Kimaradt az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség

Megismételt felhívás!

A Magyar Örökség Díj júniusi odaítélésekor sajnálatos módon ismét kimaradt az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség a kitűntetettek közül. Nyilvánvalóan közrejátszott ebben, hogy a szekérderéknyi (főleg) erdélyi támogatott valamilyen oknál fogva nem csatlakozott a kezdeményezéshez.

Kérem, hogy az eredeti felhívásban felsoroltak szíveskedjenek hozzájárulni egy pársoros levél erejéig ahhoz, hogy a messzemenően legaktívabb (és rohamosan idősödő, fogyó) magyar diaszpóra megkaphassa ezt a kitűntető díjat.

Sárközy Csaba

Javaslat - és felkérés: Magyar Örökség Díj

Az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség 1962 óta őrzi a díjban megnevezett magyar örökséget Ausztráliában - és dollárszázrekkel támogatta főként az utódállamok, azon belül is Erdély magyarságát. A Magyar Örökség Díj kuratóriumához (ismételten) felterjesztettem a Szövetséget, és eljuttattam már tevékenységük pontos leírását, az adományozott összegekkel.
Mint az AEMSZ munkájának - és a nyugati szórvány tevékenységének - hosszú évek óta ismerője, bizton állítom, hogy ilyen karitatív, magyarmentő munkát sehol nem végez egyetlen szervezet sem.
Most felkérem az alábbi felsorolásban szereplő, 1993 és 2008 között támogatottakat, illetve magyar közösségeket, hogy érintettként támogassák az AEMSZ kitűntetését. Csupán azokat sorolom fel, akiknek a címe nem áll rendelkezésemre - kérem, hogy aki magára, közösségére ismer, szíveskedjék egy támogató drótposta-levelet írni az alábbi címre:
melitta@ana.sote.hu
Ha valaki felismer egy ismerős nevet, értesítse az érdekeltet!

1993 és 2003 közötti támogatások
Alma Mater (alapítvány?) Arad
Nagyszalonta - Arany János emlékmű felállítói
Árpádházi Szent Erzsébet Líceum, Gyímesfelsőlok (többszörös támogatás!)
Belvárosi Plébánia, Marosvásárhely
Bercsényi Miklós Alapítvány - Kárpátalja-Budapest
Beszterce Művelődési Alapítvány Kollégium
Csángó Újság Csíkszereda
Csíkszeredai Árvaház
Erasmus Árvaotthon, Marosbogát
Erdélyi figyelő (hetilap)
Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm!
Erdélyi Napló
Európai Idő
Gaudiamus Alapítvány, Segesvár
Beregszászi 6. számú Általános Iskola
Hajdú Krisztián orvostanhallgató, Marosvásárhely
Hargita Állami Népi Együttes, Csíkszereda
Háromszék (Napilap)
Hollós Mátyás Cserkészcsapat, Kanada (könyvkiadás)
Juvenalis Művelődési Egyesület
Római Katolikus Templom, Kadicsfalva
Ung-vidéki Baráti Kör
Kárpátaljai Szövetség - mindkettő árvízkárosult-támogatást kapott. Közvetítő: dr. Pekár (?)
Collegium Transsylvanicum, Kolozsvár
Piarista Gimnázium, Kolozsvár
Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport, Csíkszereda
Református Egyházközség Koronka
Körösi Csoma Alapítvány
Lídia Árvaház - Lazarenum Alapítvány, Marosvásárhely
Magyar Kisebbségi Alapítvány Sydney (erdélyi fiatalok támogatása)
Magyar Nyelvápoló Szövetség
Maros Megyei RMDSZ
Marosvásárhelyi II. Sz. Római katolikus Egyházközség
Marosvásárhelyi RMDSZ - árvák számára
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, sepsisztentgyörgy,Művelődés (folyóirat)
Nagyvárad - "Majomsziget"
Petőfi Sándor Művelődési szövetség, Fehéregyháza-Segesvár
Rákóczi Kollégium, Szatmárnémeti,
Regnum Marianum, MelbourneSomkereki Ref. Egyházközség
Szabadság úti Ref. egyházközség, Marosvásárhely
Szalvátor alapítvány, Csíkszereda
Szárhegyi Római Katolikus Plébánia
Szatmárnémeti Láncostemplom
Szatmárnémeti - Ref. Idősek Otthona
Szoboszlai Ferenc ösztöndíjas, Nagyvárad
Székeélyudvarhelyi RMDSZ
Szent Adalbert Misszió, Kárpátalja-Budapest
Szent István Alapítvány, erdélyi gyermekek nyaraltatása
Ökumenikus Templom Alapítványa, Melbourne
Római katolikuss Plébánia, Marosvásárhely-Cserealja
Szent László Alapítvány
Szentlászló templomának újjáépítése (Szlavónia)
Sziklára Épített Ház Kuratóriuma, Debrecen
Tassaly Ildikó, Székelyudvarhelyi iskola (?)
Vártemplom, Marosvásárhely
Vox Humana Emberbaráti Szolgálat

2004-2008 között támogatottak (a már szerepeltettek újbóli feltűntetése nélkül)
Átalvető folyóirat (EKOSZ)
Auisztráliai Magyar Ref. Egyház, Melbourne
Erdélyi Magyar közművelődési Egyesület
Erdélyi Magyarság (folyóirat)Gyöngyösbokréta Tánccsoport, Melbourne
Sapientia Egyetem, Marosvásárhely
Bánáti árvízkárosultakRekecsini magyar iskola - Böjte Csaba testvér
Erdélyi Árvízkárosultak
Erdélyi Magyar Ifjak
Tündérkert alapítvány
Nagy Lajos orvostanhallgató Szováta- Veér A. közvetítésével
Barátosi Katolikus Templom felújítása (Ft. Salamon József plébános)

Barátaim! Itt egyes támogatások mellett elképesztő összegek állnak. A legmagasabb mintegy két és félmillió Ft-nyi, egyetlen célra! És természetesen a többség több ízben is kapott támogatást! Remélem, hogy csekély viszonzásként valamennyien - kis és nagy összeggel, egyszer vagy akár hatszor is - támogatott ír egy rövid ajánlást.

Tisztelettel: Sárközy Csaba, Szombathely

Barna az idegenvezető :)

Egy kedves "virtuális ismerősöm" beszámolóját osztom meg veletek:

 

Volt Udvarhelyen a szoborparkban egy nagyszerű élményünk.
Megálltunk az autóbusszal és odajött egy kis fekete cigánygyerek idegenvezetőnek.
Mintha egész életében azt csinálta volna. Mi meg hagytuk.
Körbevitt, minden szobor előtt megállt és elmondott róla, amit tudott.
Néha "ződeket" is, de nem baj, a lényeget tudta.
A legjobb volt Vass Albert mellszobra (vándor székely hazatalál) előtt elmondta, hogy:
- Tudják ki nem adta meg neki a magyar állampolgárságot?
- Kunce Gábor
aztán hozzátette cigányosan:
- A rák egye ki a belit!

 

Megvan egy telefonos videón, átkonvertálom és felrakom valahová. Nagyon mulatságos és egyben megható.
Ahogy bevégezte, nem kért semmit, elköszönt. Azért mi visszahívtuk és adtunk neki ezt-azt.
http://zolibacsilap.extra.hu/downloads/barna_az_idegenvezeto.avi

Kutyaélet

A nap vesztese.

Hogy érthetőbb legyen 2004.dec.5.

Összeválogattam néhány adalékot az elmúlt és eljövendő választások, népszavazásokoz okulásul.
Helyenként (*saját megjegyzéseimmel).
Elég hosszú, de tanulságos.
__________________________________________________________________

Hozzászóló: Teddy @chello.hu 04 Jun 2008 06:20 am
Hoozájárulok egy kis adalékkal a december 5-éhez. A minap hozott össze a sors egy fazonnal, aki ama ominózus esetben az OVB tagja volt. Ő mondta el nekem, hogy ne a magyart szidjuk december 5-ével kapcsolatban, mert akkor és ott már december 3-án az OVB megkapta a hivatalos végeredményt "felűlről". És mit tesz isten, hajszálra ez az eredmény hivatalosult, jóllehet utcahosszal győztek az igenek. Szóval ne a Magyart szidjátok december 5-ével kapcsolatban, hanem egy átkos rendszert, amely annyira beleégett a lelkünkbe, hogy zokszóval ugyan, de elhisszük meé ezt is.

 
Borznak !

A 2-őss áll.polg. szavazás eredménye úgy van, ahogy Teddy írta ! Hajszál pontosan ez volt. Ki lehet kérdezni a Svájci nagykövetségen dolgozott nemzetközi ellenőrt (K.Károly) aki 60 oldalas jegyzőkönyvet vett fel a csalások tömkelegéről. Előre kitervelt módon szinte csak a komcsi önkorm-i vénsatrafák mehettek ellenőrizni. Többen jelezték, hogy mennek ellenőrnek, de azt hazudták, hogy betelt a létszám, nincs szükség rá, holott akkor 30.000 helyből még csak 3.000-en volt ellenőr. Semmit nem voltak hajlandók jkv-be foglalni. Mobil telefonon állandóan ellenőriztük az eredményeket. Ezeken a helyeken nem mertek csalni, mert a lehallgató elvtársak is tudták hol ellenőrizték kivülről. De azt a nagy csalást senki sem említette, hogy a du.3 órai adatot közölték este 7 órai adatnak. Akkor, amikor du.5-6-órától ment a nagy tömeg szavazni.

Hozzászóló: ellenőr @ 04 Jun 2008 01:10 pm
-2-
Így lett megbeszélve a civil polgári körökben.(*T.i.hogy az esti órákban mennek el szavazni.) Tehát a döntő többséget NEM VOLTAK HAJLANDÓK FIGYELEMBE VENNI !!! nehogy kiderüljön, hogy jóval 60 % felett volt a résztvétel. A sábeszdeklis álbíróság meg minden bejelentést lesöpört.
A legnagyobb botrány a 18.kerületben volt, ahol az eredményeket 100 %-osan megfordították.
Úgyhogy Borz, mivel semmit se ellenőrzött a botrányos csalásokból, így ne okoskodjon kend.
Az átfordított eredményeket sehol sem voltak hajlandók kiadni, amit remélem tud mindenki, hogy KÖZOKIRAT VISSZATARTÁSA címen, BŰNVÁDI ELJÁRÁST VON MAGA UTÁN. Amire a szintén sábeszes álbíróság kivétel nélkül figyelmen kivül hagy.
Soroljam még ? ..........

(Forrás: http://www.udk.hu/index.php?subaction=showfull&id=1212469617&archive=&start_from=&ucat=48&)

---

 

A kettős állampolgársági szavazáson történt csalásokról :

 

Nagy László Svájci szemmel Második látlelet:

A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége

A Legfelsőbb Bíróság /LB/ 2005. január 7-én elbírálta az Országos Választási Bizottság által három nappal korábban kihirdetett népszavazási végeredményt kifogásoló nyolc beadványt. Az LB mind a nyolc kifogást elutasította. Az elutasított beadványok egyikének történetét sajtószolgálatunk Hat lépés a semmibe címmel már ismertette.

Alább egy második panasz bolyongását ismertetjük, bízván abban, hogy ez a közlemény is hozzájárul a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességének" jobb megismeréséhez. "Milyen eljárás szerint számolnak?!" - címmel sajtószolgálatunk az alábbi esetet ismertette: Budapest, XVIII. kerület  - újraszámolás? Ami ma, 2004. december 16-án Budapest XVIII. kerületi 28 kijelölt szavazókörében a szavazatszámlálás kapcsán történt, az botrány. A Legfelsőbb Bíróság /LB/ döntése értelmében, a Budapest XVIII. kerületben 28 szavazókörben kellett a leadott szavazatokat újraszámolni. -Az önkormányzat telefonon értesítette a szavazatszámláló bizottság egyes tagjait. Egyeseket faxon is. Nem tudták vállalni az írásos ajánlott levélben történő értesítést a rövid időtartam miatt. "Akit nem tudtunk elérni, azt sajnos nem tudtuk értesíteni".- Mondta xxxxx jegyző asszony titkárnője xxxxx, a megkérdezés során. A folyósón várakozó idős bácsitól megkérdeztem, hogy "őt is telefonon értesítették?" A válasz "igen" volt. "Miért, kellett jönni?"- Volt a másik kérdésem. Amire a válasz, amitől majdnem hanyatt estem, hogy "csak alá kell a jegyzőkönyveket írni", mondta a bácsi. Nagy szorgossággal minden megérkező SZSZB (*szavazatszámláló bizottsági) taggal aláírattak egy előre elkészített nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy "telefonon értesítést kaptak, és azért vannak itt". Ezt a logikát nem nagyon értettem, de biztos van benne valami. Én úgy gondolom, hogy aki eljött azt természetesen valahogyan értesítették. De mi van azokkal, akik nem voltak ott, őket ki értesítette?. A megjelent szavazatszámláló bizottsági (SZSZB) tagok nagy része a"polgármesteri hivatal delegáltja", általában 2-3-4 személy szavazókörönként. FIDESZ, MDF vagy Munkáspárti delegátussal én nem találkoztam. Az MVSZ-től is csak egy hivatalos delegálttal találkoztam, Zombori Sándornéval (Ilonka nénivel), aki már többször írásban kérte az urna felbontását, mindvégig eredménytelenül. A folyósón állókat kérdezgetve elmondta nekem egy ismeretlen hölgy: Hogy is tételez fel olyat az MVSZ róluk, hogy csaljon valaki. Ők már évek óta együtt számlálnak, jól ismerik egymást, össze vannak szokva. A jegyző asszony néhány perccel 10 óra után, a lépcsőre felállva tájékoztatta az SZSZB tagokat, hogy az LB megsemmisítette a választás eredményét és elrendelte Budapest XVIII. kerületében 28 szavazókörben az újraszámlálást. Azt mondta: "Amennyiben önök SZSZB tagok úgy döntenek, hogy nem óhajtják az urnákat felbontani, írják csak alá a már előre elkészített jegyzőkönyveket". (A biankó jegyzőkönyvről a fényképet mellékelem.) Ketten az MVSZ megfigyelői közül hozzászóltak a jegyző kijelentéséhez, és megkérdezték, hogy hogyan lehetséges az LB döntését felülbírálni egy jegyzőnek, mivel az LB határozata konkrétan kimondja, hogy újra kell számolni a szavazatokat. Ekkor az urnák kihozatala következett, amelyek döbbenetes állapotban voltak:

A 19-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se pecsét, se aláírás nem volt az urnazáró szalagon. A 6-os és az 51-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se aláírás nem volt az urnazáró szalagon. A 26-os és a 62-es szavazókör urnáján nem volt népszavazásos záró cédula az urnazáró szalagon. A 26-os, 69-es, 62-es, 15-ös, 13-as, 52-es, 73-as, 72-es urnákat fel sem bontották. A 12-es, 6-os, 71-es, 35-ös urna felbontásánál óriási tanácstalanságot, szaktudás hiányát, és rosszindulatot kellett megfigyeljek. A 12-es urnát számolók az egyik szavazólapot, amit nagy kereszttel érvénytelenné tett a szavazópolgár, érvényes "nem" szavazatnak számoltak. A 6-os urnát számolók közölték velem, hogy az érvényteleneket nem vizsgálják, csak a "nem" és "igen" szavazatokkal törődnek. A 71-es szavazókör 11 órakor kezdett számolni. Ők már 11 óra 15 perckor készen voltak a számlálással és a jegyzőkönyvírással és aláírással is. 15 perc alatt minden elkészült. A jegyzőkönyvvezető, közölte velem, hogy készen vannak, hárman írták alá a jegyzőkönyvet, és a számok majdnem változatlanul maradtak, csak egy "igen"-nel lett kevesebb a második kérdésnél. Ez nagyon érdekes, gondoltam magamban. De mi lett ezzel az egy "igen" szavazattal, kérdeztem a jegyzőkönyvvezetőtől, akit már többször is láttam a folyóson agitálni az urnák felbontása ellen. Hát "érvénytelen" lett, mondta a jegyzőkönyvvezető nő. A 35-ös urnát felbontóknál nagy volt a dilemma. Először csak nézegették a kibontott urna tartalmát, az összecsomagolt zárakon lévő számokat, beszélgettek, és különböző dolgokat kérdezősködtek tőlem. Amikor én is észrevettem egyszerű összeadás módszerével, hogy a második kérdésre több az "igen" a csomagok zárjain, mint ami a jegyzőkönyvben volt, ezt közöltem velük, amire a jegyzőkönyvvezető hirtelen elpirult. A csoport elkezdett összeadni. Még számolták a zárakat, amikor megérkezett egy sajtóképviselő, akinek átadtam a helyemet. A 19-es urnában az "érvénytelen" szavazatok között "igen" szavazatokat is találtak. Az urna tartalmát teljesen átszámolták. A számlálás 10 óra 10 perckor kezdődött és 12 óra 20 perckor fejeződött be, tehát 2 óra 10 percen keresztül tartott. (*Tehát lehetetlen 15 perc alatt átszámolni) Igaz, a 12 szavazókörből egyedül itt láttam, hogy átszámolták mind a két kérdés "igen", "nem" és "érvénytelen" szavazatait. Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több, mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam. Budapest, 2004. december 16. Kvacskay Károly ügyvezető igazgató Dipl. Master of Business Administration Dipl. Gépészmérnök és Mechatronikai mérnök

 

Az észlelt szabálytalanságok miatt Kvacskay Károly panasszal élt. Kövessük nyomon panaszának sorsát.

1. lépés: A Fővárosi Választási Bizottság /FVB/ 130/2004. (XII. 21.) számú határozatával megállapította, hogy "Kvacskay Károly beadványa nem minősül a választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény 77. § (1) bekezdése szerinti panasznak." Indoklásként az FVB így fogalmazott: "Az FVB a panaszt és a bizonyítékul becsatolt fényképet megvizsgálta és az alábbiakat állapítja meg. A választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény, (továbbiakban Ve.) 77. § (1) bekezdése szerint a választási törvények megsértésére hivatkozva a jelölt, a jelölő szervezet és az érintett választópolgár, illetőleg jogi személy panaszt nyújthat be. A Ve. 78. § (2) bekezdése értelmében a kifogásnak (panasznak) tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét." Az FVB megállapította, hogy: "Kvacskay Károly panasza nem felel meg a Ve. hivatkozott előírásainak,

mivel beadványozó a bejelentésében ténylegesen nem hivatkozik a választási törvények megsértésére, és érintettsége nincs igazolva."

Ami a választási törvény megsértésére való tényleges hivatkozást illeti, az FVB pár sorral lennebb elismeri, hogy: "A 2004. december 5. napjára kitűzött országos népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó eljárás megismétlése - végrehajtására a Ve. nem tartalmaz szabályokat, ezért beadványozó azok megsértésére sem hivatkozhatott." (SIC)

Ami Kvacskay Károly érintettségét illeti, az sokszorosan bizonyított: az MVSZ felesküdött delegáltja és szavazatszámláló bizottsági tag, a Magyar Jelen megfigyelője, a Pax Pannoniae Kft jogi személy ügyvezető igazgatója, stb. (SIC) Jogorvoslatról az FVB határozta ékképp rendelkezett: "E határozat ellen a döntéstől számított három napon belül, az OVB-hez címzett, a választási törvények megsértésére hivatkozó kifogást lehet benyújtani."

Megállapítható, hogy a jogorvoslat első lépésében a felpanaszolt törvénysértést nem vizsgálták.

 

 2. lépés: Kvacskay Károly élt a felkínált jogorvoslati lehetőséggel és az FVB határozata ellen, a fölöttes választási szervhez, az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult. 2004. december 29-én, az OVB elbírálta panaszát, és 222/2004. (XII. 29.) számú határozatában így határozott: "Az OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát az alábbiak szerint megváltoztatja. Az OVB a panaszt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja." Indoklásként az OVB ekképp érvelt: "Az eredmény újbóli megállapítása során a szavazóköri eredményt érintő panasznak, illetve kifogásnak a Ve. 84. §-ában foglaltak alapján csak az új, összesített eredményt megállapító döntés elleni kifogással együtt van helye. A fentiek alapján az OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát megváltoztatja, és Kvacskay Károly panaszát időelőttisége miatt, érdemi vizsgálat nélkül elutasítja." Jogorvoslat: "A határozat ellen három napon belül, a Legfelsőbb Bírósághoz címzett kifogást lehet az OVB-hez benyújtani. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2005. január 1. 16.00 óráig megérkezzen."(SIC)

Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat második lépésében sem vizsgálták.

 

3. lépés: Következett a Legfelsőbb Bíróság, amelyhez Kvacskay Károly 2005. január 1-én fordult, kérvén: "Kérem a Legfelsőbb Bíróságot, állapítsa meg a XVIII. kerületben szabálytalanul zárták le és tárolták az urnákat, ezzel nem biztosították a törvényben előírt biztonsági előírást, hogy illetéktelen személyek ne férjenek hozzá. Sőt! Az OVB-nek a Ve. 34. § (2) bek. l. pontja alapján hivatalból eljárva át kellett volna tennie az ügyemet a hatáskörrel rendelkező szervhez, bűncselekmény alapos gyanúja miatt."

Az LB Kvk IV.37.002/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította. A LB ekképp indokolta meg 2005. január 4-én hozott döntését: "Mivel a választási eredményt megállapító döntést a Legfelsőbb Bíróság már korábban megsemmisítette, helyesen állapította meg az OVB kifogással támadott határozatában, hogy az országos népszavazás eredményét ismételten megállapító döntés hiányában, azt megelőzően, a kérelmező kifogása időelőttinek minősül, így annak érdemi megvizsgálására jogszabályi lehetőség nincs." (SIC) (*Ha nem érted az indoklást, az nem a te hibád.)

 Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat harmadik lépésében sem vizsgálták.

4. lépés: Miután az OVB még aznap, 2005. január 4-én újból megállapította a népszavazás végeredményét, Kvacskay Károly, immár megfelelve minden kért feltételnek, azonos tartalommal, újból a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A nagyobb nyomatékosság kedvéért, beadványában kiemelte: "Mivel én a panaszomban nem az eredmény megállapítását sérelmeztem, hanem az eljárásban történt törvénysértéseket, a két feltevés nem ugyanaz, külön-külön kell foglalkozni ezekkel a tényekkel. Az én sérelmem az urnák szabálytalan lezárásának a tényével, és így az urnában lévő tartalom megváltoztatásának lehetőségével foglalkozik, és nem a szavazati eredménnyel." (A Ve. 75. § (3) bekezdése szerint a szavazólapokat 90 napig meg kell őrizni úgy, hogy illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé.)

A LB Kvk IV.37.010/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította. A LB ekképp indokolta meg döntését: "a Legfelsőbb Bíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy az OVB döntésének megváltoztatásán, illetve megsemmisítésén túlmenően, bármilyen megállapítást tegyen". (???) A kérelmező kifogása nem tartalmaz olyan bizonyítékokat, amelyek az eredmény megállapításának helyességét kétségessé tennék." A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye" - rendelkezik az LB határozata.

Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést sem a jogorvoslat negyedik lépésében, és egyetlen másik mozzanatában sem vizsgálták.

"Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több, mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam." - summázta a szavazatok újraszámlálása során szerzett tapasztalatait Kvacskay Károly. Az általa benyújtott panasz sorsának végigkövetése alapján felmerül a kérdés: vajon a bepanaszolt, kirívó törvénysértések egyetlen jogi instancia figyelmét sem keltettek fel annyira, hogy azokat érdemben megvizsgálta volna, vagy maga a választási eljárásról szóló törvény olyan, hogy az érdemi vizsgálódást eleve lehetetlenné teszi?

A kérdés eldöntését ez esetben is az olvasóra bízzuk.

"Az itt felvázolt második látlelet arra mindenképpen alkalmasnak mutatkozik, hogy a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességét" - melyet a magyar nemzet egysége ellen tevőlegesen fellépő kormányoldal hozsannázva méltat, és melyről az ellenzéknek egy szava sincs, - a laikusok számára is jól láttató súrlófénybe állítsa." - nyilatkozta sajtószolgálatunknak az MVSZ elnöke. Budapest, 2005. január 13.

MVSZ Sajtószolgálat Újra együtt!

Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

 

...............................................................................................................

 

2004.december 18.

 

Az MVSZ tiszteletbeli elnöke Rácz Sándor, kampányigazgatója Herpai Sándor ma sajtótájékoztatót tartott az országosan zajló szavazat-újraszámlálásról.

 

Rácz Sándor elmondta, hogy az Országos Választási Irodától kapott rendelkezések nyomán az újraszámlálásra kötelezett szavazókörök sokaságában el sem végzik a szavazatok újraszámlálását. Az új rózsaszínű jegyzőkönyvekre egyszerűen átvezetik az előző eredményeket.

 

Rácz Sándor és Herpai Sándor ismertette az MVSZ elnöke által Rytkó Emíliának írt második nyílt levelet, amelyben ismételten arra kéri, hogy a szavazatok újraszámlálása során hajtsák végre a Legfelsőbb Bíróság végzését.

 

A sajtótájékoztató keretében Kvacskay Károly, aki a zürichi kantonban hét évig volt szavazatszámláló, vetített képekkel számolt be az általa Budapest XVIII. kerületében az úgynevezett újraszámlálás során tapasztaltakról, amit egyszóval összegzett: "botrány". Sajtószolgálatunk ma közölte Kvacskay Károly beszámolóját.

 

 

Az MTI, a sajtótájékozatón jelen nem lévő Patrubány Miklós fényképével az alábbi hírt adta ki, amelyben említés sem esik a Kvacskay Károly által feltárt törvénysértő eljárás-sorozatról.

 

"A Magyarok Világszövetsége ismét jogorvoslatot fog kérni a Legfelso~bb Bíróságtól, mert úgy látja, hogy az érintett szavazókörök többségében nem számolják újra a szavazatokat - közölte az MVSZ tiszteletbeli elnöke pénteken."

 

 

 

Rácz Sándor budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: "A szavazóköri jegyzők, illetve jegyzőkönyvvezetők nem hajtják végre a Legfelsőbb Bíróság határozatát, amelyben elrendelte a szavazatok újraszámlálását. A szavazatszámlálást úgy kerülik ki, hogy a szavazóköri szavazatszámláló bizottságok megszavazzák és a szavazat alapján eldöntik, hogy újraszámolják, vagy nem számolják újra a szavazatokat."

 

Hozzátette: a Legfelsőbb Bíróság határozata egyértelmű, az érintett szavazókörökben újra kell számolni szavazatokat.

 

Herpai Sándor, az MVSZ kampányigazgatója is megerősítette, hogy a szavazatok újraszámlálása nélkül hozott döntések mindegyikét megtámadják a Legfelsőbb Bíróságnál.

 

Az MVSZ azt kérte az Országos Választási Bizottságtól (OVB), hogy az urnákat gyűjtsék össze egy helyre, és a szavazatokat egy, külön erre a célra felállított bizottság számolja össze nyilvánosan.

 

Mint mondta, ezt az OVB nem tette lehetővé, csak arra vonatkozóan adott iránymutatást, hogy a lehető legrövidebb időn belül történjen meg a szavaztok összeszámlálása. "Mire ez a kapkodás? Nem értjük, hiszen a választási törvény az újraszámlálásra vonatkozóan nem
határoz meg határidőket. Ezért van káosz, ezért fordulhat elő, hogy jelenleg senki sem tudja, hogy hol, mikor történnek a szavazatszámlások" - tette hozzá.

 

Tudomása szerint Győr-Moson-Sopron megyében a területi
választóbizottságba delegált MVSZ-es tagot "kizavarták" az
újraszámlálás során az egyik szavazókörből.

 

Az MTI kérdésére elmondta: pontos adatokkal nem rendelkeznek arról, hány szavazókörben történt meg a szavazatok újraszámlálása, illetve arról sem, hány esetben nem értesítették az MVSZ által delegált tagokat a szavazatszámlásról.

 

A sajtóértekezleten a Magyar Jelen című hetilap egyik újságírója arról számolt be: saját maga látta, hogy a főváros egyik szavazókörében az újraszámlálás során egy érvénytelen - kereszttel áthúzott - szavazócédulát ismét nem szavazatnak számoltak.

---

 

Az MVSZ nem fogy ki a panaszból
2004. december 18.
Napról napra újabb panaszokat, kifogásokat emel a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a kettős népszavazással kapcsolatban.

 

A szervezet vezetői már a referendumot megelőzően a visszaélés lehetőségét emlegették, a voksolás óta azt hajtogatják: beigazolódott a gyanú, elcsalták a népszavazást. Ezt fenntartják, noha az újraszámlálás eddigi eredményei az állítást nem támasztják alá. (???) Nehezíti a helyzetet, hogy sokféle kifogást emelnek, s váltakozva hozzák fel őket. Az MVSZ panaszait a világszövetség illetékese, Kvacskay Károly közreműködésével összesítettük.

 

1. Ezeregyszázharminckilenc szavazókörben született tüköreredmény, azaz ugyanannyian szavaztak igennel a kórház-privatizáció leállítására, mint nemmel a kettős állampolgárság megadására, és fordítva.

(*Értsd: az "IGEN" szavazatok számát írták a jegyzőkönyvben a "nem"-ek rubrikájába)

 

Az MVSZ számítógépes programra alapozza adatait, mely az öt százalék alatti eredménykülönbségeket gyűjtötte ki. Így jött ki az 1139-es szám, de csak 30 esetben született tüköreredmény. Az Országos Választási Iroda (OVI) nem igazolta, hogy ez szándékosan történt volna.

 

2. Három budapesti szavazókörben használtak európai parlamenti választás feliratú urnazáró címkét. A XVIII. kerületben felirat nélküli, pecsét nélküli címkéket is láttak.

 

3. Az urnaellenőrző lapokat nem tették az urna aljára, vagy ha igen, aláírás nélkül. Legalább két szavazókörben olyanoknak is kivitték a mozgóurnát, akik nem kérték, illetve akik más szavazókörhöz tartoznak.

 

4. Áramszünet idején az asztalnál, gyertyafény mellett szavaztak, megsértve ezzel a voksolás titkosságának elvét.

 

5. Két személyről tudnak, aki évek óta nincs az élők sorában, de neve szerepelt a választási névjegyzékben.

 

6. "Több tucat" szavazókörben már a voksolás kezdetén aláíratták a jegyzőkönyvet a szavazatszámláló biztosokkal.

 

Az OVI nem talált ilyen visszaélést.

 

7. Tárnokon és Szegeden a szavazóbiztosok nem kaptak másolatot az általuk aláírt jegyzőkönyvről, márpedig Kvacskay szerint "az emberek többsége általában el se olvassa, mit ír alá".

 

8. "Rengetegszer" megsértették a szavazatszámlálás szabályait: kupacokba gyűjtötték, s nem keverték össze a voksokat.

 

9. Az újraszámlálásnál nem bontottak urnát, vagy ha igen, tizenöt perc alatt végeztek az újraszámlálással. "Ez csak pakkok szerinti számolással lehetséges."

 

Az OVI ezt sem igazolta vissza.

 

10. Maga az Országos Választási Iroda és annak vezetője is gyanús, mivel "az OVI a Belügyminisztériumhoz tartozik".

 

Az iroda válasza erre az volt: boldog karácsonyt Patrubánynak!

 

 

Ismét a Legfelsőbb Bíróságra megy a világszövetség

 

A Magyarok Világszövetsége ismét jogorvoslatot kér a Legfelsőbb Bíróságtól, ha az OVB - az újraszámlálás után - eredményt hirdet a december 5-i népszavazás ügyében. Az MVSZ szerint ugyanis a szavazóköri jegyzők, illetve jegyzőkönyvvezetők nem hajtják végre a Legfelsőbb Bíróság (LB) határozatát, a szavazatok újraszámlálását. Az LB polgári kollégiumának szóvivője

 

viszont azt nyilatkozta, hogy a bíróság csupán az eredmények ismételt megállapítását, és nem az újraszámolást rendelte el. Éles András, Hajdúnánás polgármestere pedig bocsánatkérésre szólította fel Patrubányt, mert szerinte máris egyértelműen bebizonyosodott, hogy a népszavazáson nem csalók, hanem tisztességes emberek számlálták össze a szavazatokat (SIC!)

 

---

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

 

Kvk.IV.37.010/2005/2.szám

 A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Grespik László ügyvéd által képviselt Kvacskay Károly kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság kérelmezett ellen az 1/2005. (I. 4.) a 2/2005. (I. 4.) OVB határozat felülvizsgálata iránt benyújtott kifogás elbírálása folytán az alulírott napon meghozta az alábbi

 

v é g z é s t

 

A Legfelsőbb Bíróság a kérelmező kifogását elutasítja.

 

E végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

 

Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 1/2005. (I. 4.), illetve 2/2005. (I. 4.) számú határozatával megismételt eljárásban eredménytelennek nyilvánította az országos népszavazást, mert az összes választópolgár több mint egynegyede nem adott a megfogalmazott kérdésekre azonos választ.

 

Az OVB határozataival szemben a kérelmező kifogást terjesztett elő, amelyben előadta, hogy az újraszámláláshoz a Budapest, XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatalhoz begyűjtött urnákat nem megfelelően tárolták, állapotuk megengedhetetlen, az urnazár nem felel meg az eljárási szabályoknak, amelyből az következhet, hogy az urnákat a választás és újraszámlálás közötti időszakban felbonthatták. Az urnazárakat nem írták alá, nem pecsételték le, megfelelő urnazáróval nem látták el. A XVIII. kerületben nagyon sok urnát, pl. a 26-os számút, fel sem bontottak.
Hivatkozott a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 75. § (3) bekezdésében, 77. § (1) bekezdésében foglaltakra, és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, miszerint a XVIII. kerületben szabálytalanul zárták le és tárolták az urnákat, ezzel nem biztosították a törvényben előírt biztonsági előírást, hogy illetéktelen személyek ne férjenek hozzá.
Kifogásolta, hogy az OVB bűncselekmény alapos gyanúja miatt az ügyet nem tette át a hatáskörrel rendelkező szervhez; illetve kérte annak kimondását, hogy az urnák tárolása ellentétes a Ve. 75. § (3) bekezdésében foglaltakkal, és a Ve. 3. § a) pontjában meghatározott választási eljárás tisztaságának elvi is sérült.

 

A kifogás alapos.

 

A Ve. 190. § (2) bekezdése szerint az OVB a népszavazás eredményét a szavazatszámláló bizottságok által kiállított jegyzőkönyvek és a külképviseleti szavazás eredményéről kiállított jegyzőkönyv alapján, legkésőbb a szavazást követő hatodik napon állapítja meg.

 

A Ve. 79. § (1) bekezdése értelmében, ha a bíróság a kifogásnak helyt ad,
a/ megváltoztatja a törvénysértő döntést, vagy
b/ megsemmisíti a törvénysértő döntést, és a választási eljárást vagy annak egy részét megismételheti.

 

A Ve. idézett előírására figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy az OVB döntésének megváltoztatásán, illetve megsemmisítésén túlmenően bármilyen megállapítást tegyen.
A Ve. 85. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a választási bizottságnak a választási eredményt megállapító döntése ellen
a) a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára, vagy
b) a szavazóköri eredmények összesítésére és a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozással lehet kifogást benyújtani.

 

A kérelmező kifogása nem is valószínűsíti, hogy az általa hivatkozottak a választási eredmény megállapítását befolyásolták. Önmagában az a körülmény, hogy az urnákat esetlegesen nem megfelelően tárolták, nem bizonyítja, hogy az urnákban található szavazatokhoz valaki ténylegesen hozzáfért.

 

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy konkrét - a Ve. szabályaiba ütköző - jogsértés hiányában a Ve. 3. § a) pontjában meghatározott alapelv sérelmére hivatkozni nem lehet.

 

A Ve. 78. § (2) bekezdésében előírtakkal szemben a kérelmező kifogása a választás eredményére kiható törvénysértést, illetve annak bizonyítékait sem tartalmazza. Ugyancsak nem befolyásolja a kifogással támadott határozatok érdemét az a körülmény, hogy az OVB kezdeményezett-e, vagy sem bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást.

 

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján a szavazatok ellenőrzése túlnyomó többségben a szavazatok bizottságok általi újraszámlálásával történt.  (*???!!!)

A kérelmező kifogása nem tartalmaz olyan bizonyítékokat, amelyek az eredmény megállapításának helyességét kétségessé tennék.

 

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Ve. 80. § (4) bekezdése alapján a kérelmező kifogását elutasította.

 

A további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 79. § (2) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2005. január 7.

 
Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró

Trianon Truth-Deep Forest (Maps of Europe)

Maps by British, German, Italian and French map makers from 700AD to 1911AD show that Romanians do not exist in Europe until circa 1875AD. Wallachia (Olah Gypsies) appears circa 1300AD way to the east of Erdely (today's Transylvania). This is the first known Gypsy Country which according to the Romanians is their ancestor's land. Between 1300AD and 1911AD there are no maps by any mapmaker that shows the Wallachians (Olah Gypsies}in Transylvania. The only place such maps exist is in Romania. These maps were fabricated by the Romanian Government to legitimize their occupation of Transylvania.

Székely Gyors az 1000 éves határon

Székely Gyors az 1000 éves határon, gyímesi határállomás és a 30-as számú MÁV őrház a határon

Építik az izraeli kaszinót - Tarlós segítségével, 20 év monopóliummal

2008-05-29. 07:35 Kuruc.info

Megnyerte a Pénzügyminisztérium által kiírt koncessziós pályázatot az izraeli Álomsziget Entertainment Zrt., ennek értelmében a társaság és a szaktárca 60 napig egyeztetnek a szerződés részleteiről. Ha meg tudnak állapodni, úgy legalább 20 évig ez lesz az egyetlen első kategóriás kaszinó a fővárosban, illetve Pest megyében.

Rajtengedélyt kapott a Hajógyári-szigetre tervezett az Álom Sziget részeként megvalósuló zsidó érdekeltségű kaszinó megépítéséhez az izraeli Plaza Centers tulajdonában lévő társaság. Az óriáskaszinó területe 35-40 ezer négyzetméter lesz, ahova 200 kártyaasztalt és akár több ezer nyerőgépet állítanak be. A héber gazdasági megszállást Tarlós István, Óbuda akkori polgármestere is segítette.

A lobbi idején a Főpolgármesteri Hivatalban az is elhangzott, hogy a III. kerületi önkormányzatnak is jóvá kell hagynia a tervet, különben a főváros nem tud mit kezdeni az izraeli javaslattal. Ekkor még Tarlós István volt Óbuda polgármestere, ekkoriban született az a III. kerületi döntés, hogy ha a főváros jóváhagyja, akkor a III. kerület is elfogadja az Álomsziget terveit.

A kizárólagos engedély 20 évre szól a koncessziós szerződés aláírásától, ami opcionálisan 10 évvel meghosszabbítható, a törvény előírása szerint ugyanis a kaszinó paraméterei megfelelnek az első kategóriás kaszinókkal szemben támasztott követelményeknek. Erre az időre a magyar kormány vállalta, hogy ekkora méretű kaszinó megnyitását nem engedélyezi Budapesten, illetve Pest megyében, a zsidók tehát ebben az iparágban is monopolhelyzetet élvezhetnek majd.

A most kihirdetett döntés csak a Pénzügyminisztérium által kiírt koncessziós pályázat megnyeréséről szól, a törvény szerint a nyertes Álomsziget Entertainment Zrt. és a tárca mostantól 60 napig tárgyalhat a részletekről, ezután írják alá a koncessziós szerződést. A tervek szerint a kaszinó legkorábban 2012-ben nyithatja meg kapuit.

A Hajógyári-sziget déli szigetcsúcsán 2003-ban adott el 4,6 milliárd forintért az ÁPV Rt.-től az egykori hajógyár területéből egy 32 hektáros részt. A hajógyári vagyonkezelő társaság 66 százalékos állami tulajdonrészét az izraeli Plaza Centers vásárolta meg. A 400 milliárd forint értékű magánbefektetés keretében a kaszinó mellett többek között szálloda, konferencia- és wellnessközpont, múzeumok, bevásárlóközpont és kiskereskedelmi egységek épülnek.

A Peresz által is kimondott felvásárlás eme beruházásának megvalósítását késleltetheti, hogy régészeti feltárásokat kell végezni, a szigeten találhatóak ugyanis a római kori Hadrianus-palota romjai. Az ehhez esetlegesen kapcsolódó leletek felkutatására most végzik a megelőző feltárásokat.

Lélegzetvételenként 530 Ft jövedelem

Igen tisztelt Nyakó István!

Mint a jelenleg hatalmat bitorló tolvajbanda egyik vezéralakja, Ön most a nyugdíjasokat fenyegeti, hogy Orbán Viktor 15000 forinttal fogja csökkenteni ellátmányukat.
Kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg korrupciós ügy után, ami az utóbbi időben nyilvánosságra került, lesz-e még valaki, aki elhiszi az Ön és hazudozó társai ijesztgetéseit.
Remélhetőleg, az alábbi néhány sor hamarosan el fog jutni Magyarország minden nyugdíjasához.

Lévay Atilla
A Justitia Bizottság tagja.

---

Gyurcsány Ferenc 1, azaz egy évi jövedelme a 3 millió koldus, a minimál bér alatt élők országában. A minimálbér 166-szorosa. /2005. 03. 27./

2004 (1 év)	100.000.000 Ft.	Minimál bér 600.000 Ft. évente
12 hónap	8333333 Ft. havonta	50000 Ft. havonta
365 nap	273972 Ft. naponta	1644 Ft. naponta
24 óra	11415 Ft. óránként	68.5 Ft. óránként
60 perc	190 Ft. percenként	1.14 Ft. percenként

---

Mennyi pénzre van egy embernek, vagy egy családnak szüksége havonta a tisztességes megélhetéshez a mai Magyarországon?

Hétmilliárd forint feletti éves jövedelmet vallott be az APEH-nek a magyar csúcsadózó 2005-ben. A gazdag ismeretlen 2,7 milliárd forint személyi jövedelemadót fizetett be - derült ki tegnap Szikora Jánosnak, az APEH elnökének tájékoztatásából. vg.hu Ez adózás után: Naponta: 11780821 Forint. Minden nap 24 órán át: 490867 Forint. Percenként: 8181 Forint.

A száz legnagyobb adófizető magánszemély átlagjövedelme 272 százalékkal 728 millióra növekedett 2004-hez képest.
Tizenhat évvel a kommunizmus bukása, a hőn óhajtott rendszerváltás, az idegen elnyomástól való felszabadulásunk után, valódi demokrácia, általános jólét és (jog) biztonság helyett, a kevesek mesebeli gazdagsága és a többség nagyon is valóságos nyomora néznek egymással farkasszemet! A hazudozó, tolvaj "becsapók" és az átvert, meglopott, "becsapottak" abszurd szappanszínháza zajlik a szemünk előtt. Ehhez még tegyük hozzá az utóbbi hónapok eszement, hisztérikusan brutális rendőr terrorját. És a "Nép" az "Istenadta Nép" még mindig nem vette észre, hogy a rövid néhány év alatt összeharácsolt sokmilliárdos vagyonok és a szegénységbe, teljes kiszolgáltatottságba taszított milliók között ok és okozati kapcsolat van. Ezeket a vagyonokat főleg azok az emberek halmozták fel, akiknek adott helyzetüknél fogva lehetőségük és kötelességük is lett volna mindannyiunk közös vagyonára vigyázni és ezt a gátlástalan rablást megakadályozni!

De egy sem volt közöttük, aki megálljt kiáltott volna!

És most sok esetben ugyanazok az emberek hoznak nevetséges cinikus döntéseket, becstelen módon szerzett milliárdos vagyonaik (hamis és ingatag) biztonságából, egyre kétségbeejtőbb filléres gondjainkkal kapcsolatban. (Gázáremelés, vizitdíj, gyógyszerárak, tandíj, stb..) Emberek! Itt már nem csak ellopott nemzeti vagyonunkról, több tízezer-milliárd forintról van szó, hanem létünkről, megmaradásunkról is! Lévay Atilla 2007. január

---

Röpke 12 év eredményei
Ma 12 évvel (2002) a kommunizmus bukása, a hőn óhajtott rendszerváltás az idegen elnyomástól való felszaba-DÚLÁSUNK után álljunk meg egy-egy pillanatra és nézzük meg eredményeinket.
Minden ilyen nagyságrendű változásnak vannak nyertesei és vesztesei.

Most csak a nyertesekről legyen szó, azok közül is csak egyről, Magyarország talán leggazdagabb polgáráról, arról se név szerint csak vagyona a Magyar Hírlap által feltételezett nagysága alapján.

40 milliárd Ft. 40.000.000.000 Ft.
40.000 millió Ft.
12 év = 144 hónap 277 millió Ft havonta
624 hét 64 millió Ft. hetente
4368 nap 9.15 millió Ft. naponta
104832 óra 381562 Ft. óránként (24-óra/nap)
6.289.920 perc 6359 Ft. Percenként
530 Ft. lélegzetvételenként (12/p)

Egy nyugalmi állapotban lévő egészséges ember percenként általában, 12 lélegzetet vesz. Ez 12 év alatt, 75479040 lélegzetvétel.

Mesebeli gazdagság és nagyon is valóságos nyomor néznek egymással farkasszemet! Üzenetértékű, hogy az ilyen vagyonokat összeharácsoló emberek ma nemhogy nem börtönben vannak, hanem sok esetben a közélet vezető egyéniségei. És a "Nép" az "Istenadta Nép" még mindig nem vette észre, hogy a rövid néhány év alatt összeharácsolt sokmilliárdos vagyonok és a szegénységbe, teljes kiszolgáltatottságba taszított milliók között ok és okozati kapcsolat van. Ezeket a vagyonokat az "esélyegyenlőség" nevében főleg azok az emberek halmozták fel, akiknek adott helyzetüknél fogva lehetőségük és kötelességük is lett volna mindannyiunk közös vagyonára vigyázni és ezt a gátlástalan rablást megakadályozni!

De egy sem volt közöttük, aki megálljt kiáltott volna!

Szocialista Milliárdosok? Milliárdos Szocialisták? Esélyegyenlőség?
Ebül szerzett vagyon ebül vész el!
Erkölcsi Hullák! Hová fog ez vezetni?
És nincs Magyarországon senki, aki végre szétkergetné őket!
/2002/2005

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A BÉKESZERZŐDÉS ÉS AZ ÁRVIZEK - Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya

Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya

   1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján.
   Sokan emlékszünk 1998 novemberére is, amikor a híradások főszereplője a Tisza volt. A Felső-Tisza vízgyűjtő területén az esőzések akkor az évszázad legnagyobb áradását okozták. A Felső-Tisza kárpátaljai szakaszán áttörte a gátat, és elárasztotta a partmenti települések jelentős részét. Az áradásnak kilencen estek áldozatul, köztük két gyermek. Teljesen víz alá került 118 település, harmincezer embert kellett kitelepíteni. Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánította a Magyarországgal határos megyét, mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki.
   Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Romániában úgyszintén. A Tisza vízállása Máramaros északi részén egy méterrel haladta meg a veszélyesnek tartott szintet. Lakóházak százait, hidak sokaságát tette tönkre az áradás, és számos települést elzárt a külvilágtól. A Felső-Tisza magyarországi szakaszán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat. A szakemberek jogszabályra hívatkozva akkor azt javasolták, hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttől egy méter magasan meg kell emelni a védőgátat. Azóta - a védőgátak megerősítése és szintjének megemelése mellett - a Vásárhelyi-tervben meghatározott, a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdődőtt.

Fodor István kutatásai
Vajon elegendőek lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések?
Megbízható választ csak az tud mondani, aki a gyakori árvizek okait vizsgálja.
A kérdésre PROF. DR. FODOR ISTVÁN, a nemzetközi hírű, nagytekintélyű kárpátaljai magyar botanikus tudós - akiről 2007. május 10-én, születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián - 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében, Ungváron bekövetkezett halála előtt már évtizedekkel korábban kereste és meg is találta a választ. Véleménye szerint, a Kárpátalján történt gyakori árvízek nem természeti csapás következményei. Fő okuk a több, mint hetven éven át végzett rablógazdálkodásos fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet ősi rendjébe, és tudatlanságában megbontotta a kialakult egyensúlyt.
   "Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggő, szinte átjárhatatlan erdőségek borították... A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az u.n. sztahanovista fakitermelők itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntették az addig szivacsként működő növénytakaró víztároló képességét. Így az eső akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzadva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket, s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdőgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elő a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegőjének frissítését szolgáló erdőtelepítések vágását is elrendelte." - nyilatkozta a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában.
   Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért. Az erdőállomány felső határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével - amit az Ungvári Állami Egyetem és a Perecsenyi Erdőgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason - bebizonyította, hogy a luc-, jegenye-, duglasz, cirbolya-, bükk-, juhar-, berkenye-csemetékből alakult új erdők idővel betöltik eredeti szerepüket: szivacsként magukba szívják a csapadékvizet, és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba. Ma már igazolt az az állítása is, amely szerint "Ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt, hogy a havasokon a források, a csermelyek és a patakok kiszáradjanak, illetőleg azt, hogy a hóolvadás és a nagy esőzések után a folyók évről évre nagyobb árhullámokat szállítsanak. Ezzel egyidejűleg - persze sok év alatt - a kedvező mikroklimatikus változások hatására a t undrai jellegűvé vált havasi rétek is 'megjavulnak', bár a területük csökken."

-2-

   Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó, hat évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják, hogy az ERDŐSÍTÉS (az erdőállomány felső határának emelése) és az ÁRVÍZVÉDELEM egymástól elválaszthatatlan. Az árvízveszély mindaddig jelen van, amíg az erdőirtások folytatódnak. A híradások még ma is, a Kárpátok erdeinek tarvágásairól tudósítanak.
  
Gazdátlan a Kárpát-medence
   
   1920 óta nincs gazdája - pontosabban sok "gazdája" van! - a Kárpát-medencének.
A XX. századi békediktátumok következtében szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére végsőkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója.
   1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában aláírt békediktátum* folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentősen megnőtt. A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelősség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mező- és erdőgazdálkodás, a folyamszabályozás, és általában az egész vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszünt.
   A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások, a mező-, erdő- és vízgazdálkodás egységének felbomlása, valamint a felszíni vizek, a levegő és a termőföld egyre növekvő szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör egyértelmű felmelegedése miatt bekövetkező éghajlati változások, és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát.
  
A Kárpát-medence válaszút előtt áll!

   Vajon képesek leszünk-e arra, hogy - feleismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását - most először, igazán egymásra találjunk? Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politkusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává válik.

    Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is - mint például a tiszai árvizek, majd pedig a 2000 januárjában történt tiszai cianidszennyezés - vagy most, a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyesvállalat Verespatakra (a Maros vízgyűjtő területére) magas cianid szennyezéssel járó technológia alkalmazásával tervezett külszíni aranybányászati beruházás határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarvágásairól naponta érkező hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függőségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttműködés sürgető szükségességére itt, a Kárpát-medencében.
   87 év után, ma már mindenki számára világos, hogy a szubrégió természeti-, földrajzi- és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét.
   Ezért a Kárpát-medencében élő népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására, a tudományágak együttműködésére, a civil társadalom, a tudományos-, politikai- és kulturális élet képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgős cselekvésre van szükség ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát.

   Századunk, a XXI. század egyik legnagyobb kihívását feladatát jelenti a végsőkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megőrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni.

-3-

   

Csakis egy új, a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövőjét.

Ha ez megvalósulna, akkor 87 év után ismét visszaállna a harmonia, és megvalósulna a mai életnél minőségileg jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és akkor ez a térség Európa közepe lenne, nemcsak földrajzi értelemben.

   Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a legszigorúbban tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetőségek ezekre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik.
   A feladat azonban nagyobb horderejű, és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál, semhogy a megoldás csak politikusokra bízhatnánk. Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniok egymással egy közös kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában.
   E gondolat jegyében és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan,
a (kiskunfélegyházi székhelyű) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére, a 2006. nevember 17-18-án, Kiskunfélegyházán "A Kárpát-medence környezetbiztonsága" címmel megrendezett konferencia résztvevői elfogadták a "Kárpát-medencei feladatok a 21. századra" elnevezésű program előkészítéséről szóló előterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT - MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttműködni mindazokkal a kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztő intézeteivel és a felsőoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyre álljon az egyensúly. Ezért a programban elsőbbséget kap a(z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁ-nak is fontos részét képező KÁRPÁTI ERDŐVÉDELMI é s ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAM.

Kiskunfélegyháza, 2007. május 31.
        Kelemen József
        főtitkár
        KÖZÉP-EURÓPA KLUB

* Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti környezetének, természeti értékeinek pusztítása 1920. június 4-én kezdődött, amikor a nagyhatalmi győztes dicsőségvágy, ösztönök és érdekek vezérelte politikusok a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerződéssel természetellenesen és igazságtalanul, hamis okmányok alapján - ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismeretek nélkül! - szétdarabolták, szétrombolták az addig egy központból igazgatott (irányított) természetes gazdaságföldrajzi egységet, a mező-, erdő- és vízgazdálkodást, a közlekedést, az ipart, a kereskedelmet és az energiatermelést.
A trianoni békeszerződés aláírásával azonban nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép tragédiája kezdődött el.

-4-

A Béketárgyalást Előkészítő Iroda vezetője, Gróf Teleki Pál irányításával készült MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI TÉRKÉPEKBEN (Hatodik átdolgozott kiadás 75 térképpel és 6 grafikonnal, magyar és angol nyelvű szöveggel) / 1921. Pallas Nyomda, Budapest/ atlasz kiáltó mementója a gazdasági kapcsolatok szétrombolásának. Gróf Teleki Pál az atlasz Bevezetőjében a követekezőket írta 1921 júliusában: "Ez az atlasz az u.n. békeconferentiára való előkészülésünk kapcsán született meg. Úgy mint minden akkor végzett munkánk - jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági, politikai és egyéb emlékiretok, térképek stb. - nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a meghallgatásunk, de sőt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró ítéletet. A békeconferentia athmosphaerája más volt. Nem saját ítéletem, - szemtanú foglalta össze a következő, talán cynikusan hangzó szavakban annak működését: Összejöttek a győztes hatal mak politikusai, diplomatái s szakemberei és -vártak. Várták Wilsonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdődött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a mások tudatlanságába, s részben a saját magáéba. Főleg a gazdasági kérdésekben volt ez így. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az ethnografusok papíron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közt gyorsan haladt s így lett az egyéb szempontok mellőzésével a döntés alapja.
   A mi argumentatiónk - nem a mi hibánkból, hacsak a háború előtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba - későn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna.
   Mi a jövőnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elő nem adtuk. Másoké a felelősség Európa jövő nemzedékei előtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, "plaidieroztunk". Európa érdekét szolgálta munkánk, - abban a felismerésben, hogy Európa jövő békéjét és gazdasági felvirágzását csak olyan rendezés szolgálja, amely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetőségek erre épített helyes felismerésén épül föl.
   Ezt a célt kívántuk szolgálni, amikor minden tendentiát kiküszöböltünk munkáinkból. A legszigorúbb tudományos valóságot tártuk fel. ......Mi munkánkkal ha a jelentől nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövőtől. ....A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlődés, változás, amelynek irányát az embernél erősebb, állandóbb természeti tényezők és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása, az ismeretek terjesztése feladatunk most.
   Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörődés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyőződést, hogy így is jól van. Az ő szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szétrombolása - melynek ez az atlasz kiáltó mementója - nem fogja felvirágoztatni.
   Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz appellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetőségei."

   Gróf Teleki Pál szavaival egyezően, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerződés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy "Mindazok az okmányok, amelyek a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztőek voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk." (H. Pozzi: A háború visszatér 191. old. 2. bek. dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / 1994 HOGYF EDITIO / Reprint: Szegedi Nyomda).

   Francois Mitterand, Franciaország köztársasági elnöke (1981-1995) pedig egy nemzetközi konferencián kijelentette: "....e század összes békeszerződései és különösen az 1914-1918-as háborút követő békeszerződés, kezdve a versailles-i szerződéssel, és ideértve az 1945-ös szerződést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerződések voltak, amelyek hogy kielégítsék a győztes dicsőségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendő háború drámája mindíg az előző békerendezés keretei között íródott."

Gárdonyi Géza: Kingyes

Feszty Árpád időnként eltűnik a fővárosból. Eltűnik egy hétre, két hétre, olykor egy hónapra is. Ilyenkor a Bajza utcai műtermét zöld kárpitok borítják, s a két kis lompos, fehér komondor bánatosan pislog ki a vasrácsozaton át a járókelőkre.
Hová lett Feszty Árpád?
Kingyesen van.
Ez az ő tanyája. Nagyon szeretheti, mert sokat emlegeti. A beszédeiből tudtuk, hogy ez a tanya Komárom mellett van. Oda jár ő pihenni vagy elmélkedni.

A múlt nyár vége felé összebeszéltünk Pósa Lajossal, hogy meglepjük Feszty Árpádot. Komárom mindössze két óra Budapesthez, és Kingyes se lehet a világ végén. Megkérdeztük Lányi Gézát is, a népszínház kitűnő cimbalmosát, hogy nem volna-e kedve velünk jönni. Volt kedve. Magával hozott egy rengeteg nagy cimbalmot is. De ez még nem minden: hogy a kingyesi tanya teljesen meg legyen tisztelve, szmokingba öltözött és fekete nyakkendőt kötött, meg vakító fehérre vasalt inget: szóval olyan ruhában jött, aminőben hangversenyezni szokott. Igy indultunk útnak két órakor vidáman Komáromba.
Kiszállunk ott az állomáson, ráülünk egy fiákerre.
- Hova hajtsak – kérdi a kocsis.
- Kingyesre – feleljük azon a hangon, amelyen itt Budapesten azt szoktuk mondani a kocsisnak: a Városligetbe, vagy a szép Juhásznéhoz hajtson.
- Kingyes? – kérdi nagyot nézve a kocsis. – Hol van az, kérem?
- Ej még azt se tudja? Maga tán nem komáromi ember?
- De bizsony idevaló vagyok.
No, ha ezt nem tudja, majd tudja más. Sorra jártuk a kocsisokat: kérdeztünk urat, parasztot , kofát, katonát, rendőrt, gyereket, öreget, halászt, koldust és fináncot. Mindenik csak a fejét csóválja. Hírből sem ismerte Kingyest egyik se.
- Micsoda puszta lehet az – fakadt ki Lányi Géza.
Pósa arca elsötétült.
- Úgy látszik – dörmögte - , azért jöttünk, hogy vissza menjünk.
- Ha senki se tud a kingyesi pusztáról, a komáromi képviselő bizonyosan tud róla, mert vagy mellette, vagy ellene, de szavaztak onnan.
Fölkutattuk a várost, és a városban Tuba Jánost. Az ugyan elbámult, mikor betoppantunk a szobájába.
- Hát titeket mi szél fújt erre?
Aztán, hogy megmondtuk, felhúzta a szemöldökét, és gondolkodva nézett reánk.
- Kingyes, Kingyes – mondta - van ilyen puszta, én is voltam ott, csakhogy oda nem lehet elmenni.
- Már miért ne lehetne, ha te voltál ott! – dörrent fel Pósa Lajos.
- Azért, mert oda nem tudja más az utat, csak Feszty Árpád.
- No hát, mi oda elmegyünk.
Tuba János körülvakargatta rövidre nyírott, gömbölyű fejét, és némi levegőbe nézések után egy öreg udvarosért küldött el.
- Az – úgymond – az egyetlen ember, aki tudja az utat, az is csak Azért, mert a fia ott van az Árpád tanyáján, mindenes.
- Visszamentem a cimbalomverőkért – jegyezte meg búsan búsan Lányi Géza - , nem fogják megtalálni az öreget.
És úgy történt. Az öreg visszaköltözött a városból a pusztára. Mint később megtudtuk: azért ment vissza, mert úgymond: a városi emberek sokat beszélnek!
Igy már majdnem visszafordultunk, amikor a Lányi cimbalomverőinek élő cáfolatául megjelenik egy zsíros kalapú, vörös orrú és kender – szakállú fiákeros, és azt mondja, hog ő tudja az utat.
- Lehetetlen – mondja Tuba János
- Már mért volna lehetetlen – jegyzi meg Pósa - , az út azért út, mert járnak rajta.
Tuba mindazonáltal nem bízott a fiákerosban. Magyarázta a kocsisnak az utat alaposan. Emlékszem, hogy tömérdek sok jobbra és balra, le meg fől volt a beszédben. Ezenkívül említett neki két pusztát is: Kavát, meg Agyagost. A kocsis mindezekre komoly igeneket mondott, és rábólintott a fejével.
A cimbalomnak egy kétkerekű talyigát fogadtunk, magunknak pedig az ócska és rozoga fiákerbe ülve, délután öt órakor útnak indultunk.
Számításunk szerint hat és fél órakor oda kell érkeznünk. Vidámak voltunk. A két kocsist megtömtük szivarral. Arról beszélgettünk, hogy mekkorát néz majd Feszty Árpád, ha meglát bennünket. Az ő tanyáján még pesti ember nem hagyott nyomot. Ő maga emlegette, hogy az vadon – hely. Fát ott nem nyesnek, nádat ott nem vágnak. Csönd van. Festőnek való őstenyészet. A földgolyónak ez az egy pontja a legkedvesebb és legszebb neki. Itt pihen meg a lelke és itt alkot a fantáziája.
Félóra múlva elértük az első tanyát.
Az udvaron egy mezítlábas menyecske állott. Magot szórt a tyúkjainak.
- Micsoda puszta ez? – kérdeztük, a kocsit megállítva.
- Kava.
- Helyes úton vagyunk – mondottuk örömmel. – Hát jól megyünk – e Kingyesre, galambom?
- Kingyesre? Sohasem hallottam én annak hírét.
- Tán nem idevaló maga?
- Dehogynem, lelkem – felelte az asszony – itt születtem én, itt is halok meg.
Azzal tovább szórta az ocsút a tyúkjainak.
Ez egy kissé lehangolt bennünket. Különféle tekervényes utakon és töltéseken haladtunk által. Sehol egy ember, sehol egy ház, sehol egy szembejövő kocsi. Csak nedves, smaragdzöld legelők és vörhenyes nádasok, mozdulatlan nyárfák és fehérlő fűzesek, és megint kanyargó út. A nap lealkonyodik. A vöröslő égen vadludak repülnek át. Lányi azokat nézi.
- Talán a vacsorát nézed Géza?
- Dehogy azt. A ludak mind keresztbe repülnek előttünk.
No, amott fehérlik már az esti szürkületben a másik tanya. Az ott Agyagos. Igy mondta Tuba is, hogy előbb Kavát érjük, aztán agyagost, ami már szomszédja Kingyesnek. No, de ideje is már, hogy vacsorához jussunk. Öt perc múlva hogy bámul ránk Feszty Árpád.
Az út mellett egy ember üldögél. Valami karót farag.
- Micsoda tanya ez, atyafi?
- Kava, kérem alásan.
- Kava? Már hogy volna ez Kava?
- De bizony Kava. Én csak tudom talán.
- Tyű, az irgalmát, hiszen itt már voltunk egyszer.
- Persze hogy voltak az urak. Láttam, mikor jöttek az előbb. Hát hova indultak?
- Kingyesre.
A fejét rázta. Nem hallott róla.
- Kocsis – szóllott ekkor Pósa a felháborodásának és keserűségének legmályebb brúgóján – maga nem tudja az utat!
- De most már tudom – mondja a kocsis -, a keresztútnál tévedtem meg.
Egy darabig tanakodtunk, hogy bízhatunk-e a kocsisban. Én bíztam benne, Pósa nem bízott. Lányi bízott a kocsisban, de nem bízott a szerencsében. Van is abban valami, hogyha az ember a kapuból megy vissza a cimbalomverőkért.
- Csak a másik pusztát elérjük – szólt reménykedve Pósa – ott majd Árpádhoz igazítanak bennünket. A szomszédban csak tudnak tán Kingyesről.
Útközben aztán beesteledett. Szerencsére holdvilág volt, és az mutatta a sűrű nádasok között vezető, keskeny utat. De sehol egy eleven ember! Csak mély sötét árnyékok! Itt–ott egy borzas kísértet gyanánt felmeredő, fekete fűzfa. Ilyen lehetett az ország a tatárjárás után.
Balladai mélasággal ülünk a kocsin, amikor egyszer valami száraz földhányásra érkeztünk ás Lányi fölkiáltott:
- Dőlünk!
Mikor már az ünköt mondta, mindhárman benne voltunk az árokban. A kocsis az nem volt benne, az túlrepült rajta, s tán most is repülne, ha egy nagy nyárfa derekában meg nem kapaszkodik.
- Élsz-e Lajos? – kérdeztem Pósát, aki az esésben lavinaként gördült át fölöttem.
- Élek – felelte mély, komor komor hangon az árokból -, hát Lányi?
- Oda van a szép fehér ingem – felelte Lányi a keserűlapu közül - Összegyűrődött.
Azzal kimásztunk.
- Hallja maga – szólt ekkor Pósa, galléron ragadva a kocsist -, vallja meg, hogy sohasem járt erre!
- De bizonyisten jártam – felelte a kocsis -, csakhogy, kérem alásan, annak immáron tíz esztendeje.
- Hár hogy mert maga elindulni, ha már tíz esztendeje nem járt itten?
- Azt gondoltam, hogy tudom az utat – felelte a kocsis a fülét vakargatva.
- Tudtam én ezt előre – sóhajtott a cimbalmosunk -, az éjjel pappal is álmodtam.
- Én meg a farkasokkal – szólt Pósa sötéten.
A farkas szóra Lányi a nádasra nézett, és összeborzongott.
Fölsegítettük a kocsit az árokból, és  az alispánt, főispánt, szolgabírót, az egész vármegyét, hogy ilyen utat csináltattak a Feszty Árpád tanyájához.
- Gyerünk vissza – szólott Lányi -, Isten tudja mi lesz a cimbalommal itt a nádasok között.
- Kérem alásan – mondta a kocsis -, negyedóra múlva ott kell lennünk az agyagosi pusztán.
- Biztosan tudja? – kérdezte Pósa.
- Biztosan – felelte a kocsis.
Azonban félóra is eltelt anélkül, hogy mi a nádak fölött lebegő holdvilágon kívül egyéb világosságot láttunk volna. No, meg a szivarunk vége piroslott a sötétben.
Az est mindig mélyebb és árnyékosabb. A nádak mindig magasabbak. Olykor – olykor egy fahídon dökter által a lovak lába, azután ismét a puha, keskeny töltésúton megyünk. A két kocsi zörgés nélkül halad a fekete úton. Se előre, se hátra nem látunk mást, mint a rejtelmes sűrűségű nádast, és itt - ott egy- egy kis megcsillanó vizet.
- Milyen mély lehet ez a víz? – kérdezi Lányi Géza.
Senki se felel rá. Az útra olykor borzalmas susogással hajlong föl a nád. Mintha láthatatlan rémek hajtanák. Most nem növény a nádas, és nem fűzfa a fűzfa, hanem csodás alakzatú , mesebeli élőségek, amikben sötét értelem és, kísérti akarat van.
Egyszer csak egy kis rozoga fahídon megreccsen alattunk a kocsi, és mi nagy recsegés - ropogás között az egész világot érezzük szakadni alattunk.
- No, most végünk van!
A rozzant, vén híd beroskadt a kerekek alatt. Az egész híd-e , vagy csak egy része? Vagy a kocsi törött össze? Az első pillanatban nem tudjuk.
Átmászunk a kocsiernyőn.
A kocsis a fejét vakarja: a kocsinak a hátsó két kereke beleroskadt a hídba.
- Ember! – kiáltja elkeseredett haraggal Pósa – vallaj meg, hogy maga nem tudja az utat!
- Persze hogy nem tudom – fakadt ki kétségbeesetten a kocsis.
- Hát akkor hogy mert elindulni velünk!
- Azt hittem, hogy a képviselő urunk tudja.
No, szépen vagyunk. Éjjel egy emberlakatlan, vad sötét nádasnak rengetegében, oldalt mély vizek és kísértet – sóhajtozást hallató, mérhetetlen nádasok Között – ennek a fele se tréfa!
Viaszgyújtókkal megvizsgáltuk a kocsit, hogy érdemes-e kiemelni, ha lehet. Sok törés volt rajta. A sárfogó az egyik oldalon forgáccsá zúzódott, de a keréknek ,meg a tengelynek talán nem is esett baja.
Azzal a két kocsis meg mi hárman nekiállottunk, és kiemeltük a fiákert az útról.
- Hála Istennek, mehetünk – mondja Lányi -, de hova?
- Valahova majd csak kilyukadunk – felelte a kocsis.
Azzal elindultunk újra az őskorszaki nád két mozgó fala között, az ismeretlen mocsárvíznek keskeny, hangnyelő, puha útján a végtelennek látszó, sötét nemtudomságba. Ez a dante útja egyik pokolból a másikba.
No, aztán itt kezdett rám is zuhogni az áldás. Pósa nagybőjti prédikációt rögtönzött reám azért a meggondolatlan ötletemért, hogy így vaktában fölkeressünk egy ilyen tanyát, amit a komáromiak sem ismernek. Lányi meg fölsóhajtott:
- Istenem, istenem, hát ezért tanultam én a cimbalom – művészetet, ezért szenvedtem és éltem negyvenegy esztendeig, hogy e vad pocsolya legyen a temetőm?
- Hát a gyermekköltészet kutya? – szólt Pósa is. – Ez aztán méltó befejezése lesz az én költői pályámnak.
- És éppen most – folytatta Lányi -, mikor minden adósságomat kifizettem. De megálmodtam én ezt, megálmodtam!
Aztán arról beszélgettünk, hogy a Kingyes tanya tán nem is létezik. Már hogy is lakhatna valaki ilyen vad nádasok között. Feszty csak elgondolta, hogy neki tanyája van, mint az obsitos baka, mikor a lovát emlegeti.
A hold már akkor csaknem a fejünk fölött járt. Szemtelenül nevette, hogy micsoda aggodalmak között kocsikázunk. Vajon hol állunk meg? Meglehet, hogy ez az út belevész valahol a mocsárba. Soha még két író meg egy cimbalmos így el nem végződött a világon! És megyünk tovább a puha úton, a fekete éjszakában, tragikus csöndességben...
Végre egyszer kutyaugatás hangzik nem is messze tőlünk. Micsoda üresség a Patti vagy a Ney Dávid éneke most e kutyaugatáshoz képest.
A sötétből ember jön elő.
- Hol vagyunk?
- Agyagoson.
- No, hálaistennek!
- Hova mennek az urak?
- Kingyesre.
- Kingyesre?
- Csak ismeri tán?
- Nem én, uram.
- Nem-e?
- Nem.
- Tán nem idevaló.
- Hát hova való vónék?!
- Itt kell annak lenni!
- Nincs az, uram.
- Szomszédság, ne beszéljen!
- Szomszédság?
- A Feszty Árpád úr tanyája.
- Az Árpád úré?
- Azé, azé. Hát azt tudja hol van?
- Azt tudom.
Egy ilyen hangra szabadulhatnak föl az elkárhozottak a purgatóriumból.
- No, ha tudja, hát menjen a lovak előtt. Megfizetjük. 
Igy jutottunk el aztán a Feszty Árpád útjára. Meg is jött a kedvünk. Nótáztunk. A Feszty ablaka világított. Még ébren van! És a két kocsi begördült a kis náddal tanyaház udvarára.
Feszty Árpád csakugyan otthon volt. Az ágyban olvasgatva hallgatódzott a nótára.
- Vajon kik járnak erre? – tűnődött magában – bizonyosan betyárok.
És mikor a mi kocsink bejárt a tanyára, Feszty Árpád ott állt már elmeredő szemmel az ajtóban. A kezében két rengeteg nagy, rozsdás pisztoly lógott.
No aztán, hogy micsoda regényes hely az a Kingyes, és hogy mit csináltunk mi ott három napig, azt nem mondom el. Kingyes maradjon fölfedezetlen és ismeretlen rejteke Feszty Árpádnak. Az ott időzésünk történetét pedig őrizze meg szintén kedves közös emlékünk gyanánt az a közösen csinált vers a mestergerendán, amely így kezdődik:
1894.szept.12.13.14

.
Itt mulatott három ember, azaz négy.
És így végződik:
Ilyet nem látott a Kárpát!
Isten veled, Feszty Árpád!

Gárdonyi Géza

Forrás: http://fesztypark.sk/