tündér Ilonáról szólván egy nagyon régi beavatási módról vallanak.
Hol van Tündér Ilona kastélya? Tündérhonban, az Égi Térben. De Tündér Ilona kastélyának a megközelítése a mitológiánk és az archaikus népmeséink szerint mégsem volt mindig oly felfoghatatlanul nehéz. Mert oda egyszerűen be lehetett lovagolni. De táltos paripával. E beavatási mód Bocskai századában már nem élő, de még könnyen feléleszthető. Aztán bevonul a mondák, regék világába. A mitológiánk részévé válván.
Mária Krisztierna politikusi szerepet is vállal: megpróbálja unokabátyját, Rudolf császár-királyt megnyerni a magyarság ügyének. Nem ér el ebben komolyabb sikert, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, milyen uralkodó volt Habsburg Rudolf. A XVI-XVII. századi politizáló hercegnő mintha példaképe lett volna a XIX. századi Széchenyi Istvánné Seilern Cerscence-nak vagy Erzsébet Amália Eugénia Wittelsbach-nak, aki a mi Erzsébet királynénk lett.
Mindhármuk rejtélyes magatartása alapján kérdezhetjük: - Mi is volt az értelme a nem magyarok számára a magyar lét vállalásának a történelem nagy drámai helyzeteiben? Gyarló, kicsinyes, kényelmes önmaguk legyőzése egy nemesebb énük által, ennyit jelentett? Vagy többet? Ki a magyarságát vállalta, az tudatosan áldozatot vállalt? Megvilágosító áldozatot? Beavató áldozatot? Bizonnyal így fogták fel átváltozásukat: a magyarság vállalása földi nemtelen vágyaik, érzelmeik legyőzését is jelenti, a milliárdéves égi léthez képest percnyi földi lét magasztos meghaladását, az örökkévalóság kiérdemlését... Aki a magyar létet választja, Isten felé közeledik. Isten közelségében erőssé, legyőzhetetlenné válik. Isten tekintetében változik át szénminőségűből gyémántminőségűvé. Mindhármuk élete arról szól, mit jelent a Szent Korona tagjává válni, mit jelent a Szent Korona misztériumában élni...
Gy: Napjainkban általánosan tapasztalható az igény a nemzeti hagyományok újra felismerésére. Hogyan látod most a mai magyar társadalom belső helyzetét, nemzeti tudatosságát?
Szeretném hinni, hogy még a színjátszásunk is visszafordul a hagyományainkhoz... Ráférne, hisz a mai magyar színjátszás nemcsak a Jászai Mari korabeli Aranykori Színházhoz viszonyítva jelentéktelen, de még a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Színházához képest is... Igen, a legfájóbb kérdéseket kell feltennünk: miért haldoklik a mai magyar színjátszás? Miért nincsenek a mai Magyarországon valódi, a Magyar Színházi Aranykor hagyományaihoz méltó nemzeti színházak? Talán azért - töprenghetünk a válaszon -, mert nem vállalják, amit vállalt a Magyar Színjátszás sokkal, de sokkal nehezebb körülmények között is: a régebbi korok magyar hagyományainak, misztériumainak csodaköveiből a mai magyar színjátszás hangadói nem építenek bevehetetlen várat: a régi éltető hagyományokat, a szent hagyományokat nem becsülik meg, hanem inkább kicsúfolják, s így különös, szánalmas drámát készítenek elő.
E drámában a tragikus hős, a megsemmisítő csapásokat elszenvedő hős nem más, mint maga a Magyar Színjátszás. Ellentmondás vagy nem az? A magyar színjátszás belepusztul abba, hogy szolgalelkű irányítói engedelmeskedtek a rejtélyes parancsnak: ne tűzzenek műsorra olyan darabokat, amelyek erősítenék a magyar nemzet öntudatát. És a televíziózás, rádiózás, újságírás állapota? Hogy létezhetnek Magyarországon olyan tévéműsorok, rádióműsorok és újságcikkek, amelyek mintha tudatosan sorvasztanák a magyar nemzet öntudatát - mint a színházak, de a színházaknál is hatékonyabban! -, amelyek a magyar lelket az elmúlásra és nem az életre készítik fel?
Gy: Úgy hírlik, hogy a közeljövőben, új nemzetpolitikai irányelvek kerülnek bevezetésre, melyeknek az értelmében a határon túl élő magyar testvéreinket is a nemzet minden módon értendő testébe beemelni, illetve ott megtartani lesz majd lehetséges. Számodra, aki az erdélyi Szatmár megyében, Ombodon születtél, bizonyosan egészen különös módon érint ez a nemzetegyesítő szándék. Milyen várakozásokkal vagy most ebben a kérdésben?
Nagy szükség lenne bizony az elcsatolt területek magyarsága méltó védelmezésére, mert ma a Kárpát-medencében minden előrejelzés ellenére erősödik a gyűlölködés szelleme. Pedig Magyarország szomszédai közül már nemcsak Ausztria, hanem Szlovákia és Románia is tagja az Európai Uniónak. És kérdezhetjük: ha nincsenek politikai okai a gyűlölködésnek, akkor miért erősödik a gyűlölködés szelleme?
Nehéz erre válaszolni, miképpen arra is, hogy miért kell hazudni a történelemkönyvekben, ha nincs már politikai oka a történelemhamisításnak sem... Természetesen változott a magyar-román és a magyar-szlovák viszony a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, majd az Európai Unióba való belépés után is. Nem lehetne ma parancsszóval betelepíteni több százezer román lakost az erdélyi magyar városokba (például Kolozsvárra) és a szlovákiai magyar városokba (például Kassára), hogy e városokban kisebbségbe kerüljön a magyarság, de a román és a szlovák politika újfajta módszerekkel sorvasztja a világháborúk utáni döntésekkel Magyarországtól elvett területek magyarsága létfeltételeit.
Azok, akik egy nemzeti közösség létfeltételeit elsorvasztják, mit is cselekszenek tulajdonképpen? Népirtást hajtanak végre. Ehhez persze nincs joguk, ezért nem is nevezik nevén. Magas rangú román politikusok mindazonáltal majdnem nevén nevezik az utóbbi időben. Kényszerhelyzetben, mert válaszolniuk kell arra, miért nem támogatják az erdélyi magyarok olyan törekvéseit, amelyek nemzeti közösségként való megmaradásukat szolgálnák. A majdnem színmagyar Székelyföld lakossága például kinyilvánítja óhaját, hogy élni szeretne azon jogokkal, amelyek az egy tömbben (egy nagy területen többséget alkotva) élő történelmi nemzetiségeket vitathatatlanul megilletik Nyugat-, illetve Észak-Európában. Mint például a svédeket Finnországban, a dél-tiroli osztrákokat Olaszországban, a katalánokat Spanyolországban stb. Az autonómiáról van szó, arról az autonómiáról, amely intézményes feltétele a székelyföldi magyarság megmaradásának. A román vezető politikusok szerint a székelységnek nincs joga az autonómiához, mert Székelyföld autonómiája összeférhetetlen Románia alkotmányának első paragrafusával.
Mit jelent ez? Valóban van a román alkotmánynak egy olyan paragrafusa, amely tiltja a székelyföldi magyarság megmaradása feltételeinek a megteremtését? Akármennyire hihetetlen, de van. A veszedelmes, de ártatlannak látszó paragrafus nem az, ami, hanem ellenkezője is annak, mint ami, és a következő szavakból áll: "Románia [azaz a Trianonban létrehozott harmadik soknemzetiségű birodalom] szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam." Ártatlan lenne ez a paragrafus, ha Romániában egységes nemzetállamról beszélvén politikai nemzetre gondolnának, és annak fogalmát helyesen értelmeznék. Ahogy például a történelmi Magyarországon az 1868-as magyarországi nemzetiségi törvény vitáján a legtekintélyesebb magyar politikus, Deák Ferenc értelmezte. A román alkotmány 1. paragrafusának helyes értelmezése ez lenne (ha a román politika is tekintetbe venné a politikai nemzet fogalmát): Románia úgy egységes nemzetállam, hogy a nemzetiségek létfeltételei szabadon kibontakozhatnak: állami egyetemhez is joguk van, autonómiához is... De úgy látszik, Romániában nem szabad helyesen értelmezni a politikai nemzet fogalmát, azaz úgy kell értelmezni, mintha a politikai nemzet azonos lenne az etnikai-nyelvi nemzettel. És ha úgy értelmezik, akkor le is lehet vonni olyan következtetéseket, hogy Székelyföldnek nem lehet autonómiája, s hogy amikor a Székelyföld autonómia-statútumának megfogalmazói le merték írni, hogy "Székelyföldön a magyar nyelv egyenrangú az állam hivatalos nyelvével", akkor a román politikusok a politikai nemzet fogalmának sajátos román értelmezése alapján ki is jelenthették, hogy a székelyek képviselői megsértették az alkotmány 1. paragrafusát, hisz meg merték fogalmazni, hogy nem akarnak elrománosodni, nem óhajtanak a román etnikai nemzet tagjává válni. A politikai nemzet fogalma sajátosan román értelmezésének másik következménye, hogy a vezető román politikusok némelyike szemrebbenés nélkül állíthatja, hogy nem lehet újra megnyitni a kolozsvári állami magyar egyetem kapuit, mert azt is tiltja az alkotmány első paragrafusa. Az összefüggés a magyar egyetem újraindítása és az alkotmány 1. paragrafusa között nyilvánvaló, hiszen az alkotmány 1. paragrafusa csak úgy tilthatja a kolozsvári magyar egyetem újraindítását, ha a politikai nemzet fogalmát valóban behelyettesítik az etnikai-nyelvi nemzet fogalmával. De ha ez így van, akkor az alkotmány 1. paragrafusa valóban kötelezővé teszi az erdélyi magyarság teljes felszámolását.
A román alkotmány első paragrafusa valóban felszólítás az etnikai tisztogatásra, és román politikus mégis mer hivatkozni rá? - ámuldozhatunk. - Igen, e paragrafus a legcinikusabb felszólítás az etnikai tisztogatásra, és mégis hivatkoznak rá. És így értelmezik: Romániában mindenki román, aki nem az, annak azzá kell válnia. Az egyetem példájánál maradva, fogalmazzuk meg következményként: ha lesz állami magyar egyetem, az erdélyi magyarság nem kényszerül románná válni vagy kivándorolni, következésképp alkotmánysértő a magyar egyetem újraindítása. Ha a politikai nemzet fogalmát helyesen értelmeznék Romániában is, akkor ott is ugyanolyan következtetéseket vonnának le a nemzetiségek megmaradásának érdekében, mint annak idején a történelmi Magyarországon vagy több mai soknemzetiségű államban, és mondhatnák: a román politikai nemzetben a román nemzetiség a legnagyobb ugyan lélekszámra, de csak egy a többi között, s a többiek saját nyelvükkel, kultúrájukkal, autonómiájukkal tagjai a politikai nemzetnek. De ha a politikai nemzetet Romániában "összetéveszthetik" az etnikai-nyelvi nemzettel, akkor csak a román etnikai-nyelvi nemzet megmaradásának maradhatnak meg a feltételei... Mi a helyes megoldás? Megsemmisíteni több mint másfél millió magyar létfeltételeit, vagy módosítani az alkotmány első paragrafusát? Felülbírálható-e, módosítható-e egy alkotmány - vagy csak alkotmányértelmezés? -, amely népirtást rendel el, illetve amely tiltja a népirtás megakadályozást? A kérdés, remélem, költői...
Eddig csak a romániai helyzettel foglalkoztam. Pedig nem jobb a helyzet Szerbiában sem, Szlovákiában sem, pedig utóbbi már tagja az Európai Uniónak. Szlovákiában például éppen mi történik? Újabb nyelvörvényt alkottak, mely igen kíméletlenül korlátozza a szlovákiai magyarságot anyanyelve használatában. Szlovákia is tagja most az Európai Uniónak, Magyarország is, de ez a szlovák politikusok számára az egyik legfontosabb kérdés. Meg az, hogy a szlovák állam meg tudja akadályozni, hogy a szlovákiai magyar katolikusoknak magyar püspökük legyen... És a szlovák katolikus egyháznak is mintha az lenne ma a legfőbb törekvése, hogy ne csak püspökük ne legyen a magyaroknak, de papjaik se... Legalább jobban megismerik a magyar hívők az állam nyelvét, ha a szentbeszéd szlovákul hangzik el. Mi ez? A gyűlöletszítás és a népirtás támogatása az egyházakban is teret hódít?
Nem folytatom újabb példákkal, inkább kimondom: a gyűlölködés szelleme legyőzhető. E győzelemhez mindössze két feltétel teljesítése szükséges:
a/ Tiszteletben kell tartani az egyenlő esélyek elvét.
Az egyenlő esélyek elve az, amelyre manapság is oly előszeretettel hivatkoznak a belgiumi vallonok és flamandok, amikor védelmükbe veszik a nemzetiségi kérdésnek azt a megoldását, amelyben egyik nemzetiségnek a másik által való elnyomása akkor is lehetetlenné válik, ha egymás megbecsülésének nincs meg az érzelmi alapfeltétele. Ők azt állítják - és bizonyítják is tapasztalataikkal -, hogy az egyenlő esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyűlöletet szeretetté tudja változtatni, miképpen az egyenlőtlen esélyek elve, ha érvényesül, gyűlöletté változtatja a szeretetet.
b/ Vállalni kell minden igazság, a teljes igazság kimondását. Mert a gyűlöletnek nincs jobb ellenszere, mint az igazság. (Az egyenlő esélyek elve - melyből kinőhet a szeretet virága - miképpen érvényesülhetne az igazmondás vállalása nélkül?)
A gyűlölködés szelleme a Kárpát-medencében csak addig uralkodhat, amíg az itt élő nemzetek - magyarok, románok, szerbek, szlovákok és a többiek - nem ismerik meg, illetve nem fogadják el múltjuk és jelenük minden igazságát.
Gy: Hogyan látod a magyar nemzet jövőjét?
Megváltozhat a világ nemzeteinek a viszonya a magyar nemzethez. A keresztény nemzetek legjobbjai, a valódi hagyományőrzők méltó választ szeretnének adni egy nagy fenyegetésre. Nem volt még ennél nagyobb veszedelem. Ma már nemcsak magyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképéről, és nemcsak németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhetetlenségéről, hanem franciák is a francia nemzethalál, angolok is az angol nemzethalál fenyegető réméről. Fogynak, öregszenek az európai nemzetek, és lelkiismeretes gondolkozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek meg, ha visszafordulnak a régi éltető hagyományokhoz, a szent hagyományokhoz. Tudják, hogy ha az idő "nem tolatik vissza a helyére", a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni. És eszükbe juthat a magyar történelem. Eszükbe juthat a kizökkent idő helyretolójának a története, a Mátyás király története. Mátyásnak, az utolsó szakrális királynak a története. A magyar szakrális királyság egész története. Eszükbe juthatnak mindazok az éltető, szent hagyományok, amelyekhez a magyar nemzet segítségével térhetnek vissza. És tanulmányozhatják mindazt, amit a magyar mitológia, a magyar szerves műveltség, az archaikus népmese, az archaikus imádságaink, legendáink, regösénekeink, régi templomaink freskói, a keresztény magyar misztika, a magyar múlt magasztos emlékeit tudatosan, kevésbé tudatosan vagy önkéntelenül magába szívó magyar irodalom, elsősorban a magyar költészet és nem utolsó sorban a Szent Korona eszméje a ma és a jövendő számára is átmentett.
Vegyük még tekintetbe a következőket: Nyugat-Európa népei nem fogták fel Trianon évében, hogy mi történt a kulisszák mögött, nyilván a politikusok többsége sem. Nyugat-Európa államférfiai szolgaként engedelmeskedtek vagy néma cinkosként. Tisztelet a kivételnek. Legtöbben nem tudták, mit cselekszenek. Nyugat-Európa népei bizony nem fogták fel, mi történik: hogy amire a végsőnek szánt csapást mérik a cinkosságukkal, azok az éltető hagyományok. A sajátjaik is.
Nem volt még tudomásuk a közelgő veszedelemről. De ma már szembe kell nézniük a keresztény nemzeteknek a nemzethalál rémképével. És ha méltóképpen szembenéznek vele, megértik azt is, hogy Trianon rejtélyes urai miért éppen Magyarországot akarták megsemmisíteni. Tudták azok, hogy itt vetheti meg a lábát az, aki a kizökkent időt helyretolja: aki visszavezetheti a kereszténységet a szakrális hagyományokhoz. Az éltető hagyományokhoz.
Aki ma felelősen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a biztonságos jövendő feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon ellensége. És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze Trianonhoz, akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje.
*** www.nemzetihirhalo.hu ****
Interjú Kocsis Istvánnal
A Csodás Hagyatékunk Kulturális Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját, hogy együtt ünnepeljük meg Kocsis István drámaíró születésnapját egy az író életművének sokoldalúságát bemutató ünnepi műsorral és az ezt követő fogadással.
Az ünnepi előadásra 2010. május 11-én délután 17- órai kezdettel kerül sor a Budapest, Arany János u. 10. száma alatti Aranytíz Kultúrház színháztermében.
Barátok, pályatársak köszöntik Kocsis Istvánt. Műveiből apró jeleneteket adnak elő az író előadóművész barátai.
Az ezt követő fogadásra a Székely Kör teremében, ugyan itt, az Aranytízben kerül sor.
Az alkalom támogatói:
Csodás Hagyatékunk Kulturális Egyesület
Tiszta Formák Alapítvány
Székely Kör
Magyar Írószövetség
Magyar Katolikus Rádió
Kérem, részvételi szándékával kapcsolatos visszajelzését és interjú készítési igényét a hagyatek@csodashagytekunk.hu e-mail címen, vagy +36/30/2819491 telefonszámon szíveskedjen jelezni. Az interjúk készítésére az ünnepi műsor végén, azaz várhatóan 19-órától kerülhet sor.
Gy: Kérlek, engedd meg István, hogy az olvasók és a magam nevében Boldog Születésnapot kívánjak neked! Személyed és munkásságod kétségtelenül kiemelkedő szerepet játszott nemzetértékelésünk, nemzettudatosságunk alakulásában. Ifjú bölcsészek állam-, és jogtudósok olvassák munkáidat. Drámáid, olvasva, de színpadon is magnetikus erejűek. Bölcselettudományi előadásaid a magam tapasztalatából is mondhatom, hogy ellenállhatatlan erővel késztetnek a mély elgondolkodásra és egyben reményt, illetve büszkeséget is csepegtetnek. Ha most visszatekintesz az eltelt hetven évre, hogyan értékeled azt a pályát, amit befutottál?
F:
Elégedetlen vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Naponta eszembe jut, hogy oly korban élünk, amikor a legnagyobb kihívással kell szembenéznünk... A magyar nemzet fogy, öregszik. A magyar nemzetnek méltóképpen szembe kellene néznie a nagy veszedelemmel: a nemzethalál rémével, de nem teszi. És a magyar nemzetnek mintha mára kihalt volna az önvédelmi ösztöne - ó, tisztelet az öntudatos 10%-nak! -, igen, kihalt az önvédelmi ösztöne, mert ennek táplálója nem más lehetne, mint az egészséges magyarságtudat, de a magyar nemzettudat oly siralmas állapotban van, mint soha a magyar nemzet történelme folyamán... Szükségképpen alakult ki ez a drámai helyzet? Nem szükségképpen, hanem egy olyan mulasztás következményeképpen, amely elkerülhetetlen lett volna... A végzetes mulasztás: a rendszerváltoztatás idején nem állítottuk helyre a közjog-folytonosságot a Szent Korona védelme alatt, a Szent Korona tana által érvényesülő törvénysértés jogot nem alapít elve alapján. A következő két évtizedben sem állítottuk helyre... Miért nem élt a magyar nemzet legfontosabb jogával: a jogfolytonosság helyreállításának jogával? Minden idők legcinikusabb döntése állta útját. Miben is áll ez? A magyar nemzet a legfontosabb kérdésben: az alkotmány kérdésében nem élhet választójogával: nem veheti igénybe a népszavazás intézményét. Nemcsak cinizmusról van szó: az a magyar közjogba nemrég becsempészett tilalom, mely szerint népszavazást kezdeményezni éppen az alkotmányt érintő kérdésekben nem lehet, közjogi képtelenség.
Nem élt a magyar nemzet legfontosabb jogával: a jogfolytonosság helyreállításának jogával, s alulmaradt a XX-XXI. század fordulója évtizedeiben lezajlott nagy küzdelemben. Nem vált jelentős nemzetté, amikor ismét jelentős nemzetté válhatott volna. S tovább gyengült a magyar nemzettudat. Annyira, hogy a magyar nemzet akkor sem védekezett méltóképpen, amikor valódi privatizáció helyett az ország kirablása kezdődött el.
Pedig nincs más megoldás: a magyar nemzetnek csak akkor lesz méltó jövendője, ha visszamenekül a Szent Korona védőboltozata alá. Ha ez nem történik meg, akkor hiába írtam több könyvet a Szent Korona misztériumáról és tanáról.
Gy: Tapasztalhatóan különös érdeklődésed van a jog és a jogtörténet irányában. Honnan ered ez?
Sokszor felvetettem a kérdést, mi lett volna a magyar nemzet sorsa a Szent Korona tana nélkül, a történelmi magyar alkotmány nélkül, az erős magyar közjog nélkül. Válaszom: a megsemmisülés lett volna a sorsa. De a magyar nemzet megmaradt, a magyar államiság megmaradt, mert a XVI. század harmadik évtizedében különös dolog történt: mind a fő-, mind a köznemesség abbahagyta a vezető szerepért folyó harcot, s egy igen erős hatalomnak adta át a vezetést. Ez az erős hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szentkorona-eszmével, a Szentkorona-tannal legyőzhetetlenné erősített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erőviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettől kezdve tulajdonképpen a közjog története, illetve a Szentkorona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínűleg már a XVI. században megszűnik létezni.
Közjogi győzelmekkel van tele a Habsburg-kori magyar történelem, s e győzelmeket nemcsak azért kellene bemutatni történelemórákon (nemcsak egyetemeken, de gimnáziumokban is), mert különben érthetetlen, hogy a magyar rendek ellenállását a Habsburg-házi uralkodóknak miért nem sikerült megtörniük (a történelmi alkotmányt, de különösen a Szentkorona-tant mint hatalmukat gyöngítőt eltörölni akarván), hanem azért is, mert e nagy közjogi győzelmek megismerése hatékonyan erősíthetné a mai fiatal nemzedékek nemzeti öntudatát. Semmi másnak, mint hallatlan érzéketlenségnek, sőt butaságnak tekinthetjük azoknak a nagy magyar győzelmeknek az elfelejtését, amelyek ha "csak" közjogi győzelmek is, a mai magyarság nemzeti öntudatának erősítéséhez nem kevésbé hatékonyan járulhatnának hozzá, mint a csatatéri győzelmek.
Gy: Mindig is csodálattal töltött el a mindenkor tapasztalható nyitottságod, optimizmusod az élet különböző helyzeteiben. Mi táplálja ezt benned?
Levontam a következtetést abból, hogy a magyar történelem misztériumjáték. Lássuk csak:
Ha a magyar történelem valóban misztériumjáték, akkor ellenségeink győzelme látszat-győzelem. Trianonban a magyar nemzetet keresztre feszítették, de ha Magyarországot hitének valódisága, Istenhez való hűsége megtorlásaképpen darabolták fel, büntették mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt , akkor tudnunk kellene arra is a választ, hogy pontosan mit tekintettek Trianon urai (a kulisszák előtt ágálók, illetve a kulisszák mögül diktálók) oly figyelemre méltónak, rendkívülinek a magyarországi hitéletben, hogy elrendeljék annak a misztériumjátéknak a megrendezését, amelyben Magyarországot (mint Istenhez legközelebb álló földi királyságot) keresztre feszítik? Mert Regnum Marianum? Mert a Szent Korona országa? Tekintetbe vették, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális fejedelem jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmentette Magyarországon a szakrális királyság korának legfontosabb hagyományait még a XX. századba is? Valódi szakrális királyságnak tekintették talán a Magyar Királyságot? Valóban hitték, hogy Magyarországon szökkenhet szárba és nőhet az Égig az üdvnek fája, amely aztán addig terebélyesedik, míg ágai körül nem ölelik a földet?
Legyünk derűlátók, mert nem is lehetnének végzetesek ellenségeink rombolásai, hiszen Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja. Más szavakkal: amit (akit) a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Misztériumjáték utolsó felvonása.
Gy: Mit jelent számodra a hit?
Küzdelmet - mégpedig önmagunk legyőzéséért.
Mit jelent önmagunkat legyőzni? Sok mindent jelent, de elsősorban azt, hogy létezésünk középpontját földi létünkben is át kell helyeznünk Időtlen Énünk középpontjába.
Gy: Számos történelmi személyiség életútjának, önnön személyiségének, illetve korának az elemző bemutatását végzed drámáidban. Mi indított el ezen a sajátos kutató úton?
Azokról szeretek írni, akik részt vállalnak egy hatalmas küzdelemben: a "kizökkent idő" helyretolásáért folyó küzdelemben. Mikor zökkent ki? Amikor a megbízható, átlátható (mert benne mindenki beavatásának minősége által meghatározottan foglalhatta el a helyét) szakrális hierarchia helyét elfoglalta a megbízhatatlan, áttekinthetetlen hivatalos hierarchia.
Drámáim hősei közül Mátyás király jut most először is eszembe. Őt a keresztény világ Alighieri Dante korától várja. Hogy is volt ez a maga bonyolultságában? Dante az Isteni Színjátékban mondja el leghatásosabban, hogy jaj a keresztény világnak, ha szembefordul a szakrális királyság éltető hagyományaival. Milyen félelmetes változás következett be a szembefordulás következményeképpen? A királyi udvarokba a "legkártékonyabb" félelem költözött be. Szükségképpen, hiszen az uralkodók ez új korszakban már rendszerint visszaéltek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözte a hűséget, és maga köré vonzotta a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutottak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az új korszak királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. És a keresztény világnak egyre nagyobb szüksége van valakire, aki "a kizökkent időt" helyre képes tolni. (Kizökkent idő = éltető hagyományok eltűnése, a szakrális hagyományok semmibevétele.)
A Dante segélykiáltására nem érkezik méltó válasz - egészen Hunyadi Mátyás fellépéséig. De nemcsak a nagy király küldetéstudatáról kellene most szólnom, hanem a rejtélyes elbizonytalanodásairól is. Ha Mátyás király sokszor elbizonytalanodott, akkor miért? Elbizonytalanodott, mert rádöbbent: a nyugati keresztény világot talán már nem lehet megmenteni. Figyelte a bécsieket Bécs elfoglalása után. Ők félnek tőle, és nem szeretik. Ő egy szerencsésebb és tehetségesebb, rátermettebb Habsburg Frigyes a szemükben. Pedig minden szabadságában megerősítette a várost. De egy Frigyesnek látják. Egy sikeresebb, egy győztes Frigyesnek, de csak egy Frigyesnek. És Bécs népe olyan, mint Nyugat-Európa népe. Az a nagy baj, hogy már belenyugodtak abba, hogy frigyesek, farizeus királyok uralkodjanak felettük. Belenyugodtak? Beleszoktak, már el sem tudnak képzelni mást. Igen, az emberek már berendezkedtek a farizeus királyok uralta új rendszerbe... Mindenki farizeussá válik, a királyok környezete is, a kisebb nemesek is, a nép is. Itáliai hívei viszont méltóképpen erősítik Mátyás önbizalmát biztatásukkal: nincs más megoldás, új Atillaként kell győzedelmesen végigvonulnia Mátyás királynak Európán, megváltó katarzis átélésére kényszerítvén az európai népeket... Igen, mert a legsürgősebb ebben a korszakban, hogy a keresztény világ megigazuljon. Mind a királyi udvarokban, mind a püspöki udvarokban megigazuljon, de minden keresztény hajlékban, a legszerényebb hajlékban is megigazuljon! Mert az iszlám világgal csak a megtisztult keresztény világ küzdhet meg méltóképpen... Igen, Mátyás figyelembe vette, hogy a keresztény hadak akkor lesznek képesek megsemmisíteni a Mohamed-hitűek hadait, ha a keresztény világ nemcsak egységesen harcol, de meg is tisztul. És vállalta a legszentebb küldetést, "a kizökkent idő helyretolását". Miért hitte, hogy Nyugat-Európa őt szeretettel fogadja? Így gondolkozott: ha minden templom minden papja bejelenti, hogy a forma üressé vált, és meg kell tölteni tartalommal, visszafordulván a szakrális hagyományokhoz, akkor a keresztény ember még magához térhet. És ha magához tért, ha ismét fogékonnyá vált, akkor várja, hogy a valódi király megjelenjen. És felismeri a királyt, mert visszanyerte a valódi király és az álkirály megkülönböztetésének a képességét... És hagyja, hogy a valódi király visszavezesse őt Istenhez.
Arra szeretném most még felhívni a figyelmet, hogy a magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja jelenti, hanem a szakrális királyság megszűnése. És a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart.
De a magyar szakrális királyság története nem fejeződik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszűnésével. És éppen azért nem fejeződik be, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait. Ezt világosítják meg a Szent Korona tanának bizonyos vonatkozásai, így az a központi kérdése, hogy a Szent Korona a magyar közjogban a szakrális király jogutódja. És éppen a magyar közjogfejlődés sajátosságait tanulmányozva erősödik meggyőződésünk, hogy egyáltalán nem véletlenül állítják sokan mai kutatóink közül - Bibó István nyomán, de őt is félreértve -, hogy a magyar társadalom fejlődése, elsősorban a közjogfejlődés megkésett. Nem véletlenül és nem jogtalanul, de félreértik és félremagyarázzák, mert nem tudják felfogni a magyar műveltség évezredeket átvészelő archaikus, szakrális hagyományainak a nagy rejtélyeit. A legfontosabb: ha e megkésettség azt jelenti, hogy a magyar társadalom évszázadokon át "korszerűtlenül" ragaszkodott a szakrális királyság szent hagyományaihoz, akkor áldott megkésettségről beszélhetünk.
Az is eszembe jut most, hogy két éve, 2008-ban Hunyadi Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulóján azt ünnepelték "hivatalosaink", hogy Mátyás sikerrel alkalmazkodott a nyugat-európai politikai divatokhoz...
Miképpen állíthatták e képtelenséget?! Mátyás alkalmazkodott volna ahhoz a nyugat-európai divatos irányzathoz, amely előkészítette a mai liberális ideológia győzelmének az előfeltételeit, az a Mátyás, aki egyesíteni akarta a keresztény világ konzervatívjait?! Az a Mátyás, aki helyre akarta tolni a "kizökkent időt"? Az a Mátyás, aki Európai Uniót akart teremteni, de szakrális Európai Uniót?!
Mit tartok még fontosnak hangsúlyozni? Összefügg a "korszerűtlenség" kérdésével, hogy a Mohács utáni Magyarországon a nagy drámai helyzetekben igen gyakran oly erős fénnyel ragyogott fel a rejtélyes szakrális hierarchia, hogy elhomályosította a hivatalos hierarchiát. (Ez történt a reformkorban, s a reformkor sok rendkívüli eseménye ezért tűnik a mából visszatekintve csodaszerűnek.) Ilyen időszakban a meghatározó személyiség nem a hivatalos hierarchia első embere, hanem a szakrális hierarchia csúcsán álló. A tisztségnek, amelyet visel az archaikus hierarchia feje - ha nem azonos a hivatalos hierarchia csúcsán állóval -, e tisztségnek a neve: szakrális fejedelem trónus nélkül. Ilyenek drámáim hősei közül: Széchenyi István vagy Bolyai János... De majdnem mindegyik drámám hőse szakrális fejedelem trónus nélkül.
Gy: Tervezel újabb drámával jelentkezni a jövőben? Milyen témában gondolkodsz?
Bocskai Istvánról írok drámát. Miért?
Bocskai életének, uralkodásának rejtélyeivel ha méltóképpen foglalkozunk, akkor bizony a Szent Korona misztériuma és tana eddig felfoghatatlannak tűnő kérdéskörei világosodnak meg előttünk.
Mintha 20 év sűrűsödne két esztendőbe, olyan gyorsan és olyan mértékben valósul meg Bocskai István minden terve 1604 decembere és 1606 decembere között:
- megerősíti a békét a törökkel - kedvező feltételekkel,
- megköti a bécsi békét - saját akarata és nem a Rudolf császár-király akarata szerint - a Habsburg-házzal,
- kibékíti Zsitvatorokban a török és a német birodalmat, s e három békekötéssel végre megszületnek a feltételei a tizenöt éves háború befejezésének,
- mindezek mellett nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is - ahol joggal gyűlölték két évtizeden át - ujjongva fejedelemmé választják, s egyre többen hiszik, hogy ő Isten küldötte vagy kiválasztottja...
A harcok szűntével tétlenségre "kárhoztatott" katonanépe (elsősorban a hajdúk) számára keresi és megtalálja az új feladatot: elrendeli - mégpedig nagyszerű indoklással -, hogy ellenség nem lévén önmagukkal küzdjenek meg a jövendőben - nemesedésük érdekében. De a nemesítésnek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi feltételeit is megteremti: birtokhoz juttat tízezer hajdút, megadva nekik a nemesítő kiváltságlevelet is.
A legrejtélyesebb kérdés: miért tekintik Bocskait - akinek a múltjában bizony sok a szégyellnivaló is (és ő nem is szépíti, nem is mentegeti "machiavellista" ifjúkorának vétkeit) - egyre többen Isten küldöttének, illetve kiválasztottjának... Sikerei mindenkit elkápráztatnak? Felfigyel környezete olyan különleges képességeire, melyekre nem találja az ésszerű magyarázatot? Ő maga nem tiltakozik, sőt magyarázattal szolgál, bár tudja, hogy felesleges, sőt kockázatos lenne mindazt elmondania önmagáról, amit csak a metafizikai megközelítést vállalva lehetne felfogni. Különös, hogy azok is hisznek Bocskaiban élete két utolsó esztendejében, akik nem azzal a szándékkal jelennek meg az udvarában, hogy segítségére legyenek. Az emberek bizony megváltoznak a jelenlétében, s zavartan keresik a magyarázatot... Sokan mondják, hogy akármihez fog, csodákat teremt... Ő maga miképpen éli meg a sikerek rövid, de "sűrű" idejét? Mindenekelőtt: magától értetődőnek tartja-e sikereit?
Mikor elindul a török táborba, nemcsak katonái és hivatalnokai tartanak attól, hogy úgy járhat, mint annak idején Török Bálint, hanem ő maga is... Mondja is, hogy mintegy Isten-ítéletet vállalva megy a török nagyvezér táborába. Végrendeletet is ír indulás előtt... Küldene szívesen mást maga helyett, de nem teheti. Mert ha sikeres hadjárataiban - sokszor valóban csak csodával magyarázható győzelmeiben - őt az Ég segítette, akkor ő nem óvatoskodhat, mert bármiféle gyáva tette annak az uralkodónak, akit az Ég valódinak tekint, bizony szembefordulás lenne az Éggel. És gondolatait az Isten-ítéletről - bár még bizonytalan hangon - át is fogalmazza: "Uralkodónak lenni azt jelenti, mint szüntelenül Isten-ítélet alatt állani." (Minden szakrális fejedelemnek ez a jelmondata.) És a török táborban folytatódnak a csodadolgok: a nagyvezér közli vele, hogy a szultán nemcsak megbocsátotta neki, hogy béketárgyalásokat folytat a török birodalom legnagyobb ellenségével, Rudolf császárral, de megbecsülése jeléül koronát is küldött számára. Bocskai nem akarja magát magyar királlyá koronáztatni, de a koronát - mint gyönyörű ékszert és nem mint a Szent Korona helyettesítőjét - udvariasan elfogadja. És hazatérve a török táborból, várja az újabb felfoghatatlan jó hír, hogy a bécsi béketárgyaláson a Rudolf császár-király nevében tárgyaló Mátyás főherceg szembefordult önmagával - és mintegy varázslatban - magyarpárti nyilatkozatokat tesz...
És Bocskai kezdi átélni, hogy mintha a Világ Tengelyében lenne az ő létének közepe... Mintha valóban az övé lenne az Egyensúlyteremtés legmagasztosabb szerepe. Természetes, hogy küldetéstudata egyre erősödik: talán ő lesz az, aki helyretolja a kizökkent időt: aki megnyitja országa fölött - és talán az egész keresztény világ fölött - az Ég Kapuját. (Mintha úgy tenne politikusként, mint két évszázaddal később Bolyai János tudósként, aki miután "megváltotta" a geometriát, megkíséreli az emberi létet is jobb minőségűvé átalakítani.) De ekkor rádöbben arra is, hogy ez a legmagasztosabb, legrokonszenvesebb szerep nehezebb, mint előbbi szerepei: a hadvezéri, a főhivatalnoki. Mert e szerep azt követeli, hogy miután megteremtette a békét, s rendet teremtett a politikai életben is, vállalnia kell többet is, szokatlanabbat is: rendet kell teremtenie a hitéletben is... E szereptől hiába óvják a környezetében levő papok. És a hadvezér-fejedelem az ő szemükben mintha kezdene átalakulni hitvitázó, hitélet-reformáló fejedelemmé... Aki erősödő küldetéstudata alatt mintha már-már összeroskadna...
A Kiválasztott szerepében tehát nagyobb próbákat kell kiállnia, mint előző szerepeiben. Ez időszakban egyesek ellene fordulnak, mások méltóképpen segítik. Utóbbiak közül a legrejtélyesebb, legvonzóbb és Bocskai István számára legfontosabb személyiség az a Mária Krisztierna hercegnő, aki néhány évig Báthory Zsigmond fejedelem felesége volt, s aki a "világra szóló" válás után az erdélyiek közül csak Bocskaival tartja a kapcsolatot. Történelemtudományunk nagyon talányosnak tartja személyiségét, s bár nem vitatja el tőle az Erdély végzetes asszonya minősítést, nem mer következtetéseket levonni még abból sem, hogy amikor 1606 elején Bocskai István feleségül kéri, igent mond, s a házasságkötést csak Mária Krisztierna unokafivére, Rudolf császár-király tudja megakadályozni, de még abból sem, hogy a szép és még mindig fiatal hercegnő Bocskai István váratlan halálának hírére azzal a sokat sejtető elhatározással válaszol, hogy kolostorba vonul...
Mi viszont vegyük csak komolyan ennek a különös szerelemnek a történetét.
De viszonyukat ne értsük félre és ne hamisítsuk meg tudatlanságukban... Nem valószínű, hogy Mária Krisztierna szeretőjévé vált annak a Bocskainak, akihez hozzá is akart menni feleségül... Szerelmük története nem jelentéktelenebb és nem kevésbé magasztos, mint a legszebb beteljesült szerelem története, hiszen bevezet minket az ún. szakrális szerelem világába.
Ami Bocskai István és Mária Krisztierna szerelmi viszonyában történik, az bizony mintha a metafizikai valóság része volna. De viszonyuknak van ésszerű magyarázata, ha nem is könnyű ésszel felfogni. Történetük hasonlít Trisztán és Izolda történetéhez, de nem ugyanaz. Bocskai István és Mária Krisztierna története könnyebben megfejthető a magyar mitológia és a magyar archaikus népmesék segítségével. Mit kell tekintetbe vennünk? Mitológiánk és népmeséink a rejtélyes tündérvilágról, elsősorban Tündér Ilonáról szólván egy nagyon régi beavatási módról vallanak.
Hol van Tündér Ilona kastélya? Tündérhonban, az Égi Térben. De Tündér Ilona kastélyának a megközelítése a mitológiánk és az archaikus népmeséink szerint mégsem volt mindig oly felfoghatatlanul nehéz. Mert oda egyszerűen be lehetett lovagolni. De táltos paripával. E beavatási mód Bocskai századában már nem élő, de még könnyen feléleszthető. Aztán bevonul a mondák, regék világába. A mitológiánk részévé válván.
Mária Krisztierna politikusi szerepet is vállal: megpróbálja unokabátyját, Rudolf császár-királyt megnyerni a magyarság ügyének. Nem ér el ebben komolyabb sikert, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, milyen uralkodó volt Habsburg Rudolf. A XVI-XVII. századi politizáló hercegnő mintha példaképe lett volna a XIX. századi Széchenyi Istvánné Seilern Cerscence-nak vagy Erzsébet Amália Eugénia Wittelsbach-nak, aki a mi Erzsébet királynénk lett.
Mindhármuk rejtélyes magatartása alapján kérdezhetjük: - Mi is volt az értelme a nem magyarok számára a magyar lét vállalásának a történelem nagy drámai helyzeteiben? Gyarló, kicsinyes, kényelmes önmaguk legyőzése egy nemesebb énük által, ennyit jelentett? Vagy többet? Ki a magyarságát vállalta, az tudatosan áldozatot vállalt? Megvilágosító áldozatot? Beavató áldozatot? Bizonnyal így fogták fel átváltozásukat: a magyarság vállalása földi nemtelen vágyaik, érzelmeik legyőzését is jelenti, a milliárdéves égi léthez képest percnyi földi lét magasztos meghaladását, az örökkévalóság kiérdemlését... Aki a magyar létet választja, Isten felé közeledik. Isten közelségében erőssé, legyőzhetetlenné válik. Isten tekintetében változik át szénminőségűből gyémántminőségűvé. Mindhármuk élete arról szól, mit jelent a Szent Korona tagjává válni, mit jelent a Szent Korona misztériumában élni...
Gy: Napjainkban általánosan tapasztalható az igény a nemzeti hagyományok újra felismerésére. Hogyan látod most a mai magyar társadalom belső helyzetét, nemzeti tudatosságát?
Szeretném hinni, hogy még a színjátszásunk is visszafordul a hagyományainkhoz... Ráférne, hisz a mai magyar színjátszás nemcsak a Jászai Mari korabeli Aranykori Színházhoz viszonyítva jelentéktelen, de még a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Színházához képest is... Igen, a legfájóbb kérdéseket kell feltennünk: miért haldoklik a mai magyar színjátszás? Miért nincsenek a mai Magyarországon valódi, a Magyar Színházi Aranykor hagyományaihoz méltó nemzeti színházak? Talán azért - töprenghetünk a válaszon -, mert nem vállalják, amit vállalt a Magyar Színjátszás sokkal, de sokkal nehezebb körülmények között is: a régebbi korok magyar hagyományainak, misztériumainak csodaköveiből a mai magyar színjátszás hangadói nem építenek bevehetetlen várat: a régi éltető hagyományokat, a szent hagyományokat nem becsülik meg, hanem inkább kicsúfolják, s így különös, szánalmas drámát készítenek elő.
E drámában a tragikus hős, a megsemmisítő csapásokat elszenvedő hős nem más, mint maga a Magyar Színjátszás. Ellentmondás vagy nem az? A magyar színjátszás belepusztul abba, hogy szolgalelkű irányítói engedelmeskedtek a rejtélyes parancsnak: ne tűzzenek műsorra olyan darabokat, amelyek erősítenék a magyar nemzet öntudatát. És a televíziózás, rádiózás, újságírás állapota? Hogy létezhetnek Magyarországon olyan tévéműsorok, rádióműsorok és újságcikkek, amelyek mintha tudatosan sorvasztanák a magyar nemzet öntudatát - mint a színházak, de a színházaknál is hatékonyabban! -, amelyek a magyar lelket az elmúlásra és nem az életre készítik fel?
Gy: Úgy hírlik, hogy a közeljövőben, új nemzetpolitikai irányelvek kerülnek bevezetésre, melyeknek az értelmében a határon túl élő magyar testvéreinket is a nemzet minden módon értendő testébe beemelni, illetve ott megtartani lesz majd lehetséges. Számodra, aki az erdélyi Szatmár megyében, Ombodon születtél, bizonyosan egészen különös módon érint ez a nemzetegyesítő szándék. Milyen várakozásokkal vagy most ebben a kérdésben?
Nagy szükség lenne bizony az elcsatolt területek magyarsága méltó védelmezésére, mert ma a Kárpát-medencében minden előrejelzés ellenére erősödik a gyűlölködés szelleme. Pedig Magyarország szomszédai közül már nemcsak Ausztria, hanem Szlovákia és Románia is tagja az Európai Uniónak. És kérdezhetjük: ha nincsenek politikai okai a gyűlölködésnek, akkor miért erősödik a gyűlölködés szelleme?
Nehéz erre válaszolni, miképpen arra is, hogy miért kell hazudni a történelemkönyvekben, ha nincs már politikai oka a történelemhamisításnak sem... Természetesen változott a magyar-román és a magyar-szlovák viszony a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, majd az Európai Unióba való belépés után is. Nem lehetne ma parancsszóval betelepíteni több százezer román lakost az erdélyi magyar városokba (például Kolozsvárra) és a szlovákiai magyar városokba (például Kassára), hogy e városokban kisebbségbe kerüljön a magyarság, de a román és a szlovák politika újfajta módszerekkel sorvasztja a világháborúk utáni döntésekkel Magyarországtól elvett területek magyarsága létfeltételeit.
Azok, akik egy nemzeti közösség létfeltételeit elsorvasztják, mit is cselekszenek tulajdonképpen? Népirtást hajtanak végre. Ehhez persze nincs joguk, ezért nem is nevezik nevén. Magas rangú román politikusok mindazonáltal majdnem nevén nevezik az utóbbi időben. Kényszerhelyzetben, mert válaszolniuk kell arra, miért nem támogatják az erdélyi magyarok olyan törekvéseit, amelyek nemzeti közösségként való megmaradásukat szolgálnák. A majdnem színmagyar Székelyföld lakossága például kinyilvánítja óhaját, hogy élni szeretne azon jogokkal, amelyek az egy tömbben (egy nagy területen többséget alkotva) élő történelmi nemzetiségeket vitathatatlanul megilletik Nyugat-, illetve Észak-Európában. Mint például a svédeket Finnországban, a dél-tiroli osztrákokat Olaszországban, a katalánokat Spanyolországban stb. Az autonómiáról van szó, arról az autonómiáról, amely intézményes feltétele a székelyföldi magyarság megmaradásának. A román vezető politikusok szerint a székelységnek nincs joga az autonómiához, mert Székelyföld autonómiája összeférhetetlen Románia alkotmányának első paragrafusával.
Mit jelent ez? Valóban van a román alkotmánynak egy olyan paragrafusa, amely tiltja a székelyföldi magyarság megmaradása feltételeinek a megteremtését? Akármennyire hihetetlen, de van. A veszedelmes, de ártatlannak látszó paragrafus nem az, ami, hanem ellenkezője is annak, mint ami, és a következő szavakból áll: "Románia [azaz a Trianonban létrehozott harmadik soknemzetiségű birodalom] szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam." Ártatlan lenne ez a paragrafus, ha Romániában egységes nemzetállamról beszélvén politikai nemzetre gondolnának, és annak fogalmát helyesen értelmeznék. Ahogy például a történelmi Magyarországon az 1868-as magyarországi nemzetiségi törvény vitáján a legtekintélyesebb magyar politikus, Deák Ferenc értelmezte. A román alkotmány 1. paragrafusának helyes értelmezése ez lenne (ha a román politika is tekintetbe venné a politikai nemzet fogalmát): Románia úgy egységes nemzetállam, hogy a nemzetiségek létfeltételei szabadon kibontakozhatnak: állami egyetemhez is joguk van, autonómiához is... De úgy látszik, Romániában nem szabad helyesen értelmezni a politikai nemzet fogalmát, azaz úgy kell értelmezni, mintha a politikai nemzet azonos lenne az etnikai-nyelvi nemzettel. És ha úgy értelmezik, akkor le is lehet vonni olyan következtetéseket, hogy Székelyföldnek nem lehet autonómiája, s hogy amikor a Székelyföld autonómia-statútumának megfogalmazói le merték írni, hogy "Székelyföldön a magyar nyelv egyenrangú az állam hivatalos nyelvével", akkor a román politikusok a politikai nemzet fogalmának sajátos román értelmezése alapján ki is jelenthették, hogy a székelyek képviselői megsértették az alkotmány 1. paragrafusát, hisz meg merték fogalmazni, hogy nem akarnak elrománosodni, nem óhajtanak a román etnikai nemzet tagjává válni. A politikai nemzet fogalma sajátosan román értelmezésének másik következménye, hogy a vezető román politikusok némelyike szemrebbenés nélkül állíthatja, hogy nem lehet újra megnyitni a kolozsvári állami magyar egyetem kapuit, mert azt is tiltja az alkotmány első paragrafusa. Az összefüggés a magyar egyetem újraindítása és az alkotmány 1. paragrafusa között nyilvánvaló, hiszen az alkotmány 1. paragrafusa csak úgy tilthatja a kolozsvári magyar egyetem újraindítását, ha a politikai nemzet fogalmát valóban behelyettesítik az etnikai-nyelvi nemzet fogalmával. De ha ez így van, akkor az alkotmány 1. paragrafusa valóban kötelezővé teszi az erdélyi magyarság teljes felszámolását.
A román alkotmány első paragrafusa valóban felszólítás az etnikai tisztogatásra, és román politikus mégis mer hivatkozni rá? - ámuldozhatunk. - Igen, e paragrafus a legcinikusabb felszólítás az etnikai tisztogatásra, és mégis hivatkoznak rá. És így értelmezik: Romániában mindenki román, aki nem az, annak azzá kell válnia. Az egyetem példájánál maradva, fogalmazzuk meg következményként: ha lesz állami magyar egyetem, az erdélyi magyarság nem kényszerül románná válni vagy kivándorolni, következésképp alkotmánysértő a magyar egyetem újraindítása. Ha a politikai nemzet fogalmát helyesen értelmeznék Romániában is, akkor ott is ugyanolyan következtetéseket vonnának le a nemzetiségek megmaradásának érdekében, mint annak idején a történelmi Magyarországon vagy több mai soknemzetiségű államban, és mondhatnák: a román politikai nemzetben a román nemzetiség a legnagyobb ugyan lélekszámra, de csak egy a többi között, s a többiek saját nyelvükkel, kultúrájukkal, autonómiájukkal tagjai a politikai nemzetnek. De ha a politikai nemzetet Romániában "összetéveszthetik" az etnikai-nyelvi nemzettel, akkor csak a román etnikai-nyelvi nemzet megmaradásának maradhatnak meg a feltételei... Mi a helyes megoldás? Megsemmisíteni több mint másfél millió magyar létfeltételeit, vagy módosítani az alkotmány első paragrafusát? Felülbírálható-e, módosítható-e egy alkotmány - vagy csak alkotmányértelmezés? -, amely népirtást rendel el, illetve amely tiltja a népirtás megakadályozást? A kérdés, remélem, költői...
Eddig csak a romániai helyzettel foglalkoztam. Pedig nem jobb a helyzet Szerbiában sem, Szlovákiában sem, pedig utóbbi már tagja az Európai Uniónak. Szlovákiában például éppen mi történik? Újabb nyelvörvényt alkottak, mely igen kíméletlenül korlátozza a szlovákiai magyarságot anyanyelve használatában. Szlovákia is tagja most az Európai Uniónak, Magyarország is, de ez a szlovák politikusok számára az egyik legfontosabb kérdés. Meg az, hogy a szlovák állam meg tudja akadályozni, hogy a szlovákiai magyar katolikusoknak magyar püspökük legyen... És a szlovák katolikus egyháznak is mintha az lenne ma a legfőbb törekvése, hogy ne csak püspökük ne legyen a magyaroknak, de papjaik se... Legalább jobban megismerik a magyar hívők az állam nyelvét, ha a szentbeszéd szlovákul hangzik el. Mi ez? A gyűlöletszítás és a népirtás támogatása az egyházakban is teret hódít?
Nem folytatom újabb példákkal, inkább kimondom: a gyűlölködés szelleme legyőzhető. E győzelemhez mindössze két feltétel teljesítése szükséges:
a/ Tiszteletben kell tartani az egyenlő esélyek elvét.
Az egyenlő esélyek elve az, amelyre manapság is oly előszeretettel hivatkoznak a belgiumi vallonok és flamandok, amikor védelmükbe veszik a nemzetiségi kérdésnek azt a megoldását, amelyben egyik nemzetiségnek a másik által való elnyomása akkor is lehetetlenné válik, ha egymás megbecsülésének nincs meg az érzelmi alapfeltétele. Ők azt állítják - és bizonyítják is tapasztalataikkal -, hogy az egyenlő esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyűlöletet szeretetté tudja változtatni, miképpen az egyenlőtlen esélyek elve, ha érvényesül, gyűlöletté változtatja a szeretetet.
b/ Vállalni kell minden igazság, a teljes igazság kimondását. Mert a gyűlöletnek nincs jobb ellenszere, mint az igazság. (Az egyenlő esélyek elve - melyből kinőhet a szeretet virága - miképpen érvényesülhetne az igazmondás vállalása nélkül?)
A gyűlölködés szelleme a Kárpát-medencében csak addig uralkodhat, amíg az itt élő nemzetek - magyarok, románok, szerbek, szlovákok és a többiek - nem ismerik meg, illetve nem fogadják el múltjuk és jelenük minden igazságát.
Gy: Hogyan látod a magyar nemzet jövőjét?
Megváltozhat a világ nemzeteinek a viszonya a magyar nemzethez. A keresztény nemzetek legjobbjai, a valódi hagyományőrzők méltó választ szeretnének adni egy nagy fenyegetésre. Nem volt még ennél nagyobb veszedelem. Ma már nemcsak magyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképéről, és nemcsak németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhetetlenségéről, hanem franciák is a francia nemzethalál, angolok is az angol nemzethalál fenyegető réméről. Fogynak, öregszenek az európai nemzetek, és lelkiismeretes gondolkozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek meg, ha visszafordulnak a régi éltető hagyományokhoz, a szent hagyományokhoz. Tudják, hogy ha az idő "nem tolatik vissza a helyére", a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni. És eszükbe juthat a magyar történelem. Eszükbe juthat a kizökkent idő helyretolójának a története, a Mátyás király története. Mátyásnak, az utolsó szakrális királynak a története. A magyar szakrális királyság egész története. Eszükbe juthatnak mindazok az éltető, szent hagyományok, amelyekhez a magyar nemzet segítségével térhetnek vissza. És tanulmányozhatják mindazt, amit a magyar mitológia, a magyar szerves műveltség, az archaikus népmese, az archaikus imádságaink, legendáink, regösénekeink, régi templomaink freskói, a keresztény magyar misztika, a magyar múlt magasztos emlékeit tudatosan, kevésbé tudatosan vagy önkéntelenül magába szívó magyar irodalom, elsősorban a magyar költészet és nem utolsó sorban a Szent Korona eszméje a ma és a jövendő számára is átmentett.
Vegyük még tekintetbe a következőket: Nyugat-Európa népei nem fogták fel Trianon évében, hogy mi történt a kulisszák mögött, nyilván a politikusok többsége sem. Nyugat-Európa államférfiai szolgaként engedelmeskedtek vagy néma cinkosként. Tisztelet a kivételnek. Legtöbben nem tudták, mit cselekszenek. Nyugat-Európa népei bizony nem fogták fel, mi történik: hogy amire a végsőnek szánt csapást mérik a cinkosságukkal, azok az éltető hagyományok. A sajátjaik is.
Nem volt még tudomásuk a közelgő veszedelemről. De ma már szembe kell nézniük a keresztény nemzeteknek a nemzethalál rémképével. És ha méltóképpen szembenéznek vele, megértik azt is, hogy Trianon rejtélyes urai miért éppen Magyarországot akarták megsemmisíteni. Tudták azok, hogy itt vetheti meg a lábát az, aki a kizökkent időt helyretolja: aki visszavezetheti a kereszténységet a szakrális hagyományokhoz. Az éltető hagyományokhoz.
Aki ma felelősen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a biztonságos jövendő feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon ellensége. És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze Trianonhoz, akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje.
*** www.nemzetihirhalo.hu ****
2010. április 18., vasárnap
2010. március 25., csütörtök
Equifest lovaskiállítás a Magyar Hucul Ménessel
Március 25. de 10:00 - márc. 28. 18:00Budapest, Hungexpo
Négy napon keresztül a magyar lovasélet minden számottevő résztvevője jelen lesz, és bemutatja kínálatát. A Magyar Hucul Ménes kiállító standdal és lovas bemutatóval mutatkozik be mind a 4 napon. Mindenkit szeretettel várunk egy kis ló szaglálásra, simogatásra, baráti találkozóra!
2009. december 21., hétfő
Elhunyt Pongrátz Ödön
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy
Pongrátz Ödön,
egykori Corvin közi szabadságharcos bajtársunk,
súlyos betegség után, 87 éves korában elhunyt.
Lelki üdvéért szentmise lesz, 2009. december 20-án,
(vasárnap este) 18 órakor,
a VII. kerületi Rózsák tere-i Katolikus Templomban,
melyre tisztelettel várjuk mindazokat,
akik szerették és tisztelték Pongrátz Ödönt.
Arany Tibor
a Pesti Srác Alapítvány kuratóriumi tagja
Pongrátz Ödön,
egykori Corvin közi szabadságharcos bajtársunk,
súlyos betegség után, 87 éves korában elhunyt.
Lelki üdvéért szentmise lesz, 2009. december 20-án,
(vasárnap este) 18 órakor,
a VII. kerületi Rózsák tere-i Katolikus Templomban,
melyre tisztelettel várjuk mindazokat,
akik szerették és tisztelték Pongrátz Ödönt.
Arany Tibor
a Pesti Srác Alapítvány kuratóriumi tagja
Elhunyt Pongrátz Ödön
(2009.dec.16-án)Szerda délután, 87 éves korában elhunyt Pongrátz Ödön 1956-os Szabadságharcos, a Corvin Kozí fegyveres ellenállás egyik szervezője, az '56-os Történelmi Alapítvány elnöke. Pongrátz Gergely halála után ő irányította a kiskunmajsai '56-os-os Múzeum és az '56-os-os Ifjúsági Tábor munkáját. A fiatalok körében élő történelem volt, rendíthetetlen Hite, hazaszeretete példázat marad mindannyiunk számára.
Pongrátz Gergely és Pongrátz Ödön
Búcsúztatója december 20.-án este 6 órakor volt a Rózsák terei templomban.
Pongrátz Ödön 1922. november 6-án született Szamosújváron, örmény katolikus családban. Miután Erdélyt Romániához csatolták, 1946-ban a 11 tagú Pongrátz család elhagyta szülővárosát, és átköltöztek Magyarországra, Soroksárra. 1956-ban 6 Pongrátz fiú vett részt a forradalomban - írja közleményében Lezsák Sándor, az '56-os-os Történelmi Alapítvány kurátora, az Országgyűlés alelnöke.
Pongrátz Ödön egyike volt a "Corvin köz" megszervezőinek, öccsét Gergelyt főparancsnoknak választották a corvinista szabadságharcosok. 1956. november 1-jén a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Operatív Bizottsága tagjának választották. Küldöttként tárgyalt a parlamentben a Nagy Imre vezette kormánnyal.
A szabadságharc vérbefojtása után kénytelen volt elhagyni Magyarországot, az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban telepedett le. 1961-től a Sulyok Dezső szellemi támogatásával működő Október 23. Mozgalom alapítója, elnöke volt. A rendszerváltás kezdetén térhetett haza, miután az utolsók egyikeként megszüntették vele szemben is beutazási tilalmat. 2004-ben Valamennyi Pongrátz Testvért vitézzé avatták Budapesten. Öccse, Pongrátz Gergely halála után, 2005-ben hazatelepült. Az '56-os-os Történelmi Alapítvány elnökeként irányította a kiskunmajsai '56-os-os Múzeum, valamint az '56-os-os Ifjúsági Tábor munkáját.
2009. december 2., szerda
Elhunyt Szörényi Éva színművésznő
2009. december 2., szerda 6:14 InfoRádió / MTI
Életének 93. évében Los Angeles-i otthonában elhunyt Szörényi Éva Kossuth-díjas színművésznő. A harmincas-negyvenes évek egyik legsikeresebb és legnépszerűbb magyar színművésze 1956-ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett az forradalomban, ezért el kellett hagynia Magyarországot. 1957-től az Egyesült Államokban élt. Személyes jó barátja volt Márai Sándor írónak és több 1956-os emigráns költőnek. Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek nevéhez.
Szörényi Éva 1917. május 26-án született Budapesten. 1933-ban lépett először színpadra. 1935-ben végzett a Színművészeti Akadémián és még abban az évben a Nemzeti Színház tagja lett és eljátszotta élete első filmszerepét, György István A nagymama című filmjében. Nagy sikere volt egyebek mellett a Noszty-fiú esete Tóth Marival című filmben.
A Nemzeti Színházban több rendezésben évekig alakította mindhárom nagy magyar klasszikus főszerepét, Évát Az ember tragédiájában, Melindát a Bánk bánban és Tündét a Csongor és Tündében. Számos Shakespeare-tragédiában és -vígjátékban formálta meg a főszereplő karakterét, a klasszikus drámák mellett előszeretettel lépett fel magyar és külföldi írók darabjaiban is.
A magyar közönség majd 30 film főszereplőjeként láthatta, olyanokban, mint a Barátságos arcot kérek (1935), Mária nővér (1936), A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1937), továbbá a Szüts Mara házassága (1941), Régi keringő (1941) és a Fűszer és csemege (1940).
A színházi és a filmes munka mellett Szörényi Éva hangja a Magyar Rádióban is gyakran hallható volt, emlékezetes irodalmi műsorok, színdarabok szereplőjeként.
A Nemzeti Színház forradalmi bizottságának a társulat által megválasztott társelnökeként 1956 októberében részt vett a forradalomban, majd annak leverését követően családjával hazája elhagyására kényszerült, az Egyesült Államokban előbb a keleti parton, majd Los Angelesben élt.
Szörényi Éva hivatását az Újvilágban is folytatta, 1957-ben már főszereplőként láthatták az amerikai televízió nézői. Szabó Sándorral az emigráció színészeit összegyűjtve megalapította a New York-i Petőfi Színházat, ahol több éven keresztül játszott a színpadon. Számtalan jótékony célú előadást rendezett New Yorkban és Los Angelesben, például az árvízkárosultak és a határon túli magyar iskolák megsegítése érdekében. Több mint öt évtizeden át színházi és irodalmi előadásokat rendezett szerte a világon, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában.
Szörényi Éva nem csupán a magyar kultúra és művészet megbecsült képviselője volt, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének és eszmeiségének egyik legkiemelkedőbb ápolója. A Magyar Szabadságharcos Szövetség alapító tagja volt 1957-ben Amerikában, majd annak munkájában aktívan részt vett. A forradalom 50. évfordulója méltó megünneplésének előkészítésére másokkal létrehozta a Remember Hungary 1956 Bizottságot, amelynek elnöke volt.
Szörényi Éva életművét számtalan kitüntetéssel díjazták. 1952-ben a Bánk bán című drámában Melinda megformálásáért Kossuth-díjat, 1954-ben érdemes művész-díjat kapott. 1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 1994-ben Nagy Imre-emlékplakettet, 1997-ben Magyar Örökség Díjat, 2006-ban 56-os Emlékérmet és 2008-ban Mindszenty Emlékérmet kapott.
Életének 93. évében Los Angeles-i otthonában elhunyt Szörényi Éva Kossuth-díjas színművésznő. A harmincas-negyvenes évek egyik legsikeresebb és legnépszerűbb magyar színművésze 1956-ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett az forradalomban, ezért el kellett hagynia Magyarországot. 1957-től az Egyesült Államokban élt. Személyes jó barátja volt Márai Sándor írónak és több 1956-os emigráns költőnek. Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek nevéhez.
Szörényi Éva 1917. május 26-án született Budapesten. 1933-ban lépett először színpadra. 1935-ben végzett a Színművészeti Akadémián és még abban az évben a Nemzeti Színház tagja lett és eljátszotta élete első filmszerepét, György István A nagymama című filmjében. Nagy sikere volt egyebek mellett a Noszty-fiú esete Tóth Marival című filmben.
A Nemzeti Színházban több rendezésben évekig alakította mindhárom nagy magyar klasszikus főszerepét, Évát Az ember tragédiájában, Melindát a Bánk bánban és Tündét a Csongor és Tündében. Számos Shakespeare-tragédiában és -vígjátékban formálta meg a főszereplő karakterét, a klasszikus drámák mellett előszeretettel lépett fel magyar és külföldi írók darabjaiban is.
A magyar közönség majd 30 film főszereplőjeként láthatta, olyanokban, mint a Barátságos arcot kérek (1935), Mária nővér (1936), A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1937), továbbá a Szüts Mara házassága (1941), Régi keringő (1941) és a Fűszer és csemege (1940).
A színházi és a filmes munka mellett Szörényi Éva hangja a Magyar Rádióban is gyakran hallható volt, emlékezetes irodalmi műsorok, színdarabok szereplőjeként.
A Nemzeti Színház forradalmi bizottságának a társulat által megválasztott társelnökeként 1956 októberében részt vett a forradalomban, majd annak leverését követően családjával hazája elhagyására kényszerült, az Egyesült Államokban előbb a keleti parton, majd Los Angelesben élt.
Szörényi Éva hivatását az Újvilágban is folytatta, 1957-ben már főszereplőként láthatták az amerikai televízió nézői. Szabó Sándorral az emigráció színészeit összegyűjtve megalapította a New York-i Petőfi Színházat, ahol több éven keresztül játszott a színpadon. Számtalan jótékony célú előadást rendezett New Yorkban és Los Angelesben, például az árvízkárosultak és a határon túli magyar iskolák megsegítése érdekében. Több mint öt évtizeden át színházi és irodalmi előadásokat rendezett szerte a világon, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában.
Szörényi Éva nem csupán a magyar kultúra és művészet megbecsült képviselője volt, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének és eszmeiségének egyik legkiemelkedőbb ápolója. A Magyar Szabadságharcos Szövetség alapító tagja volt 1957-ben Amerikában, majd annak munkájában aktívan részt vett. A forradalom 50. évfordulója méltó megünneplésének előkészítésére másokkal létrehozta a Remember Hungary 1956 Bizottságot, amelynek elnöke volt.
Szörényi Éva életművét számtalan kitüntetéssel díjazták. 1952-ben a Bánk bán című drámában Melinda megformálásáért Kossuth-díjat, 1954-ben érdemes művész-díjat kapott. 1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 1994-ben Nagy Imre-emlékplakettet, 1997-ben Magyar Örökség Díjat, 2006-ban 56-os Emlékérmet és 2008-ban Mindszenty Emlékérmet kapott.
2009. november 7., szombat
Álmos fejedelem 777
| Rating: | |
| Category: | Books |
| Genre: | History |
| Author: | Kubinyi Tamás |
http://caca4.multiply.com/journal/item/375/375
Álmos az, aki a magyarság történetének legnagyobb döntését meghozta - beszélgetés Kubínyi Tamással
"...Utólag derült ki, hogy pontosan hét könyv és hetvenhét fejezet készült 777 ábrával, ezért választottam azt a formát, hogy hét könyvben jelenjen meg Álmos története. A bűvös számok használatában szándékosság nem volt, aki tudja, mit jelent ez, az nálam többet vesz észre. .."
"- Az Álmos személye és kora körüli tényeknek az elhallgatásában nincs különbség, így tett az osztrák, így a két háború közötti formális királyság, később a szélsőbal diktatúra és a nyomdokába lépő hatalom. Az ilyen dolog mindig érdekes és tanulságos, ezért kerestem, és sok dolgot találtam. A történésztársadalom ma is két részből áll, a hivatásosok őrzik a finnugor dogmát, számukra Árpád még úgy-ahogy kutatható, de Álmos már nem, tehát pontosan itt van az engem érdeklő határ. A perifériára szorított, emigrációba kergetett nemzeti gondolkodású történészeket mindig is foglalkoztatta a hivatalból kutathatatlan Álmos-rejtély. Dümmerth Dezső, Zajti Ferenc, Padányi Viktor, Zakar András és sokan mások számos bizonyítékot, igazságot, továbbgondolásra érdemes felvetést fogalmaztak meg Álmossal és korával kapcsolatban, miközben a mindenkori főállású szakember – nem hivatásos kutatót mondok – a legkomolyabb munkáikat is lesöpörte az asztalról. Ennek oka van, komoly ember ilyet egyetlen okkal tesz: életbevágó utasítást, parancsot hajt végre. Az pedig, aki saját szakmájában a fensőbbségnek való megfelelés, a jól fizető állás megtartása érdekében tényeket hallgat el nemzete elől, nos, az szép szóval semmiképpen sem írható le, de hivatásos kutatónak is csak korlátos jelzővel nevezhető, sokkal inkább egy másik fogalomra, a megélhetési bűnözőre emlékeztet. Tehát komolytalan kutatók töltik be a legfontosabb tisztségeket! Ez a rejtély vitt tovább. "
2009. szeptember 24., csütörtök
Az utolsó huszárok
| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Books |
| Genre: | History |
| Author: | Győrffy - Villám András |
Győrffy - Villám András-Az utolsó huszárok
Hagyomány-Könyv-Magyar Menedék Könyvesház -
- Püski-masszi könyváruház
Huszárokról írni mindig hálás feladat - kezdte a bemutatót dr. Markó György ezredes, a Múzeum főigazgató helyettese. A fergeteges rohamok, a dicsőséges ütközetek, a magyar történelem megannyi felemelő vagy éppen szomorú eseménye - kimeríthetetlen téma. Ez a könyv mégis kicsit más. Azokról a köztünk élő, idős emberekről szól - azok szólalnak meg benne - akik még viselték a huszár egyenruhát, huszárként szolgáltak a második világháborúban. Hat színes egyéniség életútját tárja fel a kötet. Mindegyikük más, mégis van egy közös, az egész életükön áthúzódó vezérfonal: A lóhoz és a lovastárshoz fűződő megkülönböztetett tisztelet, szeretet.
"...Lovas szellemtől áthatott az az ember, aki a jóságos természet mellett bátor szívű. Aki lovában, önmagában és fegyverében bízik, aki lovt önmagánál is jobban szereti és ápolja. Aki a legválságosabb helyzetben is merész elhatározásra jut és azt nyomban tettel követi. Az ilyen ember nem ismer nehézséget, eleme a támadás, és még a hátrálásban is csak eszközt lát arra, hogy kedvezőbb viszonyok közt újra támadhasson..."
(Szolgálati Szabályzat)"...Régi arisztokrata családba születtem, édesapám báró Győrffy-Villám Lajos m. kir. százados volt, édesanyám pedig erdélyi nemesi családból, a csíktaplócai Lázárok közül származik. Ez természetesen sokban meghatározta az életutamat, gondolkodásomat, világképemet..."
http://www.demokrata.hu/heti-hir/gyorffy-villam-andras-agrarmernok-hagyomanyorzo-huszar
2009. szeptember 19., szombat
2009. szeptember 11., péntek
Echo TV műsorajánló
ECHO TV :: Jelen-Időben:
A TEMERINI FIÚK - HATVANEGY ÉV JOGERŐSEN
c. dokumentumfilm 2. részét
szeptember 12-én 23:00 h-kor mutatja be az ECHO Televízió.
M.Szabó Imre
A film opreartőr-rendezője
30 6 327 348
Az Éjjeli menedék a pátkai Molotov-koktélos ügy tárgyalásán járt
Három magyar polgárőrt bizonyíték híján, kizárólag cigány tanuk elmondása alapján 1 éve fogva tartanak különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletének vádjával. A tárgyalás újabb meghökkentő jeleneteket produkált. Erről számolnánk be, majd Dézsy Zoltán: Pincebörtönök c. filmjével illusztrálva egy gyermeksebész kezdeményezésére hívjuk fel a figyelmet, aki a Duna parti holokauszt cipők mintájára kezdeményezi, hogy a Képviselői Irodaház előtti részen pedig húsdarálókat állítsanak fel, annak emlékére, hogy a kommunisták által péppé vert embereket annak idején ledarálták, hogy még nyomuk se maradjon. A helyszín a mai Fehér Háznak nevezett Irodaház volt.
Menedék péntek este 22.30, ismétlés vasárnap 9.30 és hétfő 8.30
2009. augusztus 14., péntek
Szombaton az Urániában
Jelenczki István - Papp Lajos
IMA MAGYARORSZÁGÉRT
DVD bemutató az Uránia Nemzeti Filmszínházban
2009. augusztus 15-én 17 órakor, Nagyboldogasszony napján
IMA MAGYARORSZÁGÉRT
DVD bemutató az Uránia Nemzeti Filmszínházban
2009. augusztus 15-én 17 órakor, Nagyboldogasszony napján
A film a 2009. március 29-én, Budapesten, a Hősök terén megtartott rendezvény dokumentumfilmje.
A rendezvényt Jelenczki István, Papp Lajos és a Kárpát-Haza Nemzetőrség szervezte,
célja a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a Magyar Nemzet megmaradásáért, egységéért
és termővé fordulásáért történő közös imádság.
A rendezvényen előadások hangzottak el (Molnár V. József, Papp Lajos, Szeverényi János),
valamint a magyar kulturális és szellemi hagyományt megjelenítő műsort adtak:
Benkő Ágnes, Benkő Dóra Rózsa, Blaskó Péter, Bodrogközi Regölősök, Köles Ágota, Köles Éva, Kolti Helga, Maczkó Mária, Pál Eszter és Szenes Tünde
A rendezvényt, a filmet rendezte: Jelenczki István
Istenünk, Hazánkat oltalmazó Boldogasszonyunk,
tarts meg minket őseink szent hitében és erényében!
Uránia Nemzeti Filmszínház • 1088 Budapest, Rákóczi út 21. • Tel.: 488-34-00, 486-34-14
Előzmény: Elmarad a filmbemutató a Duna TV-n.
Katicabognál:
A vetítés elmarad.....
2009. március 5., csütörtök
MAGYAROK - Csütörtök 13.05-13.55 Műsorajánló - kishírek
MAGYAROK - Csütörtök 13.05-13.55 Műsorajánló
Miről mesélnek a kövek? Vajon hol van a forrásfő fölötti víz borította sír, ahová Árpádot temették? Hová tűnt a térképekről Ős-Buda vára? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a MAGYAROK műsorában csütörtök délután Lánszky Imre ökológussal, aki már 8 esztendeje kutatja a magyarok egykori világi központját.
MAGYAROK: 2009. március 5-én, 13.05-13.55
Ismétlés: este 10 óra után
Szerkesztő: Horváth Ágnes
http://lanchidradio.hu/hallgatas
http://www.lanchidradio.hu/
E-mail címünk: magyarok@lanchidradio.hu
De vajon érdemes-e ennyire mélyre ásnunk? Megváltoztathatja-e életünket egy addig ismeretlen lelet, feltáratlan város? A műsor ideje alatt Önök is feltehetik kérdéseiket telefonon!
Ezenkívül beszélgetést hallhatnak Semir Osmanagickal, aki néhány évvel ezelőtt azzal döbbentette meg a világot, hogy hazájában a kontinens legnagyobb piramisait vélte megtalálni. A bosnyák kutató a hét végén a Pilisben tett sétát, hogy közelről megnézze a Pilisben rejlő különös köveket.
Tartsanak velünk csütörtök délután 13 órától!
Várja önöket a szerkesztő: Horváth Ágnes
Kovács nénivel példálózott Gyurcsány (+videó)
Újabb hibást talált a magyar gazdaság gondjaira Gyurcsány Ferenc, aki a kormányzati roadshow szegedi állomásáról a hazánkat elrettentő példaként emlegető amerikai elnöknek is üzent szerda este.
Mellbe lőttek egy behajtót Pesten
Mellkason lőttek egy férfit csütörtökön hajnalban Budapesten, a XVI. kerületben. A férfi életveszélyesen megsérült, a támadó elmenekült. Értesülések szerint egy autós lízingcégeknek behajtással foglalkozó embert támadtak meg.
2008. november 5., szerda
2008. november 3., hétfő
Lipto oldala - Sinkovits emlékest
Event Sinkovits emlékest Nov 3, '08 11:48 AMLink
for everyone
Start: Nov 5, '08 6:00p
2008. november 5-én 18 órakor
a Magyarok Házában
Bp. Semmelweis u.1/3.
(Széchenyi terem)
SINKOVITS IMRE EMLÉKEST
2008. október 22., szerda
Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg
| Köszönet érte Bedefynek Magyarországon csak bulizik az idegen csőcselék | for everyone |
Döbrentei Kornél
Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező, állítja Döbrentei Kornél, József Attila- és alternatív Kossuth-díjas költő, akitől azt kérdeztük: hogy érzi magát?
Magyar költőként kivált rossz a közérzetem, mint minden önmagával azonos értéket fönntartó és vállaló emberé. Ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben egy nép teljes megalázása folyt, ugyanúgy folytatódik az emberek megalázása azzal a különbséggel, hogy most a népből hiányzik az ellenállóerő. Teljesen kiszolgáltatott. Nálunk az életnek nincsen perspektívája sem a kis- és a középvállalkozók, sem az írók és más művészek szintjén. Míg a Horthy-korszakban 3 millió koldus országáról beszéltek, attól tartok, hogy mára ez hat- vagy hétmillió lett. Van a magyarságnak egy többségi igahúzó része, és van egy - nem tudom, honnan hozott ?, de elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" rétege, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező. Azt érzékelem a szociális intézkedéseket megtapasztalván, hogy nálunk valamiféle tudatos nemzet-elemésztés folyik. Gyakran az EU-ra való hivatkozással. Kitalálták valakik, hogy nem elegáns Budapesten élni. Jobb például Berlinben. Nem elegáns a magyarság alapkérdéseivel foglalkozni, pedig minden más országban természetes, hogy az adott nép ügyeivel foglalkozzanak a művészek, Shakespeare vagy Moliére sem tett mást. Ez a fajta intellektuális felelősségvállalás, kivéve a tisztelet keveseket, már a múlté.
Azt látom, hogy az erkölcsi önvédelmünk a minimumon van, hogy kultúránkat az ellenfél a legördögibb módon támadja. Számomra lehangoló, hogy nem egészen állunk ki a dolgainkért. Sokkal keményebben, racionálisabban, sőt a történelmi igazsághoz mérten is határozottabban kéne vállalnunk, még abban az esetben is, ha olyan rezsimek váltották egymást, amelyek a magyarság leminősítését és politikai tetteinek alábecsülését szolgálták, nehogy benyújthassunk olyan számlákat a világnak, amelyeket már rég rendezniük kellett volna.
A magyar értelmiség egy része ócskán lefeküdt, megkapta érte maga díjait. Én nem irigylem tőlük.
Mindig is létezett kollaboráns értelmiség.
Igen, csak valamikor a kollaboráns értelmiség nem volt ilyen "tömeges".
Kollaboráns meghatározás alatt érthetjük a baloldaliakat?
Én nem szeretem a baloldal kifejezést, mert tudomásom szerint 1948-tól 1989-ig egy szuper bal, egy ultra bal uralkodott, szívesen emlékeztetném őket a József Attila által is emlegetett vörös fasizmusra. A nemzeti oldalt legyengítették anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ezen az oldalon mindenki egzisztenciális gondokkal küszködve nyilvánulhat csak meg, ingyen vagy bagóért szerepel, itt nem tudnak fizetni, miközben prosperál a másik. Pontos forgatókönyv alapján, a- la Soros, meg lehet venni egy népet. Én azt mondom: nem szabad engednünk.
Én, aki -46-ban születtem, baloldali értékkel Magyarországon nem találkoztam azonkívül, hogy szocialista vívmányként tanították Kun Béláék a Margitszigetre ingyen engedték be "a dolgozó népet", s közben Szamuely a Dunántúlon vérfürdőt rendezett. Azt sem tartom baloldali értéknek, hogy május 1-jén adtak egy pár virslit és egy pohár sört.
A "baloldali értéket" képviselő cenzúra sokkal rothadtabb volt, mint amelyik annak idején József Attilát elítélte a Nincsen apám, se anyám verséért. Viszont a magát demokratikusnak feltűntető kommunista cenzúra engedte közölni a magát legnépszerűbbnek tituláló napilapban azt a verset, amely úgy kezdődik: "Zakatol a Szent család, Isten tömi Máriát". Ezek alapján én nem hiszem, hogy létezik nálunk valódi baloldali művészet. Ezért a nemzeti oldal feladata a nemzet sorskérdéseiben gyökerező művészet fenntartása. Csakhogy ezt az oldalt anyagilag tervszerűen ellehetetlenítik, ezért van az, hogy nagyszerű szobrászai alig kapnak pénzt márványvásárlásra céljából, s festői vászonra, festékre, hogy művészet más területén jeleskedőkről ne is beszéljek. Jelenleg a magyarságnak, mint európai kulturális tényezőnek elsorvasztása a cél. Világosan kell látnunk, ha mi karakter nélkül beolvadunk, engedünk tartásunkból, azzal valakiknek a dolgát könnyítjük meg.
Veszélyes dolog manapság a magyarság ügyét, jövőjét hangosan emlegetni, mert könnyen előkerülnek olyan "divatos" fogalmak, mint a rasszizmus, idegengyűlölet vagy az antiszemitizmus.
Azok, akik például az írószövetséget is szét akarták robbantani, állítják azt, hogy a magyar értelmiség antiszemita, ami nem igaz, de ha az efféle provokatív gátlástalan hangadók így folytatják, valószínűleg az lesz.
Becsülésre méltó, hogy a holokauszt áldozatairól megemlékeznek, de illő lenne, hogy a doni tragédia áldozatairól is megemlékezzenek, és intenzíven ébren tartanák -56 szellemiségét. Ha már a szovjet emlékművet, mint a felszabadítókét fenntartják, akkor hálás lennék azért is, ha Teleki Pál miniszterelnök emlékét is szobor őrizné a fővárosban. Vagy azét a Tisza Istvánét, aki egyedüliként ellenezte belépésünket az első világháborúba, s akit a tanácsforradalom felbérelt martalócai galádul meggyilkoltak.
Néhány hete a betelepítési tervekről kiszivárgott hírek alaposan felkavarták a közvélemény érzékenyebb részét.
Nevezzenek önzőnek, de mint magyar nyelven író ember nyilvánvalóan jobban szeretném, ha minél több magyar nyelvű ember élne az országban, illetve a Kárpát-medencében. Magam is olvastam a Világbank egyik lapjában, hogy az lenne a kívánatos, ha a magyarság lélekszáma 7 millió körülire fogyatkozna. Ennek következtében inkább beengedik a kínaiakat és más nációbelieket tömegesen, ellentétben a határon túli magyarokkal, pedig ők csak látogatóba jönnének, hiszen el nem hagynák szülőföldjüket.
Valószínűleg Európa leggyengébb láncszeme mi vagyunk. Morálisan az albánok is erősebbek, a románok nagy nacionalizmusát láthatjuk, a szerbek szintén irgalmatlanul viselkednek, tehát a kis antant államai egyre önérzetesebbek. Olyannyira, hogy a napokban, nagy önérzetükben ismét letörték a Petőfi-szobor kardot tartó jobbját. A magyar hadsereget az egykori trianoni szint alá verték szét. Mondván, majd a NATO megvéd minket. Mindenki tudja, soha senki nem védett és nem is véd meg minket.
Én azt hiszem, hogy a magyarságot a fölszámolás szélére taszították. Fölszámolják a meséit, harcainak erkölcsi eredményeit, amelyek meghatározták Európa mostani sorsát, gondoljunk -56 mellett a vasfüggöny lebontására is. Kovács Lászlóék azt tanácsolták: maradjunk kicsik. Úgy látom, külső és belső ellenerők fogtak össze ellenünk, bár nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.
Nem is kell, de bármilyen felületesen követjük az eseményeket, nem kevés szisztematikusság tapasztalható.
Egy Joseph Pozsgai nevű, külföldön élő jeles újságíró-történész könyvében: A rendszerváltás haszonélvezői (Kairosz 2006), világosan megfogalmazta, kinek az érdekeit szolgálta és szolgálja a rendszerváltás. A történelmi időkben a folyamatok kezdetéhez nyúl vissza. Dokumentumok alapján beszél a szabadkőművességről, Nagy-Oroszország vágyáról, hogy Németországot elszigetelje, a franciák román-politikájáról, a Nagy-Szerbia álmáról, amelynek érdekében lelövik a trónörököst, s más törekvésekről, amelyek a Monarchia szétzúzására irányultak, és ennek a térségnek a kitakarításról, amelyet napjainkban megélünk. Herczeg Ferenc naplójában olvasható, hogy nemcsak a csőcselék, de a magyar értelmiség egy része is lent menetelt az utcákon skandálva: le a hazával! Miközben Lindner Béla hadügyminiszter kijelentette a parlamentben: nem akarok többé katonát látni! Értéktelennek tartották a haza fogalmát, nem törődtek megvédésével, s pár hónap múlva jött a kis antant?
A folyamatot végiggondolva elég rosszkedvű vagyok. Az emberi minőség véghetetlen romlásával számolok, és azzal a butasággal, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és amellyel szemben nemcsak én, hanem sorstársaim is " nemes lelkű embereket tudnék megnevezni " megpróbálnak fénycsóvát gyújtani.
Zéró tolarencia a nemzeti, szellemi és lelki ellenállással szemben.
Úgy tűnik, mintha hiányozna az életben maradás ösztöne a magyarságból, pedig akiben nincs hajlam az ellenállásra, azt lenézik, megnyomorítják, eltapossák. A magyarságban virtus volt. Nem lehet feladni, csak azért, mert mi, magunkat értelmiségieknek vallók azt hisszük, hogy intelligenciánkkal mindent megoldhatunk. Tévedés. Mit sem számít az érvelés, amikor megerőszakolják a feleségünket, agyonverik a szülőket, kirabolják az időseket. Én még nem nőttem fel ahhoz a krisztusi tanításhoz, hogy a másik arcomat is tartsam oda.
Maradhat ez így, ahogy van?
Nem. De csak az isteni közbeavatkozásra várni kevés, mert a gátlástalanság már-már jogerőre emelkedett. Ennek példája, hogy megszületett, és bizonyos körökben elfogadottá vált a megélhetési bűnözés fogalma és gyakorlata.
Mondják sokan: a magyarság bajba, történelmi útvesztőbe került.
Egy kicsit saját magának is köszönheti. Amíg nem fogunk össze, hogy fölszámoljuk ezt az erkölcsi gátlástalanságot, minden marad a régiben, sőt!
Van nekünk egy kormányfőnk, aki elég kalandos módon került hivatalába, s idén " Batthyány-év lévén " a mártír miniszterelnökhöz hasonlítgatja magát.
Batthyányt egy nép választotta, a mostani hatalomba kerülése egy belső puccs eredménye, amit nem is ő szervezett. Az elődjével valakik elégedetlenek voltak és kitették. Holnapután ezt is meneszthetik. Aztán kapunk egy harmadikat, aki még rosszabb. Ezeket az ügyeket egy bensőkör intézi, s amíg ezt kört nem sikerül felszámolnunk valamilyen módon, addig a további züllés megállíthatatlan, és addig Magyarország a zsoldos júdások paradicsoma, buli-ország marad.
K. L.
Magyar költőként kivált rossz a közérzetem, mint minden önmagával azonos értéket fönntartó és vállaló emberé. Ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben egy nép teljes megalázása folyt, ugyanúgy folytatódik az emberek megalázása azzal a különbséggel, hogy most a népből hiányzik az ellenállóerő. Teljesen kiszolgáltatott. Nálunk az életnek nincsen perspektívája sem a kis- és a középvállalkozók, sem az írók és más művészek szintjén. Míg a Horthy-korszakban 3 millió koldus országáról beszéltek, attól tartok, hogy mára ez hat- vagy hétmillió lett. Van a magyarságnak egy többségi igahúzó része, és van egy - nem tudom, honnan hozott ?, de elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" rétege, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező. Azt érzékelem a szociális intézkedéseket megtapasztalván, hogy nálunk valamiféle tudatos nemzet-elemésztés folyik. Gyakran az EU-ra való hivatkozással. Kitalálták valakik, hogy nem elegáns Budapesten élni. Jobb például Berlinben. Nem elegáns a magyarság alapkérdéseivel foglalkozni, pedig minden más országban természetes, hogy az adott nép ügyeivel foglalkozzanak a művészek, Shakespeare vagy Moliére sem tett mást. Ez a fajta intellektuális felelősségvállalás, kivéve a tisztelet keveseket, már a múlté.
Azt látom, hogy az erkölcsi önvédelmünk a minimumon van, hogy kultúránkat az ellenfél a legördögibb módon támadja. Számomra lehangoló, hogy nem egészen állunk ki a dolgainkért. Sokkal keményebben, racionálisabban, sőt a történelmi igazsághoz mérten is határozottabban kéne vállalnunk, még abban az esetben is, ha olyan rezsimek váltották egymást, amelyek a magyarság leminősítését és politikai tetteinek alábecsülését szolgálták, nehogy benyújthassunk olyan számlákat a világnak, amelyeket már rég rendezniük kellett volna.
A magyar értelmiség egy része ócskán lefeküdt, megkapta érte maga díjait. Én nem irigylem tőlük.
Mindig is létezett kollaboráns értelmiség.
Igen, csak valamikor a kollaboráns értelmiség nem volt ilyen "tömeges".
Kollaboráns meghatározás alatt érthetjük a baloldaliakat?
Én nem szeretem a baloldal kifejezést, mert tudomásom szerint 1948-tól 1989-ig egy szuper bal, egy ultra bal uralkodott, szívesen emlékeztetném őket a József Attila által is emlegetett vörös fasizmusra. A nemzeti oldalt legyengítették anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ezen az oldalon mindenki egzisztenciális gondokkal küszködve nyilvánulhat csak meg, ingyen vagy bagóért szerepel, itt nem tudnak fizetni, miközben prosperál a másik. Pontos forgatókönyv alapján, a- la Soros, meg lehet venni egy népet. Én azt mondom: nem szabad engednünk.
Én, aki -46-ban születtem, baloldali értékkel Magyarországon nem találkoztam azonkívül, hogy szocialista vívmányként tanították Kun Béláék a Margitszigetre ingyen engedték be "a dolgozó népet", s közben Szamuely a Dunántúlon vérfürdőt rendezett. Azt sem tartom baloldali értéknek, hogy május 1-jén adtak egy pár virslit és egy pohár sört.
A "baloldali értéket" képviselő cenzúra sokkal rothadtabb volt, mint amelyik annak idején József Attilát elítélte a Nincsen apám, se anyám verséért. Viszont a magát demokratikusnak feltűntető kommunista cenzúra engedte közölni a magát legnépszerűbbnek tituláló napilapban azt a verset, amely úgy kezdődik: "Zakatol a Szent család, Isten tömi Máriát". Ezek alapján én nem hiszem, hogy létezik nálunk valódi baloldali művészet. Ezért a nemzeti oldal feladata a nemzet sorskérdéseiben gyökerező művészet fenntartása. Csakhogy ezt az oldalt anyagilag tervszerűen ellehetetlenítik, ezért van az, hogy nagyszerű szobrászai alig kapnak pénzt márványvásárlásra céljából, s festői vászonra, festékre, hogy művészet más területén jeleskedőkről ne is beszéljek. Jelenleg a magyarságnak, mint európai kulturális tényezőnek elsorvasztása a cél. Világosan kell látnunk, ha mi karakter nélkül beolvadunk, engedünk tartásunkból, azzal valakiknek a dolgát könnyítjük meg.
Veszélyes dolog manapság a magyarság ügyét, jövőjét hangosan emlegetni, mert könnyen előkerülnek olyan "divatos" fogalmak, mint a rasszizmus, idegengyűlölet vagy az antiszemitizmus.
Azok, akik például az írószövetséget is szét akarták robbantani, állítják azt, hogy a magyar értelmiség antiszemita, ami nem igaz, de ha az efféle provokatív gátlástalan hangadók így folytatják, valószínűleg az lesz.
Becsülésre méltó, hogy a holokauszt áldozatairól megemlékeznek, de illő lenne, hogy a doni tragédia áldozatairól is megemlékezzenek, és intenzíven ébren tartanák -56 szellemiségét. Ha már a szovjet emlékművet, mint a felszabadítókét fenntartják, akkor hálás lennék azért is, ha Teleki Pál miniszterelnök emlékét is szobor őrizné a fővárosban. Vagy azét a Tisza Istvánét, aki egyedüliként ellenezte belépésünket az első világháborúba, s akit a tanácsforradalom felbérelt martalócai galádul meggyilkoltak.
Néhány hete a betelepítési tervekről kiszivárgott hírek alaposan felkavarták a közvélemény érzékenyebb részét.
Nevezzenek önzőnek, de mint magyar nyelven író ember nyilvánvalóan jobban szeretném, ha minél több magyar nyelvű ember élne az országban, illetve a Kárpát-medencében. Magam is olvastam a Világbank egyik lapjában, hogy az lenne a kívánatos, ha a magyarság lélekszáma 7 millió körülire fogyatkozna. Ennek következtében inkább beengedik a kínaiakat és más nációbelieket tömegesen, ellentétben a határon túli magyarokkal, pedig ők csak látogatóba jönnének, hiszen el nem hagynák szülőföldjüket.
Valószínűleg Európa leggyengébb láncszeme mi vagyunk. Morálisan az albánok is erősebbek, a románok nagy nacionalizmusát láthatjuk, a szerbek szintén irgalmatlanul viselkednek, tehát a kis antant államai egyre önérzetesebbek. Olyannyira, hogy a napokban, nagy önérzetükben ismét letörték a Petőfi-szobor kardot tartó jobbját. A magyar hadsereget az egykori trianoni szint alá verték szét. Mondván, majd a NATO megvéd minket. Mindenki tudja, soha senki nem védett és nem is véd meg minket.
Én azt hiszem, hogy a magyarságot a fölszámolás szélére taszították. Fölszámolják a meséit, harcainak erkölcsi eredményeit, amelyek meghatározták Európa mostani sorsát, gondoljunk -56 mellett a vasfüggöny lebontására is. Kovács Lászlóék azt tanácsolták: maradjunk kicsik. Úgy látom, külső és belső ellenerők fogtak össze ellenünk, bár nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.
Nem is kell, de bármilyen felületesen követjük az eseményeket, nem kevés szisztematikusság tapasztalható.
Egy Joseph Pozsgai nevű, külföldön élő jeles újságíró-történész könyvében: A rendszerváltás haszonélvezői (Kairosz 2006), világosan megfogalmazta, kinek az érdekeit szolgálta és szolgálja a rendszerváltás. A történelmi időkben a folyamatok kezdetéhez nyúl vissza. Dokumentumok alapján beszél a szabadkőművességről, Nagy-Oroszország vágyáról, hogy Németországot elszigetelje, a franciák román-politikájáról, a Nagy-Szerbia álmáról, amelynek érdekében lelövik a trónörököst, s más törekvésekről, amelyek a Monarchia szétzúzására irányultak, és ennek a térségnek a kitakarításról, amelyet napjainkban megélünk. Herczeg Ferenc naplójában olvasható, hogy nemcsak a csőcselék, de a magyar értelmiség egy része is lent menetelt az utcákon skandálva: le a hazával! Miközben Lindner Béla hadügyminiszter kijelentette a parlamentben: nem akarok többé katonát látni! Értéktelennek tartották a haza fogalmát, nem törődtek megvédésével, s pár hónap múlva jött a kis antant?
A folyamatot végiggondolva elég rosszkedvű vagyok. Az emberi minőség véghetetlen romlásával számolok, és azzal a butasággal, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és amellyel szemben nemcsak én, hanem sorstársaim is " nemes lelkű embereket tudnék megnevezni " megpróbálnak fénycsóvát gyújtani.
Zéró tolarencia a nemzeti, szellemi és lelki ellenállással szemben.
Úgy tűnik, mintha hiányozna az életben maradás ösztöne a magyarságból, pedig akiben nincs hajlam az ellenállásra, azt lenézik, megnyomorítják, eltapossák. A magyarságban virtus volt. Nem lehet feladni, csak azért, mert mi, magunkat értelmiségieknek vallók azt hisszük, hogy intelligenciánkkal mindent megoldhatunk. Tévedés. Mit sem számít az érvelés, amikor megerőszakolják a feleségünket, agyonverik a szülőket, kirabolják az időseket. Én még nem nőttem fel ahhoz a krisztusi tanításhoz, hogy a másik arcomat is tartsam oda.
Maradhat ez így, ahogy van?
Nem. De csak az isteni közbeavatkozásra várni kevés, mert a gátlástalanság már-már jogerőre emelkedett. Ennek példája, hogy megszületett, és bizonyos körökben elfogadottá vált a megélhetési bűnözés fogalma és gyakorlata.
Mondják sokan: a magyarság bajba, történelmi útvesztőbe került.
Egy kicsit saját magának is köszönheti. Amíg nem fogunk össze, hogy fölszámoljuk ezt az erkölcsi gátlástalanságot, minden marad a régiben, sőt!
Van nekünk egy kormányfőnk, aki elég kalandos módon került hivatalába, s idén " Batthyány-év lévén " a mártír miniszterelnökhöz hasonlítgatja magát.
Batthyányt egy nép választotta, a mostani hatalomba kerülése egy belső puccs eredménye, amit nem is ő szervezett. Az elődjével valakik elégedetlenek voltak és kitették. Holnapután ezt is meneszthetik. Aztán kapunk egy harmadikat, aki még rosszabb. Ezeket az ügyeket egy bensőkör intézi, s amíg ezt kört nem sikerül felszámolnunk valamilyen módon, addig a további züllés megállíthatatlan, és addig Magyarország a zsoldos júdások paradicsoma, buli-ország marad.
K. L.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)