Család

2009. január 23. 00:00

 

Csermely Péter
Végre a fején találta a szöget a Kormány, drága, áhítatos Albán Úr, ami, valljuk meg, nem csekélység, mert ugyanis az elmúlt években összeverték a szög körül az asztalt, a padlót, de még egymást is a kalapáccsal, csak azt a szöget nem sikerült eltalálni sehogyan sem. De most igen, keményen beverték. Bizony, a családias pótlékot azonnal meg kell fosztani az emberektől. Kérem, méznél édesebb Albán Úr, nekem például nincsen gyerekem, és ráadásul én sem vagyok gyereke senkinek. Tehát az én rovásaimra ne osztogassák azt a pénzt a sok léhűtőnek, aki kitalálja, hogy ő majd gyereket nevel, meg játszik vele, s mindezt az én költségemre. A gyerek, az egy drága passzió, és ha valaki arra vágyik, hogy legyen neki egy, vagy pláne több is, és mindenáron prüntyögni akar a kis buta, vörös arcukba, akkor tessék, nincs ennek semmi akadálya, de én ezt nem kívánom szponzorálni, mert ugyebár, ez tőlem jön el, az a pénz. Vagy esetleg, ha már szponzornak kell lennem, akkor legalább a sok családos tolvaj hordjon egyforma fehér inget, és a hátára legyen felírva, hogy Talaj. A Talaj az én nevem ugyanis, és így reklám lehetne belőle, mint a többi más szponzorból. Ez persze csak egy kitérő volt, de nem erről van szó. Hanem arról, hogy a Kormány vegye el a családos pótlékot a sok pazarló családtól, és azonnal ossza szét az egyedül élőek között, azonnali tizenharmadik havi kárpótlásként visszamenőleg. Én garantálom, hogy nem fogom elszórni a pénzt méregdrága pelenkára, amit másnap ki is lehet dobni, az eszem megáll, de tényleg!, meg játékokra, amik elvesznek, és képes könyvekre, amikben rímelő hülyeségeket olvasni. Én ugyan nem. Viszont vennék egy poharat, mert az eddigi leesett, és eltört, én meg azóta egy földbe ásott apró gödörből próbálok inni, mérsékelt sikerrel. Tehát itt már lehetne spórolni, mert az egy pohár nem olyan drága, mint a sok gyerek. És másik spórolást is tudok a Kormánynak, aranyos Albán Úr, ami ráadásul jól is jönne a baloldali eszme számára. Nagyon egyszerű, be kell zárni az ügyészséget, de gyorsan, mielőtt ki tudja, mi lesz a vége. Ez már arcátlanság, galambszelídségű Albán Úr, hogy egész szocialista frakciókat gyanúsítanak meg, az SZDSZ-es részt nem bánom, felőlem az összeset ledobhatják a Gulágról, mint a régi görögök a rossz gyereket, de hogy egy ilyen közpénzű hatóság azon töpreng naphosszat, hogy melyik baloldali embert, vagy most már egész csoportot tartóztasson le, azért ez több a soknál, tiszta rendőrállam lettünk, ezért kellene a választáson győznie a baloldalnak, hogy ne így legyen. Itt vergődünk az Orbán Viktor kegyetlen markában, és nem látom a kiutat. Valakinek el kellene mondania az Orbánnak, hogy ő tulajdonképpen veszített a választásokon, de szép éjszaka volt, bíborban született Albán Úr, ma is könny szökik a szemembe, ha reája gondolok, ahogy ácsorgott ott az Orbán Viktor lógó orral, meg maga köré csődített mindenkit, hogy hátha majd ő nem látszódik, de mi azért láttuk, ragasztottam is egy csíkot a tévére, oda, ahol állt, ma is ott van, sokszor megnézem. Csakhogy úgy viselkedik, mint aki győzött, na, ez a baj. Meg is látszik, drága Albán Úr, sorban hurcolják el a baloldalt, megint a Horthy-korszakban élünk, tessék, milyen igazunk volt, amikor évekig emiatt aggódtunk.

Lejegyezte: Csermely Péter