Blogarchívum

2011. augusztus 7., vasárnap

Dobogó Kő - Igaz mese '56-ról




3 megjegyzés :

  1. A csodás dalkiséret mentén - mintha ez lett volna a normalitás: az elején elegáns, boldog emberek százezrei lepik el az utcát, szinte szabályos rendben, tele bizakodással, lassan természetessé válnak a feltépett utcák, testek, s a felismerhetetlenségig szétlött házak, a sebtiben-temetés, szállingózó röplapok és robogó tankok, löszerosztás, majd pedig....minden, minden odavész !
    Odavész kétszázezer menekült, húszezer hazai áldozat, likvidálások összetákolt ítéletek nyomán, a lyuk a zászlón a Pokol kapujává lett...oda a magyarság álma.
    A fölvétel szinte részvétlen tárgyilagossággal tárja elénk a ma is hihetetlent.

    VálaszTörlés
  2. Az a csodálatos, hogy ki tudja hány évezred óta az elnyomottak minduntalan fellázadnak pillanatnyilag nem törődve a várható következményekkel. '56 után olyan apátia vett erőt a nemzeten, hogy már-már tartani lehetett a teljes önfeladástól. Most inkább a "többet ésszel, mint fűrésszel" elv érvényesül - nagyon bölcsen. Hősi halottunk van már nagyon sok. Manapság túlélni is felér egy hőstettel.

    VálaszTörlés
  3. Micsoda igazságod vagyon,nem is vagyunk igazán tudatában Ólevendula:
    "Manapság túlélni is felér egy hőstettel."

    VálaszTörlés