"
BEKÖSZÖNTŐ
Jelen összeállításban azon személyek szerepelnek, akiket Belügyminisztérium Személyzeti Osztálya szigorúan titkos állományú tisztként tartott nyilván, és akiknek iratanyaga az állambiztonsági Szolgálatok történeti Levéltára (továbbiakban: Levéltár) részére átadásra került. Abban a kérdésben, hogy ezen személyek valóban SZT-tisztnek tekinthetők-e, a kutatás nem kívánt állást foglalni. Az összeállítás csupán azzal a céllal készült, hogy bemutassa kik szerepeltek SZT-tisztként a korabeli Belügyminisztérium nyilvántartásában.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően újjászervezett ügynökhálózat, a társadalomba történő legtökéletesebb beépülést, a „csend társadalmának" létrehozását kívánta elérni. Az így kialakított állambiztonsági mechanizmus – főbb elemeit tekintve – egészen 1990-ig változatlan struktúrában működött. A pártállam idején, az állampolgári és emberi jogok intézményes semmibevétele és sárba tiprása a diktatúra általános gyakorlatává vált. A mechanizmus működésének megrendelői és haszonélvezői a mindenkori állampárt vezető testületeinek szintjén, a politikai elit tagjai között keresendők. Mellettük azonban – Medgyessy Péter (D-209) esetén kívül – mindeddig rendkívül kevés szó esett a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező szigorúan titkos állományú tisztek szerepéről. Az 1990 óta a közbeszédben újból és újból felmerülő ügynökkérdés megvitatásának társadalmi jelentőségén és tudományos igényű feldolgozásán túl – megítélésem szerint – fontos figyelmet fordítanunk azon személyek tevékenységére is, akik hivatásos szolgálati jogviszony alapján, de fedőmunkahelyükön keresztül szolgálták az állampárt érdekeit, és hajtották végre az állambiztonság által számukra meghatározott feladatokat. Meggyőződésem, hogy a szigorúan titkos (SZT) állományú tisztek szerepének vizsgálata az állambiztonsági rendszer működésének megértése szempontjából kulcsfontosságú...."
