Kerecseny János: Árpád fejedelem

Kerecseny János
ÁRPÁD FEJEDELEM
(Részlet az 54O oldalas époszból.
        Budapest, 1933.)
       
ELŐHANG.

Naptűzbe meritem jó magyar tollamat!
Folyó szinaranyba, mi az égen halad.
Ragyogó csillagot tűzök a hegyére
S bevágom - a Göncöl gyémántszekerébe!
Lángszóró kristálya fényborába mártom
És izzó betűkkel ihletve kiáltom:

Szikrázzék a Toll most! Ne csellengjen kábán
Magyarszabadságnak fojtó éjszakáján,
Zúgjon és riadjon, miként ama bóra
S gyúljon föl szavától a szent Magyar Róna!
Dunántúl száz halma tűzözönben égjen:
Lássák meg az Irást a bús magyar égen!

Lássák meg az Irást az elrabolt Végen,
S döbbenjenek föl rá a négy anyaszélen.
Lángírás hirdesse a lehajló bolton,
Süssön át velőkön, nyilaljon át csonton,
Boritsa vérlángba a rengeteg Tátrát.
S harsogja szüntelen: Árpád! Árpád! Árpád!

... Oh, mert csak naptűzzel véshetem e szókat,
Ami nem illeti a többi bolygókat.
Mert csak a lángbetű illendő Nevéhez!
Diadalmas, dícső magyar-szelleméhez!
Gyémánthegyű tollam hát a napba vágom
És titánalakját festeni próbálom.

--- Királyi Szittyanép Első Fejedelme,
Nagyságos Árpád Úr! Akibe keverve
Isten Ostorának morajlik bő vére:
Alázattal jövök ma Szined elébe.
Megemelt föveggel, térdeimen állván
Áldozok im Néked, mint az ősi sámán.

S révületbe torpant látomásos szemmel,
Tőled nyert lázadó hazaszerelemmel,
Ittfelejtett kobzos, --- pogányhúrba tépek
Halljad meg, rivallom, mint a csatacsépek.
Lángirással rovom föl a magas égre,
Aranybetűtenger izzó közepébe:

Császárokat tipró Királyok Királya,
Európát zúzó, népek buzogánya.
Honszerző uraknak egyfejjel nagyobbja!
--- Az egész világot befolyod ragyogva.

Te vagy a fajtámnak ütőere, vére:
Ú t, I g a z s á g, É l e t - vagy Te ezeréve.
Ősi Istenünknek vagy órjás Egésze
És igaz magyarnak: -- V i l á g t e r e m t é s e .