A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjainak és baráti körének kárpátaljai kirándulásáról

"Hol vagy magyarok tündöklő csillaga?"
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjainak
és baráti körének kárpátaljai kirándulásáról
1. rész

- Fejezzék be! (Mármint a közbeszólást) Tegye le a zászlót! (Mármint az árpádsávost) - harsogta a bírónő 2008. szeptember 30-án azon a tárgyaláson a Pesti Kerületi Bíróság termében a vádlottak és hozzátartozóik felé, ahol 42 hazafi koncepciós pere zajlott. Ám mintha az ötvenes évek diktatórikus világába "utaztunk" volna, noha többen Kárpátaljára készültünk. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagjai és baráti köre kirándulása, egyben emberjogi megfigyelő útja ugyanis rendkívüli módon a Bíróságon kezdődött. Gaudi-Nagy Tamás és Zétényi Zsolt jogvédők hat fő védelmét vállalták el a 2006. szeptemberi tévéostrom előtti cselekmények következményeként.
"De ha így sem kellünk néhány szószólónak,
akkor is maradunk igaz, hű magyarnak."

Észleléseinket, megfigyeléseinket így Budapesten, a kerületi bírósági teremben kezdtük. A neves jogászok: Morvai Krisztina, Juhász Imre mellett, kiváló közéleti személyiségeink: Csókay András agysebész, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Gonda László, a budapesti Kossuth téri tüntetők egyik vezéralakja is velünk tartott a négynapos úton. A magyar-ukrán határon mintegy kétórai várakozást követően felszállt a buszra Izsák Tibor idegenvezető, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, aki máris közli velünk: a beregszászi konzulátuson mindig megszégyenítik a magyarokat, akiknek órákat kell sorba állniuk a vízumért.
Ezt a nehéz magyar sors érzését erősíti bennünk a mezővári magyar testvéreinkkel történő találkozás, ahol az ungvári Credo együttes megzenésített költői estjére került sor: "Meddig kell eltűrnünk, hogy az asztalnál még mindig nincs helyünk." Vagy "De ha így sem kellünk néhány szószólónak, akkor is maradunk igaz, hű magyarnak."

Vári Fábián László költő érkezésünket követően elmesélte: - Noha otthon van Kárpátalján, kétszer szakadt ki az anyaországból, először a Szovjetunió-, majd Ukrajna részeként. Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: - Nem lehangoló, hanem lélek-emelő nekünk Kárpátaljára jönnünk, hisz egy szellemi vérkeringés részesei vagyunk. Budapesten nem mindig öröm otthon lenni. Időnként kisebbségben érezzük magunkat. A szakrális, Istenhez való kötődés nagyon meggyengült. Istentelen nép lettünk. De a mostani találkozás alkalmával kölcsönösen gazdagítjuk egymást - mondta.

---

Légy hű őseid kultúrájához!
Zarándokút a munkácsi várba

Másnap egy Beregszász határában működő magyar panzió épületéről kölcsönkért nemzeti színű lobogóval érkeztünk a munkácsi várba, Kárpátalja legismertebb történelmi-építészeti műremekéhez. Messziről kiemelkedett az impozáns méretű vár, mely három, külön védelmi rendszerrel ellátott részből áll. A hegy legmagasabb részén látható a legrégebbi várrész, a fellegvár. A vár helyenként mintegy 4 méter vastagságú falait nyolc külső szögletes bástya, és három körbástya erősíti. Az alsó várban éltek a szolgák és kézművesek. A fellegvár palotáiban lakott a várúr, és udvartartása.

Munkács lakosságának jelenleg csupán mintegy 10%-a magyar. Az egykor komoly védelmet jelentő várban félemlítették meg Zrínyi Ilonát. A 70-es évek közepétől restaurálták. Rákóczi fája helyett ma már kopjafa emlékeztet a dicső múltra. A várban raboskodott Kazinczy Ferenc író nyelvújító és forradalmár, melyet emléktábla hirdet. De ideszállították a császári időkben a "veszélyes" magyarokat. A börtön ma már kaszárnya. Az udvarban lévő kutat valószínűleg mint nélkülözhetetlen tartozékot az első vár idején ásták, melynek mélysége 86 méter. A kútban csontok maradványaira leltek, s egy titkos alagút-rendszer a Latorca partjára vezetett.

A várnak több tulajdonosa volt, elsősorban említsük meg a női szereplők neveit: Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona. Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682. június 15-én e várban tartotta fényes menyegzőjét. De Munkács vára a kuruc mozgalom fontos bázisa lett. A törökök sikertelen bécsi hadjárata után, melyben Thököly is részt vett, 1685 novemberében a császáriak a vár alá vonultak. Aeneas Carprara tábornok tízezer főnyi serege élén szólította fel Zrínyi Ilonát a vár feladására, aki azonban ezt megtagadta. 1686. március 10-én megkezdődött a vár intenzív ostroma, Zrínyi Ilona mintegy két éven át hősiesen védte a várat és annak függetlenségét! Herczeg Ferenc író Pro Libertate! című művében erről így írt: "Minden héten egyszer magára vette a páncélját, hogy gyermekei és Radics várkapitány kíséretében körüljárja a várfalakat, nem kétkedésből tette, hanem okos számításból, hogy a várőrségben a lelket tartsa és az ellenséggel tudassa rendületlen elszántságát." 2006 ó ta a hős asszony emlékét az egyik bástyán Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi Ferenc szobra őrzi.

Munkács vára a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb támaszpontjává vált, ám Rákóczi utolsó reménysége, a szabadságharc sasfészke - a munkácsi vár - 1711. június 22-én Habsburg kézre került. 1787-től fogház, 1794-től börtön. 1800-1801-ben itt raboskodott Kazinczy Ferenc. 1805-1806 telén 88 napig Napóleon elől menekítve itt őrizték a magyar Szent Koronát.

A "Szabadság szentje" elnevezésű kiállításon Petőfi, Thököly, Rákóczi korabeli bútorokat, fényképeket láthattunk. Olvasható például Zrínyi Ilona levele Thököly Imréhez 1691. dec. 22-én. A sok nemes hősies küzdelmet felidézve a munkácsi várban azonban ma magyarság-érzésünket gyengítő Petőfi idézet olvasható magyar és ukrán nyelven egyaránt. "Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog." Szentiványi Ágnes útitársunk tiltakozása jeléül levette a fent idézett verssorokat és magával hozta. Szerencsére a beregszászi Beregvidéki Múzeum lelkes alapító igazgatója, Sepa János a fenti gondolatokkal ellentétben épp a nemzeti érzést erősíti a múzeum látogatóiban. Idézzük a Kárpátaljai Magyarság tíz parancsolatának első három pontját, hisz később a beregszászi múzeum kincseihez még visszatérünk: 1. Ragaszkodj anyanyelvedhez! 2. Őrizd meg vallásodat! 3. Légy hű őseid kultúrájához!
A munkácsi vár egykori történelmi históriáját hirdeti a Turul-madár, mely csőrében kardot tartott. Az emlékmű a millenniumra épült 1896. október 23-án, s a magyarság ősi jelképe strázsaként állt a honfoglalók szent útvonala felett. Trianont követően a Turul, csakúgy mint ma, szúrta a magyarellenes erők szemét. 1924 decemberében a cseh hatóságok levetették a bronz Turul-madarat, majd elbontatták az emlékoszlopot. A szovjet bevonulást követően a megszállók parancsot adtak a Turul feldarabolására és anyagából építették a szovjet emlékművet.

Az idő azonban forgandó, s a Pákh család áldozatos munkája és anyagi támogatása mellett 2007 nyarán a millenniumi emlékoszlop újra felépült. A Turul-madarat Beleny Mihály ungvári szobrászművész tervezte az eredeti alapján. Ám a kardot nem a csőrében, hanem a karmai között tartja. A 800 kg súlyú bronz Turul-madarat 2008. március 5-én helikopter segítségével emelték a helyére. Reméljük, többé emberi erő nem lesz képes elmozdítani a helyéről...

Folytatjuk
Frigyesy Ágnes

A munkácsi Turul lábánál


Az ungvári Credo együttes


Ügyvédek a jog szolgálatában


Látkép a munkácsi várból


Két orvos: Éger István és Csokay András is velünk utazik


Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi


Juhász Imre a mikrofonnál


Kitűztük a nemzeti színű lobogót a munkácsi várra


Göbl Gyurka a mikrofonnál


Zétényi Zsolt interjút ad a Lánchíd Rádiónak


Petőfi a munkácsi várban


A Nemzeti Jogvédő Alapítvány baráti köre a munkácsi várban

** www.nemzetihirhalo.hu