Vízlépcső és atomtemető – Zöldgömb szombat 13.05

Vízlépcső és atomtemető – Zöldgömb

A dunai vízlépcsők ügye évtizedek óta vita tárgya, a hágai Nemzetközi Bíróság 1977-es döntése óta nincs megegyezés Magyarország és Szlovákia között. A kérdés most az, hogy vajon feladjuk-e a rendszerváltás óta képviselt elveket a dunai vízlépcsők ügyében. A zöldmozgalom szervezetei aggódnak, mert a háttérben zajló szlovák–magyar tárgyalásokon újból felmerült a szigetközi gátak építése és a vízmennyiségről való lemondás is. A Duna Charta szerint vízre van szükségünk, nem gátakra. Illés Zoltán környezetpolitikust, a második Orbán-kormány környezetvédelmi államtitkárát kérdeztük arról, hogy mi az igazság, mit tud a tervekről.  

A természet ára
A természet és a pénz kölcsönhatása volt a téma a Magyar Természetvédők Szövetségének tanácskozásán. Napjainkban a pénz, a profit és a zsákmányszerzés határoz meg mindent. Vida Gábor akadémikus arról tartott előadást, hogy a természeti értékeket nem lehet beárazni, Kükedi Zsolt, a Naphimnusz Egyesület alelnöke pedig a helyi közösségek értékteremtő tevékenységéről beszélt, őket halljuk a műsorban.

Szén-dioxid-bombává alakultak az égő indonéz erdők
Hetek óta égnek az erdők Indonéziában, emiatt rengeteg szén-dioxid jutott a levegőbe. A WWF régóta foglalkozik a felgyújtott erdők kérdésével és az esőerdők helyén létesített olajpálma-ültetvények természeti káraival. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője a helyszínen is járt.

Atomtemető, információhiány és rezsicsökkentés
A paksi atomerőmű erősen sugárzó kiégett fűtőelemeit a Pécshez közeli Boda agyagkőzetében kívánják elhelyezni. A pécsi LMP-szervezet vezetői arról panaszkodnak, hogy a pécsi lakosok nem kapnak tájékoztatást a tervekről. Eközben olyan híreket is hallani, hogy a Központi Nukleáris Alap feltöltése nem folytatódik. Kóbor József biofizikus, az LMP nukleáris biztonsági szakszóvivője beszél az aggályokról.  

Hallgatóink észrevételeit a zoldgomb@lanchidradio.hu drótpostacímen várjuk.

Adás:2015. november 7., szombat 13.052015. november 11., szerda 22.05

Szerkesztő-műsorvezető: Mangel Gyöngyi

E-mail cím: zoldgomb@lanchidradio.hu

A korábbi adásokat itt hallgathatja meg »

MNO: Tőzsdére kerülhet a dráguló ivóvíz

Spekulánsok előtt is nyitva áll a jövőre elinduló víztőzsde, ahol ivóvízkvótát vehetnének a befektetők. A szakemberek szerint jogi szempontból elképzelhetetlen kezdeményezésről van szó, hiszen a kitermelési engedélyek nem adhatók el egyik napról a másikra. Az érintett cég szerint viszont csak a víz ”kreatív”, azaz a szokásostól eltérő eladásáról van szó.

Jövőre elindulhat a Futuraqua Nyrt. vízkvóta-kereskedelmi rendszere, ami egyfajta ivóvíztőzsdeként működne. A cég egyelőre ugyan nem állít elő ásványvizet, de a szerződéses partnerei, illetve a vagyonkezelésbe vont kútjai révén évente 250 millió liter ásványvizet adó vízbázist ér el, továbbá van Fejér megyében egy saját kútja, amely évente 53 millió litert képes adni. Mint nemrég kiadott közleményükben írták, a víztőzsdén – ehhez hasonlóan – a hazai és külföldi kutak lekötött kapacitásával lehet majd kereskedni, akár spekulatív céllal is.

Ilyen tőzsde létrehozása jelenleg sem jogilag, sem üzletileg nem lehetséges Magyarországon – mondta a Magyar Nemzet megkeresésére Fehér Tibor, a Magyar Ásványvízszövetség és Terméktanács elnöke. Mint kifejtette, a vízkiviteli engedélyt az a termelő szerezheti meg, amelyik megfelel bizonyos feltételeknek. Ezt a jogot ugyanakkor nem lehet értékesíteni, hiszen ebben az esetben az Országos Vízügyi Hatóság nem tudja megvizsgálni, hogy az új tulajdonos is megfelel-e a kritériumoknak.

A műszaki feltételek teljesítése mellett azt is meg kell mondani, hogy a jelentkező cég milyen céllal kéri a kitermelési engedélyt a vízbázisra, itt pedig nem lehet megjelölni a tőzsdézést. A hatóság jóváhagyásához az is szükséges, hogy a kút területe az engedélyt kérő cég tulajdonában legyen, ami ugyancsak nem teszi piacképessé a kitermelési jogot – mutatott rá Fehér Tibor. Az engedély kiadását megelőző folyamat általában hat hónapot vesz igénybe, ami szintén nem segíti elő a gyors tőzsdei tranzakciókat.

A szövetség elnöke szerint arra van lehetőség, hogy egy engedéllyel rendelkező társaság megváljon a kútjától, és így az engedélyétől, ám a vevőnek ilyenkor is ugyanúgy meg kell felelnie a feltételeknek, amit a hatóság ebben az esetben is megvizsgál. Fehér Tibor hangsúlyozta, a vízkészlet – eltérően a többi ásványkincstől, amelyek felhozatalára koncessziós jogot lehet szerezni – nem kerül a kitermelő birtokába, hanem az állam tulajdona marad.

A víz az egyik leginkább alulértékelt nyersanyag ma a világon. Az ivóvízkészletek azonban fogynak, ezért áruk a közeljövőben nem maradhat ott, ahol most van – nyilatkozta  

 Láng Balázs, a Futuraqua vezérigazgatója a múlt hét végén a Gazdasági Rádiónak. Hozzátette, itt tulajdonképpen nincs másról szó, mint hogy a szokásos piaci út helyett kreatív módon értékesítik (!?) az ásványvizet.

További részletek a Magyar Nemzet keddi számában

ivóvíz, engedély, Futuraqua, víztőzsde

Kapcsolódó hírek:

• Gyanús cégek a tőzsdén
  http://www.figyelo.hu/hetilap/20120619/gyanus_cegek_tozsden/

• Perli a Figyelőt a Futuraqua nyrt
  http://www.vizpiac.hu/hirek/perli-a-figyelot-a-futuraqua-nyrt

MNO: Elismerték, hogy tízszeres árat kérnek?

http://mno.hu/kulfold/elismertek-hogy-tizszeres-arat-kernek-1062089

A pécsi polgármesteri kabinetiroda szerint a Suez a Fővárosi Vízművek visszavásárlásáról kötött megállapodással lényegében elismerte a Pécsi Vízmű Zrt. kisebbségi tulajdonrészének vételárára vonatkozó túlzott igényét.

A kabinetiroda az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében utalt rá: Budapest és a Suez-RWE előzetesen abban egyezett meg, hogy a főváros 15,1 milliárd forintot fizet a konzorcium 25 százalékos tulajdonrészéért.

Közvetve csaknem négymilliárd forint maradt a pécsiek zsebében a Tettye Forrásház Zrt. létrehozásával – közölte a társaság igazgatósági elnöke.Bővebben>>>

„Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a Péccsel szemben támasztott követelések hozzávetőlegesen tízszeresen túlzóak, és így a Suez keresete tarthatatlanná válik Bécsben. Budapesten ugyanis a Pécsi Vízműnél tízszer nagyobb cégről, tízszer több vagyonelemről, valamint lényegesen hosszabb szerződött időszakról volt szó” – hangsúlyozták.

A Suez tavaly novemberben jelentette be, hogy beadta keresetét a bécsi választott bíróságra és 32,3 millió euró, azaz mintegy 10 milliárd forint kompenzációt kér Pécstől a Pécsi Vízmű Zrt. székházának elfoglalásáért és a kiesett bevételért. Utalt rá, ez akkora összeg, amekkorát korábban a Compass Lexecon nemzetközi szakértő társaság állapított meg vizsgálatában a vállalatnak járó kártérítés összegeként. A francia cég azzal indokolta az eljárás megindítását, hogy nem volt más választása.

A pécsi polgármesteri kabinetiroda és Szabó Iván, a város ügyvédje akkor üdvözölte, hogy várhatóan már 2012 elején megkezdődhet a per a Pécsi Vízmű-ügyben a bécsi választott bíróságnál. Azt közölték, hogy az eljárásban egy nemzetközi, független bíróság előtt védhetik meg a város és polgárai érdekeit egy multinacionális céggel szemben.

Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a Suez kárigényét „méltánytalannak és szándékosan túlzónak” tartják, a cég által megbízott Compass Lexecon könyvvizsgáló iroda szakértői anyaga „számos téves megállapítást, tévedést és hibás számítást tartalmaz a Pécsi Vízmű Zrt. részvényeinek vételárát illetően”, amelyet bizonyítani fognak.

Hozzátették, Pécs továbbra is igényt tart a Suezzel szemben mindazon károk megtérítésére, amelyet a francia cég által delegált vezetés okozott Pécsnek a 2009. október 5-i birtokbevételt megelőzően, és az azóta eltelt két év alatt.

Pécs 2009. október elején felmondta a szolgáltatási szerződést, és átvette a városi vízközműveket, miután az addigi vízszolgáltató Pécsi Vízművel határidőre nem egyezett meg a kisebbségi tulajdon visszavásárlásáról. Az önkormányzat által megbízott biztonsági cég alkalmazottai ellenőrzésük alá vonták a vízmű épületét, és kizárták a Pécsi Vízmű vezetői körét. Azóta Pécsen az önkormányzat által alapított Tettye Forrásház Zrt. a szolgáltató.

A város és a kisebbségi tulajdonos francia Suez Environnement között azért romlott meg a viszony, mert az önkormányzat szerint a Pécsi Vízmű túl drágán szolgáltatott, nem a vízdíj csökkentését, hanem a terjeszkedést helyezte előtérbe. Emellett az önkormányzat sokallta a befektető osztalékát és egyéb járandóságait, amelyek a képviselők szerint egy 100 százalékos városi tulajdonú vízszolgáltató esetén Pécset gazdagíthatnák.

Az ügy érintettjei mintegy negyven jogi eljárást indítottak egymás ellen. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara melletti választott bíróság tavaly február közepén jogszerűnek találta, hogy a város felbontotta a Pécsi Vízművel kötött üzemeltetési szerződést, a Tolna Megyei Bíróság azonban eljárási hiba miatt új eljárásra kötelezte a választott bíróságot. A döntést később a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette.

A Tettye működésével nemcsak Pécs, hanem idővel a baranyai megyeszékhely környéki kisebb városok, községek is kikerültek a Pécsi Vízmű szerződött partnereinek köréből. A Tettye jelenleg Pécs mellett 15 településen szolgáltat.

Birtoksértés

Helybenhagyta a Kaposvári Törvényszék szerdán jogerősen a Mohácsi Városi Bíróság korábbi döntését, amelyben jogsértőnek találta a volt pécsi vízszolgáltató, a Pécsi Vízmű Zrt. székházának 2009. októberi birtokbavételét, az eredeti állapotot azonban nem állíttatta helyre.

A Kaposvári Törvényszék megalapozottnak találta az első fokon eljáró grémium tavaly októberi határozatát. Ebben a városi bíróság kimondta, az épület 2009. október 5-i elfoglalásakor birtoksértés történt. Elutasította viszont a felperes Pécsi Vízműnek az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kérelmét, mert úgy vélte, az idő múlásával annyi változás állt be az ügyben, hogy az nem indokolt.

Címkék

Pécs, Pécsi Vízmű, szolgáltatás, vízdíj, Suez-RWE, tulajdonrész

VÖRÖS SZENNY

- öntötte el a Dunántúl településeit, 1 nappal a választás után...
 
Sugárzást is mérnek a katasztrófa sújtotta területeken, mert a Hévízi tó "projektje" óta tudható, hogy a magyar timföld az urán tartalma miatt volt már a Szovjetúnió számára is oly annyira kívánatos.
A du. 5 óra után tartott sajtótájékoztatóban elhangzott, hogy a katasztrófának NINCSENEK TERMÉSZETI OKAI - vagyis: emberi okai vannak...
Hmmm... Pedig nem kedveltem Posta Imre károgás jellegű "jövendöléseit". :-((



2010-10-05 10:38
  Három megyében vészhelyzetet hirdetett a kormány (+videók)

Továbbra is ömlik az iszap az ajkai timföldgyár két zagytározójából. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szerint ráadásul nem zárható ki az sem, hogy újabb tározók szakadnak át. Közben három megyére is veszélyhelyzetet hirdetett a kormány.

Három megyére is veszélyhelyzetet hirdetett a kormány a vörösiszap-tározó gátjának átszakadása miatt. Ez Veszprém, Győr-Moson-Sopron és Vas megyét érinti.

Továbbra is ömlik

Még mindig ömlik a vörös iszap az ajkai MAL Zrt. tározójából, mivel a gáton egy hatalmas repedés tátong. Illés Zoltán a hírTV-nek elmondta: fennáll a veszélye, hogy ezen kívül még újabb helyen szakadhat át a gát, ezért felszólították a céget, hogy tegyenek meg mindent ennek megakadályozására. Illés Zoltán a védelmi bizottság reggeli ülése után elmondta: eddig egymillió köbméter iszap ömlött ki a megsérült tározóból. A szennyezőanyag nemcsak Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely települést és ezek lakosságát, hanem egy 40 négyzetkilométeres terület élővilágát is veszélyezteti. A Marcal folyó mellett a Rábát és a Dunát is elérheti a lúgos anyag. A timföldgyár 10 tározójában összesen 50 millió köbméter szürke és 30 millió köbméter vörös iszapot tárolnak, amelyek közül az utóbbi enyhén radioaktív és rákkeltő.

Sugárveszélyt mérnek

A katasztrófavédelem speciális csoportja és a katonaság is folyamatosan méri, hogy van-e sugárveszély a Veszprém megyei Kolontáron. A helyszínen öt speciális vészhelyzet-felderítő csoport dolgozik. A szakemberek a Marcal folyóba több tonna gipszet öntenek, ezzel szeretnék megelőzni a nagyobb természeti katasztrófát. A gipsz a vörös iszapot leköti és csökkenti a víz lúgtartalmát is. Megkezdődött a mentesítés is a településeken. Tily Károly, Kolontár polgármestere elmondta: először a közterületek, majd a lakóházak következnek, a munka azonban akár heteket is igénybe vehet.

Ellentmondó értesülések a halottak számáról

A halálos áldozatok számáról ellentmondóak az értesülések: bár korábban a rendőrség is cáfolta, a környezetvédelmi államtitkár elmondása szerint a védelmi bizottság úgy tudja: négyre nőtt a halottak száma. Az újabb áldozat egy egyéves kisgyerek. Úgy tudjuk: annak a 3-4 éves kislánynak a testvéréről van szó, akinek holttestét az éjszaka találták meg Kolontáron. A másik két áldozat egy férfi és egy idősebb nő. A rendőrség közlése szerint további négy embert keresnek még: három idős asszonyt és egy idős férfit, mindannyian kolontáriak. A mentőszolgálat összesítése szerint 116 ember szenvedett sérüléseket, közülük 8 állapota súlyos. A fővárosi kórházakba, a Honvédkórházba és a Péterfy Sándor utcai kórházba 25 sérültet szállítottak - mindannyian könnyebben sérültek. A Győrben kezelt sérültek állapota stabil.

Északi szomszédaink is segítenek

Szlovákiai speciális mentők is részt vesznek az iszapömlés által sújtott településeken a mentési akciókban. A Lévához közeli Ágónyírből a szlovák kutyás mentőszolgálat három tagja, és két emberkeresésre kiképzett kutyája indult Magyarországra - közölte a Slovakia mentőszolgálat igazgatója. Berek Sándor elmondta, hogy a kutyák egyaránt képesek az élő és a halott emberek észlelésére. Szavai szerint a mentőcsapat a helyszínre érkezés után azonnal munkához lát.

Ellenőrző-áteresztő pontokat működtetnek

Az iszapömlés miatt lezárt valamennyi útszakasz járható már Veszprém megyében - a rendőrség azonban Kolontár és Devecser határában ellenőrző-áteresztő pontokat működtet, amelyeken egyelőre csak a helyi lakosokat engedik át. Devecsert és Somlóvásárhelyt már Ajka felől is meg lehet közelíteni. A rendőrség közlése szerint Devecsernél az átmenő forgalom is biztosított.

(hírTV)

Videók:

Bejelentkezés 9 órakor

Összefoglaló 10 órakor

Vízháború Magyarországon I.

Index - Bodoky Tamás 2010. február 9., kedd 00:02

Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt.-nek a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. Az Index megszerezte az ezt bizonyító, az állami vagyonkezelőnél készült előterjesztést, amelyet az ügyben kirobbant politikai botrány nyomán eddig a pénzügyminiszter és a vagyonkezelő is rejtegetett.

Forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelenlévő két legnagyobb multinacionális víziközművállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett a vízműpiac felosztásáról - ezt azonban az érintettek cáfolják.

"A vízi közműveket üzemeltető társaságokban a kizárólagos állami/önkormányzati tulajdon helyett a többségi részesedések állami/önkormányzati kézben tartása mellett tőkeerős befektetők részére is célszerű lenne megnyitni a tulajdoni struktúrát, ehhez azonban a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. paragrafus (1) bekezdésének módosítása szükséges." Ez áll a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2009. március 26-i keltezésű, az akkori vezérigazgató, Tátrai Miklós által jegyzett előterjesztésében. A Regionális vízi közmű társaságcsoport kialakítása egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása útján címet viselő anyagot az MNV Zrt. Társaságokért Felelős Igazgatósága készítette.

Az előterjesztés szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény "indokolatlan korlátokat szab a vízközmű társaságok tulajdonosi összetételének meghatározásában" annak ellenére, hogy az előterjesztő is megállapítja, hogy csak a kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vízi közművek jogosultak az akár nyolcvanöt százalékos uniós támogatások igénybevételére. A racionálisabb működés és az optimális üzemméret elérésének ürügyén mégis több forgatókönyvet dolgoztak ki az öt állami tulajdonban lévő regionális víziközmű-társaság privatizációjának előkészítésére.

Az előterjesztést, amelynek létéről a tavaly tavasszal fellángolt, politikai színezetet is öltő vízprivatizációs vitában kormányzati tisztviselők is beszéltek, mindeddig hiába próbáltuk hivatalosan megszerezni, az MNV többszöri megkeresésünkre is elzárkózott a kiadásától.

Egy erről a témáról szóló véleménycikkre reagálva viszont Oszkó Péter pénzügyminiszter személyesen ajánlotta fel, hogy "készséggel engedek betekintést minden korábbi kormányzati döntésbe és dokumentumba, amiből kiderül, hogy ez a kormány soha semmiféle regionális vagy egyéb privatizációját nem tervezte a vízvagyonnak vagy az azt hasznosító társaságoknak. Ezt egyébként korábban ellenzéki képviselőknek is felajánlottam, amivel sajnos nem kívántak élni, hiszen csak megzavarta volna a politikai célú üzenetek gépies ismétlését."

Oszkót többször is megpróbáltuk a szaván fogni, de több hónap elteltével, ismételt kérésre sem kaptunk betekintést tőle semmiféle kormányzati döntésbe vagy dokumentumba.

A más forrásból megszerzett előterjesztésből viszont az derül ki, hogy az ellenzék vádjai megalapozottak voltak, hiszen valóban léteztek kormányzati elképzelések a regionális víziközmű társaságok privatizációjának előkészítésére. Igaz, azok még az előző, a Gyurcsány-kormány idején manifesztálódtak a vagyonkezelő Veres János által kinevezett vezérigazgatója, Tátrai Miklós előterjesztésében.

Ártatlannak tűnő kezdetek

A vízközművek magánosítása világszerte a privatizáció egyik legvitatottabb formája. Történelmileg a víz közösségi tulajdonnak, és nem piaci terméknek számított, a vízi közművek közösségi - önkormányzati vagy állami - tulajdonban működtek. Az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz "a 21. század olaja", és ezzel párhuzamosan multinacionális óriáscégek jelentek meg a vízközmű-szolgáltatások piacán.

A pécsi vízmű botrány. Nyirati István, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója és a székházat birtokba vevő Winkler Tamással a Tettye Forrásház Zrt vezérigazgatója

A vízközművek privatizációjával kapcsolatban nagyon vegyesek a tapasztalatok, számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy a vízszolgáltatás privatizációja magasabb árakhoz, szociális feszültségekhez és munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A privatizációval szembeni civil ellenállás emellett általában abból táplálkozik, hogy a vízvagyon magánosítása társadalmi igazságossági problémákat vet fel, és a természetes monopóliumok liberalizálása a magánvállalatok minden korábbinál nagyobb piaci hatalmával fenyeget.

Ma Magyarországon viszont - annak ellenére, hogy a regionális vízművek még állami tulajdonban is képesek nyereséget termelni - inkább úgy merül fel ez a kérdés, hogy mi kerül többe az országnak, egy monopolhelyzetben lévő magáncég profitja, vagy egy köztulajdonban, politikai irányítás alatt álló cég pazarlása és korrupciós ügyei?

Természetes monopólium

A természetes monopólium olyan monopólium, amelynek gazdasági okból nem maradhat fenn versenytársa, vagyis nem tud legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon ugyanolyan szolgáltatást vagy terméket kínálni. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a piac mérete relatíve kicsi egy vállalat hatékony méretéhez képest, például a magas fix költségek következtében. A természetes monopóliumok általában erős szabályázottságot és szervezettséget igényelnek, ezért a vállalatoknak szoros kapcsolatban kell lenniük az államhatalommal. Az Egyesült Államokban a természetes monopolhelyzetben lévő vállalatok ugyan szinte kivétel nélkül magántulajdonban vannak, de működésüket az állam szabályozza és felügyeli. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió országaiban elmozdulás történt az amerikai modell, az állami monopóliumok liberalizálásának irányába. Magyarországon természetes monopóliumnak tekinthető például a vasúti és a közúti infrastruktúra üzemeltetése. Forrás: Wikipédia

A vagyonkezelő belecsap a lecsóba

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleménye szerint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozott egyes, állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról:

• az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adják a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és
• a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét.

Az MNV az átalakítást azzal indokolta, hogy "a társaságcsoport megalakulásával a régió meghatározó piaci szereplőjévé lép elő, nő a versenyképessége, hatékonyabbá válik a víziközmű-társaságok működése. A vízi közművek a vízgazdálkodási törvény értelmében továbbra is kizárólagos vagy többségi állami tulajdonban maradnak".

Regionális víziközmű-társaságok
Észak-Magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV, Kazincbarcika)
Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV, Szolnok)
Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV, Vác)
Észak-Dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV, Tatabánya)
Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV, Siófok)

A bejelentésnek nagy visszhangja volt, az ellenzék és az ellenzéki sajtó az állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok, sőt a stratégiai jelentőségű magyar vízbázisok privatizációjának rejtett előkészületének első lépcsőfokát vélte felfedezni a döntés hátterében. Fónagy János, az Orbán-kormány volt közlekedési és vízügyi minisztere parlamenti interpellációjában azt mondta, hogy a korábbi privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeképpen ugyan megakadt, de a döntésből úgy tűnik, hogy a kormány ilyen irányú szándékát nem adta fel.

Oszkó Péter

Oszkó Péter pénzügyminiszter erre úgy felelt, hogy "nem, nem és nem. Nem adjuk el a vízvagyont, nem adjuk el a vízhasznosítást, nem adjuk el a vízszolgáltatást" Az átszervezést a racionálisabb működéssel indokolta, és azt mondta, hogy félreértés vezethetett arra a következtetésre, hogy privatizáció előkészítése zajlana.

A Magyar Nemzet válaszul hazugsággal vádolta Oszkót, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a pénzügyminiszter 2004-ig egy olyan ügyvédi irodának az egyik vezetője volt, amelyik kidolgozott egy koncessziós modellt a regionális vízi közművek üzemeltetésére és privatizációjára. A koncepció a privatizáció egyik lehetséges formájaként a vízművek vagyonkezelésbe adását írja le, az állam ebben az esetben nem a vízművek tulajdonjogát adná el, hanem magáncégek üzemeltetésébe adná a víziközmű-társaságokat.

Az ellenzéki interpretáció szerint a DMRV és a TRV vagyonkezelésbe adásával ennek a receptnek az első része valósulhat meg, és a miniszter nem mondott igazat a parlamentben.

A vízügyesek és a környezetvédők is tiltakoztak

Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, a DMRV üzemi tanácsa és szakszervezete, és az érintett települések lakói az MNV székháza előtt demonstráltak. Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke szerint, ha nem az önkormányzatok kapják meg a regionális vízműveket, az történhet, ami a gáz- és az árampiac privatizációjánál: a multinacionális vállalatok érdekei érvényesülnek a fogyasztókéval szemben, az árak pedig elszabadulhatnak. Ányos szerint a kormányzat terve a regionális vízművek összevonásáról a privatizáció előkészítése [2], hosszú távon ez nem a köz érdekét szolgálja, csupán forráskivonás a költségvetési lyukak betömésére.

Az ügyben megszólalt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, és a regionális víziközmű-cégek átszervezésének felfüggesztését kérte [3] az MNV-től. Fülöp Sándor számos panaszt és bejelentést kapott az üggyel összefüggésben. A többi között panasz érkezett a DMRV feldarabolásával, az egységes vízbázis külön cégekhez csatolásával kapcsolatban is.

Ivóvízkutak

A panaszok egy része szóvá teszi, hogy az átszervezés eredményeként a vízi közművek hosszabb távon kikerülhetnek a közösségi tulajdonból, miután 2007-ben a vagyontörvény a regionális vízi közműveket kivette az állami törzsvagyon köréből, és forgalomképessé tette őket. 2008-ban az is felmerült, hogy az Új Tulajdonosi Program keretében privatizálnák a regionális vízi közműveket, és az önkormányzatok is bejelentették igényüket a területüket érintő regionális vízi közművek tulajdonjogára.

Bár a Gazdasági Versenyhivatal az ÉRV kérésére 2009. júliusában - mivel nem minősül vállalkozások összefonódásának, érdemi vizsgálat nélkül - jóváhagyta a DMRV és a TRV állami tulajdonú részesedésének az ÉRV vagyonkezelésébe adását, a tranzakcióból végül mégsem lett semmi. Az MNV ugyanis szeptember elején, a vezérváltás után hatályon kívül helyezte az áprilisi döntést arra hivatkozva, hogy a vagyontörvény újabb módosításával időközben ismét tartós állami tulajdonba kerültek a regionális vízi közművek.

Ezt a törvénymódosítást azonban éppen a privatizációtól tartó fideszes képviselő, Fónagy János kezdeményezte, a kormány pedig azért támogatta, hogy meggyőzze a kétkedőket: nincs privatizációs szándéka. A hivatalos verzió szerint nem a privatizáció előkészítéséről szóló áprilisi MNV-döntést viszont ezek szerint mégis okafogyottá tette.

Fónagy János

Az MNV áprilisi döntését megalapozó dokumentumokat a vagyonkezelőtől és a pénzügyminisztertől is hiába kértük. Más, neve elhallgatását kérő forrástól viszont sikerült megszereznünk az előterjesztést, amelynek tartalma finoman szólva ellentmond a pénzügyminiszter állításainak. Meggyőződtünk arról is, hogy az Oppenheim és Társai - Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda, Oszkó Péter akkori munkahelye valóban tanulmányt készített még 2003-ban A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja címmel.

A, B, C és D terv a tőkebevonásra

Az MNV 2009. március 26-i előterjesztése négy utat is felvázol a magántőke bevonására az öt állami tulajdonú regionális vízműtársaságba.

Tátrai Miklós

Az első variáció a "minősített többséget biztosító befolyásszerzés konstrukciója" elnevezésre hallgat az előterjesztésben, ez még "2008 augusztusában került előkészítésre".

 Az A terv szerint két vállalatcsoportot alakítanának ki, az egyiket az ÉRV, a másikat a DRV vezetné. A másik három regionális vízi közmű (az ÉDV, a TRV és a DMRV) állami tulajdonú részvényeit eladták volna a két befolyásszerzőnek, amelyek "megfelelő jogszabályi módosítások után már tőzsdeképes társaságok lettek volna, megteremtve annak lehetőségét, hogy piaci befektetők friss tőkével belépjenek ezen vállalatokba".

Az A terv azonban nem tudott megvalósulni, mert - áll az előterjesztésben - "a Vgtv. módosításából mind a mai napig nem lett semmi, ami akadályát jelenti a regionális vízmű társaságokba történő esetleges tőkebevonásnak".
A második variáció, a B terv egyfajta "holding struktúra" kialakítása lett volna. Ebben a forgatókönyvben az MNV egy olyan leányvállalatot hozott volna létre, amely vagyonkezelésbe kapja az összes regionális vízművállalat állami tulajdonú részvényeit. Ez a konstrukció kikerülte volna a törvényi akadályt, de "feltételezve, hogy a Vgtv. kívánt módosítása ősszel bekövetkezik", a szakértők elvetették.
A harmadik, C variáció az "átalakulás" lett volna, "miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Vgtv. módosítása nem következik be ősszel". Az átalakulással keleten a DMRV és a TRV az ÉRV-be, nyugaton az ÉDV a DRV-be olvadt volna be. "Ezzel a módszerrel szintén biztosítható az, hogy két olyan méretű társaságot hozzunk létre, mely már tőzsdeképes lehet akkor, amikor a Vgtv. megnyitja ennek a lehetőségét." Az átalakulás azonban nagyon időigényes lett volna, ezért végül a D terv, a "vagyonkezelésbe adás módszere" vitte el a pálmát.

A D terv már csak a három kelet-magyarországi társaság összevonását célozza meg a fent már ismertetett módon, azaz a DMRV és a TRV beleolvadna az ÉRV-be.

Víztározó Budapesten

Az előterjesztés ezután hosszan taglalja a konstrukció előnyeit a racionálisabb működés és a költséghatékonyság szempontjából. Érdemi indoklás nélkül marad viszont az a javaslat, miszerint a Duna mindkét partján szolgáltató DMRV dunántúli területei kerüljenek át az ÉDV-hez.

Az előterjesztés többféle sztenderd elutasító válaszszöveget is tartalmaz a területükön lévő regionális vízi közművekből tulajdonrészt igénylő önkormányzatoknak, mert "szakmai szabályozás és önkormányzati koncepció hiányában a részvények átruházásával kapcsolatban felelős döntés semmilyen formában jelenleg nem hozható". Az is kiderül az előterjesztésből, hogy az MNV jogi igazgatósága által megbízott külsős ügyvéd szakmai közreműködésével készült, de a megbízott neve nem szerepel az anyagban.

Hátsó szándékok

Az MNV által titkolt előterjesztésből két mögöttes cél világosan látszik. Az egyik, hogy kidolgozói tőkebevonás címén kívánatosnak tartották a regionális víziközmű-társaságok tőzsdére vitelét és legalább részleges privatizációját, az átszervezésre kidolgozott forgatókönyvek mindegyike ennek a nem is leplezett célnak alárendelve készült. Ráadásul a dolog sürgős is lett volna, mert a C tervet, az "átalakulást", azért vetették el, mert megvalósítása 9-11 hónapig tartott volna.

A másik mögöttes cél az volt, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján, ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.

Nevük elhallgatását kérő, a vízügyi szakmában tevékenykedő forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelen lévő két legnagyobb multinacionális víziközmű-vállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett. Bár a háttéralku tényét mindkét oldalról határozottan tagadják, forrásaink szerint az MNV vezetősége akkoriban többször is tárgyalt a Veolia és a Suez embereivel, majd a DMRV-től és a TRV-től kirúgták azokat a vezetőket, akik a vízművek közösségi tulajdonban tartását szorgalmazták volna.

Az önkormányzati tulajdonú, helyi vízművállalatokban az értékesíthető tulajdonrészek ugyanis a rendszerváltás óta már túlnyomórészt elkeltek Magyarországon. Utoljára a miskolci városi vízmű került kalapács alá 2006-ban, a "vízprivatizációs éhséget" pedig jól jelzi, hogy a meghirdetett, egymilliárd forintos árhoz képest négymilliárdos ajánlat is érkezett rá, ám az önkormányzat végül mégis visszalépett.

Felosztották a piacot

Azóta minden befektető arra vár, hogy mikor fogják privatizálni a regionális vízműveket, és erről szólt az állítólagos háttéralku is: Kelet-Magyarországon a Veolia, Nyugat-Magyarországon a Suez kapta volna a regionális vízi közműveket, és ezeket az elaprózódott, helyi vízművállalatokkal összevonva érték volna el az optimális, regionális üzemméreteket. Ez a megoldás nem lett volna szokatlan, hiszen 1984-ben Párizsban is a Szajna mentén osztozott meg az önkormányzati vízművállalaton a Veolia és a Suez.

Nem véletlen az sem, hogy a Kelet-Magyarországon elhelyezkedő regionális vízműtársaságok éppen a kazincbarcikai székhelyű ÉRV-be olvadtak volna, mert ezzel a társasággal a Veolia szoros kapcsolatokat ápol, már a miskolci városi vízműre is konzorciumban adtak be árajánlatot. Ha az ÉRV-nek sikerül bekebeleznie a Duna menti és aTisza menti regionális vízművet, az már európai szinten is jelentős privatizációs célpont. "Mindenki tudta, hogy a Veolia táplálja ezt az ötletet" - fogalmazott egyik neve elhallgatását kérő forrásunk.

A Dunántúlra viszont a Suez vetette ki a hálóját hasonlóképpen, Pécset hídfőállásnak szánták a regionális terjeszkedéshez, aminek a következő nagy lépése a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) privatizációja lehetett volna. A regionális piacbővítést a Pécsi Vízmű Zrt.-n keresztül kis lépésekben addig is elkezdték, vesztükre, mert ez casus bellit szolgáltatott a pécsi vízműháborúra.

(Folytatjuk)