Visszanéző: 2009. Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.

Feljelentés hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában Dátum: 2009. February 23. Monday, 09:31 Rovat: Belföld ... az Alkotmány 2.§. (3) bekezdése. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Országos Rendõr-fõkapitányság Dr. Bencze József r. altábornagy részére 1139 Budapest, Teve u. 4-6. Postacím: 1903 Budapest, Pf.: 314/15 Tel: 36 1 443-5500 Email: orfkvezeto@orfk.police.hu Web: www.police.hu   Tárgy: Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában. Tisztelt Fõkapitány Úr! Feljelentést kívánunk tenni ismeretlen tettesek ellen az állami vagyonnal kapcsolatos hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, népirtás és hazaárulás tárgyában. Feljelentésünk jogszerûségére vonatkozó törvényi elõírásokat kiemelten jeleztük. Tesszük mindezt az Alkotmány „57. § (5) bekezdése alapján: „ A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” I. Hivatali visszaélés, hûtlen és hanyag kezelés vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. 10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. 20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hivatali visszaélés 225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlen kezelés 319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hûtlen kezelést követ el. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz. (3) A büntetés bûntett miatt a) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt, b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz. Hanyag kezelés 320. §  (1) Akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. (2) A büntetés három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz. Indokolás A Napi Gazdaság Online 2009. január 22-i számából , a „Privatizáció - több volt a leves mint a hús” (http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=394333) címû írásából értesülhettünk arról, hogy a kormány elkészítette a privatizációs idõszakot lezáró jelentését. A cikk kivonatosan közli a fõbb adatokat, amelybõl az alábbi részt emeljük ki: „Tizenhét év alatt 2952 milliárd forintnyi vagyonhasznosítási és privatizációs bevétele keletkezett az államnak, ezzel szemben 1370 milliárd forintnyi ráfordítás áll, ami a bevételek 46 százaléka. …1615 vállalatból mindösszesen 139 mûködõ cég marad állami tulajdonban 2007 végére.” A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. Kérjük a Tisztelt Hatóságot, hogy a kormány által kiadott privatizációs jelentésében foglaltakból kiindulva vizsgálja ki, -          hogy a privatizáció kezdetétõl – 1980-as évek végétõl – az állam illetve az azt irányító szervek és felelõs vezetõi kellõ gondossággal jártak-e el, -          hogy a rendszerváltáskor az elsõ szabadon választott országgyûlés és kormánya mennyi állami vagyon felett rendelkezett, és könyv szerinti értékben ez hány milliárd forintot tett ki, -          hogy az eladott 1476 cég valós értéke és a privatizációs szerzõdésben rögzített összeg valós értéket fejezett-e ki, és ezen összegek befolytak-e az államkincstárba, -          hogy a privatizációs szerzõdésekbe foglalt feltételeket a szerzõdõ felek maradéktalanul teljesítették-e, -          hogy a privatizáció lebonyolításáért felelõs szervezetek vezetõi és a Felügyelõ Bizottság tagjai kellõ gondossággal jártak-e el döntéseik során, -          kérjük kivizsgálni, hogy a bankok részére juttatott konszolidációs milliárdok ellentételezéseként milyen kötelezettséget vállaltak a bankok, avagy a magyar állam részérõl ajándékba kapták-e mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, -          végsõ soron kérjük kivizsgálni, hogy a privatizáció és a bankkonszolidáció során érte-e kár a magyar társadalmat, ha igen, milyen mértékben, hogy kik és mennyiben felelõsek az esetleges károkozásért? Megítélésünk szerint a lefolytatott privatizáció  jelentõs kárt okozott  hazánknak, ami  nem elhanyagolható mértékben szûkítette mind gazdasági, mind politikai függetlenségünket, a magyar nép életfeltételeit, fennmaradását, nem csak a mi korosztályunkat, hanem az elkövetkezõ nemzedékekét is. Mint szülõk felelõsséggel tartozunk gyermekeink jövõjéért. E felelõsségünk tudatában tartottuk kötelességünknek megtenni feljelentésünket. Alkotmányjogi érvelés: Megítélésünk szerint az Alkotmány „57. § (5) lehetõséget biztosít arra, hogy jogorvoslattal élhessünk akár a magyar kormánnyal, akár az országgyûléssel, a törvényhozással szemben is, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy az adott intézmény vagy személyek nem a köz érdekében /20. § (2)/ folytatták tevékenységüket. Amennyiben bármely intézményrõl, vagy személyrõl bebizonyosodik, hogy közéleti tevékenységének következtében sérül a köz érdeke úgy a politikusi felelõsségen túl (nem választják újra) a büntethetõség lehetõségének is meg kell lennie, mivel a jog, a kötelesség, a felelõsség és a számon kérhetõség csak együtt értelmezhetõ. Ismereteink szerint egyetlen egy politikai párt vagy kormány sem kapott arra vonatkozóan választói felhatalmazást, hogy a nemzeti vagyont ily módon elprivatizálják, elkótyavetyéljék, hogy a jövõ generációnak életfeltételeit lerontsák. Amennyiben bármilyen alsóbb szintû jogszabály ennek a lehetõségét kizárja, úgy az nem tekinthetõ másnak, mint antidemokratikus és diktatórikus hatalmi megnyilvánulásnak, ami sérti az Alkotmány 2.§. (3) bekezdésébe foglalt „ellenállási jogot”. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra. Mivel a köztulajdon és a magántulajdon ugyan olyan védettséget élvez /9. § (1)/ és az állami tulajdon maga a nemzeti vagyon /10. § (1)/ ami köztulajdon, történeti szóhasználattal élve társadalmi tulajdon, így joggal elvárható a társadalom részérõl, hogy minden olyan intézmény és törvényalkotó kellõ gondossággal járjon el a társadalmi tulajdon kezelésével  kapcsolatosan és erre vonatkozó tevékenységérõl számon kérhetõ legyen. Büntetõ Törvénykönyv szerinti jogi érvelés: A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  II. Hazaárulás és hûtlenség vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket Az 1949. évi XX. alaptörvény 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Hazaárulás 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével, követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Hûtlenség 145. §  Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig, háború idején öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A hazaárulásra és hûtlen kezelésre vonatkozó alkotmányos és Bûntetõ Törvénykönyvi elõírások kulcsszava a függetlenség, ami így definiálható röviden: Független állam az, amely „másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott.” Mindez feltételezi egy társadalom gazdasági és politikai önrendelkezési jogának meglétét. Az önrendelkezés egy állam esetében - még ha piacgazdaságról beszélünk is -  szükségessé tesz bizonyos stratégiai ágazatok feletti alanyi jogon történõ döntési kompetenciát, illetve tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amelyek átruházása idegen állam, vagy gazdasági szervezet részére gyengíti, végsõ esetben felszámolja az állam, a társadalom önállóságát, függetlenségét. Megítélésünk szerint az elõzõ rendszerhez képest is súlyosan sérült Magyarország népének szabadsága, hatalmi, döntéshozói képessége, illetve az ország függetlensége. Egy állam esetében alanyi jogosultságnak és kötelezettségnek minõsül a pénzrendszer, a pénzkibocsátás feletti jog, a nemzetgazdaság irányítása, a szociális és egészségügyi ellátás biztosítása. Megítélésünk szerint a Magyar Köztársaság elveszítette irányítói és döntési önállóságát: -          pénzrendszerünk és a pénzkibocsátásunk felett, -          a nemzetgazdaság, a kereskedelem és az értéktermelõ ágazatok felett, -          a stratégiai ágazatok úgymint a közmûellátás, az energiaellátás felett, -          az egészségügyi ellátás és szociális biztonság felett, -          a Haza védelme felett, mindezek az állam alkotmányos kötelezettségeinek teljesíthetõségét kérdõjelezi meg. Magyarország függetlenségének biztosításának vonatkozásában súlyos problémaként jelentkezik az ország földterülete tulajdonjogának külföldi állampolgárok, gazdasági és pénzügyi szervezetek által  történõ megszerezhetõsége. Történelmileg igazolt, hogy akié a föld, azé az ország, de ehhez hozzátehetjük, hogy a pénzkibocsátás joga is.  Amennyiben a magyar föld nemzetidegen eltulajdonlása lehetõvé válik, úgy félõ, hogy a földdel kapcsolatos minden lényegi döntés idegen érdekeket fog szolgálni, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország csak virtuálisan fog létezni, õsi alkotmányos jogaink formálissá válnak, õslakossá válunk saját hazánkban és bennszülötti minõségünkben cselédekké válunk s legfeljebb arra szavazhatunk, hogy ez vagy az az idegen érdekeket kiszolgáló párt legyen a nemzetközi pénzoligarchiának a hazai rezidense. Mindezek okán tartjuk fontosnak feljelentésünk vizsgálata során a függetlenségünk tartalmi részének a tisztázását, ami nem csak politikai, hanem jogi kérdés is. Fenti állításaink igazolásaként a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adataira hívnánk fel a Tisztelt Hatóság figyelmét, vagy olyan gazdasági, pénzügyi szakértõk tanulmányaira, mint Csath Magdolna, Bogár László, Varga István, Drábik János, Tanka Endre vagy Ángyán József. Véleményünk szerint a magyar állam képtelen volna megvédeni hazánkat egy külsõ agresszióval szemben, legyen ez katonai vagy gazdasági. Amennyiben ez fennáll, az nem csak az állam alkotmányos kötelezettségének a megszegését jelenti, hanem azt is, hogy azok a hazai döntéshozók, akik ezt az állapotot elõidézték, azok valójában hazaárulást követtek el. Kérjük továbbá kivizsgálni a rendszerváltás során hozott törvények statisztikailag is igazolt romboló gazdasági, társadalmi hatását (népességfogyás, termelésvisszaesés, munkahelyek, ipari ágazatok megszûnése, hajléktalanság, morális válság), hogy a kialakult társadalmi folyamatok mennyiben támasztják alá a hazaárulás, a népirtás törvényi  tényállását, hogy a politikai felelõsség mellett kik felelõsek mindezért. III. Népirtás vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket 6.§. (3) A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. Az alkotmány ezen paragrafusa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon; tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghõbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben félelemtõl és nyomortól megszabadult emberi lények szabadon hallathatják szavukat és meggyõzõdésüket; tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ megoldásként a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön; tekintettel arra, hogy az alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvetõ emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nõk egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elõsegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását; Tekintettel arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttmûködve biztosítják az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok általános és tényleges tiszteletben tartásának elõmozdítását; tekintettel arra, hogy az e jogok és szabadságjogok mibenlétében való közös egyetértés igen nagy jelentõségû az említett kötelezettség maradéktalan teljesítése szempontjából, a Közgyûlés kinyilvánítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve - a jelen Nyilatkozat állandó szem elõtt tartásával - oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és érvényesítését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. „ 8. cikk Mindenkinek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvetõ jogokat sértõ eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 17. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közös tulajdona legyen. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 19. cikk Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen. 22. cikk A társadalom tagjaként mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz és annak biztosításához, hogy nemzeti erõfeszítéssel és nemzetközi együttmûködéssel, valamint az egyes államok szervezetével és erõforrásaival összhangban megvalósuljanak a méltóságához és a személyiségének szabad kibontakoztatásához nélkülözhetetlen gazdasági, szociális és kulturális jogok. 25. cikk (1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tõle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei. (2) Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben részesüljön. 1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv Népirtás 155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából a) a csoport tagjait megöli, b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása, e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja, bûntettet követ el, és tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki népirtásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Indokolás A népirtásra vonatkozó törvényi cikkely a részleges kiirtásra vonatkozó lépéseket azonos módon ítéli meg a teljes megsemmisítésre vonatkozó törekvéssel. Hazánk vonatkozásában közismert az a Világbank által készített tanulmány, amelyet Dr. Gidai Erzsébet közgazdász professzorasszony ismertetett a ’90-es évek elején, amelyben az áll, hogy Magyarország lakosságának 2025-re „optimálisan” 6-8 milliónak kéne lenni. Ez – véleményünk szerint – kimeríti a részleges népirtásra vonatkozó felbujtást és elõkészületet. Ez ellen egyetlen parlamenti párt sem emelte fel a szavát, hanem éppenséggel döntéseikkel ezt a folyamatot indították el. Mára a Magyarországon születettek lélekszáma tízmillió alá csökkent, a lakosság létszámának éves csökkenése meghaladja a harmincezer fõt, annak ellenére, hogy érzékelhetõ módon nõ a betelepültek száma. A betelepült vagy betelepített idegen nemzetiségû lakosság csak statisztikailag árnyalja a valós helyzetet.  Szeretnénk hangsúlyosan kifejezni, hogy ma már a népirtás nem koncentrációs táborokban folyik, vagy fegyveres eszközökkel, hanem gazdasági, pénzügyi, szociális és egészségügyi intézkedésekben testesül meg. Amennyiben feljelentésünk során a Tisztelt Eljáró Hatóság érdemben megvizsgálja ezen állításunkat, akkor az elmúlt idõszak szociális és egészségügyi döntéseinek várható hatásai egyértelmûvé teszik, hogy a Magyar Köztársaság kormánya saját népe ellen intézményesített módon és módszeresen követi el a népirtást.   Feljelentésünk I. és II. fejezetben foglaltak kimeríti a Btk. 155.§ (1) c) pontjára vonatkozó részt, a gazdasági és szociális életfeltételek tudatosan elõidézett  rombolásával  elkövetett népirtás elõkészületét, társadalmi bekövetkeztének elindítását, illetve beteljesülését. A genocídium elkövetésének vonatkozásában különös felelõsség terheli mindazon kormányokat és parlamenti képviselõket, akik döntéseikkel rombolták a magyar nép életfeltételeinek gazdasági, szociális alapjait, egészségügyi- és lelkiállapotának romlását. Megítélésünk szerint fokozott felelõsség terheli Gyurcsány Ferencet, a  jelenlegi miniszterelnököt, a jelenlegi helyzetért, a magyar népnek okozott lelki sérelmekért, amit „öszödi beszédével”, és legfõképp a 2004. december 5-i népszavazás során okozott, ami a külhoni magyarok kettõs állampolgárságáról és a korházak privatizációjáról szólt. Megítélésünk szerint egy hazáját és népét szeretõ és azért felelõsséget vállaló miniszterelnök nem kampányolhatott volna az anyaországtól elszakított magyar testvéreink magyar állampolgársága ellen, illetve a kórházak eladása mellett.  (Az MSZP székházban, 2004. november 30-án a kettõs állampolgárság és kórház-privatizációs népszavazással kapcsolatosan ezt a kijelentést tette: „Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok!") Ezzel a kijelentésével és ellenkampányával nem csupán befolyásolta a választópolgárok döntéseit, hanem politikai szándékáról is bizonyságot tett, oly mértékben befolyásolta a népszavazás eredményét, amely meghasonlást szült a magyar társadalomban. Mint keresztény embereknek Jézus szavai ötlenek fel bennünk: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. Tisztelt Fõkapitány Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy feljelentésünkkel lényegében az egész „rendszerváltást”, a „rendszerváltó elitet” a vizsgálat tárgyává kívánjuk tetetni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon egy sajátos jogállamiság alakult ki a rendszerváltással, ahol a jogszolgáltatás a fehérgalléros (politikai és gazdasági) bûnözés elfedésében érdekelt. De látva azt, hogy az utóbbi idõben a rendõrség megpróbál az igazságszolgáltatás göröngyös útján járni, így bízunk abban, hogy felül tud emelkedni a párt- és hatalmi politikán és feljelentésünk nyomán a haza és a nép érdekében érdemi vizsgálatot folytat. Budapest, 2009. február. 22.                                                                                               ………………………………..                                                                                                          Takács András    Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke Jézus szavai ötlenek fel bennünk: (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra. (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: (3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni: 145. §   vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (1) A Magyar Köztársaság , demokratikus .A és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is.  A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is. (2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.(3) A büntetés bûntett miatta) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt, vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és (2) (1) (1) (2) A hír tulajdonosa: SZMM http://www.szmm.hu A hír webcíme: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3140

Fekete Húsvét - 91 évvel ezelőtt mészárolták le a magyarokat Köröstárkányban (2012-04-05)

Memóriafrissítés: Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide

Convention on the
Prevention and Punishment
of the Crime of Genocide

Adopted by Resolution 260 (III) A of the United Nations General Assembly on 9 December 1948.

Article 1

The Contracting Parties confirm that genocide, whether committed in time of peace or in time of war, is a crime under international law which they undertake to prevent and to punish.

Article 2

In the present Convention, genocide means any of the following acts committed with intent to destroy, in whole or in part, a national, ethnical, racial or religious group, as such:

• (a) Killing members of the group;
• (b) Causing serious bodily or mental harm to members of the group;
• (c) Deliberately inflicting on the group conditions of life calculated to bring about its physical destruction in whole or in part;
• (d) Imposing measures intended to prevent births within the group;
• (e) Forcibly transferring children of the group to another group.

Article 3

The following acts shall be punishable:

• (a) Genocide;
• (b) Conspiracy to commit genocide;
• (c) Direct and public incitement to commit genocide;
• (d) Attempt to commit genocide;
• (e) Complicity in genocide.

Article 4

Persons committing genocide or any of the other acts enumerated in Article 3 shall be punished, whether they are constitutionally responsible rulers, public officials or private individuals.

Article 5

The Contracting Parties undertake to enact, in accordance with their respective Constitutions, the necessary legislation to give effect to the provisions of the present Convention and, in particular, to provide effective penalties for persons guilty of genocide or any of the other acts enumerated in Article 3.

Article 6

Persons charged with genocide or any of the other acts enumerated in Article 3 shall be tried by a competent tribunal of the State in the territory of which the act was committed, or by such international penal tribunal as may have jurisdiction with respect to those Contracting Parties which shall have accepted its jurisdiction.

Article 7

Genocide and the other acts enumerated in Article 3 shall not be considered as political crimes for the purpose of extradition.

The Contracting Parties pledge themselves in such cases to grant extradition in accordance with their laws and treaties in force.

Article 8

Any Contracting Party may call upon the competent organs of the United Nations to take such action under the Charter of the United Nations as they consider appropriate for the prevention and suppression of acts of genocide or any of the other acts enumerated in Article 3.

Article 9

Disputes between the Contracting Parties relating to the interpretation, application or fulfilment of the present Convention, including those relating to the responsibility of a State for genocide or any of the other acts enumerated in Article 3, shall be submitted to the International Court of Justice at the request of any of the parties to the dispute.

Article 10

The present Convention, of which the Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall bear the date of 9 December 1948.

Article 11

The present Convention shall be open until 31 December 1949 for signature on behalf of any Member of the United Nations and of any non-member State to which an invitation to sign has been addressed by the General Assembly.

The present Convention shall be ratified, and the instruments of ratification shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

After 1 January 1950, the present Convention may be acceded to on behalf of any Member of the United Nations and of any non-member State which has received an invitation as aforesaid.

Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 12

Any Contracting Party may at any time, by notification addressed to the Secretary-General of the United Nations, extend the application of the present Convention to all or any of the territories for the conduct of whose foreign relations that Contracting Party is responsible.

Article 13

On the day when the first twenty instruments of ratification or accession have been deposited, the Secretary-General shall draw up a proces-verbal and transmit a copy of it to each Member of the United Nations and to each of the non-member States contemplated in Article 11.

The present Convention shall come into force on the ninetieth day following the date of deposit of the twentieth instrument of ratification or accession.

Any ratification or accession effected subsequent to the latter date shall become effective on the ninetieth day following the deposit of the instrument of ratification or accession.

Article 14

The present Convention shall remain in effect for a period of ten years as from the date of its coming into force.

It shall thereafter remain in force for successive periods of five years for such Contracting Parties as have not denounced it at least six months before the expiration of the current period.

Denunciation shall be effected by a written notification addressed to the Secretary-General of the United Nations.

Article 15

If, as a result of denunciations, the number of Parties to the present Convention should become less than sixteen, the Convention shall cease to be in force as from the date on which the last of these denunciations shall become effective.

Article 16

A request for the revision of the present Convention may be made at any time by any Contracting Party by means of a notification in writing addressed to the Secretary-General.

The General Assembly shall decide upon the steps, if any, to be taken in respect of such request.

Article 17

The Secretary-General of the United Nations shall notify all Members of the United Nations and the non-member States contemplated in Article 11 of the following:

• (a) Signatures, ratifications and accessions received in accordance with Article 11;
• (b) Notifications received in accordance with Article 12;
• (c) The date upon which the present Convention comes into force in accordance with Article 13;
• (d) Denunciations received in accordance with Article 14;
• (e) The abrogation of the Convention in accordance with Article 15;
• (f) Notifications received in accordance with Article 16.

Article 18

The original of the present Convention shall be deposited in the archives of the United Nations.

A certified copy of the Convention shall be transmitted to all Members of the United Nations and to the non-member States contemplated in Article 11.

Article 19

The present Convention shall be registered by the Secretary-General of the United Nations on the date of its coming into force.

---

Created on August 16, 1994 / Last edited on January 27, 1997

Home Page | Administrative Info | Webmaster

GÉPI FORDÍTÁSBAN:

Egyezmény a 

népirtás bűntettének

megelőzéséről és megbüntetéséről

Határozatával jóváhagyott 260 (III) A. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése december 9-én 1948.

1. cikk

A Szerződő Felek megerősítik, hogy a népirtás függetlenül attól, hogy elkötelezett az időben a béke vagy a háború idején, a bűnözés a nemzetközi jog értelmében, amely vállalják, hogy megakadályozzák és büntetik.

2. cikk

A jelen Egyezmény, népirtás: bármilyen, a következő cselekmények megsemmisítésének szándékával való, a részben vagy egészben, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport, mint olyan:

• (A) Killing a csoport tagjai;
• (B) súlyos testi vagy lelki sérelem okozása a csoport tagjai;
• (C) Szándékosan okoznak a csoport olyan életkörülményekre való, hogy a fizikai elpusztulásának részben vagy egészben;
• (D) Az intézkedések bevezetése célja, hogy megakadályozzák csoporton belül a születések;
• (E) erőszakos átvitele a csoport gyermekeinek más csoporthoz való.

3. cikk

A következő cselekmények büntetendők legyenek:

• (A) népirtás;
• (B) összeesküvés népirtás elkövetésére;
• (C) közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére;
• (D) Kísérlet a népirtás elkövetésére;
• (E) bűnrészesség népirtásban.

4. cikk

Személyek népirtást, vagy bármely más cselekmények felsorolt ​​3. cikk büntetni, függetlenül attól, hogy alkotmányosan felelős uralkodók, közhivatalnokok vagy magánszemélyek.

5. cikk

A Szerződő Felek vállalják, hogy hozhatnak, összhangban saját alkotmány, a szükséges jogszabályok érvényre juttatása érdekében a rendelkezések a jelen Egyezmény, és különösen, hogy hatékony szankciók fő bűnös a népirtás vagy az egyéb cselekmények cikkben felsorolt 3.

6. cikk

Megbízott személyek népirtás vagy az egyéb cselekmények felsorolt ​​3. cikkben próbált egy illetékes bíróság az állam, amelynek területén a cselekményt elkövették, vagy ilyen a nemzetközi büntető törvényszék esetleg rendelkezik hatáskörrel az említett Szerződő Fél amely elfogadták joghatóságát.

7. cikk

Népirtás és más cselekmények alaprendelet 3. cikke nem tekinthető politikai bűncselekményeket a kiadatás.

A Szerződő Felek elkötelezik magukat az ilyen esetekben engedélyezheti a kiadatást, összhangban a jogszabályok és szerződések hatályban.

8. cikk

Bármely Szerződő Fél felkérheti az illetékes szervek az Egyesült Nemzetek, hogy ilyen intézkedés Alapokmánya alapján az Egyesült Nemzetek általuk megfelelőnek tartott megelőzése és visszaszorítása a népirtás vagy az egyéb cselekmények alaprendelet 3. cikke.

9. cikk

Vitákat a szerződő felek közötti vonatkozó értelmezésével, alkalmazásával vagy teljesítésével a jelen Egyezmény, ideértve a felelőssége egy állam a népirtás vagy az egyéb cselekmények alaprendelet 3. cikke, kell benyújtani a Nemzetközi Bírósághoz a kérelmére bármelyik fél a vitában.

10. cikk

A jelen Egyezményt, amelynek kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, tartalmaznia kell a dátumot december 9-i 1948-ban.

11. cikk

A jelen Egyezmény nyitva december 31-ig 1949 aláírás nevében bármely tagja az Egyesült Nemzetek és az esetleges harmadik államban, amelyhez a meghívást, hogy írja alá révén valósult meg a Közgyűlés.

A jelen Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratot kell letétbe helyezni főtitkáránál, az Egyesült Nemzetek Szervezete.

Január 1. után 1950-ben a jelen Egyezményt csatlakozott nevében bármely tagja az Egyesült Nemzetek és az esetleges harmadik állam kapott meghívást a fent említett.

A csatlakozási okiratot kell letétbe helyezni főtitkáránál, az Egyesült Nemzetek Szervezete.

12. cikk

Bármely Szerződő Fél bármikor, a címzett értesítéssel főtitkárának az Egyesült Nemzetek kiterjesztheti a jelen Egyezmény minden vagy bármely olyan területre, magatartása, amelyek a külföldi kapcsolatok, hogy a Szerződő Fél illetékes.

13. cikk

Azon a napon, amikor az első húsz eszközök megerősítési vagy csatlakozási helyezték, a főtitkár jegyzőkönyvet készít, verbális és továbbítja egy példányt, hogy egyes tagállamok az Egyesült Nemzetek és az egyes harmadik állam tervezett 11. cikk.

A jelen egyezmény lép hatályba a kilencvenedik napon időpontját követő letétbe helyezése a huszadik megerősítő okirat vagy a csatlakozásra.

Minden megerősítési vagy csatlakozási végre követően ez utóbbi időpontban lép hatályba, a kilencvenedik napon letétbe helyezését követő okirat megerősítési vagy csatlakozási.

14. cikk

A jelen egyezmény érvényben marad a tíz éven napjától annak hatálybalépése.

Az ezt követően marad hatályban egymást követő ötéves időszakokra az ilyen szerződő felek nem mondják, hogy legalább hat hónappal lejárta előtt a jelenlegi időszakban.

Felmondás úgy kell végrehajtani, írásbeli értesítés címzett főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezete.

15. cikk

Ha ennek eredményeként a feljelentések száma a Felek a jelen Egyezményt kell, hogy legyen kevesebb, mint tizenhat, az egyezmény hatályát veszti hatályát attól a naptól kezdve, hogy az utolsó ilyen felmondás hatályba lép.

16. cikk

A kérelem felülvizsgálatát a jelen Egyezmény lehet bármikor bármelyik szerződő fél útján értesítést írásban intézett a főtitkár.

A Közgyűlés dönt a lépéseket, ha van ilyen, kell meghozni az ilyen kérést.

17. cikk

A főtitkár az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagállamát köteles értesíteni az Egyesült Nemzetek és a nem tagállamok fontolóra 11. cikke a következő:

• (A) aláírásról, megerősítések és a csatlakozások megfelelően kapott a 11. cikk;
• (B) értesítések kapott a 12. cikkel összhangban;
• (C) A dátum, amelyre a jelen Egyezmény hatályba lépett 13. cikkével összhangban;
• (D) beérkezett feljelentések a 14. cikkel összhangban;
• (E) A hatályon kívül helyezése az egyezmény 15. cikkével összhangban;
• (F) bejelentéseket kapott a 16. cikkel összhangban.

18. cikk

Az eredeti a jelen Egyezmény levéltárában helyezik letétbe az Egyesült Nemzetek Szervezete.

Hiteles másolatát az egyezmény el kell juttatni valamennyi tagját az ENSZ és a nem tagállamok fontolóra a 11. cikkben.

19. cikk

A jelen Egyezmény által regisztrált főtitkára az Egyesült Nemzetek napján hatálybalépése.

---

Létrehozva augusztus 16-án, 1994 / Utolsó módosítás január 27, 1997

Főoldal | Közigazgatási Info | Webmaster

Budaházy - Chrudinák - Közel-kelet - Rába Botond "ősteherautó" -Jobbik hírek -

Video: Politikai fogságban - Exkluzív börtöninterjú Budaházy Györggyel.
Arab felkelések - Chrudinák Alajos szerint a forradalmakkal végetér az izraeli és amerikai dominancia a Közel-keleten.
Rába Botond -- Különleges magyar világháborús terepjáró a Közlekedési Múzeumban.

The lies of the media - Sekler ethnic hungarians of Romania

Justice for Hungary - London 2011.

Strasbourghoz fordulnak Budaházyék - LÁNCHÍD RÁDIÓ FM 100.3

Ügyvédje szerint egyre nehezebben viseli a börtönt Budaházy György. Szikinger István bejelentette: a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul.

Szikinger István a terrorcselekménnyel vádolt férfi családtagjaival közösen tartott sajtótájékoztatót a Kozma utcai börtönnél. Budaházy édesanyja azt állította, hogy fiának nem adják oda a beküldött vitaminokat. A védő pedig arról beszélt, hogy az apahiány Budaházy György kislányának bizonyíthatóan pszichikai károsodást okozott.

Szikinger István bejelentette: a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul, hogy érvényt szerezzen a tisztességes eljáráshoz való jognak. „Ez a letartóztatás is, – azt gondoljuk – teljesen indokolatlan. Ennek a letartóztatásnak a fenntartása is kapcsolódik az eljárás nem tisztességes voltához. Abban a tekintetben mindenféleképpen, hogy Budaházy Györgyre azt mondták, hogy fennáll nála a szökés és a bűnismétlés veszélye. Az első letartóztatási végzésben megállapították, hogy nem áll fenn a szökés veszélye” – fogalmazott a védő.

Budaházy György 2009 júniusa óta van előzetes letartóztatásban. Az ügyészség szerint ő volt az egyik vezetője a Hunnia Mozgalomnak, amely az előző ciklusban Molotov-koktélokat dobott balliberális országgyűlési képviselők otthonaira.

(hírTV)

Letették az óvadékot, házi őrizetbe kerülhet a volt gazdasági főigazgató - LÁNCHÍR RÁDIÓ FM 100.3

Kifizették a Pécsi Tudományegyetem (PTE) vesztegetési ügyben érintett volt gazdasági főigazgatójának 30 millió forintos óvadékát hétfőn, így házi őrizetbe kerülhet.

A Pécsi Ítélőtábla 30 millió forintos óvadék ellenében csütörtökön megszüntette a volt egyetemi vezető előzetes letartóztatását, egyben házi őrizetét rendelte el. Az óvadékot hétfőn fizették ki. Az MTI úgy tudja, hogy az egykori főigazgatót már hétfőn délután hazaengedik. Tóth Sándor, a táblabíróság szóvivője az MTI-hez eljuttatott közleményében a szabadlábra helyezésről szóló döntést azzal indokolta, hogy a rendezett családi körülmények között élő középkorú férfit családi, rokoni kapcsolatain túl üzleti érdekeltségei is Pécshez kötik. Hosszabb időt töltött már előzetes letartóztatásban, így a nagy összegű óvadék kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az eljárási cselekményeken megjelenjen. Az óvadék abban az esetben jár vissza, ha a gyanúsított nem vonja ki magát az eljárás hatálya alól, nem szökik meg.

A szóvivő utalt rá, hogy a gyanúsított június végén kérelmezte előzetes letartóztatásának megszüntetését óvadék ellenében, de indítványát a Baranya Megyei Bíróság július 12-én elutasította. Az ügy fellebbezés után a Pécsi Ítélőtáblára került, és az csütörtökön megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) tavaly április óta folytat nyomozást a PTE gazdálkodásával összefüggésben bűnszövetségben elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Több mint húsz ember ellen indult eljárás. Az ügyben az egyetem volt gazdasági főigazgatója mellett érintett az intézmény informatikai igazgatója, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója és a PTE három, informatikai termékekkel, irodaszerekkel foglalkozó beszállító cégének több képviselője is.

Tavaly június óta tizenegyen kerültek előzetes letartóztatásba, de ma már senki sincs ezen intézkedés hatálya alatt. Az NNI titkos információszerzésen is alapuló feltételezései szerint az egyetemi alkalmazottak különböző beszerzések során pénzért jogtalan előnyhöz juttatták a három vállalkozást.

(MTI)

Link

A civilek társadalmi egyeztetést javasolnak a dohányzási törvényről

2011. március 4. 20:15

Társadalmi és szakmai egyeztetést javasol a nem dohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról a Füstölgők Társasága, a Magyar Dohányipari Szövetség, a Magyar Vendéglátók Ipartestülete, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége, valamint a Magyar Pipaklub Egyesület - közölték a szervezetek az MTI-vel. Az Országgyűlés előtt fekvő javaslat értelmében a jövőben minden zárt légterű nyilvános helyen - így a vendéglátóhelyeken is - tilos lehet a dohányzás, a javaslat júliustól lépne hatályba.

A szakmai és civil szervezetek pénteken egyeztettek a témában, és egyetértettek abban, hogy szükség van a törvény szigorítására. Ennek során azonban szerintük az egészségügyi érdek mellett figyelembe kell venni a - felnőtt lakosság több mint egyharmadát kitevő - dohányosok személyiségi jogainak biztosítását, és mérlegelni kell a várhatóan kedvezőtlen gazdasági hatásokat is.

A szervezetek szerint a február 25-én benyújtott képviselői önálló indítvány jelenlegi formájában nem életszerű, és "betarthatatlan szabályozáshoz vezet". Ezért a szervezetek azt javasolják, hogy a módosított, új törvény továbbra is engedélyezze a munkahelyeken - beleértve a vendéglátóhelyeket is -, elkülönített, megfelelő levegőztetéssel felszerelt dohányzó helyiségek működtetését.

Indítványozzák egyebek között azt is, hogy a törvény adjon lehetőséget a vendéglátóhelyek üzemeltetői számára, hogy megfelelő jelzések kihelyezése mellett nemdohányzó, illetve dohányzó helyként működtessék üzletüket. Ezenkívül azt szeretnék elérni, hogy a törvény elfogadását követően adjon lehetőséget egyéves felkészülési időre minden érintett számára. A civil és szakmai szervezetek álláspontja szerint a kombinált egészségügyi figyelmeztetések bevezetéséhez célszerű lenne a törvény hatályba lépése után hagyni egy legalább egy éves átmeneti időszakot.

ÁNTSZ: a dohányzás visszaszorítása közegészségügyi érdek

A legjelentősebb megelőzhető halálok Magyarországon is a dohányzás, így annak visszaszorítása közegészségügyi érdek - közölte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a honlapján. Az ÁNTSZ szerint a magyar társadalomban a nemdohányzók és dohányzók többsége is egyetért a zárt légterű munkahelyek dohányfüst-mentessé nyilvánításának fontosságában. "A tüdőrák halálozását tekintve Magyarország világelső, s ennek a betegségnek a 90 százaléka a dohányzás számlájára írandó" - hangsúlyozta az ÁNTSZ.

Heintz Tamás fideszes képviselő múlt pénteken jelentette be, hogy több kormánypárti képviselő aláírásával benyújtották azt a törvénymódosító javaslatot, amelynek értelmében a jövőben minden zárt légterű nyilvános helyen tilos lenne a dohányzás. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár erre reagálva elmondta, hogy a kormányzat támogatja a javaslatot.

Az ÁNTSZ közleménye szerint a dohányzási szokásokat tekintve az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarország a 25. a listán. A magyar lakosság 38 százaléka dohányzik, 15 százalék korábban dohányzott, de már leszokott, és csupán 47 százalék azoknak az aránya, akik sohasem dohányoztak életük során. A gyermekek "dohányfüsttel való érintkezésében" ugyan az elmúlt évek felmérései alapján javuló tendencia mutatkozik, de 2009-ben még mindig a gyermekek 29 százaléka volt dohányfüstnek kitéve az otthonában. Nyilvános helyeken pedig a soha nem dohányzó tanulók közel 88 százaléka van kitéve mások dohányfüstjének - írták.

(MTI)

Program készül a hajléktalankérdés megoldására

MR1-KOSSUTH RÁDIÓ: Krónika  Suri Szilvia - 2010.10.17

A szegénység elleni küzdelem világnapja van. A főváros szeretné lakáshoz juttatni az összes fedél nélkül élőt.
 Hallgassa meg!

Magyarországon több mint hárommillióan élnek a létminimum alatt, ami azt jelenti, hogy naponta legfeljebb 640 forintot költhetnek élelmiszerre. Az ENSZ 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjának. Ma több civil szervezet is programot szervezett, van olyan, amely a hajléktalanok kapcsán a lakáshelyzettel foglalkozik.

A létminimum alatt élők közül sokan vannak, akiknek otthonuk sincs - országosan harmincezerre tehető a hajléktalanok száma, a fővárosban háromezren töltik az éjszakát az utcán, hatezren pedig szállókban. Pedig Budapesten nincs lakáshiány, több ezer önkormányzati ingatlan áll üresen - mondja Vojtonovszki Bálint, a Város Mindenkié civil csoport aktivistája. Szerinte több mint kétezer önkormányzati bérlakás áll üresen, ezeknek a nagy része természetesen felújításra szorul. Tehát ez sokkal több, mint ahány hajléktalan ember él utcán Budapesten.

A civil szervezet szerint az is gondot okoz, hogy nincs pontos nyilvántartás az üresen álló ingatlanokról - a városvezetés már elkezdte a felmérést- mondja a főpolgármester. Tarlós István szerint nem is fog túl sok időbe kerülni, amíg elkészül a nyilvántartás. Emellett a Máltai Szeretetszolgálattal együtt dolgoznak azon, hogy a hajléktalan-problémát megoldják. Azt, hogy ez mennyibe kerülhet a fővárosnak, egyelőre szakértők számolják.

A támogatások rendszerét érdemes volna átgondolni, mert miközben az állam havonta körülbelül ötvenezer forintot* fizet egy hajléktalan ember után a hajléktalanszálló fenntartójának, addig ugyanennek az embernek az önálló lakhatását havi hatezer forinttal támogatja.



Kapcsolódó téma:
"A Város Mindenkié csoport 2010. október 17-én, vasárnap sétát szervez a VI. és a VII. kerületben, hogy felhívjuk a figyelmet a kihasználatlanul álló lakásokra és ingatlanokra. A séta során bemutatunk néhány üresen álló épületet és ingatlant, tulajdoni hátterüket, és azt, hogyan lehetnének hasznosíthatóak szociális bérlakásként"

• http://avarosmindenkie.blog.hu/

• http://m.blog.hu/av/avarosmindenkie/AVM-partprogramok.doc

- *EDDIG 4.800.000 Ft-ot spóroltam tehát a Fővárosnak...

...amikor "ideiglenesen" befogadtam egy lakásvesztőt, abban a reményben, hogy  betegségére és rokkantnyugdíjára tekintettel kaphat majd egy szociális bérlakást. Ám az önkormányzatnál "nem szeretik", ezért a kérelmét elutasította a lakásosztály  (és nem tárgyalta a képviselőtestület) (???) mondván,  vegyen lakást magának.
Ennek immár 8 éve. Azóta miránk testálta a Hivatal a róla való szociális gondoskodást.
 - Méghogy napi 600 Ft/fő a létminimum. Meg tudnék szakadni a röhögéstől, ha volna rá kedvem.

Műsorajánló, Hírek

• „Illegális filmpremier” Biszkuról, a rózsadombi kommunistáról

"Bűnös büntetlenség"
Ma este 7:00, 8:00, 9:00
Margit krt 14. sz. alatti presszóban.

ESTI KULISSZA – Szerda 18.15–18.55 Műsorajánló

Orbán Viktor kormányfő múlt héten új gazdaságpolitikai akciótervet mutatott be az Országgyűlésnek. A 29 pontos program az első közvélemény-kutatások szerint népszerű a társadalom körében. Többek között erről lesz szó a mai Kulisszában, de beszélgetünk arról is, hogy számíthatunk-e más hangnemre Szlovákiában, ha egy jobbközép kormány alakul.

KETTESBEN - Szerda 19.05-19.55 Ismétlés

Édes élet, ami megkeseríti a sorsunkat. Néha egy átlagos rutinvizsgálatnál, például a jogosítvány meghosszabbításakor derül ki, hogy a kelleténél magasabb a vércukorszintünk, és úgynevezett 2-es típusú cukorbetegségben szenvedünk. Szigorú étrend? Még több mozgás? Folyamatos lelki erősítés?

Más országok számára is példává válhat a kormány akcióterve

Ha sikeres lesz Orbán Viktor kormányának 29 pontja, az meggyőzi a külföldi befektetőket arról, hogy a magyar gazdaság helyreállt – írja a Wall Street Journal.

Az amerikai lap szerint korábban sok elemző populista intézkedéseket várt a Fidesz-kormánytól és nem reménykedtek valódi gazdasági és adózási reformokban. A cikk szerint ha beválik, a magyar példa más, hasonló gondokkal küzdő országok számára is példa lehet.

(hírTV)

Orbán Viktor: 1956 erőt adott (+videó)

A miniszterelnök szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország számára örök igazodási pont, amely bár történelem, de nem a múlt, hanem a magyarok jövőjének is része. Orbán Viktor erről szerdán beszélt a budapesti Kisfogházban a Nagy Imre halálának évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

>>> Tekintse meg a Hír Televízió felvételét!

A nagymamát mentők vitték kórházba – Rohamrendőrök segítették a kilakoltatást

Családi drámával végződött tegnap egy budatétényi kilakoltatás: a nagyszülőt életveszélyes állapotban, agyvérzéssel szállították el a helyszínről, az ötgyermekes család tagjai pedig még este sem tudták, hol hajtják majd álomra fejüket.

Részletek a Magyar Nemzet 2010. június 16-i számában

Garázdaság, hamisítás – megkezdődött a Cozma-per

A vádiratok ismertetésével és adategyeztetéssel kezdődött a Cozma-per tárgyalása szerdán reggel a Veszprémi Városi Bíróságon. Az a 25 ember állt most a városi bíróság elé, akiket garázdasággal vádol az ügyészség. A gyilkosság kapcsán három embert emberöléssel vádolnak, az ő ügyük a Veszprém Megyei Bíróságon van.

Szerda reggel fél kilenckor kezdődött a Cozma-per tárgyalása a Veszprémi Városi Bíróságon. Az ügyész 25 vádlott és ügyvédeik jelenlétében ismertette a vádiratot. A 25 vádlottból tízen érkeztek bilincsben, azok, akik előzetes letartóztatásban vannak. Ketten kámzsával a fejükön jöttek a tárgyalóterembe. A Független Hírügynökség tudósítójának beszámolója szerint a tárgyalóterem megtelt rokonokkal, újságírókkal.

A Cozma-perben 25 embert vádolnak garázdasággal, közülük négy embert emellett kitartottsággal, Raffael Sándort pedig mindezek mellett még magánokirat-hamisítással is. A kora délutáni tárgyalási szünet után szerdán a bíróság még meghallgatja az első- és másodrendű vádlottat, vagyis Raffael Sándort és Németh Győzőt.

A bíróság garázdaság ügyben még 28 tárgyalási napot tűzött ki, több mint 300 tanút hallgatnak meg.

2009. február 8-án Veszprém belvárosában, egy lokál előtt halálos késszúrás érte a város kézilabdaklubjának beállósát. Mellette életveszélyesen megsebesült a csapat horvát kapusa, Ivan Pesic, és súlyos sérüléseket szenvedett Zsarko Sesum szerb irányító is. A nyomozók a tanúvallomások alapján egy Enyingről érkezett bandát gyanúsítottak az elkövetéssel. A gyilkossághoz használt eszköz azonban eddig nem került elő, és bár a teljes elkövetői kör rendőrkézen van, a gyilkost nem nevezte meg a rendőrség.

(FH)

Hagyó még három hónapig rács mögött maradhat

3 hónappal meghosszabbították a BKV-ügyben gyanúsított Hagyó Miklós előzetes letartóztatását - tudta meg a Független Hírügynökség. Az értesülést a bíróság nem erősítheti meg addig, amíg a volt szocialista főpolgármester-helyettes védője kézhez nem kapja a hivatalos, írásos értesítést.

A Központi Nyomozó Főügyészség múlt pénteken kezdeményezte a kényszerintézkedés meghosszabbítását a szökés és elrejtőzés, valamint az eljárás befolyásolásának veszélyére hivatkozva. A politikust - két egykori kommunikációs munkatársával együtt - bűnszervezetben elkövetett, 50 és 500 millió forint közötti vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítják.

(hírTV)

A kényszermunkatáborokba hurcoltakra emlékeznek a Hortobágyon

Június 19-én 9 órától megemlékezést tart a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete az elhurcolások 60. évfordulója alkalmából.

A rendezvény a hortobágyi ökumenikus templomban veszi kezdetét, ahol ünnepi köszöntőt mond Rétvári Bence államtitkár, valamint az egyesület elnöke, Eötvös Péter. A beszédeket követően megáldják és felszentelik a táborok egykori lakóinak kőbe vésett névsorát – olvasható az egyesület közleményében.

Ezt követően az egyesület tagjai koszorút helyeznek el a hortobágyi keresztnél, ahol Kenyeres Imre tart beszédet.

Hétfőn van a 2009. július 4-i Erzsébet téri gárda tüntetés erőszakos feloszlatása...

...  jogellenességének megállapítása iránti per első tárgyalása      
NJSZ hír, Nemzeti Jogvédő Szolgálat,  
2010. február 19. www.nja.hu

 

Mint emlékezetes, a rendőrségi tiltó határozatok, illetve a Belváros szinte teljes lezárása miatt a Magyar Gárda és a politikai foglyok szabadon bocsátása mellett tüntetni kívánók 2009. július 4-én nem tarthatták meg tüntetéseiket Budapesten, sem a Szabadság téren, sem a Szent István téren, sem pedig a Kossuth téren.
Az ott részt venni kívánók az Erzsébet téren tartottak egy nem bejelentett, de békés ülő demonstrációt, így fejezve ki tiltakozásukat a koncepciós bírósági és rendőrségi döntésekkel szemben. A rendőrség a gyülekezési törvény ellenére a tüntetést  durván feloszlatta annak ellenére, hogy az békés jellegét végig megőrizte és egyéb oszlatási ok sem állt fenn.

 

A tárgyalás ideje 2010. február 22. (hétfő) 09:00 óra, helye a Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiuma (Bp, II. ker., Csalogány u. 47-49.) fszt. 1. tárgyalóterem.
Kiss Róbert felperes, az Új Magyar Gárda főkapitánya jogi képviseletét dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője látja el.

Az intézkedés során 216 embert állítottak elő- többségükben gárdistákat - , köztük Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökét és Kiss Róbertet a Magyar Gárda főkapitányát. 17 civil sérült meg, köztük súlyos sérülés is volt.

A rendőrség a feloszlatást kirívóan jogszerűtlenül és szakszerűtlen módon hajtotta végre, megsértve a jelenlevők gyülekezési jogát, személyes szabadságát, testi épségét és a szükségesség és arányosság követelményét.

A békés módon tiltakozók erőszakos kiemelését már akkor megkezdte a rendőrség, amikor tömegoszlatási felhívás nem hangzott el, békétlennek tekinthető magatartás nem volt tapasztalható. Amennyiben a bíróság megállapítja a tüntetés feloszlatásának jogellenességét, úgy a helyszínen elfogott, előállított illetve bántalmazott tüntetők kártérítési igényt érvényesíthetnek gyülekezési joguk, emberi méltóságuk és személyes szabadságuk megsértése miatt.

Az ombudsman csatolt jelentése is jogellenesnek nyilvánította a gárdisták július 4-i Erzsébet téri rendezvényének feloszlatását.

http://data.hu/url/la6k

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat jelentése is jogellenesnek nyilvánította az oszlatást.

http://data.hu/url/hv23h
 
Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért elnökét a békésen ülő gárdisták közül rángatták ki rohamrendőrök, vitték földre, majd bilincselték meg és tartották fogva több órán át.

A hatalmas számban kivezényelt rendőrök rajta kívül még 215 személyt állítottak elő a helyszínről és legtöbbjük ellen szabálysértési eljárást indítottak. A pártelnököt jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt harmincezer forint pénzbírsággal büntette meg a III. kerületi Rendőrkapitányság. Ez ellen védője Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője útján kifogással élt, azonban a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a bírságot most nemrégiben hozott végzésével hatályában fenntartotta, így most tárgyalás tartását kérte a védelem indítványozva többek között a budapesti rendőr-főkapitány tanúként történő meghallgatását.

A bíróságnak nyilvános tárgyaláson kell elbírálnia az ügyet, ennek folytán és így a teljes nyilvánosság képet kaphat arról, hogy a hatalom ma nem csak a tüntetések helyszínén lép fel sok esetben erőszakosan és a rendőrségre vonatkozó szabályokat és az irányadó emberjogi követelményeket súlyosan megsértve, de az ilyen eseteket követően számos koncepciós eljárást indítanak.
 
Az esethez kapcsolódóan a Budapesti Rendőr-főkapitányság 2009 október 12-ére a gyülekezési joggal kapcsolatos kérdésekről, megbeszéléseket kezdeményezett. Erre meghívták az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a Független Rendészeti Panasztestület képviselőit és három jogvédő szervezetet: TASZ-t, Magyar Helsinki Bizottságot és a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, utóbbit Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető és Somogyi János együttműködő ügyvéd képviselte.  A Nemzeti Jogvédő Szolgálat egyedüli jogvédő szervezetként mutatott rá arra, hogy a rendőrség joggyakorlata érzékelhetően a jogkorlátozás irányában mozdult el, melynek egyik korábbi megnyilvánulása volt az például, hogy 2009. március 15-én minden vonulásos rendezvényt megtiltottak. Ezen a megbeszélésen egyébként a főkapitány maga is lényegében elismerte a 2009. július 4-i feloszlatás jogellenességét.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat minden lehetséges eszközzel azon lesz, hogy ezt a bíróság is állapítsa meg.

Embertárolás-A hajléktalanellátás húsz évéről

Írta: Virág Tamás 2009. október 02. péntek, 09:51
Forrás:  http://diszpecserportal.hu/hirek/52-pest-megye-budapest

Húsz éve jutottunk el a felismerésig: a szegény, fedél nélkül élő embereket nem a városból való kihajtással vagy börtönbe zárással támogatjuk, hanem épületeket és pénzt biztosítunk az ellátásuk megszervezésére. Azóta kiépült ennek az intézményrendszere: lehet aludni éjjeli menedékhelyen, átmeneti szállóban, pihenni nappali melegedőben, és utcai szociális munkások is dolgoznak. A rendszer finanszírozása belesimult a költségvetés struktúrájába, az őskorszak pályázati forrásaihoz képest ma az állam legalább részben állja a működést. Nem túl sokkal. A friss tervek szerint szállásnyújtásnál ágyanként 1300, melegedőnél látogatónként 800 forint jár, az utcai munka pedig szolgálatonként 4,5 millió forintot ér jövőre. A források az utóbbi években abszolút értékben is csökkennek – mégsem jelentene megoldást, ha a szakma megnyerné az ötöst a lottón.

 Lehetne ez a húsz év akár sikertörténet is, de nem az. Akkor még gondolhattuk, hogy bár a kezdet szokatlan – az ideiglenesen szolgálatba állított épületekbe beengedett emberekhez kerestek utólag segítőket –, egyszer utoléri magát a szakma, és lehet majd évekre előre szolgáltatásokat tervezni; azon töprengeni, hogyan kerülhetnének kevesebben a megalázó hajléktalanlétbe, egyénre szabott utakban gondolkodni az utcai életet megelőző és az azt követő időszakban. Sőt, még azt is hihettük, hogy mindez több néhány filantróp megmosolyogtató mániájánál. Tudtuk, hogy mit nem szeretnénk – faluszéli kastélyban tömegellátást, mint a gyermekotthonok, nagy intézményeket, mint a szociális otthonok. Nem rajongtunk a munkásszállóként működő, szociális forrásból finanszírozott hajléktalan-szállókért sem. Inkább kevés férőhelyes, viszont az élőmunkára, a segítő szakember személyre szóló odafigyelésére, a felek együttműködésére épülő intézményeket tervezgettünk. Kicsiket, de sokat, olyanokat, melyekben lesz idő és energia a „megnyugvásra”, lehetőség a fedél nélkül élő ember erőforrásainak aktivizálására.

Ám hiába lett mára sok ezer szálláshely, melyek zöme tele is van, egy néhány éves felmérés szerint csak a fővárosban majdnem háromezer hajléktalan polgártársunk ezeken kívül tölti éjszakáit. Rengeteg a nagy intézmény, ahol egy épületben akár több száz ágy áll, részben önálló, egymástól eltérő szabályokat alkalmazó részlegekben. E hajléktalanplázák híján vannak minden emberségnek. A nagy szállók egy része szinte sosincs tele, míg máshol rendszeres a zsúfoltság. Ingatag az az érv, miszerint a hajléktalan ember úgyis bemegy az intézménybe, ha nincs más lehetősége: a tapasztalat szerint inkább mérlegel, és a passzivitásával dönt. De bárki érdeklődő bekéredzkedhet egy szállóra, és eldöntheti, mennyire kellene rászorultnak lennie, hogy – alkalmilag vagy rendszeresen – ott próbáljon otthonra lelni.

A szakmában és gyakran a nyilvánosságban is éveken keresztül zajlott a „minőség kontra mennyiség” vita: vajon összpontosítsuk az erőforrásokat, és személyre szabott segítséget nyújtsunk, avagy fedélt mindenki számára? E vita két vezéralakja Győri Péter és Iványi Gábor volt.
Győri 1990 és 2002 között a Fővárosi Önkormányzat Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságának elnöke volt, azóta az önkormányzat fenntartásában működő Budapesti Módszertani Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai vezetője; 1990 óta a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke, emellett a szakterület regionális módszertani intézményének irányítója.
Iványi korábban liberális parlamenti képviselő volt, jelenleg az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője.
A nézetkülönbség végül Iványi BMSZKI igazgatói posztjába került. Akkoriban Győri túlzottnak tartotta a szervezet növekedését, és a szükségletek oldaláról sem látta indokoltnak a fejlesztési törekvéseket. Később a BMSZKI az ő szakmai vezetése alatt is folyamatosan „kisgömböcösödött”, így a fővárosban az a különös helyzet alakult ki, hogy ugyanazok fejlesztik elképesztő tempóban intézményeiket, akik korábban hangosan vitatták a minőség kárára erőltetett növekedést. Ez tulajdonképpen érthető is. Az alulfinanszírozott intézmények számára a bővülés pluszforrása a túlélést is jelenti, hiszen rövid távon ezzel újabb céltámogatások segítik a működést. És ha nagy épületekben sok férőhelyet alakítanak ki, a fenntartás is könnyebb lesz, hisz így az egy főre jutó költségek csökkennek; a jogszabályi előírásoknak (hogy ti. legyen elegendő szociális munkás) leginkább papíron kell megfelelni, és az élő munkán sokat lehet spórolni. És minden rendben lévőnek látszik: szállón laknak az emberek. Csak éppen innen sehová nem vezet út.

De nem ez az egyetlen baj.

Az állam a finanszírozásért cserébe jogszabálytengert teremt, ráadásul a fenntartók között a mai napig megkülönböztet. Elismeri ugyan, hogy nem biztosít elegendő forrást a működtetésre, a hiány kompenzálására pedig megfejeli az egyházi intézmények büdzséjét – de az már nem érdekli, hogy a civil fenntartók vagy akár az önkormányzatok honnan teremtik elő a hiányzó pénzt. Emiatt aztán – pusztán gazdasági okokból – elszaporodtak az egyházi intézmények. A működtetők zöme nem képes a gyors növekedésre: nincs ingatlanjuk, tőkeerős tulajdonosuk. Így lassan legatyásodnak, és minden erőfeszítésük csupán az ellehetetlenülésüket lassítja.

Az önkormányzatok szerepe speciális. Például a budapesti sem csupán fenntartó, hanem az ellátás tervezéséért, szervezéséért felelős szerv is. Tevékenysége során sokféle érdek ütközik. Ezek koordinációját rendszerint belügynek tartja, miközben a következmények az összes ügyfelet és intézményt érintik: például a BMSZKI-hoz hozzácsapnak pár megüresedő épületet úgy, hogy a tervezett szakmai programról a többi szervezet mit sem tud. A városháza nem egyeztet, az évekkel ezelőtt létrehozott Hajléktalanügyi Konzultatív Tanácsban saját vállalását – a tervezés és a szervezés az ellátókkal közösen történik – sem tartja be. A tanács az ülésein jobbára saját szándékait igyekszik legitimálni, legutóbb például a téli operatív intézkedési terv kapcsán hosszan sorolták, mely szervezet milyen ellátásokat tervez, de pluszforrást csak a BMSZKI intézményeinek adtak.

*

Az önkormányzatoknak versenyeztetniük kellene a szolgáltatókat – pontosan meghatározni, hogy mit várnak el tőlük, engedni, hogy az ellátók saját programokkal pályázzanak, és kikényszeríteni, hogy a költségek és a hatékonyság összehasonlítható legyen. A fővárosnak a szolgáltatások finanszírozásában kellene szerepet vállalni, mintsem a mamutintézmény fenntartójaként. Ezzel csökkenne az állami szervezés és finanszírozás ellátást torzító hatása is, és nem fordulna elő, hogy míg egyes szolgáltatások papíron gomba módra szaporodnak, máshol tartós ellátási hiány van. Az előbbire jó példa az utcai szolgálatok helyzete: ezekből elvileg egyre több működik, mert engedélyezésük kaotikus, ellenőrzésük pedig szinte csak papírmunkát igényel, míg a tényleges munka a szolgáltatók lelkiismeretére van bízva. A szervezetek persze nem öncélúan ügyeskednek, csupán megélni próbálnak, és ebben partnerük az állam is, amikor fenntartja a „nem létező” szolgáltatások támogatását, miközben ellenőrzésüket szintén állami pénzből élő apparátus végzi. Vonzó intézmény a viszonylag bőkezűen pénzelt nappali melegedő is, ahol a szálló közös helyiségében délelőtt tévéző lakók is belecsúszhatnak a létszámba. Mindez lehet akár teljesen jogszerű is, csak éppen az ellátás a pénz, és nem az igények függvényében szerveződik. A szociális otthonokhoz hasonlítható hajléktalanotthont – lenne bár mégoly szükséges is – e forma alulfinanszírozottsága miatt alig valaki tart fenn.

*

Mindig is átpolitizált szakma volt ez, mondják sokan, és sajnos igazuk van. Itt is vannak „ejtőernyősök”, akik politizáltak, amíg tudtak vagy akartak, aztán a szakmai oldalra álltak. E helyzetek rendszerint tisztázatlanságot szülnek, hát még akkor, ha mindezt átszövik a korábbi nézeteltérések, ha fontosabb a ki csinálja annál, hogy mit csinál. Túl sok mindennel kell megküzdeni:

• a szakmai szereplők eltérő politikai lobbiképességével,
• a hol kihasznált, hol figyelmen kívül hagyott érdekegyeztetéssel,
• azzal, hogy semmilyen folyamatnak nincs kidolgozott és működő forgatókönyve.
• Néhány vezető egyszerre több funkciót tölt be, így gyakran önmagával egyeztet (és többnyire egyetért saját ötleteivel).

Pedig annyira nem szűk ez a szakma, hogy az efféle összeférhetetlenségek nélkül ne tudna működni. Mindebből nem kerekedik ki valamely összefüggő rendszer, s a pillanat diktálta érdekek kiszorítják a hosszabb tervezést. Ugyanazon szereplők készítenek – egyébként akár remek – tanulmányokat, akik az intézményeket merőben más elvek vagy kényszerek szerint működtetik. És baj van a szakmán belüli, a segítők közötti stílussal is – márpedig a megfélemlített, önmagát a munkahelyén rosszul érző szakember rossz hangulatát az ügyfelei felé továbbítja.

Akik valahogy megpróbálnak túlélni ebben az abszurd rendszerben. Az intézmények zöme tárolási lehetőséget biztosít számukra: mehetnek a tömegszállásokra, sőt a törvény télen már sátorszállást is enged – szerencse, hogy ilyet eddig még senki nem vert fel. A szociális szakma külön szegény-egészségügyi rendszert működtet a számukra.

Ők pedig nem hálások, hanem bizalmatlanok. Teljes joggal.
Gyakran elhangzik, hogy a fedél nélküliek nélkül félnek bemenni a szállásokra, miközben erre nincs is okuk. Érdemes a szállólátogatások után eltűnődni – vajon tényleg csak a széplelkűségük tartja távol őket, vagy valami más? Azoknak, aki évek óta ebben a rendszerben mozognak, ezt látják át és ezt használják, kevés esélyük van, hogy ebből a világból „reintegrálódjanak a társadalomba”. Ehelyett sokféle stratégiát választanak. Akad, aki pontosan tudja, mit lehet „lenyúlni”, akadnak állandó szégyenérzettől kínzott alkalmi használók – de sajnos egyre többen helyezkednek az intézményeken kívüli hajléktalan létbe, s válnak így szinte teljesen láthatatlanná.

Rengeteg szociális munkás dolgozik a területen, de arra, hogy valóban azzal foglalkozzanak, amire az egyetemen felkészültek, csak munkaidejük töredékében nyílik lehetőségük.
A hajléktalanok idejének zömét a sorban állás emészti fel, a hozzáférés azon szolgáltatásokhoz, amelyek puszta fizikai szükségletekeit elégítik ki.
A szociális munkások pedig rendszerint ételt, italt, mosóport biztosítanak. Ez jó belépő lenne a kapcsolatteremtéshez – csakhogy a tényleges, személyre szabott segítségnyújtásig rendszerint nem jutunk el, mert arra már nincs kapacitás, mert nem arra szerveződnek a szolgáltatások. És egy idő után már mindkét fél arra használja a másikat, amire tudja, és amire megszokta: a tengődés kölcsönös biztosítására.
A hajlék nélkül élő ételt és italt kap, az ételt és italt osztó a hasznosság látszatát – s ez mindkettőjüknek elégséges motiváció. Ha csak a holnapi napot látjuk, minden rendben lévőnek is tűnik. Meglévő igényeket adekvát módon kielégítő szolgáltatások működnek – de az egészet satuba fogja a rossz alku, mely szerint a jövővel egyikünk sem foglalkozik. Persze, minden segítőnek megvan a maga sikersztorija, de összességében nagyon kevés az ilyen, s azok is sok-sok évesek.

A bajok egy részét viszonylag könnyű lenne orvosolni, sem számottevő különpénz, sem jogszabályi változtatás nem kellene. Elegendő lenne a szereplők helyének és helyzetének tisztázása, a „szuperhatalmak” korlátozása, és néhány olyan elv komolyan vétele, melyekről mindig sok szó esik. Egyenesen innen nincs út tovább. Változtatni kell, ezer dologról sokaknak, hosszasan beszélgetni, félelem nélkül. És az sem ártana, ha a jelenlegi főszereplők beengednének másokat, hátha ők többre mennek.

A szerző a Léthatáron Alapítvány igazgatóhelyettese
(amelnynek hivatkozására kattintva a Twist Olivér
Alapítvány weboldala jelent meg.)

Adhat.hu - Léthatáron Alapítvány:
http://www.adhat.hu/szerv/egyszerv/67444

(???)


Kapcsolódó:  http://olevendula.multiply.com/journal/item/1129/1129

Kilakoltatás

SzLenke, 2009, december 23 - 11:31

• Segíthetsz
• Borsod-Abaúj-Zemplén

Kérem szépen segítsenek rajtunk. A válság miatt az én és férjem munkaviszonya is megszűnt tavaly májusban. Az előtte még 35.000 Ft-os deviza hitelt még 1, 2 hónapig valahogyan fizettük, de aztán 75.000 Ft-ra nőtt, amit sehogyan sem tudtunk fizetni, hiszen munkánk azóta sincs, a munkanélküli segély azóta már lejárt, rátot kapunk.

3 gyermekünk van, akik által szocpol is van a lakáson. A banknak többször írtam levélben kérelmet, hogy egy év halasztást kérjek, futamidő kitolással, és a válaszuk a szerződés felmondás volt. Se levél se semmi nem volt csatolva, csak a szerződés felmondás. Ma már a végrehajtótól kaptam levelet, árverezésről.

Úgy hiszem a válság miatt kialakult munkanélküliségről igazából nem mi tehetünk, és mégis mi bűnhődünk többszörösen. Nem elég, hogy nincs munkánk, nekem, aki 14 éves kora óta mindig is dolgozott, nem tudom a villanyszámlám fizetni, még a lakásom is elveszik.

A baj, hogy nincs hová mennünk. Segítsenek kérem mielőbb.

Név, cím itt:

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/kilakoltatas