Blogarchívum

2014. március 25., kedd

Index - Belföld - Welsz Tamás és a budai elitklub titka

Index - Belföld - Welsz Tamás és a budai elitklub titka:

'via Blog this'
2014. 03. 24. 17:48

Welsz Tamás bejáratos volt abba a budai zártkörű klubba, ahol ismert emberek mellett politikusok és a politikához közel álló üzletemberek is megfordultak, a klub vezetőjével – aki annak idején az APEH egyik vezető munkatársa volt – még Uruguayban is voltak üzleti úton, derítette ki az Index.
Utoljára a Simon-ügy kirobbanása után, telefonon beszélt egymással Welsz Tamás és Papp Albert. A két férfi régóta ismerte egymást, 2006 elején például együtt utaztak el Uruguayba, üzleti útra. Néhány hónappal később Papp már az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH) dolgozott, 2007 elejétől ő lett az adóhivatal Közép-magyarországi Régiójának igazgatója. A Medgyessy-kormány idején a Gyurcsány Ferenc vezette sportminisztérium alá tartozó, a sportingatlanokkal való gazdálkodásért felelős, a tulajdonos államot képviselő Sportfolió Kht. vezérigazgatói székében ült. Onnan éppen Gyurcsány váltotta le 2004 elején.
utcaban
Fotó: Charity March
De Papp neve nemcsak a sportfoliós vagy az APEH-os múltja miatt cseng ismerősen a politikai és a politikához közel álló üzleti közegben, hanem egy általa vezetett budai zártkörű klub miatt is. A klubban politikusok is gyakran megfordultak, vannak olyan vélemények, hogy szinte csak azok és főleg a baloldalról. Na és persze Welsz Tamás is.

„Azt mondta, fideszes kapcsolatai vannak"

"Valóban ismertem Tamást, a klubban is többször járt" – mondta az Index megkeresésére Papp. Szerinte azonban a klub nem a baloldali politikusok találkozóhelye volt. „Annyiban volt baloldali, hogy ha a Moszkva tér irányában állt valaki, akkor valóban, az utca bal oldalán volt a klub bejárata” – mondta ironikusan a Csalogány utcai „találkahelyről”, ahová egyébként – mint mondta – volt fideszes polgármester is járt, de nevet nem mondott. 
Papp és Welsz kapcsolata annyiban mindenképpen érdekes, hogy baráti, ismeretségi körében a nemrég elhunyt férfi többször is utalt arra, hogy jó kapcsolatai vannak.  
Ezzel szemben Papp az Indexnek azt állította: Welsz soha semmilyen „APEH-es” segítséget nem kért tőle, amikor pedig 2006-ban közösen próbáltak meg üzletelni Uruguayban, akkor még nem is dolgozott az APEH-nál.
„Érdekes, de amikor Uruguayban voltunk, Tamás nekem azt mondta, hogy inkább fideszes kapcsolatai vannak” – válaszolta Papp, amikor arról kérdeztük: ismeretei szerint kik voltak azok a szocialista politikusok, akiket Welsz ismerhetett, esetleg az exkluzív klubbon keresztül. „Tamás nem volt túl közlékeny” – mondta ezzel kapcsolatban Papp. Eddig azonban csak egy politikusról, az előzetesben lévő volt MSZP-s Simon Gáborról derült ki, hogy kapcsolatban állt Welsszel.

„Mesterházy csak egyszer járt ott”

A két férfi ismeretsége nem szűnt meg, legutoljára a Simon-ügy kirobbanása után beszéltek egymással telefonon – árulta el érdeklődésünkre Papp. „Olvastam az újságban, hogy házkutatást tartottak nála. Amikor rákérdeztem nála erre, ő ezt tagadta. Azt mondta, személyesen majd mindent elmond. Ez már nem történt meg, nem találkoztunk. Sajnálom őt, és szemétség, amit most vele egyesek művelnek” – mondta az Indexnek. Papp utóbbival arra utalt, hogy egy, az éjszakai életben is ismert pornóproducer most azt terjeszti: Welsz lányokat vitt Papp klubjába, ahol rendszeresen tartottak orgiákat. Papp szerint ez szemenszedett hazugság, Welsz soha nem vitt oda lányokat, a klub pedig soha nem működött az MSZP titkos szexklubjaként – ahogy azt a pornóproducer állítja. 
„Gyurcsány soha nem járt ott, Mesterházy Attila pedig csak egyszer, több mint tíz éve” – emlékezett vissza Papp. Arra a kérdésünkre, hogy járt-e a klubban valaha Keleti Györgyi, akit egyébként prostitúció elősegítéséért felfüggesztett börtönre ítéltek Olaszországban, Papp azt mondta: „Van, aki mondta azt, hogy volt itt egy klubtaggal és egyszer egy barátnőjével, de én ezt nem láttam.” Mindezt azért tartottuk fontosnak megkérdezni, mert a volt szocialista honvédelmi miniszter, Keleti György lánya saját „életrajzi” könyvében írta meg, hogy egy ellenzéki politikus az ő segítségével kurvázott. 

A „Papa” is dolgozott neki

Amikor az Index kiderítette, hogy Simon és Welsz ismeri egymást, és utóbbi lakásában házkutatást tartottak, úgy tudjuk, nagyon sok vállalkozó pánikolt be. Az most már szinte biztos, hogy a Welsz által értékesített útlevelekkel vagyonokat lehetett külföldre vinni és elrejteni az adóhatóság elől. Welsz ebben segédkezhetett, halálával pedig sokakban merülhet a kérdés: vajon milyen dokumentumokat adott át a rendőröknek? Leginkább egykori kliensei rágódhatnak ezen.
24-bissau-eletkep
Fotó: Charity March
Az érdi vállalkozó amúgy sem bízott semmit a véletlenre. Úgy tudjuk, az érdi házához hasonlóan azokat az irodákat is bekamerázta, amelyeket éppen azoktól a vállalkozóktól szerzett meg, akiknek a panamai offshore cégét csalás útján megszerezte. Ha valaki a lábára lépett, feljelentések tucatjait tette ellene. Így járt el a „panamai” magyarokkal is, akiket az adóhatóságnál is feljelentett, igaz, eredménytelenül. „Úgy éreztük, védelmet élvez” – mondta Welszről az egyik haragosa az Indexnek, merthogy szerinte hiába tettek feljelentéseket ellene, sosem lett gyanúsított. Ellenben mindig jól informált volt. Egyszer például a Nemzeti Nyomozó Irodánál jelentették fel, de amikor az ügyet áttették a Budapesti Rendőr-főkapitányságra, Welsz már azt is tudta, ki az ügy előadója. Pedig akkor még gyanúsított sem volt, sőt, abban az ügyben soha nem is gyanúsították meg. 
Welsz magánnyomozót is foglalkoztatott, ha érdeke úgy kívánta, figyeltetett is. Alvilági körökből úgy értesültünk, hogy a kilencvenes évek olajos ügyeiben még fedett nyomozóként dolgozó egykori rendőr, Sándor István „Papa” is segített neki. Amikor „Papát” megkerestük, hogy Welszről szeretnénk beszélni vele, elismerte ugyan, hogy a férfi valaha a kliense volt, de elzárkózott attól, hogy kapcsolatukról az Indexnek beszéljen. Azt mondta, köti a titoktartás.

erdély ma - A CEMO nyílt levele Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének

erdély ma - A CEMO nyílt levele Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének:

'via Blog this'

2014.03.25. | 10:29 A CEMO nyílt levele Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének


Tárgy: A hamis politikai kommunikáció következményei: Három héttel az RMDSZ kormányrakerülése után – a politikai ígéretek ellenére – március 20-án a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa egy évvel elhalasztotta a magyar tanszékek létrehozásának ügyét

Tisztelt Borbély László Úr!

A Civil Elkötelezettség Mozgalom egy marosvásárhelyi székhelyű független jogvédő és jogérvényesítő civil szervezet, tevékenységeink célja a romániai magyar kisebbség jogainak – különös tekintettel az anyanyelvhasználatra – érvényesítése, a hazai törvényi előírásokban kisebbségekre vonatkozó kötelezettségek, valamint a nemzetközi egyezmények betartatása.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye már hosszú évek óta zajlik, az RMDSZ által mérföldkőnek számító új Oktatási Törvény 2011. januári életbeléptetése óta vált erőteljessé. Az új oktatási törvény reménykeltő szavakra épülő politikai kommunikációval történt beharangozása óta, a MOGYE ügy már mindenki számára ismert, a siker ugyan még várat magára. A MOGYE ügy célkitűzése: önálló magyar kar létrehozása a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

Hirdetés

A MOGYE ügy, számtalan RMDSZ-es politikai közlemény, akció, előadás (Strassbourgtól, Budapesten keresztül Marosvásérhelyig) témája volt, jól lehetett vele kampányolni, róla beszélni, valós eredmények elérése nélkül. A MOGYE siker(telen)történet témakörben született előadások felszólalói között gyakran találkoztunk az Ön személyével, az Ön nevében megfogalmazott sajtóközlemények címei között a következőket találtuk:

1. „Nem mondunk le a MOGYE magyar tagozatáról” (http://www.borbelylaszlo.ro/blog-hu/borb%C3%A9ly-nem-mondunk-le-a-mogye-magyar-tagozat%C3%A1r%C3%B3l/),
2. „Meg kell oldani a MOGYE ügyét (Strassbourgban elhangzott előadásról szóló közlemény:http://www.borbelylaszlo.ro/blog-hu/borb%C3%A9ly-nem-mondunk-le-a-mogye-magyar-tagozat%C3%A1r%C3%B3l/)
3. „Elmozdult a holtpontról a MOGYE ügye” http://www.borbelylaszlo.ro/vide%C3%B3t%C3%A1r/
4. Részlet egy két évvel ezelőtti közleményből: „Az RMDSZ ezért minden jogi és törvényes eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy megalakuljon az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar kar. A mai nap folyamán, a MOGYE-n tanító magyar tanárok valamint a diákok képviselőivel tartott tárgyalás során megegyezés született arról, hogy az RMDSZ jogi képviseletet biztosít annak érdekében, hogy léphessenek be a perbe, mely megtámadja az egyetem szenátusa által megszavazott törvényellenes chartát.”

Nyílt levelünkben nem áll módunkban az összes ígéretet, meg nem valósult lépést, tervet beharangozó közleményét bemutatni, az elmúlt időszak MOGYE ügyhöz kapcsolódó történések alapján könnyen megállapítható, hogy ezek üres szavak voltak csupán, a valóságot nem tükrözték.

Az eddigi MOGYE ügyben elhangzott politikai közleményei nincsenek összhangban a MOGYE berkein belül zajló eseményekkel, negatív jelenségekkel. Az Ön nyilatkozatai, egy eddig meg nem valósult – MOGYE ügy érdekében – politikai küzdelemről számolnak be. A valóságban az Egyetem magyar karának létrehozása nagyon másként fest: az intézmény nyugdíjazta számos magyarajkú tanárát, jelenleg nincs lehetőség utánpótlásra, az egyetem román többségű szenátusa számos megkérdőjelezhető trükköt – sikerrel – bevet, amelyek követezményeiként kimondható, hogy a magyar önálló tanszék megvalósítása irreális álommá kezd alakulni, ezekről a jelenségekről, a lehetséges politikai megoldásokról Ön nem tájékoztatta sem a magyar, még kevésbé a nemzetközi közösséget. 

Az Ön nevében megfogalmazott politikai üzenetek nem mutatták be az RMDSZ lépéseit, tárgyalásait, a MOGYE ügyben kialakított politikai érdekérvényesítési stratégiáját (ha létezik ilyen) nem sikerült megismerni. A valóságot tükrőző szavak, közlemények, üzenetek még váratnak magukra, közleményeiben gyakran beszélt közeli-távoli jövőben megvalósítandó tárgyalásokról, megbeszélésekről. Jelenleg úgy néz ki, hogy egyetlen egy ígéret sem teljesült, vagy az állítólagos tárgyalások, ha egyáltalán létrejöttek, sikertelenek voltak. 

Az RMDSZ legutóbbi kormányralépése alkalmával Ön a következőket nyilatkozta: „A kisebbségi fejezet alapján olyan politikai egyezséget kötöttünk, amely kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, és elértük azt is, hogy Maros megyének 25 év után először lesz magyar prefektusa”. Jelen nyílt levelünk nem foglalkozik a magyar prefektussal kapcsolatos politikai kommunikációval, most a MOGYE ügyet érintő politikai ígéretekkel kapcsolatos fenntartásainkat fogalmazzuk meg.

Március 20-án megszületett a MOGYE (Az Ön egyik nyilatkozata szerint törvénytelen) szenátusának döntése, amelynek alapján a magyar kar létrehozását egy évvel elhalasztották. Vártuk a politikai állásfoglalást, közleményt, sajnos nem történt semmi. Úgy tűnik, hogy kudarcról, a valóságról, a lehetséges megoldásokról nem szokás RMDSZ közleményeket kiadni, pedig jó lenne a közelgő EP választások szavazóit értesíteni az RMDSZ álláspontjáról, lépéseiről a MOGYE ügy újabb sikertelensége kapcsán. 

Már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az RMDSZ kommunikációs gépezete, közleményeinek megjelentetése milyen olajozottan, gyorsan és hatékonyan működik, időnként úgy tűnik, hogy ez a terület az érdekvédelmi szervezet egyik leghatékonyabb tevékenysége. Mindamellett, hogy az Önök által fontosnak tartott ügyekkel kapcsolatos (sikerek, hőstettek, leendő tárgyalások stb.) közleményeit – gyakran egy-két óra leforgása alatt – megjelenítik hazai, nemzetközi nyomtatott, elektronikus sajtó, TV csatornák, rádiók, internetes portálok, a MOGYE szenátusának döntése nem váltott ki semmilyen reakciót. A CEMO szempontjából ez elfogadhatatlan, ezt a hallgatást teljes mértékben elutasítjuk, egyben felkérjük Önt, hogy valós tényekre, konkrét lépésekre, követhető fejleményekre épülő politikai és érdekvédelmi állásfoglalását minél előbb fogalmazza meg és mutassa be azt a magyar közösségnek. Kérjük, kerülje a hangzatos ígéretek, soha meg nem valósuló hőstettek felsorolását, konkrétumokat fogalmazzon meg, akár azt is, hogy jelenleg nem a MOGYE, hanem az EP választás a fő RMDSZ prioritás. Bármit is állít, kérjük, legyen hiteles, tükrözze a valóságot.

Végezetül szeretnénk tisztelettel felkérni, hogy a továbbiakban kiadott politikai közleményeiben kerülje a valótlanságokat, a valóságtól elrugaszkodott állítások használatát, nézzen utána annak, hogy az adott ügy hol is tart, milyen akadályai vannak a megvalósításának, és csak azokról az érdekvédelmi lépésekről tájékoztassa a magyar közösséget, amelyeket az RMDSZ valóban megtett, vagy meg fog valósítani, ha vannak ilyenek. Szervezetünk november óta folyamatosan nyomon követi a közéleti szereplők nyelvi jogérvényesítéshez kapcsolódó tevékenységét, akcióit, kommunikációját, eredményeit. A Közéleti Monitoring Projekt eredményeit hamarosan nyilvánosságra hozzuk.

Nyílt levelünk médianyilvános. 

Marosvásárhely, 2014. március 25.

Tisztelettel, 
Szigeti Enikő
Ügyvezető igazgató
Civil Elkötelezettség Mozgalom

Tőkés László felhívása a nagyváradi civiltársadalomhoz

Tőkés László felhívása a nagyváradi civiltársadalomhoz:

'via Blog this'

2014. március 25. kedd
Send this article Print this article

Tőkés László felhívása a nagyváradi civiltársadalomhoz

A demokratikus nyilvánosság igénybevételével, ezúton intézek felhívást a nagyváradi magyar civiltársadalom közszereplőihez és szervezeteihez, hogy a törvényesség eszközeivel állják útját a városi tanács vonatkozó obskurus határozata végrehajtásának.



  

F E L H Í V Á S

Amennyiben még van helye a fokozásnak, bizton megállapítható, hogy a Bihar megyei RMDSZ Mecénás Alapítványban tömörült csúcsvezetősége eddigi pályafutásának erkölcsi mélypontjára süllyedt, a Körös-parti Ady Endre Kulturális Központnak csúfolt konferenciateremnek az ún. Léda-házra való kicserélésével. Az 1,1 millió euró – elszámolatlan – pályázati pénzből felhúzott és a mintegy 300.000 euróra becsült két ingatlan közötti árkülönbözet800.000 eurót tesz ki – amely körülmény már önmagában is a sikkasztás és pénzmosás alapos gyanúját veti fel.
Ennek ismeretében a szövevényes ügy kivizsgálása és a felelősség megállapítása méltán követelhető meg. De addig is, amíg az égbekiáltó ingatlanpanama minden részletére fény derülne és a törvényes elszámoltatásmegtörténne: mindenekelőtt elengedhetetlenül fontos és haladéktalanul sürgős a nagyváradi önkormányzat és a Mecénás Alapítvány közötti botrányos ingatlancsere feltétlen megakadályozása.
A demokratikus nyilvánosság igénybevételével, ezúton intézek felhívást a nagyváradi magyar civiltársadalomközszereplőihez és szervezeteihez, hogy a törvényesség eszközeivel állják útját a városi tanács vonatkozó obskurus határozata végrehajtásának. Még csak tétlen hallgatásunkkal sem volna szabad akaratlanul is cinkosságot vállalnunk azokkal, akik nemzeti közösségünk kárára a köztulajdonnal kufárkodnak.
Szintén tiszteletteljes felhívással fordulok Msgr. Fodor József püspöki helynök úrhoz, aki kettős minőségében, nevezetesen a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye képviselőjeként, valamint a Mecénás Alapítvány kurátoraként vált cselekvő részesévé az eredeti rendeltetésétől eltérített Ady-központ ügyének.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakemberei által elvégzett kivizsgálás, illetve az erről szóló „Éles megállapítások” 25. pontja értelmében a nagyváradi beruházásra vonatkozó szerződés aláírására 2002. december 10-én került sor, melynek „kedvezményezettei” Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök (Mecénás Alapítvány) ésTempfli József püspök (Nagyváradi Római Katolikus Egyház) voltak. Felhívásomat mindazáltal azért intézem Fodor József helynök úrhoz, mivel a 27. éles megállapítás szerint a dokumentumot végül is nem Tempfli József püspök, hanem az ő nevében a vikárius úr írta alá. A 28. pontban ráadásul az olvasható, hogy: „A Mecénás Alapítvány kuratóriumának tagjai (…) folyamatosan dezinformálták az ügyben Tempfli Józsefet”. A dokumentum egyben fel is sorolja a „dezinformátorokat”, a következők szerint: „1.) Kiss Sándor a Mecénás Alapítvány elnöke (a Bihar Megyei RMDSZ Választmányának elnöke, a Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsának alelnöke); 2.) Lakatos Péter, a Bihar Megyei RMDSZ elnöke; 3.) Biró Rozália nagyváradi alpolgármesternő, a rogériuszi RMDSZ-körzet elnöke; 4.) Dr. Földes Béla, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, városi tanácsos; 5.) Fodor József, Római Katolikus Püspöki Helynök” (kiemelések az Éles megállapítások szerzőitől).
Tisztelettel kérem a Helynök urat, nevével és magas egyházi tisztségével ne szentesítse ezt, a nemzeti közérdekeinket sértő, áldatlan ingatlancserét, hanem személyes közbelépésével segítsen felderíteni az ügyet, és elejét venni a joggal feltételezett pénzmosás kivitelezésének.
Nyíltszívű felkérésemmel annál is inkább Fodor József helynök atyához fordulok, mivel a 31. éles megállapítás szerint: „Kérdés, hogy a vonatkozó (akkori) szabályok szerint volt-e aláírási joguk a szerződő felek képviselőinek. A minisztérium részéről (a 2002. évben) feltehetőleg a közigazgatási államtitkárnak és a pénzügyekért felelős személynek lehetett volna” – s nem „a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala képviselőinek: Szabó Vilmospolitikai államtitkárnak és dr. Szalay István címzetes államtitkárnak” (lásd még a 25. pontot). Ráadásul: „A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye esetében a szerződés nem értelmezhető, mert a szerződésre Tempfli József püspök neve van rányomtatva, ugyanakkor azt nevében Fodor József Római Katolikus püspöki helynök írja aláNem derül ki a fellelhető ügyiratból, hogy volt-e meghatalmazása Tempfli József nevében aláírni a szerződést, meghatalmazás nincs csatolva” (kiemelések a szerzőktől) – olvashatjuk az „Éles megállapítások” 27. pontjában.
Nyilvános felhívásomat, a fájdalmas helyzet ismeretében, keserű szívvel teszem közzé. Egyházi és nemzeti köztulajdonról lévén szó, mindazáltal az az evangéliumi meggyőződés vezérel, hogy: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Mt.5,6). 
Nagyvárad, 2014. március 25.
                                                                                   Tőkés László

2014. március 24., hétfő

A Kulissza felidézi Bánffy Miklós alakját, hétfő 12.30

A Kulissza felidézi Bánffy Miklós alakját, hétfő 12.30

'via Blog this'




2014. március 24., hétfő 18.30 
A gróf, az író, a festő, a politikus, az intendáns, a díszlet- és jelmeztervező – ha elkezdődik ez a felsorolás, ma már egyre többen tudják, hogy mindez egy személyben Bánffy Miklóst takarja. Az erdélyi politikus a legválságosabb időszakban állt a magyar diplomácia élén, a trianoni békediktátum idején. Az ő érdeme a soproni népszavazás, illetve hazánk felvétele a Népszövetségbe. A két világháború között a magyarság romániai megmaradásáért küzdött, majd 1943-ban a közös magyar-román kiugrást szervezte. Mindenkitől elfeledve, nagy szegénységben halt meg 1950-ben. 
Illúzió és tükröződés címmel nyílt emlékkiállítás Kolozsváron, az Erdélyi Történeti Múzeumban, amely művészi pályáját mutatja be.
A mai kulisszában innen idézzük fel Bánffy Miklós alakját. Számít figyelmükre hétfőn a szerkesztő-műsorvezető, Pál Amanda.

Élő adás

Mindent megváltoztathat Welsz Tamás hagyatéka

Mindent megváltoztathat Welsz Tamás hagyatéka:

'via Blog this'

Illegális tevékenységének szinte a teljes dokumentációját átadta a rendőrségnek a halála előtti órákban Welsz Tamás – tudta meg rendőrségi forrásokból a Népszabadság.
Iratok, köztük az elmúlt években kiállított bissau-guineai útlevelek igénylőlapjai, továbbá néhány kész okmánynak a fénymásolata is a rendőrség kezére került március 20-án. A vállalkozó hatalmas mennyiségű dokumentumot adott át a rendőröknek, akikkel egyeztetett időpontban találkozott március 20-án Budapesten, a Logodi utcai irodájában – írja a lap.
A Népszabadság szerint Welsz jó néhány dokumentumot és adathordozót előkészített a rendőrség megérkezéséig. Majd már a rendőrök előtt, két idős hölgy jelenlétében kinyitották az irodához tartozó pincerészt, ahol Welsz „irattára” volt, tele régebbi dokumentumokkal, majd miután közölte, hogy az érdi lakásában is vannak még a rendőrség számára hasznos anyagok, autóba ültették és Érdre vitték. Ott élettársa jelenlétében adta át a rendőröknek azokat a papírokat és adathordozókat, amelyeket a korábbi házkutatáson az akkor eljáró hatóság emberei nem találtak meg.

Elképesztő bizniszek

A lap forrásai szerint Welsz és „ügynökei”, akik Welsz megbízásából értékesítettek bissau-guineai útleveleket, rendszámokat és forgalmi engedélyeket, afrikai országok jövedelemigazolásaival is sefteltek, amelyekkel azok tulajdonosai a magyar hatóságok előtt bizonyíthatták, hogy vagyonuk után Afrikában már befizették az adót.
Welsz nem csak útlevelekkel üzletelt
Welsz nem csak útlevelekkel üzletelt
A Népszabadság szerint „mind több bizonyíték szól ugyanakkor arról”, hogy a hatóságok tudtak Welsz illegális tevékenységéről, de valamiért nem tettek semmit. Először 2002-ben jelölte Bissau-Guinea konzulnak – ekkor adminisztratív okokból nem lett az –, 2005-ben pedig a térség egy másik országa, Mali is jelölt egy tiszteletbeli konzult, akinek a személyét arra hivatkozva utasították el, hogy bissau-guineai útlevéllel és rendszámmal közlekedett Magyarországon – írja a lap.

A külügy 2005-ben tudhatott az üzelmekről

Meghallgatnák Mesterházyt
„A szocialisták körüli hamis útlevélbotrány példátlan bűncselekmény-sorozat, és súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is felvet. Ezért a nemzetbiztonsági bizottság valamennyi kormánypárti tagja kezdeményezi Mesterházy Attila bizottsági meghallgatását” – olvasható a Fidesz közleményében. Mint írták: egyedül Welsz Tamás tudott arról, hogy az MSZP-ben kiknek volt hamis afrikai útlevelük, és kik nyitottak ezek segítségével titkos bankszámlákat; ugyanakkor a kialakult helyzetben Mesterházy Attilának kell megválaszolnia, hogy kik azok az MSZP-s politikusok, akiknek hamis útlevelük van. Hozzátették, hogy Mesterházy Attilának a törvény értelmében kötelessége megjelennia bizottság ülésén.
A lap arra a következtetésre jutott, hogy a külügy eszerint 2005-ben már tisztában volt azzal, hogy magyar állampolgárok adóelkerülés, a közlekedési bírságok elkerülése végett bissau-guineai útleveleket és rendszámokat használnak. Suha György, a Magyarországon működő tiszteletbeli konzulok testületének elnöke pénteken az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt mondta: informálisan és hivatalosan is többször, több csatornán keresztül jelezték a Külügyminisztériumnak a „problémát”, de volt, aki 2011-ben fel is jelentette Welszt, amiért tőle utazásra alkalmatlan úti okmányt kapott, ám ennek a feljelentésnek a sorsáról a rendőrségről nem kaptak tájékoztatást – írja a lap.

Ilyen útlevél nem is létezhetett volna

A Simon Gábor szocialista politikus fényképével ellátott, és Gabriel Derdak névre kiállított okmánnyal – az ügyészségi gyanúsítás szerint – Simon kérésére egy ismerőse bankszámlát nyitott a hazai Magnet Bankban, és a számlán később több tízmillió forintot helyeztek el.
A Népszabadság azt írta: a Simon fényképét tartalmazó útlevélben nem volt schengeni vízum, azzal tehát soha senki nem léphetett be az Európai Unió területére. Valódi útlevele akkor lehetett volna, ha bissau-guineai állampolgár lett volna – ami nem lehetett, mert az afrikai ország nem ismeri el a kettős állampolgárságot.

Külső helyszínen nyitott számlát?

A Magnet Bank fiókjaiban 2013 novembere–2014 februárja között kilenc számlát nyitottak bissau-guineai névre – mondta Fáy Zsolt, a bank igazgatósági elnöke az M1 Ma reggel című műsorában. Ebben az időszakban összesen négyezer számlát nyitottak a fiókokban. A kilenc számla tulajdonosai közül nyolc ügyfél személyesen járt bent a Magnet Bank fiókjában, míg egy személy külső helyszínen nyitott számlát – tette hozzá az elnök.

Témák

2014. március 23., vasárnap

Belföld: Welsz kipakolt a halála előtt - NOL.hu

Belföld: Welsz kipakolt a halála előtt - NOL.hu:

'via Blog this',
Fekete Gy. Attila
2014. március 2A törvényi tilalomra hivatkozva hagyja legyilkosozni munkatársait a rendőrség. Közben az sem biztos, hogy elsősorban a szocialistáknak lenne okuk aggódni amiatt, hogy Welsz „borított".
„Egyre valószínűbb Welsz öngyilkossága, s erről az őt szállító rendőrök is tudtak". „Maffiaállam lettünk. Nemsokára jönnek majd politikusok hirtelen halálai". „Vagy agyonverték az úton, nehogy kihallgathassa az ügyész. Rafkósak ezek a komcsik". „Név szerint tudta: kinek van bissau-guineai útlevele, a nyomozó-ügyészek – felsőbb utasításra – elhallgattatták".
Alighogy megjelent Welsz Tamás halálhíre, ilyen és ehhez hasonló hozzászólások jelentek meg a világhálón. Welsz mint a Sólyom Airways „majdnem megmentője" vált közismertté, majd neve a Simon-ügy kapcsán került ismét a hírekbe. Ő szállította ugyanis az ausztriai bankszámlája miatt a pártjából kilépő és parlamenti mandátumáról lemondó volt MSZP-elnökhelyettes, Simon Gábor Bissau-guineai útlevelét. Persze a hozzászólásokon semmi csodálkozni való nincs. Egy ilyen ügy kulcsfigurájának – információ hiányában – semmivel sem magyarázható hirtelen halála egy rendőrautóban, tökéletes táptalaj az összeesküvés-elméletekhez.
Welsz Tamás, mint megírtuk, csütörtök délután halt meg. A Népszabadságnak sikerült pontosítani a tragédiát megelőző órák eseményeit – értelemszerűen a korábbi tudósításunkban foglaltakat is. Több forrásból megerősített értesüléseink szerint Welsz maga ajánlotta fel együttműködését a Központi Nyomozó Főügyészségnek (KNYFÜ). A Központi Nyomozó Főügyészség jelölte ki a Welsz által felajánlott bizonyítékok begyűjtésére a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI). Eszerint tehát Welsz nem az NNI-nél jelentkezett, az NNI emberei csupán a KNYFÜ utasításait hajtották végre. (Az NNI nem nyilatkozik, korábbi közlésük szerint nálunk nincs folyamatban semmiféle eljárás Welsz Tamással szemben.)
Welsz az I. kerületi Logodi utcában lévő irodájában várta a nyomozókat, ahol különféle adathordozókat és iratokat adott át nekik. Majd közölte, hogy vannak még bizonyítékai az érdi házában is. A nyomozók autóba ültették, kivitték Érdre, ahol további iratokat és adathordozókat foglaltak le tőle, majd elindultak Budapestre, ahol a KNYFÜ kihallgatta volna Welsz Tamást. Nem bilincselték meg. Nem volt őrizetben sem.
Még az M1-M7 közös szakaszán autóztak, amikor a rendőrök észrevették, hogy Welsz egyre rosszabbul van. Az tűnt a leggyorsabb segítségnek, ha egyenesen a legközelebbi, a MOM Parknál lévő mentőállomásra viszik. Ezt tették. Az ott szolgálatot teljesítő orvosok a beérkezéstől számított 40 percig küzdöttek még az életéért, de már nem tudták a szívműködését újraindítani. Welsz lényegében már a rendőrautóban meghalt.
Több internetes portál úgy tudja, Welsz maga hívta ki a rendőröket azzal, hogy útleveleket akar átadni a részükre, s amikor a nyomozók megérkeztek a Logodi utcába, azzal fogadta őket, hogy „uraim, bevettem valamit, önök már nem tehetnek semmit". Ha így történt volna, kizárt, hogy a rendőrök nem hívnak azonnal mentőt, vagy nem ültetik (fektetik) be saját autójukba, és nem viszik azonnal kórházba, ahol kimoshatták volna a gyomrát. Mert ha nem teszik, akkor közvetlen felelősség terhelné őket a haláláért.
Welsz egyik ismerőse ugyanakkor a Hvg.hu-nak nyilatkozva kizárta, hogy a férfi öngyilkosságot követett volna el. Az öngyilkosság-teóriát cáfolja az a tény is, hogy Welsz maga ajánlotta fel szolgálatait a nyomozó hatóságoknak, nyilván abban a reményben, hogy részletes feltáró-beismerő vallomása fejében az általa elkövetett bűncselekményekért majd enyhébb büntetést kap.
Azonban sem a rendőrség, sem a Központi Nyomozó Főügyészség nem kívánt nyilatkozni arról, hogy mondott-e ilyet Welsz a rendőröknek vagy sem. Ha igaz, amit több forrásunk is állít, jelesül az, hogy a Logodi utcai házkutatás után a rendőrök még elvitték Welszt Érdre, ahol további dokumentumokat adott át a nyomozóknak, aligha mondhatott ilyet az irodájában. Akkor biztosan nem Érdre indultak volna vele.
„Sajtóhíreket nem kommentálunk". Kovács Viktória, az ORFK szóvivője ennyit válaszolt érdeklődésünkre. A Központi Nyomozó Főügyészség Welsz halála ügyében nem tartja magát illetékesnek, amiből következtetésként az máris levonható, hogy a Welsz halála miatt indult közigazgatási eljárás eddig nem tárt fel bűncselekményre utaló körülményeket, amelyek felderítésében a Központi Nyomozó Főügyészség berkeiben működő katonai ügyészségnek dolga lenne. Arról, hogy mikor várható a halál okának megállapítása, a BRFK szóvivője nem tudott felvilágosítást adni. (A rendkívüli haláleseteket vizsgáló egység a BRFK V. kerületi kapitányságán belül működik.) A szóvivő sejtetni engedte, hogy akkor sem lesznek majd túl bőbeszédűek, ha már tudják, mi okozta Welsz halálát. A Közigazgatási eljárásról szóló törvény ugyanis tiltja az efféle információk közzétételét, és – mint azt egy másik rendőrségi forrásunk elmondta – senki nem akar a sajtó tájékoztatásáért börtönbe menni még azon az áron sem, hogy a világhálón már legyilkosozták a Welszt szállító rendőröket (is).
Információink szerint Welsz halála után újra megjelentek a nyomozók a Logodi utcai irodában, és akkor már magukkal vitték az ott lévő számítógépeket és mobiltelefonokat is.
Minden jel szerint Welsz a halála előtt „borított". Hogy mennyire, azaz hány évre visszamenően adta ki azoknak az adatait, akik tőle bissau-guineai útlevelet vásároltak, ma még nem tudni. Politikai körökben mindenesetre aggodalmat váltott ki annak a lehetősége, hogy az ügyészség esetleg alkut köt (vagy kötött) Welsszel. Sokak szerint elsősorban a szocialisták aggódtak, akik Simon érintettsége okán már belekeveredtek az ügybe. A Hvg.hu azonban úgy tudja, Welsz nem a szocikról akart borítani. Ismerői szerint anyagi gondjai nem voltak, amit egyebek között épp annak köszönhetett, hogy sem politikai, sem vallási, sem más alapon nem válogatott az ügyfelei között.
„A Simon-ügy állítólagos koronatanújának váratlan, tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála egy gyanús ügy újabb gyanús fejleménye. A nyilvánosságnak joga van ahhoz, hogy bizonyos kérdésekre választ kapjon, az igazságszolgáltatás és bűnüldözés különböző szerveinek pedig kötelessége azokra válaszolni!" – írta az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében Gulyás József, az Együtt-PM szakpolitikusa, aki a Nemzetbiztonsági Bizottság soron kívüli összehívását sürgette.
Molnár Zsolt, a testület szocialista elnöke szerint azonban nyitott kapukat dönget. Az ukrajnai helyzet miatt hetente ülésező testület soron következő ülésén szándéka szerint téma lesz a Simon-ügy nemzetbiztonsági aspektusa. Az például, hogy miképpen értékesíthetett ismerői szerint közel félezer bissau-guineai útlevelet Magyarországon Welsz a titkosszolgálatok orra előtt? Vagy az történt, ami sok más esetben is kiderült, hogy a titkosszolgálatok mindenről tudtak, sőt együtt is működtek Welsszel, csak éppen más hatóságoknak nem szóltak a törvénytelen ügyletekről? Molnár reményét fejezte ki, hogy a Fidesz nem akadályozza meg az ügy esetleges titkosszolgálati vonatkozásainak a feltárását.
Nem találtak külsérelmi nyomot a csütörtökön meghalt Welsz Tamáson az igazságügyi orvosszakértők jelenlétében elvégzett boncolása során; a férfi együttműködött a rendőrökkel, és nem alkalmaztak semmilyen kényszerítő eszközt, így bilincset sem vele szemben – hangzott el az ORFK péntek esti budapesti sajtótájékoztatóján, megerősítve értesüléseinket.
Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: az elhunyt maga jelentkezett a rendőrségnél annak érdekében, hogy önként átadjon birtokában lévő dolgokat. Erről azonban a rendőrség nem ad részletesebb tájékoztatást – fűzte hozzá.
A szóvivő hangsúlyozta: a rendőri eljárás során a férfi végig együttműködő magatartást tanúsított, az eljárásban részt vevő rendőrök pedig nem észlelték, hogy a később elhunyt férfi bármilyen idegen anyagot, élelmiszert, gyógyszert vett volna magához.
Útlevél schengeni pecsét nélkül
Fáy Zsolt, a Magnet Bank igazgatósági elnöke a HírTv Magyarország élőben című műsorában csütörtök este azt mondta: a bank a törvényeknek és a belső szabályainak megfelelően járt el, amikor 2013 novembere és 2014 februárja között összesen kilenc számlát nyitott magukat bissau-guineai útlevéllel igazoló ügyfeleknek. Ezek közül később csak egyetlenegyen volt kétmillió forint feletti pénzmozgás.
Fáy szerint a pénzmosás elleni törvény előírásait maximálisan betartották. Azt, hogy a kérdéses számla a Simon Gábornak kiállított bissau-guineai okmánnyal nyitott számlán történt-e, a banktitokra hivatkozva nem árulta el. (Ugyancsak titoktartási kötelezettségére hivatkozva a NAV sem erősítette meg, hogy a bank tett pénzmosásgyanús tranzakcióra vonatkozó bejelentést.)
Egy lapunknak nyilatkozó szakértő szerint a bank nem fogadhatta volna el Simon afrikai útlevelét, mivel abban nem volt (nem lehetett) schengeni beléptető bélyegző, sem Magyarország (vagy más uniós állam) vízuma. (A bissau-guineai polgároknak csak igen nehezen, többszöri ellenőrzés után adnak beutazási engedélyt az EU-ba.) Vízum és beléptető pecsét nélkül viszont az okmány olyan, mintha nem is lenne (Európában), aki ilyen okmányt mutat fel, az legfeljebb illegális bevándorlónak tekinthető.

2014. március 22., szombat

2014. március 20., csütörtök

Várdy Béla: Wass-kor - Valóság

Valóság:

'via Blog this'



A Wass család 1744-ben lett a magyar főnemesség tagja, amikor Mária Terézia grófi rangot adományozott nekik. A családnak azóta is számtalanszor és sokoldalúan járult hozzá Erdély kultúrájához, s nemcsak magyar, hanem román vonalon is. Kevesen tudják például, mekkora szerepe volt Wass Dániel grófnak (1744–1811) és hasonnevű fiának (1777–1844) az erdélyi román nemzeti megújhodásban. Közreműködésük nélkül ugyanis az „erdélyi triász” — Micu-Klein Sámuel (Samuil Micu-Klein, 1745–1806), Sinkai György (Gheorghe Sincai, 1754–1816) és Major Péter (Petru Major, 1761–1821) — sohasem lehetett volna oly sikeres a román nemzeti öntudat kifejlesztésében, mint amilyen lett. Robert William Seton-Watson ismert román- és szlávbarát skót publicista-történész így fogalmazta meg e sikert A románok története (1934) című közismert munkájában: „Sincai... Vas [Wass] grófnak köszönhette tudományos munkássága folytatásának lehetőségét, miközben a gróf fiainak házitanítójaként szerepelt, kinek házában végül is 1816-ban meghalt” (271. l.). Sinkai összesen tizennégy évet töltött a Wass család mezőségi kastélyában, ahol A románok és más népek krónikája című művét is befejezte. E munkájában elismerte, hogy kutatásai során nagymértékben támaszkodott a Wass család levéltárára; sőt azt is megjegyezte: „E család segítsége nélkül e krónikát sohasem írhattam volna meg” (271. l.). Sinkai ugyancsak a Wass család támogatásával jelentette meg A dákoromán, illetve valach nyelv elemei (1805) című munkáját, amelyet eredetileg Micu-Kleinnel együtt készített és adott ki 1780-ban.
A Wass család bizonyos tagjai más vonalon is kitűntek. Wass György (1658–1705) és fia, László (1696–1738) például jeles naplóíró volt. Ugyanez áll Wass Sámuelre (1814–1879) is, aki az 1848-as szabadságharc után került Amerikába, s aranyásó és aranyfinomító-tulajdonos lett. Visszatérte után Kilencz év egy száműzött életéből (1861) és Szárazi és tengeri utazások nyugaton (1862) címmel írta meg száműzetésének emlékeit, amelyeknek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Itt még csupán annyit — s ez nincs benne a könyvben —, hogy amerikai tartózkodása idején Wass Sámuel gróf még szimpla „v”-vel írta a nevét, valamikor hazatérte után azonban a család „w”-re változtatta a kezdőbetűt. A „névváltozás”-nak az volt az oka, hogy német nyelvterületen, a német kiejtésből kifolyólag, mind kellemetlenebb lett e családnév. A németek ugyanis a „v” betűt „f”-nek, az „s” betűt pedig „sz”-nek ejtik ki, így a Vass név egy kissé kellemetlen módon hangzott el.
A család legújabb, nagy hírnévnek örvendő tagja Wass Albert gróf (1908–1998) volt, akit Nyírő József és Tamási Áron társaságában a XX. század egyik legkiválóbb erdélyi írójaként szoktak emlegetni. Habár életének több mint felét emigrációban töltötte, érzelmileg sohasem szakadt el hazájától. Rendületlenül, mély érzéssel és nagy szeretettel írt tovább Erdélyről és népeiről. Regényei máig nagy népszerűségnek örvendenek az emigrációban és a rendszerváltás óta Magyarországon is, ahol igen sokat kalózkiadásban is megjelentettek.
Az ismertetendő kötet Wass Albert nagynénjének és egyben anyósának, Siemersné gróf Wass Ilonának (1884–1950) a századelő világát tükröző visszaemlékezéseit tartalmazza. Wass Ilona az író apjának, Wass Endre grófnak (1886–1975) volt a nővére, s 1909-ben férjhez ment Hans Siemershez (1872–1955), egy hamburgi hajómágnás fiához. Lányuk, Siemers Éva (1914–1991), aki egyben Wass Albert unokatestvére volt, lett az író első felesége, s hat fiúgyermekük (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) született. (A hároméves korában elhunyt Csaba kivételével mindannyian életben vannak.)
Siemersné Wass Ilona nem a nyilvánosságnak szánta visszaemlékezéseit, hiszen fia, Hans-Edmund Siemers csak mintegy négy évtizeddel anyja halála után bukkant rá a kéziratra a padláson, egy porosodó faládában. Mivel memoárját az asszony német nyelven írta, feltehetően gyermekei számára készítette. Nekik óhajtott átadni valamit abból a késő dualizmus kori világból, amelyet oly jól és közelről ismert, s amelynek ő is részese volt, egészen házasságáig. Hogy végül miért nem adta át gyermekeinek írását, azt csak találgathatjuk. Talán azért, mert félkésznek, befejezetlennek találta. Talán azért, mert még dolgozni akart rajta. Talán azért, mert egy ponton feladta az írás folytatását, s esetleg meg is feledkezett róla. Visszaemlékezése azonban így, félkészen és egy kissé töredékesen is igen megkapó. Remekül visszaadja azt a világot, amely immár csaknem egy évszázada, de legalábbis a Horthy-kor letűnte óta nem létezik. E visszaemlékezést csak olyan valaki írhatta, aki teljesen otthonosan mozgott annak a társadalmi elitnek a soraiban, amely az Osztrák–Magyar Monarchia felső társadalmi osztályát képviselte.
A kötet a szerző fiának, Hans-Edmund Siemersnek az előszavával kezdődik, s ugyancsak az ő utószavával végződik. Hatvanegy igen rövid, esszészerű fejezetből áll, amelyeknek majdnem mindegyike egy-egy pillanatkép a Wass család múltjából és a szerző életéből. A kötet végén az esszéket a fordítók (Szabó T. Ádám és Gyulai Orsolya) által készített rövid és hasznos magyarázó jegyzetek egészítik ki. A nagy, albumszerű kötet száznyolcvankét illusztrációt is tartalmaz (fényképeket és a szerző által készített krétarajzot), továbbá hét térképet (amelyek közül hat a Wass-domínium elhelyezkedését és történeti fejlődését mutatja be), négy családi és egy vármegyei címert, valamint két rosszul megszerkesztett és igen nehezen érthető genealógiai táblázatot.
Az esszék közül azok a legértékesebbek, amelyek a szerző személyes élményeit rögzítik: Wass Ilona gyermekkorát, szüleivel, testvéreivel és más családtagokkal kapcsolatos emlékeit, az erdélyi arisztokrácia életmódját, báljait, vadászatait, családi összejöveteleit, utazásait és egyéb társadalmi eseményeit, sőt, még a család bizonyos belső „titkai”-t is.
E családi „titkok” közül számunkra az a rész legérdekesebb, amelyből megtudjuk az író apja, Wass Endre gróf első házasságának körülményeit. A gróf alig húszéves korában feleségül vette a nála három évvel idősebb és egy kissé kétes hírnévnek örvendő Bánffy Ilona grófnőt (1883–1960), akitől egyetlen fia, a későbbi író, Albert született. A család annyira ellenezte a házasságot, hogy — mint a szerző írja — „az esküvőn csak szüleim voltak jelen, mert mi, testvérek megtagadtuk a részvételt” (152. l.). Úgy látszik, hogy a testvérek sejtése igaznak bizonyult, hiszen a „nősülés után hét hónappal Endrének fia született, akit Albertnek (Albi) kereszteltek” (155. l.). A házasság nem is tartott túl sokáig, mert Endre gróf egyhamar megtudta, hogy feleségének viszonya van egy bizonyos Wenckheim gróffal. Az esetből párbaj, majd válás lett. A helyzetből kifolyólag „Albit Endrének ítélte a bíróság, de megengedték a gyereknek, hogy évente néhány hétre édesanyját is felkeresse Bécsben” (156. l.). Így tehát Wass Albert gyakorlatilag anya anélkül nevelkedett fel, s lett az erdélyi magyar szellemiség és az egyetemes magyar nemzeti érzés jeles szószólója, mind regényeiben, mind költészetében, mind politikai jellegű írásaiban.
Siemersné gróf Wass Ilona — aki Wass Albertnek nagynénje és egyben anyósa is volt — egyszerű közvetlenséggel, de mély beleérzéssel festi le korát és kortársait, a Wass családnak és a vele rokonságban álló famíliáknak a múltját. Igaz, hogy a történelmi részekbe itt-ott bizonyíthatatlan családi hagyományokat és feltételezéseket, sőt, néha téves adatokat is belekever (e megjegyzések egy részét a jegyzetekben kiigazították), mindez azonban mit sem von le munkája értékéből. Mindent egybevetve ugyanis Siemersné gróf Wass Ilona írása igen élvezetes rajza a korai XX. század magyar társadalmának, elsősorban a felső réteg mindennapi életének. Hans-Edmund Siemers tehát nagy szolgálatot tett azzal, hogy kiadta édesanyja írását, s ezáltal megmentette a jövő számára. (Siemers Ilona született gróf czegei Wass Ilona: Wass-kor. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999, 178 l.)


2014. március 19., szerda

Megszállók és megszállottak

Megszállók és megszállottak:

'via Blog this'

Az utóbbi évek legméltatlanabb, legtöbb félreértésről tanúskodó álvitája bontakozott ki a médiában és a parlamentben is a felállítandó emlékmű nyomán a német megszállásról. A kormányt ostorozó liberális és baloldali megszállottak nem arra törekedtek, hogy árnyaltabb képünk legyen a történelemről, hanem hogy demonstrálják, a politikailag korrekt oldalon vannak – pedig lehetnének az igazság oldalán is.
A történelmet a politikától elvonatkoztatni nagyon nehéz, s csak a legnagyobb történetíróknak sikerült. A történelmet a tényektől elvonatkoztatni a lehető legkínosabb vállalkozás, amelyre leginkább diktatúrák megbízott történészei tesznek komoly erőfeszítéseket. Azoknak a kurzustörténészeknek, akik megvádolták a magyar kormányt azzal, hogy a német megszállásnak afféle dicsőítő emlékművet akar állítani, nemcsak az Orbán-kormány céljairól, hanem a polgári történetírás által sokszor értékelt német megszállás nyomasztó emlékéről sincsenek fogalmaik. A magyar nemzettudatban – írók, költők, polgári politikusok, nem németbarát katonatisztek visszaemlékezéseinek garmada tanúskodik erről – a német megszállás képei komorak, letargikusak, elkeserítők. Az Orbán-kormány tehát egyenesen sárba tiporná a magyar nemzettudatot, ha igaz lenne az, hogy a német megszállásnak akar dicsőítő emlékművet állítani.
Hitler már 1943-ban meg akarta szállni Magyarországot, szeptemberben dolgoztatta ki a Margaréta-tervet. Három hadműveleti területre osztották föl hazánkat: Nyugat-Magyarországra, amely Budapestet is magában foglalta, a Tiszántúlra, amelynek megszállásánál a román haderőt is bekalkulálták, és a Tiszától északra eső területekre, ahol a szlovák és a német erők közreműködésével történt volna a megszállás. A Margaréta-tervnek új és új aktualizált változatai születtek egészen 1944 februárjáig, alkalmazkodva a változó helyzethez. 
Czettler Antal történész, kortanú Kállayról írt könyvében olvashatjuk: „a magyarországi bevonulás nem volt »virágháború«, mint az osztrák anschluss 1938-ban, ahol mind a vidék, mind Bécs lakossága őrjöngő lelkesedéssel fogadta Hitlert és csapatait.” Március 19-én hajnalban Gestapo-ügynökök már kész listával járták a fővárost, németellenes közéleti személyiségek lefogásának szándékával. Letartóztattak 9 felsőházi tagot, 13 képviselőt, 45 ismert személyiséget. Bajcsy-Zsilinszky Endrét megsebesítették, elhurcolták, később a nyilasok kivégezték.
A nemzet viszonyát a német megszálláshoz jól tükrözi az alaptörvény preambulumának sokat idézett mondata, amellyel az egész ország egyetért, kivéve a balliberális szellemi kommandót, amely legszívesebben azt bizonyítaná be, hogy mi magunk szálltuk meg önmagunkat, a németek pedig – akik a Margaréta-tervről talán nem is hallottak – csak sajnálkoztak a határnál, hogy miket művelünk mi idehaza saját magunkkal. 
A preambulum legyalázott mondata: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.” 
A liberálisok ezt a mondatot támadják, mivel erőnek erejével azt akarják bebizonyítani, hogy a magyar alkotmány hazudik, itt nem is volt német megszállás, mi is holmi „virágháborúval” üdvözöltük a német csapatokat, önként és dalolva vetettük magunkat Hitler karjaiba.
Ki lehet válni a csahos falkából. Le lehet szögezni, ha ez egyeseknek nem jön is jól: azokban az években két megszállásban is részünk volt; az egyiket 40 évig felszabadulásnak kellett hívni, a másik maradhatott megszállás.
A mai rákosisták most a másik megszállást szeretnék átnevezni a magyar fasiszták örömünnepének. Egy nemzet tudatát kellene ehhez manipulálniuk. Nem fogjuk hagyni.