Szekrény

2009.05.15 08:42

MNO Csermely Péter:
Többet nem megyek házról házra, drága, molyrágta Albán Úr, egészen lapos az orrom azóta, amennyi ajtót rávágtak. Én marha. Napfényes, kellemes és főként ingyenes hétvégi kirándulásnak ígérkezett, Pécsre menni a bűbájos Szili Katalinnal, és kedveskedni a sok bizonytalannak, hogy azért mégiscsak, na. A pólót pedig megtarthattam a végén, igaz, nyilvános helyen már nem merem hordani, a felirat baloldali üzenete végett, de úgy vagyok vele, hogy itthon azért jó lesz majd a hideg ellen, mégiscsak egy pluszréteg, ugyebár. Adtak enni is, mi pedig kezdetben vidámak voltunk, dalolva táncoltunk végig az utcán, ujjongtuk a szép szocialista győzelmet, ami lesz Pécsen, és kacagtunk, hogy az Orbán Viktor megint bolondokházába kerül, már hétfőn reggel. Szóval jól éreztük magunkat, és tettük mindezt egészen addig, amíg egy modortalan náci oda nem köpött a lábunk elé. Utána pedig egész álló nap szidtak, amerre mentünk, megmondom nyíltan, épületes Albán Úr, hogy beérett az Orbán Viktor vetése, a gyűlölet magvai, amiket két kézzel szór, mint bolond pék a lisztet, mert mindannyiónkat megdöbbentett az emberek rossz felfogása. Kérem, aki képes a Szili Katalin ellen szavazni, ott valami nagy baj van a fejekben, és most egész Péccsel ez a helyzet. Hát ez az egyik, aranyos Albán Úr, de az biztos, hogy én többet nem megyek sehová bizonytalankodókat rábeszélni, mert nekem nem hiányzik, hogy egész álló nap szitkozódó náci csürhén láboljak keresztül, akik a város lakosai egyébiránt. De akkor jöjjön a másik a rossz élményeim közül, csak füleljen, könyörületes Albán Úr, és nem fogom engedni, hogy másról beszéljen, pedig szinte látom magam előtt az izgatott kis arcát. Mert mire is jöttem haza, elgyötörten a sok ugrálástól meg a nagy vereségtől? Arra, hogy a Bajnai Gordon Miniszterelnök Úr idenéz rám a tévéből, és azt mondja, hogy költözzek kisebb lakásba. De igen, rám nézett, ne haragudjon, Albán Úr, ezt én jobban tudom, maga itt sem volt. Ebből a lakásból költözzek kisebbe? Nézze, Albán Úr, és ne szortyogjon közbe, ha én innen elmegyek egy még kisebbe, akkor az már nem lakás lesz, a méreténél fogva, hanem egy szekrény, és nem is háromajtós. Igen, Albán Úr, tudom, hogy azt mondta a Bajnai Gordon Úr, hogy ha nem bírom fenntartani, csak akkor álljak odébb, igen, ezt mondta. Nos, nem bírom fenntartani ezt a kis lakásomat, illetve egyre nehezebben tudom. Sőt, tovább megyek, már magamat is alig tudom fenntartani, tehát akkor költözzek egy kisebb nyugdíjas bőrébe? Tudja, Albán, az itt az érdekes helyzet, hogy pár éve még nem voltak ilyen gondjaim, most meg idevágják a képembe, hogy kívül tágasabb. És nem tudok róla, hogy bármit elrontottam volna, hacsak azt nem számítjuk, hogy naponta többször ettem. Hát pedig nem megyek. És akkor ezen a helyen kérdezem meg Önt, aranyos Albán Úr, hogy egészen bizonyos Ön abban, hogy ez a Bajnai Gordon Úr tényleg a mi Miniszterelnökünk? Mert erős kételyeim támadtak, ahogy a tévéből idevakkantotta a rám vonatkozó elképzeléseit, ami kis jövőm nekem még van. Kifutkározom a lelkemet Pécsen egy rongyos pólóért, plusz még kikapunk a senkiházi Fidesztől, és akkor még költözzek is arrébb? Ki gondolta, drága Albán Úr, hogy ez így jó lesz? És miért tesznek ki engem ilyen borzalmas meghasonlásnak? Mert amikor az a cégéres, undorító gazember, az a Kósa Lajos, akit kezdettől fogva megvetek és lenézek, tehát, hogy amikor ez a borostás náci disznó azt nyilatkozta, hogy a Kormány ne bíbelődjön az ingatlanadóval ebben a hátralévő kis időben, mert a Fidesz úgyis eltörli, akkor én önkéntelenül felkiáltottam, hogy Ez az, Kósa Úr!, és csak percekkel később döbbentem rá, hogy mit is mondtam, és utána mereven ültem hajnalig. És esküszöm Önnek, néma kis Albán Úr, hogy nem direkt volt! De ezért valakinek felelnie kell!  

Lejegyezte: Csermely Péter