Szent Miklós élete, legendái, csodatételei

Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket. Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között. Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs (elsősorban a Legenda Aurea = Arany Legenda) és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze. 52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek, megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból! Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni - mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák -, hogy maga a Télapó jön el ezekkel, az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -, majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a gyermekeket.

*

Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak, és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt, három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. Mindkét esetben azonban az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. A viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak. Ekkor megjelent egy csodatevő erőkkel felruházott férfi, átvette a kormányzást, egyenesbe állította a vitorlákat és lecsendesítette a vihart. Ezután ismét eltűnt a tengerben. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, megismerték Miklóst és megköszönték neki a segítséget. Nagy éhínség idején a püspök megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, amely a bizánci császárnak visz gabonát. Megkérte tehát a hajósokat, hogy rakják ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, mivel a rakományt a császárnak kellett szállítaniuk. Amikor Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk, akkor átadták a gabona egy részét. Megérkezve Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a gabona mennyisége nem csökkent. Egy ember elindult Miklóshoz, hogy áldását kérje, hogy végre gyermeke szülessen. Amikor odaért, a püspök már halott volt, így a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával vitt egy darabot. A következő év december 6-án a házaspárnak fia született. A gyermeket a hetedik születésnapján arab rablók vitték magukkal. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, amikor a házaspár a Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért, egy forgószél kerekedett, amely felkapta a fiút és éppen a templom előtt tette le. Myra városa (Dembre), abban az időben Anatólia fővárosa. Ahogy már az előzőekben írtuk, az egész földrész eredetileg a kalózok Mekkája volt. Az összerabolt kincsek, jó gazdasági alapokat teremtettek az utókornak is. Mediterrán éghajlata kedvezett valamennyi déligyümölcsnek, kertészeteknek. Így a kereskedelem, narancs és olajültetvények gazdagságot biztosítottak a lakosságnak. Myra városában a püspöki kar elanyagiasodott, és korrumpálódott. Ezért a püspökök, rendszeresen váltogatták egymást volt, aki csak néhány hónapig töltötte be ezt a szerepet, de volt, aki kihúzta másfél évig is. Miklós püspök, amellett hogy egyházi vezetője volt a népnek, a szüleitől örökölt jó üzleti érzékkel is rendelkezett.

Búzatöbbszöröző csodája egyszerűen a következő: több éves aszályos esztendőt követően teljesen kifogytak a gabonatartalékok, még a vetőmagokat is megették az emberek. Egyiptomból, Olaszországból hoztak be búzát. Egy alkalommal a myrai kereskedelmi flotta, majdnem teljes egészben odaveszett egy viharban. Így már több hónapja nem volt kenyere a népnek. Ekkor kötött ki egy olasz kereskedelmi flotta vizet felvenni a kikötőbe. Ez tudomására jutott Szt. Miklósnak, és azonnal odasietett. Alkudni kezdett a kereskedőkkel, de azok nem engedtek a gazdájuk utasításából, és tovább akartak állni rakományukkal. Ekkor Miklós azt mondta, " ha partra teszik a búzát, akkor bár néhány héttel később, de kiköthettek a búzátokkal az eredeti célállomáson, s a most kapott búza ára is megmarad, és a hajótok ismét tele lesz búzával!" Erre belementek az alkuba, amikor Miklós a helyi kereskedők tudta nélkül dupla áron kifizette a gabonát. A hajósok visszasiettek Görögországba, ismét megrakodtak búzával, és elszállították azt eredeti helyére. Közben újraépült a myrai flotta, de arra beköszöntött a tél, és a viharos évszak. Ezért a tengerészek nem mertek útnak indulni. Így maga Miklós püspök szállt fel a vezér hajójára, és sikeresen megtették többször az oda - vissza utat tele rakománnyal. Ezekben az aszályos években, Szt. Miklós majdnem a teljes vagyonát a nép étkeztetésére fordította. Hallatlan embersége, bölcsessége olyan hatalommal ruházta fel, hogy Myra város helytartója, vezetősége minden fontos ügyben kikérte véleményét. Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Miklós futva hagyta magukra a császár éppen nála levő küldötteit, erőszakkal akadályozta meg a kivégzést. Helytartót ezért a cselekedetéért a nép meg akarta kövezni. Miklós püspök nem engedte, hanem felszólította a város elhagyására, és minden vagyonától megfosztotta, azt szétosztotta a szegények között. Amikor a küldöttek dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan megjutalmazta. Az udvari intrika azonban nem nézte jó szemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitűzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök hősies segítőkészségére, reménytelenségükben szentünkhöz fohászkodtak. A segítség ekkor sem maradt el. Szent Miklós megjelent álmában Konstantin császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. Konstantin személyesen nem ismerte Miklós püspököt, nem is akart az álomnak engedelmeskedni. Mivel nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment a császár az ítéletet hozó bíróhoz. Meglepetésükre a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan. Hálás szívvel mentek Miklós püspökhöz köszönetet mondani. Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót, vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

De Szent Miklós ,,ökumenikus'' szent is, amennyiben segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert. Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós-templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia  beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra. A gyerekek szent fogadalmat tesznek, hogy ezen az éjszakán nem alszanak el, amíg meg nem lesik a Mikulást. A szülők alig várják, hogy az apróságok mély álomba szenderüljenek, és megtölthessék az ablakba kirakott, fényes csizmácskákat. De vajon tudjuk-e, miért éppen Miklós-napon, miért éppen csizma, miért az ajándék? Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. A jelen körülmények között - félretéve az összes történeti problémát - Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak egy Télapó. A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.Miklós nevéhez számtalan legenda fűződik. Már születésekor csodás képességekről tett tanúbizonyságot, s egész élete a csodák és a jótékonykodás jegyében telt. A hagyomány szerint karácsony előtt, névnapja környékén titkos ajándékokat hordott szét a rászorulóknak, akik azt tartották, "Tél Apó" jött el hozzájuk az éj leple alatt. A közös gyökerekből aztán minden nép kialakította a maga szokásait. A mediterrán országokban a Mikulás igazából csak az utóbbi évtizedekben indult hódító útjára, a mai 40-50 évesek még vízkereszt napján (január 6-án) kaptak csak ajándékot, egy jóságos boszorkány képébe öltözött vénasszonytól.A skandináv országokban - érthető módon - régebbre nyúlnak vissza a Mikulás-hagyományok.A finn Joulupukki, az "igazi Mikulás" egy kis faluban (a Korvatonturin, azaz a Fül-hegyen található Napapiiriben) lakik, Lappföldön, de a finn gyerekek már december elejétől találkozhatnak vele Helsinkiben, ahogy rénszarvasok vontatta szánján, járja az utcákat. Nisse, a norvég Mikulás krampuszok helyett manócskákkal vette körül magát, s nem bújik az éj leple alá ajándékaival, hanem a gyerekek tányérjaira vagy a karácsonyfa alá készíti azokat. Amolyan csendes, magának való kobold ő, aki csak karácsony éjjelén bújik elő otthonából. Az amerikai Father Christmas és az angol Santa Claus valódi száguldó Mikulás; mindenhol ott van, bemászik a kéményen, s karácsonykor ő hozza a meglepetéseket a kandallópárkányra akasztott zoknikba. Kedvenc rénszarvasa Rudolf, aki nélkül soha nem indulna óriási körútjára. Az orosz Télapó ("Gyed Maróz") újévkor érkezik, Hópelyhecske kíséretében. Kucsmás, vándorbotos, hosszú kabátos, még hosszabb szakállas öregúr, aki zsákban hozza ajándékait. Orosz szánon (trojkán) közlekedik, és lényegesen soványabb európai társainál. Az ortodox egyház december 6-án, Miklós tiszteletére a szlávát ünnepli; a családok ünnepélyesen gyertyát gyújtanak a püspök emlékére, a családfő ilyenkor töri meg a boldogságot és békét jelképező ünnepi kenyeret. Görögországban, Szerbiában és Oroszország egyes vidékein látványos körmeneteket rendeznek Miklós tiszteletére. Akárhogy ünnepeljük is, kicsiknek és nagyoknak örömteli napokat hoz a mikulás. Patrónusa lett mindenféle hajósoknak és hajóépítőknek, nőknek és gyerekeknek, utazóknak, molnároknak és mészárosoknak, ügyvédeknek, jegyzőknek, kádároknak, bor- és gabonakereskedőknek, ártatlanul bebörtönzötteknek és gyermekre váró asszonyoknak, de még a tolvajok és koldusok is hozzá fohászkodnak. Myrában temették el, de 1087-ben sírját feldúlják, kifosztják. Egyes források szerint olasz kereskedők, akik rablókkal szövetkeztek a sírrablásra, más források szerint egy török támadás következménye, s a keresztesek Myra felszabadításakor találták meg a csontjait - egy biztos, maradványainak egy része ma a dél-olasz Bari városában pihen, nagy tisztelettől övezve. Nem meglepő hát, hogy Szent Miklós kultusza a XVIII. század fordulóján éppen Dél-Olaszországban éledt újjá, s lett egyre népszerűbb szokás a gyermekek megajándékozása névnapjának éjjelén. A kultusz gyorsan terjedt szerte Európában, keveredve természetesen a helyi hagyományokkal, szokásokkal. Mivel ebben az időben a karácsony még tisztán egyházi ünnep volt, Miklós volt az egyetlen "ajándékhozó". A gyerekek kikészítették cipőjüket, hogy reggelre ajándékkal teljen meg, s mellé egy edényben zabot, szénát tettek Szent Miklós lovának. Hosszú - és nem mindig zökkenőmentes - út vezetett azonban a minden házba ellátogató "nagyszakállú Télapó" jóságos nagypapa-figurájáig. Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás-hagyomány. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk ma, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az olyan nagy gonddal kifényesített csizmába, cipőbe. Mostanság könnyen rossz irányba visz bennünket, hogy jóformán csak a Lappföldi Mikulásról (joulupukki ) hallunk. Jómagam is jártam Rovaniemiben, s a sarkkör mellett természetesen meglátogattuk a kései utódot. Valahogy hozzám közelebb áll a régebbi, és sokkal délebbi hagyomány. Ez vallási eredetű és Szent Miklósról, és a köré szőtt hagyományról, legendáról szól, mely az elmúlt évezred elejére visz vissza bennünket. Olvasva a történeteket, azok sokféleségét, ez megalapozottabbnak látszik, mint az egyszerűen a szánra és rénszarvasra épült későbbi történet. Szent Miklós püspök volt, aki egy igazi szakállas öregember volt, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt. Nem a szokásos fehérprémes bundában, mint az akkori vallási nagyságok, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek, kinek mire volt szüksége. Aztán oly sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Most is várjuk a Mikulást. Kik azért, mert az apró gyerekeknek hatalmas élmény az ajándék, míg nekünk felnőtteknek az Ő örömük a legnagyobb ajándék. Ezért pucoljuk csak csillogóra azokat a csizmákat gyermekeinkkel, unokáinkkal, hogy arcuk és a mi arcunk is virulhasson december 6-án. Hagyományaink és szokásaink egy része abban a régmúltban gyökerezik, ahol az egyházi liturgia és a pogány ünneplő szokások szerves egységet alkotnak. Minden primitív közösségben a vallásnak az élet rendezésében komoly szerepe van. Az ünnepekhez kötődő szabályok betartása nem csupán ünneplést, a szürke hétköznapokból való kilépést jelentett, hanem komoly életszabályozó rendszert, s gyakran az égiekkel való kommunikálás egy formáját. Ezeken a napokon sok metafizikus elemen próbáltak úrrá lenni jóslás, mágikus varázslás ... stb. útján. Az egyház erős befolyása miatt az ünnepek fölött is “uralkodni akart”, így bizonyos szokásokat megszentelt, vagyis egyházi ünneppé emelt, - hogy ezzel is magához édesgesse a híveket -, bizonyosakat pedig eltűrt; a folyamat azonban fordítva is működött: bizonyos egyházi szokásokat idővel az egyház kivetett, de megmaradt a nép hagyományaiban.

Mit jelentett, s jelent ma is az ünnep? Az ünnep a szent, a hétköznapok pedig a profán. A szent kezdetekben olyan tárgyakat, helyeket jelölt, amelyeket féltve óvtak az evilági hatásoktól. Ilyen értelemben az ünnepnapok is szentek (és ez most független a szent főnév katolikus használatától), amelyeket a profántól, azaz a hétköznapitól, a közönségestől kellett védeni. Miben nyilvánult meg mindez? Az ünnepi öltözetben, az adott napon a munka elhagyásában, ünnepi ételek fogyasztásába stb. A következőkben néhány olyan népi vallásos szokást említünk fel - abban a reményben, hogy nem botránkoztatunk meg senkit -, amelyek inkább ismertek és kedvesek, mintsem "boszorkányosak". Ádvent kezdetét a budai ciszterci templomban éjféli harangszóval jelezték. A révkomáromi szabók céhregulája szerint a hajnali misék előtt a céh legifjabb mestere köteles meggyújtani a templomi gyertyákat.Erdély bizonyos vidékein a gyerekeknek hajnali harangszókor kellett kelniük, hogy egy előre megbeszélt helyen gyülekezzenek, majd csoportosan bejárják a falu házait és csengőszóval, énekkel ébresszék föl a felnőtteket, hogy el ne késsenek roráte-miséről. Ádvent végén, néhány nappal Karácsony előtt ezért a kitartó szolgálatukért ajándékokat kaptak a házaknál. Ezeket az apróságokat azután igazságosan kellett egymás között elosztaniuk. Német nyelvterületen a korai misére beosztott ministráns és orgonafújtató fiúk az iskolában aludtak, hogy nehogy elkéssenek a szolgálatból a korai kelés miatt. Palócvidéken és a Galga-mentén adventon Szentcsaládot jártak. Az ünnep előtt kilenc nappal kilenc család összeállt és minden este más-más családnál tartottak énekes, imádságos áhítatot. A Szent Család képét vagy szoboralakjait vitték magukkal, s ezek mindig az áhítatnak helyet adó családnál háltak - a régiek hite szerint áldást adva a ház népének és minden jószágának.

Az ádventi várakozás hangulata hatással volt a házasodás előtt álló fiatalokra, de főképpen az eladó sorban levő lányokra. Ezért az alföldi lány mézet evett vagy mézet tett a nyelvére mielőtt elindult volna a hajnali misére, hogy előbb-utóbb férjet "édesgessen" magához. Szép szokás Ádventben a búzacsíráztatás: december elején kis edényekben elültetnek búzamagokat, amelyek Karácsonyra kihajtanak, és 3-5 centisre megnőnek. Ezeket aztán el szokás vinni „a kis Jézus” jászolához, amely a fölállított betlehemi barlang makettjében található. Szokás még vízbe helyezet ágak rügyeztetése is. Számos jól ismert népszokás tartozik jeles napunkhoz, Miklós december 6-i ünnepéhez. A kisázsiai Myrában élő Miklós püspök a keleti egyház legtiszteltebb szentjei közé tartozik. A görög katolikusoknál emléknapja még ma is kötelező ünnep, míg a római egyház a 16.sz. végén eltörölte annak kötelező jellegét. Miklós püspök jótéteményeiről vált nevezetessé, s ő lett a halászok, révészek, vízimolnárok ill. a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Ma kétarcú Mikulás él a hagyományokban ill. a kétféle elem legtöbb helyen összeolvadt: egyik a szent püspök legendájával összefüggő, éjjel titokban ajándékot osztogató jóságos öregember; a másik a számonkérő, felelősségre vonó, bírói szerepet magára öltő alak. Dunántúlon a közelmúltig élt a szokás, hogy Miklós napján a legények, sőt nős férfiak is bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és nagyobb lányokat. Csákányban a Miklós-járásban már két alakoskodó vett részt. Az egyik Szent Miklósnak, a másik ördögnek (vagyis krampusznak) öltözött. Miklós hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal kötötte körbe, botot vitt a kezében; az ördög rossz ruhába öltözött, néha szalmából púpot is készítettek a hátára. Az ördög vesszőkorbáccsal fenyegette a gyerekeket, nagyobb lányokra rá is vert. A Miklós-napi bírói szerepnek egy másik megnyilvánulása (amely valószínűleg a középkori diákhagyományból ered), amikor a püspököt megszemélyesítő figura kíséretével együtt felkereste a házakat, a gyerekeket vizsgáztatta, imádkoztatta, majd büntette és jutalmazta. A lányoknak, menyecskéknek sorban kellett meggyónniuk, hogy ki a szeretőjük, aludtak-e vele stb. Gyimesbe még a hetvenes években is élt a szokás, s a Mikulást alakító legény a következő versikét mondogatta:

Tudjátok - e mi van ma?Hoz az öreg minden jót,Piros almát, sok diót.Hát még mit, hát még mit?Frissen vágott suhogót.

Az ajándékozó piros Mikulás falvainkban kb. 50 éve terjedt el hazánkban. Bükkön például, ahol néhány évtizede még “láncos Mikulás” járt házról-házra, ma már “ajándékozó-piros” Mikulás kopogtat be az ajtókon. Bukovinában a népi megfigyelések szerint ilyenkor kezdődött az “igazi tél”, vagyis a hóesés. Csodatételei közt emlegetik három ártatlanul halálra ítélt ifjú megmentését, valamint három megölt gyermek feltámasztását, akiket egy mészáros megölt, majd tetemüket egy hordóba rejtette). A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Demre közepén fekszik a Szt. Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elő. A Myra-folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek. Már a 4. sz.-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7. sz.-ban épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban.

A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár, Anna Galidscha megújította. A Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.Szent Miklós története nem "legenda", egyszerűen történelem! Ha megkérdeznék Tőled, hogy a Mikulással kapcsolatosan hova utaznál el legszívesebben, úgy valószínű azonnal rávágnád: a Lappföldre, hisz ott lakik a Mikulás! 14 évesen én is ezt válaszoltam volna. Ma már nem. Tudom, mert elutazhattam arra a helyre, ahol született, élt és eltemették Szt. Nicolaus püspököt, aki által ma minden év december 6-én megjelenik a gyerekek várva - várt Mikulása!

Felolvasás maraton február 26-án.A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók

Tisztelt Szervezők!

A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók, költők műveiből 2016. FEBRUÁR 26-ÁN PÉNTEKEN este 6 órakor kezdődik (erdélyi és kárpátaljai testvéreinknél este 7-kor).
Jelentkezés: wafelolvasas@gmail com és 30/419-24-48
https://www.facebook.com/wassalbertfelolvasasmaraton/?ref=hl

25 órás Wass Albert felolvasó maraton a Kárpát-medencében és azon is túl 3 új fényképet töltött fel.

november 11., 22:29 · szerkesztve · 

Tisztelt Szervezők!

A kilencedik kárpát-medencei 25 órás felolvasás Wass Albert és más írók, költők műveiből 2016. FEBRUÁR 26-ÁN PÉNTEKEN este 6 órakor kezdődik (erdélyi és kárpátaljai testvéreinknél este 7-kor).

Wass Albert az égi kávéház házigazdájaként várja szeretettel a megidézni kívánt írókat és költőket, mi pedig várjuk szeretettel a gyöngyszemeket megidézni kívánó közösségeket és településeket!

Jelentkezés: wafelolvasas@gmail com és 30/419-24-48

Kérjük a csatlakozni kívánó felolvasó köröket, hogy külön jelezzék, fogják-e tudni tartani az eredetileg kitűzött 25 órát vagy csak egy rövidebb műsorral kívánnak részt venni az összefogásban! A honlapon ugyanis minden helyszínnél szeretnénk jelezni, mire számíthatnak a résztvevők, érdeklődők, illetve szeretnénk kiemelni a maratoni helytállást bevállaló köröket.

Az erdélyi író által is sokat hangsúlyozott magyar egység és az összefogás jegyében egy településen – leszámítva a városnyi kerületekkel bíró Budapestet – lehetőség szerint egy felolvasó helyszín legyen, akár az eredetileg külön szervező közösségek szoros együttműködésével megoldva. Vagy több helyszín, de akkor összedolgozó, a felolvasókat, hallgatókat egymás helyszíneire küldő vagy a 25 órát egymást kiegészítve lefedő csapatokkal!

A rendezvény szigorúan pártsemleges, pártok és politikusok csatlakozása, támogatása nem kizárt, de csakis közösségként és magánemberként, a megosztó, elválasztó érdekeket legalább erre a napra otthon hagyva!
Előre is köszönjük mindenkinek a részvételt, a biztatást és a lelkesedést!

Hegedűs Gergely András
kezdeményező, országos összehangoló

Vízlépcső és atomtemető – Zöldgömb szombat 13.05

Vízlépcső és atomtemető – Zöldgömb

A dunai vízlépcsők ügye évtizedek óta vita tárgya, a hágai Nemzetközi Bíróság 1977-es döntése óta nincs megegyezés Magyarország és Szlovákia között. A kérdés most az, hogy vajon feladjuk-e a rendszerváltás óta képviselt elveket a dunai vízlépcsők ügyében. A zöldmozgalom szervezetei aggódnak, mert a háttérben zajló szlovák–magyar tárgyalásokon újból felmerült a szigetközi gátak építése és a vízmennyiségről való lemondás is. A Duna Charta szerint vízre van szükségünk, nem gátakra. Illés Zoltán környezetpolitikust, a második Orbán-kormány környezetvédelmi államtitkárát kérdeztük arról, hogy mi az igazság, mit tud a tervekről.  

A természet ára
A természet és a pénz kölcsönhatása volt a téma a Magyar Természetvédők Szövetségének tanácskozásán. Napjainkban a pénz, a profit és a zsákmányszerzés határoz meg mindent. Vida Gábor akadémikus arról tartott előadást, hogy a természeti értékeket nem lehet beárazni, Kükedi Zsolt, a Naphimnusz Egyesület alelnöke pedig a helyi közösségek értékteremtő tevékenységéről beszélt, őket halljuk a műsorban.

Szén-dioxid-bombává alakultak az égő indonéz erdők
Hetek óta égnek az erdők Indonéziában, emiatt rengeteg szén-dioxid jutott a levegőbe. A WWF régóta foglalkozik a felgyújtott erdők kérdésével és az esőerdők helyén létesített olajpálma-ültetvények természeti káraival. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője a helyszínen is járt.

Atomtemető, információhiány és rezsicsökkentés
A paksi atomerőmű erősen sugárzó kiégett fűtőelemeit a Pécshez közeli Boda agyagkőzetében kívánják elhelyezni. A pécsi LMP-szervezet vezetői arról panaszkodnak, hogy a pécsi lakosok nem kapnak tájékoztatást a tervekről. Eközben olyan híreket is hallani, hogy a Központi Nukleáris Alap feltöltése nem folytatódik. Kóbor József biofizikus, az LMP nukleáris biztonsági szakszóvivője beszél az aggályokról.  

Hallgatóink észrevételeit a zoldgomb@lanchidradio.hu drótpostacímen várjuk.

Adás:2015. november 7., szombat 13.052015. november 11., szerda 22.05

Szerkesztő-műsorvezető: Mangel Gyöngyi

E-mail cím: zoldgomb@lanchidradio.hu

A korábbi adásokat itt hallgathatja meg »

Videó: Gergényiék megköszönhetik Vadainak? - Echo Tv › Hírek, hírvideók, aktuális események, politika, belföld és külföld › Frissvideók.hu - a legújabb videók egy helyen

Videó: Gergényiék megköszönhetik Vadainak? - Echo Tv › 

Hírek, hírvideók, aktuális események, politika, belföld és külföld › Frissvideók.hu - a legújabb videók egy helyen

Az Echo Tv Heti mérleg című műsorának Völgyesi Miklós nyugalmazott tanácsvezető bíró volt a vendége. A legenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben Gergényi Péter volt budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát a Fővárosi Törvényszék. A 2006 őszi eseményekkel összefüggésben az ítélethirdetéskor a bíró kijelentette, hogy nem volt meg a politikai akarat arra, hogy a felelősöket felelősségre vonják. Völgyesi Miklós nyugalmazott tanácsvezető bíró felhívta rá a figyelmet, hogy a bíró egy nevet is mondott, ez a név pedig: Vadai Ágnes. Völgyesi Miklós közlése szerint Vadai Ágnes még államtitkárként olyan jogalkotási folyamatba avatkozott be, ami ennek az ügynek a késleltetését idézte elő.

Ötvenhat arcai - Ötvenhat Arcai

Ötvenhat arcai - Ötvenhat Arcai

Természetes úton – Kettesben, kedd 23.05

Természetes úton – Kettesben, kedd 23.05

Adás:
2015. október 20., kedd 23.05
2015. október 21., szerda 5.05
2015. október 25., vasárnap 4.05

Az onkológiai betegségek gyógyításának számos módszerét alkalmazza az orvostudomány, de  kevesen tudják, hogy a természet is segítheti a terápiát. Hogy hogyan? Megtudhatják, ha meghallgatják Béky László természetgyógyászt október 20-án 23 órától éjfélig, amikor kettesben beszélget dr. Somlyai Gábor biológussal.

Kettesben – Vendég: Somlyai Gábor

2015-10-20 23:50:00

49:46

A korábbi adásokat itt hallgathatja meg »

Új rákgyógyszer a piacon? | femina.hu

Új rákgyógyszer a piacon? | femina.hu

Szerző: H.E.

A szakértő véleménye a csökkentett deutériumtartalmú vízről

Olvasd el a dr. Somlyai Gábor biológussal készült interjút!

Ebből az alkalomból kérdeztük dr. Somlyai Gábor biológust a deutériummegvonás kutatásának legújabb eredményeiről, a gyógyszerfejlesztés aktuális állásáról.

- Legújabb tudományos közleményükben a deutériummegvonás hatását vizsgálták a tüdődaganatos betegek várható túlélésére. Mit mutatnak a statisztikai elemzések, milyen eredményeket sikerült elérni az önök által kifejlesztett eljárással?

- A daganatos betegségek okozta halálesetek száma folyamatosan emelkedik világszerte, az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2030-ra elérheti az évi 12 milliót.

A tüdődaganat a férfiak körében a leggyakoribb, nők esetében a második leggyakrabban előforduló rákos megbetegedés. Bár a daganatellenes terápiák folyamatosan fejlődnek, a tüdődaganatos betegek túlélési esélyei még mindig nem kielégítőek.

Magyarországon a teljes tüdődaganatos populációt tekintve a férfiak várható túlélése 7,5 hónap, nők esetében 11,3 hónap volt 2002 és 2005 között.

Ezért is fontos, hogy a tudomány új terápiás stratégiákat keressen, fordítson ezeken a kedvezőtlen trendeken, javítson a rövid túlélési időkön.

- Milyen eredményekről tudnak beszámolni tüdőrák esetében?

- A tanulmányunkban közölt eredmények szerint a csökkentett deutériumtartalmú vizet - DDW - fogyasztó betegek várható túlélése a korábban említett adatokkal szemben 25,8 hónap volt a férfiak és 74,1 hónap a nők körében, a teljes populációt tekintve 33,7 hónap. Agyi áttétes tüdőrák esetében a várható túlélés általában 19-27 hónapig terjed, tanulmányunkban ez 31,1 hónap volt mindkét nem esetében. A DDW alkalmazásával tehát többszörözhető volt a tüdődaganatos betegek várható túlélése a DDW-t nem fogyasztó betegekhez képest.

- Mit tapasztaltak más tumorfajták esetében, értek-e el sikereket egyéb daganattípusok kezelésében is?

- Hasonlóan jó eredményeket értünk el több más tumortípus esetében is, így például az emlő- és prosztatadaganatok kezelésében. A legújabb cikkünkben ismertetett molekuláris biológiai vizsgálatok is azt igazolják, hogy a DDW gátolja azoknak a géneknek a működését, amelyek kapcsolódnak a betegség kialakulásához. Mivel molekuláris szint alatt tudunk beleavatkozni a sejtosztódás szabályozási folyamatába, ezért az eljárás többféle tumortípus eredményes kezelését teheti lehetővé.

30 millió forintos bírság: így reagál a büntetett rákkutató | femina.hu

30 millió forintos bírság: így reagál a büntetett rákkutató | femina.hu

Szerző: Nagy Barnabás

A GVH megbüntette a készítményeket gyártó céget, ami ezután adott ki közleményt

Január 12-én több helyen megírták, például az Index.hu-n is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 30 millió forintos bírságot szabott ki a HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft.-re. A cég reagált erre, a közleményüket szó szerint közöljük.

"A GVH határozata kapcsán megjelent hírek és az arra történő reagálások miatt szükségesnek tartja a közvélemény és a sajtó további tájékoztatását, hangsúlyozva, hogy több mint 20 éve egy súlyos népegészségügyi probléma megoldásán dolgozik. Magyarország évente kb. 160 milliárd forintot költ daganatos betegek kezelésére, mégis elveszítünk 33 ezer embert minden évben.A tudományban nem lehet hazudni, eredményt meghamisítani, illetve nagyon hamar lelepleződik az, aki valótlant állít. Egy új tudományos eredmény elfogadásának alapfeltétele, hogy azt mások, független laboratóriumok is meg tudják ismételni, és azonos vagy hasonló eredményre, következtetésre jussanak.A HYD az elmúlt 22 évben kitartóan dolgozott. Ennek eredményeként 1993 óta több mint 20 tudományos közleménye jelent meg és további 40-50 független publikáció is igazolta a természetben jelen lévő deutérium kitüntetett szerepét az élettani folyamatokban, megerősítve a deutériummegvonás daganatellenes hatását.A HYD Kft. erőfeszítéseit és eredményeit a témát ismerő szakértők, tudósok is visszaigazolták, és ezzel választ adtak a 20 éve megnyilvánuló szkepticizmusra, melynek döntő szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában.A cég az elmúlt napok eseményei ismeretében azt a kérdést teszi fel, hogy bizonyos személyek és intézmények miért és milyen bizonyítékok alapján nyilvánították áltudománynak a deutériummegvonás napjainkra nemzetközivé szélesedett kutatását, a természetesnél alacsonyabb deutériumtartalmú vízzel végzett kísérleteket, és milyen tudományos érvekkel cáfolták a deutériummegvonás daganatellenes hatását?Kik és milyen alapon kérdőjelezik meg egy, az MTA ösztöndíjasaként 32 évesen kandidátusi fokozatot szerzett kutató tudományos munkájának eredményeit? Ennyit ér valójában az MTA tudományos fokozata? Bárki tetszés szerint megbélyegezhető? Mekkora veszélyt jelent a társadalomra az, amikor nem szakmai alapon, hanem emberi gyarlóságból, feltételezések alapján, a tények, eredmények alapos ismerete nélkül támadnak, tesznek tönkre, vetnek vissza évtizedekre egy ígéretes daganatellenes gyógyszerfejlesztést?A HYD Kft. fennállása során mindig betartotta a tudományos kutatás szabályait és nemzetközi szintre emelte a deutériummegvonással kapcsolatos kutatását. A GVH határozatával mégis megtiltja, korlátozni kívánja, hogy a cég vezető kutatója nyilatkozzon az eredményekről.A HYD Kft. tiszta lelkiismerettel áll a közvélemény előtt. Munkája, eredményei hozzásegíthetnék az országot, a társadalmat ennek a valós és súlyos népegészségügyi problémának a jobb megoldásához. A társaság bízik abban, hogy céljait elérve nemzetközi elismerést szerez a magyar rákkutatásnak, és hozzájárul a daganatos halálozás jelentős csökkentéséhez."

A Nyugat hagyja abba Magyarország és Közép-Európa támadását – Kulissza, péntek 12.30

A Nyugat hagyja abba Magyarország és Közép-Európa támadását – Kulissza, csütörtök12.30

Adás: 
2015. október 22.csütörtök 12.30
2015. október 22.csütörtök 18.30
Szerkesztő: Kovács Anita
A Nyugat hagyja abba Magyarország és Közép-Európa támadását
The West must stop bullying Hungary and Central Europe


Ezzel a címmel jelentette meg véleményét Dr. Hossó Andrea közgazdász az angol CAPX hírportálon. A helyzetértékelés egyben reakció is a nyugati sajtóban újfent megindult magyarellenes cikkáradatra, amely ismét másként kezel bennünket, mint térségünk hasonló helyzetben lévő országait.
A kapitalizmus sokoldalú elemzését taglaló portálon megjelent írás részletesebb kifejtése kitér a migráció hátterére is. A szerző erről azt gondolja, hogy a nemzetállamokat felmorzsolni szándékozó népvándoroltatás a transzatlanti multinacionális tőke érdekeit szolgálja, amely olcsóbb bérterheket és ellenvéleményre képtelen, tagolt társadalmakat vár a betelepítéstől. Közép-Európának azonban joga van ebből kimaradni, véli a közgazdász – és kommentelői egyetértenek vele.

A korábbi adásokat itt hallgathatja meg »

http://www.mno.hu/kulissza

The West must stop bullying Hungary and Central Europe | CapX

A Nyugatnak meg kell állítani a megfélemlítés Magyarország és Közép-Európa | CapX

Andrea Hossó

What a dramatic year 2015 is turning out to be. There is the Ukraine crisis, the migrant crisis, the latest stage of the Eurozone crisis and the row over the possibility of Brexit.

In the whirl of this mighty geopolitical turbulence it is a surprise to find normally low-profile Central Europe suddenly in the centre of the international media spotlight. Even more remarkably, Central Europe gets praise one moment and harsh condemnation the next.

At the height of the Greek debt crisis the public was treated to a slew of articles lauding robust Central Europe as a worthy example to be followed by wayward Greece as it struggled to accept harsh bail-out conditions. Shortly after that, as Hungary and her neighbours attempted to manage the unstoppable rush of hundreds of thousands of migrants, the exalted exemplary countries suddenly became the shame of civilized Europe, an ungrateful, uncooperative, heartless, xenophobic lot.

It would be fascinating to explore in depth the Jekyll and Hyde view of Central Europe, except that both representations are false.

Central Europe is not a role model for Greece; if anything, it should serve as a warning for any country facing structural economic problems. Greece was given an ultimatum: apply more austerity to your downtrodden economy and hand over a huge chunk of your productive assets to foreign investors in exchange for short-term liquidity and the illusion of security in the Eurozone. While it may serve the momentary interests of EU and Greek leaders, this Faustian bargain will deprive Greece of even the chance of building a sustainable domestic economy leading to prosperity for the whole country.

Central Europe did something similar in the early 1990s, when it was just emerging from half a century of Soviet colonization. Relinquishing even the thought of an alternative, without any serious attempt to restructure their economies as best suited to their situation and long-term developmentgoals, the then new Central European governments buckled under political pressure and accepted Western wisdom as delivered by international organizations and consultants jumping on the infamous “gravy train”.

This meant shock therapy, the immediate opening of markets, and most importantly fire-selling assets to foreigners without the setting of any conditions, effectively leaving economic policy-making to foreign investors. These countries now find themselves to have become low-value links in the global supply chain of multinational companies. The impressive growth, held up to Greece as an appetizing carrot, reflects mostly foreign-owned companies realizing enormous profits thanks to extremely cheap labour and generous subsidies, largely allocated from much-touted EU transfers.

Do we remember the intense debates around the economic viability of an independent Scotland? It is worth recalling the little publicized but highly pertinent study of Glasgow University explaining that Mr Salmond’s assurances of Scotland’s economic strength were exaggerated as most of that country’s productive assets, even whole sectors (oil, banks, single malt, salmon farming, etc.) are in foreign hands, therefore their profits belong to foreigners as well. The same applies even more to Central Europe, and there most of all to Hungary. This economic structure creates serious macroeconomic imbalances and denies Central Europe the possibility to reach higher levels of economic well-being. Greece should indeed learn from the Central European example, but the way sailors learn to avoid shipwrecks by steering clear of treacherous rocks.

Even more misplaced is the vehement international denunciation of Central Europe on account of its attempt to manage the migrant crisis. These countries are criticized for opposing quotas, for not showing European solidarity and for not wanting to take their “fair share” of solving this “European” problem. They are reproached for their ungratefulness for the goodness and generosity the West allegedly bestowed on them.

Hungary has again been distinguished by special treatment. In an outpouring of shrill criticism reverberating all over the world, the country is being called everything and anything from xenophobic to fascist. The frenzy bears an uncanny resemblance to the wave of international hysteria in early 2012 when media organs and public figures were outdoing one another vilifying Hungary and openly advocating “regime change”, of course, in the name of defending “democracy”.

Hungary is now being vilified for trying to apply EU rules by registering migrants as best she can. There are endless reports about police teargas, none about migrants provoking it by throwing stones at the Hungarian police. And of course, there is considerably less coverage of French police using teargas against migrants in Calais. In Hungary, no migrant hostels have been attacked or set on fire, as happens frequently in Germany. European values? Surely a fair and objective media should be part of the story?

The accusations against Central Europe are both false and hypocritical.

The present surge of mass migration is predominantly a result of Western power politics. Central Europe was until relatively recently colonised and now it is not a major political player in the EU. Now, for the sake of European solidarity, the region is called upon to share the heavy consequences of international political games it played no part in.

Yet, it is hard to discover these values and solidarity in the “old” EU countries. Why does Germany declare open door to all Syrians one day and close her borders the following? Why are Austria and Denmark closing borders and railway lines? Why does the EU refuse to help Greece, which stopped defending her borders? Why does Chancellor Merkel thank Hungary for trying to register the migrants instead of just letting them cross the country straight to Austria, then regrets to add that the Dublin Convention is still in place, thus migrants not accepted in their chosen destination country will be sent back to where they were registered? Why can’t the EU quickly override the Dublin Convention, which is clearly inadequate for the present crisis, and come up with a common strategy building on truly shared interests?

For decades, Western Europe has been encouraging immigration based on economic and political arguments. A bigger pool of labour helps keep wages low boosting competitiveness as it is defined by mainstream economics. Politically, a diverse mix of peoples instead of homogeneous populations helps loosen the texture of the nation state deemed outdated and contrary to the goal of a globalised world and a faceless EU managed by one supranational and unaccountable bureaucracy. Despite the immense efforts of the political class and mainstream media to make this process seem as irreversible as the Euro, a lot of citizens have failed to subscribe to it and, in an exasperated moment in 2010, even Chancellor Merkel was driven to say that “multiculturalism has utterly failed.”

We now find that the Western European political class has sown the wind but does not want to reap the whirlwind. Western governments are trying to manage affairs to their advantage desperately seeking to avert an outbreak of public wrath, with an eye towards the next elections. While talking up the merits of mass immigration – olitical, demographic, cultural and most importantly, economic – they are reluctant to open fully their own borders. It seems to be better PR to shift the blame to Central Europe, especially those countries in the frontline. It would be even better to force them to register and hold huge masses of migrants, who actually do not want to stay there. Then destination countries could freely cherry pick educated immigrants to fill their job vacancies leaving the rest to Central Europe, which is considered too homogeneous anyway.

The global fury is caused by Central Europe, usually docile and easy to manage, now showing some backbone. It seems to be inacceptable for these countries to choose their own migrant policy as they see fit. They are forced to take immigrant quotas against their will. They are expected to pay back supposed Western largesse – structural funds, admittance into the EU – by continuing to accept policies thought up by their betters. In reality, there is no debt to pay back. Central European countries were accorded EU accession for geo-political and economic reasons that had little to do with solidarity. Western European countries gained a “cordon sanitaire” and a highly profitable economic playground in Central Europe.

It is time to realize that these countries, much poorer then Western Europe, simply do not have the financial conditions to cope with an influx of this magnitude, and do not wish to be forced to become multicultural societies. Western leaders and media should accept that this has nothing to do with values and humanity and stop addressing these countries from the moral highground. Western policy has proven to be disastrously misguided sometimes; let’s just remember the premature introduction of the Euro, or the shameful part the EU played in the 1995 Srebrenica massacre. Having more money confers neither infallibility nor the prerogative to dictate to countries whether they should stay largely homogenous or become artificially multi-ethnic.

Behind the whole attitude towards Central Europe and Hungary lies a much more worrying, much deeper problem. The EU is incapable of shaping a common strategy because it does not share a common identity and common interests. This is serious, indeed, because a genuine European alliance based on shared interests is our common European interest.

This goal can be achieved only if Western European leaders are willing to admit that Europeans want nation states working together based on shared interests rather than coercion. They must realize that the EU consists not only of North and South, but of Central Europe as well, which should be treated as an equal partner. Central Europeans do not wish foreign powers, Eastern or Western, to tell them how they should live their lives. In our genuine common European interest, the West should stop bullying Central Europe.

Andrea Hossó is an economist and investment specialist. She has held different positions in asset management in the City of London

This article is an exclusive for CapX, and is available for syndication. Please contacteditors@capx.co to discuss details.

Share

Milyen drámai 2015. évi fordul meg, hogy legyen. Van az ukrán válság, a migráns válság, a legújabb szakaszában az eurózóna válsága és a sorban több lehetőségét Brexit.

Az örvény a ez a hatalmas geopolitikai turbulencia ez egy meglepetés, hogy megtalálják általában alacsony profilú Central Europe hirtelen közepén a nemzetközi reflektorfényben. Még több figyelemre méltó, hogy Közép-Európa lesz dicséret egy pillanatra, és kemény elítéli a másikra.

A magassága a görög adósságválság a nyilvánosságot kezelni, hogy egy rakás cikkek lauding robosztus Közép-Európa méltó példát kell követni a csökönyös Görögország ahogy küzdött, hogy elfogadja kemény mentőcsomag feltételeinek. Röviddel azután, hogy a Magyarország és szomszédai megpróbálta kezelni a megállíthatatlan rohanás a több százezer bevándorló, a magasztos példaértékű országokat hirtelen a szégyen a civilizált Európa hálátlan, nem együttműködő, szívtelen, idegengyűlölő sokat.

Nem lenne érdekes, hogy vizsgálja meg alaposan a Jekyll és Hyde véve Közép-Európa, kivéve, hogy mind a képviseletek hamis.

Közép-Európa nem egy példakép Görögország; Ha valami, akkor kell szolgálnia a figyelmeztetés minden ország előtt álló strukturális gazdasági problémák. Görögország kapott egy ultimátumot: alkalmazzon megszorító az elnyomott gazdaság és átadja egy hatalmas darab a termelési eszközök a külföldi befektetők cserébe a rövid távú likviditás és az illúzió biztonsági az eurózónában. Bár lehet szolgálni a pillanatnyi érdekek uniós és görög vezetők, ez a fausti alkut megfosztja Görögország még az esélye, hogy egy fenntartható hazai gazdaság vezető jólétet az egész ország számára.

Közép-Európa volt valami hasonló a 1990, amikor éppen kilábaló fél évszázados szovjet gyarmatosítás. Lemondana még a gondolatát is egy alternatív nélkül komoly kísérletet gazdaságuk szerkezetátalakítását a legalkalmasabb arra, hogy a helyzetük és a hosszú távú developmentgoals, az akkori új közép-európai kormányok csatos alatt a politikai nyomás és fogadta el a nyugati bölcsesség által szállított a nemzetközi szervezetek és a tanácsadók ugrás a hírhedt "mártást vonat".

Ez azt jelentette, sokkterápia, azonnali piacok megnyitása, és ami a legfontosabb tűz-értékesítési eszközök a külföldiek nélkül beállítását minden feltétel, vagyis gyakorlatilag a gazdasági döntéshozatalban, hogy a külföldi befektetők. Ezek az országok most találják magukat, hogy lesz kis értékű linkeket a globális ellátási lánc multinacionális cégek. Az impozáns növekedés, felemelte Görögország számára, mint étvágygerjesztő sárgarépa, tükrözi a jórészt külföldi tulajdonú cégek megvalósítása hatalmas nyereség köszönhetően rendkívül olcsó a munkaerő és a nagylelkű támogatások, nagyrészt kiosztott sokat tartják számon az EU-transzferek.

Emlékszünk az intenzív vitákat gazdasági életképességét egy független Skócia? Érdemes felidézni a kis nyilvánosságot, de nagyon is alkalmasak tanulmány a Glasgow Egyetem kifejtve, hogy Mr. Salmond ígéreteit Skócia gazdasági ereje eltúlzott, mint a legtöbb, hogy az ország termelési eszközök, sőt egész ágazatokat (olaj, bankok, single malt, lazactenyésztéssel, stb) van külföldi kézben, ezért a nyereségük tartoznak a külföldiek is. Ugyanez érvényes, ha Közép-Európában, és van leginkább Magyarországra. Ez a gazdasági szerkezet egyrészt súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és tagadja, Közép-Európában a lehetőséget, hogy elérje a magasabb szintű gazdasági jólét. Görögország valóban el tanulni a közép-európai példát, de az utat hajósok megtanulják, hogy elkerüljék hajóroncsok a kormány egyértelműen az áruló sziklák.

Még több rosszul van a vehemens nemzetközi felmondását Közép-Európa miatt annak kísérlete kezelni a migráns válság. Ezek az országok bírálta a szembenálló kvóták, az nem jelenik meg az európai szolidaritás és nem akarta, hogy a "méltányos" megoldani ezt az "európai" probléma. Ezek szemére vetették a hálátlanság a jóság és a nagylelkűség a West állítólag adományozta nekik.

Magyarországon azonban ismét különbözik a különleges bánásmódot. Egy kiáradása éles kritikát visszhangzó az egész világon, az ország hívott mindent és semmit idegengyűlölő, hogy fasiszta. Az őrület visel hátborzongató hasonlóságot a hullám a nemzetközi hisztéria 2012 elején, amikor a média szervek és közéleti arra outdoing egymással vilifying Magyarország és nyíltan támogatja "rendszerváltás", persze, a neve védelmében "demokrácia".

Magyarországon most rágalmazták, hogy megpróbálta alkalmazni az uniós szabályok által regisztráció migránsok, amennyire csak lehet. Számtalan tudósít a rendőrség könnygázt, sem a bevándorlókról provokáló azt kővel hajigálták a magyar rendőrség. És persze, ez az arány jóval kisebb lefedettség francia rendőrség a könnygáz ellen migránsok Calais. Magyarországon nem migráns szállók már megtámadták, vagy felgyújtották, mint ahogy gyakran Németországban. Európai értékek? Bizonyára tisztességes és objektív média része kell hogy legyen a történet?

A vádakat Közép-Európában egyaránt hamis és képmutató.

A jelenlegi hullám a tömeges migráció túlnyomórészt eredményeként a nyugati hatalmi politikában. Közép-Európa volt, amíg a közelmúltban a gyarmatosítás, és most ez nem egy jelentős politikai szereplője az EU. Most, a kedvéért az európai szolidaritás, a régió felkérték, hogy megosszák a súlyos következményeit a nemzetközi politikai játékok nem játszott szerepet a.

Mégis, nehéz felfedezni ezeket az értékeket és a szolidaritás a "régi" EU-országokban. Miért Németország nyilvánítja nyitott ajtót minden szíriaiak egy nap, és lehunyja a határok a következő? Miért Ausztriában és Dániában záró határokat és vasútvonalak? Miért az EU nem hajlandó segítséget nyújtani Görögországban, amely megállt megvédenie a határok? Miért Merkel kancellár köszönetet Magyarországon próbál regisztrálni a migránsok helyett csak hagyta őket át az országon egyenes Ausztriába, majd sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy adjunk, hogy a dublini egyezmény továbbra is érvényben van, így a migránsok nem fogadják el az általuk választott célországban küldjük vissza ahol voltak regisztrálva? Miért nem lehet az EU gyorsan felülbírálják a dublini egyezmény, amely nyilvánvalóan nem a jelenlegi válság, és felér egy közös stratégia épület valóban közös érdekek?

Évtizedek Nyugat-Európában már biztató bevándorlási alapuló gazdasági és politikai érvek. A nagyobb medence a munkaügyi segít megőrizni a bérek alacsony versenyképesség növelésére, mivel határozza mainstream közgazdaságtan. Politikailag változatos kombinációján népek helyett homogén népesség segít lazítani a textúra a nemzetállam tekinteni elavult és ellentétes a cél egy globalizált világban, és egy arctalan EU által irányított egy nemzetek feletti és érthetetlen a bürokrácia. Annak ellenére, hogy hatalmas erőfeszítéseket a politikai osztály és a mainstream média, hogy ez a folyamat úgy tűnik, visszafordíthatatlan, mint az euró, a sok polgárok nem sikerült előfizetni rá, és elkeseredetten pillanatban, 2010-ben még Merkel kancellár vezette azt mondani, hogy " multikulturalizmust teljes kudarcot vallott. "

Most meg, hogy a nyugat-európai politikai elit szelet vetnek, de nem akarja, hogy kihasználják a forgószél. A nyugati kormányok megpróbálják ügyeket a saját javukra kétségbeesetten igyekszik elhárítani kitörése nyilvános haragját, szem előtt tartva a következő választásokon. Miközben beszélt fel az érdemi tömeges bevándorlás - olitical, demográfiai, kulturális és ami a legfontosabb, a gazdasági - nem szívesen nyitott teljesen saját határaikat. Úgy tűnik, hogy jobb PR ódiumát, hogy Közép-Európában, különösen azokban az országokban az élvonalban. Ez még jobb lenne kényszeríteni őket, hogy regisztráljon, és tartsa hatalmas tömegek migránsok, akik ténylegesen nem akarnak ott maradni. Aztán célországok szabadon cseresznye vedd a képzett bevándorlók, hogy töltsék meg álláshirdetéseket így a többi közép-európai, mely még ma is túl homogén egyébként.

A globális düh okozta Közép-Európa, általában engedelmes és könnyen kezelhető, most némi gerincét. Úgy tűnik, hogy nem elfogadható, hogy ezen országok választani a saját migráns politikát, ahogy jónak látják. Arra kényszerülnek, hogy a bevándorló kvóták akarata ellenére. Ezek várhatóan vissza kell fizetniük kellene a nyugati ajándék - a strukturális alapok, EU-felvételi - ha továbbra is fogadja a politikák gondolat által a betters. A valóságban nincs adóssága, hogy fizesse vissza. Közép-európai országok élvezik az EU-csatlakozás geo-politikai és gazdasági okokból, aminek vajmi kevés köze van a szolidaritásra. Nyugat-európai országokban szerzett "cordon sanitaire", és egy rendkívül jövedelmező gazdasági játszótér Közép-Európában.

Itt az ideje felismerni, hogy ezekben az országokban, sokkal szegényebb, majd Nyugat-Európában, egyszerűen nincs meg a pénzügyi feltételek megbirkózni a beáramló ilyen nagyságrendű, és nem kívánja, hogy kénytelen lesz multikulturális társadalmakban. A nyugati vezetők és a média el kell fogadnia, hogy ennek semmi köze értékek és az emberiséget, és megáll kezelése ezekben az országokban a morális highground. Nyugati politika bebizonyította, hogy végzetesen elhibázott néha; nézzük csak emlékezni a korai az euró bevezetése, vagy a szégyenletes része az EU játszott a 1995-ös srebrenicai mészárlást. Miután több pénzt ruház sem csalhatatlanságot sem előjoga diktálni országok attól, hogy maradjon nagyrészt homogén vagy mesterségesen soknemzetiségű.

Mögött az egész hozzáállás Közép-Európa és Magyarország a sokkal aggasztóbb, sokkal mélyebb probléma. Az EU képtelen közös stratégiájának kidolgozását, mert nem egy közös identitás és közös érdekek. Ez komoly, sőt, mivel egy igazi európai szövetség közös érdekek alapján a mi közös európai érdek.

Ez a cél csak úgy érhető el, ha a nyugat-európai vezetők hajlandók elismerni, hogy az európaiak szeretnénk nemzetállamok dolgoznak együtt közös érdekek alapján, nem pedig kényszer. Meg kell ismernünk, hogy az EU nem csak abból áll Észak és Dél, de Közép-Európa is, amely úgy kell kezelni, egyenrangú partnernek. Közép-európaiak nem kíván idegen hatalmak, keleti vagy nyugati, hogy elmondja nekik, hogyan kell élni az életüket. A mi valódi közös európai érdek, a Nyugat kell hagynia a megfélemlítés Közép-Európában.

Andrea Hossó közgazdász és befektetési szakember. Ő kimondta különböző pozíciókat vagyonkezelő a City of London

Ez a cikk egy exkluzív CapX, és rendelkezésre áll a hírszolgáltatás. Kérjük, lépjen kapcsolatba  editors@capx.co, hogy megvitassák részleteket.

Ossza meg

Vörösiszap és termőföld – Zöldgömb, szombat 13.05

Vörösiszap és termőföld – Zöldgömb, szombat 13.05:

2015. október 14., szerda 22.05

'via Blog this'
http://lanchidradio.hu/lanchidradio/

Hangtár: http://lanchidradio.hu/zoldgomb

Szerkesztő-műsorvezető: Mangel Gyöngyi

Vörösiszap és termőföld

Tíz áldozat, számtalan sebesült, három elöntött település, tönkretett épületek százai, lerombolt utak és közművek, elszennyezett patakok, talaj és növényzet, valamint óriási anyagi kár a védekezés és a helyreállítás miatt – ez a mérlege Magyarország legsúlyosabb környezeti katasztrófájának, amely öt éve, 2010. október 4-én történt. A vörösiszap-katasztrófa ügyében a mai napig nem született ítélet a felelősség kérdésében. A műsor vendégei a tragédia óta foglalkoznak az üggyel, és most is felemelik a szavukat azért, mert még mindig nincs hivatalosan felelőse az ügynek, és nem érvényesült a „szennyező fizet” elve. A vörösiszap-katasztrófa tanulságairól beszél Szilágyi Szilvia ügyvéd, az EMLA, a Környezeti Management és Jog Egyesület munkatársa, aki a katasztrófa után jogi összefoglalót készített egy ügyvédtársával, Kepli Lajos, a Jobbik országgyűlési képviselője, a korábbi kolontári országgyűlési bizottság elnöke, és Simon Gergely környezetvegyész, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője.

ENSZ-program a fenntartható fejlődési célokról

Szeptember végén háromnapos ENSZ-csúcstalálkozón vitatták meg és fogadták el azt a programot, amely a 2030-ig tartó időszak fenntartható fejlődési céljait határozta meg. A dokumentum a 2015 utáni nemzetközi fejlesztési célokat és az országok közös teendőit tartalmazza, ami minden ország számára megvalósítandó feladatokat jelent. Eközben folynak az előkészületek az év végi párizsi klímakonferenciára is. Beszámoló Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár, klímaszakértőtől, aki évtizedekig volt a nemzetközi környezetvédelmi és klímatárgyalások résztvevője.

Erősödik a tiltakozás az állami földek eladása ellen

A kormány minden különösebb hírverés nélkül, az Országgyűlés nyári időszaka alatt fogadta el a maradék állami termőföld dobra verésének ötletét. Mivel az ügy nem került a parlament elé, a közvélemény is csak fokozatosan értesült a tervekről, annak ellenére, hogy különféle szakértők azonnal meghúzták a vészharangot, köztük az Élőlánc szakemberei. Az ellenzéki pártok is tiltakoznak az ötlet napvilágra kerülése óta, de a sajtó és a média érdeklődésének előterében most a menekültválság áll. Ennek ellenére szélesedik a tiltakozás, hétfőn az LMP kezdeményezésére tüntettek, és az ellenzék a mezőgazdasági bizottság ellenőrző albizottságának ülését is kikényszerítette. A történtekről beszél Sallai R. Benedek, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke, aki hétfőn traktorral érkezett a parlamenthez.