Blogarchívum

2012. január 7., szombat

Wass Albert születésnapja - Január 8.

Forrás: http://www.myspace.com/czegei_wassalbert


Wass Albert életpályája – Wass Albert sorsa – születésének helye, ideje és módja – egyben végzete is volt.
A Mezőség szívében, a Kolozs megyei Válaszúton született 1908 január 8-án, arisztokrata családban. A Wass család nemesi címét még Szent László királytól nyerte, annak érdeméül, hogy a család egyik őse, Buzátfia Lób 1081-ben a kun betörés ellen harcoló királyt az általa egy, az orrán nyíllal megsebzett, felbőszült bölénybikától megmentette azáltal, hogy a bikát szarvainál fogva bedobta a czegei tóba. Tettéért orrán nyíllal átlőtt bölényfejes címerrel – amely azóta is a Wass család címerállataként szerepel – és a hatalmas testi erejére utaló Vas névvel jutalmazta Lóbot a király, s a kor szokásai szerint hivatalosan is neki adományozta a tavat, a körüllevő dombokkal együtt. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasas-szentgotthárdi udvarház, melybe maga az író is beleszületett, s ugyancsak ott terül el az ötszáz hold mezőségi föld is, melyet művelni, szeretni tanult, míg az a bizonyos vihar ki nem tépte onnan. Itt született meg tehát Wass Albert, a Mezőség gyermeke, a kálvinista vallás jegyében, gróf Wass Endre és a Bánffy család bárói ágából származó Bánffy Ilona gyermekeként. Erdélyi arisztokrata családból származott tehát, amelynek nagy szerep korábban jutott Erdély történetének alakításában.
Wass Albert azon erdélyi arisztokrácia képviselője volt, mely társadalmi állását sohasem a privilégiumok, hanem a kötelezettségek forrásának tekintette. Hasonlóan a Helikon-alapító báró Kemény Jánoshoz és a közéletnek állandóan áldozó gróf Bánffy Miklóshoz, ő is az erdélyi magyarság önvédelmében és felemelkedésében igyekezett meghatározó szerepet vállalni. Ennek a társadalmi rétegnek volt tehát szülötte úgy, hogy műveiben is megjelenített módon, igen élese kritikával látta elődei történelmi felelősséget. Életének szűkebb színtere – amely meghatározó benyomással bírt egész életpályája során – a Mezőség, a magyarság nemzeti tragédiájának egyik történelmi színtere volt. Nem mintha véres csaták fűződnének hozzá, inkább lassú sorvadás és pusztulás fémjelzi sorsát.
„Egyik ősöm – írja Wass Albert – az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Papot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta számukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendővel később ezeknek a moldovaiaknak a leszármazottai fölgyújtották a kastélyt, lerombolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki.”

 A Mezőség először a mind egyre nagyobb számban betelepülő és egyébként is szapora oláhok révén először vegyes lakosságúvá, majd román többségűvé vált. Magyarok már csak szórványban maradtak. Ezt a szomorú folyamatot jeleníti meg többek között Makkai Sándor: Holttenger című regénye is, de Sütő András: Anyám könnyű álmot ígért című művének is ez adja a fő ideológiai mondanivalóját, és erről a tájról, s a táj fájdalmas pusztulásáról adnak képet Wass Albert regényei is. A család régi kastélya ma már nem áll, lerombolták az oláhok,
helyén konzervgyár éktelenkedik.
Nyomtalanul tűnt el tehát egy régi rend és egy régi szellem egyik utolsó jelzőköve, mint ahogyan Wass Albertnek még az emlékezetét is igyekeztek kiirtani.
Második otthona, a czegei kastély is áldozatul esett az oláhok rombolási dühének: nyoma sem maradt.
Napjainkban Olténiából betelepített oláhok ólszerű házikói hirdetik a „többezeréves dákó-román dicsőséget” a magyar földesúr egykori hajléka helyén. Tanulmányait a nagy múltú kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban kezdte. Kiváló, tiszta magyar kálvinista nevelésben részesült itt és egy egész életre szóló értékrenddel vértezte fel magát.
1926-ban tett sikeres érettségi vizsgát, azután, hogy az előző évben a román hatalom által kirendelt felügyelőbiztos hathatós közreműködése révén az érettségizni kívánó tanulók 86%-a elbukott. Különösen emlékezetes élmény maradt ez Wass Albert számára, melyet több művében is megemlített. Ezt követően gazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián, hogy felvértezze magát a föld tudományos igényű művelésének tudásával, melynek révén lehetősége lett otthoni birtokán mintagazdaság kiépítésére.
Román hadkötelesként „nem váltja meg magát”, hogy magyar vidékre kerüljön, hanem Bukarestben tölti le katonai szolgálatát, hogy eleven környezetben szerezzen tapasztalatot az oláh világ sajátosságairól, melyeket a későbbiekben nagy hatékonysággal volt képes alkalmazni. Majd Németországban és a Sorbonne-on tanul, majd megszerzett, elismert tudása révén, 1944-ben az újra magyarrá vált kolozsvári egyetem díszdoktorává avatják. Tanulmányai végeztével viszszatért családi birtokára, s gazdálkodni kezdett megalapozott tervek nyomán, minthogy a nyugati egyetemeken erdészeti és kertészeti tanulmányokat is folytatott. A gazdálkodásról azonban minduntalan az irodalmi pálya ragadta el.
Első irodalmi élménye Selma Lagerlöf: Gösta Berlings saga című romantikus regénye volt. Wass Albert pályáját versek írásával kezdte, melyeket gyakorta publikált a Pásztortűz, az Ellenzék, majd az Erdélyi Fiatalok című folyóiratokban. Ez utóbbi kettőnek később munkatársa lett. Első verseskötete 1928-ban Világtemetés címmel jelent meg Kolozsvárott. Azonban sem ez, sem a következő – 1930-ban ugyancsak Kolozsvárott kiadott – Fenyő a hegytetőn című verseskötete nem keltett különösebb irodalmi szenzációt, de sejtetni engedte, hogy létrejöttük sokkal több, mint egy unatkozó fiatal arisztokrata unaloműző irodalmi próbálkozása. E verseskötetei és az 1932-ben megjelent A temető megindul című szavalókórusra írt színműve magára irányította az erdélyi helikonisták figyelmét, melynek révén meghívást kapott a gróf Kemény János marosvécsi birtokán megrendezett, vadászattal egybekötött, irodalmi és művészeti találkozóra. Wass Albert tagja lett ezáltal a helikoni írók társaságának, akik közül csak a legjelentősebbek említve:
Áprily Lajos, báró Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, gróf Kemény János, Kós Károly, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Tamási Áron.
Gróf Kemény János minden év nyarán meghívta az erdélyi minőségi írókat politikai, világnézeti felfogásuktól függetlenül a helikoni találkozókra. Az ott résztvevő alkotók által írt Erdélyi Helikon című folyóirat Erdély irodalmi életének egyik fő színtere volt. Három gyönyörű napot töltött el itt ezen találkozók alkalmával Wass Albert a hegyek varázslatos környezetében, leginkább Tamási Áron és Molter Károly társaságában. Emlékezetes beszélgetések és írói esetek voltak ezek, a Kós Károly által faragott nagy kőasztal mellett. Meghatározó, életre szóló élménye fakadt ezekből, melyek közül egy igen emlékezetes alkalom idős korára is tisztán megmaradt benne, amelyet egy vele készített interjú alkalmával a következőképpen mesélt el:

„Amit el akarok mondani, az különlegesen szép eset. Minden este valamelyikünknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén – azt hiszem 1933-ban vagy 34-ben lehetett –, Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly – barázdás arcán hullottak a könnycseppek –, odament Dsida Jenőhöz, megölelte, és azt mondta neki: ‘Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!’ Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott eltöltöttünk...”

Meghatározó világnézeti felfogása, a transzszilvanizmus életeszménye is ekkor forrott ki benne a maga teljes rendszerében. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a transzszilvanizmusról és annak Wass Albert általi felfogásáról néhány gondolat erejéig külön értekezzek. A transzszilvanisták az erdélyi magyarság önálló külön lelkiségét és jellegét tételezték fel, és ennek a külön karakternek a vizsgálata révén igyekeztek meghatározni az „erdélyi lélek fogalmát”, amelynek főbb központi elemei:
a történelmi szükségszerűség révén megvalósult, részint önálló erdélyi történelem, az erdélyi táj mindenre, de legfőképpen a gondolkodásra kiható, és azt formáló igen nagy szerepe, valamint a magatartásformában megnyilvánuló különleges tolerancia elve. A transzszilván ideológiai felfogás az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségének gondozását vállalta fel célkitűzésként, melyből következőleg nemcsak a magyar, hanem az erdélyi román és szász nemzetek körében is kívánatos lett volna annak a folyamatnak a megindulása, melynek révén létrejöhetett volna a transzszilvanizmus eszméjének befogadására alkalmas szellemi közeg.
A transzszilvanizmus eszméjét hirdető erdélyi írók hitvallása Wass Albertben egy életen keresztül megmaradt, s műveinek állandó eszmei vázát alkotta. Életének utolsó szakaszában is szilárdan kiállt a transzszilvanizmus létjogosultsága mellett.
 „(A transzszilvanizmus) ma (1996-ban) talán még jobban időszerű, mert rengeteg hely van ezen a földön, különösen Európában, ahol két-három nemzetiség él együtt. Többnyire kényszerűségből kerültek ebbe a helyzetbe, de mindegyik nemzetiség a maga életét szeretné élni. Svájcban meg lehetett ezt csinálni, tehát bizonyíték van arra, hogy nem képtelenség. Az akadályt csak abban látom, hogy a történelem ballépései kitermelték azt a fajta túlzó nemzetiségi érzést. (Ha a függetlenség) megvalósul, akkor lesz szép, gazdag Erdély. Mert Erdély legnagyobb baja az, hogy gazdag, mindenkinek kell. Kellenek a bányák, a természeti kincsek, szépségek, még az erdő is kell. Csak mi, erdélyiek nem kellünk senkinek, különösen erdélyi magyarok nem.”
Igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Wass Albert Erdélyt, és az erdélyi szellemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztességes. Nem véletlen – tartja –, hogy a vallásszabadság is elsőként Erdély lelkéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, „ahol viharban is virágzott a lélek”. Meglátása szerint erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfoglaltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Úgy érzi, Erdély levegőjében van valami láthatatlan, megnevezhetetlen transzcendentális erő, mely mintha a földből sugározna elő, belenő a fába, a hegyekbe, de legfőképpen az emberi lélekbe és gondolkodásba. Ez az erő az erdélyi lélek, az erdélyi szellem, melynek révén – ha idegen tényezők nem avatkoznak közbe – Erdély az „emberi lélek virágos kertjévé” válhat. „Vannak a világon szebb vidékek, magosabb hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok – írja. – De békésebb esték, szelídebb szellők, kékebb égbolt, színesebb virágok, békésebb emberek sehol sincsenek Isten szabad ege alatt. De a hangsúly a szabadságon van. Ideje hát, nagyon is ideje, hogy helyrebillenjen a szabadság mérlege Erdély vérrel és könnyel öntözött földje fölött. (...) S ez a vénember bízik abban és szívből reméli, hogy Erdély románjai eléggé erdélyiek ahhoz, hogy végre valahára megalkothassanak egy olyan pompás kis országot, melynek minden fiára egyformán süt a nap, s melynek háromnyelvű népe békés egységben élve, mindegyik a maga kultúráján keresztül közelítheti meg Isten országát.” Közismert és általánosan elfogadott gondolatok voltak ezek abban a korban. Jászi Oszkár és Bajcsy- Zsilinszky Endre is hasonló önálló keretek között képzelte és tervezte el Erdély jövőjét, melyet azonban a nagyhatalmak politikai játszadozásai másként alakítottak. 1934-ben jelent meg az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában – melynek 1935-től ő maga is tagja lett – Farkasverem című regénye, melynek révén országosan ismertté vált az irodalmi körök és a nagyközönség számára is. E regényét a szakma akkora elismeréssel fogadta, hogy írójának a kor legnagyobb hazai irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat ítélték oda. A díj odaítélésének indoklása szerint e mű „olyan társadalmi kor- és kórrajz, amely Erdély tragédiájának gyökereit tárja fel”. Ebben a művében a Mezőségben élő magyar földbirtokosok életével vetett számot. Hősei általában „felesleges” emberek, akik nem találják helyüket az impériumváltás következtében megváltozott világban. Hétköznapjaikat mindösszesen a vadászatok teszik változatossá. A regény igen erős kritikai éle azon arisztokrácia életmódját veszi célba, amely éli megszokott életformáját és vallja a múltból átörökített eszményeket. Utolsó mentsvárát a természet jelenti, amelyet az élet minden területére behatoló emberi beavatkozás még nem tudott megváltoztatni. Az erdő csendje, a vadak és növények világa igen szuggesztív ábrázolással jelenik meg a műben, ezáltal is példázva azt, hogy Wass Albertnek igen kiváló érzéke van a tájleírásokhoz és természeti ábrázolásokhoz.
Baumgarten-díj csak egyike volt azon szakmai és társadalmi elismeréseknek, amelyekben részesült. 1942- ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi irodalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdélyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta. A Baumgarten-díj következményei kézzelfoghatóak voltak. Míg korábbi művei szűkebb hazájában, Kolozsvárott és Marosvásárhelyen láttak napvilágot, ezek után már a budapesti Révai Kiadó is szinte évenként adta ki egyaránt irodalmi sikereket hozó regényeit. A történelmi sorsforduló, mely Erdély egy részét visszahozta az anyaországhoz, a legváltozatosabb élmények részesévé tette az erdélyi magyarság szinte minden egyes tagját. A Jönnek! című, 1940-ben megjelent könyve az Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérésének tizennégy napjáról szóló írói beszámoló. Nem riport, és nem is regény, hanem inkább irodalmi eszközökkel, a pontos tárgyilagosság betartása mellett, bölcs önmérséklettel megírt tanúságtétel, kortörténeti dokumentum Erdély nagy napjairól. A Jönnek! című alkotással témájában párhuzamba állítható a Jóskáék ünnepelnek című, alig hat oldalas műve. Észak-Erdély visszatérésének örömteli pillanataiban az író azoknak a magyaroknak a sorsára irányítja figyelmünket, akik a történelem tragédiája folytán nem kerültek vissza az anyaországhoz. A minden körülmények közötti kitartó állhatatosság és tisztességes helytállás példáját állítja szemünk elé. Wass Albert mint ifjú író, az Erdélyi Fiatalok mozgalmában keresett társakat, s e mozgalom erős közéleti érdeklődése, nemzeti felelősségtudata őt is magával ragadta. Meggyőződésévé vált, hogy az erdélyi arisztokráciának, az erdélyi magyarság oldalán kell elkötelezett szerepet vállalnia. Ezt a meggyőződését fejezte ki Csaba (1940) című művében, amelyben a trianoni változások után felnövő nemzedék tennivalóját jelölte ki. Jól tudta, hogy a kisebbségi sors fokozott készültséget és elszántságot követel, s ezáltal regényhőse is ezzel a megnövelt bátorságtudattal próbálja a magára maradt erdélyi magyarokat kitartásra és önvédelemre buzdítani. Fileki Ferkó gyermekkori Csaba-álmai bár megkoptak, de értelmük változatlan maradt. A Csaba-jelkép nem a harcban megsegítő királyfit, nem a fegyvert, hanem a szilárd helytállás fegyelmét hordozza. A titokzatos őzbak (1941) című novelláskötet tíz rövidebb terjedelmű alkotást tartalmaz. apró emlékképeknek, életének néhány emlékezetes, boldog pillanatának állít emléket az író. Olyan felvillanások szemtanúi lehetünk, melyek igen mély benyomást gyakoroltak az íróra. Személyek, események, érzések, hangulatok tárulkoznak fel, nyílnak meg előttünk, melyeknek hatásai hosszú időn keresztül megmaradtak az író képzeletében, s egyben egyéb más műveinek is fontos központi elemei lettek. Ezen művében természetleírása már teljes művészi szépségben bontakozik ki. Tökéletes atmoszféra-teremtését olyan emberek megelevenítésével éri el, akik valódi életükben még mindig a múltban élnek. Ezúttal hitelesen tárulkoznak fel előttünk egy letűnt kor emlékképei. Wass Albert a Mezőség fia, szerelmese úgy eddigi, mint ezutáni regényeiben is egyaránt a Mezőség arculatát jeleníti meg, a mezőségi ember életét, sorsát kutatva. Korábbi művei cselekményének idejeként választotta már az 1919-es megszállást és az azután következő nehéz évek korszakát, valamint a felszabadulás örömteli perceit. Mire a fák megnőnek (1942) című művében, az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni időkben és a kiegyezés idejébe viszik vissza az olvasót. E kor kiválasztása nem egyedüli kezdeményezése Wass Albertnek. Báró Bánffy Miklós: Erdély története, Makkai Sándor: Ernyei trilógiája és Berde Mária: A hajnal emberei című művének cselekménye is ebben a korban játszódik. E történelmi regénye nagy történeti példákat, távlatokat keresett a megváltozott erdélyi magyar sors megoldásához. E műve mintha számvetés akarna lenni, melynek célja megvizsgálni azokat az utakat, melyek Erdély romlásához vezettek, hogy a baj még egyszer ne következhessen be. A műben a Varjassy család története adja a lehetőséget az általuk megformált társadalmi réteg, az arisztokrácia és a szélesebb értelemben vett magyarság történetének megismertetéséhez. Az író valódi okaira és összefüggéseire, a történelmi felelősség kérdését nem hagyva érintetlenül. Az 1943-ban megjelenő, A kastély árnyékában című regénye az előbbi tulajdonképpeni folytatása, amely cselekményében már Wass Albert saját korában játszódik. Az előző rész által előkészített tragédia ebben a részben éri el csúcspontját. A vezető társadalmi réteg vaksága, a hivatalok elzárkózottsága és az idegenek tervszerű aknamunkája meghozta a kiszámítható eredményt: a falu magyar lakossága a teljes kisemmizettség szélére jutott. Visszafordíthatatlan folyamat zajlott le, melynek végső momentumaként megjelentek az oláh katonaszekerek oszlopai a falu országútján. E két műve megírását követő elismertsége új lehetőséget bontakoztatott ki számára. A budapesti Nemzeti Színház darabot kért tőle. Ez meg is született, ám az 1944 karácsonyára kitűzött Tavaszi szél című színművének bemutatóját az ostrom elsodorta. Wass Albert 1943-ban került ki a keleti frontra zászlósi rangban, ahonnan 1944 hideg februárjában I. és II. osztályú német Vaskereszttel érkezett haza. Utóbbi kitüntetését akkor kapta, mikor a németek egyik belvízi uszályhajóját egy partizánmerénylettől megmentette, és egy lefülelt orosz révén az egész partizánbandát felgöngyölítette. Hazakerülése után szülőföldjén vette fel harcot a román és az orosz katonák ellen. A szovjet előrenyomulás következtében a hazától, a szülőföldtől való kényszerű elválás utolsó pillanataira a következőképpen emlékezett vissza az író: „Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki úton, zúdult a halál Kolozsvárra. (...) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetők. A Mátyás szobor megett ott állt komoran, gyönyörű szépen a Szent Mihály templom, s szemben vele a Bánffy palota, mellette mindjárt az apácák gondozásában levő Központi Szálló és Étterem előtt két szürke apáca térdelt a szennyes járdán imára tett kezekkel, s néztek fel a templom tetején csillogó aranykeresztre némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségben, ágyúszó és tankdübörgés közepette. (...) Abban a pillanatban éreztem, tudtam, hogy az a világ, az én világom, amiben felnőttem, menthetetlenül összedűlt, elpusztult, befejeződött.” Kolozsvárról távozva egységeivel a Szilágyságon át Szatmárig harcolt, majd a Tisza-vonalnál Fónagy vezérkari ezredes mellett, mint annak segédtisztje igyekezett az orosz előrenyomulás megállításában szerepet vállalni. Harca egészen addig tartott, amíg 1945 húsvétján fiaival együtt Sopronnál el nem hagyta Magyarországot. Ettől kezdve, ami életében meghatározó és kitörölhetetlen érték volt – a szülőföld, a táj, a nyelv, az emberek, a hazai levegő, az otthoni gondok és gondolatok – műveiben éltek tovább ugyanolyan vagy még határozottabb formában. Minden életviszonya és körülménye egy csapásra megváltozott. Egy dolog azonban mégis állandó maradt. Egyszerűen nem tudott és nem is akart másról írni, mint Erdélyről. Minden regénye, novellája, azoknak minden egyes mondata Erdélyről szól, Erdélyről mesél, Erdéllyel kapcsolatos. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyta Magyarország földjét – amelyet sohasem látott viszont többé –, emigráns íróvá vált. Írói munkássága annak a nyugati magyar irodalomnak vált szerves részévé, amely a kommunista diktatúra előtti magyar irodalom sokszínűségét reprezentálta. A nyugati magyar irodalom tehát folytonosság. Azonban virtuális folytonosság ez, mivel csak bizonyos körök számára létezett, s addig nem válhatott „valós irodalommá”, ameddig a nemzet legszélesebb tömege nem férhetett hozzá. Wass Albert emigrációban született könyveit úgy írta meg, mintha ki sem tette volna a lábát Erdélyből. Leírásai részletesek, pontosak, szuggesztívek, nyelvén semmi idegen hatás nem érződik. Ugyanazt az ízes mezőségi beszédformát használja, melyet Erdélyben született alkotásaiban már megszokhattunk tőle. Első állomása Németország. A bajorországi Blaibach nevű falu fölötti erdőben kapott állást, és mint okleveles erdőmérnök azt a megbízást kapta, hogy Turn Taxis herceg számára mérjen ki negyvenezer hold erdőt. A bajor erdőben kezdte el írni a Funtinelli boszorkány című (1947) című trilógiáját. Rövid anekdotája is van ehhez: „Kimentem az erdőbe, egy tönkre letettem az írógépemet, egy másikat odagurítottam, és azon ülve kopogtattam a regényt. Itt találkoztam az első amerikai katonákkal. Öt amerikai legényből álló csoport jött arra, és megláttak engem, ott a fatönkön írni. Odajöttek – én angolul nem tudtam –, kérdezték, hogy ki vagyok, mi vagyok? Nem volt nálam semmiféle papír... erre a legjobb angol tudásom szerint azt mondtam nekik: I’m the Hungarian Shakespeare. Ezen nagyot nevettek, megveregették a vállamat: találkoztak egy bolonddal. Csokoládét, cigarettát adtak és elmentek.” A Funtineli boszorkány cselekménye az Osztrák-Magyar Monarchia hetvenes-nyolcvanas éveiben, a vad iparosítás és vasútépítés korában játszódik Erdélyben. Egy bűvös álom az elveszett honról. Úgy érzékeljük, mintha itt lenne és szemünk előtt zajlana a történet. Virtuális folytonosság ez, mivel a műben megjelenő Erdély már az író korában sem létezett. Ez az utolsó, békés évtizedeit élő – vasútvonalainak terjeszkedéseiben és gőzmalmainak építéseiben Erdélyt is elérő – Monarchia kora. Nem saját élettapasztalata által megélt világot ábrázol tehát. A mű főszereplője Nuca, a tündér-boszorkány, a démonikus nő, mágikus tündéri realizmus megjelenítője, akiben egyidejűleg van meg a varázslatos jövő és a végzetszerű halál. Nuca sorsában hordozza végzetét, önkéntelenül is megbosszulva azokat a cselekedeteket, amelyeket a férfiak a nők ellen valaha is elkövettek. A Funtinelli boszorkány a szülőföld végtelen szeretetének és a marcangoló honvágy monumentális regénye. Tájleírásnál megragadóbbat magyar író szinte még nem alkotott. Meseszövése varázslatos, nyelvezete páratlan, s mindez együttesen a magyar irodalom nagy klasszikusává avatja az írót. A regény – mely az író bevallottan legkedvesebb műve – az emigrációban több kiadást is megért, s német fordításban is megjelent. A bajor erdő után, 1947-ben Hamburgba költözött, ahol első feleségének családja élt. Egy építkezésen kapott állást, mint éjjeliőr. Adjátok vissza a hegyeimet! című igen jelentős alkotása ekkor született, és ott is került kiadásra 1949-ben a Hungária gondozásában. Ez a legtöbb nyelvre lefordított regénye: 1949-ben németül, 1953- ban spanyolul, 1972-ben pedig angolul látott napvilágot. Később olasz, sőt holland nyelven is megjelent. „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!” E sikolya megrázza az öt világrészre szétszórt magyarságot és a világ olvasóközönségét. Neve, e műve és még néhány hasonló lelkiséggel megírt írása miatt, valamint katonai tevékenysége okán felkerült a román hatóságok feketelistájára. Szülőföldjén 1945- ben halálos ítéletet hirdettek ki fölötte, s érvényben is tartották halála szomorú pillanatáig. Talán meglepő, de aki igazán ismeri Wass Albert lelkiségét, az nem csodálkozik azon, hogy sokoldalúsága révén a mese műfajában is múlhatatlant alkotott. Hányatott németországi évei alatt írta a Tavak könyve (1946) és az Erdők könyve (1947) című mesésköteteit. „A népmese a népi lelkület megnyilvánulása – írja. – A népmesén keresztül a népi képzelet alkotóereje nyilatkozott meg évszázadokon, évezredeken át, jóval mielőtt följegyzett irodalom létezett volna. A népmesén keresztül a nép álmai, vágyai, öröme és bánata szólalt meg, s képzelet színes szárnyán fölemelkedett a rideg valóság földjéről egy szebb és igazabb világba.” Nem véletlenül nyúlt Wass Albert a mese műfajához. Tette ezt azért, mivel tudta, hogy a világ valamennyi meséjének van egy közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy a jó győzelmét hirdeti a gonosz felett. Ezt az elveszett vagy talán teljes valóságában soha nem létezett világot kereste a magyar népmese világában, amely a magyar néplélek mélységének és tisztaságának végtelen forrása.
 Wass Albert életművének meghatározó része, az Egyesült Államok-beli emigrációjában született. Elbeszélés- és verseskötetek, regények és dokumentumértékű életrajzi vallomások. És nem is csupán a magyar irodalom legnagyobbjai közé sorolható műveivel mentette a magyar szót és magyar lelkiséget, hanem hatalmas irodalomszervező igyekezetével és vagyonával is. Ő alapította meg az egykori Erdélyi szépmíves Céh mintájára, 1962-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (American Hungarian Literary Guid), mely szervezet taglétszáma hat-nyolcszáz fő között váltakozott, tagdíja pedig kezdetben tíz, majd húsz dollár volt, melynek ellenében minden előfizető évi három könyvet kapott.
Így kerültek kiadásra többek között az alábbi művek is:
Haraszti E.: Origin of the Rumanis. (1977) Haraszti E.: Transilvania and the Hungarian-Rumanian Problem. (1979) Szemák J.: Living History of Hungary. (1969) Wass A.: Dokumented Facts and Figures on Transylvania. (1977) Zathureczky Gy.: Transylvania, Citadel of the West. E könyvek témájukat tekintve leginkább a románok erdélyi betelepülésével foglalkoztak. Wass Albert saját kiadóvállalatot is alapított. Danubian Press néven, amely nem csak könyveket, hanem az Amerikai Magyar Szépmíves Céh által kiadott angol nyelvű folyóiratokat is megjelentetett. Az Erdély és kérdéskörével foglalkozó Transílvanian Quarterly, majd a magyarság általános problémáit felvállaló Hungarian Quarterly című negyedéves folyóiratok hosszú távú kiadását az előfizetők alacsony száma lehetetlenítette el. Utolsó kísérlete 1988-ban kezdődött, a Central European Forum című periodika megalapításával. A folyóirat féltucatnyi közép-európai nemzetiség (lengyelek, ruszinok, szlovákok stb.) regionális problémáira igyekezett a figyelmet ráirányítani, azonban ez a kezdeményezése is az érdektelenség és támogatás hiánya miatt szintén meghiúsult. „Ha minden szabad földön élő és szabad cselekvési képességgel rendelkező magyar havonta csak egy dollárt áldozott volna a magyar jövendőre, ezt a jövendőt meg lehetett volna menteni.” Így fogalmazta meg e témával kapcsolatos elkeseredett véleményét. Tevékenységük azonban mégsem volt hiábavaló. Összesen tizenkilenc magyar és negyvenhárom angol nyelvű, leginkább ismeretterjesztő témájú könyvet – és a fentebb említett három – folyóiratot adtak ki, melyek tiszteletpéldányait díjtalanul küldték el a jelentősebb amerikai középiskolai és egyetemi könyvtárak számára. Ezen tevékenységéért a románok 1979 őszén hírlapi hajszát indítottak ellene, lejáratására törekedve, majd mint háborús bűnöst Románia hivatalosan kérte kiadatását, melyet az Amerikai Egyesült Államok természetesen elutasított. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek a fegyvereiből származó golyónyomokat Wass Albert még a vele készült, 1996-ban forgatott riportfilm során is meg tudta mutatni. E merénylet két elkövetőjét az amerikai rendőrség el is fogta, de mivel román diplomata-útlevéllel rendelkeztek, elengedte őket. Wass Albert könyv- és folyóirat kiadásának célja az volt, hogy felkeltse az amerikai olvasóközönség és a politikai körök figyelmét Erdély problémája iránt. „Már pedig ahhoz, hogy sikerünk legyen, meg kell ismertetnünk magunkat – vallotta. – A mi nagy bajunk az, hogy nem csak az amerikaiak, de a nyugati világ sem ismer minket, csak a torzított igazságokat. Tehát feladatunk és célkitűzésünk kell legyen, hogy magyar könyveket adjunk ki angol nyelven.” Utolsó társadalmi kísérlete a nevét viselő Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány megalapítása volt, amely alapító okiratában a következőket tartalmazza: „A Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány pénzalapja segítséget szándékozik nyújtani minden olyan személynek, szervezetnek, amely tevékenységével az összmagyarság kultúráját szolgálja. Az alapítvány célja az, hogy az óhazában, kisebbségben és a világban szétszórattatásban élő magyarságot a szellem erejével összetartsa.” Ezen alapítványa a mai napig igyekszik gondoskodni – az alapító okirat szellemében – a vállalt célkitűzések megvalósításáról. Wass Albert 1951-ben érkezett Amerikába, ahol először egy ohiói farmon lett tiszttartó és béres egy személyben: szántott, vetett, állatot gondozott hajnaltól késő estig. Ezt követően a Floridai-félszigeten található Orlandótól mintegy nyolcvan kilométerre fekvő, zajtól és nyüzsgéstől mentes amerikai kisvárosba, Astorba költözött. Első állását Taft szenátor közbenjárására a floridai De Lantban kapta, ahol az ott működő katonai akadémián algebrát kezdett oktatni. Később a Floridai Állami Egyetemen (University of Florida) tanított német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet. Lakóhelyéül – mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt – a négyszázhuszonötezer holdnyi lakatlan erdőségben, az Okala Nacional Forest területén található Astor villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Erdélyi író maradt az emigrációban is. Megváltozott környezete nem befolyásolta ebben, sőt inkább fokozta érzéseit. Az az ember, aki egész életét a fenyvesek világában szerette volna eltölteni, egy másik, idegen kontinensre került, ahol délszaki növények környezetében álmodta újra az erdélyi tájat, egy elmerült világot, amely már csak a képzelet világában, az álmokban térhetett vissza számára, amelyeket azonban nagyszerű írói megjelenítési készsége eszközeivel, a maga teljes valószerűségében volt képes ábrázolni. Legnagyobb könyvsikerei ekkor születtek. Ember az országút szélén (1951) című műve az érzelmi-, értelmi- , akarati megmaradás és önazonosság megtartásának és megvallásának regénye. A történet kezdőképei azoknak a sorsát vetíti elénk, akik a második világháború utolsó pillanataihoz közeledve menekülőként kényszerülnek elhagyni Erdély földjét, mentve maguk és családjuk életét a szovjet és a vérengző, rabló, gyilkoló, fékevesztett Maniu-gárdisták elől. A regény a pusztulás okait keresi, annak reményében, hogy magyarázatot talál a bekövetkezett tragédiák sorozatára. Wass Albert általam legnagyobbra tartott műve a két kötetes Kard és kasza. (1974) E műve dokumentumértékű helytörténet, családregény és önéletírás egyben, melyet a jövendő nemzedék okulásának szolgálatára írt. A két kötet a helytállás és a hűség példatára: a felelősség és a szeretet próbatételén keresztül, a múlt és jelen sodrában. Különleges értéktöbbletet ad a műnek az, hogy a huszadik század forgataga közepette megsemmisült, eltűnt(etett), az ősi Wass család okmánytárának jelentős anyagát történeti hitelességgel dolgozta be. Mindezen alapokra és saját élettapasztalatára épülve, a szubjektív cselekménybonyolítással kiegészülve, ezen erdélyi családregény kategóriájában igen jelentős alkotásnak minősül, ha még annyira híres világirodalmi családregényekkel vetjük össze is, mint a Buddenbrook-ház, a Thibault-család, vagy a Forsyte-Saga. Wass Albert Hagyaték (1985) című írása először önállóan, majd Örökségünk című válogatott kötetében jelent meg először Ungváron, majd Budapesten. Az Örökségünk néhány darabját már korábban tartalmazta a Titokzatos őzbak című kötet. E könyv kisebb írásai leginkább gyermekkori életének egy-egy nem mindig nagyszerű, de emlékezetes és maradandó pillanatát ábrázolják. A Hagyaték című mű egy különös alkotás, amelyben úgy tűnik, hogy megváltozik az író belső, tudati lényege, amely immár csak Istenhez és az abszolút isteni igazság mércéjéhez igazodik. Végül utolsó kiemelt darabként hadd szóljak néhány szót a Halálos köd – Holtember partján (1978) című regényéről, amely egy, az amerikai olvasó számára íródott bűnügyi regény, krimi. E műfajt megint szokatlannak találhatjuk Wass Albert mély írói lényéhez viszonyítva, azonban a regény felszíne alatt megbúvó lényegi mondanivaló feloldja ezt a látszat ellentmondást. a történet Amerikában játszódik, egy Astor melletti mocsaras területen. Egy rejtélyes hármas gyilkosság szálait kezdi el kinyomozni az ifjú Frank Seller vadőr, aki nyomozásai során egy Palatkay nevű magyar származású embertől fontos információkat tud meg a bűntények hátterére vonatkozólag, amelynek szálai Erdélybe vezetnek. Wass Albert e bűnügyi regény burkolt eszköze révén ragadja meg az alkalmat, hogy feltárja az amerikai olvasó előtt a magyarság ezer éves történelmének sorsfordító epizódjait, és egyben érzékeltesse Erdély történetének azt a szakaszát, melyben az oláh betelepülés lezajlott. Wass Albert célja az oláhok sokszoros árulásának érzékletes bemutatásával az, hogy érzelmi közösséget alakítson ki az amerikai és magyar nép között azon az alapon, hogy mindkét nemzetet hazafias érzelme, mély erkölcsi tartása és igazságérzete egyazon csoportba sorolja. Művei közül végül verseiről néhány szót. Életében három kötetben jelentek meg: Világtemetés (1927), Fenyő a hegytetőn (1928) és A láthatatlan lobogó (1969) címmel. Valószínűsíthető azonban, hogy számtalan, eddig nyomtatásban meg nem jelent verse létezik kéziratban. Wass Albertet leginkább prózája tette ismertté és avatott alkotóvá, ám kiforrott – már az emigrációban született – versei méltán vetélkedhetnek Dsida Jenő, Reményik Sándor és Áprily Lajos híres verseivel. Költeményei figyelmeztetnek, emlékeztetnek az emberi és nemzeti küldetés tudatára. Erőt és biztatást sugároznak, hogy felül kell emelkedni minden emberi gazság ellenére a megpróbáltatásokon, hogy az igazi élet birtokába juthassunk. Wass Albert halálhírét többen több időpontban is terjesztették, amelyekre méltóságteljesen, a legfőbb emberi feladatra való figyelemfelhívással válaszolt: „Azokat pedig, kik jó szívvel és szeretettel emlékeztek meg rólam, jó szívvel és szeretettel köszöntöm magam is. És hadd örvendezzünk együtt annak, hogy kis ideig még együtt lehetünk ezen a búba-facsarodott földön, s munkálkodhatunk népünk jövendőjén, mindegyikünk a maga őrhelyén.” Aztán egyszerre csak elment. 1998 február 17-én öngyilkos lett. A legnagyobb kortárs magyar író öngyilkosságához – többek véleménye szerint – hozzájárult az a körülmény is, ahogyan Budapest állampolgárságának kérelmére reagált. Wass Albert 1996 június 24-én az alábbi kéréssel fordult a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának Állampolgársági főosztályához: „Uraim!Nyolcvannégy éves vagyok, magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságomat hazámnak bemutatni. Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedig mint román vagy amerikai. (...) Őszinte magyar üdvözlettel: Wass Albert 1996 június 24-én.” A minisztériumi válasz azonban: „(...) Sajnálattal értesítem arról, hogy magyar állampolgárságát, az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény rendelkezései alapján elveszítette, így a magyar állampolgárság fennállását tanúsító bizonyítványt kiállítani nem tudok. (...) Kérem, a fentieket megértően fogadni szíveskedjék. dr. Ugróczky Mária főosztályvezető Budapest, 1997 január 11.” Széchenyi után az egyik legnagyobb magyar állampolgársági kérelmét a magyar állam elutasította. Ekkor már többen megmozdultak Wass Albert érdekében. Tar Sándor tiszteletbeli washingtoni konzul és Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetségének elnöke is levélben fordult Kuncze Gábor belügyminiszterhez. Részlet Csoóri Sándor leveléből: „Kérjük a Tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy Wass Albert magyar állampolgárságának odaítélésénél, méltányossági szempontok figyelembevételével, kedvező döntést hozzon, és tekintve Wass Albert rossz egészségi állapotát, minél hamarabb értesülhessen a jó hírről nagyrabecsült honfitársunk.” E közbenjárások eredményeképpen 1997 június 26-án Baraczka Róbertné helyettes belügyminiszteri államtitkár aláírásával a Belügyminisztérium végre kiállította a Wass Albert magyar állampolgárságát kinyilvánító bizonyítványt, melynek lábjegyzetében azonban „A bizonyítvány a kiállítástól számított egy évig érvényes” megjegyzés volt található! A minisztérium később ezt is magyarázkodással próbálta tisztázni, nevezetesen, hogy az egy év csupán a dokumentum és nem az állampolgárság érvényességére vonatkozik.” A lelki hadviselés döbbenetes példái ezek: halálhírét kelteni, apróbb szurkapiszkálódásokkal folyton idegesíteni, nevetségessé tenni, álhírekkel újra és újra rossz hírét kelteni, nevét szinte rendszeresen elírni (Vas Albert) stb. Meggyőződésem szerint mindezek hozzájárultak tragikus döntéséhez, amelyekhez hozzáadódott még a szívrohamtól való irtózatos félelme is. Halálának valódi okát azonban én mégis másban látom. Politikai rendszerek követték egymást, diktátorok, féldiktátorok tűntek el a történelem süllyesztőjében Romániában és Magyarországon egyaránt, az államhatalmak hozzá és életművéhez való viszonyulása azonban változatlan maradt. Az állandó mellőzöttség, sikertelen szervezései és a magány késztette tragikus cselekedetére. Hamvainak kálváriája azonban még nem ért véget. Kívánsága szerint abban a szellemi környezetben kívánt nyugodni, amelynek szellemisége egész életén keresztül áthatotta. Marosvécsén temették tehát el. Az előzetes egyeztetések ellenére azonban gróf Kemény János leszármazottai kihantolták koporsóját, s a kastély kápolnájában helyezték el ideiglenesen. A méltatlan Kemény utódok cselekedete azon túl, hogy kegyeletsértő, Wass Albert egész irodalmi alkotásának arculcsapása, minthogy attól az embertől tagadták meg ezáltal a végső nyugalmat, aki egész hosszú élete során nem akart mást, csak hazajutni.

Tallózó a Nemzeti Hírhálón

Pörzse Sándor: Értelmezhetetlen!

Orbán vázolta a jövőt, majd lehetőség volt rá, hogy kérdéseket tegyünk fel. Az egyik válaszában egyértelműen jelezte, hogy felkészült rá, az ő ideje alatt is lesznek tüntetések. Nyilván tudta, nem lesz könnyű helyzetben az ország. Na de miért megy el valaki tüntetni? Miért tüntettünk 2006-ban, amikor egyértelműen veszélyben volt még a testi épségünk is? Mert elviselhetetlen volt, hogy azok, akik 50 évig terrorizálták az országot, majd '89-től még ki is fosztották azt, gyermekeiken, pártnak álcázott lobbicsoportokon keresztül elkezdték egy idegen népcsoport betelepítésének az előkészítését. A demokrácia adta lehetőségekkel. Most nagyjából ugyanezek a körök tüntetnek, mert féltik a demokráciát. - A főszerkesztő a balliberális hőzöngőkről. (Barikád)



A júdások következő célpontja: Magyarország

zrael valódi arca, és az igazság a zsidó állam tervéről. A videó szabadon letölthető. Terjeszd! Oszd meg minél több ismerősöddel! Az igazság szabaddá tesz!


Vonalban levők száma

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Kinek szövik a "biztonsági hálót"?
2012-01-06. 19:33 Kuruc.info

Világunk teljesen abszurd. A józan ész mintha kiveszett volna belőle. Értelmesnek látszó emberek is minden fenntartás nélkül szajkózzák a legképtelenebb ostobaságokat.

A vezető fideszes politikusok, mint valami axiómát hangoztatják, hogy nem azért tárgyalunk az IMF-fel, mert pénzre van szükségünk - arra ugyanis szerintük nincs szükségünk -, hanem azt várjuk a Valutaalaptól, hogy egyfajta "biztonsági hálót" biztosítson a számunkra. De elgondolkodik-e bárki is azon, micsoda őrületes képtelenség is ez a szövegelés a "biztonsági hálóról"? Már eleve nevetséges, hogy hitelről tárgyalunk egy magát banknak nevező intézménnyel, de nem azért, hogy pénzt kapjunk tőle, hanem pusztán a "biztonsági háló" megteremtése miatt. De hát nem azért vannak a bankok, hogy baj estén lehessen azokhoz kölcsönért fordulni? Magyarán: a bankokat nem azért találták-e ki valamikor a múltban, hogy pusztán a létezésükkel "biztonsági hálóként" funkcionáljanak?

Továbbá miért nem elég a "biztonsági háló" létrehozásához az a tény, hogy hazánk 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak? Az IMF tagországai gazdasági súlyuknak megfelelő összegeket fizetnek be a pénzügyi szervezet pénzügyi alapjába. Mármost Magyarország 1982 óta is nyilván tekintélyes összegeket fizetett az IMF-nek. A Valutaalap tagországainak pedig jogában áll kölcsönt fölvenni a "banktól". Miért nem nyújt tehát "biztonságot" számunkra az IMF-tagság ténye? Ha pedig valamilyen ismeretlen okból az IMF-tagság nem jelent egyúttal pénzügyi biztonságot is, akkor mi értelme van egyáltalán benn maradni a Valutaalapban? Nem kellene inkább sürgősen kilépni onnan?

A feltett kérdések persze nyilván költőiek. A nyugati világot uraló pénzoligarchia propagandája és a valóság köszönő viszonyban sincsen egymással. Sok esetben éppen a szavak jelentésének az ellentéte az igazság. Ami a "biztonsági hálót" illeti, azt tényleg létre akarják hozni, csak éppen nem a magyarok védelme érdekében. A "biztonsági háló" valójában nem nekünk készül, hanem a cionista pénzoligarchia számára, amely biztos akar lenni abban, hogy a magyar nép továbbra is húzza az igát, és lázongás nélkül, rabszolgaként gürcöl tovább a pénzoligarchia luxus életmódjának és hatalmának fenntartása érdekében.

Perge Ottó

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Nem érti a pénzmenekítést, aztán vidéki bankpánikról beszél a Hír tv műsorvezetője
ecoline.hu 2012.01.06., 23:55

Szórakoztatóra sikeredett ma a Hír Tv Péntek 8 című műsora, melyben minden héten két műsorvezető vetélkedik, hogy ki tud jobban alákérdezni egy-egy kormánypárti potentátnak. A vendég ma Varga Mihály volt, akit hosszas lakosságnyugtatásra kényszerítettek a műsorvezetők azzal, hogy perceken át forszírozták a lakosság banki pénzkivonásának témáját.

Az államtitkár a szokott kifejezéseket használta: hazug állítások, hisztériakeltés zajlik, semmi ok az aggodalomra, stabil a magyar bankrendszer, satöbbi. Arról persze nem volt szó, hogy a lakosság bizalomvesztése nem csak a forint gyengülése miatt következett be, hanem nehezen felejti a csendes többség azt, ahogy a kormány lazán felrúg bank és ügyfél közötti szerződéseket és ezt a lehetőséget vetítik ki az emberek a bankszámla-szerződésekre nagyjából így: ha lenyúlták a nyugdíjpénzeket, miért ne vehetnék el a betétemet is?

A beszélgetés amiatt is bájos volt, hogy Varga keményen - és tegyük hozzá, teljesen jogosan - kritizálta azokat az ellenzéki politikusokat, akik a bankszámlabefagyasztással kezdtek riogatni. A magyar sajtó is kellő önmérsékletet gyakorolt a téma feldolgozásával egészen szerdáig épp amiatt, hogy véletlenül se keltsen pánikot, erre épp szocialista politikusok járnak élen a riogatásban.

Szóval ilyen necces a helyzet, ráadásul az IMF-barátkozás miatt már csökken az esélye az államcsődnek, erre épp az egyik műsorveztőnek sikerült überelnie a riogató emeszpéseket: lazán elővezette azon sms-ben kapott (nagy valószínűséggel téves) információját, hogy valahol vidéken kifogyott az egyik (műsorban meg is nevezett) nagybankból a pénz és kezd kialakulni a bankpánik. Csak gratulálni tudunk.

Olvasó: Orbán Viktor: "Minden erővel keressük azokat a rémhír terjesztőket, akik elindították azt a hamis hírt, miszerint a kormány befagyasztaná a lakossági betéteket"
A magyar nép minden erővel keresi azokat a tolvajokat, akik nyomorba taszították a népet, kiárusították az országot, és megfosztották alkotmányos jogaiktól!

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Összeomlás felé
2012. január 06. - 23:51 Jövőnk.info

Péntek reggel három olyan hír került fel oldalunkra, melyeket nem mi írtunk (átvett anyagok), mindazonáltal akár mi is írhattuk volna. A közeljövőre vonatkozó összes meglátásunk beigazolódni látszik. A közeljövő eseményei ma már a legtöbb ember számára láthatóak, olyan, mint ha egy sínen közlekedő vonat lenne. Mindenki látja merre visznek a sínek, ezt hívtuk kényszerpályának.

Egyre többen mentik külföldre vagyonukat. Sajnálattal közöljük velük, hogy ha meglátásaink helyesek (márpedig eddig az összes bekövetkezett), akkor külföldön sem sokáig lesz biztonságban a pénzük. Az eurózóna ugyanis képtelen kiemelkedni a recesszióból, illetve megteszi majd, de hasonló eredménnyel, mint ami itt várható. Megelőzi egy összeomlás, és ezzel együtt a számlák zárolása, és az összes többi jelenség. Sokan aranyba fektetik vagyonukat, vagy ingatlanokba, olyasmikbe, amelyek megőrzik értéküket.
Kapcsolódó cikk:

Fideszesek és a K.O.

Mibe fektet a kormány? A Fidesz képtelen a helyzettel megbirkózni. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem azért is, mert nem lehet két lovat megülni egy fenékkel. Nem lehet keletre és nyugatra megfelelni egyformán, nem lehet hátat fordítani Soros Györgynek büntetlenül, de a kétkulacsos politika sem kivitelezhető. Számtalanszor mondtuk már, hogy szinte közhely: VÉGE! Ennek a rendszernek lejárt az ideje. Tudomásul kell venni, hogy el kell számolni a 20 évvel! A kormánynak már nincs mibe fektetni. A 'legfelső' körökből származó információ, hogy a hatalom márciusig számol. Azért még kihúzza egy kicsit tovább, de nem sokkal.

Gyurcsány felismerte

Lehet, hogy egyelőre egyedül. Megjelentek olyan nyilatkozatai, miszerint nem szabad erővel elmozdítani Orbánt, vagy most Orbán jól politizál. Az történt ugyanis, hogy rájöttek: nem Orbánt fogják számon kérni, hanem mindenkit. Őket is. Szanyit is, Gyurcsányt is. A jelenlegi állapot ugyanis nem a Fidesz hibája, hanem csak részben. És az összes többié, aki politikai pályán mozgott 1989-től 2012-ig bezáróan. Mindenki! A kormány az összeomlást nem kerülheti el. Két dolgot tehet, és erre nemsokára maga is rá fog döbbenni. Vagy létrehozza a nagykoalíciót, és nyer vele 1 évet, vagy kiszemeli a leghatározottabb parlamenten kívüli ellenzéki csoportot, és leül tárgyalni. Ebben az esetben számíthatnak a korrekt eljárásokra. Az összes többi megoldás vége a káosz, és a tömeges kivégzések. Nincs több út, a történelemben soha nem volt. Lenin megmondta: nincs forradalom kivégzőosztagok nélkül. És ha valaki, hát Lenin elvtárs tudta hogy kell forradalmat csinálni.

Hungarista célok

A kormány az utóbbi időben több esetben is jó irányba indult volna el, főleg azokon a területeken, amelyeknek az ötletét tőlünk lopta el, ám utána pontosan úgy jártak, ahogy előre jeleztük. Képtelenek a működőképes megvalósításra. Semmi egyébért, csak azért, mert ahhoz le kellene mondaniuk a vezetésről, ugyanis a jó célok kivitelezhetőségének egyetlen akadályai pont ők maguk. Olyan, mintha egy prostituált, egy tömeggyilkos és egy ferde hajlamú deviáns akarna erkölcsi iskolát nyitni. Hiába lopják el, ezekből semmi nem lesz, csak gyorsítja a bukásukat.

Készül a hatalom a bukásra

Igen. Nem is kicsit. Tudomásunk van róla, hogy a budapesti lövészklubok tömve vannak komolyan felfegyverzett, és folyamatosan a lőtérre járó zsidókkal. Arról is, hogy nemrégiben egy beszélgetésben egy magas rangú rendőri személy a következőt mondta: minden rendőri, katonai iskolát végzett ember tisztában van vele, hiszen tananyag, milyen az erőszakszervezetek irányítása. Hogy működnek, hogy épülnek fel. Békeidőben, katasztrófa időszakban (pl. hosszabb kijárási tilalom), vagy háború idején mik a vezetésben hozott változtatások. A jelenlegi vezetés átszervezése egyértelműen háborús készülődés. Van még számos jel arra, hogy a kormány készül, de nekünk nem kell több bizonyíték. Az viszont példaértékű, hogy az ÁVO, ami 50 000 ávóssal, és iszonyatos mértékű fegyverzettel rendelkezett 48 óra alatt összeomlott. A fennálló hatalom azonban hatalmi helyzeténél fogva úgy érzi, mindent meg kell tenni a hatalomért, akár erőszak árán is fenn kell tartani. Ez a dolga, és a történelemben mindig is ez volt. Az ellenzéknek pedig az, hogy így vagy úgy, de kierőszakolja a hatalom bukását, és érdekeit érvényre juttassa. Ez a dolgok rendje. Ez a történelem. A mai események 50 év múlva ugyanolyan történelem lesz, mint most a második világháború, vagy 1956. Ahogy világosan látható volt 1944 derekán, vagy a vége felé, hogy ha csak csoda nem történik Hitler elveszti a háborút, éppúgy látható ma a jelenlegi hatalmi struktúra vége is.

A hatalmi mentőcsónak - a Jobbik -, nem csak túlterhelt, hanem minden eresztékében laza, tehát mindenre jó, csak túlélésre nem. Hatalmi pozícióba emelése esetén a baloldal teljes egészében ellene fordul, és a jobboldali hazafiak szintén. A kommunisták a kommunista-ellenessége okán, a liberálisok a kibékíthetetlen érdekellentétek miatt, a valódi hazafiak pedig a zsidó-fertőzöttsége és kétes szereplése miatt. A párttagságának és a szimpatizánsainak döntő többsége a társadalom ellumpenesedő rétegeiből kerül ki, ezért hosszabb távon a kitartás és az áldozatkészség hiánya miatt velük a párt vezetése nem számolhat. A Jobbiknak sem gazdasági, sem tömegtámogatottsági ereje nincs, és a felkészülése is sekélyes, komoly feladatok megoldására a párt nem alkalmas, egyedül csak a polgárháború kirobbantására.

Rádöbbenések

Igen. A mai sajtó szinte csak erről szól. Pontosan arról, amit évekkel korábban megírtunk, és amiért jobbról és balról csak gyűlöletet és gúnyt kaptunk. Egy szerkesztőnk a mai napra csak ennyit mondott:

"Mi mindent elmondtunk, többet nem tehettünk. Az emberek úgy jártak mint Jézussal, nem hallgattak rá, úgy nem hallgattak ránk sem. De akinek füle van hallja meg! Sokan azért meghallották. A nép vagy nemsokára tömegesen jelentkezik az MNA soraiba, hogy dolgozzanak a nemzetért, vagy vége. Jön a szabálytalan előzés, kapnak egy 'nesze semmi fogd meg jólt', és kitolják a szemüket a nagy semmivel. Amivel persze újra csak elodázzák a dolgokat, kapnak egy minimális haladékot, mert a vége amúgy is ugyanaz lesz. Igazából majdnem hogy felesleges a mai magyar helyzettel foglalkoznunk. Mindent elmondtunk róla jó előre. Már csak dőljünk hátra a székben, és kérjünk egy kávét. Továbbiakban erről már nem igazán lenne mit mondanunk."

Valóban. Most már nem azzal kell foglalkozni, hogy megbukik-e a rendszer vagy nem, vagy hogy ezt bizonygatni kellene. Megbukik és kész. Mi azonban elkészültünk egy Nemzeti Gazdasági Programmal, és egy Nemzeti Stratégiai Tervvel, amely hitünk szerint az egyetlen, ami kirángathat minket a jelenlegi kilátástalan helyzetből. Ugyanis a világ csak most döbbent rá arra, amivel mi már igen régen tisztában voltunk, és megtettük a megfelelő intézkedéseket, és elkezdtük a jövőnek való építkezést, stratégiák kidolgozását. A legtöbben ennek csak most állnak neki, de meglehetősen elkéstek. Úgy 5 évet.

Kovarcz Emil - Jövőnk.info

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Bérkompenzáció: tömeges felszámolás lesz?
2012. január 7. 08:41 Laczi Z.-L. Murányi L. szoljon.hu

Ettől az évtől szankcionálja a kormány azokat a munkáltatókat, amelyek nem emelik a 216 ezer forint alatti munkabéreket legalább olyan mértékben, hogy azok nettó összege ne csökkenjen. A napokban közzétették az elvárt béremelés gyakorlati végrehajtásának útmutatóját. Tart a nagy vállalkozói fejtörő.

Január 1-jétől megszűnt a munkavállalók adó-jóváírási lehetősége, és egy százalékkal nőtt a munkavállalók által fizetendő egészség-biztosítási járulék mértéke. Ezek együttes hatásaként, a havonta bruttó 216 806 forint alatt kereső munkavállalók nettó bérének nagysága csak úgy őrizhető meg, ha a bruttó béreiket megemeli a munkáltató.
Az a cég, vállalkozás, amelyik a jogszabályban rögzített, elvárt béremelést minden folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója esetében végrehajtja, kompenzációs célú adókedvezményre jogosult. A kormányzati, jogalkotói szándék szerint az úgynevezett elvárt béremelés terheit 5 százalékos mértékig a vállalkozásoknak maguknak kell viselniük, a fölötte lévő részt és annak terheit viszont a szociális hozzájárulási adójukból levonhatják.

Ha a vállalkozás nem teljesíti az elvárt mértékű béremelést, az az állami támogatásra való jogosultság elvesztésével, valamint a közbeszerzésből való kizárással számolhat. Annak a cégnek, amelyik az összes érintett munkavállalójának legalább kétharmadánál képes az elvárt béremelésre, akkor állami kompenzációra nem számíthat ugyan, de egyéb szankciótól nem kell tartania. Ennél kisebb arány esetén azonban a vállalkozás kizárja magát a közbeszerzésből is, ami bizonyos esetekben akár el is lehetetlenítheti a gazdálkodást.

- Azok a cégek, amelyek nem terveznek az idén közbeszerzési pályázaton indulni, és állami támogatásra sem számítanak, többségükben aligha fogják bevezetni ezt a kompenzációs béremelést - vélekedik a szolnoki Türk Erika könyvvizsgáló, akinek cége több mint kétszáz vállalkozás könyvelését végzi. - A többség ugyanis már most is nagyon nehéz helyzetben, rendkívül rossz piaci környezetben, súlyos likviditási gondok közepette próbál talpon maradni. Egyre nehezebben tudják befizetni a közterheiket, egyre több részletfizetési kérelmet írunk az ügyfeleink nevében. Ráadásul, jelentősen növeli a terheiket a minimál- és a garantált bér idei emelése is. A legtöbb minimálbéren dolgoztató vállalkozást nagyon nehéz helyzet elé állítja, hogy január elsejétől a szakképzetlenek minimálbérét mintegy tizenhat, a szakképzetteknek járó garantált bért pedig tizenhét százalékkal kell emelniük.

Gonda Sándor, a mezőtúri Agro-Híd Kft. tulajdonos ügyvezetője azt mondja, a cég idén is 5-6 százalék átlagos béremelést hajt végre, ahogyan tette ezt az elmúlt esztendőkben is mindig. Számításaik szerint az idei béremelés felét elviszi most a bérkompenzáció, és a másik felét fordíthatják differenciált ösztönzésre.

- Az eredményes gazdálkodás érdekében meg kell őriznünk a dolgozóink motiváltságát - magyarázta szándékaikat és terveiket Gonda László. - A társaságunk ötven alkalmazottjából harminckettőnél aktuális az elvárt béremelés, és természetesen mindegyiküknél meg is tesszük ezt. Az is természetes, hogy amennyiben lehet, megtesszük a szükséges lépéseket a törvény által biztosított adólevonás érdekében is.

Az elmúlt napokban a szokottnál is sűrűbben csörög a könyvelők telefonja, mert sűrűn hívják őket az elvárt béremelés miatt is a megbízóik.

- Mi azt javasoljuk a partnereinknek, hogy ha nem várnak idén állami támogatást, illetve nem indulnak közbeszerzésen, akkor számoljanak. Felhívjuk viszont a figyelmüket arra, hogy amennyiben a minimál- és garantált bér emelése miatt egyébként is meg kell emelniük a dolgozóik munkabérét, akkor már érdemes élniük az adólevonási lehetőséggel...

Példa az elvárt bérnövekedés teljesítésére

Vegyünk egy példát az elvárt béremelés számítására. Ha valakinek tavaly 120 ezer forint volt a személyi alapbére, annak 12 600 forinttal csökkenne a nettó munkabére. Ebben a sávban tehát, 115 801 és 121 700 forint között havi 132 600 forintra kell(ene) emelni a bruttó bérét.

Tömeges felszámolás jöhet?

Egy neve elhallgatását kérő, tucatnyi alkalmazottat foglalkoztató szolnoki vállalkozó szerint a cégének és az övéhez hasonló kisvállalkozásoknak nincs már miből kigazdálkodniuk az elvárt béremelést. Üzleti partnereikkel évekkel ezelőtt állapodtak meg azokban a szolgáltatási árakban, amelyek ma is érvényesek, miközben a költségek jócskán megnövekedtek, a jövedelmezőség pedig szinte nullára csökkent. Azt mondja, hogy ez a rendelkezés tömeges csődökhöz és cégfelszámolásokhoz vezet rövid időn belül.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A bolgár bloggerek felsorakoztak Orbán mögé
Nőtt Orbán Viktor népszerűsége külföldön
Milanov Viktor 2012. január 7., szombat Kitekintő

Nagy népszerűségnek örvend Orbán Viktor Bulgária internetes bloggerei és hozzászólói között. Keménykezű, jó példát statuáló, a hazája érdekeit követő - csak pár jelző, amivel Orbánt titulálja a balkáni ország internetes olvasóközönsége. Utánajártunk mi lehet a kommunizmusban szocializálódott, az internetet rendszeresen használó, átlag bolgár értelmiségi véleménye a hazánkban kialakult helyzetről.

Sajnos Bulgária nincs Magyarország politikai térképén. A magyar média alig-alig közöl egy-két, széles betekintést szerényen sem biztosító írást, tudósítást Bulgáriáról. A két ország közötti külpolitikai és külgazdasági kapcsolatok a lehetőségekhez és a jövőbeli perspektívákhoz mérten szerények. Bulgáriában sem sokkal nyitottabbak az intenzívebb magyar-bolgár kapcsolatok felélesztése iránt, ugyanakkor az elmúlt két évben a bolgár sajtóban egyre több publikáció jelent meg a magyar belpolitikáról. Lehetséges, hogy a magyar EU-elnökség, de lehet, hogy a látványos belpolitikai változás az oka annak a jelenségnek, amely kiváltotta a bolgár kollégák kiemeltebb figyelmét hazánk iránt. Nem tudjuk a motivációk gyökereit teljes biztonsággal feltárni, de tény, hogy csak az elmúlt egypár nap során szinte minden releváns bolgár elektronikus sajtóorgánum publikált magyar híreket.
Kattintson és nézegessen képeket is!

A héten különösen erőteljesen lépett központi szerepkörbe Magyarország, az új alkotmány körüli hírek Bulgáriában is nagy visszhangot keltettek. A bolgár bloggerek, politikai hozzászólók láthatóan nagy érdeklődéssel követik és értékelik a magyar eseményeket. A minden kultúrkörben megtalálható "troll" hozzászólóktól eltekintve nagyon érdekes következtetéseket vonhat le a magyar elemző a hozzászólások színvonaláról. A bolgárok meglehetősen pontosan ismerik a XX. századi magyar történelem eseményeit és az elmúlt évtized belpolitikai változásait. Magyarországgal kapcsolatban alapvetően a nyugathoz tartozást emelik ki, vagyis hogy a Visegrádi államok mindig is "európaiabbak, nyugatiabbak" voltak Bulgáriánál. Az 1956-os forradalmat mint mérföldkövet, a magyarokat pedig megalkuvást nem ismerő egyéniséggel bíró népet interpretálják. Az egyik hozzászóló szavai sokatmondóan árulkodnak erről a szemléletről - "Budapesten a takarítótól az egyetemi professzorig senki sem kívánt oroszul megszólalni, pedig igenis értették, amit mondok. Ez a büszkeség jele".

De mit mondanak a bolgár olvasók az ország új politikai rendjéről és hogyan vélekednek Orbán Viktor és kabinetje "un ortodox" politikájáról? A válasz felettébb meglepőnek is tűnhet - teljes mértékben támogatandónak tartják, szerintük ez lenne a helyes út minden közép-európai ország számára, beleértve Bulgáriát is. Íme néhány vélemény a sok közül:

"Legyen Isten áldása a reformpolitikán, nagyon remélem, átterjed a többi tagállamra is. Orbán Viktor tapasztalt demokrata és antikommunista - most is rátapintott arra, hogy ki Magyarország valódi ellensége" (Appen 13)

"A magyarok tényleg rátapintottak a fájó kérdésre. Ő (Orbán Viktor) megpróbálja megmenteni nemzetét és országát" (Arma)

"Nem nevezném az IMF és az Európai Központi Bank tevékenységét demokratikusnak, nem a függetlenséget védik, hanem pont fordítva - csődbe viszik az országot" (Sandou)



Nagyon népszerű Orbán Viktor bolgár olvasók között (forrás: facebook.com)

A hozzászólások zöme a gazdasági érdekek összefonódásában, a túlzott liberalizmusban látja a legnagyobb veszélyt a Magyarországhoz és Bulgáriához hasonló kicsi, nyitott piacokra nézve. Az olvasók hozzászólásai természetesen nem reprezentatívak, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az átlagember tényleg új utat kíván keresni. Bulgáriában jelenleg stabil a gazdaság, ugyanakkor a hozzászólók többsége szívesen látná a magyar alkotmány egyes részleteit a bolgár alaptörvényben is. A legtöbb pozitív visszajelzést az MSZP MSZMP-jogutódi státuszának a kinyilvánítása valamint a Magyar Nemzeti Bankot érintő átalakítások váltották ki.

A magyar belpolitikai helyzet alakulása egy nem várt hatást eredményezett - felkerültünk Bulgária geopolitikai térképére. A kérdés csak az - mi mikor kezdünk el végre érdeklődni potenciális közép-európai partnereink iránt? A kiútkeresés sok lehetősége között semmiképpen nem elhanyagolható a Balkán és hazánk gazdasági kapcsolatainak a megerősítése.



2012.01.07.
Locations of visitors to this page

websas.hu


Havonta félmillió virtuális szórólap!
Az Ön reklámhelye
Hívjon:
+36-70/223-8667
vagy írjon IDE:
admin@nemzetihirhalo.hu
Magyar Ékszer
A politika és a gazdaság globális uralmáért folytatott harc újabb történelmi szakasza bontakozik ki a szemünk előtt. Magyarországon az összeütköző erők metszéspontjában időközben egy impériumváltás zajlik le. Az egypólusú atlanti meghatározottság mellett, vagy helyett az egyes európai, valamint ázsiai és közel-keleti befolyás lép.

Magyar címerekkel díszített kerámia
HUN TV
Seuso Hotel
Seuso Hotel
Hargita Panzió
StarBus 2000



HUMINIQUM
Mátyás Vendégház Finom mini süti Kft.
Attila Hotel




















2012. január 6., péntek

Illegális az Államok függetlensége?!

http://hetivalasz.hu/vilag/a-kollegak-valasz-nelkul-hagytak-a-felvetest-44643/

Szentendrei Lajos

Mégis: mit képzelt magáról Thomas Jefferson?

A kérdést egy brit jogász, nyomában pedig a BBC tette fel nemrégiben, egy különös amerikai konferencia kapcsán.

Némi háttér e kérdéshez: 1776 forró nyarán, a második Kontinentális Kongresszus tagjai Philadelphiába utaztak, hogy megvitassák elégedetlenségüket a királlyal és a monarchiával. Július 4-én pedig elfogadtak egy egyszerű dokumentumot, amely kimondta: az amerikaiak nem akarnak többé a Korona (a brit korona) alattvalói lenni, nemzetük pedig eztán független és szuverén lesz. Az okiratot Jefferson öntötte végső formába. Az amerikaiak - és a világ is - Függetlenségi Nyilatkozatként ismerte meg, kidolgozóit és elfogadóit pedig az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáiként tartja számon a történelem.

Az alapító atyák ezzel a kiáltvánnyal, a közvélekedés szerint, a nemzeti függetlenség nagyszerű dokumentumát tették le.

Vagy mégsem? Meghökkentő vitát szerveztek amerikai és brit jogászok Philadelphiában (ráadásul éppen attól a híres csarnoktól nem messze, ahol annak idején megszavazták a Függetlenségi Nyilatkozatot) arról, hogy vajon legális, jogszerű volt-e az Egyesült Államok alapító atyáinak tette? Magyarán: legitim (volt-e) az amerikai függetlenség kikiáltása?

A britek - mint az talán várható is volt - azzal érvelgettek, hogy a függetlenségi nyilatkozat nemcsak jogtalan volt, hanem hazaárulás is. Egyik legfőbb érvük szerint ugyanis a királynak hűségesküt tett gyarmati vezetőknek egyáltalán nem volt joguk ahhoz, hogy afféle új joghatóságként lépjenek fel, és a brit jogrendszerre fittyet hányva kikiáltsák a függetlenséget. Amely ráadásul, szerintük, politikailag is elhibázott döntés volt. Ennek alátámasztására az 1861-ben kezdődött amerikai polgárháború példáját hozták fel: amikor is Lincoln elnök törvénytelennek nevezte a déli államok elszakadását, és a Függetlenségi Nyilatkozattal megszületett Unió úgy döntött, hogy mégiscsak a brit módszer szerinti politikai döntés a legmegfelelőbb. Vagyis az Egyesült Államok egysége csupán véres polgárháború árán maradhatott fenn.

„S vajon mi történne, ha Texas ma úgy döntene, hogy elszakad az Uniótól?" - kérdezte az egyik brit jogász, némi malíciától sem mentesen. Az amerikai kollégák válasz nélkül hagyták az amúgy nem teljesen elképzelhetetlen ötlet felvetését.

Az amerikai jogászok válasza egyébként igencsak egyszerűnek hangzik: az angolok a maguk Emberi Jogok Nyilatkozatát használták fel II. Jakab király megbuktatásához 1689-ben, s akkor ezt brit földön tökéletesen jogszerűnek és igazolhatónak minősítették, mi több, azóta sem vonták kétségbe, ezért hát az angol uralkodónak szükségszerűen jogszerűnek kellett elfogadnia az amerikai gyarmatok döntését is. A Yale Egyetem egyik jogtudósának fejtegetése szerint pedig a Függetlenségi Nyilatkozatban deklarált elvek jó része (köztük például a népszuverenitás) később egyenesen a nemzetközi jognak, köztük az ENSZ alapokmányának a része lett.

Úgyhogy hiába a brit érvelés, miszerint állampolgárok csoportja nem alkothat saját törvényt a hatályban lévő törvények és jogrend ellenében, ezt semmissé teszi a természetjog - egészítette ki a Harvard egyik professzora az amerikai álláspontot.

(Az úgynevezett természetjog szerint az egyének, akiket Isten elidegeníthetetlen jogokkal ruház fel, a hatalommal történt visszaélés esetén felmondhatják az együttműködést a kormányzattal, vagyis levethetik a zsarnokság igáját.)

Az 1776-os amerikai Függetlenségi Nyilatkozat után egyébként az 1783-ban megkötött párizsi béke az újdonsült állam, vagyis az Egyesült Államok javára döntött. Nem is mellesleg.

Mindazonáltal az utólagos - akár évszázadokkal későbbi - konferenciázgatások és értelmezgetések valószínűleg érdekes ínyencségek az angolszász jogásztársadalom számára, s a történelmi polémiák is szolgálhatnak tanulságokkal.

Mi több: még az is könnyen meglehet, hogy az idei elnökválasztási kampányban is téma lesz a függetlenségi nyilatkozat, kivált, hogy a polgárháború már szóba is került a republikánus elnökjelöltségért indulók között. Igaz, Rick Perrynek, a texasi kormányzónak, fogalma sem volt róla, hogy mikor is dúlt hazájának véres polgárháborúja.

Stormy Britain

Link

http://d799.multiply.com/photos/album/14/Stormy_Britain#


Hiteltelenné válnak a hitelminősítők ?

MNO  - Leminősítés

Miért lépett előbb a Fitch? + Videó

2012. január 06., péntek 15:37

Minél előbb meg kell állapodnia a kormánynak a Nemzetközi Valutaalappal a gazdasági stabilizáció érdekében – mondta el az MNO-nak Suppan Gergely a Fitch pénteki leminősítése kapcsán. Giró-Szász András meglepőnek, az NGM megalapozatlannak tartja a leminősítést.

A Fitch pontosan egy hónappal ezelőtt még azt mondta, az IMF-tárgyalások végéig nem változtat Magyarország besorolásán. A hitelminősítő annak ellenére döntött a leminősítés mellett, hogy a kormány csütörtökön és pénteken is biztosította a piacot a mielőbbi megállapodás szándékáról.

VIDEO:   http://apps4.trilobita.hu/mch3_media/static/01/player/MediaPlayer.swf?code=jf7j45

A Hír TV-nek Tóth Gergely, a Buda-Cash Brókerház Zrt. elemzője azt mondta, hogy azért léphetett a Fitch, mert úgy érzik, hogy már megvalósultak azok a negatív feltételek, amelyek a leminősítéshez szükségesek.(sic!) Ilyen például a forint történelmi mélypontja, a jelentés továbbá külön kiemeli az unortodox gazdaságpolitikai lépéseket – tette hozzá. A szakértő ugyanakkor kiemelte, hogy a mostani leminősítés már nem rengette meg hazánkat, ezt bizonyítja a forint és a BÉT jó teljesítménye.

Az eurót délután négy órakor 316,20 forinton jegyezték a bankközi deviza kereskedelemben a csütörtök délutáni 320,54 forint után.

Nem volt váratlan

A kormány vélhetően tudott a leminősítésről, semmiképpen sem volt váratlan, annak ellenére sem, hogy korábban megígérték, hogy megvárják az IMF-tárgyalások végét – hangsúlyozta lapunknak Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője. A szakértő szerint a Fitch kiemeli, hogy rövid távon finanszírozható az ország, de hosszú távon kockázatokat lát. További probléma, hogy a mostani adósságfokozatunk is negatív kilátás alatt van, így újabb leminősítések jöhetnek – tette hozzá. Suppan rámutatott arra, hogy minél előbb meg kell állapodnia a kabinetnek a valutaalappal, hogy elinduljunk a stabilizáció irányába, ami erősebb forintot és alacsonyabb kamatfelárat jelenthet.

Háromból három

Mint arról beszámoltunk, pénteken megvonta a befektetési ajánlású szuverén devizaadós-osztályzatot Magyarországtól a Fitch Ratings. A cég által Londonban bejelentett lépés nyomán a magyar szuverén adósbesorolást a három legnagyobb nemzetközi hitelminősítő egyaránt a befektetésre nem ajánlott kategóriában tartja nyilván: a múlt év végén a Moody’s Investors Service és a Standard & Poor’s is ebbe az osztályzati sávba sorolta át Magyarországot.

Giró-Szász: Meglepő

Giró-Szász András kormányszóvivő a bankbetétek biztonságáról tartott sajtótájékoztatón a Fitch döntését illető kérdésre azt mondta: a kormány azt meglepőnek tartja, hiszen éppen az elmúlt egy nap alatt a forint árfolyama az euróval szemben 8 forinttal erősödött,

és Magyarország CDS-felára (a magyar államadósság törlesztéskockázatára kínált biztosítási tranzakciók árazása) 70 bázispontnyit javult.

A kormányszóvivő ugyanakkor emlékeztetett, hogy a piacok már korábban beárazták a harmadik leminősítést.

NGM: megalapozatlan

Megalapozatlan volt a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a Fitch Ratings döntése, amellyel megvonta Magyarországtól a befektetési ajánlású államadós-osztályzatot. A tárca pénteki közleménye szerint a hitelminősítő cég véleménye kialakításakor nem volt körültekintő, és döntésének időzítése sem indokolható, egyebek mellett azért sem, mert a jövő héten kezdődnek az IMF-fel való tárgyalások, amelyek a kormány várakozásai szerint sikerrel végződnek. A megállapodás minden bizonnyal a piacok megnyugvásához, valamint gyors eszközár-korrekcióhoz vezet.

A közleményben kiemelik azt is, hogy

  • Magyarország fundamentumai szilárdak, és
  • gazdasági helyzete stabil, az ország az Európai Unió által is visszaigazoltan
  • 3 százalék alatt tudja tartani a 2012-es költségvetési hiányt,
  • miközben a külső egyensúly folyamatosan javul.
  • Tartós és jelentős folyó fizetési mérleg többlettel rendelkezik az ország,
  • amelyet tovább növel a tőkemérleg pozitív egyenlege.
  • A kormányzat megfelelő fiskális tartalékokkal rendelkezik, illetve képes a piacról forrásokat bevonni, ezért
  • nincs veszélyben az államadósság finanszírozása - teszik hozzá.


Szintén a Fitch-döntés megalapozatlanságát támasztja alá a tárca közleménye szerint, hogy

  • az MNB tartalékai magasak, a legutóbbi hónapban is 2 milliárd euróval emelkedtek. Hozzáteszik, hogy a kormány 2011. december 15-én megállapodott a Bankszövetséggel, amely további pozitív makrogazdasági és stabilitási hatásokkal jár.
A londoni piacon nem mozdult érdemben a magyar államadósság törlesztéskockázatára kínált biztosítási tranzakciók árazása  az után, hogy pénteken a Fitch Ratings megvonta a befektetési ajánlású szuverén devizaadós-osztályzatot Magyarországtól. Az egyik vezető londoni piaci adatszolgáltató csoport, a CMA DataVision szakelemzői az MTI-nek a Fitch bejelentése után elmondták, hogy a magyar kormánykötvény-adósság törlesztésének leállására köthető határidős biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS) középárfolyama a pénteki késői jegyzésben 696 bázispont környékén mozgott az előző esti 735 bázispontos záró után.


Az író beolvas az Orbánt kritizálóknak

The Telegraph
MNO

2012. január 06., péntek 13:25

Akármennyire is utálják Orbán Viktort, ő az egyetlen politikus Magyarországon, akinek hitele van – írja a The Telegraph című brit napilapban Tibor Fischer író. A magyar származású művész már az EU-elnökségünk ideje alatt, a médiatörvény körül kialakult hisztériában is árnyaltan tudott fogalmazni hazánkról a Standpoint című politikai-kulturális folyóiratban.

A béka segge alatt című regény szerzője azzal az anekdotával kezdi írását, hogy 1989-ben Budapestre utazott vissza Orbán Viktorral egy Ladában, mikor egy szovjet katona akarta megállítani őket, ám továbbhajtottak, mire a katona beugrott az út menti bokorba. „Csak azt akarta, hogy vegyünk neki vodkát” – válaszolta Fischernek Orbán arra a kérdésre, hogy mik is lehettek a közlegény szándékai. Orbán habitusa nem sokat változott – teszi hozzá az író. Röviden összegzi, hogy a rendkívüli felhatalmazással bíró Fidesz által támogatott kormány ugyan valóban tesz és mond „nonszensz” dolgokat, de szerinte Nagy-Britanniának is megvannak a hasonló humbugjai. Leszögezi továbbá, hogy a következőket nem azért írja, hogy megvédje Orbán politikáját, hanem mert magyar származásúként elege van abból az arroganciából és tudatlanságból, ami árad országunk felé.

Fischer ironikusan megjegyzi, hogy senkit nem érdekelne egy olyan cím, hogy „Választás egy kis országban”, vagy „Új alkotmánya van a miniállamnak”, ezért muszáj két dologgal foglalkoznia Magyarország kapcsán: az egyik ilyen a szélsőjobb felemelkedése („amely persze egész életemben, mindig emelkedőben volt” – veti közbe az író), a másik pedig a „veszélyeztetett demokrácia”. „Olyan ez, mint David Cameron brit miniszterelnököt hibáztatni a British National Party előretöréséért”, fordítja meg a képletet Fischer annak kapcsán, hogy folyamatosan összekeverik vagy összemossák a Jobbikot a Fidesszel, „amelynek mellesleg három roma parlamenti képviselője van”.

Gátló nélküli sárdobálás

Az „ellenzék gátlás nélküli sárdobálását” pedig annak tudja be a regényíró, hogy nincs más út előttük: nem elég, hogy az Országgyűlésben is alig láthatók, még Orbán népszerűségének sem jutnak a közelébe – írja. „Két év kemény megszorítás után” a Fidesz rendre a közvélemény-kutatások élén végez, és „akármennyire is utálják Orbán Viktort, ő az egyetlen politikus Magyarországon, akinek hitele van” – áll a cikkben. „Természetesen Magyarországnak rengeteg problémája van, társadalmi, gazdasági egyaránt, de ezek közül kevésről tehet a 2010 áprilisában megválasztott Orbán Viktor.” Fischer szerint a miniszterelnök nem tett mást, mint vitatkozni mert az IMF-fel és az EU-val, amely kérdésben lehet, hogy meggondolatlan, de semmi esetre sem demokráciaellenes, és az unió sem hivatkozhat arra, hogy volna egy pénzügyi zsenije.

A kormányfőt pedig az író szerint egyszerre jellemzi a németesség, a rendszeretet és a fenegyerekség. „Ahogy a fociban is: hiába van az edzőnek szokatlan ötlete vagy csapata, igazából az eredmény számít. Ha Orbán kihúzza Magyarországot ebből a kátyúból, akkor ő lehet a következő 150 év legnagyobb magyar politikusa, ha pedig nem, akkor a süllyesztőbe kerül.”


2012. január 5., csütörtök

MNO - Lánchíd Rádió HANGTÁRA

http://mno.hu/lanchid_hangtar
http://mno.hu/lanchid_hangtar

MNO - Lánchíd Rádió műsorok - Magyarok

http://mno.hu/magyarok
Internetes rádióadás

Lánchíd Rádió - MAGYAROK

Magyarok

Mi lesz a sorsuk?

Adás: 
2012. január 5. csütörtök 13.05
2012. január 6. péntek 0.05

Haró még úgy-ahogy tartja magát: 101 református fizet egyházadót, templomunk jó állapotú. Saját erőből újítottuk fel nemrég” – mondja büszkén az idős Balogh Anna. Nem keresi a szavakat, de beszéde már idegen dallamú. Aztán elkomorodik. „Sajnos a fiatalok elmenekülnek innen, mert félreesik a falu. Sok a vegyes házasság is. Ötven év múlva biztosan elfogy a gyülekezet. És mit gondolnak, mi lesz akkor a templomunkkal? Talán az, ami a szomszédos Kéménd ősöreg szentélyével. Albert István itt 1997-ben tartott utoljára istentiszteletet. Aztán beszakadt a tető, és az esővíz szétmállasztotta a födémet. Beomlott a templom, mert nem volt, aki a romlás kezdetén néhány cserepet a helyére igazítson.” Ilyen és ehhez hasonló életképekkel, gondolatokkal, épületmaradványokkal találkozhat az utazó, ha ellátogat a végekre, a szórványvidékre. Oda, ahol sok esetben már csak néhány töredék, egy-egy freskó vagy várrom, a kastélykertben elültetett platánfa, vagy az ott élő idősek emlékezete őrzi, hogy valamikor magyarok lakták ezt a vidéket.

Utazás a végeken címmel jelent meg már második alkalommal, bővített kiadásban Margittai Gábor egyedülálló útikalauza

A Magyar Nemzet publicistája a 90-es évek eleje óta járja a Kárpát-medence rejtett kis településeit, hogy hiteles képet kapjon és adjon az ott élő magyarok életéről, történelméről, kultúrájáról, hogy a maga módján megmentsen valamit abból, ami a XXI. század elejére még megmaradt. Késmárk, Királymező, Gyimesfelsőlok vagy akár Óbecse tájai, családjai, históriája elevenedik meg előttünk a könyvet lapozgatva. Elszomorodhatunk és elgondolkozhatunk azon, hogy vajon honnan jöttünk, merre tartunk, és vajon kik is vagyunk mi, magyarok.

Szerkesztő: Horváth Ágnes
E-mail cím: magyarok@lanchidradio.hu


MAGYAROK C. MŰSORSOROZAT HANGTÁRA :  http://mno.hu/magyarok



2012. január 4., szerda

Dobogókő - Nem lehet




Hazafelé c. lemezükről

NEM LEHET!
Szerző: Gabor Magyar · 2011. november 22.

Elfelejteni nem lehet
A messzenéző éveket.
Szeleknek zúgását,
Harang kondulását,
Szépbecsű nagyapám
Keze mozdulását.

Télbefordulni nem lehet
Hűvös őszi reggelen.
Nyarakról álmodni,
Estébe halkulni.
Igaz férfi sorsra
Rettegve gondolni.

Elengedni nem lehet
A múltba süppedt fényeket.
Tüzek lobbanását,
Dalok fakadását.
Szél tépte zászlóknak
Semmibe hullását...

2012. január 1., vasárnap

SZÁNDÉKOS MÉRGEZÉS? - ÁLLATBARÁTOK, FIGYELEM!

ÁLLATMÉRGEZÉS! KÉRLEK SEGÍTSETEK TOVÁBBÍTANI!


Veronika Szijártó Zsóka Bach Sziasztok! Ma szóltak, hogy Pécs Péchy Blanka (régen Kállai Éva tér) téren egy idősebb férfi mérget rakott ki az állatoknak. Mivel egyenlőre bizonyíték nincs rá, mert aki látta, a húsdarabokat bedobta a csatornába, ezért nem tudunk lépni. Kérem aki arra lakik, és meglátja, hogy valaki kajá...t szór szét az utcán, ha lehet...ősége van rá készítsen fotót, videót, és egy mintát rakjon zacskóba, és jelezze nekem, mert be kell vizsgáltatni. Ez nem csak az állatokra jelent veszélyt, hanem a kisgyerekekre is! Telefonszámom:06-70-940-5600 Tetszik · · Leiratkozás · kb. egy órája Alexandra Gábor Az idősebb férfi a Péchy B. tér 2-ben az első emeleten lakik nevet nem írók még nincs bizónyíték de aki ott lakik az tudja hogy ki ő mert ember és állat gyűlölő!A feleségét is agyba főbe verte el is költözött.Most célul tűzte hogy elpusztitja az ott élő macsekokat és kutyákat.A járdára és a fák tövéhez szórja a hús darabokat!Vigyázzatok nagyon az állataitokra!!!