A Magyarok Világszövetségének petíciója a trianoni és a párizsi diktátumok fölülvizsgálatáért

Petíció a trianoni és a párizsi béke fölülvizsgálatára

2009. június 3-án sajtótájékoztató keretében hozták nyilvánosságra azt a petíciót, amellyel a Magyarok Világszövetsége, mint az egyetemes magyar népet megtestesítő Magyarok Világkongresszusa állandó ügyvivő testülete, a magyar népet mélységesen igazságtalanul, és máig hatóan sújtó trianoni és párizsi béke fölülvizsgálatát kéri. A petíció címe: Igazságot Európának! - A magyar kérdés rendezése nem tűr halasztást.

A sajtótájékoztatót Patrubány Miklós elnök, Rácz Sándor tiszteletbeli elnök és a Párizsban élő Dr. Léh Tibor, a Kárpát-medencén Kívüli Régió alelnöke tartotta, és azon jelen volt az MVSZ Elnökségének több tagja.

Az MVSZ elnöke megismételte a napokkal korábban, Kiss Dénessel, a Trianon Társaság országos elnökével közösen kiadott felhívását, amelyben arra kérik a trianoni megemlékezések szervezőit, hogy rendezvényeiken olvassák fel a petíciót, vagy legalább annak preambulumát.

A petíciót a Magyarok Világszövetsége eljuttatja az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa tagjainak, valamint a trianoni és párizsi béke aláíróinak. A Magyarok Világszövetsége bízik abban, hogy a ma nyilvánosságra kerülő petíció alakítja a magyar és az európai politikum viszonyulását, hiszen az Igazságot Magyarországnak! - ma egyet jelent az Igazságot Európának! felhívással.

Az MVSZ elnöke bejelentette, hogy a dokumentumhoz máris csatlakozott a Trianon Társaság, Kiss Dénes elnök bejelentése, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Toroczkai László tiszteletbeli elnök bejelentése alapján. A Magyarok Világszövetsége várja magyar szervezetek és a magyar emberek csatlakozását.

A Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése 2009. május 1-2-án fogadta el a petíciót.

Sajtószolgálatunk alább és csatoltan közzé teszi az Igazságot Európának! - Justice for Europe! c. petíció magyar és angol nyelvű szövegét.

Az MVSZ a petíció szövegét közzéteszi a www.mvsz.hu honlapon is.
MVSZ Sajtószolgálat

Ha Franciaország tudta volna - tizenhat évvel ezelőtt -,
hogy azok az államférfiak,
akik 1919-ben képviselték a nemzetet,
milyen hátsó gondolatokkal és milyen célzattal
kötötték meg "a jog és az igazság békéjét" -
ha tudta volna akkor, s ha tudná ma,
hogy ezek az urak milyen érdekek,
milyen igyekezetek szolgálatában keverték gyanúba
a haza becsületét, és veszélyeztették jövendő biztonságunkat:
Franciaország és vele együtt Európa
most nem ott tartana, ahol ma tart...
Franciaországnak 1914 júliusában egyetlen ellensége volt: a hazugság!
HENRI POZZI, 1935

Igazságot Európának!
A magyar kérdés rendezése nem tűr halasztást

Közel egy évszázada annak, hogy véget ért az I. világháború, amely után a győztes hatalmak a Versailles-ban megtartott tárgyalásokon érvényesítették háború előtti szándékaikat. Az 1920. június 4-én Magyarországra kényszerített "béke" méltánytalansága és a nemzetközi jogi elvekbe ütköző volta már az aláírás napján is nyilvánvaló volt, de fölülvizsgálatára és igazságszolgáltatásra mindmáig nem került sor.

A korábban a Magyar Királyságban élő és az 1222 óta írott alkotmánnyal rendelkező, jogállamiságból Európának példát mutató országban államalkotó szerepet játszó magyar nemzetet hétfelé szaggatták, és 3.5 millió magyart megkérdezése nélkül, akarata ellenére idegen uralom alá kényszerítettek.

1920. június 4-e óta az Európa történelmében - a déli harangszóban megörökített és naponta emlékezetbe idézett - védőszerepet játszó, elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar nemzet elvesztette össznépi képviseletét.

A hétfelé szaggatott és harmadában hozzá ellenségesen viszonyuló, idegen uralom alá kényszerített magyarság össznépi képviseletét kilenc évvel később, 1929-ben, a Magyarok I. Világkongresszusa révén nyeri vissza.

Az 1938-ban megtartott Magyarok II. Világkongresszusa életre hívja a Világkongresszusok ülései között is működő, állandó ügyvivő testületként a Magyarok Világszövetségét. A kommunizmus évtizedei alatt bekövetkezett, 54 évig tartó kényszerszünet után 1992 óta a magyar nép egészét képviselő Magyarok Világkongresszusa négyévenkénti rendszerességgel ülésezik.

2008-ban augusztus 16-20-a között Budapesten a 70 éves Magyarok Világszövetsége szervezésében 1000 küldöttel megtartotta ülését a Magyarok VII. Világkongresszusa, amely legfontosabb határozatával nyilatkozatot fogadott el a magyar nép önrendelkezési jogáról (1. melléklet). Ez kinyilatkoztatja a Magyarok Világkongresszusa által megtestesített teljes magyar nép önrendelkezési igényét az ENSZ Közgyűlése által 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya alapján, amelynek első cikkelye kimondja: "Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."

A Magyarok VII. Világkongresszusának nyilatkozata a magyar nép önrendelkezési jogáról külön mellékletben nyújt kezet Európa nemzeteinek, külön megszólítva a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén és az osztrák nemzet polgárait és kormányait, biztosítva őket arról, hogy a magyar nép számára az ő önrendelkezésük is elvitathatatlan érték.

Az önrendelkezési nyilatkozat megállapítja, hogy a magyar kérdés méltányos rendezése nélkül az Európai Közösség (Európai Unió) nem lehet "a szabadság, a jog és a biztonság" térsége.

A Magyarok VII. Világkongresszusa keretében több mint ötszáz küldött részvételével megtartott Trianon Újraértékelése Konferencia egész napos elemző vita alapján Indítványt fogadott el az 1920. évi trianoni és az 1947. évi párizsi béke fölülvizsgálatáról, amely 7 pontos indoklással követeli, hogy a nemzetközi közösség vessen véget a magyar népet kollektíven büntető trianoni és párizsi béke máig tartó következményeinek, és szolgáltasson Igazságot Magyarországnak! (2. melléklet). Egyben elegendő bizonyítékát adja annak, hogy az I. világháborút lezáró békét tudatosan félrevezetett politikusok hozták Európa népeinek - mára feltárt - korrupciós alapú félretájékoztatásával.

Az egyetemes magyar népet megtestesítő Magyarok Világkongresszusa által, annak VII. ülésén, 2008 augusztusában elfogadott határozatokat végrehajtva, mint a Magyarok Világkongresszusának állandó, ügyvivő testülete, a Magyarok Világszövetsége ezennel

P E T Í C I Ó T

terjeszt elő, amelyben kéri az I. világháborút lezáró trianoni (1920. június 4.), valamint a II. világháborút lezáró párizsi (1947. február 10.) béke fölülvizsgálatát, a magyar nép további hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését és igazság szolgáltatását a magyar nép számára. Ez a jelen körülmények között - tekintettel jelentőségére és kihatására - egyet jelent az Igazságot Európának! felhívással.

A kérelem alátámasztására az eddigieken túlmenően a következő Indoklást terjesztjük elő.

1. Az I. világháborút lezáró versailles-i béke során a nemzeti elvre való hivatkozással, Magyarország területe kétharmadának elcsatolásával korábban soha nem volt államokat hoztak létre, például Csehszlovákiát és Jugoszláviát, vagy bővítettek soha nem volt méretűvé, mint Romániát. Csehszlovákiát még a történelmi elv alkalmazásával is megjutalmazták, ekként lehetővé téve számára 3 millió német lakosának bekebelezését. Valamennyi új állam létrejöttét az önrendelkezési elvvel indokolták meg.

Ugyanakkor Magyarországgal szemben a nemzetközi jog valamennyi elvét semmibe véve jártak el, megtagadva tőle mind a történelmi, mind a nemzeti, mind az önrendelkezési elvet. Ekképp jutottak színmagyar területek és közösségek a fent nevezett utódállamok uralma alá.

Nyilvánvalóan a nemzetközi jog elveivel ellentétes kettős mérce fenntartásáról van szó, amely hátrányosan különbözteti meg a magyar anyanyelvű embereket. A hátrányos megkülönböztetés a rasszizmus egyik tipikus és elítélendő módszere.

Több, mint 90 évvel a háború befejezése után a Kárpát-medencében élő magyarok ma sem kapnak választ életük sorsformáló kérdéseire. Ha például legitim egy államból azon a jogcímen kiszakadnia egy nyelvi közösségnek, hogy szlovák nyelven beszél, akkor ugyanezen elv alapján miért nem legitim a ma is magyar többségű területek kiválása a mesterségesen létrehozott államokból, és a magyar nyelvet beszélők Magyarországhoz való visszatérése?

2. Az 1920. június 4-én ránk rótt büntetés elfogadhatatlanul igazságtalan volt. Tényként kell kezelni, hogy Magyarország nem tehető felelőssé az I. világháború kirobbantásáért. Az I. világháború kitörésekor Magyarország nem önálló államként, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként kényszerült hadba lépni, hiszen 1867 óta a bécsi hadügyminisztérium döntött Magyarország katonapolitikai ügyeiről, ahogyan a birodalom kül- és pénzügyeit is Bécsből irányították. 1914. július 7-én gróf Tisza István magyar miniszterelnök a Koronatanácsban egyedül szavazott a háború ellen, sőt másnap levélben is kérte Ferenc József császárt, hogy a Monarchia ne indítson háborút. Még a vétója következtében meghiúsult háború-indítás újratárgyalásakor, 1914. július 14-én is csak azzal a feltétellel engedett a rá nehezedő nyomásnak, ha jegyzék születik a nagyhatalmak és az érintett országok felé arról, hogy Magyarországnak egy győztes háború esetén sem lesznek területi igényei a megtámadni terveze tt Szerb Királysággal szemben.

E tényállással szemben a szövetséges hatalmak sajtója telekürtölte a világot azzal a gyalázatos hazugsággal, hogy gróf Tisza István szervezte volna meg az I. világháború kirobbantásának ürügyéül használt szarajevói gyilkosságot, amelynek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd trónörökös.

Ezzel szemben a politikum akkor is tudta, és később cáfolhatatlanul igazolást nyert, hogy a szerb titkosszolgálat által kitervelt és levezényelt akcióról volt szó.
Amikor a Magyarország ellen koncepciózusan felépített háborúindítási vádat cáfolni lehetett volna, 1918. október 31-én otthonában, szerettei szeme láttára, gyalázatos módon meggyilkolják a háborút vétójogával is megakadályozni próbáló magyar miniszterelnököt, gróf Tisza Istvánt.

3. Magyarország feldarabolását - bizonyítható módon - jóval az I. világháború kitörését megelőzően eltervezték. E szándék és annak megvalósítása nem a háború kimenetelének függvénye volt, ezért nem kellett volna a háborút lezáró béke tárgyát képeznie. Ezt az állítást az alábbi tények támasztják alá:

Az 1914. június 23-án, tehát a szarajevói gyilkos merényletet megelőzően az Oroszország, Szerbia és Románia között létrejött katonai egyezmény Szerbiának ígért olyan magyar területeket, amelyeken szerbek sohasem éltek. Ezt az ígéretet az 1918. november 13-i belgrádi szerződéssel az antant hatalmak teljesítették is annak ellenére, hogy ekkor Oroszország már nem is létezett, a területén létrejövő Szovjetunió pedig nem volt tagja az antantnak.

Az 1918. november 3-án Páduában teljes felhatalmazással aláírt és az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szövetségesek között mindennemű fegyveres konfliktusnak véget vető fegyverszüneti egyezmény érintetlenül hagyta Magyarország területét.

Ennek ellenére - vagy éppenséggel ezért - tíz nap múltán, a hatalmat 1918. október 31-én, gróf Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának napján magához ragadó hazaáruló gróf Károlyi Mihály kormánya Belgrádban katonai egyezményt köthetett a francia hadsereg képviselőjével, amely megengedi az ellenséges erőknek, hogy mélyen Magyarország belsejében húzódó, akkor csapataik által még el nem ért demarkációs vonalakra fejlődjenek fel. Mindezekre anélkül került sor, hogy időközben Magyarország bármely fegyveres konfliktusba keveredett volna
Károlyi Mihály hazaáruló voltát cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy öt hónap múlva, amikor a hatalomról lemondani kényszerült, Magyarország legádázabb ellenségéhez, Edvard Beneshez menekült, tőle kapott útlevelet, amellyel világgá ment, költségeit pedig egy Panast nevű londoni cseh bankár fedezte.

Az 1918. november 3-i páduai fegyverszüneti egyezmény aláírása után döbbentek rá az antant hatalmak, hogy elvi akadályba ütközik a korábban titkos szerződéssel Romániának ígért Erdély átadása. Románia ugyanis az I. világháború alatt többször cserélt szövetségest, 1916-ban alkalmasint hátba is támadva szövetségesét. 1918. május 8-án a németekkel aláírt békeszerződéssel végképp kizárta magát az antant hatalmak közül. A politikai lehetetlenséget katonai eszközökkel oldották fel: öt nappal a páduai fegyverszüneti egyezmény megkötése után, 1918. november 8-án a francia hadvezetés kettéosztja a Szerbia területén lévő csapatait, és egyik felét Berthelot tábornok vezetésével Bukarestbe irányítja, ahol megdöntik a németekkel szerződött, regnáló román kormányt, helyébe újat ültetnek, amely immár alkalmas arra, hogy Romániát a győztesek oldalára állítsa, és jutalmul megajándékozza Erdéllyel. (Lásd Románia új miniszterelnökének, Bratianunak Clemenceau francia miniszterelnökhöz írt 19 18. november 8-ai köszönőlevelét.)

Bár a páduai fegyverszünet mindenféle harci cselekmény beszüntetését kimondta, az antant-hatalom Franciaország, saját fegyverszünetüket felrúgva hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen. Ez tény, akár az Osztrák-Magyar Monarchia részének tekintették, akár Clemenceau utasítása szerint az antant által el nem ismertnek, azaz politikai értelemben nemlétezőnek(!) tekintették Magyarországot.

Ezt a hadüzenet nélküli háborút - a szerbeket kivéve - olyan etnikumokból toborzott alakulatok bevonásával folytatták, amelyekkel Magyarország a fegyverszünet előtt sem állt hadiállapotban (csehek), vagy amelyekkel érvényes békeszerződésben rendezte az antant-hatalmak felbujtására őt hátba támadó, áruló szövetséges által létrehozott háborús viszonyt (románok). Illetve olyan fantom nemzetállamokkal, melyeknek se állampolgárai, se határai, se történelmük, de legfőképpen államalkotó nemzetük sem volt, amelyek tehát csak az antant-vezérkarokat mozgató háttérerők és az őket kiszolgáló, hazájukban ismeretlen vagy tábor nélküli maroknyi emigráns politikus vágyaiban "léteztek", mint Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság/majdani Jugoszlávia.

Károlyi Mihály tettestársa, a másik hazaáruló, Lindner Béla hadügyminiszter, aki már a belgrádi katonai szerződés nyomán indított kisantant hadművelet előtt feloszlatta a magyar hadsereget, Jugoszláviába menekült és haláláig ott élt, majd szobrot állítottak emlékére.

4. A versailles-i békében a Magyarországra vonatkozó határozatokat durva hazugságokkal félrevezetett döntéshozók hozták. Lloyd George brit miniszterelnök később elismerte, téves adatok alapján döntöttek: "Voltak egyes szövetségeseink, akiknek minden bizonyítéka hazug és meghamisított volt. Hamis alapokon döntöttünk." (Lloyd George, Queen's Hall-i beszédek, Attachment 62)

5. A trianoni béke igazságtalanságát legkeményebben bizonyító tétel az, hogy Magyarország területéből még annak az Ausztriának is juttat 4026 négyzetkilométert, amelyet sokkal inkább terhelt a felelősség a háború indításáért, mint Magyarországot. Tehát az az Ausztria is kapott területeket Magyarországtól, amellyel Magyarország a háború ideje alatt mindvégig egyazon államot alkotott!

6. A Kárpátaljával történtek megközelítik az ausztriai eset méltánytalanságát. Trianonban még Csehszlovákiának ítélték, hogy az ott többségben élő ruszinokkal gyarapítsák az új állam szláv népességének arányát. Ám Benes elnök minden jogalap nélkül egyszerűen átengedte a területet a Szovjetuniónak. Ekképp lett Kárpátalja a Szovjetunió szétesését követően annak az államnak, Ukrajnának a része, amelyhez történelme során soha nem tartozott. A területén ezer év óta élő ruszinoknak és magyaroknak még a népszavazás, azaz az önrendelkezés jogát sem biztosították.

7. A trianoni béke kihirdetését követő években a történelem ékes bizonyítékot szolgáltatott arra, mennyire hamis volt a háborús készülődést szító antant országokbeli propaganda, mely szerint Magyarország a népek és a nemzetiségek börtöne lett volna. Az Ausztriához csatolt területek falvainak lakosai nem nyugodtak bele az elcsatolás tényébe, és az önrendelkezési joguk megtagadását követően fegyveres küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy visszacsatolják őket Magyarországhoz. Tíz falunak sikerült ezt 1923-ban elérnie. Magyarország befogadó, az idegeneket államalapító királyunk óta tisztelő magatartásának ékes bizonyítéka abban állt, hogy e falvak népessége döntő mértékben nem magyar, hanem német és horvát nemzetiségű volt! Tehát a német többségű falvak el akartak szakadni a német ajkú Ausztriától, és visszatértek hazájukhoz, a Szent Korona országához, Magyarországhoz.
A tisztelet jeleként álljon itt a tíz visszatérő falu neve: Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Nagynarda, Magyarkeresztes, Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa.

8. Az utódállamok szinte semmiben nem váltották be szerződéses kötelezettségeiket, amelyek szerint azt vállalták, hogy az uralmuk alá kerülő magyaroknak biztosítják emberi és nemzeti jogaikat.

Éppen ellenkezőleg, a Magyarországtól elkobzott területeket birtokló országok - Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia - egyeztetett politikával igyekeztek Magyarországot gazdaságilag és politikailag elszigetelni, a területükhöz csatolt magyar nemzetrészeket felszámolni, beolvasztani vagy felbomlasztani. Vagyis etnikai tisztogatást folytattak! Vagyonelkobzás földreform címén, oktatási és kulturális elnyomás, hűségnyilatkozatok kikényszerítése, kolonizáció, idegenek betelepítése, a népszámlálási adatok meghamisítása, a magyarok hátrányos megkülönböztetése, történelmi és kulturális emlékek lerombolása, megsemmisítése stb.

Összességében megállapítható, hogy az utódállamok területén a magyar nemzetrész egészében és arányaiban több mint 50%-kal csökkent, így fennmaradási esélyei rohamosan romlanak, ezért a trianoni béke fölülvizsgálata nem tűr további halasztást.

9. A II. világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi béke Magyarország számára egy újabb diktátum, egy második Trianon volt, amely túltett az elsőn. Magyarországtól újabb területeket csatoltak el. A háború idején arányaiban legnagyobb emberveszteséget - összlélekszámának 15%-át - elszenvedő ország népét a háború befejezése után tovább gyilkolták. Kárpátalján, Szolyván, a Magyar Auschwitzban 18.000-en nyugszanak egy közös sírban. Szerbiában pedig 40.000 magyar polgári lakost mészároltak le 1944 őszén. A párizsi béketárgyalások során nem esett szó róluk. A párizsi béke Magyarországot és a magyarságot sújtó adatait a 3. melléklet tartalmazza ("Mint kígyó sziszegett az egész mezőny").
Az I. és a II. világháború győztesei még a nemzet- és országcsonkításon is túltevő eszközt, a magyarságnak háborús bűnös nemzetként való kollektív megbélyegzését alkalmazták. (Gyulafehérvári határozat, Trianoni Diktátum és Millerand francia államelnök kísérő levele, Molotov 1943-as elutasító levele az angol diplomácia Magyarország szerepének a többi csatlós államénál pozitívabb megítélésére tett javaslatára, a "nemzetek rabtartója" és az "utolsó csatlós" címke stb.)

Ekként a világháborús béke előzményei, mint maguk a "békeművek" felvetik a magyargyűlölet 20. századi felkorbácsolásának nagyhatalmi felelősségét is.

A kisantant-államokban ma rendszeresen fellobbanó és bozóttűzként terjedő magyargyűlölettel, a magyarellenes gyűlöletbeszéddel szemben éppen ezért joggal kérjük a felelős nagyhatalmak, valamint az Egyesült Nemzetek Szövetsége formális tilalmát és hatékony nemzetközi védelmét.

10. A magyar nép lélekben soha sem fogadta el a két világháború után rákényszerített békét.

A trianoni béke ellen a korabeli magyar állam hatásos és elvszerű diplomáciát folytatott, amely meghozta a maga gyümölcsét: nemzetközi döntőbíróságok visszaadták Magyarországnak a meghatározó módon magyar etnikumú területeket. Ám a második világháborút követő béke ezt újból fölülírta.

A párizsi békét követően a kommunista berendezkedésű magyar állam "megfeledkezett" elcsatolt nemzettársairól, akikkel szemben alkotmányos kötelezettségei voltak. Ekkor az elcsatolt területeken, elsősorban Erdélyben folytatódott a magyarságot ért igazságtalanság elleni harc. A román állam azonban kegyetlenül megtorolta a legjobb szándékú, békés ellenvetéseket is. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt megkínozták, halálra ítélték és kivégezték. Az aradi római katolikus papot, Szoboszlay Aladárt és kilenc társát halálra ítélték és kivégezték, mindmáig megtagadva a családok tájékoztatását földi maradványaik nyughelyéről. Márton Áron római katolikus püspököt súlyos börtönévekre ítélték, amiért egy beadvánnyal megpróbálta a párizsi béketárgyalást egy, a magyarság számára elfogadhatóbb megoldásra késztetni. Dobai István nemzetközi jogászt életfogytiglani börtönre ítélték azért, mert egy alapos és alázatos elaborátumban a román-magyar viszony tartós rendezését és ezen bel ül a legnehezebbet, a lakosságcserét is vállaló javaslattal az ENSZ-hez kívánt fordulni. Jelen beadványunk 4. melléklete az erdélyi ENSZ-perre okot adó, 1957. február 8-án véglegesített, "Boldogok a békességre igyekvők" című elaborátumot tartalmazza.

A párizsi béke fölülvizsgálatára irányuló, többi erdélyi kísérletet Tófalvi Zoltán másfél évtizedes kutatásai alapján az 5. mellékletben foglaljuk össze.

11. A trianoni és párizsi béketárgyalások igazságtalan, a magyarságot máig tartóan sújtó voltát és példátlan arányait egyetlen adattal érzékeltetjük: egyedül a magyar haditengerészet elrabolt hajói és infrastruktúrája 974.685 kg azaz közel egymillió kg színarany értékével ér fel.

Alig négy évvel az I. világháború kitörése előtt, 1910. április 2-án a magyar parlamentben tartott beszédében Theodore Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, történész így szólt: "Itt az alkalom, hogy a magyar nemzetnek kifejezzem köszönetemet azért a hősiességért, amellyel közel 1000 éven keresztül, karddal a kezében, az európai civilizációt védte. Ennek a nemzetnek nem volt más sorsa a múltban, minthogy minden keleti, civilizáció-ellenes megmozdulással és támadással szemben védje nemcsak önmagát, de a Nyugatot s nemcsak az európai Nyugatot, hanem annak méhében Amerikát is. Én ezt azért mondom, mert ismerem történelmüket, és nem tartanám magam művelt embernek, ha nem ismerném a magyar népet. Köszönetet mondok újólag. A képviselő urakat arra kérem, hogy Magyarország minden választókerületében mondják el, hogy Amerika hálás a magyar nemzetnek."

A trianoni béke igazságtalanságát 1991-ben elismerte Francois Mitterrand, Franciaország államelnöke is.
Máig tisztázatlan, hogy a magyar nemzet mivel érdemelte ki a példátlan büntetést.

A fenti indoklás jól érzékelteti, hogy a magyar nép számára nyújtandó igazságszolgáltatás halasztást nem tűr, miként azt is, hogy a magyar kérdés nem csupán Magyarország és szomszédainak kérdése.

Ma, amikor az Európai Közösség (Európai Unió) "a szabadság, a jog, a biztonság" térségévé kíván válni, nem lehet a kettős mérce alkalmazását többé egyetlen néppel szemben sem fenntartani.

Ezért, amikor közel száz évvel az I. világháború után azt mondjuk: Igazságot Magyarországnak! - az tulajdonképpen ezt jelenti: Igazságot Európának!

Elfogadta a Magyarok Világszövetségének legfőbb döntéshozó testülete,
a Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése
2009. május 1-2-án, Budapesten
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének
elnöke

Súlyos baleset (?!)

A mieinkhez

Testvéreim, Magyarok!

Népünk, ádáz harcot küzd már az ország belsejébe hatolt, megsemmisítésünket szolgáló hatalmak ellen. E harcnak egyik legelkötelezettebb, és eredményekben gazdag harcosa, az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós, súlyos balesetet szenvedett. Így ideiglenesen magunkra maradtunk. Pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Ez nem történhet meg. Mi hiszünk a közös ima fohászban. Istenünk meghallgatja közös fohászunk. Ezért mi, akik hiszünk igazunk győzelmében, kérjük a Mindenhatót, imánkban, hogy felgyógyulva vezethessen bennünket mert győznünk kell.

Botos László
MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET
www.magtudin.org

Félbeszakították Rácz Sándor beszédét a Hõsök terén

Kezdjük az 1989-es beszédével:


2009-ben :
A Hõsök terére összehívott "civil" tüntetés szervezõi a rendezvény elõtt két nappal, az MVSZ elnökén keresztül kérték fel Rácz Sándort, hogy mondjon beszédet a virágvasárnapi megmozduláson. A felkérést azzal a feltétellel fogadták el, hogy Rácz Sándor akadálytalanul elmondhassa beszédét, amelynek üzenete lényegesen túlmutatott a tüntetést meghirdetõk követelésén. A beígért garanciákat megszegve, a szervezõk beszéde kellõs közepén félbeszakították az 1956-os forradalom egyik legnagyobb élõ alakját. A Magyarok Világszövetsége tiltakozik a tüntetés szervezõinek botrányos szószegéséért, Rácz Sándor beszédének cenzúrázásáért.

Piukovics Gábor, a Magyar Konzervatív Alapítvány elnöke, a "civil összefogásként" meghirdetett virágvasárnapi tüntetés egyik fõszervezõje, két nappal a rendezvény elõtt, pénteken délután felhívta Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét, és felkérte az MVSZ-t, hogy csatlakozzék az elõrehozott választásokat követelõ megmozduláshoz.

Patrubány Miklós elhárította a felkérést, és jelezte, hogy az MVSZ még nem alakította ugyan ki végleges álláspontját, ám az már bizonyos, hogy a rendezvény meghirdetett céljával nem ért egyet, mert álláspontja szerint Magyarország mély válságára, az elõrehozott választások nem jelentenek megoldást. Az MVSZ szerint csakis egy pártok fölött álló nemzeti egységkormány, és az alkotmányozó nemzetgyûlés összehívása jelenthet kiutat az ország és a nemzet számára.

Piukovics Gábor felajánlotta, hogy szívesen vennék, ha ezeket a gondolatokat Rácz Sándor elmondaná a több százezresre tervezett tüntetésen. Az MVSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke azzal a feltétellel fogadta el a felkérést, hogy a szervezõk elõbb olvassák el Rácz Sándor tervezett beszédének szövegét, amelyet még aznap az közzétesz az MVSZ sajtószolgálata. Amennyiben garantálják, hogy Rácz Sándor akadályozás nélkül elmondhatja elõzetesen nyilvánosságra hozott gondolatait, akkor, és csakis akkor, vállalja a részvételt.
A közlemény még pénteken este megjelent. Több hírportál vezetõ hírként tálalta.

Szombaton délben a szervezõk, mint idõközben elfogadott testületi döntést ismételték meg Rácz Sándor meghívását, és biztosították arról, hogy kerek ötperces beszédre nyílik lehetõsége. Az MVSZ elnökének arra a kérdésére, hogy szavatolják-e Rácz Sándor beszédének akadálytalan megtartását, a válasz így hangzott: Nincs Magyarországon ma ember, aki megpróbálná megszabni, hogy Rácz Sándor mit mondhat és mit nem!

A mikrofonhoz lépõ Rácz Sándort óriási lelkesedéssel, Isten hozott! felkiáltással fogadta a kétszázezer részvevõ. Alig jutott azonban mondanivalójának lényegéhez, a rendezvény bemondója, Németh Miklós Attila tapintatlanul elvette tõle a szót. A garantált öt percbõl ekkor csupán négy perc telt el. A helyszínen készült felvételen tiltakozó, indulatos bekiabálások hallatszanak, ám a bemondó, és a mellette álló rendezõ, Jelenczki István hajthatatlannak bizonyult. A Rácz Sándor szólásszabadságát szavatoló szervezõk, pedig némán hallgattak.
Ez a botrányos cenzúrázás újabb bizonyítéka annak, hogy a Hõsök terére összehívott, elõrehozott választásokat követelõ tüntetés nem civil kezdeményezésbõl, hanem pártos érdekek mentén született. Az ellentmondást nem tûrõ, a más véleményt elhallgató magatartás, az szószegés és a gátlástalan hazudozás pártokra utal. Jelen esetben a rendezvényt kezdeményezõ, és azt strómanokon keresztül mindvégig kezében tartó FIDESZ-re - nyilatkozta az MVSZ sajtószolgálatának Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke.

Budapest, 2009. április 7.
MVSZ Sajtószolgálat

Az MVSZ is az alkotmányozó nemzetgyűlés mellett

Köszönet érte Bedefynek.

2009. április 04. 21:54
HunHír.Hu

A Magyarok Világszövetsége azonosul tiszteletbeli elnökének, Rácz Sándornak tegnap nyilvánosságra hozott válságkezelő ajánlásával: pártok fölötti, nemzeti egységkormány és alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását kéri. Az MVSZ HunHír.Hu-hoz eljuttatott közleménye.

Miként tiszteletbeli elnöke, Rácz Sándor, akit még 1988-ban a washingtoni Fehér Házban, mint lehetséges rendszerváltó személyiséget fogadtak, úgy a Magyarok Világszövetsége is, a magyarországi rendszerváltás kisiklatásában egyetemlegesen felelősnek tartja az egész politikai osztályt.

Ezért a mostani mély válságban – amely a magyar társadalmat televényként átszövő, mély erkölcsi válságban gyökerezik –, és mára gazdasági, politikai, sőt alkotmányossági válsággá fajult, a Magyarok Világszövetsége nem tartja megoldásnak az előrehozott választásokat.

Meggyőződésünk, hogy ebből a mély válságból Magyarország csakis gyökeres változtatással lábalhat ki, amely változtatás a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával kell kezdődjék. Ezt a feladatot csakis az alkotmányozó nemzetgyűlés végezheti el, amelyet haladéktalanul össze kell hívni.

Az ország kormányzását egy pártok fölött álló, a pártoktól teljességgel független nemzeti egységkormányra kell bízni, amelyben nem lehet helye a kommunizmus aktív szereplőinek, miként az elmúlt két, országvesztő évtizedben parlamenti vagy kormányzati szerepet betöltő politikusoknak sem!

A Magyarok Világszövetsége Bajnai Gordon miniszterelnökké való jelölését elfogadhatatlannak, megengedhetetlennek, egyenesen botránykőnek tartja.

Egy ilyen előéletű embernek országos közjogi méltóság tisztségébe való jelölése egyenértékű az emberek arcul köpésével, és újabb bizonyítéka annak, hogy az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság züllesztő, működésképtelen és megreformálhatatlan, ezért megszüntetendő.

Megismételve: a Magyarok Világszövetsége nem tartja megoldásnak az előrehozott választásokat. Ezért nem vesz részt az április 5-én, a Hősök terén sorra kerülő tüntetésen, amelynek legfőbb, meghirdetett célkitűzése – az előrehozott választások kikényszerítése – pártpolitikai indíttatású.

A Magyarok Világszövetsége ezért támogatja azt, hogy tiszteletbeli elnöke, Rácz Sándor ezen a tüntetésen az április 3-án nyilvánosságra hozott, alább ismételten közzétett nyilatkozatát a tüntetők előtt felszólalva újból nyomatékosítsa.

Budapest, 2009. április 4-én

Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

A Vatikánban járt Patrubány Miklós

Mons. Angelo Amato, a Szentek Ügyei Kongregációjának prefektusa hivatalában fogadta Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét.

Az MVSZ elnöke átadta az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Pálos Rend alapítója, Esztergomi Boldog Özséb szentté avatási dokumentációját. A 17 kötetet Esztergomi Boldog Özséb posztulátora, a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt Árva Vince atya állította össze, 22 éves munkával.

Árva Vince atya 2008. augusztus 19-én, a Magyarok VII. Világkongresszusán jelentette be nyilvánosan, hogy a Magyarok Világszövetségére szeretné bízni a hatalmas munkával összeállított anyagot.

A köteteket a Magyarok Világszövetségének elnöke a Pálos Rend teljes körű pápai jóváhagyásának 700. évfordulóján, 2008. december 13-án vette át, az erre az alkalomra szervezett emléknap keretében.

Árva Vince atya másnap visszaadta lelkét a teremtőjének.

MVSZ Sajtószolgálat

(Megjegyzés: Vince atya elcsúszott a fürdőszobában, és olyan sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok már nem tudták visszahozni az életbe.)

2004. dec. 5-hez III.

Kapcsolódó: Beszélgetés Patrubány Miklóssal,
http://olevendula.multiply.com/journal/item/182/182

- Elnök úr,
érdekes bejelentést tett a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusának nyitó
napján: a kettős állampolgárság ügyében zajló népszavazás eredményével
kapcsolatban súlyos csalásról beszélt, s állítása szerint mintegy
hatszázezer szavazatot elcsaltak 2004. december 5-én. Beszélne erről a
népszavazási csalásról?

(...)

- Ön azt állítja, hogy
hatszázezer szavazatot elcsaltak a kettős állampolgárság kérdéskörben
tett szavazáskor?!

A kettős állampolgársági szavazáson történt csalásokról :

Nagy László Svájci szemmel

Második látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége

 - A Legfelsőbb Bíróság /LB/ 2005. január 7-én elbírálta az Országos Választási Bizottság által három nappal korábban kihirdetett népszavazási végeredményt kifogásoló nyolc beadványt. Az LB mind a nyolc kifogást elutasította.

 - Az elutasított beadványok egyikének történetét sajtószolgálatunk Hat lépés a semmibe címmel már ismertette.

Alább egy második panasz bolyongását ismertetjük, bízván abban, hogy ez a közlemény is hozzájárul a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességének" jobb megismeréséhez.  - "Milyen eljárás szerint számolnak?!" - címmel sajtószolgálatunk az alábbi esetet ismertette:

Budapest, XVIII. kerület - "újraszámolás"

Ami ma, 2004. december 16-án Budapest XVIII. kerületi 28 kijelölt szavazókörében a szavazatszámlálás kapcsán történt, az botrány.

A Legfelsőbb Bíróság /LB/ döntése értelmében, a Budapest XVIII. kerületben 28 szavazókörben kellett a leadott szavazatokat újraszámolni.

-Az önkormányzat telefonon értesítette a szavazatszámláló bizottság egyes tagjait. Egyeseket faxon is. Nem tudták vállalni az írásos ajánlott levélben történő értesítést a rövid időtartam miatt. "Akit nem tudtunk elérni, azt sajnos nem tudtuk értesíteni".- Mondta xxxxx jegyző asszony titkárnője xxxxx, a megkérdezés során. A folyósón várakozó idős bácsitól megkérdeztem, hogy őt is telefonon értesítették?? A válasz "igen" volt.

"Miért, kellett jönni?" Volt a másik kérdésem. Amire a válasz, amitől majdnem hanyatt estem, hogy "csak alá kell a jegyzőkönyveket írni", mondta a bácsi.

Nagy szorgossággal minden megérkező SZSZB taggal aláírattak egy előre elkészített nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy "telefonon értesítést kaptak, és azért vannak itt"  Ezt a logikát nem nagyon értettem, de biztos van benne valami. Én úgy gondolom, hogy aki eljött azt természetesen valahogyan értesítették. De mi van azokkal, akik nem voltak ott, őket ki értesítette? A megjelent szavazatszámláló bizottsági (SZSZB) tagok nagy része a polgármesteri hivatal delegáltjai  általában 2-3-4 személy szavazókörönként. FIDESZ, MDF vagy Munkáspárti delegátussal én nem találkoztam. Az MVSZ-től is csak egy hivatalos delegálttal találkoztam, Zombori Sándornéval (Ilonka nénivel), aki már többször írásban kérte az urna felbontását, mindvégig eredménytelenül. A folyósón állókat kérdezgetve elmondta nekem egy ismeretlen hölgy: Hogy is tételez fel olyat az MVSZ róluk, hogy csaljon valaki. Ők már évek óta együtt számlálnak, jól ismerik egymást, össze vannak szokva.

A jegyző asszony néhány perccel 10 óra után, a lépcsőre felállva tájékoztatta az SZSZB tagokat, hogy az LB megsemmisítette a választás eredményét és elrendelte Budapest XVIII. kerületében 28 szavazókörben az újraszámlálást. Azt mondta: "Amennyiben önök SZSZB tagok úgy döntenek, hogy nem óhajtják az urnákat felbontani, írják csak alá a már előre elkészített jegyzőkönyveket".

(A biankó jegyzőkönyvről a fényképet mellékelem.) Ketten az MVSZ megfigyelői közül hozzászóltak a jegyző kijelentéséhez, és megkérdezték, hogy hogyan lehetséges az LB döntését felülbírálni egy jegyzőnek, mivel az LB határozata konkrétan kimondja, hogy újra kell számolni a szavazatokat.

Ekkor az urnák kihozatala következett, amelyek döbbenetes állapotban voltak: A 19-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se pecsét, se aláírás nem volt az urnazáró szalagon. A 6-os és az 51-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se aláírás nem volt az urnazáró szalagon. A 26-os és a 62-es szavazókör urnáján nem volt népszavazásos záró cédula az urnazáró szalagon. A 26-os, 69-es, 62-es, 15-ös, 13-as, 52-es, 73-as, 72-es urnákat fel sem bontották. A 12-es, 6-os, 71-es, 35-ös urna felbontásánál óriási tanácstalanságot, szaktudás hiányát, és rosszindulatot kellett megfigyeljek. A 12-es urnát számolók az egyik szavazólapot, amit nagy kereszttel érvénytelenné tett a szavazópolgár, érvényes "nem" szavazatnak számoltak.

A 6-os urnát számolók közölték velem, hogy az érvényteleneket nem vizsgálják, csak a "nem" és "igen" szavazatokkal törődnek.

A 71-es szavazókör 11 órakor kezdett számolni. Ők már 11 óra 15 perckor készen voltak a számlálással és a jegyzőkönyvírással és aláírással is. 15 perc alatt minden elkészült.(???)*

 A jegyzőkönyvvezető, közölte velem, hogy készen vannak, hárman írták alá a jegyzőkönyvet, és a számok majdnem változatlanul maradtak, csak egy "igen"-nel lett kevesebb a második kérdésnél. Ez nagyon érdekes, gondoltam magamban. De mi lett ezzel az egy "igen" szavazattal, kérdeztem a jegyzőkönyvvezetőtől, akit már többször is láttam a folyóson agitálni az urnák felbontása ellen. Hát "érvénytelen" lett, mondta a jegyzőkönyvvezető nő.

A 35-ös urnát felbontóknál nagy volt a dilemma. Először csak nézegették a kibontott urna tartalmát, az összecsomagolt zárakon lévő számokat, beszélgettek, és különböző dolgokat kérdezősködtek tőlem. Amikor én is észrevettem egyszerű összeadás módszerével, hogy a második kérdésre több az "igen" a csomagok zárjain, mint ami a jegyzőkönyvben volt, ezt közöltem velük, amire a jegyzőkönyvvezető hirtelen elpirult. A csoport elkezdett összeadni. Még számolták a zárakat, amikor megérkezett egy sajtóképviselő, akinek átadtam a helyemet.

A 19-es urnában az "érvénytelen" szavazatok között "igen" szavazatokat is találtak. Az urna tartalmát teljesen átszámolták. *A számlálás 10 óra 10 perckor kezdődött és 12 óra 20 perckor fejeződött be, tehát 2 óra 10 percen keresztül tartott. Igaz, a 12 szavazókörből egyedül itt láttam, hogy átszámolták mind a két kérdés "igen", "nem" és "érvénytelen" szavazatait.

Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több, mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam.

Budapest, 2004. december 16.

Kvacskay Károly ügyvezető igazgató Dipl. Master of Business Administration Dipl. Gépészmérnök és Mechatronikai mérnök

 - Az észlelt szabálytalanságok miatt Kvacskay Károly panasszal élt. Kövessük nyomon panaszának sorsát.

 - 1. lépés: A Fővárosi Választási Bizottság /FVB/ 130/2004. (XII. 21.) számú határozatával megállapította, hogy "Kvacskay Károly beadványa nem minősül a választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény 77. § (1) bekezdése szerinti panasznak." Indoklásként az FVB így fogalmazott:

"Az FVB a panaszt és a bizonyítékul becsatolt fényképet megvizsgálta és az alábbiakat állapítja meg. A választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény, (továbbiakban Ve.) 77. § (1) bekezdése szerint a választási törvények megsértésére hivatkozva a jelölt, a jelölő szervezet és az érintett választópolgár, illetőleg jogi személy panaszt nyújthat be. A Ve. 78. § (2) bekezdése értelmében a kifogásnak (panasznak) tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét." Az FVB megállapította, hogy: "Kvacskay Károly panasza nem felel meg a Ve. hivatkozott előírásainak, mivel beadványozó a bejelentésében ténylegesen nem hivatkozik a választási törvények megsértésére, és érintettsége nincs igazolva." (???)

Ami a választási törvény megsértésére való tényleges hivatkozást illeti, az FVB pár sorral lennebb elismeri, hogy:

"A 2004. december 5. napjára kitűzött országos népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó eljárás megismétlése - végrehajtására a Ve. nem tartalmaz szabályokat, ezért beadványozó azok megsértésére sem hivatkozhatott." (SIC)

Ami Kvacskay Károly érintettségét illeti, az sokszorosan bizonyított: az MVSZ felesküdött delegáltja és szavazatszámláló bizottsági tag, a Magyar Jelen megfigyelője, a Pax Pannoniae Kft jogi személy ügyvezető igazgatója, stb. (SIC)

Jogorvoslatról az FVB határozta ékképp rendelkezett: "E határozat ellen a döntéstől számított három napon belül, az OVB-hez címzett, a választási törvények megsértésére hivatkozó kifogást lehet benyújtani."

Megállapítható, hogy a jogorvoslat első lépésében a felpanaszolt törvénysértést nem vizsgálták.

2. lépés: Kvacskay Károly élt a felkínált jogorvoslati lehetőséggel és az FVB határozata ellen, a fölöttes választási szervhez, az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult.

2004. december 29-én, az OVB elbírálta panaszát, és 222/2004. (XII. 29.) számú határozatában így határozott:

"Az OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát az alábbiak szerint megváltoztatja. Az OVB a panaszt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja." Indoklásként az OVB ekképp érvelt:

"Az eredmény újbóli megállapítása során a szavazóköri eredményt érintő panasznak, illetve kifogásnak a Ve. 84. §-ában foglaltak alapján csak az új, összesített eredményt megállapító döntés elleni kifogással együtt van helye.(???)

A fentiek alapján az OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát megváltoztatja, és Kvacskay Károly panaszát időelőttisége miatt, érdemi vizsgálat nélkül elutasítja."

Jogorvoslat: "A határozat ellen három napon belül, a Legfelsőbb Bírósághoz címzett kifogást lehet az OVB-hez benyújtani. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2005. január 1. 16.00 óráig megérkezzen."(SIC)

Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat második lépésében sem vizsgálták.

3. lépés: Következett a Legfelsőbb Bíróság, amelyhez Kvacskay Károly 2005. január 1-én fordult, kérvén: "Kérem a Legfelsőbb Bíróságot, állapítsa meg a XVIII. kerületben szabálytalanul zárták le és tárolták az urnákat, ezzel nem biztosították a törvényben előírt biztonsági előírást, hogy illetéktelen személyek ne férjenek hozzá. Sőt! Az OVB-nek a Ve. 34. § (2) bek. l. pontja alapján hivatalból eljárva át kellett volna tennie az ügyemet a hatáskörrel rendelkező szervhez, bűncselekmény alapos gyanúja miatt."

Az LB Kvk IV.37.002/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította. A LB ekképp indokolta meg 2005. január 4-én hozott döntését:

"Mivel a választási eredményt megállapító döntést a Legfelsőbb Bíróság már korábban megsemmisítette, helyesen állapította meg az OVB kifogással támadott határozatában, hogy az országos népszavazás eredményét ismételten megállapító döntés hiányában, azt megelőzően, a kérelmező kifogása időelőttinek minősül, így annak érdemi megvizsgálására jogszabályi lehetőség nincs." (SIC)

(Megjegyzem, nem az a hülye, aki úgy érzi, hogy nem érti az indoklást)

Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat harmadik lépésében sem vizsgálták.

4. lépés: Miután az OVB még aznap, 2005. január 4-én újból megállapította a népszavazás végeredményét, Kvacskay Károly, immár megfelelve minden kért feltételnek, azonos tartalommal, újból a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.

A nagyobb nyomatékosság kedvéért, beadványában kiemelte: "Mivel én a panaszomban nem az eredmény megállapítását sérelmeztem, hanem az eljárásban történt törvénysértéseket, a két feltevés nem ugyanaz, külön-külön kell foglalkozni ezekkel a tényekkel. Az én sérelmem az urnák szabálytalan lezárásának a tényével, és így az urnában lévő tartalom megváltoztatásának lehetőségével foglalkozik, és nem a szavazati eredménnyel."

(A Ve. 75. § (3) bekezdése szerint a szavazólapokat 90 napig meg kell őrizni úgy, hogy illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé.)

 A LB Kvk IV.37.010/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította.

A LB ekképp indokolta meg döntését:

"a Legfelsőbb Bíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy az OVB döntésének megváltoztatásán, illetve megsemmisítésén túlmenően, bármilyen megállapítást tegyen. ? A kérelmező kifogása nem tartalmaz olyan bizonyítékokat, amelyek az eredmény megállapításának helyességét kétségessé tennék." (???)

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. - rendelkezik az LB határozata. Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést sem a jogorvoslat negyedik lépésében, és egyetlen másik mozzanatában sem vizsgálták.

"Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több, mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam." - summázta a szavazatok újraszámlálása során szerzett tapasztalatait Kvacskay Károly.

Az általa benyújtott panasz sorsának végigkövetése alapján felmerül a kérdés: vajon a bepanaszolt, kirívó törvénysértések egyetlen jogi instancia figyelmét sem keltettek fel annyira, hogy azokat érdemben megvizsgálta volna, vagy maga a választási eljárásról szóló törvény olyan, hogy az érdemi vizsgálódást eleve lehetetlenné teszi?

A kérdés eldöntését ez esetben is az olvasóra bízzuk.

"Az itt felvázolt második látlelet arra mindenképpen alkalmasnak mutatkozik, hogy a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességét" - melyet a magyar nemzet egysége ellen tevőlegesen fellépő kormányoldal hozsannázva méltat, és melyről az ellenzéknek egy szava sincs, - a laikusok számára is jól láttató súrlófénybe állítsa."  -nyilatkozta sajtószolgálatunknak az MVSZ elnöke.

Budapest, 2005. január 13.

MVSZ Sajtószolgálat

Újra együtt!

Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

2004. dec. 5-hez II.

2004.december 18.

Az MVSZ tiszteletbeli elnöke Rácz Sándor, kampányigazgatója Herpai Sándor ma sajtótájékoztatót tartott az országosan zajló szavazat-újraszámlálásról.

Rácz Sándor elmondta, hogy az Országos Választási Irodától kapott rendelkezések nyomán az újraszámlálásra kötelezett szavazókörök sokaságában el sem végzik a szavazatok újraszámlálását. Az új rózsaszínű jegyzőkönyvekre egyszerűen átvezetik az előző eredményeket.

Rácz Sándor és Herpai Sándor ismertette az MVSZ elnöke által Rytkó Emíliának írt második nyílt levelet, amelyben ismételten arra kéri, hogy a szavazatok újraszámlálása során hajtsák végre a Legfelsőbb Bíróság végzését.

A sajtótájékoztató keretében Kvacskay Károly, aki a zürichi kantonban hét évig volt szavazatszámláló, vetített képekkel számolt be az általa Budapest XVIII. kerületében az úgynevezett újraszámlálás során tapasztaltakról, amit egyszóval összegzett: "botrány". Sajtószolgálatunk ma közölte Kvacskay Károly beszámolóját.

Az MTI, a sajtótájékozatón jelen nem lévő Patrubány Miklós fényképével az alábbi hírt adta ki, amelyben említés sem esik a Kvacskay Károly által feltárt törvénysértő eljárás-sorozatról.

A Magyarok Világszövetsége ismét jogorvoslatot fog kérni a Legfelso~bb Bíróságtól, mert úgy látja, hogy az érintett szavazókörök többségében nem számolják újra a szavazatokat - közölte az MVSZ tiszteletbeli elnöke pénteken.

Rácz Sándor budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: "A szavazóköri jegyzők, illetve jegyzőkönyvvezetők nem hajtják végre a Legfelsőbb Bíróság határozatát, amelyben elrendelte a szavazatok újraszámlálását. A szavazatszámlálást úgy kerülik ki, hogy a szavazóköri szavazatszámláló bizottságok megszavazzák és a szavazat alapján eldöntik, hogy újraszámolják, vagy nem számolják újra a szavazatokat."

Hozzátette: a Legfelsőbb Bíróság határozata egyértelmű, az érintett szavazókörökben újra kell számolni szavazatokat.

Herpai Sándor, az MVSZ kampányigazgatója is megerősítette, hogy a szavazatok újraszámlálása nélkül hozott döntések mindegyikét megtámadják a Legfelsőbb Bíróságnál.

Az MVSZ azt kérte az Országos Választási Bizottságtól (OVB), hogy az urnákat gyűjtsék össze egy helyre, és a szavazatokat egy, külön erre a célra felállított bizottság számolja össze nyilvánosan.

Mint mondta, ezt az OVB nem tette lehetővé, csak arra vonatkozóan adott iránymutatást, hogy a lehető legrövidebb időn belül történjen meg a szavaztok összeszámlálása.

"Mire ez a kapkodás? Nem értjük, hiszen a választási törvény az újraszámlálásra vonatkozóan nem határoz meg határidőket. Ezért van káosz, ezért fordulhat elő, hogy jelenleg senki sem tudja, hogy hol, mikor történnek a szavazatszámlások" - tette hozzá.

Tudomása szerint Győr-Moson-Sopron megyében a területi
választóbizottságba delegált MVSZ-es tagot "kizavarták" az
újraszámlálás során az egyik szavazókörből.

Az MTI kérdésére elmondta: pontos adatokkal nem rendelkeznek arról, hány szavazókörben történt meg a szavazatok újraszámlálása, illetve arról sem, hány esetben nem értesítették az MVSZ által delegált tagokat a szavazatszámlásról.

A sajtóértekezleten a Magyar Jelen című hetilap egyik újságírója arról számolt be: saját maga látta, hogy a főváros egyik szavazókörében az újraszámlálás során egy érvénytelen - kereszttel áthúzott - szavazócédulát ismét nem szavazatnak számoltak.

2004.december 5-hez

"Az MVSZ nem fogy ki a panaszból
2004. december 18.
Napról napra újabb panaszokat, kifogásokat emel a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a kettős népszavazással kapcsolatban.

A szervezet vezetői már a referendumot megelőzően a visszaélés lehetőségét emlegették, a voksolás óta azt hajtogatják: beigazolódott a gyanú, elcsalták a népszavazást. Ezt fenntartják, noha az újraszámlálás eddigi eredményei az állítást nem támasztják alá. Nehezíti a helyzetet, hogy sokféle kifogást emelnek, s váltakozva hozzák fel őket."

 Az MVSZ panaszait a világszövetség illetékese, Kvacskay Károly közreműködésével összesítettük.

1. Ezeregyszázharminckilenc szavazókörben született tüköreredmény, azaz ugyanannyian szavaztak igennel a kórház-privatizáció leállítására, mint nemmel a kettős állampolgárság megadására, és fordítva.

Az MVSZ számítógépes programra alapozza adatait, mely az öt százalék alatti eredménykülönbségeket gyűjtötte ki. Így jött ki az 1139-es szám, de csak 30 esetben született tüköreredmény. Az Országos Választási Iroda (OVI) nem igazolta, hogy ez szándékosan történt volna.

2. Három budapesti szavazókörben használtak európai parlamenti választás feliratú urnazáró címkét. A XVIII. kerületben felirat nélküli, pecsét nélküli címkéket is láttak.

3. Az urnaellenőrző lapokat nem tették az urna aljára, vagy ha igen, aláírás nélkül. Legalább két szavazókörben olyanoknak is kivitték a mozgóurnát, akik nem kérték, illetve akik más szavazókörhöz tartoznak.

4. Áramszünet idején az asztalnál, gyertyafény mellett szavaztak, megsértve ezzel a voksolás titkosságának elvét.

5. Két személyről tudnak, aki évek óta nincs az élők sorában, de neve szerepelt a választási névjegyzékben.

6. "Több tucat" szavazókörben már a voksolás kezdetén aláíratták a jegyzőkönyvet a szavazatszámláló biztosokkal.

Az OVI nem talált ilyen visszaélést.

7. Tárnokon és Szegeden a szavazóbiztosok nem kaptak másolatot az általuk aláírt jegyzőkönyvről, márpedig Kvacskay szerint "az emberek többsége általában el se olvassa, mit ír alá".

8. "Rengetegszer" megsértették a szavazatszámlálás szabályait: kupacokba gyűjtötték, s nem keverték össze a voksokat.

9. Az újraszámlálásnál nem bontottak urnát, vagy ha igen, tizenöt perc alatt végeztek az újraszámlálással. "Ez csak pakkok szerinti számolással lehetséges."

Az OVI ezt sem igazolta vissza.

10. Maga az Országos Választási Iroda és annak vezetője is gyanús, mivel "az OVI a Belügyminisztériumhoz tartozik".

Az iroda válasza erre az volt: boldog karácsonyt Patrubánynak!

---

Részlet az ÚDK kapcsolódó cikkének hozzászólásaiból:

 Hozzászóló: Teddy @chello.hu 04 Jun 2008 06:20 am
Hozzájárulok egy kis adalékkal a december 5-éhez. A minap hozott össze a sors egy fazonnal, aki ama ominózus esetben az OVB tagja volt. 

Ő mondta el nekem, hogy ne a magyart szidjuk december 5-ével kapcsolatban, mert akkor és ott már december 3-án az OVB megkapta a hivatalos végeredményt "felűlről". És mit tesz isten, hajszálra ez az eredmény hivatalosult, jóllehet utcahosszal győztek az igenek

.

Szóval ne a Magyart szidjátok december 5-ével kapcsolatban, hanem egy átkos rendszert, amely annyira beleégett a lelkünkbe, hogy zokszóval ugyan, de elhisszük még ezt is.

---

Borznak !

A 2-őss áll.polg. szavazás eredménye úgy van, ahogy Teddy írta ! Hajszál pontosan ez volt. Ki lehet kérdezni a Svájci nagykövetségen dolgozott nemzetközi ellenőrt (K.Károly) aki 60 oldalas jegyzőkönyvet vett fel a csalások tömkelegéről. Előre kitervelt módon szinte csak a komcsi önkorm-i vénsatrafák mehettek ellenőrizni. Többen jelezték, hogy mennek ellenőrnek, de azt hazudták, hogy betelt a létszám, nincs szükség rá, holott akkor 30.000 helyből még csak 3.000-en volt ellenőr. Semmit nem voltak hajlandók jkv-be foglalni. Mobil telefonon állandóan ellenőriztük az eredményeket. Ezeken a helyeken nem mertek csalni, mert a lehallgató elvtársak is tudták hol ellenőrizték kivülről. De azt a nagy csalást senki sem említette, hogy a du.3 órai adatot közölték este 7 órai adatnak. Akkor, amikor du.5-6-órától ment a nagy tömeg szavazni.
Hozzászóló: ellenőr @ 04 Jun 2008 01:10 pm
-2-
Így lett megbeszélve a civil polgári körökben. Tehát a döntő többséget NEM VOLTAK HAJLANDÓK FIGYELEMBE VENNI !!! nehogy kiderüljön, hogy jóval 60 % felett volt a résztvétel. A sábeszdeklis álbíróság meg minden bejelentést lesöpört.
A legnagyobb botrány a 18.kerületben volt, ahol az eredményeket 100 %-osan megfordították.
Úgyhogy Borz, mivel semmit se ellenőrzött a botrányos csalásokból, így ne okoskodjon kend.
Az átfordított eredményeket sehol sem voltak hajlandók kiadni, amit remélem tud mindenki, hogy KÖZOKIRAT VISSZATARTÁSA címen, BŰNVÁDI ELJÁRÁST VON MAGA UTÁN. Amire a szintén sábeszes álbíróság kivétel nélkül figyelmen kivül hagy.
Soroljam még ? ..........

Az Ereklyés Országzászló helyzete - Sajtótájékoztató Rogán bontási kísérletéről

„Ez itt az Ereklyés Országzászló. Szétdarabolva, kifosztva, lerongyolódva, akárcsak Magyarország.”
Az Ereklyés Országzászlót visszakövetelő nemzeti lobogós piramis bontási kísérletéről 2008. október 8-án, szerdán 11.00 órától tartott sajtótájékoztatót Budapesten a Szabadság téren Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke és Okos Márton, az Ereklyés Országzászló mozgalom felelőse.

A Magyarok Világszövetsége tisztségviselői tájékoztattak Rogán Antal bontási kísérletéről, amelyet magyar hazafiaknak sikerült megakadályozniuk 2008. október 4-én hajnalban.

A törvénytelenül lerombolt Ereklyés Országzászló visszaállításáért már nem csak az országkáromló Gyurcsány-kormánnyal kell megküzdeni, hanem a magát jobboldalinak nevező Rogán-féle belvárosi vezetéssel is.

Miután hivatalos megállapítást nyert, hogy 1945-ben törvénytelenül bontották le az Ereklyés Országzászlót, a Magyarok Világszövetsége 2007. február 6-án a Szabadság téren megjelölte annak helyét egy nemzeti lobogóval. Ugyanakkor hivatalos felkéréssel fordult Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármesterhez, hogy haladéktalanul állítsák helyre a törvényességet a törvénytelenül lebontott Ereklyés Országzászló felállításával Történt mindez az átellenben álló szovjet emlékmű eltávolítása érdekében kezdeményezett népszavazási aláírásgyűjtés keretében.

2007. június 30-án, a Magyar Szabadság Napján az MVSZ önerőből visszaállította a Szabadság téren a törvényességet. A lebontott Ereklyés Országzászló helyén, egy 6x6 méteres alapterületű, 4 méter magas piramis középpontjában, 10 méter magas árbocrúdon elhelyezte a magyar nemzeti lobogót, az Árpád-házi lobogót és az MVSZ zászlaját. A piramist ponyvával borította, amelyen korabeli fényképekkel, magyar és angol nyelvű szövegekkel tájékoztatta a járókelőket az Ereklyés Országzászló törvénytelen elbontásának körülményeiről és a visszaállítása iránti igényről.

Bár az MVSZ felkérésére Rogán Antal mind a mai napig nem válaszolt, közvetett úton jelezte, hogy a visszaállított Országzászló-jelt próbatételnek tekinti, és amennyiben a kerület lakói pozitív fogadtatásban részesítenék, úgy kész volna az eredeti Ereklyés Országzászlót visszaállítani.

Egy év elteltével, 2008. július 31-én a Magyarok Világszövetsége „Tiltakozás a törvénytelenség ellen” címmel folyamatos tüntetést jelentett be a Szabadság térre. A tüntetés időtartama 2008. augusztus 4. – 2008. november 4.

A közszolgálati televízió tőszomszédságában 2008. október 8-án megtartott sajtótájékoztatón sem az MTV, sem a Magyar Távirati Iroda, sem egyetlen magyarországi sajtóorgánum tudósítója nem jelent meg.

Budapest, 2008. október 8.
MVSZ Sajtószolgálat

 A Szabadság tér régen volt szobrai  fényképeken.

Törvénytelenségek és valótlanságok a kolozsvári katolikus iskola felszámolási kísérlete körül

Visszavonták az igazgató felmentéséről szóló rendelkezést

 

Kolozsváron minden állami kényszer nélkül, a főtéri Szent Mihály templom plébánosának kérésére próbálnak felszámolni egy magyar katolikus iskolát, világi tanintézménybe kényszerítve a diákokat.

Kovács Sándor főesperes plébános 2008. július 27-én a következő levelet intézte a kolozs megyei tanfelügyelőséghez:

„A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség vezetősége eldöntötte a kolozsvári Római Katolikus Teológiai Líceum egyesülését a Báthory István Elméleti Líceummal.

Döntésünk megvalósításához kérjük, szíveskedjenek végrehajtani a törvényes formaságokat.”

Ezzel szemben Jakubinyi György érsek augusztus végén, majd szeptember közepén egyaránt azt közölte az iskola igazgatójával, illetve a szülők képviselőivel, hogy késve értesült a főesperes kezdeményezéséről, így az iskola felszámolásának folyamatát nem tudja megállítani.

A katolikus iskola szülői közössége sérelmesnek tartja, hogy ilyen fontos kérdésben nem kérték ki véleményét. A világon egyedülálló autonómiával rendelkező erdélyi katolikus egyházmegye rendtartása ugyanis előírja, hogy az egyházközség közgyűlésében „minden katolikus családfő az előforduló egyházi és iskolai ügyek intézésében szavazattal bír”.

A szülői közösség és az igazgató peres eljárást kezdeményezett, amelynek következtében beigazolódott az első törvénytelenség: a megyei tanfelügyelőség illetéktelenül mentette fel tisztségéből a kolozsvári teológiai líceum igazgatóját. A tanfelügyelőség szeptember 29-én vissza is vonta az igazgató felmentésére vonatkozó korábbi rendelkezését. Jogi szakértők szerint a tanügyi hatóságok további törvénytelenségeket követtek el.

A katolikus és más felekezetű keresztény szülők nem kívánnak peres eljárást indítani az egyházi vezetők intézkedéseivel szemben. Elvárják viszont, hogy a világi törvénytelenségek segítségével zajló iskolafelszámolást az egyház a maga részéről leállítsa.

Szeptember 15-én, a tanévnyitó napján az iskola szülői közössége az alábbi szórólappal tájékoztatott a kialakult helyzetről:

 

A katolikus iskola diákjai elleni erőszak

 

Gyermekeinket katolikus iskolába írattuk. Azért, mert ez a meggyőződésünk, ez a keresztény hitünk, ez családjaink akarata.

Gyermekeinket mától világi iskolába próbálják kényszeríteni. Meggyőződésünk, akaratunk és hitünk ellenére. Katolikus iskolánkat pedig megpróbálják felszámolni!

Ez erőszak! Embertelen, vallásellenes és nemzetellenes. Ilyen erőszakot keresztény ember nem tűrhet sem önmagán, sem felebarátján!

Semmilyen világi hatalomnak nincs joga arra, hogy a katolikus iskola diákjait világi iskolába kényszerítse! Ilyent csak a kommunista és liberális, egyházellenes, istentagadó erők cselekedtek és cselekednek.

Sem Jakubinyi Györgynek, sem Kovács Sándornak nincs joga megszüntetni katolikus iskolánkat. Ha Márton Áron példáját felejtik, akkor figyeljenek kolozsvári református és unitárius testvéreink elöljáróira és erős felekezeti iskoláikra.

A mai tanévnyitón egyházi és világi hatalmasságok próbálják leplezni és elfogadtatni azt az erőszakot, ami gyermekeink, katolikus iskolánk és hitünk ellen irányul. Imádkozunk érettük, hogy ne féljenek megkérdezni minket, mielőtt rólunk szólnának.

 

Kolozsvár, 2008. szeptember 15-én, a 2008-2009-es iskolai év megnyitóján

 

A Pázmány Péter Római Katolikus Líceum szülői közössége

 

 

Budapest – Kolozsvár, 2008. október 6.

 

MVSZ Sajtószolgálat

MAGYARORSZÁG KIFOSZTÁSA - Összefoglaló az MVSZ VII. Világkongresszusa...

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

MAGYARORSZÁG KIFOSZTÁSA
Összefoglaló az MVSZ VII. Világkongresszusa
Magyarország kifosztásával foglalkozó konferenciájáról

     A mindvégig teltház mellett folyt konferencia előadói három megközelítésben foglalkoztak a témával. Egyrészt feltárták a kifosztás történelmi, gazdasági, pénzügyi hátterét és módszereit, másrészt ismertették a nemzeti vagyon elvételének a konkrét módszereit, harmadrészt, pedig olyan korszerű pénzügyi, gazdasági technikákat ismertettek, amellyel a magyar nemzet vagyona legalább részben visszaszerezhető. A konferencia szervező bizottságában részt vett Dr. Léh Tibor, Dr. Bokor Imre és Dr. Balogh Zoltán. A titkári teendőket Patrubány Anna, valamint elnökként Drábik János látta el. A bizottság közös munkája eredményeként került sor a témák kiválasztására, és az előadók felkérésére.
     Az ülés levezetését is ellátó Drábik János, előadásában kifejtette, hogy Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban a rákényszerített háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. Már 1848-ban is a magyar társadalom az adósságba kényszerítési kísérlet elutasítása miatt kényszerült háborúzni Ausztriával.
     A XIX. század második felében a rendszeresen ismétlődő válságokat a rejtőzködő, nemzetközi pénzkartell, és a pénzügyeket háttérből irányító érdekcsoport idézte elő. Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be az első világháborúba, amelyet a nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A két világháború között Magyarország szintén a nemzetközi pénzvilág kamatgyarmata volt. A második világháború után a Szovjetunió és a kommunista diktatúra fosztogatta az országot. 1989 után a magyar nemzet közös vagyonát pénzügyi technikákkal beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Az adósságcsapdába szorított Magyarország ily módon az egyetlen szuperhatalom, a globális Pénzimpérium tartományává vált. A pártállami nomenklatúra pénzügyi technokratái, a Pénzimpérium jelenlegi magyarországi kiszolgálói beállították és működtetik a világelit számára a pénzügyi szivattyúkat. Emiatt a magyar nemzeti jövedelem k iáramlik az országból. Az előadó még szólt azokról az igazolhatóan jó módszerekről, amelyekkel ezt a pénzuralmi rendszert át lehet alakítani, és legalább részben visszaszerezni az elvesztett nemzeti vagyont.
     Az előadó hangsúlyozta, hogy a költségvetés és külkereskedelmi egyensúly helyreállításához szükség van az állami hitel-és pénzkibocsátás konkrétan megjelölt termelő és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, a többlettermék és többlet szolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket. Ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi szektor egyensúlya nem borul fel. Érvényesül egy multiplikátor hatás is, mert munkaképes felnőttek tízezrei válnak adófizető munkavállalókká segélyre szoruló eltartottakból. Ez az elképzelés már többször kipróbálásra került különböző országokban, és mindig sikeresen. Azért kellett leállni velük, mert a nemzetközi pénzvilág ezt kikényszerítette.
     Dr. Balogh Zoltán, aki szakorvosként lett a nemzetközi hírű hévízi tó megmentője, arról szólt, hogy miként került veszélybe ez a pótolhatatlan nemzeti kincs. A második világháború után szovjet tulajdonba került bauxitbányákat Magyarország 1954-ben visszavásárolta. 1962-ben azonban Moszkvában aláírásra került a timföld-alumínium egyezmény. Eszerint a bauxitot nem olcsó szovjet árammal, Magyarországon dolgozták fel, hanem a nyersanyagot Volgográdba szállították, majd az alumínium egy részét vasúton vissza. Titokban maradt, hogy e mögött az ésszerűtlen megoldás mögött a titánium feletti rendelkezés húzódik meg. A titánnal kapcsolatos magyar kutatásokat megtiltották, noha Gillemot professzor már 1949-ben megkezdte kísérleteit a nyirádi bauxit titántartalmával kapcsolatosan. 1957-ben Kossuth-díjat kapott a fém titán előállításáért.
     A magyar-szovjet egyezményben nem volt szó a magyar bauxit titán tartalmáról. Ma az ország eladósodottságát a jelenlegi kormány a magyar nép túlfogyasztásával magyarázza. Nem említik, hogy milyen hatalmas jövedelmet jelenthetett volna a titán hazai kinyerése, és magyar értékesítése. A Moszkvában aláírt szerződéssel sokmilliárd dollárt veszített a magyar nép. Kapcsolódó probléma volt, hogy ha tovább folytatódik a nyirádi és a tatabánya környéki vízemeléses bányászat, akkor az súlyos környezeti károkat okoz. A hévízi tó megszűnésén túlmenően Budapest gyógyforrásai is végveszélybe kerülhettek volna, ugyanis számítani kellett azzal, hogy a Duna vize beáramlik a karsztvíz-rendszerbe. Ezáltal milliók ivóvize szennyeződött volna el. Dr. Balogh Zoltán a hévízi kórház akkori vezetőjeként megtagadta 1987-ben a környezetromboló dokumentum aláírását, és ily módon a vízszivattyúk még ma is működhetnek. Ezzel sikerült a hévízi tavat megmenteni.
     A következő előadó Dr. Bencze Izabella ügyvéd volt, aki a szovjet csapatkivonás jogi ügyeit intézte, és egy ideig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgató helyettese volt. Előadásában szólt arról, hogy a rendszerváltást követően sor került a társadalmi tulajdon lebontására, a magán- és a köztulajdon jogi alapjainak a megteremtésére, a piacgazdaságra való áttérés során a magántulajdon megerősítésére. Ezzel egyidejűleg szükségessé vált az állami feladatok ellátása érdekében a közvagyon, vagyis a kincstári vagyon körének kialakítása.
     Mindez lehetővé tette az újonnan létrejött politikai, gazdasági és pénzügyi vezetőréteg számára Magyarország közjogi eredetű kifosztását. Dr. Bencze Izabella hangsúlyozta, hogy az állam és a nemzet nem azonos. A nemzet az elsődleges, ő hozza létre az államot azzal a céllal, hogy megszervezze polgárai életét, hogy ellássa azokat a feladatokat, amelyekért a polgárok közterhet fizetnek, és e célból bíznak a kezelésére minden olyan vagyont, amely közös. Ennek a közvagyonnak a célja a nemzet fennmaradása, és az ország működtetése. Az állami tulajdonná tett közvagyon nélkül nincs állam, nincs nemzet, nincs ország. A közvagyon elherdálására a privatizáció első éveire ma már úgy lehet emlékezni, mint a szabadrablás korszakára. A megmaradt nemzeti vagyon összértékét hivatalosan 6 000 milliárd forintra becsülik, de az értékelés hiányosságai miatt a valós érték 50 és 100 ezer milliárd forint körülire tehető.
     Az előadó rámutatott, hogy ma is folyik az ország kifosztása, és ezért sürgős lépésekre van szükség a megmaradt nemzeti vagyon megmentéséhez. Többek között javasolta új vagyon-törvény elfogadását, továbbá azt, hogy függetleníteni kell a vagyon feletti uralmat a politikától, ezért minősített többségű törvénnyel kell védeni a nemzeti vagyont.
     Mándoki Andor kohómérnök, külkereskedelmi közgazdász, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés nyugalmazott igazgatója, a KDNP szakértője Magyarország energiahelyzetét mérte fel. A fény és az energia nélkülözhetetlen, ezért életbevágó, hogy mindenki elérhető áron jusson hozzá. Noha mindenkinek fontos közszükségletről van szó, mégis ma már a villanyáramért, a gáz, a szén, az olaj megvásárlásáért annyit követlenek a szolgáltatók, hogy a lakosság nagyobb részének emiatt a létfenntartásához szükséges napi szükségletei kielégítéséhez sincs elegendő jövedelme. Az 1990 után Magyarországra érkező globalizáció a hazai gazdaságot leépítette, szerkezetét átalakította, és felszámolt kétmillió munkahelyet.
     A globalizáció és privatizáció nem hozott létre valódi versenyt, folyamatosan növeli a fogyasztói árakat, és így a külföldi befektetők extra profithoz jutnak. A globalizáció semmi jót, előnyt és hasznot nem hozott a magyar társadalom számára. Valójában a kizsákmányolás, az új-gyarmatosítás és az eladósítás rendszeréről van szó. Előadásában Mándoki Andor ismertette az energiaipar elidegenítésének a részleteit, és számokkal támasztotta alá, hogy ha ez a stratégiai ágazat továbbra is köztulajdonban marad, akkor mennyivel olcsóbb lehetne az elektromos áram, és a napi szükségletekhez használt gáz ára.
     Dr. Léh Tibor párizsi ügyvéd, nemzetközi jogász, az MVSZ elnökségi tagja, szakértőként kidolgozta a szovjet agresszió által okozott károk megtérítésének a jogigényét. 1956-ban a szovjet hadsereg agressziót követett el Magyarországgal szemben. Háborús akciót indított, megdöntötte a legális kormányt, figyelmen kívül hagyva a magyar nép akaratát. Az 1956-os forradalom 50-ik évfordulója alkalmából 2006. október 15-én a Magyarok Világszövetsége a következő határozatot hozta: "1956 októberében és novemberében Magyarországot fegyveres támadás érte a világ akkori legerősebb hadserege részéről. Magyarország hadüzenet nélkül háborús színtérré vált. Az ártatlanul kioltott életek tízezreiért, az ekkor okozott pusztításért a Magyarok Világszövetségének rendkívüli küldöttgyűlése kezdeményezi és követeli kártérítés fizetését az agressziót elkövető Szovjetunió utódállamaitól." Az agresszió tényét a Szovjetunió utódállama, az Orosz Föderáció vezetői el ismerték. A nemzetközi jog értelmében tehát a Szovjetunió bűncselekményt követett el, amiért kártérítés jár a magyar népnek. Az MVSZ Justitia bizottsága szakértői számításokra támaszkodva, megállapította, hogy Magyarországnak okozott kár 9 972 milliárd forint. A magyar nép joggal tart arra igényt, hogy ne csak erkölcsi, de anyagi elégtételben is részesüljön.
     Dr. Bogár László közgazdász, egyetemi tanár kifejtette, hogy az önmagát rendszerváltásként megnevező folyamat valójában csak egy újabb birodalomváltást jelent Magyarország történelmében. Az "Új birodalmat" mindössze az különbözteti meg az előzőektől, hogy azokkal szemben nem földrajzi, hanem szimbolikus térben épül fel. Ily módon sokkal rejtettebb, következésképp lényegesen hatékonyabban tudja kifosztani a magyar társadalom érték-mezőit, mint az előző birodalmak tették.
     1989-ig a magyar statisztikai rendszerben létezett a nemzeti vagyon számbavétele, de ettől az időponttól kezdve ez nyomtalanul eltűnt a statisztikából, mint értelmezhetetlen kategória. Ehelyett arra lett volna szükség, hogy létrejöjjön egy háromdimenziós nemzeti vagyonleltár. Egy ilyen leltár nemcsak az anyagi értelemben vett vagyonok komplex rendszerét tartalmazza. A második dimenziót a külső természeti elemek, úgymint a föld, a víz, a levegő, az élővilág, az ásványi kincsek alkotják. A harmadik dimenziót pedig a belső természeti javak, úgymint egészségvagyon, lelki-, erkölcsi-, szellemi értékkészletek jelentik. Az elmúlt közel két évtized során a magyar társadalom ezer éves történetének legbrutálisabb kifosztási hullámát szenvedte el.
     Bogár professzor előadásában kitért a veszteség és a helyreállítás főbb összefüggéseinek a felvázolására. Megdöbbentőnek nevezte, hogy Magyarországon 1990 óta semmilyen komplex nemzeti vagyonleltár nem létezik. Úgy hajszolták át és fosztották ki a magyar társadalom vesztes többségét a folyamatokon, hogy közben felszámolták azt a statisztikai rendszert is, ami erről tájékoztatást adhatott volna. Az ő adatai szerint az 1970-es évek során - mai áron számítva - mintegy 10 milliárd dollár nettó erőforrás bevonás történt. Az ezért kifizetett kamat 150 milliárd dollárt tesz ki, és közben az adósságállomány 100 milliárd dollárral nőtt. Ebből az adósságcsapdából eredő tiszta veszteség eddig 250 milliárd dollár.
     Egy másik megközelítésben a magyar államháztartás kötelezettségei az elmúlt két évtizedben 100 milliárd dollárral nőttek, miközben az ország eszközállománya a privatizáció következtében 100 milliárd dollárral csökkent. Ma a magyar államháztartással szembeni követelések állománya több mint 7-szer akkora, mint az összes eszköze. Ez azt jelenti, hogy a magyar állam a legmélyebb csőd állapotában van, mert eszközállománya csak a töredékét fedezi a vele szemben álló követeléseknek.
     A kezelhetetlen erejű társadalmi konfliktusok miatt Bogár László úgy látja, hogy első feladat a valódi helyzet tényeknek megfelelő leírására alkalmas nyelv kialakítása. A második feladat, hogy ezen a tényeket hűen tükröző nyelven hozzáfogjunk mind a három dimenziót felölelő nemzeti vagyonleltár elkészítéséhez. Végül a harmadik, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális elitet rá kell kényszeríteni: fogjon hozzá egy ezeken alapuló nemzeti stratégia elkészítéséhez. A kritikus pont az, hogy a magyar társadalmat függésben tartó globális birodalom belátja-e, hogy egy magyar összeomlás nagyobb veszteséget okozhat, mint amekkorába most kerülne egy rendszer-korrekció.
     Dr. Bokor Imre ezredes, a hadtudományok akadémiai doktora, nyugalmazott egyetemi tanár előadásában felvázolta, hogy Magyarország a nagyhatalmak politikai manőverei áldozataként sodródott bele a két világháborúba, majd pedig 1956-ban a szovjet világuralmi törekvések áldozata lett. Az első világháborút követő békeszerződésben minden nemzetközi elvet felrúgva hazánkat sújtották a legszigorúbb területi, anyagi és erkölcsi szankciókkal. A második világháborúba is külső nyomásra sodródtunk bele. Először a német fegyveres erők, majd pedig a szovjet csapatok szállták meg hazánkat. Ezek nyomán maximális mértékben kifosztották az országot. A szovjet hadsereg a vétlen lakosság köréből 350 ezer főt vitt el kényszermunkára, majd a békeszerződésben ismét megcsonkították Magyarországot, és 300 millió dollár kártérítés megtérítésére kötelezték.
     Az ezt követő szovjet megszállás nemcsak hatalmas anyagi terheket rótt a magyar népre, hanem tudományos, kulturális, technikai téren is évtizedekre visszavetette. Az 1956-os forradalom leverésével az agresszorok óriási károkat okoztak. Kétszázezer ember nyugatra menekült, rommá lőtték a főváros egyes kerületeit, és a kádári megtorlás idején mintegy ezer embert végeztek ki, és több tízezret ítéltek szabadságvesztésre.
     Bokor Imre előadását követően Sólyom Ildikó művésznő is szólt a jelenlévőkhöz. Sólyom László ártatlanul kivégzett magyar tábornok leányaként  (*Ez egy másik Sólyom!!!*-Ólevendula-)  beszélt az ügy hátterét tartalmazó, több kötetes dokumentumkönyvéről, felvázolva, hogy ő hogyan látja a magyar nép tragédiáját, és az ország kifosztását. Mindezt hogyan élte át egy ártatlanul meghurcolt tábornok családtagjaként.
     A konferencia előadóinak harmadik megközelítési módja azt tartotta szem előtt, hogy miként lehet korszerű pénzügyi ismeretekkel, technikákkal, módszerekkel Magyarország pénzügyi gazdasági helyzetét stabilizálni, az országot az adósságcsapdából kivezetni, és a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem legalább egy részét a magyar nemzet számára visszaszerezni.
     Varga István mérnök és sikeres vállalkozó többek között elmondta, hogy a pénz áramlására és az azt rögzítő számviteli folyamatokra kell összpontosítani. Nem elégséges a pénz-állomány statikus vizsgálata. Olyan új monetáris rendszert kell alkotni, amelyben nemcsak a banki szereplők állíthatják elő a pénzt. Jelenleg mintegy 5000 helyi és elektronikus pénz működik világszerte. Ezek közül 1500 nagyon sikeresen. Magyarország vonatkozásában is a nemzetgazdaság egészét kell ellenőrizni, nemcsak a költségvetést. El kell készíteni Magyarország társadalmi-gazdasági tervét, amelyet az alkotmány is előír. Ugyancsak el kell készíteni a teljes körű államháztartási mérleget, amely a költségvetésen túl tartalmazza a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás és az elkülönített alapok költségvetését is. Varga István hangsúlyozta, hogy: le kell bontani a pénzuralmi struktúrák alkotta vasfüggönyt, egyrészt a parlament és a kormány, másrészt az MNB közö tt. Az előadó hangsúlyozta, hogy a pénznek nevezett egyezményes jeleket, a gazdasági élet közvetítő közegét ne csak a bankok állítsák elő, hanem a gazdasági élet más szereplői is.
     Szervesen kapcsolódott Varga István előadásához Vezér-Szörényi László informatikus, aki Frankfurtban és Bázelban dolgozott szakértőként, majd pedig öt éven át a Deutsche Bank tanácsadója volt. 2007-ben megalapította Magyarországon a Korona Csereklubot, és 2008-ban pedig beindította az első működőképes, internetes cserepiacot. Vezér-Szörényi előadásában kifejtette, hogy mindenki jól jár, aki részesül a kiegészítő pénznemek áldásaiból. Egyetlen vesztesei a nagybankok, akik pénzüket igen drágán, magas kamatokért adják kölcsön. Csak az embereken, a közösségeken múlik, hogy akarnak-e sorsukon javítani, és hajlandóak-e másokkal összefogni egy jobb jövő érdekében, vagy pedig maradnak a jelenlegi torz pénzrendszernek az áldozatai, és egyben fenntartói. Az elektronika és az internet fejlettsége az emberiség történelme folyamán most először kínál lehetőséget arra, hogy egy közösség létrehozza a saját igazságos pénzrendszerét.
     A következő előadó Szalay Zsuzsanna közgazdász, egyetemi oktató, rendkívül figyelemre méltó előadást tartott "A szelíd pénz forradalma" címmel. Lényegében a közbirtokosságon nyugvó pénzrendszer megteremtését ajánlotta a magyarországi pénzhiány radikális megszüntetésére.
     Az előadó kifejtette, hogy a pénz a közösségen belül munkamegosztást biztosító infrastrukturális tényező. Ez a közvetítő közeg lehetővé teszi a tevékenységcsere résztvevői között az információ- és az anyagáramlást. A szelíd pénz a közösséget szolgálja, a közbirtok része. A főáramú közgazdaságtan tárgyalja a pénz funkcióit. Ezek az értékmérő, a csere-, a felhalmozási-, és a spekulációs-eszköz funkciók, amelyek közé a Bretton Woods-i rendszer összeomlása, 1971 óta odaszámítják a hatalmi-eszköz funkciót is. A probléma az, hogy ezek a funkciók egyidejűleg nem érvényesülhetnek, de ezt a hivatalos irányzathoz tartozó közgazdászok nem tárják fel. A funkciók egyidejű érvényességének lehetetlensége globális méretű válságok formájában fejeződik ki.
     Szalay szerint a döntő kérdés a harmadik funkció elemzése. Megengedhető-e, hogy a felhalmozás akadályozza a cserét? A pénznek forognia kell, de mi kényszerítse erre a forgásra? Elemezte, hogy amikor a kamat pozitív, akkor tulajdonképpen a pénztartásról való lemondást jutalmazzák. A negatív kamat, azonban bünteti a pénz visszatartását, és ezáltal segíti elő a pénzforgalmat. Paradigmaváltást, vagyis alapvető változást jelentene, ha elfogadnánk a kamat vonatkozásában az ellentétes előjelet. A szelíd pénz negatív tartományban mozgó kamatmechanizmust, közintézmények által működtetett pénzforgalmat, és közbirtokként megjelenő pénzt jelent. Tartalmilag visszatér a pénz kialakulásához, formailag felhasználja az információs technológia kínálta eredményeket. Ezért ez a szelíd pénz, amely hatalom gyakorlására nem alkalmas, elektronikus pénzként működik.
     Dr. Farkasinszky Tibor, a közgazdaságtudomány kandidátusa, egyetemi tanár Magyarország jelenkori kifosztásának mértékét, hatásait elemezte, majd pedig javaslatokat tett az ezzel kapcsolatos teendőkre. Alapproblémának nevezte, hogy az ország kifosztásáról nemcsak a tömegtájékoztatási intézményekben, de az Országgyűlésben is hallgatnak. Rámutatott, hogy Magyarország folyamatos és növekvő arányú nemzetközi kifosztása a külföldi globalista bankok és multinacionális cégek által tovább folytatódik. Hangsúlyozta a bruttó hazai termék, a GDP, és a bruttó nemzeti jövedelem, a GNI lényeges különbségét. Ezután statisztikai adatokkal támasztotta alá a kifosztás folyamatát. Előadásának végén felvázolta a kifosztás megszüntetésére irányuló programot. Hangsúlyozta, hogy annak végrehajtása természetesen kemény küzdelmekkel jár, de a súrlódásmentesség érdekében nem szabad lemondani a magyar nemzeti érdek érvényesítéséről.
     Az elhangzott előadások teljes szövege elolvasható "A Fordulat" c. kötetben, amelyet a Honlevél szerkesztősége gondozott és az MVSZ adott ki. A "Magyarország kifosztása" konferencia javaslatai valódi alternatívát nyújtanak a magyar társadalomnak. Hasznosan forgathatják azok a döntéshozók is, akik a mai napig nem voltak képesek elszakadni az idejétmúlt neoliberális pénz-és gazdaságpolitika bukott téveszméitől, amelyeknek az ésszerűtlen erőltetése a jelenlegi válságos helyzetbe sodorta Magyarországot.