Ne légy beképzelt: nem tigris és nem oroszlán. De túlságosan tárgyilagos se légy azért:
nem az ökörről, nem a birkáról és nem a bakkecskéről akarok beszélni.
Ezeket csak utánozni szoktad.
Benned egy malac él. Egy neveletlen, izgága malac, aki folytonosan visítozni akar,
édességet követel és megkíván ezt, vagy amazt. Üss az orrára, mert ha nem tudod
megfegyelmezni, nyakadra nő és rabszolgává aláz.
Tanítsd a malacodat mértékletességre, szerénységre és arra, hogy ne visítozzon, mihelyt eszébe jut az étel íze. Szoktasd rá, hogy az üres vízbe főtt krumpli is eledel, kalóriája van és keményítőértéke, és hogy az erdei forrás vizénél üdítőbb ital nincsen ezen a földön.
Neveld meg, kérlek, a malacodat, hogy csak annyit kívánjon, amennyi neki jár. Amennyit munkáddal megszereztél és amennyit a körülmények nyújtanak.
Nincs szánalmasabb látvány, mint az olyan ember, aki aljassá alázza magát egy falatért, hogy malacának pillanatnyi élvezeti igényét kielégítse.
Egy szerény és jólnevelt malacot még megtűrnek a szobában. Ha azonban egy izgágán visítozó dögöt hurcolsz magaddal, elébb-utóbb vele együtt kirúgnak Téged is.
Blogarchívum
2012. január 7., szombat
Wass Albert: Az állatról, ami benned él
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése