- Múlt, ami elmúlt?
Egy nép, amely elhullt?
Hol volt, hol nem volt…
Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet?
Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett.
Sokáig nem is lehetett hallani,
hogy mi volt ez a Valami.
Hogy Valami volt: s ez a szabadság.
És hogy’ futott előle a Gazság!
Pattant a ránk szorított bilincs,
amikor utcára lépett a sok Nevenincs.
A sokat emlegetett Nép.
Aki látta, felejthetetlen a kép:
ahogy ott vonult,
ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor,
s még dőltében is ölt.
Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre,
s aki addig nem hitte:
láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság,
s hogy elérkezik végre a Szabadság?
És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják?
A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
Nem kértél sokat, csak az életed,
s balgán azt hitted,
hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet.
Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever.
A puszta föld.
Ököl.
Szorít, elernyed.
Földedbe bevernek,
mint jelzőkarót.
Élethosszig fizetheted ezt az adót!
Jön a defterdár, s tőle megtudod:
néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed?
Hiába kérdezed…
Ahogy a helyed nézed
népeknek sorában,
légy büszke arra:
ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
Részlet a 'Hóhér vigyázz!' című filmből.
Teljes egészében itt érhető el:
http://video.google.com/videoplay?docid=3741975212828797082#
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése