Blogarchívum

2010. március 8., hétfő

Egyre jobban útálom a kampányokat

2010. március
Ezt a hírlevelet kénytelen voltam teljes egészében betenni, mert több aspektusból is látható, mi van velünk, a társadalmunkkal?! Érdekes volna négy év múltán elővenni - ki tudja? - Lehet, akkor már erre az időszakra is nosztalgiával gondolunk majd?
Én csak azt tudom, hogy tényleg egyre mocskosabb, és én egyre távolodom...

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A Gyurcsány Dobrev olajfestményes kép Indonéziában

Sziasztok adófizetők!

... Kínával kapcsolatban az a lényeg, hogy Gyurcsány tavaly decemberben a számos díszvendég egyikeként részt vett a Shenzhen városában megrendezett China Hi-Tech Fair (CHTF) című kiállításon. A lényeg itt is a vagyonkimentés volt. De egyelőre mazsolázzatok el ezen a kis szösszeneten!

Indonéziai emberünk

Gyurcsány Ferenc nem egy személy, hanem egy entitás része, ennek megfelelően is működik.
Gyurcsány Ferenc természetesen számol azzal, hogy a magyarországi működése nem tarthat örökké. Tisztában van azzal, hogyha politikai hatalmát elveszíti, akkor a vagyonát is elkobozhatják, nehéz idők várhatnak rá. Ezért vagyonát több Európától távoli helyre menekíti. Ezek közül az egyik legjelentősebb Indonézia. Indonéziában a mögötte álló Apró-Dobrev család régi szocialista kapcsolatai vannak a segítségére.
Magyarország Indonézia legnagyobb befektetői között van nyilvántartva, megelőzve például számos nagyobb európai államot. Valójában nem Magyarország fektet Indonéziába, csak Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló későszocialista, családi alapú hatalom. Indonéziában a régi szocialista vezetőknek kijáró olajfestményes fogadtatásban részesül. De nem Gyurcsány Ferencet üdvözli a szöveg, hanem feleségét Dobrev Klárát, rámutatva az ügy valódi gyökereire /hiszen itt a Dobrev-családot ismerik igazán/.


Az üzlet évek óta épül Indonéziában, folyik a vagyonmenekítés. Egy olyan államban, ahonnan semmilyen magyar kormány nem hozhatja azt majd vissza. Ahol mindig lesznek régi jóbarátok.

A befektetés nem meglepő módon az energetikai szektorban történik Indonéziában.

A Garvox Enterprises offshore megvásárol Dél-Sumatran egy szénbánya vidéket Banyuasin térségében 6 milliárd tonna szénkészlettel, a szenet vasúton, közúton eljuttatják az erőműbe, ahol áramot állítanak elő (4 ezer Mwatt), amit eladnak Indonéziának, a maradék szenet Bagan Siapi-Api-i kikötőig juttatják és eladják a szabadpiacon
Indonéziának és környékének.

Az üzlet élvezi a Dél-Sumatrai katonai kormányzó támogatását is. A befektetés nagysága 2006-ban 300 Millio Euro, melyet újabb kihelyezések követnek. Az indonéz vezetőknek javasolt teljes tervezett befektetési érték 4 Milliard Dollar. A kihelyezett összeg 1 Milliard Dollar.


A Garvox céget hivatalosan Kern József vállalja fel, aki egykori tulajdonosa a boldogtalan Hospinvest-csoportnak, mely kórházprivatizációval foglakozik. Számos magyar egészségügyi vállalkozás jelenlegi tulajdonosa (Diagon-csoport). Időnként keményen lép fel üzleti ellenfeleivel szemben.

http://hvg.hu/itthon/20080612_diagnosztika_diachem_kekessy_ipari_kem.aspx

Ám a 300 Millio Euroval azonban Kern József sosem rendelkezett.

Az egészségügyi privatizáció és a magán biztosítók létrehozása ezért lett volna fontos. Így óriási állami jövedelmeket lehetett volna törvényesen külföldre helyezni. Ezért nem engedett Gyurcsány Ferenc és ezért kellett elszenvednie az MSZP-nek egy népszavazási vereséget.

Többek között egy megjegyzés: Te láttál erről a magyar hírportálokon, újságokban, tévében bármiféle információt? Mert Indonéziában újságok írtak Dobrevék magánbefektetéseiről!!!!!!!

(olvasónktól)


"Mennyit kaptál ezért a cikkért?" - Lenhardt Balázs válasza Bayer Zsoltnak
2010-03-06. 18:16 Kuruc.info

Kedves Zsoca!

Mindig szomorú látni, ha egy tehetséges ember jellemtelen. Mert a tehetségedhez kétség sem fér, elég csak a fantasztikus filmsorozatodra utalni a Kárpát-medencéről, 1100 év Európa közepén címmel, vagy számos emlékezetes publicisztikádra. Sajnálatos viszont, hogy gerinc nem jutott neked, mert harcolhatnánk vállt vállnak vetne a szebb magyar jövendőért, ahogyan a Jobbik harcol minden nap az ellenséges sajtó uszítása közben. A csahos kutyák között most már ott acsarog egy jobb sorsa érdemes zsurnaliszta is.

Mondd, Zsocám, hány forintot vettél fel ezért a cikkért Simicskától? Akit jó tíz éve még nagyon nem szerettél (amikor elkezdtek feltűnni embereivel a Fidesz környékén), és ezt "bátran" meg is írtad a neked kenyeret adó Népszabadságnak, amelynek fejléce büszkén hirdette még akkor, amikor nekik dolgoztál, hogy szocialista napilap. Persze dolgoztál te a 168 órának is, a lényeg, hogy valaki megfizesse szolgálataidat. Valamiből élni kell...

Nem csupán eladod pár ezüstért a tehetségedet, de férfihoz méltatlan módon gyáva is vagy. És itt nem csupán legutóbbi, izzadtságszagú mocskolódásodra gondolok. Valószínűleg a fideszes haverok már hetek óta noszogattak: "csapj oda, Zsoca, csapj oda a Jobbiknak! Nagyon jönnek fel ránk, szükség van már egy kis "polgári" gyűlöletkampányra, mert a végén még nem lesz egyedül kétharmadunk!"

Te mindig is kapható voltál az ilyen cikkekre, és megrendelésre legyártottad az éppen aktuális narancsos cikket, ahogyan korábban a Demokratánál is. Kicsit szégyellted ugyan, de a lelkiismeret-furdalást hamar elfeledtette veled a kassza csörgése és Kövér Laca hátba veregetése.

Az egész Magyar Hírlapban közölt nyílt leveled csúsztatásokból állt össze. Senki nem mondta ugyanis, hogy a 20 évért mindenkinek ugyanaz a felelőssége, de mindenkinek van felelőssége, aki részese volt ennek az időszaknak, akkor is, ha ellenzékként asszisztált az ország szétlopásához, tönkretételéhez. Mert kivonulni kevés, tetszettek volna megbuktatni Gyurcsányt, vagy visszaadni a mandátumot, ha nem tudnak semmit tenni. De minimum fellépni a dokumentált választási csalások ellen, miközben a saját belügyminiszterük (2002-ben Pintér Sándor) van hivatalban!
A Jobbik csupán a törvénytelenségek és lopások teljes körét szeretné feltárni, akkor is, ha a narancsosok voltak érintve a panamákban, akkor is, ha szekfűsök, akkor is, ha ibolyások.

Ugyanígy csúsztatás volt az is, hogy Orbán nem szállt páncélautóba 2006. október 23-án, mert a lényeg abszolút nem ez, hanem hogy habozás nélkül cserbenhagyta híveit, és elmenekült a helyszínről, amikor megkezdődött a rendőrterror. Hogy nem páncélautó volt, csak egy Audi A8-as, az körülbelül annyira lényeges, mint Grün Izidor bátorsága a viccben: Betörnek Grünékhez, akit a nappali közepén egy körberajzolt pontra állítanak, azzal hogy halál fia, ha abból kilép. Közben feldúlják a házát, asszonyát és leányait a szeme előtt becstelenítik meg. Amikor távoznak a banditák, az összetört asszony zokogva pofozza urát: - Te gyáva alak, végig tudtad nézni mit művelnek velünk ezek? Mire Grün: - Én, gyáva? Hát nem láttad, hogy fél lábbal végig a körön kívül álltam?!

De amit nem felejt senki veled kapcsolatban, kedves Zsoca - aki ott volt vagy hallotta -, az néhány évvel ezelőtt történt. Egészen pontosan 2002. december 1-jén, amikor a D-209-es személyében olyan miniszterelnöke lehetett Magyarországnak, aki Erdély elszakításának és Oláhországhoz való csatlakozásának számunkra gyötrelmes román diadalünnepét Budapesten együtt ünnepelte a bocskoros rablók miniszterelnökével, Adrian Nastaséval - többek között a degenerált Habsburg Gyurika és számos balliberális pojáca társaságában, akikhez - mint utána panaszolta - az atlantista Németh Zsolt csak azért nem csatlakozott, mert nem hívták meg. A maroknyi egészséges magyar - mint jobbágyok a grófi szérűn - ott gyülekezett az utcán, a szálloda előtt, kiemelt rendőri készültséggel körülvéve. Ott voltál te is, nagyon helyesen - és buzdítottad a mieinket. Amikor a rendőrsorfal felsorakozott előttünk, hogy elhallgattasson és elzavarjon minket, akkor szóltál a melletted állóknak, hogy ki kell tartani akkor is, ha megindulnak a robotzsoldosok, és senki nem engedheti el a másik kezét. Két perc múlva megindultak a rendőrök, és a srác, aki melletted állt, és azóta is velünk van, és a nemzeti ügyet képviseli, meglepődve nézett körbe, hogy az ő kezét szorító Bayer Zsolt egy szempillantás alatt kámforrá vált. Pedig akkor még nem használtak könnygázt, vagy fejre célzott gumilövedéket.

Zsolti, aki a harc közben elhagyja a csatateret, az áruló, és minden hadsereg habozás nélkül hadbíróság elé állítja! A gyávaság olyan bélyeg, amit férfiember csak tettekkel tud lemosni magáról. S nem megrendelésre írt rágalmakkal...
De ha már tüntetés, biztos emlékszel rá, hogy pár éve kitiltottak Romániából téged. Bíró Péter, aki nem érdekből, hanem meggyőződésből magyar, az irántad érzett szolidaritásból és őszinte felháborodástól vezetve tüntetést szervezett saját neve alatt és saját költségére, melletted! Ezt nem hogy nem köszönted meg neki, hanem a Fidesz-vezetéssel hatalmas nyomás alá helyeztétek, hogy mondja le, mert szerintetek ártana a pártnak. Mivel erre nem volt hajlandó, te önhatalmúlag bejelentetted a Hír Tv-ben, hogy elmarad a tüntetés. Azóta, ha meglátod otthon, Solymáron Pétert, akkor átmész az utca másik oldalára. S még neked van képed bármilyen baráti viszonyt bárkin számon kérni!?
Hanyatló újságírói pályafutásod mélypontja volt két hete, hogy a saját műsorodban az Echo TV-n lehetőséget adtál a pátyi ingatlanpanama mögött álló "beruházóknak", hogy kifejtsék érveiket, miért akarnak beépíteni egy újabb jelentős zöldterületet a Zsámbéki-medencében, és honnan telepítenének oda 5-6000 embert, akik meg tudják fizetni a tervezett 1 milliós négyzetméterenkénti árat. Az idegennyelvű középiskola terve már készen áll, és kedélyesen csevegtetek róla a műsorban. Miközben tisztában kellett legyél, hogy az ügylet mögött a Grupo Milton és rovott múltú tulajdonosa, Kovács Bence János áll, akinek viselt dolgaival van ma tele a sajtó. Nagyon jól tudod, hogy nem fognak 5 milliárd forintért közérdekű beruházásokat végezni, hanem az ingatlanspekuláció legprimitívebb fajtájában utaznak: fillérekért felvásárolják a szántókat, hogy átminősítve építési telkekként tudják értékesíteni az eredeti vételár sokszorosáért. Nem az első ilyen eset, mert olyan politikai elitünk van, amely pár forintért szívesen eladja a magyar földet. Zsolti, állítólag te 5 millió forintot kaptál ettől a cégtől a mongóliai utadhoz. Megérte? Vagy az Arago Zrt-től (Leisztinger-érdekeltség) kapott pénz?

Azt is mondják a jól értesültek, hogy Széles zsoldjába állandó kaszinó-adósságaid miatt szegődtél, amiket ő fizet ki. Ettől még nem kellett volna olyan mélyre süllyedned, amely az alapvető újságíró etikával van ellentétben! Mert megpróbálni összemosni az ún. cigánygyilkosságokat a Kuruc.infón keresztül a Jobbikkal, olyan aljas és átlátszó dolog, amire eddig csak Kolompár Orbán, Horváth Aladár és Iványi Gábor vállalkozott. (Tudod, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze, Orbán Viktor első két gyermekének, Ráchelnek és Sárának a "keresztelője", aki ezek szerint az Orbán család bizalmasa.) Miközben minden újságot olvasó ember tisztában kell legyen avval, hogy ez az ügy olyan titkosszolgálati provokáció volt, amellyel polgárháborút akartak kirobbantani azok, akiknek semmi nem drága hatalmuk megőrzése és az ország destabilizálása érdekében. Katonai hírszerző és izraeli kibucban kiképzett zenész volt a rettegett bandában, amelynek további megfigyelését akkortól tiltotta meg szigorúan az NBH, amikor a regionális szervezet jelentette, hogy fegyverbeszerzésre készülnek. S megpróbálod a Kurucra meg ránk kenni ártatlanok vérét? Ez jobb korokban vért kívánna...

S tudod, a leginkább sajnállak. Mert te is tudod, hogy igazunk van, és a jó irányt képviseljük, amit szíved szerint te is tennél, ha nem lennétek a Likud testvérpártja, és az Európai Néppárt zászlóvivői. Így marad neked a zsideszezés kikérése, és Csintalan "apó" sajnáltatása, aki '94-ben az MSZP győzelmekor még büszkén hányta a cigánykereket, de azóta ugye már a Hír TV résztulajdonosaként hirdeti a polgári "éthoszt" a stúdióból, aki, ha éppen nem alszik, akkor minősíthetetlen hangon szidalmazza a telefonálókat, ha Izraelről szót merészelnek ejteni.

Te narancsbőrbe bújtál, és ha nehéz is gyomorral bírni ezt a társaságot, azért eltartanak, ha gond van. Így hát sanda szándékkal hazudozol rólunk, miközben próbálod önmagad meggyőzni, hogy a jó oldalon állsz. S nehogy azt hidd, hogy nem látnák át egyre többen rajtad! A hitelességed utolsó morzsáit élted fel.

Lenhardt Balázs
Ajánló: Igazságot szép Magyarországnak! (x)



Újpest...

Kiss Péter szocialista jelölt, akinek kissé "túlméretes" plakátjai már hetek óta csúfítják Újpest küllemét, aki mai miniszterként már húsz év óta első körben gyűjti be Újpesten a parlamenti mandátumhoz szükséges szavazatokat, nos, ez a Kiss Péter nyugodtan hátradűlhet létező, vagy nem létező karosszékében: képviselő lesz ismét Újpesten, 2010. április 11-e után.

Ezt akarjuk?
Úgy látszik egyesek igen.

Feleségem most hozta be a postaládából azt a szép, fényes, merített papíron (vajh, ki finanszírozza?) készült meghívót, mely arra invitálja a nagyérdeműt, hogy (ez itt nem a reklám helye!) Újpesten a helyi jelölt, Pajor Tibor felvezetésében, Vona (Zazrivecz) Gábor elnök részvételével, valamint a szabad idejében Rózsa Sándor betyárhoz hasonlóan lovát ugrató Pörzse Sándor közreműködésével programbemutató kampánygyűlés lesz.

Nem látom tisztán, hogy a szavazatok (jó esetben) 10-12 százalékára számító párt hogyan kívánja majd programját érvényesíteni, de azt tudom, hogy ez a 10-12 százalék, melyet a Jobbik garantáltan nem a baloldali szavazóktól, s nem a cigányság soraiból fog begyűjteni garantálja Kiss Péter immáron 6-ik újpesti győzelmét.

Ezt akarjuk?

Dobai Miklós

barikad.hu megjegyzés: A Magyar Hírlap nem biztosított válaszlehetőséget Bayer Zsolt egy oldalas, Vona Gábornak írt nyílt levelére.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Politikai sakkhúzás - berosáltak
2010.03.08, 06:44

Mostanában egyre többet hallani a varsói gyorsról. Talán nem véletlen, hiszen ahogyan telnek a napok, egyre érdekesebb történetekre derül fény, egyre több konkrétumot ismerhetünk meg a BKV korrupciós botrányáról és ami a legfrissebb, már Hagyó nem tagja az MSZP-nek és lemondott a párt XII. kerületi elnöki posztjáról. Megszabadultak tőle elvtársai, hiszen most már jelentős mértékben rontja az imidzsüket.

A Fidesz is beindult, függetlenül attól, hogy hivatalosan kampánya még el sem kezdődött, hiszen a kampánynyitót március 15-re tűzte ki Orbán pártja. Persze, ha azt hisszük, hogy ezt valóban így be is tartják, nagyon tévedünk. A Fidesz Budapestet már szépen kitáblázta - pl. a Szentendrei úton valamennyi világítóoszlopra felszerelték a képviselőjelölt képét a párt logójával egyetemben. Ne kérdezzék ez hány darab oszlop, rengeteg.

Egy korábbi írásomban foglalkoztam azzal a jelenséggel, mely komolyan veszélybe sodorhatja a választások megtartását. Ez a jelenség a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának megjelenése volt, ami a választások megpuccsolásának veszélyét hordozhatja magában. Ugyanis egy "különleges" helyzet megteremtése lehetőséget adhat a voksolás elodázására, ami pedig a hatalom bitorlóinak jó, nagyon is jó lenne. Mivel a Jobbik ma már kézzelfogható veszélyt jelent a politika eddigi meghatározó és a parlamentben megnyilvánuló pártjaira, a kétségbeesés mutatkozik ezeken a politikai múmiákon, hiszen az MDF már összebútorozott az SZDSZ-el, Mesterházy pedig felajánlotta, hogy a második fordulóban visszaléptetik jelöltejeiket, ha szükséges a Fidesz javára, annak a Fidesznek a javára, amely az elmúlt politikai időszakban a legnagyobb ellenfele, sőt ellensége volt a Magyar Szocialista Pártnak. A legszomorúbb az egészben az, hogy a Fidesz részéről még csak egy apró pisszenést sem hallottunk reakciókét erre a felajánlásra. Nem tiltakoznak, csak hallgatnak, mint süket disznó a búzában. No, hát ez is egy taktika, amit nem szabad lebecsülni. A régi magyar közmondás szerint, a hallgatás beleegyezés. Arról már sokan talán el is feledkeztek, hogy Hegedűs Zsuzsa, a Fidesz egyik meghatározó ideológusa azt a nyilatkozatot tette pár héttel ezelőtt, hogy bármelyik pártra szabad szavazni, csak a Jobbikra nem. Ezt ne feledjük, mert ez egy rendkívül súlyos és árulkodó kijelentés. Én csak elgondolkodom azon, hogy a Fidesz szavazói miért nem hördülnek fel? Nem gondolkodnak el azon, hogy ez azért számukra igencsak megalázó? Hát ide jutottak, vagy pontosabban ide juttatták őket pártvezetőik? Úgy tűnik elérkezett az igazság órája, a kényszerű színvallás ideje, de még azt megelőzően, hogy megtörténtek volna a választások? Az új parlamentben mindenképpen kiderül majd, kik kiknek az érdekeit képviselik. Bevallom őszintén az, hogy ennyire kényelmetlen helyzetbe hozhatják a szocialisták a Fideszt még a választások előtt, nekem sem jutott eszembe. Úgy látszik itt is igaz az a mondás, hogy az élet minden képzeletbeli forgatókönyvnél különbet tud írni.

Nézzük most, hogyan dolgozhatják fel ezt a szituációt az MSZP szavazói. Nyolc éven át mást sem hallottak, csak azt, hogy Orbán Viktor a fő gonosz, az ellenség, aki bármire képes a hatalomért, és akit bármi áron, de utálni kell. Ez most hirtelen megváltozott. Képzeljük csak el, hogy a második fordulóban valamelyik választókerületben az MSZP egyéni jelöltet visszaléptetik a fideszes jelölt javára, majd arra kérik a választóikat, hogy eddigi legnagyobb ellenségeikre adják le voksukat. Szerencsétlen MSZP szavazó most szavazzon az eddigi nagy ellenségre, aki minden rossznak az okozója volt, amit el kellet neki is szenvednie? Hiszen ezt a lemezt pörgette éveken át a Maszop! Amennyiben az MSZP-s szavazó tartja magát a "hagyományokhoz", két utat választhat. Vagy nem megy el szavazni a második fordulóban, vagy a Jobbik jelöltjére szavaz, de Orbánékra nagy valószínűséggel nem, vagy legalábbis kicsiny arányban fog, hiszen eddig szinte gyűlölnie kellett Viktort, mert ezt sulykolták bele.

A Fidesz szavazó a nemzeti maszlagot kapta narancs színben pártjától, annak műellenzéki időszakában, amiben világos volt, hogy az MSZP a volt kommunisták utódpártja - ami igaz is -, és most ezekkel lényegében nyilvánosan összeborul pártja? Akkor ő eddig miért járt ki a rendezvényekre? Orbánék miért támadták az elmúlt nyolc év kormánypárti hibáit? Ő, a fideszes szavazó azért bízott bennük, hogy most cserbenhagyják? Valóban ez történik? Igen kedves fideszes szavazó, ha így lesz, valóban ez történik. Nehéz elhinni ugye? Mi tehát a megoldás és a logikus lépés az Ön részéről? Amennyiben hűséges nemzetéhez, a Jobbikra szavaz, vagy a másik alternatíva: keserűségből el sem megy szavazni a második fordulóban. Igazából ez lenne a legszerencsétlenebb megoldás. És ez az a pillanat, amikor minden eddigi elképzelés felborul. Ugye világos? Így múlik el a narancsos "nemzetiek" dicsősége, amikor vezetőik cserben hagyják választóikat.

Kellemetlen a helyzet, mondhatni, több mint kínos. Ezért veszélyes bármilyen olyan jellegű tendencia, mely lehetőséget kínálna fel a hatalom bitorlóinak a választások "törvényes úton" történő elhalasztására, egy esetleges rendkívüli állapot bevezetésére. Ez az, amit most el kell kerülnünk. Alig egy hónap van hátra a választásokig, várjuk hát meg annak a végét. Nyolc keserves évet már kibírtunk. Mi ez az idő ahhoz képest?

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelő - Nemzeti Hírháló

Kapcsolódó:
   "Demokratáink" összefognak a szélsőség ellen - hogy ki a demokrata, azt majd ők eldöntik
   Felelőtlen emberek veszélybe sodorhatják a radikális fordulatot



2010. március 7., vasárnap

Kontraszt - Hír TV Ma este 8:00

(kb.fél óra múlva)

Balogh Zsolt személyesen adott át Hagyónak 15 milliót (+videó)

15 millió forintot személyesen adott át Hagyó Miklósnak - jelentette ki a BKV volt megbízott vezérigazgatója, aki minden más korábbi állítását is fenntartja. Balogh Zsolt a televíziók közül elsőként a hírTV Kontraszt című műsorának nyilatkozott a BKV-s ügyekről.



Balogh: Hagyó úgy üvöltött, hogy már Horváth Éva szólt rá

15 millió forintot személyesen adott át Hagyó Miklósnak Balogh Zsolt - ezt maga a BKV volt megbízott vezérigazgatója mondta Kontraszt című műsorunkban. Balogh a televíziók közül elsőként a hírTV-nek nyilatkozott a közlekedési vállalat kézi vezérléséről és a pénzek visszaosztásáról. tovább a cikkhez

2010. március 6., szombat

Szubjektív lapszemle az Erdély.ma-ról


Keddi sajtótájékoztatóján Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke bejelentette: Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszter közbenjárásának köszönhetően a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kölcsön kapja a Román Nemzeti Történeti Múzeumtól az egyetlen olyan ágyút, ami előkerült azok közül, amelyeket 1848-ban Gábor Áron öntött.
*********************************************************************************************************


http://blog.erdely.ma/meseujrahasznositas/

***************************************************************************************************
Mondja, kérem! 
Ilyen körülmények között, amikor minden a romániai magyarságnak szánt közpénz felett az RMDSZ rendelkezik – és ezen nem hajlandó változtatni –, ön szerint van-e még értelme Tőkés Lászlóéknak a magyar-magyar párbeszédet erőltetni?

Van. Több más ügyben sikerült jobb belátásra bírni az RMDSZ-t. A remény hal meg utoljára.
44%
(356 szavazat)
Nincs, mert az EMEF-et Markóék csak virágnak használják a kalapjukon, abban az EMNT csak az RMDSZ „testvéri ölelését" legitimizálja
56%
(448 szavazat)

Az előző kérdésre adott válaszok ITT.

A „bővített keret" – Tőkés László 136-os szekuslistája – kétnyelvű


erdély.ma - Dokumentum


 
TABEL NOMINAL AL OFIŢERILOR DE SECURITATE
care au activat în urmărirea personelor din cadrul Bisericii Reformate şi a celor cu care aceştia au venit în contact


SZEKURITÁTÉS TISZTEK NÉVJEGYZÉKE
akik a Református Egyház szolgáinak, és a velük kapcsolatban álló személyek megfigyelésével foglalkoztak

Nr. NUME/NÉV GRAD/RANG ANUL/ÉV INSTITUŢIA/
INTÉZMÉNY
FUNCŢIA/
TISZTSÉG
1. Agache Aurel maior 1988 M.I. – I.J. Covasna (Baraolt) (Miliţie)
2. Agoston Alexandru colonel 1984 M.I. – I.J. Mureş Şef Securitate
3. Andras Dorel căpitan 1989 M. I. – I. J. Covasna Şef serv. I
4. Andrei Grijac maior 1985 M. I. – I. J. Maramureş Ofiţer operativ principal
5. Antal Ioan lt. major 1982 U. M. 01244 – Contrainformatii
6. Ardelean Aurel colonel 1975 M.I. – I.J. Maramureş Şef Securitate
7. Aristotel Stamatu
1989 M.I. Adjunct al ministrului de interne
8. Aulik Alexandru colonel 1975 M. I. – I. J. Covasna Şef Securitate
9. Baciu Gheorghe căpitan 1983 M.I. – I.J. Mureş
10. Băţaga Tiberiu lt. colonel 1983 M.I. – I.J. Mureş Şef serviciu
11. Batori O. Alexandru
1989 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer legătură
12. Beloia Se(a)u locotenent 1988 M.I. – I.J. Timiş
13. Beloie Ion lt. major 1989 M.I. – I.J. Timiş
14. Bibarţ .... lt. major 1982 M. I. – I. J. Satu Mare
15. Bica Nicolae colonel 1985 M.I. – D.S.S. Dir. I. Of. Spec. I.
16. Bocica Gheorghe căpitan 1980

17. Borda Sabin maior 1989 M.I. – I.J. Timiş
18. Bordea Aron general lt. 1985 M.I. – D.S.S. Şef direcţie
19. Boricean C-tin colonel 1988 M. I. – I. J. Covasna Şef Securităţii Judetene
20. Bota Emil căpita 1988 M.I. – I.J. Mureş
21. Bota Gheorghe maior 1988 M.I. – D.S.S. – Dir. I.
22. Buciuman Ioan sergent major 1983 M.I. – I.J. Sălaj
23. Bucureştean Lucian căpitan 1984 M.I. – I.J. Satu Mare Ofiţer specialist III
24. Buliga Lt. major 1977 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud
25. Bunta Florian colonel 1986 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Şeful securităţii
26. Butiri Valeriu colonel 1985 M. I. – I. J. Sălaj Şeful securităţii
27. Căprariu Aurel lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Bihor/Timiş
28. Cerghizan Ştefan colonel 1975 M I. – I.J. Covasna Şef serv. I
29. Chirilă Mircea maior 1989 M.I. – I.J. Bihor Şef Serv. I/B
30. Chitor Cornel lt. colonel 1975 M.I. – I.J. Cluj Ofiţer specialist II
31. Cociş Ioan maior 1975 M.I. – I.J. Bihor, Serv. I. Ofiţer specialitate
32. Constantin Ioan General lt. 1975 M.I. – I.J. Cluj Şeful Inspectoratului
33. Cordiş Gheorghe maior 1989 M.I. – I.J. Bihor Şef Serv. I/B
34. Cornel Medru lt. colonel 1985 M. I. – I. J. Maramureş (Sighetu Marmaţiei) Şef Securitate Municipală
35. Costin Gheorghe locotenent 1976 M. I. – I. J. Satu Mare
36. Crăciun Mihai lt. colonel 1988 M.I. – D.S.S. – Dir. I. Şef serviciu II.
37. Cristurean Cristian locotenent 1988 M.I. – I.J. Arad
38. Damian M. colonel 1983 M.I. – I.J. Sălaj
39. Darlaczi Francisc lt. colonel 1980 M.I. – I.J. Satu Mare/Bihor Ofiţer legătură
40. Dulama Mihai căpitan 1981 M.I. – I.J. Bihor
41. Ene Iordan căpitan 1988 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Şef Birou 2
42. Erdei Zoltan plutonier 1986 M.I. – I.J. Satu Mare
43. Farcău maior 1985 M.I. – I.J. Sălaj
44. Frunză Victor lt. colonel 1985 M.I. – I.J. Târgu-Mureş Ofiţer operativ
45. Gaidaci M. Lt. major 1982 M.I. – I.J. Cluj
46. Gaido Gheorghe lt. colonel 1985 M. I. – I. J. Maramureş Şef Securitate Judeţană
47. Ghitea Florea lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Bihor
48. Ghiţea Vasile lt. colonel 1982 M.I.
49. Gordan Aurel locotenent 1983 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer operativ
50. Grab locotenent 1980

51. Gui Ioan colonel 1987 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Şef serviciu I
52. Hantău Ioan colonel 1984 M.I. – I.J. Bihor Adjunc Şef Securitate
53. Hoduţ Florian plutonier 1982 Miliţie Santău, Jud. Bihor Şef de post
54. Ienea Mihai lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Cluj Serviciul „F” Şef serviciu
55. Igna Iosif căpitan 1983 M.I. – I.J. Sălaj Ofiţer legătură
56. Illi Ioan maior 1978 M.I. – I.J. Satu-Mare Ofiţer legătură
57. Iluţi Vasile locotenent 1987 M.I. – I.J. Satu-Mare Ofiţer legătură
58. Ioana Constantin general maior 1975 M. I. – I. J. Braşov
59. Ionescu Andrei lt. colonel/colonel 1982 M.I. – I.J. Satu-Mare Şeful securităţii judetene
60. Ioniţă Nicolae colonel 1986 M.I. – I.J. Cluj, serv. I/B Şeful securităţii
61. Iulian Vlad general colonel 1986 M.I. Ministru de interne
62. Ivan Ioan Lt. colonel 1985 M.I. – I.J. Sălaj Şef serviciu
63. Jakab Dezső maior 1976 M.I. – I.J. Satu Mare
64. Jula Iulian căpitan 1983 M.I. – I.J. Sălaj
65. Juncu Mircea colonel 1989 M. I. – I. J. Bihor Şef Serviciu I/A
66. Könyves Lajos maior 1987 M.I. – I.J. Harghita
67. Lazar Mihai Maior 1988 M.I. – I.J. Cluj
68. Lehoczky Anton lt. colonel 1977 M. I. – I. J. Maramureş Ofiţer legătură
69. Lipovan T. maior 1975
Ofiţer legătură
70. Mânzat Ioan colonel 1983 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Şef Securitate
71. Mărginean Gh. Lt. lcolonel 1975 M. I. – I. J. Timiş Şef serviciu I.
72. Marieş Gheorghe căpitan 1982 M. I. – I. J. Satu- Mare
73. Mastan Ioan maior 1977
Şef Dir. III.
74. Mate Alexandru lt. colonel 1978 M. I. – I. J. Cluj Ofiţer operativ
75. Mihuţ(a) Nicolae lt. colonel 1975 M.I. – I.J. Bihor – Serv. I Şef Serviciu I
76. Moldovan Sever lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Covasna Şef securitate judetana
77. Muntean Laurenţiu capitan 1988 M. I. – I. J. Cluj, Mun. Dej Ofiţer opertaiv I
78. Nastau Ioan lt. colonel 1986 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Şef Birou III.
79. Neaga Gheorghe locotenent 1989 M.I. – I.J. Arad Ofiţer legătură
80. Ochea lt. major 1989 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer legătură
81. Ogăşan Dumitru lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Bihor Şeful securităţii judeţene
82. Olariu I. lt. colonel 1976 M.I. – I.J. Braşov
83. Oprea Dan colonel 1984 M.I. – I.J. Cluj Şeful securităţii judeţene
84. Oprea Florian colonel 1984 M.I. – I.J. Cluj Şef serviciu I/B
85. Oprea Ioan colonel 1984 M.I. – I.J. Cluj Şeful Securităţii
86. Oros Petru locotenent 1984 M.I. – I.J. Bihor
87. Păduraru Nicolae lt. colonel 1987 M.I. – I.J. Cluj
88. Pantea Elena locotenent 1986

89. Paul Petru lt. colonel 1984 M.I. – I.J. Mureş
90. Pele Petru lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Timiş Şef serviciu I/A
91. Perşa Andrei căpitan 1979 M. I. – I. J. Maramureş Ofiţer legătură
92. Pista Nicolae căpitan 1989 M.I. – I.J. Timiş
93. Pop Emil lt. colonel 1988 M.I. – I. J. Cluj, Mun. Dej Şef securităţii municipale
94. Pop Ioan lt. colonel 1988 M.I. – I.J. Arad
95. Pop Iosif lt. colonel 1978 M. I. – I. J. Satu Mare Ofiţer legătură
96. Pop Victor colonel 1975 M. I. – I. J. Satu Mare Şeful Securităţii
97. Popescu Bujor Vasile lt. colonel 1983 M.I. – Dir. IV.
98. Popescu Stelian colonel 1985 M.I. – D.S.S. Dir. I. Şef serviciu
99. Radu Liviu căpitan 1986 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer legătură
100. Radu Tinu maior 1989 M.I. – I.J. Timiş
101. Raţ Ioan (Iosif) maior 1986 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer operativ II
102. Raţiu Alexandru maior/colonel 1975 M.I. – I.J. Bihor, Serv. I. B2 M. I. – D.S.S. (Buc) Ofiţer specialist
103. Ristea Gheorghe gereneral lt. 1977 M. I. – I. J. Mureş Şef Inspectorat
104. Rus .... colonel 1989 M. I. – I. J. Bihor
105. Sabău Dan locotenent 1989 M.I. – I.J. Bihor Ofiţer operativ
106. Sabău Nicolae lt. major 1978 M. I. – I. J. Maramureş Ofiţer legătură
107. Sălăgean Ioan lt. colonel 1985 M.I. – I.J. Bihor Şef serviciu I/B
108. Santa Grigoriu maior 1975 M. I. –I. J. Satu Mare
109. Scurtu Mircea lt. major 1979 M.I. – I.J. Satu Mare Ofiţer legătură
110. Şereş Ioan lt. colonel 1979 M.I. – I.J. Bihor
111. Socolan Ioan locotenent 1985 M.I. – I.J. – Satu Mare Ofiţer legătură
112. Stan Ştefan plutonier 1983 M. I. – I. J. Mureş
113. Stan Ştefan plutonier 1983 M.I. – I.J. Mureş
114. Strâmbu Emil lt. colonel 1984 M. I. – I. J. Mureş
115. Szabó Gyula maior 1981 M.I. – I.J. Mureş
116. Szabo Julius maior 1983 M. I. – I. J. Mureş
117. Székely Ioan maior 1988 M.I. – I.J. Bistriţa-Năsăud Inspector principal
118. Székely Ioan maior 1979 M.I. – I.J. Cluj
119. Tănăsescu Tudor căpitan 1988 M. I. – D.S.S.
120. Ţanc Ioan maior 1976 M-I. Mureş Of. Operativ pincipal
121. Tărău lt. major 1982 M.I. – I.J. Sălaj Ofiţer legătură
122. Ţarcă Angela maior 1985 M. I. – I. J. Mureş Şef birou
123. Tarta Ioan căpitan 1980 M.I. – I.J. Sălaj
124. Terziu Rusalin colonel 1975 M. I. – I. J. Timiş Şef securitate
125. Todoran Eugen lt. colonel 1988 M.I. – I.J. Cluj, serv. I/B Adjunct şef securitate
126. Tóth Ioan plutonier 1985 Militie, Bogdand Şef de post
127. Trif Vasile căpitan 1983 M.I. – I.J. Sălaj Ofiţer legătură
128. Tripon I. locotenent 1975

129. Tudor Ioan colonel 1987 M.I. – I.J. Cluj – Dir. I.
130. Ungvari Iosif lt. colonel 1989 M.I. – I.J. Cluj Serviciul „F”
131. Vereş Mihai căpitan 1986 M. I. – I. J. Satu Mare Ofiţer specialist III.
132. Voitila Ştefan căpitan 1988 M.I. – I.J. Arad
133. Vuşcă Alexandru lt. major 1980 M. I. – I. J. Satu Mare Ofiţer legătură
134. Zăpădeanu maior 1986 M.I. – I.J. Cluj
135. Zarcul Nicolae maior 1989

136. Zetea A. lt. colonel 1976 M. I. – I. J. Maramureş Şef Serviciu I.

NOTĂ:
• M.I. – I.J. : Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeţean
• M. I. – D.S.S: Ministerul de Interne, Departamentul Securităţii Statului

• Datele provin din dosarele de urmărire al lui Tőkés László şi a familiei, începând din 1975.
• În total s-au identificat 205 de ofiţeri de securitate implicaţi în urmărirea şi racolarea ca informator al personalului Bisericii Reformate şi a celor care au venit în contact cu ei.
• Unii dintre cei care se regăsesc pe listă pot fi decedaţi.
• O mare parte dintre ei sunt pensionari, beneficiind de pensii speciale.
• Cu mare probabilitate mai mulţi ofiţeri din listă şi astăzi sunt activi în cadrul Serviciului Român de Informaţii.

MEGJEGYZÉS:
• M.I. – I.J. : Belügyminisztérium, Megyei Felügyelőség
• M.I. – D.S.S. : Belügyminisztérium, Állambiztonsági Ügyosztály

• Az adatok Tőkés László és családja megfigyelési dossziéjából származnak.
• Összesen 205 szekuritátés tisztet azonosítottunk, akik a Református Egyház szolgáit és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg illetve szervezték be.
• A listán szereplők némelyike időközben valószínűleg elhalálozott.
• Nagyrészük nyugdíjba vonult és kiemelt nyugdíjat élvez.
• Valószínű, hogy a listán szereplő tisztek egy része ma is aktív, és a Román Hírszerző Hivatal keretében tevékenykedik.

Fekete március – a résztvevő szemével 2.

Fekete március – a résztvevő szemével 2.
[ 2010. március 06., 19:24 ] [126]

  Aznap munkahelyemről egyenest a Főtérre siettem. A központban, az arra járó személyeket egy igencsak különös látvány fogadta: a Városháza előtt egy harminc-negyven főből álló izgága társaság verődött össze, akiket többségükben – a koruk, külsejük és beszédeik után ítélve-, a helyi orvosi és az almérnöki egyetemről rendelhettek oda, a máig meg nem nevezett sötét erők.

Az első, a térre érkező magyarok közül, már eleve sokakat gondolatba ejtett az ellenünk alkalmazott, minden emberi mértéket túllépő megmagyarázhatatlanul durva hangnem; magából teljesen kivetkőzött, magyarellenes jelszavakat skandáló, agresszíven fellépő társaságnak a magabiztos viselkedése. Többen úgy voltunk vele, hogy az első pillanatokban egyszerűen nem voltunk képesek hideg fejjel, teljes egészében felfogni a történtek igazi értelmét. Az esze ment nyílt brutalitás, ami a térre odacsődített csürhe jóvoltából, minden előzmény nélkül egyszeriben a nyakunkba zúdult, először majd szinte mindnyájunkat teljesen letaglózott és jó ideig álltunk ott úgy egymagunkba roskadva, kiüresedve, és ebből a nagy semmiből hirtelen ránk törő kábulatból, csak nehezen ocsúdtunk.

A felsőbbrendűségi érzületekben tobzódó uraságok, kezdetben csak enyhébb jelszavakban tüntettek, majd mikor látták azt, hogy minden következmény nélkül, mindenféle mocskot ránk lehet hányni, erre még jobban felbátorodtak. Majd így egymást biztatgatva, mind jobban bepörögtek. És amint egyre telt az idő, úgy kezdett el egyre mind rosszabbodni a helyzet, míg végül, az idő előtt meg nem fékezett idegbaj, átcsapott a feltartóztathatatlan nyers erőszakba. A kezdetek kezdetén, mikor még aránylag békésen mondogatták a magukét, és még semmi jel nem mutatott arra, hogy pár óra múltán milyen irányt vehetnek majd az események, jó néhányan kíváncsiságból többször is közelebb merészkedtünk a tarka társaságukhoz. A mi magyarjaink a Városházával szemben lévő gyógyszertár előterében húzódtak meg, illetve a Városháza előtti tér két oldalán lecövekelve követték tisztes távolból a további fejleményeket. A kezdetkor a sebtében összeverődött mieink is lehettek úgy vagy negyvenen.


A gyógyszertár előtt összegyűlt aggódó arcú magyarok, egymás közt részben reményvesztetten, részben pedig ironikus hangnemben kommentálták a fejleményeket. Volt közöttünk egy tizenéves fiatal srác, egy rádiómagnóval felszerelkezve, amely kezdetleges szerkentyűhöz egy amolyan mikrofonféle is járult, aki miután illedelmesen bemutatkozott – mintha Fazakas Szabolcsnak (?) hívták-, megpróbált valami interjúfélét összeeszkábálni az ott jelenlévőkkel. Amint arról másnap tudomást szereztem, a merész srácot később, az általánosan kibontakoztatott őrületben, egy kissé megegyengették a testvérék. Egy idős asszony is keményen ráfázott a Balkánnal való találkozáskor. Őt, szegényt keményen főbe verték. Egyébként a helyi sajtó tanúsága szerint is akkor többeket, köztük lányokat is komolyan megabajgattak.

Közben fent, a Városháza balkonján időnként megjelentek egymást váltogatva- a hangjuk után ítélve- eléggé felajzott állapotban lévő, bennünk másnapos alakok benyomását keltő, elszánt képű szóvivőféle akárkik. Kik bizonyos időközönként rendszertelen összevisszaságban kirohangáltak a balkonra. Ahol, több mint valószínű, hogy a nagy feszültség hatására is, össze nem függő, zagyva félmondatokat préseltek ki nagy nehezen magukból. Majd, hogy még groteszkebbé tegyék ezt a kialakult visszás helyzetet, ezeket a tört mondatokat kínjukban indulatszavakkal, balkáni jelszavakkal vegyítették meg.

A hisztérikus rángatózó mozdulatok kíséretében előadott mondandójuk, nagyobbrészt általában arról szólt, hogy: nem kell félni, mert Kincses már a kezükben van, csak még egy kevés idő és Kincses urat úgy lemondatják, mint a pinty. Ekként vigasztaltak uraságaik minket. És ez így ment hosszú időkön keresztül, de Kincses úr mégsem mondott le. Közben a lent tomboló agresszorok nem annyira népes, mint amennyire hangos tábora, egyre követelőzőbb lett és ugyanakkor pedig mind kötekedőbb módon nyilvánult meg velünk szemben. Az időbeni határozott fellépés teljes hiánya, aztán automatikus módon maga után vonta a helyzet még nagyobb mértékben való elmérgesedését. Mi meg kezdtünk mind jobban elbizonytalanodni. Aztán az idő teltével arányosan továbbnőtt a ránk nehezedő nyomás, és ebben a kialakult lőporos hangulatban még reménytelenebbnek tűnt, az amúgy is kilátástalannak tetsző a helyzetünk. Láttuk azt, hogy a hőzöngök viselkedése, mint kezd mind jobban elvadulni, amint a levetett báránybőrükből kibújva, fogaikat felénk vicsorító farkasokként, egyre nehezebben tudják visszatartani magukat.

Közben mi, a helyszínen tartózkodó magyarok, mind azt kérdezgettük egymástól, hogy: hol lehetnek ilyenkor a mieink, miért nem próbálják meg idejében az útját állni, ennek az elszabadulni készülő pokolnak. Hogy miért nem tesznek végre már valamit. Eltelt egynéhány óra (itt jegyezzük meg azt, hogy akkoriban iszonyatosan hosszúnak tűnt számunkra minden egyes eltelt perc, másodperc, fél másodperc) és a mi drágalátos felsőbb vezetőségünknek a tagjai továbbra sem akartak megmutatkozni előttünk. És ekkor egyszerre csak elkezdtünk félni. Lehet-e egyáltalán még ezekkel emberi módon tárgyalni?- tevődött fel bennünk a kérdés, miközben tehetetlenül, kényszerű kívülállóként továbbfigyeltük az újabb fejleményeket. Valami, számomra is megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, aztán még közelebb merészkedtem hozzájuk, ehhez a jelek szerint volt emberből átvedlett társasághoz és akkor hirtelen meghallottam ugyanebbe a vegyes társaságba belevegyült két idősebb román társalgását, ahol elhangzott egy bizonyos mondat, amely úgy hangzott, hogy: „Uite, astia iar ne fac de rusine”( Látod, ezek már megint szégyent hoznak ránk!). E szavak hallatán, valamelyest újra felvillanyozódtam, majd egy belső hang hatására (egy másik, ugyanonnan fakadó hang ellenében) kezdtem hinni abban, hogy itt még igenis lehet változtatni a dolgok végkimenetelén, ugyanis az addigra összegyűlt, legtöbb mindössze ötven-hatvan emberből álló csoportnak egy bizonyos kisebb hányada, csak kimondottan bámészkodói státusban volt jelen az eseményen.

És ezzel azonnal a Bolyai utcai székház felé vettem az irányt. Útközben több IRA-s(Autóbusz Javító Vállalat) kollégával is találkoztam, akik a Bolyai utcai székháztól már visszafelé szivárogtak a Főtér irányába. Útban a székház felé, találkoztam az öblös hangú kisgazda Mihály Józseffel, aki ugyancsak nagyon tanácstalannak látszott. Egyébként Mihály József volt azon kevesek egyike, aki azon a fekete napon nem bujdosott el a legrejtettebb zúgok, legmélyebb csücskébe. Felmentem tehát a Bolyai utcai székházba, közben a városban, a magyarok le-fel örvénylettek. Mindenki abban reménykedett, hogy előbb-utóbb majd csak előkerül a vezetőségből is valaki. Az ide-oda futkosó magyarokból álló kisebb nagyobb csoportok összlétszáma közben, talán már a százas számot is túlhaladhatta.

Fent a Bolyai utcai székház gyűlésterme, amely tele volt egyszerű kétkezi munkásokkal meg egyéb személyekkel, eléggé szánalmas képet mutatott. Vártuk a megmentőt, aki előáll a megfelelő megoldással, de semmi sem történt, senki sem akarta tiszteletét tenni összegyűlt komor hangulatú társaságunk körében. Markó, amint azt későbbiek során megtudtuk, akkoriban Budapesten tartózkodott. Egyes-egyedül csak Borbély László jelent meg a színen, de ő is csak egy pár pillanatra, egy amolyan egyensúlyozó szerkezetet, egy bőraktatáskát szorongatva a kezében. Tette ezt olyan képpel, hogy menten megsajnáltuk. És még ettől-ezektől vártuk, várjuk a megoldást, futott végig bennem a gondolat, a hátamon meg a hidegrázás. És aztán mintha őkelme is feleszmélt volna, mindenesetre az arcáról valami olyasfélét véltem leolvasni, hogy: – Gyerekek, elnézést, de a nagy történelmi pillanatot későbbre halasztjuk.

Ez után a jelenés után a társaság egy hányada ismét a Főtér felé vette az útját, ahol a vátrások már a Városháza balkonján ünnepeltek, ugyanis időközben több órás huzavona után, a mind agresszívebben megnyilvánuló többségiek hatására, Kincses Előd úr jobbnak látta, hogy a jobbik rosszat válassza, így tehát lemondott. Mi a jelenlévő kevés magyarság, a háttérből, a járdára visszahúzódva, legtöbb annyit tehettünk, hogy a szürkeállományunk által igyekeztünk rögzíteni a további fejleményeket. A Városháza balkonján pedig egymás után hangzottak el, a delírium tremens-en is túltevő, további se értelme, se semmi politikai kirohanás-nyilatkozatok.

Mivel téren már nem volt mit keresni, így aztán testületileg ismét a Bolyai utcai székház elé vonultunk. És akkor következzen most egy pár érdekes részlet a helyzet továbbalakulásáról. Fent a RMDSZ központban egy, a legsötétebb rémregényekbe illő kép fogadott minket. A székház egyik ablakából, a neves írónk, a mi Sütő András bácsink igyekezett volt egy nagy hatású, szívhez szóló beszédet megejteni a lenti téren összegyűlt, egyre türelmetlenebbül megnyilvánuló nagyérdemű előtt. Mellette egy ismert volt bedolgozó elvtárs (D) asszisztált, ki időnként ő is átvette András bácsitól a hangosbeszélőt, majd miután beleszólt egynéhány egyetértő, helyeslő mondatot, ismét visszaadta az illető beszélőszerkentyűt. Ez a látvány, egy igencsak tragikomikus benyomás érzetét keltette bennünk, és valahogyan – ki tudja miért – minduntalan a Muppets show balkonjeleneteit juttatta az eszünkbe.

Hogy mit is keresett a szegény Sütő András bácsi azokban a pillanatokban ott a székházban? Utólag kissé megrázó volt, olyanokat hallani hősünk szájából (történt ez, mégpedig Sinkovits Imre, a nemrégiben elhunyt színművész, a Nemzet Színészének a társaságában, több mint valószínű, az ő egyetértésével történhetett a dolog, az M2 tévén), mint például volt az, hogy ő akkortájt ott a székházban úgymond a magyarságot próbálta egybeterelni. Egyébként ez egy olyasfajta állítás, mármint azon személyek szerint, akik ott voltak és láttak, no, meg hallottak mindent, mint amire- az András bátyám szavaival élve – keményen neki lehetne támaszkodni. Ugyanis akkoriban a Bolyai téren állingáló, spontánul összegyűlt embercsoportokkal megejtett tárgyalások alkalmával, olyasfajta parlamentorozások folytak, mint amely oktató jelleggel bíró beszélgetések, monológok végkicsengése, a tömören fogalmazott lényege, úgy szólt, hogy: „Mindenki menjen haza”.

Onnan, a székház ablakából András bátyánk hosszú perceken keresztül görcsösen azon igyekezett, hogy minden meggyőző erejét latba vetve rávegye a hallgatóságát arra, hogy mihamarabb széledjen szét. Természetesen az akkori súlyos körülmények között, csak nagyon kevesen fogadták meg a tanácsát. Sőt olyan bekiabálások is voltak, mint:-„Úgy van, 1848 márciusában Petőfiéket is haza kellett volna küldeni, és akkor most sem lenne semmi gond”. Persze mondhattunk neki mi bármit is, mert András bátyánk teljesen bepörgött és az emeleti ablakból a megafon révén továbbkínozta őt a tehetsége.

(folytatjuk)

Fazakas Csaba
http://erdely.ma/dokumentum.php?id=66010&cim=fekete_marcius_a_resztvevo_szemevel_2

Fekete március – a résztvevő szemével 1.

Fekete március – a résztvevő szemével 1.
[ 2010. március 04., 11:50 ] [273]

  A márciusi események voltaképpen már jóval a Vásárhelyen és Szatmárnémetiben bekövetkezett márciusi pogromkísérletek előtt elkezdődtek, három kiemelhető fontosságú történés is megelőzte a tulajdonképpeni vérengzéseket. Az első fontos mozzanat valahol 1989. december 17-e keresendő, amikor a budapesti Kossuth Rádió, a temesvári hírek szavakban való ismertetése helyett, egy három perces felvételt közvetített Temesvár egyik forróbb pontjáról, az azokban az órákban eldördülő gyilkos géppuska-sorozatokról.

Ez a megrázó hangfelvétel volt sokunk számára az első ébresztő jel. Eladdig magunk között „bölcsen” mind azt mondogattuk, mikor Tőkés László református tiszteletes személye került szóba, hogy: ugyan, mit akarhat ez a kis papocska, miért mind hangoskodik, miért nem áll be ő is a sorba, hiszen minden hiába, egy ember úgy sem tudja megváltoztatni a világ menetét. És lett változás, és ennek a változásnak géppuska-kelepelés közepette, nagy véráldozatok árán kellett életre kelnie.

Az ébredezésünk második momentuma akkor következett be, amikor ugyanaz év december huszonegyedikén mi is összegyűltünk Marosvásárhely főterén. Azt a forrongó, zsibongó, lángoló, valóban lüktető, önkéntelenül sodródó, addig soha nem tapasztalt elseprő erejű, hullámzó kedélyű, hol tajtékzó, hol pedig víztükör szelíd, de mégis oly makacs és kitartó, eszményien tüzes, izzó emberi orkántömeget, amely egy isteni szikrától magától lángba borult. És micsoda egy tűz volt az, mi voltunk maga a tűz, ezt nem lehet elfelejteni soha. Egy álom életre kelt. Akkor éreztük először, hogy mit jelent élni, szabadnak lenni. Micsoda erő duzzadt volt bennünk. Nem féltünk többé már senkitől és semmitől, és mily különös, magunktól is tudtuk, hogy mi a teendőnk, tudatosan építettük ki az utat, egészítettük ki a magunk tetteivel, a Temesvári eseményekkel elindult, súlyos emberi áldozatokat követelő új Magyar Keresztutunk.


A tüntetés alatt, habár jó részt többségében mind a magyarok voltunk jelen ezen a felvonuláson, mindvégig csak románul skandáltunk, hogy ily módon is bátorítsuk többségi feleink. Így meneteltünk végig, míg kétszáz méterre nem értünk, a jelenlegi városháza melletti ortodox templomnál felállított, sortűzre készülő hóhérlegények sorfalához. Egyszerű kiskatonák, illetve éltesebb kinézetű, a rendőri mundérban szánalmas képet mutató, elhízott idősebb rendőrök és más fegyvernemek a szerelésből hasonlóképpen kihízott képviselői készültek eltökélten gyilkolni. Láttukra, ekkor, mintha mindnyájan egyszerre összebeszéltünk volna, egyszerre zendítettünk rá, a „Most vagy soha” és a „Huj, huj, hajrá”, jól ismert biztató szavakra. Egyszerűen szólva: ijesztően félelmetesek lehettünk! Amint közvetlenül a tüzelni készülő katonafélék vonalához értünk, jó érzés volt, meglátni, tapasztalni, kivezényelt pribékek arcára kiülő rettenetes félelmet.

Aztán jött a harmadik rendkívüli pillanat, a nagy ébredésé, amikor február 10-én bekövetkezett a világ egyik legszebb, legigazibb, szívből jövő, őszinte béketüntetése. Amikor is a vásárhelyi és annak környékén élő magyarság képviselői szinte egy emberként jöttek el Sütő András bátyámék felhívására, hogy részt vegyenek a mi mesés kicsengésű, varázslatos könyves-gyertyás menetünkön. És azt úgy kell elképzelni, hogy mikor a menet eleje már elért a városi Sportcsarnokhoz, vonulásunk végpontjához, a menet másik fele még mindig a valahol a Gecse utcai Kistemplom körül vesztegelt.

Akkoriban mi, az erdélyi magyarság már valósággal szárnyaltunk: egyszerűen nem fértünk bele a bőrünkbe, attól a gondolattól, hogy mily óriások tudunk lenni, ha azt mi is úgy akarjuk. Valószínűleg végül ezek a történések tették be végleg az ajtót, az örök megszállásra berendezkedett többségiek körében. Az egyre szabadabban megnyilvánuló magyarságunk kibontakozását, minél hamarabb le kellett törni, ennek érdekében mindent elkövettek. Mindenféle aljas primitív praktikákat bevetettek céljuk eléréséért. A szekus illetékesek, akiket akkoriban egy Virgil Magureanu (alias Asztalos Imre) nevű egyén irányított, először név nélkül, majd annak utána névvel is kinevezve, a román helyi és központi írott és elektronikus sajtót használták fel ellenünk. Munkájuk nagyon eredményes lett: mi akkoriban még nem is sejtettük, hogy a két együtt élő nemzet között, mekkora műveltségbeli különbségek tátongnak.

Több mint félelmetes: mint hegycsúcs és szakadék mélye között, akkora a távolság közöttünk. Ha tudtuk volna, hogy így van, talán jobban figyeltünk volna. De mi mit sem sejtettünk ebből, sőt, szinte naponta könyves üzleteinkben álltunk sorba, egy-egy újabb könyvszállítmány érkezésekor. És ez a helyzet mennyire felháborító tett lehetett azok számra, kik soha nem értették meg, mire is jó a művelődés.

Szóval, a mi újonnan ébredt nemzetépítkezési szándékunk, hirtelen szembekerült egy szánalmas szubkultúra képviselőinek vele született rombolási ösztönével. Mert mi más lehet egy semmi szubkultúrának központi lényege, mint az, hogy örökké mindent lerombolni, minden lehetséges módon semmivé tenni mindent, amit mások kínkeserves munkával felépítettek, megalkottak. Ez a létezésük lényege, s hogy érdemtelenül szerzett fölényüket megtarthassák, mindenre képesek. Uralkodásuk örök rabságot jelent, és ez a tényállás érvényes nemcsak a megszállt nemzetek számára.

Lassan a megszállók is rájönnek majd arra, hogy nincs értelme egy magasabb szintű kultúra ellen harcolni, hiszen az az örök megújulást jelentheti a számukra az egyedül lehetséges valós nemzeti kibontakozás lehetőségét! Ezért lassan ők is szívükbe zárják kultúránkat. És ez a folyamat, tisztelettel jelentem, igenis megkezdődött. Minden szépen alakul vissza a maga megfelelő rendje és módja szerint, csak még túl kell jutnunk azon a dilemmán, át kell, bukjunk azon a tudathasadásos állapoton, mikor feleink végre belátják, hogy a jogtalanul megszerzett előnyök soha nem lesznek elégségesek egy igazabb, emberibb élet megvalósításához.

És ugyanakkor mi magunk is el kell jussunk arra, hogy mi sem vagyunk akármilyen népek. A magyar kultúra művelése, életünk kiteljesítését jelenti, míg a körülöttünk élő népek alig létező hasonló értékei, amelyek hasonlóképpen a magyar kultúrával kölcsönhatásba kerülve jöttek létre, – ezért azok csak amolyan halovány másolatokra sikerültek, mi miatt, oly hiányosak, annyira sekélyesek, hogy velük, általuk nem lehet nemzetet és jövőt építeni- a többi nép művelődési értékei, csak kiegészítő elemei lehetnek a Kárpát-medencei közös kultúránknak. És ez így van rendjén.

Tehát 1990. márciusába az illetékesek a hétköznapi életünk zajlásait mifelénk tudatosan táplált indulatok formájában igyekeztek befolyásolni. Az első legnagyobb pofont mégis Antall József miniszterelnöktől kellett elszenvednünk, aki akkoriban kabinetje képviselőinek határozottan kijelentette: „Aki Trianon ügyét a szájára akarja venni, az nyújtsa be azonnal a lemondását!”.

(folytatjuk)

Fazakas Csaba 

2010. március 4., csütörtök

Földet ért a tűzgömb

Öt földrengésjelző állomás egymástól függetlenül rögzített jeleket a vasárnap esti tűzgömbjelenség időpontjában, és az egyik állomás adatai alapján a rendkívül fényes meteorjelenséget okozó test földet ért - tudta meg az [origo]. Egy másik fejlemény: minden eddiginél jobb minőségű felvételt közöltek a jelenségről.

Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője az [origo]-nak elmondta: szlovák és magyar szeizmológiai (földrengéseket érzékelő) állomások adatai, illetve az MTA Szeizmológiai Intézetének gyorselemzése szerint a vasárnap esti tűzgömb egy darabja földet érhetett. Öt állomás adataiban is észlelték a jeleket a kérdéses időpontban, azaz vasárnap este 23.25-kor.

Tóth László (Sashegyi Obszervatórium) modellszámításai szerint kétszer rázkódott meg a föld. Egyrészt földlökéseket érzékeltek a test felrobbanásakor keletkező lökéshullámok miatt. A legtöbb állomás ezeket észlelte. Az adatok alapján a tűzgömb valahol Kassa és a magyar határ között robbant fel a levegőben.

Ugyanakkor a Kassától 45 kilométerre északkeletre fekvő cervenicai szeizmológiai állomás érzékelt egy olyan jelet, amelynek alapján a meteor legalább egy darabja becsapódott, azaz meteoritként földet ért. Ennek alapján a krátert valahol Cervenica (Vörösvágás) település környékén lehetne keresni. A becsapódás miatt kipattant rengés viszonylag kicsinek számított, a Richter-skálán 1-2 magnitudós lehetett.

Forrás: MTA Szeizmológiai Kutatóintézet

Szeizmológiai állomások által észlelt földrengéshullámok a vasárnapi meteorrobbanás idején. Fentről sorrendben: Cervenica (Kassától ÉK 45 km), Piszkéstető (Mátra), Tarpa (Tiszahát), Draganu (Bihar-hegység), Kolonické sedlo (Vihorlat), Niedzica (Tátrától ÉK), Kalwarija Paclawska (Lengyelország), Budapest (Sashegy), Mórágy, Sopron. A legérdekesebb jel az első, a cervenicai: a fő rezgést feltehetően a léglökéshullám okozta (ezt látjuk a tarpai, a piszkéstetői, a niedzicai és kisebb mértékben a Vihorlát takarásában levő kolonickéi állomáson is). Cervenicán azonban a fő jel előtti kis hullámot okozhatta a test egy leeső darabja, amely előbb érkezett meg, mint a lassabban haladó lökéshullám

Egy másik fejlemény: minden eddiginél jobb minőségű felvételt mutatott be az RTL Klub a jelenségről.

A film itt érhető el: http://www.rtlhirek.hu/video/84397

A 20.05-kor kezdődő Fókusz című műsorban részletes riportot láthatnak az érdeklődők.

Forrás: RTL Klub

A Budapest melletti építkezésen lévő ipari kamera által rögzített filmen jól látszik, amint a fényes és gyors, zöldes árnyalatú meteor kibukkan a felhők mögül. Nagy sebessége arra utal, hogy nem műhold vagy űrszemétdarab volt, hanem természetes eredetű meteorikus test.

A légkör sűrűbb tartományába érve a ránehezedő egyre nagyobb légnyomástól felrobbant. A megsemmisülés pillanatában anyagának nagyobb része forró ionizált plazmává alakul, ez az, ami erősen sugároz, és mellette a levegő molekuláit is sugárzásra készteti. Ezt követően kialszik - miközben éppen el is tűnik egy domb mögött. A nagy kérdés az, hogy a heves robbanás után mekkora szemcsék maradtak vissza a testből, amelyek esetleg becsapódhattak.

Mint az elmúlt napok híradásaiból ismert, vasárnap este 23.25-kor sokan észleltek egy igen fényes tűzgömböt Magyarországon és Szlovákiában. Korábbi részletes beszámolónk korábbi videofelvételekkel itt olvasható.

>>Térkép és elemzés a vasárnapi meteor lehetséges útvonaláról

>> Villámnak és tűzijátéknak is nézték a meteort a Felvidéken



http://www.konyv-e.hu - ÍZELÍTŐ

  Egy évezredes Európa térkép

    *  Világszenzáció is lehetne, és az is, de kevesen ismerik ! Még ma is létezik az az egy évezreddel ezelőtt készült (Géza fejedelem-kori, 972-997) Európa térkép, amely meglepő módon olyan pontosságú, mint a mai térképeink ! Természetesen akkor ezt a fontos információt egy oroszlános ábrába rejtették egy Templom falára. A rejteki üzenet egyébként igen sokmindent elmond, például az Életfaindák pontosan oda mutatnak, ahol a magyar s vele egy időben a viking kalandozások történtek ! Bárki tagadhatja, de létezik, s itt van, s ingyenesen letölthető ! Eme térképet a szakirodalom legelőször 2002-ben, a "Géza fejedelem Esztergoma" című könyvfüzetben publikálta, mely kötet szintén megtalálható az elektronikus könyvtárunkban !
    * Terjedelem: 2 színes oldal.
    * Formátum: 297x210 mm (A4 fekvő).
http://www.konyv-e.hu/etanulmany.html

A 'történelmi' Magyarország vármegyéi térképeken

 *  Magyarországon valaha 72 vármegye létezett majd ez 'összeolvadt' 64-re. (Kis hazánkban most 19 megye van.) Aki meg szeretné ismerni ezeket, annak ajánlott a jó száz évvel ezelőtti állapotokat tükröző vármegye-térképek tanulmányozása. Érdemes megnézni rajtuk, hogy az egyes települések és utak miként helyezkedtek el rajtuk akkor, avagy a határokon túlra szakadt testvér-településeinknek mik voltak nem is olyan rég az eredeti nevük. Mindehhez ajánlott a PDF-dokumentumok ránagyítás funkcióját használni ! Egy történelmi vármegyéről akár több korabeli térképváltozatot is megszemlélhet!
    * Terjedelem: térképenként 1 színes oldal.
# Anyahonlap: Könyv-e.hu  http://konyv-e.hu/
# Lehetőségek: nyomtatható.
# PDF verzió: Acrobat Reader 6.x 7.x
# Méretek 391 543 bájt és 2 013 665 bájt között.
 
# Figyelem!  A könnyebb használat érdekében a vármegyék 1867 utáni elhelyezkedését szemléltető áttekintőtérkép itt tölthető le: Varmegye1867.pdf   http://www.konyv-e.hu/pdf/varmegye/Varmegye1867.pdf