HÍD PEKING ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT - augusztus 15-én, 11.05-11.55 Műsorajánló
Műsorvezető: Balogh Balázs
ÉLŐ ADÁS: http://lanchidradio.hu/stream.m3u
HÍD PEKING ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT - augusztus 15-én, 11.05-11.55 Műsorajánló
Műsorvezető: Balogh Balázs
ÉLŐ ADÁS: http://lanchidradio.hu/stream.m3u
Orbán László kolozsvári római katolikus egyetemi lelkész élete árán mentett meg egy diákot a vízbefúlástól 2008. augusztus 9-én, szombaton este, amikor szentült a nap a Duna-delta Szent György ágának beömlésénél.
„MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN!”
Búcsú Orbán László egyetemi lelkésztől
Ragyogó arc, szeretettel teli szív, Istenbe mélyen gyökerező hit – ezek jellemezték a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) összetartóját, Krisztus követőjét, Orbán László egyetemi lelkészünket. Mély tiszteletünket és köszönetünket szeretnénk kifejezni számára, aki augusztus 9-én a tengeren életét adta egy egyetemista társunkért.
Nem volt még alkalom, amikor az egész lelkészség ekkora egyetértésben imádkozott volna, mint Orbán László önfeláldozó életmentése során. Bár könnyekkel teli szemmel, fájdalomtól túlcsorduló szívvel vettük tudomásul az áldozatot, mégis egy szívvel-lélekkel fordultunk Isten felé, mindenki ott, ahol éppen tartózkodott. Lelkészünk halálával igazi imahálózatot hozott létre, amelyben a fohászok érte, a lelkészségért, barátaiért és rokonaiért szálltak az égbe.
Ám nemcsak szeretetből fakadó halála, hanem embertársaiért mindig ugorni kész lelkülettel beragyogott élete is mutatta, hogy Isten országának építésén fáradozik. Egész testével, lelkével, szellemével, egész lényével bizonyította, hogy a szeretet mindent legyőz. Kimeríthetetlen humora, fiatalos lendülete által a mi nyelvünkön tudott megszólítani bennünket. Amikor kellett megdicsért, amikor szükséges volt, megfeddett, de mindig szeretettel volt irányunkban. Teljes önfeláldozással vezette a lelkészséget, terelgetett bennünket az Isten útján a szentté válás felé. Végül ő maga vált szentté, beteljesítve az Úr igéjét: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13).
Csintalan gyermekként kezdte, ám fokozatosan kereső emberből a hitben állhatatos Krisztus-követővé vált, mindenben követve Jézust. Ahogyan a Megváltó életét adta értünk, ugyanúgy ő is meghalt, hogy a társunk élhessen. Jézus keresztáldozatával életünk megszentelődött, lelkészünk szeretetáldozata pedig igazi kinccsé változtatta a megmentett életét. Magunkénak kell éreznünk az áldozatot, hiszen lelkészünk bármelyikünkért kész lett volna az életét adni. Ebből a szeretetből meríthetünk most erőt az újrakezdéshez. Egyetemista barátunk új lehetőséget kapott az Atyától: élettel ajándékozta meg, bebizonyítva végtelen szeretetét és azt, hogy még terve van vele. Viszont Laci – így szólítjuk lelkészünket, hiszen egyben barátunk is ő – életét beteljesedettnek látta a Mennyei Atya, éppen a krisztusi korban emelve őt magához.
Akaratlanul is feltesszük a kérdést, hogy miért pont neki kellett elmennie, hiszen még fiatal volt, a negyvenedik életévét sem töltötte be. Szeretettel teli lelkületével még annyi jót tehetett volna, példakép volt számunkra, mérce a szenttéválás útján. Mindezek a gondolatok, érzések fájdalmunkból fakadnak. Elvesztettük szeretett lelkészünket, viszont reményeink szerint megnyerte magának az Atya. Emberileg nehéz elfogadnunk, mégis hisszük, hogy élete mottója, Jézus szavai szerint – Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43b) – valósággá vált számára, és a Mennyek Országában dicsőíti az Istent, amit céltudatosan megkezdett már földi élete során.
Ebben a fájdalmas időszakban is tanulhatunk elhunyt testvérünktől. Nemrég, amikor édesanyja szorult műtétre, és nem lehetett tudni, hogy életben marad vagy sem, Laci tanúságot tett Istenbe vetett bizalmáról. Egy vezetőségi megbeszélésen voltunk, amikor Tiszti (Laci) az édesanyjáért való intézkedése közben csak egy pár percre köszöntötte kicsiny társaságunkat. Bár édesanyja élet-halál között volt, meglepetéssel és édes megborzongással fogadtuk, amikor kisimult bőrrel, ragyogó arccal belépett közénk. Sugárzott róla a szeretet, mert megnyugodott Istenben és átadta Neki a fájdalmát. A legnagyobb szenvedésben, amikor az ember édesanyját veszítheti el, akkor adott nekünk Tiszti lelki energiát a belőle fakadó béke által.
Most ránk vár az embert próbáló feladat: átadni Istennek a megpróbáltatást, a veszteséget, hogy új lendülettel, megerősödve építsük tovább Isten Országát. Imádkozunk a lelkészségért, az új egyetemi lelkészért és a belső békénkért! Laci lelkületével megújulásra készen kell megélnünk az egységet!
Szeretünk Tiszti! Imáinkban tanúságot teszünk Isten előtt a szeretetedről!
A Kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség diákjai
MAGYAROK VII. VILÁGKONGRESSZUSA
2008. augusztus 16-20.
Közlemény
GRÓF TELEKI PÁL HALÁLA elnevezésű konferencia
előzetes sajtótájékoztatójáról
2008. augusztus 13., szerda
„Hogyne tisztelném mindazt, amit gróf Teleki Pál miniszterelnök egész életművével megalkotott” – kezdte a Magyarok Házában megtartott sajtótájékoztatót Medvigy Endre, a Gróf Teleki Pál halála elnevezésű konferencia szervezőbizottságának elnöke, majd így folytatta: A kimagasló államférfi, aki kétszer volt Magyarország miniszterelnöke, a Kárpát-medencei magyarság egységében és oszthatatlanságában, korszerű nemzeteszmében gondolkodott. Mindig szem előtt tartotta a magyarság védelmét és felemelését. A világszerte elismert földrajztudós, egyetemi tanár Kelet felé orientálódott, még emlékezett az ázsiai bölcsőre, a keleti testvérekre. A Turáni társaság elnöke volt, megalapította a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet, Az I. világháború végén a Területvédő Liga elnöke volt, küzdött Magyarország megcsonkítása ellen, 1927-ben létrehozta a Magyar Revíziós Ligát. Megtartó példája, illetve halála körülményeinek újragondolása a célja a Magyarok VII. Világkongresszusán szervezett konferenciának.
Dr. Pusztaszeri László történész, aki Teleki Pál haláláról tart majd előadást a konferencián, a sajtótájékoztatón elmondta, hogy dolgozatát három kérdés köré építette fel. Az első a néhai miniszterelnök halála körülményeinek újragondolása. Erre Zakar András 1983-ban, Bécsben megjelent könyve késztette. A címe: Teleki Pál halála. Legújabb adatok gróf dr. Széki Teleki Pál haláláról. Pusztaszeri László az újragondoláshoz áttanulmányozta még a korabeli jogi és közigazgatási szabályokat, bűnügyi nyomozási kézikönyveket. Kideríthető, hogy kellett készüljenek rendőrségi jegyzőkönyvek Teleki Pál halála körülményeiről, de ezeknek nincs nyoma. Még azt sem lehet pontosan tudni, hogy a Sándor-palotában vagy a József nádor téri Teleki-házban következett be a halála.
A második kérdés az, hogy kinek volt érdekében a néhai miniszterelnök halála. A történész állítása szerint sem Németországnak, sem pedig a Szovjetuniónak nem fűződött hozzá érdeke.
A harmadik kérdés: miért éppen most foglalkozunk vele? Pusztaszeri László szerint nemcsak a kiváló államférfi emlékének, hanem nemzeti önbecsülésünknek, nemzeti tudatunknak is tartozunk ezzel.
Önkormányzatiság és vállalkozás az Európai Unióban konferencia
Székesfehérvár, 2008. augusztus 18.
A több mint százötven önkormányzatot tömörítő, és folyamatosan bővülő Magyar Önkormányzatok Európai Szövetsége 2003-ban alakult. A MÖESZ elnöke, Janzsó Tamás, a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Magyarok VII. Világkongresszusán belül, Székesfehérváron tartandó Önkormányzatiság és vállalkozás az Európai Unióban című konferencia azt vizsgálja, miként válhat a folyamatosan bővülő EU a világ legdinamikusabban fejlődő régiójává. Bemutatja a Kárpát-medencét, mint tőkevonzó régiót, s felveti: milyen szükség van az önkormányzatok és vállalkozások stratégiai partnerségére. Bemutatnak egy esettanulmányt is, hogyan lehet élni az Unió-adta lehetőségekkel a fejlődés érdekében. A pozitív példa a tízezres lélekszámú kisváros, Dunaharaszti.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a Teleki Pál- konferenciához kapcsolódva kifejtette, hogy egy olyan mélyen vallásos katolikus ember, mint a néhai miniszterelnök soha nem lesz öngyilkos, ezt erkölcsi lehetetlenségnek tartja. Amiként lehetetlen állapotnak tartja azt is, hogy Teleki Pál neve – Auschwitzban – azok között szerepel, akiknek lelkén szárad a zsidóság üldözése, a holokauszt, miközben a történelmi tények mindennek az ellenkezőjét bizonyítják.
A Világszövetség elnöke ismertette a Világkongresszus felépítését és működését. „Csupán három nap választ el a nyitánytól. Augusztus 16-án, szombaton reggel megkezdődik a Budapest Kongresszusi Központban a Magyarok VII. Világkongresszusa, amely a világméretű szétszórattatásban élő magyar nemzet legátfogóbb legitimitású képviseleti köztestülete, amelyben a világ minden magyar közössége képviseletet nyer” – mondotta Patrubány Miklós. A cél most a fordulat elérése, mert a magyar nemzetet mind szellemileg, mind erkölcsileg mélypontra vitték mai vezetői. A fordulat, amelyet a Magyarok VII. Világkongresszusa a magyar szellemi életben kiválthat, szükséges és elodázhatatlan.
Mára kikristályosodott a Magyarok Világkongresszusa hatékony működéséhez szükséges szerkezet – folytatta az MVSZ elnöke. A Világkongresszusnak van egy politika része, amely a nyitó- és a záró-konferenciákból áll. A nyitó-konferencián rajzolódik ki a nemzet pillanatnyi állapotának képe, és hangzanak el a legfőbb indítványok. A záró-konferencián születnek meg a Világkongresszus határozatai. A két nemzetpolitikai rendezvény között zajlik a Világkongresszus szakmai része, amely az idén 12 konferenciába sűrűsödik; mintegy 230 előadásból, és az azokat övező vitákból áll. A VII. Világkongresszusra sikerült első ízben, jó előre, írásban is bekérni a bemutatása kerülő előadásokat. Ennek eredményeképpen a küldöttek már a nyitó-konferencián átvehetik az összesen 1800 oldalt kitevő, 7 kötetbe tagolt „szellemi gyúanyagot”. Ezek az elhangzó előadások kétharmadát teszik ki.
Az elnök bejelentette, hogy báró Perényi Zsigmond koronaőr, az MVSZ egyik alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke neve mellé fölkerül a másik alapító, gróf Teleki Pál, valamint Wass Albert neve is – örökös tiszteletbeli elnökként. Wass Albert a kisebbségek jogvédő harcának elszánt bajnoka volt már akkor is, amikor a kommunista diktatúra még beszélni sem engedett róluk; amikor a korabeli Magyarok Világszövetsége még egy közönséges kommunista ügynökhálózat volt – fejezte be tájékoztatását Patrubány Miklós.
2008. augusztus 13.
Vennes Aranka
a Magyarok VII. Világkongresszusának sajtófőnöke
Ritka szép felvételt készített egy éjszakai világító felhőről a Nemzetközi Űrállomás legénysége július 22-én. A kék színben ragyogó felhő 75-85 kilométeres magasságban alakult ki, amelyet az űrhajósok akkor fényképeztek le, amikor az űrállomás a kora hajnali órákban épp Mongólia nyugati része felett haladt át.
Ezek a felhők azért világítanak, mert a hagyományos felhőkhöz képest nagy magasságban alakulnak ki. Így amikor naplemente után (vagy napkelte előtt) az égbolt elsötétül, a horizont alatt lévő Nap fénye őket még megvilágítja. A felhők visszaverik a napfényt, ez az oka annak, hogy fénylenek. A hagyományos felhők ekkor már elsötétülnek.
A Földről nézve naplemente után a nyugati, napfelkelte előtt a keleti horizont közelében érdemes őket keresni.
Habár a világító felhők nem túl gyakori jelenségek - hasonlóan a hazai tornádókhoz - az égi jelenségek szerelmesei egyre többen "vadásznak rájuk". Emellett egyre több embernek van digitális fényképezőgépe, így egyre több fotó születik - a Földről. A világító felhőkről szóló felvételek elhanyagolhatóan kis része készült a világűrből, így a mostani felvétel kuriózumnak számít.
Tavaly nyáron hazánk felett is sikerült megörökíteni egyet, Veres Viktor 2007 június 15-i felvételét még a NASA is leközölte.
Kép forrása: NASA
Ádám Rita
Vezető meteorológus
Meteo21
2008. augusztus 7.
Kísérleti jelleggel újra működik az ÁrpádHír Világtelevízió, a www.arpadhir.tv címen.
A nyitóképen a Magyarok VII. Világkongresszusának hivatalos videó-klipje tekinthető meg.
Az augusztus 16-20. között sorra kerülő Világkongresszus programja megtekinthető annak hivatalos honlapján: www.m7vk.net
Budapest, 2008. augusztus 5.
MVSZ Sajtószolgálat
Augusztus 17, 18 és 19-én Budapesten tíz konferencia keretében zajlanak a Magyarok VII. Világkongresszusának szakmai munkálatai.
A három nap alatt 252 tudós, kutató és közéleti ember tart összesen több mint 220 előadást.
Egy előadás időtartama 20-25 perc, amelyet 5-10 percig hozzászólások és kérdések követnek.
Tekintettel a nagy érdeklődésre, korlátozott számban, szabad elárusítású jegyeket is forgalomba hoztak.
A fizető vendégek napijegyet vásárolhatnak, melyek szabad mozgást biztosítanak a párhuzamosan zajló konferenciák között.
Egy napijegy ára:
A honlevél igazolvánnyal rendelkezők 50%-os kedvezményben részesülnek.
A jegyek augusztus 4-től megvásárolhatók az MVSZ budapesti székházában (Bp. Semmelweis u. 1-3), elektronikus levéllel megrendelhetők (terjesztes@mvsz.hu ), és telefonon is előjegyezhetők (+36-1-267-4510/313).
A konferenciák teljes programja megtekinthető a Világkongresszus honlapján: www.m7vk.net
Rövid áttekintésüket alább közöljük.
A magyarság és a Kelet – II. őstörténeti konferencia öt párhuzamos folyamban zajlik augusztus 16. du., 17. de és du, 18. de és du.
88 magyar, 28 keleti és 22 nyugati nem-magyar tudós 96 dolgozatot mutat be.
Elnök: Dr. Aradi Éva, Szekcióelnökök: Dr. Pap Ildikó és Dr. Béres Judit, Dr. Magyar Kálmán, Molnár V. József és Varga Csaba
A Trianon újraértékelése konferenciára augusztus 17-én kerül sor. Elnök: Dr. Popély Gyula, Társelnök: Botos László
A Szent Korona és a magyar alkotmány konferencia kétnapos, augusztus 17 és 18-án tartják. Elnök: Dr. Halász József
Az Államiság nélküli nemzetek és népek az Európai Unióban konferenciát augusztus 18-án rendezik. Elnököl: Nelly Maes és Patrubány Miklós
Ugyanott két fontos, angol nyelvű könyv bemutatójára is sor kerül:
Dr. Pungur József főszerk. – Hungarian World Encyclopedia (Angol nyelvű magyarság-lexikon)
Botos László főszerk. – Selected Studies in Hungarian History (Magyarságtudományi tanulmányok)
A Magyarország kifosztása a 20. században konferenciára augusztus 19-én kerül sor. Elnök: Dr. Drábik János
Nagy érdeklődés mutatkozik a Teleki Pál miniszterelnök halála c. konferencia iránt. Elnök Dr. Medvigy Endre
A VII. Világkongresszus nagy meglepetését a Fény üzenete c. kulturális konferencia okozhatja, amely egy új magyar világkép megteremtését tűzte ki magának célul. A másfél napos konferenciát Dr. Bunyevác Zsuzsa elnököli. A második nap délutánján Máni, az élő címmel a vallásalapító Mánit idézik meg öt előadásban. Szervező: Nagy Lajos. Időpont: augusztus 18. és 19. de és du.
A Radványi Jenő borászkonferenciát Dr. Borbély Zsolt Attila vezeti augusztus 17-én délelőtt. A hozzá társuló borversenyen, amelyen kiosztják a Magyarok VII. Világkongresszusának csúcsborát, a zsűri elnöke Horváth Csaba a hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára lesz, augusztus 19-én.
Dr. Obrusányszky Borbála előadásárát – A finnugrizmus tudós áldozatainak rehabilitálása – augusztus 19-én délellőtt, Dr. Nagy Attila előadásárát – Nincs Herder-i jóslat! – ugyanaznap délután hallgathatják meg az érdeklődők.
A konferenciákra az MVSZ – Magyarok Házában (Semmelweis u. 1-3.), az ELTE – Gólyavár konferenciaközpontjában (Múzeum krt. 8-10), és a régi Parlament épületében (Bródy Sándor u. 8.) kerül sor. Az egyes helyszínek egymástól 3-4 percnyi járásra vannak.
Budapest, 2008. augusztus 5.
MVSZ Sajtószolgálat
MAGYAROK VII. VILÁGKONGRESSZUSA
2008. augusztus 16-20.
KÖZLEMÉNY
A HÁROM KÖNYV ÉS A VII. VILÁGKONGRESSZUS
CÍMMEL MEGTARTOTT SAJTÓTÁJÉKOZTATÓRÓL
2008. augusztus 4., hétfő
„Régi adósságot törleszt az alapításának 70. évfordulójához érkező Magyarok Világszövetsége, amikor a Fordulat jegyében ülésező Magyarok VII. Világkongresszusa alkalmára kiadja az Amerikai Egyesült Államokban élő dr. Balogh Sándor professzor angol nyelven írott könyvét, amelynek címe: Autonómia és az új világrend. A VII. Világkongresszus keretében zajló nemzetstratégiai konferencia – Államiság nélküli nemzetek és népek az Európai Unióban – megfelelő alkalom a magyar nyelvű kiadás útra bocsátásához.” Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a 2008. augusztus 4-e, hétfői, rendkívüli sajtótájékoztatót, amelyen három, az MVSZ támogatásával-segítségével napvilágot látott könyvet mutattak be.
Balogh Sándor professzor könyvét Patrubány Miklós ismertette. A könyvnek az ad aktualitást – mondotta az MVSZ elnöke –, hogy Koszovó nemrégiben vált függetlenné, s a baszkok, katalánok kinyilvánították önrendelkezési szándékukat, a skótok önálló államiságra törekednek; a dél-tiroliak Észak-Tirollal szeretnének új egységet alkotni. Véleménye szerint azok a nemzeti közösségek, amelyek önrendelkezésre törekednek, szinte hasznos kézikönyvként használhatják ezt a kötetet. Bár ezt a formációt lassan túllépjük – fogalmazott az elnök –, de az erdélyi magyarok még egy autonómiának is örülnének.
Csémy Tamás közgazdász, szakíró, Rudolf Kučera: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével című könyv magyar nyelvű kiadásának szerkesztője. A tájékoztatón elmesélte, hogy az ő figyelmét e könyvre Erdélyi Géza felvidéki református püspök irányította rá: reálisan beszél Kelet-Európa történelméről. A könyvben nagyon rövid fejezetek vannak. Kučera véleménye szerint Közép-Európa tragédiájának okozói a nemzetállamok: nem lett volna szabad felszámolni az Osztrák-Magyar Monarchiát. Magyarországnak inkább a nemzetiségekkel kellett volna megegyezni. A szerkesztő szerint rokonszenvesek Kučera magyarokra vonatkozó megállapításai. Rövid feljegyezései eredetileg esszé formájában jelentek meg az általa alapított Kelet-Európai Szemle című folyóiratban. Megdöbbentő viszont, hogy a szerző úgy látja: Magyarországtól azért kellett elcsatolni a Felvidéket, mert különben nem hozhatták volna létre Csehszlovákiát.
Szentkatolnai Bálint Gábor munkássága még a kutatók előtt sem ismert igazán, pedig hatalmas tudományos munkásságot fejtett ki élete során. Az egyik tanulmánya: „A tamil nyelv a turáni nyelvek sanskritja vagy van-e a magyarnak testvére?” – amelyet 1878-ban írt - jóformán a vesztét okozta – mondotta a sajtótájékoztatón Varga Csaba kutató, a könyv mostani kiadója. Másfél évtizedre száműzték Magyarországról, mert megtörte a finnugor rokonság elméletét. A magyar nyelv Dél-Indiában címmel most napvilágot látott tudományos kötetet Varga Csaba inkább „gyök-nyomozó” szótárnak nevezné – közérthetőbben: szó-egyeztető szótárnak. Bálint Gábor tisztában volt azzal, hogy a gyököket kell figyelni, érettségiző korában már 12 nyelvet beszélt, később ez a szám már elérte a harmincat. A tudós Bálint Gábor világjárása és kutatásai során megállapította, hogy a dél-indiai tamil nyelv közeli rokona a magyarnak, könyvében háromezer szó-gyökkel igazolja állítását. Az eredeti kötet tele volt francia nyelven írt példákkal, ezeket Tharan-Trieb Mariann tolmács és műfordító ültette át magyarra.
Mindhárom kötet szorosan kapcsolódik a Magyarok VII. Világkongresszusának konferenciáihoz.
2008. augusztus 4.
Vennes Aranka sajtófőnök
Magyarok VII. Világkongresszusa
1.
Tollamat az éjszakába mártom,
úgy írom ezt a levelet, apám.
Egy új Rodostó álmait virrasztom
idegen télben, idegen tanyán.
És hallgatom a tenger mormolását,
mint bús elődöm, Mikes Kelemen.
De százszorta setétebbek az éjek
ezen az embertelen tengeren.
Szemem romok - szaggatta horizonton
változó csillagok után kutat.
De nem változnak még az égi képek
s minden csillag Zágon felé mutat.
És minden csillag egy-egy emlék bennem.
S ha még sokáig így nő ez a tenger:
egy új Noéként bárkát ácsolok,
hogy megmaradjon a csillag és az ember.
2.
Az éjszaka takarója alatt
megkeresem a kezedet, apám.
És felködlik bennem a régi otthon,
mint holt hegyek közt gazdátlan karám.
Jaj, hova lett a vidám nyáj belőle?
A nevetés, a jókedv és a tréfa?
Elvesző nyomukat megkeresni
kísértetórán hazajárok néha.
De nem lelem sehol. Az éj üres.
Az idő áll és holtakat virraszt.
Megborzongat a csönd, ha visszanézek,
lidérc gyötör és kísértet riaszt.
Apám, én láttam ezt a háborút
és megvakult azóta a szemem.
A torzult-arcú emberfenevadban
Isten képmását többé nem lelem.
A régi gyermekmesék mind hazudtak.
Embert habzsolt a gyilkos tudomány!
Nem hősök és vitézek háborúztak:
csak férgek kúsztak a gyűlölet nyomán.
Nem volt sehol bajvívó, hősi torna,
csak síró nők és feldúlt otthonok,
csak olcsó préda és embertelenség,
tolvaj próféták, férgek és romok...!
Ma számon kérném régi könyveimtől
Hectort, Periklészt, vagy János vitézt...
de nincsenek meg ők sem. Dúlt világunk
maga alá temette a mesét.
3.
Kőrisfáinkon laknak-e még csókák...?
S a rózsák nyílnak-e, ha jön a nyár...?
S mit szól a pinty, ha ablakomra szállva
kendermagot a télen nem talál...?
Az íróasztal ott van még a helyén...?
Áll-e még a régi kandalló...?
S régi tüzekre emlékszik-e még,
ha zúg a szél a fák közt s hull a hó...?
Verandánkra jár-e még a fecske...?
És mit csinál az öreg karosszékem...?
Dalolnak-e a fülemilék este,
ha jön a május, éppen úgy, mint régen...?
Nyomot keresni frissen hullott hóban
idegen járja ösvényeimet...?
(S nem rezzen össze, ha a sűrű közt
megreccsen egy ág a háta megett...?)
4.
Válasz nem jő. Az éj setét és néma.
Éjfélt kondít egy távoli torony.
Kísértetek denevérszárnyain
most felkeresem régi otthonom.
halott zárjában kattan a kilincs.
Egy régi ajtó vágyva megremeg.
Tágult szemmel figyelnek a szobák,
ahogy a házon lassan átmegyek.
Álmából felriad az új lakó...
Reccsen az ágy. A padló csikorog.
A kémény nyög és felsóhajtanak
érintésemtől a hű bútorok...
az ebédlőben fölhúzom az órát.
Karosszékedet eligazítom.
És láthatatlan kísértet-betűkkel
nevemet a falakra fölírom
“Itt jártam. Élek. Él az isten is még.
És övé a legutolsó szó joga.
A tövissé vadult ember fölött
Ő az eke és a borona.”
5.
Majd magamat, mint vérbe mártott kardot
a dúlt határon körülhordozom.
Jaj annak, aki otthonunkat lakja
prédára éhes bitorló-jogon!
Fölzúg az erdő, hogyha jönni látja!
Lába elé göröngyöt vet az út!
Rabszolgaság ellen az ősi föld
bogáncsokkal lázadni megtanult!
Megkeseredik szájában a kenyér.
A bor ecetté lesz az asztalán.
Az ágy nem ád nyugalmat s rémek űzik
vacogó foggal át az éjszakán!
Nem ismeri el urának a ház
s tolvajt kiált mögötte a küszöb!
S arcába ütnek, hogyha nem vigyáz,
a dédnagyanyám-szőtte függönyök!
Halottak napján sírjukból kikelnek
a tisztes holtak, kicsik és nagyok.
És számon kérik tőle jussukat
és számon kérik azt, hogy hol vagyok...?
Mert mienk csak ott a békesség, apám.
Másé csupán a dúlás és a préda.
Verejték nélkül termett gabonának
szára törékeny és kalásza léha.
Kivághatják a fákat mind egy szálig.
Porrá tehetik házunk, mindenünk.
Mégsem győzhetnek le soha, apám.
Mert gyümölcsfát ott
csak mi ültethetünk!
6.
Én nem tudom, meddig marad ez így:
évekig-e? Vagy évtizedekig?
atomjaira robban-e a föld is,
míg a pokolból ember születik?
De tudok egyet: gyűlölet tövise
nem virágzott még békét soha.
Haramiának a lopott födél
zsákmánya lehet csak, nem otthona.
S valahol messze innen van egy Isten.
Világoknak Ura és seregeknek!
Ki várja búsan és türelmesen
csordulását véres serlegeknek.
Míg eljön majd az Ítéletnek napja
s beteljesednek rendre az Idők.
És lesz igazság, hűség, becsület
és tisztesség az Úr színe előtt.
És megméretik majd súlya szerint
külön-külön az embernek fia.
És pelyvaként hull szét a semmibe,
kit arra ítél majdan a szita.
Ne félj apám. Ha űzött életünk
ma utak árkában is kanyarog:
az igazságot aranykönyvbe írva
megőrzik odafönt az angyalok.
És lészen egyszer fényes jel az égen!
És ítélet tétetik, igazán!
Megrendülnek az egek eresztéki...!
és akkor majd... hazamegyünk, apám.
7.
Az éjszakába mártottam a tollam,
úgy írtam meg ezt a levelet.
Magába zár az árvaság magánya,
mint valamikor Mikes Kelement.
Egy új Rodostó partján hallgatom
az embertelenségek tengerét.
Virrasztgatok az éjek éjszakáján
a bujdosó, száműzött emberért.
Szemem romok-szakgatta horizonton
egy biztató kis jel után kutat.
De lassan változnak a csillagok.
S minden csillag Zágon felé mutat...
(Bajorerdő, 1947)
Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
Gépek nyelték el s formáltak belőle
juhnyájat és sáskasereget,
uniformizált robot-hadat,
mely mindent felfalt, mindent megevett:
hitet, jóságot, békét és reményt…
Ültünk nehányan együtt, kik megmaradtunk,
romok között és lestük a napot,
hogy fölkél-e még számunkra valaha.
De kelet felől csupán a fellegek
moraja jött s dért vacogott az éj
s patkányok rágták ki holtak szájából
a legutolsó falat kenyeret.
Amerre néztünk: véres volt a tenger
s gennyes sebektől fertőzött a föld.
Csupa gyűlölet volt az ember
s csak az volt ember, aki ölt.
Gonoszságot szolgált a tudomány,
hozsánna hirdette az embertelenséget
és minden ami szép volt
ledőlt, leégett.
Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
És aztán már csak a halálra vártunk.
Forgott a föld. Szelek jöttek és mentek.
Denevérek szárnya suhogott
s hírük sem volt az embereknek.
És akkor:
egyszerre csak a vaksötéten át
kinyúlt felénk egy gyönge női kéz.
Meglengetett egy szál fehér virágot:
ennyi volt az egész.
De mintha bűbájos varázslat történt volna.
Emlékek támadtak föl bennünk valahol.
Zenéltek lágyan réghallott szavak.
S felnyitotta szemét egy megcsúfolt véres angyal
valahol a romok alatt.
És felujjongtunk, mint kiket a mélyben
elér egy titkos, drága üzenet:
Emberek vagyunk még, emberek!
Nem zúzott gépei egy bomlott-agyú kornak!
Nem tépett lomb, kit vak szelek sodornak!
Emberek vagyunk még, Isten népe!
s hiába fojtanak koromba, vérbe,
hiába dőlt le minden talmi érték:
a mi jussunkat más egekben mérték
s van még valahol Isten, jóság, béke,
igazság, erkölcs, szeretet…
ember…!
Ó asszonyi kéz, ki véghetetlen tenger
véres hullámai fölött nyúltál felénk
testvért kereső szent egyszerűséggel,
kit első galambként viharokon át
mint szent iránytű a szíved vezérelt:
minden országok bölcs vezérei
tanulhatnának tőled szebb politikát.
Kik hasztalan keresik három éve
a forrást, melyből fölfakad a béke,
vén könyvekben kutatják, lombikokban,
elméletek varázsszerei közt,
boszorkánykonyhák, alkimista titkok
bűvös tüzében, vérben,
írott törvényben,
fegyverben és fegyvertelenségben,
csak ott nem, ahol titkos fészkén ül,
mint madár, ki már röpülni vágyik:
az emberek szívében.
Áldott légy, te habfehér galamb,
ki mint a gyermek éjek poklain
szálltál felénk rémségről mit sem tudva
s kezed kinyújtva
rebegted el a régfeledett jelszót: szeretet…!
Mikor már azt hittük, hogy minden elveszett
s Isten képét betemette egy összedőlt világ,
úgy nyíltál ki romok között,
mint egy fehér virág.
S előled a fagyos vak éjszaka
fekete felhők hátán tovanyargalt
s romok fölött, magosan egy csillag
meghirdette a hajnalt.
(1947)