Tisztelendő testvérek!
Üdvözletünk és apostoli áldásunkat küldjük.
Hozzátok, a katolikus világ tisztelendő pásztoraihoz a közelmúltban intézett körlevelünkben ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy végre-valahára Magyarország igen nemes népére is rámosolyog az igazságosságra és szabadságra épülő béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy rendeződnek e nemzeten belül a közviszonyok.
Azok a hírek azonban, amelyek ezt követően jutottak el hozzánk, keserű szomorúsággal töltötték el lelkünket: mert szerte a magyarok városaiban, községeiben és falvaiban ismét magyarok vére ömlik, akik lelkük mélyéből áhítják az igazi szabadságot. Ami hazájuk belső rendjében már helyreállt, azt erőszakkal ismét fölforgatták és elpusztították, és a vérző népre idegenek fegyvereivel kényszerítették rá a szolgaságot. Nem állhatjuk meg, hogy ezeket a gyászos eseményeket, amelyek nemcsak az összes katolikusokat, hanem az összes szabad nemzeteket is megrendítő szomorúsággal és méltatlankodással töltik el, hivatalunkkal járó lelkiismeretünk parancsára meg ne sirassuk és el ne ítéljük. Majd meglátják azok, akiknek parancsára e szomorú gaztettek történtek, hogy a népeket megillető szabadságot nem lehet eltörölni emberek vérének ontásával.
A magunk részéről mi, akik mindenki iránt atyai érzelemmel viseltetünk, sohasem tartjuk megengedhetőnek, hogy bármelyik fél részéről is igazságtalanul bármiféle erőszakot, bármiféle vérontást alkalmazzanak, de minden népet és társadalmi osztályt csakis olyan békére buzdítunk, amely igazságosságon, szabadságon, szereteten alapul és abból táplálkozik. De amit az Úr Káinnak mondott: … „Öcséd vére felkiált hozzám a földről”, ma is igaz: a magyar nemzet vére nagyon is az Úrhoz kiált, aki van olyan igazságos bíró, hogy ha a magánembereket gyakran csak haláluk óráján sújtja bűneik miatt, a népek vezetőit azonban, akik jogtalanságot követnek el másokon, s nemzeteiket olykor már a mulandó életben is megbünteti, mint a történelem tanúsítja.
Ezért esdeklő szóval kérjük, indítsa meg a nagy irgalmasságú Megváltó azok lelkét, akiknek az akaratától függ ez a dolog, olyannyira, hogy érjen immár véget ez a jogtalanság, mindenféle erőszakot fékezzenek meg, s valamennyi nép békességre térve, békés és szelíd eszközökkel jusson egyességre.
Különösképpen pedig azok számára, akik a gyászos események közepette szörnyű gyilkosság áldozatai lettek, a végtelen irgalmú Istentől örök világosságot és véget nem érő nyugalmat kérünk a mennyekben; és azt óhajtjuk, hogy a keresztények összessége ennek az érdekében is fűzze a miénkhez esdeklő könyörgéseit.
Ezek közlése mellett a mennyei ajándékok kieszközlőjét és atyai jóakaratunk tanúságát, apostoli áldásunkat küldjük egyrészt tinéktek Tisztelendő Testvérek, egyenként mindnyájatoknak és nyájaitoknak igen nagy szeretettel, kiváltképp a magyarok drága nemzetének.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1956. november 5-én, pápaságunk tizennyolcadik esztendejében.
XII. Piusz pápa
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése