Szalámi

2009. február 20. 00:00

 

Csermely Péter
Hát megtörtént, drága, behemót Albán Úr, megtörtént. Nézek ki az ablakon, és itt belül érzem azt, ami valójában ott kint van, amelyek pedig tételesen csend és hó és halál. Soha nem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet. Szalámit szoktam venni, a spájzban van még egy egész rúd, és tizenvalahány csücsök, amiket óvatosan nem dobtam ki. Ezekre alapozva próbálok kitörni a helyzetből, amiben vagyok. Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr, nem szégyellem, zokogok. Hogy ezt meg merte tenni velünk, a szegény, ártatlan nyugdíjasokkal, akik tényleg tűzön-vízen át! Ezt! Ember ekkorát még nem vert a cintányér mellé, mint ez a szélhámos, hazudozó paprikajancsi. Világéletében gyanús volt nekem ez az ember, a sok rábeszélés hatására, meg a fiamék is mondták, párszor megpróbáltam megszeretni, de nem nagyon ment, szívből meg aztán pláne nem, mármint úgy szívből, ahogy én egyébiránt szeretni szokok, meg az ügyeit is pusmogtuk itt a folyosón, és mondtuk azokat is, hogy kezelik, mert bolond, de azt, megtörten vonszolódó Albán Úr, hogy az ország érdekében próbál cselekszeni, a maga furcsa, tolvaj módján, miközben talán mi sem halunk éhen, azt azért nem vontam kétségbe. Sokan megtették, de én nem. És ez a szalámi meg a pár csücsök meddig fog kitartani, mit gondolnak maguk, tisztelt uraim!? Hát jó esetben egy hétig! És utána mi lesz? És én még odaültem a parlamenti közvetítés elé a mekkora nagy reményekkel, melyeket gondosan tápláltam már jó ideje! Hiba volt. Tudja, tekintetes Albán Úr, vannak bizonyos utolsó cseppek. Előtte jó sok csepp beleeshet az edénybe, de ennél az utolsónál valamiért mindig kifolyik már a szélén. És higgye el nekem, Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr, hogy ez akkora utolsó csepp volt, hogy az egész edény felborult, velem együtt, aki fogtam. És tudja mit, Albán Úr?! Én nem nyugszom bele! Összelázítom itt az emeleten az összes baloldali nyugdíjas embert, és szót fogunk emelni. Mert ez a gazember soha többet nem lehet Miniszterelnök, aki képes volt így tenni a szegényebb, de azért derék néprétegekkel! Ne mentegesse, aranyos Albán Úr, ne mentegesse, hát ilyet én még nem is hallottam, hogy éppen maga! Kérem, ez az utolsó csirkefogó meg merte tenni, hogy amikor a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr történelmi szólásra emelkedett, akkor fogta magát, és kiment, nevetve, Albán Úr, nevetve! Engem nem érdekel, hogy máskor is kiment, de mi most nagyon vártuk az összefogást, mert válság van, ha a tisztelt Fidesz esetleg nem vette volna észre, és ez a gyalázatos Orbán Viktor kacagva kisétál, miközben a hősies kis Gyurcsány Úr küzd a pénzügyi elemekkel, ami nem fog neki sikerülni, mert sosem sikerül neki semmi az ellenzék miatt, pedig most nagyon kell a sikeresség az összefogás által, még ezzel a mocskos, bűnöző Fideszes bandával is, de nem lehet, mert az Orbán vihogva kimegy! Alig van már pénzem, és erre a szalámira hosszú távon nem számíthatok, érti ezt a csapdahelyzetet, Dráhá-gaha Ahal-báhán Uhúr?! Tudom, próbálok megnyugodni. Majd csak lesz valahogy. Nem is tudtam aztán nézni az intézkedéseket, meséljen, Albán Úr, remélem, azért a tizenharmadik havi nyugdíjon emel valamit a Kormány, hogy az Orbán megpukkadjon az irigy méregtől, már csak ezért is.

Lejegyezte: Csermely Péter