"Bizakodjunk kellő alázattal, hogy ez a lelket felemelő ünnep most az új kezdet esélyét hozza el kivétel nélkül minden magyar ember számára. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Adja Isten, hogy így legyen" - zárta szavait Schmitt Pál.
A televíziós közvetítés a Himnusz hangjaival ért véget.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parlament. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parlament. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 25., hétfő
2011. március 6., vasárnap
Szájer: az új alkotmány XXI. századi alkotmány lesz
2011. március 4. 18:15
Az új alkotmány XXI. századi alkotmány lesz, mely kifejezi azt, hogy a jövő nemzedékekért felelősséget vállal - mondta Szájer József, a Fidesz-KDNP alkotmányszövegező bizottságának vezetője pénteken azután, hogy az államfővel az alkotmányozás folyamatáról egyeztetett a Sándor-palotában. Kiemelte: bízik benne, hogy az alkotmányjavaslatot március 15-e előtt be tudják nyújtani. A Fidesz-frakció a jövő héten megtárgyalja a javaslatot - tette hozzá. Mint mondta, az új alkotmány XXI. százai alkotmány lesz, mely kifejezi azt, hogy a jövő nemzedékekért felelősséget vállal.Hozzátette: lesznek benne olyan garanciák, melyek arra szolgálnak, hogy a mindenkori kormányok ne élhessék fel a jövő nemzedékek forrásait és lehetőségeit, valamint korlátok lesznek benne az államadóssággal kapcsolatban. Kérdésre válaszolva közölte: az alkotmánytervezet a köztársasági elnöki jogkörnek az alapvető formáját és kereteit megtartja.
Schmitt Pál köztársasági elnök az alkotmányozás folyamatáról először február 11-én és 14-én a parlamenti pártok képviselőivel egyeztetett, majd február 23-án a miniszterelnökkel is tárgyalásokat folytatott a témában.
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerdai sajtótájékoztatóján beszámolt arról: március 7-ére, hétfőre hívta össze azt a frakcióülést, amelyen a kormánypárti képviselők első olvasatban megtárgyalják a szövegtervezetet. A Fidesz-KDNP közös alkotmányjavaslatát március 15-ig terjeszti az Országgyűlés elé. Számos kérdésben kell még döntést hozni - tette hozzá.
(MTI)
Kapcsolódó:
Több mint százezren küldték vissza eddig a kérdőíveket az alkotmányozás ügyében
2011. március 4. 15:45
A választópolgárok eddig több mint 115 ezer alkotmányozással kapcsolatos kérdőívet küldtek vissza a kormánynak.
>>Tovább
2011. február 16., szerda
Kocsis István: Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései
Kocsis István:
Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései
1. Mit jelentett a magyar történelemben az alkotmányozás?
Legtöbbször éppen a méltó választ jelentette a nagy fenyegetésekre... A biztonságos jövendő felé vezető út megépítését jelentette.
Kemény, hosszú, de sikeres közjogi küzdelmeket kellene itt bemutatnunk, de ehhez nincs terünk. Elégedjünk ezért meg az újkor legnagyobb magyar királya, Mátyás törvényhozó szerepének a felidézésével.
1. Mátyás király példája
Az 1486. évi országgyűlésen Mátyás király kezdeményezésére olyan törvényeket fogadnak el, amelyeket méltán nevezhetünk rejtélyeseknek. Hisz e törvényekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Mátyás, mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért... Igen, döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyűlést, milyen törvények megalkotására!
Nagy jelentősége volt bizony már annak is, hogy Mátyás hagyta, hogy elvegyék tőle a nádor kinevezésének jogát: hogy sugalmazta a törvénycikket, mely szerint a nádor többé nem kinevezendő, hanem választandó, mégpedig az országgyűlés által. De "eltűrte" azt is, hogy a rendek által választott nádor kezében rendkívül nagy hatalom összpontosuljon. Nem marad el jelentőségben mindezek mögött az országgyűlés és a vármegyei közgyűlés hatáskörének a bővítése. Az 1486. évi dekrétum 60. törvénycikkének pedig felmérhetetlen a jelentősége. E törvénycikkben a vármegyei ispánok, illetve alispánok kinevezéséről és beiktatásáról van szó, azazhogy sokkal többről. Törvényerőre emelkedett, hogy a főispán többé nem választhat ki bárkit alispánnak, hanem csak az illető vármegyéből valamely jeles férfiút, de aki nem a király előtt tesz esküt, mint a főispán, hanem a vármegye közgyűlése előtt. És ezzel megszületik a vármegyei önkormányzat!
A Mátyás király korában visszafordíthatatlanná vált az a folyamat is, amely során a Szentkorona-eszme kötelező erejű közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendő méltatlan tisztségviselői közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illesse, tagjainak egyike sem - se a király, se nemzet, és senki se a nemzet képviseletében -, bizony egyikük se törhessen a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra.
A legfontosabb és legnyilvánvalóbb: Mátyás kezdeményezésére az országgyűlés olyan törvényeket fogad el, amelyek a súlyos drámai helyzetbe jutó magyar nemzet fennmaradásának közjogi garanciái.
Mire tanít tehát minket Mátyás király? Arra, hogy az alkotmányozóknak elsősorban a jövendő gondjain kell tartaniuk a tekintetüket.
Mi lehet tehát a legfőbb célja a mai alkotmányozásnak?
Ha a jövendőben súlyos drámai helyzetbe jut a magyar nemzet, akkor fennmaradásának, megtörhetetlenségének, megerősödésének legyenek meg a közjogi garanciái.
Más megközelítést vállalva így kell feltennünk a kérdést:
Mit kell tenniük a mai alkotmányozóknak annak érdekében, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt?
2. Forduljunk tanulságért ismét a magyar történelemhez:
Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha a mohácsi katasztrófa nem következik be, s ha Mohács után a magyar rendek nem választják meg Habsburg Ferdinándot (is) királynak. Lehet, hogy akkor valamelyik Budán székelő magyar király az ország határait biztonságban tudván, elszánta volna magát a közjogi küzdelmek eredményeinek eltörlésére, s abszolút monarchiává alakította volna át az országot?
I. Ferdinánd az ország fővárosát képtelen megtartani, s később (bár sikerül az ellenkirállyal, Szapolyai Jánossal kedvező feltételekkel kiegyeznie) mint a Német-római Birodalom császára nem is akar magyar királyi székhelyén lakni: fontosabb számára a német-római birodalom, mint a magyar királyság; annak érdekeit nem is rendeli alá a magyar királyság felszabadítása nagy feladatának, a magyar rendi alkotmányt viszont szívesen felszámolná...
Nem véletlen, hogy a magyar rendeknek a Szentkorona-tan védelmében, annak misztériumában megvalósuló egységét a Habsburg-korszak évszázadaiban az a rémálom szilárdítja meg, hogy a magyar király ellenségévé válhat a magyar államnak.
Ekkor, a XVI. század harmadik évtizedében különös dolog történik: mind a fő-, mind a köznemesség abbahagyja a vezető szerepért folyó harcot, s egy igen erős hatalomnak adja át a vezetést. Ez az erős hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szentkorona-eszmével, a Szentkorona-tannal legyőzhetetlenné erősített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erőviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettől kezdve tulajdonképpen a XX. századig a közjog története, illetve a Szentkorona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínűleg már a XVI. században megszűnik létezni.
Miért mondhatjuk, hogy a régebbi magyar történelemben áldásos szerepe volt a közjognak? Elsősorban azért, mert a törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig helyreállt a jogfolytonosság, ami annyit jelentett, hogy az abszolutizmus megszűnése után a magyar nemzet hivatott képviselői országgyűlésen, illetve nemzetgyűlésen meg nem történtté nyilvánítottak mindent, ami az abszolutizmus idején a látszat-törvényhozás terén történt. Könnyen bizonyítható, hogy a Mohács utáni nehéz évszázadokban a magyar államiság azért maradt meg, mert eleink a jogfolytonosságot sohasem mulasztották el helyreállítani.
Jogfolytonosságot állított helyre a magyar nemzet I. Lipót korában (1687-ben), II. József után (1791-ben), 1867-ben, 1920-ban. A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövőjének legfontosabb kérdése.
A jogfolytonosság-helyreállítás pedig legaktuálisabb kérdése volt mindig, így a Trianon utáni években is a közjogi küzdelmeknek.
1918-ban, Károlyi Mihályék hatalomátvételekor megszakadt Magyarországon a jogfolytonosság. De az 1920-1926 közötti nemzetgyűlések a jogfolytonosságot helyreállították a magyar nemzet nevében.
Az 1920-1926 közötti jogfolytonosság-helyreállító nemzetgyűlések jelentősége
Milyen törvényes alapon hívták össze 1920-ban a jogfolytonosság-helyreállító nemzetgyűlést?
"Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.
A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak."
A nemzetgyűlés az 1920: I. tc.-ben a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, olyannak, amely a magyar történelmi alkotmány értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni.
A törvényhozó hatalmat fenti törvénycikk szerint a nemzetgyűlés gyakorolja, de csak ideiglenes törvényeket hozhat. Azok a törvények, amelyeket az 1920: I. tc. alapján (mint szükségjog alapján) alkot a "csonka" törvényhozás (nemzetgyűlés), addig maradnak hatályban, amíg az erősebb jog, a régi jog (mindaz, ami korszerű a történelmi alkotmányból) nem tud érvényesülni.
A magyar nemzet jogfolytonosság-helyreállító képviselői leglényegesebbnek a következőket tartották:
Ha a népszuverenitás elvével visszaélve bárki személy vagy csoportosulás, akármilyen szövetség vagy párt ügyes manipulációval rávehetné a magyar nemzet többségét még a Szentkorona-tan hatálytalanítására is, akkor nemcsak a jogfolytonosság nem lenne többé helyreállítható, de minden törvény, a legszentebbnek és legsérthetetlenebbnek nevezettek is, szánalmassá, megcsúfolhatóvá, megtagadhatóvá: nevetség tárgyává válnának.
A jogfolytonosság helyreállítói szerint legsúlyosabban azok vétkeznek a magyar nemzet érdekei ellen, akik a történelmi magyar alkotmányt, valamint a magyar jogfejlődés alapelveit semmibe véve, idegen jogra, illetve jogelvekre hivatkoznak.
Az államfőkérdésről az 1920: I. tc. még csak a következőket mondja ki: "12. §. A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét ténylegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ."
A nemzetgyűlés később, az 1921: XLVII. törvénycikkben kimondja a Habsburg-ház trónfosztását, de azt is, hogy Magyarország államformája a királyság marad.
A jogfolytonosság helyreállításának köszönhető, hogy Magyarországon nem juthat uralomra a fasizmus az ország német megszállásáig. Nem véletlenül nevezi John Flournoy Montgomery korabeli amerikai nagykövet Magyarországot oázisnak Hitler sivatagában.
Montgomery egyébként külföldiként is felismeri a Szentkorona-tan jelentőségét, és összefüggést lát a Szent Korona tana és az általa Magyarországon tapasztalt "korszerűtlen" tolerancia között.
Amit még fontosnak tartunk hangsúlyozni:
A Trianon utáni kényszerpályáján a magyar politika a jogfolytonosság helyreállításával, a Szentkorona-tan megbecsülésével nemcsak a magyar trianoni pszichózis legyőzésének teremtette meg a feltételeit, hanem a magyar állam megerősödésének, valamint Trianon revíziójának is. A magyar külpolitika ki tudta harcolni, hogy az első világháború után deklarált és elfogadott elvei a világpolitikának a magyar nemzetre is vonatkozzanak. 1938 és 1940 között így szerezhette vissza a Trianonban elvett területek egy részét. Az etnikai határt húzták meg a magyar nemzet számára. Mindegy, kik döntőbíráskodtak. Akik döntőbíráskodtak, a Nemzetek Szövetsége helyett cselekedtek: úgy foglaltak állást, ahogy a Nemzetek Szövetségének kellett volna állást foglalnia, ha mer ragaszkodni az alapításakor meghirdetett elvekhez. (Azért is mindegy, kik döntőbírá skodtak, mert az etnikai elvet és az önrendelkezési jogot minden korabeli nagyhatalom elismerte.)
3. A jogfolytonosság helyreállításának kérdése 1990 után
1944 márciusában külföldi hatalom - a német harmadik birodalom - erőszakkal vonta ki Magyarországot a Szent Korona védőboltozata alól, de az 1945. évi nemzetgyűlés bizonyára mindent megtett volna, hogy ugyanúgy határozhassa meg a jövendő Magyarországa politikai életét, mint az 1920. évi nemzetgyűlés. De 1945-től 1990-ig a Szovjetunió hadseregének a fenyegető jelenléte tette lehetetlenné Magyarországon a törvényes jogalkotást. (1946-ban az államforma-változást elrendelő törvénycikket már Sztálin parancsára terjesztik elő.)
Az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonosságot ezért 1990-ben lehetett volna helyreállítani. Ám a rendszerváltoztatás hangadói a jogfolytonosság jelentőségét nem tudták felfogni: nem állították helyre a jogfolytonosságot, elfogadták azt a kényelmesnek tűnő megoldást, hogy a történelmi magyar alkotmányjog helyét továbbra is a szinte ötletszerűen kölcsönzött és ötletszerűen - és persze gyakran - változtatott idegen jog foglalja el.
1990-ben jogszerűen semmi mást nem lehetett volna tenni, mint helyreállítani a jogfolytonosságot. Miért nem állították helyre? Mi történt a rendszerváltoztatás éveiben? Van-e magyarázat arra, hogy semmibe lehetett venni mindazt, aminek a magyar nemzet a fennmaradását köszönheti?
(Nehezíti a történetíró munkáját, hogy a rendszerváltoztatás hiteles forrásai - miképpen a Szovjetunió szétesésének hiteles forrásai is - egyelőre hozzáférhetetlenek. És az is nehezíti, hogy a nyilvánosság előtt nem azok szerepeltek, akik a "fordulat" stratégiáját és taktikáját kidolgoztatták, illetve kidolgozták.)
A jogfolytonossághoz való ragaszkodásról egyébként senki sem állíthatta volna még csak azt sem, hogy magyar sajátosság. Van angol jogfolytonosság, van spanyol jogfolytonosság stb. A XX. század végi rendszerváltozások során helyreállították a jogfolytonosságot Romániában is, sőt Oroszországban is. És ma sem neheztel a világ sem az angolokra, sem a spanyolokra, sem az oroszokra, sem a románokra, mert nem mondanak le a régi közjogukkal való folytonosságról.
A jogfolytonosság tagadása, a szerves jogfejlődés eredményeinek semmibevétele nagy károkat okozhat. Egy hasonlat talán rávilágít a kérdés súlyosságára: a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkotmány helyett az idegenből kölcsönzött ún. chartális alkotmány választása olyan, mint az emberi szervezet esetében az eredeti szerv önkényes és önkéntes kicserélése műszervre...
Nagyon sok kérdéssel összefügg a jogfolytonosság helyreállításának az elmaradása.
Az egyik legsúlyosabb ezek közül: a magyar nemzet elsősorban a magyar hagyományokat legjobban őrző földműves réteg - a megalázott, kifosztott falusi magyarság - megerősödése által valódi győztesként kerülhetett volna ki a rendszerváltoztatás küzdelmeiből, ha nem marad el a jogfolytonosság helyreállítása, hisz a történelmi magyar alkotmány megakadályozta volna az élelmiszeripar privatizációját (külföldi versenytársaknak való átjátszását), valamint a spekulánsoknak kedvező kárpótlási törvényt. Elsősorban e kettőnek a következménye, hogy a magyar földnek és a magyar földműves munkájának nincs értéke.
A magyar élet minőségében a nagy változás a második világháború után kezdődött. Megkezdődött a magyar nemzeti öntudat silányosodása, és ez az 1990. évi rendszerváltoztatás után tovább folytatódott. Miért? Mert a magyar nemzet nem hallgatott önvédelmi ösztönére, és elmulasztotta helyreállítani a jogfolytonosságot a történelmi magyar állammal.
Bizony, a magyar nemzetnek 1990-ben a Szentkorona-tan szellemében, annak tantételei tiszteletben tartásával hozzá kellett volna kezdenie a jogfolytonosság helyreállításához...
Vegyük itt figyelembe a Szent Korona tana bonyolult kérdésköreiből, hogy a valódi hatalommegosztást, a valódi alkotmányosságot, a magyar földtulajdon és a stratégiai fontosságú iparágak védelmét, valamint a mellérendelés elvének az érvényesülését miképpen teszi kötelezővé a Szent Korona tana...
Rövid kitérő a Szent Korona tanának vonatkozó kérdésköreiről
A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, sem a király, sem a politikai nemzet nem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének, az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával. A királyt esküje és hitlevele és a hatalommegosztást kimondó törvények kötelezik arra, hogy ne törjön abba a magasságba, ahol a Szent Korona mint közjogi absztrakció áll.
A királynak (vagy a köztársasági elnöknek mint a király jogutódjának) és a politikai magyar nemzetnek a lehetőségeit következésképpen az határozza meg - és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha például alkotmányozásról van szó! -, hogy a Szent Korona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetnie, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni...
De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció, hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség - nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül -, 1848, illetve 1867 után - származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül - az ország minden szavazópolgára. És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül. Így is fogalmazhatunk: 1848-ban, illetve 1867-ben - az 1849-ben megszakadt jogfolytonosság helyreállítása után - mindazon országlakosok a Szent Korona tagjaivá váltak, akik megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyek feltételei voltak a választójog gyakorlásának. Ma tagjai mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.
A Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását?
Emlékeztetünk most arra, hogy a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő.
A Szentkorona-tagság fogalma összefüggésben van a Szent Korona tulajdonjogával, melynek alapelve: minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, következésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza.
A Szent Korona tulajdonjogának köszönhető, hogy Magyarország területén csak a Szent Korona tagjai (mai szóhasználattal: csak magyar állampolgárok) birtokolhattak földet.
Látszólag ellentmond ennek az a tény, hogy a király külhonosnak is adományozhatott földbirtokot. Sok példát fel tudunk hozni erre. Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megadományozása csak akkor vált érvényessé, ha őt a magyar országgyűlés honfiúsította: a megadományozott tehát csak mint a Szent Korona tagja (mint magyar állampolgár) válhatott Magyarországon földbirtokossá.
Hozzá kell tennünk - ha már felvetettük ezt a fontos kérdést -, hogy a rendi társadalom megszűnése után a Magyarország területén lakó idegen állampolgárok is birtokolhattak földet, ha birtokjoguk nem sértette a Szent Korona tulajdonjogát...
Annyian kérdezik mostanában, hogy a magyar termőföld a Szent Korona tulajdona-e, hogy még elmondjuk, miképpen védték meg a Szent Korona tulajdonjogát a magyar nemzetgyűlésnek a földbirtoklás kérdésével foglalkozó tagjai 1920-ban. Az 1920. évi XXXVI. tc.-re utalunk, amely a földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezéseket tartalmazza, s amelynek ha ma is lehetne megfelelője, akkor úgy nevezhetnék el, hogy "törvénycikk annak megakadályozására, hogy a magyar termőföld - és a magyar gazdatársadalom - a tőke szabad áramlásának áldozatává váljon". A leglényegesebb: külföldi spekuláns vagy - akármilyen befolyással és akármilyen vagyonnal bíró - pénzarisztokrata nem juthatott Magyarországon földbirtokhoz.
Mindeddig tulajdonképpen csak a földtulajdonjog kérdésével foglalkoztunk. Tegyük ezért nyomban hozzá a fentiekhez, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (régen pl. a bányaipar, ma pl. az élelmiszeripar vagy az energiagazdálkodás és a honvédelem megfelelő színvonalát biztosító iparágak) vagyona is. Jegyezzünk itt meg még annyit, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai magyar nemzet is, ha a rendszerváltoztatás utáni ún. privatizáció során, az illetékesek tekintetbe vették volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen.
A történelmi magyar alkotmány megsemmisítésének hívei figyelmét először is a következőkre hívhatjuk fel: fejlett közjoggal, alkotmánnyal, közjogi intézményrendszerrel bíró államokban (így az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban) a népszuverenitás nem teljes, hanem korlátozott, hiszen az alkotmányt (legyen az írott, mint az Amerikai Egyesült Államoké, vagy történelmi, mint Angliáé) ezen országokban nem lehet megsemmisíteni (hatálytalanítani, kicserélni stb.) a népfelség elvére hivatkozva - és semmiféle népszavazás eredményére és semmiféle nemzetgyűlés vagy országgyűlés határozatára hivatkozva. Hasonlóképpen a II. világháború utáni Magyarországon sem lehetett volna a történelmi magyar alkotmányt megsemmisíteni.
Hozzáfűzhetjük még ehhez: a rendszerváltoztatás mámorában a magyar nemzet észre sem vette, hogy az alkotmánymódosítások előterjesztői tulajdonképpen semmit sem vettek figyelembe abból a gazdag alkotmányjogi hagyományból, amely a magyar alkotmányos életet évszázadokon át eredményessé tette, valamint megbecsültté itthon és irigyeltté a nagyvilágban. Gondoljunk itt elsősorban a Szent Korona közjogi szerepének az "elfelejtésére". Azoknak, akik az idegen közjogi intézményeket oly alázatossággal csempészték mindazon közjogi intézmények helyébe, amelyek szerves jogfejlődés eredményeképpen váltak részévé a magyar történelmi alkotmánynak, még az sem jutott eszükbe, hogy évszázadokon át a Szent Korona közjogi tana volt a magyar alkotmányosság legfőbb biztosítéka.
A mai alkotmányozás legkényesebbnek tekintett kérdése
Térjünk rá a ma, 2011-ben alkotmányozók gondjaihoz...
Alkotmányozóink ha fel is fogják, hogy a jogfolytonosság helyreállításával teremthetik meg a feltételeit annak, hogy a magyar nemzet ne kerüljön vészesen kiszolgáltatott helyzetbe, azaz a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, nem szívesen beszélnek a jogfolytonosság helyreállításáról, azaz a méltán nagy hírű magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérésről, mégpedig azért nem, hogy ne kelljen szembenézniük azzal a kérdéssel, hogy a magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel való szakítást jelenti...
A magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés: a jogfolytonosság-helyreállítása valóban azt jelentené, hogy a miniszterelnöki rendszert olyan elnöki rendszer váltaná fel, amelyben az államfő jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztotta a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, és ez az államfő, a köztársasági elnök a hatalommal annak ellenére nem élhetne vissza, hogy birtokolná a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...
(Mindebből, gondoljuk, nyilvánvalóvá vált az is, hogy amikor olyan köztársasági elnökről beszélünk, aki a király jogutódja, nem foglalunk állást a királyságnak mint államformának a visszaállítása kérdésében... Sem mellette, sem ellene. Ha a jogfolytonosság-helyreállítás folyamatában sor kerül királyválasztásra vagy elnökválasztásra, akkor az a fő kérdés, hogy akár királynak, akár kormányzónak, akár elnöknek hívják, az államfő betölthesse azt a szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak.)
A jogfolytonosság-helyreállítással a kétharmados többséggel bíró országgyűlés tehát valóban elérhetné, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, de az alkotmányozó országgyűlés szerepét nehezíti, hogy akit alkalmasnak tart arra az államfői szerepre, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak, a mai miniszterelnöki rendszerben miniszterelnöki szerepet tölt be... Mindazonáltal csak látszatra drámai a helyzet, hiszen nincs komoly, elháríthatatlan akadálya annak, hogy a kétharmados többséggel bíró országgyűlési párt legtekintélyesebb politikusa vállalja azt a régi-új szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak...
De a kétharmados többséggel bíró országgyűlés történelmi jelentőségű hibát is elkövethet, ha nem mer szembefordulni azzal a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel, mely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.
A miniszterelnöki rendszerről egyébként könnyű szívvel lemondhatunk.
Bebizonyosodott, hogy a magyar nemzet képtelen méltóképpen élni saját alkotmánya, a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkotmány nélkül.
Az idegenből kölcsönzött kancellári rendszer okozta károk ma már felbecsülhetetlenek: a nemzet többségének elszegényedéséhez, illetve kiszolgáltatottságához vezetett, megteremtvén a feltételeket a magyar nemzetet kisemmiző privatizáció és a felelőtlen politizálás számára.
(A miniszterelnöki rendszer egyébként akármelyik nemzet önvédelmét lehetetlenné teszi. A legerősebbét is. A nemzetállamok könnyűszerrel való megsemmisítése céljából találták ki?
Ahol bevezetik, süllyed az alkotmányosság hajója még akkor is, ha az alkotmány épnek és sérthetetlennek látszik. Mint Nagy-Britanniában... Ünnepelte Nagy-Britannia népe, hogy ügyes csellel átjátszották a király hatalmát - hatalmának és hatáskörének 90%-át - a miniszterelnöknek, s diadalmámorában a nép észre se vette, hogy rejtélyes módon a 90% átalakult legalább 150%-ká? Melyik az a rejtély, amellyel egyetlen nép sem számol, amikor elfogadtatják vele a kancellári rendszert? E rejtély: a kancellári - miniszterelnöki - rendszer azért kevésbé demokratikus minden más rendszernél, mert a kancellár eleve és feltétel nélkül birtokolja a parlamenti szavazatok többségét. A 90% így alakul át legalább 150%-ká.)
A magyar nemzetnek nem szabad éppen azt a megoldást választania, amelyik együtt jár mindannak a tagadásával, ami múltjában értékes. Ragaszkodnia kell a sajátosan magyar közjoghoz, a történelmi magyar alkotmányhoz, a Szent Korona tanához - semmi másra, mint önvédelmi ösztönére hallgatván, s kijelentvén, hogy ami történelme során a legveszélyesebb helyzetekben mindig megmentette, az nem megsemmisítendő, nem kicserélendő.
Nem könnyű felfogni, hogy a jogfolytonosság helyreállításának a kérdése miért nem vált a rendszerváltoztatás központi kérdésévé. Annak ellenére nem, hogy a jogfolytonosság helyreállítása, tudjuk, nem oldható meg egykönnyen, de még a helyreállításnak a tervezete sem vethető papírra egyik napról a másikra. (Mely időponthoz köthetik a magyarság képviselői a jogfolytonosság helyreállítását? A jogfolytonosság megszakításának napja előtti naphoz, azaz 1944. március 18-hoz.) Ami bizonyos: egyetlen percre, de csak egyetlen percre mindent érvényesnek kellett volna tekinteni, ami a jogfolytonosság megszakadása órájában érvényes volt. De a következő percben már el kellett volna kezdeni a hatalmas munkát, melynek során megítélhették volna a magyar nemzet ezzel megbízott tagjai - az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai - , hogy a történelmi magyar alkotmányból mi vált korszerűtlenné, illetve mivel ke ll feltétlenül kiegészíteni.
Ami bizonyosan nem vált korszerűtlenné:
- olyan elnöki rendszer, amelyben az államfő (mindegy, hogyan nevezzük, köztársasági elnöknek, kormányzónak vagy másnak) jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztja a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, s aki a hatalommal annak ellenére nem élhet vissza, hogy birtokolja a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...
- erős országgyűlés, amely azáltal erős, hogy nem támogatja mindig és feltétel nélkül a köztársasági elnököt, de ha méltatlanná, illetve alkalmatlanná válik küldetése betöltésére, akkor éppen a köztársasági elnök az, aki a kényszerítő körülményekre hivatkozva feloszlathatja...
- méltó felsőház,
- valódi vármegyei önkormányzat...
(A felsorolást folytathatnánk - több oldalon.)
Értelemszerűen következik mindabból, amit fontosnak tartottunk elmondani, hogy ha a mai alkotmányozóink nem tagadják meg azt az alapelvet, amely évszázadokon át meghatározta a magyar jogfejlődést, azt az alapelvet, mely szerint törvénysértés jogot nem alapít, akkor nem tehetnek mást: szembe kell fordulniuk az idegen jogból kölcsönzött miniszterelnöki rendszerrel.
A kétharmados többséggel bíró országgyűlés - megismételjük - történelmi jelentőségű hibát követne el, ha ezt az alapelvet mégis megtagadná, nem mervén szembefordulni azzal a miniszterelnöki rendszerrel, amely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.
Budapest, 2011. január 31.
Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései
1. Mit jelentett a magyar történelemben az alkotmányozás?
Legtöbbször éppen a méltó választ jelentette a nagy fenyegetésekre... A biztonságos jövendő felé vezető út megépítését jelentette.
Kemény, hosszú, de sikeres közjogi küzdelmeket kellene itt bemutatnunk, de ehhez nincs terünk. Elégedjünk ezért meg az újkor legnagyobb magyar királya, Mátyás törvényhozó szerepének a felidézésével.
1. Mátyás király példája
Az 1486. évi országgyűlésen Mátyás király kezdeményezésére olyan törvényeket fogadnak el, amelyeket méltán nevezhetünk rejtélyeseknek. Hisz e törvényekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Mátyás, mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért... Igen, döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyűlést, milyen törvények megalkotására!
Nagy jelentősége volt bizony már annak is, hogy Mátyás hagyta, hogy elvegyék tőle a nádor kinevezésének jogát: hogy sugalmazta a törvénycikket, mely szerint a nádor többé nem kinevezendő, hanem választandó, mégpedig az országgyűlés által. De "eltűrte" azt is, hogy a rendek által választott nádor kezében rendkívül nagy hatalom összpontosuljon. Nem marad el jelentőségben mindezek mögött az országgyűlés és a vármegyei közgyűlés hatáskörének a bővítése. Az 1486. évi dekrétum 60. törvénycikkének pedig felmérhetetlen a jelentősége. E törvénycikkben a vármegyei ispánok, illetve alispánok kinevezéséről és beiktatásáról van szó, azazhogy sokkal többről. Törvényerőre emelkedett, hogy a főispán többé nem választhat ki bárkit alispánnak, hanem csak az illető vármegyéből valamely jeles férfiút, de aki nem a király előtt tesz esküt, mint a főispán, hanem a vármegye közgyűlése előtt. És ezzel megszületik a vármegyei önkormányzat!
A Mátyás király korában visszafordíthatatlanná vált az a folyamat is, amely során a Szentkorona-eszme kötelező erejű közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendő méltatlan tisztségviselői közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illesse, tagjainak egyike sem - se a király, se nemzet, és senki se a nemzet képviseletében -, bizony egyikük se törhessen a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra.
A legfontosabb és legnyilvánvalóbb: Mátyás kezdeményezésére az országgyűlés olyan törvényeket fogad el, amelyek a súlyos drámai helyzetbe jutó magyar nemzet fennmaradásának közjogi garanciái.
Mire tanít tehát minket Mátyás király? Arra, hogy az alkotmányozóknak elsősorban a jövendő gondjain kell tartaniuk a tekintetüket.
Mi lehet tehát a legfőbb célja a mai alkotmányozásnak?
Ha a jövendőben súlyos drámai helyzetbe jut a magyar nemzet, akkor fennmaradásának, megtörhetetlenségének, megerősödésének legyenek meg a közjogi garanciái.
Más megközelítést vállalva így kell feltennünk a kérdést:
Mit kell tenniük a mai alkotmányozóknak annak érdekében, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt?
2. Forduljunk tanulságért ismét a magyar történelemhez:
Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha a mohácsi katasztrófa nem következik be, s ha Mohács után a magyar rendek nem választják meg Habsburg Ferdinándot (is) királynak. Lehet, hogy akkor valamelyik Budán székelő magyar király az ország határait biztonságban tudván, elszánta volna magát a közjogi küzdelmek eredményeinek eltörlésére, s abszolút monarchiává alakította volna át az országot?
I. Ferdinánd az ország fővárosát képtelen megtartani, s később (bár sikerül az ellenkirállyal, Szapolyai Jánossal kedvező feltételekkel kiegyeznie) mint a Német-római Birodalom császára nem is akar magyar királyi székhelyén lakni: fontosabb számára a német-római birodalom, mint a magyar királyság; annak érdekeit nem is rendeli alá a magyar királyság felszabadítása nagy feladatának, a magyar rendi alkotmányt viszont szívesen felszámolná...
Nem véletlen, hogy a magyar rendeknek a Szentkorona-tan védelmében, annak misztériumában megvalósuló egységét a Habsburg-korszak évszázadaiban az a rémálom szilárdítja meg, hogy a magyar király ellenségévé válhat a magyar államnak.
Ekkor, a XVI. század harmadik évtizedében különös dolog történik: mind a fő-, mind a köznemesség abbahagyja a vezető szerepért folyó harcot, s egy igen erős hatalomnak adja át a vezetést. Ez az erős hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szentkorona-eszmével, a Szentkorona-tannal legyőzhetetlenné erősített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erőviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettől kezdve tulajdonképpen a XX. századig a közjog története, illetve a Szentkorona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínűleg már a XVI. században megszűnik létezni.
Miért mondhatjuk, hogy a régebbi magyar történelemben áldásos szerepe volt a közjognak? Elsősorban azért, mert a törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig helyreállt a jogfolytonosság, ami annyit jelentett, hogy az abszolutizmus megszűnése után a magyar nemzet hivatott képviselői országgyűlésen, illetve nemzetgyűlésen meg nem történtté nyilvánítottak mindent, ami az abszolutizmus idején a látszat-törvényhozás terén történt. Könnyen bizonyítható, hogy a Mohács utáni nehéz évszázadokban a magyar államiság azért maradt meg, mert eleink a jogfolytonosságot sohasem mulasztották el helyreállítani.
Jogfolytonosságot állított helyre a magyar nemzet I. Lipót korában (1687-ben), II. József után (1791-ben), 1867-ben, 1920-ban. A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövőjének legfontosabb kérdése.
A jogfolytonosság-helyreállítás pedig legaktuálisabb kérdése volt mindig, így a Trianon utáni években is a közjogi küzdelmeknek.
1918-ban, Károlyi Mihályék hatalomátvételekor megszakadt Magyarországon a jogfolytonosság. De az 1920-1926 közötti nemzetgyűlések a jogfolytonosságot helyreállították a magyar nemzet nevében.
Az 1920-1926 közötti jogfolytonosság-helyreállító nemzetgyűlések jelentősége
Milyen törvényes alapon hívták össze 1920-ban a jogfolytonosság-helyreállító nemzetgyűlést?
"Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.
A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak."
A nemzetgyűlés az 1920: I. tc.-ben a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, olyannak, amely a magyar történelmi alkotmány értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni.
A törvényhozó hatalmat fenti törvénycikk szerint a nemzetgyűlés gyakorolja, de csak ideiglenes törvényeket hozhat. Azok a törvények, amelyeket az 1920: I. tc. alapján (mint szükségjog alapján) alkot a "csonka" törvényhozás (nemzetgyűlés), addig maradnak hatályban, amíg az erősebb jog, a régi jog (mindaz, ami korszerű a történelmi alkotmányból) nem tud érvényesülni.
A magyar nemzet jogfolytonosság-helyreállító képviselői leglényegesebbnek a következőket tartották:
Ha a népszuverenitás elvével visszaélve bárki személy vagy csoportosulás, akármilyen szövetség vagy párt ügyes manipulációval rávehetné a magyar nemzet többségét még a Szentkorona-tan hatálytalanítására is, akkor nemcsak a jogfolytonosság nem lenne többé helyreállítható, de minden törvény, a legszentebbnek és legsérthetetlenebbnek nevezettek is, szánalmassá, megcsúfolhatóvá, megtagadhatóvá: nevetség tárgyává válnának.
A jogfolytonosság helyreállítói szerint legsúlyosabban azok vétkeznek a magyar nemzet érdekei ellen, akik a történelmi magyar alkotmányt, valamint a magyar jogfejlődés alapelveit semmibe véve, idegen jogra, illetve jogelvekre hivatkoznak.
Az államfőkérdésről az 1920: I. tc. még csak a következőket mondja ki: "12. §. A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét ténylegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ."
A nemzetgyűlés később, az 1921: XLVII. törvénycikkben kimondja a Habsburg-ház trónfosztását, de azt is, hogy Magyarország államformája a királyság marad.
A jogfolytonosság helyreállításának köszönhető, hogy Magyarországon nem juthat uralomra a fasizmus az ország német megszállásáig. Nem véletlenül nevezi John Flournoy Montgomery korabeli amerikai nagykövet Magyarországot oázisnak Hitler sivatagában.
Montgomery egyébként külföldiként is felismeri a Szentkorona-tan jelentőségét, és összefüggést lát a Szent Korona tana és az általa Magyarországon tapasztalt "korszerűtlen" tolerancia között.
Amit még fontosnak tartunk hangsúlyozni:
A Trianon utáni kényszerpályáján a magyar politika a jogfolytonosság helyreállításával, a Szentkorona-tan megbecsülésével nemcsak a magyar trianoni pszichózis legyőzésének teremtette meg a feltételeit, hanem a magyar állam megerősödésének, valamint Trianon revíziójának is. A magyar külpolitika ki tudta harcolni, hogy az első világháború után deklarált és elfogadott elvei a világpolitikának a magyar nemzetre is vonatkozzanak. 1938 és 1940 között így szerezhette vissza a Trianonban elvett területek egy részét. Az etnikai határt húzták meg a magyar nemzet számára. Mindegy, kik döntőbíráskodtak. Akik döntőbíráskodtak, a Nemzetek Szövetsége helyett cselekedtek: úgy foglaltak állást, ahogy a Nemzetek Szövetségének kellett volna állást foglalnia, ha mer ragaszkodni az alapításakor meghirdetett elvekhez. (Azért is mindegy, kik döntőbírá skodtak, mert az etnikai elvet és az önrendelkezési jogot minden korabeli nagyhatalom elismerte.)
3. A jogfolytonosság helyreállításának kérdése 1990 után
1944 márciusában külföldi hatalom - a német harmadik birodalom - erőszakkal vonta ki Magyarországot a Szent Korona védőboltozata alól, de az 1945. évi nemzetgyűlés bizonyára mindent megtett volna, hogy ugyanúgy határozhassa meg a jövendő Magyarországa politikai életét, mint az 1920. évi nemzetgyűlés. De 1945-től 1990-ig a Szovjetunió hadseregének a fenyegető jelenléte tette lehetetlenné Magyarországon a törvényes jogalkotást. (1946-ban az államforma-változást elrendelő törvénycikket már Sztálin parancsára terjesztik elő.)
Az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonosságot ezért 1990-ben lehetett volna helyreállítani. Ám a rendszerváltoztatás hangadói a jogfolytonosság jelentőségét nem tudták felfogni: nem állították helyre a jogfolytonosságot, elfogadták azt a kényelmesnek tűnő megoldást, hogy a történelmi magyar alkotmányjog helyét továbbra is a szinte ötletszerűen kölcsönzött és ötletszerűen - és persze gyakran - változtatott idegen jog foglalja el.
1990-ben jogszerűen semmi mást nem lehetett volna tenni, mint helyreállítani a jogfolytonosságot. Miért nem állították helyre? Mi történt a rendszerváltoztatás éveiben? Van-e magyarázat arra, hogy semmibe lehetett venni mindazt, aminek a magyar nemzet a fennmaradását köszönheti?
(Nehezíti a történetíró munkáját, hogy a rendszerváltoztatás hiteles forrásai - miképpen a Szovjetunió szétesésének hiteles forrásai is - egyelőre hozzáférhetetlenek. És az is nehezíti, hogy a nyilvánosság előtt nem azok szerepeltek, akik a "fordulat" stratégiáját és taktikáját kidolgoztatták, illetve kidolgozták.)
A jogfolytonossághoz való ragaszkodásról egyébként senki sem állíthatta volna még csak azt sem, hogy magyar sajátosság. Van angol jogfolytonosság, van spanyol jogfolytonosság stb. A XX. század végi rendszerváltozások során helyreállították a jogfolytonosságot Romániában is, sőt Oroszországban is. És ma sem neheztel a világ sem az angolokra, sem a spanyolokra, sem az oroszokra, sem a románokra, mert nem mondanak le a régi közjogukkal való folytonosságról.
A jogfolytonosság tagadása, a szerves jogfejlődés eredményeinek semmibevétele nagy károkat okozhat. Egy hasonlat talán rávilágít a kérdés súlyosságára: a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkotmány helyett az idegenből kölcsönzött ún. chartális alkotmány választása olyan, mint az emberi szervezet esetében az eredeti szerv önkényes és önkéntes kicserélése műszervre...
Nagyon sok kérdéssel összefügg a jogfolytonosság helyreállításának az elmaradása.
Az egyik legsúlyosabb ezek közül: a magyar nemzet elsősorban a magyar hagyományokat legjobban őrző földműves réteg - a megalázott, kifosztott falusi magyarság - megerősödése által valódi győztesként kerülhetett volna ki a rendszerváltoztatás küzdelmeiből, ha nem marad el a jogfolytonosság helyreállítása, hisz a történelmi magyar alkotmány megakadályozta volna az élelmiszeripar privatizációját (külföldi versenytársaknak való átjátszását), valamint a spekulánsoknak kedvező kárpótlási törvényt. Elsősorban e kettőnek a következménye, hogy a magyar földnek és a magyar földműves munkájának nincs értéke.
A magyar élet minőségében a nagy változás a második világháború után kezdődött. Megkezdődött a magyar nemzeti öntudat silányosodása, és ez az 1990. évi rendszerváltoztatás után tovább folytatódott. Miért? Mert a magyar nemzet nem hallgatott önvédelmi ösztönére, és elmulasztotta helyreállítani a jogfolytonosságot a történelmi magyar állammal.
Bizony, a magyar nemzetnek 1990-ben a Szentkorona-tan szellemében, annak tantételei tiszteletben tartásával hozzá kellett volna kezdenie a jogfolytonosság helyreállításához...
Vegyük itt figyelembe a Szent Korona tana bonyolult kérdésköreiből, hogy a valódi hatalommegosztást, a valódi alkotmányosságot, a magyar földtulajdon és a stratégiai fontosságú iparágak védelmét, valamint a mellérendelés elvének az érvényesülését miképpen teszi kötelezővé a Szent Korona tana...
Rövid kitérő a Szent Korona tanának vonatkozó kérdésköreiről
A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, sem a király, sem a politikai nemzet nem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének, az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával. A királyt esküje és hitlevele és a hatalommegosztást kimondó törvények kötelezik arra, hogy ne törjön abba a magasságba, ahol a Szent Korona mint közjogi absztrakció áll.
A királynak (vagy a köztársasági elnöknek mint a király jogutódjának) és a politikai magyar nemzetnek a lehetőségeit következésképpen az határozza meg - és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha például alkotmányozásról van szó! -, hogy a Szent Korona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetnie, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni...
De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció, hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség - nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül -, 1848, illetve 1867 után - származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül - az ország minden szavazópolgára. És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül. Így is fogalmazhatunk: 1848-ban, illetve 1867-ben - az 1849-ben megszakadt jogfolytonosság helyreállítása után - mindazon országlakosok a Szent Korona tagjaivá váltak, akik megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyek feltételei voltak a választójog gyakorlásának. Ma tagjai mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.
A Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását?
Emlékeztetünk most arra, hogy a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő.
A Szentkorona-tagság fogalma összefüggésben van a Szent Korona tulajdonjogával, melynek alapelve: minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, következésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza.
A Szent Korona tulajdonjogának köszönhető, hogy Magyarország területén csak a Szent Korona tagjai (mai szóhasználattal: csak magyar állampolgárok) birtokolhattak földet.
Látszólag ellentmond ennek az a tény, hogy a király külhonosnak is adományozhatott földbirtokot. Sok példát fel tudunk hozni erre. Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megadományozása csak akkor vált érvényessé, ha őt a magyar országgyűlés honfiúsította: a megadományozott tehát csak mint a Szent Korona tagja (mint magyar állampolgár) válhatott Magyarországon földbirtokossá.
Hozzá kell tennünk - ha már felvetettük ezt a fontos kérdést -, hogy a rendi társadalom megszűnése után a Magyarország területén lakó idegen állampolgárok is birtokolhattak földet, ha birtokjoguk nem sértette a Szent Korona tulajdonjogát...
Annyian kérdezik mostanában, hogy a magyar termőföld a Szent Korona tulajdona-e, hogy még elmondjuk, miképpen védték meg a Szent Korona tulajdonjogát a magyar nemzetgyűlésnek a földbirtoklás kérdésével foglalkozó tagjai 1920-ban. Az 1920. évi XXXVI. tc.-re utalunk, amely a földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezéseket tartalmazza, s amelynek ha ma is lehetne megfelelője, akkor úgy nevezhetnék el, hogy "törvénycikk annak megakadályozására, hogy a magyar termőföld - és a magyar gazdatársadalom - a tőke szabad áramlásának áldozatává váljon". A leglényegesebb: külföldi spekuláns vagy - akármilyen befolyással és akármilyen vagyonnal bíró - pénzarisztokrata nem juthatott Magyarországon földbirtokhoz.
Mindeddig tulajdonképpen csak a földtulajdonjog kérdésével foglalkoztunk. Tegyük ezért nyomban hozzá a fentiekhez, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (régen pl. a bányaipar, ma pl. az élelmiszeripar vagy az energiagazdálkodás és a honvédelem megfelelő színvonalát biztosító iparágak) vagyona is. Jegyezzünk itt meg még annyit, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai magyar nemzet is, ha a rendszerváltoztatás utáni ún. privatizáció során, az illetékesek tekintetbe vették volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen.
4.
A történelmi magyar alkotmány megsemmisítésének hívei figyelmét először is a következőkre hívhatjuk fel: fejlett közjoggal, alkotmánnyal, közjogi intézményrendszerrel bíró államokban (így az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban) a népszuverenitás nem teljes, hanem korlátozott, hiszen az alkotmányt (legyen az írott, mint az Amerikai Egyesült Államoké, vagy történelmi, mint Angliáé) ezen országokban nem lehet megsemmisíteni (hatálytalanítani, kicserélni stb.) a népfelség elvére hivatkozva - és semmiféle népszavazás eredményére és semmiféle nemzetgyűlés vagy országgyűlés határozatára hivatkozva. Hasonlóképpen a II. világháború utáni Magyarországon sem lehetett volna a történelmi magyar alkotmányt megsemmisíteni.
Hozzáfűzhetjük még ehhez: a rendszerváltoztatás mámorában a magyar nemzet észre sem vette, hogy az alkotmánymódosítások előterjesztői tulajdonképpen semmit sem vettek figyelembe abból a gazdag alkotmányjogi hagyományból, amely a magyar alkotmányos életet évszázadokon át eredményessé tette, valamint megbecsültté itthon és irigyeltté a nagyvilágban. Gondoljunk itt elsősorban a Szent Korona közjogi szerepének az "elfelejtésére". Azoknak, akik az idegen közjogi intézményeket oly alázatossággal csempészték mindazon közjogi intézmények helyébe, amelyek szerves jogfejlődés eredményeképpen váltak részévé a magyar történelmi alkotmánynak, még az sem jutott eszükbe, hogy évszázadokon át a Szent Korona közjogi tana volt a magyar alkotmányosság legfőbb biztosítéka.
A mai alkotmányozás legkényesebbnek tekintett kérdése
Térjünk rá a ma, 2011-ben alkotmányozók gondjaihoz...
Alkotmányozóink ha fel is fogják, hogy a jogfolytonosság helyreállításával teremthetik meg a feltételeit annak, hogy a magyar nemzet ne kerüljön vészesen kiszolgáltatott helyzetbe, azaz a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, nem szívesen beszélnek a jogfolytonosság helyreállításáról, azaz a méltán nagy hírű magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérésről, mégpedig azért nem, hogy ne kelljen szembenézniük azzal a kérdéssel, hogy a magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel való szakítást jelenti...
A magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés: a jogfolytonosság-helyreállítása valóban azt jelentené, hogy a miniszterelnöki rendszert olyan elnöki rendszer váltaná fel, amelyben az államfő jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztotta a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, és ez az államfő, a köztársasági elnök a hatalommal annak ellenére nem élhetne vissza, hogy birtokolná a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...
(Mindebből, gondoljuk, nyilvánvalóvá vált az is, hogy amikor olyan köztársasági elnökről beszélünk, aki a király jogutódja, nem foglalunk állást a királyságnak mint államformának a visszaállítása kérdésében... Sem mellette, sem ellene. Ha a jogfolytonosság-helyreállítás folyamatában sor kerül királyválasztásra vagy elnökválasztásra, akkor az a fő kérdés, hogy akár királynak, akár kormányzónak, akár elnöknek hívják, az államfő betölthesse azt a szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak.)
A jogfolytonosság-helyreállítással a kétharmados többséggel bíró országgyűlés tehát valóban elérhetné, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, de az alkotmányozó országgyűlés szerepét nehezíti, hogy akit alkalmasnak tart arra az államfői szerepre, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak, a mai miniszterelnöki rendszerben miniszterelnöki szerepet tölt be... Mindazonáltal csak látszatra drámai a helyzet, hiszen nincs komoly, elháríthatatlan akadálya annak, hogy a kétharmados többséggel bíró országgyűlési párt legtekintélyesebb politikusa vállalja azt a régi-új szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak...
De a kétharmados többséggel bíró országgyűlés történelmi jelentőségű hibát is elkövethet, ha nem mer szembefordulni azzal a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel, mely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.
A miniszterelnöki rendszerről egyébként könnyű szívvel lemondhatunk.
Bebizonyosodott, hogy a magyar nemzet képtelen méltóképpen élni saját alkotmánya, a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkotmány nélkül.
Az idegenből kölcsönzött kancellári rendszer okozta károk ma már felbecsülhetetlenek: a nemzet többségének elszegényedéséhez, illetve kiszolgáltatottságához vezetett, megteremtvén a feltételeket a magyar nemzetet kisemmiző privatizáció és a felelőtlen politizálás számára.
(A miniszterelnöki rendszer egyébként akármelyik nemzet önvédelmét lehetetlenné teszi. A legerősebbét is. A nemzetállamok könnyűszerrel való megsemmisítése céljából találták ki?
Ahol bevezetik, süllyed az alkotmányosság hajója még akkor is, ha az alkotmány épnek és sérthetetlennek látszik. Mint Nagy-Britanniában... Ünnepelte Nagy-Britannia népe, hogy ügyes csellel átjátszották a király hatalmát - hatalmának és hatáskörének 90%-át - a miniszterelnöknek, s diadalmámorában a nép észre se vette, hogy rejtélyes módon a 90% átalakult legalább 150%-ká? Melyik az a rejtély, amellyel egyetlen nép sem számol, amikor elfogadtatják vele a kancellári rendszert? E rejtély: a kancellári - miniszterelnöki - rendszer azért kevésbé demokratikus minden más rendszernél, mert a kancellár eleve és feltétel nélkül birtokolja a parlamenti szavazatok többségét. A 90% így alakul át legalább 150%-ká.)
5.
A magyar nemzetnek nem szabad éppen azt a megoldást választania, amelyik együtt jár mindannak a tagadásával, ami múltjában értékes. Ragaszkodnia kell a sajátosan magyar közjoghoz, a történelmi magyar alkotmányhoz, a Szent Korona tanához - semmi másra, mint önvédelmi ösztönére hallgatván, s kijelentvén, hogy ami történelme során a legveszélyesebb helyzetekben mindig megmentette, az nem megsemmisítendő, nem kicserélendő.
Nem könnyű felfogni, hogy a jogfolytonosság helyreállításának a kérdése miért nem vált a rendszerváltoztatás központi kérdésévé. Annak ellenére nem, hogy a jogfolytonosság helyreállítása, tudjuk, nem oldható meg egykönnyen, de még a helyreállításnak a tervezete sem vethető papírra egyik napról a másikra. (Mely időponthoz köthetik a magyarság képviselői a jogfolytonosság helyreállítását? A jogfolytonosság megszakításának napja előtti naphoz, azaz 1944. március 18-hoz.) Ami bizonyos: egyetlen percre, de csak egyetlen percre mindent érvényesnek kellett volna tekinteni, ami a jogfolytonosság megszakadása órájában érvényes volt. De a következő percben már el kellett volna kezdeni a hatalmas munkát, melynek során megítélhették volna a magyar nemzet ezzel megbízott tagjai - az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai - , hogy a történelmi magyar alkotmányból mi vált korszerűtlenné, illetve mivel ke ll feltétlenül kiegészíteni.
Ami bizonyosan nem vált korszerűtlenné:
- olyan elnöki rendszer, amelyben az államfő (mindegy, hogyan nevezzük, köztársasági elnöknek, kormányzónak vagy másnak) jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztja a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, s aki a hatalommal annak ellenére nem élhet vissza, hogy birtokolja a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...
- erős országgyűlés, amely azáltal erős, hogy nem támogatja mindig és feltétel nélkül a köztársasági elnököt, de ha méltatlanná, illetve alkalmatlanná válik küldetése betöltésére, akkor éppen a köztársasági elnök az, aki a kényszerítő körülményekre hivatkozva feloszlathatja...
- méltó felsőház,
- valódi vármegyei önkormányzat...
(A felsorolást folytathatnánk - több oldalon.)
Értelemszerűen következik mindabból, amit fontosnak tartottunk elmondani, hogy ha a mai alkotmányozóink nem tagadják meg azt az alapelvet, amely évszázadokon át meghatározta a magyar jogfejlődést, azt az alapelvet, mely szerint törvénysértés jogot nem alapít, akkor nem tehetnek mást: szembe kell fordulniuk az idegen jogból kölcsönzött miniszterelnöki rendszerrel.
A kétharmados többséggel bíró országgyűlés - megismételjük - történelmi jelentőségű hibát követne el, ha ezt az alapelvet mégis megtagadná, nem mervén szembefordulni azzal a miniszterelnöki rendszerrel, amely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.
Budapest, 2011. január 31.
2011. február 14., hétfő
Hét gyerek, kilenc szavazat?
Zsebők Csaba
A gyermekek után szavazati jog járna? Elsőre nem hangzik rosszul egy kétgyerekes fickó számára, mint amilyen magam is vagyok, ám ha megkapargatjuk a témát, akkor nagy-nagy veszélyek sejlenek fel.
Sajtóhírek szerint ugyanis Szájer József fideszes EP-képviselő a Fidesz–KDNP minapi siófoki frakcióülésén arról beszélt, hogy a szülők kapjanak minden 18 évesnél fiatalabb gyermekük után egy-egy plusz szavazati jogot. A távirati irodának Szájer amúgy akképpen nyilatkozott, hogy ezt korábban a fideszes Révész Máriusz, illetve a Nagycsaládosok Országos Egyesülete vetette fel, s most egy vitát szeretnének elindítani az ügyben...
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5367/5367
A gyermekek után szavazati jog járna? Elsőre nem hangzik rosszul egy kétgyerekes fickó számára, mint amilyen magam is vagyok, ám ha megkapargatjuk a témát, akkor nagy-nagy veszélyek sejlenek fel.
Sajtóhírek szerint ugyanis Szájer József fideszes EP-képviselő a Fidesz–KDNP minapi siófoki frakcióülésén arról beszélt, hogy a szülők kapjanak minden 18 évesnél fiatalabb gyermekük után egy-egy plusz szavazati jogot. A távirati irodának Szájer amúgy akképpen nyilatkozott, hogy ezt korábban a fideszes Révész Máriusz, illetve a Nagycsaládosok Országos Egyesülete vetette fel, s most egy vitát szeretnének elindítani az ügyben...
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5367/5367
Néhányan vacsorázni jártak a T. Házba, változik a rendszer
Néhányan vacsorázni jártak a T. Házba, változik a rendszer
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5368/5368
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5368/5368
ORBÁN: A MOSTANI KORMÁNNYAL NEM FOGJÁK FELTÖRÖLNI A PADLÓT - VIDEO
ORBÁN: A MOSTANI KORMÁNNYAL NEM FOGJÁK FELTÖRÖLNI A PADLÓT - VIDEO
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5369/5369
http://anyusch.multiply.com/journal/item/5369/5369
2010. december 31., péntek
Az új médiatörvény
Elfogadták a médiatörvényt
2010.12.21. 08:30 comment.blog
Ma hajnal háromra elfogadták az új médiatörvényt. Igaz, nem ez blogunk fő profilja, de úgy éreztük, nem árt, ha olvasóink innen is értesülnek arról, mi vár ránk a tejjel-mézzel folyó szép, új világban. Az alábbi szöveget az MTI bocsátotta ki három részben, kicsit húztunk rajta, de így is meglehetősen hosszú. Ettől még érdemes elolvasni, sőt.
Minden médiumra, így a lapokra, hírportálokra és internetes újságokra is kiterjed az új médiatörvény hatálya. A jogszabály alapján az MTI gyárthatja a közszolgálati hírműsorokat, a két nagy kereskedelmi televízió híradóiban a bűnügyi hírek aránya éves átlagban nem haladhatja meg a húsz százalékot, magyar zenei kvótát vezetnek be a rádiók számára, a reklámok pedig nem lehetnek hangosabbak, mint a műsor, amelyet megszakítanak.
A parlament döntésével hatályon kívül helyezte a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt, a sajtótörvényt, továbbá a nemzeti hírügynökségről szóló jogszabályt. Az új médiatörvény hatálya alá tartozik januártól minden Magyarországon letelepedett médiatartalom-szolgáltató és itt kiadott sajtótermék, valamint bizonyos esetekben a más országból nyújtott, de ide irányuló, itt terjesztett vagy közzétett médiaszolgáltatások is.
Ez azt is jelenti, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódjaként működő médiatanács jogsértés esetén bármely médiumot bírsággal sújthat, ha az megszegi a médiatörvényt, vagy a november elején elfogadott médiaalkotmány rendelkezéseit. Így például gyűlöletet kelt személyek, nemzetek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, valamely egyház, vallási közösség ellen, illetve az általa közöltek alkalmasak valamely közösség megsértésére, kirekesztésére.
A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiumok esetében a bírság összege 200 millió forintig, más médiaszolgáltatóknál 50 millió forintig terjedhet. Az országos napilapokra és internetes sajtótermékekre legfeljebb 25 millió forint, a hetilapokra és folyóiratokra 10 millió forint bírságot róhat ki a médiahatóság, a médiumok vezetőit pedig maximum 2 millió forint bírsággal sújthatja. A bírságot azonban a médiumoknak nem kell azonnal befizetniük, hanem kérhetik a határozat végrehajtásának felfüggesztését a bíróságtól.
A törvény alapján az NMHH a médiaszolgáltatási jogosultság felfüggesztéséről és a médiaszolgáltatás törléséről is dönthet. Az előbbi időtartama ismételt és súlyos jogsértés esetén 3 órától egy hétig terjedhet, míg a nyilvántartásból való törlés után a médiaszolgáltatás többé nem tehető elérhetővé. A médiahatóság hivatala nyilvántartást vezet a lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásokról, nyomtatott és internetes sajtótermékekről, hírportálokról.
A sajtótermék nyilvántartásba vételét annak jövőbeni kiadója kezdeményezheti, a kérelemről az NMHH 15 napon belül határoz. Az NMHH hatósági eljárásban jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, műsorterjesztéssel kapcsolatos - akár törvény által védett titkot magában foglaló - adatot tartalmazó eszközöket, iratokat, dokumentumokat megtekinteni, megvizsgálni, róluk másolatot, kivonatot készíteni.
A tartalomszabályozással kapcsolatban kiemelendő, hogy a televízióknak évi teljes műsoridejük több mint felében európai, több mint harmadában magyar műveket kell bemutatniuk; közszolgálati csatornáknál ez az arány 60, illetve 50 százalék. Ugyancsak a műsorkvótákkal kapcsolatos rendelkezés, hogy a rádióknak ezután legalább 35 százalékban magyar zenéket kell játszaniuk, és ezek negyede 5 évnél újabb felvétel kell, hogy legyen. Mindkét esetben lehetséges, hogy a médiumok a meghatározott arányokat a médiatanáccsal kötött hatósági szerződésben rendezett módon, fokozatosan érjék el, e mentesség azonban egyszerre legfeljebb 3 évre engedélyezhető.
A jelentős befolyásoló erővel rendelkező televízióknak munkanapokon reggel 7 óra és fél 9 között legalább 15 perces hírműsort vagy általános tájékoztató műsorszámot, minden este 6 és 9 óra között legalább 20 perc hosszúságú hírműsorszámot kell sugározniuk. A jelentős befolyású rádiókban munkanapokon reggel fél 7 és fél 9 között legalább negyedórás hírműsornak kell helyet kapnia. E műsorokban a "demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló" bűnügyi tematikájú híranyag éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű a műsor időtartamának húsz százalékánál. A korlátozás az RTL Klub és a TV2 reggeli és esti, valamint a Neo FM és a Class FM reggeli hírműsoraira vonatkozik.?
A két nagy kereskedelmi televízió emellett - a digitális műsorterjesztésű médiaszolgáltatása során - köteles biztosítani, hogy az este 7 és 11 óra között sugárzott, nem magyar nyelven készített filmalkotások és sorozatok legalább negyede eredeti nyelven, magyar felirattal is elérhető legyen. A hallássérültek érdekében a TV2 és az RTL Klub mellett a közszolgálati csatornák is kötelesek a hírműsorokon kívül 2015-től minden filmet is magyar nyelvű felirattal elérhetővé tenni például teletext szolgáltatáson keresztül.
Lényeges korlátozás, hogy a televíziók nem gyakorolhatják kizárólagos közvetítési jogukat oly módon, hogy a közönség több mint 20 százalékát kizárják a kiemelten nagy jelentőségű események - előfizetési díj fizetése nélkül is hozzáférhető közvetítésen keresztüli - nyomon követéséből. Hogy melyek ezek az események, azt a médiatanács állapítja meg.?
A gyermekek és a kiskorúak védelme érdekében a lineáris műsorszolgáltatóknak műsoraik többségét kategorizálniuk kell. A korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, a 6 éven aluliak számára és a 12 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámokat a megfelelő jelzéssel bármikor sugározhatják, míg a 16 éven aluliak számára nem ajánlott műsorokat csak este 9 óra, a 18 éven aluliak számára nem ajánlottakat pedig este 10 óra után.
A kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására alkalmas, pornográfiát vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsor egyáltalán nem közölhető. Újdonság, hogy a szolgáltató kérésére - díj ellenében, 15 napon belül - a műsorszám kategorizálásáról a médiatanács is határozhat.?
A reklámokkal kapcsolatos rendelkezések között szerepel, hogy a hirdetések nem sérthetik az emberi méltóságot, nem tartalmazhatnak és támogathatnak a nemen, származáson, nemzetiségen, valláson, világnézeti meggyőződésen, fizikai vagy szellemi fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, illetve nem gyalázhatnak nemzeti jelképet. A törvény rögzíti: a reklám, valamint az annak közzétételét jelző figyelemhívás átlagos hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.?
A televíziókban és a rádiókban a reklámok óránkénti időtartama egyetlen egész órától egész óráig tartó időszakban sem haladhatja meg a 12 percet. A közszolgálati médiumokban óránként az eddiginél kettővel több, 8 perc reklám engedélyezett.
Nem lehet reklámmal megszakítani a
A törvény értelmében 30 percnél hosszabb hírműsor vagy politikai tájékoztató műsorszám, illetve filmalkotás - a sorozatok és a dokumentumfilmek kivételével - reklámmal félórás időszakonként csak egyszer szakítható meg.?
A szabályozás a filmek, sorozatok, sportműsorok és szórakoztató műsorszámok esetében lehetővé teszi a termékelhelyezést - kivéve a dohánytermékeket és a vényköteles gyógyszereket.
A termékmegjelenítést tartalmazó műsorokban azonban nem hívhatnak fel az áru megvásárlására vagy a szolgáltatás igénybe vételére, és nem adhatnak indokolatlan hangsúlyt a terméknek.
A médiatörvény alapján a közszolgálati médiumok az államtól és a gazdasági szereplőktől függetlenek, vezetői és a tevékenységükben részt vevők szakmai autonómiát élveznek. A közmédiumok működése állami finanszírozás mellett történik, tevékenységük nem irányulhat elsősorban nyereségszerzésre.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap forrásaiból támogatja a közmédiumok feladatainak ellátását, támogatja és elvégzi műsorszámainak előállítását, megrendelését, megvásárlását, tájékoztatási és egyéb tevékenységét. Az alap jogi személy, költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá, kezelője a médiatanács, a vezérigazgatója feletti munkáltatói jogkört, ideértve a kinevezését, a médiatanács elnöke gyakorolja.?
A közmédia finanszírozására szolgáló összeg elosztásáról a héttagú - a közmédiumok vezérigazgatóiból, az alap vezérigazgatójából és az Állami Számvevőszék elnöke által esetileg delegált két tagból álló - Közszolgálati Költségvetési Tanács dönt minden év szeptember végéig. A közszolgálati médiavagyon tulajdonosi jogait és kötelezettségeit ugyancsak a médiaszolgáltatás-támogató alap gyakorolja. Az alap a közszolgálati médiavagyont nem idegenítheti el, nem ruházhatja át és nem terhelheti meg, továbbá gondoskodnia kell a közszolgálati médiavagyon körébe nem tartozó archívumok megőrzéséről is.
A törvény szerint a médiatanács Közszolgálati Kódexet fogad el, amely a közszolgálati médiumok számára iránymutatást ad a médiaszolgáltatás megfelelő elveire vonatkozóan. A kódex módosításáról a kuratórium egyetértésével a tizennégy tagú, egyházi és civil szervezetek képviselőit tömörítő Közszolgálati Testület dönthet. Változás, hogy a törvény az MTI-hez telepíti a közszolgálati rádiós és televíziós hírműsorok gyártását és a közszolgálati médiumok hírportáljának működtetését. A javaslat indoklása szerint a hírszerkesztőségek összevonása nem jár együtt a hírműsorok műsoridejének csökkenésével, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a közmédia a rendelkezésre álló kapacitás hatékonyabb kihasználásával tudósítson a közéleti eseményekről.
A médiatörvény magában foglalja a Közszolgálati Közalapítvány és kezelő szerve, a kuratórium működésével összefüggésben nyáron elfogadott szabályokat is. Ezek értelmében a közalapítvány a közszolgálati médiaszolgáltatók tulajdonosa. A kuratórium 6 tagját az Országgyűlés választja, az elnököt és további egy tagot a médiatanács delegál, mindegyikük mandátuma 9 évre szól. A kuratórium ellenőrzi a közszolgálati médiaszolgáltatás céljainak megvalósulását és megválasztja a közmédiumok vezérigazgatóit.?
Egy zárószavazás előtti módosító indítvány elfogadásával arról is döntött a Ház, hogy a digitális átállásnak a jövő év vége helyett 2012. december 31-ig kell megvalósulnia úgy, hogy a lakosság legalább 94 százalékát elérje a digitális műsorszórási szolgáltatáson keresztül a közszolgálati médiaszolgáltatás, és ehhez rendelkezésre álljon a digitális műsorterjesztés vételére alkalmas készülék. A módosítás kimondja: ha e feltételek nem biztosíthatók, a televíziós médiaszolgáltatások digitális átállásának határnapja a feltételek teljesülésével esik egybe, de legkésőbb 2014. december 31-ig meg kell történnie.
"A magyar médiatörvény európai jogszabály"
A médiatörvényről megfogalmazott legutóbbi külföldi vélemények sem tartalmaznak konkrétumot, és semmilyen körülmény nem merült fel, amely megváltoztatását indokolná - közölte Szijjártó Péter csütörtökön. (... fidesz.hu)
*** www.nemzetihirhalo.hu ******
Kapcsolódó olvasmány katt>> Bayer Zsolt: Sajtószabadság <<
2010.12.21. 08:30 comment.blog
Ma hajnal háromra elfogadták az új médiatörvényt. Igaz, nem ez blogunk fő profilja, de úgy éreztük, nem árt, ha olvasóink innen is értesülnek arról, mi vár ránk a tejjel-mézzel folyó szép, új világban. Az alábbi szöveget az MTI bocsátotta ki három részben, kicsit húztunk rajta, de így is meglehetősen hosszú. Ettől még érdemes elolvasni, sőt.
Minden médiumra, így a lapokra, hírportálokra és internetes újságokra is kiterjed az új médiatörvény hatálya. A jogszabály alapján az MTI gyárthatja a közszolgálati hírműsorokat, a két nagy kereskedelmi televízió híradóiban a bűnügyi hírek aránya éves átlagban nem haladhatja meg a húsz százalékot, magyar zenei kvótát vezetnek be a rádiók számára, a reklámok pedig nem lehetnek hangosabbak, mint a műsor, amelyet megszakítanak.
A parlament döntésével hatályon kívül helyezte a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt, a sajtótörvényt, továbbá a nemzeti hírügynökségről szóló jogszabályt. Az új médiatörvény hatálya alá tartozik januártól minden Magyarországon letelepedett médiatartalom-szolgáltató és itt kiadott sajtótermék, valamint bizonyos esetekben a más országból nyújtott, de ide irányuló, itt terjesztett vagy közzétett médiaszolgáltatások is.
Ez azt is jelenti, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódjaként működő médiatanács jogsértés esetén bármely médiumot bírsággal sújthat, ha az megszegi a médiatörvényt, vagy a november elején elfogadott médiaalkotmány rendelkezéseit. Így például gyűlöletet kelt személyek, nemzetek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, valamely egyház, vallási közösség ellen, illetve az általa közöltek alkalmasak valamely közösség megsértésére, kirekesztésére.
A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiumok esetében a bírság összege 200 millió forintig, más médiaszolgáltatóknál 50 millió forintig terjedhet. Az országos napilapokra és internetes sajtótermékekre legfeljebb 25 millió forint, a hetilapokra és folyóiratokra 10 millió forint bírságot róhat ki a médiahatóság, a médiumok vezetőit pedig maximum 2 millió forint bírsággal sújthatja. A bírságot azonban a médiumoknak nem kell azonnal befizetniük, hanem kérhetik a határozat végrehajtásának felfüggesztését a bíróságtól.
A törvény alapján az NMHH a médiaszolgáltatási jogosultság felfüggesztéséről és a médiaszolgáltatás törléséről is dönthet. Az előbbi időtartama ismételt és súlyos jogsértés esetén 3 órától egy hétig terjedhet, míg a nyilvántartásból való törlés után a médiaszolgáltatás többé nem tehető elérhetővé. A médiahatóság hivatala nyilvántartást vezet a lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásokról, nyomtatott és internetes sajtótermékekről, hírportálokról.
A sajtótermék nyilvántartásba vételét annak jövőbeni kiadója kezdeményezheti, a kérelemről az NMHH 15 napon belül határoz. Az NMHH hatósági eljárásban jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, műsorterjesztéssel kapcsolatos - akár törvény által védett titkot magában foglaló - adatot tartalmazó eszközöket, iratokat, dokumentumokat megtekinteni, megvizsgálni, róluk másolatot, kivonatot készíteni.
A tartalomszabályozással kapcsolatban kiemelendő, hogy a televízióknak évi teljes műsoridejük több mint felében európai, több mint harmadában magyar műveket kell bemutatniuk; közszolgálati csatornáknál ez az arány 60, illetve 50 százalék. Ugyancsak a műsorkvótákkal kapcsolatos rendelkezés, hogy a rádióknak ezután legalább 35 százalékban magyar zenéket kell játszaniuk, és ezek negyede 5 évnél újabb felvétel kell, hogy legyen. Mindkét esetben lehetséges, hogy a médiumok a meghatározott arányokat a médiatanáccsal kötött hatósági szerződésben rendezett módon, fokozatosan érjék el, e mentesség azonban egyszerre legfeljebb 3 évre engedélyezhető.
A jelentős befolyásoló erővel rendelkező televízióknak munkanapokon reggel 7 óra és fél 9 között legalább 15 perces hírműsort vagy általános tájékoztató műsorszámot, minden este 6 és 9 óra között legalább 20 perc hosszúságú hírműsorszámot kell sugározniuk. A jelentős befolyású rádiókban munkanapokon reggel fél 7 és fél 9 között legalább negyedórás hírműsornak kell helyet kapnia. E műsorokban a "demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló" bűnügyi tematikájú híranyag éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű a műsor időtartamának húsz százalékánál. A korlátozás az RTL Klub és a TV2 reggeli és esti, valamint a Neo FM és a Class FM reggeli hírműsoraira vonatkozik.?
A két nagy kereskedelmi televízió emellett - a digitális műsorterjesztésű médiaszolgáltatása során - köteles biztosítani, hogy az este 7 és 11 óra között sugárzott, nem magyar nyelven készített filmalkotások és sorozatok legalább negyede eredeti nyelven, magyar felirattal is elérhető legyen. A hallássérültek érdekében a TV2 és az RTL Klub mellett a közszolgálati csatornák is kötelesek a hírműsorokon kívül 2015-től minden filmet is magyar nyelvű felirattal elérhetővé tenni például teletext szolgáltatáson keresztül.
Lényeges korlátozás, hogy a televíziók nem gyakorolhatják kizárólagos közvetítési jogukat oly módon, hogy a közönség több mint 20 százalékát kizárják a kiemelten nagy jelentőségű események - előfizetési díj fizetése nélkül is hozzáférhető közvetítésen keresztüli - nyomon követéséből. Hogy melyek ezek az események, azt a médiatanács állapítja meg.?
A gyermekek és a kiskorúak védelme érdekében a lineáris műsorszolgáltatóknak műsoraik többségét kategorizálniuk kell. A korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, a 6 éven aluliak számára és a 12 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámokat a megfelelő jelzéssel bármikor sugározhatják, míg a 16 éven aluliak számára nem ajánlott műsorokat csak este 9 óra, a 18 éven aluliak számára nem ajánlottakat pedig este 10 óra után.
A kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására alkalmas, pornográfiát vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsor egyáltalán nem közölhető. Újdonság, hogy a szolgáltató kérésére - díj ellenében, 15 napon belül - a műsorszám kategorizálásáról a médiatanács is határozhat.?
A reklámokkal kapcsolatos rendelkezések között szerepel, hogy a hirdetések nem sérthetik az emberi méltóságot, nem tartalmazhatnak és támogathatnak a nemen, származáson, nemzetiségen, valláson, világnézeti meggyőződésen, fizikai vagy szellemi fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, illetve nem gyalázhatnak nemzeti jelképet. A törvény rögzíti: a reklám, valamint az annak közzétételét jelző figyelemhívás átlagos hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.?
A televíziókban és a rádiókban a reklámok óránkénti időtartama egyetlen egész órától egész óráig tartó időszakban sem haladhatja meg a 12 percet. A közszolgálati médiumokban óránként az eddiginél kettővel több, 8 perc reklám engedélyezett.
Nem lehet reklámmal megszakítani a
- 30 percnél rövidebb híradásokat és
- a 14 éven aluliakhoz szóló, félórásnál rövidebb műsorokat,
- a nemzeti ünnepek hivatalos eseményeiről szóló tudósításokat és a vallási, egyházi tartalmú műsorokat a filmek kivételével.
A törvény értelmében 30 percnél hosszabb hírműsor vagy politikai tájékoztató műsorszám, illetve filmalkotás - a sorozatok és a dokumentumfilmek kivételével - reklámmal félórás időszakonként csak egyszer szakítható meg.?
A szabályozás a filmek, sorozatok, sportműsorok és szórakoztató műsorszámok esetében lehetővé teszi a termékelhelyezést - kivéve a dohánytermékeket és a vényköteles gyógyszereket.
A termékmegjelenítést tartalmazó műsorokban azonban nem hívhatnak fel az áru megvásárlására vagy a szolgáltatás igénybe vételére, és nem adhatnak indokolatlan hangsúlyt a terméknek.
A médiatörvény alapján a közszolgálati médiumok az államtól és a gazdasági szereplőktől függetlenek, vezetői és a tevékenységükben részt vevők szakmai autonómiát élveznek. A közmédiumok működése állami finanszírozás mellett történik, tevékenységük nem irányulhat elsősorban nyereségszerzésre.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap forrásaiból támogatja a közmédiumok feladatainak ellátását, támogatja és elvégzi műsorszámainak előállítását, megrendelését, megvásárlását, tájékoztatási és egyéb tevékenységét. Az alap jogi személy, költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá, kezelője a médiatanács, a vezérigazgatója feletti munkáltatói jogkört, ideértve a kinevezését, a médiatanács elnöke gyakorolja.?
A közmédia finanszírozására szolgáló összeg elosztásáról a héttagú - a közmédiumok vezérigazgatóiból, az alap vezérigazgatójából és az Állami Számvevőszék elnöke által esetileg delegált két tagból álló - Közszolgálati Költségvetési Tanács dönt minden év szeptember végéig. A közszolgálati médiavagyon tulajdonosi jogait és kötelezettségeit ugyancsak a médiaszolgáltatás-támogató alap gyakorolja. Az alap a közszolgálati médiavagyont nem idegenítheti el, nem ruházhatja át és nem terhelheti meg, továbbá gondoskodnia kell a közszolgálati médiavagyon körébe nem tartozó archívumok megőrzéséről is.
A törvény szerint a médiatanács Közszolgálati Kódexet fogad el, amely a közszolgálati médiumok számára iránymutatást ad a médiaszolgáltatás megfelelő elveire vonatkozóan. A kódex módosításáról a kuratórium egyetértésével a tizennégy tagú, egyházi és civil szervezetek képviselőit tömörítő Közszolgálati Testület dönthet. Változás, hogy a törvény az MTI-hez telepíti a közszolgálati rádiós és televíziós hírműsorok gyártását és a közszolgálati médiumok hírportáljának működtetését. A javaslat indoklása szerint a hírszerkesztőségek összevonása nem jár együtt a hírműsorok műsoridejének csökkenésével, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a közmédia a rendelkezésre álló kapacitás hatékonyabb kihasználásával tudósítson a közéleti eseményekről.
A médiatörvény magában foglalja a Közszolgálati Közalapítvány és kezelő szerve, a kuratórium működésével összefüggésben nyáron elfogadott szabályokat is. Ezek értelmében a közalapítvány a közszolgálati médiaszolgáltatók tulajdonosa. A kuratórium 6 tagját az Országgyűlés választja, az elnököt és további egy tagot a médiatanács delegál, mindegyikük mandátuma 9 évre szól. A kuratórium ellenőrzi a közszolgálati médiaszolgáltatás céljainak megvalósulását és megválasztja a közmédiumok vezérigazgatóit.?
Egy zárószavazás előtti módosító indítvány elfogadásával arról is döntött a Ház, hogy a digitális átállásnak a jövő év vége helyett 2012. december 31-ig kell megvalósulnia úgy, hogy a lakosság legalább 94 százalékát elérje a digitális műsorszórási szolgáltatáson keresztül a közszolgálati médiaszolgáltatás, és ehhez rendelkezésre álljon a digitális műsorterjesztés vételére alkalmas készülék. A módosítás kimondja: ha e feltételek nem biztosíthatók, a televíziós médiaszolgáltatások digitális átállásának határnapja a feltételek teljesülésével esik egybe, de legkésőbb 2014. december 31-ig meg kell történnie.
"A magyar médiatörvény európai jogszabály"
A médiatörvényről megfogalmazott legutóbbi külföldi vélemények sem tartalmaznak konkrétumot, és semmilyen körülmény nem merült fel, amely megváltoztatását indokolná - közölte Szijjártó Péter csütörtökön. (... fidesz.hu)
*** www.nemzetihirhalo.hu ******
Kapcsolódó olvasmány katt>> Bayer Zsolt: Sajtószabadság <<
2010. december 30., csütörtök
parlament törvény médiatörvény törvényhozás
>>MR1 - KOSSUTH RÁDIÓ - Krónika Bálint István MTI - 2010.12.21. 06:33<<
Részletekért kattints a címre.
Alább összefoglaló, címszavakban:
Részletekért kattints a címre.
Alább összefoglaló, címszavakban:
- Elfogadták a médiatörvényt
- Napirend előtt a benzinárról
- Szigorodnak a polgármesterek összeférhetetlenségi szabályai
- Elfogadta a Ház a Fidesz nyugdíjügyi politikai nyilatkozatát
- Új tartalékos haderő jön létre
- Megszűnik Kopits György megbízatása
- Az alkotmányba kerül az NMHH-elnök rendeletalkotási joga
- Negyven év munka után nyugdíjba mehetnek a nők
- Költségvetés: elfogadták a második körös módosító indítványokat
- Súlyponti kórházak, patikaalapítás
- Módosult a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény
- KRESZ-tanfolyam az interneten
- Újabb három hónappal meghosszabbítható a veszélyhelyzet
- Agrártörvények módosításáról döntött a Ház
- Nem tárgyalják újra a nyugdíjkorhatár emelését
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)