ALBERT WASS: MESSAGE HOME

ALBERT WASS: MESSAGE HOME

I send the message to the hills home:
The way of fate is ever changing
And the winds, they also have their laws,
And so have laws the rains, the clouds, the snows,
And there is no sorrow forever-staying.
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the earth: just carry on,
Even if the grown crops are devoured by the carrion.
Even if the mole digs up the roots,
Vigilant Order keeps the world sooth'd
And of the noble grain shan't go to waste one seed,
But nothing shall remain of the nettle indeed,
For in due time, every kind of weed vains.
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the forest: do not fear,
Even if the chopping of axes echo should.
For stronger than the axe is always the wood,
And by the wake of spring, from the bleeding wound
The triumphant sprout of a new force shall appear.
And trees shall stand still by the time in the mud
To rust turns the murderous steel
And the striking hand, with holy redemption,
To useful material in the earth decays...
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the house, which brought me up:
Even if burned down it lies and robbed
A new generation is on the way
Again merry builders shall come
And the foundations they shall excavate
And upon moral's ancient, snow-white base
A temple's walls and roof they'll lay.

A thousand new Mason Kelemens arrive,
But not with human blood and ash
Shall they fix world peace's wall,
But with holy water and bread
And build new home from stones of old.
I send the message to the house, which brought me up:
The foundation comes from God,
And godly strength the hand gains
As it reconstructs the wall from its remains.
The water runs, but the rock remains,
The rock remains.

And I send the message to my friends of old,
Who deny my name today:
When the wheel of fate takes yet another turn,
I shall keep being their friend all the way
And there shall be neither revenge nor hate nor rage.
We shall give each other a hand, and go,
And become One Will and One Goal again:
The water runs, but the rock remains,
The rock remains.

And I send the message to every folk
To brother, to relative, and to the unknown,
To loyal, to wretched, to wicked, to saint,
And to those, who from the hand of theirs
Shall never wash away the guilty bloodstains:
Beware, and fold your hand to pray'r!
Somewhere above, in God's domain
The stars are slowly changing their ways
And the water runs, and only the rock remains,
The rock remains.

Only the true and good shall remain.
The pure, and those, who live in peace.
Forests, mountains, men and seas.
Everyone, think over your acts!
The sieve is being prepared in the sky,
And the wheel of fate is being oiled by
Hard-working angelic hands.
It shall turn again, the wheel of fate,
And as it stays on the Bible's page,
Mankind's test lies in wait,
And the way you sow the seeds is how your reap the grains.
For the water runs away, and only the rocks remains.
But the rock remains!

Vasárnap este 7:10 -től Gábor Emese a Lánchíd Rádió Magyarok c. műsorában

http://mno.hu/lanchidradio/eloszor-tarja-elenk-lelkenek-rezduleseit-1084251

Magyarok

Először tárja elénk lelkének rezdüléseit

A műsor utolsó negyedében a Budakesziről ellopott Wass Albert szobor (Gábor Emese alkotása)

csodával határos előkerüléséről számol be. A tolvajoknak nem sikerült elpusztítaniuk, holott tűzbe vetették, ütötték-vágták, végül bedobták a Dunába...

Gábor Emese puha természetközeli, sokszor a nap fátyola mögül áttetsző, olykor mesebeli világát elsősorban képzőművészeti alkotásaiból, festményein keresztül vagy például mesekönyv-illusztrációiból ismerhetjük. Verssorai tükrében először tárja elénk lelkének rezdüléseit. Őrizem a csendet címmel jelent meg első verseskötete, melyben az örökkévalóság, a lélek túlélése és persze a természettel alkotott teljes harmóniát fogalmazza meg újra és újra.

TORMAY CECILE - LÁNCHÍD RÁDIÓ

http://mno.hu/lanchidradio/elobb-uldoztek-majd-ellehetetlenitettek-1069043

Adás: 
2012. április 17., kedd 12.30
2012. április 17., kedd 18.30

Nobel-díjra jelölték, mégis keveset hallani róla az irodalomórán. Tormay Cécile nemzetközileg elismert író volt. Magyarországon előbb üldözték, majd ellehetetlenítették. Az idei Tormay Cécile-emlékév. Ebből az alkalomból beszélgetünk a mai Kulisszában az írónő életművéről a Tormay Cécile Kör alapítójával, Jobbágy Évával. 

Kulissza

Előbb üldözték, majd ellehetetlenítették

E-mail cím: kulissza@lanchidradio.hu

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. –

Astor, Florida, 1998. február 17.)

erdélyi magyar író és költő.

Wass Albert maraton - 2012. február 24.-25.


Link
http://www.wassalbert.eu/?oldal=wassmaraton2012

Wass Albert - maraton

Wass Albert tisztelői 2012-ben immár ötödik alkalommal szervezik meg szerte a Kárpát-medencében a 25 órán át tartó felolvasást az erdélyi író és más magyar írók, költők műveiből. Az összefogás jegyében zajló országos felolvasás 2012. február 24-én, pénteken 18.00-kor kezdődik (Erdélyben és Kárpátalján ez 19.00), és másnap estig tart.

Eddig 45 helyszín jelezte részvételét.
Sorrendben Munkács, Lakitelek, Kisgyőr, Encs, Karcag, Jászfényszaru, Keszthely, Zalaegerszeg, Budapest, Kecskemét, Koltó, Győr, Szeged, Kiskunfélegyháza, Miskolc, Kajárpéc, Nagybánya, Veszprém, Kézdivásárhely, Hódmezővásárhely, Miami, Szentes, Gyúró, Nagykanizsa, Dombóvár, Pécs-Somogy, Rákoskeresztúr, Pécs, Kaposvár, Bőcs, Pápa, Hatvan, Kalocsa, Mohács, Szajk, Dunaharaszti, Szatmárnémeti, Debrecen, Gyergyószentmiklós, Balatonfüred, Kiskunhalas, Csorna, Érsekújvár, Szikszó és Eger csatlakozott.
Várjuk szeretettel a további jelentkező településeket a wafelolvasas@gmail.com címen vagy a 30/382-94-44-es számon.

• Fórum

Tovább>>
http://wassalbertfelolvasas.hu/

Wass Albert: Mindent újra kezdünk

Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk,  újra fésülködünk, újra öltözünk.
Ujra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda.

Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra  lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.

Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra  szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra.
A természet örök  rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok.

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és  újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél.
És Te  természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy  úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak  puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak  virágozni.

Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál  ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.

Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról.

Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak  alá pihenni a bokrok közé.

De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám  füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és  száraz mohát a fészekrakáshoz.
Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony  gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.

Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.

Wass Albert: Nem vagy egyedül a Földön

Jól figyelj most ide, mert ez nagyon fontos: nem vagy egyedül a földön.
Nem tudom eléggé  hangsúlyozni: nem vagy egyedül. Sajnos, rajtad kívül még sok millió ember él. Nem tudom  pontosan mennyi, de nagyon sok.

Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked: emberi módon akar élni. Békét és  nyugalmat akar. Otthont, vagyis egy szemétdombot, melyen ő a kakas, aki kukorékol.

Azonban több a kakas, mint a szemétdomb. És így egymás között meg kell osszátok a  dombot és a kukorékolást.

A legtöbb baj közöttetek ebből származik. Mert minden ember körül van egy  láthatatlan  bűvös kör: az egyéniség köre. Egyiknél kisebb, másiknál nagyobb, de ne hidd, hogy bárkinél is  hiányozhatik. És minden kör három részre oszlik, mivel minden ember három részből áll:
egy  remetéből, egy despotából és egy művészből.

Az emberi társadalom világa ezeknek a láthatatlan köröknek a hihetetlen  összezsúfolódását hozta létre. A körök mindenütt érintkeznek, összeütődnek, sőt metszik  egymást.

Ügyelj a körülötted élők köreire! Ha lehet, helyezd el úgy köztük a magadét, hogy mások  köreit ne érintsd általa. Az összekoccanó körök nyomán mérges váladék keletkezik, a  veszekedés. Könnyen haraggá gyűl és gyűlöletté fekélyesedik. A zsúfolt együttélés fertőző  baktériumokat termel.

Ha helyszűke miatt nem áll módodban elkerülni az összekoccanást, a Téged szorító körök  despota-cikkébe behatolhatsz. Legtöbb embernél ez amúgy is túlságosan nagy helyet foglal el  ahhoz képest, hogy elfogadta a civilizáció kényelmeit.
(Ilyen úri ösztönökhöz ugyanis csak  annak lehet joga, aki úgy él mint a medve, vagy mint az ősember. Maga szerzi meg azt, amire  szüksége van és a társadalmi élet gépezetének hasznáról lemond.
Aki azonban elfogadta a  kényelem játékszabályait, az egyéni szabadságának és despota-énjének úri mivoltáról önként  lemondott, olyan mint a kutyává szelídült farkas.)

De senkinek művész-énjét ne bántsd! Apró kis bogarait: hogy szeret heverni ebéd után,  cukorral eszi a vajaskenyeret, ébredés után szivarra gyújt az ágyban. Hogy szenvedélyei  vannak. Hogy szeret korán kelni. Hogy nem szeret korán kelni. Hogy tíz percenként huzatot  csinál, mert nincs elég levegője. Hogy ordít, ha mások huzatot csinálnak. Hogy szereti, ha  dicsérik. Hogy nem szereti, ha dicsérik. És még ezer ilyesmi. Ezeket ne bántsd, ha nem  okvetlenül szükséges. Ezek teszik kerekké az ember egyéniségét és éppen úgy szüksége van  rájuk, mint a sóra.

Legjobban azonban minden emberben a remetét tiszteld. A magányosat, a tartózkodót, a  szemérmeset. Minden egyéniség mélyén ez lappang valahol. Néha nagyon mélyen elrejtőzve a  felületességek alá. De ott van. S akiben a remetét   megbántod: ellenségeddé válik.

És még valamit jegyezz meg jól, mielőtt kukorékolni a szemétdombra kiállasz: előkelő csak  az, aki nem szorul másokra. Tudnod kell, hogy itt nem olyan előkelőségre gondolok, amit ruha  vagy hivatal jelent. Itt a belső előkelőségről van szó, az egyetlen igazi előkelőségről.
Ha  tétlenül nézed, hogy más vágja föl szívességből a fádat, vagy más ássa föl szívességből a  kertedet, mert úri tenyered munkával piszkítani átallod: előkelőséged egy-egy darabjáról  önként lemondottál. Ha ezt teszed, halkabban kukorékolj és sokkal szerényebben.
Teljes  hanghoz csak annak van joga az emberi társadalom szemétdombján, aki nem adósa senkinek.

Aki az élet megéléséhez nem fogad el könyöradományokat. Ezek az igazán előkelő emberek.

Tanulj tapintatot. A tapintat az együttélés diplomáciája. Ne nyiss ablakot arra, aki fázik,  mert náthát kapsz a hidegtől, amit ezáltal benne magaddal szemben dermesztettél. Ha valakin  valami csúnyát észlelsz, ne dicsérd azt szépnek, mert megsérted és megalázod ezzel. Ne  nevezd "drágám"-nak, "édes"-emnek vagy "szívem"-nek azt, aki számodra se nem drága, se  nem édes és akinek a szívedhez semmi köze sincsen.
Tanuld meg, hogy a tapintatos ember  mindég őszinte. Abban, amit mond és főleg abban, amiről hallgat.

Légy jól nevelt. Igyekezz hozzánevelni magadat az emberek közelségéhez. Csak a  neveletlen emberről lehet tudni, hogy mikor van rossz kedve. Fegyelmezd magad. Senkit sem  érdekel, hogy milyen hangulattal ébredtél föl reggel és egyedül csak a fogorvosodra tartozik,  hogy fáj-e a fogad, vagy sem.

Ha okvetlenül érzed, hogy kellemetlenségeket kell mondanod,  mert jólneveltséged gyöngébb, mint hangulataid: bújj el valami félreeső helyre és írd le egy  papírra mindazt,amit megmondanál. Tedd el, és másnap olvasd el megint. Egy hétig olvassad  el minden nap és a hét végén olvassad föl barátaidnak is. Azok nevetni fognak rajta. Te pedig a  szégyenkezés által emberré neveled magad.

Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod  indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és  általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére  teremtett.
A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házőrző  kutyákkal: időnként elengedi őket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvaj  kerülgeti kertjét.

Gondolj gyakran arra, hogy nem a társadalmi rendszerek teremtették az embert, hanem  Isten.
De azt se feledd el, hogy a társadalmi rendszereket nem Isten teremtette, hanem az  emberek maguk. Részben uralmi ösztönökből, részben békétlenségből. A   civilizációt pedig  kimondottan csak kényelemből és lustaságból. Városban élsz, hogy ne legyen sáros a lábad, ha  esik az eső. Ne kelljen messzire gyalogolj, ha valamire szükséged van és ne magad főzzed az  ebédedet.
Tehát ne panaszkodj, ha elüt a villamos, vagy ha kozmás az étel, amit eléd tesz az,  aki helyetted elkészítette.

Egyáltalában semmire se panaszkodj. A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki  megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele   megelégedve. Elébb-utóbb a fenekére  vernek.

Ha kifogásaid vannak az emberi közösség ellen: fordíts neki hátat. Vonulj föl a hegyek  tetejére, építs kunyhót magadnak, készítsd magad a lábbelidet, varrd magad a ruháidat.
Ha az  emberi társadalomtól semmit el nem fogadsz, szidhatod kedved szerint.
De amíg veled  született lustaságod előnyeit élvezi, addig hátrányait is tűrd el szótlanul.

Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül  vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy.

Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el  nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami  kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy  csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet  rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.

Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.

Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy  ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be  négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat  ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a   látást.

Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen  egyebet mondok Neked:

Eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül  vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s  ameddig a szeme  ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy.

Valóban nagy úr odakint. Es amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a  folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a  pillangó színei. A hal fehér  hasának villanása a hullámok között.

Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit  mondanak.

És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami  zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben,akkor gondolkozz a csodán, amit  életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk.
Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió  esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és  céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember.
A  látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit  hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is  visszatérhessen Istenhez egy napon.

Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára  tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött  döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon,  állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. Es döntöttél máris.

Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz  mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel  leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz,  hátramaradsz.

De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha  sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor,amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.

Wass Albert: Békétlenség ellen

Ha valamivel nem vagy megelégedve, mondd meg nyíltan. De békétlen ne légy miatta.
A  békétlenség izgágává teszi az embert és az izgága emberek olyanok a társadalomban, mint a  darazsak: egyetlen képességük, hogy fullánkjukkal mérges daganatokat okoznak.
Ha minden  áron hajlamos vagy az izgágaságra, gondolj arra, hogy egyáltalában semmi tiszteletre méltó  vértanúság nincsen a darázs halálában, amelyet eltapostál, mert beléd szúrt.

Ha elégedetlen vagy azzal szemben, aki ételedet főzi: főzz magad. Ha sokallod a  villanyszámlát: ne égesd a villanyt. Az államot is bojkottálhatod, ha rendje ellen kifogásaid  vannak: postáját, vasútját ne használd, fizetést ne fogadj el tőle, védelmére ne tarts igényt.

Egyáltalában, ne fogadj el semmit attól, akivel szemben békétlen vagy.

A következetes békétlenek tiszteletreméltó különcök. De a megalkuvó izgágák az  emberiség bajt okozó méregkeverői.

Wass Albert: Szorgalom és restség

Véredben hordozod őket. Egyik siettet, másik fékez. Egyik a láz, másik a kihűlés. Egyik a tűz, másik a víz. Őrizd meg köztük az egyensúlyt, hogy megőrizzék egészségedet.

Ha a láz kerít hatalmába, a szüntelen tenni vágyás, hajszás szerzési izgalom:
idegrendszered korán kifárad és megöregszik. A kóros szorgalom kapzsisággá dagadhat, felőrli  a szervezetet és esztendők múltán arra riadhatsz, hogy telt zsákokon ülsz, de gyönge tagokkal.

És egyetlen egyet sem tudsz már válladra emelni, hogy magaddal vidd oda, ahova indulnod  kell.
Vigyázz, nehogy a malomban, melyben jövendődet akarod őrölni, felőrlődj rendre magad  is.

Ha érzed a veszedelmet: gondolj arra, hogy minden ember meghal. Hogy úgy jövünk ebbe  az életbe, mint a madár és úgy szállunk ki belőle egyszer, mint a madár. Alig valamivel  vihetünk többet, mint amennyit hoztunk.
Mint a madár, éppen mint a madár, aki meghízott a  nyár kövér termésén.

Elég tehát, ha lelkedet hizlalod. Dolgozz, de ne nagyon sokat. Anynyit éppen, amennyi kell  ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van. Es még valamivel többet: hogy magadba is  gyűjtsél. Szépet, jót, örömet. Tiszta és megelégedett érzéseket, nyugalmat, békét, tiszteletet.

Önmagad iránti tiszteletet főként. Ha ötven éves korodra eléred ezt: szorgalmas voltál.

De a restségre is vigyázz, hatalma ne legyen fölötted. Dédelgesd gondosan, mint jótékony  és kedves egyensúlyt a szorgalom mellé. Ne vesd meg, mert Hozzád tartozik. Nélküle  kiállhatatlan lennél az emberek között. De nagyra se növeld, mert szánalmassá változtat és  megcsúfolja emberi előkelőségedet.

Elég, ha napkelte után még egy órát heversz az ágyban.  Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen  haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz.
Elég, ha fél  órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a  nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem  dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.

Mindez  így éppen elég ahhoz, hogy megőrizd magadban az egyensúlyt és ember maradj.

De soha ne engedd meg magadnak azt a fényűzést, hogy amíg Te pihensz, mások
helyetted dolgozzanak. Mások fáradságának haszna megaláz, rabbá kötöz és bemocskolja emberi előkelőségedet. Ha a restség tunyasággá nő benned, kihűlsz és meghalsz, még mielőtt  befejezted volna az életedet.
Az olyan halott pedig, aki még mindig élni akar, szánalmas és  bosszantó látvány.

Jegyezd meg jól, hogy az igazi emberi előkelőség abban áll, hogy nem csupán azt a
munkát végzed el, ami a magad életéhez kell, hanem még egyszer annyit. Hogy senkinek  adósa ne lehess, de mások legyenek Neked adósaid. Ezekkel szemben azonban viselkedj úgy,  mintha semmivel sem tartoznának Neked.

Az ilyen ember, az ilyen igazán előkelő ember, úgy jár a világban, mint aki utazik.

Kíváncsian nézegeti a tájat, gyönyörködik abban, ami szép és elfordul attól, ami csúnya.

Senkinek sem alkalmatlankodik, útravalót nem koldul, ellátja mindennel magát. Jön és megy.

S hogy itt volt, azt csak onnan lehet tudni, hogy nehány ember aggódva keresi a nyomát, mert  szeretné visszafizetni neki azt, amivel tartozik.

Wass Albert: Az állatról, ami benned él

Ne légy beképzelt: nem tigris és nem oroszlán. De túlságosan tárgyilagos se légy azért:
nem az ökörről, nem a birkáról és nem a bakkecskéről akarok beszélni.
Ezeket csak utánozni szoktad.
Benned egy malac él. Egy neveletlen, izgága malac, aki folytonosan visítozni akar,
édességet követel és megkíván ezt, vagy amazt. Üss az orrára, mert ha nem tudod
megfegyelmezni, nyakadra nő és rabszolgává aláz.

Tanítsd a malacodat mértékletességre, szerénységre és arra, hogy ne visítozzon, mihelyt eszébe jut az étel íze. Szoktasd rá, hogy az üres vízbe főtt krumpli is eledel, kalóriája van és keményítőértéke, és hogy az erdei forrás vizénél üdítőbb ital nincsen ezen a földön.

Neveld  meg, kérlek, a malacodat, hogy csak annyit kívánjon, amennyi neki jár. Amennyit munkáddal  megszereztél és amennyit a körülmények nyújtanak.
Nincs szánalmasabb látvány, mint az  olyan ember, aki aljassá alázza magát egy falatért, hogy malacának pillanatnyi élvezeti igényét  kielégítse.

Egy szerény és jólnevelt malacot még megtűrnek a szobában. Ha azonban egy izgágán  visítozó dögöt hurcolsz magaddal, elébb-utóbb vele együtt kirúgnak Téged is.

Wass Albert: A barátságról

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt  hitte, hogy megelégedett.

De volt három barátja.

Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik  folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak  a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.

Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három  barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondották:

- Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.

Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. Es gondolj a  következőkre:

1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.

2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.

3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.

4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen  megbocsássák.

5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának
igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.

6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.

7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé  azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság  maga.

Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem
azonosak, de kiegészítik egymást.

Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában,  mint egy finom, halk akkord.

Wass Albert: Hála

Ne tévesszed össze a különböző kötelességekkel. A hála érzés, és mint ilyen 
megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető.

Csak akkor van jogod számontartani, ha Te tartozol vele másnak.
Ez lelkiismereted  feladata.

De ha azt kutatod, hogy ki adósod hálával, már önzésed szolgálatába állítottad a cselekedetet is, amivel állítólag megszolgáltad.

És önző tettek egyszerűen napi áron  számolandók el, hála nem jár s nem is teremhet nyomukban.

Wass Albert: Szabadság

Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek.
Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz,  hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai  fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének.
Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét.

Jogod van elnyomni magadban gonolsz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni,  mely Istenhez vezet.

Ez a szabadság.

A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi
megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát  képviseli egy másik embercsoport rovására.

Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az   egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.

Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint
érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted  más, csak a Teremtő Rend.
És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.

Wass Albert: Önkéntes száműzetés

Kérlek, ne nevezd magadat sem kiüldözöttnek, sem bujdosónak, sem menekültnek. És 
főleg ne sajnáltasd magad. Amit magadra vállaltál, annak a neve: önkéntes száműzetés. És    csak akkor lennél sajnálatra méltó, ha nem lett volna erőd és bátorságod ezt a sorsot magadra  venni.

Nem tűrted el, hogy birkaként tereljenek a közösség nevében olyan emberek, akiknek 
erkölcsi értékében kételkedel. Nem voltál hajlandó lemondani a Veled született önrendelkezési  jogról. Nem vállaltad, hogy nevedben olyan tetteket hajtsanak végre, melyektől irtózik erkölcsi  felfogásod.
Bűnösnek és erkölcstelennek érezted az irányt, mely felé vezetői indultak, és ezért  otthagytad a közösséget, melybe tartoztál.

Mindehhez jogod volt.

De nincs jogod ahhoz, hogy öntudatos lépésed következményeiből mártír-glóriát kovácsolj  a  fejed köré, s kiülj vele a templom küszöbére, alamizsnát koldulni azoktól, akikből hiányzott  ehhez a lépéshez a bátorság és az öntudat.

Wass Albert: Otthon

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad.
Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.
 Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek.
Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. Es hogy ebben a körülöttem lévő  széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém.
Jól érzem magamat  benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este  bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. 
Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. 
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál  a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az  emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga  csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok  és fák és patakok és emberek.
Valahol mindezek mögött van az Isten és Ű igazítja a virágokat,  a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek.
Es  mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal  ma a Tied. Ma. Ez a fontos.
És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők,  Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így.

Mert  hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

http://www.myspace.com/czegei_wassalbert/blog/410141273

Wass Albert: Honvágy

Tudom, olykor súlyosan reád nehezedik mégis. Kezed régi kilincsek emlékétől sajog,

szemed előtt fölködlik egy ház, füledben rég elhangzott szavak visszhangja duruzsol.

Gondolatban sorra járod a régi szobákat, lelked ujjaival végigsimogatod a kedves, kopott

bútorokat. Meghitt illatait feléd küldözgeti egy régi kert. Gyermekkori ösvények kavicsa

csikordul emlékezésed léptei alatt. Hegyek és völgyek, erdők és mezők támadnak életre

benned. Eszedbe jut egy régi vázában egy régi virág. Egy szék. Egy tükör. Egy kedves mintájú

függöny: A napfény, ahogy valamikor szobádba besütött. Vagy a hold, ahogy behavazta a kerti

utat s az illattal álmodozó rózsatöveket. Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek,

szavak zsongnak. És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított.

Fáj, tudom. Lelked eltépett gyökérszálai véreznek ilyenkor. És ez a fájdalom gyakorta

visszatér.

De elárulok Neked valamit: ma már ez ellen is tudok gyógyító kenőcsöt. Az ember egyet s

mást megélt már, s egyet s mást tanult. Ha újra elővesz sajgó fájdalmával a honvágy, gondolj

arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már

semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nem csak az idő változott: megváltoztak a hegyek

és a völgyek. Az erdők és a mezők. Ma már nem olyanok, mint akkor voltak, ma már semmi

sem olyan. Minden más, minden megváltozott, minden idegen. A meghitt régi utak, amelyekre

visszavágyódik benned a fájdalom, már nincsenek. Gyep lepi és bozót nőtte be őket. A

barátságos kiskapu helyét idegen rács foglalta el azóta és rá sem ismernél a régi házra. Idegen

színnel mázolták be új lakói. Szobáit megtöltötték új és idegen bútorokkal. Rózsáid helyén

illattalan ipari növények tömörülnek szigorú sorokban. Fáidat kivágták régen s újakat nem

ültetett senki, mert azt vallják ma, hogy szép haszontalanságokra nem való a föld. Idegen

lennél, dermesztő döbbenettel idegen, ha megállanál ma ott, egy régi küszöb nyomait

keresve. Idegen.

Így van ez, hidd el. És gondolj rá sokat. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem

is honvágy már, csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy

mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Gazdag

vagy általa. Senki nem rabolhatja el Tőled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörűen szép.

Aztán nézz körül és meglátod, hogy itt is vannak, mindenhol vannak erdők és hegyek,

völgyek és mezők. Rózsák és fák és illatos, szép haszontalanságok. Es akkor a honvágy már

nem is vágy többé benned, hiszen miképpen is vágyódhatnál arra, ami eltelt.

Már csak emlékezel a honra. S amíg emlékezel: tervezgeted már az új hont magad köré,

hogy legyen mire emlékezzenek a gyermekeid.

    

http://www.myspace.com/czegei_wassalbert/blog/410141273
 

Wass Albert születésnapja - Január 8.

Forrás: http://www.myspace.com/czegei_wassalbert