Ólevendula Blogja



Időkép doboz



2015. október 22., csütörtök

The West must stop bullying Hungary and Central Europe | CapX

A Nyugatnak meg kell állítani a megfélemlítés Magyarország és Közép-Európa | CapX

Andrea Hossó



What a dramatic year 2015 is turning out to be. There is the Ukraine crisis, the migrant crisis, the latest stage of the Eurozone crisis and the row over the possibility of Brexit.
In the whirl of this mighty geopolitical turbulence it is a surprise to find normally low-profile Central Europe suddenly in the centre of the international media spotlight. Even more remarkably, Central Europe gets praise one moment and harsh condemnation the next.
At the height of the Greek debt crisis the public was treated to a slew of articles lauding robust Central Europe as a worthy example to be followed by wayward Greece as it struggled to accept harsh bail-out conditions. Shortly after that, as Hungary and her neighbours attempted to manage the unstoppable rush of hundreds of thousands of migrants, the exalted exemplary countries suddenly became the shame of civilized Europe, an ungrateful, uncooperative, heartless, xenophobic lot.
It would be fascinating to explore in depth the Jekyll and Hyde view of Central Europe, except that both representations are false.
Central Europe is not a role model for Greece; if anything, it should serve as a warning for any country facing structural economic problems. Greece was given an ultimatum: apply more austerity to your downtrodden economy and hand over a huge chunk of your productive assets to foreign investors in exchange for short-term liquidity and the illusion of security in the Eurozone. While it may serve the momentary interests of EU and Greek leaders, this Faustian bargain will deprive Greece of even the chance of building a sustainable domestic economy leading to prosperity for the whole country.
Central Europe did something similar in the early 1990s, when it was just emerging from half a century of Soviet colonization. Relinquishing even the thought of an alternative, without any serious attempt to restructure their economies as best suited to their situation and long-term developmentgoals, the then new Central European governments buckled under political pressure and accepted Western wisdom as delivered by international organizations and consultants jumping on the infamous “gravy train”.
This meant shock therapy, the immediate opening of markets, and most importantly fire-selling assets to foreigners without the setting of any conditions, effectively leaving economic policy-making to foreign investors. These countries now find themselves to have become low-value links in the global supply chain of multinational companies. The impressive growth, held up to Greece as an appetizing carrot, reflects mostly foreign-owned companies realizing enormous profits thanks to extremely cheap labour and generous subsidies, largely allocated from much-touted EU transfers.
Do we remember the intense debates around the economic viability of an independent Scotland? It is worth recalling the little publicized but highly pertinent study of Glasgow University explaining that Mr Salmond’s assurances of Scotland’s economic strength were exaggerated as most of that country’s productive assets, even whole sectors (oil, banks, single malt, salmon farming, etc.) are in foreign hands, therefore their profits belong to foreigners as well. The same applies even more to Central Europe, and there most of all to Hungary. This economic structure creates serious macroeconomic imbalances and denies Central Europe the possibility to reach higher levels of economic well-being. Greece should indeed learn from the Central European example, but the way sailors learn to avoid shipwrecks by steering clear of treacherous rocks.
Even more misplaced is the vehement international denunciation of Central Europe on account of its attempt to manage the migrant crisis. These countries are criticized for opposing quotas, for not showing European solidarity and for not wanting to take their “fair share” of solving this “European” problem. They are reproached for their ungratefulness for the goodness and generosity the West allegedly bestowed on them.
Hungary has again been distinguished by special treatment. In an outpouring of shrill criticism reverberating all over the world, the country is being called everything and anything from xenophobic to fascist. The frenzy bears an uncanny resemblance to the wave of international hysteria in early 2012 when media organs and public figures were outdoing one another vilifying Hungary and openly advocating “regime change”, of course, in the name of defending “democracy”.
Hungary is now being vilified for trying to apply EU rules by registering migrants as best she can. There are endless reports about police teargas, none about migrants provoking it by throwing stones at the Hungarian police. And of course, there is considerably less coverage of French police using teargas against migrants in Calais. In Hungary, no migrant hostels have been attacked or set on fire, as happens frequently in Germany. European values? Surely a fair and objective media should be part of the story?
The accusations against Central Europe are both false and hypocritical.
The present surge of mass migration is predominantly a result of Western power politics. Central Europe was until relatively recently colonised and now it is not a major political player in the EU. Now, for the sake of European solidarity, the region is called upon to share the heavy consequences of international political games it played no part in.
Yet, it is hard to discover these values and solidarity in the “old” EU countries. Why does Germany declare open door to all Syrians one day and close her borders the following? Why are Austria and Denmark closing borders and railway lines? Why does the EU refuse to help Greece, which stopped defending her borders? Why does Chancellor Merkel thank Hungary for trying to register the migrants instead of just letting them cross the country straight to Austria, then regrets to add that the Dublin Convention is still in place, thus migrants not accepted in their chosen destination country will be sent back to where they were registered? Why can’t the EU quickly override the Dublin Convention, which is clearly inadequate for the present crisis, and come up with a common strategy building on truly shared interests?
For decades, Western Europe has been encouraging immigration based on economic and political arguments. A bigger pool of labour helps keep wages low boosting competitiveness as it is defined by mainstream economics. Politically, a diverse mix of peoples instead of homogeneous populations helps loosen the texture of the nation state deemed outdated and contrary to the goal of a globalised world and a faceless EU managed by one supranational and unaccountable bureaucracy. Despite the immense efforts of the political class and mainstream media to make this process seem as irreversible as the Euro, a lot of citizens have failed to subscribe to it and, in an exasperated moment in 2010, even Chancellor Merkel was driven to say that “multiculturalism has utterly failed.”
We now find that the Western European political class has sown the wind but does not want to reap the whirlwind. Western governments are trying to manage affairs to their advantage desperately seeking to avert an outbreak of public wrath, with an eye towards the next elections. While talking up the merits of mass immigration – olitical, demographic, cultural and most importantly, economic – they are reluctant to open fully their own borders. It seems to be better PR to shift the blame to Central Europe, especially those countries in the frontline. It would be even better to force them to register and hold huge masses of migrants, who actually do not want to stay there. Then destination countries could freely cherry pick educated immigrants to fill their job vacancies leaving the rest to Central Europe, which is considered too homogeneous anyway.
The global fury is caused by Central Europe, usually docile and easy to manage, now showing some backbone. It seems to be inacceptable for these countries to choose their own migrant policy as they see fit. They are forced to take immigrant quotas against their will. They are expected to pay back supposed Western largesse – structural funds, admittance into the EU – by continuing to accept policies thought up by their betters. In reality, there is no debt to pay back. Central European countries were accorded EU accession for geo-political and economic reasons that had little to do with solidarity. Western European countries gained a “cordon sanitaire” and a highly profitable economic playground in Central Europe.
It is time to realize that these countries, much poorer then Western Europe, simply do not have the financial conditions to cope with an influx of this magnitude, and do not wish to be forced to become multicultural societies. Western leaders and media should accept that this has nothing to do with values and humanity and stop addressing these countries from the moral highground. Western policy has proven to be disastrously misguided sometimes; let’s just remember the premature introduction of the Euro, or the shameful part the EU played in the 1995 Srebrenica massacre. Having more money confers neither infallibility nor the prerogative to dictate to countries whether they should stay largely homogenous or become artificially multi-ethnic.
Behind the whole attitude towards Central Europe and Hungary lies a much more worrying, much deeper problem. The EU is incapable of shaping a common strategy because it does not share a common identity and common interests. This is serious, indeed, because a genuine European alliance based on shared interests is our common European interest.
This goal can be achieved only if Western European leaders are willing to admit that Europeans want nation states working together based on shared interests rather than coercion. They must realize that the EU consists not only of North and South, but of Central Europe as well, which should be treated as an equal partner. Central Europeans do not wish foreign powers, Eastern or Western, to tell them how they should live their lives. In our genuine common European interest, the West should stop bullying Central Europe.
Andrea Hossó is an economist and investment specialist. She has held different positions in asset management in the City of London
This article is an exclusive for CapX, and is available for syndication. Please contacteditors@capx.co to discuss details.


Milyen drámai 2015. évi fordul meg, hogy legyen. Van az ukrán válság, a migráns válság, a legújabb szakaszában az eurózóna válsága és a sorban több lehetőségét Brexit.
Az örvény a ez a hatalmas geopolitikai turbulencia ez egy meglepetés, hogy megtalálják általában alacsony profilú Central Europe hirtelen közepén a nemzetközi reflektorfényben. Még több figyelemre méltó, hogy Közép-Európa lesz dicséret egy pillanatra, és kemény elítéli a másikra.
A magassága a görög adósságválság a nyilvánosságot kezelni, hogy egy rakás cikkek lauding robosztus Közép-Európa méltó példát kell követni a csökönyös Görögország ahogy küzdött, hogy elfogadja kemény mentőcsomag feltételeinek. Röviddel azután, hogy a Magyarország és szomszédai megpróbálta kezelni a megállíthatatlan rohanás a több százezer bevándorló, a magasztos példaértékű országokat hirtelen a szégyen a civilizált Európa hálátlan, nem együttműködő, szívtelen, idegengyűlölő sokat.
Nem lenne érdekes, hogy vizsgálja meg alaposan a Jekyll és Hyde véve Közép-Európa, kivéve, hogy mind a képviseletek hamis.
Közép-Európa nem egy példakép Görögország; Ha valami, akkor kell szolgálnia a figyelmeztetés minden ország előtt álló strukturális gazdasági problémák. Görögország kapott egy ultimátumot: alkalmazzon megszorító az elnyomott gazdaság és átadja egy hatalmas darab a termelési eszközök a külföldi befektetők cserébe a rövid távú likviditás és az illúzió biztonsági az eurózónában. Bár lehet szolgálni a pillanatnyi érdekek uniós és görög vezetők, ez a fausti alkut megfosztja Görögország még az esélye, hogy egy fenntartható hazai gazdaság vezető jólétet az egész ország számára.
Közép-Európa volt valami hasonló a 1990, amikor éppen kilábaló fél évszázados szovjet gyarmatosítás. Lemondana még a gondolatát is egy alternatív nélkül komoly kísérletet gazdaságuk szerkezetátalakítását a legalkalmasabb arra, hogy a helyzetük és a hosszú távú developmentgoals, az akkori új közép-európai kormányok csatos alatt a politikai nyomás és fogadta el a nyugati bölcsesség által szállított a nemzetközi szervezetek és a tanácsadók ugrás a hírhedt "mártást vonat".
Ez azt jelentette, sokkterápia, azonnali piacok megnyitása, és ami a legfontosabb tűz-értékesítési eszközök a külföldiek nélkül beállítását minden feltétel, vagyis gyakorlatilag a gazdasági döntéshozatalban, hogy a külföldi befektetők. Ezek az országok most találják magukat, hogy lesz kis értékű linkeket a globális ellátási lánc multinacionális cégek. Az impozáns növekedés, felemelte Görögország számára, mint étvágygerjesztő sárgarépa, tükrözi a jórészt külföldi tulajdonú cégek megvalósítása hatalmas nyereség köszönhetően rendkívül olcsó a munkaerő és a nagylelkű támogatások, nagyrészt kiosztott sokat tartják számon az EU-transzferek.
Emlékszünk az intenzív vitákat gazdasági életképességét egy független Skócia? Érdemes felidézni a kis nyilvánosságot, de nagyon is alkalmasak tanulmány a Glasgow Egyetem kifejtve, hogy Mr. Salmond ígéreteit Skócia gazdasági ereje eltúlzott, mint a legtöbb, hogy az ország termelési eszközök, sőt egész ágazatokat (olaj, bankok, single malt, lazactenyésztéssel, stb) van külföldi kézben, ezért a nyereségük tartoznak a külföldiek is. Ugyanez érvényes, ha Közép-Európában, és van leginkább Magyarországra. Ez a gazdasági szerkezet egyrészt súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és tagadja, Közép-Európában a lehetőséget, hogy elérje a magasabb szintű gazdasági jólét. Görögország valóban el tanulni a közép-európai példát, de az utat hajósok megtanulják, hogy elkerüljék hajóroncsok a kormány egyértelműen az áruló sziklák.
Még több rosszul van a vehemens nemzetközi felmondását Közép-Európa miatt annak kísérlete kezelni a migráns válság. Ezek az országok bírálta a szembenálló kvóták, az nem jelenik meg az európai szolidaritás és nem akarta, hogy a "méltányos" megoldani ezt az "európai" probléma. Ezek szemére vetették a hálátlanság a jóság és a nagylelkűség a West állítólag adományozta nekik.
Magyarországon azonban ismét különbözik a különleges bánásmódot. Egy kiáradása éles kritikát visszhangzó az egész világon, az ország hívott mindent és semmit idegengyűlölő, hogy fasiszta. Az őrület visel hátborzongató hasonlóságot a hullám a nemzetközi hisztéria 2012 elején, amikor a média szervek és közéleti arra outdoing egymással vilifying Magyarország és nyíltan támogatja "rendszerváltás", persze, a neve védelmében "demokrácia".
Magyarországon most rágalmazták, hogy megpróbálta alkalmazni az uniós szabályok által regisztráció migránsok, amennyire csak lehet. Számtalan tudósít a rendőrség könnygázt, sem a bevándorlókról provokáló azt kővel hajigálták a magyar rendőrség. És persze, ez az arány jóval kisebb lefedettség francia rendőrség a könnygáz ellen migránsok Calais. Magyarországon nem migráns szállók már megtámadták, vagy felgyújtották, mint ahogy gyakran Németországban. Európai értékek? Bizonyára tisztességes és objektív média része kell hogy legyen a történet?
A vádakat Közép-Európában egyaránt hamis és képmutató.
A jelenlegi hullám a tömeges migráció túlnyomórészt eredményeként a nyugati hatalmi politikában. Közép-Európa volt, amíg a közelmúltban a gyarmatosítás, és most ez nem egy jelentős politikai szereplője az EU. Most, a kedvéért az európai szolidaritás, a régió felkérték, hogy megosszák a súlyos következményeit a nemzetközi politikai játékok nem játszott szerepet a.
Mégis, nehéz felfedezni ezeket az értékeket és a szolidaritás a "régi" EU-országokban. Miért Németország nyilvánítja nyitott ajtót minden szíriaiak egy nap, és lehunyja a határok a következő? Miért Ausztriában és Dániában záró határokat és vasútvonalak? Miért az EU nem hajlandó segítséget nyújtani Görögországban, amely megállt megvédenie a határok? Miért Merkel kancellár köszönetet Magyarországon próbál regisztrálni a migránsok helyett csak hagyta őket át az országon egyenes Ausztriába, majd sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy adjunk, hogy a dublini egyezmény továbbra is érvényben van, így a migránsok nem fogadják el az általuk választott célországban küldjük vissza ahol voltak regisztrálva? Miért nem lehet az EU gyorsan felülbírálják a dublini egyezmény, amely nyilvánvalóan nem a jelenlegi válság, és felér egy közös stratégia épület valóban közös érdekek?
Évtizedek Nyugat-Európában már biztató bevándorlási alapuló gazdasági és politikai érvek. A nagyobb medence a munkaügyi segít megőrizni a bérek alacsony versenyképesség növelésére, mivel határozza mainstream közgazdaságtan. Politikailag változatos kombinációján népek helyett homogén népesség segít lazítani a textúra a nemzetállam tekinteni elavult és ellentétes a cél egy globalizált világban, és egy arctalan EU által irányított egy nemzetek feletti és érthetetlen a bürokrácia. Annak ellenére, hogy hatalmas erőfeszítéseket a politikai osztály és a mainstream média, hogy ez a folyamat úgy tűnik, visszafordíthatatlan, mint az euró, a sok polgárok nem sikerült előfizetni rá, és elkeseredetten pillanatban, 2010-ben még Merkel kancellár vezette azt mondani, hogy " multikulturalizmust teljes kudarcot vallott. "
Most meg, hogy a nyugat-európai politikai elit szelet vetnek, de nem akarja, hogy kihasználják a forgószél. A nyugati kormányok megpróbálják ügyeket a saját javukra kétségbeesetten igyekszik elhárítani kitörése nyilvános haragját, szem előtt tartva a következő választásokon. Miközben beszélt fel az érdemi tömeges bevándorlás - olitical, demográfiai, kulturális és ami a legfontosabb, a gazdasági - nem szívesen nyitott teljesen saját határaikat. Úgy tűnik, hogy jobb PR ódiumát, hogy Közép-Európában, különösen azokban az országokban az élvonalban. Ez még jobb lenne kényszeríteni őket, hogy regisztráljon, és tartsa hatalmas tömegek migránsok, akik ténylegesen nem akarnak ott maradni. Aztán célországok szabadon cseresznye vedd a képzett bevándorlók, hogy töltsék meg álláshirdetéseket így a többi közép-európai, mely még ma is túl homogén egyébként.
A globális düh okozta Közép-Európa, általában engedelmes és könnyen kezelhető, most némi gerincét. Úgy tűnik, hogy nem elfogadható, hogy ezen országok választani a saját migráns politikát, ahogy jónak látják. Arra kényszerülnek, hogy a bevándorló kvóták akarata ellenére. Ezek várhatóan vissza kell fizetniük kellene a nyugati ajándék - a strukturális alapok, EU-felvételi - ha továbbra is fogadja a politikák gondolat által a betters. A valóságban nincs adóssága, hogy fizesse vissza. Közép-európai országok élvezik az EU-csatlakozás geo-politikai és gazdasági okokból, aminek vajmi kevés köze van a szolidaritásra. Nyugat-európai országokban szerzett "cordon sanitaire", és egy rendkívül jövedelmező gazdasági játszótér Közép-Európában.
Itt az ideje felismerni, hogy ezekben az országokban, sokkal szegényebb, majd Nyugat-Európában, egyszerűen nincs meg a pénzügyi feltételek megbirkózni a beáramló ilyen nagyságrendű, és nem kívánja, hogy kénytelen lesz multikulturális társadalmakban. A nyugati vezetők és a média el kell fogadnia, hogy ennek semmi köze értékek és az emberiséget, és megáll kezelése ezekben az országokban a morális highground. Nyugati politika bebizonyította, hogy végzetesen elhibázott néha; nézzük csak emlékezni a korai az euró bevezetése, vagy a szégyenletes része az EU játszott a 1995-ös srebrenicai mészárlást. Miután több pénzt ruház sem csalhatatlanságot sem előjoga diktálni országok attól, hogy maradjon nagyrészt homogén vagy mesterségesen soknemzetiségű.
Mögött az egész hozzáállás Közép-Európa és Magyarország a sokkal aggasztóbb, sokkal mélyebb probléma. Az EU képtelen közös stratégiájának kidolgozását, mert nem egy közös identitás és közös érdekek. Ez komoly, sőt, mivel egy igazi európai szövetség közös érdekek alapján a mi közös európai érdek.
Ez a cél csak úgy érhető el, ha a nyugat-európai vezetők hajlandók elismerni, hogy az európaiak szeretnénk nemzetállamok dolgoznak együtt közös érdekek alapján, nem pedig kényszer. Meg kell ismernünk, hogy az EU nem csak abból áll Észak és Dél, de Közép-Európa is, amely úgy kell kezelni, egyenrangú partnernek. Közép-európaiak nem kíván idegen hatalmak, keleti vagy nyugati, hogy elmondja nekik, hogyan kell élni az életüket. A mi valódi közös európai érdek, a Nyugat kell hagynia a megfélemlítés Közép-Európában.
Andrea Hossó közgazdász és befektetési szakember. Ő kimondta különböző pozíciókat vagyonkezelő a City of London
Ez a cikk egy exkluzív CapX, és rendelkezésre áll a hírszolgáltatás. Kérjük, lépjen kapcsolatba  editors@capx.co, hogy megvitassák részleteket.