A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wass Albert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wass Albert. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. május 3., kedd
2017. augusztus 23., szerda
2017. július 16., vasárnap
Wass Albert Emlékoldal
Wass Albert műveinek hatása az olvasókra
ÍRJA MEG ÖN IS AZ ÉLMÉNYÉT
Wass Albert Emlékoldal
 |
| http://www.wassalbert.eu/?oldal=orokkonyvhu2 |
A könyv szerkesztői várják tájékoztató jellegű írásaikat, azoktól - 1-2 oldal terjedelemben-, akikre Wass Albert művei, gondolatai jelentős hatással voltak, "szellemi útravalóval" szolgáltak. A legérdekesebb írásokból a könyv egy önálló fejezetet tartalmaz.
Az írások beküldésének határideje:
2017. augusztus 30. az alábbi email címre: mail@vilagklub.com
2017. június 19., hétfő
Wass Albert emlékév 2018
Új könyv jelenik meg Wass Albertről. Részletes felhívás a honlapokon
és a facebook oldalakon. Légy kedves továbbítani, köszönöm!
Szeretettel
Kata
Wass Albert Emlékév 2018
Az író születésének 110. és halálának 20. évfordulója tiszteletére
Örökségkönyv: Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban
Emlékév és díszünnepség a Duna Palotában - Wass Albert Örökség Díj – Megalakul Wass Albert Tisztelőinek Társasága (WATT) – Szavazás arról, melyik a legnépszerűbb műve?
Emlékév és díszünnepség a Duna Palotában - Wass Albert Örökség Díj – Megalakul Wass Albert Tisztelőinek Társasága (WATT) – Szavazás arról, melyik a legnépszerűbb műve?
További információk az alábbi email címeken kérhetők:
dr. Tanka László - www.vilagklub.hu - vilagklub@vilagklub.hu - 36/20 928 0088
dr. Lukácsi Éva - evikalukacsi@gmail.com
Bodó Júlianna - atlantisvirag@gmail.com
Bartha Kata - www.wassalbert.eudr. Tanka László - www.vilagklub.hu - vilagklub@vilagklub.hu - 36/20 928 0088
dr. Lukácsi Éva - evikalukacsi@gmail.com
Bodó Júlianna - atlantisvirag@gmail.com
www.facebook.com/wassalbert.
2016. április 7., csütörtök
"Cacatio matutina est optima medicina!": Wass Albert még mindig háborús bűnös Romániában
"Cacatio matutina est optima medicina!": Wass Albert még mindig háborús bűnös Romániában:
Wass Albert
Fotó: Wikipédia
Az omboztelki, tizenegy áldozatot követelő gyilkosságnál egy Kőrösi József nevű polgármester volt a felbujtó, és nem Wassék, derül ki egy másik dokumentumból, a gyilkossági parancsot pedig egy magyar katonatiszt adta ki.
Wass Albert még mindig háborús bűnös Romániában
Szegő Iván Miklós jegyzete
2007. 05. 22., 09:52
2007. 05. 22., 09:52
Nem veszik elő újra azt az ügyet, amiben a negyvenes évek végén háborús bűnössé nyilvánították, és halálra ítélték Wass Albertet és apját, így az ítélet érvényben maradt Romániában. Pedig ha jobban megnézzük a Wass Albert elleni vádakat, kiderül, hogy nem a román bíróságnak kellene újból ítélkeznie: egyszerűbb lenne a magyar hadbíróságok, illetve rögtönítélő osztagok, kémelhárító egységek tevékenységét elemezni. Wass Albertről a perdöntő iratok talán Budapesten rejlenek, valamelyik mélyre elásott katonai archívumban.
A kolozsvári bíróság a közelmúltban elutasította a perújítási kérelmet Wass Albert ügyében. Az erdélyi grófot és apját a kolozsvári népbíróság a negyvenes évek második felében (1946-ban vagy 1948-ban, erről ellentmondóak az adatok) minősítette háborús bűnösnek. Mindkettőjüket halálra ítélték az omboztelki és a vasasszentgotthárdi kivégzésekben játszott felbujtói szerepük miatt. A kivégzések 1940-ben történtek, amikor Horthyék a második bécsi döntés után egy időre átvették az uralmat Észak-Erdély felett.
Nyugaton érte a hír
A negyvenes évekbeli ítélet híre már csak Németországban érte utol Wass Albertet, aki 1944-ben került ide, majd 1952-től Amerikában élt. Az USA hatóságai tudtak, tudhattak a román ítéletről, de azt nem tartották olyan súlyúnak, hogy ne engedjék be egy alapos vizsgálat után az írót, aki ezután a floridai egyetemen taníthatott.
Wass Albert felmentését, legalábbis a perújítást korábban Frunda György RMDSZ-szenátor is megpróbálta elérni, de az ő kérését is elutasították pár éve. Az Evenimentul Zilei című román lap 2003-as tudósítása szerint Frundát akkor az RMDSZ is támogatta.
Egyelőre érvényben marad a halálos ítélet
Wass Albert
Fotó: Wikipédia
A mostani, 2007-es kolozsvári döntés azt jelenti, hogy a negyvenes évekbeli ítélet érvényben maradt Romániában. Erről Petru Urs, a bíróság szóvivője tájékoztatta a Mediafax román hírügynökséget. Az erdélyi Krónikának Urs később úgy nyilatkozott, hogy a testület húsz napon belül indokol írásban.
A kérelmet Andreas Wass von Czege (Czegei Wass András), az író fia, illetve a nevében eljáró Kincses Előd ügyvéd nyújtotta be. Az elutasítást a romániai magyar Paprika Rádió híre szerint nem indokolták meg a kolozsvári bírák. Az ügyvéd tíz napon belül fellebbezhet a döntés ellen, amit Kincses meg is fog tenni a kolozsvári táblabíróságnál.
Román archívumokban kutattak
Kincses szerint beadványát az alapozta meg, hogy a román védelmi és külügyi minisztérium archívumaiban olyan korabeli dokumentumokat találtak, amelyek azt bizonyítják, hogy Wass Albertnek semmi köze az omboztelki és a vasasszentgothárdi kivégzésekhez, melyek miatt elítélték a Wass család tagjait.
Vekov Károly történész, korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő 2006-ban olyan iratokat talált, amelyek Wass Albert ártatlanságát bizonyítják. Ezt akkor Kincses Előd jelentette be, és erre alapozva nyújtotta be keresetét idén a kolozsvári bíróságra.
Perújítási kérelmet egyébként csak akkor lehet benyújtani, ha olyan iratok kerülnek elő, amelyek alapvetően megváltoztatnák a korábbi ítéletet, és amelyeket az 1946-ban ülésező népbíróság nem ismert, nem ismerhetett.
Két irat felmenthetné Wass Albertet?
Az egyik irat szerint a román hadsereg információs szolgálata azt jelentette, a szentgotthárdi négyes gyilkosság felbujtója Wass Endre volt, Wass Albert apja. A tárgyaláson is végig Wass grófot emlegették, illetve hogy a magyar hadsereg által elkövetett gyilkosság előtti estén az öreg Wass Endre gróf átkocsizott Cegéről Szentgotthárdra, hogy a magyar tisztet a kivégzési parancs kiadására bíztassa, írta az Erdely.ma.
De mi történt valójában?
Az első bécsi döntés 1938-ban a Felvidék déli részét szolgáltatta vissza Magyarországnak, a második bécsi döntés pedig Észak-Erdélyt 1940-ben. Mindkét esetben Adolf Hitler döntött, így aztán a második világháború után a győztes szövetségesek visszaadták a területeket Csehszlovákiának és Romániának.
A második bécsi döntés után, 1940-ben magyar csapatok érkeztek Észak-Erdélybe, ekkor több atrocitás is érte az ottani román lakosságot. Egyeseket a román, másokat a kommunista kapcsolataik miatt gyanúsítottak meg, de voltak zsidók (illetve annak minősített személyek) is a későbbi áldozatok között.
Vekov Károly tanulmánya
Vekov Károly a Rubicon magyar folyóirat 2005/6-os számában, amely Trianon és a revízió címet viseli, tanulmányt jelentetett meg a Wass-perről. Ebben leírja, hogy magyar katonai bíróságok és kémelhárító szervek tevékenykedtek ekkoriban Wassék birtokain is. Ezekkel a szervekkel az idősebb Wass gróf, Albert édesapja, Wass Endre beszélt többször is. Az idősebb gróf szerepe sem egyértelmű azonban a későbbi kivégzésekben, illetve halálesetekben.
Vekov leírja, hogy két Szentgotthárdon letartóztatott román és két ugyanott őrizetbe vett zsidó származású áldozatot, méghozzá fiatal lányokat Cegén lőttek le a magyar katonák, állítólag menekülés közben. A négy személyt korábban a magyar csendőrség a katonai kémelhárításnak adta át, és ha nem is egyértelmű, de valószínűsíthető, hogy statáriális (rögtönítélő) bíróság elé is állíthatták a négy embert.
Magyar archívumokban is kéne kutakodni?
Az ügy még a magyar fennhatóság idején, tehát 1944 előtt is újra felmerült, de a katonai hatóságok nem engedték a holttestek exhumálását, és megkérték Schilling János alispánt, hogy ne foglalkozzon az esettel. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a mai magyar hatóságok miért nem foglalkoznak az üggyel, miért nem segítenek tisztázni a romániai bíróság által elítélt Wass Albertet.
A kivégzettek részben Wass Endre haragosai voltak, de a magyar katonai szervek emiatt aligha ítélték volna halálra őket. Sőt Wass Endre közbenjárására az eredetileg hat lefogott közül kettőt szabadon engedtek a hatóságok, utóbb ezt meg is köszönte neki az egyik érintett. Igaz, Wass Endre erre azt válaszolta: nem érdemelte meg a szabadlábra helyezést.
Vasgárdistákat és kommunistákat kerestek
A másik négy embernél sokkal valószínűbb, hogy vagy már rendelkezett róluk valamilyen információval a magyar kémelhárítás, vagy vallatásuk közben kényszerből vagy önként ismertek el valamit. Az egyik későbbi román áldozat például a vasgárdistákkal tartotta korábban a kapcsolatot. Két zsidó származású nőt pedig nagy valószínűség szerint kommunistagyanúba keverték - ennek azonban nem sok alapja volt, derült ki utóbb. Talán emiatt is hallgattak később a magyar katonai hatóságok, mert aligha volt komoly bizonyítékuk a "menekülés közbeni fegyverhasználatra".
Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy ha a magyar katonai archívumokban utánanéznénak a cegei eseményeknek, talán a kutatók több bizonyítékot találnának Wassék ártatlanságára. A román elhárítás dokumentumai ugyanis aligha lehetnek minden kétséget kizáróan bizonyító erejűek, hiszen ekkoriban magyar fennhatóság alatt állt Vasasszentgotthárd, illetve Cege is.
Hol volt Wass Albert?
Vekov cikkében megjegyzi azt is, hogy míg az apát, Wass Endre grófot a későbbi népbírósági perben sokan emlegették (bár sok konkrétumot ott sem tudtak ellene felhozni), addig a fiatal grófot, Wass Albertet alig hozták szóba. Ennek oka az lehet, hogy a halálesetek idején Wass Albert a környéken vadászott, alig vagy egyáltalán nem tartózkodott birtokközpontján. Így a fiatalabbik grófot - Vekov feltételezése szerint - azért keverték bele a negyvenes évek második felében a román népbírósági perbe, hogy a falubeliek biztosítsák maguknak a Wass-birtokokat, amelyeket a halálos ítéletre hivatkozva elkoboztak a magyar arisztokratáktól.
Érdekesség az is, hogy a Wass-per megindulása előtt a román minisztertanács is áttekintette az ügyet, és állítólag a miniszterelnök, Petru Groza (Gróza Péter) is jóváhagyta a vádiratot.
2016. február 10., szerda
Wass Albert - TANÚVALLOMÁS - Plarnhof 1946. szeptember 17.
Kata Bartha Garay Gáborné megosztotta Wass Albert Emlékoldal fényképét a csoporttal: WASS ALBERT BARÁTI TÁRSASÁG.
1951. - Együtt a család utoljára -"Még menekült életem Németországában, ahol mint éjjeliőr kerestem meg a mindennapra valót ..."
TANÚVALLOMÁS - Plarnhof 1946. szeptember 17.
Én, Wass Albert, erdélyi magyar író, az Erdélyi Helikon, a Kisfaludy társaság és állítólag a PEN-Club tagja, a Baumgarten – és Klebelsberg-irodalmi díjak nyertese, védelmet kérve emelem föl szavamat Amerika igazságszerető szabad népéhez és annak vezetőihez.
Wass Albert Emlékoldal
1951. - Együtt a család utoljára -"Még menekült életem Németországában, ahol mint éjjeliőr kerestem meg a mindennapra valót..."
TANÚVALLOMÁS - Plarnhof 1946. szeptember 17.
Én, Wass Albert, erdélyi magyar író, az Erdélyi Helikon, a Kisfaludy társaság és állítólag a PEN-Club tagja, a Baumgarten – és Klebelsberg-irodalmi díjak nyertese, védelmet kérve emelem föl szavamat Amerika igazságszerető szabad népéhez és annak vezetőihez.
Mint a másfélmilliós erdélyi magyar néptöredék fiatal nemzedékének írója, hívatásomat mindenkor szerencsétlen kis népem szolgálatába állítottam. Regényeimen keresztül igyekeztem a világ közvéleménye előtt Erdély valódi helyzetét és sorskérdését föltárni s közreműködni ezáltal egy független és szabad Erdély megvalósításához, mely mint egy délkelet-európai Svájc mind a három együtt élő erdélyi nemzet számára meghozná az egyenlő mértékkel mért jogot, igazságot és emberi életet.
Ez a szándék azonban mindenkor a szomszédos államok imperialista törekvéseivel találta magát szemben. Úgy Románia, mint Magyarország mindenkor egyedül magukénak kívánták Erdélyt és nem háromnyelvű népének boldogulását igyekeztek megvalósítani, hanem mindössze értékeinek és természeti kincseinek kizsákmányolására gondoltak. Ez a magyarázata annak, hogy a független erdélyi gondolat írója ma védelem nélkül és otthontalanul áll a világban.
Ez a szándék azonban mindenkor a szomszédos államok imperialista törekvéseivel találta magát szemben. Úgy Románia, mint Magyarország mindenkor egyedül magukénak kívánták Erdélyt és nem háromnyelvű népének boldogulását igyekeztek megvalósítani, hanem mindössze értékeinek és természeti kincseinek kizsákmányolására gondoltak. Ez a magyarázata annak, hogy a független erdélyi gondolat írója ma védelem nélkül és otthontalanul áll a világban.
Soha semmiféle pártnak tagja nem voltam. Szűk hazám önállóságra való törekvésén kívül semmiféle politikával nem foglalkoztam. Senkinek vagyonában kárt nem tettem, senkinek életét tudtommal nem veszélyeztettem. Semmi olyasmit el nem követtem, ami az elmúlt vérengző háborút előidézni segített volna, vagyok okul szolgálhatott volna annak meghosszabbítására. A háborúhoz annyi közöm volt, hogy 1942-ben bevonultattak katonának a magyar hadseregbe és 1945. november 15-én a Regensburgi hadifogolytáborban leszereltek és elbocsájtottak.
Mindezek ellenére tudomásomra jutott, hogy Romániában halálra és vagyonom elkobzására ítéltek. Az indokokat nem ismerem, azonban lelkiismeretem tiszta és fölemelt fejjel állok a világ közvéleménye elé, védelmet és elégtételt kérve.
Nem lehet, hogy csupán azért, mert valaki mint író az önállóság és a szabadság híve, koholt vádakkal halálra ítélhető legyen. Nem lehet, hogy valaki üldözött legyen csak azért, mert szálka az imperialista Nagyrománia sovén híveinek szemében. Tudom, hogy a román nacionalizmus Erdély másfélmilliós magyarságának elpusztítására törekszik és így elsősorban a szellemi embereket akarja útjából félreállítani. Tudom, hogy a román propaganda ma is éppen úgy mint eddig, igyekszik elködösíteni a valóságot és elhitetni a világgal, hogy Erdélyben nem élnek magyarok. Tudom, hogy a román nacionalisták számára alkalmatlan vagyok, mint a másfélmilliós erdélyi magyarság írója, mert regényeimet keresztül megmutathatom a világ közvéleményének azokat a sebeket, melyeket ők eltakarni igyekeztek és halálra ítélt kis nemzetem utolsó vércseppjeit hullatják ma is. De lehetetlennek érzem, hogy akkor, amikor a világ vezető koponyái egy mindenkire egyformán kiterjedő valóságos békének létrehozásán fáradoznak, mikor naponta ezerszer is szó esik az igazságról, akkor valakit távollétében, koholt vádak alapján halálítélettel bélyegezhessenek meg, csupán azért, mert egy olyan szerencsétlen kis nemzet írója, melyet egy durvább és erősebb szomszéd fojtó szorításával halálra ítélt. Lehetetlennek érzem, hogy egy igazságosabb és emberibb világ születésének pillanatában középkori módszerekkel félretehessenek az útból egy embert, csak azért, mert igazat beszél és ez az igazság bizonyos imperialista törekvések szempontjából kellemetlen.
Mindezek ellenére tudomásomra jutott, hogy Romániában halálra és vagyonom elkobzására ítéltek. Az indokokat nem ismerem, azonban lelkiismeretem tiszta és fölemelt fejjel állok a világ közvéleménye elé, védelmet és elégtételt kérve.
Nem lehet, hogy csupán azért, mert valaki mint író az önállóság és a szabadság híve, koholt vádakkal halálra ítélhető legyen. Nem lehet, hogy valaki üldözött legyen csak azért, mert szálka az imperialista Nagyrománia sovén híveinek szemében. Tudom, hogy a román nacionalizmus Erdély másfélmilliós magyarságának elpusztítására törekszik és így elsősorban a szellemi embereket akarja útjából félreállítani. Tudom, hogy a román propaganda ma is éppen úgy mint eddig, igyekszik elködösíteni a valóságot és elhitetni a világgal, hogy Erdélyben nem élnek magyarok. Tudom, hogy a román nacionalisták számára alkalmatlan vagyok, mint a másfélmilliós erdélyi magyarság írója, mert regényeimet keresztül megmutathatom a világ közvéleményének azokat a sebeket, melyeket ők eltakarni igyekeztek és halálra ítélt kis nemzetem utolsó vércseppjeit hullatják ma is. De lehetetlennek érzem, hogy akkor, amikor a világ vezető koponyái egy mindenkire egyformán kiterjedő valóságos békének létrehozásán fáradoznak, mikor naponta ezerszer is szó esik az igazságról, akkor valakit távollétében, koholt vádak alapján halálítélettel bélyegezhessenek meg, csupán azért, mert egy olyan szerencsétlen kis nemzet írója, melyet egy durvább és erősebb szomszéd fojtó szorításával halálra ítélt. Lehetetlennek érzem, hogy egy igazságosabb és emberibb világ születésének pillanatában középkori módszerekkel félretehessenek az útból egy embert, csak azért, mert igazat beszél és ez az igazság bizonyos imperialista törekvések szempontjából kellemetlen.
Fölemelt fővel állok Amerika népe elé és védelmét kérem. Becsületes emberek védelmét, becsületes ügy számára. Kérem, sőt követelem, hogy vizsgálja ki ügyemet egy független és elfogultságtól mentes nemzetközi bíróság és rehabilitáljon mint embert az emberek előtt, a reám vetett hamis ítélet árnyékától. Nem rejtőzöm el, nincs okom reá. Nem félek, Itt élek másfél esztendeje egy bajor parasztházban feleségemmel és négy kis gyermekemmel. Bárki bármikor itthon talál.
Tiltakozom az ítélet ellen és tiltakozom az ellen, hogy Romániának kiszolgáltassanak. De bármikor kész vagyok számot adni múltamról és álláspontjaimról, bármilyen független bíróságnak, amelyik nem a gyűlölet és a nacionalizmus jegyében ül össze fölöttem. Egy ember segélykiáltása ez a tiltakozás, de egyúttal egy kis nemzet segélykiáltása is. Ne hagyjanak elveszni minket!
Hiszek a demokráciában s abban, hogy ehhez a demokráciához még az én kis nemzetemnek is joga van. Hiszek abban, hogy az igazságnak győznie kell az igazságtalanság fölött. Hiszek abban, hogy Amerika népe és vezetői a béke és igazság szót annak szép és magos értelmében használják és hogy a humanizmus, amit zászlajukra tűztek, valódi. Hiszek abban, hogy ez a világ végre már megérett arra, hogy emberséges jó szándékkal kezet nyújtson benne ember az embernek. És végül hiszem, hogy nem lehet ma már az egész világnak szeme láttára bármilyen mesterségesen gyártott vádak alapján, csupán azért megölni valakit, mert jogot mert követelni az élethez, még a háború előtt, elnyomott népe számára!
Hiszek. Mert ha nem hinnék, nem érdemelné meg ez a világ, hogy éljek benne, mint ember. Akkor csak vadállatoknak van helyük ezen a földön.
Tiltakozom az ítélet ellen és tiltakozom az ellen, hogy Romániának kiszolgáltassanak. De bármikor kész vagyok számot adni múltamról és álláspontjaimról, bármilyen független bíróságnak, amelyik nem a gyűlölet és a nacionalizmus jegyében ül össze fölöttem. Egy ember segélykiáltása ez a tiltakozás, de egyúttal egy kis nemzet segélykiáltása is. Ne hagyjanak elveszni minket!
Hiszek a demokráciában s abban, hogy ehhez a demokráciához még az én kis nemzetemnek is joga van. Hiszek abban, hogy az igazságnak győznie kell az igazságtalanság fölött. Hiszek abban, hogy Amerika népe és vezetői a béke és igazság szót annak szép és magos értelmében használják és hogy a humanizmus, amit zászlajukra tűztek, valódi. Hiszek abban, hogy ez a világ végre már megérett arra, hogy emberséges jó szándékkal kezet nyújtson benne ember az embernek. És végül hiszem, hogy nem lehet ma már az egész világnak szeme láttára bármilyen mesterségesen gyártott vádak alapján, csupán azért megölni valakit, mert jogot mert követelni az élethez, még a háború előtt, elnyomott népe számára!
Hiszek. Mert ha nem hinnék, nem érdemelné meg ez a világ, hogy éljek benne, mint ember. Akkor csak vadállatoknak van helyük ezen a földön.
Wass Albert
Plarnhof, 1946. Szeptember 17.
Eredeti kézirat, CWA Irattára
Plarnhof, 1946. Szeptember 17.
Eredeti kézirat, CWA Irattára
2016. január 8., péntek
Megemlékezés Wass Albert születésnapján
M3 televízió 2015. jan.9. 0:30 Századfordító magyarok
01.09.
Itt 60 napg visszanézhetők, ill. -hallgathatók az elhangzott műsorok:
MÉDIAKLIKK/MÉDIATÁR
2015. november 15., vasárnap
Felolvasás maraton február 26-án.A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók
Tisztelt Szervezők!
A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók, költők műveiből 2016. FEBRUÁR 26-ÁN PÉNTEKEN este 6 órakor kezdődik (erdélyi és kárpátaljai testvéreinknél este 7-kor).
Jelentkezés: wafelolvasas@gmail com és 30/419-24-48
https://www.facebook.com/wassalbertfelolvasasmaraton/?ref=hl
Jelentkezés: wafelolvasas@gmail com és 30/419-24-48
https://www.facebook.com/wassalbertfelolvasasmaraton/?ref=hl
25 órás Wass Albert felolvasó maraton a Kárpát-medencében és azon is túl 3 új fényképet töltött fel.
Tisztelt Szervezők!
A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók, költők műveiből 2016. FEBRUÁR 26-ÁN PÉNTEKEN este 6 órakor kezdődik (erdélyi és kárpátaljai testvéreinknél este 7-kor).
Wass Albert az égi kávéház házigazdájaként várja szeretettel a megidézni kívánt írókat és költőket, mi pedig várjuk szeretettel a gyöngyszemeket megidézni kívánó közösségeket és településeket!
Jelentkezés: wafelolvasas@gmail com és 30/419-24-48
Kérjük a csatlakozni kívánó felolvasó köröket, hogy külön jelezzék, fogják-e tudni tartani az eredetileg kitűzött 25 órát vagy csak egy rövidebb műsorral kívánnak részt venni az összefogásban! A honlapon ugyanis minden helyszínnél szeretnénk jelezni, mire számíthatnak a résztvevők, érdeklődők, illetve szeretnénk kiemelni a maratoni helytállást bevállaló köröket.
Az erdélyi író által is sokat hangsúlyozott magyar egység és az összefogás jegyében egy településen – leszámítva a városnyi kerületekkel bíró Budapestet – lehetőség szerint egy felolvasó helyszín legyen, akár az eredetileg külön szervező közösségek szoros együttműködésével megoldva. Vagy több helyszín, de akkor összedolgozó, a felolvasókat, hallgatókat egymás helyszíneire küldő vagy a 25 órát egymást kiegészítve lefedő csapatokkal!
A rendezvény szigorúan pártsemleges, pártok és politikusok csatlakozása, támogatása nem kizárt, de csakis közösségként és magánemberként, a megosztó, elválasztó érdekeket legalább erre a napra otthon hagyva!
Előre is köszönjük mindenkinek a részvételt, a biztatást és a lelkesedést!
Előre is köszönjük mindenkinek a részvételt, a biztatást és a lelkesedést!
Hegedűs Gergely András
kezdeményező, országos összehangoló
kezdeményező, országos összehangoló
2015. szeptember 7., hétfő
Wass Albert Emlékoldal
Wass Albert Emlékoldal
MEGHÍVÓ
Wass Albert szoboravatás Budapesten a Margitszigeten a Szent Mihály kápolna művészsétányon 2015. szeptember 12. 11.00 órakorMinden Wass Albert tisztelőt szeretettel vár Ifj. Demeter Vilmos
2011-ben A margitszigeti helyszínt a Budapest Galéria szemlebizottsága is megfelelőnek találta. A művészsétányon, a Szent Mihály-kápolna közelében áll már három festőművész, Barabás Miklós, Munkácsy Mihály és Rudnay Gyula szobra.
Wass Albert mellszobra nem lesz fővárosi tulajdon, ahogy az elhelyezés költségeit sem az önkormányzat, hanem a kezdeményező állja.
Forrás: hír24
2014. október 28., kedd
Holtmaros magyar állampolgárságot kapott
Holtmaros magyar állampolgárságot kapott:
2011. július 10. vasárnap, 13:17 Kovács Attila'via Blog this'
Itt, a Magyar Fórum hasábjain többször is írtunk már a „marosmenti fenyveserdő aljában” fekvő csöppnyi, magyar faluról, Holtmarosról. A település református lelkésze, Bartha József egyike a legkiválóbb székely-magyaroknak, aki afféle misszionáriusként minden magyar ügy mellett kiáll. A magyar állampolgárság újbóli igénylésének lehetősége olyannyira lázba hozta a holtmarosi magyarokat, hogy szinte az egész falu kérvényezte az újrahonosítást.
– Hányan jelezték állampolgársági igényüket önöknél?
– Eddig már 517 fő kérvényezte meg a magyar állampolgárságot. Miután Holtmaros lakossága 561 fő, gyakorlatilag elmondható: a román nemzetiségűeket leszámítva az egész falu benyújtotta igényét a magyar állampolgárságra.
– Csodálatos dolog lehet mostanában magyarnak lenni Holtmaroson!
– Magyarnak lenni lakhelytől függetlenül is csodálatos dolog. Azért lehetünk hálásak a Jóistennek, hogy ezt most Holtmaroson testközelből is érezhetjük!
– Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom: ez a nagy számú igénylés a lelkészi hivatalra is komoly feladatokat rótt.
– Valóban elképesztő mennyiségű munkát jelentett a nyilvántartások, önéletrajzok összeállítása, az okmányok kiállításához szükséges adatok begyűjtése, rendszerezése. Két lányom, sőt még az egyik óvónő is bekapcsolódott a munkába, és szükség is volt a segítő kezükre. A feladatok elvégzése közben azonban valódi, isteni csodákat élhettünk át valamennyien. Említhetem például településünk korábbi tanítóját, a 98 éves Bakos Géza bácsit, aki élete egyik nagy ajándékának nevezte a magyar állampolgárság újbóli felvételét. Miközben a fényképész mondta neki, hogy nézzen a gépbe, megkérdeztem tőle, hogy miért fontos számára az állampolgárság visszakapása?
– Mit felelt?
– Csak ennyit mondott: kötelességem visszaigényelni, mert magyar vagyok! Ha egy 98 éves bácsi ilyet mond, úgy gondolom, az maga a csoda. De átéltünk más csodát is. Demetre Laci bácsi négy éve volt ágyban fekvő beteg. Gutaütése óta nem tudott felkelni, még felülni se nagyon. Neki is felvettük természetesen az adatait, elkészítettük a fényképet is a személyihez. Pár nap múlva szólnak, hogy Demetre Laci bácsi hirtelen jobban lett. Elmentem hozzá, hát látom, hogy ül az asztal mellett – négy év óta először – és rá sem lehet ismerni, annyira jó állapotban van. Erre azt mondja nekem: amióta tudom, hogy magyar állampolgár leszek, visszajött belém az élet. Ezeket a saját szememmel láttam, igaz történetek. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a magyar állampolgárság felénk valódi csodákat hozott!
– Hogy vannak az árvaházi gyermekek?
– Köszönöm szépen az érdeklődését, jól vannak. Az általunk működtetett Tulipán Árvaházban most tizenkét gyermek él. Általános iskolások, ügyesek, tehetségesek, szorgalmasak. Mindent megteszünk, hogy jó magyarokat neveljünk belőlük!
– Az árvaház fenntartása sem lehet könnyű feladat…
– Nehezebb, mint az állampolgársági munka. Mondanom sem kell, a román államtól nem remélhetünk segítséget. A Czegei Wass Alapítvány és néhány jó szándékú magánszemély – köztük Wass Albert Hamburgban élő fia, Wass Endre – támogatása égetően szükséges. Persze az alapítvány sincs könnyű helyzetben. Wass Albert neve még mindig vörös posztó a román hivatalosságok szemében…
– Mik a közeli jövő elsődleges céljai?
– Már folyamatban van egy új alapítvány bejegyzése, amely az árvaházhoz hasonlóan a Tulipán nevet kapja. Mint a neve is mutatja, elsősorban az árvaház működtetésére hozzuk létre. Wass Endre az új alapítvány létrehozásában is nagy segítségünkre van. Távolabbi tervünk pedig az, hogy megvásároljunk egy-két holtmarosi ingatlant. Erre azért volna szükség, hogy a felnövő, és az árvaházból koruk miatt kikerülő fiataloknak tudjunk segíteni az önálló életük elindításában. Szintén célunk, hogy újabb gyermekeket fogadjunk be az árvaházba. Erre a helyünk meglenne, hiszen a Tulipán Árvaház eredetileg húsz gyermek részére épült. Remélem, a Jóisten segítségével sikerül megvalósítani terveinket!
Kovács Attila
Kapcsolódó:
Legfrissebb hírek
2014. június 16., hétfő
2014. június 12., csütörtök
Elkobozták a magánterületen felállított szovátai Wass-szobrot - Krónika Online
Elkobozták a magánterületen felállított szovátai Wass-szobrot - Krónika Online:
| 2014.06.12. [12:55] | Utolsó módosítás: 2014.06.12. [14:25
Mint arról beszámoltunk, az erdélyi író büsztjét vasárnap magánterületen avatták fel Szovátán,miután a román állam által háborús bűnösnek tartott író alakját közterületen nem önthetik szoborba. Az amerikai emigrációban 1998-ban, kilencvenévesen elhunyt Wass Albertet fiatal katonatisztként, bajusszal ábrázoló műkő mellszobor Miholcsa József képzőművész alkotása, aki Tóth Ferenc felkérésére készítette el a büsztöt.
A szobrot Bajkó Norbert szovátai katolikus segédlelkész és Bartha József holtmarosi református lelkipásztor szentelte fel, az eseményen részt vettek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik marosvásárhelyi szimpatizánsai, de a csíksomlyói búcsúról hazatérő magyarországi zarándokok is.
Megtagadta a szobor átadását
Tóth Ferenc munkatársunknak elmondta, a segesvári törvényszék, ügyészség, a Maros megyei és a szovátai rendőrség képviselői érkeztek hozzá szabályos házkutatási paranccsal. Az irrendentizmus vádját kimerítő propagandaanyagot, szórólapokat, plakátokat kerestek, de mivel ilyesmit nem találtak, más, terhelő bizonyíték után is kutattak lakásában, mindent lefényképeztek, filmeztek, és közölték vele, hogy gyanúsítottként vallomást kell tennie a rendőrségen.
Ugyanakkor kérték Tóth Ferencet, hogy a tulajdonában levő és felállított műkőszobrot adja át nekik. Ezt megtagadta, de két személy ennek ellenére leemelte helyéről a mellszobrot, és azt magukkal vitték.
Koncepziós pernek tartja
Tóth Ferenc úgy véli, a hatóságok lépése politikai koncepciós pernek minősíthető. A demokráciában senkit nem lehet meghurcolni politikai nézetei miatt, de ebben az esetben határozottan ez történik – fejtette ki véleményét a szoborállító férfi. Wass Albertet 1946-ban nyilvánította háborús bűnösnek a kommunista megszálló rendszer a párt megrendelésére, és ami most vele történik, azt ugyanannak a kommunista ideológiának az emberei teszik – véli Tóth.
A hatóságok azt is közölték vele, hogy gyanúsítottként ki kell hallgatniuk, ezért beidézték a megyei rendőr-főkapitányságra. Tóth Ferenc nem volt hajlandó ügyvéd nélkül vallomást tenni, ezért kapott keddig haladékot. Ez idő alatt megpróbál keresni olyan ügyvédet, aki őt képviselje. Amennyiben nem talál ilyent, akkor hivatalból fog ügyvédet igényelni, vagy egyszerűen megtagadja a vallomást.
Arra a kérdésünkre, hogy mivel gyanúsítják, Tóth Ferenc elmondta: felolvastak egy törvénycikkelyt, amelynek alapján a háborús bűnösök kultuszának ápolásával vádolhatják meg. Ő ezt tudomásul vette, viszont megkérdőjelezi Wass Albert háborús bűnösségének voltát és az azt kimondó ítéletet.
Hogy mire számít a következőkben? Sejti a következményeket, de erről nem szeretne egyelőre beszélni, és főleg nem a sajtóban. Pénzbírság viszont biztosan várható lesz – nyilatkozta a szobrot megrendelő és azt magánterületén felállító férfi. Várja a kihallgatást és a fejleményeket, amelyről ígérete szerint beszámol majd lapunk olvasóinak.
A rendőrség már a szoborállítás napján kiszállt a helyszínre
Tóth Ferencet nem lepte meg a hatóságok ezen lépése, szinte számított is rá, mivel ismeri a rendszert, és mint mondotta, a törvény kiszámítható. Annál inkább várta a fejleményeket, hogy már közvetlenül a szoborállítás után közölték vele, hogy a rendőrség hivatalból feljelentést tesz ellene. Ezt azok a rendőrök mondták neki, akik vasárnap, a szoboravatási ünnepség alatt a közelből figyelték az eseményeket, majd az ünneplők távozta után rögtön megkeresték őt otthonában.
Rendőrség: közterületről is látszik a szobor
Andreea Pop, a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője érdeklődésünkre elmondta: valóban vizsgálódnak a kollégái a szoborállítás ügyében, ugyanis a szobor olyan helyen áll, hogy az a magántulajdonon kívüli területről is látható. Mint mondta, az ügyben eddig semmilyen hivatalos lépés vagy döntés nem született, csupán vizsgálódnak, s ennek részét képezheti az is, hogy meghallgatják az ügyben érintett magánszemélyt is.
Az erdélyi írót – akinek több szobra van Magyarországon – ma is háborús bűnösként tartják nyilván Romániában, a családnak évekkel ezelőtt nem sikerült perújrafelvételt kérnie a bíróságon.
Évekkel ezelőtt a román hatóságok hajtóvadászatot folytattak az erdélyi Wass-szobrok ellen, ennek nyomán a szászrégeni római katolikus plébánia, a holtmarosi református templom, valamint a Beszterce-Naszód megyei Vice iskolájának udvaráról is el kellett távolítani az íróról mintázott büsztöket. Sőt a vicei tanintézet is mindössze néhány évig viselhette Wass Albert nevét. A Hargita megyei rendőrség a szombati csíksomlyói búcsún távolíttatta el az író köteteit az utcai árusokkal.
Más:
2014. március 20., csütörtök
Várdy Béla: Wass-kor - Valóság
Valóság:
'via Blog this'
A Wass család 1744-ben lett a magyar főnemesség tagja, amikor Mária Terézia grófi rangot adományozott nekik. A családnak azóta is számtalanszor és sokoldalúan járult hozzá Erdély kultúrájához, s nemcsak magyar, hanem román vonalon is. Kevesen tudják például, mekkora szerepe volt Wass Dániel grófnak (1744–1811) és hasonnevű fiának (1777–1844) az erdélyi román nemzeti megújhodásban. Közreműködésük nélkül ugyanis az „erdélyi triász” — Micu-Klein Sámuel (Samuil Micu-Klein, 1745–1806), Sinkai György (Gheorghe Sincai, 1754–1816) és Major Péter (Petru Major, 1761–1821) — sohasem lehetett volna oly sikeres a román nemzeti öntudat kifejlesztésében, mint amilyen lett. Robert William Seton-Watson ismert román- és szlávbarát skót publicista-történész így fogalmazta meg e sikert A románok története (1934) című közismert munkájában: „Sincai... Vas [Wass] grófnak köszönhette tudományos munkássága folytatásának lehetőségét, miközben a gróf fiainak házitanítójaként szerepelt, kinek házában végül is 1816-ban meghalt” (271. l.). Sinkai összesen tizennégy évet töltött a Wass család mezőségi kastélyában, ahol A románok és más népek krónikája című művét is befejezte. E munkájában elismerte, hogy kutatásai során nagymértékben támaszkodott a Wass család levéltárára; sőt azt is megjegyezte: „E család segítsége nélkül e krónikát sohasem írhattam volna meg” (271. l.). Sinkai ugyancsak a Wass család támogatásával jelentette meg A dákoromán, illetve valach nyelv elemei (1805) című munkáját, amelyet eredetileg Micu-Kleinnel együtt készített és adott ki 1780-ban.
A Wass család bizonyos tagjai más vonalon is kitűntek. Wass György (1658–1705) és fia, László (1696–1738) például jeles naplóíró volt. Ugyanez áll Wass Sámuelre (1814–1879) is, aki az 1848-as szabadságharc után került Amerikába, s aranyásó és aranyfinomító-tulajdonos lett. Visszatérte után Kilencz év egy száműzött életéből (1861) és Szárazi és tengeri utazások nyugaton (1862) címmel írta meg száműzetésének emlékeit, amelyeknek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Itt még csupán annyit — s ez nincs benne a könyvben —, hogy amerikai tartózkodása idején Wass Sámuel gróf még szimpla „v”-vel írta a nevét, valamikor hazatérte után azonban a család „w”-re változtatta a kezdőbetűt. A „névváltozás”-nak az volt az oka, hogy német nyelvterületen, a német kiejtésből kifolyólag, mind kellemetlenebb lett e családnév. A németek ugyanis a „v” betűt „f”-nek, az „s” betűt pedig „sz”-nek ejtik ki, így a Vass név egy kissé kellemetlen módon hangzott el.
A család legújabb, nagy hírnévnek örvendő tagja Wass Albert gróf (1908–1998) volt, akit Nyírő József és Tamási Áron társaságában a XX. század egyik legkiválóbb erdélyi írójaként szoktak emlegetni. Habár életének több mint felét emigrációban töltötte, érzelmileg sohasem szakadt el hazájától. Rendületlenül, mély érzéssel és nagy szeretettel írt tovább Erdélyről és népeiről. Regényei máig nagy népszerűségnek örvendenek az emigrációban és a rendszerváltás óta Magyarországon is, ahol igen sokat kalózkiadásban is megjelentettek.
Az ismertetendő kötet Wass Albert nagynénjének és egyben anyósának, Siemersné gróf Wass Ilonának (1884–1950) a századelő világát tükröző visszaemlékezéseit tartalmazza. Wass Ilona az író apjának, Wass Endre grófnak (1886–1975) volt a nővére, s 1909-ben férjhez ment Hans Siemershez (1872–1955), egy hamburgi hajómágnás fiához. Lányuk, Siemers Éva (1914–1991), aki egyben Wass Albert unokatestvére volt, lett az író első felesége, s hat fiúgyermekük (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) született. (A hároméves korában elhunyt Csaba kivételével mindannyian életben vannak.)
Siemersné Wass Ilona nem a nyilvánosságnak szánta visszaemlékezéseit, hiszen fia, Hans-Edmund Siemers csak mintegy négy évtizeddel anyja halála után bukkant rá a kéziratra a padláson, egy porosodó faládában. Mivel memoárját az asszony német nyelven írta, feltehetően gyermekei számára készítette. Nekik óhajtott átadni valamit abból a késő dualizmus kori világból, amelyet oly jól és közelről ismert, s amelynek ő is részese volt, egészen házasságáig. Hogy végül miért nem adta át gyermekeinek írását, azt csak találgathatjuk. Talán azért, mert félkésznek, befejezetlennek találta. Talán azért, mert még dolgozni akart rajta. Talán azért, mert egy ponton feladta az írás folytatását, s esetleg meg is feledkezett róla. Visszaemlékezése azonban így, félkészen és egy kissé töredékesen is igen megkapó. Remekül visszaadja azt a világot, amely immár csaknem egy évszázada, de legalábbis a Horthy-kor letűnte óta nem létezik. E visszaemlékezést csak olyan valaki írhatta, aki teljesen otthonosan mozgott annak a társadalmi elitnek a soraiban, amely az Osztrák–Magyar Monarchia felső társadalmi osztályát képviselte.
A kötet a szerző fiának, Hans-Edmund Siemersnek az előszavával kezdődik, s ugyancsak az ő utószavával végződik. Hatvanegy igen rövid, esszészerű fejezetből áll, amelyeknek majdnem mindegyike egy-egy pillanatkép a Wass család múltjából és a szerző életéből. A kötet végén az esszéket a fordítók (Szabó T. Ádám és Gyulai Orsolya) által készített rövid és hasznos magyarázó jegyzetek egészítik ki. A nagy, albumszerű kötet száznyolcvankét illusztrációt is tartalmaz (fényképeket és a szerző által készített krétarajzot), továbbá hét térképet (amelyek közül hat a Wass-domínium elhelyezkedését és történeti fejlődését mutatja be), négy családi és egy vármegyei címert, valamint két rosszul megszerkesztett és igen nehezen érthető genealógiai táblázatot.
Az esszék közül azok a legértékesebbek, amelyek a szerző személyes élményeit rögzítik: Wass Ilona gyermekkorát, szüleivel, testvéreivel és más családtagokkal kapcsolatos emlékeit, az erdélyi arisztokrácia életmódját, báljait, vadászatait, családi összejöveteleit, utazásait és egyéb társadalmi eseményeit, sőt, még a család bizonyos belső „titkai”-t is.
E családi „titkok” közül számunkra az a rész legérdekesebb, amelyből megtudjuk az író apja, Wass Endre gróf első házasságának körülményeit. A gróf alig húszéves korában feleségül vette a nála három évvel idősebb és egy kissé kétes hírnévnek örvendő Bánffy Ilona grófnőt (1883–1960), akitől egyetlen fia, a későbbi író, Albert született. A család annyira ellenezte a házasságot, hogy — mint a szerző írja — „az esküvőn csak szüleim voltak jelen, mert mi, testvérek megtagadtuk a részvételt” (152. l.). Úgy látszik, hogy a testvérek sejtése igaznak bizonyult, hiszen a „nősülés után hét hónappal Endrének fia született, akit Albertnek (Albi) kereszteltek” (155. l.). A házasság nem is tartott túl sokáig, mert Endre gróf egyhamar megtudta, hogy feleségének viszonya van egy bizonyos Wenckheim gróffal. Az esetből párbaj, majd válás lett. A helyzetből kifolyólag „Albit Endrének ítélte a bíróság, de megengedték a gyereknek, hogy évente néhány hétre édesanyját is felkeresse Bécsben” (156. l.). Így tehát Wass Albert gyakorlatilag anya anélkül nevelkedett fel, s lett az erdélyi magyar szellemiség és az egyetemes magyar nemzeti érzés jeles szószólója, mind regényeiben, mind költészetében, mind politikai jellegű írásaiban.
Siemersné gróf Wass Ilona — aki Wass Albertnek nagynénje és egyben anyósa is volt — egyszerű közvetlenséggel, de mély beleérzéssel festi le korát és kortársait, a Wass családnak és a vele rokonságban álló famíliáknak a múltját. Igaz, hogy a történelmi részekbe itt-ott bizonyíthatatlan családi hagyományokat és feltételezéseket, sőt, néha téves adatokat is belekever (e megjegyzések egy részét a jegyzetekben kiigazították), mindez azonban mit sem von le munkája értékéből. Mindent egybevetve ugyanis Siemersné gróf Wass Ilona írása igen élvezetes rajza a korai XX. század magyar társadalmának, elsősorban a felső réteg mindennapi életének. Hans-Edmund Siemers tehát nagy szolgálatot tett azzal, hogy kiadta édesanyja írását, s ezáltal megmentette a jövő számára. (Siemers Ilona született gróf czegei Wass Ilona: Wass-kor. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999, 178 l.)
'via Blog this'
A Wass család 1744-ben lett a magyar főnemesség tagja, amikor Mária Terézia grófi rangot adományozott nekik. A családnak azóta is számtalanszor és sokoldalúan járult hozzá Erdély kultúrájához, s nemcsak magyar, hanem román vonalon is. Kevesen tudják például, mekkora szerepe volt Wass Dániel grófnak (1744–1811) és hasonnevű fiának (1777–1844) az erdélyi román nemzeti megújhodásban. Közreműködésük nélkül ugyanis az „erdélyi triász” — Micu-Klein Sámuel (Samuil Micu-Klein, 1745–1806), Sinkai György (Gheorghe Sincai, 1754–1816) és Major Péter (Petru Major, 1761–1821) — sohasem lehetett volna oly sikeres a román nemzeti öntudat kifejlesztésében, mint amilyen lett. Robert William Seton-Watson ismert román- és szlávbarát skót publicista-történész így fogalmazta meg e sikert A románok története (1934) című közismert munkájában: „Sincai... Vas [Wass] grófnak köszönhette tudományos munkássága folytatásának lehetőségét, miközben a gróf fiainak házitanítójaként szerepelt, kinek házában végül is 1816-ban meghalt” (271. l.). Sinkai összesen tizennégy évet töltött a Wass család mezőségi kastélyában, ahol A románok és más népek krónikája című művét is befejezte. E munkájában elismerte, hogy kutatásai során nagymértékben támaszkodott a Wass család levéltárára; sőt azt is megjegyezte: „E család segítsége nélkül e krónikát sohasem írhattam volna meg” (271. l.). Sinkai ugyancsak a Wass család támogatásával jelentette meg A dákoromán, illetve valach nyelv elemei (1805) című munkáját, amelyet eredetileg Micu-Kleinnel együtt készített és adott ki 1780-ban.
A Wass család bizonyos tagjai más vonalon is kitűntek. Wass György (1658–1705) és fia, László (1696–1738) például jeles naplóíró volt. Ugyanez áll Wass Sámuelre (1814–1879) is, aki az 1848-as szabadságharc után került Amerikába, s aranyásó és aranyfinomító-tulajdonos lett. Visszatérte után Kilencz év egy száműzött életéből (1861) és Szárazi és tengeri utazások nyugaton (1862) címmel írta meg száműzetésének emlékeit, amelyeknek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Itt még csupán annyit — s ez nincs benne a könyvben —, hogy amerikai tartózkodása idején Wass Sámuel gróf még szimpla „v”-vel írta a nevét, valamikor hazatérte után azonban a család „w”-re változtatta a kezdőbetűt. A „névváltozás”-nak az volt az oka, hogy német nyelvterületen, a német kiejtésből kifolyólag, mind kellemetlenebb lett e családnév. A németek ugyanis a „v” betűt „f”-nek, az „s” betűt pedig „sz”-nek ejtik ki, így a Vass név egy kissé kellemetlen módon hangzott el.
A család legújabb, nagy hírnévnek örvendő tagja Wass Albert gróf (1908–1998) volt, akit Nyírő József és Tamási Áron társaságában a XX. század egyik legkiválóbb erdélyi írójaként szoktak emlegetni. Habár életének több mint felét emigrációban töltötte, érzelmileg sohasem szakadt el hazájától. Rendületlenül, mély érzéssel és nagy szeretettel írt tovább Erdélyről és népeiről. Regényei máig nagy népszerűségnek örvendenek az emigrációban és a rendszerváltás óta Magyarországon is, ahol igen sokat kalózkiadásban is megjelentettek.
Az ismertetendő kötet Wass Albert nagynénjének és egyben anyósának, Siemersné gróf Wass Ilonának (1884–1950) a századelő világát tükröző visszaemlékezéseit tartalmazza. Wass Ilona az író apjának, Wass Endre grófnak (1886–1975) volt a nővére, s 1909-ben férjhez ment Hans Siemershez (1872–1955), egy hamburgi hajómágnás fiához. Lányuk, Siemers Éva (1914–1991), aki egyben Wass Albert unokatestvére volt, lett az író első felesége, s hat fiúgyermekük (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) született. (A hároméves korában elhunyt Csaba kivételével mindannyian életben vannak.)
Siemersné Wass Ilona nem a nyilvánosságnak szánta visszaemlékezéseit, hiszen fia, Hans-Edmund Siemers csak mintegy négy évtizeddel anyja halála után bukkant rá a kéziratra a padláson, egy porosodó faládában. Mivel memoárját az asszony német nyelven írta, feltehetően gyermekei számára készítette. Nekik óhajtott átadni valamit abból a késő dualizmus kori világból, amelyet oly jól és közelről ismert, s amelynek ő is részese volt, egészen házasságáig. Hogy végül miért nem adta át gyermekeinek írását, azt csak találgathatjuk. Talán azért, mert félkésznek, befejezetlennek találta. Talán azért, mert még dolgozni akart rajta. Talán azért, mert egy ponton feladta az írás folytatását, s esetleg meg is feledkezett róla. Visszaemlékezése azonban így, félkészen és egy kissé töredékesen is igen megkapó. Remekül visszaadja azt a világot, amely immár csaknem egy évszázada, de legalábbis a Horthy-kor letűnte óta nem létezik. E visszaemlékezést csak olyan valaki írhatta, aki teljesen otthonosan mozgott annak a társadalmi elitnek a soraiban, amely az Osztrák–Magyar Monarchia felső társadalmi osztályát képviselte.
A kötet a szerző fiának, Hans-Edmund Siemersnek az előszavával kezdődik, s ugyancsak az ő utószavával végződik. Hatvanegy igen rövid, esszészerű fejezetből áll, amelyeknek majdnem mindegyike egy-egy pillanatkép a Wass család múltjából és a szerző életéből. A kötet végén az esszéket a fordítók (Szabó T. Ádám és Gyulai Orsolya) által készített rövid és hasznos magyarázó jegyzetek egészítik ki. A nagy, albumszerű kötet száznyolcvankét illusztrációt is tartalmaz (fényképeket és a szerző által készített krétarajzot), továbbá hét térképet (amelyek közül hat a Wass-domínium elhelyezkedését és történeti fejlődését mutatja be), négy családi és egy vármegyei címert, valamint két rosszul megszerkesztett és igen nehezen érthető genealógiai táblázatot.
Az esszék közül azok a legértékesebbek, amelyek a szerző személyes élményeit rögzítik: Wass Ilona gyermekkorát, szüleivel, testvéreivel és más családtagokkal kapcsolatos emlékeit, az erdélyi arisztokrácia életmódját, báljait, vadászatait, családi összejöveteleit, utazásait és egyéb társadalmi eseményeit, sőt, még a család bizonyos belső „titkai”-t is.
E családi „titkok” közül számunkra az a rész legérdekesebb, amelyből megtudjuk az író apja, Wass Endre gróf első házasságának körülményeit. A gróf alig húszéves korában feleségül vette a nála három évvel idősebb és egy kissé kétes hírnévnek örvendő Bánffy Ilona grófnőt (1883–1960), akitől egyetlen fia, a későbbi író, Albert született. A család annyira ellenezte a házasságot, hogy — mint a szerző írja — „az esküvőn csak szüleim voltak jelen, mert mi, testvérek megtagadtuk a részvételt” (152. l.). Úgy látszik, hogy a testvérek sejtése igaznak bizonyult, hiszen a „nősülés után hét hónappal Endrének fia született, akit Albertnek (Albi) kereszteltek” (155. l.). A házasság nem is tartott túl sokáig, mert Endre gróf egyhamar megtudta, hogy feleségének viszonya van egy bizonyos Wenckheim gróffal. Az esetből párbaj, majd válás lett. A helyzetből kifolyólag „Albit Endrének ítélte a bíróság, de megengedték a gyereknek, hogy évente néhány hétre édesanyját is felkeresse Bécsben” (156. l.). Így tehát Wass Albert gyakorlatilag anya anélkül nevelkedett fel, s lett az erdélyi magyar szellemiség és az egyetemes magyar nemzeti érzés jeles szószólója, mind regényeiben, mind költészetében, mind politikai jellegű írásaiban.
Siemersné gróf Wass Ilona — aki Wass Albertnek nagynénje és egyben anyósa is volt — egyszerű közvetlenséggel, de mély beleérzéssel festi le korát és kortársait, a Wass családnak és a vele rokonságban álló famíliáknak a múltját. Igaz, hogy a történelmi részekbe itt-ott bizonyíthatatlan családi hagyományokat és feltételezéseket, sőt, néha téves adatokat is belekever (e megjegyzések egy részét a jegyzetekben kiigazították), mindez azonban mit sem von le munkája értékéből. Mindent egybevetve ugyanis Siemersné gróf Wass Ilona írása igen élvezetes rajza a korai XX. század magyar társadalmának, elsősorban a felső réteg mindennapi életének. Hans-Edmund Siemers tehát nagy szolgálatot tett azzal, hogy kiadta édesanyja írását, s ezáltal megmentette a jövő számára. (Siemers Ilona született gróf czegei Wass Ilona: Wass-kor. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999, 178 l.)
 | ||||||||||||||||
|
| |||||||||||||||
2014. február 8., szombat
2014. január 29., szerda
Wass Albert felolvasás 2014
Wass Albert felolvasás 2014:
'via Blog this'
2014. február 21-én pénteken este 18.00 órától, 22-én este 19 óráig - immár hetedik alkalommal fognak össze a magyar szépirodalom tisztelői
Budapesti helyszín: Létezés Öröme Központ - Budapest II.ker. Lövőház u. 29. I/3.
(4/6 villamos Széna tér megálló - A két Mammut épület között)
Meghívott vendégek:
Péntek: Kerubok zenekar - 18.15, Orbán Béla (Johnny) - 19.15, Simó József - 24.00,
Szombat: Hervay Tamás - 11.00, Szakács Gábor, Friedrich Klára - 16.00, Takaró Mihály 17.00, Nyírő Judit - 18.00, Duna Kiadó
TOVÁBB: http://www.wassalbert.eu/2014bp.html
'via Blog this'
2014. február 21-én pénteken este 18.00 órától, 22-én este 19 óráig - immár hetedik alkalommal fognak össze a magyar szépirodalom tisztelői
Budapesti helyszín: Létezés Öröme Központ - Budapest II.ker. Lövőház u. 29. I/3.
(4/6 villamos Széna tér megálló - A két Mammut épület között)
Meghívott vendégek:
Péntek: Kerubok zenekar - 18.15, Orbán Béla (Johnny) - 19.15, Simó József - 24.00,
Szombat: Hervay Tamás - 11.00, Szakács Gábor, Friedrich Klára - 16.00, Takaró Mihály 17.00, Nyírő Judit - 18.00, Duna Kiadó
TOVÁBB: http://www.wassalbert.eu/2014bp.html
2013. február 16., szombat
Wass Albert: Jönnek! - Hangoskönyv - YouTube
Wass Albert: Jönnek! - Hangoskönyv - YouTube
Wass Albert: Jönnek! PDFhttp://data.hu/get/1669875/Jonnek.pdf.html
2012. augusztus 31., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)