Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról

Részlet.
Köszönet érte Anyuschnak.
Teljes terjedelmében itt olvasható:
Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról

– Zaklatott világban élünk, ezernyi hatás ér bennünket, minden felgyorsult, megváltozott. Létezik még a lengyel–magyar barátság?

– Hajaj! Nem lehet csak úgy elszakítani a történelmi kötődéseket. A személyes kötődésekről nem is beszélve. Apám Budakeszin, egy civil temetőben nyugszik. Évente kétszer utazom Magyarországra, s mindig meglátogatom őt. De sokszor gondolok az ősapámra, Jan Kanikra is. Kicsi gyerekkoromban mesélték a családban, hogy részt vett az 1848–49-es magyar szabadságharcban, el is lőtték az egyik lábát. Amikor hazajött, teljesen elmagyarosodott a családi konyha, magyar ételeket kellett neki főzni. A faluban pedig, ahol élt, egyszerűen csak "Kossuthnak"-nak hívta őt mindenki.


Egymillió, naponta

Lengyelország lakossága azonosult a magyar forradalom céljaival, a magyar eseményekben az 1956 nyarán kirobbant és brutálisan elfojtott poznani felkelés folytatását látta.

A lengyel lapok nap nap után közölték azokat a felhívásokat, amelyek a magyar forradalom megsegítésére szólítottak fel. És a lengyel emberek lelkes gyűjtésbe kezdtek. Erdő Péter bíboros is elmondta egy alkalommal, hogy az édesapja is olyan kabátot hordott tíz éven át, amely a forradalom alatti lengyel segélyszállítmányokkal érkezett Magyarországra. Bár a kabát egy idő után megkopott, s a bíboros édesapja megtehette volna, hogy újat vesz helyette, mégis tovább hordta. A kabátban megtestesülő szellem miatt.

Karol Biernackitól, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesétől tudjuk, hogy 1956. október 27. és november 9. között 795 liter vér, 415 liter plazma, 16 500 kilogramm mesterséges vér, szérum, gyógyszer és kötszer, 4000 kilogramm ablaküveg, 3000 kilogramm különféle élelmiszer, 4000 kilogramm tejpor, valamint 8000 kilogramm további gyógyszer és kötszer érkezett Magyarországra Lengyelországból.

A lengyel szakszervezetek naponta körülbelül egymillió zlotyt gyűjtöttek össze s adtak át a Vöröskeresztnek, amely ebből vásárolta meg a szükséges gyógyszereket, élelmiszereket, egyebeket. A lengyel társadalom szinte egységesen támogatta a magyarok harcát. Szintén Karol Biernackitól tudjuk, hogy Zielona Gorában például úgy kezdődött a lengyel szocialista állampárt, vagyis a LEMP egyik akkori taggyűlése, hogy a megjelentek először is vért adtak a magyaroknak. Egy következő, nagyobb segélyszállítmányt is összeállítottak Lengyelországban. Ez 24 tonnát nyomott, 15 000 kilogramm liszt, 2000 kilogramm füstölt sonka, 500 kilogramm almapüré, 6000 kilogramm gyógyszer és kötszer volt benne. Egyes források szerint ennek az adománynak az értéke körülbelül kétmillió dollár lehetett.

A magyar forradalomról s benne a lengyelek szerepéről részletesen megemlékezik az a fiataloknak szánt kétnyelvű történelemkönyv, amelyet Bátky Zoltán kézirata alapján szerkesztett Karol Biernacki.

Sinkovics Ferenc