2009. május 8. 00:00
Megtört lélekkel várom a személyesen rám vonatkozó Fideszes végítéletet, szépen kidolgozott Albán Úr, nem lehet itt már tenni semmilyen sokat. Ez a szerencsétlen Bajnai Gordon úr majd szakértően felvezet minket a vesztőhelyre, ahol a szélhámos Orbán Viktor villogtatja a pallosát, amit nyilván lopott valahonnan, ahol sok állami pallos volt letétben. Ez van. Rémisztőek a közvéleményt kutató jelentések, a minket mutató vonal már valósággal kilóg az újság aljából, úgy adják külön az árusok a vonal végét egy spulnira tekerve. Tudom én, hogy minden ilyen intézet hazudik, mert az Orbán Viktor ezt parancsolta rájuk, de azért mégis, a huszadik ilyen ábra már testileg fáj, nem csak elvi értelemben. Egyébiránt vasárnap minden eldől, már ami a borús jövőnket illeti. Mert ugyanis, drága, aranyos Albán Úr, hogy ha a kedves kis Szili Katalin nem győz Pécsen, akkor a kérdés immár úgy vetődik fel, hogy akkor vajon melyik szocialista fog győzni, és hol? Megmondom Önnek, kényesen egyensúlyozó Albán Úr, akkor az van, hogy egyik szocialista sem fog győzni, és sehol. Ide jutottunk, mi, az európai értelemben vett modern, haladó magyar baloldal. Lehet, tündértekintetű Albán Úr, lehet, hogy hagyni kellett volna a modernséget meg a haladást a fenébe, mondhatom, sokra mentünk vele. Ezeknek? Hát nézzen körül. Csak tudnám, hogy minek kínlódunk megint. Újult erővel, ez a mostani jelmondat. Nem is mondok erre semmit. Hát persze. Szinte kicsattanunk ettől az újult erőtől. Ugyan már! El leszünk hurcolva, maga persze valamivel előbb, mint én, de ne értsen félre, ez így önmagában engem egyáltalán nem vigasztal. Inkább kis örömökben találok menedéket. Hogy ugyanis rengeteg Fideszes van már az országban, darabra is többen vannak nálunk, meg arányban is. Tehát akkor sokkal több Fideszes szenved most Magyarországon a megszorítások miatt, mint baloldali érzületű ember. Nagyon helyes, csak adjon nekik a Bajnai Gordon Úr, majd megtanulják, hogy nem babra megy a játék, nekünk meg lényegileg úgyis mindegy. Ez az egyetlen öröm, amit találtam az események sodrában. Nagyon hiányzik nekem a Gyurcsány Ferenc Úr, úgy fel tudott pezsdíteni a beszédeivel, noha tudtam, hogy csak úgy mondja, mert aztán végül egyikből sem lett semmi, mármint jó eredmény. De mégis, legalább mondta, mondta, mondta, csillogott az a bátor szeme, rángatózott az okos kis arca, járt a karja, mint a cséphadaró, és gyepálta a jobboldalt, mint a répát. Hát, ez nagyon jó volt. Sajnos azonban elmúltak a hősies idők, a Bajnai Gordon Úr meg nem egy baloldali vezető alkat, nekem már az sem tetszett, hogy csak úgy nyammogta az Internacionálét, ahelyett, hogy rendesen bőgte volna, repedő tüdővel, mint a rendes szocialista emberek szokják. Meg aztán szerintem Egy Szocialista Miniszterelnöknek ne külföldi cégei legyenek, hanem vad elszántsága az Orbán Viktort illetően. De ez van, Bajnai Úr jutott nekünk, meg is érdemeljük. A tizenharmadik nyugdíjam most aztán ott van nála, kíváncsi vagyok, mire megy vele, kívánom, hogy pont az enyém jusson neki, aztán próbáljon meg abból venni valami fontosat, úgysem fog sikerülni, én már csak tudom.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése