Az iszlám csak eszköz egy magasabb szintű politikai játszmában | Magyar Idők

Az iszlám csak eszköz egy magasabb szintű politikai játszmában | Magyar Idők

2016. MÁJUS 25. SZERDA 16:58

MAGYAR DEMOKRATA

Európának vissza kell térnie keresztény gyökereihez, különben elvész. A helytállás pedig Isten parancsa a magyarok számára – nyilatkozta a Magyar Demokratának Márfi Gyula veszprémi érsek.

• vallási és szellemi légüres tér alakult ki Európában
• az iszlám eddig 270 millió embert pusztított el
• Európa megszűnik, csak idő kérdése
• Isten parancsa a magyarok számára

A katolikus pap azzal került a sajtó kereszttüzébe, hogy egy zártkörűnek hitt tanácskozáson a Nyugat migránspolitikáját bírálta. Ennek kapcsán a Magyar Demokrata című hetilap közöl beszélgetést szerdai számában Márfi Gyula veszprémi érsekkel. Az interjú középpontjában Európa további sorsa és a földrész meghódítására érkező migránsok témája szerepel.

AZ EURÓPAI EMBER GYENGE ÉS KISZOLGÁLTATOTT

Az érsek szerint az egyik fő baj, hogy

„Európában és elsősorban annak nyugati felén vallási és szellemi értelemben légüres tér alakult ki. (…) ez a hitéletben kialakult vákuum most elemi erővel szívja be az iszlámot.”

A lap felveti, hogy mostanában szélsőséges keresztényellenes megnyilvánulások is tapasztalhatók Európában, ilyenek például a karácsonyfák és ünnepek eltűntetése és visszaszorítása, vagy keresztény papok fürészelik le templomaikról a keresztet, hogy ne irritálják a muszlimokat.

Az érsek ezt megdöbbentőnek és nevetségesnek nevezte, hiszen a muszlimok is tisztelik Jézust, elismerik szűzi fogantatását, prófétának tekintik és megünneplik mennybemenetelét.

Kiemeli: az egységes Európa alapítói mind hívő keresztények voltak, keresztény Európát akartak. Később az erőszakos szekularizáció, az ultraliberális szemlélet ezt az elképzelést letörte. A hit elvesztésével, elhagyásával „gyengévé és kiszolgáltatottá tette magát az európai ember„ – véli Márfi Gyula.

Forrás: MTI

AZ ISZLÁM LÉTEZÉSE ÓTA 270 MILLIÓ EMBERT PUSZTÍTOTT EL

Az interjút készítő Sinkovics Ferenc megemlíti, hogy a kereszténységet ma agresszióval, pedofíliával vádolják. Erre az érsek úr úgy reagál, hogy régi bűnei miatt a katolikus egyház nevében II. János Pál pápa bocsánatot kért. De, míg

„a kereszténység álozatait néhány ezerre tehetjük csupán, addig a nácizmus hatmillió, a kommunizmus százmillió, az iszlám pedig 270 millió embert pusztított el. A nácik faji, a kommunisták osztály, a muszlimok vallási alapon gyilkoltak.

Egyes kutatások szerint a dzsihád eddig 64 millió keresztényt ölt meg. „És még soha semmiért nem kért bocsánatot.”

Márfi Gyula hozzáteszi, hogy a pedofil bűncselekményeknek csak félszázaléka köthető keresztény papokhoz, de furcsa, hogy úgy tesz a világ, hogy ez más körökben nem fordul elő. Érdekes, hogy arról nem szólnak a filmek, hogy a „világ lakosságának csak 32 százaléka keresztény hitű, de az erőszakos cselekmények háromnegyed részében ők válnak áldozattá.”

Migráns ügyben a pápa nem tévedhetetlen, sőt…

Európa leigázása zajlik, még ha nem is fegyverekkel – hanem hittel. A muszlimok számára ez szent háborút jelent – nyilatkoztakorábban a veszprémi érsek.

EURÓPA MEGSZŰNIK. CSAK IDŐ KÉRDÉSE

A muszlim fenyegetésről szólva a veszprémi érsek elmondja, hogy ez részükről természetes, sőt a számukra meghatározott kötelességet teljesítik a dzsihád sikerre vitelével. És eközben minden eszköz megengedett, a kétszínűség is. Ahogy Mohamed is más színben tűnik fel Mekkában, mint Medinában, az előbbiben próféta és igehirdető, a másikban hadvezér. Ezért van az, hogy „az iszlám vallásban tapasztalható fejlődés az irgalmas Allahtól a bosszúálló Allah felé halad. A kereszténységben és a zsidóknál épp fordítva van, a bosszúálló Istentől az irgalmas Isten irányába haladunk.

Az európai integrációról szólva kijelentette, hogy „a muszlimok akarnak integrálni bennünket, végső soron uralni akarják az egész világot.” Minden országban, ahol a muszlimok többségbe kerültek fokozatosan megszűnt a kereszténység. Márfi Gyula szerint

„megszűnik Európa. Száz év alatt? Ötszáz év alatt? Csak ez a kérdés.”

A Szentatya még hisz abban, hogy meg lehet téríteni a muszlimokat a szeretet erejével. Elfelejti, hogy a megtérő muszlimokat saját környezetük öli meg – mondja a veszprémi érsek.

GALAMBOK KÖZÉ A RAGADOZÓ MADARAK

A kényszer betelepítésekről úgy vélekedik, hogy az elgondolás abszurdum és ellentmondásos, hiszen a szabad mozgás az Európai Unió egyik fő vívmánya, de bizonyos embereket helyhez kötnénk? „Az ultraliberális világ is önellentmondásban van. Toleranciát követel, miközben intoleranciát hív be Európába.”

„Helyt kell állnunk, ez Isten parancsa a magyarok számára.”

Nem akarom szentté avatni Orbán Viktort, „de kötelességünk támogatni őt magyarságunk és kereszténységünk megőrzésében.” – szögezi le az érsek.

A migrációnak nem okai, hanem céljai vannak

„Európában jelenleg mindenki azt hisz, amit akar, és általában senki nem hisz semmit. Ez ideális terep az iszlám számára, hogy bejöjjön.” –fogalmazott egy konferencián Márfi Gyula.

A liberálisok szerint keresztényi alapon kellene felebarátainkat, a migránsokat keblünkre ölelnünk veti fel a lap. Márfi Gyula szerint a liberálisok álszentek. Mert az igaz, hogy Jézus azt mondta, hogy legyetek szelídek, mint a galambok, de azt nem mondta, hogy hívjátok be a ragadozó madarakat a galambok közé.

A Szent Család sem azért érkezett Betlehembe, hogy elfoglalja – ellentétben a migránsokkal, akik el akarják foglalni Európát.

Az iszlám csak eszköz egy magasabb szintű politikai játszmában. Az Amerikát is irányító politikai-pénzügyi körök gyenge és alávetett Európát akarnak, és az európai liberálisok is ebben a folyamatban vélik megtalálni számításaikat – nyilatkozza a Magyar Demokratának Márfi Gyula.

CÍMKÉK: ÁLDOZATOKEURÓPAISTENISZLÁMJÉZUSKATOLIKUSKERESZTÉNYSÉGMAGYARSÁGMÁRFI GYULAMIGRÁNSOKMUSZLIMPOLITIKAVALLÁSVESZPRÉMI ÉRSEK

gondola.hu - Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?

gondola.hu - Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?

2016. március 27. 18:39

Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?

A milánói ediktum óta eltelt évszázadokban számos főpásztor tevékenysége volt olyan, hogy csak visszafogott volt a lelkesedés.

Valószínűleg újabb válságához ért a Katolikus Egyház. Seregnyi lelkes katolikus érzi fájdalmasnak azt a politikát, amelyet a Szentszék az utóbbi évben a migránsügyben gyakorol. Vagy a Vatikán, vagy a hívek jelentős része mély tévedésben van.

Nem értették meg az idők jeleit.

Sok hasonló válság okozott szenvedéseket a katolikusságban. Maga a protestantizmus is krízis következménye. Ám Luther 95 pontjának a Wittenbergi vártemplom kapujára történt kiszegelése óta is bekövetkeztek kiválások.

A mostaniaknak valószínűleg nem lesz ekkora jelentőségük.

Éppen a protestantizmus hozott nagy tanulságokat, s ezeket a hívek – az eretnekké vált hívek is – tiszteletben tartják. Tömeges kiválásokat csak elvétve kíséreltek meg jóakaratú emberek.

A hit biznisze más terület: válság nélkül is buzgólkodnak a mammoniták.

Számosan vetik fel önmaguknak a kérdést: hová helyezzék Rómát. Az föl sem merül, hogy kereszténységüket feladnák. Krisztus követése – Kempis Tamás-i, és főleg Pázmány Péter-i értelemben – a legbelsőbb parancs.

A főpásztor tevékenysége azonban kizökkenti az időt.

„Maradok keresztény, és katolikus is, de a Katolikus Egyházhoz való kötődésemet átmenetileg egyoldalúan feloldom” – fogalmazott nemrég egy, időnként „keresztény értelmiségiként” is emlegetett szerzet.

Fájdalmas, de talán a legkevésbé fájdalmas döntés.

A milánói ediktum óta eltelt tizenhét évszázadban számos főpásztor tevékenysége volt olyan, hogy az egyháztörténet írói csak visszafogottan tudnak lelkesedni a cselekedetek fölidézésekor.

Az Egyház azonban áll.

Minthogy az Egyház – a hit szerint – Krisztus titokzatos teste, bizonnyal állni fog e mostani válságban is, és – megújul. Ebben az esetben nem lehet a Feltámadás szót használnunk. Blaszfémia lenne.

Feltámadás csak egy volt.

Jelképesen, ünnepi alkalmakkor – és azokon kívül is – természetesen használjuk a feltámadás szót: megújulás, újjászületés értelemben is. Itt, ebben a konkrét esetben azonban nem szabad, ám nem is szükséges.

Az Egyház nem száll alá poklokra.

A római szentbeszéd alatt e Húsvétkor is sokan álltak a tévékészülék előtt, hogy fogadják – családjukkal együtt – a pápai áldást, számosan olyanok is, akiknek a főpásztorba vetett bizalma megbicsaklott.

A bizalom legföljebb a személyben bicsaklott meg, a Szék szentségében nem.

A katolikus hit több, mint egy főpásztor „imádata”, épp ezért nem menekülnek tömegek a protestáns felekezetekhez sem. Aki már látott katolikus és protestáns esküvőt, az tudja: a különbség jelentékeny.

Azonos alapelveken is fölmagasodhat más-más szellemi épület.

Akik katolikus hitben nőttek fel, azok az alapelveken kívül ragaszkodnak szentjeikhez – Szent Lászlóhoz, Szent Erzsébethez, Szent Antalhoz és a többihez -, és ragaszkodnak a szertartás „fehér mágiára” emlékeztető gyönyörűségeihez.

A Mária-tisztelet fölemelő lázához.

És elgondolkoznak, eleven maradhat-e a katolikusság – legalább átmenetileg – a Vatikán nélkül…

Kovács G. Tibor

katolikus-honlap/A Szent X. Pius Papi Közösség álláspontja a Summorum Pontificum motu proprio kijelentéseiről

katolikus-honlap/A Szent X. Pius Papi Közösség álláspontja a Summorum Pontificum motu proprio kijelentéseiről

A II.Vatikáni zsinat a szabadkőművesek fércműve

A Szent X. Pius Papi Közösség álláspontja a Summorum Pontificum motu proprio kijelentéseirőlvagyis annak tisztázása, mit szabad és mit nem egy hagyományhű katolikusnak elfogadnia e kijelentések közül

A fenti kérdés megválaszolása előtt tisztázni kell, mik voltak a II. Vatikáni Zsinat tévedései. Ezek egyrészt egybeesnek a francia forradalom alapköveteléseivel – úgy mint egyenlőség, szabadság, testvériség, másrészt megfelelnek a szabadkőművesség ősbűnének, azaz annak a követelésnek és annak a célkitűzésnek, hogy minden vallás egyenrangú legyen, vagyis a különböző vallásokat az államok egyenrangúnak ismerjék el.

A) Egyenlőség – Ez a követelés a zsinaton az „ökumenizmus” formájában jelenik meg a következő három dokumentumban:      – Unitatis redintegratio – Nr. 11 (DH 4192): „A katolikus hit megfogalmazásának módja nem képezhet semmiféle akadályt a testvérekkel való párbeszédben.” – Nr. 3 (DH 4188): „Az elszakadt egyházak és közösségek azon hiányok ellenére, melyek a mi hitünk szerint sajátjuk, sincsenek az üdv titka számára jelentőség és fontosság nélkül, hiszen Krisztus lelke azzal ruházta fel őket, hogy az üdv eszközeként hassanak.”      – Nostra aetate – (DH 4196): „A buddhizmus olyan utat tanít, melyen az ember áhítatos és bizakodó szívvel vagy a tökéletes felszabadulás állapotát éri el, vagy a megvilágosodás magasabb fokára jut.” – (DH 4196): „Az emberek a hinduizmusban az isteni titkot kutatják, és ezt mítoszok kifogyhatatlan gazdagságában és mélyreható filozófiai kísérletekben fejezik ki. Az aszkétikus élet formájában vagy mély szemlélődéssel vagy oly módon, hogy szeretettel és bizalommal Istenben keresnek menedéket, keresik helyzetünk beszűküléséből és korlátozottságából a megszabadulást.” – (DH 4197): „Az Egyház a mohamedánokat is nagy tisztelettel szemléli, akik az egyetlen Istent imádják, a menny és a föld élő és számukra létező, irgalmas és mindenható teremtőjét, aki szólt az emberekhez.”      Ez a dokumentum direkt szembeszáll Boldog IX. Pius Syllabusával és XI. Pius Mortalium animos kezdetű enciklikájával.      – Lumen Gentium – (DH 4118): „Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban van megtestesülve. = Ecclesia Christi subsistit in ecclesia catholica.” (Csaknem kétezer évig ez a mondat így hangzott: Krisztus Egyháza a katolikus Egyház = Ecclesia Christi est ecclesia catholica.)      Ez a dokumentum ellenkezik XII. Pius Humani generis és Mystici corporis kezdetű enciklikáival.

Tehát a zsinat előtti tanítás szerint csak az egyetlen igaz vallás vezet Istenhez, vagyis az üdvösség elérésének szükséges és elengedhetetlen feltétele a Krisztusban való hit. A zsinat utáni tanítás szerint minden vallás az üdvösségre vezet – ha viszont ez igaz, akkor mindenki azt választhatja, ami neki jobban tetszik. Ez vezet a vallásszabadsághoz.

B) Szabadság – Ezt a követelést a zsinaton a vallásszabadságként fogalmazták meg a következő dokumentumban:      – Dignitatis humanae – (DH 4240): „A Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy az emberi személynek joga van a vallásszabadságra. Ezért nem gátolható abban, hogy privát és nyilvánosan egyedül vagy másokkal együtt saját lelkiismerete szerint válasszon vallást. Továbbá kijelenti a Zsinat, hogy a vallásszabadság valójában magán az emberi személy méltóságán alapszik.”      E dokumentum állításai direkt ellentétben állnak Boldog IX. Pius Quanta cura, XIII. Leó Libertas praestantissimum és XI. Pius Quas primas kezdetű enciklikáinak kijelentéseivel.

Következmény: A vallás magánügy, mindenki szabadon választhatja magának. Lényeg, hogy jó ember legyen. Az államnak és a társadalomnak minden vallással szemben semlegesnek kell lennie. Ezentúl nem létezik többé katolikus állam!

C) Testvériség – Ez lett a zsinatutáni egyház új feladata!      Az Egyház új definíciója: az emberek szolgálata! – Mise mint közösségi ünnepély; Egyház mint szociális intézmény; Párbeszéd az emberekkel térítés és az igazság hirdetése helyett; Karizmatizmus, mint e tézis legmagasabb foka; A hitnek szolgálnia kell az embert; vagyis a hit az emberek spirituális boldoggá tevésének szolgálatává degradálódik.      A pápaság új definíciója: a pápa a globális vallási testvériség kikristályosodási pontja! – A média által közvetített lelkesedés a pápai utakon és a világifjúsági találkozókon; A vallások világ találkozója; A pápa mecseteket, zsinagógákat és protestáns templomokat látogat stb.

Mindezen előzmények ismeretében következzenek elsőnek a Summorum pontificum azon kijelentései,melyek összhangban vannak a tradícióval

1. Az igazi katolikus mise soha nem lett betiltva. – Motu proprio 1. cikkely: „Éppen ezért a Római Misekönyv Boldog XXIII. János által kiadott és soha be nem tiltott editio typicája szerinti szentmisét mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját szabad ünnepelni.” Kísérőlevél: „Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez a Misekönyv jogilag soha nem került hatályon kívül, következésképpen elvileg mindig megengedett maradt.”

2. Minden pap celebrálhatja a hagyományos misét. – Motu proprio 2. cikkely: „A nép részvétele nélkül ünnepelt szentmisénél bármely latin szertartású katolikus pap, akár egyházmegyés, akár szerzetes, használhatja a Boldog XXIII. János által 1962-ben kiadott, vagy a VI. Pál pápa által 1970-ben közzétett Római Misekönyvet, mégpedig bármelyik napon, kivéve a Szent Háromnapot (Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat). A bármely misekönyv szerinti misézéshez a papnak sem az Apostoli Szentszéktől, sem saját ordináriusától semmiféle engedélyre nincsen szüksége.”

3. Ha laikusok kérik a régi rítusú mise bemutatását, e kérésnek eleget kell tenni. – Motu proprio 5. cikkely 1. §: „Azokon a plébániákon, ahol állandó jelleggel jelen van a korábbi liturgikus hagyományhoz ragaszkodó hívők csoportja, a plébános szívesen fogadja az 1962-ben kiadott misekönyv szerinti szentmisére vonatkozó kéréseiket.”

4. Szabad a régi rituálét használni. – Motu proprio 9. cikkely 1. §: Ugyanígy a plébános, mindent jól mérlegelve, engedélyt adhat a korábbi rituálé használatára a keresztség, a házasság, a gyónás és a betegek kenete szentségének kiszolgáltatásakor, ha a lelkek java ezt indokolja. 2. § Az Ordináriusok felhatalmazást kapnak arra, hogy a bérmálás szentségét a régi Pontificale Romanum szerint szolgáltassák ki, ha a lelkek java ezt javallja.”

5. A régi breviáriumot szabad újra használni. – Motu proprio 9. cikkely 3. §: „A szent rendekben lévő klerikusok használhatják a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott breviáriumot.”

Most pedig következzenek a Summorum Pontificum motu proprio azon kijelentései,melyek nem fogadhatóak el egy hagyományhű katolikus számára

1. Motu proprio 1 cikkely: „Régi és új mise az egyetlen római szertartás két szokását képviselik.” Pápai kísérőlevél: „A Római Misekönyv e két megfogalmazásáról nem volna helyes úgy beszélni, mintha »két szertartás« lenne. Sokkal inkább egy és ugyanazon szertartás kettos használatáról van szó.” – Lefebvre érsek kommentárja: „Az új miserítus illegitim rítus.”

2. Pápai kísérőlevél: „A római szertartás használatának két formája kölcsönösen gazdagíthatja egymást.” – Lefebvre érsek kommentárja: „Az egész reform direkt vagy indirekt a katolikus hit lényegi igazságait csorbítja. Tehát nem egyfajta Szent X. Pius-féle reformról van szó, hanem kétségen kívül a mise új felfogásáról.”

3. Pápai kísérőlevél: „Nincs semmiféle ellentmondás a Római Misekönyv egyik és másik kiadása között. A liturgia történetében növekedés és fejlődés van, de semmiféle törés nincsen.” – Lefebvre érsek kommentárja: „Az új eklézsiológia definíciója pontosan az új mise definícióját adja vissza, vagyis az új mise egy szolgálat és egy kollegiális, ökumenikus communio. Az új misét nem lehet jobban meghatározni, mint magát a zsinatot, mely a hagyománnyal és az Egyház tanítóhivatalával való mély törést mutat.”

4. Pápai kísérőlevél: „A régi szokáshoz ragaszkodó közösségek papjai is megéljék a teljes közösséget, elvileg nem zárkózhatnak el az új könyvek szerinti ünnepléstől.” – Lefebvre érsek kommentárja: „Az elmúlt három hétben hatszor, ismétlem hatszor, követelték tőlem, hogy fogadjam el az új rítust, és a szerint celebráljak! Haladéktalanul hagyjunk fel azzal a képtelen nézettel, miszerint, ha az új mise érvényes, akkor részt lehet venni rajta. Nyilvánvaló, hogy szentségtörő miséken nem szabad részt venni, de olyan miséken sem, melyek hitünket veszélyeztetik. Nos, azt könnyű bebizonyítani, hogy az új mise, miként azt a liturgia-bizottság megfogalmazta, mind a zsinat által hivatalosan adott felhatalmazásokkal, mind Pater Bugnini összes magyarázatával, hallatlan közeledést mutat a protestáns teológiához és a protestáns kultuszhoz.”

E két felsorolás után befejezésül még néhány megjegyzés

1. Olyan szövegek, melyek tévedéseket és igazságokat is tartalmaznak, nem menetesek az ellentmondásoktól, és ezért nem fogadhatók el fenntartás nélkül.

2. A motu proprio nyilvánosságra hozatalából elsősorban azok a papok profitálnak, akik a hivatalos Egyházon belül éveken keresztül tévesen értelmezett engedelmességből az igazi szentmiseáldozat engedélyére vártak, vagy akiknek konzervatív liturgikus viselkedését püspökük elítélte.

3. Ezekért a mondatokért: „Ez a Misekönyv jogilag soha nem került hatályon kívül” és „Minden pap celebrálhatja a hagyományos misét” átvitt értelemben sok plébános vesztette el papi életét. Sokuknak ténylegesen megszakadt a szívük az Úr szőlőjében bekövetkezett pusztulás láttán. Ezzel kapcsolatban a motu propriot tényleg igazi felszabadító akcióként kell értékelni.

4. Ez a mondat, „a római szertartás használatának két formája kölcsönösen gazdagíthatja egymást” veszélyeket rejt magában: a hagyományos mise ugyan valóban korrigálhatja a NOM hibáit, de fordítva ez nem áll fenn. Hiszen hogyan lenne képes egy protestantizáló liturgia a katolikus rítus teljességét gazdagítani?

5. Különösen súlyos hiba a régi és az új mise megengedhetetlen egy sorba állítása mint egy és ugyanazon római rítus azonos joggal használható formája. Ez teljesen megfelel annak a Lefebvre érsek által felismert veszélynek, mely a szentmiseáldozatnak az úrvacsora általi protestantizálásából keletkezik.

6. Annak követelése, hogy „a régi szokáshoz ragaszkodó közösségek papjai elvileg nem zárkózhatnak el az új könyvek szerinti ünnepléstől” a Szent X. Pius Papi Közösség számára elfogadhatatlan.

7. Annak veszélye is fennáll, hogy egyes helyeken a pap ugyan a régi misét celebrálja, de valójában a zsinat szelleme megfertőzte és e szellem szerint prédikál. Azon hívek, kik ilyen misét látogatnak, bár jó liturgián vesznek részt, de ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a zsinat tévedéseit magukba szívják.

8. Senki nem ismeri Isten útjait. Se a határtalan eufória, se az örök borúlátás nem helyes. Egyedül Isten ismeri az emberi történelem folyását, és egyedül Ő irányítja azt. És Ő maga ígérte meg, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházán.

Március 21. Szent Benedek napja

Benedict XVI Blesses St. Benedict Torch

Celebrates Europe's Patron

VATICAN CITY, MARCH 10, 2010 (Zenit.org).- Today Benedict XVI blessed a torch in honor of his namesake, which will be brought to Cassino for the weeklong celebration of Europe's patron.

The torch of St. Benedict of Nursia was lit Feb. 27 in the cathedral of Cologne, Germany, and is traveling toward Cassino, Italy, for the celebrations in honor of the saint. It is due to arrive Saturday, and the festivities will begin the next day.

With the torch the Pope received in Paul VI Hall representatives from the monastic community of Montecassino, seven athletes from Cassino, and members of the St. Benedict Foundation together with more than 50 people in costume for the historic procession Terra Sancti Benedicti. The delegation was also accompanied by those who bore the flags of the diocese's communes.
 
The torch initiative was born in 1964, when Pope Paul VI proclaimed St. Benedict the patron of Europe.

People began to hold a procession to Rome with Medieval costumes in order to recreate the historic atmosphere of the "St. Benedict Days," which are part of the celebrations that will take place in Cassino through March 21.
more>>

• http://www.zenit.org/article-28594?l=english
• Benedict XVI's Letter to Catholics of Ireland
• Vatican Spokesman's Presentation of Letter to Ireland

Classical Brit Awards - Alma Mater Featuring the Voice of Pope Benedict XVI

Jelölték a pápát a  >> Classical Brit Awards nevű díjra, amely az év, klasszikusnak tartott zenei albumát jutalmazza. XVI. Benedek az „Alma Mater - Zenék a Vatikánból” című albumon nyújtott énekteljesítményéért kapta a jelölést.

Egy bolond liba és a Szenteste

Rendőrök tucatjai őrzik a Szent Péter-bazilikát. A Vatikán védelmét azután erősítették meg, hogy egy 25 éves nő csütörtök este a mise alatt a földre rántotta XVI. Benedek pápát. Övék a világ egyik legjobb titkosszolgálata, mégis bekövetkezett az eset.

A nő átugrott a kordonon, majd a pápa felé indult. Sikerült megfognia a pápa palástját, amitől XVI. Benedek elvesztette egyensúlyát és elesett. Az egyházfőt felsegítették és folytatta a ceremóniát. Egy 87 éves francia bíborost azonban combnyaktöréssel kórházba szállítottak.

Az olasz svájci kettős állampolgárságú nőt letartóztatták, majd egy kórházba szállították kivizsgálásra, mert a hatóságok szerint elmebeteg. Azt vallotta, csak meg akarta ölelni a pápát. Tavaly is megpróbált a szentatya közelébe jutni a karácsonyi misén, de akkor időben közbeléptek a biztonságiak.

Radio Vaticana :Hilfe für die Erdbebenopfer in Mittelitalien

  English
http://www.radiovaticana.org/inglese/enindex.html

 

Die Bischöfe Europas haben an diesem Dienstag zur Hilfe für die Erdbebenopfer in Mittelitalien   aufgerufen.  Europa müsse jetzt ein „Zeichen der Hoffnung“ für die Menschen sein, die binnen eines Augenblicks so viel verloren hätten, erklärte der Vorsitzende des Rats der Europäischen Bischofskonferenzen, Kardinal Peter Erdö, in Budapest. Wer auch nur die geringste Möglichkeit habe, solle Zeichen der Solidarität oder finanzielle Hilfen geben. Kirchliche und andere Hilfsorganisationen stünden dafür bereit.

Die Zahl der Toten nach dem verheerenden Erdbeben in Mittelitalien ist am Dienstagnachmittag auf 207 gestiegen. Nach Angaben des Koordinierungszentrums der Rettungsmannschaften wurden mehr als 30 Stunden nach dem Beben 5,8 bis 6,2 noch 34 Menschen vermisst. Etwa 40 Todesopfer sind noch nicht identifiziert. 1500 Menschen sind verletzt und rund 17.000 obdachlos, 10.000 allein in der Regionshauptstadt L’Aquila nahe dem Epizentrum. Zahlreiche Nachbeben erschweren die Rettungs- und Bergungsarbeiten. Seit dem starken Erdstoß am frühen Montagmorgen wurden etwa 280 Nachbeben gezählt, das kräftigste erreichte am Dienstag die Stärke 4,8. Das Beben ist das folgenschwerste in Italien seit 1980.

Mehr als 5.000 Helfer aus dem ganzen Land sind seit Montag in den Abruzzen im Einsatz. Darunter acht Feuerwehrleute des Vatikanstaats. Der Kommandant der Vatikanischen Gendarmerie, Domenico Giani, sagte gegenüber Radio Vatikan:

„Noch in der Nacht, sobald wir von dieser enormen Tragödie erfahren haben, habe ich mit unseren Oberen gesprochen, mit Bischof Boccardo und Kardinal Layolo; wir haben das Sekretariat des Papstes informiert, das Staatssekretariat... In diesem schmerzhaften Moment haben wir es als unsere Pflicht gesehen, dass auch die Feuerwehr des Vatikanstaats einen Beitrag leistet. Auch wenn der eher symbolisch ist – gemessen am Ausmaß der Katastrophe und der Zahl der Helfer des Zivilschutzes –, wir wollen in dieser großen Not da sein und unsere Hilfe anbieten. Das ist auch eine moralische Unterstützung für die Menschen die leiden – im Namen des Papstes.“

Das Dorf Onna mit wenigen hundert Einwohnern in der Nähe von L'Aquila wurde durch das Erdbeben nahezu von der Landkarte gelöscht. Paolo De Angelis, Chef der päpstlichen Feuerwehr, berichtet aus Onna:

„Die Lage ist katastrophal. Der Ort ist zerstört, allein hier haben die Hilfskräfte 40 Leichen aus den Trümmern geborgen. Wir arbeiten mit den italienischen Feuerwehrleuten zusammen, wir überprüfen die Statik der Häuser, die stehen geblieben sind und begleiten auch die Überlebenden in die Trümmer ihrer Häuser, um in kurzer Zeit und streng überwacht das wichtigste Hab und Gut sicher zu stellen. Die Bevölkerung hat unsere Ankunft als großes Zeichen der Solidarität gewertet. Die Menschen brauchen hier jetzt Trost und Unterstützung jeder Art, ihnen wurde ja alles entrissen. Diese Geste der Solidarität seitens des Vatikanstaats bedeutet für uns sehr viel – persönlich wie beruflich.“

Viele Menschen ohne Obdach verbrachten bei Temperaturen knapp über dem Gefrierpunkt die Nacht in ihren Autos, an der nahe gelegenen Adria-Küste haben Hotels für die Erdbebenopfer geöffnet. Tommaso Della Longa, Sprecher des Sonderkommandos des Roten Kreuzes, begleitet seit Montagmorgen die Menschen, die in Aquila geblieben sind.

„Die Stadt schien, als sei sie soeben massiv bombardiert worden. In ausgewiesenen Korridoren patrouillierte die Polizei, leider auch auf der Jagd nach Plünderern. Es war eine Geisterstadt. In der letzten Nacht hat mich die Stärke der Menschen und ihr Stolz berührt. Bei aller Verzweiflung haben viele versucht, so nah als möglich bei ihren Häusern zu schlafen. Viele haben so eine Würde ausgestrahlt, die hat mich vielleicht mehr als alles angerührt.“

Die katholische Kirche, Hilfsorganisationen und Politiker weltweit haben zu Spenden für die Region aufgerufen. 50.000 Euro kommen aus einem der ärmsten Länder Europas - Albanien hat Soforthilfe angekündigt. Die NATO steht bei Bedarf bereit zum Hilfseinsatz, und der Iran will sich für Solidarität und die Hilfe italienischer Soldaten nach dem Erdbeben von 2003 revanchieren.

(rv 07.04.2009 bp)
http://www.radiovaticana.org/ted/Articolo.asp?c=278577