A magyar nemzet nagyszerűségéről és féltéséről
Magyarország kifosztása idején
Beszélgetés Patrubány Miklóssal,
a Magyarok Világszövetségének újraválasztott elnökével
Magyarország kifosztása idején
Beszélgetés Patrubány Miklóssal,
a Magyarok Világszövetségének újraválasztott elnökével
- Tartozom egy vallomással: noha húsz esztendeje ismerjük egymást, Magyarok Világszövetsége tagként évek óta távolról figyelem az Ön munkáját, mert megzavartak azok a hírek, melyeket terjesztettek: miszerint ön ügynök, más rémhírek szerint a hírhedt Securitatenak dolgozott, illetve nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Most, amikor kezembe került az MVSZ VII. Világkongresszusának gazdag tartalmú programfüzete, úgy döntöttem, újságíróként nem mehetek el szó nélkül az esemény mellett. Ez a nemzeti sorskérdéseinket felvonultató programsorozat ellent mondani látszik az önről terjesztett híreknek. Mi az igazság? 
- Engem arra tanítottak a szüleim, hogy álljak jót magamért! Soha nem voltam, nem vagyok, és nem leszek semmilyen titkos- vagy titkosan működő társaságnak sem tagja, sem alkalmazottja, sem bedolgozója. Kérésemre vettük fel ezt a mondatot a Magyarok Világszövetsége belépési nyilatkozatára, valamikor a kilencvenes évek derekán. Akkor, amikor kirajzolódott: nekünk civileknek nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy valaha tisztán lássunk ebben a kérdésben, hogy a titkosszolgálatok mely ügynökeiket hová dobják be, kiket tartanak meg, efféle eszközök nekünk nem állnak rendelkezésünkre, tehát mi egyet tehetünk: fogadalomszerű vallomást kérünk a belépőktől, s az utókorra bízzuk az ítélkezést. Ezeket a belépési nyilatkozatokat eltesszük és megvetés illeti azt a személyt, illetve leszármazottjának leszármazottját is, ha kiderül valakiről, hogy becsapta kortársait és sorstársait. Egyébként nyolc esztendeje vagyok a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kövér László volt egyik legfőbb terjesztője e rágalomnak. Neki is elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, ha úgy véli, hogy bizonyítani tudja, miszerint idegen érdekeket szolgálnék, előállhatott volna ezekkel a bizonyítékokkal nyolc év alatt. - Igaz a hír, hogy Ön a Securitatenak dolgozott?
- Hogy dolgoztam volna? Soha nem dolgoztam, nem vagyok tagja, sem bedolgozója, sem alkalmazottja semmilyen titkos társaságnak, nemhogy a Securitatenak! Engem is vallattak és faggattak a diákéveimben, de soha nem vállaltam semmiféle közösséget velük, sőt azzal a tudattal éltem, ha véletlenül meg tudnának törni, akkor öngyilkosnak kell lenni - ezzel a tudattal élek mindmáig. Ennél szörnyűbb rágalom nincs! Ezt nyilván politikai megfontolásból találták ki, meg akarták akadályozni, hogy a Magyarok Világszövetségének elnökévé váljak, illetve, hogy ebből a tisztségből kibuktassanak.
Szörnyű kárt okoztak ezzel a magyar társadalomban, mert a Magyarok Világszövetsége vezetőjének nem fantomképekkel, annak eloszlatásával kellene viaskodnia, hanem végezhetné még hatékonyabban munkáját. Sok embert elriasztottak tőlünk, mert ha Ön, aki korábbról ismert, mégis elbizonytalanodott, akkor elképzelhető, hányan vannak még a magyar társadalomban, akik azért nem közeledtek ehhez a Világszövetséghez, mert elhintették, hogy idegen érdeket képviselő ügynökök vezetik a Világszövetséget. Ez a kár a magyarság egészének ártott, nem csak a Világszövetségnek. Azért, hogy nem tudunk hatékonyabb munkát végezni, hogy nem tudjuk a magyarellenes erők kezét nagyobb erővel lefogni olyan válsághelyzetben, mint amilyenben most Magyarország van, ezért azok felelnek, akik ezt a rágalom-hadjáratot útjára indították és mélyen besulykolták - suttogó propagandával - a magyar társadalom tudatába.
- A Magyarok Világszövetsége mindmáig nem kap állami támogatást.
- Ez bonyolult politikai kérdés. Ez nem vezethető vissza csupán erre a rágalom-hadjáratra. Sajnos nem az MSZP és az SZDSZ vonta meg a költségvetési támogatásunkat, hanem az, akitől legkevésbé vártuk: a Fidesz és a Kisgazdapárt együttes szavazatukkal, 11 szavazatkülönbséggel vonták meg 2000 szeptemberében a költségvetési támogatásunkat, ennek következtében 2001 január 1-től egyetlenegy fillér állami támogatásban nem részesültünk.
- Tudomásom szerint a háttérben Boross Péter, az MVSZ akkori elnökjelöltje állt, s aki benyújtotta a Parlamentnek a "megvonási tervezetet", nem más, mint Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum egyik kulcsembere.
- A háttérben Csoóri Sándor állt, az előtérben állt Herényi Károly, aki Pósán László fideszes képviselővel közösen nyújtották be azt a módosító indítványt, mely szerint az előirányzott 237 millió forintot nulla forintra redukálták. Pósán László nem jelent meg a szavazáson, Herényi Károly pedig visszavonta az indítványát, nem tudni, kinek a nyomására. Tény, hogy szörny-koalíció állt mellénk, az MSZP, az SZDSZ, a MIÉP és az MDF állt a mi oldalunkra, míg a Kisgazdapárt és a Fidesz egyhangúan az ellenünk szavazók oldalára állt. Ez az igaz és hiteles történet.
Az MSZP és az SZDSZ röhöghetett a markába, mert ők akkor sem merték megvonni a költségvetési támogatást a Magyarok Világszövetségétől, amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök 1996-ban, amikor a Magyarok IV. Világkongresszusa tombolva kifütyülte Horn Gyulát, aki saját miniszterelnöki keretéből adta oda azt a 40 millió forintot, amelyből megszervezték az akkori Világkongresszust. Mégsem merte meglépni, hogy költségvetési támogatás nélkül hagyja a Magyarok Világszövetségét.
Azóta a történelem bebizonyította, hogy tévedtek az urak, ezt beismerni azonban nincs lelkierejük, így továbbra is makacsul arra játszanak, hogy majdcsak megbukik a Világszövetség Patrubány Miklóssal együtt, s akkor elmondhatják, hogy nekik volt igazuk. Utánam jöhet vak, sánta, béna, vagy gyenge elméjű a Világszövetség élére, neki visszaadják majd a költségvetési támogatást, csak azért, hogy menthessék magukat és tisztára moshassák ezt a vétküket, amit elkövettek az elmúl nyolc évben.
- Kiknek áll az útjában? Miért ez az erős ellenállás az ön irányában?
- Emberi hiúságok is közrejátszottak. Csoóri Sándor (korábbi elnök/szerk. megj.) megmondta nekem, amikor elnökjelöltté váltam: - Ha Te leszel a Magyarok Világszövetségének elnöke, megmutatom neked, hogy nem lesz Világszövetség! Bizonyára mást szeretett volna látni az MVSZ élén, s elég hatalmasnak érezte magát, miután Antall Józsefből játszi könnyedséggel kreált miniszterelnököt, hogy a Világszövetség elnökének sorsát is ő egyszemélyben döntse el! Miután ez nem sikerült, következett a bosszú-hadjárat. A Fidesz nem rendelkezett információkkal a Magyarok Világszövetségét illetően. Ők Csoóri Sándor vélekedésére hagyatkoztak, aki megmérgezte körülöttem a levegőt. Azt hiszem, nincs más oka, mint emberi hiúság, hisz neki le kellett köszönnie nyolc év után, s nem azt helyezhette maga után, akit szeretett volna (Boross Péter volt az ellenjelölt. szerk. megj.)
- Továbbgondolva, azt hiszem még komolyabb (politikai) erők állhattak a cél mögött, hogy egyáltalán ne legyen Magyarok Világszövetsége, hisz hathatós érdekképviselet nélkül gyengül az összmagyarság.
- Így van. Nagyon jól látja. Tehát voltaképpen a Magyarok Világszövetsége velem együtt mindenkinek útjában áll, aki a mai globális tőkét szeretné szolgálni, amelyik a nemzetek felszámolását, a nemzetek elegyítését és szétszórását, a nemzetek néppé, sőt csőcselékké való lefokozását tartja politikai céljának és eszközének. Olyan szervezetre, nincs szükség, amely első helyre helyezi értékrendjében a nemzetet, az igazságot, az emberi tisztességet, a méltóságot! Ezek mind olyan értékek, melyek útjában állnak annak a lealjasító, lealacsonyító szándéknak, amivé lassan ezek az erők ledarálni kívánják a világot. Ha vannak e globalista szándéknak magyarországi helytartói és képviselői, márpedig vannak, akkor azoknak mi útjában állunk.
Tény, hogy ma a Magyarok Világszövetsége az egyetlen magyar szervezet, mely kizárólag a magyar népakaratból táplálkozik, ahogyan ezt a magyar népakaratot felfogja, s a sok országbéli jelenlétével érzékelni tudja. De biztosan nem vagyunk, nem leszünk sem kiszolgálói, sem bárgyú elfogadói, sem bátortalan tétlenkedői, illetve nézői annak a folyamatnak, mellyel megpróbálják tönkretenni országunkat és nemzetünket.
- Elnök úr, érdekes bejelentést tett a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusának nyitó napján: a kettős állampolgárság ügyében zajló népszavazás eredményével kapcsolatban súlyos csalásról beszélt, s állítása szerint mintegy hatszázezer szavazatot elcsaltak 2004. december 5-én. Beszélne erről a népszavazási csalásról?
- Ezt a tényállást 2004-ben még a jogorvoslati idő keretén belül megállapítottuk. Amikor beadványunk nyomán a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt 18 év magyar demokrácia-történetében egyetlen alkalommal megsemmisített egy országos szavazási eredményt, akkor mi ezt a négy helyszínt már ismertük. Az elvi felvetésünket ezekkel a konkrét példákkal alátámasztottuk, amit a Legfelsőbb Bíróság elismert és ennek nyomán rendelte el az általunk megnevezett 1152 szavazókörben az eredmény újbóli megállapítását. Magyarország többrendbéli tragédiájának egyik okozója ez a választási törvény, amely úgy fogalmaz, és amelyik ennek eredményeképp lehetővé teszi, hogy még a Legfelsőbb Bíróság határozatát is elszabotálhatják, akárhány szavazókörben vélünk hibát felfedezni, mert nem azt mondja a törvény, hogy újra meg kell számolni a szavazatokat, hanem csupán az eredményt kell újból megállapítani. Ez a madárnyelvű és csúsztató fogalmazás azt jelenti, hogy a szavazatszámláló bizottság, melynek megkérdőjelezték a munkáját, a törvény szerint eldöntheti, meg kívánja-e újból számolni a kérdéses szavazatokat vagy sem. Vagy azzal állapítja meg az eredményt, hogy mi múltkor is jól számoltuk, most aláírunk egy újabb jegyzőkönyvet, hogy akkor is jól számoltunk, most is - újraszámlálás nélkül - ugyanarra az eredményre jutottunk.
- A törvény szerint ugyanazok végzik az új jegyzőkönyv kitöltését, akik esetleg csaltak?
- Így van. Micsoda képtelenség ez! Az európai jogban nincs még egy ilyen helyzet, hogy egy feljebbviteli instancia ugyanaz legyen, akinek a munkáját megkérdőjelezik. Ráadásul meg se kell ismételnie a számlálást, elég, ha kitölt egy új jegyzőkönyvet.
A tizenegyezer szavazókör számszerű eredményeinek vizsgálatakor felfigyeltünk valamire, ugyanis mint népszavazási kezdeményezők megkaptuk az eredményeket elektronikus formában az Országos Választási Bizottságtól, az utolsó szavazókörig elmenően. Feltűnt egy csoport olyan szavazókör, ahol az eredmény ellentmondásosnak tűnt, ugyanis az első kérdés, mely a kórház magánosításáról szólt, valamint a második kérdés között nem volt lényeges, szemléletbeli különbség, mégis ezekben a szavazókörökben az első kérdésre igennel szavaztak döntő többségben, a második-, az állampolgári kérdésben viszont döntő többségben nemmel szavaztak. Erre pedig senki nem bíztatta a magyarországi szavazókat! Egyetlen párt se, az egyházak se, senki. Vagy azt mondták, hogy igen, igen, vagy azt mondták, hogy nem, nem. Ez alól csupán az MDF volt a kivétel, aki azt mondta, hogy a kórház privatizációra szavazzanak nemmel, de az állampolgárságra igennel. Olyan viszont, hogy a kórház privatizációra szavazzanak igennel, s az állampolgárságra nemmel, ilyet senki sehol nem kért! S ekkor szembeötlött, hogy nagyon sok helyen fordított eredmény született. Számítógépesen kiszűrtük ezeket a helyeket, ahol pl. 510 igen, és 720 nem szavazatot találtunk. Tehát majdnem ugyanazok a számok szerepelnek, de tükör-fordításban. Küszöböt állítottunk, hogy 10% eltérés legyen a két értékpár között és kijött 2000 szavazókör. Amikor lecsökkentettük ezt a küszöböt 5%-ra, akkor maradt 1152 szavazókör. Azokon a helyeken, ahol fel tudtuk bontatni az urnákat, egyértelműen igazolódott a feltevésünk. Egyszerűen fordítva írták be az eredményt a jegyzőkönyvbe.
- Miért csak négy helyen kérték az urnák felbontását?
- Mert erre jogilag nem volt lehetőségünk, csak lélektani megoldásunk. Az az emberünk, aki kérte az urnák felbontását, olyan ellentmondást nem tűrő magatartással lépett fel, hogy megijedt tőle a bizottság, és tartva a komolyabb botránytól, inkább kibontották az urnákat és újraszámolták a szavazatokat. Mind a négy helyen - szerepel a könyvemben, melyet a népszavazás első évfordulóján megírtam -, csalás történt, s ezt nyilvánosságra hoztam. Ezek mind olvashatók a Gyújtatlan gyulladjék (Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről) című könyvemben.
- Ön azt állítja, hogy hatszázezer szavazatot elcsaltak a kettős állampolgárság kérdéskörben tett szavazáskor?!
- Igen, ezeket mi azonosítottuk. De ennél több lehet, mert például nem vizsgáltuk azokat az eseteket, amikor mind a két eredményt megfordították, mert ilyet is találtunk.
- Ez a kérdés azért is érdekes, mert elterjesztették azt a hírt, hogy a Magyarországon élő magyarság megtagadta az anyaország határain kívül élő testvéreit. Hallgathattuk, micsoda szégyen, hogy nem álltunk ki egymásért, miközben ezek szerint ez a rémhír sem igaz!
- Ez a legszörnyűbb! Gondoljuk el, voltaképp ügydöntő erejű volt a népszavazás, még olyan körülmények között is, hogy a miniszterelnök és az egész kormánypárt riogatta Magyarország népét, másfél nappal a népszavazás előtt pedig Gyurcsány a Televízióban a nagy vitaesten arra bíztatta nézőit, hogy maradjanak otthon, ne menjenek el szavazni, ha jót akarnak! Ilyen lelkiállapotban is ügydöntő erejű volt a népszavazás, ha ezt a hatszázezer szavazatot a helyére tehettük volna. Vagyis nem a nemek oldalára, hanem az igenek oldalára. Gondoljunk bele, micsoda szörnyű csapást mértek ezek a csalók a magyar nemzetünkre! Hányszor ostorozták és ostorozzák ma is egymást a magyarok: megtagadtad magyar testvéred, áruló vagy, lelketlen vagy, eszement vagy. S hányan mondták már ki, hogy itt nincs is magyar nemzet, mert minden szertefoszlott.
- Augusztus 16-20-a között zajlott a Magyarok Világszövetségének VII. Világkongresszusa, ahol önt újraválasztották az MVSZ elnökének! Gratulálok! Az ötnapos tanácskozáson 12 konferencia keretében vizsgálták komoly szakemberekkel karöltve legégetőbb nemzeti sorskérdéseinket. Foglalkoztak a Szent Korona tannal, gróf Teleki Pál halálának körülményeivel...
- Trianon újraértékelésével, Magyarország kifosztásával, az államiság nélküli népek szerepével az Európai Unióban, vagy például a magyar őstörténettel.
- Többféle határozat is született. Melyiket tartja a legfontosabbnak?
- Mintegy 11 határozat született a zárókonferencián. Ha azt kérdezi, melyiket tartom a legjelentősebbnek, akkor minden kétséget kizáróan a magyar önrendelkezési nyilatkozatot tartom a legfontosabbnak. A Magyarok Világszövetsége Kongresszusa már alapítása, 1929 óta a legátfogóbb legitimitású magyar köztestület. Összehasonlításképp a budapesti Parlament legitimitását csak a mai, csonka Magyarországból meríti. A Világkongresszus viszont a világ-magyarságából meríti legitimitását, beleértve a mai Magyarországot is.
1920. június 4-én szétszabdalták Magyarországot, 1944. március 19-én német katonaság szállta meg Magyarországot. Azóta nem adták vissza a magyar nép önrendelkezési jogát. Ha ezen a helyzeten felül kívánunk kerekedni, akkor a magyar nemzet beállhat a sorba, hisz az európai nemzetek az elmúlt 10-15 évben felmutatták szándékukat. Az ötmilliós szlovákság, a négymillió horvátság, a kétmilliós Szlovénia önálló államot alapít, az ötszázezres Montenegro önálló államot alapított. Skócia előbb-utóbb bejelenti függetlenedését Angliától. Egyértelműen kinyilatkoztatták a walesiek, épp itt az Államiság nélküli népek és nemzetek konferencia keretén belül, hogy önálló állami létre törnek. Ugyanez jellemző a katalánokra, a baszkokra. Ha tehát figyelünk az európai népekre, egyedül mi, magyarok vagyunk azok a páriák, akiknek nemhogy nem adatott meg a lehetőség bajaik orvoslására, hanem még ki sem mertük mondani, hogy igényt tartunk az önrendelkezésre. Ezért tartom ezt a nyilatkozatot a legjelentősebbnek.
Ha azt kérdezi, melyik volt a legfigyelemre méltóbb határozat, akkor azt kell mondanom, az az üdvözlő nyilatkozat, amellyel a Világkongresszus Jens Peter Bonde európai parlamenti képviselő és frakcióvezető bejelentését üdvözölte, amellyel a dán képviselő a zárónapra juttatta el üzenetét, mely szerint az írországi népszavazás által megbukott lisszaboni szerződés alkotta európai modell helyett új, konföderatív államszövetségre törő modellt kívánnak kidolgozni, amelynek középpontjában Magyarország Szent Koronájának értékrendje és közjogi elvrendszere szerepel.
Ha azt kérdezi melyik a leghasznosabb határozat, azt mondom, az, amely követeli, hogy a magyar állam hozza nyilvánosságra a magyar államadósság hiteles történetét, amelyikből kiderül, kik a felelősök, azért, hogy ez az 1500 milliárd forintnyi kamatteher évről évre apasztja Magyarország költségvetését. Mintha szívnák Magyarország vérét! Ezt végre hozzák nyilvánosságra!
Nem kevésbé fontos: elhatározta a Kongresszus, hogy gróf Teleki Pál halálának körülményeit mindenképp, egyértelműen tisztázni kell, mert az életének és halálának szentelt konferencián hitelt érdemlő bizonyítékokat tártak elénk, mely szerint a volt miniszterelnök nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták.
- Ezt a kérdés azért tartom magam is fontosnak, mert feltehetően több kiemelkedő magyar államférfi nem természetes halállal halt meg, gondolok elsősorban gróf Széchenyi Istvánra, Tisza Istvánra, vagy épp Teleki Pálra. Önbecsülésünk erősödhetne azáltal, ha kiderülhetne, hogy az öngyilkosság vádja nem igaz, s ezek az államférfiak áldozatok!
- Azért emeltük ezt a kérdést a Világkongresszus konferenciái közé, mert úgy érezzük, az egész magyar nemzeti lét szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy egy tiszta, nagytudású, mély érzésű ember, mint amilyen Teleki Pál volt, méltó megbecsülésben részesüljön! Gondoljunk bele abba a szörnyűségbe, ő még Hitlerrel is szembeszegült és nem engedte át a német csapatokat, hogy megtámadhassák Lengyelországot. Ennek eredményeképp Lengyelország felől kapu nyílt Magyarországra, s közel nyolcszázezer zsidó származású ember menekült meg a gyilkoló németek elől. Ennek az embernek nem lehet szobra Budapesten, mert ráfogták az antiszemitizmus vádját, valamint szégyentáblára állították Auschwitzban. Teleki auschwitzi szégyentáblájával a magyar nemzetet szégyenítették meg! Ha kiderül, hogy őt megölték, ettől kezdve újraértékelődhet ez a folyamat.
Megemlíteném mindenképp az őstörténeti konferenciát, hisz ez volt a leggazdagabb tanácskozás: 96 előadást tartott, mintegy 120 tudós, oktató, közéleti személyiség, s megdőlt a finnugor elmélet.
Ha ehhez még hozzávesszük azt a határozatot, melyet a Magyarország kifosztása konferencia alapján fogadott el a Világkongresszus: e szerint Magyarország követeljen jóvátételt az 1956-os szovjet katonai intervenció által okozott károkért, amelyet a Magyarok Világszövetsége egy évvel ezelőtt felméretett. A Justitia Bizottság megállapította: csak a magyar államnak okozott kár - a magyar állampolgárok kárát félretéve - mintegy tízezer milliárd forint, avagy negyven milliárd euro, a Világkongresszus követeli, hogy Magyarország kérjen jóvátételt a Szovjetunió utódállamaitól. Mindezeket egybevetve megállapíthatom: a VII. Világkongresszus sarkalatos kérdésekhez nyúlt, és mutatta fel őket a magyar társadalom számára...
- A Magyarok Világszövetsége elnökeként milyen célokat tűzött ki maga elé?
- Amikor 1996-ban a Világszövetség elnökhelyettesévé választottak, kissé engem is meglepett és felkészületlenül ért az akkori döntés, akkor azt mondtam: szeretném, ha a Magyarok Világszövetsége kovásszá válna, mely ébresztgeti a magyar nemzet létkérdéseit. Szeretném, ha a Világszövetség fórummá is válna, ahol ezekben a kérdésekben a különböző szándékokat közös akarattá és elhatározássá lehet formálni. És végül intézménynek szeretném látni a Magyarok Világszövetségét, amelyben a közös elhatározások megvalósulnak. Most harmadik mandátumra jelentkeztem és ha a bizalmat elfogadom, akkor elmondom: a kovász szerepünket 2004. december 5-vel elértük. Azzal a népszavazással, melyet nem tudtunk az akkori masszív csalások miatt döntő erejűvé kovácsolni, de a magyar társadalmat mindenképp abba a helyzetbe hoztuk, hogy azóta nem megy el érzéketlenül e fontos kérdések mellett. Azóta négyszáz népszavazási kezdeményezés született. A kovász szerepet betöltöttük.
A hetedik Világkongresszussal, a sokak által páratlannak nevezett 230 dolgozat, mintegy 65%-át hét kötetben a Kongresszus nyitónapján átadtuk minden résztvevőnek, ezzel olyan szellemi gyúanyag birtokába jutattuk magát a Konferenciát, és általa a nemzet életében fontos szerepet játszó műhelyeket is, hogy elmondhatjuk, a Világkongresszus intézménnyé vált, amely ívet húzott az altáji Tibet és az atlanti óceán között. A Világtalálkozón mindenki a magyar nemzet nagyszerűségéről, annak féltéséről beszélt, lett légyen az kínai, kazah, kirgíz, mongóliai, walesi, fríz, breton, vagy flamand. Néhány nap erejéig sikerült a magyarságot e fény középpontjába állítani. Végezetül emlékeztetni szeretnék arra az előadásra, melyet Bogár László tartott a Világkongresszuson a Magyarország kifosztása című konferencián, melynek címe így hangzik: A rendszerváltás kísérlet volt Magyarország felszámolására.
- Elmondható, hogy a Magyarok Világszövetsége ezt a folyamatot szeretné megfordítani?
- Így van. Ezért nevezzük a VII. Világkongresszust fordulatnak.
Frigyesy Ágnes
