Törvénytelenségek és valótlanságok a kolozsvári katolikus iskola felszámolási kísérlete körül

Visszavonták az igazgató felmentéséről szóló rendelkezést

 

Kolozsváron minden állami kényszer nélkül, a főtéri Szent Mihály templom plébánosának kérésére próbálnak felszámolni egy magyar katolikus iskolát, világi tanintézménybe kényszerítve a diákokat.

Kovács Sándor főesperes plébános 2008. július 27-én a következő levelet intézte a kolozs megyei tanfelügyelőséghez:

„A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség vezetősége eldöntötte a kolozsvári Római Katolikus Teológiai Líceum egyesülését a Báthory István Elméleti Líceummal.

Döntésünk megvalósításához kérjük, szíveskedjenek végrehajtani a törvényes formaságokat.”

Ezzel szemben Jakubinyi György érsek augusztus végén, majd szeptember közepén egyaránt azt közölte az iskola igazgatójával, illetve a szülők képviselőivel, hogy késve értesült a főesperes kezdeményezéséről, így az iskola felszámolásának folyamatát nem tudja megállítani.

A katolikus iskola szülői közössége sérelmesnek tartja, hogy ilyen fontos kérdésben nem kérték ki véleményét. A világon egyedülálló autonómiával rendelkező erdélyi katolikus egyházmegye rendtartása ugyanis előírja, hogy az egyházközség közgyűlésében „minden katolikus családfő az előforduló egyházi és iskolai ügyek intézésében szavazattal bír”.

A szülői közösség és az igazgató peres eljárást kezdeményezett, amelynek következtében beigazolódott az első törvénytelenség: a megyei tanfelügyelőség illetéktelenül mentette fel tisztségéből a kolozsvári teológiai líceum igazgatóját. A tanfelügyelőség szeptember 29-én vissza is vonta az igazgató felmentésére vonatkozó korábbi rendelkezését. Jogi szakértők szerint a tanügyi hatóságok további törvénytelenségeket követtek el.

A katolikus és más felekezetű keresztény szülők nem kívánnak peres eljárást indítani az egyházi vezetők intézkedéseivel szemben. Elvárják viszont, hogy a világi törvénytelenségek segítségével zajló iskolafelszámolást az egyház a maga részéről leállítsa.

Szeptember 15-én, a tanévnyitó napján az iskola szülői közössége az alábbi szórólappal tájékoztatott a kialakult helyzetről:

 

A katolikus iskola diákjai elleni erőszak

 

Gyermekeinket katolikus iskolába írattuk. Azért, mert ez a meggyőződésünk, ez a keresztény hitünk, ez családjaink akarata.

Gyermekeinket mától világi iskolába próbálják kényszeríteni. Meggyőződésünk, akaratunk és hitünk ellenére. Katolikus iskolánkat pedig megpróbálják felszámolni!

Ez erőszak! Embertelen, vallásellenes és nemzetellenes. Ilyen erőszakot keresztény ember nem tűrhet sem önmagán, sem felebarátján!

Semmilyen világi hatalomnak nincs joga arra, hogy a katolikus iskola diákjait világi iskolába kényszerítse! Ilyent csak a kommunista és liberális, egyházellenes, istentagadó erők cselekedtek és cselekednek.

Sem Jakubinyi Györgynek, sem Kovács Sándornak nincs joga megszüntetni katolikus iskolánkat. Ha Márton Áron példáját felejtik, akkor figyeljenek kolozsvári református és unitárius testvéreink elöljáróira és erős felekezeti iskoláikra.

A mai tanévnyitón egyházi és világi hatalmasságok próbálják leplezni és elfogadtatni azt az erőszakot, ami gyermekeink, katolikus iskolánk és hitünk ellen irányul. Imádkozunk érettük, hogy ne féljenek megkérdezni minket, mielőtt rólunk szólnának.

 

Kolozsvár, 2008. szeptember 15-én, a 2008-2009-es iskolai év megnyitóján

 

A Pázmány Péter Római Katolikus Líceum szülői közössége

 

 

Budapest – Kolozsvár, 2008. október 6.

 

MVSZ Sajtószolgálat

Oldalkészítés CSS nélkül

Köszönet Valériának.

Link

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjainak és baráti körének kárpátaljai kirándulásáról

"Hol vagy magyarok tündöklő csillaga?"
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjainak
és baráti körének kárpátaljai kirándulásáról
1. rész

- Fejezzék be! (Mármint a közbeszólást) Tegye le a zászlót! (Mármint az árpádsávost) - harsogta a bírónő 2008. szeptember 30-án azon a tárgyaláson a Pesti Kerületi Bíróság termében a vádlottak és hozzátartozóik felé, ahol 42 hazafi koncepciós pere zajlott. Ám mintha az ötvenes évek diktatórikus világába "utaztunk" volna, noha többen Kárpátaljára készültünk. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjai és baráti köre kirándulása, egyben emberjogi megfigyelő útja ugyanis rendkívüli módon a Bíróságon kezdődött. Gaudi-Nagy Tamás és Zétényi Zsolt jogvédők hat fő védelmét vállalták el a 2006. szeptemberi tévéostrom előtti cselekmények következményeként.
"De ha így sem kellünk néhány szószólónak,
akkor is maradunk igaz, hű magyarnak."

Észleléseinket, megfigyeléseinket így Budapesten, a kerületi bírósági teremben kezdtük. A neves jogászok: Morvai Krisztina, Juhász Imre mellett, kiváló közéleti személyiségeink: Csókay András agysebész, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Gonda László, a budapesti Kossuth téri tüntetők egyik vezéralakja is velünk tartott a négynapos úton. A magyar-ukrán határon mintegy kétórai várakozást követően felszállt a buszra Izsák Tibor idegenvezető, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, aki máris közli velünk: a beregszászi konzulátuson mindig megszégyenítik a magyarokat, akiknek órákat kell sorba állniuk a vízumért.
Ezt a nehéz magyar sors érzését erősíti bennünk a mezővári magyar testvéreinkkel történő találkozás, ahol az ungvári Credo együttes megzenésített költői estjére került sor: "Meddig kell eltűrnünk, hogy az asztalnál még mindig nincs helyünk." Vagy "De ha így sem kellünk néhány szószólónak, akkor is maradunk igaz, hű magyarnak."

Vári Fábián László költő érkezésünket követően elmesélte: - Noha otthon van Kárpátalján, kétszer szakadt ki az anyaországból, először a Szovjetunió-, majd Ukrajna részeként. Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: - Nem lehangoló, hanem lélek-emelő nekünk Kárpátaljára jönnünk, hisz egy szellemi vérkeringés részesei vagyunk. Budapesten nem mindig öröm otthon lenni. Időnként kisebbségben érezzük magunkat. A szakrális, Istenhez való kötődés nagyon meggyengült. Istentelen nép lettünk. De a mostani találkozás alkalmával kölcsönösen gazdagítjuk egymást - mondta.

---

Légy hű őseid kultúrájához!
Zarándokút a munkácsi várba

Másnap egy Beregszász határában működő magyar panzió épületéről kölcsönkért nemzeti színű lobogóval érkeztünk a munkácsi várba, Kárpátalja legismertebb történelmi-építészeti műremekéhez. Messziről kiemelkedett az impozáns méretű vár, mely három, külön védelmi rendszerrel ellátott részből áll. A hegy legmagasabb részén látható a legrégebbi várrész, a fellegvár. A vár helyenként mintegy 4 méter vastagságú falait nyolc külső szögletes bástya, és három körbástya erősíti. Az alsó várban éltek a szolgák és kézművesek. A fellegvár palotáiban lakott a várúr, és udvartartása.

Munkács lakosságának jelenleg csupán mintegy 10%-a magyar. Az egykor komoly védelmet jelentő várban félemlítették meg Zrínyi Ilonát. A 70-es évek közepétől restaurálták. Rákóczi fája helyett ma már kopjafa emlékeztet a dicső múltra. A várban raboskodott Kazinczy Ferenc író nyelvújító és forradalmár, melyet emléktábla hirdet. De ideszállították a császári időkben a "veszélyes" magyarokat. A börtön ma már kaszárnya. Az udvarban lévő kutat valószínűleg mint nélkülözhetetlen tartozékot az első vár idején ásták, melynek mélysége 86 méter. A kútban csontok maradványaira leltek, s egy titkos alagút-rendszer a Latorca partjára vezetett.

A várnak több tulajdonosa volt, elsősorban említsük meg a női szereplők neveit: Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona. Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682. június 15-én e várban tartotta fényes menyegzőjét. De Munkács vára a kuruc mozgalom fontos bázisa lett. A törökök sikertelen bécsi hadjárata után, melyben Thököly is részt vett, 1685 novemberében a császáriak a vár alá vonultak. Aeneas Carprara tábornok tízezer főnyi serege élén szólította fel Zrínyi Ilonát a vár feladására, aki azonban ezt megtagadta. 1686. március 10-én megkezdődött a vár intenzív ostroma, Zrínyi Ilona mintegy két éven át hősiesen védte a várat és annak függetlenségét! Herczeg Ferenc író Pro Libertate! című művében erről így írt: "Minden héten egyszer magára vette a páncélját, hogy gyermekei és Radics várkapitány kíséretében körüljárja a várfalakat, nem kétkedésből tette, hanem okos számításból, hogy a várőrségben a lelket tartsa és az ellenséggel tudassa rendületlen elszántságát." 2006 ó ta a hős asszony emlékét az egyik bástyán Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi Ferenc szobra őrzi.

Munkács vára a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb támaszpontjává vált, ám Rákóczi utolsó reménysége, a szabadságharc sasfészke - a munkácsi vár - 1711. június 22-én Habsburg kézre került. 1787-től fogház, 1794-től börtön. 1800-1801-ben itt raboskodott Kazinczy Ferenc. 1805-1806 telén 88 napig Napóleon elől menekítve itt őrizték a magyar Szent Koronát.

A "Szabadság szentje" elnevezésű kiállításon Petőfi, Thököly, Rákóczi korabeli bútorokat, fényképeket láthattunk. Olvasható például Zrínyi Ilona levele Thököly Imréhez 1691. dec. 22-én. A sok nemes hősies küzdelmet felidézve a munkácsi várban azonban ma magyarság-érzésünket gyengítő Petőfi idézet olvasható magyar és ukrán nyelven egyaránt. "Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog." Szentiványi Ágnes útitársunk tiltakozása jeléül levette a fent idézett verssorokat és magával hozta. Szerencsére a beregszászi Beregvidéki Múzeum lelkes alapító igazgatója, Sepa János a fenti gondolatokkal ellentétben épp a nemzeti érzést erősíti a múzeum látogatóiban. Idézzük a Kárpátaljai Magyarság tíz parancsolatának első három pontját, hisz később a beregszászi múzeum kincseihez még visszatérünk: 1. Ragaszkodj anyanyelvedhez! 2. Őrizd meg vallásodat! 3. Légy hű őseid kultúrájához!
A munkácsi vár egykori történelmi históriáját hirdeti a Turul-madár, mely csőrében kardot tartott. Az emlékmű a millenniumra épült 1896. október 23-án, s a magyarság ősi jelképe strázsaként állt a honfoglalók szent útvonala felett. Trianont követően a Turul, csakúgy mint ma, szúrta a magyarellenes erők szemét. 1924 decemberében a cseh hatóságok levetették a bronz Turul-madarat, majd elbontatták az emlékoszlopot. A szovjet bevonulást követően a megszállók parancsot adtak a Turul feldarabolására és anyagából építették a szovjet emlékművet.

Az idő azonban forgandó, s a Pákh család áldozatos munkája és anyagi támogatása mellett 2007 nyarán a millenniumi emlékoszlop újra felépült. A Turul-madarat Beleny Mihály ungvári szobrászművész tervezte az eredeti alapján. Ám a kardot nem a csőrében, hanem a karmai között tartja. A 800 kg súlyú bronz Turul-madarat 2008. március 5-én helikopter segítségével emelték a helyére. Reméljük, többé emberi erő nem lesz képes elmozdítani a helyéről...

Folytatjuk
Frigyesy Ágnes

A munkácsi Turul lábánál


Az ungvári Credo együttes


Ügyvédek a jog szolgálatában


Látkép a munkácsi várból


Két orvos: Éger István és Csokay András is velünk utazik


Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi


Juhász Imre a mikrofonnál


Kitűztük a nemzeti színű lobogót a munkácsi várra


Göbl Gyurka a mikrofonnál


Zétényi Zsolt interjút ad a Lánchíd Rádiónak


Petőfi a munkácsi várban


A Nemzeti Jogvédő Alapítvány baráti köre a munkácsi várban

** www.nemzetihirhalo.hu

IC-katasztrófa: lemondott Szabó Pál és a MÁV Zrt. igazgatóságának elnöke

IC-katasztrófa: lemondott Szabó Pál és a MÁV Zrt. igazgatóságának elnöke

Lánchíd Rádió, h, 2008-10-06 16:38

 
• Belföld
 
• Kiemelt hírek

A miniszterelnök elfogadta Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, valamint Kamarás Miklós, a MÁV Zrt. igazgatóságának elnöke lemondását a hétfő délelőtti vasúti baleset után - ezt maga Gyurcsány Ferenc jelentette be néhány perce a Parlamentben újságírók előtt.

 
• Tovább

Üzenet - vírusról

Bolse-Vírus ellenes üzenet:

Important;

*DO NOT* *OPEN *e/mail(s) with "Élet szép.pps" attachment. Will whip out your hard drive and steal your identity, stored passwords, etc.

Forward to others!


FONTOS!!!

Ha egy E-mailt kap azzal a címmel, hogy az - "Élet szép". pps -

semmiképp se nyissa ki...!!!

Ez egy új vírus. Ha kinyitja, mindent elveszthet a gépről, és a küldő személynek hozzáférése lesz a nevéhez, levelezéséhez, jelszavaihoz...


Küldje tovább ezt az üzenetet minden derék magyarnak!

Forrás: Felvidéki Polgár Info

Álmot valósítottak meg a Gójok Losoncon, de szertefoszlott

A Gójok október 4-én részt vettek Kalondán egy remek rendezvényen, melynek előestéjén a Gójmotorosok egyik szimpatizánsa - Viharvirág azt álmodta, hogy a Gójok elmotoroznak a losonci kettős kereszthez, nemzeti színű szalagot kötnek rá és eléneklik a Magyar Himnuszt... Bárcsak minden álom így teljesülne! Viharvirág: " Slota nem is tudja, mennyire kedvez a kettős kereszt állítással a magyaroknak! Így nem nekünk kell jelet hagyni a felvidéki városokban, hogy ez a mienk! Miért? Mert: a kettős kereszt a magyar címer legrégibb eleme. a) A kettős kereszt egyik magyarázata, hogy az országnak apostoli királya van, aki püspök kinevezési jogot kapott volna a pápától. Ez a jog páratlan a világon. (A kettős kereszt látható III. Béla pecsétjein is, az egyházat és az államot jelképezve.) Amikor III. Endre halálával az Árpádház kihalt, a következő királyok már nem örökölték ezt az előjogot, hanem a kinevezés joga átkerült a mindenkori pápához. b) A rovásírók a kettős keresztet a rovás GY betűvel azonosítják, hiszen az erdélyi, énlakai templomfelirat rovásfeliratos szövegében az EGY szócskát csupán a kettős kereszt alakú GY rovás jelzi, mivel a leggyakrabban használt magyar magánhangzó, az E elhagyható. A szöveg tehát így hangzik: EGY AZ ISTEN - amivel a rovásírók szerint a kettős kereszt jelentése, üzenete is megegyezik. Hogy ez a jel a szlovák nemzeti lobogón és címerben is megjelenik, a fentiek ismeretében enyhén szólva is komolytalan. Igaz ez akkor is, ha ők azzal érvelnek, hogy az Ciril és Metód jelvénye, amit a magyarok tőlük vettek át elismerésük jeleként. Ezzel csak az a gond, hogy a szlovák írásbeliség évszázadokkal, ha nem évezredekkel később alakult ki!" (Forrás: http://www.gojmotorosok.hu/) Mindennek tudatában a Gój Motoros Egyesület elnöke és alelnöke megtette Losoncon, amit a haza megkövetelt. Mondhatnám visszafoglalta jelképesen Losoncot, hiszen gyönyörű hímzett nemzeti szalaggal látta el a hatméteres kettős keresztet, amelyet nemrégiben állítottak fel a Losoncra bevezető út kereszteződésében. Videó: Felvidéki túra Kalonda - Pro Kalondiensis Egyesület meghívására http://www.gojmotorosok.hu/index.php?page=viewevent&eventid=427 Azóta a szalgnak nyomaveszett, de ahogyan a fenti videó is tanúsítja: ott volt! Sajnos nem hinném, hogy valakinek megtetszett volna az egyébként gyönyörű szalag, inkább nem bírta a szlovákja elviselni a valóságot, amit a szalag jelképezett, s inkább eltávolította azt. Hát ezért nem lesz itt sohasem szlovák-magyar megbékélés! HE   Felvidéki Polgár Info

Lajdi Péter: Episztola egy mózeshitű keresztény levelére válaszul

Köszönet érte Bedefynek.

Lajdi Péter : mózeshitűnek válasz

Oct 5, '08 7:08 AM for everyone

Lajdi Péter: Episztola egy mózeshitű keresztény levelére válaszul

 

Kedves F. L. Úr!

Ugyanazzal a kéréssel fordulok Önhöz, melyet levelében Ön intézett hozzánk, hogy Ön is olvassa végig az általam írottakat, tiszteljen meg legalább ennyivel, ha már egyszer vettem a fáradságot, és végigtanulmányoztam azt a sok tévelygést, melyeket nekünk összeírt.

Mindjárt a legelején le kell szögezzek egy vitathatatlan tényt, mely még a zsidókereszténység által kanonizált evangéliumok és apostoli levelek figyelmes és elfogulatlan áttanulmányozásából is megingathatatlanul kiviláglik, hogy a földre szállt Istenfiú, Jézus élete és meg nem hamisított tanítása nem volt egyéb, mint kibékíthetetlen és elkeseredett harc közte és a zsidóság, illetve az e népet reprezentáló vezető réteg (farizeusok, szadduceusok, általánosságban írástudók) és annak az erkölcsöt és az egyéb népeket érintő felfogása és magatartása között.

Az „újszövetségi" iratok olvasása közben az embernek önkéntelenül is az a benyomása támad, mintha e szövegekbe bele lenne kódolva

a zsidókeresztény koncepció teljes cáfolata a nyilvánvaló hamisítások ellenére is, ha az ember nyitott lélekkel és elmével, valóban figyelmesen elemzi a bennük leírtakat.

Jézus mindvégig elutasította zsidó messiási mivoltát, nem vállalta föl a „Dávid fia" titulust sem, hiszen Ő maga fogalmaz így: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek sugallatára:

Mondá az Úr az én Uramnak:

Jobbom felől foglalj helyet,

Míg lábod alá zsámolyul alázom

Valamennyi ellenségedet.

Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?

A nagy néptömeg örömest hallgatta őt

." (Mk. 12./35-37.)

A nagy néptömeg, mely a Jézus galileai (e tartomány eredeti neve: Galil hag gójim = a nemzsidók földje) atyafiságát jelentő, vérségileg nemzsidó prozelitákból állott, akik minden esetben ujjongtak, ha Uruk fölényes győzelmet aratott a zsidó írástudók csalárd okoskodásai fölött. Szent János evangélista mindig kategórikusan különbséget tesz Örömhírében Jézus és galileai tanítványai és a zsidók között, amikor többek között így fogalmaz: „Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt ..." (Jn. 3./25.), vagy: „A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér." (Jn. 6./41.). Ismét: „A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte. ... A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta ..." (Jn. 5./16., 18.) „Nem akart Júdeába menni, mert a zsidók életére törtek." (Jn. 7./1-2.) Majd újra: „Mester – felelték tanítványai – most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?" (Jn. 11./8-9.) „Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között." (Jn. 11./53.54.) „De amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek." (Jn. 13./33.) Jézus föltámadását követően: „Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól." (Jn. 20./19.) stb. stb.

Ezek az evangéliumi idézetek nemcsak János evangélista azon igyekezetét húzzák alá, hogy élesen különbséget tegyen a mindig következetesen galileaiaknak nevezett apostolok (Júdás és Máté-Lévi kivételével), galileai Mestere és a zsidók között, hanem leleplezi a zsidók kezdettől fogva gyilkosan ellenséges viszonyulását a galileai Tanítóval, Jézussal szemben, aki fittyet hányt a nyavalyatörősen rigolyás mózesi törvényeknek, és a zsidó írástudók jelenlétében tüntetőleg áthágta azokat. A farizeusok amikor ábrahámi leszármazásukkal kérkednek, Jézus így válaszol nekik: „Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok. ... Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondtam nektek. ... A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. ... Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől." (Jn. 8./37-40., 44-45., 47.)

A zsidóság vezetői tisztában voltak Jézus családi hátterével, származásával, ezért is vádolják őt eképpen: „Erre a zsidók nekitámadtak: Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van." (Jn. 8./48-49.) Az nem képvisel jelentőséget, hogy ebben az idézetben történetesen nem galileainak, hanem szamaritánusnak nevezik Jézust a zsidók, hiszen Szamária tartomány, akárcsak Galilea lakossága zömmel a szkíta-kánaánita őslakosság maradékai, illetve a két ún. babiloni fogság idején betelepített szkíta-sumér-guthi származású lovasnépek leszármazottai által volt lakott, a zsidóság szempontjából legjobb esetben is kevertvérű emberek földje volt, akik még Jézus idejében is másféle vallási kultusznak hódoltak. Ma már biztosan tudjuk, hogy az Istenszülő Szűz, Mária szülei pártus származású prozeliták voltak. Mária édesapja Nakeb

, adiabenei pártus herceg, édesanyja pedig Grapte, charax hercegnő volt, akiket az apokrif hagyomány Joachim és Anna néven szerepeltet. A zsidó vallás felvétele után ugyanis ezeket a héber neveket vették fel. Josephus Flavius, a zsidó származású római történetíró is ír Zsidóháború című nagyszabású művében az Adiabene dinasztiáról, melynek tagjai áttértek a zsidók hitére, minden bizonnyal külső erőszak nyomására, hogy így elő legyen készítve a vallási háttér a földre születendő, pártus-szkíta vérből származó Üdvözítő világmegváltó működéséhez. Jézus Urunk emberi nagyságát húzza alá az a körülmény is, hogy akárcsak kb. öt évszázaddal előtte Buddha (helyesen írva: Buda), elhagyta a származásával együtt járó pompát és gazdagságot, és elvegyült Galilea szkíta vérségű, szegény lakói között, vállalva a teljes nincstelenséget, szent igénytelenséget, hogy a reményét vesztett, nyomorgó lakosság körében hirdesse Isten Országának örömhírét.

Ön mivel magyarázza azt a kétségbeesett és felettébb kérdéses erőlködést, mellyel a szöveghamisítók Máté (Mt. 1./1-17.) és Lukács (Lk. 3./23-38.) evangéliumaiban próbálkoznak, ahol mindkét esetben Jézus nemzetségtáblájaként tüntetik fel mostohaapja, József családfáját? A két genealógia ráadásul nem is felel meg minden pontján egymásnak. A Máté-féle leszármazási vonal Ábrahámig vezeti vissza József családfáját, míg a Lukács-féle genealógia az első emberig, Ádámig merészkedik, mely már maga is egy bődületes marhaság. Ma már megdönthetetlen tény, hogy a homo sapiens különböző formákban legalább tízmilliókban mérhető évek óta jelen van bolygónkon, egy biztos, hogy a dinoszauruszok kortársa volt (népmeséink, mondáink sárkánymotívumai is ezt bizonyítják szerte az egész földkerekségen stb.). Mi hisszük és tudjuk, hogy Jézus szűztől született, akit a Magasságbeli Szent Lelke beárnyékolt megtermékenyítő erejével, hogy földre születhessen a Második Isteni Személy, az Emberfia Jézus, hogy a gonosz földi főhadiszállásán megdöntse a sátán hatalmát.

Jézus több ízben is prófétagyilkosoknak nevezi a zsidókat. A Mennyei Atya és nem Jahve által közéjük küldött próféták közül sokat meggyilkoltak, olyanokat is, akik az Egyetemes Üdvözítő eljövetelét előre látták és megjövendölték majdani érkezését. A zsidóságot egy izaiási idézettel így jellemzi: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izaiás:

Ez a nép ajkával tisztel engem,

De szíve távol marad tőlem.

Hamisan tisztelnek engem,

Tanításuk csak emberi parancs."

(Mk. 7./6-7.)

Jézus nem egy közel-keleti, nagyravágyó, soviniszta törpenép politikai felkentje, messiása, hanem a Világmindenség Királya, ha akarjuk így is nevezhetjük a zsidóság terminológiáját használva: az Egyetemes Messiás.

Ami az „Isten szava" fogalmat illeti: A legcsalárdabb és leghamisabb módszerek egyike, amikor egy soviniszta és faji alapokon ítélő népcsoport saját iratairól (Ószövetség) kijelenti, hogy minden betűje az „Isten szava", miközben titokban, suttyomban a világhatalomra való törekvés, a más népek iránti gyilkos megvetés és pénzimádat vallási köntösbe rejtett, ravasz csúsztatásáról van csak szó ez esetben. Úgy is mondhatnám, kedves bátyám szóhasználatával, hogy a miseruha alatt hordott kaftán alól kikandikál a lóláb.

A legcsalárdabb módszer, ha egy nép innen-onnan összelopkod és meghamisít különböző iratokat, melyekről istenkáromló módon kijelenti, hogy amit összefirkált, maga az Isten szava lenne, ezzel a trükkel önmagát istenítve meg.

Hol találkozhatunk valóban az Élő Isten szavával? A Fiúisten, Jézus meghamisítatlan Igéjében és lelkiismeretünk meg nem szűnő üzeneteiben, melyeket a Szent Lélek intéz hozzánk.

Egy bibliakutató sem tagadja, hogy az általunk Ószövetségnek nevezett szöveggyűjtemény (bizony, szöveggyűjtemény!) szerkesztési munkálatait a zsidó papok a második babiloni „fogságból" való, Palesztínába történő visszatérésüket követően végezték el. A 12 törzsből egyébként csak 3 tért vissza, 9 Babilonban maradt, ahol igencsak jól ment soruk, és ottmaradásra csábította őket a gazdagság és a nagyvárosi csillogás.

A Templom romjai közé a papok által a renoválási munkálatok során elrejtett Deuteronomiumot, azaz Második Törvényt is ekkor találják meg jól bevált oláh régészeti módszerrel, és kompilálják bele e szöveggyűjteménybe.

A Babilonban a káld-sumír hagyomány szövegeiből összegyűjtött és tendenciózusan meghamisított, azaz hebreizált ősmitológiai történeteket, ezek között a Teremtés, az Édenkert, az özönvíz stb. történeteit, a zsoltárírás, a bölcsességi irodalom műfajainak szokását, a papi hierarchiáról, angelológiáról szóló tudást stb. ekkor szőtték bele már meglévő irataikba, melyek az ókori zsidóság történelmének tömegmészárlásairól, vérengzéseiről, bálványozásairól és egyéb tévelygéseiről stb. számolnak be, valamint a Mózesnek tulajdonított, de nyilvánvalóan nem általa megfogalmazott, utólag szerkesztett Törvénnyel foglalkoznak.

A Zsoltárok Könyve is csak a kései hagyomány által tulajdonítja e részben gyönyörű és értékes szövegeket a kurafi és tömeggyilkos Dávid királynak, melyek esetében a filológia szó szerinti egyezéseket mutatott ki káld-sumér-babiloni és egyiptomi zsoltárokkal. Dávid Bibliában leírt életvitele igencsak összebékíthetetlen ellentétben van e szép szövegek tartalmával, melyek zöméhez neki vajmi kevés köze lehetett a valóságban. Ha szép szövegekről szólok a zsoltárokkal kapcsolatban, akkor nem az átok-zsoltárokról beszélek. Ez héber irodalmi produktum. (Általában ezeket az újabb időkben kihagyták a Biblia-fordításokból, akárcsak a förtelmes részeket a modern Talmud-fordításokból.) A káld-sumír iratokban ilyent nagyítóval sem találunk.

Ezért józan ítélőképességünk birtokában mást nem tehetünk, minthogy igazat adunk Bulányi György

testvérünk azon megállapításának, melyet egy nagy jelentőségű írása címeként így fogalmazott meg: Az Ószövetség nem Isten igéje. Bulányiról Ön csak úgy foghegyről megjegyzi, hogy ő „csak" egy katolikus pap. Akkor szabad kérdeznem, hát Ön meg kicsoda??

Az Ószövetség voltaképpen egy kultúrtörténeti botrány terméke: ősi, nagymúltú kultúráktól összelopkodott és megmásított szövegek gyűjteménye, és semmiképpen sem „Isten szava"!! XXIII. János pápá

nak tökéletesen igaza volt, amikor egyfajta ósdi és túlhaladott júdaizmusról beszélt a zsidó iratokkal és felfogással kapcsolatban! Meg is gyilkolták ezen igazságok kimondásáért, hogy a II. Vatikáni Zsinat (Vatizsálemi Zsinhedrin) irányítását és eredeti céljaitól való eltérítését egy zsidó származású bíborosra, Montinira, a későbbi VI. Pál pápára bízzák!

Ön a tévedhetetlenség gúnyos arroganciájának vélt magaslatáról ki meri jelenteni, hogy XXIII. János pápa, aki birtokában volt a Vatikán titkos archívumának népünket és a turáni-szemita kultúrkör szembenállásának problematikáját érintő hiteles ismereteknek, hogy a pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitó beszédében ilyen fontos kérdésekben egyszerűen téved Önnel ellentétben (?!). Megint csak föl kell tegyem a kérdést: Kinek képzeli Ön magát? Az igazmondás tévedhetetlen orákulumának, aki magát a kétezer éve a római sauli irányvonal által terjesztett tendenciózus tévtanítást betanulva és szajkózva, önálló gondolkozásra képtelenül az abszolút igazság bajnokának képzeli? Abszolút igazság nem létezik. Az emberiség történelmének legnagyobb tömeggyilkosságait a magukat az abszolút igazság birtokosainak képzelő, diktatórikus hajlamú emberek parancsára követték el. Gondoljunk csak a császárkori Római Birodalom, a középkori zsidókeresztény inkvizíció borzalmaira, a spanyol-portugál konkvisztádorok emberirtásaira az Új Világban, az angol-francia-orosz gyarmatosítás szörnyűségeire, s mindez a zsidókeresztény Biblia választott népi szindrómájának, „nekünk mindent szabad"-mentalitásának torz világlátása, emberiségellenes szellemisége miatt. A későbbiekben a zsidó gyökerű kommunizmus és ennek ellenreakciója, a német nácizmus most már nyíltan istentagadó, választottnépi, mindkét esetben az Übermensch nevében véghezvitt tömegmészárlásaira. A mózesi világbirodalom épületének legbiztosabb tégláit az Ön által képviselt embertípus anyagából-agyagából égetik a hazugság kohóiban. Nem veszi észre, hogy Önt egy sötét háttérhatalom, melynek egyházi vezetőségünk is része, dróton rángatja?!

A tolvaj, ha egy módja nyílik rá, nem ismeri be szennyes tettét.

Igyekszik minden nyomot eltüntetni, nehogy lebukjon. Ez azonban nem mindenhol sikerült neki! Gondoljunk itt pl. a Nimródról, a magyarság ősatyjáról a tisztelet hangján írott sorokra (Ter. 10./19.), vagy a szkíta alapítású szent hely, Uru-Solyma (később, a zsidó időkben Jeruzsálem néven szerepel), a szkíta népek Szent Sólymának, a Turul madár városának sumír pap-királyáról, Melkizedekről írottakra az Ábrahámról szóló történetben. A Turul (kerecseny-karácsony-sólyom, nem galamb!) a szkíta, de az egyiptomi (Hórusz-sólyom) vallási képzetkörben is a Szent Lelket megjelenítő, érzékletessé tevő madár, és nem totemős, mint ezt Nemzetünk szent hagyományainak félremagyarázói, megbecstelenítői állítják.

Még a zsidó Saul rabbi is Jézusra vetíti a melkizedeki, azaz nimródi, sumír-szkíta papi méltóság folytonosságát, ezt a papi vonalat fölsőbbrendűnek ismeri el a leviták papságánál. „Jézus az örök főpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek, Sálem királya (itt a zsidóság kialakulása előtti idők Jeruzsálemjéről van szó! LP) és a fölséges Isten papja volt (tehát nem Jahve papja! LP). ... Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: Az igazság királya. ... Ez (mármint Melkizedek, LP) viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. ... Ha a levita papság – amelynek a vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség volt még arra, hogy más lépjen föl, aki Melkizedek rendje szerint, és nem Áron rendjéből való?" (Zsid. 7./1-3., 6-7., 11-12.) Saul sokatmondóan fogalmaz a Kolosszebelieknek írott levelében is, ahol külön kategóriaként említi meg a szkítát, mégpedig a barbár ellentétpárjaként, mellyel beismeri, hogy ez a hagyomány még zsidó neveltetése ellenére is egyenrangú a zsidóval (véleményem szerint annál sokkal értékesebb): „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szkíta, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus." (Kol. 3./11.)

Ezeknek a sauli idézeteknek a birtokában beláthatjuk, hogy bennük nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ő is belátja, hogy Jézus a melkizedeki káld-sumír és nem a zsidó levita ároni papi méltóságot képviseli. Ugyan a Saulra oly jellemző következetlenséggel itt is megpróbálja a továbbiakban Jézus személyét Júda törzsével egybemosni, ez azonban kétségbeesett törekvésnek bizonyult. Mintha megijedt volna az általa is fölismert igazság kimondásától, attól, hogy Jézus Melkizedek rendje szerinti főpap, tehát anyai származását tekintve pártus prozelita létére a káld-sumír-szkíta ősvallás továbbvivője, beteljesítője és betetőzője. Ezért rajtakapva magát az igazság kimondásán, visszariad és összehadovál valamit arról, hogy Jézus ennek ellenére azért zsidó származású volt. Most akkor, kedves Saul rabbi, döntse már el végre, melyik kijelentésének higyjünk?

Az, hogy szó szerint a zsidó iratokban nem történik említés a sumír hagyományokról, annak súlyos oka van: Ma már megcáfolhatatlan, hogy az „ószövetségi" Biblia e kultúrhagyomány fölhasználása nélkül sosem jöhetett volna létre!! A zsidó nemzeti vallás ma ismert formájában Babilonban született. A tolvaj nem dicsekszik soha azzal, hogy kit lopott meg!!!

Úgyhogy az az érvelés igen vérszegény és szánalmas, hogy a zsidók nem említik szövegeikben a sumírokat. Egyébként maguk a sumírok sem említik magukat e néven. Ez az elnevezés egy tévedésen alapszik, a XIX. század második és a XX. század első felének sumerológusai körében terjedt el ez ősi, ragozó nyelvet beszélő, turáni kultúrateremtő néppel kapcsolatban ez a téves elnevezés. Ők magukat az ékírásos táblácskák tanúsága szerint kungar-nak, hungar-nak avagy mahgar-nak hívták. A bibliai Sineár földje elnevezés egyébként Sumeriát jelöli, ahonnan a szemita nomád Ábrám is elindult.

Ön azt írja, hogy a sumírokat és egyéb közel-keleti népeket az Isten eltörölte a föld színéről. Azt tanácsolom Önnek, pallérozza egy kissé jobban és alaposabban történelmi tudását, bővítse e téren ismereteit, mert akkor talán nem jelentene ki ilyen bődületes marhaságokat. A ma sumírnak nevezett népet a vérszomjjukról és barbár kegyetlenkedéseikről hírhedt invázor szemita népek szorították ki ősi szent földjükről, nem a Mindenható Isten.

Köztük voltak a héberek ősei is! Ne vádoljuk meg már ártatlanul a Mennyei Atyát ilyen gaztettek elkövetésével!

Arról pedig szó sincs, hogy a sumírok eltűntek volna a föld színéről. Mind nyelvükben, mind kulturális hagyományvilágukban, mind genetikai, testi örökségükben bennünk, magyarokban élnek tovább. Mit gondol, vajon miért éppen minket szemelt ki a zsidó nemzetközi fináncmaffia arra, hogy országunkat teljesen uralma alá vesse, az őshonos magyar lakosságot nyomorúságba taszítva, szinte kiirtva szent honából? Mert mi puszta létünkkel is bizonyítjuk mindazt a hazugság- és hamisítástömeget, melyet Jákob utódai a föld feletti totális hatalom megszerzése érdekében elkövettek az egész emberiség kárára!!

Az, hogy a Bibliában egynémely, népét öntömjénező, ókori zsidó miket írogatott össze (egyébként lebilincselően jó stílusban; ami igaz, az igaz), még semmiképpen sem jelenti azt, hogy tolla a történeti igazság, hitelesség szolgálatában mozgott a papíron, bocsánat, a pergamenten. Vegyünk csak szemügyre egy példát: A Biblia tanúsága szerint Jákob (Izrael), a Csaló 12 fia néppé duzzadt utódai Egyiptomban tartózkodtak évszázadokon át, míg végül sorsuk rosszabbodván egy egyiptomi nevű, Mózesnek nevezett férfiú által vezetve dirrel-durral, mit sem sejtő egyiptomi szomszédaik aranytárgyait elrabolva elhagyták az országot. A fennmaradt egyiptomi feljegyzések alapján tudjuk, hogy a fáraó országának írnokai igencsak szorgalmasak voltak, s így a legapróbb-cseprőbb dolgokat, eseményeket is írásban rögzítették. Egy héber vagy zsidó nevű nép valamikori ottlétéről azonban egy betűt sem találunk e feljegyzésekben, nem beszélve az ún. „egyiptomi tíz csapásról", melyek ha tényleg megtörténtek volna, igencsak foglalkoztatták volna az egyiptomi írástudókat. Sem archeológiai, sem írásos nyoma nincsen Egyiptomban a Kivonulás Könyve eseményeinek!!! Milyen mértékben adózhatunk tehát bizalommal a többi bibliai híradásnak a történelmi hitelesség szempontjából? Nem nagyobb mértékben, mint egy élénk képzelettel megáldott regényíró esetében! Amikor XXIII. János beszédében a pozitív tudományok, kiváltképpen az archeológia igazságfeltáró eredményeiről szól, ilyesmikre gondol.

Az, hogy ahogyan írja, szerepelnek ilyen megfogalmazások mind az ószövetségi Bibliában, melynek helyes neve Tanach, mind Saul rabbi leveleiben, hogy a zsidóság vagy Ábrahám utódai által nyer áldást a föld minden népe, vagy hogy az üdvösség a zsidóktól való, ez vagy igaz, vagy nem az. Attól, hogyha leírnám például ezt: „A magyarság által nyer áldást a föld minden népe. Az üdvösség a magyaroktól való.", még korántsem jelentené azt, hogy ez így is van, pedig ennek sokkal nagyobb a valószínűsége, mint a zsidókkal kapcsolatban. Miért pont a zsidóság esetében lenne ez másképp?!

Mindig az egyes népek valós cselekedeteiből, világban betöltött szerepéből kell kiindulnia annak, aki egy nemzetet meg akar ítélni, s csak ennek tükrében minősítheti az illető népi szerveződést, s nem az alapján, hogy e nép írástudói mit firkálnak össze.

Hogy a zsidóságnak köszönhetően áldást nyert-e az emberiség eddigi története során, annak a népnek, mely a Mammon, a pénz- és hatalomimádat etnikai megtestesülése, mely mind a mai napig ott ugrál az aranyborjú körül, nem nehéz akár csupán napjaink magyarországi eseményei, történései alapján megállapítani. Válaszom: Nem áldást nyer, hanem átkot!!!

Ebből is kiviláglik, hogy a kiválasztás nem az Isten oldaláról történt. Ha Istennek lenne ún. „kiválasztott népe", akkor méltán megvádolhatnánk Őt részrehajlással. A Teremtő Atya szeretete nem ismeri a személyválogatást. Ő mindenható, szeretete és gondoskodása minden teremtményére kiterjed az igazságosság szellemében még itt is, a sátán, „e világ fejedelme" birodalmában, aki „e világ fiai" fölött uralkodik, s vezeti félre őket. A sátán, ha „istent" akar játszani, Jahvénak szólíttatja magát.

„A hatalmi önkény az általános emberiesség igazságosságának és jóságának köntösébe öltözik, hogy teljes legyen az örök isteni törvényekkel való szembehelyezkedés. (Lucifer)." (Dr. Zakar András: A sumér hitvilág és a Biblia; 105. o.) Dr. Zakar Mindszenty hercegprímás magántitkára volt, maga is katolikus pap. Dr. Zakar itt burkoltan arról a szellemiségről ír, mely átjárja az egész Tanachot (Ószövetség). Uram így, Uram úgy, közben legyilkolászunk haszonlesésből teljes kánaáni, ott őshonos népeket állataikkal együtt, de amikor elborzadtunk saját szennyes tetteinktől, amikor már megcsömörlöttünk a vérszagtól, meghagyunk belőlük néhányat, hiszen valakiknek dolgozniuk is kell a szántóföldeken. Áldott legyen szent neved, Uram, aztán perzsa-babiloni emberek tízezreit öldössük halomra a „Te szent nevedben" (Eszter könyve, Purim ünnep), s még örömáldomást is iszunk ennek a szennyes tettnek emlékére minden évben. „Ez a nép csak ajkával tisztel engem." – mondja az Úr.

Ugyanez zajlik, csak kifinomultabb módszerekkel Hazánkban ma. K. Gy., egy úrnak alig nevezhető egyén egyszer úgy fogalmazott, hogy kb. 6 millió magyarra lesz majd szükségük, miután átvették Országunk felett a totális hatalmat, hogy legyen, „aki kiviszi a szaros bilijüket" (idézet klasszikustól). Tehát már nem is leplezik szándékaikat. Terveik szerint a magyarnak a zsidóságot kiszolgáló cseléd szerepét szánják a Magyar Hazában.

Nem gyanús Önnek az a túlontúl átlátszó machináció, hogy a pápák valójában nem Péter, hanem Pál utódjaiként, a „teologia Paulina" képviseletében gyakorolják a Szentszék fölötti hatalmukat? Idén is, Pál „apostol" évét hirdették meg, mikor pedig köztudott, hogy Jézus egyházát a galileai Péterre bízta e szavakkal: „legeltesd juhaimat"? Ma már alig leplezetten lóg ki a lóláb a pápát irányító szabadkőműves, marannó bíborosok skarlátvörös, Drakulát idéző vámpírdrapériája alól.

Nem bántja az Ön szemét, hogy az „Újszövetségi" Szentírás csaknem egyharmadát az a farizeus Saul rabbiból Pállá mutált, önjelölt „apostolnak"levelei képezik? Hová tüntették a zsidózó egyház funkcionáriusai a galileai, nem zsidó, hanem szkíta vérségű, valódi apostolok hiteles és eredeti írásait? Hol szunnyadnak az ő evangéliumaik? Az isteni gondviselésnek köszönhetően, töredékes állapotban ugyan, egy fölbukkant a sivatag homokjából Nag Hammadinál Egyiptomban. Tamás apostol evangéliumá

ra gondolok, melyben egy szó sem szerepel sem Jézus zsidó származásáról, sem arról, hogy Ő „Dávid fia" lenne, s nincs nyoma benne a zsidókeresztény kánon által szájába adott, embermegvető, rasszista szavaknak sem! Ez az ázsiai, nagy és ősi kultúrák régi szokását követve egy mondásgyűjtemény, mely Jézus eredeti tanításának szilánkjait őrzi. Borzasztó pusztítást hajtottak végre kiváltképpen a római-bizánci zsidókeresztény irányvonal későközépkori győzelme után az authentikus szkíta-keresztény források körében. Ez a bűn az égbe kiált!!

Ácsi tehát az önjelölt választottak körül való pulikutyás farkcsóválással, mert ha valaki tovább is ezt teszi, akkor minden okom meglesz, hogy okkal-joggal hazaárulónak bélyegezzem az illetőt!!! Nem látja, mire megy ki ez az álszent és csalárd bibliás játék már több, mint kétezer éve? Egy többezer éves nácizmus dölyfét és világuralmi mohóságát öltöztették be vallási köntösbe a zsidókereszténység asszisztálásával, és nem restellették az Egyetemes Üdvözítő, Jézus személyét sem szöveghamisításokkal elzsidósítani. Tiszta, szkíta szellemiséget sugárzó tanításába pedig belehamisították a júdaizmus rasszista, kirekesztő és kegyetlen felfogását. Jézus és a kánaánita asszony sosem megtörtént esetére gondolok, melynek során Jézus állítólag kutyának nevezi őt, csak azért, mert az asszony nem zsidó. Ezzel alig palástolt kéjjel, hogy Jézus szájába adhatnak olyan, szent személyéhez méltatlan, kegyetlen szavakat, melyek egész szeretettanításával homlokegyenest ellenkeznek, a júdaizmus és a talmudi szellemiség sárjába rántják Urunkat, a Világ Világosságát! Mindez förtelem és botrány!!

Ismét csak Zakar Andrást kell idézzem: „A Talmud még az ószövetségi könyveket is a legerőszakosabb sovinizmus szellemében magyarázza, megengedve a nemzsidó megtévesztését, megrablását és megölését zsidó érdekből. Mindezt pedig az Isten nevében hirdeti meg, túlszárnyalva ezzel minden nacionalizmus, fasizmus és nácizmus gonoszságát." (uo. 107. o.)

Nem okozott Önnek egyszer sem fejtörést, hogy Jézus miért fizette be Kafarnaumban tartózkodván a nem zsidó származású prozelitáktól követelt prozelita templomadót? Csak nem azért, mert Júda törzséből származott és Dávid fia volt?

„Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: A ti Mesteretek nem fizet templomadót? De igen – felelte. Mikor hazatért, Jézus megelőzte őt kérdésével: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? Az idegenektől – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted."

(Mt. 17./24-27.)

Hosszan folytathatnám, de minek. Ha ennyi izelítő az Igazságból Önnek nem elég, hogy észhez térjen, kár lenne részemről további energiát fecsérelnem erre. Ne haragudjon amiatt az indulat miatt, ami soraim mögül időnként elő-előcsap, de nem hagyhatom szó nélkül az agymosottságnak, a félrevezetettségnek a saját Nemzettel szembeállító, szolgalelkű, hazaárulással felérő ostobaságát, mely manapság a szabadkőműves, júdáspénzért akár a saját édesanyjukat is eláruló főpapok szemében a jó és jámbor zsidókeresztény hívőt jellemzik. Én ehhez nem nyújtok segítő kezet!! És engedjen meg nekem még egy megjegyzést: Mégha személy szerint Önt is szólítottam meg, ez csak azért van, mert az Ön levelére válaszolok. Mindaz, amit leírtam, azonban nem az Ön konkrét személye ellen irányul, hanem az a tudatlanságon és a történelmi tények nem ismerésén alapuló bigott fanatizmus ellen, amit Ön is képvisel.

Adjon az Isten szebb jövőt! Úgy legyen! (és nem Ámen!) Dícsérjétek a Mennyei Atyát! (és nem Hallelu-Jahve!)

 

Szeretettel és tisztelettel: Lajdi Péter

Móricz János kutatásai

http://docs.google.com/Doc?id=dz43pgk_79gmhfqzf6

Gróf Batthyány Lajos

Gróf Batthyány Lajos élete

és a Batthyány-család átka

1849. október 6-án reggel a pesti siralomház egyik cellájába a főporkoláb kíséretében a tábori lelkész is belépett, hogy miközben első miniszterelnökünket a kivégzés helyszínére kíséri, lelki támaszt nyújtson neki. Ám hiába ébresztgették, Batthyány Lajos meg sem mozdult. Ahogy kitakarták, azonnal észrevették, hogy a rab egy hatalmas vértócsa közepén fekszik, a kés pedig, amellyel megpróbálta elvágni a saját nyakát, az ágy alatt hevert. Az előírás szerint azonnal orvost hívtak hozzá, hogy valahogy talpra állítsák és az ítéletet gond nélkül végrehajthassák. Ő azonban közölte velük, hogy a sebesült magától is meg fog halni, jobb, ha hagyják békében távozni. Haynau rendelete azonban nem tűrhetett ellentmondást, mindenképp ki kellett végezni. Sebeit bekötözték, Batthyány azonban leszaggatta, így szóba sem kerülhetett az akasztás. Ezért aztán a „por és golyó" általi halál mellett döntöttek. Kávét és konyakot töltöttek összeszorított fogai közé, hogy valamennyire megerősítsék, majd este 6 óra körül közölték vele, itt az idő.

A gróf a pap karjaira támaszkodva lépett ki az udvarra. Még arra is volt ereje, hogy elnézést kérjen: „Ne haragudjon Tisztelendőséged, hogy így rátehénkedem, de annyi vért veszítettem, hogy remegnek a lábaim, és nem akarom, hogy ezek azt higgyék, hogy félek." A kaszárnya külső falánál fél térdre ereszkedett, majd „Gyerünk, vadászok, éljen a haza!" felkiáltással maga vezényelte a reá irányuló sortüzet.

Gróf Batthyány Lajos Pozsony, 1807. febr. 14. - Pest, 1849. okt. 6.

Dúsgazdag arisztokrata család sarja. Bécsi intézetekben és a győri bencéseknél nevelkedett. Ifjúkorában néhány évig huszárként szolgált, de kilépett a hadsereg kötelékéből és átvette birtokai igazgatását. 1830-tól a felső tábla tagja lett, ahol a főrendi ellenzéket vezette. Házasságra lépett Zichy Antónia grófnővel, aki mindvégig hű támogatója maradt. Az 1848-as forradalmak hatására V. Ferdinánd március 17-én Batthyányt nevezte ki az első felelős magyar kormány élére. Jellasics szeptemberi támadása után kihirdette a honvédtoborzásról szóló törvényt. Október 3-án azonban lemondott, ennek ellenére 1849. január 8-án letartóztatták. Budán, Pozsonyban, Laibachban és Olmützben raboskodott, amíg az ellene indított felségárulási per során halálbüntetést szabtak ki rá, s az aradi vértanúkkal azonos időpontban, október 6-án kivégezték.

Karddal a kézben?

Hamarosan senki nem vonhatta kétségbe, hogy Batthyány a magyar főúri ellenzék igazi vezéralakja. 1848 tavaszán keresve sem találhattak nála alkalmasabb személyt az első felelős kabinet vezetésére. Amikor megkapta kormányfői kinevezését, erős kezűnek és határozottnak bizonyult, el tudta érni, hogy az egymással torzsalkodó miniszterek, mint Kossuth és Széchenyi, képesek legyenek együttműködni. Sikerült megőrizni a felbolydult ország egységét.

Az ország védelme érdekében Batthyánynak el kellett rendelnie a toborzás útján történő újoncozást, amit azonban az uralkodó nem szentesített, ezért Bécsben felségárulásnak tekintették az intézkedést. A gróf lemondása után visszavonult ikervári kastélyába, nemzetőrnek állt, majd közvetíteni próbált a harcoló felek között. Az osztrák főparancsnok, Windischgrätz herceg azonban 1849 januárjában letartóztatta, és ekkor kezdődött csak igazán Batthyány kálváriája.

Amikor a tavaszi hadjárat során a magyar csapatok már Pest irányába nyomultak előre, az osztrák hatóságok összevissza kapkodtak. Így Batthyány felesége megüzenhette urának, hogy inasa, Német János öltözékében könnyedén kisétálhat a régi országház épületéből, ahol őrizetben tartották. A büszke férj azonban így válaszolt: „Karddal a kezemben szívesen, de egy asszony szoknyája mögé bújva nem." A szökés meghiúsult, a híres rabot és néhány társát áprilisban Laibachba szállították.

Koncepciós per

A bécsi udvar számára mindegy volt, mennyit őriznek meg a törvényesség látszatából, mindenképp akasztófán akarták látni az első magyar miniszterelnököt. Egy erősen kétes népi legenda szerint Batthyány egy bécsi álarcosbálon elcsábította Ferenc József anyját, Zsófia főhercegnőt. Sokan ezzel magyarázták a Habsburgok engesztelhetetlen gyűlöletét a gróf iránt. Ez persze csak szóbeszéd, az igazi indok politikai volt. Az olmützi haditörvényszék végül kilenc vádpontban marasztalta el. Még azt is megpróbálták rábizonyítani, hogy bűnrészes, felbujtó Latour osztrák hadügyminiszter 1848. október 6-i meglincselésében. A hadbíró kényszerből összeállította a vádpontokat, elkészítette a halálos ítéletet, de közben megindító kegyelmi kérvényt is szerkesztett, amelyet a törvényszék minden tagja támogatott, hiszen azzal kecsegtették őket, hogy Ferenc József amnesztiában részesíti majd a grófot. Augusztus 30-án kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, kegyelemről szó sem eshetett.

Sziklaszilárdan

Batthyány a megalázó halálnemet nem tudta elfogadni, hiszen általában csak köztörvényes bűnözők kerültek bitófára. Így amikor felesége kieszközölte, hogy a kivégzés előtti napon öt percre találkozhasson vele a siralomházban, az őrök figyelmét kijátszva egy papírvágó kést csúsztatott ura kezébe.

A gróf a fájdalmas búcsúzás után előírás szerint lefeküdt. Őrei éjszakára is a cellájában maradtak, gondosan figyelték minden szusszanását. Páratlan lélekjelenlétre vall, hogy Batthyány megkísérelte magát szíven szúrni, de a fegyver gyengének bizonyult, meg-megcsúszott a bordáján. Ekkor a csuklóján próbálta felvágni az ütőeret, de most is elvétette. Végül kimerülten nyakon szúrta magát. A forradalom mártírjára nagy ünnepség formájában nem emlékezhettek. 1870-es újratemetésén ennek ellenére 100 ezer ember vett részt. Az első szobrot a XX. század elején állították fel, az örökmécsest 1926-ban avatták fel.

(Forrás:http://www.delmagyar.hu/szeged)

Szabó Zoltán, Hegedűs Péter

---

A Batthyány-átok

Október 6-án nem csak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon, Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos elso magyar miniszterelnököt. Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia:

"Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt, magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!"

E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az időben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért.

Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára.

• 
  

• 1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több, mint 1 éves korában meghalt.

• 
  

• 2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült.

• 
  

• 3. Alig két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett.

• 
  

• 4. Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt.

• 
  

• 5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos.

• 
  

• 6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.

• 
  

• 7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg.

• 
  

• 8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg.

• 
  

• 9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője.

• 
  

• 10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét.

• 
  

• 11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő.

• 
  

• 12. - 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.

Kapcsolódó>> 
Az aradi Szabadság szoborcsoport

ARADI VÉRTANÚINK

 

Összeállította
RÉTHY ENDRE
és
TAKÁCS LÁSZLÓ

Rajzolta és a képeket válogatta
TAKÁCS LÁSZLÓ

 

---

 

1849. október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Latour halálának első évfordulóján - Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet.

Négyüket a 25. császári és királyi gyalogezred 2. zászlóaljából alakított kivégzőosztag lőtte agyon (az osztagban büntetésből besorozott bécsi forradalmár ifjak is voltak), kilenc honvédtiszttel Franz Bott, a brnói hóhér végzett a bitón.

Magyarország és Erdély teljhatalommal felruházott ura, Haynau táborszernagy 14 tagú haditörvényszéke - tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül, két tárgyalás után - olyan honvédtiszteket ítélt halálra, akik a szabadságharc kitörése előtt a császári és királyi seregben tényleges tisztként szolgáltak és a szabadságharc alatt tábornoki rangot értek el, vagy önálló seregtestet vezettek.

E katonák sokban különböztek; néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni; a magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, horvát és szerb; kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták.

Amikor az évfordulón rájuk gondolunk, az emlékezés szép percei nem felhőtlenek: zavartan és kényszeredetten döbbenünk rá, hogy a 13 hőst legtöbben nem tudjuk felsorolni, eljutunk három-négy névig, Damjanich János, Nagysándor József, Vécsey Károly, Knézić Károly nevére még emlékezünk, s azután megtorpanunk, elbizonytalanodunk, szégyenkezünk. Ez a füzet ezért készült.

Nem kívántuk feleleveníteni e derék, tisztességes katonák teljes életútját, bemutatni emberi erényeiket és gyengeségeiket, hadi tetteik, győzelmeik és vereségeik teljes lajstromát. Csak egyet akartunk: felidézni a legendás 13 vértanú nevét, felvillantani a nevek mögött rejlő embereket, s egy-egy mozzanat felelevenítésével átélhetővé tenni tragikus sorsukat, hősi halálukat.

 

---

 

AULICH LAJOS

honvéd tábornok

Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból, édesapja vendéglős volt. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a napóleoni háborúban.

1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra, alezredesi rangban szolgál.

Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbekkel küzd, majd ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti.

Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyott és beomlott bányaalagutat járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából.

A kápolnai csata előtt lesz tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Az isaszegi győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető.

Windisch-Grätz elvonulását követően bevonul Pestre, és kitünteti magát Buda ostromában is.

Betegszabadság után, 1849. július 14-től a kormány tagja, ő az utolsó hadügyminiszter.

Két mondat július 22-i hadparancsából:

"Harczunk, mellyel Európa két elbízott hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutismus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak."

Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a bitón. Maradványait az 1932 májusi aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.

A szabadságharc e kitűnően képzett, rendkívül vonzó személyiségű katonája, akit még Ernst törzshadbíró is "kiváló embernek" nevezett, nyugalmát a kivégzése előtti éjszakán sem vesztette el. Horatius verseit olvasgatva várta a halált.

 

 

DAMJANICH JÁNOS

honvéd tábornok

A Temes megyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból.

1820-tól katona Temesváron, már százados, amikor 1848 áprilisában szóváltásba keveredik a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau altábornaggyal. Ezért Olaszországba vezénylik, de sikerül visszakérnie magát Magyarországra, és a honvédsereg szervezésekor már őrnagyi rangban részt vesz a főként erdélyi ifjakból álló szegedi 3. honvédzászlóalj kiképzésében.

Kiváló parancsnok, katonái rajonganak érte, zászlóalja - a "veressipkások" - a szabadságharc egyik legkitűnőbb alakulata.

Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan halad a katonai ranglétrán, már 1848 decemberében tábornok, 1849 márciusától a 3. hadtestet vezeti.

Harcol a szerbekkel, első nagyobb győzelmét a császári csapatok ellen Szolnoknál vívja ki, de diadalt arat Hatvannál, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál is.

1849 áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben lábát töri, ezért a további harcokban nem vehet részt. Júliusban az aradi vár parancsnokává nevezik ki.

A szabadságharc bukásakor a várat az oroszoknak adja át, akik - annak ellenére, hogy Buturlin tábornok becsületszavával garantálja az őrség szabad elvonulását - kiszolgáltatják az osztrákoknak.

1849. október 6-án nyolcadikként halt - törött lába és magas termete miatt - rettenetes kínhalált az akasztófán. Teteme 125 évig felesége rokona, Csernovics Péter temesi főispán mácsai kastélyának parkjában pihent, 1974 óta az emlékoszlop kriptájában nyugszik.

Már csak ketten maradtak Vécseyvel, amikor a pribékek hozzá léptek: "Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam" - mondta.

"Szegény Emíliám! Éljen a haza!" - ezek voltak utolsó szavai.

 

 

DESSEWFFY ARISZTID

honvéd tábornok

Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, magyar nemesi családból. 1819-től 1839-ig az 5., Radetzky huszárezredben szolgált, majd kapitányi rangban nyugdíjba vonult,

A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, később a honvédséghez lép át. A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az I. hadtest hadosztályparancsnoka.

1849. június 1-jén nevezik ki tábornokká, a 9. hadtest parancsnoka. Meghatározó szerepet játszik a turai lovascsatában.

Személyes bátorsága kiemelkedő: "Nekem a halál semmi" - volt a szavajárása.

A szabadságharc bukása után csapataival együtt Törökországba akar menekülni, de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére megadja magát. Döntését befolyásolja, hogy ifjú házas, július 5-én volt az esküvője. A fegyvert augusztus 19-én Karánsebesnél, a császári hadsereg előtt teszi le.

Haynau "betartja" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélik, de "kegyelemből" 1849. október 6-án reggel 6 órakor "lőpor és golyó" általi halállal hal.

1850 tavaszán maradványait unokatestvérei ládában, kettéfűrészelve csempészték a margonyai Dessewffy-birtokra, jelenleg is ott - mai nevén Marhaňban - van a sírja.

"Csoda, hogy minden magyart ki nem irtottak a Habsburgok háromszáz év óta" - mondta a siralomházban, majd mély álomba merült.

"Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni" - magyarázta papjának, majd teljes nyugalommal állt a kivégzőosztag elé.

 

 

KISS ERNŐ

honvéd altábornagy

Temesvárott született 1799-ben, dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi családból.

1818-tól katona egy utászezredben, 1848-ban már a 2., Hannover huszárezred parancsnoka volt. Miután rendkívül bőkezű, szívesen adott kölcsönöket tiszttársainak. Egyik adósa akkori parancsnoka, Haynau altábornagy...

Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen, Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány - későbbi vértanútársa - az ő felszólítására fog fegyvert.

Sikeresen harcol, leveri a Kikinda vidéki szerb mozgalmat, 1848 szeptemberében elfoglalja a szerbek perlaszi táborát, októberben, a honvédseregben elsőként lesz tábornok, ő a bánáti hadtest vezére.

Nagyvonalú, gondos parancsnok, legénységét kitűnően látja el, hozzájárul élelmezési és felszerelési költségeikhez.

1849 elejétől nem vesz részt a hadműveletekben, altábornagyi rangban az Országos Főhadparancsnokság vezetője.

Aradon esik fogságba, s mivel a császári sereg ellen fegyveresen nem harcolt, "csak" golyó általi halálra ítélik.

Tetemét a kivégzést követő második napon ásta ki tisztiszolgája, hat hétig hamis sírfelirattal nyugodott az aradi temetőben, majd tizenhat évig Katalinfán volt eltemetve, végül maradványait átszállították Alsóeleméribe - mai nevén Elemir -, a családi sírboltba. Ma is ott pihen.

Kivégzésekor nem engedte a szemét bekötni. "Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!" - kiáltotta a sortűz eldördülése előtt. A lövések csak megsebezték, ekkor egyesek szerint így szólt: "Hát én, rólam elfeledkeztek?". Mások úgy emlékeznek, hogy saját maga vezényelt újra tüzet a megzavarodott kivégzőosztagnak. Egy altiszt közvetlen közelről lőtte agyon.

 

 

KNÉZIĆ KÁROLY

honvéd tábornok

A horvátországi Veliki Groljevacban születeti 1808-ban, horvát katonacsaládból.

1824-től katona a varasdi határőrezredben, majd áthelyezték Egerbe, a 34. gyalogezredhez. A negyvenes években Galíciában, Lembergben is szolgák. 1848-ban százados, amikor átlép a honvédseregbe.

Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen, őrnagyi, majd alezredesi rangot kap. A szolnoki csata után lesz ezredes.

A tápióbicskei csatában a Tápió hídját elfoglaló híres 3. és 9. zászlóaljak vezénylete alá tartoznak.

Különösen kitűnik személyes bátorságával az április 20-i, Komárom felmentéséért vívott csatában.

1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a 3. hadtest parancsnoka.

1849 június végétől a Hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot, majd a szabadságharc végén Tokajnál a tartalék parancsnoka.

Igazi republikánus, a forradalmi eszmékhez való eljutását így fogalmazza meg: "Galícia nyomorúságában született meg az én - minden áldozatra kész - önérzetem, hol is a Metternich-politika erkölcstelenségét, a nemesség esztelen könyörtelenségét... színről színre látva, lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt."

Knézić is Világosnál tette le a fegyvert. A vésztörvényszék kötél általi halálra ítélte, negyedikként halt hősi halált.

Az ő csontjait is az 1932. évi aradi árvízkor találták meg, örök álmát az emlékoszlop kriptájában alussza.

A kivégzés előtti éjszakán Egerben élő családjának írt búcsúlevelet.

 

 

LÁHNER GYÖRGY

honvéd tábornok

A Túróc megyei Neczpálon született 1795-ben, német polgári családból.

1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban őrnagy.

A szabadságharc elején a szerb felkelők ellen harcol, szeptembertől a Hadügyminisztériumba kerül, feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása. Nagy ambícióval dolgozik, zseniális szervező, eredményes munkája miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától tábornok.

Ő teszi Nagyváradot a fegyvergyártás központjává, Kossuth szavaival "a magyar Birminghammé". A szabadságharc elbukásakor a fegyvergyár élén áll.

Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban öntött ágyúkon a felirat: "Ne bántsd a magyart!"

Nem mindennapi képességeinek köszönhető, hogy a honvédsereg felszereltsége napról napra javul, tüzérsége kitűnő és korszerű, van elegendő lőszer.

Főként e rendkívüli eredményei miatt kellett bűnhődnie, a bíróság kötél általi halálra ítélte, s 1849. október 6-án harmadiknak végzett vele a hóhér.

Holttestének elszállítását a már említett Csernovics Péter temesi főispán szervezte meg, teteme Damjanichcsal együtt nyugodott a főispán mácsai birtokán, míg 1974-ben végleges helyre, az emlékoszlop kriptájába kerültek csontjai.

A szemtanúk szerint utolsó estéjén feleségét fogadta, majd fuvolázott, a Lammermoori Lucia című operából a haldokló Edgár búcsúáriáját játszotta.

 

 

LÁZÁR VILMOS

honvéd ezredes

A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan magyar-örmény nemesi családból.

A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált, a 34. gyalogezred hadnagyaként szerelt le.

Polgári pályafutás után - főpénztáros az Első Magyar Központi Vasútnál - 1848-ban jelentkezik a 39. honvédzászlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kap. Miután kiváló képességű parancsnok, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először százados az 1. utászezredben, 1849 februárjától utászkari őrnagy. Áprilisban a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől hadosztályparancsnok, július 16-tól alezredes, július végétől a 9. hadtest parancsnoka.

Legjelentősebb haditetteit a Felvidék védelmében hajtja végre, de részese az utolsó, vesztes temesvári ütközetnek is. Ezredessé Bem nevezi ki a csata után.

A 9. hadtest maradványai Lugosnál, augusztus 19-én teszik le a fegyvert, Lázár törzstiszt létére a tábornokokkal együtt áll a bíróság elé.

Kötél általi halálra ítélik, de tekintettel arra, hogy a császári hadseregnek adta meg magát, és mivel csak a szabadságharc utolsó napjaiban lett ezredes, Ernst és Moser hadbírók javaslatára Haynau az ítéletet "kegyelemből" főbelövetésre változtatta. Maradványait - hosszas keresés után - 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában; végső nyughelyet ő is az emlékoszlop sírboltjában lelt.

Kivégzése előtti éjjel írta a feleségének: "Adj gyermekeink mindegyikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem - előjeléül annak, hogy az, aki becsületesen és tisztán élte egész életét - nyugodtan bír meghalni, ha ártatlanul is, mint én."

 

 

LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY GRÓF

honvéd tábornok

A hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben, elszegényedett német főnemesi családból.

1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe, 1845-től a család "tulajdonában" lévő 31., "Leiningen" gyalogezred tartósan szabadságolt, létszámfeletti századosa. Felesége magyar, Pozsonyban élnek.

1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben. Miután számos rokona tiszt a császári seregben, gyanakvó, bizalmatlan légkör fogadja.

A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már alezredes, áprilisban ezredes. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, 1849 júniusában kap tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka.

A feldunai hadsereg kötelékében teszi le a fegyvert Világosnál, őt is kötél általi halálra ítélik.

Leiningen-Westerburg gróf, a német főnemes őreit megvesztegetve elérte, hogy a kivégzéskor magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse...

Hatodiknak végzett vele a hóhér, magas termete miatt - magasabb, mint a bitó - akárcsak Damjanich, sokat szenvedett, míg meghalt.

Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói birtokán pihent - a sír helyét közvetlenül a fegyverletétel előtt maga választotta meg -, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el. 1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.

A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. Szavait - Tichy osztrák őrnagy, a kivégzés parancsnokának intésére - a dobok dübörgése némította el.

 

 

NAGYSÁNDOR JÓZSEF

honvéd tábornok

Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból.

1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben mint huszártiszt, kapitányi rangban vonult nyugdíjba.

1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kap, s Damjanichcsal együtt harcol a szerbek ellen.

Gyorsan eléri az alezredesi, majd ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Április végétől a 1. hadtestet vezényli, május 2-ától tábornok.

Kitűnően helytáll a szolnoki, a váci és a nagysallói csatában, Budavár ostromakor az elsők között tör be a várba.

Nagysándor József személyes bátorságát és huszárai rendkívüli vitézségét tanúsítja az 1849 augusztusában vívott vesztes debreceni csata is: öt órán át ellen tudnak állni Paskievics tízszeres túlerőben lévő seregének.

Fegyelmezetten engedelmeskedő, jó katona, és függetlenül gondolkodó republikánus. Görgeyre célzott fenyegető mondata: "Ha Caesar diktátori hatalomra törne, mellőle egy Brutus sem hiányoznék".

Világosnál tette le a fegyvert, a bíróság kötél általi halálra ítélte, a hóhér ötödiknek végzett vele. Az ő csontjai is a Maros 1932. évi áradásakor elvégzett gátépítés során kerültek napvilágra, végső nyughelye az emlékoszlop kriptájában van.

Szivarozva várta kivégzését, s amikor sorra került, a latin mondást idézte: "Hodie mihi, cras tibi!" (Ma nekem, holnap neked!)

"Éljen a haza!" kiáltással halt meg.

 

 

POELTENBERG ERNŐ LOVAG

honvéd tábornok

Bécsben született 1814-ben, osztrák nagybirtokos nemesi családból.

1829-től hivatásos katona, már huszár kapitány a 4. huszárezredben, amikor 1848-ban - tiltakozása ellenére - Magyarországra vezénylik.

Felesküszik a magyar alkotmányra, s mivel korrekt, rendkívül becsületes ember, fenntartásai és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad, esküjét nem hajlandó megszegni, sőt, azonosul a szabadságharc céljaival, ő, aki magyarul csak káromkodni tud, így határozza meg érzéseit: "Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog!"

1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli és a tavaszi hadjáratot, április 26-tól a 7. hadtest parancsnoka ezredesi, majd június 7-től tábornoki rangban. Vitézül harcol a két komáromi és a második váci csatában.

Személyes tragédiája, hogy mint az orosz tábornokokkal tárgyaló követ, hisz az amnesztia ígéretekben, s ezért egyik szószólója a feltétel nélküli megadásnak.

A bíróság kötél általi halálra ítélte, elsőnek kellett meghalnia. Rendkívül erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt.

A kiegyezés után családja megkísérelte felkutatni maradványait, de csontjait csak 1932-ben, az árvízi gátépítéskor találták meg, most az ő sírja is az emlékoszlop kriptája.

Mikor a tábornokok a kivégzés hajnalán a várudvaron gyülekeztek, Poeltenberg végignézve társain így szólt: "Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!"

 

 

SCHWEIDEL JÓZSEF

honvéd tábornok

A Bács megyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári családból.

1814-ben, közhuszárként, a híres Simonyi óbester keze alatt kezdte katonai szolgálatát, már Napóleon seregei ellen is harcolt. Később Galíciában és Bécsben állomásozott.

Mint Poeltenberg lovag, ő is a 4. huszárezred tisztje, őrnagy, amikor az ezredet Magyarországra vezénylik. Rangidős tisztként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra, és csatlakozik a magyar függetlenségi mozgalomhoz. Gyorsan érvényesül, miután kitűnik bátorságával a pákozdi és a schwecháti ütközetben. 1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a feldunai hadtestnél.

December közepétől betegállományban van, de a Függetlenségi Nyilatkozat után szolgálatra jelentkezik, és Buda visszafoglalása után a főváros városparancsnoka lesz. A későbbiekben a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka.

Görgeyvel teszi le a fegyvert, a bíróság golyó általi halálra ítéli, de kegyelemre ajánlja. Haynau - régi tiszttársa és volt barátja - elutasítja a kegyelmi kérvényt, és Schweidelt 1849. október 6-án kivégzik. Csontjait 1913-ban, Lázár Vilmos maradványaival együtt találták meg, nyughelye az emlékoszlop sírboltja.

Egy szemtanú szerint ő sem akarta engedni, hogy a szemét bekössék, a törzsőrmester kétszer tett erre kísérletet, de Schweidel minden alkalommal lerántotta a kendőt.

Kezében azt a feszületet tartotta, amelyet mindenkor, a csatákban is magával hordott. A vérével befröcskölt keresztet papja - utolsó kívánságának megfelelően - eljuttatta honvéd kapitány fiának, aki szintén az aradi várban raboskodott.

 

 

TÖRÖK IGNÁC

honvéd tábornok

A Pest megyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi családból. Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt.

1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál, majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. 1848 szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató.

1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozik a honvédsereghez, 1849 januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka. Buda bevétele után a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le. Májustól a honvédség hadmérnöki karának helyettes vezetője, júliustól főparancsnoka.

Erődítési terveket készít a párkányi-esztergomi hídfőhöz, ő építteti meg a szőregi sáncokat.

Világosnál ejtik foglyul; a szelíd, nyugodt hadmérnök a bíróság előtt magyarságával indokolta tetteit. "Lelkiismeretem felment engem" - mondta. Kötél általi halálra ítélték, másodiknak halt meg. Csontjait a gátépítési munkálatoknál, 1932-ben találták meg, maradványai az emlékoszlop kriptájában nyugszanak.

A kivégzés előtti éjszakán sem cáfolta meg hivatását és szenvedélyét: egy, a várerődítéssel foglalkozó szakmunkát olvasgatott.

Amikor a pribékek a bitóhoz kisérték a felindult embert, Tichy őrnagy gúnyos megjegyzésére így vágott vissza: "Szégyellje magát ön, hóhérlegény!" A kivégzése előtti pillanatokban állítólag szívszélhűdés érte, már csak holttestét akaszthatták fel.

 

 

VÉCSEY KÁROLY GRÓF

honvéd tábornok

Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, nővére udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője.

1820-tól szolgált, először a dragonyosoknál, majd a huszároknál. 1848 tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben.

Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló parancsnokát, Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Honvédelmi Bizottmány utasítására Törökszentmiklósra vezeti. Hűségét, helytállását Kossuth lelkes hangú levélben köszöni meg.

A szolnoki csata egyik győztes hadvezére, később az aradi ostromsereg parancsnoka lesz. A várat júliusban elfoglalja, s épp Temesvár ostromához kezd, amikor a szabadságharc összeomlik.

Csapataival augusztus 21-én, Borosjenőn teszi le a fegyvert az oroszok előtt. A bíróság kötél általi halálra ítéli, s mivel személyes ellenségei is voltak a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését, végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia.

Holttestét feleségének egyik ismerőse az aradi köztemetőben hantoltatta el, itt pihent 1916-ig. Ezután maradványai az aradi kultúrpalota kriptájába kerültek, 1974 óta ő is az emlékoszlop sírboltjában nyugszik.

Kivégzésekor - utolsó lévén - már nem volt kitől elköszönnie. Vécsey a halott Damjanichhoz, régi vetélytársához lépett, s az ő kezeit csókolta meg búcsúzóul.