http://elsos.multiply.com/journal/item/9/9
2008. október 22., szerda
Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról
Részlet.
Köszönet érte Anyuschnak.
Teljes terjedelmében itt olvasható:
Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról
– Zaklatott világban élünk, ezernyi hatás ér bennünket, minden felgyorsult, megváltozott. Létezik még a lengyel–magyar barátság?
– Hajaj! Nem lehet csak úgy elszakítani a történelmi kötődéseket. A személyes kötődésekről nem is beszélve. Apám Budakeszin, egy civil temetőben nyugszik. Évente kétszer utazom Magyarországra, s mindig meglátogatom őt. De sokszor gondolok az ősapámra, Jan Kanikra is. Kicsi gyerekkoromban mesélték a családban, hogy részt vett az 1848–49-es magyar szabadságharcban, el is lőtték az egyik lábát. Amikor hazajött, teljesen elmagyarosodott a családi konyha, magyar ételeket kellett neki főzni. A faluban pedig, ahol élt, egyszerűen csak "Kossuthnak"-nak hívta őt mindenki.
Egymillió, naponta
Lengyelország lakossága azonosult a magyar forradalom céljaival, a magyar eseményekben az 1956 nyarán kirobbant és brutálisan elfojtott poznani felkelés folytatását látta.
A lengyel lapok nap nap után közölték azokat a felhívásokat, amelyek a magyar forradalom megsegítésére szólítottak fel. És a lengyel emberek lelkes gyűjtésbe kezdtek. Erdő Péter bíboros is elmondta egy alkalommal, hogy az édesapja is olyan kabátot hordott tíz éven át, amely a forradalom alatti lengyel segélyszállítmányokkal érkezett Magyarországra. Bár a kabát egy idő után megkopott, s a bíboros édesapja megtehette volna, hogy újat vesz helyette, mégis tovább hordta. A kabátban megtestesülő szellem miatt.
Karol Biernackitól, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesétől tudjuk, hogy 1956. október 27. és november 9. között 795 liter vér, 415 liter plazma, 16 500 kilogramm mesterséges vér, szérum, gyógyszer és kötszer, 4000 kilogramm ablaküveg, 3000 kilogramm különféle élelmiszer, 4000 kilogramm tejpor, valamint 8000 kilogramm további gyógyszer és kötszer érkezett Magyarországra Lengyelországból.
A lengyel szakszervezetek naponta körülbelül egymillió zlotyt gyűjtöttek össze s adtak át a Vöröskeresztnek, amely ebből vásárolta meg a szükséges gyógyszereket, élelmiszereket, egyebeket. A lengyel társadalom szinte egységesen támogatta a magyarok harcát. Szintén Karol Biernackitól tudjuk, hogy Zielona Gorában például úgy kezdődött a lengyel szocialista állampárt, vagyis a LEMP egyik akkori taggyűlése, hogy a megjelentek először is vért adtak a magyaroknak. Egy következő, nagyobb segélyszállítmányt is összeállítottak Lengyelországban. Ez 24 tonnát nyomott, 15 000 kilogramm liszt, 2000 kilogramm füstölt sonka, 500 kilogramm almapüré, 6000 kilogramm gyógyszer és kötszer volt benne. Egyes források szerint ennek az adománynak az értéke körülbelül kétmillió dollár lehetett.
A magyar forradalomról s benne a lengyelek szerepéről részletesen megemlékezik az a fiataloknak szánt kétnyelvű történelemkönyv, amelyet Bátky Zoltán kézirata alapján szerkesztett Karol Biernacki.
Sinkovics Ferenc
Köszönet érte Anyuschnak.
Teljes terjedelmében itt olvasható:
Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról
– Zaklatott világban élünk, ezernyi hatás ér bennünket, minden felgyorsult, megváltozott. Létezik még a lengyel–magyar barátság?
– Hajaj! Nem lehet csak úgy elszakítani a történelmi kötődéseket. A személyes kötődésekről nem is beszélve. Apám Budakeszin, egy civil temetőben nyugszik. Évente kétszer utazom Magyarországra, s mindig meglátogatom őt. De sokszor gondolok az ősapámra, Jan Kanikra is. Kicsi gyerekkoromban mesélték a családban, hogy részt vett az 1848–49-es magyar szabadságharcban, el is lőtték az egyik lábát. Amikor hazajött, teljesen elmagyarosodott a családi konyha, magyar ételeket kellett neki főzni. A faluban pedig, ahol élt, egyszerűen csak "Kossuthnak"-nak hívta őt mindenki.
Egymillió, naponta
Lengyelország lakossága azonosult a magyar forradalom céljaival, a magyar eseményekben az 1956 nyarán kirobbant és brutálisan elfojtott poznani felkelés folytatását látta.
A lengyel lapok nap nap után közölték azokat a felhívásokat, amelyek a magyar forradalom megsegítésére szólítottak fel. És a lengyel emberek lelkes gyűjtésbe kezdtek. Erdő Péter bíboros is elmondta egy alkalommal, hogy az édesapja is olyan kabátot hordott tíz éven át, amely a forradalom alatti lengyel segélyszállítmányokkal érkezett Magyarországra. Bár a kabát egy idő után megkopott, s a bíboros édesapja megtehette volna, hogy újat vesz helyette, mégis tovább hordta. A kabátban megtestesülő szellem miatt.
Karol Biernackitól, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesétől tudjuk, hogy 1956. október 27. és november 9. között 795 liter vér, 415 liter plazma, 16 500 kilogramm mesterséges vér, szérum, gyógyszer és kötszer, 4000 kilogramm ablaküveg, 3000 kilogramm különféle élelmiszer, 4000 kilogramm tejpor, valamint 8000 kilogramm további gyógyszer és kötszer érkezett Magyarországra Lengyelországból.
A lengyel szakszervezetek naponta körülbelül egymillió zlotyt gyűjtöttek össze s adtak át a Vöröskeresztnek, amely ebből vásárolta meg a szükséges gyógyszereket, élelmiszereket, egyebeket. A lengyel társadalom szinte egységesen támogatta a magyarok harcát. Szintén Karol Biernackitól tudjuk, hogy Zielona Gorában például úgy kezdődött a lengyel szocialista állampárt, vagyis a LEMP egyik akkori taggyűlése, hogy a megjelentek először is vért adtak a magyaroknak. Egy következő, nagyobb segélyszállítmányt is összeállítottak Lengyelországban. Ez 24 tonnát nyomott, 15 000 kilogramm liszt, 2000 kilogramm füstölt sonka, 500 kilogramm almapüré, 6000 kilogramm gyógyszer és kötszer volt benne. Egyes források szerint ennek az adománynak az értéke körülbelül kétmillió dollár lehetett.
A magyar forradalomról s benne a lengyelek szerepéről részletesen megemlékezik az a fiataloknak szánt kétnyelvű történelemkönyv, amelyet Bátky Zoltán kézirata alapján szerkesztett Karol Biernacki.
Sinkovics Ferenc
Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg
| Köszönet érte Bedefynek Magyarországon csak bulizik az idegen csőcselék | for everyone |
Döbrentei Kornél
Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező, állítja Döbrentei Kornél, József Attila- és alternatív Kossuth-díjas költő, akitől azt kérdeztük: hogy érzi magát?
Magyar költőként kivált rossz a közérzetem, mint minden önmagával azonos értéket fönntartó és vállaló emberé. Ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben egy nép teljes megalázása folyt, ugyanúgy folytatódik az emberek megalázása azzal a különbséggel, hogy most a népből hiányzik az ellenállóerő. Teljesen kiszolgáltatott. Nálunk az életnek nincsen perspektívája sem a kis- és a középvállalkozók, sem az írók és más művészek szintjén. Míg a Horthy-korszakban 3 millió koldus országáról beszéltek, attól tartok, hogy mára ez hat- vagy hétmillió lett. Van a magyarságnak egy többségi igahúzó része, és van egy - nem tudom, honnan hozott ?, de elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" rétege, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező. Azt érzékelem a szociális intézkedéseket megtapasztalván, hogy nálunk valamiféle tudatos nemzet-elemésztés folyik. Gyakran az EU-ra való hivatkozással. Kitalálták valakik, hogy nem elegáns Budapesten élni. Jobb például Berlinben. Nem elegáns a magyarság alapkérdéseivel foglalkozni, pedig minden más országban természetes, hogy az adott nép ügyeivel foglalkozzanak a művészek, Shakespeare vagy Moliére sem tett mást. Ez a fajta intellektuális felelősségvállalás, kivéve a tisztelet keveseket, már a múlté.
Azt látom, hogy az erkölcsi önvédelmünk a minimumon van, hogy kultúránkat az ellenfél a legördögibb módon támadja. Számomra lehangoló, hogy nem egészen állunk ki a dolgainkért. Sokkal keményebben, racionálisabban, sőt a történelmi igazsághoz mérten is határozottabban kéne vállalnunk, még abban az esetben is, ha olyan rezsimek váltották egymást, amelyek a magyarság leminősítését és politikai tetteinek alábecsülését szolgálták, nehogy benyújthassunk olyan számlákat a világnak, amelyeket már rég rendezniük kellett volna.
A magyar értelmiség egy része ócskán lefeküdt, megkapta érte maga díjait. Én nem irigylem tőlük.
Mindig is létezett kollaboráns értelmiség.
Igen, csak valamikor a kollaboráns értelmiség nem volt ilyen "tömeges".
Kollaboráns meghatározás alatt érthetjük a baloldaliakat?
Én nem szeretem a baloldal kifejezést, mert tudomásom szerint 1948-tól 1989-ig egy szuper bal, egy ultra bal uralkodott, szívesen emlékeztetném őket a József Attila által is emlegetett vörös fasizmusra. A nemzeti oldalt legyengítették anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ezen az oldalon mindenki egzisztenciális gondokkal küszködve nyilvánulhat csak meg, ingyen vagy bagóért szerepel, itt nem tudnak fizetni, miközben prosperál a másik. Pontos forgatókönyv alapján, a- la Soros, meg lehet venni egy népet. Én azt mondom: nem szabad engednünk.
Én, aki -46-ban születtem, baloldali értékkel Magyarországon nem találkoztam azonkívül, hogy szocialista vívmányként tanították Kun Béláék a Margitszigetre ingyen engedték be "a dolgozó népet", s közben Szamuely a Dunántúlon vérfürdőt rendezett. Azt sem tartom baloldali értéknek, hogy május 1-jén adtak egy pár virslit és egy pohár sört.
A "baloldali értéket" képviselő cenzúra sokkal rothadtabb volt, mint amelyik annak idején József Attilát elítélte a Nincsen apám, se anyám verséért. Viszont a magát demokratikusnak feltűntető kommunista cenzúra engedte közölni a magát legnépszerűbbnek tituláló napilapban azt a verset, amely úgy kezdődik: "Zakatol a Szent család, Isten tömi Máriát". Ezek alapján én nem hiszem, hogy létezik nálunk valódi baloldali művészet. Ezért a nemzeti oldal feladata a nemzet sorskérdéseiben gyökerező művészet fenntartása. Csakhogy ezt az oldalt anyagilag tervszerűen ellehetetlenítik, ezért van az, hogy nagyszerű szobrászai alig kapnak pénzt márványvásárlásra céljából, s festői vászonra, festékre, hogy művészet más területén jeleskedőkről ne is beszéljek. Jelenleg a magyarságnak, mint európai kulturális tényezőnek elsorvasztása a cél. Világosan kell látnunk, ha mi karakter nélkül beolvadunk, engedünk tartásunkból, azzal valakiknek a dolgát könnyítjük meg.
Veszélyes dolog manapság a magyarság ügyét, jövőjét hangosan emlegetni, mert könnyen előkerülnek olyan "divatos" fogalmak, mint a rasszizmus, idegengyűlölet vagy az antiszemitizmus.
Azok, akik például az írószövetséget is szét akarták robbantani, állítják azt, hogy a magyar értelmiség antiszemita, ami nem igaz, de ha az efféle provokatív gátlástalan hangadók így folytatják, valószínűleg az lesz.
Becsülésre méltó, hogy a holokauszt áldozatairól megemlékeznek, de illő lenne, hogy a doni tragédia áldozatairól is megemlékezzenek, és intenzíven ébren tartanák -56 szellemiségét. Ha már a szovjet emlékművet, mint a felszabadítókét fenntartják, akkor hálás lennék azért is, ha Teleki Pál miniszterelnök emlékét is szobor őrizné a fővárosban. Vagy azét a Tisza Istvánét, aki egyedüliként ellenezte belépésünket az első világháborúba, s akit a tanácsforradalom felbérelt martalócai galádul meggyilkoltak.
Néhány hete a betelepítési tervekről kiszivárgott hírek alaposan felkavarták a közvélemény érzékenyebb részét.
Nevezzenek önzőnek, de mint magyar nyelven író ember nyilvánvalóan jobban szeretném, ha minél több magyar nyelvű ember élne az országban, illetve a Kárpát-medencében. Magam is olvastam a Világbank egyik lapjában, hogy az lenne a kívánatos, ha a magyarság lélekszáma 7 millió körülire fogyatkozna. Ennek következtében inkább beengedik a kínaiakat és más nációbelieket tömegesen, ellentétben a határon túli magyarokkal, pedig ők csak látogatóba jönnének, hiszen el nem hagynák szülőföldjüket.
Valószínűleg Európa leggyengébb láncszeme mi vagyunk. Morálisan az albánok is erősebbek, a románok nagy nacionalizmusát láthatjuk, a szerbek szintén irgalmatlanul viselkednek, tehát a kis antant államai egyre önérzetesebbek. Olyannyira, hogy a napokban, nagy önérzetükben ismét letörték a Petőfi-szobor kardot tartó jobbját. A magyar hadsereget az egykori trianoni szint alá verték szét. Mondván, majd a NATO megvéd minket. Mindenki tudja, soha senki nem védett és nem is véd meg minket.
Én azt hiszem, hogy a magyarságot a fölszámolás szélére taszították. Fölszámolják a meséit, harcainak erkölcsi eredményeit, amelyek meghatározták Európa mostani sorsát, gondoljunk -56 mellett a vasfüggöny lebontására is. Kovács Lászlóék azt tanácsolták: maradjunk kicsik. Úgy látom, külső és belső ellenerők fogtak össze ellenünk, bár nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.
Nem is kell, de bármilyen felületesen követjük az eseményeket, nem kevés szisztematikusság tapasztalható.
Egy Joseph Pozsgai nevű, külföldön élő jeles újságíró-történész könyvében: A rendszerváltás haszonélvezői (Kairosz 2006), világosan megfogalmazta, kinek az érdekeit szolgálta és szolgálja a rendszerváltás. A történelmi időkben a folyamatok kezdetéhez nyúl vissza. Dokumentumok alapján beszél a szabadkőművességről, Nagy-Oroszország vágyáról, hogy Németországot elszigetelje, a franciák román-politikájáról, a Nagy-Szerbia álmáról, amelynek érdekében lelövik a trónörököst, s más törekvésekről, amelyek a Monarchia szétzúzására irányultak, és ennek a térségnek a kitakarításról, amelyet napjainkban megélünk. Herczeg Ferenc naplójában olvasható, hogy nemcsak a csőcselék, de a magyar értelmiség egy része is lent menetelt az utcákon skandálva: le a hazával! Miközben Lindner Béla hadügyminiszter kijelentette a parlamentben: nem akarok többé katonát látni! Értéktelennek tartották a haza fogalmát, nem törődtek megvédésével, s pár hónap múlva jött a kis antant?
A folyamatot végiggondolva elég rosszkedvű vagyok. Az emberi minőség véghetetlen romlásával számolok, és azzal a butasággal, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és amellyel szemben nemcsak én, hanem sorstársaim is " nemes lelkű embereket tudnék megnevezni " megpróbálnak fénycsóvát gyújtani.
Zéró tolarencia a nemzeti, szellemi és lelki ellenállással szemben.
Úgy tűnik, mintha hiányozna az életben maradás ösztöne a magyarságból, pedig akiben nincs hajlam az ellenállásra, azt lenézik, megnyomorítják, eltapossák. A magyarságban virtus volt. Nem lehet feladni, csak azért, mert mi, magunkat értelmiségieknek vallók azt hisszük, hogy intelligenciánkkal mindent megoldhatunk. Tévedés. Mit sem számít az érvelés, amikor megerőszakolják a feleségünket, agyonverik a szülőket, kirabolják az időseket. Én még nem nőttem fel ahhoz a krisztusi tanításhoz, hogy a másik arcomat is tartsam oda.
Maradhat ez így, ahogy van?
Nem. De csak az isteni közbeavatkozásra várni kevés, mert a gátlástalanság már-már jogerőre emelkedett. Ennek példája, hogy megszületett, és bizonyos körökben elfogadottá vált a megélhetési bűnözés fogalma és gyakorlata.
Mondják sokan: a magyarság bajba, történelmi útvesztőbe került.
Egy kicsit saját magának is köszönheti. Amíg nem fogunk össze, hogy fölszámoljuk ezt az erkölcsi gátlástalanságot, minden marad a régiben, sőt!
Van nekünk egy kormányfőnk, aki elég kalandos módon került hivatalába, s idén " Batthyány-év lévén " a mártír miniszterelnökhöz hasonlítgatja magát.
Batthyányt egy nép választotta, a mostani hatalomba kerülése egy belső puccs eredménye, amit nem is ő szervezett. Az elődjével valakik elégedetlenek voltak és kitették. Holnapután ezt is meneszthetik. Aztán kapunk egy harmadikat, aki még rosszabb. Ezeket az ügyeket egy bensőkör intézi, s amíg ezt kört nem sikerül felszámolnunk valamilyen módon, addig a további züllés megállíthatatlan, és addig Magyarország a zsoldos júdások paradicsoma, buli-ország marad.
K. L.
Magyar költőként kivált rossz a közérzetem, mint minden önmagával azonos értéket fönntartó és vállaló emberé. Ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben egy nép teljes megalázása folyt, ugyanúgy folytatódik az emberek megalázása azzal a különbséggel, hogy most a népből hiányzik az ellenállóerő. Teljesen kiszolgáltatott. Nálunk az életnek nincsen perspektívája sem a kis- és a középvállalkozók, sem az írók és más művészek szintjén. Míg a Horthy-korszakban 3 millió koldus országáról beszéltek, attól tartok, hogy mára ez hat- vagy hétmillió lett. Van a magyarságnak egy többségi igahúzó része, és van egy - nem tudom, honnan hozott ?, de elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" rétege, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező. Azt érzékelem a szociális intézkedéseket megtapasztalván, hogy nálunk valamiféle tudatos nemzet-elemésztés folyik. Gyakran az EU-ra való hivatkozással. Kitalálták valakik, hogy nem elegáns Budapesten élni. Jobb például Berlinben. Nem elegáns a magyarság alapkérdéseivel foglalkozni, pedig minden más országban természetes, hogy az adott nép ügyeivel foglalkozzanak a művészek, Shakespeare vagy Moliére sem tett mást. Ez a fajta intellektuális felelősségvállalás, kivéve a tisztelet keveseket, már a múlté.
Azt látom, hogy az erkölcsi önvédelmünk a minimumon van, hogy kultúránkat az ellenfél a legördögibb módon támadja. Számomra lehangoló, hogy nem egészen állunk ki a dolgainkért. Sokkal keményebben, racionálisabban, sőt a történelmi igazsághoz mérten is határozottabban kéne vállalnunk, még abban az esetben is, ha olyan rezsimek váltották egymást, amelyek a magyarság leminősítését és politikai tetteinek alábecsülését szolgálták, nehogy benyújthassunk olyan számlákat a világnak, amelyeket már rég rendezniük kellett volna.
A magyar értelmiség egy része ócskán lefeküdt, megkapta érte maga díjait. Én nem irigylem tőlük.
Mindig is létezett kollaboráns értelmiség.
Igen, csak valamikor a kollaboráns értelmiség nem volt ilyen "tömeges".
Kollaboráns meghatározás alatt érthetjük a baloldaliakat?
Én nem szeretem a baloldal kifejezést, mert tudomásom szerint 1948-tól 1989-ig egy szuper bal, egy ultra bal uralkodott, szívesen emlékeztetném őket a József Attila által is emlegetett vörös fasizmusra. A nemzeti oldalt legyengítették anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ezen az oldalon mindenki egzisztenciális gondokkal küszködve nyilvánulhat csak meg, ingyen vagy bagóért szerepel, itt nem tudnak fizetni, miközben prosperál a másik. Pontos forgatókönyv alapján, a- la Soros, meg lehet venni egy népet. Én azt mondom: nem szabad engednünk.
Én, aki -46-ban születtem, baloldali értékkel Magyarországon nem találkoztam azonkívül, hogy szocialista vívmányként tanították Kun Béláék a Margitszigetre ingyen engedték be "a dolgozó népet", s közben Szamuely a Dunántúlon vérfürdőt rendezett. Azt sem tartom baloldali értéknek, hogy május 1-jén adtak egy pár virslit és egy pohár sört.
A "baloldali értéket" képviselő cenzúra sokkal rothadtabb volt, mint amelyik annak idején József Attilát elítélte a Nincsen apám, se anyám verséért. Viszont a magát demokratikusnak feltűntető kommunista cenzúra engedte közölni a magát legnépszerűbbnek tituláló napilapban azt a verset, amely úgy kezdődik: "Zakatol a Szent család, Isten tömi Máriát". Ezek alapján én nem hiszem, hogy létezik nálunk valódi baloldali művészet. Ezért a nemzeti oldal feladata a nemzet sorskérdéseiben gyökerező művészet fenntartása. Csakhogy ezt az oldalt anyagilag tervszerűen ellehetetlenítik, ezért van az, hogy nagyszerű szobrászai alig kapnak pénzt márványvásárlásra céljából, s festői vászonra, festékre, hogy művészet más területén jeleskedőkről ne is beszéljek. Jelenleg a magyarságnak, mint európai kulturális tényezőnek elsorvasztása a cél. Világosan kell látnunk, ha mi karakter nélkül beolvadunk, engedünk tartásunkból, azzal valakiknek a dolgát könnyítjük meg.
Veszélyes dolog manapság a magyarság ügyét, jövőjét hangosan emlegetni, mert könnyen előkerülnek olyan "divatos" fogalmak, mint a rasszizmus, idegengyűlölet vagy az antiszemitizmus.
Azok, akik például az írószövetséget is szét akarták robbantani, állítják azt, hogy a magyar értelmiség antiszemita, ami nem igaz, de ha az efféle provokatív gátlástalan hangadók így folytatják, valószínűleg az lesz.
Becsülésre méltó, hogy a holokauszt áldozatairól megemlékeznek, de illő lenne, hogy a doni tragédia áldozatairól is megemlékezzenek, és intenzíven ébren tartanák -56 szellemiségét. Ha már a szovjet emlékművet, mint a felszabadítókét fenntartják, akkor hálás lennék azért is, ha Teleki Pál miniszterelnök emlékét is szobor őrizné a fővárosban. Vagy azét a Tisza Istvánét, aki egyedüliként ellenezte belépésünket az első világháborúba, s akit a tanácsforradalom felbérelt martalócai galádul meggyilkoltak.
Néhány hete a betelepítési tervekről kiszivárgott hírek alaposan felkavarták a közvélemény érzékenyebb részét.
Nevezzenek önzőnek, de mint magyar nyelven író ember nyilvánvalóan jobban szeretném, ha minél több magyar nyelvű ember élne az országban, illetve a Kárpát-medencében. Magam is olvastam a Világbank egyik lapjában, hogy az lenne a kívánatos, ha a magyarság lélekszáma 7 millió körülire fogyatkozna. Ennek következtében inkább beengedik a kínaiakat és más nációbelieket tömegesen, ellentétben a határon túli magyarokkal, pedig ők csak látogatóba jönnének, hiszen el nem hagynák szülőföldjüket.
Valószínűleg Európa leggyengébb láncszeme mi vagyunk. Morálisan az albánok is erősebbek, a románok nagy nacionalizmusát láthatjuk, a szerbek szintén irgalmatlanul viselkednek, tehát a kis antant államai egyre önérzetesebbek. Olyannyira, hogy a napokban, nagy önérzetükben ismét letörték a Petőfi-szobor kardot tartó jobbját. A magyar hadsereget az egykori trianoni szint alá verték szét. Mondván, majd a NATO megvéd minket. Mindenki tudja, soha senki nem védett és nem is véd meg minket.
Én azt hiszem, hogy a magyarságot a fölszámolás szélére taszították. Fölszámolják a meséit, harcainak erkölcsi eredményeit, amelyek meghatározták Európa mostani sorsát, gondoljunk -56 mellett a vasfüggöny lebontására is. Kovács Lászlóék azt tanácsolták: maradjunk kicsik. Úgy látom, külső és belső ellenerők fogtak össze ellenünk, bár nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.
Nem is kell, de bármilyen felületesen követjük az eseményeket, nem kevés szisztematikusság tapasztalható.
Egy Joseph Pozsgai nevű, külföldön élő jeles újságíró-történész könyvében: A rendszerváltás haszonélvezői (Kairosz 2006), világosan megfogalmazta, kinek az érdekeit szolgálta és szolgálja a rendszerváltás. A történelmi időkben a folyamatok kezdetéhez nyúl vissza. Dokumentumok alapján beszél a szabadkőművességről, Nagy-Oroszország vágyáról, hogy Németországot elszigetelje, a franciák román-politikájáról, a Nagy-Szerbia álmáról, amelynek érdekében lelövik a trónörököst, s más törekvésekről, amelyek a Monarchia szétzúzására irányultak, és ennek a térségnek a kitakarításról, amelyet napjainkban megélünk. Herczeg Ferenc naplójában olvasható, hogy nemcsak a csőcselék, de a magyar értelmiség egy része is lent menetelt az utcákon skandálva: le a hazával! Miközben Lindner Béla hadügyminiszter kijelentette a parlamentben: nem akarok többé katonát látni! Értéktelennek tartották a haza fogalmát, nem törődtek megvédésével, s pár hónap múlva jött a kis antant?
A folyamatot végiggondolva elég rosszkedvű vagyok. Az emberi minőség véghetetlen romlásával számolok, és azzal a butasággal, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és amellyel szemben nemcsak én, hanem sorstársaim is " nemes lelkű embereket tudnék megnevezni " megpróbálnak fénycsóvát gyújtani.
Zéró tolarencia a nemzeti, szellemi és lelki ellenállással szemben.
Úgy tűnik, mintha hiányozna az életben maradás ösztöne a magyarságból, pedig akiben nincs hajlam az ellenállásra, azt lenézik, megnyomorítják, eltapossák. A magyarságban virtus volt. Nem lehet feladni, csak azért, mert mi, magunkat értelmiségieknek vallók azt hisszük, hogy intelligenciánkkal mindent megoldhatunk. Tévedés. Mit sem számít az érvelés, amikor megerőszakolják a feleségünket, agyonverik a szülőket, kirabolják az időseket. Én még nem nőttem fel ahhoz a krisztusi tanításhoz, hogy a másik arcomat is tartsam oda.
Maradhat ez így, ahogy van?
Nem. De csak az isteni közbeavatkozásra várni kevés, mert a gátlástalanság már-már jogerőre emelkedett. Ennek példája, hogy megszületett, és bizonyos körökben elfogadottá vált a megélhetési bűnözés fogalma és gyakorlata.
Mondják sokan: a magyarság bajba, történelmi útvesztőbe került.
Egy kicsit saját magának is köszönheti. Amíg nem fogunk össze, hogy fölszámoljuk ezt az erkölcsi gátlástalanságot, minden marad a régiben, sőt!
Van nekünk egy kormányfőnk, aki elég kalandos módon került hivatalába, s idén " Batthyány-év lévén " a mártír miniszterelnökhöz hasonlítgatja magát.
Batthyányt egy nép választotta, a mostani hatalomba kerülése egy belső puccs eredménye, amit nem is ő szervezett. Az elődjével valakik elégedetlenek voltak és kitették. Holnapután ezt is meneszthetik. Aztán kapunk egy harmadikat, aki még rosszabb. Ezeket az ügyeket egy bensőkör intézi, s amíg ezt kört nem sikerül felszámolnunk valamilyen módon, addig a további züllés megállíthatatlan, és addig Magyarország a zsoldos júdások paradicsoma, buli-ország marad.
K. L.
2008. október 20., hétfő
János' szájt - http://szentkoronaradio.com/elszakitva/2008_10_20_emlekezes-az-agyagfalvi-szekely-nemzeti-gyules-160-evfordulojara
Link
"
Barátaim ott voltak, én sajnos nem mehettem el..pedig alig 15 km re van tőlem Agyagfalva..."
Köszönet érte : Szathmáry Jánosnak
"
Emlékezés az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés 160. évfordulójára
A szervezőkön kívül kevesen tudták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is képviselteti magát az ünnepségen.Barátaim ott voltak, én sajnos nem mehettem el..pedig alig 15 km re van tőlem Agyagfalva..."
Köszönet érte : Szathmáry Jánosnak
2008. október 19., vasárnap
2008. október 18., szombat
Wass-akarat Wass Albert (1908-1998)-Wass Albert - A funtineli boszorkány
Wass Albert - A funtineli boszorkány (hangoskönyv)Link
2008. október 17., péntek
Sík Sándor: Megyeri hitvallás; a fenyőfa éneke
Köszönet érte kanbagoly - nak.
Sík Sándor:
Megyeri hitvallás
Megyeri hitvallás
Őrt áll a Hold a Nagykevély felett.
Ezer sátorban nyolcezer fiú
Munkás nap után izmos álmot alszik.
Kismagyarország nagyot álmodik.
A völgyben itt-ott pislogó tüzek
Föl-fölvetik még fáradt szemüket,
És hunyorgatnak: Mire jó?
Állok a dombon s birkózom magammal:
Szorongatom a „Mire jó?”-kígyó,
Az ezeréves őskígyó nyakát.
És a kígyó sziszeg, sziszeg:
Mit állsz itt,
Te nagy bolond, gyereknél gyerekebb?
Mire jó ez a cifra katonásdi?
Poéta-álom, gyönyörű hazugság?
A görgeteg elébe fekszel-é?
Őserdők lángját kézzel olthatod?
Foltos hullába támaszthatsz-e lelket?
Nézd, délfelé pokolveres az ég.
Tudod, mi az? A pesti éjszaka!
Mozik reklámja, kávéházi csillár,
Szeméremoltó színpadok tüze,
Vadember-tánc őrjöngő forgatagja,
Csupasz testeknek festett fénye-szennye,
Lihegő, lázas, cigarettafüstös,
Villanysugaras, izzó rothadás.
Nem látod-e, hogy tántorog belé
A céda fénybe minden, ami ép?
A nemzet húsa, édes veleje,
Haza és jövő és emberiség!
Halál, halál! – Ezek itt alszanak!
Meddig virrasztol ifjú álmukon?
Hisz véreik, az édes véreik
(Tegnap még ifjú-épek, mint ma ők!)
Ott ránganak a Sátán ütemén!
Odakerülnek ők is! Ha ma nem
Holnap talán, vagy esztendő-ilyenkor:
Mind ott kering a hullatánc-füzérben,
És onnan nevet téged és Megyert,
S az ezer-sátor gyerek-mítoszát!
Bolond! Bolond! Poéta! Mire jó?
Másfelé nézel? Keletre, nyugatra?
Alföld! Dunántúl! Alszik. Minden alszik!
És álmaik, merész nagy álmaik
Meddig repesnek? Egyiké: a szomszéd
Kövér telkéig, falu végéig;
A másiké: hogy eztán tíz garast
Kaparhasson kilenc helyett;
A harmadik: hogy egy collal magasabb
Székbe ülhessen, mint a többiek.
Álom, álom! Ki hallja itt
A Kárpátok sikongató szelét?
Kinek fáj itt, ami téged gyötör?
Ki sejti itt Megyernek álmait?
Alföld? Dunántúl? Alszik. Vagy halott?
S az Isten föltámaszt-e oly halottat,
Aki jól érzi a sírban magát?
Megyer? Ezeknek? Bolond! Mire jó?
Te még tovább tekintel? Nyugaton,
Északon, Délen hordozod szemed?
Az Emberiségnek ültetsz új palántát?
Főnixet vársz, újjá-kelő világot?
Hát nem látod az üstököst az égen,
Száz üstököst, vérfarkas hírnököt?
Nem érzed-e, hogy az emberiség
Mély szívében valami meghasadt?
Ember volt mindig ember farkasa,
De a farkas is falkában vonít;
Most, most a farkas farkast fojtogat,
Testvér testvérnek marcangolja torkát,
Jóllakott éhest, éhes jóllakottat.
Mert ütni fáj, mindenki érzi már.
Fáj az ütöttnek, jobban az ütőnek,
És mégis: őrült, gazdátlan kezek
Céltalanul az izzó levegőben
Csak kaszabolnak, zúznak, irtanak.
S míg meggyalázva könyvet és keresztet,
Az őrjöngő emberkirály
Ízekre tépi teste templomát:
Köröskörül a vérsötét egen
Toronyodnak vigyorgó ördögárnyak:
Vörös rém, sárga rém, fekete rém.
Halál, halál!
Emberhalál és istenalkonyat!
Kettérepedt a korhadt földgolyó!
Azt véled-e, hogy egypár brit suhanccal,
Egy félmaréknyi germán álmodóval,
Egy sátoralja vállas kismagyarral
A hulló gömböt összetarthatod?
A szálló Lelket visszakeltheted?
Eredj, bolondos, magad-hitető!
Hadd rúgja szét a szürkelábú hajnal
A tábortűz haldokló hamvait,
Eredj aludni, mint a csillagok,
Aludni, mint az Isten. Nincs miért?
S állván a zászlótartó domb fején,
Ezer sátor fehér hullámain,
Szeges sarkam a vén homokba vágom,
Hogy a Vezérdomb fölsajog belé,
És ajakammal nyolcezer fiú
Énekel égre vallomást:
Hiszek!
Hiszek!
A tűzben, amely odalent parázslik,
És holnap este újra föllobog,
És minden este újra föllobog,
És föllobog délen és északon,
Egy tűz, száz tűz, ezer tűz,
És föltüzel – piros zsoltár – az égre,
És sápadt arcot rózsaszínre fest,
És a szemekbe ősi lángot villant.
A tűzoszlopban, amely gyújtatott,
Olajmécs volt a katakomba éjén,
És tábortűz a lappangó kurucnak.
Hiszek a Tűzben, amely eljövendő,
Amely a szívek katlanát feszíti,
És el nem alszik pernye-szenny alatt.
Hiszek a szélben, fürge cimboránkban,
Amely a szemből álmodást söpör,
És bacillust a rothadt utcalégből,
Lobogót lebbent, lábat táncra szökkent,
Nótát fakaszt és vitorlát dagaszt,
S tábortüzeink dacos dallamát
A Lomnic és a Hargita tövében
Fülébe súgja testvértáborok
Húnyó tüzét kavaró ikreinknek.
Hiszek a földben, ifjú szép anyánkban,
Hogy édesünk, nem morcos mostohánk,
És ezer jóval boldog méhe áldott.
Tudom, hogy már vajúdik és remeg:
Már ideszült körém a semmiből
Ezer sátort és nyolcezer fiút.
Hiszem, hogy egyszer olyan dalra gyújt,
Hogy meghallják a renegát kövek,
Szétomlanak a gyilkos Bábelek,
A hullamérges város-pörsenések
Szűz bőre hamván fehérre simulnak,
És mézes melle újszülött tején
Új dallal emtet új embernemet.
Hiszek!
A kevesek egymásba tett kezében,
A testvérszóban, a bajtársmarokban,
Az érben, mely patak lesz és folyó,
S halott tengerbe életet zuhant.
A Szépségben, hogy szebb és édesebb
A rútnál, és szürkét széppé tehet.
A tiszta vízben, hogy sodorni tud,
És ragadóbb a szennyvíz-áradásnál.
A vízözönben, szeretetözönben,
Jóság-galambban, Lélek-Ararátban.
Mert hiszek az Igében,
Mely elhangzott a teremtés felett,
És testté lett az idők telijében.
A Kovászban:
Hogy emberségünk lomha derce-lisztjét
Mégiscsak egyszer élővé keleszti.
A Hegyi Beszéd próféta-szavát
Falánk idők fertelmes bálna-gyomra
Hiába nyelte el, lesz még egy harmadik nap,
Mikor a mélyből felsüvölt a szó,
És nem lesz, aki meg ne hallaná.
A Mustármagban, mely kiszóratott,
És szívében hordozza a jövőt,
Mert újrazsendül minden ezerévben,
És odatartja fészkes lombozatját
Viharzilálta embermadaraknak,
S testvérörömben elfér ágain
Fehér madár és fekete madár
És sárga és piros és minden.
A Lélekben hiszek,
Amely megzúdul ott, ahol akar.
Hiszem, hogy zúdul, akar és teremt,
Zúdul s teremt miáltalunk.
A Lélekben, amely az élet,
Amely tojáshéjat repeszt,
Búzaszemet bukkant a hant alól,
És sziklából Krisztust kelet.
A Lélekben, amely bennünk dörömböl,
És az idők méhében harsadoz,
És énekel az ajkamon: Hiszek!
Hiszek.
És hogyha nem: hát akkor is!
Ha mindhiába: akkor is!
Ha minden álom: akkor is!
Ha minden meghal: akkor is!
A szép akkor is szép marad,
A tiszta tiszta, rút a rút.
Az Igazság igazság akkor is,
Ha meg nem látja senki szem.
A Szeretet mosolyog és szeret,
És a kereszten is király.
A tett különb a tunyaságnál,
És hol a tépett lobogónál
Tiszteletesebb szemfedő?
Mert akit egyszer meglehelt a Lélek,
Annak mindegy-lom élet vagy halál:
Az él és áll és énekel és alkot,
Megyeren és Magyarországon,
Hét világrészen és a másvilágon,
Az Isten őtet úgy segélje. Amen.
Sík Sándor:
A fenyőfa éneke
Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!
És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé!
S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
A fenyőfa éneke
Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!
És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé!
S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
2008. október 16., csütörtök
Jörg Haider harca - egy karizmatikus politikus hagyatéka
A német National Journal külön cikkben emlékezik meg a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt német-osztrák politikusról. Ennek összefoglalása következik most.
Provokált, reményt ébresztett, majd csalódást okozott a normálisnak megmaradt emberek között, hogy végül újra reményt adjon nekik. Jörg Haider egyike volt az 1945 utáni legkarizmatikusabb politikusoknak német nyelvterületen. Talpraesettsége és intelligenciája még ellenségeit is rabul ejtette.
Felejthetetlen marad 2000-ben n-tv-s beszélgetése Erich Böhme műsorvezetővel, azután, hogy az akkoriban még az ő vezetése alatt álló Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ óriási győzelmet aratott az osztrák választásokon, a második legerősebb párttá válva. Böhme nagy csinnadrattával kürtölte világgá, hogy meg fogja fosztani Haidert “varázserejétől”. Ehhez képest a nagyszájú Böhme, akit Haider intellektuálisan gyakorlatilag a földbe döngölt a beszélgetés során, a műsor végén úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Böhme ennek a leégésnek a hatására távozott idő előtt az n-tv-től.
Ki volt Jörg Haider?
Jörg Haider kiváló családból származott. Édesapja, Robert Haider, már 1929-ben belépett a Hitler-Jugendba és egy évvel később az SA soraiba. 1938-ban a linzi Német Munkafront (DAF) körzeti ifjúsági vezetője lett. Harcolt az orosz és a franciaországi frontokon. Haider édesanyja, Dorothea, ifjúsági csoportvezető volt.
Az, hogy a fiatal Jörg Haider származása dacára később a liberális rendszerpárti FPÖ-t a nemzeti ösvényre tudta állítani, a történelemben egyedülálló teljesítményt tükröz. De még ennél is többet ért el annak a képességének köszönhetően, ahogyan az embereket lelkesíteni tudta, valamint természetes sármjával elérte, hogy nemzeti politizálással, Európában egyedülálló módon szálkaként hasson és létezzen a győztes nagyhatalmak rendszerében. Egy olyan embernek, akinek sikerült egy rendszerpártot magán a rendszeren belül egy félig-meddig NS-párttá változtatnia és elnyernie a nép kegyeit, a rendszer fenntartói szemében főellenségnek kellet lennie.
A szálka a rendszer szemében
Ki más merte volna a Bécsi Izraeli Művelődési Közösség elnökét, Ariel Muzicantot pellengérre állítani egy választási beszédében, nyílvánosan mocskos-korruptnak nevezve őt annak pénzügyi botrányai miatt? 2001. február 28.-án Haider ugyanis az Ariel-mosóporreklámra utalva gúnyosan azt mondta: “Fel nem tudom fogni, hogy egy olyan valakihez, akit Arielnek hívnak, hogyan tapadhat ennyi mocsok.”
Az osztrák alkotmánybíróság zsidó elnökét, Ludwig Adamovichot pedig 2002. február 13.-án hallgatósága nevetése által kísérve a következő szavakkal leplezte le: “Ha valakit egyáltalán már Adamovichnak hívnak, először meg kellene kérdezni, hogy van-e egyáltalán tisztességes jogosultsága az ittartózkodáshoz.”
Franz Fischler osztrák EU-biztost Haider 2004. június 8.-án, annak a gén-lobbi előtti térdreborulása miatt a következőképpen bélyegezte meg: “Hazaáruló. Normális körülmények között egy ilyen embert meg kellene fosztani az állampolgárságától.”
Jörg Haider kijelentéseivel újra és újra alapjaiban rengette meg a győztes hatalmakhoz símuló hazug politikát. A karintiai tartományi parlamentben nyíltan dícsérte Hitler foglalkoztatáspolitikáját. Egy, a munkanélküliségről folytatott vita során 1991. június 13.-án a következőket mondta: “Na, ilyen a Harmadik Birodalomban nem volt, mert a Harmadik Birodalomban olyan rendes foglalkoztatáspolitikát folytattak, amit még a maguk Bécsben ülő kormánya sem tud összehozni. Egyszer ezt is ki kell mondani.”
1995-ben egy alkalommal a koncentrációs táborokat “büntetőtáboroknak” nevezte.
Ki más mert volna parlamenti képviselőként nyíltan hitet tenni a Waffen-SS mellett? Jörg Haidernek megvolt a bátorsága ehhez: “Az, hogy ezekben a mozgalmas időkben, amikor még vannak tisztességes emberek, akiknek karakterük van és akik a legnagyobb ellenszélben is kiállnak meggyőződésük mellett és a meggyőződésükhöz a mai napig hűek maradtak. És ez az az alap, kedves barátaim, ami nekünk fiataloknak is tovább lesz adva. Egy nép pedig, amely elődeit nem tiszteli, úgyis bukásra van ítélve. Miután mi azonban jövőt akarunk, meg fogjuk minden egyes embernek, a politikailag korrekteknek tanítani, hogy minket nem lehet eltenni láb alól és hogy a tisztesség ebben a világban még egészen biztosan értékes dolog, még akkor is, ha pillanatnyilag még nem vagyunk többségben, de mi velük szemben szellemileg fölényben vagyunk. [...] Bezzeg adunk pénzt terroristáknak, erőszakos újságoknak, munkaiszonyban szenvedő naplopóknak, de a tisztességes embereknek már nem jut.” Így beszélt 1995-ben Waffen-SS veteránok előtt.
A sikeres, de instabil politikai pályafutás
Jörg Haider 1999-ben érte el legnagyobb politikai sikereit: az FPÖ listavezetőjeként először 42% feletti eredménnyel megnyerte a karintiai választásokat. Azután az FPÖ a parlamenti választásokon a szavazatoknak csaknem 27%-át szerezte meg. Haider pártja ezzel az SPÖ után a második legerősebb párt volt akkoriban.
Ekkor kezdődtek a komolyabb problémák is. Haider belement egy koalícióba Wolfgang Schüsselnek (ÖVP), a rendszer emberének a pártjával. Ennek során számos korábbi követelésétől elállt, amivel nagy szakítópróbának tette ki pártját, a saját választói körében bekövetkezett népszerűségvesztésről nem is beszélve. Ráadásul a messzi Karintiából nem tudta rajta tartani kezét pártja döntésein.
Ekkoriban már halálos fenyegetések is közrejátszhattak. Ebben a helyzetben talán azzal próbálta nyugtatni magát, hogy alkalmazkodással majd belülről tudja kikezdeni a rendszert.
Fájdalmasan csalódott sok híve, amikor novemberben bocsánatot kért a zsidóktól “félreérthető megnyilvánulásai” miatt és ezért lemondott egy esetleges posztról az ÖVP-FPÖ kormányban.
2005-ben az FPÖ többsége nem tudta tovább felvállalni Haider azon új “taktikáját”, hogy feladják a nép és a szülőföld ideálját és bekövetkezett a pártszakadás. A régi FPÖ-t Heinz-Christian Strache vezette tovább, Jörg Haider pedig megalapította a BZÖ-t, a Szövetség Ausztria Jövőjéért pártot. A választók oldalán érdekes módon jól csapódott le a párt kettészakadása, ami az FPÖ gyors, újbóli megerősödésében mutatkozott meg.
Haider bizonyos döntései érthetetlennek, sőt egyenesen felelőtlennek tűntek már a maguk idejében is. Ewald Stadler, aki egykor barátja volt a pártban, egy interjú során elmondta, hogy Haider nem állt ellen a szabadkőműveseknek és kapcsolatba került velük. Egy szabadkőművest például az ORF egyik vezető pozíciójába segítette. Azt gondolta, hogy majd ő belülről tud robbantani az ellenség között. Hasonlóan furcsa volt például azon ominózus fellépése, amikor is népviseletben, egy tradícionális osztrák kiskabátban besételt egy buzidiszkóba. Haider a felmerülő veszélyeket tehát nem vette komolyan.
Haider szíve mélyén mégsem adhatta fel korábbi, a National Journal szerint nemzetiszocialista érzelmű, önmagát. Erről tanúskodik a Simon Wiesenthal halálakor szinte demonstratívan mutatott undora, pedig akkor még az új FPÖ-vezér, Strache is kipréselt magából néhány részvétteljes szót.
Emlékezetes 2002-es látogatása Saddam Husseinnél Bagdadban, amikor egyetlen más nyugati politikus sem mert volna ellentmondani egy ilyen demonstartív látogatással az USA és Izrael hazugságainak.
Az ideológiailag mégis egyre semlegesebb politizálása 2007-ben érte el tetőpontját, amikor Törökország EU-s tagsága mellett állt ki. Ekkor végképp megrendült választóinak belé vetett bizalma. A krízishelyzetben megértette, hogy vissza kell térnie a régi értékekhez, ha nem akar nyomtalanul eltűnni a politika süllyesztőlyében. A próbálkozást siker koronázta, hiszen a nemrégiben megtartott választásokon a BZÖ megduplázva támogatottságát, 11%-ot szerzett.
Emlékezetes egyik utolsó kijelentése a TV-ben, nem sokkal a választások előtt, amelynek során az embereket megnyomorító bankrendszert “bank-maffiának” nevezte és könnyen értelmezhetően utalt a népeket megsemmisítő gépezet mögött megbúvó háttéremberekre.
Ma pedig Jörg Haider halott. Állítólag teljesen normális autóbaleset volt. Lehet, talán egy kicsit rá is segítettek a halálára. Ugyan ki állítaná, hogy manapság ez merész feltevés lenne?
Kérdéses, hogy Haider nélkül mire fogja vinni a BZÖ. A választók talán visszatérnek az FPÖ-höz, úgy, mint régen volt.
Fordítói gondolatok a végére:
Elevenen él emlékeimben az az egyetemi előadás (osztrák történelmi előadás volt), amit még anno egy osztrák lektor tartott nekünk. Ennek során megosztotta néhány gondolatát velünk. Bár ő szívből gyűlölte Haidert, még ő is kénytelen volt elismerni, hogy Jörg Haider rendkívül hatásos szónok volt, aki mestere volt a fellépéseknek, amolyan igazi showman.
Megemlítette továbbá, hogy Jörg Haider bizony azt merészelte egyszer mondani Waffen-SS veteránoknak, hogy ők az egyedül tisztességes emberek. A lektor ezzel a rendkívül primitív próbálkozással nyílván le akarta járatni előttünk a politikust, de több hallgatótársammal egyetemben ezzel csak növelte a tekintélyét.
Egy biztos: Jörg Haider beírta magát a történelemkönyvekbe, ezt már nem nem vehetik el tőle. Nyugodjék békében!
Forrás: http://globalfire.tv/nj (fordította, és kommentálta: krisz)
BöRZSöNYI NEMZETI TALáLKOZó
Megszületett a magyar összefogás!
Október 15.-én a Börzsönyben százhetven nemzeti érzelmű civil szervezet
és munkacsoport képviselői találkoznak, hogy - az erkölcsi alapjaikat
vesztett pártok helyett - közös cselekvési ütemtervet dolgozzanak ki az
országunkat fenyegető természeti- és társadalmi katasztrófa
elkerülésére.
A jelenlévők célja egy új, nagy tömegeket megmozgató nemzeti
érdekvédelmi erő létrehozása. A csapat a már korábban elvégzett
állapotfelmerések alapján közös cselekvési tervet hoz létre, melynek
alappontjait minden résztvevő vállalja. Az elkövetkező hónapokban olyan
átfogó szakmai csoportokat alakítanak ki, amelyek - szükség esetén -
állami feladatok zökkenőmentes átvállalására is képesek. Még ebben az
évben mintegy hatszáz szakember és közel kétezer önkéntes
részvételével megkezdődik a közvélemény tájékoztatása a \'89-óta
eltelt időszak valódi történéseiről, valamint az ország erkölcsi és
anyagi megújulásának lépéseiről.
A korábban mintegy 70 000 ember részvételével lezajló Kurultajt szervező
erők 2009 nyarára a Magyarok Országyűlését kívánják összehívni. A BNT
jelenleg az ország mintegy négyszáz településén képviselteti magát.
Elindultak a patakok egymás felé, de a tengerig méghosszú az út...
Tarts velünk!
(http://www.kurultaj.hu/newsletter)
Október 15.-én a Börzsönyben százhetven nemzeti érzelmű civil szervezet
és munkacsoport képviselői találkoznak, hogy - az erkölcsi alapjaikat
vesztett pártok helyett - közös cselekvési ütemtervet dolgozzanak ki az
országunkat fenyegető természeti- és társadalmi katasztrófa
elkerülésére.
A jelenlévők célja egy új, nagy tömegeket megmozgató nemzeti
érdekvédelmi erő létrehozása. A csapat a már korábban elvégzett
állapotfelmerések alapján közös cselekvési tervet hoz létre, melynek
alappontjait minden résztvevő vállalja. Az elkövetkező hónapokban olyan
átfogó szakmai csoportokat alakítanak ki, amelyek - szükség esetén -
állami feladatok zökkenőmentes átvállalására is képesek. Még ebben az
évben mintegy hatszáz szakember és közel kétezer önkéntes
részvételével megkezdődik a közvélemény tájékoztatása a \'89-óta
eltelt időszak valódi történéseiről, valamint az ország erkölcsi és
anyagi megújulásának lépéseiről.
A korábban mintegy 70 000 ember részvételével lezajló Kurultajt szervező
erők 2009 nyarára a Magyarok Országyűlését kívánják összehívni. A BNT
jelenleg az ország mintegy négyszáz településén képviselteti magát.
Elindultak a patakok egymás felé, de a tengerig méghosszú az út...
Tarts velünk!
(http://www.kurultaj.hu/newsletter)
HÍRTALLÓZÓ
Életveszélyes állapotban van Törőcsik Mari
Törőcsik Mari Kossuth-díjas színésznőt életveszélyes állapotban, intenzív osztályon kezelik - tájékoztatta csütörtökön a Független Hírügynökséget a Nemzeti Színház vezetősége. A család kérésére a színház további információkat nem közölt.
30 éves a Beatrice - születésnapi buli szombaton a Petőfi Csarnokban
Születésnapi buliba hívja a Beatrice rajongókat Nagy Feró szombaton este a Petőfi Csarnokba. A koncerten a régi nótákat is játszani fogják, de mai hangszerelésben, ugyanis nem retró-bulit, hanem önfeledt ünneplés terveznek a zenekar harmincadik születésnapján - közölte csütörtökön a Független Hírügynökséggel Nagy Feró, az est házigazdája, a Beatrice zenekar alapítója.
- Ma este 8 órától a Lánchíd Rádióban.
Lados vallott: Arató is tudott a fiktív számlákról - Az államtitkár tagad
Az évfordulón Szögi diákjait inzultálták
Inzultálták és szidalmazták Szögi Lajos diákjait Olaszliszkán, akik a tanár meglincselésének második évfordulóján koszorúzni szerettek volna a Bodrog-parti faluban. A brutális gyilkosság helyszínén lakó romák azt nehezményezték, hogy a diákok nem az út emlékmű felőli oldalán, hanem a szemközti házak előtt parkoltak le. A fenyegetőzésnek a kivonuló rendőrség vetett véget.
Szobrot kap a magyarellenes püspök - Gyulán
Gyulán kap szobrot a több pozitív ügyet is zászlajára tűző, ám magyarbarátnak véletlenül sem nevezhető Andrei Saguna. Az egykori nagyszebeni ortodox püspök azon román nemzetiségi vezetők közé tartozott, akik a Habsburg, majd az orosz cári monarchiával élethalál harcot vívó, függetlenségéért küzdő Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdítottak.
2008. október 13., hétfő
Aranytarsoly
Megjelent az Arany Tarsoly októberi száma!
A tartalomból:
A tartalomból:
• A föníciaiak azzal dicsekedtek, hogy ősrégi időktől fogva rendelkeznek szent könyvekkel, csakúgy, mint a mezopotámiaiak Szipparban vagy az egyiptomiak Szaiszban. A Tirusz legfőbb szentélyében őrzött, s a vízözön hírére elásott szent könyveket Baál, Melkart, Asztarté és Esmún írta. Ezen iratok szövegét a papok, Thabion és Izirisz, továbbá a trójai háború idején élt Szankhóniathon és Mokhusz fejlesztette tovább. Marton Veronika írása a föniciai istenkört és az írást mutatja be.
• A magyar szellem töretlen, élesen, ereje teljében létezik, és Égen-földön megütközik azokkal az erőkkel, melyek isteni létét veszélyeztetik! A magyar szellem háborúban áll! A magyarság fizikai erejét a sok évszázados történelmi viharok tudatosan felmorzsolták. De van még egy mag, mely az egyetemes magyar szellemmel egyesülve újra életfát teremt. Thot Attila írása a tündérek erejét eleveníti fel és hívja segítségül.
• A szüreti mulatság számos népszokását idézzük meg.
• A vöröshagyma élelmiszerként, fűszerként és sokoldalú gyógyszerként is bemutatkozik.
• Győrbíró Enikő keramikus művészre emlékezünk.
• Az őserejű népzene a Világegyetem lelki kiteljesedésének foglalata, égi erő, és ezért legyőzhetetlen, megalkuvás nélküli erő. Grandpierre Attila a magyar népzene újjászületéséről ír.
• Egy csodalatos nyári magfalvai gyermektábor pillanatait idézi fel számos hangulatos képpel Dobos Csaba.
• Pálos tükör című írásában Thot Attila a pálosság szükségszerű felélesztéséről értekezik. A pálosok a magyarság büszkesége, lelki, szellemi értékrendje, a magyarság felemelői. A pálosság a "kulcs" az ősi zárba. Ki megfejti és hordozza a pálos kulcsot, mélységes, isteni titkok tudója, őrzője lesz.
• Folytatódik Fettich Nándor tanulmánya a kievi magyar fémművességről.
• Sólyomfi-Nagy Zoltán szavaink üzenetét fejti meg. Az első szó: Isten.
• Augusztus végén zajlott le Szarajevóban a Boszniai Piramisokról szóló Első Nemzetközi Tudóstanácskozás. Erről számol be Szakács Gábor.
• A kenderesi jubileumi vitézavatás kapcsán mutatjuk be vitéz Hunyadi László főkapitány nevével fémjelzett Történelmi Vitézi Rendet. Borka Elly írása.
• A nádor szavunkat Simon Endre után Koszta Péter is górcső alá veszi és még több oldalról megvilágítja.
• Jövőre a solymári várban a Szent Kilián Lovagrend várjátékokat szervez. Ennek beharangozóját olvashatják.
• Milyen legyen egy új Magyarország? Budaházy Györgyöt kérdeztük. A válasza rövid és velős: magyar. Magyar Magyarországot című cikkünkben vele és hugával, Eddával beszélgettünk származásról, indíttatásról, hitről, hagyományról.
• Különleges gyűjtemény birtokában van Gábor György. Számos korabeli betyárereklyét is megőrzött. Írása a betyárok korát, a betyárvilágot eleveníti fel számos képpel illusztrálva.
• Árva Vince atyát, mint az ősi magyar pálos rend utolsó képviselőjét mutatjuk be. A Szent Kilián Lovagrend pilisszántói búcsúmiséjét követően vitézzé avatta őt.
• Csaba Zoltán két régi kép kapcsán elmélkedik az emberemlékezetről. A pillanatról, melyet a fotográfus masinája őrzött meg nekünk.
• A Kurultajt követően egy - a résztvevők ezrei által megáldott - különleges követ helyeztek el a Balatonban.
• Mátyás szobrot avattak Törtelen. Blaskó Sándor maga mutatja be szobrát azzal a mély jelentéstartalommal, mely méltó nagy királyunkhoz.
• A rovásírás tanfolyam folytatódik.
• És a rejtvény sem maradhat el.
Keresse, terjessze és olvassa az Arany Tarsolyt, ezzel is segítve a magyarságot az önmagára és az egymásra találásban!
A lap kapható a Lapker nagyobb újságosstandjain, a Relay és Inmedió üzletláncaiban,
országosan az alább felsorolt nemzeti könyveboltokban.
Előfizethető sárga csekk igénylésével a 06/30-680-2429-es telefonszámon!
Előfizetési díj 1 évre 7 000 forint, 1/2 évre 3 500 forint, 1/4 évre 1 750 forint.
*** www.nemzetihirhalo.hu
Szétlopkodták Irak kincseit
Szétlopkodták Irak kincseit
Tízezernyi kincs tûnt el a világ egyik legértékesebb múzeumi gyûjteményébõl.
2008/10/13 - 07:56
Tízezernél is több, értékes kiállítási tárgy tûnt el a bagdadi Nemzeti Múzeumból Irakban. Eddig hatezer került elõ. Az ellopott tárgyak a világ legkülönbözõbb pontjain tûnnek fel, még az eBayen is árusították õket. A lopásokkal kapcsolatban letartóztatták a Fox News tévés csatorna munkatársait is.
Lassan kezdenek visszatérni az iraki Nemzeti Múzeumba az onnan elszállított tárgyak. Eddig hatezret szedtek össze az elõzõ évek káoszában lába kélt 15 ezerbõl.
Addig nem állítják ki a megkerült tárgyakat, amíg a hatóságok nem tudnak száz százalékos biztonságot tartani Bagdadban a múzeum körül - mondja Amira Eidan, az iraki múzeumokat és antik emlékeket felügyelõ hivatal igazgatója.
Az ókori mezopotámia kincseinek egyik legnagyobb és legfontosabb gyûjteményérõl van szó. Azt azután zárták el, hogy az irakiak nekiálltak lassan elszállítani a kincseket a múzeumból.
2003 áprilisában négy napon keresztül három lopássorozat történt, miután a személyzet elhagyta az épületet, majd visszatért abba. Szobrok, sztélék, azaz nagyméretû írásos kõtáblák, frízek tûntek el, három galériából pedig negyven munkát loptak el az értékesebb fajtából.
Ugyancsak elvittek 3100 ásatási leletet is az emeletekrõl, ezekbõl már háromezer megkerült, a tízezer, pincébõl ellopott tárgyból azonban csak 2500-at sikerült eddig elõkeríteni.
Számos darab a hírek szerint az Egyesült Államokba, Jordániába, Svájcba, Japánba került, de voltak, amiket az eBay internetes áruházon is láttak fölbukkanni. A lopásokkal kapcsolatban még az amerikai Fox News hírcsatorna egyik riporterét és operatõrét is letartóztatták.
Mindezeken fölül eltûntként tartják számon az Iraki Központi Bankban õrzött Nimród-kincs 170 ezer darabját, amibõl eddig csak háromezer került elõ.
Az intézmény helyreállítása folyamatban van, a többi közt az Egyesült Államok és az Európai Unió segítségével.
Miután szétverik és kifosztják a múzeumot, segítenek a helyreállításában is. Igazán "nemes" gesztus.
(inforadio, geographic nyomán Szent Korona Rádió)
Tízezernyi kincs tûnt el a világ egyik legértékesebb múzeumi gyûjteményébõl.
2008/10/13 - 07:56
Tízezernél is több, értékes kiállítási tárgy tûnt el a bagdadi Nemzeti Múzeumból Irakban. Eddig hatezer került elõ. Az ellopott tárgyak a világ legkülönbözõbb pontjain tûnnek fel, még az eBayen is árusították õket. A lopásokkal kapcsolatban letartóztatták a Fox News tévés csatorna munkatársait is.
Lassan kezdenek visszatérni az iraki Nemzeti Múzeumba az onnan elszállított tárgyak. Eddig hatezret szedtek össze az elõzõ évek káoszában lába kélt 15 ezerbõl.
Addig nem állítják ki a megkerült tárgyakat, amíg a hatóságok nem tudnak száz százalékos biztonságot tartani Bagdadban a múzeum körül - mondja Amira Eidan, az iraki múzeumokat és antik emlékeket felügyelõ hivatal igazgatója.
Az ókori mezopotámia kincseinek egyik legnagyobb és legfontosabb gyûjteményérõl van szó. Azt azután zárták el, hogy az irakiak nekiálltak lassan elszállítani a kincseket a múzeumból.
2003 áprilisában négy napon keresztül három lopássorozat történt, miután a személyzet elhagyta az épületet, majd visszatért abba. Szobrok, sztélék, azaz nagyméretû írásos kõtáblák, frízek tûntek el, három galériából pedig negyven munkát loptak el az értékesebb fajtából.
Ugyancsak elvittek 3100 ásatási leletet is az emeletekrõl, ezekbõl már háromezer megkerült, a tízezer, pincébõl ellopott tárgyból azonban csak 2500-at sikerült eddig elõkeríteni.
Számos darab a hírek szerint az Egyesült Államokba, Jordániába, Svájcba, Japánba került, de voltak, amiket az eBay internetes áruházon is láttak fölbukkanni. A lopásokkal kapcsolatban még az amerikai Fox News hírcsatorna egyik riporterét és operatõrét is letartóztatták.
Mindezeken fölül eltûntként tartják számon az Iraki Központi Bankban õrzött Nimród-kincs 170 ezer darabját, amibõl eddig csak háromezer került elõ.
Az intézmény helyreállítása folyamatban van, a többi közt az Egyesült Államok és az Európai Unió segítségével.
Miután szétverik és kifosztják a múzeumot, segítenek a helyreállításában is. Igazán "nemes" gesztus.
(inforadio, geographic nyomán Szent Korona Rádió)
Dobogó - Mitikus Magyar Történelem
Sokak kérésére felkerült a Dobogó - Mitikus Magyar Történelem augusztusi száma letölthető formátumban az oldalra. Ez az a számunk, amely a megjelenésének napján már elfogyott, így sajnos nem tudott mindenkihez eljutni. Most hűséges olvasóink pótolhatják az elveszettnek hitt tudást...
REJTEKHELY rovatunk is megújult. Új kérdések kerültek fel és a helyes válaszokat adók belépőjegyet nyerhetnek a IV. DOBOGÓ MAGYAR KARÁCSONY című 2 napos rendezvényünkre.
Hétfőtől megvásárolható a múlthét pénteken a KÉT HOLLÓSBAN elhangzott könyvbemutató teljes felvétele, képekkel szerkesztett formában. Sőt ezen a felvételen helyet kapott JÓZSEF ATTILA: Istenem című verse, melyet LATINOVITS ZOLTÁN adott elő. A DVD ára: 1500 Ft
előadása:
A Szent Korona-tan időszerűsége és mai hatásai
2. rész
Helyszín: Két Hollós Könyvesbolt (1081. Bp., Kenyérmező u. 3/a)
Belépőjegy ára: 1000 Ft
MINDENKIT SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK!
Wass Albert: Egységes magyarság (részlet)
Szakady Katinkának ajánlva. 
(Ólevendula)
MI AZ EGYSÉG?
Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az.
A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De nem csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártoskodás, s az osztályellentétek.
Minálunk, Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők.
Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttük a párt és az osztály. Legalábbis én így látom ezt.
Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacilusok pedig csak a kövéreket szeretik.
Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak kiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.
És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen:
(Ólevendula)MI AZ EGYSÉG?
Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az.
A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De nem csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártoskodás, s az osztályellentétek.
Minálunk, Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők.
Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttük a párt és az osztály. Legalábbis én így látom ezt.
Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacilusok pedig csak a kövéreket szeretik.
Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak kiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.
És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen:
EGYSÉGES A MAGYARSÁG AKKOR, HA MINDEN MAGYAR EMBEREBBÉ LENNI IGYEKSZIK, HOGY EZÁLTAL MAGYARABBÁ VÁLJON. OTTHONÁN KERESZTÜL SZOLGÁLJA HAZÁJÁT, S MINDEN AKADÁLYON KERESZTÜL IGAZ JÓ SZÁNDÉKKAL TÖREKSZIK A KÖZÖS CÉL FELÉ. ÉS A CÉL UGYEBÁR EGYSZERŰ: HOGY BÉKESSÉGBEN, S IGAZSÁGBAN ÉLJÜNK MINDNYÁJAN EGY FEDÉL ALATT. S KIKET EGYFORMÁN VER A ZIVATAR, EGYFORMÁN SÜSSÖN AZOKRA A NAP IS.
2008. október 12., vasárnap
Jézusig? vagy Jézussal?
János szerinti evangélium 1. fejezet 43-51.
43Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem!"
44Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából.
45Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik."
46 Szármathat-e valami jó Názáretből?" - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg!"
47Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság."
48Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem?" Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál."
49Nátánáel így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya
50Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni."
51És hozzátette: Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."
(...)
Máté evangéliuma 19. fejezet 16-25.
16Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
17Ő így válaszolt neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!
20Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?
21Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.
22Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.
24Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor ki üdvözülhet?
26Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Szeretett Testvérek!
Ma délelőtt a második istentiszteletünkön 38 fiatal lesz itt, amikor is konfirmációjuk történik. És ilyenkor, amikor a konfirmáció van, akkor nagyon sok emberben fölmerül: tudod a kátékérdéseket? Pedig hát nem ez a lényeg. Olyannyira nem, hogy amikor ide kiállnak a fiatalok, akkor igazán nem vizsga van, hanem a gyülekezetet tanítják. Mert valljuk be, ránk fér esztendőről-esztendőre legalább egyszer néhány alapkérdést újra meghallani, és a választ is megfogalmazni.
Ránk, felnőttekre is ránk fér; mert megbuknánk, hogyha most, különösképpen a ma használatos konfirmációi könyv kérdéseit föltennék. Bizony jelentős részénél be kellene vallanunk, hogy nehezen találnánk meg a választ. És a mi világunk, ami körülvesz bennünket, az pedig túlságosan teljesítmény-centrikus. Teljesítmény-centrikus, mindenkor csak a teljesítményt próbálja hajtani, erőltetni. Aztán persze fölmerül a kérdés, hogy mi az, ami a teljesítményre valakit ösztönözhet. Mi motiválhat bennünket, mert a teljesítményre szükség van. De nem biztos, hogy az élet csak teljesítménykérdés lenne.
Vajon mi mozgathat bennünket nagyobb teljesítményre? A pénz, a karrier, a hatalom? Netalán az önzésünk? Esetleg bizalom?
Az előbb Máté evangéliumából egy igen ismert történetet olvastam föl. És ebben az ismert történetben, amit legtöbbször, legegyszerűbben csak így szoktunk nevezni, hogy A gazdag ifjú története, egy irigyelt ember hiányérzetéről hallottunk. Egy irigyelt ember, mert fiatalon már igen sikeres. És nagyon sokszor azt gondoljuk (a mi mai világunkban különösképpen), hogy akkor az boldog ember. De szerintem itt egy irigyelt ember hiányérzetéről olvastunk. Ez az ember anyagilag sikeres. Hogy örökölte, hogy ő maga mennyit tett hozzá, nem tudjuk. De így jelzi az Írás, hogy mert gazdag volt. Anyagilag tehát sikeres.
A történetből, az evangéliumi beszámolóból kiderül az is, hogy vallásilag művelt ember volt, hiszen a parancsolatok világát ismerte, mert kérdezni ilyen vonatkozásban; nem félt attól, hogy ha visszakérdeznek, akkor meg fog bukni. Aztán erkölcsileg is azt mondhatnánk, hát ez egy rendes ember volt. Saját bevallása szerint ő ezeket a parancsolatokat megtartotta (legalább is ő ezt így látja). De ne vitassuk el tőle, hogy erkölcsileg igyekezett rendes ember lenni. Vagyis azt mondhatnánk, hogy anyagilag jól teljesített, vallásilag jól teljesített (mármint a műveltségét nézve), és erkölcsileg is "jól teljesített", hiszen igyekezett rendes ember lenni. És ráadásul az evangélium egyetlenegy megjegyző kis szava szerint még fiatalember volt, emberileg azt mondhatnánk tehát, hogy előtte a lehetőség, előtte az élet. És ennek a teljesítmény-centrikus embernek, ennek a sikeres embernek hatalmas hiányérzete van. Annyira nagy hiányérzete van, hogy ez a hiányérzet megmozdítja őt. Nem elégíti ki csupán az anyagi siker, nem elégíti ki csupán a vallásos műveltség, nem elégíti ki a viszonylag erkölcsileg rendes életmódra való törekvés. Érzi, hogy valami hiányzik, mégpedig nagyon hiányzik. Annyira hiányzik, hogy őt megmozdítja, elviszi a názáretihez, Jézushoz. Nem kis dolog, amikor valaki hajlandó elindulni, mert ugyan jól teljesített sok szempontból, de mégis valami hiányzik; nem kis dolog, amikor az ember ezt elismeri, beismeri, és mások előtt is hajlandó beismerni. Mert végül is azzal, hogy elment Jézushoz, egyik oldalról ezt is beismerte, ezt halványan megjegyezhetjük. Másik oldalról egy kicsit az is benne volt, hogy én ezt mind megtartottam: "Látod, milyen rendes vagyok? Kell még nekem valamit csinálni?" Na de csak ezért ment volna oda? Ha az egész történetre gondolunk, akkor szerintem kiderül, hogy nem ezért. Nem egyszerűen azért, hogy megmutassa, hogy ő milyen jól teljesített minden vonatkozásban. Megkísértheti az embert ez: "Hálát adok uram, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek; Lám, jól állok anyagilag, vallásilag művelt vagyok, és igyekszem a parancsolatokat megtartani; Én igyekszek jó ember lenni, rendes ember lenni." De így is, mi vihette oda ezt az ember Jézushoz? Jézushoz, ráadásul nyilvánosság előtt? Nem is éjszaka valahol, nem is egy olyan pillanatot keresve (ez nem lett volna könnyű) amikor Jézus körül nincsenek emberek, hanem, ahogy kiderül, minimum a tanítványok ott voltak. Odamegy a mi emberünk, mondhatnánk egy irigyelt ember, és kiderül, valami nagyon hiányzik: mert megy, kérdez, vállalja a kockázatot, hogy esetleg valami más is ki fog derülni. És a történetet jól ismerve vegyük észre, Jézus nem vitatkozik vele, hogy tényleg megtartotta-e a parancsolatokat; hogy tényleg tudja és megtartja; hanem egyszerűen azt mondja, jó rendben van, tegyünk egy próbát. És kiderül, hogy egy próbában elbukik. Elbukik a mi emberünk, ez a teljesítmény-centrikus és sikeres ember elbukik. Bár keresett, bár vágyakozott, bár jön, bár kérdez. De amikor Jézus azt mondja: rendben van, ha megtartottál minden parancsolatot, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy kövess engem, mert a parancsolat azzal kezdődik, hogy ne legyenek neked idegen isteneid. Hát, ha te megtartottad, ha nincsenek idegen isteneid, akkor gyere és kövess engem. Csak ugye kiderül, hogy a mi derék emberünk azért már eljutott oda, hogy az Úr Isten elé került valami, odakerült az anyagi javak imádata.
Jézus semmi mást nem mond, mint arra hivatkozik, amiről beszél a mi emberünk: jó rendben van, akkor gyere. Ha megtartottad a parancsolatokat, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy jöjj és kövess engem. Csakhogy Jézus azért kimondja, hogy akkor jó, add el minden vagyonodat.
Miért beszél erről Jézus? Ha a mi emberünk megtartotta a parancsolatokat, nyilvánvalóan azért, mert Jézus tisztában volt vele, hogy ez az a gyenge pont. Lehet, hogy több is volt, de ez nagyon gyenge pontja a mi emberünknek. Van valami, ami az Úr előtt van. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem! Van valami, ami az Úr elé kerülhet. Nagyobb nála és jobban tiszteli, imádja, és jobban bízik azokban. Jézus egy próbát tesz: rendben van, gyere akkor, és valójában elérkeztünk a bizalomkérdéshez.
Merthogy az élet először is bizalom kérdése és csak azután teljesítmény kérdése. A mi világunk ezt megint megfordította. Először a teljesítmény, hát aztán- a bizalom se árt, ha van. Pedig az Írás szerint, és az élet is ezt igazolja vissza, az élet először bizalom, hit és bizalom kérdése. És csak azután jöhet a teljesítmény. Hiszen, ha csak teljesítmény kérdése lenne, akkor életünk kezdeti szakaszán, amikor nem sokat teljesítettünk, legfeljebb a pelenkába- és életünk későbbi szakaszában nem egyszer fölösleges emberek vagyunk, mert már nem tudunk úgy teljesíteni, nem vagyunk olyan sikeresek, nem tudunk annyit letenni az asztalra. Ha csak a teljesítmény a fontos, akkor ez embertelenséghez vezet. Embertelenséghez, mert aki nem teljesít sokat, az másodosztályú, vagy talán még hátrább kerül a sorrendben.
Az élet először bizalom kérdése és nem teljesítményé. Tulajdonképpen ez az, amit Jézus itt elé tesz a mi emberünknek. Azt mondja: ha valóban bízol az Úrban, akkor most jössz és követsz engem. Ha valóban akkora bizalom van benned, mert hozzám jöttél, akkor jössz és követsz engem. Ha bennem van akkora bizalmad! Ha a teljesítményedben bízol - mert az is bizalom, csak azt inkább imádatnak, bálványtiszteletnek nevezhetjük-, ha bízol az anyagi sikereidben, ha bízol a vallásos műveltségedben, ha bízol abban, hogy erkölcsileg te kicsit rendesebb vagy, mint mások - mert bizonyára rendesebb is volt - ,ha te csak ezekben bízol, akkor te nem tartottad meg a parancsolatokat és nem tudsz követni engem. Mint, ahogy ez ki is derült.
Vagyis elérkeztünk oda, hogy ebben a történetben (és az igehirdetésnek ezt a címet adtam) arról van szó, hogy Jézusig vagy Jézussal. Tehát Jézusig tudok elmenni, vagy Jézussal járok. A kettő nem azonos. Bár először hasonlóan indul. Ez a mi emberünk el tudott menni Jézusig, de már nem tudott és nem akart Jézussal járni. Így is fogalmazhatnánk tehát: végállomás Jézus számomra, vagy az igazi élet kezdete? És ez egy döntő kérdés. Valahol a keresztyénségem ott kezdődik, amikor a Jézusig mozgásból a Jézussal való járásba tudok átlépni. Mert Jézusig sokan elmentek már. Ahogyan a történetbeli emberünk is. Sokan elmentek és sokan eljönnek ma is Jézusig. Emlékezzünk: elmentek Jézusig a farizeusok, elmentek a szadduceusok; föltették a rafinált kérdéseiket, elmentek, hogy megfogják. Jézusig elment Júdás is, hogy elárulja. Jézusig sok mindenki elment már és ma is elmegy. De tovább nem.
Jézussal járni, ez már bizalomkérdés. Ez egy belső döntés. Vagyis nagyon sok ember számára ma is Jézusig - és ez végállomás. És nagy kérdés a konfirmandusaink számára is, hogy Jézusig - eddig tudjuk valamelyest segíteni őket szülőként, nagyszülőként, lelkészként, hitoktatóként, gyülekezetként, hogy Jézusig elvezessük őket. De, hogy aztán Jézussal járjanak, erre nekik is igent kell mondani.
A mi teljesítmény-centrikus emberünk Jézusig eljutott. Nem kis dolog. De sajnos Jézussal tovább egy lépést sem mert tenni. Vagyis kiderül, hogy az élet az elsősorban bizalom kérdése; nem pedig az úgymond teljesítmény-centrikusság. És mivel csak Jézusig tudott eljutni, ezért előttünk van ez a kereső, érdeklődő, vágyakozó ember, akiből nagyon hamar szomorú, csalódott, Jézustól eltávozó ember lett. Jézustól eltávozó ember lett. Mégpedig szomorúan ment el. És van egy másik lehetőség, hogy eljutottam Jézusig, és örömmel megyek vele tovább. Jézussal, Jézust követve, hozzátartozva. Benne bízva megyek tovább Jézussal.
A keresztyénséget, az egyházat is sokszor megkísértette már a teljesítmény-centrikusság. Mondom kicsit más szóval: az érdemszerző jócselekedetek begyűjtése. Sokszor megkérdezik, nemcsak a katolikus egyházban, hanem a protestáns egyházakban is, sokszor nálunk is megkérdezik emberek: Tiszteletes Úr, tessék megmondani, mit kell csinálni? Én teljesítem. De valami konkrétumot mondjak. Ő nem akar Jézussal járni, csak mondjak valami jót, és majd ő igyekszik ezt megtenni.
Egy lelkészkollegám így fogalmazta meg pár évtizeddel ezelőtt az egyik alföldi nagyobb falu népéről: tudod, ezek olyanok, hogy az egyházfenntartói járulékot szívesen befizetik, de azt nem szeretik hallani, hogy jöjjenek a templomba. Addig elmegyünk, hogy beküldjük, de az, hogy én magam menjek, és ezen az úton járjak, azt nem. Azt nem szeretik. De akkor marad a szomorú élet. A mi teljesítmény-centrikus és világi fogalmak szerint sikeres emberünk szomorúan eltávozott Jézustól. Ez lehet az egyik lehetőség: hogy minden igyekezetem ellenére szomorú ember maradok. De ez azt is jelenti, hogy azért vagyok szomorú, mert változatlanul keresek, kutatok; érzem, hogy valami hiányzik, talán valaki. A mi emberünk fölismerte, hogy valaki hiányzik az életéből. Már nem a valami! Már volt vagyon, műveltség és erkölcsi tőke, rendesebb ember volt. De azzal, hogy Jézushoz ment, azzal beismerte, hogy valaki hiányzik az életéből. De nem mert dönteni! Még mindig azt várta, hogy mit kell teljesítenie; melyik parancsot kell még megtartani. Mondjál valamit Jézus, aztán én teljesítem! Jézus meg azt mondja: bízzál bennem! Bízzál! Majd ebből lesz cselekedet. De emberünk nem tudott Jézusban bízni, mert még jobban bízott más teljesítményben.
De ott van a másik lehetőség, hogy elindulni Jézussal a Krisztus-követés útján, mégpedig örömmel, ahogy az etióp főemberről olvastuk: megkeresztelkedése után továbbment útján örömmel. Ez a bizalom, ez a Jézus melletti döntés indítson bennünket jó cselekedetekre, háládatos életre, teljesítményre az előző világi kifejezésemmel fogalmazva.
Ady egyik versének utolsó két versszaka így hangzik:
"Járj köztünk, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nőnek a gazok, S
kevesek az igaz igazok.
Úgy látlak, ahogy kigondoltalak:
Egy kicsit véres a szíved,
De én-szívem egészen a Tied."
A mi emberünk, aki sok szempontból remekül teljesített, és ugyanakkor mégis egy hatalmas űr van az életében, nem tudja még elmondani, hogy szívem egészen a Tied. Szívem a vagyoné, a teljesítményemé. Én magamban bízok. Látod, mennyi jót tudtam eddig produkálni? És marad szomorú.
Hány és hány szomorú emberünk van, hány és hány magát vallásosnak nevező szomorú emberünk van. És az ilyen szomorú vallásos ember nemhogy Jézushoz tudna hívogatni, taszítja az embereket. Hát kinek kell egy szomorú vallásos élet? Kinek kell ilyen szomorú vallásos teljesítmény? Ez nem vonzó. De Jézus nem is erről beszél. Jézus nem azt mondta: de jó, hogy eljöttél idáig, minden rendben van, elég. Jézus azt mondta: "jöjj és kövess engem!." Gyere, menjünk együtt. A nagy áttörés lehetősége van tehát itt. Keresni a vágyakozót - tudod, fölismerted, itt vagy, itt toporogsz! Valójában a megtérés, az újjászületés küszöbén itt toporogsz! - és ebben az emberben elhalt az is, ami elindult. Ezért a nagy szomorúság. Nem véletlen, hogy a tanítványok fölismerve a helyzetet: hát akkor ez lehetetlen! Hát hogy van mindez? És nem véletlen, hogy Jézus kimondja: igen, embereknél ez gyakorlatilag lehetetlen. Amíg az ember a saját teljesítményében bízik, addig lehetetlen Jézust követni. De Istennél lehetséges!
Tudnánk mondani a Szentírásból is példát, ahol szintén gazdag ember, tekintélyes ember, vallásilag művelt ember volt valamelyest, hiszen kapta a zsidó vallásos neveltetést, mondjuk egy Zákeus. És Zákeus nemcsak Jézusig, a fügefáig, az odavaló fölmászásig jutott el, hanem Jézussal tudott járni utána. De ez egy radikális változást jelentett életében. Aztán, gondoljunk olyan emberre, aki vallásilag szintén nagyon jól teljesített: tekintélyes ember volt, nagytanács tagja volt, művelt, törvénytisztelő ember volt. Például egy Nikodémus, akiben egy hosszabb beérési folyamat eredményeként született meg a döntés, hogy nemcsak Jézusig jött el azon az éjszakán, hanem a kritikus pillanatokban, amikor a "nagy tanítványok" szanaszét szaladtak Jézus kereszthalála idején, előjön és intézkedik, hogy Jézus testét méltóképpen helyezzék el. És előjön egy arimátriai József -aki szintén egy gazdag ember - ,pontosan ugyanebben a nehéz, válságos helyzetben.
Igen, Istennél lehetséges! Vagyis bízzál bennem, és engedd, hogy átformáljon, engedd, hogy megszenteljen az Úr. Ne csak Jézusig jussunk el. Ez a múlt. Hanem Jézussal. Ez a jövő.
Legyen a mi életünk örvendező, Krisztus-követő élet. Egy olyan örvendező élet, amelyik nem e világ szerint akar teljesítmény-centrikus lenni - beleértve azt is, hogy én sok jót tettem, ideje volna, hogy az Úr Isten megdicsérjen; ideje volna, hogy kiváltságokat osztogasson nekem; ideje volna, hogy elismerné, és különböző érdemkeresztekkel kitüntetne, hogy milyen nagyszerű ember vagyok- hanem értsem és vegyem komolyan: az élet először is bizalomkérdés. A hétköznapi élet is. Hiszen csak így nevelkedhettünk fel, hogy megszülettünk, és teljesen ráhagyatkoztunk a szülőkre - mert csak a pelenkába tudtunk teljesíteni. Meg úgy tudtunk teljesíteni, hogy nem hagytuk aludni éjjel az anyucit, mert eleinte túl sokszor fölsírtunk.
Ha csak a teljesítményt akarjuk, és ezt vallásos változatban csináljuk, akkor nem értjük az evangéliumot. De szabad elmenni Jézushoz. És Jézus azt mondja: jöjj és kövess! Nem azt mondja, hogy mit keresel itt te, tudom rólad milyen vagy - hanem Jézus vállalná ezt az embert is. Gyere, bízzál bennem, gyere, jöjj és kövess engem. Csak van egy pont, amikor az Úr is vár. Amikor (itt van a teniszpálya ugye a szomszédban), a labda a másik térfélen van. Amikor nekem kell döntenem. És azután segít az Úr.
Szeretett Testvérek! Újra és újra merjük kimondani: "De én-szívem egészen a Tied" - ahogy Ady fogalmazott. És akkor nemcsak megszomorodva elmegyünk Jézustól, hanem Jézussal örömmel járhatunk. Ámen.
Adjad, hogy lássuk a világosságot,
Te szent igédet, az egy igazságot,
A Krisztus Jézust: örök vígasságot,
És boldogságot.
És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
225. dicséret 5. és 6. vers
Imádkozzunk
(...)
Könyörgünk egyházunkért. Könyörgünk azokért a felebarátainkért, akik magukat reformátusnak mondják, de még Jézusig sem nagyon jutottak el, hogy föltámadjon szívükben a vágyakozás, és ne csupán Jézusig jussanak el, hanem mellette döntve Jézussal járjanak. Így könyörgünk nemzetünkben is lelki ébredésért. Használd föl szolgálatra odaszánt életünket, hogy minél többen járhassunk Teveled egész földi életünkben örömmel. Ámen.
"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." Ámen.
Forrás: http://www.refnagyerdo.hu/index.html
***Megjegyzés:
A Google keresőjében így található meg az oldal:
"Debrecen Nagyerdei Református Gyülekezet"
"Az oldal káros lehet a számítógéped számára."
No comment.***
43Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem!"
44Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából.
45Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik."
46 Szármathat-e valami jó Názáretből?" - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg!"
47Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság."
48Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem?" Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál."
49Nátánáel így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya
50Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni."
51És hozzátette: Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."
(...)
Máté evangéliuma 19. fejezet 16-25.
16Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
17Ő így válaszolt neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!
20Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?
21Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.
22Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.
24Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor ki üdvözülhet?
26Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Szeretett Testvérek!
Ma délelőtt a második istentiszteletünkön 38 fiatal lesz itt, amikor is konfirmációjuk történik. És ilyenkor, amikor a konfirmáció van, akkor nagyon sok emberben fölmerül: tudod a kátékérdéseket? Pedig hát nem ez a lényeg. Olyannyira nem, hogy amikor ide kiállnak a fiatalok, akkor igazán nem vizsga van, hanem a gyülekezetet tanítják. Mert valljuk be, ránk fér esztendőről-esztendőre legalább egyszer néhány alapkérdést újra meghallani, és a választ is megfogalmazni.
Ránk, felnőttekre is ránk fér; mert megbuknánk, hogyha most, különösképpen a ma használatos konfirmációi könyv kérdéseit föltennék. Bizony jelentős részénél be kellene vallanunk, hogy nehezen találnánk meg a választ. És a mi világunk, ami körülvesz bennünket, az pedig túlságosan teljesítmény-centrikus. Teljesítmény-centrikus, mindenkor csak a teljesítményt próbálja hajtani, erőltetni. Aztán persze fölmerül a kérdés, hogy mi az, ami a teljesítményre valakit ösztönözhet. Mi motiválhat bennünket, mert a teljesítményre szükség van. De nem biztos, hogy az élet csak teljesítménykérdés lenne.
Vajon mi mozgathat bennünket nagyobb teljesítményre? A pénz, a karrier, a hatalom? Netalán az önzésünk? Esetleg bizalom?
Az előbb Máté evangéliumából egy igen ismert történetet olvastam föl. És ebben az ismert történetben, amit legtöbbször, legegyszerűbben csak így szoktunk nevezni, hogy A gazdag ifjú története, egy irigyelt ember hiányérzetéről hallottunk. Egy irigyelt ember, mert fiatalon már igen sikeres. És nagyon sokszor azt gondoljuk (a mi mai világunkban különösképpen), hogy akkor az boldog ember. De szerintem itt egy irigyelt ember hiányérzetéről olvastunk. Ez az ember anyagilag sikeres. Hogy örökölte, hogy ő maga mennyit tett hozzá, nem tudjuk. De így jelzi az Írás, hogy mert gazdag volt. Anyagilag tehát sikeres.
A történetből, az evangéliumi beszámolóból kiderül az is, hogy vallásilag művelt ember volt, hiszen a parancsolatok világát ismerte, mert kérdezni ilyen vonatkozásban; nem félt attól, hogy ha visszakérdeznek, akkor meg fog bukni. Aztán erkölcsileg is azt mondhatnánk, hát ez egy rendes ember volt. Saját bevallása szerint ő ezeket a parancsolatokat megtartotta (legalább is ő ezt így látja). De ne vitassuk el tőle, hogy erkölcsileg igyekezett rendes ember lenni. Vagyis azt mondhatnánk, hogy anyagilag jól teljesített, vallásilag jól teljesített (mármint a műveltségét nézve), és erkölcsileg is "jól teljesített", hiszen igyekezett rendes ember lenni. És ráadásul az evangélium egyetlenegy megjegyző kis szava szerint még fiatalember volt, emberileg azt mondhatnánk tehát, hogy előtte a lehetőség, előtte az élet. És ennek a teljesítmény-centrikus embernek, ennek a sikeres embernek hatalmas hiányérzete van. Annyira nagy hiányérzete van, hogy ez a hiányérzet megmozdítja őt. Nem elégíti ki csupán az anyagi siker, nem elégíti ki csupán a vallásos műveltség, nem elégíti ki a viszonylag erkölcsileg rendes életmódra való törekvés. Érzi, hogy valami hiányzik, mégpedig nagyon hiányzik. Annyira hiányzik, hogy őt megmozdítja, elviszi a názáretihez, Jézushoz. Nem kis dolog, amikor valaki hajlandó elindulni, mert ugyan jól teljesített sok szempontból, de mégis valami hiányzik; nem kis dolog, amikor az ember ezt elismeri, beismeri, és mások előtt is hajlandó beismerni. Mert végül is azzal, hogy elment Jézushoz, egyik oldalról ezt is beismerte, ezt halványan megjegyezhetjük. Másik oldalról egy kicsit az is benne volt, hogy én ezt mind megtartottam: "Látod, milyen rendes vagyok? Kell még nekem valamit csinálni?" Na de csak ezért ment volna oda? Ha az egész történetre gondolunk, akkor szerintem kiderül, hogy nem ezért. Nem egyszerűen azért, hogy megmutassa, hogy ő milyen jól teljesített minden vonatkozásban. Megkísértheti az embert ez: "Hálát adok uram, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek; Lám, jól állok anyagilag, vallásilag művelt vagyok, és igyekszem a parancsolatokat megtartani; Én igyekszek jó ember lenni, rendes ember lenni." De így is, mi vihette oda ezt az ember Jézushoz? Jézushoz, ráadásul nyilvánosság előtt? Nem is éjszaka valahol, nem is egy olyan pillanatot keresve (ez nem lett volna könnyű) amikor Jézus körül nincsenek emberek, hanem, ahogy kiderül, minimum a tanítványok ott voltak. Odamegy a mi emberünk, mondhatnánk egy irigyelt ember, és kiderül, valami nagyon hiányzik: mert megy, kérdez, vállalja a kockázatot, hogy esetleg valami más is ki fog derülni. És a történetet jól ismerve vegyük észre, Jézus nem vitatkozik vele, hogy tényleg megtartotta-e a parancsolatokat; hogy tényleg tudja és megtartja; hanem egyszerűen azt mondja, jó rendben van, tegyünk egy próbát. És kiderül, hogy egy próbában elbukik. Elbukik a mi emberünk, ez a teljesítmény-centrikus és sikeres ember elbukik. Bár keresett, bár vágyakozott, bár jön, bár kérdez. De amikor Jézus azt mondja: rendben van, ha megtartottál minden parancsolatot, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy kövess engem, mert a parancsolat azzal kezdődik, hogy ne legyenek neked idegen isteneid. Hát, ha te megtartottad, ha nincsenek idegen isteneid, akkor gyere és kövess engem. Csak ugye kiderül, hogy a mi derék emberünk azért már eljutott oda, hogy az Úr Isten elé került valami, odakerült az anyagi javak imádata.
Jézus semmi mást nem mond, mint arra hivatkozik, amiről beszél a mi emberünk: jó rendben van, akkor gyere. Ha megtartottad a parancsolatokat, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy jöjj és kövess engem. Csakhogy Jézus azért kimondja, hogy akkor jó, add el minden vagyonodat.
Miért beszél erről Jézus? Ha a mi emberünk megtartotta a parancsolatokat, nyilvánvalóan azért, mert Jézus tisztában volt vele, hogy ez az a gyenge pont. Lehet, hogy több is volt, de ez nagyon gyenge pontja a mi emberünknek. Van valami, ami az Úr előtt van. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem! Van valami, ami az Úr elé kerülhet. Nagyobb nála és jobban tiszteli, imádja, és jobban bízik azokban. Jézus egy próbát tesz: rendben van, gyere akkor, és valójában elérkeztünk a bizalomkérdéshez.
Merthogy az élet először is bizalom kérdése és csak azután teljesítmény kérdése. A mi világunk ezt megint megfordította. Először a teljesítmény, hát aztán- a bizalom se árt, ha van. Pedig az Írás szerint, és az élet is ezt igazolja vissza, az élet először bizalom, hit és bizalom kérdése. És csak azután jöhet a teljesítmény. Hiszen, ha csak teljesítmény kérdése lenne, akkor életünk kezdeti szakaszán, amikor nem sokat teljesítettünk, legfeljebb a pelenkába- és életünk későbbi szakaszában nem egyszer fölösleges emberek vagyunk, mert már nem tudunk úgy teljesíteni, nem vagyunk olyan sikeresek, nem tudunk annyit letenni az asztalra. Ha csak a teljesítmény a fontos, akkor ez embertelenséghez vezet. Embertelenséghez, mert aki nem teljesít sokat, az másodosztályú, vagy talán még hátrább kerül a sorrendben.
Az élet először bizalom kérdése és nem teljesítményé. Tulajdonképpen ez az, amit Jézus itt elé tesz a mi emberünknek. Azt mondja: ha valóban bízol az Úrban, akkor most jössz és követsz engem. Ha valóban akkora bizalom van benned, mert hozzám jöttél, akkor jössz és követsz engem. Ha bennem van akkora bizalmad! Ha a teljesítményedben bízol - mert az is bizalom, csak azt inkább imádatnak, bálványtiszteletnek nevezhetjük-, ha bízol az anyagi sikereidben, ha bízol a vallásos műveltségedben, ha bízol abban, hogy erkölcsileg te kicsit rendesebb vagy, mint mások - mert bizonyára rendesebb is volt - ,ha te csak ezekben bízol, akkor te nem tartottad meg a parancsolatokat és nem tudsz követni engem. Mint, ahogy ez ki is derült.
Vagyis elérkeztünk oda, hogy ebben a történetben (és az igehirdetésnek ezt a címet adtam) arról van szó, hogy Jézusig vagy Jézussal. Tehát Jézusig tudok elmenni, vagy Jézussal járok. A kettő nem azonos. Bár először hasonlóan indul. Ez a mi emberünk el tudott menni Jézusig, de már nem tudott és nem akart Jézussal járni. Így is fogalmazhatnánk tehát: végállomás Jézus számomra, vagy az igazi élet kezdete? És ez egy döntő kérdés. Valahol a keresztyénségem ott kezdődik, amikor a Jézusig mozgásból a Jézussal való járásba tudok átlépni. Mert Jézusig sokan elmentek már. Ahogyan a történetbeli emberünk is. Sokan elmentek és sokan eljönnek ma is Jézusig. Emlékezzünk: elmentek Jézusig a farizeusok, elmentek a szadduceusok; föltették a rafinált kérdéseiket, elmentek, hogy megfogják. Jézusig elment Júdás is, hogy elárulja. Jézusig sok mindenki elment már és ma is elmegy. De tovább nem.
Jézussal járni, ez már bizalomkérdés. Ez egy belső döntés. Vagyis nagyon sok ember számára ma is Jézusig - és ez végállomás. És nagy kérdés a konfirmandusaink számára is, hogy Jézusig - eddig tudjuk valamelyest segíteni őket szülőként, nagyszülőként, lelkészként, hitoktatóként, gyülekezetként, hogy Jézusig elvezessük őket. De, hogy aztán Jézussal járjanak, erre nekik is igent kell mondani.
A mi teljesítmény-centrikus emberünk Jézusig eljutott. Nem kis dolog. De sajnos Jézussal tovább egy lépést sem mert tenni. Vagyis kiderül, hogy az élet az elsősorban bizalom kérdése; nem pedig az úgymond teljesítmény-centrikusság. És mivel csak Jézusig tudott eljutni, ezért előttünk van ez a kereső, érdeklődő, vágyakozó ember, akiből nagyon hamar szomorú, csalódott, Jézustól eltávozó ember lett. Jézustól eltávozó ember lett. Mégpedig szomorúan ment el. És van egy másik lehetőség, hogy eljutottam Jézusig, és örömmel megyek vele tovább. Jézussal, Jézust követve, hozzátartozva. Benne bízva megyek tovább Jézussal.
A keresztyénséget, az egyházat is sokszor megkísértette már a teljesítmény-centrikusság. Mondom kicsit más szóval: az érdemszerző jócselekedetek begyűjtése. Sokszor megkérdezik, nemcsak a katolikus egyházban, hanem a protestáns egyházakban is, sokszor nálunk is megkérdezik emberek: Tiszteletes Úr, tessék megmondani, mit kell csinálni? Én teljesítem. De valami konkrétumot mondjak. Ő nem akar Jézussal járni, csak mondjak valami jót, és majd ő igyekszik ezt megtenni.
Egy lelkészkollegám így fogalmazta meg pár évtizeddel ezelőtt az egyik alföldi nagyobb falu népéről: tudod, ezek olyanok, hogy az egyházfenntartói járulékot szívesen befizetik, de azt nem szeretik hallani, hogy jöjjenek a templomba. Addig elmegyünk, hogy beküldjük, de az, hogy én magam menjek, és ezen az úton járjak, azt nem. Azt nem szeretik. De akkor marad a szomorú élet. A mi teljesítmény-centrikus és világi fogalmak szerint sikeres emberünk szomorúan eltávozott Jézustól. Ez lehet az egyik lehetőség: hogy minden igyekezetem ellenére szomorú ember maradok. De ez azt is jelenti, hogy azért vagyok szomorú, mert változatlanul keresek, kutatok; érzem, hogy valami hiányzik, talán valaki. A mi emberünk fölismerte, hogy valaki hiányzik az életéből. Már nem a valami! Már volt vagyon, műveltség és erkölcsi tőke, rendesebb ember volt. De azzal, hogy Jézushoz ment, azzal beismerte, hogy valaki hiányzik az életéből. De nem mert dönteni! Még mindig azt várta, hogy mit kell teljesítenie; melyik parancsot kell még megtartani. Mondjál valamit Jézus, aztán én teljesítem! Jézus meg azt mondja: bízzál bennem! Bízzál! Majd ebből lesz cselekedet. De emberünk nem tudott Jézusban bízni, mert még jobban bízott más teljesítményben.
De ott van a másik lehetőség, hogy elindulni Jézussal a Krisztus-követés útján, mégpedig örömmel, ahogy az etióp főemberről olvastuk: megkeresztelkedése után továbbment útján örömmel. Ez a bizalom, ez a Jézus melletti döntés indítson bennünket jó cselekedetekre, háládatos életre, teljesítményre az előző világi kifejezésemmel fogalmazva.
Ady egyik versének utolsó két versszaka így hangzik:
"Járj köztünk, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nőnek a gazok, S
kevesek az igaz igazok.
Úgy látlak, ahogy kigondoltalak:
Egy kicsit véres a szíved,
De én-szívem egészen a Tied."
A mi emberünk, aki sok szempontból remekül teljesített, és ugyanakkor mégis egy hatalmas űr van az életében, nem tudja még elmondani, hogy szívem egészen a Tied. Szívem a vagyoné, a teljesítményemé. Én magamban bízok. Látod, mennyi jót tudtam eddig produkálni? És marad szomorú.
Hány és hány szomorú emberünk van, hány és hány magát vallásosnak nevező szomorú emberünk van. És az ilyen szomorú vallásos ember nemhogy Jézushoz tudna hívogatni, taszítja az embereket. Hát kinek kell egy szomorú vallásos élet? Kinek kell ilyen szomorú vallásos teljesítmény? Ez nem vonzó. De Jézus nem is erről beszél. Jézus nem azt mondta: de jó, hogy eljöttél idáig, minden rendben van, elég. Jézus azt mondta: "jöjj és kövess engem!." Gyere, menjünk együtt. A nagy áttörés lehetősége van tehát itt. Keresni a vágyakozót - tudod, fölismerted, itt vagy, itt toporogsz! Valójában a megtérés, az újjászületés küszöbén itt toporogsz! - és ebben az emberben elhalt az is, ami elindult. Ezért a nagy szomorúság. Nem véletlen, hogy a tanítványok fölismerve a helyzetet: hát akkor ez lehetetlen! Hát hogy van mindez? És nem véletlen, hogy Jézus kimondja: igen, embereknél ez gyakorlatilag lehetetlen. Amíg az ember a saját teljesítményében bízik, addig lehetetlen Jézust követni. De Istennél lehetséges!
Tudnánk mondani a Szentírásból is példát, ahol szintén gazdag ember, tekintélyes ember, vallásilag művelt ember volt valamelyest, hiszen kapta a zsidó vallásos neveltetést, mondjuk egy Zákeus. És Zákeus nemcsak Jézusig, a fügefáig, az odavaló fölmászásig jutott el, hanem Jézussal tudott járni utána. De ez egy radikális változást jelentett életében. Aztán, gondoljunk olyan emberre, aki vallásilag szintén nagyon jól teljesített: tekintélyes ember volt, nagytanács tagja volt, művelt, törvénytisztelő ember volt. Például egy Nikodémus, akiben egy hosszabb beérési folyamat eredményeként született meg a döntés, hogy nemcsak Jézusig jött el azon az éjszakán, hanem a kritikus pillanatokban, amikor a "nagy tanítványok" szanaszét szaladtak Jézus kereszthalála idején, előjön és intézkedik, hogy Jézus testét méltóképpen helyezzék el. És előjön egy arimátriai József -aki szintén egy gazdag ember - ,pontosan ugyanebben a nehéz, válságos helyzetben.
Igen, Istennél lehetséges! Vagyis bízzál bennem, és engedd, hogy átformáljon, engedd, hogy megszenteljen az Úr. Ne csak Jézusig jussunk el. Ez a múlt. Hanem Jézussal. Ez a jövő.
Legyen a mi életünk örvendező, Krisztus-követő élet. Egy olyan örvendező élet, amelyik nem e világ szerint akar teljesítmény-centrikus lenni - beleértve azt is, hogy én sok jót tettem, ideje volna, hogy az Úr Isten megdicsérjen; ideje volna, hogy kiváltságokat osztogasson nekem; ideje volna, hogy elismerné, és különböző érdemkeresztekkel kitüntetne, hogy milyen nagyszerű ember vagyok- hanem értsem és vegyem komolyan: az élet először is bizalomkérdés. A hétköznapi élet is. Hiszen csak így nevelkedhettünk fel, hogy megszülettünk, és teljesen ráhagyatkoztunk a szülőkre - mert csak a pelenkába tudtunk teljesíteni. Meg úgy tudtunk teljesíteni, hogy nem hagytuk aludni éjjel az anyucit, mert eleinte túl sokszor fölsírtunk.
Ha csak a teljesítményt akarjuk, és ezt vallásos változatban csináljuk, akkor nem értjük az evangéliumot. De szabad elmenni Jézushoz. És Jézus azt mondja: jöjj és kövess! Nem azt mondja, hogy mit keresel itt te, tudom rólad milyen vagy - hanem Jézus vállalná ezt az embert is. Gyere, bízzál bennem, gyere, jöjj és kövess engem. Csak van egy pont, amikor az Úr is vár. Amikor (itt van a teniszpálya ugye a szomszédban), a labda a másik térfélen van. Amikor nekem kell döntenem. És azután segít az Úr.
Szeretett Testvérek! Újra és újra merjük kimondani: "De én-szívem egészen a Tied" - ahogy Ady fogalmazott. És akkor nemcsak megszomorodva elmegyünk Jézustól, hanem Jézussal örömmel járhatunk. Ámen.
Adjad, hogy lássuk a világosságot,
Te szent igédet, az egy igazságot,
A Krisztus Jézust: örök vígasságot,
És boldogságot.
És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
225. dicséret 5. és 6. vers
Imádkozzunk
(...)
Könyörgünk egyházunkért. Könyörgünk azokért a felebarátainkért, akik magukat reformátusnak mondják, de még Jézusig sem nagyon jutottak el, hogy föltámadjon szívükben a vágyakozás, és ne csupán Jézusig jussanak el, hanem mellette döntve Jézussal járjanak. Így könyörgünk nemzetünkben is lelki ébredésért. Használd föl szolgálatra odaszánt életünket, hogy minél többen járhassunk Teveled egész földi életünkben örömmel. Ámen.
"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." Ámen.
Forrás: http://www.refnagyerdo.hu/index.html
***Megjegyzés:
A Google keresőjében így található meg az oldal:
"Debrecen Nagyerdei Református Gyülekezet"
"Az oldal káros lehet a számítógéped számára."
No comment.***
2008. október 11., szombat
2008. október 10., péntek
Lajdi Tamás megjelent művei a Mária Országá-n
http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=tartalom&oldal=tortenelem#edc5d66c380a60cd85cfe798f38c346d
Lajdi Tamás: A Magyar Apostol Nemzetség Vallása A
Szkíta-magyar Kereszténység
Lajdi Tamás: A Táltos Visszatér
Magyarországra
Lajdi Tamás: A Valódi Hatalom Rendet Teremt
Lajdi
Tamás: Aki Szelet Vet Vihart Arat
Lajdi Tamás: Atilla Királyunk Folyamatosan
Jelen Van A Magyar Történelemben
Lajdi Tamás: Keresztény Támadások
Az ősmagyar Hitvilág Ellen
Lajdi Tamás: Szakrális Magyar
Történelem
Lajdi Tamás: A Magyar Apostol Nemzetség Vallása A
Szkíta-magyar Kereszténység
Lajdi Tamás: A Táltos Visszatér
Magyarországra
Lajdi Tamás: A Valódi Hatalom Rendet Teremt
Lajdi
Tamás: Aki Szelet Vet Vihart Arat
Lajdi Tamás: Atilla Királyunk Folyamatosan
Jelen Van A Magyar Történelemben
Lajdi Tamás: Keresztény Támadások
Az ősmagyar Hitvilág Ellen
Lajdi Tamás: Szakrális Magyar
Történelem
2008. október 9., csütörtök
Az Ereklyés Országzászló helyzete - Sajtótájékoztató Rogán bontási kísérletéről
„Ez itt az Ereklyés Országzászló. Szétdarabolva, kifosztva, lerongyolódva, akárcsak Magyarország.”
Az Ereklyés Országzászlót visszakövetelő nemzeti lobogós piramis bontási kísérletéről 2008. október 8-án, szerdán 11.00 órától tartott sajtótájékoztatót Budapesten a Szabadság téren Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke és Okos Márton, az Ereklyés Országzászló mozgalom felelőse.
A Magyarok Világszövetsége tisztségviselői tájékoztattak Rogán Antal bontási kísérletéről, amelyet magyar hazafiaknak sikerült megakadályozniuk 2008. október 4-én hajnalban.
A törvénytelenül lerombolt Ereklyés Országzászló visszaállításáért már nem csak az országkáromló Gyurcsány-kormánnyal kell megküzdeni, hanem a magát jobboldalinak nevező Rogán-féle belvárosi vezetéssel is.
Miután hivatalos megállapítást nyert, hogy 1945-ben törvénytelenül bontották le az Ereklyés Országzászlót, a Magyarok Világszövetsége 2007. február 6-án a Szabadság téren megjelölte annak helyét egy nemzeti lobogóval. Ugyanakkor hivatalos felkéréssel fordult Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármesterhez, hogy haladéktalanul állítsák helyre a törvényességet a törvénytelenül lebontott Ereklyés Országzászló felállításával Történt mindez az átellenben álló szovjet emlékmű eltávolítása érdekében kezdeményezett népszavazási aláírásgyűjtés keretében.
2007. június 30-án, a Magyar Szabadság Napján az MVSZ önerőből visszaállította a Szabadság téren a törvényességet. A lebontott Ereklyés Országzászló helyén, egy 6x6 méteres alapterületű, 4 méter magas piramis középpontjában, 10 méter magas árbocrúdon elhelyezte a magyar nemzeti lobogót, az Árpád-házi lobogót és az MVSZ zászlaját. A piramist ponyvával borította, amelyen korabeli fényképekkel, magyar és angol nyelvű szövegekkel tájékoztatta a járókelőket az Ereklyés Országzászló törvénytelen elbontásának körülményeiről és a visszaállítása iránti igényről.
Bár az MVSZ felkérésére Rogán Antal mind a mai napig nem válaszolt, közvetett úton jelezte, hogy a visszaállított Országzászló-jelt próbatételnek tekinti, és amennyiben a kerület lakói pozitív fogadtatásban részesítenék, úgy kész volna az eredeti Ereklyés Országzászlót visszaállítani.
Egy év elteltével, 2008. július 31-én a Magyarok Világszövetsége „Tiltakozás a törvénytelenség ellen” címmel folyamatos tüntetést jelentett be a Szabadság térre. A tüntetés időtartama 2008. augusztus 4. – 2008. november 4.
A közszolgálati televízió tőszomszédságában 2008. október 8-án megtartott sajtótájékoztatón sem az MTV, sem a Magyar Távirati Iroda, sem egyetlen magyarországi sajtóorgánum tudósítója nem jelent meg.
Budapest, 2008. október 8.
MVSZ Sajtószolgálat
A Szabadság tér régen volt szobrai fényképeken.
2008. október 8., szerda
MEGHÍVÓ WASS ALBERT EMLÉKMŰ AVATÁSÁRA
Meghívó
Wass Albert emlékmű
avatásra
avatásra
Helyszín: Pécs, Református
Kollégium
Kollégium
Gimnázium és Ált.Isk. (Engel János
út 15.)
út 15.)
Időpont: 2008. október 11. délután
15 óra
15 óra
2008. október 7., kedd
Magyar érzelmek - magyar történelem - Csapodi Csaba: A Corvina Könyvtár története
Csapodi Csaba: A Corvina Könyvtár történeteLink
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)