Egy "filozófus" levele egy "fejedelemhez"

Írta: Jenő 2010. július 26. hétfő, 08:30

Kedves Viktor!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Üres hassal nem lehet bölcselkedni, de szabadon sokat szolgálhat a szellem...
Az első megszólítás annak a fiatalembernek szól, aki még mellettem ült a Hálózat ülésén a Hági sörözőben, a második a későbbi, jelenlegi és főként reménybeli államférfinak. (És azért írok, mert remélem: az a fiatalember nyugodtan találkozhatna a maival...) Most az utóbbi minőségben szólítom meg Önt, ezért maradok a magázódásnál.

Látszólag államügyekhez képest piti ügyben keresem meg Önt, aki most hitünk szerint egy békés radikális, "forradalmi" átalakulást vezet. De szentül hiszem, hogy "magánéleti" nehézségeimnek van jelképes országos vetülete. (Érdekes: ez idáig egyetlen tanulmányom jelent meg a szamizdatos ellenzékről a Bibó Szakkollégium kiadványában, ami a Csendes? Forradalom? Volt? címet viselte... Tanulmányom címe: Magyar? Demokratikus? Ellenzék? nem sok jót jósolt nekem 1991-ben szép új világunkban, s lőn...)

Éppen a Biszku-dokumentumfilm vetítése idejére esett, hogy kiderült: jogosult vagyok rendszeres szociális segélyre, ami írd és mondd itt és most 10 ezer - egyre jobb - magyar forintot tesz ki. Feleségem álláskeresési támogatásával együtt 48 ezer forintot kapunk. Ahogy mifelénk mondják: éhen halni kicsit sok, megélni nagyon kevés... (Próbálnék röviden fogalmazni és idejét nem rabolni, mert ha van minimális esélye annak, hogy levelem Ön elé kerül, regényes életrajzok elolvasását mégsem várhatom el az ország vezetőjétől... De a lényeges pontok felsorolása sem fér el egy oldalon, talán kettőn...)

Az AB-ABC kiadó és a Demokrata, a Republikánus Kör mindeneseként a nyolcvanas években a legtöbb retorziót mi szenvedtük el családommal. Ezért sem hálát, sem kitüntetést nem vártunk, de azért a nyomorgást sem!!! (Andrásfalvy Bertalan anno az állam nevében ugyan megkövetett minket, és egy - akkor társadalminak gondolt - elismerést is átvettünk: Nagy Imre díj)

De sem a tőlünk einstandolt kéziratokat, könyveket, eszközöket stb. sem az 1980-ban Charta'77-es aláírással elveszített állásomat nem kaptuk vissza. Sőt: egyáltalán semmilyen szellemi szak- vagy segédmunkát sem. (Egy kivétel volt: egy egyéves ösztöndíj a szamizdatos emlékek megírására, de az elkészült írások megjelentetését már nem támogatta akkor az ún. NKA...)

Egy kivételes pillanatban még megjelenhetett az említett írás a Ring búcsúszámában, és az Új Magyarország közölt velem egy hosszabb interjút, rólam egy összeállítást...

Több hangot és betűt nem kaptunk az elmúlt húsz évben!!!
A Gulyás-Modor páros által készített riportfilm is egy - fekete? - dobozban van...!!!

Mintha az jellemezné a szabad - közszolgálati/kereskedelmi - sajtónkat, hogy "ha nem is értek veled egyet, mindent megteszek érte, hogy ne mondd el véleményed..."
Ez sajnos nemcsak a baloldali, de olykor a nemzeti(nek tartott) médiumokra is igaz (volt?)

Az előbbiekről nem lehettek illúzióim, a Beszélőben pl. soha egy szót sem szólhattam...) Magamért sosem szerettem akciózni/lobbizni, de az ügyért és családomért esetleg...

Olykor-olykor írásban vagy személyesen megkerestem képviselőket, köztisztviselőket, köztársasági elnököket, belügyminisztert, kulturális minisztert és polgármestereket stb.

Egy ember tényleg próbált segíteni, akit nem is én kerestem, hanem egy ismerősöm. Ő Magyar Bálint volt, aki már korábban megkörnyékezett egy állami elismeréssel, s most is - kimondatlanul - ennek átvételéhez kötötte, hogy álláshoz segít. A díjat nem vettem át, az MTA Filozófiai Intézete/Vajda Mihály meg csak hitegetett... Pedig már régóta visszatértem eredeti hivatásomhoz, a bölcselet műveléséhez, de most már érett fővel, s kamatoztatva az ifjúkori forradalmárkodás, s az utána következő kereszténnyé válási korszakom szellemi újjászületése tanulságait.

Szeretném az ember- és életidegen "filozófiát" jó magyar hagyományokból megújítani, a boldogságot keresők kezébe érthető és használható bölcs igazságokat/tanácsokat adni! Megmutatni, hogy mennyi minden múlik rajtuk, hogy teljesértékű életet élhessenek A vallás, a barátság, a szerelem, az otthon, a családi kör, a hivatás, munka, a játék, a sport - különösen a (grund)foci -, az egészség, a tudás, a művészet, a közélet stb. területein... (Mindenről ízelítőt adok és így kép alkotható a www.boldogsag.net honlapomról...)

Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki? Én nem mártírkodni, de használni szeretnék: hatni, alkotni, gyarapítani a hazáért! Méltányossági nyugdíjat sem kaptam, pedig - én is meglepődtem - van húsz évem...

A Tarlós István/Bús Balázs vezette önkormányzat pedig sokáig elutasította segélykérésem, hogy esetemben tegyenek kivételt és gyakoroljanak méltányosságot - S most, hogy a törvény betűjének is megfeleltem, most itt a havi tízezer forint alamizsna...

Sok minden kavarog most bennem, ahogy az Oral History végre megkeresett, közzé is fogom tenni - legalább a honlapomon - a történetünket, s a korét, ahogy láttam. De ez egy non profit tevékenység - füzeteimet is kosztpénzből fénymásolva osztogatom...
Nem mentünk el innen és nem kurvultunk el, nem épültünk le és nem épültünk be, isten kegyelméből diszkrimináltságunkból és családi tragédiánkból is erőt merítettünk. De valahogy pont most betelt a pohár - éppen harminc éve (!) élünk létbizonytalanságban, s végszükségben az ember sok mindenre - bármire? - feljogosítva érezheti magát...

58 éves leszek, feleségem, aki mindvégig kitartott mellettem, 56.
Nem hiszem, hogy ne lehetne valami megoldást találni arra, hogy hátralevő éveinkben ne kelljen elemi dolgokat nélkülözve élnünk. Eddig is vállaltuk sorsközösségben honfitársainkkal a tisztes szegénységet, de a nyomorunk senkinek sem használ és talán egyik szégyene is a rendszerváltásnak...

Ha nincs más megoldás, kénytelen leszek tüntető koldulásba stb. kezdeni, Csak... csak - és nem önkímélésből - nagyon szeretném nem ezzel kezdeni, mert nem szeretnék a mai ellenzék sajtójában rossz cél eszköze lenni stb. (Egyszer már Demszky a Tarlóssal való vitámban akart volna így használni, de arra azért mára már figyelek, hogy bőven termő bamba diófája ne legyek senkinek, s különösen ne nekik, akik felbérelni/kivégezni nem tudván, el akartak lehetetleníteni...)

Magyarország, Kr. u. 2010. július 21.

Válaszát várva tisztelettel üdvözli:
N a g y  J e n ő
nagyjeno@gmail.com
1037. Budapest Solymárvölgyi út 43.
Tel.: 387-37-16 ill. 06 20 222 01 58

P.s.: A levelemet a válasszal együtt nyilvánosságra fogom hozni, többek között a többi érintett sorstársam, és egy esetleges későbbi közös, nem kivételező megoldás érdekében is
boldogsag.net

*** www.nemzetihirhalo.hu *********